EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52005IE1509
Opinion of the European Economic and Social Committee on Hygiene rules and artisanal food processors
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Higiéniai jogszabályok és kisipari feldolgozóüzemek
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Higiéniai jogszabályok és kisipari feldolgozóüzemek
OJ C 65, 17.3.2006, p. 141–148
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
17.3.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 65/141 |
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Higiéniai jogszabályok és kisipari feldolgozóüzemek”
(2006/C 65/25)
2005. február 9–10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Működési Szabályzatának 29. cikk (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „Higiéniai jogszabályok és kisipari feldolgozóüzemek”.
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2005. november 9-én elfogadta. (Előadó: Lutz RIBBE.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14–15-én tartott 422. plenáris ülésén (a december 15-i ülésnapon) 98 szavazattal, 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:
1. Bevezető
1.1 |
A 2004. május 20-án hatályba lépett új európai higiéniai jogszabályok (1) célja, hogy egy, az egész élelmiszerláncot („az udvartól a konyháig”) magába foglaló koncepció segítségével magas szintű fogyasztóvédelmet belső piac súrlódásmentes működését. |
1.2 |
A középpontban az az alapelv áll, mely szerint az élelmiszeripari vállalkozásoknak teljes felelősséget kell vállalniuk azért, hogy termékeik nem ártalmasak az egészségre. Mindezt alapvető és speciális higiéniai normák betartásával, valamint a veszélyelemzési rendszer (HACCP (2)) alapelveinek alkalmazásával kell biztosítaniuk. |
1.3 |
Az új higiéniai jogszabályok több rendeletet foglalnak magukba:
|
1.4 |
A 852/2004/EK és 853/2004/EK rendeletek minél egységesebb alkalmazása érdekében az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (SANCO) a következő – ajánló jellegű és mind az élelmiszeripari vállalkozások, mind pedig a helyi hatóságok felé forduló – iránymutatásokat dolgozta ki:
|
1.5 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a jogalkotási folyamat keretében többek között 2001. március 28–29-én foglalt állást (3) a 852/2004/EK, 853/2004/EK és 854/2004/EK rendeletekről, és határozottan támogatta az új rendeleteket és a rendeletek alapjául szolgáló elveket. |
1.6 |
Jelen saját kezdeményezésű véleményével az EGSZB annak felülvizsgálatát javasolja, vajon az új higiéniai előírások a célok és az eszközök koherenciájának értelmében a lehető legjobban járulnak-e hozzá a szakpolitika által elérni kívánt fenntartható vidékfejlesztéshez. A vidék gazdasági fejlődéséhez különösen fontosak a kisméretű, kisipari és/vagy hagyományos feldolgozóüzemek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az elmúlt években a hasonló felépítésű üzemek száma radikálisan csökkent, főként a hús- és tejfeldolgozás, illetve -értékesítés terén. Az érintettek és az illetékes hatóságok is többször utaltak arra, hogy ezért a szerkezetváltásért a „szigorú uniós higiéniai rendelkezések” felelősek. |
1.7 |
Ennek fényében meg kell vizsgálni, hogy közvetlenül vagy közvetve valóban az EU felelős-e a higiéniai feltételek miatt bekövetkező szerkezetváltásért. A vizsgálat során az eredeti célkitűzés, az emberi egészség veszélyeztetésének elkerülése természetesen nem kérdőjeleződik meg. Utána kell viszont járni, hogy az EU által kitűzött célok (higiénia, munkahelyek teremtése és megtartása) mindegyikének eléréséhez szükségesek-e a differenciált előírások, és adott-e a szükséges rugalmasság. |
1.8 |
Jelen vélemény keretei között a következőket kell megvizsgálni:
|
1.9 |
Mivel a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendeletek speciális higiéniai előírásai kizárólag az állati eredetű termékekre vonatkoznak, jelen vélemény is az állati eredetű termékeket előállító élelmiszeripari vállalkozásokra gyakorolt hatás vizsgálatát állítja középpontba. Ennek megfelelően nem kerül sor növényi eredetű termékek feldolgozóinak (többek között pékségeknek, cukrászatoknak, stb.), illetve más állati eredetű termékek (például halak) feldolgozóinak vizsgálatára, noha az új higiéniai előírások (852/2004/EK rendelet) rájuk is vonatkoznak. |
