52011DC0109

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.3.8.

COM(2011) 109 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

2011. évi energiahatékonysági terv

SEC(2011) 280 véglegesSEC(2011) 277 véglegesSEC(2011) 275 véglegesSEC(2011) 276 véglegesSEC(2011) 278 véglegesSEC(2011) 279 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

2011. évi energiahatékonysági terv

1. Új terv az energiahatékonyság fokozására

Az energiahatékonyságnak központi szerep jut az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégiában[1], de az erőforrás-hatékony gazdaságra való átálláshoz is elengedhetetlen. Az energiahatékonyság[2] fokozása azon lépések egyike, amelyek révén a lehető legnagyobb költséghatékonysággal növelhető az energiaellátás biztonsága és csökkenthető az üvegházhatású gázok és más szennyező anyagok kibocsátása. Az energiahatékonyság sok szempontból Európa legnagyobb energiaforrásának tekinthető[3]. Az Európai Unió ebből a megfontolásból tűzte ki célnak maga elé, hogy 2020-ig az előrejelzésekhez[4] képest 20%-os megtakarítást ér el az elsődleges energiafogyasztásban, és szintén ez a gondolat vezérelte a Bizottságot, amikor Energia 2020 című közleményében[5] e célra mint a hosszú távú energiaügyi és éghajlat-politikai célok elérésének kulcsára hivatkozott.

Jelentős lépések történtek e cél irányába mindenekelőtt a háztartási készülékek és az épületek piacán[6]. A Bizottság nemrégiben végzett becslései mindazonáltal arra engednek következtetni, hogy az EU jelenlegi erőfeszítései csak a 20%-os célkitűzés felének teljesítéséhez lesznek elegendőek[7]. Az Európai Uniónak most kell cselekednie ahhoz, hogy a célok teljesítéséhez vezető pályára tudjon állni. Az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésén határozott fellépést sürgetett[8], „mert csak így lehet kiaknázni az épületek, a közlekedés, a termékek és a termelési folyamatok energiatermelékenységének javításában rejlő jelentős potenciált”; a Bizottság pedig erre a felhívásra válaszul dolgozta ki ezt az átfogó, új energiahatékonysági tervet.

Végrehajtása következetesen illeszkedik majd az Európa 2020 stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezésében[9] szereplő egyéb szakpolitikai fellépésekhez, köztük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéhez[10], mert ezzel biztosítható a politika koherenciája, figyelembe vehetők az egyes szakpolitikai területek közötti kölcsönhatások, és élni lehet a szinergiák nyújtotta előnyökkel. Az energiahatékonysági intézkedések részét képezik az EU szélesebb hatókörű erőforrás-hatékonysági céljainak, amelyek az összes természetes energiaforrás hatékony felhasználására kiterjednek és szigorú környezetvédelmi normákat érvényesítenek.

A meglévő és az új intézkedések maradéktalan végrehajtásának együttes hatására átalakul majd mindennapi életünk, és elviekben háztartásonként évente akár 1000 EUR költséget is megtakaríthatunk[11], javulni fog az európai ipar versenyképessége, akár 2 millió új munkahely jön létre[12], valamint az üvegházhatású gázok kibocsátott mennyisége éves szinten 740 millió tonnával fog csökkenni[13].

A legnagyobb energiamegtakarítási potenciál az épületekben rejlik. A terv ezért azokra az eszközökre összpontosít, amelyek hatására beindulhat a köz- és magánépületek korszerűsítésének folyamata és javulhat az épületekben használt alkotóelemek és háztartási készülékek energiateljesítménye. A terv kötelező irányszámok meghatározásával a középületek korszerűsítési ütemének felgyorsítására tesz javaslatot, valamint energiahatékonysági kritériumokat támaszt a közpénzek felhasználásához, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a közszektor jó példával tudjon elöl járni. A közművek számára szintén olyan kötelezettségeket fogalmaz meg, amelyek az ügyfelek energiafogyasztásának csökkenéséhez vezetnek.

Az energiahatékonyság szempontjából a második legígéretesebb terület a közlekedés . E terület fejlesztésével a közlekedésről szóló, közeljövőben megjelenő fehér könyv foglalkozik majd.

Az ipar energiahatékonyságának fokozásához a terv energiahatékonysági követelményeket kíván felállítani az ipari berendezésekre vonatkozóan, javítani kíván a kkv-k tájékoztatásán, és különböző intézkedésekkel energiaauditok és energiagazdálkodási rendszerek bevezetését célozza. A tervben a villamosenergia- és hőtermelés hatékonyságának javítására irányuló javaslatok is helyet kaptak annak biztosítása érdekében, hogy az energiahatékonysági intézkedések a teljes energiaellátási láncot felöleljék.

Az energiahatékonysági célértékek meghatározása hatékony módja a cselekvés beindításának, és politikai lendületet ad a folyamatoknak. Az Európa 2020 folyamat – az „európai szemeszter” alkalmazása által – új irányítási környezetet hozott létre, és az energiahatékonysággal kapcsolatos erőfeszítések koordinálásához további eszközökkel látta el az Európai Uniót. Mindezek alapján a Bizottság kétlépéses megközelítést javasol a célértékek meghatározásához. Első lépésben a tagállamok nemzeti energiahatékonysági célokat és programokat határoznak meg: ez a szakasz folyik jelenleg. Az egyes tagállamok által kitűzött indikatív célokat és erőfeszítéseket a Bizottság a szerint fogja értékelni, hogy azok várhatóan mennyiben vezetnek az általános uniós célértékek teljesüléséhez, és milyen mértékben szolgálják a közös célt. A Bizottság a tagállamok számára támogatást és eszközöket biztosít nemzeti energiahatékonysági programjaik kidolgozásához, és felülvizsgált jogi keretrendszerén keresztül szorosan figyelemmel kíséri azok végrehajtását az Európa 2020 folyamat kapcsán létrejött új kereten belül. 2013-ban a Bizottság elemzést fog készíteni az addigi eredményekről, és fel fogja mérni, hogy a programok – együttesen – elvezetnek-e az európai 20%-os célkitűzés teljesítéséhez. Ha a 2013. évi felülvizsgálat azt mutatja, hogy az általános uniós célérték várhatóan nem teljesül, a Bizottság második lépésként jogilag kötelező erejű 2020-as nemzeti célokra tesz javaslatot. A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos helyzethez hasonlóan ebben az esetben is figyelembe kell majd venni az egyes tagállamok kiindulási helyzetét, gazdasági teljesítményét és a területen már megtett lépéseit.

Ez a terv épít az Európai Parlament hozzájárulásaira, különös tekintettel az energiahatékonyság kapcsán saját kezdeményezésre született legutóbbi jelentésére[14], valamint a különböző érdekeltek észrevételeire és a 2006. évi energiahatékonysági cselekvési tervvel kapcsolatban szerzett tapasztalatokra. A Bizottság becslései szerint a már érvényben lévő intézkedések, valamint az ebben a tervben szereplő új intézkedések együttes végrehajtásával várhatóan maradéktalanul teljesül a 20%-os célkitűzés. E terv készítőit az az elv vezérelte, hogy kötelező erejű nemzeti célértékek meghatározása nélkül szülessenek szigorú intézkedésjavaslatok az energiahatékonyság terén.

A terv eredményessége az uniós intézmények, a tagállamok és az összes érdekelt fél szoros együttműködésén múlik. A Bizottság eme ambiciózus vállalkozás sikere érdekében az összes érintett közreműködésére és elkötelezett részvételére számít.

