Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2022/C 370/08)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra, amely az e közzététel napjától számított három hónapon belül tehető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„Íslenskt lambakjöt”

EU-szám: PDO-IS-2636 – 2020.9.28.

OEM (X) OFJ ( )

1.   Elnevezés (OEM vagy OFJ)

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Izland

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.1. osztály: Friss hús (valamint vágási melléktermék és belsőség)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

Az „Íslenskt lambakjöt” az Atlanti-óceán északi részén fekvő Izland szigetén született, felnevelt és levágott fajtatiszta izlandi bárányoktól származó húsnak adott elnevezés. A bárányok 4–6 hónapos korában, amikor levágásra kerülnek, a kikészített hasított test súlya 15–17 kg. A hús sötétvörös színű, porhanyós és vadhús ízű. A bárány egész hasított test formájában vagy darabokra bontva (elülső negyed, karaj, vesepecsenye, comb, bordák, csülök stb.), frissen vagy fagyasztva forgalmazható.

Az „Íslenskt lambakjöt” fő megkülönböztető jellemzői a következők:

—	Íz: vadas.

—	A stressz hatására károsodott hús százalékos aránya: 1–2 %, több mint 5,8 % ph24.

—	Kis fokú keménység és porhanyós hátizmok.

—	Az omega-3 zsírsavak aránya foszfolipidekben: 16 %.

—	A foszfolipideket nem tartalmazó izom mennyisége: az izomtömeg 1 %-a.

—

Magas vas- és B-vitamin-tartalom, lásd az alábbi táblázatot. Testrész Ehető% Kcal Fehérje g/100 g Zsír g/100 g B1-vitamin mg/100 g B2-vitamin mg/100 g Vas mg/100 g Cink mg/100 g Elülső negyed 76 283 15,1 25,1 0,2 0,3 1 3 Karaj 78 335 15,8 30,6 0,1 0,2 1 2 Vesepecsenye 100 142 21,5 6,2 0,2 0,3 2 2 Comb 64 174 19,2 10,9 0,2 0,3 2 3 Bordák 69 315 16,6 28 0,1 0,3 2 2 Csülök 76 171 17,9 11,1 0,2 0,3 2 3

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A bárányok tavasztól őszig művelt gyepterületen vagy legelőn legelnek. Az újszülött bárányok a leggyakrabban művelt gyepterületeken legelnek egészen addig, amíg a vadon termő legelőket legelésre alkalmasnak nem tekintik. A juhok többségét az ellési idény után 2–4 héttel helyezik el vadon termő legelőn. Az Izlandon nyári legeltetésre használt vadon termő legelők vagy a gazdaságokhoz tartozó földterületeken helyezkednek el, vagy legelőkön. Tehát valamennyi takarmány teljes egészében a földrajzi területről származik.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Minden műveletet a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

–

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Az izlandi bárány forgalmazásával foglalkozó testület közös promóciós anyagot biztosít, az alábbi együttes védjegy használatával: „Icelandic Lamb Roaming Free Since 874” (Izlandi juh – Szabad barangolás 874 óta).

Mind a logó, mind a promóciós anyagok opcionálisak.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A földrajzi terület az Atlanti-óceán északi részén elhelyezkedő Izland szigete.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A juhtenyésztés hosszú múltra visszatekintő és gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik Izlandon. Sokan úgy vélik, hogy a juhok nélkül Izland sok évszázaddal ezelőtt lakhatatlan lett volna a telepesek számára. A juhok tartották meg a nemzetet: húsuk generációról generációra táplálékként szolgált, gyapjuk és bőrük pedig megóvta őket a hidegtől. A hagyományos izlandi konyha egyik legjobb példája a bárányhúsleves, amelyet régen vasárnaponként szolgáltak fel vagy különleges fogásként, de manapság mindennapi ételnek tekintik. Izland kulináris öröksége összekapcsolódik a juhtenyésztéssel, valamint a juh- és báránytermékekkel.

A juhok növekedésére és egészségére hatást gyakorló tényezők a táplálék tápértéke, a táplálkozási képesség és a táplálék hasznosítása. A juhtenyésztés hosszú múltra visszatekintő, a szigeten nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyománya az állománygazdálkodás és a legeltetési módszerek magas színvonalához vezetett.

