16.5.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/73

1.1

Az EK-Szerződés 159. cikke értelmében az Európai Bizottság háromévente köteles jelentést készíteni az európai gazdasági és társadalmi kohézió alakulásáról.

1.2

Mivel a jelentést a lisszaboni stratégia integrált iránymutatásainak aktualizálását megelőző évben teszik közzé, az EGSZB bízik abban, hogy korábbi kérésének megfelelően az általa közölt gondolatokat nem csupán a regionális politika következő periódusa, hanem már az új integrált iránymutatások kidolgozása során is figyelembe fogják venni (1).

1.3

Az új reformszerződés újító módon felvette az EU általános célkitűzései közé a területi kohéziót (3. cikk), amely az Európa jövőjéről szóló Konvent döntéséig, illetve a 2007-es kormányközi konferencia megerősítéséig hiányzott a célkitűzések közül.

2.1

A jelentést kísérő közlemény vitát kezdeményez a strukturális politika jövőjéről, számos kérdést vetve fel. Az EGSZB véleménye szerint két, kiemelkedően fontos kérdés azonban kimaradt, melyekre választ kell találni:

2.2

A jelentésben ismertetett számadatok megzavarhatják a figyelmes olvasót, hiszen nem minden esetben világos, hogy a 15-ök, a 25-ök, vagy a 27-ek Európájára vonatkoznak-e. A fejlődési tendenciák leírásában szereplő referencia-időpontok hasonlóképpen zavarba ejtőek lehetnek. Gyakran előfordul, hogy a jelentés, miközben a 27-ek Európájának kohéziójáról értekezik, 1996-ot veszi referencia-időpontnak, azt az évet, amikor az EU tagállamok száma éppen csak 15-re bővült. Ebből világosan kitűnik, hogy a felvázolt tendenciák valójában nem csak az EU-ra vonatkoznak, hanem olyan országokat is magukba foglalnak, amelyeket akkoriban (gazdasági kapcsolataik irányultságát figyelembe véve) egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érintettek a Közösség ágazati politikái (belső piac, verseny, regionális politika). Másként fogalmazva: ezáltal zavarossá válnak a levonható következtetések a strukturális politikáknak a nagyobb kohézió megvalósításához történő sajátos hozzájárulását illetően, miközben hozadékuk vitathatatlan (3).

2.3

Az egy főre eső GDP 75 %-a, mint egy régió elmaradottságának kritériuma, veszített relevanciájából amiatt, hogy a bővítés óta – a korábbi tagországoknál jóval kevésbé gazdag országok felvételének tulajdoníthatóan – csökkent az egy főre eső GDP mértéke (statisztikai hatás). Ez még inkább fennáll Bulgária és Románia csatlakozása nyomán. Éppen ezért nem lehet közvetlenül összevetni a kohézió tekintetében 2004 előtt kialakult helyzetet a jelenlegi helyzettel. Relativizálni kell a szóban forgó küszöböt meghaladó tizenkét régió teljesítményét, mivel semmi nem garantálja, hogy az nem a statisztikai hatásnak tudható be.

2.4

A jelentés előrevetíti, hogy a következő programozási időszak kezdetén a 2004 és 2007 között csatlakozott 12 tagállamból 9 át fogja lépni az egy főre eső európai GDP 75 %-ában megállapított küszöböt. Következésképpen ez a referenciakritérium el fogja veszíteni relevanciáját. Már most itt volna az ideje elgondolkodni ezen a kérdésen.

2.5

Jóllehet a jelentés információtartalma igen bőséges és tömény, sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az információk nem minden esetben erősítik egymást.

2.6

Az EGSZB felhívja a figyelmet továbbá a szociális gazdaságra történő utalás hiányára, amelyben az európai vállalkozások 10 %-a tevékenykedik, illetve e szektornak a kohézióban játszott szerepére (különös tekintettel a munkaerőpiac legsebezhetőbb rétegeinek nyújtott segítségre). Ez a szektor minőségi munkahelyeket teremt, és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez abban az értelemben, hogy az adott területhez köti a munkahelyeket, dinamizálja a mezőgazdasági régiókat, társadalmi tőkét teremt, és megelőzi a szektoriális és területi szerkezetátalakítási folyamatokat. E szektor jobb megismerhetősége érdekében kívánatos lenne mennyiségileg és minőségileg is összehasonlítható tagállami statisztikákkal rendelkezni.

2.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió egyéb aspektusait is el kellene mélyíteni, illetve vizsgálat alá kellene venni: ilyen az esélyegyenlőség a munkaerőpiacon.

2.8

Ha még szükség volna meggyőző érvekre az EU kohéziós politikájának hasznossága mellett, a jelentés újabb elemekkel szolgál:

Sürgős szükségszerűség volt tehát, hogy a területi kohézió – amely egyre inkább úgy tűnik, magát a gazdasági és társadalmi kohézió alapját jelenti – végre maradéktalanul el legyen ismerve, mint az EU általános célkitűzése.

2.9

Az EGSZB üdvözli azt az európai kohéziót új megvilágításba helyező megközelítést, amely szembesíti az Unióban tapasztalt helyzetet a globális versenytársaknál tapasztaltakkal, kiemelve a fővárosok szerepét, a fejlődés fenntarthatósága szintjén mutatkozó következményeket (nevezetesen az egyenlőtlen fejlődést és a környezeti nyomást), illetve a klímaváltozás regionális hatásait.

