31987L0102

A Tanács irányelve

(1986. december 22.)

a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről

(87/102/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1]

tekintettel a Közgyűlés véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok jogszabályaiban a fogyasztói hitelek területén;

mivel ezek az eltérések torzíthatják a hitelezők közötti versenyt a közös piacon;

mivel ezek az eltérések korlátozzák a fogyasztók lehetőségeit a hitelek megszerzésében egy másik tagállamban; mivel ezek befolyásolják a hitelkereslet mértékét és jellegét, és a termékek és szolgáltatások megvásárlását;

mivel ennek következtében ezek az eltérések befolyásolják a fogyasztók által hitelből megvásárolható áruk és szolgáltatások szabad mozgását, és ezáltal közvetlenül érintik a közös piac működését;

mivel, tekintettel a Közösségben a fogyasztóknak nyújtott hitelek növekvő mértékére, a közös piac létrehozása a fogyasztói hitelezés terén előnyös lehet a fogyasztók, a hitelezők, a gyártók, a nagykereskedők és a kiskereskedők, valamint a szolgáltatók részére egyaránt;

mivel az Európai Gazdasági Közösség fogyasztóvédelemmel és a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos politika programjai [4] – többek közt – előírják, hogy a fogyasztó védelemben részesüljön a tisztességtelen hitelfeltételekkel szemben és, hogy elsődleges fontosságú a fogyasztói hitelek általános feltételeinek összehangolása;

mivel a jogszabályi és a gyakorlati különbségek egyenlőtlen fogyasztóvédelmet eredményeznek a fogyasztói hitelezés területén a különböző tagállamokban;

mivel az utóbbi években a fogyasztók részéről elérhető és igénybe vett hiteltípusokban sok változás következett be; mivel új fogyasztói hitelfajták jöttek létre, és ezek folyamatosan alakulnak;

mivel a fogyasztóknak megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitelfeltételekről és költségekről, valamint az őket érintő kötelezettségekről; mivel ezeknek az információknak – többek között – tartalmazniuk kell a hiteldíj százalékban kifejezett éves mértékét, vagy ennek hiányában azt a teljes összeget, amit a hitelért fizetni kell; mivel, a hiteldíj éves, százalékban kifejezett mértékének közösségi számítási módszeréről vagy módszereiről szóló döntés megszületéséig, a tagállamoknak fenn kell tartaniuk e mutató számítására meglévő módszereiket vagy gyakorlatukat, vagy ennek hiányában rendelkezéseket kell hozniuk a fogyasztói hiteleket terhelő teljes költségek megadásáról;

mivel a hitelszerződésben meghatározott feltételek hátrányosak lehetnek a fogyasztóra nézve; mivel a fogyasztók jobb védelme érhető el bizonyos, a hitelezés minden formájára alkalmazandó feltételek elfogadásával;

mivel, bizonyos hitelszerződés- vagy ügylettípusokat jellegükből adódóan részlegesen vagy egészében ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatálya alól;

mivel a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Bizottsággal történő konzultáció alapján az irányelv hatálya alól kizárjanak bizonyos nem kereskedelmi jellegű, meghatározott feltételek mellett nyújtott hitelfajtákat;

mivel egyes tagállamokban a közjegyző vagy bíró előtti közokiratba foglalási gyakorlat olyan, hogy szükségtelen megvalósítani ennek az irányelvnek bizonyos előírásait ezekre az okiratokra vonatkozóan; mivel a tagállamok számára ezért lehetőséget kell biztosítani az ilyen okiratok e rendelkezések hatálya alóli kivonására;

mivel a nagy összegű hitelszerződések általában eltérnek a szokásos fogyasztói hitelszerződésektől; mivel ezen irányelv előírásainak alkalmazása a kis összegű szerződésekre szükségtelenül nagy terheket róna a fogyasztókra és a hitelnyújtókra egyaránt; mivel ezért meghatározott pénzügyi határértékek feletti vagy alatti szerződéseket ki kell zárni az irányelv hatálya alól;