1.10 |
Jelen véleménnyel az EGSZB-nek az a célja, hogy vitát kezdeményezzen az élelmiszer-biztonsági normákról és az ezzel részben összefüggő fenntartható vidékfejlesztésről. Az EGSZB megítélése szerint a fogyasztóvédelem, a kulturális sokféleség megőrzése, a tiszta verseny biztosítása, valamint a vidéki munkahelyek megőrzése és fejlesztése egyenrangú célok, amelyeket össze kell hangolni egymással. |
2. A rendeletek tartalma
2.1 |
A 178/2002/EK rendelet az élelmiszerjog általános elvei és követelményei mellett többek között élelmiszerbiztonsági eljárásokat is megállapít a belső piac működésének és az élelmiszerek, illetve takarmányok szabad forgalmának javítása céljából. Ezenfelül a jelenleg még erősen nemzeti jellegű élelmiszerjogi koncepciók, alapelvek és eljárások közösségi szintű harmonizálása magas szintű fogyasztóvédelmet eredményez. |
2.2 |
Az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet pontosítja a 178/2002 rendelet céljait, és alapvető szabályokat állapít meg minden élelmiszer higiénikus előállítására. A rendelet az élelmiszertermelési, -feldolgozási és -forgalmazási folyamatok minden szakaszára érvényes. Az elsődleges mezőgazdasági termelés is a rendelet hatálya alá esik. Az élelmiszeripari vállalkozásokkal ellentétben az elsődleges mezőgazdasági termelőknek (még) nem kell a HACCP elvein alapuló eljárásokat alkalmazniuk, de figyelembe kell venniük az I. mellékletben meghatározott alapelveket. Az élelmiszeripari vállalkozásoknak viszont kivétel nélkül nyilvántartásba kell vetetniük magukat és teljesíteniük kell a rendelet II. mellékletének általános higiéniai előírásait. A nyilvántartásba vételhez a vállalkozók által követendő eljárásokat a nemzeti hatóságok határozzák meg a 882/2004/EK rendelet 31. cikke alapján. |
2.3 |
Adott esetben minden élelmiszeripari vállalkozásnak meg kell tennie az alábbi higiéniai intézkedéseket:
|
2.4 |
Nem tartoznak a rendelet hatálya alá a következők:
|
2.5 |
A 2.3. pontban megnevezett kritériumokra (például a mikrobiológiai kritériumok, a mintavételek és a laboratóriumi vizsgálatok jellegére) vonatkozó részletes előírásokról az új higiéniai jogszabályok nem rendelkeznek. A 852/2004/EK rendelet 4. cikkéből kiindulva mindazonáltal már létezik egy külön rendelettervezet az élelmiszerekre vonatkozó mikrobiológiai kritériumokról. |
2.6 |
Mivel az állati eredetű élelmiszerek bizonyos különleges egészségügyi veszélyeket rejthetnek magukban, e tárgyban két specifikus rendelet létezik:
|
2.7 |
Az állati eredetű élelmiszerekkel dolgozó élelmiszeripari vállalkozásoknak
|
2.8 |
Nem tartoznak a 853/2004/EK rendelet hatálya alá ezen felül a következők:
|
2.9 |
A 1514/2005 REV 1. számú SANCO-iránymutatás 3.5. pontja pontosítja, hogy a kiskereskedelem csak akkor tartozik a 853/2004/EK rendelet hatálya helyett a 852/2004/EK rendelet szabályozása alá, ha a.) közvetlen értékesítésről vagy pedig b.) más létesítmények állati eredetű termékekkel történő csekély mértékű, regionális és korlátozott ellátásáról van szó. A kiskereskedelemre vonatkozó általános szabályozás azonban tagállami hatáskörben marad. |
2.10 |
Az új higiéniai jogszabályok nagy hangsúlyt helyeznek a rugalmasságra:
|
3. Élelmiszeripari kisvállalkozások és vidékfejlesztés
Fogalmak és meghatározások
3.1 |
Sok tagállamban még mindig széles az élelmiszeripari vállalkozások skálája. A mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozása és az élelmiszer előállítása történhet nagy, ipari módon szervezett és a nemzetközi piachoz igazodó vállalatoknál, vagy az inkább (de nem kizárólag!) a regionális piacok kiszolgálására irányuló élelmiszeripari kisvállalkozásokban, valamint mikrovállalkozásokban. Ezek a mikrovállalkozások szervezési szempontból és helyileg többnyire a mezőgazdasági üzemekhez kötődnek. |
3.2 |
Az élelmiszeripari vállalatok felépítéséhez és feldolgozókapacitásához általában specifikus gyártási folyamatok kapcsolódnak. Gyártási folyamatból is sokféle létezik, az ipari/sorozatgyártó eljárásoktól egészen a kisipari és hagyományos eljárásokig, és a különböző módozatok között nem húzhatók meg éles határok. |
3.3 |
A következőkben a főként kisipari és/vagy hagyományos eljárásokkal dolgozó élelmiszeripari kisvállalkozásokra és mikrovállalkozásokra helyezzük a hangsúlyt. |
3.4 |