2. Közszektor: példaértékű szerepvállalás

Az EU GDP-jének 17 %-át[15] fordítja közkiadásokra. A köztulajdonú vagy közhasználatú épületek alapterületben kifejezve 12%-át teszik ki az uniós épületállománynak[16]. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az energiahatékonyságra a közszektorban, különösen a közbeszerzés és a középületek felújítása terén, felkarolva a csúcsteljesítményt biztosító megoldásokat a városokban és a közösségekben. A közszektor új piacokat nyithat az energiahatékony technológiák, szolgáltatások és üzleti modellek számára. A tagállamoknak meg kell reformálniuk energiafelhasználással összefüggő támogatásaikat, hogy azok az energiahatékonyság növelésére vagy az energiaszegénység kezelésére ösztönözzenek.

- Energiahatékonysági szempontok a közpénzek felhasználásakor

A közhivatalok azáltal, hogy a közpénzekből egyre inkább energiahatékony termékeket, közlekedési módokat, épületeket, szakmunkákat és szolgáltatásokat finanszíroznak, csökkenthetik energiakiadásaikat, és nagyobb értékre tehetnek szert pénzükért cserébe. A Bizottság a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés terén végzett munkája keretében ehhez azzal járult hozzá, hogy energiahatékonysági szempontokat is érvényesítő közbeszerzési kritériumokat állított fel[17]. Azoknak a közhivataloknak továbbá, amelyek az uniós közbeszerzési irányelvek hatálya alá tartoznak, a gépjárművek[18] vagy az irodai berendezések[19] beszerzésekor már eddig is figyelembe kellett venniük energiahatékonysági kritériumokat. 2019-től kezdődően ezeket az új épületekre is ki kell terjeszteniük, mert azokkal szemben a „közel nulla energiaigény”[20] lesz az elvárt teljesítményszint. A szemlélet széles körű alkalmazása érdekében a Bizottság arra tesz javaslatot, hogy árucikkek (például IKT-berendezések), szolgáltatások (például energiaellátás) és szakipari munkák (például épületfelújítás) beszerzésekor a közhivatalok módszeresen érvényesítsék a szigorú energiahatékonysági normákat.

- A középületek felújítása

A közhivataloknak élen kell járniuk az energiateljesítmény magas szintjét eredményező korszerűsítésben. Ehhez a jelenleginél legalább kétszer gyorsabb ütemben lenne célszerű épületfelújítást végeztetniük. A Bizottság ennek megfelelően jogi aktust fog előirányozni[21], melynek értelmében a közhivataloknak évente épületállományuk legalább 3%-át (az alapterületet tekintve) kell majd felújítaniuk, ami az európai épületállomány jelenlegi felújítási arányának[22] kétszerese. A felújításnak azt kell eredményeznie, hogy az épület energiateljesítménye legyen legalább olyan jó, mint a nemzeti épületállomány legjobb energiateljesítményű 10%-a. Ha pedig egy közhivatal meglévő ingatlant bérel vagy vásárol, akkor annak mindenkor a legjobb energiateljesítmény-osztályba kell tartoznia.

- Energiateljesítmény alapú szerződések

Az energiateljesítmény alapú szerződések az épületek korszerűsítésének fontos eszközét jelentik. A beszerzés ezen teljesítmény alapú formájánál az energiahatékonysági intézkedések beruházási költségeit részben vagy egészben az intézkedéseknek köszönhetően elért alacsonyabb közüzemi számlákból és karbantartási költségekből fakadó pénzbeli megtakarításokból fedezik. A modell számos tagállamban bevált és költséghatékonynak bizonyult[23]. Az energiateljesítmény alapú szerződések a középületek felújításának beindítása és a közcélú infrastruktúra[24] (például a közvilágítás) energiahatékonysági szintjének javítása tekintetében lényeges szerepet játszanak. Számos tagállamban azonban a jogi keret egyenetlenségei, illetve a teljesítményértékeléshez összehasonlítási alapot adó referenciaértékek meghatározásához szükséges, megbízható energiafogyasztási adatok hiánya megakadályozza, hogy az energiateljesítmény alapú szerződések elterjedt gyakorlattá váljanak. A Bizottság 2011-ben jogalkotási javaslatokat fog előterjeszteni ezen problémák leküzdéséhez.

- Energiahatékonyság már az alapoknál

Az EU támogatását élvező Polgármesterek Szövetsége[25] égisze alatt több mint kétezer város vállalta önként, hogy a fenntartható energiaellátást szolgáló intézkedéseket hajt végre. A Szövetség részes feleiként az aláírók hivatalosan kötelezettséget vállalnak arra, hogy különböző fenntarthatósági intézkedésekkel területükön a CO2-kibocsátást 2020-ig több mint 20%-kal csökkentik. A kötelezettségvállalást a fenntartható energiáról szóló cselekvési tervek váltják gyakorlati lépésekre, amelyeket a felek a Szövetség módszertanával összhangban dolgoznak ki, és hivatalosan egyeztetnek a városi/regionális tanácsokkal. Az előnyök túlmutatnak az energiamegtakarításon: az épületek utólagos átalakítása, a városi mobilitás és városfelújítás egyaránt munkaerő-intenzív gazdasági tevékenységek, a létrejövő új munkahelyek pedig általában szakképzett munkaerőt igényelnek, biztos megélhetést kínálnak, és esetükben nem kell számolni a tevékenység áthelyezésének kockázatával.

A Bizottság a jövőben is támogatni kívánja a Polgármesterek Szövetségében testet öltő helyi szintű energiahatékonysági szemléletet, és ösztönözni fogja a hasonelvű városok közötti partnerséget az Unió határain belül és kívül egyaránt. 2011-ben a Bizottság Intelligens városok és intelligens közösségek néven új kezdeményezést indít útjára, hogy települési szinten európai kiválósági keretrendszer jöjjön létre a kis szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony innovatív megoldások terén. A kezdeményezés arra összpontosít majd, hogy a kutatási eredményeket a lehető leggyorsabban alkalmazni lehessen a gyakorlatban a résztvevő városokban és közösségekben. A kezdeményezés mindenekelőtt olyan nagyszabású demonstrációs projekteket támogat majd, amelyek a városi mobilitással, a „zöld” infrastruktúrával[26], valamint az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolatos elemeket is magukban foglalnak.

3. AZ ALACSONY ENERGIAFOGYASZTÁSÚ ÉPÜLETEK ALAPJAINAK LEFEKTETÉSE

A végső energiafelhasználás közel 40%-a[27] a lakóépületek, középületek, irodák, üzlethelyiségek és egyéb épületek energiafogyasztásából adódik. Ahogyan az ábrán is látható, a lakóépületek esetében a felhasznált energiamennyiség kétharmada a lakótér fűtését szolgálja.

Ábra: A lakossági energiafogyasztás százalékos megoszlása az EU-27-ben

[pic]

Forrás: Az ODYSSEE indexe, www.buildup.eu .

Jelentős energiamegtakarítási potenciál marad kiaknázatlan, pedig ma már léteznek olyan műszaki megoldások, melyekkel az épületek jelenlegi energiafogyasztása felére vagy negyedére[28], a szokványos háztartási készülékek energiafogyasztása pedig a felére csökkenthető. Ám az épületállomány felújításának üteme túl lassú, csakúgy mint a leghatékonyabb készülékek térnyerése. Le kell győzni az épületek energiahatékonyságának növelése előtt álló akadályokat. A Bizottság arra biztatja a tagállamokat, hogy a magánszektor tulajdonában álló épületek vonatkozásában hozzanak létre támogatási rendszereket.

- Az épületek hőgazdálkodásának kérdése

Az elkövetkezendő években különösen nagy hangsúlyt kap majd az épületek hőfogyasztásának kérdése. A Bizottság tovább folytatja a rendelkezésre álló megoldások feltérképezését, így például az integrált várostervezéssel összefüggésben a távhőszolgáltatás előmozdítására kínálkozó lehetőségek értékelését.

