20.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/10

1.1

Az Európai Bizottság azért kérte fel az EGSZB-t jelen feltáró vélemény megalkotására, mert úgy véli, hogy a KKV-k és SZGV-k szerepe különösen fontos a lisszaboni stratégia szempontjából, s mert ösztönözni kívánt olyan elemek számba vételére, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó szereplők számára szükséges szabályozási és támogatási környezet feltérképezését.

1.2

A felkérés az EGSZB által kiadott egyik saját kezdeményezésű – 2004. április 1-jén egyhangúlag jóváhagyott – véleménynek köszönhető, amely a KKV-k és SZGV-k szerepét tárgyalta a csatlakozó országok gazdasági diverzifikációjában. Már ez a vélemény is együtt kezelte a két típust, s – megemlítve együttes jelentőségüket az EU-ban – szerepüket a gazdasághoz, a foglalkoztatottsághoz és a szociális kohézióhoz való hozzájárulásuk alapján, valamint a köztük lejátszódó mély kölcsönhatások és erőik kölcsönös egyesítése szempontjából határozta meg. Az is említésre került, hogy a gazdasági változás fogalma sokkal szélesebb és dinamikusabb, mint a szerkezetátalakításé. Beszélt a Gyllenhammer-jelentésről is – az Európai Bizottság által létrehozott „A változások kezelése” elnevezésű magas szintű csoport munkája –, amely, a teljesítményértékelést [benchmarking], innovációt és a szociális kohéziót célzó stratégia érvényességének elismerésével, a munkahelyteremtésre tette a hangsúlyt. 10 pontból álló integrált programot terjesztett elő a KKV-k és SZGV-k támogatására a csatlakozó országok gazdasági diverzifikációja szempontjából. A program igen nagy mértékben az EU-ban működő SZGV-k már bevált gyakorlatát vette lapul.

1.3

Az uniós SZGV-k jó gyakorlata valóban alapja lehet az SZGV-k és a KKV-k kölcsönhatásainak és erőegyesítésének, s innovatív utakat nyithat az együttműködés, az újítás és dinamizmus SZGV-kre jellemző szelleme révén, feltéve, ha ezekkel a lehetőségekkel a KKV-k valóban élni tudnak, s mint értéknövelő tényezőt fel tudják használni terjeszkedésük során, miközben saját struktúráik révén is hozzájárulnak az együttműködés, a reprezentativitás és a kölcsönös bizalom megszilárdításához.

1.4

A lisszaboni stratégiára a 2000. márciusi Európa Tanács tett javaslatot, célul tűzve ki, hogy Európa a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljék, hangsúlyozva, hogy „szükség van az újító vállalkozások, nevezetesen KKV-k alapítása és fejlődése számára kedvező környezet kialakítására”, s azt is hozzátéve, hogy „a vállalatok versenyképessége és dinamizmusa közvetlenül a beruházások, az innováció és a vállalkozó szellem számára kedvező szabályozási környezet függvénye” (1). Erre alapozva a 2000. június 19-20-i feirai Európa Tanács elfogadta a Kisvállalatok Európai Chartáját, amely leszögezi, hogy ezek a vállalatok „az európai gazdaság gerincét alkotják [és] semmivel nem helyettesíthető forrásai a munkahelyteremtésnek és melegágyai a vállalkozási ötleteknek” (2). Maga a lisszaboni stratégia is hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés kulcstényezője a szociális kohézió erősítésének Európában. Az Európai Bizottság ezek után kijelentette, hogy a lisszaboni menetrend elfogadásával járó kihívások a munkahelyek számának és a foglalkoztatottsági aránynak a növelése iránti szükségletben mutatkoznak meg, de ugyanígy szükség van a technikai tudás javítására és annak biztosítására, hogy a mezőgazdaságból és az iparból a szolgáltatások felé tartó áramlás rendezetten és – magukban az érintett országokban – a regionális különbségek súlyosbodása nélkül valósuljon meg (3).