A másik kiemelt téma a hús- (beleértve a baromfit és más kisállatokat) és tejipari feldolgozó üzemek, mert e két, sok tagállam számára a mezőgazdasági értékteremtés szempontjából fontos területen különleges higiéniai előírások születtek (lásd a 1.9. pontot is). Konkrétan főként regionális vágóhidakról, a vágást és a feldolgozást saját maguk végző hentesekről, regionális tejtermelő gazdaságokról, kis sajtkészítő üzemekről és gazdaságokról, valamint alpesi tejgazdaságokról van szó. |
Élelmiszeripari kisvállalkozások, vidékfejlesztés, munka és minőség
3.5 |
Az élelmiszeripari kisvállalkozások a legtöbb uniós tagállamban többségben vannak, ezért a munkahelyteremtés szempontjából nagy jelentőségük van. Élelmiszeripari kisvállalkozásnak számítanak a kisipari üzemek is. Ilyenek gyakran a belvárosi negyedekben találhatók, gazdag termékskála és kulturális sokféleség jellemzi őket, emellett – nem elfelejtendő – gyakran kínálnak munkalehetőséget etnikai kisebbségeknek is. Különös figyelmet most mégis azok a termelő és feldolgozó tevékenységet végző élelmiszeripari vállalkozások kapnak, amelyek többé-kevésbé szoros kapcsolatban állnak a mezőgazdasági elsődleges, illetve nyersanyagtermeléssel. Számos ilyen vállalkozás a vidéki területeken található, és a munkalehetőségek megőrzése, illetve továbbfejlesztése szempontjából éppen e gyakran strukturális hátrányokkal rendelkező vidéki területeken részint nagy jelentőséggel bír. |
3.5.1 |
Példák: Európában több mint 150 000 önálló hentesüzem tevékenykedik, kb. egymillió foglalkoztatottal. Csak Németországban jelenleg kb. 18 000 húsipari kisvállalkozás (illetve – az üzleteket is beleszámítva – 29 000 hentesüzem) létezik, kb. 168 000 foglalkoztatottal. E vállalkozások 15 %-a még mindig saját maga végzi a vágást, 10 %-uk vágóhídon vágatja le állatait. A kisipari húsfeldolgozás másik központja Spanyolországban van kb. 35 400 önálló hentesüzemmel (beleértve az üzleteket is) és mintegy 70 000 foglalkoztatottal, valamint Franciaországban csaknem 35 000 hentesüzemmel és több mint 55 000 foglalkoztatottal. |
3.5.2 |
Habár az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy a húsárut egyre többen nagy szupermarketekben és diszkontüzletekben vásárolják, az EGSZB mégis kiemeli az említett, kis méretű vállalkozások jelentőségét és fontosságát, amely nem csak az eladás mennyiségében tükröződik (4). |
3.5.3 |
A tejiparban is számos kisvállalkozás található. Németországban például az elmúlt években az ökológiai tejtermelés elterjedésének következtében több mint 500 sajtkészítő gazdaság jött létre kb. 1 500 új munkahellyel. Ehhez jönnek még a tejtermelő és a sajtkészítő bio-gazdaságokban újonnan létrejött munkahelyek. Erről sajnos erről nincsenek európai adatok. |
3.6 |
Az Európai Bizottság és a tagállamok az Agenda 2000-ben hangsúlyozták, hogy nem csak az európai mezőgazdaság versenyképességét szükséges fejleszteni a világpiacon, hanem minőségi politikát is kell folytatni. Ehhez fenn kell tartani és támogatni kell a mezőgazdaság multifunkcionális jellegét (értsd: az „európai agrármodellt”). Ez alatt olyan mezőgazdaság értendő, amely többek között kiváló minőségű termékeket állít elő, és ily módon segíti a munkahelyek megőrzését és új munkahelyek létrejöttét. A vidéki értékteremtés növelésének említett stratégiája elválaszthatatlanul kötődik az élelmiszer-feldolgozás folyamatában később elhelyezkedő ágazatok fenntartásához és fejlesztéséhez. Ezt a minőségi politikát szolgálják az oltalom alatt álló eredetmegjelölések is. |
3.7 |
A minőségi politika a jövőben többek között az EVFMA-rendelet III. célkitűzése – „az életminőség javítása és a vidéki gazdaság diverzifikálása” –, valamint a biogazdálkodási cselekvési terv alapján valósul meg. |
3.8 |
Az élelmiszeripari kisvállalkozások, főként a kisipari módon működő élelmiszer-feldolgozó üzemek e minőségi politika keretében stratégiai jelentőséget kapnak. Hiszen éppen ezek a kis élelmiszeripari vállalkozások tudnak hozzájárulni a diverzifikáláshoz, vagyis a fogyasztók nagy termékválasztékkal való ellátásához. A növekvő kereslet arról tanúskodik, hogy a fogyasztók egyre inkább értékelik a termékek sokféleségét, és hogy éppen a hagyományos, kisipari előállítási mód kötődik elválaszthatatlanul a termékek kiváló minőségéhez. Az élelmiszeripari kisvállalkozások egyben kulturális örökségünk részei. Évtizedek óta bizonyítják, hogy képesek biztonságos termékek előállítására. |
