Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2021/C 63/11)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra, amely a közzététel napjától számított három hónapon belül tehető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„Balatoni hal”

EU-szám: PGI-HU-0247025.5.2018

OEM ( ) OFJ (X)

1.   Elnevezés (OEM vagy OFJ)

„Balatoni hal”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Magyarország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.7. osztály: Friss hal, puhatestűek és rákfélék, valamint ezekből készült termékek

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Balatoni hal” kizárólag a Balatonban vagy a Balaton vízgyűjtő területén élő (bővebben: a 4. pontban részletezve), ott szaporított és nevelt ponty (Cyprinus carpio L. 1758) vagy fogassüllő (Sander lucioperca L. 1758), mely élve vagy feldolgozva (frissen, hűtve, fagyasztva, jellemzően darabáruként, ritkábban filé formájában) kerül kereskedelmi forgalomba.

a)   „Balatoni hal”: fogassüllő

A „Balatoni hal” fogassüllő a sügérfélék közé tartozó süllő (Sander lucioperca L.) fajba tartozó, kizárólag e dokumentum 4. pontja szerinti földrajzi területen (a Balaton vízgyűjtő területén) élő és/vagy tenyésztett hal. Magyarországon a legkeresettebb és legértékesebb halak közé tartozik. A fogassüllő húsa hófehér, sovány, szálkátlan és ízletes, alacsony zsír- és magas fehérjetartalmú. A „Balatoni hal” földrajzi jelzés körébe tartozó fogassüllő húsát a fogyasztók fehérebbnek és ízletesebbnek tartják, mint a folyami fogassüllő húsát.

A „Balatoni hal” fogassüllő húsának jellemző minőségi paraméterei:

—	víztartalom: 78,0–79,5 %,

—	fehérjetartalom: 19–20 %,

—	zsírtartalom: 0,5–1,0 %.

A „Balatoni hal” (élő, friss, hűtött vagy fagyasztott) fogassüllő minimális értékesítési mérete 0,5 kg.

b)   „Balatoni hal”: ponty

A „Balatoni hal” ponty a pontyfélék közé tartozó ponty (Cyprinus carpio L.) fajba tartozó, kizárólag a Balaton vízgyűjtő területén nevelt és kizárólag az e dokumentum 4. pontja szerinti földrajzi területen tenyésztett „balatoni sudár” vagy „varászlói tükrös” államilag elismert tájfajták egyedei közül kikerülő hal.

A „Balatoni hal” ponty „balatoni sudár ponty” változata húsának minőségi paraméterei (OMMI 2004, MgSzH 2011, Gorda és Borbély 2013):

—	víztartalom: 74,1–77,4 %,

—	fehérjetartalom: 16,6–17,6 %,

—	zsírtartalom: 4,2–8,0 %,

A „Balatoni hal” ponty „varászlói tükrös ponty” változata húsának minőségi paraméterei:

—	víztartalom: 73,9–78,3 %,

—	fehérjetartalom: 16,8–17,7 %,

—	zsírtartalom: 3,5–7,7 %.

A „Balatoni hal” ponty húsa tömör, rugalmas állagú.

A „Balatoni hal” (élő, friss, hűtött vagy fagyasztott) ponty minimális értékesítési mérete 1,5 kg (optimális mérete 1,5–3 kg).

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A földrajzi területen tilos a tavak hozamfokozási célú trágyázása. A „Balatoni hal” fogassüllő táplálkozása annyiban különleges, hogy az ivadékok a többi ragadozó halhoz képest viszonylag későn, 12–15 cm-es testhossznál térnek át a zooplanktonról a halfogyasztásra. A rendelkezésre álló táplálékbázis is különleges a Balaton vízgyűjtő területén, mivel a süllő étrendjében nagy arányban szerepel a küsz (Alburnus alburnus), a dévérkeszeg (Abramis brama) és a garda (Pelecus cultratus) (Specziár 2010). A táplálékbázis és a táplálékösszetétel a Balaton vízgyűjtő területének egészén hasonló. A „Balatoni hal” fogassüllő esetében kiegészítő takarmányozás nem történik, a haltartás teljes egészében a Balaton vízgyűjtő területéhez tartozó patakokból a halastavakba érkező vizekben található természetes haltáplálékon alapul.