1.5

A KKV-k fogalmába beleértjük a sajátos jellegzetességekkel rendelkező és pontosan számszerűsíthető kritériumoknak megfelelő mikrovállalkozásokat is, amelyeket az Európai Bizottság a következőképpen határoz meg (4):

1.6

Az SZGV-k négy kategóriába sorolhatók: szövetkezeti, önsegélyező egyesületi, egyesületi és alapítványi vállalkozások. Ezeknél a vállalkozásoknál a szociális célkitűzés jellemzően fontosabb a nyereség maximalizálásánál, ami gyakran jelent bekapcsolódást a területi és helyi fejlesztésekbe. Alapértékeik a következők: szolidaritás, szociális kohézió, szociális felelősségérzet, demokratikus vezetési stílus, részvétel, önállóság (5).

1.7

Az SZGV-k többségére ráillik a KKV-k uniós sztenderd meghatározása (6). Amelyek méretük folytán ebből kiesnek, azok is általában a KKV-kra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek: alacsony külsőtőke-bevonás, tőzsdei jegyzés hiánya, a tulajdonosok-részvényesek közvetlen jelenléte, szoros kapcsolat a helyi struktúrákkal.

1.8

Az európai intézmények a KKV-kkal kapcsolatos politika tekintetében felállítottak egy normatív keretet. 2005-ig a KKV-kat – mint olyanokat – egyetlen intézkedés fűzte össze: a Tanács 2000/819/ET határozata a 2001-2005-ös időszakra vonatkozó Többéves Vállalkozási és Vállalkozói Programról, amelynek középpontjában a KKV-k állnak. Ennek a programnak – amelyet a Kisvállalkozások Európai Chartája által kitűzött célok megvalósítására is igénybe vesznek – a célkitűzései a következők:

1.9

2003. január 1-jén az Európai Bizottság közleménye [COM (2003) 26 végleges] öt jelentésben mutatta be az EU politikáját a KKV-k irányában: két jelentés a Kisvállalkozások Európai Chartájának megvalósításáról szólt az uniós és a csatlakozó országokban; egy jelentés az EU KKK-ket támogató tevékenységéről; egy jelentés a KKV-k Szószólójától; végül a Zöld Könyv a vállalkozói szellemről. Az EU tevékenységéről szóló jelentés – más kihívások mellett – rávilágít az EU elkötelezettségére, amely nevezetesen a strukturális programokban, a már említett többéves programban és az FP6-ban nyilvánul meg. Végül pedig a Zöld Könyvből kirajzolódik a vállalkozói szellem és a vállalati versenyképesség támogatására hivatott közösségi akcióterv (2006-2010).

1.10

Az Európai Bizottság normatív keretet is szabott a szociális gazdaság vállalatai számára. Ezek közül a legjelentősebbek a szövetkezetek, amelyekről az „Európa szövetkezeteiről” szóló 2004. február 23-i közlemény beszél. Ez a közlemény javasolja, hogy történjenek erőfeszítések a szövetkezetek szélesebb körű megismertetésének és jelentőségük megértésének előmozdítására, valamint a jogi keretek konvergenciájának elősegítésére az uniós országokban. (7) A közlemény – a „Szövetkezetek fejlesztéséért” című, 2002 júniusában nemzetközi szinten, nevezetesen a 25 EU-tagállam kormányának képviselői és a legtöbb nemzeti munkaadói és munkavállalói szervezet által elfogadott ILO-ajánlásban meghatározottak alapján – felsorolja az ilyen típusú vállalkozások alapvető szabályait. Ez az ajánlás a legfontosabb nemzetközi munkaügyi normákra is utal, kimondva, hogy azok teljes mértékben vonatkoznak a szövetkezetek munkavállalóira. Mellesleg az Európai Bizottság nemrégiben – 2003. október 3-án – bocsátott ki egy munkadokumentumot a önsegélyező egyesületi vállalkozásokról „Önsegélyező egyesületi vállalkozások a kibővült Európában” címmel, amelyben felsorolja az ilyen típusú SZGV-kre vonatkozó alapvető szabályokat (8).