A különböző veszélyforrások különböző biztonsági koncepciókat igényelnek
3.9 |
Az EGSZB ezért elégedetten veszi tudomásul, hogy az új rendeletek az eddigi szabályozásokhoz képest nagyobb fokú rugalmasságról tanúskodnak. Ez a rugalmasság újabb esélyeket kínál a kisipari-hagyományos feldolgozást alkalmazó élelmiszeripari kisvállalkozásoknak, mivel az egységes engedélyezési rendszer a jövőben lehetővé teszi számukra a határokon átnyúló forgalmazást. De a tagállamoknak élniük is kell ezekkel a lehetőségekkel. |
3.10 |
A rugalmasság azonban egyúttal veszélyeket is rejt magában az élelmiszeripari kisvállalkozásokra nézve. A korábban csupán „nyilvántartásba vett” üzemeknek ezentúl teljesíteniük kell az engedélyezési eljáráshoz szükséges magasabb szintű normákat. A 853/2004/EK rendelet egyes különleges higiéniai intézkedései ráadásul az eddigieknél egyértelműen magasabb követelményeket állítanak. Ez főként a mikrobiológiai ellenőrzések megfelelő követelményeit érinti. |
3.11 |
A higiéniai célok megadása merev szabályok helyett, illetve az ehhez kapcsolódó rugalmassági záradékok lehetővé teszik, hogy a HACCP-rendszer kialakítása (a 852/2004/EK rendelet alapján) és az engedélyezési eljárás is a különböző üzemi formák és termelési folyamatok speciális veszélyforrásainak megfelelően történjen. |
3.12 |
Az európai élelmiszeripari vállalkozások változatos szerkezetének megőrzéséhez központi jelentőségű ez a rugalmasság, mivel a különleges higiéniai kockázatok és az ezeknek megfelelő higiéniai követelmények részint szorosan kötődnek a speciális termelő-, feldolgozó- és forgalmazó rendszerekhez. Az elsősorban helyi és regionális szinten forgalmazó, kisipari módon működő élelmiszeripari kisvállalkozások az élelmiszerbiztonság szempontjából gyakran más veszélyekkel néznek szembe, mint a regionális szintnél magasabb, illetve nemzetközi szinten forgalmazó nagyipari vállalatok. Érthető tehát, hogy a sok alkalmazottal rendelkező, magas darabszámban termelő és a felelősségi köröket elhatároló nagyüzemekben szükség van a termékek nyomon követésére szolgáló, illetve minőségbiztosítási rendszerekre, a gyártási tételek megjelölésére, a helyiségekre vonatkozó, jól kidolgozott koncepciókra, valamint gyártási tétel szerinti mikrobiológiai vizsgálatokra. A kisvállalkozások esetében viszont, amelyekben a felelősség mindössze néhány dolgozó között oszlik meg, és amelyek gyakran nem vesznek részt a Közösségen belüli áruforgalomban, általában elegendőek az olyan egyszerű koncepciók is, mint a hűtési vagy főzési hőmérséklet szúrópróbaszerű ellenőrzése, illetve a szemrevételezés (pl. lecsó- vagy főzőkolbász esetében). Itt tehát jól alkalmazhatók a hagyományos és bevált ellenőrzési eljárások. Nagyobb technikai vagy szervezési ráfordítás nem növeli a higiéniát – az igénybe vett időt és a költségeket viszont adott esetben igen. |
3.13 |
Az ipar számára ésszerű és hasznos intézkedések kisipari területre való alkalmazásának példája a sterilizáló berendezés beszerzésére vonatkozó előírás, amelyet már a 64/433/EK irányelv tartalmaz. A futószalagon történő vágásnál a mai vállalkozásokra jellemző szalagsebesség mellett nincs idő a kés megtisztítására, ha az előzőleg pl. egy gennyes résszel érintkezett. Ha a darabolást végző minden munkaállásnál van sterilizáló berendezés, akkor a dolgozó a működő futószalag mellett is bármikor hozzájuthat egy új, steril késhez. Más a helyzet azonban a hentes esetében: minden egyes állatot egy személy darabol fel, akinek szükség esetén mindig van elegendő ideje arra, hogy új, steril késről gondoskodjon. A kések sterilitásának biztosításához elég, ha a munkaállásoknál elegendő, a munka előestéjén sterilizált kés áll rendelkezésre. Nem szükséges, hogy minden munkaállásnál sterilizáló berendezés álljon. A 1514. számú SANCO-dokumentum 2005. szeptember 8-i átdolgozott változata már válaszol is erre az EGSZB által felvetett kifogásra, és az 5.3. pontban előírja, hogy kis vágóhidak esetén elegendő, ha megfelelő mennyiségű, a vágás előtt fertőtlenített kés áll rendelkezésre. |
3.14 |