A „Balatoni hal” ponty esetében a természetes takarmány mellé kiegészítő takarmányt is adnak, melynek két fő komponense van. Az egyik a vegyestakarmány (búza, tritikálé és kukorica), a másik az idegenhonos zebrakagyló (Dreissena polymorpha és Dreissena bugensis). A halgazdák a takarmányozásban használt kagyló biomasszát (ökológiai célú szelektív halászati engedély birtokában) a Balaton több pontján (mindhárom medence déli oldalán, elsősorban a halgazdaságok szomszédságában) kihelyezett úszó platformokról gyűjtik be. A 8–12 hónap alatt kifejlődő kagylókat begyűjtik, majd a tógazdaságban nevelt pontyok takarmányozására használják, biztosítva, hogy a kagylófajok a halgazdaságon belül maradjanak.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Balatoni hal” előállításának mind a négy lépését a 4. pontban meghatározott földrajzi területen kell végezni. Ezek a természetes ívás, a mesterséges (keltetőházi) szaporítás, a hal nevelése a természetes vízben és hizlalása a halgazdaságban. A jelenlegi szabályozás értelmében a Balatonban 2013. december 5. óta tilos a nyílt vízi halászat. Ez alól kivételt jelent az ökológiai célú szelektív halászat és a bemutatási célú halászat (melyek keretében angolnacsapdával évente 3 000 kg ponty és 500 kg fogassüllő kifogása engedélyezett). Ennek megfelelően a „Balatoni hal” elsősorban halgazdaságokból származik, de az ökológiai célú szelektív angolnahalászat keretében járulékosan kifogott, természetes környezetben nevelkedett hal is lehet.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

—

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Balatoni hal” termelési területe Magyarországon a Balaton vízgyűjtő területének az alábbiakban megjelölt helyszíneire terjed ki:

1.

A Balaton és vízrendszere (halgazdálkodási vízterület nagysága: 61 139 ha) A Balaton és vízrendszerének egyes víztestei: — a Balaton egész területe, — a Zala folyó a torkolattól a fenékpusztai vasúti hídig, — a Hévíz folyás a torkolattól a Hévízi-tó duzzasztógátja előtt számított 50 m-es alvízi szelvényig, — a Páhoki-csatorna a torkolattól a Hévíz folyásig, — az Egyesített-övcsatorna a Bárkázó hídtól a Gyöngyös-patak befolyásáig, — a Fenyvesi-nyomócsatorna a torkolattól a balatonfenyvesi szivattyúházig, — a Nyugati-övcsatorna a torkolattól a pálmajori vasúti hídig, — a Keleti-Bozót-csatorna a torkolattól a pusztaberényi vasútállomás felé vezető út hídjáig, — a Jamai-patak a torkolattól a Bugaszegi-halastó zsilipjéig, — a Tetves-patak a torkolattól a balatonlellei halastavak zsilipjéig, — a Kismetszés a torkolattól a 70-es közútig, — a Nagymetszés a torkolattól a szóládi fahídig, — a Lesence-, a Kétöles-, a Tapolca-, az Egervíz- és a Burnót-patakok, valamint az Egermalom-csatorna a torkolattól a 71-es közútig, — a Sári- és a Cigány-belvíz-csatorna a somogyszentpáli bekötőúttól a Nyugati övcsatornáig, — a Nyugati-övcsatorna a pálmajori vasúti híd és a Határ-külvíz-csatorna között, — a Határ-külvíz-csatorna a torkolattól a Marcali és Öreglak közötti közútig, — a Cigány-csatorna, — a Keleti-Bozót-csatorna.

2.	A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütem (Hídvégi-tó, terület: 2 000 ha)

3.	A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem (Fenéki-tó, terület: 5 110 ha)

4.	Marcali-víztározó (terület: 407 ha)

5.	Fonyód-Zardavári halastavak (terület: 135 ha)

6.	Balatonlelle-Irmapusztai halastavak (terület: 275 ha)

7.	Buzsáki-Ciframalmi halastavak (terület: 138 ha)

8.	Balatonszárszó-Nádfedeles halastó (terület: 15 ha)

9.	Balatonföldvári halastó (terület: 23 ha)

10.	Somogyvár-Tölösi halastavak (terület: 26 ha)

11.	Varászlói halastavak (terület: 174 ha)

12.	Siófok-Töreki halastavak (terület: 36 ha)

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A „Balatoni hal” kapcsolata a földrajzi területtel a termék minőségén és hírnevén alapul.