- Jogi akadályok

Az energiateljesítmény javítása szempontjából fontos akadályt képez a „megosztott ösztönzés”, vagyis az a gyakran előálló helyzet, hogy az energiateljesítmény növelésének költségeit bérlemény esetében sem a bérlő, sem a tulajdonos nem kész állni, lévén hogy az előnyökön osztozniuk kell. Számos tagállamban jogszabályi rendelkezésekkel határozzák meg, hogy a beruházók mekkora összegre tarthatnak igényt a bérlőktől. A középületek és kereskedelmi célú épületek esetében az energiaszolgáltató társaságok szintén kulcsszerepet játszhatnak a probléma leküzdésében. A Bizottság jogszabályi rendelkezésekkel fogja előírni a tagállamok számára, hogy a tulajdont szabályozó nemzeti jogba is illeszkedő intézkedések bevezetésével találjanak megoldást az említett problémára.

- Képzés

Az épületek energiahatékonyságát biztosító megoldások műszakilag gyakran nagy kihívást jelentenek. Az építészek, mérnökök, műszaki ellenőrök, mesteremberek, technikusok és üzembe helyezők, tehát általában a felújításban érintett szakemberek számára ezen a téren nincs megfelelő képzés. Ma körülbelül 1,1 millió szakképzett munkavállaló áll rendelkezésre, holott becslések szerint 2015-re 2,5 millió szakemberre lenne szükség[29]. A Bizottság ezért útnak indítja a „Kompetencia építés : építőipari dolgozók képzése a fenntarthatóság szolgálatában” elnevezésű kezdeményezést, mellyel a tagállamok segítségére kíván lenni abban, hogy az építőipari ágazaton belül felmérjék a képzés iránti igényt, stratégiákat dolgozzanak ki ezen igény kielégítéséhez, és támogatni tudják a hatékony képzési programokat. E folyamat eredményeként ajánlások születhetnek a szakemberek minősítésére, képesítésére vagy képzésére vonatkozóan. A Bizottság a tagállamoktól továbbá azt várja, hogy a szakmai és egyetemi tanterveket igazítsák az új képzési igényekhez (az európai képesítési keretrendszerrel összhangban). A Bizottság „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kiemelt kezdeményezése[30] a szakismeretek olyan kínálatát szorgalmazza, amely megfelel a munkaerőpiaci szükségleteknek. Az energiahatékony technológiákra való átállás új készségeket, valamint környezettudatos szakoktatást és képzést igényel az építőiparban és számos más ágazatban.

- Energiaszolgáltató társaságok – a modernizáció katalizátorai

Az energiaszolgáltató társaságok szerepet játszanak az energiahatékonyság javításában, mert a későbbi megtakarítások terhére viselik az előzetes beruházási költségek részét vagy egészét, vállalva az ezzel járó pénzügyi kockázatokat. A közhivataloknak azzal segíthetnek az épületek korszerűsítésében, hogy energiateljesítmény alapú szerződéseken keresztül fokozatosan megvalósítható projektek szerint csoportosítják a szükséges fejlesztéseket. Különböző elemzések arra engednek következtetni, hogy Európában az energiaszolgáltatások piaca még nem teljesedett ki a lehetőségek határáig[31]. A magán- és a közszektorbeli potenciális ügyfelek gyakran nincsenek rendszerezett információk birtokában a rendelkezésre álló energiaszolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve kételyeik vannak a kínált szolgáltatások minőségét illetően. Ezen akadályok leküzdése, valamint az energiaszolgáltató társaságok piacának átláthatóbbá tétele érdekében a Bizottság azt fogja javasolni a tagállamoknak, hogy készítsenek piaci körképet, szerződésmintákat, valamint jegyzéket[32] az akkreditált energiaszolgáltatókról. Ebben az összefüggésben hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az épületek korszerűsítésekor a működés többszöri megszakításának elkerülése érdekében a különböző munkálatokat egyszerre kell elvégezni, azaz komplett felújításra van szükség. Az európai köz-magán társulások szakértői központja (EPEC) szintén hasznos információkkal szolgálhat.

Az energiaszolgáltató társaságok csak megfelelő pénzügyi források birtokában tölthetik be szerepüket. E piac fejlődésére katalizátorként hatnának a nemzeti és uniós szintre egyaránt építő, innovatív pénzügyi mechanizmusok; különböző eszközökkel, így többek között likviditási és hitelgarancia-rendszerek, hitelkeretek és feltöltődő alapok létrehozásával ki lehetne terjeszteni a projektalapú finanszírozás lehetőségét.

4. Energiahatékonyság a versenyképes európai ipar szolgálatában

- Hatékony hő- és villamosenergia-termelés

Az EU elsődleges energiafogyasztásának mintegy 30%-a az energiaágazat számlájára írható, elsősorban az energia villamos árammá és hővé alakításának, majd továbbításának energiaszükségleteként. Az elavult berendezések cseréjéhez és az energia iránti kereslet kielégítéséhez új termelőkapacitások üzembe állítására és infrastruktúrák kiépítésére lenne szükség[33]. Fontos annak biztosítása, hogy az energiahatékonysági szempontok kellő figyelmet kapjanak, és az új kapacitás a rendelkezésre álló legjobb technológián (BAT) alapuljon. A kibocsátáskereskedelmi rendszer[34], valamint az ipari kibocsátásokról szóló új irányelv ehhez ösztönzést ad[35]. A Bizottság figyelemmel fogja kísérni, hogy ezek az intézkedések milyen mértékben vezetnek a hatékonyság javulásához az új termelőlétesítmények esetében. Az eredmények függvényében, illetve tekintettel a hatékonyság közép- és hosszabb távú fokozásának szükségességére a Bizottság mérlegelni fogja, hogy jogszabály bevezetésével kötelezze-e a tagállamokat arra, hogy az új létesítményekkel szemben az új kapacitás engedélyezésének kötelező feltételeként szabják meg a BAT-szintek teljesítését, és gondoskodjanak arról, hogy a meglévő létesítmények az engedélyek megújításának részeként kapacitásaikat az esetükben alkalmazandó BAT-szintre fejlesszék.

A Bizottság másik fontos feladata, hogy további módszereket térképezzen fel a villamosenergia- és ipari termelés során keletkező hőveszteségek hatékony visszanyerésére, mivel ezen a téren még messze nincsenek kiaknázva az energia fel nem használásával elérhető megtakarítási lehetőségek, melyek révén Európa hőenergia-szükségleteinek (például fűtés vagy hűtés célú szükségletek) jelentős hányada fedezhető lenne, ösztönzést nyernének a helyi erőforrások, és számos esetben helyettesíthető lenne az energiaimport. A lehetőségek kamatoztatásának olyan integrált, horizontális közelítésmód a feltétele, amely számol – például az épületek vagy az üzleti tevékenységek részéről jelentkező – jelenlegi hőenergia-szükséglettel, szerepet szán a helyi és regionális önkormányzatoknak az energiahatékony és környezetbarát megoldásokhoz vezető stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, illetve ezen belül a hatékony infrastruktúrák kialakításában, és szinergiákat teremt a visszanyert hulladékhő felhasználásán alapuló olcsó, tiszta és megfelelő hőenergia-ellátási szolgáltatásokat biztosító kereskedelmi megoldásokkal.

