1.

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011/83/EU irányelv ( 2 ) 6. cikke (1) bekezdése k) pontjának és 16. cikke e) pontjának értelmezésére vonatkozik, amelyek a fogyasztót főszabály szerint megillető elállási jog korlátozását érintik, amennyiben távollevők közötti szerződést köt.

2.

E kérelmet egy fogyasztó elállási jogának gyakorlására vonatkozó jogvita keretében terjesztették elő, amelyben az illető egy internetes oldalon matracot vásárolt, és ezen árut vissza akarta küldeni a szállítás időpontjában azt fedő védőfólia eltávolítását követően.

3.

A Bíróságtól arra a kérdésre várnak választ, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az elállási jog alól e rendelkezésben előírt kivétel – „olyan lezárt csomagolású áruk, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból nem küldhetők vissza” – magában foglalja‑e azon árukat, amelyek, mint például a matrac, a használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de ugyanakkor megfelelő tisztítást követően ismét értékesíthetővé tehetők. Úgy vélem, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni.

4.

Amennyiben a Bíróság úgy határoz, hogy az első előterjesztett kérdésre igenlő választ ad, azt követően meg kellene határoznia, hogy az ilyen jellegű áruk csomagolása milyen feltételek mellett tekinthető lezártnak, amelynek a felbontása az említett 16. cikk e) pontjának értelmében az elállási jog elvesztését vonja maga után.

5.

Ezenkívül határoznia kellene arról, hogy a kereskedő milyen módon köteles a fogyasztót tájékoztatni azon körülményekről, amelyek között ez utóbbi elveszíti az elállási jogát ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja értelmében.

6.

A 2011/83 irányelv (34), (37), (47) és (49) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

7.

Ezen irányelvnek a „Tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében” címet viselő 6. cikkében az (1) bekezdésének k) pontja előírja, hogy „a fogyasztót a távollevők között […] kötött szerződés mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon” nem tájékoztatja egy sor információról, és különösen „arról, hogy a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog, amennyiben elállási jog a 16. cikk értelmében nem gyakorolható, illetve adott esetben azokról a körülményekről, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó elveszti elállási jogát”.

8.

Az említett irányelv „Elállási jog” címet viselő 9. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy „[a]zon esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó 14 napon belül indoklás nélkül elállhat a távollevők között […] kötött szerződéstől, anélkül hogy a 13. cikk (2) bekezdésében és a 14. cikkben előírtakon kívül más költség terhelné”.

9.

Az említett irányelv „Az elállási jog alóli kivételek” címet viselő 16. cikkének e) pontja alapján „a távollevők között […] kötött szerződések esetében a tagállamok nem írják elő a 9–15. cikkben megállapított elállási jogot […] olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza”.

10.

Az alapügy felperese, a slewo// schlafen leben wohnen GmbH (a továbbiakban: slewo) egy online kereskedő, amely egyebek mellett matracokat forgalmaz.

11.

2014. november 25‑én Sascha Ledowski a slewo honlapján keresztül magáncélra egy matracot rendelt. A számlán feltüntetett általános szerződési feltételek tartalmazták az „elállási jogról szóló tájékoztatót”, amelyben a következő szerepel: „[a]z áruk visszaküldésének költségeit mi viseljük. […] Elállási joga megszűnik az alábbi esetekben: olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza”. A matracot a szállítás során védőfóliával látták el, amelyet S. Ledowski később eltávolított.

12.

S. Ledowski a 2014. december 9‑i levelében tájékoztatta a slewót, hogy vissza kívánja küldeni a matracot, és kérte, hogy gondoskodjanak annak elszállításáról. Mivel kérelmének nem tettek eleget, saját maga vállalta e visszaszállítás költségeit.

13.

S. Ledowski keresetet nyújtott be összesen 1190,11 euró vételár és szállítási költség kamatokkal növelt összegének, valamint a pert megelőző eljárási költségeknek a slewo általi megtérítése iránt.

14.

Az Amtsgericht Mainz (mainzi helyi bíróság, Németország) 2015. november 26‑i ítéletében helyt adott e keresetnek. A Landgericht Mainz (mainz‑i regionális bíróság, Németország) ( 3 )2016. augusztus 10‑én ezen ítéletet helybenhagyta azzal az indokkal, hogy a matrac nem minősül higiéniai terméknek ( 4 ), és így a fogyasztó még a védőfólia eltávolítását követően is rendelkezett elállási joggal.

