31.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/39

Előadó:

Kathleen WALKER SHAW

1.1

Az EGSZB támogatja, hogy egységes uniós szabályozás révén nem mezőgazdasági termékekre is kiterjesszék a földrajzi jelzés oltalmát, és úgy véli, hogy ez értékes és szükséges védelmet biztosít azon vállalatok számára, amelyek igazoltan serkentik a gazdasági növekedést és az innovációt, valamint magas képzettséget igénylő és jobban fizetett munkahelyeket biztosítanak.

1.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy a nyomon követhetőség és az átláthatóság, valamint a fogyasztói tájékoztatás fokozása érdekében, illetve hogy az egész EU-ban biztosítva legyen a termelők számára a termékük eredetének elismerése – a már elkészült tanulmányok eredményeinek figyelembevételével – támogassák mind az önkéntes földrajzi jelzések rendszerét, mind pedig a termékbiztonsági csomagból a fogyasztói termékek kötelező eredetmegjelölését.

1.3

Ennek a rendszernek minél inkább követnie kell a mezőgazdasági/élelmiszertermékekre vonatkozóan már létező keretet, hogy a lajstromozás, az oltalom és a jogérvényesítés rendszerei egységesek maradjanak, illetve hogy se az ügyintézők, se a fogyasztók ne zavarodjanak össze. A rendszernek ezenkívül a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai (TRIPS) keretében a mezőgazdasági/élelmiszertermékekre vonatkozóval azonos szintű védelmet kellene garantálnia.

1.4

A földrajzi jelzésre és szellemi tulajdonra nagymértékben támaszkodó vállalatok általában jelentős beruházásokat hajtanak végre a magas szintű szakképzésbe. Ezeket támogatni kellene termékeik és szakismereteik (know-how) védelmében, hogy így – ahelyett, hogy defenzív jogi fellépésekre költenének – a pozitív készségfejlesztésbe irányíthassák beruházásaikat és fejleszthessék társadalmi tőkéjüket.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy szükség van formális lajstromozási folyamatra. A lajstromba vételnek a bürokrácia és a költségek elkerülése érdekében korlátlan ideig érvényesnek kell maradnia, ám azt folyamatosan nyomon kell követni és ellenőrizni kell, biztosítandó, hogy a termékek továbbra is megfeleljenek az adott jelzés feltételeinek. Indokolt esetben a lajstromból való törlés lehetőségét is biztosítani kell.

1.6

A lajstromba vétel folyamatának átláthatónak és függetlennek kell lennie, és lehetőség szerint a közszférának kell azt finanszíroznia és lebonyolítania, ingyenesen. Amennyiben úgy határoznak, hogy díjat vezetnek be, akkor azt igen alacsonyan kell tartani, hogy ne térítsen el a lajstromba vételeztetéstől, illetve hogy ne merüljön fel a költségek fogyasztókra történő áthárításának veszélye. A lajstromba vételt meghatározott időn belül le kell bonyolítani, hogy ne nyúljon hosszúra a bürokrácia és a bizonytalanság a vállalatok és a fogyasztók számára – egy 18 hónapos határidő ésszerűnek tűnne. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a rendszer alkalmazásának kialakításakor használják fel a kkv-k által a többletköltségek elkerülésére tett javaslatokat.

1.7

Az eredetvédelem és az ehhez kapcsolódó, örökséggel, hagyománnyal, minőséggel, termékspecifikációval, kézművességgel és szakértelemmel való asszociáció nagy jelentőséggel bír. Erőteljes kapcsolatra van szükség a termék és a származási hely között. Az EGSZB szerint a mezőgazdasági termékekre alkalmazott kombinált megközelítés – oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM), illetve a rugalmasabb oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) – biztosítaná, hogy minden védelmet igénylő termékre kiterjedjen az oltalom.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzés rendszere és a védjeggyel kapcsolatos törvény közötti kapcsolatot ahhoz hasonlatosan kell meghatározni, ami jelenleg a mezőgazdasági termékek vonatkozásában érvényesül, folytonosságot biztosítva így az összes termék esetében, és elkerülve a zavart.

2.1

Az „Európa hagyományos szakértelmének kiaknázása: a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztése” című zöld könyv egy, az Európai Bizottság által 2013 márciusában közzétett tanulmány (1) nyomán készült, amely szerint a nemzeti és európai szinten a termelők rendelkezésére álló jogi eszközök nem elegendőek. Az Európai Bizottság 2013. április 22-én nyilvános meghallgatást tartott a tanulmány eredményeinek megvitatására és azért, hogy széles körű vitát tegyen lehetővé a tekintetben, hogy szükség van-e a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek hatékonyabb uniós szintű védelmére. Az Európai Bizottság a tanulmány megállapításai és a nyilvános meghallgatás alapján úgy döntött, hogy e konzultációs zöld könyv keretében folytatja elemzői munkáját.

