3.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 99/87

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharára vonatkozó állásfoglalásaira,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1920. számú (2010), az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójának (MINURSO) megbízatását meghosszabbító határozatára,

—

tekintettel az ENSZ-főtitkárnak a Biztonsági Tanácshoz benyújtott legutóbbi, a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2008. április 14.-i, 2009. április 13-i és 2010. április 6-i jelentéseire,

—

tekintettel a polgári és politikai jogok Marokkó által 1979. május 3-án ratifikált nemzetközi egyezségokmányára,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodásra, különösen annak 2. cikkére,

—

tekintettel az EU–Marokkó Társulási Tanács 8. találkozójával kapcsolatos 2009. december 7-i uniós nyilatkozatra és a 2010. március 7-én megtartott első EU–Marokkó csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára,

—

különös tekintettel a Parlament Nyugat-Szaharával foglalkozó eseti küldöttségének 2006 szeptemberében és 2009 januárjában tett látogatásait követő következtetéseire, amelyben az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziója (MINURSO) megbízatásának meghosszabbítására hívott fel, amelyhez valamennyi érdekelt fél beleegyezése szükséges, hogy hatáskörrel rendelkezzen az emberi jogok Nyugat-Szaharában történő betartásának ellenőrzésére, és amely felszólította a Bizottságot, hogy rabati küldöttségén keresztül ellenőrizze a nyugat-szaharai emberi jogi helyzetet és rendszeresen küldjön missziókat a térségbe,

—

tekintettel a Nyugat-Szaharáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2005. október 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselőjének Nyugat-Szaharáról kiadott 2010. november 10-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak a nyugat-szaharai helyzetről kiadott 2010. november 24-i nyilatkozataira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel több ezer szaharai vándorolt el városaikból, és El-Aaiún közelében felállították Gdeim Izik táborát, hogy így tiltakozzanak békésen társadalmi, politikai és gazdasági helyzetük, valamint életkörülményeik ellen,

B.

mivel néhány héttel ezt követően a táborban az ENSZ-megfigyelők szerint már mintegy 15 000 ember tartózkodott, és mivel a hatóságokkal párbeszéd alakult ki,

C.

mivel 2010. október 24-én, vasárnap a marokkói katonai erők megölték a 14 éves Nadzsm el Gareh szaharai származású fiút, további öt embert pedig megsebesítettek, amikor azok megpróbáltak eljutni az El Aaiún közelében lévő táborba,

D.

mivel 2010. november 8-án nem tudni pontosan hány ember, köztük rendőrtisztek és biztonsági tisztviselők, vesztette életét a marokkói biztonsági erők akciója során, amelynek célja a Gdeim Izik-i tiltakozó tábor szétrombolása volt; mivel jelentős számú civil sebesültről is érkeztek jelentések, amikor a biztonsági erők könnygázt és gumibotot alkalmaztak a tábor kiürítésére,

E.

mivel ezekre az incidensekre ugyanazon a napon került sor, amikor a Marokkó, a Polisario Front, valamint Algéria és Mauritánia mint megfigyelő országok részvételével zajló, a Nyugat-Szahara státuszáról folyó nem hivatalos tárgyalások harmadik fordulóját nyitották meg New Yorkban,

F.

mivel újságíróktól, uniós nemzeti és regionális parlamenti képviselőktől, valamint európai parlamenti képviselőktől megtagadták az El Aaiúnba és Gdeim Izik táborába való belépést, valamint néhányukat még Marokkóból is kiutasították,

G.

tekintettel Babi Hamdaj Bujema spanyol állampolgár eddig ismeretlen körülmények között bekövetkezett erőszakos halálára,

H.

mivel a nyugat-szaharai dekolonizációs folyamat több mint 30 év elteltével sem fejeződött be,

I.

