8.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 298/8

1.

a Tanács 2002. november 12-én állásfoglalást (1) hagyott jóvá a szakoktatás és szakképzés területén való fokozott európai együttműködés előmozdításáról. Ez az állásfoglalás képezte az Európai Unió tagállamainak, az EFTA/EGK tagországainak és a tagjelölt országoknak a szakoktatásért és szakképzésért felelős miniszterei, valamint a Bizottság és az európai szociális partnerek 2002. november 29–30-i koppenhágai találkozóján a szakoktatás és szakképzés teljesítményének, minőségének és vonzerejének javítására irányuló stratégiaként (koppenhágai folyamat) elfogadott nyilatkozat alapját;

2.

a folyamat 2004. december 14-én Maastrichtban – a Tanács 2004. november 15-i következtetései (2) alapján – tartott első felülvizsgálata során elismerték, hogy a VET láthatósága és a VET-re irányuló figyelem európai szinten javult, és jelentős előrehaladás történt. Ez magában foglalt számos közös eszközt és elvet (3). A maastrichti közlemény meghatározta a nemzeti és európai szintű prioritásokat, és a koppenhágai folyamatot erőteljesebben hozzákapcsolta az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramhoz;

3.

a maastrichti közlemény elfogadása óta elfogadták a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretét (EUROPASS), valamint a szakismeretek és kompetenciák fejlesztéséről szóló tanácsi következtetéseket (4). Sikeresen befejeződött az európai képesítési keretrendszerről folytatott konzultáció és folytatódott a szakoktatási és szakképzési kreditrendszerrel (ECVET) kapcsolatos munka, amely jelenleg nyilvános konzultáció tárgyát képezi.

4.

a felülvizsgált lisszaboni stratégia és annak a növekedésre és új munkahelyek teremtésére vonatkozó integrált iránymutatásai (2005–2008) (5) tükrözik az oktatás és képzés központi szerepét az Európai Unió programjában. Az integrált iránymutatásokban az Európai Tanács felszólítja a tagállamokat, hogy bővítsék és javítsák a humán erőforrásba történő befektetéseket, és igazítsák oktatási és képzési rendszereiket a globalizáció, a demográfiai változások és a technológiai innováció által előidézett kihívásokhoz.

5.

az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében elért eredményekről szóló 2006. évi közös időközi jelentés (6) megállapítja, hogy „A szakoktatás és szakképzés minőségének javítása és vonzerejének növelése a jövőben is kulcsfontosságú feladat marad”. Kimondja továbbá, hogy „a kiválóságra irányuló kutatásnak … párhuzamosan kell folynia a nagyobb mértékű részvételre és társadalmi integrációra irányuló kutatással”;

1.

a szakoktatásnak és a szakképzésnek a munka világa számára fontos alapvető tudás és szakismeretek széles körét kell biztosítania, ugyanakkor minden szinten hangsúlyozva a kiválóságot. A politikáknak és gyakorlatoknak fel kell mérniük a szakismeretek és kompetenciák különböző szintjeibe való befektetések viszonylagos hatásait. Növelni kell a középiskolai és szakközépiskolai, valamint felsőfokú szakismeretekkel rendelkezők számát annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szakismeretekkel rendelkezők hiánya, valamint hogy fenntartható legyen az innováció és a tudásalapú társadalom növekedése;

2.

a VET kettős szerepet játszik a versenyképességhez való hozzájárulás és a társadalmi kohézió fokozása tekintetében (7). A VET-tel kapcsolatos politikáknak a népesség minden rétegével foglalkozniuk kell, vonzó és kihívásokkal teli pályát kell kínálniuk a magas szintű ismeretekkel rendelkezők számára, ugyanakkor […] foglalkozniuk kell az oktatásbeli hátrányok és a munkaerőpiacról való kirekesztés által fenyegetett személyekkel – különösen a korai iskolaelhagyókkal, az alacsony végzettségűekkel vagy végzettséggel egyáltalán nem rendelkezőkkel, a különleges szükségletekkel rendelkezőkkel, a bevándorlókkal és az idősebb munkavállalókkal;

3.