15.

A slewo felülvizsgálati kérelme alapján a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy ítélte meg, hogy az alapjogvita kimenetele a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontjában és 16. cikkének e) pontjában foglalt rendelkezések értelmezésétől függ. E bíróság a 2017. november 15‑i, a Bírósághoz 2017. december 6‑án érkezett határozatával tehát felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

16.

A slewo, S. Ledowski, a belga és az olasz kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.

17.

Rögtön megjegyzem, hogy a két részből álló második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre csak abban az esetben kérnek választ, amennyiben a Bíróság igennel válaszolna az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre. Mivel véleményem szerint erre a kérdésre nemleges választ kell adni, úgy gondolom, hogy a Bíróságnak nem szükséges válaszolnia a második kérdésre. Mindazonáltal a teljesség igénye miatt és figyelemmel az utóbbi által felvetett problémakör eddig ismeretlen voltára, ezzel kapcsolatban is kifejtem az észrevételeimet.

18.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elemzésének megkezdése előtt úgy vélem, hogy célszerű néhány – a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem egészét érintő – lényeges szempontot kiemelni.

19.

Először is megjegyzem, hogy e kérelem mind jogi, mind gyakorlati szempontból a fogyasztóvédelem sajátos területét érinti, nevezetesen a távollevők között kötött szerződéseket, amelyekre a 2011/83 irányelv ( 5 ) különös rendelkezései vonatkoznak, még akkor is, ha e szerződésekre az irányelv általános hatályú szabályai is irányadók.

20.

Különösen, a 9. cikk előírja, hogy ezekben a szerződésekben a fogyasztókat főszabály szerint – kivéve az áru visszaélésszerű használatának esetét – megilleti az elállási jog, ( 6 ) beleértve a teljes visszatérítéshez való jogot, amelyet azon különös nehézségek igazolnak, amelyekkel minden, távollevők közötti szerződést kötő vásárló szembesül. Amint arra ugyanis ezen irányelv (37) és (47) preambulumbekezdése utal, a fogyasztóknak a megrendelést és átvételt megelőzően nincs lehetőségük az érdeklődésüket felkeltő termék megtekintésére és kipróbálására, ezért biztosít számukra az irányelv határidőt a szerződés átgondolására és esetlegesen az attól való elállásra a kiszállított termék vizsgálatát követően, még ha a kereskedők is védettek e jog esetleg visszaélésszerű gyakorlásával szemben ( 7 ). E preambulumbekezdéseknek megfelelően a fogyasztóknak lehetősége van a megvásárolt áruk kipróbálására és vizsgálatára, de kizárólag az ezen áru jellegének, tulajdonságainak és működésének megállapításához szükséges mértékben ( 8 ).

21.

Az elállási jog alól azonban konkrét kivételeket határoz meg az említett irányelv 16. cikke, amelynek e) pontja kizárja az olyan „lezárt csomagolású” áruk értékesítését, amelyek „egészségvédelmi vagy higiéniai okokból” ( 9 )„a csomagolás szállítást követő, fogyasztó általi felbontása után” nem küldhetők vissza. Már ebben a szakaszban jelzem, hogy véleményem szerint tagadhatatlan, hogy e fogalmak különállóak, de ugyanakkor szoros összefüggésben vannak, és e rendelkezés alkalmazhatósága érdekében kumulatív feltételeknek minősülnek. Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja a kereskedőt a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó részére történő tájékoztatás nyújtására kötelezi, különösen a 16. cikk e) pontjában előírt, elállási jog alóli kivételeket illetően.

22.

Másodszor, emlékeztetni kívánok az uniós jog bizonyos értelmezési alapelveire, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott valamennyi kérdésre érvényesek.

23.

Egyrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a tagállami jogokra utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezések értelmezéséhez – mint a jelen ügyben említett rendelkezések esetében is – nemcsak azok szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek azok részét képezik. ( 10 )

24.