2.2

2013 szeptemberében az Európai Szabadalmi Hivatal és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal az Európai Bizottsággal együttműködésben közös tanulmányt készített, amelynek címe: „Intellectual property rights (IPR) intensive industries: contribution to economic performance and employment in the EU” (A szellemitulajdonjog-intenzív iparágak hozzájárulása a gazdasági teljesítményhez és a foglalkoztatáshoz az EU-ban) (2).

2.3

A 2014. márciusi EU-csúcson Barroso elnök ismertette „Az európai ipar reneszánszáért” (3) című közleményt, amely megerősítette, hogy az EU fenntartható gazdasági növekedésének szempontjából fontos szerepet játszanak a szellemi tulajdonjogra és a földrajzi jelzésekre nagymértékben támaszkodó iparágak, valamint azt, hogy az EU-nak támogatnia kell ezeket az ágazatokat. Kiemelte, hogy több ilyen vállalat is másoknál jobb növekedési és teljesítményadatokat produkált a válság alatt.

2.4

Jelenleg mindössze mezőgazdasági termékek és élelmiszerek (borok, szeszes italok) részesülnek uniós szinten biztosított egységes oltalomban. A nem mezőgazdasági földrajzi jelzések a különböző nemzeti jogi keretekben csupán nemzeti/regionális szintű oltalmat élveznek. Ezeket a tagállamok nem hangolták össze, és jelentősek az eltérések a meghatározások, az eljárások, az oltalom és a jogérvényesítés szintje között, ami nem előnyös sem a vállalatok, sem pedig a fogyasztók számára. A nem mezőgazdasági termékekre mindazonáltal érvényesek a tisztességtelen verseny vagy a fogyasztók megtévesztése elleni törvények, viszont ezek hatóköre és megközelítése is eltér.

2.5

Számos, nem mezőgazdasági terméket termelő, ám magas szintű földrajzi alapú hagyományos kézműves szaktudással és szakértelemmel rendelkező vállalat nemzetközi környezetben működik, és egyre nehezebben képes megvédeni termékeinek minőségét, eredetiségét és integritását a rosszhiszemű címkézéssel, a csalással, a hamisítással és a védjeggyel való visszaéléssel szemben. Egységes védelem hiányában a vállalatoknak és a fogyasztóknak az EU-ban zavaróan sokféle megközelítésre és védelmi szintre kell hagyatkozniuk. Sok vállalat ezt költségesnek és eredménytelennek tartja, és jelentős összegeket szán arra, hogy eseti alapon védje meg magát. Ez mind a pénzügyi, mind pedig az emberi erőforrások tekintetében megterhelő. Számos vállalat kérte már az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki a földrajzi jelzés oltalmát nem mezőgazdasági termékekre is.

2.6

Bár a földrajzi jelzés oltalma kapcsán rendelkezésre álló nemzeti eszközök, valamint a tisztességtelen verseny és a fogyasztók megtévesztése elleni, minden uniós tagállamban meglévő törvények bizonyos szintű védelmet nyújtanak a nem mezőgazdasági termékek számára, a gyakorlatban ezeknek a törvényeknek korlátaik vannak, és számos vállalat panaszolja fel azt, hogy nem biztosítanak eredményes védelmet a nem mezőgazdasági földrajzi jelzések nevével való visszaélésekkel szemben.

3.1

Az, ha a földrajzi jelzés oltalmát nem mezőgazdasági termékekre is kiterjesztenénk az EU-ban, mind a termelők, mind pedig a fogyasztók számára hasznos volna. Ez nem protekcionista intézkedés, hanem biztosítaná a tisztességes versenyt a termelők számára, segítene védeni hagyományos (sok esetben magas szintű szakértelmet megkövetelő) termékeik, kézműves jellegük vagy eljárásaik minőségét és integritását, eközben pedig megbízható információval látná el a fogyasztót a termelés helyére, illetve módjára vonatkozóan, és garantálná a termék eredetiségét és minőségét.

