1

A felperes, a Birkenstock Sales GmbH, mint a Birkenstock Orthopädie GmbH & Co. KG jogutódja, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodáján keresztül 2012. június 27‑én oltalmat szerzett egy német védjegyen alapuló, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegyre, az alábbi ábrás megjelölés tekintetében:

2

2012. október 25‑én az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) értesítést kapott a szóban forgó megjelölés nemzetközi lajstromozásáról.

3

Az oltalom kiterjesztését a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 10., 18. és 25. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában kérték, ezen osztályok tekintetében az alábbi leírással:

4

2012. november 21‑én az elbíráló értesítette a felperest a nemzetközi védjegy Unión belüli oltalma megadásának hivatalból történő, teljes körű időleges megtagadásáról. Az e megtagadás alátámasztásaként hivatkozott ok a szóban forgó megjelölésnek az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 7. cikkének (1) bekezdése b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességének hiánya volt, az érintett áruk egésze tekintetében.

5

2013. augusztus 29‑i határozatával, miután a felperes az ideiglenes megtagadásról szóló értesítésben szereplő kifogásokra vonatkozóan benyújtotta a válaszát, a vizsgáló osztály a korábban hivatkozott ugyanezen ok miatt helybenhagyta a nemzetközi védjegy Unión belüli oltalma megadásának teljes egészében való megtagadását.

6

2013. október 4‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be e határozat ellen az EUIPO‑nál.

7

2014. május 15‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO első fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, miután úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölés a kérdéses áruk tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

8

A fellebbezési tanács többek között úgy vélte, hogy a szóban forgó megjelölés hullámvonalakat ábrázol, amelyek egymást merőlegesen keresztezik, és olyan ismétlődést mutatnak, amely a négyzet minden oldala irányában tovább folytatódhat, és így azt bármely két‑ vagy háromdimenziós felületen alkalmazni lehet. A szóban forgó megjelölés tehát közvetlenül úgy észlelhető, mint egy felületminta.

9

A fellebbezési tanács ezenfelül rámutatott, hogy közismert tény, hogy a termékek felületét vagy csomagolását különféle okok miatt motívumokkal díszítik, többek között külső megjelenésük esztétikusabbá tétele és/vagy műszaki megfontolásoknak való megfelelés miatt.

10

Hangsúlyozta, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az átlagos fogyasztók általában az áruk kereskedelmi származását nem az olyan megjelölések alapján azonosítják, amelyek összetéveszthetők maguknak az áruknak a külső megjelenésével, e megjelölések a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében csak akkor rendelkeznek megkülönböztető képességgel, ha jelentős mértékben eltérnek az ágazat normáitól vagy szokásaitól. Úgy vélekedett, hogy ezen ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben alkalmazható, hiszen a szóban forgó megjelölés összetéveszthető a szóban forgó áruk külső megjelenésével.

11

A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölés által keltett összbenyomás banális, és e felületminta valamennyi szóban forgó árun fellelhető, ami miatt az esztétikai és/vagy műszaki funkciót betöltőnek minősülhet. Szerinte a szóban forgó megjelölés nem tért el jelentős mértékben, sőt egyáltalán nem tért el az érintett ágazatban alkalmazott szokásoktól.

12

A fellebbezési tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érintett közönség minden valószínűség szerint úgy fogja fel a megjelölést, mint egy egyszerű felületmintát, és nem úgy, mint valamely konkrét kereskedelmi származás jelölését.

13

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

Keresete alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

16

A felperes többek között arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában nem említett szempontokat alkalmazott. A fellebbezési tanács szerinte nem a nemzetközi védjegy lajstromozott alakját vette alapul, nevezetesen azt a képet, amelynek a felülete egyértelműen körülhatárolt és nem téveszthető össze áruinak formájával, hanem indokolás nélkül kibővítette a védjegyet, azt állítva, hogy az többszörözhető és folytatható.

17

A nemzetközi lajstromozás szerinte egy absztrakt mintázatú négyzet formájából álló ábrás védjegy oltalmára irányult, amelynek kinézete önmagában véve komplex, egyedi és szokatlan.

18

Az EUIPO úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a szóban forgó megjelölés egy felületmintát ábrázol, és a szóban forgó áruk tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

19

A 207/2009 rendelet 154. cikkének (1) bekezdése szerint az Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozást, az európai uniós védjegybejelentésekkel azonos eljárást követve, a feltétlen kizáró okok szempontjából történő vizsgálatnak kell alávetni.

20

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

21

Valamely védjegy e rendelkezés értelmében vett megkülönböztető képessége azt jelenti, hogy e védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak egy adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ezen árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (lásd: 2011. október 20‑iFreixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EU:C:2011:680, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Egyébként, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e megkülönböztető képességet egyrészt a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások vonatkozásában, másrészt arra tekintettel kell megítélni, hogy milyen képet alkot róla az érintett közönség, amely közönség az említett áruk és szolgáltatások átlagos fogyasztóiból áll (2004. április 29‑iProcter & Gamble kontra OHIM ítélet, C‑473/01 P és C‑474/01 P, EU:C:2004:260 33. pont; 2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 25. pont). Az átlagos fogyasztó – akiről feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő – figyelmének szintje a kérdéses áruk, illetve szolgáltatások kategóriájától függően változhat [1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 26. pont; 2007. október 10‑iBang & Olufsen kontra OHIM (Egy hangszóró formája) ítélet, T‑460/05, EU:T:2007:304, 32. pont].

23

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegyek megkülönböztető képességének értékelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól. E szempontok alkalmazása keretében azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló védjegy, és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független megjelölésből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk származására következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét (2004. október 7‑iMag Instrument kontra OHIM ítélet, C‑136/02 P, EU:C:2004:592, 30. pont; 2006. június 22–iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 26. és 27. pont).

24

E megállapításokból az következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében csak az olyan, magának az árunak a külső megjelenéséből álló térbeli védjegy alkalmas a megkülönböztetésre, amely jelentős mértékben eltér az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ennélfogva be tudja tölteni alapvető, eredeti rendeltetését (2006. január 12‑iDeutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ítélet, C‑173/04 P, EU:C:2006:20, 31. pont; 2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 28. pont).

25

A fenti 23. és 24. pontban hivatkozott, az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegyekkel kapcsolatban kidolgozott ítélkezési gyakorlat arra az esetre is vonatkozik, ha a vitatott védjegy az említett áru formájából álló ábrás védjegy. Ilyen esetben sem áll ugyanis a védjegy az általa jelölt áru külső megjelenésétől független megjelölésből (2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 29. pont).

26

Ez az ítélkezési gyakorlat olyan esetben is alkalmazandó, amikor a megjelölés valamely áru felületén alkalmazott mintából áll (lásd ebben az értelemben: 2002. október 9‑iGlaverbel kontra OHIM [Egy üveglap felülete] ítélet, T‑36/01, EU:T:2002:245, 23. pont).

27

Szintén ez az eset áll fenn a védjegy által jelölt áru formájának egy részéből álló ábrás védjegy esetében, amennyiben a vásárlóközönség azt azonnal és minden további gondolkodás nélkül a szóban forgó áru egy különösen érdekes és vonzó részletének ábrázolásaként, nem pedig a kereskedelmi származása jelzéseként érzékeli (2012. szeptember 19-i Fraas kontra OHIM [„Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös színű négyzetminta”‑ítélet], T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 43. pont).

28

Amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában kiemelte, ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazáshatóságához a meghatározó tényező nem az érintett megjelölés ábrás, térbeli vagy más megjelölésnek való minősítése, hanem az a körülmény, hogy az összetéveszthető a jelölt áru külső megjelenésével.

29

A fellebbezési tanács a 10. osztályba tartozó áruk tekintetében megállapította, hogy azok főként ortopédcipőkre és azok részeire vonatkoztak. Ezenfelül úgy ítélte meg, hogy ezen árukat a nagyközönség részét képező fogyasztók összessége vagy az egészségügyben dolgozók egyaránt vásárolhatják, és azokat figyelmesen választják ki.