2.10

Az EGSZB támogatja az Európai Unió azon célkitűzését, hogy vezető szerepet játsszon az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Amennyiben azonban az EU-n kívüli országok nem csatlakoznak ehhez az erőfeszítéshez, a fenti célkitűzés veszélyeztetni fogja a versenyképességet, és befolyásolni fogja az Unió kohéziós politikáját. A verseny torzulása ösztönözni fogja az olyan országokba történő áthelyezéseket, amelyekre nem vonatkozik az éghajlatváltozással foglalkozó politika.

2.11

Az EGSZB örömmel veszi tudomásul a kohézió területi dimenziója iránt tanúsított újbóli figyelmet, amely az európai területfejlesztési terv elfogadása ellenére (1999) mindeddig marginális maradt: a városfejlesztési stratégia, a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta egész sor általános városfejlesztési elvet sorolt fel, akárcsak az EGSZB által előtérbe helyezett nagyvárosi területek, vagy az ipari és innovációs politika keretében meghirdetett hálózati rendszer.

2.12

A legkevésbé meggyőző az utolsó fejezet, amely a közösségi politikák és a kohézió közötti kapcsolatokat mutatja be: a jelentés egyszerűen felsorolja a lisszaboni stratégia keretében történt fellépések katalógusát, anélkül hogy valójában rámutatna a kohézióra tett konkrét és ellenőrizhető hatásokra.

3.1

Anélkül, hogy elébe menne az Európai Bizottság által a következő közösségi költségvetésről folytatott nyilvános konzultációra válaszul kiadandó saját kezdeményezésű véleményének, az EGSZB emlékeztet néhány korábbi ajánlására.

3.1.1

A strukturális alapok tevékenysége jelenleg lényegében a támogatásnyújtásra korlátozódik. Az EGSZB egy korábbi véleményében (5) már javasolta a strukturális alapok tervezésének újragondolását, hogy hatásuk megsokszorozódhasson az Európai Beruházási Alap és az EBB együttes hatása által. Javasolta, hogy e támogatások váljanak pénzügyi termékekké az ösztönző hatás kifejtése érdekében: például egy euró értékű kockázati tőke formájában felvett kölcsön lehetővé tenne 5-6 euró értékű beruházást egy kkv számára. A JEREMIE példáját ki kell terjeszteni (6).

3.1.2

További források lennének felszabadíthatók, melyeket európai hozzáadott értéket teremtő projektekre (például a transzeurópai hálózatok (TEN) hiányzó láncszemeinek pótlására vagy a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alapra (EGF) csoportosíthatnának át, a tagállamok hozzájárulásának növelése nélkül.

3.1.2.1

Az EGSZB számos alkalommal bírálta az európai költségvetésbe befolyó HÉA rendszerét a beszedés, a kezelés és az ellenőrzés rendkívül magas költségei miatt (7). E költségeket csökkenteni kell, ami forrásokat szabadítana fel közös projektek megvalósítására.

3.1.2.2

Ideje volna szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a már így is igen karcsú európai költségvetésből a fel nem használt hozzájárulásokat visszautalják a tagállamoknak. E hozzájárulások az éves költségvetésnek igen csekély hányadát képviselik. Ugyanakkor azonban a 2000–2005 közötti időszakban felhalmozódott összegük közel 45 milliárd eurót tett ki, amelyet termékeny módon lehetett volna mozgósítani (8).

3.1.2.3

Miközben valamennyi tagállamnak szembe kell néznie a demográfiai elöregedés problémájával, ami a szociális kiadások emelkedését vonja magával, és ugyanakkor tiszteletben kell tartania a Stabilitási Paktum szabta költségvetési korlátokat is, a köz- és magánszféra közötti partnerségek alternatív megoldást nyújthatnának számukra, feltéve, hogy az állami adminisztratív szervek (elsősorban nemzeti szinten) képesek kiegyensúlyozott megállapodásokat kikényszeríteni a magánszektorból, ami az adminisztratív kapacitások megerősítését feltételezi.

3.2

A regionális politikát összehangoló stratégiai iránymutatások a lisszaboni stratégiához igazodnak. Az EGSZB azt javasolja, hogy a regionális politika kiegyensúlyozottabb módon vegye figyelembe a fenntartható fejlődési stratégiát, amely főként a kohézió különböző aspektusaihoz kötődik, mivel az ezzel kiegészítő jellegű lisszaboni stratégia központi célkitűzése a versenyképesség (9).

3.2.1

A European Spatial Planning Observation Network (ESPON) által elkészített alábbi térképek azt szemléltetik, hogyan fokozódna a polarizálódás és a metropolizáció 2030-ig, ha a lisszaboni stratégia az aktuális irányultság fenntartása mellett folytatódik. Az elsősorban a kohézióra összpontosító forgatókönyv lehetővé tenné a gazdasági csomópont kiterjesztését, és főként az új fejlődési pólusok kialakulását (Balti-tengeri régió, a Bécs–Berlin–Varsó–Budapest által határolt keleti négyzet, Franciaország déli része, illetve Katalónia).