A „Balatoni hal” előállítási helye elsősorban a Balaton déli és délnyugati vízgyűjtője. A mai halastavak azokon a területeken találhatók, melyek a lecsapolások előtti Balaton öblözetei voltak, tehát az egykori tómederben. Ennek megfelelően altalajuk hasonlatos a Balatonéhoz.

A területre nedves kontinentális éghajlat jellemző némi szubmediterrán hatással. A szubmediterrán hatás elsősorban a csapadék időbeli eloszlásában érhető tetten, a legtöbb évben két csapadékmaximummal (júniusban és szeptemberben), ami fontos tényező a halgazdálkodásban. A terület a magyarországi átlagnál csapadékosabb (620mm/év). A csapadék nagy része a nyári hónapokban hullik, ami a halgazdálkodásnak kedvező, ugyanis megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítja a halastavak vizének utánpótlását. A halastavakat tápláló vízfolyások a vízgyűjtőben jellemzően rövidek (30–40km hosszúak), és tisztítatlan szennyvíz-bevezetésektől mentesek (Ferincz et al. 2017). Ennek és a szervestrágya-használat mellőzésének köszönhetően a halastavak vizére és üledékére nem jellemző az oxigénhiányos (anaerob) állapot. Az e területen nevelt hal húsában nem jelennek meg idegen ízrontó anyagok. Az évi középhőmérséklet (11,2°C) szintén magasabb az országos átlagnál, és kedvezően befolyásolja a halak növekedését. A halhús összetételét számos környezeti és termelési tényező befolyásolja (pl. a kor, a faj, a takarmány vagy a természetes táplálék) (Trenovszki 2013), de a legfontosabb a hal által fogyasztott táplálék mennyisége és minősége.

Kiemelendő, hogy a Balaton vízgyűjtő területén található halastavakban a Balaton vízminőségének védelme érdekében tilos szerves trágyát használni a tavak hozamának fokozására. Az ott termelt hal nem érintkezik a szerves trágyákban megtalálható idegen eredetű ízrontó anyagokkal. A „Balatoni hal” fogassüllő jellemző minőségét a halastavak megfelelő mennyiségű és minőségű vizének köszönheti (homokos, löszös tómeder, a beömlő vizek alacsony szervesanyag tartalma), valamint az aerob (oxigénnel telített) aljzat mellett a területre jellemző, főként őshonos, fehér húsú táplálékhalak (küsz, bodorka) nagy mennyiségének. A jó vízminőségnek és a természetes haltakarmánynak köszönhetőn a „Balatoni hal” fogassüllő húsa hófehér, mellékízektől mentes. A hús szerkezete a nagy vízfelületnek és a táplálékszerzés során végzett bőséges mozgásnak köszönhetően szelvényes.

Specziár (2010) megállapította, hogy a „Balatoni hal” fogassüllő táplálkozása különleges, mivel az ivadékok a többi ragadozó halhoz viszonyítva későn, 12–15 cm-es testhossznál térnek át a zooplanktonról a halfogyasztásra. A rendelkezésre álló táplálékbázis is különleges a Balaton vízgyűjtő területén, mivel a süllő étrendjében nagy arányban szerepel a küsz (Alburnus alburnus), a dévérkeszeg (Abramis brama) és a garda (Pelecus cultratus) (Specziár 2010). Ezeknek a tényezőknek köszönheti a „Balatoni hal” fogassüllő a különleges minőségét. A „Balatoni hal” ponty húsa tömör. Rugalmas állaga a magas fehérjetartalmú természetes tápláléknak és a kiegészítő természetes kagylótakarmánynak tudható be, mivel ismeretes, hogy a magas fehérjetartalmú természetes tápanyag kedvező hatást gyakorol a pontyok húsminőségére (Balogh, 2015).