2.1

Az Európai Bizottság felismerte, hogy Európa gazdasága a KKV-kon nyugszik: itt dolgozik az összes foglalkoztatottak 66 %-a és itt keletkezik az EU-ban – a mezőgazdaságon kívül – előállított teljes hozzáadott érték 60 %-a. Az olyan régiókban, ahol nagyon magas a KKV-k aránya – mint Emilia-Romagna, Baden-Würtenberg és Jütland –, ott egyúttal a legmagasabb egy főre jutó GDP-t és a legmagasabb foglalkoztatottsági arányt tudják felmutatni (9).

2.2

Az EGSZB a „Szociális gazdaságról és az egységes piacról” szóló véleményében (10) hangsúlyozta az SZGV-k társadalmi-gazdasági jelentőségét, és kiemelte meghatározó szerepüket a vállalkozások sokszínűsége és a gazdaság diverzifikációja szempontjából (11). Maga az Európai Bizottság is elismerte mindezt az Európa szövetkezeteiről c. közleményében és az „Önsegélyező egyesületi vállalkozások Európában” című munkadokumentumban, amelyekről az 1.10. pontban már említést tettünk. Az EU-ban a szociális gazdaság vállalatainak és szervezeteinek társadalmi-gazdasági súlya növekvőben van; mintegy 9 millió közvetlen – teljes munkaidős munkát végző – dolgozója a civil szektorban foglalkoztatottak 7,9 %-át jelenti (12). Ezenkívül a civil társadalom jelentős része kötődik hozzájuk: az Európai Bizottság szerint a szövetkezetek 140 millió, az önsegélyező vállalkozások 120 millió tagot számlálnak. Vagyis a becslések szerint az EU polgárainak több mint 25 %-a dolgozik SZGV-k keretei között, ahol jól meghatározott társadalmi-gazdasági helyük van: termelők, fogyasztók, megtakarítók, lakáshasználók, biztosítottak, diákok, önkéntes munkások stb. tartoznak ide. Az SZGV-k minden szektorban megtalálhatók, de mindenekelőtt az olyan közérdekű szolgáltatásokban (13), mint az egészségügy, a környezetvédelem, a szociális szolgáltatások és az oktatás (14). Lényegi szerepük van a társadalmi tőke előállításában, a hátrányos helyzetben levők foglalkoztatásában, a szociális jólét megteremtésében, a helyi gazdaság újraélesztésében és a helyi irányítási modellek korszerűvé tételében. Egyesek közülük olyan társadalomértékelési módszereket is kidolgoztak, amelyekkel lemérhető tevékenységük társadalmi és környezetvédelmi hatása.

2.3

A KKV-k és SZGV-k jelentős szerepet vállalnak a folyamatban levő nagy mértékű ipari átalakulások nyomán felszabaduló munkaerő foglalkoztatásában: a hanyatló vagy létszámcsökkentésbe kezdő ágazatokból a hagyományos szektorokba (kézművesség, kisipar) és a feljövőben levő ágazatokba – vállalatoknak nyújtott szolgáltatások, új információs-kommunikációs, illetve csúcstechnológiák, építőipar, infrastruktúraépítés, lakosságközeli szolgáltatások (ide értve az egészségügyet is), turizmus – irányítják a munkaerőt.

2.4

Azonban a KKV-knak és az SZGV-knek sajátos kihívásokkal is szembe kell nézniük. A Kisvállalkozások Európai Chartája elismeri, hogy az utóbbiak érzékenyebben reagálnak a vállalkozói környezet változásaira. Az Európai Bizottság vállalkozási szellemről szóló Zöld Könyve leszögezi, hogy az SZGV-knek, abból adódóan, hogy „társadalmi-szociális céljaik elérése érdekében a vállalkozás és a teljesítménykényszer elveit kell alkalmazniuk, sajátos kihívásokkal kell szembenézniük a finanszírozáshoz, a képzéshez és a tanácsadáshoz való hozzáférés területén” (15).