3.2.2

E tekintetben az EGSZB emlékeztet (11) egy kétszintű policentrikus modell fejlesztésének és végrehajtásának fontosságára, harmonikus fejlődés keretében, a polarizáció káros hatásainak elkerülése érdekében (12): az első szint megkönnyítené az európai térségben eloszló fejlődési pólusok kifejlődését, ami által a növekedés és a foglalkoztatás a gazdasági csomóponton (az ötszögön) kívülre is szétterjedhetne, míg a második szint megerősítené a kapcsolatokat és a szinergiákat a jelentősebb városi központok és a vidéki és peremvidéki övezetek között, elkerülve a „területi törések” kialakulását magán a NUTS-on (Statisztikai Célú Területi Egységek Közösségi Nómenklatúráján) belül.

3.3

Tekintettel a fővárosoknak mint a gazdagságot, az ipart és a munkahelyeket megteremtő helyszíneknek különösen az új tagállamokban tapasztalható, egyre növekvő dominanciájára (13), valamint a GDP növekedési rátája és az infláció közötti szoros összefüggésre, az euróövezetbe belépni készülő országok kormányainak és civil társadalmának különös figyelmet kellene fordítania arra, milyen hatással lehet a közös valutára való áttérés az ország belső kohéziójára. Utóbbira erőteljes nyomás nehezedhet akkor, ha egy ország különböző régióit eltérő dinamizmus jellemzi. Ezért, és anélkül, hogy megfeledkeznénk az euró előnyeiről (14), azon túlmenően, hogy a közös kamatláb-politika alkalmatlannak bizonyulhat, hogy megfeleljen a gazdaságaik által támasztott sajátos igényeknek, e politika különbözőképpen fog lecsapódni a nagy tevékenységi központokban (köztük a fővárosban) és az egyéb régiókban. Ezen túl, e jelenség mérséklése érdekében meg kell erősíteni a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinációját (15).

3.4

A jelentés ismételten hangsúlyozza az általános érdekű szolgáltatások jelentőségét. A 2007-es kormányközi konferencia által az általános érdekű szolgáltatások értékelésére vonatkozóan elfogadott új eljárással kapcsolatban az EGSZB megismétli arra vonatkozó kérését, hogy „meg kell tehát határozni közösségi szinten bizonyos, az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos, minden általános érdekű (gazdasági és nem gazdasági jellegű) szolgáltatásra, így az általános érdekű szociális szolgáltatásokra is érvényes, közös referenciákat és normákat. Ezeket az egyes szolgáltatások sajátosságaihoz igazított közösségi jogi keret meghatározására alkalmas, együttdöntési eljárással elfogadott keretirányelvben kell rögzíteni” (16).

3.5

„Az EGSZB szerint [melynek álláspontját a közelmúltban kiadott jelentéseiben az Európai Parlament is magáévá tette] a kohéziót nem vizsgálhatjuk csak a GDP vonatkozó mutatói alapján. Kívánatosnak tartja a GDP mellett egy reprezentatívabb kohéziós mutató kidolgozását, olyan változókkal, mint a foglalkoztatottság és a munkanélküliség aránya, a szociális védelem kiterjedtsége, az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés stb” (17). E mutatókat a jövedelmek egyenlőtlenségére (Gini-együttható vagy az öt bérsávot összehasonlító jelentés), valamint a szén-dioxid-kibocsátásokra (lakosonkénti bontásban vagy az 1990 óta bekövetkezett változásokat bemutatva) vonatkozó mutatókkal is ki kellene egészíteni. Általában véve halaszthatatlanul meg kell szilárdítani az európai statisztikai eszköztárat– különösen a NUTS szintjén –, és meg kell erősíteni az Eurostat és a nemzeti statisztikai hivatalok közötti kapcsolatot, hogy minél rövidebb időn belül a lehető legteljesebb és legpontosabb adatokkal rendelkezzünk (18).

3.6

Az EGSZB annak megvizsgálását javasolja, nem volna-e hatékonyabb, ha a strukturális alapok következő támogatás-odaítélési időszakában a GDP helyett inkább a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) gazdasági mutatóját vennénk figyelembe, a Kohéziós Alap által már követett gyakorlatnak megfelelően. Így lehetővé válna, hogy tekintetbe vegyük az ingázó munkaerőt is, amelynek gazdasági hatása hozzájárul a szakadékok elmélyüléséhez – ahogy a jelentés egyik keretes írása hangsúlyozza –, miközben a Közösség minden szinten bátorítja a mobilitást, illetve a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) intenzitását, mely utóbbi bevételeinek egy része visszaáramlik a származási országba. A GDP-vel ellentétben a GNI figyelembe veszi ezeket a beérkező és kiáramló tőkemozgásokat is. Ez a különbség pedig egyes országok (Luxemburg, Írország, Csehország, Észtország, Ciprus, Magyarország, valamint kisebb mértékben Lengyelország és Románia) esetében meglehetősen jelentősnek bizonyulhat, ami a strukturális alapok nem igazán optimális elosztásához vezethet. Meg kell jegyezni azt is, hogy ezek az adatok nem állnak rendelkezésre a NUTS szintjén, amit maximális mértékben orvosolni kellene.