30

A fellebbezési tanács egyébként rámutatott arra, hogy a „sebészeti, orvosi, fogorvosi és állatorvosi készülékek és műszerek; művégtagok, ‑szemek és ‑fogak; ortopédiai cikkek; sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” megnevezésű áruk alapvetően az egészségügyben dolgozó személyeket veszik célba, akiknek a figyelmi szintjét a termékek kiválasztásakor minimum átlagosnak kell tekinteni.

31

Végül, megállapította, hogy a 18. és 25. osztályba tartozó áruk a nagyközönséget veszik célba, amelynek figyelmi szintje a vásárláskor átlagos.

32

E megfontolásokat, amelyeket egyébként a felperes nem vitat, a 18. osztályba tartozó „bőr és bőrutánzatok”, valamint „állatbőrök, irhák” megnevezésű áruk kivételével, helyben kell hagyni. Ezen áruk elsősorban egy olyan szakmai közönséget vesznek célba, amely ezen árukat más termékek előállításához használja.

33

Meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács helyesen alkalmazta‑e az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

34

Ehhez először is a szóban forgó megjelölés jellemzőit kell megvizsgálni.

35

A szóban forgó megjelölés egymást keresztező hullámvonalaknak egy négyzet formában való grafikus ábrázolásából áll, oly módon, hogy ugyanez a minta vízszintes és függőleges irányban ismétlődik. Ennek az ábrának nincsenek kontúrjai.

36

Amint arra a fellebbezési tanács rámutatott, az ismétlődés a négyzet mind a négy oldalának irányában a végtelenségig folytatódhat, és így azt valamennyi két‑ vagy háromdimenziós felületre alkalmazni lehet.

37

Tehát egy olyan megjelölésről van szó, amely szabályosan ismétlődő elemek sorozatából áll, ami különösen alkalmassá teszi arra, hogy felületmintaként alkalmazzák.

38

Természetesen, amint a felperes hangsúlyozta, az EUIPO‑nak a megjelölés megkülönböztető képességének vizsgálatakor a bejelentett védjegy lajstromozási kérelemhez mellékelt ábráját kell alapul vennie, adott esetben a kérelemben szereplő leírással együtt (2005. november 30‑i Almdudler‑Limonade kontra OHIM [„Egy üdítőital‑palack formája”] ítélet, T‑12/04, nem tették közzé, EU:T:2005:434, 42. pont).

39

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy annak megállapításával, hogy az ismétlődés a négyzet mind a négy oldalának irányában a végtelenségig folytatódhat, és így azt valamennyi két‑ vagy háromdimenziós felületre alkalmazni lehet, az EUIPO a szóban forgó megjelölés azon belső tulajdonságaira alapította érvelését, amelyek a nemzetközi védjegy ábrájából következnek. Így nem lehet vele szemben arra hivatkozni, hogy ezen értékelést olyan elemekre alapította volna, amelyek a szóban forgó megjelölés ábrázolásából nem következnek.

40

A felperes arra hivatkozik, hogy ha a megtámadott határozatban kifejtett érvelést szó szerint vennénk, akkor egyetlen ábrás védjegy sem lenne lajstromozható, hiszen elvileg minden ábrás védjegy bővíthető vagy a végtelenségig többszörözhető, és így a termékek felületére helyezett mintaként használható.

41

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy természetesen még egy „klasszikus” logót ábrázoló ábrás megjelölés is a végtelenségig többszörözhető és így felületmintaként alkalmazható. Bár a fellebbezési tanács az ilyen megjelölés végtelenségig történő többszörözésére alapította az érvelését annak megállapítása előtt, hogy az összetéveszthető az érintett áruk külső megjelenésével, az efféle megközelítés tisztán spekulatív jellegű.

42

Ugyanakkor, amikor egy megjelölés önmagában véve is elemek ismétlődő sorozatából áll, az EUIPO joggal veszi figyelembe e megjelölés belülről fakadó tulajdonságait annak jellegének vizsgálatánál, különösen azon kérdést illetően, hogy olyan megjelölésről van‑e szó, amely összetéveszthető az érintett áruk külső megjelenésével. Jelen esetben a fellebbezési tanács az érvelését a szóban forgó megjelölés belülről fakadó tulajdonságainak elemzésére alapította. E megközelítés nem kifogásolható.

43

Az ítélkezési gyakorlatból ezenfelül az következik, hogy az a tény, hogy valamely megjelölést ábrás védjegyként jelöltek meg, nem akadályozza a fellebbezési tanácsot abban, hogy a lajstromozási kérelemben foglalt áruk értékesítése alapján szerzett általános gyakorlati tapasztalatok alapján azt állapítsa meg, hogy ő abban egy felületmintát lát (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 19‑i Fraas kontra OHIM [„Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös kockás minta”–ítélet], T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 51. pont).

44

A 2012. szeptember 19‑i„Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös kockás minta”–ítéletben (T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 46. és 47. pont) a Törvényszék elvetette azt az érvet, miszerint az EUIPO elferdítette volna a lajstromozási kérelem tárgyát azzal, hogy anyagmintának tekintett egy olyan védjegyet, amelynek a lajstromozását ábrás védjegyként kérték.

45

A Törvényszék rámutatott arra, hogy a bejelentett védjegyet képező képen ábrázolt absztrakt minta egy anyagminta is lehetett volna (2012. szeptember 19‑i„Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös kockás minta”–ítélet, T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 51. pont). A Törvényszék kiemelte, hogy az említett ügyben érintett áruk szövetanyagok vagy részben szövetből álló áruk voltak, vagy olyan áruk, amelyeknek „lehetett” szövetfelülete (2012. szeptember 19‑i„Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös kockás minta”–ítélet, T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 47. pont).

46

Hangsúlyozni kell, hogy az említett ügyben, azon ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amely szerint valamely megjelölés megkülönböztető képességét az érintett áruk viszonylatában kell vizsgálni (lásd a fenti 22. pontot), a Törvényszék nem csak azt a tényt állapította meg, hogy a bejelentett védjegyet képező kép egy szövetminta is lehetett volna, hanem azt is vizsgálta, hogy figyelemmel a védjegybejelentésben foglalt árukra, azoknak lehet‑e szövetfelülete.

47

Hangsúlyozni kell, hogy az említett ügyben a szóban forgó áruk szövetanyagok voltak, vagy széles értelemben vett divatáruk, amelyek tekintetében evidens, hogy gyakorta van felületmintájuk.

48

Hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyben a nemzetközi védjeggyel jelölt áruk részben olyan áruk, amelyeknek evidens módon gyakran felületmintájuk is van, részben pedig olyan áruk, amelyek tekintetében kevésbé evidens, hogy gyakran felületmintájuk is van.

49

Ily módon felmerül a kérdés, hogy mi az annak meghatározása szempontjából releváns szempont, hogy valamely olyan ábrás megjelölés, amely szabályosan ismétlődő elemek sorozatából áll, és így különösen alkalmas felületmintaként való használatra, valóban felületmintának tekinthető‑e egy adott áru vonatkozásában.

50

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács lényegében azt emelte ki, hogy az összes szóban forgó áru, illetve azok csomagolása is tartalmazhat felületmintát, akár dekoratív célból, akár műszaki okokból, fogásuk elősegítésére. Magától értetődően úgy vélte, hogy az a lehetőség, hogy a szóban forgó árukon vagy csomagolásukon felületmintát lehet alkalmazni, elegendő ahhoz, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazható legyen.

51

Az ezzel kapcsolatban a tárgyaláson feltett kérdésre az EUIPO megerősítette, hogy szerinte ahhoz, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a jelen ügyben alkalmazni lehessen, elegendő, hogy a szóban forgó megjelölés az érintett árukon vagy azok csomagolásán felületmintaként alkalmazható, és nincs szükség arra, hogy ez legyen a megjelölés legvalószínűbb használata.