az alapfokú oktatásnak biztosítania kell, hogy a fiatalok a továbbtanuláshoz, munkavállaláshoz és vállalkozáshoz szükséges tudással, készségekkel, értékrenddel és szemlélettel rendelkezzenek, és fel kell készítenie a hallgatókat az általános oktatásban vagy a VET-ben, esetleg a kettő kombinációjában való részvételre;

4.

a VET-ben részt vevő fiataloknak szert kell tenniük a munkaerőpiaci követelmények és az egész életen át tartó tanulás szempontjából fontos szakismeretekre és kompetenciákra. Következésképpen a szakpolitikáknak a szakoktatásból és -képzésből idő előtt kilépők számának csökkentésére kell irányulniuk, valamint az iskola–munka átmenet további könnyítésére kell törekedniük, például az oktatásnak és a képzésnek a munkával való kombinációja révén, szakmai képzésen és munka-alapú tanuláson keresztül.

5.

A képzésen és munkatapasztalaton keresztül, vagyis az iskolarendszeren kívül szerzett ismeretek elismerésének ösztönzése révén el kell ismerni a felnőtt munkaerő szakismereteit és kompetenciáit. Képzési lehetőségeket kell biztosítani a foglalkoztatásban állók részére a pénzügyi terhek kiegyensúlyozott viselése lehetőségeinek és előnyeinek felmérése mellett. Ugyanakkor tanulási lehetőségeket kell biztosítani a hátrányos helyzetű – különösen az alacsonyabb iskolai végzettségű – egyének és csoportok számára;

6.

az európai szakoktatási és szakképzési rendszerek sokfélesége olyan érték, amely a kölcsönös tanulás alapjául szolgál és reformokra ösztönöz. Ez a sokféleség ugyanakkor fontossá teszi a minőségbiztosítási kérdésekkel kapcsolatos átláthatóság és közös megegyezés növelését, és ily módon a szakoktatási és szakképzési rendszerek és gyakorlatok közötti kölcsönös bizalom fokozását. A cél olyan európai szakoktatási és szakképzési térség előmozdítása, amelyben az egyik országban szerzett szakképesítéseket és szakismereteket Európa egészében elismerik, ily módon támogatva a fiatalok és a felnőttek mobilitását.

1.

a jövőben meg kell erősíteni a konkrétan a szakképzésre és szakoktatásra irányuló intézkedéseket. A koppenhágai folyamatot az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében folytatni kell. Olyan összpontosított és átfogó megközelítést kell biztosítani, amelyben a különböző kezdeményezések és eszközök egymással kölcsönösen kapcsolatban állnak és egymást kölcsönösen támogatják, és amelyben a szakoktatást és szakképzést az egész életen át tartó tanulás lényeges részeként, az általános közoktatással szorosan összekapcsolódva fejlesztik minden szinten. Hangsúlyozni kell a szociális partnerek és ágazati szervezetek bevonását a munka valamennyi szakaszába, valamint hangsúlyozni kell a nemzeti tapasztalatok beépítését az európai szintű fejlesztési munkába;

2.

az intézkedések önkéntesek, és azokat az alsó és a felső szint közötti együttműködés keretében kell kidolgozni.

—

az egész életen át tartó orientáció javítása, a VET és a munkaerőpiac kínálta lehetőségek és követelmények jobb figyelembevétele érdekében, beleértve a fokozott iskolai pályaorientációt, tájékoztatást és tanácsadást;

—

olyan nyitott VET-rendszerek, amelyek rugalmas, testre szabott pályát tesznek lehetővé, és a tanulmányokat követően jobb feltételeket biztosítanak a munkára való áttéréshez, a továbbtanulásban és továbbképzésben – többek között a felsőoktatásban – való részvételhez, és amelyek támogatják a felnőttek szakismereteinek fejlesztését a munkaerőpiacon;

—

szoros kapcsolatok a munkaerőpiaccal mind a szakmai alapoktatás és -képzés, mind a szakmai továbbtanulás és -képzés tekintetében, valamint több lehetőség a munkahelyi tanulásra;

—

a nem formális és az informális tanulás elismerése a szakmai előmenetel és az egész életen át tartó tanulás támogatásának előmozdítása érdekében;

—

a férfiak vagy a nők érdeklődésének és részvételének növelését célzó intézkedések olyan VET-területeken, amelyeken az egyik nem alulreprezentált, így például a nők a technológiai területen;

—

a szakismereti kiválóság fejlesztése és hangsúlyozása, például világszínvonalú szabványok alkalmazása vagy szakismereti versenyek rendezése révén (8).