A (nagy hatásfokú) kapcsolt energiatermelésből származó, ezen belül a települési hulladékkezelő üzemekben termelt energia, valamint a távfűtés és -hűtés nagyobb arányú használata jelentős mértékben hozzájárulhat az energiahatékonysághoz. A Bizottság ezért javasolni fogja, hogy ahol kellő nagyságú a potenciális kereslet (mert például a közelben megfelelő számú épület vagy ipari létesítmény koncentrálódik), új hőenergia-termelő kapacitás létrehozásakor az legyen az engedély megadásának feltétele, hogy a kérdéses rendszer kapcsolódik-e olyan egyéb rendszerekhez, amelyek lehetővé teszik a hő „kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés (CHP)[36]” jellegű hasznosítását, és ha arra mód van, a távfűtési rendszerek villamosenergia-termeléssel összevontan működjenek. A CHP-rendszerek energiamegtakarítási teljesítményének javítása érdekben a Bizottság továbbá azt javasolja, hogy a villamos energia elosztásával foglalkozó elosztói rendszerüzemeltetők részesítsék előnyben a CHP-rendszerekből származó villamos energiát, az átvitelirendszer-üzemeltetőket illetően pedig meg fogja erősíteni az ezen energia hozzáférhetőségével és elosztásával kapcsolatos kötelezettségeket.

- A villamosenergia- és gázhálózatok energiahatékonysága

A Bizottság megerősített alapot teremt a nemzeti hálózatok szabályozó hatóságai számára ahhoz, hogy döntéshozatalkor, valamint a gáz- és villamosenergia-hálózatok és piacok működésének és irányításának felügyeletekor energiahatékonysági szempontokat is figyelembe tudjanak venni, illetve energiahatékonysági prioritásokat juttassanak érvényre a hálózati szabályozásban, valamint az árképzési, hálózati és műszaki szabályzatokban.

- Az energiahatékonyság mint önálló ágazat

Európa energiahatékonyságának előfeltétele, hogy az energiamegtakarításból piaci mechanizmusokon keresztül érték teremtődjön. Olyan eszközökre van tehát szükség, amelyek pénzügyi értéket rendelnek az energiamegtakarításhoz, és a közművek (közüzemi szolgáltatók vagy elosztók) nyereségét energiahatékonysági követelmények teljesítéséhez, nem pedig a megtermelt energiamennyiséghez kötik. Néhány tagállamban[37] már működik olyan rendszer, amely nemzeti energiamegtakarítási kötelezettségeket támaszt az energiaágazattal szemben, ráadásul jó eredménnyel: többeknek egészen 6%-os megtakarítást is sikerült elérniük a végső energiafogyasztásban[38]. Az ilyen típusú rendszerekben a közműveknek az ügyfelek (például háztartások, vállalkozások, települési önkormányzatok, lakásszövetkezetek) körében vagy más ágazatokban (például energiatermelés vagy közlekedés) végrehajtott energiahatékonysági fejlesztések révén meghatározott nagyságú energiamegtakarítást kell megvalósítaniuk. Egyes rendszerekben arra is módjuk nyílik a közműveknek, hogy ne saját maguk produkálják a megtakarításokat, hanem azokat a folyamat más szereplőitől, például energiaszolgáltató társaságoktól is megvásárolhassák. Az energiamegtakarítás kötelezettsége üzletimodell-váltásra ösztönzi az ellátókat, akik eddig az energiával mint nyersanyaggal kereskedtek, ezután pedig energiaszolgáltatások biztosítására kell átállniuk.

A Bizottság javasolni fogja az összes tagállamnak, hogy sajátos viszonyaiknak megfelelően hozzanak létre energiamegtakarításra kötelező nemzeti rendszereket. Hatásuk – az előírások alkalmazási körének és szigorának függvényében – akár 100 millió tonna kőolaj értékének (Mtoe) megfelelő megtakarítást hozhat 2020-ban[39].

- Az európai gyáripar versenyképességének növekedése

Az ipar az EU elsődleges energiafogyasztásának mintegy 20%-áért[40] felel. Ebben az ágazatban nőtt a legnagyobb mértékben az energiahatékonyság (az elmúlt 20 évben 30%-kal javult az energiaintenzitás). Mindazonáltal kínálkoznak még érdemleges lehetőségek az energiamegtakarításra. A kibocsátáskereskedelmi rendszer és az energiaadó-irányelv[41] (annak tervezett reformjával együtt) várhatóan hozzásegít majd ezen lehetőségek megragadásához. Ezt azonban különböző akadályok nehezítik, többek között az információhiány, a tőkéhez való hozzáférés hiánya, valamint az üzleti környezetre rövid távon nehezedő nyomás, amelyekkel szintén foglalkozni kell. Ha sikerül leküzdeni az akadályokat, csökkenhetnek az energiaszámlák és javulhat a versenyképesség. Jelenleg, amikor világszerte egyre fokozódik az energiaforrás-hiány, az energiahatékony folyamatok, technológiák[42] és szolgáltatások ismerete olyan új exportüzletággá válhat, mely révén Európa ipara versenyelőnyhöz juthat.

Az energiahatékony technológiákba való beruházást akadályozó tényezők különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k)[43] sújtják. A Bizottság ennek megfelelően arra kívánja ösztönözni a tagállamokat, hogy lássák el megfelelő információkkal a kkv-kat (például a jogszabályi kötelezettségekről, a gépek fejlesztéséhez igénybe vehető támogatások feltételeiről, energiagazdálkodási képzések és energiaügyi szakemberek elérésének lehetőségeiről) és fejlesszenek ki megfelelő ösztönzőket[44] (például adókedvezményeket, energiahatékonysági beruházások vagy energiaauditok finanszírozására szolgáló eszközöket). A Bizottság az érintett ágazati szövetségekkel összefogva támogatni fogja az irányadó energiahatékonysági gyakorlat megosztását, valamint a mikro- és kisvállalkozások energiagazdálkodási kapacitásépítését szolgáló projekteket. Támogatást biztosít továbbá olyan eszközök kifejlesztéséhez, amelyek segítségével a kkv-k összemérhetik saját energiafelhasználásukat más hasonló társaságokéval.

A nagy vállalatok számára a Bizottság azt fogja javasolni, hogy tegyék kötelezővé a rendszeres energiaauditot. Ezzel összefüggésben ajánlatosnak tartja, hogy a tagállamok fejlesszenek ki ösztönzőket vállalati energiagazdálkodási rendszerek bevezetésére[45] (például az EN 16001 szabvány szerint) az ésszerű energiafelhasználás szisztematikus kereteként.

Mivel a környezetbarát tervezéssel kapcsolatos intézkedések eredményes eszköznek bizonyultak az energiahatékony európai technológiákon belüli innováció ösztönzésére, a Bizottság jelenleg vizsgálja, hogy az energiateljesítményre (környezetbarát tervezésre) vonatkozó mely előírásokat lehetne alkalmazni szabványos ipari berendezésekre, például ipari motorokra, nagyteljesítményű szivattyúkra, sűrített levegővel működő, szárító, olvasztó, öntő, lepárló berendezésekre és kemencékre.

A Bizottság továbbra is együttműködik az ipar képviselőivel – köztük azokkal az energiaintenzív iparágakkal[46] és IKT-ágazatokkal[47], amelyek magukban hordozzák a lehetőséget arra, hogy más ágazatokban is javulást indukáljanak – annak érdekében, hogy ösztönzést adjon az energiahatékonysági folyamatok és rendszerek végrehajtását eredményező önkéntes megállapodásoknak . A megállapodások tartalmát egyértelmű célértékek, módszerek, mérési és nyomonkövetési rendszerek szerint kell meghatározni, mégpedig a környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények alapján, de azok az irányadó gyakorlat terjesztéséről is rendelkezhetnek.

- Innováció és kutatás: a költség- és energiahatékony technológiák katalizátorai az iparban

A technológiai innováció mögé állva a Bizottság – többek között az európai stratégiai energiatechnológiai terven[48] (SET-terv) keresztül – a jövőben is elő kívánja mozdítani az új energiahatékony technológiák kifejlesztését, vizsgálatát és meghonosítását annak érdekében, hogy csökkenjenek ezen technológiák költségei, javuljon teljesítményük, használatuk révén új megoldások szülessenek és lehetővé váljon piaci térnyerésük. Az EU ezáltal energiahatékonyabbá válhat és ipara előtt új piacok nyílhatnak meg.

