5.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/6

(1)

A Tanács 2006. március 14-én megvizsgálta Németország aktualizált stabilitási programját.

(2)

(3)

2003. január 21-én a Tanács úgy határozott, hogy Németországban túlzott hiány áll fenn, és a 104. cikk (7) bekezdése alapján ajánlotta a túlzott hiány 2004-re történő kiigazítását. A 2004. decemberi Tanácshoz intézett közleményében („Németország és Franciaország helyzete a túlzott hiány esetén követendő eljárás szerinti kötelezettségeikre vonatkozóan a Bíróság ítéletének megfelelően”) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kiigazítás megfelelő határidejének 2005-öt kell tekinteni. 2005 januárjában a Tanács egyetértett ezzel az állásponttal. 2006. március 14-én a Tanács úgy határozott, hogy a 104. cikk (9) bekezdésével összhangban felszólítja Németországot, hogy tegyen intézkedéseket a túlzott hiány 2007-re történő kiigazítására. A 2004–2008 közötti időszakot lefedő stabilitási program 2004. decemberi aktualizálásáról szóló 2005. február 17-i véleményében a Tanács a következőkre kérte fel Németországot: a túlzott hiány 2005-re történő kiigazításához szükséges lépések megtétele; költségvetési kiigazítások végrehajtása a 2005 utáni években, valamint strukturális értelemben szükségesnek ítélt erőfeszítések megtétele annak érdekében, hogy a program által lefedett időszak végére elérjék az egyensúlyhoz közeli költségvetési egyenleget; valamint strukturális reformok folytatása az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében, különös tekintettel az egészségügyi rendszerre.

(4)

Az Eurostat által szolgáltatott adatok szerint 2005-ben Németországban az általános költségvetési hiány a GDP 3,3 %-át tette ki. Ezek az adatok, amelyek megbízhatósága további értékelés tárgyát képezi, a 3605/93/EK tanácsi rendelet szerinti, előzetes adatokra épülnek, amelyeket Németország 2006. február 24-én küldött meg a Bizottságnak. A stabilitási program korábbi aktualizálása 2005-re a GDP 2,9 %-ának megfelelő célt határozott meg.

(5)

A német stabilitási programot 2006. február 22-én nyújtották be. A program a 2005–2009 közötti időszakra terjed ki. A program nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát (2).

(6)

(7)

(8)

(9)

2006 vonatkozásában a költségvetés alakulását veszélyeztető kockázatok kiegyensúlyozottnak tekinthetők. Ugyanakkor 2007-től a költségvetés alakulása a programban tervezettnél rosszabb lehet. A szociális kiadások korlátozása – amelyet ugyan teljes részleteiben nem ismertetnek a programban, de a tervek szerint döntően hozzájárul a költségvetés kiigazításához – a tervek szigorú végrehajtásától függ. A szociális kiadások a korábbi programok összehasonlításában a költségvetési célok túllépésének legfőbb mozgatói. A költségvetési célokat veszélyeztetné, ha a társadalombiztosítási hozzájárulások tervezett enyhítését az idevágó kiadási célok teljesítése nélkül hajtanák teljes mértékben végre. Továbbá, a növekedés visszaesése a bevételek visszaesését eredményezné, amelyet a kiadások további, a hiányhányad tervezett pályájának fenntartását szolgáló csökkentésével csak nehezen lehetne ellensúlyozni. A program továbbá 2008-ra a társaságiadó-rendszerre, valamint az egészségbiztosítás és az ápolás-gondoskodás biztosítási rendszerére irányuló reformokat jelent be, amelyek rövid távon negatív hatást gyakorolhatnak a hiányra, amennyiben azokat nem finanszírozzák teljes körűen, ahogyan azt a program előirányozta.

