A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (tizedik tanács)

2014. szeptember 4.(*)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Adótartozást felhalmozó gazdasági társaság – E társaság vezető tisztségviselője, akit nem lehet másik társaságban vezető tisztségviselőként alkalmazni – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése – Az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések alkalmazhatóságának hiánya – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya – Hipotetikus jellegű kérdések – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

A C‑204/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2014. április 23‑án érkezett, 2014. április 14‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Szabó István Tivadar

és

a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: Juhász E. tanácselnök, A. Rosas és C. Vajda (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 35. cikk és az EUMSZ 56. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Szabó I. T. és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága között az érdekelt kimentési kérelmét elutasító határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely kérelem azon nemzeti szabályozás alóli kimentésre irányult, amelynek alapján egy magyar jog szerint működő társaság nem alkalmazhat vezető tisztségviselőként olyan személyt, aki egy magyar jog szerint működő, az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozással rendelkező másik társaságban ilyen tisztséget töltött be, ellenkező esetben ugyanis az adóhatóság törli az előbbi társaság adószámát.

 Jogi háttér

3        Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Magyar Közlöny 2003/131., a továbbiakban: adózás rendjéről szóló törvény) 24/C. §‑a értelmében:

„(1)      Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók adószámának megállapítását megelőzően a 16. § (3) bekezdése szerint bejelentett adatok és az állami adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatok egybevetésével, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentést követően megvizsgálja, hogy fennáll‑e az adószám megállapításának (2) bekezdésben meghatározott valamely akadálya.

(2)      Az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó vezető tisztségviselője, képviseletre jogosult tagja, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, vagy részvényese (e szakasz alkalmazásában: tag)

a)      olyan, a 17. § (l) bekezdés b) pontja szerinti más adózó jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, vagy tagja, amely

aa)      az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó‑ és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik […]

[...]

(4)      Amennyiben az állami adóhatóság az adószám megállapítását a (2) bekezdés szerint megtagadta, az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózó adószámát megtagadta, az adószám megállapítását megtagadó határozat adózóval történő közlésétől számított 8 napon belül kimentési kérelmet terjeszthet elő. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

(5)      Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot [az alább felsorolt okok fennállása esetén] visszavonja, és az adószámot megállapítja

[...]”

4        E törvény 24/D. §‑a értelmében:

„(1)      Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók vezető tisztségviselőjének, képviseletre jogosult tagjának, vagy a korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja vagy részvényese (e szakasz alkalmazásában: tag) személyében történt változásról történt tudomásszerzést követően 30 napon belül megvizsgálja, hogy a változás miatt bekövetkezett‑e a 24/C. § (2) bekezdésben meghatározott valamely akadály.

(2)      Az állami adóhatóság az akadály megállapítása esetén felszólítja az adózót, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított 30 napon belül hárítsa el azt. Abban az esetben, ha az adózó nem tesz eleget a felszólításnak és mulasztását nem menti ki, a 24/B. § szerint jár el, azzal, hogy az adószám törlését elrendelő határozatot – a hirdetményi úton történő közlés mellőzésével – közvetlenül az adózóval közli.

(3)      Az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózót a (2) bekezdés szerint felszólította, a felszólítás adózó által történt kézhezvételétől számított 8 napos jogvesztő határidőn belül a 24/C. § (4) bekezdése szerinti kimentési kérelmet terjeszthet elő. A kérelem elbírálására a 24/C. § (5)–(8) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben az állami adóhatóság az adózó kérelmének helyt ad, úgy az adószám (2) bekezdés szerinti törlését mellőzi.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5        Szabó I. T. egy magyar jog szerint működő társaság, a Hilltop Neszmély Zrt. (a továbbiakban: Hilltop) megválasztott vezető tisztségviselőjeként a megválasztására vonatkozóan változásbejegyzési kérelmet nyújtott be.

6        A lefolytatott ellenőrzések során az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény 24/C. §‑ának (2) bekezdése szerinti akadályt állapított meg, mivel Szabó I. T. korábban a Cerbona Zrt.‑ben volt vezető tisztségviselő, amely társaság 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezett. Az említett hatóság ezért felszólította a Hilltopot, hogy az akadályt 30 napon belül hárítsa el.