Az izlandi mezőgazdasági termelők az időjárási viszonyok miatt télen a téli takarmányozású kifejlett juhokat beltéren tartják. Olyan szénával táplálják őket, amelyet a mezőgazdasági termelők nyáron gyűjtenek be. Az ellési idény április vége és május eleje között kezdődik és június elejéig tart. A bárányok tavasztól őszig művelt gyepterületen vagy legelőn legelnek. Az újszülött bárányok a leggyakrabban művelt gyepterületeken legelnek egészen addig, amíg a vadon termő legelőket legelésre alkalmasnak nem tekintik. A juhok többségét az ellési idény után 2–4 héttel helyezik el vadon termő legelőn. Az Izlandon nyári legeltetésre használt vadon termő legelők vagy a gazdaságokhoz tartozó földterületeken helyezkednek el, vagy legelőkön. Tehát valamennyi takarmány teljes egészében a földrajzi területről származik.

A legelőket Izland betelepülése óta használják az állatállományok legeltetésre. A legtöbb ilyen terület a középső felföldön fekszik, elsősorban azért, mert az ott legelő bárányoknak általában gyorsabb a növekedési üteme. Jóllehet a nyári legeltetésre használt vadon termő legelők Izlandon általában igen változatosak, a felföldi növényzet általában a leggazdagabb fehérjetartalmú, és ez az egyik olyan tényező, amely hozzájárul a gyorsabb növekedési ütemhez. Az alacsony fekvésű területeken a bárányok növekedési üteme tehát általában lassabb, mint a felföldi területeken barangolóké, amelyek az újonnan kihajtott növényzetet fogyasztják, különösen nyár elején és nyár közepén, de növekedési ütemük augusztus végére kiegyenlítődik.

Szeptember elején a vadon termő legelőkön élő bárányok növekedési üteme lassulni kezd. Ha az említett időpontig nem érik el a vágásra alkalmas méretet, akkor növekedési potenciáljuk növelhető azáltal, hogy körülbelül két-hat hétig terjedő időtartamra művelt réteken vagy zöldtakarmány-termő területeken helyezik el őket. Ilyen esetekben a bárányok mindig hozzáférnek más, kiegészítő legelőterületekhez. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy ősszel el lehessen érni a hasított test kívánt súlyát, valamint hogy a vágóhidakon elő lehessen segíteni a jobb kvantilis osztályozást.

Ősszel a mezőgazdasági termelők a vadon termő legelőkről beterelik a bárányokat egy olyan folyamat során, amely akár egy hétig is eltarthat a földrajzi helyektől függően, és amely az Izlandra történő betelepüléssel egyidős régi hagyomány. A letelepedés kora óta a mezőgazdasági termelők minden egyes körzetben egyesítik erőiket, hogy a legelőkről és a magántulajdonban lévő földterületekről közösségi karámba tereljék össze a juhokat. Az összeterelés után a juhokat szétválogatják és az egyes nyájakat a tulajdonosuk vagy azok képviselője hazahajtja.

A bárányok többnyire termékenyebb területeken, gyepterületeken és mocsarakon legelnek, és zordabb területeken pihennek. A növényzet alacsony növényekből áll, és viszonylag kevés fafaj van. A bárányok rendelkezésére álló növényválaszték az évszakokkal együtt változik, a növények érettsége szerint az izlandi juhok elsősorban olyan növényeket keresnek, mint a tengerparti lednek, a kövi szeder, az orvosi angyalgyökér, a széleslevelű füzike és az illatos rózsavarjúháj. A juhok által előszeretettel keresett fűfajokra, sásokra (cyperaceae) és sáspáfrányokra (pteridophyták) példa az alpesi (havasi) sédbúza, a cérnatippan, a tarackos tippan, az alpesi perje, a vörös csenkesz és a sokvirágú perjeszittyó. A legelő juhok körében népszerűségnek örvendő virágzó növények közé tartozik a havasi kantusfű, a hegyi borkóró, az erdei gólyaorr, a habszegfű, a tengerparti pázsitszegfű, az északi galaj, a hosszúlevelű (sarki) lórom, a mocsári kőtörőfű és egyebek. A juhok nyáron szeretik fogyasztani például a következő izlandi fákat és cserjéket: veres berkenye, erdei füzike, a gyapjas fűz és a tealevelű fűz. A tápláló vadon termő legelők és a széna csökkentik a takarmányszükségletet, a legeltetésre alkalmas növényzet változatossága pedig igen széles körű. Izland hideg éghajlata csökkenti annak szükségességét, hogy a peszticideket az élelmiszer-termelésben ugyanolyan mennyiségben használják, mint sok más országban. Ezek a tényezők nagy jelentőséggel bírnak az „Íslenskt lambakjöt” termelésében.