mivel a hirdetésekben és a hitelezői vagy a hitelközvetítői tevékenységet folytató személy hivatali helyiségében a hitelezési költségekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség megkönnyítheti a fogyasztó számára a különböző ajánlatok összehasonlítását;

mivel a fogyasztóvédelem tovább javul, ha a hitelszerződések írásos formában készülnek, és tartalmaznak bizonyos minimálisan előírt elemeket a szerződéses kötelezettségre vonatkozóan;

mivel áruhitelek nyújtásakor a tagállamok meghatározzák azokat a feltételeket, melyekkel az áru tulajdonjoga visszaszáll a hitelnyújtóra, különösen akkor, ha a fogyasztó ehhez nem járul hozzá; mivel a tulajdonjog átszállása esetén a felek közötti elszámolásnak olyan módon kell készülnie, hogy a tulajdonjog visszaszállása ne eredményezzen jogalap nélküli gazdagodást;

mivel a fogyasztó részére lehetővé kell tenni a kötelezettségeinek határidő előtti teljesítését; mivel a fogyasztó ekkor a hiteldíj teljes összegének méltányos csökkentésére jogosult;

mivel a hitelszerződésből eredő hitelezői jogosítványok átruházása nem eredményezheti a fogyasztó helyzetének gyengítését;

mivel azok a tagállamok, amelyek lehetővé teszik a fogyasztónak a váltó, saját váltó vagy csekk használatát a hitelszerződéssel kapcsolatban, kötelesek gondoskodni a fogyasztó megfelelő védelméről az ilyen eszközök alkalmazása során;

mivel az olyan áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek megszerzésére a fogyasztó hitelszerződést kötött, a fogyasztó részére az árut vagy szolgáltatást nyújtó féllel kötött szerződés által biztosított jogokon felül jogot kell biztosítani közvetlenül a hitelezővel szemben is, legalább az alábbiakban meghatározott körülmények esetében; mivel e körülmények azok, amikor a hitelező és az áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó között előzetes megállapodás létezik arról, hogy a fogyasztó részére kizárólag az adott hitelező nyújthat hitelt ettől a szállítótól történő áru- vagy szolgáltatás vásárlására;

mivel az ECU-t a legutóbb a Tanács 2626/84/EGK rendeletével [5] módosított 3180/78/EGK tanácsi rendelet [6] határozza meg; mivel ebben az irányelvben ECU-ben megadott összegekből a nemzeti valutájukra történő átszámítással meghatározott értéket a tagállamok korlátozott mértékben kerekíthetik; mivel ebben az irányelvben szereplő értékeket a Közösség gazdasági és pénzügyi folyamatainak tükrében rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén módosítani kell;

mivel a tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a hitelező vagy a hitelközvetítő személyek működésének engedélyezésére, felügyeletére vagy ellenőrzésére, illetve hitelszerződéssel vagy hitelfeltételekkel kapcsolatos fogyasztói kifogások megtételének biztosítására;

mivel a hitelszerződések nem térhetnek el ebben az irányelvben foglaltak végrehajtására elfogadott előírásoktól a fogyasztó hátrányára; mivel ezeket az előírásokat nem lehet megkerülni a szerződések alakításával;

mivel tekintve, hogy ez az irányelv bizonyos mértékben közelíti a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint előír egy bizonyos szintű fogyasztóvédelmet, a tagállamokat semmi sem akadályozza, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeik megfelelő figyelembe vétele mellett a fogyasztók védelme érdekében szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el;

mivel legkésőbb 1995. január 1-jén a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácshoz ennek az irányelvnek a alkalmazásáról,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ez az irányelv a hitelszerződésekre vonatkozik.