2.5

A KKV-k és az SZGV-k többféle módon is – és jelentős mértékben – kivehetik részüket a társadalmi-gazdasági változásokból, s erre számos jó példa hozható fel: friss munkaerő bevonása a munkaerőpiacra; a mikro- és kisvállalkozások innovációs képességének támogatása; a létszámcsökkentésre vagy tevékenységük beszüntetésére kényszerülő üzemek dolgozóinak újrafoglalkoztatása; szociális jellegű önsegélyező vállalkozások tető alá hozása; új vállalkozások alapítása a fejlődő ágazatokban; szolgáltatások és bedolgozó vállalkozások fejlesztése; válságba jutott vállalkozások dolgozói kézbe adása; mikrovállalkozások alapításának és önálló tevékenységek beindításának támogatása; meglevő ágazatok minőségi átalakítása. Az SZGV-k ezenkívül bizonyos, csak rájuk jellemző módon is képesek hozzájárulni a változásokhoz: egyrészt – ezen a téren már bizonyítottak – értenek a vállalkozói képzéshez, másrészt a bennük megtestesülő olyan értékek révén, mint a szociális felelősségérzettől áthatott vállalkozói magatartás, a demokrácia és a polgárok részvétele, a dolgozók – akár pénzügyi – hozzájárulása a vállalkozáshoz, a társadalomba való beágyazottság, a helyi és a fenntartható fejlődésben való érdekeltségük.

2.6

Az Unióban a hagyományos KKV-k és az SZGV-k között erős kölcsönhatások működnek, s a lehetőségek ezen a téren még messze nem merültek ki. Ezek a kölcsönhatások a következő három módon lépnek működésbe:

3.1.1

Az Európai Bizottság a többéves program keretében megvalósított BEST projektre vonatkozó több dokumentumában is közreadta a „jó gyakorlat” példáit, „azaz olyan gyakorlatokét, amelyek jól illusztrálják a vállalatok támogatásának (jelenlegi) megközelítési módját, amelynek fejlődése megérdemli a terepen dolgozók figyelmét és érdeklődését” (16). Nem feltétlenül a legjobb gyakorlatokról („best practice”) van szó, de céljuk nem is más, mint a változtatásra és olyan jobb gyakorlat („better practice”) bevezetésére való ösztönzés, amelynek révén megfelelő következtetések és irányvonalak alakíthatók ki az EU politikái számára.

3.1.2

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a KKV-k tekintetében az utóbbi évek során már jelentős modellezési munka folyt a jó gyakorlatok témájában (lásd a fentebb említett BEST projektet). A jó gyakorlatok itt következő típusai kizárólag a KKV-k és az SZGV-k létező vagy lehetséges kölcsönhatásaira vonatkoznak. A mellékelt dokumentációban olyan konkrét példák is szerepelnek, amelyek jól mutatják e modelleknek mind alkalmazkodási képességét, mind fejlődési képességüket az egységes piac és a globalizáció gazdasági dinamizmusával szemben.

3.1.3

A típus szerinti extrapolálás azért hasznos, mert induktív úton eljuthatunk tőle az olyan politikákra tett javaslatokhoz, amelyek – a lisszaboni stratégia perspektívájában – erősíthetik a KKV-k és az SZGV-k dinamizmusát. Az SZGV-k által kialakított olyan jó gyakorlatokról van szó, amelyeket bízvást felhasználhatnának a KKV-k is, illetve olyan kölcsönhatásokról a KKV-k és az SZGV-k között, amelyek során a KKV-k közvetlenül támaszkodnak – de még ennél is jobban támaszkodhatnának – az SZGV-kre.

3.1.4

Munkahipotézisünk – amelyet már részben igazoltunk is – az, hogy a fenti módok mindegyike lényeges mértékű „haszonáldozati költséget” (17), sőt, a költségvetés számára már középtávon tiszta nyereséget jelent.

3.2.1

Munkahelyteremtés és -megtartás vállalatalapítással és vállalat-átalakítással. A különböző uniós országok SZGV-inek tapasztalata azt mutatja, hogy a munkahelyüket elvesztő dolgozóknak juttatott vállalattámogatási vagy vállalatalapítási támogatás – megfelelő segítséggel – nemcsak hogy megmentheti a munkahelyeket és a szóban forgó tevékenységeket, illetve újabbakat teremthet a helyükbe, hanem az állam és/vagy más finanszírozók viszonylag rövid idő alatt vissza is kapják a teljes támogatási összeget, vagy még többet is (18).