Másrészt, ami konkrétan az uniós jog rendelkezéseit illeti, amelyek célja az EUMSZ 169. cikknek megfelelően, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének – mint az itt szóban forgó rendelkezések – elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, ( 11 ) olyan értelmezést kell előnyben részesíteni, amely a lehető legteljesebb mértékben lehetővé teszi, ( 12 ) hogy e cél megvalósítása ne kerüljön veszélybe ( 13 ) és lehetővé teszi annak a hátrányos helyzetnek a figyelembevételét, amelyben a fogyasztó van a kereskedőhöz képest. ( 14 )

25.

Végül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jognak a főszabály alól kivételeket megállapító rendelkezései, és különösen azok, amelyek a védelem céljából biztosított jogokat korlátozzák, nem értelmezhetők oly módon, amely túlmutat az érintett jogi aktusban kifejezetten meghatározott eseteken ( 15 ), és ugyanakkor az ilyen értelmezés nem sértheti az így meghatározott korlátozás hatékony érvényesülését, és nem hagyhatja figyelmen kívül annak célját. ( 16 ) A kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a 2011/83 irányelvnek a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel érintett rendelkezéseit megszorítóan kell értelmezni, mivel kivételnek minősülnek azon főszabály alól, amely szerint a fogyasztót távollévők között kötött szerződés esetén megilleti az elállási jog. Megjegyzem, hogy e megközelítést fogadja el a Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága által kiadott iránymutatás is ( 17 ).

26.

E megfontolások összességének fényében kell a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet értelmezni.

27.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában szereplő, „áruk, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból […] nem küldhetők vissza” fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés kiterjed azokra az árukra, mint például a matrac, amelyek a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de ugyanakkor amelyeket a kereskedő megfelelő tisztítást követően ismét értékesíthetővé tehet.

28.

Úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban két feltevés áll szemben egymással. Az első szerint, amelyet a slewo és a belga kormány támogat, a fogyasztónak az e kérdésben szereplő körülmények között nem kellene elállási joggal rendelkeznie. Ezzel ellentétben a második feltevés szerint, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság, S. Ledowski, az olasz kormány és a Bizottság ért egyet, a fogyasztó ilyen esetben nem veszíthetné el az elállási joga gyakorlásának lehetőségét. Ez utóbbi állásponttal értek egyet a következő indokok alapján.

29.

Mindenekelőtt, még ha a Bírósághoz benyújtott észrevételek ezzel kapcsolatban kételyeket is fogalmaznak meg, véleményem szerint rögtön félre kell tenni azt a vitás kérdést, hogy a matrac valóban olyan termék‑e, „amely a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhet az emberi testtel”, amint azt az előterjesztett kérdés állítja. Egyértelmű egy ilyen minősítés, ha valamely ruha felpróbálásáról, vagyis olyan jellegű áruról van szó, amelyet ezen irányelv (47) preambulumbekezdése szemléltetésképpen említ. Bár igaz, hogy a szokásos használati körülmények között egy matracot általában legalább egy lepedő fed, mindazonáltal nem zárható ki, hogy a fogyasztó a matracot a csomagolásából – amelyben azt részére szállították – kivéve rövid időre kipróbálja oly módon, hogy azon végigfekszik anélkül, hogy letakarná. Mindent egybevetve, mivel a kérdést előterjesztő bíróság ebből az előfeltevésből indul ki, véleményem szerint a Bíróság azt nem vonhatja kétségbe, tekintettel arra, hogy ténybeli értékelésről van szó. ( 18 )

30.

Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegéből kitűnik, hogy a matrac mint az alapeljárás tárgyát képező áru konkrét esetén túl a Bíróságtól arra kérnek választ, hogy a fogyasztót megfosztják‑e elállási jogától abban az esetben, ha valamely árut, amely közvetlenül érintkezhet a testtel, ( 19 ) a szállítást követően felbontanak, és amelyről vélelmezik, hogy használták, beleértve azt is, amikor ezen áru eladója megfelelő tisztítási intézkedéseket foganatosíthat annak érdekében, hogy az ismételt értékesítés ne ártson az egészségnek vagy a higiéniai szempontoknak ( 20 ).

31.

A kérdést előterjesztő bíróság felidézi a német jogelmélet ( 21 ) egyik része által elfogadott, igenlő válasz szerinti álláspontot, és megjegyzi, hogy a „nem küldhetők vissza” kifejezés esetlegesen utalhat arra, hogy a meghatározó tényező az áru állapota önmagában, miután a fogyasztó kicsomagolta, és nem az a kérdés, hogy a kereskedő a tisztítási módszereknek köszönhetően később olyan állapotba tudja‑e hozni, amelyben az ismét értékesíthető. Ugyanebben az értelemben a belga kormány arra hivatkozik, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában említett áruk tisztítási lehetősége vagy annak hiánya olyan szempont, amely nem szerepel e rendelkezésben, és amelyet megszorítóan kellene értelmezni, mivel kivételről van benne szó.