(2) Ennek a irányelvnek az alkalmazásában:

a) "fogyasztó" olyan természetes személy, aki az irányelv hatálya alá tartozó ügyletek során olyan célból jár el, amely saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körén kívül esik;

b) "hitelező" olyan természetes vagy jogi személy, vagy ilyen személyek csoportja, amely a kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlása során hitelt nyújt;

c) "hitelszerződés" olyan szerződés, amely alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában.

Szolgáltatás vagy közszolgáltatás folyamatos ellátására vonatkozó szerződések, amelyek keretében a fogyasztó jogosult részletekben fizetni az ellátás fennállása folyamán, ezen irányelv értelmében nem tekinthetőek hitelszerződésnek;

d) "a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége" mindaz a hitelezési költség, ideértve a hitelszerződéshez közvetlenül kapcsolódó kamatot és egyéb költségeket, amelyeket a tagállamok hatályos vagy későbbiekben elfogadásra kerülő előírásaiknak vagy gyakorlatuknak megfelelően állapítanak meg;

e) "éves, százalékban kifejezett hiteldíj" a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége a megadott hitelösszeg éves százalékában kifejezve, és a tagállamban elfogadott módszer szerint kiszámítva.

2. cikk

(1) Ez az irányelv nem vonatkozik:

a) az olyan hitelszerződésekre vagy hitelnyújtásra vonatkozó ígéretekre, amelyek

- elsődleges célja tulajdonjogok megszerzése vagy megtartása földre vagy egy meglévő vagy tervezett épületre vonatkozóan,

- célja egy épület felújítása vagy javítása;

b) a bérleti szerződésekre, kivéve azokat, amelyek alapján a bérlemény végül a bérlő tulajdonába kerül;

c) a kamat vagy bármilyen más költség megfizetése nélkül nyújtott vagy rendelkezésre bocsátott hitelekre;

d) az olyan hitelszerződésekre, melyek alapján kamatot nem számítanak fel, amennyiben a fogyasztó hozzájárul a hitel egyszeri fizetéssel történő kiegyenlítéséhez;

e) a folyószámla-kedvezmény formájában egy hitel- vagy pénzintézet által nyújtott olyan hitelekre, melyek nem hitelkártya elszámolások.

A 6. cikk előírásait azonban az ilyen hitelekre is alkalmazni kell,

f) azokra a hitelszerződésekre, melyek összege 200 ECU-nél kisebb vagy 20000 ECU-nél nagyobb;

g) azokra a hitelszerződésekre, amelyek alapján a fogyasztónak a hitelt

- három hónapot meg nem haladó időtartam alatt, vagy

- tizenkét hónapot meg nem haladó időtartam alatt legfeljebb négy fizetési részletben kell visszafizetnie.

(2) Valamely tagállam, a Bizottsággal folytatott konzultáció alapján, eltekinthet ennek az irányelvnek az alkalmazásától olyan hitelfajták esetén, melyek megfelelnek a következő feltételeknek:

- az éves hiteldíj kisebb, mint a piacon szokásosan alkalmazott hiteldíj,

- nem került meghirdetésre a nyilvánosság számára.

(3) A 4. cikk és a 6-12. cikk előírásai nem vonatkoznak azokra a hitelszerződésekre vagy hitel nyújtását kilátásba helyező szerződésekre – amennyiben ezek nem kerültek ki e cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az irányelv hatálya alól -, amelyek biztosítéka egy ingatlantulajdon jelzáloggal való megterhelése.

(4) A tagállamok a 6-12. cikk előírásai alól kivonhatják a közjegyző vagy bíró előtt aláírt, közokiratba foglalt hitelszerződéseket.

3. cikk

A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelv [7], valamint a tisztességtelen reklámra vonatkozó szabályok és alapelvek sérelme nélkül, a üzlethelységekben kihelyezett olyan hirdetésnek vagy ajánlatnak, amelyben egy személy hitelt vagy a hitelszerződés megkötésében való közreműködést ajánl, és amelyben feltüntetik a hitel kamatát vagy a hitel költségére vonatkozó bármilyen számértéket, tartalmaznia kell az éves hiteldíj mértékét is, szükség szerint egy jelképes példán keresztül bemutatva.