3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a földrajzi jelzés rendszerének nem mezőgazdasági termékekre történő kiterjesztése egyértelmű gazdasági előnyökkel járna az EU számára. Lehetőséget jelent a bizonyítottan színvonalas és stabil munkahelyeket teremtő hagyományos termékek, szakismeretek és magas szintű, gyakran erre specializálódott szakiskolákban és szakfőiskolákban elsajátított szakértelem népszerűsítésére és védelmére. A termékek minőségének és eredetének szavatolása növelné vonzerejüket, valamint segítene imázsuk kialakításában és fellendítené forgalmukat. Egy általánosabban elismert státusz hozzájárulna az idegenforgalom, illetve más, a termékekhez kötődő jövedelmi források fellendítéséhez, és további gazdasági előnyökkel járna. Emellett egységes és hatásosabb uniós szintű védelmet nyújtana a hamisítás és az utánzás okozta veszteségekkel szemben.

3.3

Számos olyan, határozott földrajzi jelzéssel elismert és jó hírnévnek örvendő nem mezőgazdasági termék van az EU-ban, amely rendszeresen ki van téve visszaélésnek és utánzásnak. Bár ezen vállalatok némelyike másoknál jobban állta a sarat a válsággal szemben, a válság nyomására egyre több a védjeggyel való visszaélés, a hamisítás és az utánzás. Egyes gátlástalan vállalatok igyekeztek gyorsan meggazdagodni színvonalas, földrajzi jelzéssel ellátott termékek nevéből és jó híréből, anélkül azonban, hogy bármiféle kapcsolatuk lenne a termékhez kötődő eredettel, származási hellyel, minőséggel vagy kézműves jelleggel/szakismerettel. Ez csökkenti a jogszerű kereskedők bevételét és piaci részesedését, továbbá potenciálisan rontja jó hírnevüket és jogi többletköltségeket okoz számukra. Az olyan termékek gyártói számára, mint például a cseh kristályüveg, a Savile Row méretre készült öltönyei, a carrarai márvány, a Harris Tweed szövet, a Paška čipka (pagi csipke), a fekete-erdei kakukkos óra, a Ceramica Artistica e tradizionale di Vietri sul Mare, a Stoke-on-Trent városában készült kerámiák, a Brački kamen (brači kő és szobrászat), a derutai kerámiák és a muranói üveg állandó kihívást jelent, hogy kampányok indításával, védjegyek lajstromoztatásával és keresetindítással megvédjék magukat. A földrajzi jelzés ilyen termékekre történő kiterjesztése segítene elkerülni ezt az állandó és költséges defenzív jogi fellépést.

3.4

A mezőgazdasági/élelmiszeripari ágazat számára biztosított oltalommal egyenértékű és a hatályos európai és nemzetközi jogi keretekhez illeszkedő, összehangolt jogi védelem segít megőrizni a számos, erre érdemes termék által tükrözött kulturális és művészeti örökséget, és csökkenti a visszaéléseket. Azzal, hogy csökkennek a kkv-k költségei a termékeik jó hírének jogi úton történő megvédése kapcsán, az ilyen vállalkozások többet tudnak az innovációba, a termékfejlesztésbe és a piacbővítésbe fektetni, és így elkerülhető termékeik fogyasztói árának emelkedése.

3.5

A földrajzi jelzéssel ellátott termékek számos fogyasztója józan ítélőképességgel rendelkezik, és tájékozott döntést hoz a színvonalas kézműves munka és az eredeti termékek alapján. Jogosan várják el, hogy védve legyen annak a terméknek az integritása, amelyért gyakran magasabb árat fizetnek. Ez nem szűkíti a választékot és a versenyt, hiszen a földrajzi jelzés oltalmát bármely vállalatnak meg lehet adni, amely teljesíti a jelzés meghatározására szolgáló, a termékspecifikációval, az eredettel, a minőséggel, a jellemzőkkel, a kézműves jelleggel és a szakismerettel kapcsolatos kritériumokat.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy egységes uniós szabályozásra van szükség a nem mezőgazdasági földrajzi jelzés oltalmában részesülő termékek harmonizációjára. Ennek jelenlegi alternatívái sokfélék, zavart okoznak, költségesek és eredménytelenek számos értékes vállalkozás túléléséhez, mivel ezek nem rendelkeznek az ahhoz szükséges forrásokkal, hogy megfeleljenek az EU-ban a regionális vagy nemzeti szinteken létező sokféle struktúrának és törvénynek. A nagyobb összhangnak köszönhetően a vállalatok fennmaradhatnak és növekedhetnek, és biztosíthatják, hogy termékeik kevésbé legyenek kitéve a visszaéléseknek.