52

A felperes a tárgyaláson azt állította, hogy az értékelési szempontnak sokkal szigorúbbnak kellett volna lennie, és hogy azt a puszta lehetőséget, hogy a szóban forgó megjelölés az érintett árukon vagy azok csomagolásán felületmintaként is alkalmazható, nem lehetett volna elegendőnek ítélni.

53

Először is meg kellene határozni az annak eldöntéséhez szükséges, releváns szempontot, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazható‑e valamely szabályosan ismétlődő elemek sorozatából álló, ábrás védjegyként megjelölt megjelölés egyik lehetséges használatára, vagyis maguknak az érintett árukon felületmintaként történő használatra (lásd a fenti 54–57. pontot). Ezt követően meg kellene vizsgálni az ilyen megjelölésnek felületmintaként nem maguknak az árukon, hanem azok csomagolásán való használhatóságának egyik konkrét esetét (lásd az alábbi 58–68. pontot).

54

A releváns szempont meghatározásához figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy egy olyan megjelölés, amely szabályosan ismétlődő elemek sorozatából áll, különösen alkalmas arra, hogy felületmintaként alkalmazzák. Elvileg tehát – e megjelöléssel kapcsolatban – fennáll a valószínűsége annak, hogy azt mint felületmintát alkalmazzák, függetlenül attól, hogy a védjegybejelentő azt ábrás védjegyként, térbeli védjegyként, felületmintaként vagy másként jelölte meg.

55

E körülményekre tekintettel, figyelemmel az érintett árukra, az ilyen megjelölés kizárólag akkor nem tekinthető felületmintának, ha az érintett áruk jellegére való tekintettel a felületmintaként való használat kevéssé valószínű. Egyéb esetekben azt lehet megállapítani, hogy a szóban forgó megjelölés, amely elemeinek szabályos ismétlődése folytán egy felületminta tipikus jellegzetességeit mutatja, valóban felületmintát képez.

56

Ami a 2011. április 13‑i Deichmann kontra OHIM („Lyuggatott vonallal szegélyezett halszálkaminta ábrája”) ítéletet (T‑202/09, nem tették közzé, EU:T:2011:168) illeti, amelyre az EUIPO hivatkozott, a Törvényszék ezen ítélet 47. pontjában azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács joggal alapíthatta az érintett védjegy vizsgálatát annak „legvalószínűbb” használatára.

57

Hangsúlyozni kell, hogy az említett ítélet nem egy szabályosan ismétlődő elemekből álló megjelölés lajstromozásával volt kapcsolatos. E körülményekre tekintettel a Törvényszék azt állapította meg, hogy annak mint dekoratív applikációként vagy az érintett áruk megerősítéseként történő használata a „legvalószínűbb”. Amikor valamely megjelölés ismétlődő elemek sorozatából áll, és így belső jellemzőinél fogva különösen alkalmas felületmintaként való használatra, e megjelöléssel kapcsolatban elvileg fennáll a valószínűsége annak, hogy azt felületmintaként is fogják alkalmazni. Ezen oknál fogva indokolt lehet azt feltételezni, hogy figyelemmel az érintett árukra, az ilyen megjelölés kizárólag akkor nem tekinthető felületmintának, ha az érintett áruk jellegére való tekintettel a felületmintaként való használat kevéssé valószínű (lásd a fenti 54. és 55. pontot). E tekintetben pontosítani kell, hogy itt egy olyan objektív szempontról van szó, amely független az érintett vállalkozás üzleti szándékaitól.

58

Ezt követően felmerül a kérdés, hogy az a tény, hogy valamely felületminta alkalmazása az érintett áruk csomagolásán is lehetséges, sőt könnyen elképzelhető, elegendő‑e az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazhatóságához.

59

Az EUIPO a tárgyaláson lényegében megerősítette, hogy a megjelölésnek az érintett áruk csomagolásán való alkalmazása mint lehetőség elegendő volt számára ahhoz, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot alkalmazza.

60

A felperes a tárgyaláson lényegében azt állította, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az áru csomagolásának formája csak olyan áruk esetében tekinthető hasonlónak az áru formájához, amelyek maguknak az áruknak a jellegéből adódóan igényelnek csomagolást, hiszen önmagukban nem rendelkeznek saját formával, mint például a folyadékok.

61

Emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 23. pontban idézett ítélkezési gyakorlat szerint az átlagos fogyasztók az áruk csomagolásából általában nem következtetnek azok származására.

62

Meg kell vizsgálni, hogy vajon ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazható‑e valamely, ábrás védjegyként megjelölt olyan megjelölésre is, amely ismétlődő elemek sorozatából áll, és amely így különösen alkalmas az adott áruk csomagolásán felületmintaként való alkalmazásra.

63

Hangsúlyozni kell, hogy az áru külső megjelenésével összetéveszthető védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat az olyan áruk csomagolásából álló térbeli védjegyekre is vonatkozik, mint a folyadékok, amelyek a kereskedelemben – az áru jellegénél fogva – csomagolva jelennek meg (lásd ebben az értelemben: 2006. január 12‑iDeutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ítélet, C‑173/04 P, EU:C:2006:20, 29–31. pont). Ezen ítélkezési gyakorlat érvényes akkor is, ha a bejelentett védjegy valamely folyékony áru csomagolásának felületének speciális aspektusát jeleníti meg (2011. október 20‑iFreixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EU:C:2011:680, 48. pont).

64

Ebből következik, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot alkalmazni kell az olyan áruk csomagolásán alkalmazott felületmintákra is, amelyek a kereskedelemben – az áru jellegénél fogva – csomagolva jelennek meg.

65

Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazását nem kell kizárólag azoknak az áruknak a csomagolására korlátozni, amelyeket – az áru jellegénél fogva – feltétlenül csomagolni kell. Ily módon az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot alkalmazni lehet egy cukorkapapír csomagolásának formájára is (2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 26–29. pont), még akkor is, ha egy cukorka nem feltétlenül igényel egyedi (darabonkénti) csomagolást. Ezenfelül, ezen ítélkezési gyakorlatot alkalmazni lehet egy cigarettásdoboz formájára is (2007. szeptember 12‑i Philip Morris Products kontra OHIM [„Egy cigarettásdoboz formája”] ítélet, T‑140/06, nem tették közzé, EU:T:2007:272, 64. pont), még akkor is, ha a cigarettákat ezen áruk jellegénél fogva nem kell feltétlenül becsomagolni. Egy cigarettásdoboz nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy formát adjon a becsomagolt árunak, hiszen a cigarettáknak megvan a saját formájuk, és ezen áruk nem folyékonyak és nem is szemcsések.

66

Analógiaként az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat szintén alkalmazható az olyan áruk csomagolásán alkalmazott felületmintákra, mint például a cukorkák vagy a cigaretták. Hangsúlyozni kell, hogy ezek esetében olyan árukról van szó, amelyeket általában csomagolva értékesítenek, és általában csak közvetlenül a fogyasztást megelőzően veszik ki őket a csomagolásukból.

67

Ugyanakkor azt kell megállapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazása nem indokolt például egy egyszerű, szállításhoz használt csomagoláson alkalmazott felületminta esetében. Egy egyszerű, szállításhoz használt csomagoláson alkalmazott felületminta nem tekinthető egyenértékűnek valamely áru külső megjelenésével.

68

A fenti 55. pontban meghatározott szempont tehát főszabály szerint olyan esetben is alkalmazandó, amikor az érintett áruk csomagolásán felületmintaként való alkalmazásról van szó, kivéve a szállításhoz használt, egyszerű (védő)csomagolások esetét.

