23.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/12

1.1

A 2006. márciusi Európai Tanács a lisszaboni stratégia újraindítását egyrészt a növekedésre és a foglalkoztatásra, másrészt az irányítás integrált megközelítésére alapozta a globalizáció új kihívásaival szemben.

1.2

Európának el kell köteleznie magát a valamennyi polgára számára innovatív, versenyképes és fenntartható fejlesztés mellett; területén nagyobb gazdasági és társadalmi kohéziót kell létrehoznia új vállalkozások alapítása és a meglévők fejlesztése, továbbá új szakmai profilok, valamint a nagyobb mértékű és jobb foglalkoztatás révén, megőrizve a tudásalapú gazdaság felé orientálódó európai szociális modellt.

1.2.1

Az EGSZB szilárdan meg van győződve arról, hogy a „partnerségen és a felelősségvállaláson alapuló új irányítási ciklus” (1) nélkül Európa valamennyi, a versenyképesség és a foglalkoztatás fellendítésére irányuló erőfeszítése hiábavalónak bizonyulna, ezért új irányítási paradigmák elfogadására és gyors, általános végrehajtására van szükség.

1.2.2

Az EGSZB szerint a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, valamint az új versenyképességi és innovációs keretprogramot továbbra is túlzott mértékben jellemzi a „felülről lefelé” irányuló orientáció, és nem teszik még lehetővé a megfelelő integrációkat, sem pedig helyi és regionális szinten a fejlesztéshez kapcsolódó valamennyi köz- és magánszereplő felelősségteljes részvételét, amely optimalizálná a szociális partnerek alapvető szerepét a fenntartható és tartós növekedési perspektívákat illetően.

1.3

Az Európai Uniónak akár a fenti két eszköz révén is ösztönöznie kell ezt az új, helyi szintű partnerséget a hatóságokkal és a gazdasági szereplőkkel, különösen a szociális partnerekkel, elősegítve a „globalizáció korszakában a területi fejlesztési paktumok” (2) új generációjának létrejöttét.

1.4

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy nem léteznek mindenki számára egyaránt érvényes irányítási metódusok. Minden egyes regionális/helyi szintnek meg kell találnia azt a formát, amely a leginkább megfelel a terület irányíthatósága által támasztott igényeknek, valamint a nemzeti, európai és nemzetközi hivatkozási kerettel egyaránt összeegyeztethető.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy e formulákkal kapcsolatban meg lehet adni néhány közös kritériumot:

1.5.1

Végül elengedhetetlen, hogy ezen integrált területi politikának szerves részét képezze a strukturált szociális párbeszéd, amely a létező területi gazdasági és szociális tanácsokban rejlő lehetőségek kiaknázásával is megvalósulhat a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom képviselőinek részvételével, valamint a gazdasági és szociális partnerség hatékony formáinak létrehozásával (3).

1.5.2

E tekintetben az EGSZB által kijelölt utat kell követni, bevonva az egyes európai országok gazdasági és szociális tanácsait vagy hasonló szervezeteit az EGSZB-vel való strukturált párbeszédbe.

1.6

Az új irányítás sikerességének mértéke egyre inkább a problémák kezelése és a megoldások szempontjából leghatékonyabb szint meghatározásának képességétől függ, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Ennek során azonban meg kell őrizni a következetesség keretét és az intézkedés egyéb szintjeivel közös látásmódot (4).

1.7

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a folyamatok, cselekvések és intézkedések lehetőségeinek közép- és hosszú távú perspektívában történő vizsgálata a részvételen alapuló Foresight-tevékenységeken keresztül az alsó szinttől a felsőig értékes hozzájárulást nyújthat a társadalom kulturális fejlődéséhez, valamint hozzájárulhat a politikai és adminisztratív döntéshozók választásainak gazdagításához is. Főként azonban kibontakoztathatja és megerősítheti az adott területen a fenntartható és versenyképes fejlődés irányítása szempontjából alapvető technológiai, gazdasági, szociális, politikai és kulturális ágazatok közötti interakciókat.