3.2.2

Vállalati rendszerek és tömörülések („clusters”) a fejlesztés, az innováció és a versenyképesség érdekében. Az SZGV-k olyan regionális klasztereket hoztak létre, amelyek a későbbiekben horizontális vagy paritásos alapon rendszerekbe vagy csoportokba szerveződtek: példa erre Észak-Olaszország vagy a spanyol Baszkföld, ahol ezek a – többségükben kis- és közepes – vállalatok az érintett régió elsőrendű gazdasági szereplőivé, valamint csúcstechnikai és csúcsmenedzseri innovációs központokká váltak.

3.2.3

Az erőforrások összpontosítása a méretarányos gazdálkodás megteremtése érdekében. Több európai országban bizonyos szektorokban a hagyományos KKV-k (Olaszországban a kiskereskedők, Franciaországban a fodrászok és a mészárosok, Németországban a pékek) nagy része – ide értve a mikrovállalkozásokat és az önállóan működőket – csoportosulásokat hozott létre közös beszerzések, illetve áruik vagy szolgáltatásaik közös, általában szövetkezeti formában történő értékesítése végett. Az egyes KKV-k teljes mértékben megtartják önállóságukat, miközben versenyképességük nő, piacaik megmaradnak, illetve kibővülnek, nem szorulnak alvállalkozókra és közvetítőkre, tehát méretarányos megtakarításokra tesznek szert. A közösség számára ez a rendszer a munkahelyek megtartásának és a helyi fejlődésnek a biztosítéka (19).

3.2.4

Hozzáférés a finanszírozáshoz és a kockázatok csökkentése. A kölcsönös kezesség rendszerének köszönhetően azok a KKV-k – ide értve a mikrovállalkozásokat és az önállóan működőket –, amelyek nem tudnak megfelelő garanciákat felmutatni, mégiscsak hitelhez juthatnak. A kölcsönös kezességvállalásra létrehozott cégnek (amely gyakran önsegélyező szövetkezet formájában működik) az a feladata, hogy kezességet vállaljon a hitelnyújtó kizárólagos hasznáért. A törlesztés elmaradása esetén a társult KKV-k befizetéseiből fenntartott garancialap révén ez a cég állja az összes pénzügyi terheket. Az SZGV-k által létrehozott alapokból támogatást kaphatnak kezdő, illetve átalakulás vagy fejlesztés előtt álló vállalatok is: a megbízhatóságnak ezzel az elemével élve nyomást tudnak gyakorolni a hitelnyújtó bankokra (20).

3.2.5

A közösségnek nyújtott szolgáltatások. Az SZGV-k fontos tényezővé váltak a szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális szolgáltatások terén, különösen a privatizációk során, amikor képesek voltak a vállalkozói szellemet az e szolgáltatások alapját képező közérdek szemmel tartásával egyidejűleg érvényesíteni. Ily módon bebizonyosodott, hogy ezek a vállalkozások gyakran – alacsonyabb áron – jobb minőségű szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint az állam. Bizonyos esetekben ezek a szolgáltatások a helyi köz- és magánszféra – helyi hatóságok és SZGV-k – közötti partneri megállapodások (helyi PPP-k) alapján valósulnak meg. Olyan közhasznú szolgáltatásokról van szó, mint a munkaközvetítő irodák, gondozási központok, házigondozói rendszer stb.

3.2.6.

Termelési és értékesítési láncok minőségi és etikai alapon. Egyes SZGV-k olyan termékek értékesítésére szakosodtak, amelyek esetében állandó jelleggel képesek a minőség biztosítására, s az előállítás során mindvégig képesek az etikai szabályok betartására (kizsákmányolás-mentesség, munkavégzési normák betartása, igazságos bérezés stb.

4.1.1

A KKV-k és SZGV-k együttes jelentősége kulcsfontosságú az európai gazdaság számára és a lisszaboni stratégia megvalósítása szempontjából. Pozitív együttműködésük – az SZGV-k modellje és struktúrája alapján – kiaknázható lehetőségei ösztönzően hatnak afelé, hogy uniós szinten újabb egyesített erőfeszítéseket tegyünk támogatásukra és elterjesztésükre.