4.2

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy egyszerűsítse le a kiterjesztési folyamatot azzal, hogy ahol csak lehet, azt minél jobban közelíti a mezőgazdasági/élelmiszeripari termékekre alkalmazott hatályos harmonizált jogalkotási kerethez, alkalmazza a bevált gyakorlatokat, tanul az ennek az ágazatnak a védelmére bevezetett intézkedések tapasztalataiból, és azokat beépíti a nem mezőgazdasági termékekre alkalmazandó rendszerbe. Miközben elismeri, hogy egyes ágazati sajátosságok eltérő megközelítést igényelhetnek – amint az a borok és égetett szeszek esetében történt –, az alkalmazás folytonosságának és az érintett termékekkel kapcsolatos inkluzív megközelítésnek minden ágazatot illetően általános szabálynak kell lennie. A nem mezőgazdasági termékeknek a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló (TRIPS) megállapodás vonatkozásában a földrajzi jelzéssel rendelkező mezőgazdasági termékek számára biztosítottal egyenlő garanciákat és oltalmat kellene élvezniük. Az EGSZB azonban sürgetné az Európai Bizottságot, hogy mérje fel e védelem javításának lehetőségeit a TRIPS eddigi alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében, különösen a világos, konzisztens és strukturált értesítési és lajstromozási rendszerek, valamint az eljárás egységessége kapcsán.

4.3

Bár az EGSZB tisztában van vele, hogy a földrajzi jelzések rendszere önkéntes, ellentétben a termékbiztonsági csomagban most javasolt, az EU-ban gyártott vagy oda importált fogyasztói termékek kötelező eredetmegjelölésével, azt ajánlja, hogy mindkét fenti javaslatot fogadják el a nyomon követhetőség és az átláthatóság, valamint a fogyasztói tájékoztatás fokozása érdekében, illetve hogy az egész EU-ban biztosítva legyen a termelők számára a termékük eredetének elismerése.

4.4

Az EGSZB arra számít, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéssel biztosított oltalmának harmonizációja előnyökkel jár majd az EU harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolataiban is, mivel egyszerűsíti az eljárásokat és eloszlatja a kétségeket az automatikus oltalomban részesülő termékek kapcsán. Ez fókuszáltabb megközelítést biztosít a kereskedelmi tárgyalásokban és segít megvédeni az értékes uniós termékeket, amelyek exportértéke gyakran magas. Ez a fokozott védelem eltántorítja a hamisítást vagy a státusszal való visszaélést fontolgatókat is.

4.5

A földrajzi jelzéssel rendelkező termékek közül soknak az előállításához igen magas szakértelemre van szükség. Egyes vállalatok nemzedékek során jelentős beruházásokat hajtottak végre a készségekkel és a szakismerettel kapcsolatos képzésekbe. Közülük sokaknak van jól megalapozott és sikeres gyakornoki és továbbképzési rendszere, ahonnan erősen piacképes készségekkel rendelkező, magasan képzett emberek kerülnek ki. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen vállalatokat támogatni kellene ennek az értékes társadalmi tőkének a kifejlesztésében azzal, hogy segítjük megvédeni termékeiket és szakértelmüket, hogy így a pozitív készségfejlesztésbe irányíthassák beruházásaikat ahelyett, hogy defenzív jogi fellépésekre költenének. A földrajzi jelzéssel rendelkező vállalatok értékes munka- és tanulási lehetőségeket kínálnak olyan embereknek, akiknek tehetsége kézműves szakképzésnek köszönhetően bontakozhatott ki. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy egyes országokban és régiókban kölcsönös függés van számos szakképzést nyújtó intézmény és földrajzi jelzéssel rendelkező vállalat között. Példa erre a Brački kamen kővágóképző szakiskola. Néhány ilyen vállalat távoli, magas munkanélküliséget regisztráló területeken működik, ami még tovább fokozza munkaerő-piaci jelentőségüket.

4.6

Az egy adott hellyel való kapcsolat meghatározása során a legfontosabb törekvésnek annak kell lennie, hogy biztosítva legyen az eredetvédelem és az ehhez kapcsolódó, örökséggel, hagyománnyal, minőséggel, termékspecifikációval, kézművességgel és szakértelemmel való asszociáció. Erőteljes kapcsolatra van szükség a termék és a származási hely között. Az EGSZB szerint a mezőgazdasági termékekre alkalmazott, kétféle kapcsolaton alapuló megközelítés – oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM), illetve a rugalmasabb oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) – biztosítaná a védelmet igénylő termékek inkluzív lefedését. A rendszer keretében elfogadásra kerülő szimbólumoknak biztosítaniuk kell az egyértelmű asszociációt és felismerhetőséget, illetve meg kell felelniük a földrajzi jelzés kritériumainak, ezenkívül egész Európában egységeseknek kell lenniük, elkerülendő a fogyasztók fejében a zavart, és segítve elismerésük megalapozását.