32.

Mindenesetre úgy vélem, hogy mivel a 2011/83 irányelv szövegében vagy az arra vonatkozó előkészítő munkákban ( 22 ) nincs pontos utalás, e rendelkezést megszorítóan, de a jogalkotó által meghatározott célnak megfelelően kell értelmezni, ( 23 ) amely arra irányul, hogy a távollévők közötti szerződést kötő fogyasztónak magas szintű védelmet biztosítsanak azáltal, hogy főszabály szerint lehetősége van kipróbálni az általa megtekintés nélkül vásárolt árut, és visszaküldeni azt, amennyiben e kipróbálást követően nem elégedett. Véleményem szerint olyan értelmezést kell előnyben részesíteni, amely az elállási jog alóli kivételek hatálya korlátozásának kedvez, vagyis amely szerint a fogyasztó visszaküldheti az árut, amely ismét értékesíthetővé válhat olyan tisztításnak köszönhetően, amely nem jelent túlzott terhet a kereskedő számára ( 24 ), és nem az ellenkező, a fogyasztó elállási lehetőségeit korlátozó értelmezést.

33.

Ennélfogva osztom a kérdést előterjesztő bíróság azon véleményét, amely szerint e 16. cikk e) pontja alapján az elállási jogot csak akkor kell kizárni, ha az áru értékesíthetősége valódi egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás felbontását követően véglegesen megszűnik, mivel az érintett áru jellege miatt a kereskedő nem tud olyan intézkedéseket hozni, amelyek lehetővé tennék az ismételt értékesítést, anélkül azonban, hogy e követelmények valamelyikét sértené ( 25 ).

34.

A jelen ügy tekintetében e bíróság véleményem szerint megfontoltan véli úgy, hogy a fogyasztó által a csomagolás felbontását követően visszaküldött, tehát esetlegesen használt matrac értékesíthetősége semmiképpen sem szűnik meg végleg, mint ahogy az látható a szállodai ágyaknak az egymást követő vendégek általi használatából, a használt matracok internetes piacából és a használt matracok tisztításának lehetőségéből. E jogcímen véleményem szerint egy matrac olyan ruhához hasonlítható, amelynek a kereskedőhöz történő visszaküldését a jogalkotó kifejezetten számításba vette, ( 26 ) még a testtel való közvetlen érintkezéssel járó, esetleges felpróbálást követően is, mivel vélelmezhető, hogy egy ilyen árut az ismételt értékesíthetőség érdekében kimosnak, anélkül azonban, hogy az egészség vagy a higiénia veszélybe kerülne.

35.

Hangsúlyozom, hogy amennyiben egy fogyasztó valamely árut annak kipróbálása során bármilyen módon túlzott mértékben használ, a felelőssége megállapításának lehetősége – amelyet ugyanezen irányelv (47) preambulumbekezdése említ és a 14. cikk (2) bekezdése előír –, lehetővé teszi az érintett áru „értékcsökkenésének” orvoslását ( 27 ). Ez utóbbi rendelkezés, mivel feljogosítja a fogyasztót az elállásra és az áru visszaküldésére még akkor is, ha azt megrongálta – adott esetben a kereskedő kártalanításának terhe mellett –, véleményem szerint erősíti azt a feltevést, amely szerint az említett 16. cikk e) pontja csak azon esetekre vonatkozik, amelyekben nem lehetséges az áru ismételt értékesítése az egészség vagy a higiénia valódi veszélyeztetése nélkül.

36.

Hozzáteszem, hogy az általam elfogadni javasolt teleologikus és rendszertani értelmezés nem veszélyezteti a fenti 16. cikk e) pontjában ( 28 ) kimondott kivétel hatékony érvényesülését, mivel azon felbontott csomagolású árukat, amelyeknek a fogyasztó általi rendes kipróbálása helyrehozhatatlanul veszélyezteti az egészséget vagy a higiéniát, e rendelkezés céljával összhangban nem lehet újból értékesíteni.