4.1.1

Ami az európai vállalkozások tendenciáit illeti, azt tapasztalhatjuk, hogy a 7. kutatási és fejlesztési keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram (VIK) logikája, amely egyformán a kkv-k ösztönzését és a tudás régióinak fejlesztését kívánja támogatni, túlságosan felülről lefelé működő marad. Elő kellene mozdítani „a »tudás régiói« transznacionális hálózatának kialakulását, a klaszterek, a metakörzetek és az ipari és technológiai parkok születésének megkönnyítése érdekében, amelyek egyetemeket, kutatóközpontokat, vállalatokat és regionális hatóságokat tömörítenek”. Ugyanakkor vigyázni kell, mert az innováció kényszere „azzal a kockázattal jár, hogy – amennyiben nem avatkozunk be időben – új elkülönülések és töredezettségek képződnek a gazdaság és a társadalom szövetében, különösen területi szinten” (19). Mindez azt jelenti, hogy komolyabban foglalkozni kell a foglalkoztatás minőségi dimenziójával, mivel a „K+F-beruházások, valamint az egyéb beruházások és a tudásalapú és információs társadalom követelményeinek megfelelő képzési és továbbképzési beruházások mellett a munkával töltött évek minőségének javítása is kulcs a vállalkozások termelékenységének és innovációs képességének növekedéséhez. Ezt olyan tanulmányok bizonyítják, amelyek tudományosan vizsgálták a munka színvonala és a termelékenység közötti összefüggést, valamint az érintett munkavállaló szempontjából »jó munka« jelentőségét a munkához való hozzáállás és a teljesítőkészség szempontjából” (20).

4.1.2

Ami az ipari politikát illeti, „a szerkezetváltás sikeres megvalósítása érdekében itt is egyre nagyobb szerepet kap a szinergiák felkutatása, illetve valamennyi érintett bevonása. Ilyen intézkedésekkel lehetővé válik az ipari szerkezetváltás szociális szempontokkal összeegyeztethető alakítása, amennyiben a változásokra való felkészülés és azok alakítása során garantáljuk a szociális partnerek szisztematikus bevonását, és következetesen szem előtt tartjuk a vállalati versenyképességre és a negatív szociális következmények minimalizálására irányuló kettős célkitűzést” (21).

4.1.3

A határokon átnyúló régiókban meg lehetne könnyíteni az ipari szerkezetváltásokat: „bátorítani kell a szociális párbeszédre irányuló, határokon átnyúló és régiók közötti kezdeményezéseket, főként a kollektív tárgyalás országokon átnyúló választható keretének konkretizálása révén, ahogyan az a 2005–2010-es szociális menetrendben szerepel” (22).

4.1.4

Az EGSZB támogatja az Európai Parlament által a vállalatáthelyezések értékelésére és területi szintű következményeire (megszűnt/létrejött álláshelyek, a foglalkoztatás típusa, továbbá a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra gyakorolt hatás), valamint arra vonatkozóan megfogalmazott kérelmet, hogy időszaki jelentések formájában konkrét javaslatok szülessenek (23).

4.1.5

A fel nem használt költségvetési összegek egy része a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alap (EGF) költségvetési keretét növelhetné; ez az új pénzügyi eszköz átmeneti és gyors támogatást biztosít a globalizáció „áldozatául” esett, munkájukat elveszített munkavállalóknak. Ezzel párhuzamosan felül kellene vizsgálni a támogathatósági kritériumokat, lecsökkentve az elbocsátott dolgozóknak azt a minimális számát, amely az alap fellépéséhez szükséges, tekintettel arra, hogy a vállalkozások 99,8 %-át a kkv-k teszik ki (ebből a mikro-vállalkozások 91,5 %-ot képviselnek), és a kkv-k tartják fenn a munkahelyek 67,1 %-át.

4.1.6

Amint a strukturális alapok általános rendelkezéseiben is szerepel, fenn kell tartani a hétéves határidőt, amely során a közösségi támogatásban részesült vállalkozások kötelesek fenntartani a beruházás helyszínét.

4.1.7

Ami a JEREMIE programot illeti, az első értékelés alapján túlzottan a csúcstechnológiát igénylő szektorokba összpontosítana, ezért nem tudná eléggé támogatni a kkv-kat, amelyek e szektorokban nincsenek jelen.

4.1.8

Nem minden európai régió képes a tudásalapú gazdaság élvonalában maradni, vagy a megfelelő infrastruktúra vagy humántőke hiánya miatt, vagy mert mérete nem teszi lehetővé az élvonalbeli gazdaság működtetését. Ezeknek a régióknak a közelben elhelyezkedő nagyvárosi területekhez képest kell elhelyezniük magukat, az alvóvárosi gazdaság fejlesztése révén, vagy olyan területekre szakosodva, ahol az agglomerációs hatások kisebb jelentőséggel bírnak, illetve a szükséges kritikus tömeg kisebb mértékű. Az EGSZB tiltakozik az ellen, hogy a vidéki területeket egyszerűen mezőgazdasági területekként kezeljék, egyéb perspektívák nélkül.