A FAIR CT96-1768 (OVAX) A regionális fogyasztói elvárásoknak megfelelő különféle európai juhtípusok húsa minőségi jellemzőinek és összetételének azonosítása és megváltoztatása (FAIR CT96-1768 (OVAX) Identifying and changing the qualities and composition of meat from different European sheep types which meets regional consumer expectations) bárányokkal foglalkozó európai projekt megállapításai között szerepelt egy összehasonlítás a bárány izlandi előállítási módja és öt egyéb európai országban alkalmazott előállítási mód között. Valamennyi részt vevő ország képviselője az „Íslenskt lambakjöt”-öt tartotta a legporhanyósabbnak. Ezt a vizsgált hús fizikai jellemzőire irányuló mérések is megerősítették. E különbség egy részéért az állatok vágáskori életkora és a kollagének mennyisége és hő hatására való oldhatósága felelt. Továbbá úgy vélték, hogy az állományok közötti izomrostbeli különbség meghatározó tényező. A megállapítások szerint továbbá az „Íslenskt lambakjöt” fő megkülönböztető jellegzetességei a következők:

—

Vadas íz.

—	A stressz hatására károsodott hús alacsony százalékos aránya (1–2 %, több mint 5,8 % ph24).

—	Kis fokú keménység és porhanyós hátizmok.

—	Az omega-3 zsírsavak magasabb százalékos aránya. Mérések szerint az izlandi bárányok izomszövetének foszfolipidjeiben az omega-3 zsírsavak aránya 16 % és a foszfolipideket nem tartalmazó izomtömeg mennyisége az izomtömeg 1 %-a.

—	Magas vas- és B-vitamin-tartalom.

Az „Íslenskt lambakjöt” jellegzetességei elsősorban a nagy fokú porhanyósságban és a vadas ízben nyilvánulnak meg. Az „Íslenskt lambakjöt” ízletessége arra vezethető vissza, hogy a bárányok szabadon barangolnak a körülhatárolt vadon termő legelőkön és Izland vad, természetes környezetében fejlődnek, ahol fűfélékkel és egyéb növényekkel táplálkoznak.

Egy hat európai országból, Angliából, Izlandról, Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból és Görögországból származó bárányok közötti összehasonlító tanulmány megállapította, hogy az „Íslenskt lambakjöt” az omega-3 zsírsavak mennyiségét és százalékos arányát tekintve gazdagabb a többi báránytípusnál.

Ez a takarmány- és legelőnövényzet zsírsavösszetételére vezethető vissza, amely hatással van az omega-3 zsírsavak százalékos arányára mind a zsírrétegekben, mind a bárányok izmaiban. Izland éghajlata a zsírsavak magas százalékos aránya mögött meghúzódó tényezők egyike. Izland az északi-sarkvidéki és a szubarktikus területek között terül el. A déli és délkeleti alacsony fekvésű területeken, valamint az ország északi és keleti részének bizonyos szárazföldi területein szubarktikus éghajlat jellemzi, ahol az átlaghőmérséklet júliusban 10 °C körül és felett van, januárban pedig –3 °C felett. Az ország felföldje és az alacsony fekvésű területek többsége sarkvidéki éghajlatú, a júliusi átlaghőmérséklet 10 °C alatt, a januári átlaghőmérséklet pedig –3 °C alatt van. Az alacsony fekvésű területeken az éves csapadékmennyiség 400–2 000 mm között van. Izland rendelkezik a sarkvidéki régiókon kívül található legnagyobb gleccserekkel, és egyes helyeken az outlet gleccserek az alacsony fekvésű területekre is kiterjednek. Az alacsony szennyezési szintek, a tiszta levegő és a bőséges élettér hatással vannak Izland juhtenyésztési körülményeire, csakúgy, mint a legelők alacsony szennyezettsége, a jó bánásmód és a kedvező életfeltételek. Az állatok által fogyasztott fű gazdag omega-3 linolénsavban és E-vitaminban. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy az izlandi bárányok a vágás előtt és alatt nem szenvednek stresszt, ami nagyon alacsony savtartalmat biztosít a húsban.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

 

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.