Tehát: ha a higiéniai normákat és a biztonsági követelményeket egyoldalúan a mai mainstream-gyártás, vagyis az ipari feldolgozás és a globalizált kereskedelem veszélyforrásaiból vezetjük le és ültetjük át a kisipari rendszerre, akkor fennállhat az a veszély, hogy a hagyományos-kisipari úton előállított termékek hátrányt szenvednek a versenyben. Ugyanis részben közvetlen, részben közvetett módon (a költségek növekedése miatt) nem tudnak hozzáférni a piachoz. |
3.15 |
Ha a következőkben a specifikus eljárásokhoz és struktúrákhoz igazított higiéniai koncepciókat követelünk, akkor nem csak az azonos piaci esélyek biztosításáról lesz szó, sokkal inkább és főként az innovációk fenntartásáról és ösztönzéséről a vidéki területeken. Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb innovációja például a biogazdálkodás fejlesztése és elterjedése volt. A meglévő és az újonnan kiharcolt mozgásterek nélkül nem történhetett volna meg a hagyományos élelmiszer-feldolgozó eljárások felélesztése. Ezért a jövőben is játékteret kell biztosítani a regionális különlegességek, kisipari-hagyományos eljárások, különleges feldolgozási módok, minőségek és értékesítési módok számára. A fogyasztók felé ugyanakkor szavatolni kell az egységes és magas szintű élelmiszerbiztonságot. |
4. Az új higiéniai jogi keretből adódó lehetséges esélyek és hátrányok a hús- és tejfeldolgozó élelmiszeripari kisvállalkozások számára
852/2004/EK rendelet
4.1 |
Egyes tagállamok kihasználták, hogy a „régi” jogban különbséget lehetett tenni a „nyilvántartásba vett” és az „engedélyezett” hús- és tejfeldolgozó üzemek között. A nyilvántartásba vett üzemek nem vehettek részt a Közösségen belüli kereskedelmi forgalomban, anélkül, hogy ezt a tilalmat bármiféle higiéniai normák indokolták volna. A 2005. szeptember 8-i, 1513/2005 REV 1. számú SANCO-iránymutatás 3.4. pontja kifejezetten arra szólítja fel a tagállamokat, hogy a határközeli területeken engedélyezzék a 852/2004/EK és 853/2004/EK rendeletek hatálya alá nem eső, határokon átnyúló közvetlen értékesítéseket. Ez a határ menti területeken működő vállalkozások előtt új piaci lehetőségeket nyit meg. |
4.2 |
A 852/2004/EK rendelet a HACCP-rendszer alkalmazását írja elő az élelmiszerbiztonságot célzó eljárásokra. A HACCP-rendszer kötelező bevezetése üdvözlendő, hiszen lényegében a kisipari hagyománynak felel meg az, hogy a termékek maximális biztonságossága a megfelelő pontokon végzett kevés, lehetőleg minél hatékonyabb ellenőrzésen alapul. Emellett a 2005. augusztus 30-i, 1955/2005. számú SANCO-iránymutatás előírásokat tartalmaz arra nézve, a HACCP-elvet hogyan lehet alkalmazni a különböző vállalkozástípusokra. És az egyes tagállamokban is kidolgozásra kerültek a jó higiéniai gyakorlatról szóló iránymutatások. Ez az élelmiszeripari kisvállalkozások számára megkönnyítheti a HACCP alkalmazását, hiszen így adott esetben le lehet mondani az egyéni veszély- és kockázatelemzés végrehajtásáról. |
4.3 |
Az, hogy a HACCP-rendszer ebben az értelemben hasznosnak bizonyul-e az élelmiszeripari kisvállalkozások tekintetében is, a nemzeti HACCP-iránymutatások kidolgozásától fog függeni. Ha túl nagy hangsúly kerül a dokumentációra és a terjedelmes ellenőrző listákra, akkor ez az eszköz megnövelheti a költségeket anélkül, hogy a biztonsági szintet is növelné. |
4.4 |
A HACCP-rendszerhez mikrobiológiai ellenőrzések kapcsolódnak, amelyeknek terjedelmét és kritériumait még meg kell határozni (4. cikk). A mikrobiológiai kritériumokról szóló új rendelet kidolgozása döntő befolyással lesz az önellenőrzések költségeire. A rendelet meghatározó lesz az élelmiszeripari kisvállalkozások jövőbeli versenyképességére nézve is, mivel esetükben például sokkal kisebb feldolgozási és forgalmazási mennyiségre oszlanak el a költségek, mint a nagyüzemek esetében. Ezért üdvözlendő az a tervezett szabályozás, mely szerint a kisebb vágó- és daraboló-, illetve hentesüzemekben a darált hús ellenőrzésének gyakorisága az előállított termékmennyiséghez igazítható. Minden más vállalkozás esetében hetente egyszer kell mintát venni. |
853/2004/EK rendelet: A rugalmasság veszélyei a tejfeldolgozás példáján
4.5 |
A rugalmasság nem csak maguknak a tagállamoknak, hanem főként az élelmiszeripari kisvállalkozások engedélyezésében illetékes regionális állategészségügyi hatóságoknak is széles mérlegelési jogkört biztosít. Már ma is nagy különbségek vannak a higiéniai előírások alkalmazásában, főként az állategészségügyi hatóság által kockázatosnak ítélt területeken (pl. baromfi kisipari levágása, sajtkészítő gazdaságok vagy nyerstejből készülő termékek előállítása). |