4.1.9

Az egyik lehetséges alternatívát az idegenforgalmi szektor és a hozzá kapcsolódó egyéb szektorok jelentik. Ez magába foglalja azt is, hogy „új, vidéki tevékenységeket lehetne megteremteni: helyi termékekre szakosodott kereskedelem, hagyományos gasztronómia és kézművesség, környezettel kapcsolatos szabadidős tevékenységek és sportszolgáltatások, audiovizuális és virtuális szórakoztató létesítmények, kulturális információszolgáltatás, gyermekfelügyelet, táborozás és szállások, természetgyógyászat, kozmetika, hagyományos építészet és a mesterségek megmentése, internetkávézók, a helyi ingatlanpiac fellendítése, tanácsadás új tevékenységek megkezdéséhez, a szálláshelyeken fogyasztott áruk előállítása/igénybe vett szolgáltatások biztosítása, speciális szolgáltatások az idősebbek számára” (24). A biológiai eljárásokon alapuló ökoturizmus a legnagyobb figyelmet és támogatást érdemli. Az ökoturizmusnak az a feladata, hogy nevelje a polgárokat a környezetvédelemmel, valamint a természet egyensúlyát nem megzavaró, életképes és fenntartható fejlődéssel kapcsolatban.

4.1.10

A kulturális turizmus kecsegtető lehetőségeket nyújthat számos régió számára. E tekintetben „előmozdíthatná a bevált gyakorlatok alkalmazását a turisztikai-kulturális szolgáltatások kezelésében, mégpedig oly módon, hogy programjaiban – elsőként a »Kultúra Európai Fővárosai« programban és a »Kiemelt európai turisztikai célpontok« jövőbeni programban – pályázati és premizáló rendszereket alkalmaz. Az Európai Unió ezenkívül tanácsadási szolgáltatást nyújthatna azon városok és területek számára, amelyek úgy döntenek, hogy pályázóként részt vesznek e két programban, és a jelenleginél nagyobb mértékű pénzügyi hozzájárulást biztosíthatna számukra, továbbá esetlegesen előnyben részesíthetné őket a strukturális alapokhoz való hozzájutásnál” (25).

4.2.1

Az EGSZB osztozik az EPSON véleményében (26), amely szerint az éghajlatváltozás következményei régióról régióra változnak, és differenciált válaszokat igényelnek. A gazdasági elosztópontokban a cél a gazdasági termelékenység fenntartása lesz, innovatív és hatékony tömegközlekedési rendszerek kialakítása, valamint a földterülettel való megfelelőbb gazdálkodás révén csökkentve a negatív agglomerációs hatásokat (légköri szennyezés és CO2-kibocsátás). A dél-európai régiókban, illetve a hegyekben is a legfőbb kihívást a földterületek kaotikus felhasználásának és a beépítés mértékének korlátozása jelenti. A legtávolabb eső területeken olyan innovatív megoldásokat kell keresni, amelyekhez nem szükségeltetnek hosszú távú negatív hatásokkal járó intézkedések.

4.2.2

Az EGSZB javasolja a Szolidaritási Alap költségvetési megerősítését és kiegészítését, amelynek szerepe jelenleg az, hogy sürgős támogatást nyújtson a természeti katasztrófák sújtotta területeknek. Annak érdekében, hogy fokozzuk az EU éghajlatváltozással kapcsolatos és hosszabb távú intézkedéseket igénylő elkötelezettségének láthatóságát, az EGSZB azt javasolja, hogy Szolidaritási Alap a jövőben ugyancsak járuljon hozzá a kockázatmegelőzést célzó projektek finanszírozásához.

4.2.3

A különféle programok és költségvetési jogcímek alá tartozó projektek finanszírozásakor világos és egyúttal átlátható jogosultsági kritériumokra kell támaszkodni. E kritériumoknak elsősorban a fenntartható fejlődésre kell vonatkozniuk, és figyelembe kell venniük a projektnek a környezetre, az egészségügyre, a foglalkoztatásra és az európai versenyképességre gyakorolt hatásait (27).

4.4

Az EGSZB több alkalommal is kiállt egy többcentrumú modell megvalósítása mellett az európai területen. A negyedik jelentés kiemeli a gazdasági csomópont (az „ötszög”) domináns szerepét, valamint a fővárosok növekvő jelentőségét, egyúttal kiemelve e tendencia szociális és környezeti következményeit is. Mindez előtérbe helyezi a másodlagos fejlődési pólusok fejlesztését, valamint a nagyvárosi területekkel kapcsolatban a városi központok és a távolabb eső régiók közötti szinergiák és kiegészítő jellegek megszilárdítását (28). Rendszeres jelentés tekinthetné át a nagyvárosi területek társadalmi-gazdasági helyzetét, amihez megfelelő statisztikai nyomonkövetési eszközt kellene kifejleszteni (29). Az EGSZB egyébiránt úgy véli, hogy e cél érdekében hasznosnak bizonyulna területi paktumokat kialakítani a globalizációhoz igazodó fejlesztés érdekében, főként ha e paktumok prospektív jellegűek, és a táradalom kulturális fejlődését szolgálják, minden szereplő bevonásával (30).

4.4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy – különösen a városi környezet kontextusában – alkalmazni kellene a „szociálisan felelős terület” modelljét, amely a Bristoli Megállapodásban (31) (2005. december) lefektetett elveknek megfelelően a fenntarthatóság elveit állítja fejlődése középpontjába, és fejlődési dinamikájába a gazdasági, szociális és környezeti dimenziókat, valamint a népesség elöregedésének társadalmi-gazdasági hatásait is integrálja. E cél érdekében feltétlenül fenn kell tartani és támogatni kell azt a 6. kutatási és fejlesztési keretprogram által is bátorított tendenciát, hogy a követendő közös iránymutatások meghatározásába a civil társadalom szereplőit is bevonják. A 7. K+F program egyedi fellépéseket irányoz elő a humántőke-fejlesztéshez, illetve az elöregedéshez kapcsolódó szektorokban (32).