1.8

Mindez főként a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom képviselőinek bevonását teszi szükségessé, hogy világosan fel lehessen deríteni az erősségeket és a gyenge pontokat, valamint új pozíciókat lehessen találni a belföldi és a nemzetközi piacon.

1.9

A globalizáció egyrészről versenyképességi nyomást jelent az értéklánc modernizálása, megújítása és felfelé való elmozdítása irányába, valamint lehetővé teszi a javak és szolgáltatások lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb módon való előállítását és elosztását, másrészről azonban azzal a kockázattal jár, hogy – amennyiben nem avatkozunk be időben – új elkülönülések és töredezettségek képződnek a gazdaság és a társadalom szövetében, különösen területi szinten.

1.9.1

Ezért tartja az EGSZB szükségesnek, hogy a lehető leghamarabb megteremtsék azokat az új szakmai kompetenciákat, amelyek képesek a polgárok változások felé való orientálására. Közös képzési intézkedéseket kell szervezni a körzeti vezetők, vállalatvezetők, pénzügyi és hitelrendszer-irányítók számára, melyeket a politikai döntéshozókkal és a közigazgatási elöljárókkal, továbbá a helyi és területi önkormányzatok vezetőivel kell végrehajtani.

1.10

Az EGSZB véleménye szerint csupán egy integrált és részvételen alapuló területi megközelítés révén érhető el, hogy a kutatási befektetések és a fejlesztés, az innováció és az oktatás révén felhalmozott tudásanyag innovatív képességeket és versenyelőnyöket hozzon létre az európai ipari bázis számára, amely ily módon humán és pénzügyi tőkét vonzhat majd a területre.

1.10.1

Ebben az összefüggésben elsődleges fontosságú a területre humántőkét vonzani képes olyan új konstrukciók kidolgozása, akár a szakmai és a magánélet jobb összeegyeztethetősége, illetve különböző ösztönzők bevezetése révén is, különösen a szellemi foglalkozásúak és a magasan képzettek – például vezetők, kutatók, ipari szakértők – esetében, amelyek lehetővé teszik az érintettek számára, hogy a keresőképes kor folyamán kellően vonzó juttatásokat élvezzenek.

1.11

Az EGSZB úgy véli, hogy az új versenyképességi és innovációs keretprogramot (2007–2013) nem szemlélhetjük a területre irányuló egyéb közösségi politikáktól és cselekvési programoktól függetlenül, mivel e problémákat három intézkedéssorozattal kívánja megoldani: a vállalkozói szféra és az innováció számára készült programmal; a kommunikációs és információs technológiák támogatására irányuló programmal; valamint az intelligens energiára irányuló programmal.

1.12

Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy erős koordinációra van szükség a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint a regionális és a kohéziós, továbbá a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális politika intézkedései, valamint a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram között, amely „Kapacitások” programjának tekintélyes részét szenteli a kkv-k javára végzett kutatás fejlesztésének, „a tudás régióinak”, az innováció támogatásának, a vállalkozások részére nyújtott innovatív szolgáltatásoknak, valamint a képzési és a vállalkozói szféra között fennálló szükséges kapcsolatoknak.

1.13

Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen, hogy – a szinergiákat biztosító és az átfedéseket vagy következetlenségeket kiküszöbölő magas fokú koordináción túl – ezeket a kezdeményezéseket először újjáalakítsák, majd az adott terület megfelelő módon átvegye azokat a mindenki által támogatott helyi fejlesztési partnerség elsőrangú keretében.

1.14

Az EGSZB végezetül kiemeli, amit már a modern iparpolitikával foglalkozó néhány korábbi véleményében is kifejtett, azaz: „Hiányzik a közösségi szintű kötelezettségvállalás és a kormányok, vállalatok és a nemzeti és regionális szinten közvetlenül érintett felek világos összekapcsolása.”