(10)

Ezen kockázatértékelés tekintetében úgy tűnik, hogy a program költségvetési irányvonala összhangban áll a túlzott hiány 2007-re történő kiigazításával. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a program költségvetési irányvonala nem nyújt elég széles biztonsági sávot ahhoz, hogy szokásos makrogazdasági ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott hiány-határértéket a programidőszak utolsó előtti évéig. A túlzott hiány kiigazítását követő években a program középtávú célkitűzése irányában történő kiigazításnak a programban foglalt üteme nagyjából megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, amely előírja, hogy az euro-övezetben és az ERM II-ben résztvevő tagállamokban a strukturális egyenleget évente a GDP 0,5 %-ával kell javítani, és a gazdaságilag kedvező időszakokban ennél magasabb, a gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban pedig ennél alacsonyabb kiigazítást kell alkalmazni.

(11)

(12)

Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Németország közepes mértékű kockázattal szembesül a népességelöregedés becsült költségvetési költségei folytán (3). A korábbi években végrehajtott strukturális reformok, különös tekintettel a nyugdíjrendszer területén végrehajtottakra, hozzájárultak az állami kiadások későbbi növekedésének visszaszorításához. A Szerződésben a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket meghaladó bruttó államadósság jelenlegi szintjére, valamint a jelenleg magas strukturális hiányra figyelemmel, a hosszú távú fenntarthatóságot veszélyeztető kockázatok csökkentése érdekében a programidőszak alatt szigorúan végrehajtott, erőteljes költségvetési konszolidációra van szükség.

(13)

Az államháztartás terén tervezett intézkedések nagyjából összhangban vannak a 2005–2008-as időszakra vonatkozó integrált iránymutatásokban szereplő átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal. Különösen, Németország több, az államháztartás közép-, illetve hosszú távú fenntarthatóságának javítását célzó strukturális reform végrehajtását tervezi. Amennyiben a társadalombiztosítási rendszerekben a tervek szerint hajtják végre a kiadások visszaszorítását, az állami kiadások összetétele a lisszaboni stratégiával összhangban kedvezőbb képet mutatna a növekedést ösztönző tényezők tekintetében.

(14)

Németország nemzeti reformprogramja (NRP), amelyet a növekedést és foglalkoztatást szolgáló megújult lisszaboni stratégiával összefüggésben 2005. december 7-én nyújtottak be, hat fő kihívást azonosít: tudásalapú társadalom; a piac működése és versenyképesség; üzleti környezet; az államháztartás fenntarthatósága (beleértve a fenntartható fejlődést és a szociális biztonságot); ökológiai innováció; valamint a munkaerőpiac reformja. Összefoglalva, a stabilitási programban szereplő, az államháztartás területén tervezett intézkedések összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzott intézkedésekkel. A nemzeti reformprogramban bemutatott intézkedések költségvetési hatásait nagyjából tartalmazzák a stabilitási program költségvetési előrejelzései. Az NRP tartalma mellett a stabilitási program tervezi, hogy a szövetségi rendszer reformjának részeként a Stabilitási és Növekedési Paktumra visszavezethető szankciókat meghatározott szabály alapján a kormányzati szintek között osztanák fel. Ezt beleillesztenék a német alkotmányba.

—

2006-ban és 2007-ben biztosítsa a legalább egy százalékpontnak megfelelő, tervezett, kumulatív strukturális kiigazítást, amely a költségvetési hiányt legkésőbb 2007-re hiteles és fenntartható módon a GDP 3 %-a alá csökkentené;

—

A túlzott hiány kiigazítását követően gyorsan érje el a középtávú költségvetési célkitűzést a strukturális egyensúly évi legalább 0,5 százalékpontos csökkentésén keresztül, nevezetesen a kiadások tervezett, a szociális hozzájárulások tervezett könnyítése érdekében történő visszafogásának szigorú végrehajtása, valamint annak biztosítása által, hogy a társasági adóra irányulóan bejelentett reform ne veszélyeztesse a költségvetési konszolidációt;

—

A költségvetési keret javítása érdekében hajtsa végre a szövetségi rendszer reformjára irányuló terveket, hozzájárulva így annak biztosításához, hogy a költségvetési célok valamennyi kormányzati szinten megvalósuljanak.