4.4.2

Mivel a munkahelyek és tevékenységek lehetőségét magukban rejtő területek túlléphetik a nemzeti kereteket, több Interreg eszközt kellene biztosítani, a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása érdekében (33).

4.4.3

Ami a legtávolabb eső régiókat illeti, „az EGSZB üdvözli a Bizottság azon konvergencia-célkitűzésen belüli szándékát, hogy különleges kompenzációs mechanizmust hozzon létre a legkülső, valamint az állandó strukturális hátrányokkal küszködő régiók összes nehézségének kezelésére” (34). Azt tapasztalva, hogy a K+F projektekre előirányzott források 50 %-a néhány régióba összpontosul, az EGSZB síkra száll „a régiók közötti technológiaátadást ösztönző intézkedések erősítéséért”. Az EGSZB úgy véli, hogy „az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó európai politikának három nagy elvből és több célkitűzésből kell kiindulnia”, amelyek a következők: 1) az állandóság (mivel a „felzárkózás” referenciafogalma ezen régiók esetében nem releváns), 2) a pozitív diszkrimináció, a régiók közötti valódi paritás megvalósítása érdekében, illetve 3) az arányosság, amely révén tekintetbe lehet venni a régiók földrajzi, demográfiai és környezeti jellemzőinek sokféleségét, valamint a rájuk nehezedő kényszereket. Az egyenlőtlenségek leküzdése érdekében szociális jellegű beavatkozó intézkedéseket lehetne elképzelni, mint például: „közvetlen támogatásokat bizonyos kereskedelmi tevékenységek és szolgáltatók számára, kedvezményes tarifákat az állandó lakosok számára a tengeri vagy légi közlekedéshez, illetve minőségi közszolgáltatásokat” (35).

4.4.3.1

Az Európai Bizottságnak igaza van abban, hogy „a szigetek nehéz megközelíthetősége azt jelenti, hogy személygépkocsival vagy vonattal történő utazás esetén az utazási időt megnöveli a tengeren való átkelés”. A megközelíthetőség kérdése „sajátos probléma” a szigetek számára. Az Európai Bizottság helyesen emeli ki a szigeti népesség kis méretének problematikáját is. A szigetek többsége valóban nem támaszkodhat saját belső piacára. Másféle gondok is meghatározzák azonban „hosszú távú fejlődési kilátásaikat”: ilyen például az erőforrások korlátozottsága, a természeti katasztrófák kockázatai és a sérülékeny környezet.

4.4.3.2

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 16. cikke előírja, hogy „(…) a tagállamok saját hatáskörükben és e szerződés alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését”.

4.4.3.3

Egyéb eszközök mellett, felhozhatjuk példaként az egyetemes szolgáltatás egységes modelljét a közszolgáltatási ágazatok esetében, amelynek e területeken való alkalmazását az Európai Unió politikai és szabályozó dokumentumai írják elő. Ez az eszköz kiemelt szerepet kap az általános érdekű szolgáltatásokról szóló zöld könyvben (36).

4.4.4

Az EGSZB emlékeztet annak fontosságára, hogy szankciókkal sújtsák azokat a vállalkozásokat, amelyek közösségi támogatásban részesülnek, és ennek ellenére 7 éven belül delokalizálják tevékenységüket. A közpénzeket nem pazarolhatjuk a munkahelyek lerombolásában részt vevők jutalmazására.

4.5.1

A férfiak és a nők közötti egyenlőség elve – mint vertikális dimenzió – explicit módon szerepel a strukturális alapok működési szabályzatában. Ugyanakkor úgy tűnik, eddig szinte kizárólag a munkaerőpiachoz kötődő kérdésekkel kapcsolatban ügyeltek ezen elv betartására. A tagállamokat bátorítani kell, hogy (adott esetben a lisszaboni integrált iránymutatások egyedi ajánlásokkal kiegészített alkalmazása révén) dolgozzanak ki integrált megközelítést e kérdésben. Az operatív programok értékelhetőségének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az adatok nemek szerinti lebontásban is rendelkezésre álljanak.