4.1.2

Az EGSZB számításba veszi a már létező – elsősorban a KKV-kat támogató – programokat, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az SZGV-k, valamint a KKV-SZGV-együttműködést elősegítő kezdeményezések számára nincsenek megfelelően működő struktúrák.

4.1.3

Ezenkívül felhívja a figyelmet a megbízható, alapos, transzeurópai és multidiszciplináris szempontokat is tartalmazó elemzések hiányára, amelyek kimutatnák és kiszámíthatóvá tennék a KKV-k és SZGV-k kölcsönhatáson alapuló erősítésének „jó gyakorlatából” származó haszonáldozati költséget.

4.1.4

Ez a hiány komoly akadálya olyan politikák kidolgozásának, amelyek elősegítenék a KKV-k és SZGV-k kölcsönhatáson alapuló fejlesztését. Ahhoz, hogy ilyen politikák napvilágot lássanak, feltétlenül szükség van a folyamatos nyomon követésre és a költség/haszon-elemzésekre.

4.2.1.1

Az EGSZB indítványozza, hogy létesüljön európai központ a szociális gazdaság vállalatainak figyelésére, ahol nem csak a SZGV-kre, valamint a létező és lehetséges KKV-SZGV-együttműködésekre vonatkozó kutatások folynának, hanem arra vonatkozóak is, hogy az együttműködés mennyiben lehet alapvető a KKV-k és SZGV-k gazdasági fejlődése szempontjából. A központ ezenkívül elősegítené a vállalatok szociális felelősségének előtérbe állítását és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet.

4.2.1.2

A központot az Európai Bizottság és a 25 uniós tagállam kormányai tartanák fenn. Munkájában részt vennének az SZGV-ket tömörítő szervezetek, valamint az SZGV-kkel foglalkozó egyetemi kutatóközpontok. Szorosan együttműködne a KKV-figyelő Központtal is.

4.2.1.3

Az EGSZB azt is javasolja, hogy a központ indítson hároméves európai szintű multidiszciplináris kutatást a KKV-kat közvetlenül támogató SZGV-módszerek és „jó gyakorlatok”, illetve a KKV-k fejlődését elősegítő modellek felderítésére, elsősorban a 3. részben említett területeken.

4.2.1.4

A kutatásnak feladata lenne fényt deríteni a haszonáldozati költség mértékére, különösen az alábbi számítások alapján:

4.2.1.5

Az SZGV-k Európai Megfigyelő Központja által végzett kutatások eredményeit – jelentős kommunikációs erőfeszítés árán – meg kell ismertetni az európai intézményekkel, a tagállamok kormányaival és általában a lakossággal is.

4.2.1.6

Az EGSZB vállalja az SZGV-k Európai Megfigyelő Központja által végzett kutatások felügyeletét, és a három év elteltével értékelni fogja azok eredményeit, különös tekintettel az eredmények esetleges következményeire az Európai Bizottság KKV-kra és SZGV-kre vonatkozó politikáinak alakulása szempontjából.

4.2.2.1

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2006-2010-re vonatkozó új többéves vállalkozástámogatási programban az SZGV-k számára biztosítsa az egyenlő részvétel lehetőségét, valamint támogassa a KKV-k és SZGV-k együttműködésére irányuló kezdeményezéseket, különös tekintettel az SZGV-k felhasználására a KKV-k közötti együttműködésben.

4.2.2.2

Az EGSZB kéri azt is, hogy a kutatáshoz, az innovációhoz és a világpiacokhoz való hozzáférést elősegítő uniós programokban a KKV-k és SZGV-k részvételi arányának növelése kerüljön a kiemelt európai prioritások közé.

4.2.2.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a KKV-ket támogató projektek részesedése a strukturális alapokból fenntartandó, az SZGV-ket és az SZGV-KKV-kölcsönhatást támogató projektek aránya pedig növelendő, különösen, ha a projektek elősegítik új munkahelyek teremtését és a vidéki területek fejlődését. A strukturális alapokhoz való hozzáférést nem szabad korlátozni a vállalkozások tevékenységi körétől függőben.