69

E megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács a jelen esetben helyesen tette‑e, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

70

Ami a 25. osztályba tartozó „cipők, beleértve kényelmi cipők, valamint munka(védelmi)‑, szabadidő‑, anatómiai‑ és sportcipők; beleértve szandálok, tornaszandálok, keresztpántos papucsok, fapapucsok, talpbetéttel is, különösen anatómiailag kialakított bemélyedő talppal, lábtámasszal, valamint láb‑ és cipőbetéttel, védőbetéttel; talpbetétek; belső cipőbetétek; cipőtalpak; talpbetétek is; lábtámaszok; talp‑ és cipőbetétek” megnevezésű árukat illeti, hangsúlyozni kell, hogy azok tekintetében nem szokatlan, hogy valamilyen felületmintával rendelkeznek. A cipők divatcikkek, ily módon esztétikai okokból is rendelkezhetnek valamilyen felületmintával. Egyébként a felületmintákat a külső talpukon technikai okokból is alkalmazhatják. A cipőtalpakat ugyanis gyakran profillal látják el annak érdekében, hogy jobb tapadást biztosítsanak a cipő és a talaj között, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. pontjában rámutatott.

71

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a szóban forgó megjelölés nem alkalmas műszaki funkció betöltésére, mivel az ábrás védjegyek jellegüknél fogva kétdimenziósak.

72

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölést alkotó hullámvonalak árnyékhatást keltenek, amely térbeli hatást kölcsönöz e megjelölésnek. E vonalak széle ugyanis sötétebb, mint a középső részük. Kétségtelen, amint azt a felperes is állítja, hogy a nemzetközi védjegyet kétdimenziós ábrás védjegyként jelentették be, és a bejelentési kérelem nem tartalmaz semmiféle leírást, amely lehetővé tenné azon következtetés levonását, hogy az dombormintákat vagy mélyedéseket tartalmaz. Ugyanakkor a fellebbezési tanács joggal támaszkodott a szóban forgó megjelölés jellemzőire, különösen a hullámvonalak által keltett árnyékhatásra, annak megállapításakor, hogy e megjelölés dombormintaként is alkalmazható.

73

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vegye valamely ábrás védjegyként megjelölt megjelölés lajstromozása iránti kérelem kapcsán annak térbeli védjegyként való lehetséges használatát [lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑i EE kontra OHIM („Csontszínű alapon fehér pontok ábrája”) ítélet, T‑144/14, nem tették közzé, EU:T:2015:615, 40. pont].

74

Ami a felperes azon érvét illeti, miszerint a megtámadott határozat ellentmondást tartalmaz, mivel ugyanaz a védjegy nem lehet egyszerre kétdimenziós felületminta, illetve háromdimenziós fedőburkolat, a következőket kell kiemelni.

75

Nincs semmi akadálya egyrészről a megjelölés kétdimenziós használata, másrészről pedig a megjelölés háromdimenziós használata figyelembevételének. A 2015. szeptember 10‑i„Csontszínű alapon fehér pontok ábrája”–ítéletben (T‑144/14, nem tették közzé, EU:T:2015:615, 40. és 43. pont) például a Törvényszék egyrészről figyelembe vette a csontszínű alapon fehér pontokat ábrázoló ábrás megjelölésnek nyomtatványokon és internetes oldalakon való lehetséges használatát (vagyis a kétdimenziós használatot), másrészről a kiemelkedő apró gömbök formájában való használatot, amely annak elősegítésére szolgál, hogy valamely termék felülete kevésbé csússzon (vagyis a háromdimenziós használatot). A felperes állításával ellentétben a megtámadott határozat tehát ezen a ponton nem tartalmaz ellentmondást.

76

Egyébként hangsúlyozni kell, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során és a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban jelezte, hogy a szóban forgó megjelölést több mint 40 éve használja. A tárgyaláson e használattal kapcsolatban feltett kérdésekre a felperes elismerte, hogy e használat abból áll, hogy a szóban forgó megjelölést a cipők külső talpán alkalmazzák, és a minta a talp teljes egészét beborítja. Az ilyen használat e megjelölés dombormintaként való használatának felel meg.

77

Természetesen igaz, miként azt a felperes hangsúlyozta, hogy amikor valamely megjelölés önmagában vett megkülönböztető képességének vizsgálatáról van szó, a szóban forgó megjelölés jellemzőinek értékelését annak mindennemű használatától függetlenül kell elvégezni.

78

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a felperes érvelése nem következetes abban a részében, ahol egyrészt azt állítja, hogy a nemzetközi védjegy egy „szokásos” kétdimenziós ábrás védjegy, és nem felületminta, másrészt viszont azt állítja, hogy a cipők külső talpán dombormintaként való használat képezi a védjegy egyik használatát.

79

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a felperes által a közigazgatási eljárás során a szóban forgó megjelölés használatára vonatkozóan szolgáltatott egyetlen példa egy, a szóban forgó mintával borított, cipőállványok háttereként szolgáló hirdetőtábla fényképe volt, amely a megtámadott határozat 6. pontjában látható. Az ilyen használat a szóban forgó megjelölés kétdimenziós formában való használatának felel meg. Megjegyzendő, hogy a cipőállványok háttereként való használat keretében a szóban forgó megjelölést nem négyzet alakban, hanem azt minden irányban elnyújtva használták, annak érdekében, hogy ezen állványok hátterének egészét lefedje. Ez esetben tehát egy kétdimenziós felületmintaként való használatról volt szó.

80

Azzal az állítással, hogy a nemzetközi védjegyet mind cipőállványok háttereként, mind a cipők külső talpán használják, a felperes hallgatólagosan elismeri, hogy a szóban forgó megjelölés éppúgy használható kétdimenziós, mint háromdimenziós formában.

81

Ami a felperesnek a tárgyaláson felvetett azon érvét illeti, miszerint ő a nemzetközi védjegyet a jövőben négyzet alakban óhajtja használni, méghozzá termékeinek azon fellelhetőségi helyein alkalmazva azt, ahol az érintett közönség szerinte védjegyek megjelenésére számít, a következőket kell megállapítani. Amint azt a felperes maga is kiemelte, az EUIPO‑nak a megjelölések megkülönböztető képességének vizsgálatakor a bejelentett védjegynek a bejelentéshez csatolt ábrájából, illetve adott esetben a kérelemben szereplő leírásából kell kiindulnia (lásd a fenti 38. pontot). A védjegybejelentő üzleti szándékai, amelyek az idők folyamán akaratától függően változhatnak, nem relevánsak.

82

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy amikor valamely, ismétlődő elemek sorozatából álló mintát ábrázoló védjegy bejelentője e megjelölésnek valamely konkrét célra történő használatát tervezi, és úgy véli, hogy a szóban forgó megjelölés önmagában véve is rendelkezik megkülönböztető képességgel, amennyiben azt e pontosan meghatározott módon használják (például az érintett áruk adott helyén azt négyzet alakban alkalmazva), lehetősége van például pozícióvédjegy lajstromozását kérni, annak biztosítása érdekében, hogy az EUIPO a megkülönböztető képesség értékelésekor a minta tervezett, meghatározott formában való használatát figyelembe vegye. Amint azt az EUIPO a tárgyaláson hangsúlyozta, ő mindenesetre nem alapíthatja valamely védjegy lajstromozására vagy valamely nemzetközi védjegy Unión belüli oltalmának megadására vonatkozó határozatát a bejelentő azzal kapcsolatos puszta ígéreteire, hogy a védjegyet egy adott módon fogja használni.

83

Az előbbiekből következik, hogy könnyen elképzelhető, hogy a cipők rendelkeznek valamiféle felületmintával, akár esztétikai, akár technikai célból. A fellebbezési tanács tehát helyesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a 25. osztályba tartozó, „cipők, beleértve kényelmi cipők, valamint munka(védelmi)‑, szabadidő‑, anatómiai‑ és sportcipők; beleértve szandálok, tornaszandálok, keresztpántos papucsok, fapapucsok, talpbetéttel is, különösen anatómiailag kialakított bemélyedő talppal, lábtámasszal, valamint láb‑ és cipőbetéttel, védőbetéttel; talpbetétek; belső cipőbetétek; cipőtalpak; talpbetétek is; lábtámaszok; talp‑ és cipőbetétek” megnevezésű árukra.