4.5.2

A tagállamoknak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a családok számára a kívánt számú gyermek vállalását, különböző természetű intézkedéseket kell foganatosítaniuk, melyeknek „közvetlen pénzügyi szolgáltatásokban, az adózás ennek megfelelően történő kiigazításában, továbbá megfizethető magán vagy állami infrastruktúrák (például a bölcsődék különböző formái, beleértve a vállalati, illetve a több vállalat által üzemeltetett bölcsődéket), napközi otthonos iskolák és szolgáltatások kínálatában kell megnyilvánulniuk. Ennélfogva nem csak az infrastruktúrák mennyiségének, hanem minőségének biztosítása is fontos” (37). Az EGSZB egyébként emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács 2002 júniusában Barcelonában tartott ülését követően a tagállamok megállapodtak abban, hogy „2010-ig óvodai, illetve bölcsődei elhelyezést kell biztosítani a három éves kor és az iskolakötelezettség kora közötti gyermekek legalább 90 %-ának és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-ának”. Egyúttal biztosítani kell „egy rögzített küszöbérték meghatározását a családdal és a gyermekekkel kapcsolatos politikák – azaz a jövőbe történő beruházások – számára, hogy az e területre előirányzott kiadásokat a népesség egyre nagyobb mértékű elöregedésének társadalmi költségei ne emészthessék fel, fennáll ugyanis a kockázata, hogy az egyre idősödő választói tábor az effajta költségeket részesítené előnyben” (38). E cél érdekében érdemes volna fontolóra venni egy demográfiai alap létrehozásának lehetőségét. Ezen alap célja a születések számának növelésére és a nők fokozott munkaerő-piaci részvételére irányuló tagállami erőfeszítések bátorítása volna, jelentősebb mértékű közösségi támogatást biztosítva a gyermekeket és idős embereket befogadó struktúráknak, valamint az iskolák felújítására/korszerűsítésére irányuló beruházásoknak, különös tekintettel a vidéki régiókra.

4.5.3

A demográfia támogatásával párhuzamosan „óvni és javítani kell a gyermekek egészségét és biztonságát, mindenkinek magas szintű oktatást kell nyújtani, továbbá segítő és támogató rendszereket kell a szülők részére felkínálni, hogy kielégíthessék igényeiket és megbirkózhassanak problémáikkal. A nagy szegénységben élő, kiemelt támogatásra szoruló és migrációs háttérrel rendelkező családok és gyermekek kiemelt figyelmet érdemelnek. Az EGSZB, miközben konstatálja az európai népesség elöregedését, és úgy ítéli meg, hogy a generációk megújulása nélkülözhetetlen »a kontinens fennmaradásához«, felhívja a figyelmet arra, hogy a tömeges munkanélküliség megszűntetése, a 25–35 éves korosztály hozzáférése a tartós foglalkoztatáshoz, valamint általában a szakmai életút valóban biztonságossá tétele révén könnyebbé válna az aktív vagy inaktív nyugdíjas időszak finanszírozása” (39). Az Európai Szociális Alapnak jelentős mértékben hozzá kellene járulnia e vállalkozáshoz.

4.5.4

Az EGSZB kitart azon véleménye mellett is, hogy „egy sor közös célkitűzésre [van szükség közösségi szinten] a lakáshoz jutás kapcsán, továbbá a tisztességes lakás kritériumait meghatározó lakásminőségi minimális normákra” (40).

4.5.5

„Az EGSZB javasolja, hogy az európai pénzintézetek rendkívül alacsony kamattal forrásokat biztosíthassanak a fiatalok, a gyermekes családok, a migránsok, az idősek, a fogyatékkal élők és a veszélyeztetett társadalmi csoportok stb. integrált lakásprogramjaihoz, ezáltal elősegítve a munkavállalók mobilitását, a társadalmi keveredést és az igénybevevők számára elfogadható költségeket. (…) Az EGSZB megjegyzi, hogy a JESSICA alkalmazásával rendelkezésre állnak majd a szükséges elemek a nagyobb volumenű szociálislakás-projektek garanciaalapjának létrehozásához. Kéri, hogy a strukturális alapok félidei értékelésekor elemezzék ki e kérdést” (41).

4.6.1

A 2.1. válaszban említett – a fejlesztés érdekében kötendő – területi paktumok érdekes megközelítést jelenthetnek e kérdés megválaszolása szempontjából, mivel a konkrét helyzetek és kihívások sokfélesége különböző eszközök és kompetenciák mozgósítását teszi szükségessé (ld. 1.1. pont). A szociális partnereket, amelyek 2002 óta rendszeres jelentést terjesztenek a tavaszi Európai Tanács elé az egész életen át tartó tartó tanulás programjában való részvételükről, aktív részvételre kell serkenteni e tárgyban is.

4.6.2

„Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiáknak az egész életen át tartó tanulásra való felhasználásához a legfőbb feltétel – főként a Közösség vidéki területein és kisvárosaiban – az, hogy az EU és a tagállamok kormányai ösztönözzék a széles sávú internetkapcsolatokat (42) a tanulási rendszerekhez való elektronikus hozzáférés érdekében. (…) Az EGSZB ebben az összefüggésben felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a széles sávú internetkapcsolat elérhetőségének kérdését egy átfogóbb stratégia részeként szemlélje, amely az internet-hozzáférést közérdekű szolgáltatásnak tekinti. (…) Az EGSZB szerint az általános és szakképzésben alkalmazott elektronikus távoktatás esetében különösen kell ügyelni a generációs szakadék veszélyére …” (43).

4.7.1

Az EGSZB ismételten kijelenti, hogy határozottan ellenez minden olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy újra nemzeti hatáskörbe vonják a kohéziós politikát, mely vitathatatlanul európai hozzáadott értéket teremt mind a szolidaritás, mind a növekedés, mind pedig a foglalkoztatás terén, és konkrét eredményei az európai polgárok számára is jól láthatóak.

4.7.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a Szerződés szerint (2., 158. és 159. cikk) valamennyi – közösségi, nemzeti, vertikális és szektoriális – politikának a kohézió célkitűzését kell szolgálnia. Következésképpen az integrált iránymutatásokban és a hatáselemzésekben is tekintetbe kell venni a kohézió szempontját, különös tekintettel annak területi dimenziójára (44).