4. cikk

(1) A hitelszerződést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerződésből egy példányt kap.

(2) Az írásba foglalt megállapodás tartalmazza:

a) az éves hiteldíj mértékének meghatározását;

b) azokat a feltételeket, amelyek mellett az éves hiteldíj módosítható.

Azokban az esetekben, amikor nem lehet megadni a teljes hiteldíj éves mértékét, a fogyasztó részére megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az írásba foglalt szerződésben. Ennek a tájékoztatásnak legalább a 6. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt információkat kell tartalmaznia.

(3) Az írásba foglalt szerződésnek továbbá tartalmaznia kell a szerződés egyéb lényeges feltételeit.

Ennek az irányelvnek a melléklete példa jelleggel felsorolja azokat a feltételeket, amelyeket a tagállamok az írásba foglalt szerződés lényeges részeként megkövetelhetnek.

5. cikk

A 3. cikktől és a 4. cikk (2) bekezdésétől eltérve és amíg az éves, százalékban kifejezett hiteldíj közösségi számítási módszerének vagy módszereinek bevezetésére vonatkozó döntés nem születik meg, azok a tagállamok, amelyek az erről az irányelvről való értesítéskor nem követelik meg az éves, százalékban kifejezett hiteldíj megadását, vagy amelyeknek ennek meghatározására nincs elfogadott módszerük, legalább a hitel fogyasztót terhelő teljes költségének megadását meg kell követeljék.

6. cikk

(1) A 2. cikk (1) bekezdésének e) pontjában biztosított kivétel ellenére, egy hitelintézet vagy pénzintézet és a fogyasztó között folyószámlán – a hitelkártya számla kivételével – megadott kedvezmény formájában történő hitelnyújtásra létrejött szerződés esetén, a szerződés megkötésekor vagy azt megelőzően a fogyasztót tájékoztatni kell

- adott esetben a hitel megengedhető legnagyobb mértékéről,

- az éves kamat mértékéről és azokról a költségekről, amelyek szerződés megkötésétől fogva felszámíthatók, valamint azokról a feltételekről, amelyek mellett ezek módosíthatók,

- a szerződés megszüntetésének módjáról.

Ezeket az információkat írásban meg kell erősíteni.

(2) Továbbá, a szerződés fennállása alatt a fogyasztót tájékoztatni kell az éves kamat vagy a díjak minden változásáról annak felmerülésekor. Az ilyen tájékoztatás történhet számlaegyenleg kiállítása formájában, vagy bármilyen más, a tagállamok által elfogadott módon.

(3) Azokban a tagállamokban, ahol a hallgatólagosan elfogadott hiteltúllépés megengedett, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon a felszámítható éves kamatról és díjakról és ezek minden változásáról, ha a hiteltúllépés időtartama meghaladja a három hónapot.

7. cikk

Áruhitelnyújtás esetén a tagállamok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek esetén az áruk tulajdonjoga visszaszáll a hitelnyújtóra, különösen abban az esetben, ha a fogyasztó ehhez nem járul hozzá. Biztosítják továbbá, hogy amikor a hitelező az áru tulajdonjogát visszavette, a felek közötti elszámolás olyan módon történjen, hogy a tulajdonjog visszavétele ne eredményezzen jogalap nélküli gazdagodást.

8. cikk

A fogyasztó jogosult a hitelszerződés szerinti kötelezettségeinek teljesítésére a hitelszerződésben meghatározott időpont előtt. Ilyen esetben, a tagállamok által meghatározott szabályok szerint, a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének arányos csökkentésére.

9. cikk

A hitelszerződés szerinti hitelezői jogok harmadik félre történő átruházása esetén, a fogyasztó jogosult a harmadik személlyel szemben minden olyan kifogást érvényesíteni, ami megillette őt az eredeti hitelezővel szemben, ideértve a beszámítási kifogást is, ha ez az adott tagállamban megengedett.