37.

A fenti elemzést véleményem szerint nem cáfolja az a tény, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte – a fent említett iránymutatás ( 29 ) a matracokat azon áruk között említi példaként, amelyeknél elképzelhető, hogy az említett 16. cikk e) pontja értelmében egészségvédelmi vagy higiéniai okból nem küldhetők vissza ( 30 ), tehát kizárt az elállási jog gyakorlása, ha a szállítást követően felbontják a csomagolásukat. Megjegyzem ugyanis, hogy ezen említést semmivel sem indokolták, ami alátámaszthatna egy ilyen megközelítést. Bár e dokumentum hasznos magyarázatul szolgálhat az említett irányelv tartalmát illetően, annak értelmezéséhez ugyanakkor nem rendelkezik kötelező erővel, amint azt a preambuluma kifejezetten jelzi. ( 31 ) Végül megjegyzem, hogy a Bizottság egyébiránt maga is az ellentétes feltevést fogadta el a jelen ügyben.

38.

Következésképpen úgy vélem, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő „olyan lezárt csomagolású áruk, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból […] nem küldhetők vissza” fogalma nem terjed ki azon árukra – mint például a matrac –, amelyek a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de a kereskedő megfelelő intézkedései, különösen tisztítás révén újból értékesíthetővé tehetők.

39.

Tekintettel arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, különösen annak első részét csak arra az esetre terjesztik elő, ha a Bíróság igenlő választ ad az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre – amely véleményem szerint nem lenne helyénvaló –, az említett részre vonatkozó észrevételeim csak kiegészítő jellegűek.

40.

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdés a) pontjával lényegében azt kívánja megtudni, hogy valamely csomagolásnak milyen jellemzőkkel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében „lezártnak” lehessen tekinteni, abban az esetben, ha az érintett termék az „egészségvédelmi vagy higiéniai okokból vissza nem küldhető” áruk csoportjához tartozik, amely az e rendelkezésben előírt elállási jog alóli kivétel tárgya ( 32 ). E bíróság a határozatának indokolása értelmében különösen azt a kérdést veti fel, hogy az ilyen típusú árukat úgy kell‑e csomagolni, hogy „nem csupán lehetetlen esetleg a csomagolást felbontani, hanem […] ezenkívül a konkrét körülményekből egyértelműen [kiderül] (például a »lezárt« szónak a feltüntetése), hogy nem a szállításhoz szükséges egyszerű csomagolásról van szó, hanem az áru csomagolásának egészségvédelmi vagy higiéniai okokból történő lezárásáról”.

41.

Véleményem szerint az előterjesztett kérdés és a rá vonatkozó indokolás két különböző problémakört vet fel, amint azt a Bírósághoz benyújtott észrevételek tükrözik. ( 33 ) A kérdést előterjesztő bíróságban egyrészt az a kérdés merül fel, hogy milyen fizikai tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valamely csomagolást „lezártnak” lehessen minősíteni a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében, és másrészt, hogy esetleg szükséges‑e valamilyen megkülönböztető jelet szerepeltetni ezen a csomagoláson, amely felhívja a fogyasztó figyelmét, hogy ilyen jellegű lezárt csomag van a birtokában.

42.

Először is, ami az olyan csomagolás fizikai tulajdonságait illeti, amelyekre e minősítés vonatkozhat, megállapítom, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában szereplő „lezárt csomagolás” fogalmát az irányelv nem határozza meg ( 34 ). Véleményem szerint az előkészítő munkák sem adnak több felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy mit kell e fogalom ( 35 ) alatt érteni.

43.

A fent említett iránymutatás olyan terméket mutat be, amelynél „valós egészségügyi vagy higiéniai oknak kell fennállni a lezárt csomagolás használatához, amely védőcsomagolásból vagy fóliából áll. ( 36 ) E megfogalmazás kezdete – véleményem szerint helyesen – kizárja, hogy a kereskedők szabadon rendelkezhessenek az elállási jog alóli kivételekről azáltal, hogy az említett okok szempontjából az áru jellege által nem indokolt lezárt csomagolással lássák el azt, ( 37 ) emlékeztetve arra, hogy a fogyasztót főszabály szerint megillető e jog alóli kivételeknek feltétlenül kivételesnek kell lenniük. ( 38 ) E dokumentum azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy az így bemutatott csomagolásnak vagy a védőfóliának milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az említett 16. cikk e) pontjában foglalt követelmények teljesítéséhez.