4.7

Miközben az EGSZB elismeri, hogy a minőség és az eredet nem szükségszerűen szinonimák, leszögezi, hogy a földrajzi jelzéssel rendelkező termékek hírnévvel rendelkeznek, amely a fogyasztók számára jelentett értéken alapul. A minőségi jellemzők gyakran a földrajzi jelzéssel rendelkező termékek egyedi megkülönböztetői, és nagy jelentőségük lehet a színvonalas kézművesség és szakismeret meghatározásában és védelmében, valamint abban, hogy a szabványokat minden vállalatnál alkalmazzák és ellenőrizzék. A földrajzi jelzéssel rendelkező termékek számos termelője vagy ezek szövetségei már meghatároztak maguknak referenciákat, és termékeik integritásának védelme érdekében aktívan „önellenőrzik” ezeket a szabványokat. Az EGSZB azonban megállapítja, hogy ezek az önkéntes nyomonkövetési rendszerek és magatartási kódexek nem minden tagállamban működnek, ezért formális ellenőrzési és érvényesítési mechanizmusokkal kell kiegészíteni őket nemzeti és uniós szinten. Az EGSZB megjegyzi, hogy a válság és a megszorító intézkedések miatt számos felügyeleti és ellenőrző szervben költségvetési megszorítások voltak, illetve hogy fontolóra kell venni az eredményes nyomon követést és végrehajtást biztosító intézkedések bevezetését.

4.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a mezőgazdasági termékekhez hasonlatosan szükség van formális lajstromozási folyamatra. A lajstromba vételnek a bürokrácia és a költségek elkerülése érdekében korlátlan ideig érvényesnek kell maradnia, ám folyamatos ellenőrzésnek és végrehajtásnak kell alávetni, biztosítandó, hogy a termékek továbbra is megfeleljenek az adott státusz feltételeinek. A lajstromozási eljárásnak tartalmaznia kell rendelkezéseket a lajstromból való törlésre, amennyiben az adott termék már nem felel meg a normáknak, vagy ha azt már nem gyártják. Kifogásemelési eljárást is létre kell hozni, annak részeként pedig biztosítani kell a fellebbezés jogát, hogy elkerülhetők legyenek a visszaélésszerűen alkalmazott kifogásemelés esetei.

4.9

Ésszerű megközelítést jelentene az uniós szintű jogalkotói oltalommal és felügyelettel vegyített nemzeti hatósági részvétel kettős rendszere. A lajstromba vétel folyamatának átláthatónak és függetlennek kell lennie, ezenkívül lehetőség szerint a közszférának kell azt finanszíroznia és lebonyolítania. Az EGSZB megjegyzi, hogy jelenleg nincsenek érvényben lajstromozási díjak a mezőgazdasági/élelmiszeripari termékek vonatkozásában, és hogy ezért ugyanezt az elvet kellene alkalmazni a nem mezőgazdasági termékekre is. Amennyiben úgy határoznak, hogy díjat vezetnek be, akkor azt igen alacsonyan kell tartani, hogy ne térítsen el a lajstromba vételeztetéstől, illetve hogy ne merüljön fel a költségek fogyasztókra történő áthárításának veszélye. A lajstromba vételt meghatározott időn belül le kell bonyolítani, hogy ne nyúljon hosszúra a bürokrácia és a bizonytalanság a vállalatok és a fogyasztók számára – egy 18 hónapos határidő ésszerűnek tűnne.

4.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzés rendszere és a védjeggyel kapcsolatos törvény közötti kapcsolatot ahhoz hasonlatosan kell meghatározni, amit jelenleg a mezőgazdasági termékekre alkalmaznak, folytonosságot biztosítva így az összes termék esetében, és elkerülve a zavart. Eközben pedig tanulni kell az ebben az ágazatban történő alkalmazás tapasztalataiból a folyamat finomhangolása és a vitalehetőségek minimálisra csökkentése érdekében. Az EGSZB megjegyzi, hogy egy adott régión belül minden helyben működő cég számára nyitva kellene állnia annak a lehetőségnek, hogy kérelmezze egy ott jellemző, oltalom alatt álló eredetmegjelölés használatát.