2.1

Irányítás: az antropológiai szakirodalom az irányítás három típusát különbözteti meg (5): „Alapszintű” irányítás: helyi szinten irányozza elő valamennyi szereplő koordinálását, kifejezett fogékonyság jellemzi valamennyi technológiai tevékenység iránt. „Hálózati” irányítás: valamennyi szereplő – főként a vállalatok, a kutatóintézetek, a pénzügyi szervezetek – magas fokú hálózati koordinálására épül. „Dirigista” jellegű irányítás, amely magas fokú koordináción és sok különösen fontos szempont központi kezelésén alapszik, mint például a finanszírozások és a szakmai ismeretek a kutatási területen.

—

beillesztenie a társadalmi és környezetvédelmi szempontú megfontolásokat a gazdasági döntések meghozatalakor,

—

közös értékeken alapuló modellt és részvételi módszert kialakítania a döntéshozatali folyamatok során,

—

elősegítenie a bevált gyakorlatok alkalmazását és az érdekeltek közötti folyamatos párbeszédet az innováció és a versenyképesség fokozásának érdekében.

—

azonosítani a területen élő közösséget,

—

meghatározni, hogy e közösséget mely értékek vezérlik.

—

Intézményi tőke: egy adott terület hivatalos intézményeinek problémamegoldó képessége, cselekvőképessége, a döntéshozatali folyamat gyorsasága, szervezetek tájékoztatása és rugalmasságuk foka, továbbá a különféle szervezetek között fennálló viszonyok jellege,

—

Kulturális tőke: az adott terület hagyományaiból, értékeiből és meggyőződéseiből, nyelvi gazdagságából, társadalmi kapcsolataiból és viselkedésmódjaiból tevődik össze (7).

—

Szimbolikus tőke: egy adott terület azon képességét jelenti, hogy mobilizálja a fejlődéséhez szükséges energiákat, valamint azon potenciálját, hogy hivatkozási keretként szolgálhasson az ott működő vállalatok számára,

—

Pszichoszociális tőke: ez a típus főként a bizalom koncepcióján alapul, illetve azon a meggyőződésen, hogy az adott területen létezik egy közösség, és ez a közösség fejlesztési potenciállal rendelkezik, valamint azon, hogy meg lehet szervezni a különböző csoportok és szervezetek közötti együttműködést,

—

Kognitív tőke: a kollektív know-how, nem tévesztendő össze az egyes személyek által képviselt humán tőkével. A kognitív tőke azokban a szervezetekben halmozódik fel, amelyek a tudás infrastruktúráit alkotják, tehát az egyetemeken, a kutatóközpontokban, a kulturális és szakmai szervezetekben, a vállalkozásokban, a szociális párbeszéd fejlesztéséért felelős szervezetekben (8)

2.4.1

A lisszaboni Európai Tanács által elhatározott irányvonalak támogatásának céljával az Európai Bizottság megteremtette az Európai Kutatási Térség (EKT) (10) megszervezésének feltételeit, amelyek finanszírozásai bekerültek a hatodik keretprogramba, különös tekintettel a területi Foresight-tevékenységre (11). Ezt követően az Európai Bizottság 2001-ben létrehozta a „Tudományos és technológiai perspektíva, kapcsolatok az IPTS-szel (12)” elnevezésű egységet, amelynek célja a Foresight mint innovációs modell terjesztése.

2.5.1

Az utóbbi évek tendenciái közül a szubszidiaritás elvének megszilárdulásán túl egyre fontosabb a kulturális magatartássá váló polgárközeli demokrácia; ebben a polgár azon kívánalma fejeződik ki, hogy aktív szereplője legyen a szociális területre ható döntéseknek. Az új technológiáknak köszönhetően az ismeretek korábban elképzelhetetlen sebességgel és széles körben terjednek.

3.1

A harmadik ezredév küszöbén az EU olyan mélyreható strukturális változásokkal szembesül, amelyek néhány év leforgása alatt forradalmasították az európai gazdaság tevékenységének és más gazdaságokkal való versenyének nemzetközi színterét. E változások közül az alábbiakat emeljük ki:

3.2

Az Aho-jelentés (13) felhívta a figyelmet az irányítás új paradigmáinak szükségességére, a versenyképes Európa érdekében, amely tudatában van a strukturális változások által a rendszerben előidézett kihívásoknak.