5. Megfelelő nemzeti és uniós pénzügyi támogatás

Annak ellenére, hogy számos energiahatékonysági beruházás gyorsan megtérül, különböző piaci és szabályozási akadályok miatt mégsem valósul meg. A piaci ösztönzőket és az árjelzéseket ezért energia- és szén-dioxid-adókkal, valamint a közművek számára nemzeti szinten előírt energiamegtakarítási kötelezettségekkel kell megerősíteni (lásd a 4. pontot). Mindezek mellett olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek hozzáférhetőbbé teszik a megfelelő finanszírozási konstrukciókat. Mivel a beruházási költségek jelentős pénzügyi gátat képeznek az energiahatékony technológiák alkalmazása tekintetében, a szükséges források rendelkezésre állása fontos szerepet játszik a beruházások felgyorsításában.

A nemzeti finanszírozási programokat kiegészítve az EU jelenleg az alábbi eszközökkel tud hozzájárulni az energiahatékonyság növeléséhez:

- Kohéziós politika: A 2007–2013. időszakra a kohéziós politikát finanszírozó alapokból az energiahatékonysági, kapcsolt energiatermelési, valamint energiagazdálkodási beruházások céljára elkülönített támogatás közel 4,4 milliárd EUR. Két lényegi módosításra[49] került sor annak érdekében, hogy az energiahatékonysági kívánalmak jobban érvényre jussanak. Míg a regionális politika hagyományosan csak a kereskedelmi célú és középületekkel kapcsolatban finanszírozza az energiahatékonysági beruházásokat, ezek a pénzeszközök immár valamennyi tagállamban a lakóépületek vonatkozásában is felhasználhatók, a különböző finanszírozási konstrukciókkal pedig már az épületek energiahatékonysága kapcsán is lehet élni. A Bizottság a felelős programvezetőkkel közösen további lehetőségeket keres az energiahatékonysági fejlesztésekkel kapcsolatban lehívható források felhasználásának javítására.

- „Intelligens energia – Európa” program (2007–2013): ez a 730 millió EUR-ból gazdálkodó program a piac hiányosságainak áthidalását szolgáló projekteket, köztük az épületállomány korszerűsítésének ütemét gyorsító tevékenységeket támogat. A program legújabb eszközeinek egyike az ELENA (Európai helyi energiahatékonysági támogatás), amelyet helyi és regionális hatóságok vehetnek igénybe a fenntartható energiával összefüggő, megtérülést ígérő beruházások kidolgozásához nyújtott technikai segítség finanszírozásához. Az eredeti eszközt az Európai Beruházási Bank kezelte, 2011-ben két további eszközzel egészül majd ki[50]. Az ELENA már működésének első évében tíz projektnek adott zöld utat, amelyek együttesen mintegy 18 millió EUR összegű támogatást nyújtanak a végső kedvezményezetteknek, és hároméves futamidejük alatt ezáltal közel 1,5 milliárd EUR nagyságrendű beruházást mobilizálhatnak.

- Pénzügyi közvetítés: A nemzetközi pénzügyi szervezetek és egyéb állami bankok által biztosított hitelkeretek – helyi bankok közreműködésének köszönhetően – jelentős finanszírozási forrásul szolgálnak az energiahatékonyság növelését szolgáló projektekhez. Uniós finanszírozással gyakran technikai segítségnyújtás céljából élnek – vagy a részt vevő bankok kapacitásépítéséhez, vagy különböző intézkedésekhez, például a végső kedvezményezettek energiaauditjának lebonyolításához.

- Európai gazdaságélénkítési terv: E terv alapjaiból az „energiahatékony épületek” köz-magán társulás 1 milliárd EUR finanszírozásban részesül olyan kutatási módszerek és technológiák megvalósításához, amelyekkel csökkenthető az új és a felújított épületek energiafogyasztása. A Bizottság emellett az Európai Beruházási Bankkal közösen jelenleg egy elkülönített beruházási alap létrehozásán dolgozik, amely a terv le nem hívott forrásaiból energiahatékonysági és megújuló energiával kapcsolatos projekteket támogatna. Az alap 2011 folyamán kezdi meg működését.

- Kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó keretprogram (2007–2013): A keretprogram teljes egyedi „Együttműködés” programján átívelő, horizontális intézkedésként ez az uniós eszköz az energiahatékonysági kutatást és innovációt támogatja: eddig több mint 200 projekt finanszírozásához járult hozzá mintegy 1 milliárd euróval.

A következő többéves pénzügyi keret meghatározásakor a Bizottság értékelni fogja az uniós támogatási programok eredményeit és az általuk létrehozott európai többletértéket. Megvizsgálja a meglévő uniós pénzügyi mechanizmusok fejlesztésének lehetséges területeit, és feltérképezi, hogy milyen további megoldásokkal lehetne energiahatékonysági beruházásokat beindítani az energiával és az éghajlattal kapcsolatban 2020-ra kitűzött uniós célok teljesítéséhez szükséges mértékben.

6. Megtakarítások a fogyasztói oldalon

A fogyasztók által használt készülékek (például háztartási eszközök és intelligens fogyasztásmérők) energiateljesítményének javítására nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mivel ezek révén a fogyasztók figyelemmel kísérhetik és optimalizálhatják energiafogyasztásukat és költségmegtakarítást érhetnek el. A Bizottság ennek érdekében gondoskodni fog arról, hogy a fogyasztói érdekek a címkézéssel, az energiatakarékossági információkkal, a fogyasztásméréssel és az IKT alkalmazásával kapcsolatos technikai munka során kellőképpen érvényre jussanak. A Bizottság ehhez tanulmányozni fogja a fogyasztói magatartást és a vásárlói szokásokat, és a fogyasztók körében előzetesen felméri az egyes szakpolitikai alternatívák eredményességét, hogy meghatározza azon megoldásokat, amelyek alkalmazása várhatóan meghozná a kívánt magatartásbeli változást. A folyamat legkorábbi szakaszában egyeztetni fog a fogyasztói szervezetekkel. A fogyasztóknak világos, pontos és naprakész információkra van szükségük energiafogyasztásukról – ennek ma még legtöbbször híján vannak. Mindössze 47%-uk van tisztában azzal, hogy mennyi energiát fogyaszt[51]. Fontos az is, hogy az energiahatékonysági beruházások költségeivel és előnyeivel kapcsolatban hiteles forrásból tájékozódhassanak. A Bizottság az energiahatékonysági politika jogi keretének felülvizsgálatakor ezen kérdések mindegyikére ki fog térni.

- Az energia- és erőforrás-hatékony készülékek népszerűsítése

Az épületek, valamint a hűtő-, fűtő-, szellőztető vagy világító berendezések energiateljesítményének javítása azon módszerek egyike, amelyek révén kézzelfoghatóvá válik az energiahatékonysági intézkedések jótékony hatása a családi kasszára. A környezetbarát tervezéssel kapcsolatban már bevezetett energiahatékonysági normáknak és a háztartási készülékek[52] energiacímkéinek köszönhetően a fogyasztók eddig is jelentős energiamegtakarításra tehettek szert, a csúcsminőségű áruk európai gyártói pedig üzleti lehetőségekkel gazdagodtak. A környezetbarát tervezéssel kapcsolatos jelenlegi munkatervnek[53] megfelelően a Bizottság további készülékekre is kiterjeszti ezt a szemléletet, így szigorúbb fogyasztási normákat határoz meg a kazánok, vízmelegítők, számítógépek, légkondicionáló berendezések, szárítógépek, szivattyúk, porszívók, és további fényforrástípusok vonatkozásában. Ezen túlmenően új munkaterv készül majd a 2012–2014. időszakra.

Az energiafogyasztást jelző címkék elengedhetetlen kellékei ennek a szemléletnek. Akkor a leghatékonyabbak, ha a fogyasztói választás módját tekintik kiindulópontnak. A Bizottság felmérést fog készíteni arról, hogy a fogyasztók miként értelmezik az energiacímkéket. A felmérés alapján az energiacímkézéssel kapcsolatos jövőbeli intézkedésekben jobban megjelenhetnek a fogyasztói érdekek (például az egyes címkék fogyasztói megítélése és a marketing hatása), és a fogyasztói szervezetekkel folytatott párbeszéd is támogatást nyer.

Az EU-ban a nyílászárók 40%-a ma egyrétegű üvegből, másik 40%-uk pedig régi, bevonat nélküli kétrétegű üvegből készült[54]. A Bizottság ösztönözni kívánja a hatékonyabb épületelemek piaci térnyerését, például a nyílászárókra vonatkozó környezetbarát tervezési vagy címkézési keretrendszerek alkalmazásával.

A környezetbarát tervezéssel és energiacímkézéssel kapcsolatos jövőbeni munkája során a Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy adott esetben az egyedi termékek mellett teljes rendszerekre is minősítés kerüljön. A felsorolt intézkedések hathatósságát azzal kívánja biztosítani a Bizottság, hogy folytatja a termékek teljes élettartamának energetikai kihatásait vizsgáló elemzőmunkát. Mindemellett meg kívánja erősíteni a piacfelügyeletet, hogy ezzel biztosítsa a termékkövetelmények megfelelő végrehajtását, és támogat minden olyan intézkedést, amely segít a fogyasztóknak, a beszerelőknek és a kiskereskedőknek az energiacímkék legmegfelelőbb használatában.

- A fogyasztók felvértezése új technológiákkal

A jelenlegi uniós szabályozás[55] már rendelkezik a végső fogyasztók rendszeres tájékoztatásának kötelezettségéről annak érdekében, hogy a fogyasztók a felhasználással egy időben tisztában legyenek az elfogyasztott energia mennyiségével, és adott esetben szabályozni tudják energiafogyasztásaikat az összes fő energiafajta (villamos energia, gáz, fűtés, hűtés és meleg víz) mérésére felszerelt külön fogyasztásmérők adatai ismeretében. Az energiaárakról és -költségekről számlaértesítőiken és szerződéseiken keresztül is értesülniük kell. Olyan módszereket kell megismertetni velük, amelyek segítenek az energiahatékonyság javításában például azáltal, hogy a fogyasztók saját fogyasztási adataikat referenciaértékekkel vagy a rendelkezésre álló energiahatékony megoldások értékeivel vethetik össze.

A gyakorlatban ezek a fogyasztói jogok még nem érvényesülnek maradéktalanul. A tájékoztatást a fogyasztói igényekre kellene szabni. A Bizottság a tagállamokkal közösen azon dolgozik majd, hogy a fentiek, valamint az európai energiahatékonysági jogszabályok egyéb rendelkezései minden tekintetben teljesüljenek.

Az elkövetkezendő években kiépítésre kerülő európai „intelligens hálózat” minőségi változást fog hozni a villamosenergia-ellátással és -fogyasztással kapcsolatos információk gyűjtése és közlése terén. Ezen információk birtokában a fogyasztók energiát takaríthatnak meg. A tagállamokkal szemben elvárás, hogy 2020-ig végső fogyasztóik legalább 80%-át lássák el intelligens fogyasztásmérőkkel, amennyiben ennek előnyeit nemzeti költség-haszon elemzés[56] következtetései is alátámasztják. Fontos, hogy ezek az intelligens technológiák más hálózatok, például fűtő-, hűtő- és gázhálózatok[57] esetében is alkalmazást nyerjenek, és az így kiépült intelligens hálózatok az energiahatékonysági szolgáltatások jól működő, interoperábilis piacát hozzák létre. Az intelligens hálózatok és fogyasztásmérők adják majd az intelligens készülékek alapját, amelyek további energiamegtakarítást eredményeznek a megvásárolt energiahatékony készülékek arányának növelése révén. Az intelligens hálózatok kiépítésével új szolgáltatások látnak majd napvilágot, amelyekkel az energiaszolgáltató társaságok és az IKT-szolgáltatók lehetőséget biztosíthatnak ügyfeleik számára az energiafogyasztás nyomon követésére és gyakori ellenőrzésére (akár az interneten vagy mobiltelefonon keresztül), illetve a számlaértesítőkben külön készülékekre lebontva megjeleníthetik az energiafogyasztást. A lakossági fogyasztók számára jelentkező előnyökön túl az energiafogyasztás pontos ismerete ösztönzőleg fog hatni a vállalkozások és közhivatalok energiaszolgáltatások iránti keresletére is, az energiaszolgáltató társaságok pedig hiteles szerződéseket tudnak majd kínálni az energiateljesítményre vonatkozóan, amelyek az ígért fogyasztáscsökkenést produkálják. Az intelligens hálózatok, fogyasztásmérők és készülékek – anyagi ösztönzés révén – megadják annak lehetőségét, hogy a fogyasztók inkább csúcsidőn kívüli, kevésbé költséges időszakban vagy a szél- és napenergia bőséges rendelkezésre állásakor működtessék energiafogyasztó készülékeiket. Kényelmi szolgáltatásként pedig végezetül módot nyújtanak a készülékek távoli be- és kikapcsolására, ezzel is energiát takarítva meg.

Mindezen lehetőségek kiaknázásához a fogyasztásmérők és energiafogyasztó készülékek megfelelő szabványaira van szükség, és arra kell kötelezni a szolgáltatókat, hogy megfelelő információkkal lássák el a fogyasztókat az energiafogyasztással kapcsolatban (például világos számlaértesítőkkel), külön kitérve arra, hogy hová fordulhatnak tanácsért energiaigényük, s ezáltal költségeik csökkentéséhez. A Bizottság ehhez olyan célravezető intézkedésekre tesz majd javaslatot, amelyek révén a technológiai újítások, köztük az intelligens hálózatok és fogyasztásmérők garantáltan be tudják tölteni a nekik szánt szerepet. Az intézkedések között szerepelnek majd a tájékoztatás tartalmára és formájára vonatkozó minimumkövetelmények is.

Szintén a Bizottság feladata azt biztosítani, hogy az energiacímkéken (energiateljesítmény-minősítésekben) és az épületek vagy készülékek szabványaiban minden lehetséges esetben megjelenjenek az adott készülékek és épületek intelligens hálózatba való bekapcsolását lehetővé tevő technológiák, amelyekkel zökkenőmentesen integrálhatóak ezek az eszközök az intelligens hálózatokba és fogyasztásmérési infrastruktúrába. Elsőként a hűtőszekrényeket, fagyasztókat és hőszivattyúkat lehetne felkészíteni a hálózati működésre.

7. Közlekedés

Az ebben a tervben részletesen ismertetett egyéb ágazatokhoz hasonlóan energiamegtakarítás szempontjából a közlekedés is kulcsfontosságú területnek számít – a végső energiafogyasztásból 32%-kal[58] részesedik. Az energiafelhasználást tekintve a közlekedés a leggyorsabban növekvő ágazat, amely egyben a fosszilis tüzelőanyagoktól való legerősebb függőséggel jellemezhető. A közlekedésről szóló, közeljövőben megjelenő fehér könyv stratégiát határoz meg a közlekedési ágazat energiahatékonyságának javítására, melyben egyebek mellett helyet kapnak a következők: az összes modalitást felölelő, fejlett közlekedésirányítási rendszerek bevezetése, a multimodális közlekedést előmozdító infrastrukturális beruházások és egy egységes európai közlekedési térség megteremtése, intelligens árképzés, hatékonysági normák modalitástól függetlenül az összes járműre, valamint a gépjármű-innovációt ösztönző egyéb intézkedések.

8. A nemzeti erőfeszítéseket összefogó keretrendszer

A tagállamok kulcsszerepet játszanak abban, hogy energiahatékonysági politikák és intézkedések bevezetésével teljesíthető legyen a 20%-os célkitűzés. Az energiaszolgáltatásokról szóló irányelvben foglaltak alapján létrejött nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek megteremtették az energiahatékonysági politikaalakítás nemzeti keretét a végfelhasználói ágazatokban[59]. Az energiatermeléstől a végfelhasználásig minden ágazatot érintő ezen új energiahatékonysági tervből egyértelműen látszik, hogy a nemzeti keretrendszerek hatókörét ki kell terjeszteni a teljes energiaellátási láncra, hogy további energiamegtakarítási lehetőségeket tudjunk kihasználni[60].

Az Európa 2020 stratégia keretében folytatott előzetes politikai koordináció első európai szemeszterének beindítása ugyanakkor új lehetőségeket nyit meg a Bizottság számára a tagállamok éves energiahatékonysági teljesítményének nyomon követésére és értékelésére.

Mivel a 20%-os európai célkitűzés irányában elért előrelépés értékeléséhez elengedhetetlen a nemzeti eredmények nyomon követése, a Bizottság az elkövetkezendő hónapokban elemezni fogja, hogy a nyomon követéshez milyen keret lenne a legcélravezetőbb.

9. Következtetések

Az ebben a tervben körvonalazott intézkedések célja, hogy ne maradjanak olyan szürke területek, amelyek meghiúsíthatják az EU 20%-os célkitűzésének teljesítését, 2050-re megvalósuljon az elképzelt alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony gazdaság, valamint nőjön az energiaforrásoktól való függetlenség és az ellátás biztonsága. A terv maradéktalan végrehajtása jelentős energiamegtakarításhoz vezet: becslések szerint a közszektor fellépései és a készülékek új energiahatékonysági minimumkövetelményei 100 Mtoe energia megtakarítását eredményezik, de hasonló nagyságrendű megtakarítással lehet számolni a közlekedési ágazatban végrehajtott intézkedések nyomán is, valamint az energiaszolgáltatók által indukált fogyasztói energiamegtakarításból adódóan[61].

A tervben előirányzott kötelező erejű intézkedések végrehajtása megfelelő jogi eszközökön keresztül történik, jogalkotási javaslat fog születni például az energiaszolgáltatásról és a kapcsolt energiatermelésről szóló meglévő irányelvek felülvizsgálatáról[62]. 2011-ben tehát a következő feladatok várnak ránk: az említett jogalkotási javaslat elfogadása[63], a környezetbarát tervezésre és az energiateljesítményt jelző címkézésre vonatkozó új intézkedések elfogadása, az Intelligens városok és Intelligens közösségek kezdeményezés elindítása, és javaslatok kidolgozása a 2011-es költségvetési vitán tárgyalandó pénzügyi eszközökkel kapcsolatban.

A Bizottság felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és az összes érdekeltet, hogy szentesítsék ezt az új energiahatékonysági tervet és vegyenek részt tevékenyen a végrehajtási intézkedésekről szóló vitákban, valamint szorosan működjenek együtt a terv végrehajtásában.

[1] COM(2010) 2020.

[2] Az energiahatékonyság tulajdonképpen annyit jelent, hogy kevesebb energia felhasználásával tartjuk fenn a gazdasági tevékenységek, illetve szolgáltatások ugyanazon szintjét, az energiamegtakarítás tágabb fogalom, amely már magatartásbeli változásokat, illetve a gazdasági tevékenység korlátozását is magában foglalja. A gyakorlatban nehéz e két dolgot különválasztani, így ezek a kifejezések gyakran egymás szinonimájaként szerepelnek – többek között ebben a közleményben is.

[3] „Negajoule” az az energiamennyiség, amelynek fogyasztása fokozott energiahatékonyság révén elkerülhető. Az EU-27-ben 1996 és 2007 között a végfelhasználók körében elért 13%-os energiahatékonyság-növekedés például éves szinten mintegy 160 Mtoe energiamegtakarításnak felelt meg (Overall Energy Efficiency Trends and Policies in the EU27 - ADEME 2009).

[4] 7224/1/07 REV 1.: a 2007. március 8–9-i Európai Tanács elnökségi következtetései. A célkitűzés teljesítése 2020-ra 368 millió tonna kőolajnak (Mtoe: millió tonna kőolaj-egyenérték) megfelelő mennyiségű elsődleges energia (a nem energia célú felhasználással csökkentett teljes belső energiafogyasztás) megtakarítását eredményezi az erre az évre előre jelzett 1842 Mtoe energiafogyasztáshoz képest. A célkitűzést az Európai Tanács 2010 júniusában megerősítette (2010/6/17, EUCO 13/10).

[5] COM(2010) 639.

[6] A lépésekre a 2006. évi energiahatékonysági cselekvési terv keretében került sor (COM(2006) 545); az eddig elért eredményeket pedig a kapcsolódó SEC(2011) 275 bizottsági szolgálati munkadokumentum értékeli.

[7] A Bizottság legfrissebb becslései alapján és a 2009 decemberéig végrehajtott energiahatékonysági intézkedéseket figyelembe véve.

[8] Az Európai Tanács következtetései, 2011/2/4, EUCO 2/11.

[9] COM(2011) 21 végleges.

[10] COM(2011) XXX

[11] COM(2008) 772: a Bizottság Közleménye: Energiahatékonyság: a 20%-os cél elérése

[12] A becslések építőipari adatokon alapulnak. Lásd SEC(2011) 277: Az energiahatékonysági tervet kísérő hatásvizsgálat.

[13] SEC(2011) 277: Az energiahatékonysági tervet kísérő hatásvizsgálat.

[14] 2010/2107 (INI): Az Európai Parlament „Revision of the Energy Efficiency Action Plan” című saját kezdeményezésű jelentése.

[15] Lásd a 13. lábjegyzetet.

[16] Ecorys, Ecofys és BioIntelligence (2010): Tanulmány az EU energiamegtakarítási cselekvési tervéhez készült hatásvizsgálat alátámasztásához. A becslés polgáronként 5 m² nagyságú középülettel számol, ami összesen 2,5 milliárd m² alapterületnyi középületnek felel meg az Európai Unióban (a szociális lakásokat nem számolva). A teljes alapterület 21 milliárd m².

[17] COM(2008) 400: A Bizottság közleménye: Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés.

[18] A 2009/33/EK irányelv a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról – lásd még a nemrégiben beindított „tiszta járművek” portált, amely a közhivataloknak mint végfelhasználóknak segít az irányelv végrehajtásában azzal, hogy a létező gépjárműtípusokról életciklus alapú összehasonlító elemzést ad (http://www.cleanvehicles.eu).

[19] Az Energy Star program értelmében, amely a tagállamok központi kormányzati hatóságai és az uniós intézmények számára előírja, hogy a beszerzett berendezések energiahatékonysága legalább az Energy Star követelményeinek feleljen meg (106/2008/EK).

[20] A 2010/31/EU irányelv az épületek energiateljesítményéről.

[21] Ezt a jogi aktust – a tervben vázolt egyéb kötelező erejű intézkedésekhez hasonlóan – alapos hatásvizsgálat fogja megelőzni, melynek részét képezi majd a felújítás előirányzott éves ütemének mélyreható elemzése, valamint a megvalósítás legcélravezetőbb módszerének és a felügyeleti mechanizmusnak a vizsgálata.