A „Balatoni hal” a helyi gasztronómia egyik alappillére. A „Balatoni hal” ponty nélkülözhetetlen hozzávalója az itt készülő „balatoni halászlének”, melynek elkészítési módja is egyedi, a vízgyűjtőre jellemző.

A „Balatoni hal” jelenlegi hírneve

—	A Balaton és a „Balatoni hal” ponty szoros kapcsolatát az is bizonyítja, hogy 2019-ben ötödszörre került megrendezésre a Balatonon a Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupa.

—	A Balatoni Hal - és Borünnep 2015. óta rendszeresen megrendezésre kerül Balatonfüreden. A rendezvény célja, hogy felhívja a fogyasztók figyelmet a balatoni halakra és összekapcsolja egymással a helyi hal és borok fogyasztását, piacot teremtve a helyi halgazdaságok és bortermelők számára is.

—	A „Balatoni hal” felhasználásával készülő „balatoni halászlé” önálló gasztronómiai fogalom (lásd.: http://itthonotthonvan.hu/cikkek/2687482/a_balatoni_halaszle_titka)

—	A „Balatoni hal” különleges ízvilágáról ír és tradicionális halászati módszereit ismerteti az alábbi cikk: http://magyarkonyhaonline.hu/magyar-izek/a-balatoni-halak

—	„A halfőzés fortélyai a Balaton mentén” című könyv több mint 400 halétel leírását gyűjti össze a Balaton menti 40 településről (Szabó Zoltán 2014, ISBN 978-963-08-8628-4)

—	Michelin-csillagos éttermek, többek között Budapesten a Stand (Szél Tamás és Szulló Szabina séfek) az étlapjukon megjelölik és ételeik alapanyagaként használják a „Balatoni sudár pontyot” (https://diningguide.hu/szell-tamas-cikke-halaszlevita-szell-tamas-halaszle-receptjevel/)

A „Balatoni hal” fogassüllő hírnevének történelmi háttere

—	Waldmann brüsszeli tudós a „Fischerei Zeitung” 1917. évi 44. számában a franciaországi halászat ismertetésében megjegyzi: „A világháború előtt Párizsban igen keresett volt a »Fogasch«. Ez a magyar Balaton tó süllőjének a neve.”

—

Az osztrák kormány halászati szakértője, Neresheimer 1933-ban írta az „Österreichisches Nahrungsmittelbuch” osztrák élelmiszerkönyvben, hogy „a »Fogasch« név csak a Balatonból való süllőre használható jogosultan”. Hozzáteszi, hogy a halnak evvel a névvel való megjelölése a fogyasztóknak azt sugallja, hogy a Balatonból származó halról van szó. Véleménye szerint jogosan csakis a Balatonból való süllőt lehet „fogas”-nak nevezni.

—	Az 1931 júliusában, Párizsban megtartott nemzetközi halászati kongresszuson Lukács Károly a balatoni süllőt különleges helyi változatnak nevezte, és rendszertani megjelölésére a „Lucioperca sandra varietas Fogas balatonica” elnevezést javasolta (Szári, 1988).

—

A Balatoni Halászati Részvénytársaság az 1930-as évektől kizárólagos jogot nyert a „fogas” név használatára, de csak a Balatonból kifogott süllők esetében. Minden szállítmányhoz csatolni kellett a Balatonból való származást igazoló bizonyítványt. 1931-ben a berni nemzetközi szabadalmi irodában bejegyeztettek egy kis domború fémlapot, amit ettől kezdve az exportált fogasok kopoltyúfedőjére helyeztek védjegyként. (Héjjas és Punk, 2010).

A „Balatoni hal” ponty hírnevének történelmi háttere

—	A ponty jelentőségét mutatja, hogy „A Balaton halai” című kiadvány szerint jelentőségben a fogas után a második helyet a ponty foglalja el (Lukács, 1936).

—	A fogassüllő mellett a ponty volt az a halfaj, melynek szaporítására az 1920-as évek kezdetétől fogva a balatoni halgazdaságok a tudatos halgazdálkodás keretében nagy gondot fordítottak.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

https://gi.kormany.hu/foldrajzi-arujelzok

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.