3.2.1

Az irányítás ezen új paradigmájának elfogadása az alábbiakon keresztül történik:

3.3

A kutatás és a fejlesztés, a design, a gyártási rendszerek, a logisztikai rendszerek (16), a marketing és az ügyfelek részére nyújtott szolgáltatások egyre integráltabb szolgáltatásokat képeznek, amelyek együttesen, az ügyfeleket az új termékek kitalálóival összekapcsoló egyetlen egységként hatnak.

3.4

A vállalkozás új felépítése egyre kevésbé kapcsolódik a materiális eszközök rendelkezésre állásához, sokkal inkább az immateriális javak tulajdonlásához. „Megfelelően ellátott területre” van szüksége, amely rendelkezik a területi irányítás struktúráival. Ezek ugyanis képesek a javak és a szolgáltatások előállítási és forgalmazási kapacitásainak támogatására, valamint az értékesítés utáni szolgáltatások lehető legjobb biztosítására.

3.5

Egy világos területi egység kialakulása, amely a szociális tőkében nyilvánul meg, alapvető mind a kiszervezés kockázatainak elkerülése szempontjából, mind pedig azért, mert az újonnan betelepülő vállalatok igénylik az adott területen a szolgáltatások specifikus jellegét és magas minőségi standardját. E standardok csak a témára érzékeny és felkészült dolgozókkal érhetők el.

3.6

A polgárok, a politikai döntéshozók és a szociális partnerek regionális/helyi identitása lehetővé teszi a környezeti és szociális fenntarthatóság integrált megközelítésmódjának kialakulását. Ez további vonzerőt jelenthet a területre irányuló új beruházások számára.

3.7

A területi identitás kiaknázása a közös értékekhez való csatlakozás, azok elismerése és a velük szemben tanúsított empátia elegye, mindezt egy mindenki által osztott perspektivikus elképzelés foglalja keretbe. A területi identitás kialakulása az alábbiak révén segíthető elő:

4.1.1

Elsődleges beavatkozási területek a területen jelenlévő humánerőforrás-tőke kiaknázása érdekében:

4.2.1

Az Integrált Területi Megközelítés ösztönözheti és elősegítheti a vállalkozások – főként a kkv-k – alapítását és fejlesztését kedvező környezet létrehozásával az alábbiak tekintetében:

4.3.1

A 2006 márciusi Európai Tanács kijelölte a növekedést és a foglalkoztatást célzó megújult partnerség kontextusában követendő prioritásokat:

4.4

Főként a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) foglal koherens keretbe sok olyan tevékenységet, amely az EU gazdasági és társadalmi környezetében felmerülő, a versenyképesség és az innováció szempontjából alapvető problémák megoldására irányul; a fejlesztést pedig a környezetet kímélő, a források hatékony és társadalmilag méltányos felhasználása által jellemzett intézkedések felé orientálja.

4.5

A hetedik keretprogram említett „Kapacitások” egyedi programja pedig a kutatási és innovációs kapacitások erősítésére irányul, részletesebben:

4.5.1

A kkv-k kutatási és innovációs tevékenységekben való részvételének elősegítését azonban a hetedik keretprogram egyéb egyedi programjaiban is meg kell valósítani (azaz az „Együttműködés”, „Ötletek”, „Emberek” programokban).

4.5.2

Valamennyi program közös lényegi ismertetőjegye a kutatási eredmények felhasználásának elősegítésére vonatkozó kötelezettség, ami főként területi szinten valósul meg. Ebben az összefüggésben az EGSZB elengedhetetlennek tartja a regionális és a kohéziós politika közösségi intézkedéseivel, és a területi együttműködésre, az oktatásra és a képzésre irányuló egyéb közösségi eszközökkel való koordináció, összhang és szinergia magas szintjét.

4.5.3

A fentiekben leírt intézkedéseket ezenkívül a regionális politikákkal is koordinálni kell, amelyek hivatkozási alapjai a megreformált európai strukturális alapok.