4.6 |
Az EU több tagállamában időközben sokak egzisztenciájának biztosításában fontos szerepet játszik a gazdaságokban történő sajtelőállítás. Lengyelországban az EU-csatlakozás előtti és utáni regionális szintű tapasztalatok azt mutatják, hogy az állategészségügyi hatóságok – állítólagos „EU-előírásokra” hivatkozva – betiltották a sajtkészítő gazdaságok létrehozását. Mint kiderült, a hatóságok teljesen képzetlenek az ilyen „új” ötleteket illetően, és elsősorban biztosra akarnak menni: ami nincs, az nem okozhat (higiéniai) problémát. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy ebben nem az EU, hanem a nemzeti és regionális hatóságok viselik a felelősséget. |
4.7 |
Most számos, tejfeldolgozásra vonatkozó, a régi EU-jogszabályokban részletesen meghatározott előírás megszűnik. Az új rendelet éppen az élelmiszeripari kisvállalkozások és kisipari üzemek számára jelent új esélyeket: lehetőségük nyílik úgynevezett „alternatív eljárások” elismertetésére. Ezeket a rendelet azonban nem határozza meg pontosan. |
4.8 |
Feltétlenül megalapozott tehát a félelem, hogy néhány tagállam a szabályozás nemzeti szintű alkalmazásakor megpróbálja a rendeletet lényegesen „szűkebben”, az élelmiszeripari kisvállalkozások számára kedvezőtlenebb módon értelmezni, mint az a Közösség szándékában állt. |
4.9 |
1. példa: Németországban már elkészültek az (a 882/2004/EK rendelet 31. cikke szerinti engedélyezési eljárásra vonatkozó) általános közigazgatási rendelkezések első tervezetei. Ezek – mint már korábban is – a pasztörizáló berendezések és tisztító centrifugák engedélyezéséhez típusvizsgálatot követelnek. Más készülékeket vagy eljárásokat alkalmazó vállalkozások esetében a vállalkozásokat terheli a jóváhagyás költsége és a bizonyítási kötelezettség. |
4.10 |
2. példa: Egyes kelet-európai országokban, például Csehországban, Lengyelországban, Szlovéniában és a balti államokban a nemzeti törvényeknek a közösségi joganyaghoz való igazítása során hasonló folyamatok zajlottak le, mint a német újraegyesítés után az új szövetségi államokban. A tejtermelő gazdaságok és a vágóhidak vonatkozásában nem csak a gazdasági nehézségek vezettek nagymértékű szerkezetváltáshoz és az ezzel járó munkahely-leépítéshez: az engedélyezési gyakorlatot gyakran a nagybani feldolgozók abbeli érdekei is meghatározták, hogy javítsák üzemeik kihasználtságát. |
4.11 |
A Közösséget ezért felszólítjuk, hogy figyeljen a tiszta verseny betartására az egyes tagállamokban – abban az értelemben, hogy a hatóságok a hagyományos és regionális minőségi termékek számára biztosított értelmezési játékteret úgy alkalmazzák, hogy az a helyi élelmiszeripari kisvállalkozások javát is szolgálja. |
853/2004/EK rendelet: a húsipari kisvállalkozásokat érő hátrányok
4.12 |
A 853/2004/EK rendelet tartalmaz néhány világosan meghatározott előírást, amely messze felülmúlja a húsipari kisvállalkozásokra vonatkozó eddigi előírásokat, és amelyek hátrányosan hatnak a költségek alakulására és ezzel az élelmiszeripari kisvállalkozásokra. A legfontosabbak a következők: |
4.13 |
Az új rendelet szerint minden vágóhídnak élőállatszállással kell rendelkeznie (5). Ez a kisipari módon dolgozó hentesekre is érvényes lenne, akkor is, ha a kis vágóhidakon az állatok nem tartózkodnak sokáig, és csak néhány állatot vágnak le hetente. Ez az előírás a kisvállalkozásokat elvileg jelentős beruházásokra kényszeríti anélkül, hogy felismerhető higiéniai előnye lenne. Ezért üdvözlendő, hogy a 1514/2005. számú SANCO-iránymutatások átdolgozott változata végre foglalkozik ezzel a problémával. Az 5.2. pont hangsúlyozza, hogy a kis vágóhidak számára nem kötelező az igényes infrastruktúrák (sophisticated or extensiv infrastructures), illetve itató- és etetőberendezések biztosítása. |
4.14 |