10. cikk

Azok a tagállamok, melyek a hitelszerződésekkel kapcsolatban a fogyasztó részére lehetővé teszik

a) a váltóval történő fizetést, ideértve a saját váltót;

b) váltóval történő biztosítéknyújtást, ideértve a saját váltót és csekket,

biztosítják a fogyasztó megfelelő védelmét ezen eszközök alkalmazása esetén.

11. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződés léte ne befolyásolja az ilyen szerződés felhasználásával megvásárolt áru vagy szolgáltatás szállítójával szemben fennálló fogyasztói jogokat olyan esetekben, amikor az áruk vagy a szolgáltatások leszállítására nem kerül sor, vagy azok más okból nem felelnek meg a szerződésnek.

(2) Amikor

a) a fogyasztó áruvásárlás vagy szolgáltatásban való részesülés céljából olyan személlyel köt hitelszerződést, aki nem azonos azok szállítójával;

és

b) a hitelező és az áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó között előzetes megállapodás létezik arról, hogy a fogyasztó részére kizárólag az adott hitelező nyújthat hitelt ettől a szállítótól történő áru- vagy szolgáltatás vásárlására; és

c) az a) pontban említett fogyasztó hitelét ennek az előzetesen megkötött megállapodásnak a létrejöttét követően kapja; és

d) a hitelszerződés szerinti termék vagy szolgáltatás nem vagy csak részben kerül leszállításra, vagy az nem felel meg a szállítási szerződésnek; és

e) a fogyasztó jogorvoslattal élt a szállítóval szemben, de az nem vezetett eredményre,

a fogyasztót jogorvoslati jog illeti meg a hitelezővel szemben. A tagállamok meghatározzák, hogy e jogok milyen mértékben és milyen feltételek mellett gyakorolhatók.

(3) A (2) bekezdés nem vonatkozik azokra az esetekre, ahol az adott ügylet által érintett összeg kisebb mint 200 ECU-nek megfelelő érték.

12. cikk

(1) A tagállamok

a) biztosítják, hogy a hitelező vagy a hitelszerződés megkötését közvetítő személyek tevékenységüket akár e minőségükben, akár termékek és szolgáltatások szállítójaként hivatalos engedély alapján végezzék; vagy

b) biztosítják, hogy a hitelező vagy a hitelközvetítő személyek tevékenységét egy intézmény vagy hivatalos szerv felügyelje vagy ellenőrizze; vagy

c) elősegítik olyan megfelelő szervek létrehozását, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a hitelszerződésekkel vagy a hitelfeltételekkel kapcsolatos panaszok fogadására, illetve a fogyasztók részére ezekkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatásra és tanácsadásra.

(2) A tagállamok előírhatják, hogy az 1. bekezdés a) pontjában említett engedély nem szükséges abban az esetben, amikor a hitelszerződésre ajánlatot tevő vagy a hitelszerződés megkötését közvetítő személy megfelel a Tanácsnak a hitelintézeti tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések összehangolásáról szóló, 1977. december 12-i első irányelve [8] 1. cikke szerinti meghatározásnak, és erre a tevékenységre engedélyt kapott ennek az irányelvnek a rendelkezései szerint.

Amikor a hitelező vagy a hitelközvetítő személyek mind az (1) bekezdés a) pontja szerint mind a fent említett irányelv rendelkezései szerint engedélyben részesültek, de az utóbbi engedélyt később visszavonták, az (1) bekezdés a) pontja szerinti, kifejezetten hitelezői tevékenység folytatására szóló engedélyt megadó illetékes hatóságot erről értesíteni kell, és döntést kell hozni arról, hogy az érintett személyek folytathatják-e a hitelezői vagy a hitelközvetítői tevékenységet, vagy az (1) bekezdés a) pontja szerint megadott külön engedélyt vissza kell-e vonni.