84

Ezt követően, ami a 25. osztályba tartozó, „ilyen lábbelik alkatrészei és tartozékai, mégpedig cipőfelsőrészek; cipősarkak; talpak lábbelikhez; talpbetétek; belső cipőbetétek; cipőtalpak; talpbetétek is; lábtámaszok; talp‑ és cipőbetétek” megnevezésű árukat illeti, a következőket kell kiemelni.

85

Könnyen elképzelhető, hogy a cipők részei és díszítései felületmintával rendelkeznek. Ami a „talpakat” illeti, egy dombornyomással alkalmazott felületminta arra is szolgálhat, hogy javítsa a cipő talajhoz való tapadását. Ami a „cipősarkakat” illeti, ugyanezek a megállapítások érvényesek. Ezt követően, ami a „cipőfelsőrészeket” illeti, ezek esetében a felületminta dekoratív céllal alkalmazható.

86

Ami a „talpbetétek, cipőfelsőrészek, beleértve belső cipőbetétek, lábtámaszok” megnevezésű termékeket illeti, azok a felső részükön tartalmazhatnak felületmintát, dekoratív célból. Kétségtelen, hogy a belső talpbetétek a cipő hordásakor nem láthatók. Ugyanakkor olyan részekről van szó, amelyek a cipő használója számára láthatók, amikor a cipőt leveszi. A felperes egyébként a viszonválaszban elismerte, hogy a cipők belső talpbetétei olyan mintákkal is rendelkezhetnek, mint például virágok vagy tappancsnyomok. Önmagában tehát az a tény, hogy a belső talpbetétek a hordásukkor nem láthatók, nem képezi akadályát annak, hogy azokon dekoratív mintákat alkalmazzanak. Az ilyen használat könnyen elképzelhető.

87

A belső talpbetétek szintén tartalmazhatnak domború felületmintát az alsó részükön, technikai okokból, annak megakadályozására, hogy a talpbetét elcsússzon a cipőben. Az ilyen használat szintén könnyen elképzelhető.

88

A fenti 86–87. pontban szereplő megállapítások érvényesek a 25. osztályba tartozó, „talp‑ és cipőbetétek; különösen talpbetéttel vagy anatómiailag kialakított lúdtalpbetéttel, natúr parafából, hőkezelt parafából, műanyagból, latexből vagy habosított műanyagokból; elasztikus kompozit masszából is: parafa‑latex‑keverékek vagy műanyag‑parafa‑keverékek” és a „belső cipőbetétek” megnevezésű árukra is.

89

Ráadásul, a fenti 70., 83. és 85–87. pontban szereplő megállapítások a 25. osztályba tartozó „lábbelik; mégpedig cipők és szandálok; magas szárú cipők/bakancsok; valamint alkatrészek és szerelvények, minden fent említett áruhoz, amennyiben ebbe az osztályba tartoznak” megnevezésű árukra is vonatkoznak.

90

A fellebbezési tanács tehát helyesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a 25. osztályba tartozó, alábbi árukra: „ilyen lábbelik alkatrészei és tartozékai, mégpedig cipőfelsőrészek; cipősarkak; talpak lábbelikhez; talpbetétek; belső cipőbetétek; cipőtalpak; talpbetétek is; lábtámaszok; talp‑ és cipőbetétek”; „talp‑ és cipőbetétek; különösen talpbetéttel vagy anatómiailag kialakított lúdtalpbetéttel, natúr parafából, hőkezelt parafából, műanyagból, latexből vagy habosított műanyagokból; elasztikus kompozit masszából is: parafa‑latex‑keverékek vagy műanyag‑parafa‑keverékek”; „belső cipőbetétek” és „lábbelik; mégpedig cipők és szandálok; magas szárú cipők/bakancsok; valamint alkatrészek és szerelvények, minden fent említett áruhoz, amennyiben ebbe az osztályba tartoznak”.

91

A cipőkre, részeikre és díszítéseikre vonatkozó, a fenti 70., 83. és 85–87. pontban szereplő megállapítások egyaránt vonatkoznak a 10. osztályba tartozó lábbelikre is. A 10. osztályba tartozó ortopédcipők ugyanis, akárcsak a 25. osztályba tartozó cipők, rendelkezhetnek felületmintával a cipőfelsőrészen dekoratív célból, vagy a talp külső részén technikai okokból. Ami az ortopédcipők részeit és díszítéseit illeti, a fenti 84–87. pontban szereplő megállapítások érvényesek.

92

Tehát a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy alkalmazta a 10. osztályba tartozó, következő árukra az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot: „ortopédcipők, ilyen cipők lábbetéttel vagy ortopéd‑lábtámasszal, valamint láb‑cipőbetéttel; ilyen lábtámaszok, valamint láb‑ és cipőbetétek és részeik, merev, termoplasztikus betétek formájában is”, „ortopéd láb‑ és cipőbetétek”; „ortopéd támaszok láb és cipők számára”; „ortopédcipők, különösen ortopédszandálok és papucsok” és „ortopéd‑talpbetétek; betétek, műanyagból, latexből vagy habosított műanyagokból is, elasztikus kompozit masszából is, parafa‑latex keverékből vagy műanyag‑parafa keverékekből”.

93

Ezt követően meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a fellebbezési tanács helyesen tette‑e azt, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a nemzetközi védjeggyel jelölt, annak árujegyzékén belül a 10. osztályon kívüli, egyéb árukra is alkalmazta.

94

Ami a „sebészeti, orvosi, fogorvosi és állatorvosi készülékek és műszerek” megnevezésű árukat illeti, a fellebbezési tanács helyesen emelte ki azt, hogy ezen áruk tartalmazhatnak domború felületmintát a nyelükön, azaz felületük egy részén, technikai okokból, nevezetesen annak érdekében, hogy biztosabb és pontosabb fogást tegyenek lehetővé. Meg kell állapítani, hogy az ilyen használat könnyen elképzelhető.

95

A 10. osztályba tartozó „ortopédiai cikkek” nagyon széles árukategóriát ölel fel. E cikkek közül némelyek esetében könnyen elképzelhető, hogy domború felületmintájuk van, technikai okokból, nevezetesen a jobb fogásuk elősegítése érdekében.

96

Ily módon tehát a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a 10. osztályba tartozó „sebészeti, orvosi, fogorvosi és állatorvosi készülékek és műszerek” és „ortopédiai cikkek” megnevezésű árukra.

97

Ami viszont a 10. osztályba tartozó „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak” megnevezésű árukat illeti, azt kell megállapítani, hogy kevéssé valószínű, hogy azok felületmintával rendelkeznének. Ugyanis ezen áruk általában arra szolgálnak, hogy a lehető legtermészetesebb külső megjelenést biztosítsák, így azokon felületminta alkalmazása kontraproduktív lenne.

98

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács arra a körülményre alapította érvelését, hogy ezen árukat ideális esetben olyan csomagolásban értékesítik, amelyek domború felületmintával rendelkeznek, azok biztosabb és precízebb fogása érdekében.

99

Felmerül a kérdés, hogy valamely felületminta esetleges alkalmazása a „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak” megnevezésű áruk csomagolásán elegendő‑e az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak a kérdéses árukra való alkalmazásához. Először is hangsúlyozni kell, hogy méretre gyártott árukról van szó, és így azokat meg kell rendelni. Általában ezen árukat az egészségügyben dolgozó személyek ajánlása alapján rendelik meg. A fellebbezési tanács egyébként a megtámadott határozat 19. pontjában kiemelte, hogy ezen áruk célközönsége az egészségügyben dolgozó személyek köre.

100

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy kétségkívül valószínű, hogy e termékeket csomagolásban értékesítik, annak érdekében, hogy megakadályozzák azok károsodását a szállítás során, és hogy azokat a felhelyezésük előtt megóvják. Ugyanakkor azt kell megállapítani, hogy olyan árukról van szó, amelyek a leszállításukat követően, amint lehetséges, felhelyezésre kerülnek. Mivel ezen árukat méretre gyártják, nem cél, hogy belőlük raktárkészletet képezzenek.