7        Szabó I. T. az elsőfokú hatóság előtt kimentési kérelmet terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a Cerbona Zrt. adótartozása az általa e társaságban folytatott tevékenységtől függetlenül halmozódott fel, és az neki nem róható fel.

8        E kérelmet az elsőfokú hatóság azért utasította el, mert Szabó I. T. nem bizonyította az adózás rendjéről szóló törvény 24/C. §‑ának (5) bekezdése szerinti okokat.

9        A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága a Szabó I. T. által ezen elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezésnek nem adott helyt. A Hilltop ennek következtében elállt attól, hogy az érintettet vezető tisztségviselőnek nevezze ki, azért, hogy elkerülje, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény 24/D. §‑ának (2) bekezdése alapján törölje az adószámát.

10      Az alapügy alperese által hozott határozat ellen benyújtott kereset tárgyában eljáró Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rámutat, hogy a Hilltop, amelynek székhelye Magyarországon van, az Európai Unió más tagállamaiban is folytat gazdasági tevékenységet. E bíróság azt kérdezi, hogy az adózás rendjéről szóló törvény 24/C. és 24/D. §‑a e társaságot akadályozza‑e belső piaci tevékenységében, amennyiben e rendelkezések megtiltják, hogy a Hilltop Szabó I. T.‑t vezető tisztségviselőként alkalmazza. Bár a kérdést előterjesztő bíróság szerint e rendelkezések célja – vagyis hogy azok a személyek, akik magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy egyes társaságok adózóként jelentős adótartozást halmozzanak fel, új társaság alapításában vagy működésében ne vehessenek részt – igazolhatja e korlátozást, az említett bíróság azonban kétségesnek tartja ennek arányos jellegét.

11      Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a közigazgatási határozatok törvényességének felülvizsgálata keretében köteles‑e adott esetben hivatalból vizsgálni az e határozat alapját képező jogszabály uniós joggal való összhangját, vagy ilyen vizsgálat lefolytatása csak akkor lehetséges, ha az eljárásban részt vevő valamely fél kifejezetten hivatkozik a releváns uniós jogra.

12      Ilyen feltételek mellett a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felfüggesztette eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A tagállami bíró közigazgatási perben – melynek tárgya a tagállami közigazgatási hatóság által meghozott határozat bírósági felülvizsgálata az érintett magánszemély keresete alapján – köteles‑e vizsgálni azt, hogy a közigazgatási határozat alapjául megjelölt tagállami jogszabályhely ellentétes‑e valamely közvetlenül hatályos és az adott ügyben egyébként releváns uniós jogi rendelkezéssel?

2)      Ha az első kérdésre igenlő a válasz, a tagállami bírót ezen kötelezettség hivatalból is terheli, vagy csak akkor, ha az uniós jog megsértésére a fél kifejezetten hivatkozik?

3)      Értelmezhető‑e úgy az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdése, [az EUMSZ] 35. [cikk] és [az EUMSZ] 56. [cikk], hogy azokkal összeegyeztethetetlen egy olyan tagállami szabályozás, mint amilyet az [adózás rendjéről szóló törvény] 24/C. és 24/D. §‑ai tartalmaznak, ha az alapján egy olyan magyar honosságú gazdasági társaság, amely üzleti tevékenységét az Európai Unió más tagállamaiban is [végzi], csak azért nem tud vezető tisztségviselőként alkalmazni egy olyan magyar állampolgárt, aki korábban vezető tisztségviselő volt egy másik, belső piaci tevékenységet kifejtő magyar gazdasági társaságban, mert ezen másik gazdasági társaság bizonyos adótartozást halmozott fel, ha ezen adótartozás felhalmozása az érintett magyar állampolgárnak mint korábbi vezető tisztségviselőnek nem volt felróható?”