44.

E tekintetben úgy vélem – amint azt lényegében a slewo, ( 39 ) a belga kormány ( 40 ) és a Bizottság is javasolja –, hogy szigorúan igazodni kell a célhoz, amelyről feltételezhető, hogy megfelel a fenti e) pont értelmében vett „lezárt csomagolásnak”. Véleményem szerint e rendelkezés célja, hogy az elállási jogból kizárjon minden olyan árut, amelyet valódi egészségvédelmi vagy higiéniai célból kell lezárt csomagolással ellátni, tehát megakadályozandó, hogy a fogyasztó az ilyen árukat visszaküldje a kereskedőnek, mivel ezek a védőcsomagolás eltávolítását követően helyrehozhatatlan értékcsökkenést szenvednek a higiénia, sőt az egészség biztosítása tekintetében, oly módon, hogy már nem lehet újból értékesíteni azokat. ( 41 )

45.

Ebből következően véleményem szerint ahhoz, hogy egy védőburkolatot „lezárt csomagolásnak” lehessen tekinteni a rendelkezés értelmében, szükséges, hogy az általa tartalmazott termék tisztaságát megbízhatóan tudja biztosítani. E szempont feltételezi, hogy e csomagolás kellően ellenálló a tisztaság megőrzéséhez, és hogy látható károsodás nélkül nem lehet kinyitni, így bizonyosan megállapítható, hogy az érintett árut a vevő kipróbálhatta. Szemléltetésképpen egy hegesztett műanyag fólia vagy hegesztett fémtető – tehát amelyet szándékos kinyitást követően nem lehet az eredeti állapotába visszaállítani –, teljesítheti ezeket a követelményeket.

46.

Azt a követelményt azonban túlzottnak tartom, amint az olasz kormány javasolja, hogy ahhoz, hogy valamely csomagolás megfeleljen e minősítésnek, biztosítania kell „a termék csíramentességét, mint az orvosi berendezések esetében” ( 42 ). A 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja igaz, hogy „egészségvédelmi okokra” utal, azonban említi az egyszerű „higiéniai” okokat is, amelyek véleményem szerint nem indokolják a kereskedők részéről az olyan magas fokú gazdasági befektetést, mint amit azon kötelezettség eredményezne, hogy minden olyan árut, amelyre e rendelkezés vonatkozhat, ilyen csíramentesített, sőt steril csomagolásba kell helyezni.

47.

Másodszor, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság számításba veszi, egy esetleges különös jelölésnek a csomagoláson való feltüntetését illetően, amely az említett 16. cikk e) pontja ( 43 ) értelmében „lezárt csomagolásnak” minősülhet, osztom a slewo és a Bizottság álláspontját, amely szerint semmi nem utal arra, hogy e rendelkezés alkalmazása érdekében ilyen vizuális előírást kell teljesíteni, azon fent írt fizikai tulajdonságokon felül, amelyekkel e csomagolásoknak véleményem szerint rendelkezniük kell.

48.

Ugyanis sem ezen e) pont szövegéből, sem az azt körülvevő rendelkezésekből, sem az előkészítő munkákból ( 44 ) nem következik, hogy a 2011/83 irányelv alkotói a kereskedő számára az elállási jogra vonatkozó, ilyen jellegű szerződéskötést követő tájékoztatási kötelezettséget kívántak előírni ( 45 ). Ha az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta volna, hogy a fogyasztót a szállítás során tájékoztassák az eladott termék csomagolásán feltüntetett megjegyzések által, kétségtelenül megtette volna, mint ahogy azt más, fogyasztóvédelemre vonatkozó jogi aktusokban előírta ( 46 ).

49.

Ebből következően abban az esetben, ha a Bíróság határozna az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a) pontjáról, véleményem szerint azt a választ kellene adnia, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében azon áruk minősülnek „lezárt csomagolásúnak”, amelyeket olyan csomagolásban helyeztek el, amelynek bármely felnyitása visszafordíthatatlan oly módon, hogy bizonyosan megállapítható, hogy az érintett árut a vevő kipróbálhatta, anélkül azonban, hogy e csomagolásnak szükségszerűen valamely különös megjegyzést kellene tartalmaznia, kifejezetten jelezve, hogy olyan lezárt csomagolásról van szó, amelynek felbontása érinti a fogyasztó elállási jogát. Véleményem szerint ezt a kifejezett tájékoztatást az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, szerződéskötést megelőző tájékoztatás keretében kell megadni, amelyet most bemutatok.