101

A fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon állítását illetően, miszerint a „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak” megnevezésű árukat ideális esetben olyan csomagolásban „értékesítik”, amely domború felületmintát tartalmaz, hangsúlyozni kell, hogy e termékeket, amelyeket szükségképpen méretre gyártanak, inkább csomagolásban „szállítják”, semmint abban „értékesítik”.

102

Azt kell megállapítani, hogy valamely felületminta esetleges alkalmazása ezen áruk csomagolásán nem elegendő ahhoz, hogy úgy tekintsük, hogy e felületminta összetéveszthető az áruk külső megjelenésével, hiszen a csomagolást mindössze egyszerű, szállításhoz használt (védő)csomagolásnak kell tekinteni.

103

A tárgyaláson az EUIPO kifejtette, hogy a használónak ezeket az árukat tárolnia kell valahol, amikor azokat éppen nem használja, és ezt megteheti az eredeti csomagolásuk használatával is. Ezzel lényegében azt állította, hogy nem csupán egy egyszerű, szállításhoz használt (védő)csomagolásról van szó, hanem egy olyan csomagolásról, amelyet azt követően, hogy az egészségügyben dolgozó szakember felhelyezi az érintett művégtagot, műszemet vagy műfogat, odaad a használónak, amelyet ez utóbbi megőriz.

104

Mindenesetre, ami a műszemeket illeti, hangsúlyozni kell, hogy azokat állandó jelleggel használják, miután azokat felhelyezik.

105

A műfogakat illetően hangsúlyozni kell, hogy amennyiben azok nem rögzített műfogak, hanem kivehetők, azokat általában egy pohár vízben vagy valamilyen speciális, vízzel teli tárolóedényben tartják. Nem lenne praktikus azok eredeti csomagolásban való tárolása, hiszen az ilyen csomagolás általában nem tölthető meg vízzel.

106

Ami a művégtagokat illeti, az EUIPO nem hozott fel semmiféle olyan érvet, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a felhasználó az eredeti csomagolást megkapná az egészségügyben dolgozó szakembertől, és a terméket az eredeti csomagolásában tárolná, amikor azt nem használja.

107

Az EUIPO által e kérdéssel kapcsolatban a tárgyaláson felvetett érvnek tehát nem lehet helyt adni.

108

A „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak” megnevezésű áruk tekintetében tehát a fellebbezési tanács tévesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Ugyanis, ezen áruk tekintetében a csomagolás kinézete nem tekinthető olyannak, mint amely összetéveszthető lenne az áruk külső megjelenésével, és így annak a lehetősége, hogy felületmintát alkalmaznak a csomagoláson, nem tekinthető elegendőnek ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásához.

109

Ezt követően, ami a „sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” megnevezésű árukat illeti, hangsúlyozni kell, hogy kevéssé valószínű, hogy ezen áruk önmagukban is felületmintával rendelkeznének, és hogy a fellebbezési tanács nem támasztotta alá érvelését a felületmintának ezen árukon való esetleges használatát illetően.

110

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában úgy ítélte meg, hogy e termékek olyan orvosi termékek, amelyeket különös gonddal kell kezelni, és így ideális esetben olyan csomagolásban kell értékesíteni, amelyeknek olyan felületmintája van, amely biztosabb és precízebb fogást biztosít a számukra.

111

Ugyanakkor e megállapításokat nem lehet helybenhagyni. Ugyanis a varratanyag nem törékeny, és így nem jelent előnyt, ha azt domború felületmintával rendelkező csomagolásban árusítják amiatt, hogy jobb legyen a fogása. Az orvosi termékek jellegére tekintettel egyébként kevéssé valószínű, hogy azok csomagolása dekoratív célt szolgáló felületmintát tartalmazna, és a fellebbezési tanács egyébként sem a varratanyagok csomagolásán dekoratív célból történő esetleges alkalmazásra alapította az érvelését.

112

Ily módon kevéssé valószínű, hogy a „sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” megnevezésű áruk akár magukon az árukon, akár a csomagolásukon felületmintát tartalmaznának. Ezen okból kifolyólag a fellebbezési tanács tévesen tette, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a „sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” megnevezésű árukra alkalmazta.

113

Ezt követően, ami a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek, kalapáruk” valamint „övek”, „vállkendő” és „nyaksál” megnevezésű árukat illeti, azt kell megállapítani, hogy a divatágazatba tartozó árucikkekről van szó. Ezen áruk gyakran tartalmaznak felületmintát dekoratív célból. Ami a felperes azon állítását illeti, miszerint az övek általában nem tartalmaznak semmiféle mintát, kivéve a csatjukon, ezen állításnak nem lehet helyt adni. Közismert tény, hogy az övek gyakran tartalmaznak felületmintát dekoratív célból. Mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy azok felületmintával rendelkeznek.

114

A fellebbezési tanács tehát helyesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a 25. osztályba tartozó, alábbi árukra: „ruházati cikkek, kalapáruk” valamint „övek”, „vállkendő” és „nyaksál”.

115

Ezt követően, ami a nemzetközi védjeggyel jelölt, 18. osztályba tartozó árukat illeti, a következőket kell kiemelni.

116

Ami az „utazóládák és utazótáskák” és „buksza, aprópénztartó erszény; kézitáskák; irattartók; övtáskák; öltönyök szállítására alkalmas utazótáskák; kulcstartók (bőráru); piperetáska; neszesszerek, piperetáskák; utazótáskák; hátizsákok” megnevezésű árukat illeti, megjegyzendő, hogy olyan árucikkekről van szó, amelyek elsődleges funkciójukon túl egy közös esztétikai funkciót is betölthetnek, azáltal, hogy hozzájárulnak az érintett fogyasztó külső megjelenése által keltett imázshoz [lásd ebben az értelemben: 2014. november 6‑i Vans kontra OHIM („Egy hullámos vonal ábrája”) ítélet,T‑53/13, EU:T:2014:932, 54. pont (nem tették közzé)].

117

Amint azt a Törvényszék korábban már kimondta, a 18. osztályba tartozó különféle táska‑ és bőrdíszműáruk a tág értelemben vett divatágazatba tartozó áruknak tekinthetők [lásd: 2014. november 6‑i„Egy hullámos vonal ábrája”‑ítélet, T‑53/13, EU:T:2014:932, 55. pont (nem tették közzé), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

118

Az „esernyők, napernyők és sétapálcák” szintén olyannak tekinthetők, mint amelyek a tág értelemben vett divatágazatba tartoznak, hiszen azokat a fogyasztó arra használhatja, hogy egy bizonyos külső imázst adjon velük a megjelenésének [lásd ebben az értelemben: 2014. november 6‑i„Egy hullámos vonal ábrája”‑ítélet, T‑53/13, EU:T:2014:932, 61. pont (nem tették közzé), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

119

A nemzetközi védjegy árujegyzéke kiterjed a 18. osztályba tartozó „bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek a 18. osztályba tartoznak” megnevezésű árukra is. Ami ez utóbbi árukat illeti, nevezetesen a 18. osztályba tartozó bőr‑ és műbőrárukat, azt kell megállapítani, hogy azok általában véve szintén divatcikkek.

120

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy mind a tág értelemben vett divatcikkeket, mind az „ostorok/korbácsok, lószerszám és nyergesáru” megnevezésű árukat különféle dekoratív elemekkel lehet díszíteni [lásd ebben az értelemben: 2014. november 6‑i„Egy hullámos vonal ábrája”–ítélet, T‑53/13, EU:T:2014:932, 62. pont (nem tették közzé)].

121

Így könnyen elképzelhető, hogy ezen áruk dekoratív célból felületmintát tartalmaznak.