mivel az EU továbbra is aggódik a Nyugat-Szaharában kialakult konfliktus, valamint annak a térségre kifejtett hatása és következményei miatt, ideértve a nyugat-szaharai emberi jogi helyzetet is, teljes mértékben támogatja az ENSZ főtitkárának és személyes megbízottjának egy olyan, igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldásra irányuló erőfeszítéseit, amelyek lehetővé teszik a nyugat-szaharai nép önrendelkezésének az ENSZ határozatai szerint történő megvalósítását,

J.

mivel számos jelentés tanúsítja, hogy a nyugat-szaharai természeti erőforrásokat oly módon termelik ki, hogy az a helyi lakosság javát egyáltalán nem szolgálja,

1.

mély aggodalmának ad hangot a nyugat-szaharai helyzet jelentős romlása kapcsán, és erőteljesen elítéli azon incidenseket, amelyekre a Gdeim Izik tábor felszámolása során és Laâyoune városában került sor;

2.

nyugalomra hívja fel a feleket, valamint arra, hogy tartózkodjanak a további erőszaktól;

3.

sajnálatát fejezi ki emberek életének elvesztése miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok, a sebesültek és az eltűntek családjával;

4.

megállapítja, hogy a marokkói parlament vizsgálóbizottságot állított fel annak feltárására, hogy milyen események vezettek a marokkói hatóságok beavatkozásához, ám úgy ítéli meg, hogy az események, halálesetek és eltűnések feltárásának legmegfelelőbb módja egy, az ENSZ vezetése alatt működő, független nemzetközi vizsgálóbizottság lenne;

5.

sajnálattal veszi tudomásul a sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága elleni, számos európai újságírót érintő támadásokat, és kéri a Marokkói Királyságot, hogy biztosítson a sajtó, a független megfigyelők és a humanitárius szervezetek számára szabad bejárást és szabad mozgást Nyugat-Szaharába; fájlalja, hogy a marokkói hatóságok parlamenti képviselőktől, újságíróktól, médiaorgánumoktól és független megfigyelőktől tagadták meg a belépést Nyugat-Szaharába;

6.

ragaszkodik, hogy az ENSZ testületeit szólítsák fel az emberi jogok ellenőrzését szolgáló mechanizmus létrehozatalára Nyugat-Szaharában;

7.

üdvözli a Marokkó és a Polisario Front között az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának védnökségével zajló nem hivatalos találkozóknak a kiélezett körülmények ellenére történő folytatását, és felszólítja a regionális szereplőket, hogy játsszanak abban építő szerepet;

8.

emlékeztet a konfliktusban részt vevő felek között folytatott nem hivatalos tárgyalások folytatása iránti támogatására, amelynek révén az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak megfelelően egy igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás érhető el;

9.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megnövelt finanszírozású szükséges humanitárius segély a tindoufi régióban élő szaharai menekültekhez jusson el – akiknek számát 90 és 165 ezer közöttire becsülik –, amelynek segítségével alapvető élelmiszer-, víz-lakhatási és orvosi ellátás iránti szükségleteik kielégíthetőek és lakhatási körülményeiken is javítani lehet;

10.

aggodalmának ad hangot, hogy a nyugat-szaharai térségben szaharai származású emberi jogi aktivistákat vettek őrizetbe és állítólag zaklatták őket; felszólít arra, hogy a térségben vagy a Marokkóban bebörtönzött emberi jogi aktivistákat a nemzetközi normáknak megfelelő bánásmódban részesítsék és haladéktalanul és igazságos módon hallgassák ki őket;

11.

kéri, hogy az EU szólítsa fel Marokkót a nyugat-szaharai természeti erőforrások kiaknázásáról szóló nemzetközi jogszabályok tiszteletben tartására;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió főtitkárának, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős EP-küldöttségnek, valamint az Unió a mediterrán térségért Parlamenti Közgyűlése elnökségének, Marokkó kormányának és parlamentjének, a Polisario Frontnak, Algéria és Mauritánia kormányának és parlamentjének.