50.

Emlékeztetve arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés – beleértve a második részét is – csak arra az esetre vonatkozik, ha a Bíróság az általam javasoltakkal ellentétben igenlő választ adna az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, az említett rész tárgyában csak kiegészítő észrevételeket teszek.

51.

E kérdés azon előfeltevésből indul ki, amely szerint a távollevők között értékesített áru csomagolása valóban lezárt, és a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében vett egészségvédelmi és higiéniai okokból nem lehet az eladónak visszaküldeni, tehát nem vonatkozik rá a fogyasztót főszabály szerint megillető elállási jog.

52.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy ilyen helyzetben a kereskedő köteles‑e ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján az adásvételi szerződés megkötését megelőzően a fogyasztó figyelmét konkrétan felhívni arra a tényre – a megvásárolt árut és a lezárt csomagolás tényét pontosan megemlítve –, hogy elveszíti elállási jogát, ha felbontja az áru lezárt csomagolását, vagy tájékoztathatja‑e őt elvont jelleggel, az általános szerződési feltételekben az említett irányelv szövegének idézésére szorítkozva ( 47 ).

53.

Ez utóbbi megközelítés alátámasztására a slewo arra hivatkozik, hogy az említett 6. cikk a jelenlegi állapotában kizárólag azt írja elő, hogy a fogyasztót a megrendelés leadása „előtt” kell tájékoztatni, így a kereskedő teljesíti a 2011/83 irányelv követelményeit, ha az elállási jogról a szerződéskötést megelőzően általános tájékoztatást nyújt, amelyhez csatolja a jogalkotó által előírt kivételek indokait. A társaság hozzáteszi, hogy a fogyasztóvédelem céljának nem felelne meg, ha minden egyes elektronikus úton értékesített termék mellé részletes felvilágosítást adna e jogról ( 48 ), és hogy elegendő a szerződéskötést követően konkrét tájékoztatást nyújtani. S. Ledowski ezzel kapcsolatban nem foglal állást, arra hivatkozva, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ adott. A belga és az olasz kormány, valamint a Bizottság másodlagosan az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdése k) pontjának olyan értelmezését javasolja, amely szerint a kereskedő köteles kifejezetten figyelmeztetni a fogyasztót, hogy elveszíti elállási jogát, ha felbontja az érintett áru lezárt csomagolását. Az utóbbiak véleményével értek egyet, az alábbi indokok miatt.

54.

Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikkének szövege számos kifejezett utalást tartalmaz a tájékoztatási követelményekre vonatkozóan, amelyeket a fogyasztóval távollevők közötti szerződést kötni szándékozó kereskedő számára ír elő. ( 49 )

55.

Ami azon időpontot illeti, amelyben e 6. cikkben ( 50 ) előírt valamennyi tájékoztatást nyújtani kell, az (1) bekezdés első mondatából kitűnik, hogy annak átfogónak kell lenni, mielőtt a szerződés kötné a fogyasztót, ( 51 ) míg azon további információknak, amelyeket a későbbiekben, nevezetesen az áru szállítása során ( 52 ) lehet nyújtani, nincs közvetlen hatása arra a kérdésre, hogy a kereskedő eleget tett‑e ezen követelménynek, vagy sem. Továbbá e tájékoztatás „formáját” ( 53 ) illetően ugyanezen bekezdés előírja, hogy „egyértelmű és érthető” legyen, tehát nyilvánvaló, véleményem szerint oly módon, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos európai fogyasztó ( 54 ) az ügy teljes ismeretében hozhassa meg a kötelezettségvállalására vonatkozó döntését. ( 55 )

56.