—

fogékonyság az egyének és a munkaerőpiac igényeire, beleértve a szakismereti igényeket is. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások igényeire.

—

a szakképzésben és a szakoktatásban megvalósuló minőségbiztosításról szóló tanácsi következtetésekkel (10) összhangban álló nemzeti minőségbiztosítás és -javítás;

—

a szakoktatásba és szakképzésbe történő állami és magán befektetések javítása kiegyensúlyozott és közös finanszírozási és befektetési mechanizmusok kidolgozása révén;

—

fokozott átláthatóság a VET-rendszerek tekintetében;

—

a nemzeti stratégiákon belül az intézmények és/vagy a képzést biztosítók erősebb vezetői szerepvállalása;

—

magasan képzett tanárok és oktatók, akik folyamatos szakmai továbbképzést végeznek;

—

aktív partnerség a különböző döntéshozók és érdekelt felek – különösen a szociális partnerek és ágazati szervezetek – között nemzeti, regionális és helyi szinten.

a)

a kifejezetten a VET területére tervezett közös európai eszközök, az alábbiak által:

b)

az olyan közös európai eszközök, amelyekben a VET főszerephez jut, az alábbiak által:

a)

a kifejezetten a VET területére tervezett közös európai eszközök, az alábbiak által:

b)

az olyan közös európai eszközök, amelyekben a VET főszerephez jut, az alábbiak által:

—

a nemzeti megoldások és modellek és szabványok könnyebb megértése érdekében európai szintű, közös fogalmak és elfogadott meghatározások;

—

a meghatározott témákban folytatott kutatások és felmérések bizottsági finanszírozása az európai VET rendszerek és gyakorlatok, valamint ezek munkaerőpiaccal és a többi oktatási ágazattal való kapcsolatainak mélyebb megértése érdekében;

—

a hálózatoknak, valamint a helyes gyakorlat példái cseréjének, továbbá a tudás és a szakértelem terjesztéséhez felhasználható mechanizmusok fejlesztésének bizottsági felügyelete;

—

a VET területén folytatott együtt tanulási tevékenységeket támogató, szisztematikus és rugalmas keretrendszer. E keretrendszernek a decentralizált együtt tanulást is támogatnia kell.

—

különleges figyelem fordítása a VET-statisztikák alkalmazási körének, pontosságának és megbízhatóságának javítására annak érdekében, hogy a VET fejlesztése terén elért eredmények értékelhetőek legyenek;

—

a mutatók és referenciaértékek összefüggő keretrendszerében figyelem fordítása a VET-összetevő fejlesztésére (11);

—

különleges figyelem fordítása továbbá a szakoktatási és szakképzési beruházásokra, valamint a VET finanszírozására vonatkozó statisztikai információk összeállítására;

—

világos és egyértelmű információ a folyamatról, annak hátteréről, prioritásairól és tevékenységeiről, valamint az eredmények hatékony átadása;

—

a folyamat valamennyi szakaszában valamennyi érdekelt fél aktív részvétele a fejlesztésben, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten;

—

hangsúly helyezése arra, hogy a szakoktatást és szakképzést nyújtók, a tanárok és oktatók részt vegyenek a folyamat eredményeinek tesztelésében és végrehajtásában;

—

adott esetben a tanulók és szervezeteik bevonása nemzeti és európai szinten.

—

a strukturális alapok hatékony felhasználása a nemzeti szintű VET-reformok támogatása érdekében;

—

az egész életen át tartó tanulás új programjának célzott alkalmazása a folyamat – különösen az innováció, a tesztelés, a kísérletezés és a végrehajtás – támogatása érdekében;

—

a megfelelő közösségi ügynökségek, szervek és bizottságok aktív részvétele:

—

szoros együttműködés az EUROSTAT-tal, az OECD-vel, a CEDEFOP-pal és az ETF-fel a statisztikák, mutatók és referenciaértékek kérdésében;

—

információ, szakértelem és eredmények cseréje harmadik – különösen a szélesebb európai szomszédságpolitika által érintett – országokkal. A magas teljesítményt mutató országokkal és nemzetközi szervezetekkel – például az OECD-vel – meg kell erősíteni az együttműködést.