A vágás és a darabolás számára külön helyiségeket kell biztosítani. A műveletek időbeli elkülönítésével ugyanazokat a helyiségeket is lehetne használni ezekhez a tevékenységekhez biztonsági kockázatok nélkül. Ráadásul az időbeli elkülönítés a helyiségeknek elegendő időt biztosít arra, hogy megszáradjanak. Ez javítja higiéniai állapotukat, egyben az élelmiszeripari kisvállalkozások számára beruházásokat takarít meg. Az iránymutatások átdolgozott változatába fel kellene venni, hogy a vágás és a darabolás közötti elégséges időbeli elkülönítés és megfelelő tisztítóintézkedések esetén el lehet tekinteni a második helyiség követelményétől. |
4.15 |
Újdonság, hogy a jövőben az eddig „nyilvántartásba vett” státusszal rendelkező, kisipari módon dolgozó kisüzemeknek is gondoskodniuk kell a darabolóhelyiségek 12 °C-os hőmérsékletéről, vagy „alternatív eljárásokat” kell alkalmazniuk. Attól eltekintve, hogy 12 °C-os hőmérsékletben nem könnyű dolgozni, a kisvállalkozások további befektetési és hűtési költségekkel találják szemben magukat (6). Pedig egyértelműen elegendő lenne, ha a darabolandó húst adagonként vennék ki a hűtőhelyiségből. |
4.16 |
Különösen problematikusak a 853/2004/EK rendelet darált húsra vonatkozó új hőmérsékleti és ellenőrzési előírásai, mivel a darált hús a mikrovállalkozások és a húsfeldolgozó kisüzemek számára nagy gazdasági jelentőséggel bír. Ezeknek az üzemeknek mindeddig – legalábbis Németországban – „csak”„nyilvántartásba vett üzem” státuszuk volt, következésképpen a darált húsra vonatkozó, 4 °C-os hőmérsékletet megkövetelő nemzeti előírásokat kellett betartaniuk. Mivel a jövőben csak az EU által engedélyezett üzemek működhetnek majd, a kisipari módszerekkel dolgozó húsfeldolgozó üzemeknek is be kell tartaniuk az új rendelet szigorú hőmérsékleti követelményeit (2 °C) (7). Amíg az üzemek (a régi előírások követelményeinek megfelelően) frissen állítják elő, és csak az előállítás napján értékesítik a darált húst, addig az alacsonyabb hőmérséklet nem jelent higiéniai előnyt. Mivel a régi berendezéseket nem lehet egyszerűen alacsonyabb hőmérsékletre állítani, és újabb leolvasztó gépekre is szükség van, az üzemeknek új hűtőberendezésekbe kell beruházniuk. A kisipari üzemek versenyhelyzetére nézve gondot jelent, hogy az új rendelet engedélyezi a darált hús fagyasztott húsból való előállítását. Ez kedvez a további árdömpingnek. |
4.17 |
Szintén újdonság, hogy a kisipari húsfeldolgozó vállalkozásokat is kötelezik a darált hús mikrobiológiai ellenőrzésére abban az esetben is, ha a darált húst rögtön az előállítás napján értékesítik vagy mélyfagyasztják (8). Ez jelentős anyagi terhet jelent felismerhető higiéniai előny nélkül. Nyitott kérdés, hogy milyen gyakoriságú ellenőrzés lesz kötelező. A rendelettervezet csak azt írja elő, hogy kisvállalkozások esetében le lehet mondani a heti mintavételről (lásd az itt következő 4.18–4.20. pontokat.) |
A mikrobiológiai kritériumokról szóló rendelet
4.18 |
Az élelmiszeripari kisvállalkozások versenyben betöltött jövőbeli szerepe szempontjából a mikrobiológiai kritériumokról szóló, kidolgozás alatt álló rendelet kialakítása különösen fontos lesz. A mintavételek gyakoriságát és a minták méretét az üzem termelési mennyiségével arányosan, valamint statisztikai szempontból ésszerűen kell meghatározni. |
4.19 |
A vágóhidaknak eddig a vágott állati testeken évente egyszer kellett mikrobiológiai vizsgálatokat végeztetniük a kórokozók és csírák (Enterobacteriaceae) mennyiségének megállapítására, évente 10-szer pedig a berendezési tárgyakon és a falakon stb. kellett megfelelő vizsgálatokról gondoskodniuk. A mintavétel gyakoriságának tervezett növelése a kisvállalkozók számára igen jelentős többletköltséget jelent. (A darált hússal kapcsolatban ld. a 4.16. pontot.) |
4.20 |
A kis termelési mennyiséget tekintve ráadásul nem csak statisztikai, hanem a mintához felhasználandó mennyiséggel kapcsolatos problémák is felmerülnének. Erre utalt már a francia élelmiszeripari és kiskereskedelmi szakmai szervezet, a CGAD (Conféderation Générale de l'Alimentation en Détail) is. Szerintük, ha megmaradna a tervezett mintavételi mennyiség, akkor bizonyos esetekben nem maradna eladni való áru, nem is beszélve a mintavétellel járó költségekről. |
5. Következtetések
5.1 |
Az EGSZB üdvözli a rendeletek rugalmasságát: új esélyeket nyújtanak a hagyományos és/vagy kisipari módon működő, illetve regionális élelmiszeripari vállalkozásoknak. |
5.2 |