4.7.3

Az EGSZB üdvözli a kormányközi konferencia kezdeményezését, melynek köszönhetően a területi kohézió bekerült az EU fő célkitűzései közé; valamint a Bizottság arra irányuló tervét, hogy a Regionális Főigazgatóságon belül új, „területi kohézió” egységet alakítson. Ez utóbbi feladata annak felügyelete volna, hogy a szektoriális politikák valóban a kohézió célkitűzésének irányába mutassanak. Nevezetesen amennyiben a közösségi támogatásra jogosult projektekhez a nemzeti hatóságok társfinanszírozása szükséges, újra kellene gondolni a Stabilitási és Növekedési Paktum által szabott pénzügyi korlátozásokat, valamint ezek következményeit a transzeurópai hálózatok, ezen belül pedig a hiányzó szakaszok finanszírozására nézve.

Emlékeztetni kell néhány általános iránymutatásra. Egyesek szerepeltek már a Szerződésekben, másokat a 2007-es kormányközi konferenciát követően vezettek be. Ezek a következőképpen rendelkeznek: „Politikái és tevékenységei meghatározásában és végrehajtásában az Unió”:

Az Alapjogi Charta rendelkezéseit, amelyeket az EU-Szerződés is elismer (6. cikk) szintén figyelembe kell venni a strukturális politikák meghatározásában és végrehajtásában.

4.7.4

Az EGSZB sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a jelen konzultáció nem terjed ki a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak a strukturális alapok tervezésében, kidolgozásában és végrehajtásában játszott szerepére. E partnerek bevonása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társfinanszírozott projektek a helyi realitásokhoz, illetve – a stratégiai iránymutatásokkal összeegyeztethető mértékig – az érintettek igényeihez igazodhassanak. „Az EGSZB kifejezi arra vonatkozó óhaját, hogy a jövőben megfelelő mutatókat dolgozzanak ki a tagállamok által stratégiai és programozási dokumentumokról folytatott konzultációk folyamatát illetően. (…) A tagállamoknak meg kellene tudniuk magyarázni a felügyelő bizottságoknak, hogyan szervezik meg a partnerségi elv végrehajtására vonatkozó információk visszajutását. Az EGSZB meggyőződése, hogy a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak szélesebb körben támaszkodniuk kellene a szervezett civil társadalomban rejlő potenciálra, be kellene vonniuk annak szereplőit a promóciós tervek kidolgozásába, és támogatniuk kellene az alulról jövő kezdeményezéseket, és megfelelő pénzügyi eszközöket kellene rendelkezésre bocsátaniuk a strukturális alapokra vonatkozó promóciós és tájékoztató kampányok számára. A határokon átnyúló, illetve régiók közötti programok esetében támogatniuk kellene a szintén határokon átnyúló közös konzultációkat és szocio-professzionális partnerségeket” (45).

4.7.5

Az Open Days és a Régiók a Gazdasági Változásért kezdeményezés tanulságait levonva az EGSZB határozottan támogatja a következő célokat:

Különös hangsúlyt kellene fektetni a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok terjesztésére.

4.8.1

Az EGSZB úgy véli, hogy egy – a nagyvárosi területek és az Európai Bizottság között létesítendő – egyeztető fórum hozzájárulhatna egy többcentrumú modell előmozdításához, és az érintett területek jobb megismeréséhez. Továbbá létre kellene hozni egy munkacsoportot is az érintett területek azonosítása és a bevált gyakorlatok terjesztése céljából (49).

4.8.2

A HEECS keretében létrehozott jogi szervezetek, akárcsak a többi strukturális alap keretében létrehozott hasonló entitások hatásköre kell, hogy legyen a szóban forgó alapok támogatásával megvalósított, az érintett régió ipari fejlődését előmozdító projektek kidolgozását és végrehajtását lehetővé tevő különböző finanszírozási források összehangolása, amelyek regionális szinten hozzáférhetőek a különböző érdekelt felek számára. Hasonló jogi szervezetek létrehozása hozzájárul majd a határokon átnyúló együttműködési szándékok erősítéséhez, megerősíthetné azt az érzést az érintett régiókban, hogy kezükbe vehetik saját sorsuk irányítását, és a szabályozások fokozottabb összehangolására sarkalhatná őket (50).

4.8.3

E fellépés keretében elő kellene mozdítani a határokon átnyúló, illetve régióközi közös konzultációkat és szocio-professzionális partnerségeket, valamint bátorítani kellene e szinteken a társadalmi párbeszédre irányuló kezdeményezéseket, nevezetesen konkretizálva a kollektív tárgyalás lehetséges transznacionális kereteit, a 2005–2010-es szociális menetrendben bejelentett intézkedéseknek megfelelően (51).

4.8.4

Az energiaszektor lehetne egy másik olyan ágazat, ahol a régiók együttműködhetnének a kohézió előmozdításában, tekintettel annak hatására a termelési költségekre, a családokra és a gazdasági fejlődésre. Ez az együttműködés energiacsere révén valósulhatna meg a jelentősebb mennyiségű és alacsonyabb árú energiával rendelkező régiók és a szegényebb régiók között. Erre ma lehetőséget nyújt a hálózatok szabályozott, de szabadabb rendszere és az elektronikus „tőzsde” megnyitása.