 A Bíróság hatásköréről és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

13      A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

14      A jelen esetben e rendelkezést kell alkalmazni.

 A harmadik kérdésről

15      A kérdést előterjesztő bíróság az elsőként vizsgálandó harmadik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésével, az EUMSZ 35. cikkel és az EUMSZ 56. cikkel az a nemzeti jogszabály, amely alapján valamely nemzeti jog szerint működő gazdasági társaság, amely más tagállamokban is végez üzleti tevékenységet, nem alkalmazhat vezető tisztségviselőként olyan magyar állampolgárt, aki korábban vezető tisztségviselő volt olyan más, nemzeti jog szerint működő gazdasági társaságban, amely az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozással rendelkezik.

16      Emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti eljárás keretében való hatáskörmegosztásra figyelemmel ugyan kizárólag a nemzeti bíróság feladata a Bíróság elé terjesztendő kérdések meghatározása, ez utóbbi azonban kivételes esetekben saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálja azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult (lásd: Susisalo és társai ítélet, C‑84/11, EU:C:2012:374, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17      E tekintetben a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jogszabály, amelynek értelmezését a Bíróságtól kérik, nem alkalmazható (lásd: Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona ítélet, C‑139/12, EU:C:2014:174, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18      Először is, ami az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdését illeti, amelynek értelmében az uniós belső piac olyan, határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása, rá kell mutatni, hogy e rendelkezésnek nincs közvetlen hatálya, és ebből következően az alapügyben nyilvánvalóan nem alkalmazható.

19      Ami másodszor az EUMSZ 35. cikket és az EUMSZ 56. cikket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUM‑Szerződésnek az áruk szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók olyan tevékenységekre, amelyek valamennyi összetevője egyetlen tagállam területére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: Esso Española ítélet, C‑134/94, EU:C:1995:414, 13. pont, illetve konkrétabban a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozóan: Omalet‑ítélet, C‑245/09, EU:C:2010:808, 12. pont).

20      Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy valamennyi releváns összetevője egyetlen tagállam területére korlátozódik. Szabó I. T. ugyanis magyar állampolgár, és mind a Hilltop, mind pedig a Cerbona Zrt. magyar jog szerint működő társaság. Ezenkívül valamennyi hivatkozott tényállási elem Magyarország területén valósult meg.

21      Önmagában az a tény, hogy a Hilltop tevékenységét más uniós tagállamokban is végzi, az EUMSZ 35. cikkben és az EUMSZ 56. cikkben szabályozott helyzetek egyike tekintetében sem jelent kapcsolódási pontot.

22      A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis semmilyen magyarázatot nem ad arra, hogy az, hogy a Hilltop nem alkalmazhatja Szabó I. T.‑t vezető tisztségviselőként, mennyiben jelenthet számára a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést egyfelől, illetve az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozást másfelől.

23      Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontja értelmében az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít. Ezen okok ismertetésének – a releváns tények említett eljárási szabályzat 94. cikkének a) pontjában megkövetelt rövid ismertetéséhez hasonlóan – lehetővé kell tennie a Bíróság számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságán túlmenően annak vizsgálatát, hogy rendelkezik‑e hatáskörrel az előterjesztett kérdés megválaszolására (lásd: Siragusa‑ítélet, C‑206/13, EU:C:2014:126, 19. pont).

24      Mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem nyújtott a jelen végzés 22. és 23. pontjából következő követelményeknek megfelelő magyarázatot, meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 35. cikk és az EUMSZ 56. cikk az alapügyben nyilvánvalóan nem alkalmazható.

25      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdés megválaszolására.

 Az első és második kérdésről

26      Az első és második kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti, az EUMSZ 267. cikkel létrehozott eljárásból következő együttműködés keretében az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd többek között: Unió de Pagesos de Catalunya ítélet, C‑197/10, EU:C:2011:590, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      Meg kell állapítani, hogy mivel a kérdést előterjesztő bíróság által a harmadik kérdésben hivatkozott uniós jogi rendelkezések az alapügyben nem alkalmazhatók, az első és második kérdés hipotetikus jellegű.

28      Következésképpen meg kell állapítani, hogy az első és második kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

 A költségekről

29      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által előterjesztett harmadik kérdés megválaszolására.

2)      Az említett bíróság által előterjesztett többi kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: magyar.