Megfontolandónak tartja azonban, hogy ez a nagy mozgástér egyúttal kockázattal is jár a kisipari élelmiszer-előállító vállalkozásokra nézve, mivel az egyes országok és a helyi hatóságok az előírásokat úgy is értelmezhetik, hogy azok esetleg hátrányosan érintik az ilyen vállalkozásokat. Az EU-irányelvek nemzeti jogba való átültetésének tapasztalatai ebbe az irányba mutatnak. Fontos, hogy a vállalkozások alapvetően szabadon választhassák a megfogalmazott higiéniai célok elérésének módját. Ezt hangsúlyozza a szeptember 8-i, 1513/2005/REV 1. számú SANCO-iránymutatás 4. pontja is. Ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a tagállamok megfelelő módon megismerjék az iránymutatásokat. |
5.3 |
Az EGSZB szerint a rendeletek néhány pontjában konkrét módosításokra van szükség: |
5.3.1 |
Az egyes állatok kisipari módon történő levágását alapvetően „hagyományos eljárásként” kellene elismerni. Ez minden kiigazító nemzeti intézkedésre vonatkozik a 852/2004/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdése, a 853/2004/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése és a 854/2004/EK rendelet 17. cikkének (4) bekezdése alapján. |
5.3.2 |
A további kiskereskedőknek átadandó állati eredetű élelmiszerek nagy mennyiségben történő előállításához és/vagy darabolásához használt kiskereskedelmi helyiségeket kivétel nélkül a 853/2004/EK rendelet hatálya alá kellene vonni (9). |
5.3.3 |
Az építészeti kivitelezést illetően (a 853/2004/EK rendelet III. melléklete alapján) figyelembe kellene venni a 1514. számú SANCO-dokumentum 5.2. pontjában jegyzett ajánlást, miszerint a vágást maguk végző kisipari üzemeknek nem kell feltétlenül élőállatszállással rendelkezniük, és az egyszerűbb etető- és itatóberendezések is megfelelnek. |
5.3.4 |
A vágás és darabolás térben és időben történő, bizonyítható elkülönítésének esetében pedig nem szükséges a külön helyiség (II. fejezet 2.c) bekezdés). |
5.3.5 |
A darabolásra szolgáló helyiségek hűtési hőmérsékletének meghatározásáról le kellene mondani, amennyiben a húst – ahogy a kisipari üzemekben szokás – adagonként veszik elő a hűtőházból, és adagonként darabolják. |
5.3.6 |
Ami a hőmérsékleti előírásokat illeti, a kisipari húsfeldolgozók esetében le kellene mondani a darált hús 2 °C-on történő tárolásának követelményéről (V. szakasz, III. fejezet, 2.c) bekezdés), és a „nyilvántartásba vett üzemekre érvényes régi német szabályozást” kellene átvenni (naponta frissen feldolgozott hús esetében 4 °C-os hőmérséklet; árusítás kizárólag a feldolgozás napján). Továbbá a csak kis mennyiségű darált húst előállító, és azt még az előállítás napján mélyfagyasztó vagy értékesítő üzemek esetén a darált hús mikrobiológiai ellenőrzésének gyakoriságát a ténylegesen előállított darált hús mennyiségéhez kellene igazítani (852/2004/EK rendelet, II. fejezet, 4. cikk, 3.a) bekezdés). |
5.3.7 |
Az EGSZB ezen túlmenően ösztönzi egy összehasonlító tanulmány elkészítését arról, hogy a kisipari élelmiszer-előállító vállalkozások szerkezetét tekintve egymástól különböző tagállamokban hogyan valósul meg a rendelet, illetve ezzel kapcsolatban milyen javaslatok tehetők a kisipari élelmiszer-előállító vállalkozások versenyhelyzetének javítására. Különösen fontos lenne megvizsgálni, mennyiben állnak rendelkezésre betanítási és továbbképzési lehetőségek az élelmiszeripari kisvállalkozások részére. Felül kell vizsgálni az Európai Bizottság iránymutatásai terjesztésének rendszerét is, hogy biztosítva legyen a kisvállalkozások megfelelő tájékoztatása a számukra engedélyezett rugalmassági intézkedésekről. |
Brüsszel, 2005. december 15.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Anne-Marie SIGMUND
(2) HACCP = Hazard Analysis Critical Control Points
(3) HL C 155., 2001.5.29., 39. o.
(4) Németországban a húsáru forgalmát pénzügyi szempontból még mindig 45 %-ban a kisipari módon dolgozó hentesek bonyolítják. Ha a forgalmat a súly alapján számoljuk, akkor a kisipari módon dolgozó hentesek jelentősége kisebb, mivel náluk némileg magasabb árszint figyelhető meg. Ezt többek között a magasabb nyersanyag- és bérköltségek okozzák.
(5) III. melléklet, I. szakasz, II. fejezet, 1.a) és 2.c) bekezdések
(6) III. melléklet, I. szakasz, V. fejezet, 2.a) bekezdés
(7) III. melléklet, V. szakasz, III. fejezet, 2.c) bekezdés
(8) 852/2004/EK rendelet, II. fejezet, 4. cikk, 3.a) bekezdés
(9) Lásd. az EGSZB 2001. március 28-i véleményét is (HL C 155., 39. o.)