122

Ezenfelül a fellebbezési tanács helyesen kiemelte, hogy a fenti 116. és 118–120. pontban említett árukat általában úgy tervezik meg, hogy azokat a fogyasztó egy nyél/fül vagy egyéb részek segítségével tudja hordani/viselni. Ily módon könnyen elképzelhető, hogy ezek az áruk domború felületmintát tartalmaznak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fogásukat.

123

Ami a „bőr és bőrutánzatok” megnevezésű árukat illeti, szintén azt kell megállapítani, hogy azok tartalmazhatnak dekoratív célból felületmintákat. Amint azt az EUIPO a tárgyaláson kiemelte, anélkül, hogy e kérdésben a felperes ellentmondással élt volna, a „bőr és bőrutánzatok” megnevezésű áruk gondosan megmunkált termékeket foglalnak magukban. Így könnyen elképzelhető, hogy ezen áruk dekoratív célból felületmintát tartalmaznak.

124

Az „állatbőrök, irhák” (az angol változatban „animal skins, hides”, a német változatban „Häute und Felle”) kifejezések viszont olyan nyers állapotú termékeket jelölnek, amelyek nem rendelkeznek felületmintával, amint arra a felperes helyesen rámutatott. Ami az „irhákat” illeti, ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy ezen áruk esetében szőrrel borított állatbőrökről van szó. Nehezen elképzelhető, hogy egy szőrrel borított állatbőrön felületmintát alkalmazzanak.

125

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy abban az esetben, amikor az „állatbőrök, irhák” megnevezésű árukat csomagolásban szállítják ki, általában egyszerű, szállításra szolgáló (védő)csomagolásról van szó. Az ilyen csomagoláson felületminta lehetséges alkalmazása nem jelenti azt, hogy a szóban forgó megjelölés összetéveszthető lenne az „állatbőrök, irhák” megnevezésű áruk külső megjelenésével.

126

Ami az „állatbőrök, irhák” megnevezésű árukat illeti tehát, a fellebbezési tanács tévesen tette, hogy az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot alkalmazta.

127

Ami viszont a 18. osztályba tartozó egyéb árukat illeti, a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy alkalmazta ezen ítélkezési gyakorlatot.

128

Az előbbiekből következik, hogy a megtámadott határozatot a következő áruk tekintetében hatályon kívül kell helyezni: „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak”, „sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” és „állatbőrök, irhák”. Ezen áruk tekintetében ugyanis a fellebbezési tanács tévesen tette, hogy alkalmazta az áruk külső megjelenésével összetéveszthető megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és emiatt rossz vizsgálati szempontokra alapította határozatát.

129

Ami a nemzetközi védjegy árujegyzékébe tartozó egyéb árukat illeti, meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélekedett‑e úgy, hogy a szóban forgó megjelölés nem tér el jelentős mértékben az érintett ágazat normáitól és szokásaitól.

130

Amint azt a fellebbezési tanács kiemelte, a szóban forgó megjelölés vízszintes és függőleges hullámvonalakból áll, amelyek egymást keresztezik, és azonos a formájuk.

131

Egy olyan egyszerű mintáról van szó, amely ismétlődő jelleggel egymást keresztező hullámvonalak egyszerű kombinációjából áll. Amint arra a fellebbezési tanács rámutatott, az e megjelölés által keltett összbenyomás banális marad, és nem jelenít meg semmi egyebet a megjelölést alkotó elemek összességénél.

132

A felperes azon állításának, miszerint a megjelölést alkotó formák már külön véve is szokatlanok, és a megjelölés által keltett összbenyomásban a minta eredeti és szokatlan jellegű, nem lehet helyt adni. Azt kell megállapítani, hogy a felperes e tekintetben mindössze egy általános megállapításra szorítkozik, anélkül, hogy bizonyítékokat terjesztene elő legalább annak alátámasztására, hogy mi lenne az, ami „eredetinek”, illetve „szokatlannak” tekinthető a hullámvonalak egyszerű kombinációját illetően.

133

Ezenfelül, amint azt a fellebbezési tanács kiemelte, az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a felületeken alkalmazott mintákat a különféle rajzolatok végtelensége jellemzi. A fellebbezési tanács szintén helyesen emelte ki, hogy a felületen alkalmazott minták elemei gyakran egyszerű geometriai formák, például pontok, körök, négyszögek vagy vonalak, ez utóbbiak lehetnek egyenesek, cikkcakkban vagy hullámokban fel‑ és lefelé tartók.

134

A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vizsgált megjelölés által keltett összbenyomás nem tér el jelentős módon, sőt, egyáltalán nem tér el az érintett ágazat szokásaitól, és hogy az érintett közönség a szóban forgó megjelölést úgy fogja majd fel, mint egy egyszerű felületmintát és nem úgy, mint valamely konkrét kereskedelmi származás jelölését.

135

E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem szolgált semmiféle bizonyítékkal azon állításának alátámasztására, hogy a szóban forgó megjelölés nem tér el jelentős mértékben az érintett áruk forgalmazása során használt más felületmintáktól. Szerinte a szóban forgó megjelölést vagy a hasonló megjelöléseket nem használják az érintett áruk tekintetében. Azt állítja, hogy szemben a fellebbezési tanács állításával, nem vélelmezhető, hogy a szóban forgó megjelölést vagy valamely hasonló megjelölést dekoratív vagy technikai célból használnának az érintett árukon.

136

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben egy felperes, az EUIPO elemzése ellenére valamely bejelentett védjegy megkülönböztető képességére hivatkozik, neki kell konkrét és alátámasztott érveket felhoznia akár annak bizonyítására, hogy a bejelentett védjegy önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik, akár annak bizonyítására, hogy az a használat révén megszerzett megkülönböztető képességgel rendelkezik (2007. október 25‑iDeveley kontra OHIM ítélet, C‑238/06 P, EU:C:2007:635, 50. pont). Ezt az a körülmény indokolja, hogy ő sokkal inkább van abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, tekintettel arra, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik a piacra vonatkozóan [2015. június 29‑i Grupo Bimbo kontra OHIM („Egy mexikói tortilla formája”) ítélet, T‑618/14, nem tették közzé, EU:T:2015:440, 32. pont].

137

Ami a felperes azon érvét illeti, miszerint a fellebbezési tanácsnak nem általános megállapításokra kellett volna szorítkoznia az áruk, illetve szolgáltatások egészét illetően, hanem konkrétan kellett volna hivatkoznia a különféle érintett árukra, a következőket kell kiemelni.

138

A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33–36. pontjában elvégezte a szóban forgó megjelölés megkülönböztető képességének az érintett különféle áruk tekintetében történő vizsgálatát. Ezenfelül hangsúlyozni kell egyrészt, hogy a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy megállapította azt, hogy a felületeken alkalmazott mintákat a különféle rajzolatok végtelensége jellemzi, másrészt, hogy e megállapítás nem csupán egy adott ágazatra érvényes.

139

Kétségtelenül igaz, amint azt a felperes is kiemeli, hogy a fellebbezési tanács nem szolgáltatott konkrét példákat a szóban forgó áruk tekintetében a kereskedelemben használt más olyan felületmintákra, amelyek hasonlóak lennének a szóban forgó megjelöléshez. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács nem köteles ilyen példákat szolgáltatni. Ugyanis egyrészt, amikor a fellebbezési tanács olyan tényekre alapítja érvelését, amelyek a szóban forgó áruk értékesítése során szerzett általános gyakorlati tapasztalatokból erednek, amelyekről bárkinek tudomása lehet, nem köteles konkrét példákat szolgáltatni (lásd ebben az értelemben: 2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EU:C:2006:422, 54. pont). Másrészt, bár az a tény, hogy valamely védjegyet az adott áruk vagy szolgáltatások megjelenítésére általánosan alkalmazhatnak a kereskedelemben, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja vonatkozásában releváns szempont, ám nem azonos azzal a mércével, amelyet ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésekor kell alkalmazni [lásd 2010. szeptember 28‑i Rosenruist kontra OHIM („Zseben elhelyezett két görbe ábrázolása”) ítélet, T‑388/09, nem tették közzé, EU:T:2010:410, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

140

A felperes azon érve, hogy ő az egyetlen olyan vállalkozás, amely a szóban forgó megjelölést használja, még annak alátámasztására sem elegendő, hogy a szóban forgó megjelölés és az érintett ágazatok normái és szokásai között jelentős eltérés áll fenn.

