(1)

A tagállamok 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságainak az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó ágazatok vonatkozásában történő meghatározásához a vonatkozó számításokat a rendelkezésre álló legpontosabb adatokra kell alapozni. Ezért az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó és a tagállamok által az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 7. cikke alapján a Bizottsághoz 2020-ben benyújtott teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátást egy átfogó felülvizsgálatot követően állapítják meg. Az 525/2013/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság – az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével – elvégezte a felülvizsgálatot, amely megállapítja a 2005. évre és a 2016-tól 2018-ig tartó időszakra vonatkozó felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátási adatokat az (EU) 2018/842 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

(2)

A felülvizsgált jegyzékadatokhoz hasonlóan pontos adatokra van szükség az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (a továbbiakban: EU ETS) létrehozó 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) hatálya alá tartozó, helyhez kötött létesítményekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó, az ilyen létesítmények hitelesített kibocsátásait tartalmazó uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékből (a továbbiakban: uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék) származó adatok esetében is. Amennyiben a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben szereplő 2005. évi EU ETS kibocsátások nem felelnek meg a 2003/87/EK irányelv vagy az (EU) 2018/842 rendelet jelenlegi hatályának, a kiegészítő kibocsátási adatok a 2003/87/EK irányelv vagy a 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) alapján elfogadott vonatkozó bizottsági határozatok (5), valamint a nemzeti kiosztási tervek és a Bizottság és az érintett tagállamok közötti hivatalos levelezés alapján kerülnek megállapításra.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy a meghatározott éves kibocsátási jogosultságok összhangban legyenek a 2021-től 2030-ig tartó időszak egyes éveire vonatkozóan bejelentett üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal, a tagállamok éves kibocsátási jogosultságait CO2-egyenértékben kell kiszámítani, amelyhez egységesen a globális felmelegedési potenciálra vonatkozó értékeket kell használni, nevezetesen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 5. értékelő jelentésében meghatározott és az (EU) 2020/1044 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (6) mellékletében felsorolt értékeket.

(4)

Az egyes tagállamok 2030-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának – az (EU) 2018/842 rendelet I. mellékletében a 2005-ös kibocsátási szintekhez képest meghatározott, 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekkel összhangban történő – kiszámításához egy ötlépcsős módszert kell alkalmazni.

(5)

Első lépésként meg kell határozni a 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékét. A 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó helyhez kötött létesítmények 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mennyiségét levonják a 2005. évi felülvizsgált teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásból. Az EU ETS-ben csak 2005 után részt vevő tagállamok esetében a 2005. évi kibocsátások 2013/162/EU határozatban meghatározott mennyisége alkalmazandó. A 2003/87/EK irányelv hatályának 2013. évi kiterjesztése úgy tükröződik, hogy a 2020-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultság megfelelő kiigazítása szerinti 2005-ös értéket a 2013/634/EU végrehajtási határozatnak megfelelően a 406/2009/EK határozat szerint számítják ki. Az (EU) 2018/842 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően a számítás – az (EU) 2017/1471 határozatban meghatározottakhoz hasonlóan – a létesítmények lefedettségében 2005 és 2012 között bekövetkezett változásokat is tükrözi.

(6)

Másodszor, az (EU) 2018/842 rendelet I. mellékletében meghatározott százalékos értéknek a 2005. évi számított kibocsátási értékre való alkalmazásával minden egyes tagállamra ki kell számítani a 2030-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságot.

(7)

Harmadszor, minden egyes tagállamra ki kell számítani az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátások 2016., 2017. és 2018. évi átlagos mennyiségét oly módon, hogy az adott tagállam 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlagos felülvizsgált összmennyiségéből levonják a tagállam 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó helyhez kötött létesítményeiből származó, 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátások átlagos hitelesített mennyiségét, valamint a belföldi légi közlekedésből származó CO2-kibocsátásokat.

(8)

Negyedszer, kiszámítják az egyes tagállamok éves kibocsátási jogosultságait a 2021-től 2029-ig tartó időszakra. Ezeket egy lineáris pálya alapján állapítják meg, amely a 2019-től 2020-ig terjedő időszak öttizenketted részénél a 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátással indul és a 2030. évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságnál végződik. Görögország, Horvátország és Magyarország esetében a lineáris pálya 2020-ben kezdődik, mivel ez alacsonyabb jogosultságot eredményez e tagállamok számára.

(9)

Végül az éves kibocsátási jogosultságok kapott értékeit kiigazítják. A 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban az EU ETS-ből kizárt helyhez kötött létesítményekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához kapcsolódó, a tagállamok által a Bizottságnak az említett cikk szerint bejelentett kibocsátási egységek – amennyiben az említett irányelv szerint 2021-től kezdődően nem tartoznak az uniós kibocsátási határérték hatálya alá – az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartoznak. Ezt követően a határértékből levont mennyiségeket hozzá kell adni az érintett tagállamok 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságaihoz. Az (EU) 2018/842 rendelet IV. mellékletében meghatározott kiigazítási mennyiség hozzáadódik a 2021-re vonatkozó éves kibocsátási jogosultsághoz az említett mellékletben felsorolt tagállamok tekintetében.

(10)

Az EU ETS kibocsátási egységeknek a 2021-től 2030-ig tartó időszakban az egyes tagállamok (EU) 2018/842 rendelet 9. cikke szerinti megfelelése céljából a csökkentést követően figyelembe vehető maximális összmennyiségét a tagállamok által az említett rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint bejelentett százalékos arányoknak a 2005. évi kiszámított üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékekre való alkalmazásával kell meghatározni.

(11)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Éghajlatváltozási Bizottság véleményével,