13. cikk

(1) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában ECU az, amit a 2626/84/EGK rendelettel módosított 3180/78/EGK rendelet határoz meg. A nemzeti valutában kifejezett egyenértéket első ízben azzal az árfolyammal kell rögzíteni, ami ennek az irányelvnek az elfogadása napján érvényes.

A tagállamok az ECU-ben megadott összegek nemzeti valutára számított értékét kerekíthetik, ha az ilyen kerekítés értéke nem haladja meg a 10 ECU-t.

(2) Ötévenként, és először 1995-ben, a Tanács a Bizottság javaslata alapján megvizsgálja, és ha szükséges, módosítja ebben az irányelvben szereplő értékeket a Közösség gazdasági és pénzügyi folyamatainak tükrében.

14. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelő nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól.

(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetők meg a szerződések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerződésre történő szétosztása révén.

15. cikk

Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeik megfelelő figyelembe vétele mellett a fogyasztók védelmére szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.

16. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1990. január 1-jéig megfeleljenek és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

17. cikk

A Bizottság 1995. január 1-jéig jelentést nyújt be a Tanácshoz ennek az irányelvnek az alkalmazásáról.

18. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1986. december 22-én.

a Bizottság részéről

az elnök

G. Shaw

[1] HL C 80., 1979.3.27., 4. o. ésHL C 183., 1984.7.10., 4. o.,

[2] HL C 242., 1983.9.12., 10. o.

[3] HL C 113., 1980.5.7., 22. o.

[4] HL C 92., 1975.4.25., 1. o. ésHL C 133., 1981.6.3., 1. o.

[5] HL L 247., 1984.9.16., 1. o.

[6] HL L 379., 1978.12.30., 1. o.

[7] HL L 250., 1984.9.12., 17. o.

[8] HL L 322., 1977.12.17., 30. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 4. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN HIVATKOZOTT FELTÉTELEK FELSOROLÁSA

1. Egyes áruk vagy szolgáltatások vételének finanszírozására vonatkozó hitelszerződések feltételei:

i. a szerződés tárgyát képező áruk és szolgáltatások megnevezése;

ii. a vételár és a hitelszerződés szerint fizetendő ár;

iii. részletfizetés esetén a részletfizetés összege, a részletfizetések száma és összege, valamint esedékességük időpontjai, vagy ezek megállapításának módja, amennyiben a szerződés megkötése időpontjában ez nem ismert;

iv. utalás arra, hogy a fogyasztó a 8. cikk értelmében történő idő előtti visszafizetés esetén csökkentésre jogosult;

v. utalás arra, hogy ki az áru tulajdonosa (ha a tulajdonjog nem száll át azonnal a fogyasztóra), és azokra a feltételekre melyek alapján a fogyasztó az áru tulajdonossá válik;

vi. az esetleges biztosítékok megnevezése;

vii. adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő);

viii. biztosítás esetén, utalás a megkövetelt biztosítás(ok)ra, és ha a biztosító megválasztása nem a fogyasztótól függ, akkor a biztosítási költségre.

2. Hitelkártyával lebonyolított hitelszerződés:

i. adott esetben a hitel megengedhető legnagyobb mértéke;

ii. visszafizetési feltételek vagy e feltételek megállapításának módja;

iii. adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő).

3. Folyószámlás hitelszerződések, amelyekre az irányelv egyéb rendelkezései nem vonatkoznak:

i. adott esetben a hitel megengedhető legnagyobb mértéke vagy megállapításának módja;

ii. használati és visszafizetési feltételek;

iii. adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő).

4. Az irányelv hatálya alá tartozó más hitelszerződések:

i. adott esetben a hitel megengedhető legnagyobb mértéke;

ii. utalás az esetleges biztosítékokra;

iii. visszafizetési feltételek;

iv. adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő);

v. utalás arra, hogy a fogyasztó a 8. cikk értelmében történő idő előtti visszafizetés esetén csökkentésre jogosult.

--------------------------------------------------