141

A jelen esetben a felperes nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének a fellebbezési tanács azon megállapításának cáfolására, miszerint, a szóban forgó megjelölés banális mivoltára és a felületmintaként használható különféle minták végtelen sokaságára tekintettel, lényegében nincs számottevő eltérés a szóban forgó megjelölés által keltett összbenyomás, illetve az érintett ágazatok normái és szokásai között.

142

A felperes hangsúlyozza, hogy ő a közigazgatási eljárás során több száz olyan képet mutatott be, amely olyan árukat ábrázolt, amelyeken semmiféle, a szóban forgó megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló mintát nem lehetett megkülönböztetni.

143

E tekintetben az EUIPO ügyirataiból kiderül, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban a Google keresőmotorral végzett, következő kulcsszavak tekintetében történő keresés (képes) találatait mutatta be: „shoes” (cipők) és „shoes logos” (cipőlogók). A cipőktől eltérő árukat illetően a felperes nem szolgáltatott példákat a közigazgatási eljárás során.

144

Hangsúlyozni kell, hogy a felperes által bemutatott cipők képei között szinte nincs is olyan kép, amelyen a cipők külső talpa lenne látható. Ezek a képek nem alkalmasak arra, hogy tájékoztatást adjanak a kereskedelemben a cipők külső talpán használt felületmintákról. Lévén, hogy valamely felületminta többek között dombornyomással is alkalmazható a cipő külső talpán, a tapadás elősegítése érdekében (lásd a fenti 70. pontot), a felperes által szolgáltatott képek nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy jelentős eltérés állna fenn a szóban forgó megjelölés, illetve a cipőágazat normái és szokásai között.

145

A keresetben a felperes ezenfelül bemutatta néhány cipőtalpbetét képét is. Anélkül, hogy nyilatkozni kellene e bizonyítékok elfogadhatóságáról, amelyeket első alkalommal a Törvényszék előtti eljárásban terjesztettek elő, meg kell jegyezni, hogy mindenesetre e képek nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy jelentős eltérés állna fenn a szóban forgó megjelölés, illetve az érintett ágazat normái és szokásai között. Ugyanis valamennyi kép a talpbetétek felső részét ábrázolja. A fellebbezési tanács ugyanakkor helyesen kiemelte, hogy a talpbetétek a belső betét és a cipő közötti tapadás javítása érdekében is tartalmazhatnak felületmintát. Tehát az olyan képek, amelyek nem mutatják a talpbetétek alsó felét, még arra sem alkalmasak, hogy alátámasszák azt, hogy jelentős eltérés áll fenn a szóban forgó megjelölés, valamint az érintett ágazat normái és szokásai között.

146

A többi áru tekintetében a felperes nem szolgáltatott képeket az érintett ágazat normáinak és szokásainak alátámasztására. Mindössze olyan általános megállapításokra szorítkozik, amelyek szerint a felületminták nem megszokottak az ilyen áruk tekintetében, vagy amelyek szerint a piacon fellelhető felületminták nem hasonlóak a szóban forgó megjelöléshez.

147

Ezen állítások arra sem alkalmasak, hogy alátámasszák azt, hogy jelentős eltérés áll fenn a szóban forgó megjelölés, valamint az érintett ágazatok normái és szokásai között.

148

Ami a felperes azon érvét illeti, miszerint a 25. osztályt illetően a geometriai alakzatokból álló logók és ábrák gyakorta szolgálnak a származás jelölésére, először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes által a válasz 14. és 15. pontjában szolgáltatott egyik példa sem a felületminta jellegzetességeit mutató elemek rendszeres ismétlődésére vonatkozik.

149

Egyébként, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ha a termékek vagy azok valamely elemének külső megjelenése egy adott ágazatban arra szolgál, hogy a gyártót jelölje, ez csak azért lehetséges, mert e termékek vagy azok elemeinek külső megjelenése kellő számban, jelentős mértékben eltér az említett ágazat normáitól vagy szokásaitól. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ugyanazon ágazatba tartozó valamely termék vagy annak valamely elemének külső megjelenése, amely nem tér el jelentős mértékben ezen normától, olyan jellegű lenne, amely az érintett közönség számára e termék kereskedelmi származását jelöli (2011. szeptember 13‑iWilfer kontra OHIM végzés, C‑546/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:574, 56. pont).

150

Ezenfelül az a körülmény, hogy bizonyos megjelöléseket a fogyasztók védjegyként azonosítanak, nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok rendelkeznek önmagukban vett megkülönböztető képességgel. Lehetséges ugyanis, hogy valamely védjegy az idő folyamán, használata során szerzi meg a megkülönböztető képességet (2010. szeptember 28‑i Rosenruist kontra OHIM („Zseben elhelyezett két görbe ábrázolása”) ítélet, T‑388/09, nem tették közzé, EU:T:2010:410, 33. pont).

151

A fenti 149. és 150. pontban szereplő megfontolások érvényesek a felperesek azon érvére vonatkozóan is, miszerint a cipők tekintetében a fogyasztók ahhoz vannak szokva, hogy a gyártó a termékeit mindig ugyanazzal a – meghatározott helyeken elhelyezett – védjeggyel jelöli.

152

Végül a felperesnek a tárgyaláson felvetett azon érvét illetően, miszerint őt megilleti a védjegy lajstromozásához fűződő jog, amennyiben az megkülönböztetésre alkalmas, elegendő megállapítani, hogy e tény nem képezi akadályát annak, hogy a védjegybejelentési kérelem, vagy a nemzetközi védjegy oltalmának Unióra való kiterjesztése iránti kérelem során végzett vizsgálat szigorú és teljes körű legyen, annak elkerülése érdekében, hogy az Unióban indokolatlanul lajstromozzanak vagy részesítsenek oltalomban védjegyeket. A védjegyek lajstromozhatóságát illetően nem áll fenn vélelem [2009. június 11‑i Baldesberger kontra OHIM („Egy csipesz ábrája”) ítélet, T‑78/08, nem tették közzé, EU:T:2009:199, 36. pont].

153

A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy tekintettel a szóban forgó megjelölés banalitására és a különféle rajzolatok felületmintaként történő használatának végtelen számú lehetőségére, a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy nincs jelentős eltérés a szóban forgó megjelölés és az érintett ágazatok normái, illetve szokásai között. Ily módon tehát a fellebbezési tanács joggal állapította meg azt, hogy az érintett közönség a megjelölést egyszerű felületmintaként fogja észlelni, amelyet dekoratív vagy technikai célból alkalmaznak, és nem úgy, mint valamely konkrét kereskedelmi származás jelölését.

154

Az előbbiek egészéből az következik, hogy a megtámadott határozatot a következő áruk tekintetében hatályon kívül kell helyezni: „művégtagok, ‑szemek és ‑fogak”, „sebészeti varratanyagok; sebészeti varratanyagok operatív célra” (10. osztály) és „állatbőrök, irhák” (18. osztály) (lásd a fenti 128. pontot).

155

Ami viszont a nemzetközi védjegy árujegyzékébe tartozó többi árut illeti, a felperes által felhozott egyetlen jogalapot el kell vetni, és ennélfogva a keresetet el kell utasítani.

156

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

157

Jelen esetben, mivel a megtámadott határozatot a Törvényszék az áruk egy korlátozott része tekintetében hatályon kívül helyezi, indokoltnak tűnik úgy rendelkezni, hogy a felperes viselje, a saját költségein felül, az EUIPO költségeinek felét. Az EUIPO viseli saját költségeinek felét.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott: