(1)

A 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) több alkalommal jelentősen módosították (5). A rendeletet az áttekinthetőség és észszerűség érdekében célszerű kodifikálni.

(2)

A belső piac megfelelő működése és az Unión belül a határon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében alapvető jelentőséggel bír, hogy a határon átnyúló, euróban történő fizetésekre felszámított díjak azonosak legyenek az egy adott tagállamon belüli, ennek megfelelő fizetésre felszámított díjjal.

(3)

A főként vagy kizárólag papíralapú fizetési eszközöket, így a csekkeket illetően nem célszerű a díjak egyenlőségének elvét alkalmazni, mivel ezek jellegükből fakadóan nem olyan hatékonyan feldolgozhatók, mint az elektronikus fizetések.

(4)

A díjak egyenlőségének elvét a papíralapú vagy készpénzben kezdeményezett vagy befejezett fizetések esetében kell alkalmazni, amelyeket a fizetési eljárás során elektronikusan dolgoznak fel, a csekkek kivételével, és ezt kell alkalmazni minden más, közvetlenül vagy közvetetten valamely fizetési művelethez kapcsolódó díjra is, ideértve az egy adott szerződéshez kapcsolódó díjakat. Közvetett díjak például az állandó fizetési megbízás létrehozásáért felszámított díjak, vagy a fizetési kártya, betéti kártya vagy hitelkártya használatáért felszámított díjak, amelyeknek az Unión belül a belföldi és a határon átnyúló fizetési műveletek esetében is azonosnak kell lenniük.

(5)

A fizetések piaca széttöredezésének megakadályozása érdekében célszerű a díjak egyenlőségének elvét alkalmazni. E célból a határon átnyúló fizetési műveletek minden kategóriájára vonatkozóan meg kell határozni egy belföldi fizetést, amely a határon átnyúló fizetéssel azonos vagy ahhoz nagyon hasonló jellemzőkkel rendelkezik. A határon átnyúló fizetésnek megfelelő belföldi fizetés meghatározásához többek között a következő kritériumok alkalmazhatók: a fizetés kezdeményezéséhez, a végrehajtásához és befejezéséhez használt csatorna, az automatizáltság foka, bármely típusú fizetési garancia, az ügyfél jogállása és a pénzforgalmi szolgáltatóhoz fűződő kapcsolata, illetve a felhasznált készpénz-helyettesítő fizetési eszköz az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 4. cikkének 14. pontja értelmében. Ezen kritériumok nem tekintendők teljeskörűnek.

(6)

Az illetékes hatóságoknak, amennyiben azt szükségesnek tartják, az egymásnak megfelelő fizetési műveletek meghatározására vonatkozó iránymutatásokat kell kiadniuk. A Bizottságnak – adott esetben a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 85. cikke (1) bekezdésével létrehozott pénzforgalmi bizottság segítségével – megfelelő iránymutatást kell nyújtania, és segítenie kell az illetékes hatóságokat.

(7)

A belső piac működésének megkönnyítése érdekében, valamint az euroövezeti és euroövezeten kívüli tagállamok pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevői közötti, az euróban történő határon átnyúló fizetések tekintetében fennálló egyenlőtlenségek elkerülése céljából biztosítani kell, hogy az Unión belül euróban történő határon átnyúló fizetések díjait összehangolják azon tagállam nemzeti pénznemében végzett megfelelő belföldi fizetések díjaival, amely tagállamban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója működik. A pénzforgalmi szolgáltatót úgy kell tekinteni, hogy abban a tagállamban működik, amelyben szolgáltatásait a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek nyújtja.

(8)

A pénznemek közötti átváltási díjak jelentős költséget jelentenek azoknál a határon átnyúló fizetéseknél, ahol a fizető fél tagállama és a kedvezményezett tagállama eltérő pénznemet használ. Az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikke előírja, hogy az alkalmazott díjak és átváltási árfolyamok átláthatóak legyenek, 52. cikkének 3. pontja tájékoztatási követelményeket határoz meg a keretszerződés hatálya alá tartozó fizetési műveletek tekintetében, 59. cikkének (2) bekezdése pedig a bankjegykiadó automatán (ATM) vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó felek általi tájékoztatási követelményekre vonatkozik. További intézkedéseket kell meghatározni a fogyasztóknak a pénznemek közötti átváltási szolgáltatások túlzottan magas díjaival szembeni védelme érdekében, és annak biztosítására, hogy a fogyasztók megkapják a pénznemek közötti átváltás legjobb lehetőségének kiválasztásához szükséges tájékoztatást.

(9)

A végrehajtandó intézkedéseknek megfelelőeknek és költséghatékonyaknak kell lenniük. Ugyanakkor azokban a helyzetekben, amelyekben a fizető fél az ATM-en vagy az értékesítés helyén a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségei közül választhat, a tájékoztatásnak lehetővé kell tennie az összehasonlítást, hogy a fizető fél megalapozott döntést hozhasson.

(10)

Az összehasonlíthatóság megvalósulása érdekében valamennyi kártyaalapú fizetés esetében a pénznemek közötti átváltási díjakat azonos módon, nevezetesen az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott legfrissebb rendelkezésre álló euro devizaárfolyamokhoz képest számított százalékos árrések formájában kell közölni. Az eurótól eltérő két pénznem közötti átváltás esetén az árrés alapulhat az EKB két különböző árfolyamából származó valamely árfolyamon is.

(11)

Az (EU) 2015/2366 irányelvben a pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozóan megállapított általános tájékoztatási követelményekkel összhangban a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók a fizetési művelet kezdeményezését megelőzően kötelesek tájékoztatást adni a pénznemek közötti átváltási díjaikról. Az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó feleknek egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást kell adniuk e szolgáltatások általuk alkalmazott díjairól, például úgy, hogy a kasszánál vagy digitális formában a terminálon, illetve online vásárlás esetén a képernyőn megjelenítik a díjaikat. Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésében említett tájékoztatáson felül a fizetés kezdeményezése előtt az említett feleknek konkrét tájékoztatást kell adniuk a kedvezményezett által használt pénznemben a kedvezményezettnek fizetendő összegről, valamint a fizető fél számlájának pénznemében a fizető fél által fizetendő teljes összegről. A kedvezményezett által használt pénznemben fizetendő összegnek ki kell fejeznie a megvásárlandó áruk vagy szolgáltatások árát, és az említett összeg megjelenítése a fizetési terminál helyett lehetséges a pénztárnál is. A kedvezményezett által használt pénznem általában a helyi pénznem, de a szerződési szabadság elvének megfelelően egyes esetekben más uniós pénznem is lehet. A fizető fél által számlájának pénznemében fizetendő teljes összegnek tartalmaznia kell az áruk vagy szolgáltatások árát és a pénznemek közötti átváltási díjakat. Ezenfelül a nyugtán vagy más tartós adathordozón mindkét összeget dokumentálni kell.

(12)

Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, ha a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást ATM-en vagy az értékesítés helyén kínálják, a fizető fél számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a szolgáltatást elutasítsa, és helyette a kedvezményezett által használt pénznemben fizessen.

(13)

Annak érdekében, hogy a fizető fél ATM-en vagy az értékesítés helyén összehasonlíthassa a pénznemek közötti átváltási lehetőségek díjait, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának nem csupán a keretszerződésük szerződési feltételei között kell feltüntetnie a pénznemek közötti átváltás alkalmazandó díjaira vonatkozó, teljes mértékben összehasonlítható tájékoztatást, hanem ezt a tájékoztatást nyilvánossá kell tennie valamilyen széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus platformon, különösen ügyfeleknek szóló weboldalain, online banki szolgáltatásainak weboldalain és mobiltelefonos banki szolgáltatásainak alkalmazásaiban, könnyen érthető és hozzáférhető módon. Ez elősegítené az összehasonlító weboldalak fejlesztését, hogy a fogyasztók külföldi utazás vagy vásárlás alkalmával könnyebben összehasonlíthassák az árakat. Ezen túlmenően más pénznemben teljesítendő kártyaalapú fizetés alkalmával a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának emlékeztetnie kell a fizető felet az alkalmazandó pénznemek közötti átváltási díjakra valamely széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus kommunikációs csatornán keresztül, például SMS-üzenetek, e-mailek vagy a fizető fél mobiltelefonos banki szolgáltatási alkalmazásán belüli automatikus értesítések formájában. A pénzforgalmi szolgáltatóknak és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek meg kell állapodniuk, hogy melyik elektronikus kommunikációs csatornát használják a pénznemek közötti átváltási díjakról szóló tájékoztatás céljára, figyelembe véve a fizető fél elérésének leghatékonyabb módját. A pénzforgalmi szolgáltatóknak azt is el kell fogadniuk, ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő nem kíván a pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozó tájékoztatást tartalmazó elektronikus üzeneteket kapni.

(14)

Időszakos emlékeztetők küldése helyénvaló abban az esetben, ha a fizető fél hosszabb ideig külföldön tartózkodik, például kiküldetésben van vagy külföldön tanul, vagy ha a fizető fél rendszeresen használ kártyát helyi pénznemben teljesített online vásárlásra. Az ilyen emlékeztetők küldésére vonatkozó kötelezettség biztosítaná, hogy a fizető fél tájékoztatást kapjon a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségeinek mérlegelése során.

(15)

Fontos megkönnyíteni a határon átnyúló fizetések pénzforgalmi szolgáltatók általi végrehajtását. E tekintetben ösztönözni kell az egységesítést, többek között a fizetési számla nemzetközi azonosító száma (IBAN) és az üzleti azonosító kód (BIC) használatát illetően. Ezért a pénzforgalmi szolgáltatóknak a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőit tájékoztatniuk kell az IBAN-jelzőszámról és a BIC-kódról az adott számla tekintetében.

(16)

A fizetésimérleg-statisztikák folyamatos, megfelelő időben történő és hatékony szolgáltatásának garantálása érdekében az egységes eurofizetési térségről (SEPA) szóló megállapodás keretében kívánatos azt biztosítani, hogy a fizetésekre vonatkozó, könnyen elérhető olyan adatokat, mint az IBAN, a BIC és a művelet összege, vagy a különböző készpénz-helyettesítő fizetési eszközökre vonatkozó alapvető, összesített adatokat továbbra is lehessen gyűjteni, amennyiben az adatgyűjtési folyamat nem zavarja meg a fizetések automatizált feldolgozását, és teljes mértékben automatizálható. Ez a rendelet nem érinti a más szakpolitikai célokkal – például a pénzmosásnak vagy a terrorizmus finanszírozásának a megelőzésével vagy adóügyi célokkal – összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségeket.

(17)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy hatékonyan ellássák felügyeleti feladataikat és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók megfeleljenek e rendeletnek.

(18)

Annak érdekében, hogy biztosított legyen a jogorvoslat lehetősége e rendelet téves alkalmazása esetén, a tagállamoknak megfelelő és hatékony panasztételi és jogorvoslati eljárásokat kell meghatározniuk a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő fél és a pénzforgalmi szolgáltató közötti viták rendezésére. Fontos továbbá illetékes hatóságok és peren kívüli panasztételi és jogorvoslati testületek kijelölése.

(19)

Az Unión belül az illetékes hatóságok és peren kívüli panasztételi és jogorvoslati testületek tevékeny együttműködése alapvető jelentőséggel bír az e rendelettel összefüggésben felmerülő, határon átnyúló viták zökkenőmentes és megfelelő időben történő rendezése szempontjából. Lehetővé kell tenni, hogy ezen együttműködés az illetékességi területükön érvényes jogszabályok vagy joggyakorlat tekintetében történő információcsere, illetve szükség szerint a panasztételi és jogorvoslati eljárások áttétele vagy átvétele révén valósuljon meg.

(20)

Szükséges, hogy a tagállamok nemzeti jogukban hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg e rendelet be nem tartása esetére.

(21)

E rendelet alkalmazásának az eurón kívüli más pénznemekre történő kiterjesztése egyértelmű előnyökkel járna, különösen az így hatálya alá kerülő fizetések számát illetően. Értesítési eljárást kell meghatározni annak érdekében, hogy azon tagállamok, amelyeknek pénzneme nem az euro, kiterjeszthessék e rendelet alkalmazását a nemzeti pénznemükben denominált, határon átnyúló fizetésekre.

(22)

A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a határon átnyúló, euróban történő fizetések és a nemzeti pénznemben teljesített belföldi műveletek költségének kiegyenlítésére vonatkozó szabály alkalmazásáról, és a pénznemek közötti átváltásról szóló, e rendeletben meghatározott tájékoztatási követelmények hatékonyságáról. A Bizottságnak további lehetőségeket – és e lehetőségek műszaki megvalósíthatóságát – is elemeznie kell arra vonatkozóan, hogy az egyenlő díjakra vonatkozó szabályt kiterjesszék az összes uniós pénznemre, és hogy tovább javítsák a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, valamint elemeznie kell a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójától eltérő fél által kínált, pénznemek közötti átváltási lehetőség elfogadásának és elutasításának lehetőségét.

(23)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„határon átnyúló fizetés”: a fizető fél vagy kedvezményezett által, vagy kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan lebonyolított olyan fizetési művelet, amelynek esetében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett fél pénzforgalmi szolgáltatója különböző tagállamban működik;

2.

„belföldi fizetés”: a fizető fél vagy kedvezményezett által, vagy kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan lebonyolított olyan fizetési művelet, amelynek esetében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt ugyanazon tagállamban működik;

3.

„fizető fél”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa, és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízás teljesítését engedélyezi, vagy – fizetési számla hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizetési megbízást ad;

4.

„kedvezményezett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamilyen fizetési művelet tárgyát képező pénz szándékolt jogosultja;

5.

„pénzforgalmi szolgáltató”: az (EU) 2015/2366 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett típusok bármelyikébe tartozó jogi személy, valamint az ugyanazon irányelv 32. cikkében említett természetes vagy jogi személy, azonban nem tartoznak ide a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 2. cikke (5) bekezdésének 2. pontjától 23. pontjáig felsorolt azon intézmények, amelyek az (EU) 2015/2366 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése alapján megadott tagállami mentességgel rendelkeznek;

6.

„pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét minőségében pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe;

7.

„fizetési művelet”: a fizető fél vagy a kedvezményezett által vagy a kedvezményezetten keresztül kezdeményezett pénzbefizetés, -átutalás vagy -felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;

8.

„fizetési megbízás”: a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója számára adott, fizetési művelet teljesítésére vonatkozó utasítása;

9.

„díj”: bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének felszámol, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a fizetési művelethez, bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató vagy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó fél az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésével összhangban a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásért felszámol, vagy ezek kombinációja;

10.

„pénz”: bankjegyek és pénzérmék, számlapénz, valamint a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikus pénz;

11.

„fogyasztó”: az a természetes személy, aki saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén kívül eső célból jár el;

12.

„mikrovállalkozás”: olyan vállalkozás, amely a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésének időpontjában a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (10) mellékletének 1. cikke és 2. cikke (1) és (3) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak minősül;

13.

„bankközi díj”: a fizető fél és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói között, az egyes beszedési megbízási műveletekért fizetett díj;

14.

„beszedés”: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során egy fizető fél fizetési számláját megterhelik, és amelynek esetében a fizetési műveletet a fizető fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján a kedvezményezett kezdeményezi;

15.

„beszedési megbízási rendszer”: a pénzforgalmi szolgáltatók közötti, beszedési megbízási műveletek végrehajtása érdekében létrehozott, megállapodás szerinti közös szabályok, gyakorlatok és előírások.