4.2.3.1

Az EGSZB azt is javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tekintse át az OECD KKV-kről szóló isztambuli miniszteri konferenciája politikai következtetéseit és alkalmazza azokat az SZGV-kre is. Ezzel a KKV-k és SZGV-k szükségleteinek és jellemzőinek megfelelőbb megközelítését kéri, nevezetesen a következőket:

4.2.4.1

Az Unió több országában – nevezetesen egyes új tagállamokban – a KKV-k nen kapnak kellő képviseletet az országos szintű társadalmi párbeszédben. Az EGSZB véleménye szerint ezen a helyzeten javítani kell, már csak az ilyen típusú vállalkozások támogatására és szabályozására irányuló politika nagyobb hatékonysága miatt is, illetve azért, hogy a nagyvállalatok és a KKV-k véleménye is egyenlő súllyal essen a latba.

4.2.4.2

A legtöbb uniós országban – és közösségi szinten sem – az SZGV-k semmilyen módon nem jelennek meg a társadalmi párbeszéd résztvevői között. Az EGSZB javasolja, hogy az SZGV-ket képviselő szervezetek mind közösségi, mind tagállami szinten az eddigieknél jobban szerveződjenek és erősödjenek meg, s kapcsolódjanak be – közösségi és országos szinten egyaránt – a társadalmi párbeszédbe. E szervezetek véleményét a vállalatokra vonatkozó szabályok kidolgozásakor is az eddiginél jobban figyelembe kell venni (22).

4.2.5.1

Az SZGV-k speciális hozzáértésre tettek szert azt illetően, hogy hogyan lehet fejleszteni a munkavállalók részvételét saját vállalatuk döntéshozatali rendszerében és részesedését tőkéjében. Első helyen említendő, hogy bizonyos szövetkezetek kidolgozták a „társult szövetkezeti munka”  (23) fogalmát, amikor is a szövetkezet összes tagja vagy a tagok nagyobb része a szövetkezet dolgozója is és vice versa, és döntéshozatalkor mindegyikük élhet szavazati jogával, függetlenül a vállalkozásba bevitt – egyébként névre szóló és nem átruházható – részesedésének összegétől. Ez a fajta társulás az egyik legfontosabb oka annak, hogy a „jó gyakorlat” jelen véleményben idézett példái olyan sikeresnek bizonyultak (lásd nevezetesen a függelékben közölt 1.1., 2.1., 5.1 és 6.1. sz. példát). A dolgozókat közvetlenül érdekeltté teszi vállalatuk jövőjének alakulásában és lehetővé teszi számukra, hogy teljes jogon részt vegyenek a vállalati stratégia kialakításában. Azzal párhuzamosan, hogy a lisszaboni célkitűzések között minduntalan emlegetett „tudásalapú gazdaság” keretében egyre inkább elismerik, hogy a vállalkozás alapvető értéke az „emberi tőke”, fokozatosan felfedezik az effajta társulás korszerű és újító jellegét.

4.2.5.2

Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a fentebb említett Megfigyelő Központon belül és az általa szervezett tematikus szemináriumokon ezt a speciális társulási formát a következő szempontokból vizsgálják:

5.1

A KKV-k a gazdaság és a foglalkoztatottság kulcstényezői Európában, s ezért a lisszaboni célkitűzések megvalósításában is első helyen érintettek. Az SZGV-k növekvő szerepet játszanak a társadalmi kohézióban és a helyi fejlődésben. A KKV-k és SZGV-k együttműködésében rejlő lehetőségeket – nevezetesen az SZGV-k széles körű, mindkét típusú vállalkozás érdekét szolgáló felhasználását a KKV-k által – mindeddig szinte egyáltalán nem vették figyelembe.

5.2

Ezért az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg újból a KKV-k és SZGV-k létező és lehetséges kölcsönhatásait, és járuljon hozzá annak bizonyításához, hogy ezek a kölcsönhatások kedvező hatással vannak mindkét vállalkozástípus fejlődésére a gazdasági dinamizmusnak köszönhető mélyreható változások közepette, s különösen a regionális fejlesztést, a társadalmi kohéziót és az innovációt célzó politikák szempontjából.