Egyébiránt, ami a jelen ügyben közelebbről vizsgált előzetes tájékoztatás tárgyát illeti, az említett (1) bekezdés k) pontja, amely azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben „elállási jog” az említett irányelv „16. cikke[ ( 56 )] értelmében nem gyakorolható[ ( 57 )]”, egyértelműen előírja, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell „arról, hogy nem illeti meg az elállási jog, illetve adott esetben azokról a körülményekről, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó elveszti elállási jogát” ( 58 ). E rendelkezés azonban nem határozza meg pontosan, hogy ilyen esetben a kereskedő milyen tartalmú tájékoztatást köteles nyújtani a fogyasztó részére ahhoz, hogy azt kellően egyértelműnek lehessen tekinteni. ( 59 )

57.

Azonban figyelemmel a szabályozás céljaira, amelyekbe a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja illeszkedik, úgy vélem, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy az a kereskedő, aki arra szorítkozik, hogy az általános szerződési feltételeiben megismétli az említett irányelv 16. cikkének e) pontját – amint az a jelen ügyben is történt –, nem teljesíti e rendelkezés követelményeit. ( 60 ) Az a kereskedő, aki távollevők között kötött szerződéssel kíván értékesíteni kifejezetten az említett 16. cikk e) pontjához tartozó árukat, véleményem szerint köteles – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is fontolóra veszi – haladéktalanul, kifejezetten és konkrétan figyelmeztetni a fogyasztót arra a tényre, hogy elveszíti az őt megillető elállási jogot, amennyiben valamely, e jogot megszüntető cselekményt hajt végre, különösen, ha az érintett áru lezárt csomagolását felbontja, oly módon, hogy a tájékoztatás konkrétan megjelöli ezen árut, és pontosan megemlíti, hogy lezárt a csomagolása. ( 61 )

58.

Úgy vélem, hogy ezen értelmezés az egyetlen, amely egyrészt biztosítja a 2011/83 irányelv által célzott fogyasztóvédelem magas szintjét, és amelynek a 6. cikk (1) bekezdésének k) pontja az egyik közvetítője; másrészt biztosítja az e rendelkezés által előírt ( 62 ) tájékoztatás teljes körű hatékony érvényesülését, továbbá annak elkerülését, hogy a kereskedők túlságosan könnyen kikerüljék az elállási jogból eredő kötelezettségeiket, amely elállási jog ezen irányelv főszabálya, és annak is kell maradnia.

59.

E tekintetben megjegyzem, hogy hasonló összefüggésben a Bíróság már kimondta, hogy az uniós jog által előírt védelmi rendszer – amely magában foglalja a kereskedő azon kötelezettségét, hogy tájékoztatja a fogyasztót valamennyi olyan információról, amely annak jogai, és különösen az elállási jogának gyakorlásához szükséges –, feltételezi, hogy a fogyasztó mint a jogviszony gyengébbik fele, jogairól tudomást szerez oly módon, hogy azokról írásban kifejezetten tájékoztatják. ( 63 ) Hozzáteszem, a Bíróság kiemelte, hogy a fogyasztók tájékoztatásának kötelezettsége az e területen elfogadott szabályozás általános összefüggését tekintve ( 64 ) központi helyet foglal el, és a fogyasztóknak biztosított elállási jog hatékony gyakorlásának, ily módon a jogalkotó szándékának megfelelő fogyasztóvédelem hatékony érvényesülésének alapvető biztosítéka. ( 65 ) A 85/577 és a 97/7 irányelv kapcsán megfogalmazott megfontolások véleményem szerint a jelen ügyben is relevánsak, mivel a 2011/83 irányelv ezen irányelveket hatályon kívül helyezte és felváltotta. ( 66 )

60.

Következésképpen abban az esetben, ha a Bíróság határozna az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés b) pontjáról, véleményem szerint a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely áru csomagolását ezen irányelv 16. cikkének e) pontjában előírt körülmények között lezárták, a kereskedő a távollevők közötti szerződés megkötését megelőzően köteles kifejezetten tájékoztatni a fogyasztót arról a tényről, hogy elveszíti elállási jogát, ha a kiszállított áru lezárt csomagolását felbontja, oly módon, hogy a tájékoztatás konkrétan megjelöli ezen árut, és pontosan megemlíti, hogy lezárt a csomagolása.

61.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartoznak az e rendelkezésben említett, „lezárt csomagolású, egészségvédelmi vagy higiéniai okokból vissza nem küldhető áruk” fogalmába az olyan áruk – mint például a matracok –, amelyek a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de a kereskedő megfelelő, különösen tisztítási intézkedései révén újból értékesíthetővé tehetők.