[22] Az arány tagállami szintre vonatkozik. Az EU-27 viszonylatában a felújítás jelenlegi aránya 1,2% és 1,5% között mozog évente. A magasabb arány az 1000 m²-nél nagyobb alapterületű épületek, azaz leginkább középületek korszerűsítését tükrözi, és ezért van az, hogy a jelenlegi arány megkétszerezése 3%-ot eredményez. Lásd a 13. lábjegyzetet és a SEC(2008) 2865 dokumentumot.

[23] Többek között Dániában, Franciaországban és Németországban.

[24] 2005-ben a közvilágítás villamosenergia-szükséglete 36 TWh volt.

Lásd: http://ec.europa.eu/governance/impact/ia_carried_out/docs/ia_2009/sec_2009_0324_en.pdf.

[25] A szövetségi eljárás 2008 januárjában indult, ahhoz a szöveg végleges változatának elfogadásától, 2008 októberétől kezdtek csatlakozni a különböző városok és régiók. Lásd: http://www.eumayors.eu/home_en.htm.

[26] A „zöld” infrastruktúra kezdeményezés – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik módjaként – a fák és növények természetes hűtőhatására épít, csökkentve ezáltal a légkondicionálás iránti igényt. Áradások kockázatának csökkentésére, a víz, a levegő és az ökoszisztéma minőségének javítására szintén alkalmazható. COM(2009) 147 végleges, 5. o., COM(2011) 17 végleges, 8. o.

[27] 2008-as adat. Lásd: Eurostat, Energy, transport and environment indicators, 2010.

[28] A Green Building várostervezési program keretében végzett korszerűsítés során 80%-os költséghatékony csökkentésre is volt példa.

[29] Az Intelligens energia – Európa program keretén belül építőipari dolgozóknak az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos képzésre és képesítésre irányuló kezdeményezés előzetes értékelése. Lásd Ecorys, Ecofys és BioIntelligence (2010): Tanulmány az EU energiamegtakarítási cselekvési tervéhez készült hatásvizsgálat alátámasztásához, 34.o.

[30] COM(2010) 682.

[31] Az EU-ban becslések szerint mintegy 700–1040 energiaszolgáltató társaság tevékenykedik, amelyek összességében 6,7–8,5 milliárd eurós piaci volument képviselnek. A piac potenciálisan mintegy 25 milliárd euróra bővülhet. Lásd: Bertoldi, Marino, Rezessy, Boza-Kiss (2010): Energy Service Companies market in Europe – JRC.

[32] A jegyzék nemzeti szintű lehet, abban bármely energiaszolgáltató szerepelhet. Kizárólag tájékoztatási eszközként szolgál majd. Feltételezve, hogy a jegyzékbe való felvétel nem lesz akkreditációhoz vagy minősítéshez kötve, gondoskodni kell arról, hogy a jegyzék ne járjon kedvezőtlen hatásokkal, például ne határolja be eleve a szolgáltatások piacát. A minőségi tanúsítványok és referenciák önkéntes feltüntetésével hozzá lehet járulni ahhoz, hogy a kínált szolgáltatások minősége iránti bizalom erősödjön.

[33] COM(2010) 677/4: A Bizottság közleménye: Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve.

[34] A módosított 2003/87/EK irányelv.

[35] A 2010/75/EU irányelv.

[36] A 2004/8/EK irányelv a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról.

[37] Például az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország, Dánia, valamint Flandria.

[38] Ecorys, Ecofys és BioIntelligence (2010): Tanulmány az EU energiamegtakarítási cselekvési tervéhez készült hatásvizsgálat alátámasztásához.

[39] SEC(2011) 277: Az energiahatékonysági tervet kísérő hatásvizsgálat.

[40] 2008-as adat. Lásd: Eurostat, Energy, transport and environment indicators, 2010.

[41] A 2003/96/EK irányelv.

[42] Lásd a COM(2009) 594 ELECTRA közleményt.

[43] Eurochambres (2010): Energy efficiency in SMEs: Success Factors and Obstacles.

[44] A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy amennyiben a támogatási intézkedések állami támogatást is magukban foglalnak, a tagállamoknak mindenkor az Európai Unió működéséről szóló szerződés állami támogatásra vonatkozó 107. és 108. cikkében foglalt szabályoknak megfelelően kell eljárniuk.

[45] Lehetőség szerint egy átfogó környezetközpontú irányítási rendszer szerves részeként.

[46] E megközelítés középpontjában a (1) termékek, (2) gépi rendszerek (pl. elektromos motorok, frekvenciaváltók, szabályozó berendezések és szivattyúk) és (3) létesítmények (pl. létesítmény-ellenőrzés) állnak.

[47] Az IKT-ágazatra vár az a feladat, hogy az energiateljesítmény és az ÜHG-kibocsátás mérésére alkalmas, egységes módszertant dolgozzon ki és alkalmazzon, és találja meg a javulásindukáló képesség számszerűsítésének harmonizált módját (COM(2010) 245: Az európai digitális menetrend).

[48] http://ec.europa.eu/energy/technology/set_plan/set_plan_en.htm

[49] A 397/2009/EK és a 832/2010/EU rendelet.

[50] Ezeket a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB) fogja kezelni.

[51] SEC(2010) 1409: A kiskereskedelmi villamosenergia-piacok működésének vizsgálata az Európai Unió fogyasztói tekintetében.

[52] Hűtőszekrények, fagyasztók, televíziók, mosogatógépek, mosógépek, ventilátorok, a fényforrások bizonyos típusai, a digitális televíziózáshoz szükséges dekóderek.

[53] COM(2008) 660: A Bizottság közleménye a környezetbarát tervezésről szóló irányelv keretében megvalósuló 2009–2011. évi munkaterv létrehozásáról.

[54] A TNO által a Glass for Europe megbízásából készített becslés.

[55] 2006/32/EK, 2009/72/EK és 2009/73/EK irányelv.

[56] 2009/72/EK irányelv a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról.

[57] A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv értelmében ésszerű időn belül gondoskodni kell kiskereskedelmi piacokról és intelligens fogyasztásmérésről.

[58] 2008-as adat. Lásd: Eurostat, Energy, transport and environment indicators, 2010-es kiadás.

[59] Lásd a kapcsolódó SEC(2011) 276 bizottsági szolgálati munkadokumentumot: Nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek: tájékoztatás a végrehajtásról.

[60] Az energiahatékonyságra vonatkozó meglévő uniós vívmányokat az Energiaközösségről szóló szerződés részes feleként délkelet- és kelet-európai szomszédjaink is átveszik (illetve a legújabb vívmányok esetében ezek átvétele most van folyamatban). Az energiahatékonyság előmozdításának keretrendszere, s ezen belül a 20%-os célkitűzés tehát azokra a partnerekre is vonatkozik, amelyek csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz. Az EU új energiahatékonysági kezdeményezéseivel automatikusan kiegészülnek az Energiaközösségről szóló szerződés vívmányai.

[61] Ezek intézkedés-specifikus energiamegtakarítási becslések, lehetnek köztük átfedések.

[62] A 2006/32/EK és a 2004/8/EK irányelv.

[63] A javaslatban helyet kapnak az ebben a tervben érintett, következő tárgyú intézkedések: áruk, szolgáltatások és szakipari munkák közbeszerzése; középületek felújítása, energiateljesítmény alapú szerződések; megosztott ösztönzés az energiateljesítmény javítására; energiaszolgáltató társaságok; az energiatermelés hatékonysága; a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésből származó villamos energia hozzáférése az energiahálózathoz; energiamegtakarítási kötelezettségek; energiaauditok; az energiafogyasztók tájékoztatása; és energiahatékonyság a hálózati szabályozásban.