4.6

E kezdeményezések magas fokú koordinációt igényelnek a szinergiák biztosítása és az átfedések vagy következetlenségek elkerülése érdekében, ezenkívül – területi szinten történő megfelelő átvételükhöz – feltétlenül szükség van még:

4.6.1

Az EGSZB szerint mind a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, mind az új versenyképességi és innovációs keretprogramot – amelyekkel kapcsolatban az EGSZB már kifejtette véleményét –, továbbra is túlzott mértékben jellemzi a „felülről lefelé” irányuló orientáció, és nem teszik még lehetővé a kívánatos mértékben a megfelelő integrációkat, sem pedig helyi és regionális szinten a fejlesztéshez kapcsolódó valamennyi köz- és magánszereplő felelősségteljes részvételét. Ez a megközelítés lényegében ahhoz vezet, hogy a helyi szereplők nem kapják meg az európai kormányzás társfelelőseiként őket megillető szerepet.

4.6.2

Az Európai Uniónak akár a fenti két eszköz révén is ösztönöznie kell ezt az új, helyi szintű partnerséget a hatóságokkal és a gazdasági szereplőkkel, különösen a szociális partnerekkel, elősegítve a „globalizáció korszakában a területi fejlesztési paktumok” (23) új generációjának létrejöttét. Ebben a gazdaság és a foglalkoztatás fejlesztésében érintett valamennyi szereplőnek közre kellene működnie, hogy megfelelő választ lehessen adni a piacok és a versenyképesség kihívásaira, meghaladva a „lokalizmust”, amely egyre veszélyesebb korlátot jelent az összefonódó nemzetközi gazdasági realitásokkal szemben.

4.7.1

A fenntartható versenyképességre irányuló intézkedések jelentős része helyi vagy regionális hatáskörbe tartozik; számukra elsődleges fontosságúvá válnak a különböző helyi és regionális közösségek, hatóságok és intézmények, a szociális partnerek, a vállalatok és a civil társadalomnak az adott területen egymással kapcsolatban álló gazdasági és társadalmi szereplői közötti irányítási és együttműködési rendszerek.

4.7.2

Az irányítás koncepciójával kapcsolatban utalunk az EGSZB egy korábbi megnyilvánulására: „A magánszféra szereplőinek is cselekedniük kellene, és felelősséget kellene vállalniuk, mégpedig konkrét közreműködésen és lépéseken keresztül. A szociális és civil párbeszéd fontos szerepet tölt be.” (24)

4.7.3

Ami a szociális párbeszéd erősítését illeti: „Az EGSZB osztja azt az álláspontot, hogy a szociális partnerek a saját ágazatukról meglévő ismereteiknek köszönhetően tájékoztató szerepet tölthetnek be, és felhívhatják a közintézmények figyelmét bizonyos problémákra”.

4.7.4

Az EGSZB szerint a fő kérdés az, hogy képesek vagyunk-e egyszerű, proaktív és reaktív, a részvételen alapuló társadalmi kapcsolat- és döntéshozatali rendszereket létrehozni, amelyek képesek a politikai, gazdasági és szociális demokrácia magas szintjének fenntartására az intézkedések és kezdeményezések megnehezítése és lelassítása nélkül.

4.7.5

Alapvető jelentőségűvé válik a közép- és hosszú távú látásmód kialakítása, a közös középtávú célkitűzésekhez kapcsolódó felelősség kijelölése és elosztása, valamint regionális szinten a fejlett és elfogadott eszközök – például a foresight – igénybevétele.

4.8

Az Integrált Területi Megközelítés és a szociálisan felelős terület kialakítását célzó irányítás

4.8.1

Egy a maihoz hasonló, a globális verseny előtt nyitott környezetben a szociálisan felelős területfejlesztést célzó irányítási stratégiának biztosítania kell a gazdasági fejlesztés és a magas szociális minőség tartósságát. Egy ilyen stratégia főként az alábbiakon keresztül hat: