–

V. Valančius képviseletében D. Poška advokatas,

–

a litván kormány képviseletében K. Dieninis, R. Dzikovič, V. Kazlauskaitė‑Švenčionienė és E. Kurelaitytė, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében L. Dvořáková, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében M. Browne Chief State Solicitor és M. Lane, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Fennelly BL,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a svéd kormány képviseletében C. Meyer‑Seitz és A. M. Runeskjöld, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Erlbacher, A. Steiblytė és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 19. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Virgilijus Valančius és a Lietuvos Republikos Vyriausybė (a Litván Köztársaság kormánya) között a Litván Köztársaság jelöltjének az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére történő jelöléséről szóló határozatok jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikkében említett bizottság működésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikkében említett bizottság működésének szabályairól szóló, 2010. február 25‑i 2010/124/EU tanácsi határozat (HL 2010. L 50., 18. o.) mellékletében szereplő szabályainak „A bizottság eljárásának kezdeményezése és kiegészítő információk iránti kérelem” című 6. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ha valamely tagállam kormánya javaslatot tesz egy jelöltre, a Tanács főtitkársága megküldi a javaslatot a bizottság elnökének.

A bizottság kiegészítő információk vagy az általa a határozathozatalhoz szükségesnek tartott más adatok közlését kérheti a javaslattevő kormánytól.”

4

Az 1994. május 19‑i Lietuvos Respublikos Vyriausybės įstatymas (a Litván Köztársaság kormányáról szóló törvény; Žin., 1994., 43‑772. sz.) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: a kormányról szóló törvény) 52. cikkének (3) bekezdése e úgy rendelkezik, hogy a Bíróság és a Törvényszék bírói tisztségének betöltésére a litván kormány – a köztársasági elnök egyetértésével és a Lietuvos Respublikos Seimas (a Litván Köztársaság parlamentje, a továbbiakban: litván parlament) véleményének a Lietuvos Respublikos Seimo statutasban (a Litván Köztársaság parlamentjének házszabálya) előírt módon történt kikérését követően – tesz javaslatot.

5

A Litván Köztársaság igazságügyi miniszterének 2021. március 9‑i 1R‑65. sz. rendeletével elfogadott Pretendento į Europos Sąjungos bendrojo teismo teisėjus atrankos tvarkos aprašasnak (az Európai Unió Törvényszékének bírói tisztségére jelölt személyek kiválasztására irányuló eljárásra vonatkozó szabályok) az alapeljárás tárgyát képező jogvita idején hatályos változatának 1–3., 13., 15., 19., és 21–23. pontja a következőképpen rendelkezik:

„1. A [kiválasztási eljárás szabályait] a Litván Köztársaságnak az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére jelölt jelöltjének kiválasztása (a továbbiakban: kiválasztás) során kell alkalmazni. E kiválasztás célja, hogy segítse a kormányt – amely [a kormányról szóló törvény] 52. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék bírói tisztségére jelölt személyeket javasolja – abban, hogy egy adott jelöltre vonatkozó javaslatot fogalmazzon meg.

2. A kiválasztási munkacsoport […] a Litván Köztársaság miniszterelnökének rendelete útján alakul meg. A munkacsoport hét személyből áll. Tagjai: a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere (mint a munkacsoport elnöke), továbbá a parlamentnek, a köztársasági elnöknek, a Teisėjų tarybának [(bírói tanács)], a Mykolas Romeris Egyetem jogi karának, a vilniusi egyetem jogi karának és a Vytautas Didysis Egyetem jogi karának egy‑egy képviselője. A munkacsoport titkárává a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériumának köztisztviselőjét kell kinevezni.

3. A munkacsoport – figyelembe véve az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére pályázók kiválasztásának az Unió alapját képező szerződésekben meghatározott és az [EUMSZ 255. cikkben] említett bizottságnak e bizottság honlapján […] közzétett hatodik tevékenységi jelentésében részletezett hat kritériumot – az igazságügyi minisztérium honlapján közzéteendő hirdetmény útján tájékoztatja a nyilvánosságot a kiválasztási eljárás megindításáról, és felhívja [az e] kiválasztási szempontoknak megfelelő személyeket, hogy a kiválasztási eljárásban való részvétel érdekében nyújtsák be jelentkezésüket (amely írásbeli részvételi kérelmet, önéletrajzot és motivációs levelet tartalmaz).

[…]

13. A kiválasztás magában foglalja a pályázóknak a kiválasztási eljárás szabályainak 3. pontjában említett szempontok szerinti, a pályázók által benyújtott dokumentumok alapján történő értékelését, valamint a kiválasztási interjút. A kiválasztási interjú célja a pályázók értékelésének az általuk benyújtott dokumentumok alapján történő kiegészítése.

[…]

15. A kiválasztási szakaszban a pályázók értékelése a szabályok 3. pontjában meghatározott hat kritérium alapján történik: jogi alkalmasság, szakmai tapasztalat, igazságszolgáltatási feladatok ellátására való alkalmasság, nyelvtudás, több jogi hagyományt is képviselő nemzetközi környezetben végzendő csapatmunkára való alkalmasság, a függetlenség, a pártatlanság, a lelkiismeretesség és a feddhetetlenség garanciái.

[…]

19. A kiválasztási eljárás végén a munkacsoport minden tagja 1 és 10 közötti pontszámmal értékeli a pályázót. A legalacsonyabb pontszám 1 pont, a legmagasabb pontszám 10 pont. A munkacsoport tagjai által adott pontszámok összeadódnak. Az eredmények alapján össze kell állítani a pályázók érdem szerinti listáját. Az érdem szerinti listára a megszerzett pontok számától függetlenül fel kell venni mindazokat a pályázókat, akik a munkacsoport megítélése szerint megfelelnek az Európai Unió Törvényszéke bírájává történő kiválasztás kritériumainak.

[…]

21. A kiválasztás befejezését követően a munkacsoport elnöke a kormány elé terjeszti az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére legjobbként rangsorolt pályázó jelölésére vonatkozó aktusok tervezetét, csatolva a munkacsoport üléséről készült jegyzőkönyvet, annak mellékletét (a pályázóknak a munkacsoport által összeállított, a pályázók által elért pontok számát is feltüntető, érdem szerinti listáját) és a legjobbként rangsorolt pályázó önéletrajzát.

22. Az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére a munkacsoport által legjobbként rangsorolt pályázó megjelölése kizárólag ajánlás a kormány számára, amely a kormányról szóló törvény 52. cikkének (3) bekezdése alapján javaslatot tesz az Európai Unió Törvényszéke bírói tisztségére jelölendő személyre.

23. A pályázóknak a munkacsoport által összeállított, érdem szerinti listáját, a pályázók által kapott pontok számának megjelölése nélkül, legkésőbb a kiválasztási eljárás befejezése után öt munkanappal közzé kell tenni az igazságügyi minisztérium honlapján.”

6

V. Valančiust a tagállamok kormányai által a litván kormány javaslatára, közös megegyezéssel hozott határozattal az Európai Unió Törvényszékének (a továbbiakban: Törvényszék) bírájává nevezték ki 2016. április 13‑i hatállyal. Megbízatása 2019. augusztus 31‑én lejárt, de az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikkének harmadik bekezdése alapján ezen időpontot követően is ellátta feladatait.

7

2021 márciusában pályázati felhívást tettek közzé a Litván Köztársaság által a Törvényszék bírói tisztségére jelölendő személy kiválasztása céljából. A kiválasztási eljárás leírását az 1R‑65. sz. rendelet állapította meg, és létrejött az e kiválasztással megbízott, többségében független szakértőkből álló munkacsoport (a továbbiakban: munkacsoport). A munkacsoport ezt követően elvégezte e kiválasztást, amelynek eredményeként összeállította a kapott pontszám alapján csökkenő sorrendbe rendezett pályázók érdem szerinti listáját (a továbbiakban: érdem szerinti lista).

8

2021. május 11‑én az igazságügyi miniszter határozattervezetet terjesztett a litván kormány elé annak érdekében, hogy az a legjobbként rangsorolt személyt, azaz V. Valančiust jelölje a Törvényszék bírájává.

9

2022. április 6‑i határozatával a litván kormány jóváhagyás céljából benyújtotta a Litván Köztársaság elnökéhez és a litván parlamenthez az érdem szerinti lista második helyén szereplő személy jelölését.

10

2022. május 4‑i határozatával a litván kormány, miután megkapta a Litván Köztársaság elnökének és a litván parlamentnek a hozzájárulását, ezt a személyt jelölte a Törvényszék bírói tisztségére jelölt személynek.

11

2022. május 18‑án V. Valančius keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) előtt, amely először is e határozat megsemmisítésére, másodszor arra irányult, hogy a kormányt kötelezzék a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy meghallgatási és jelölési eljárásának a törvényben előírt módon történő újbóli megnyitására, a munkacsoport által legjobbnak rangsorolt jelölt nevét terjesztve elő meghallgatásra és jelölésre, harmadszor pedig arra, hogy a litván kormányt kötelezzék a költségek viselésére.

12

Az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság 2022. július 5‑én kedvezőtlen véleményt adott a litván kormány által javasolt jelöltről.

13

2022. szeptember 14‑i határozatával a litván kormány jóváhagyás céljából benyújtotta a Litván Köztársaság elnökének és a litván parlamentnek az érdem szerinti lista harmadik helyén szereplő személy, Saulius Lukas Kalėda jelölését a Törvényszék bírájává.

14

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak az EUSZ 19. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésének értelmezését illetően, különösen azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezések milyen hatással vannak a Törvényszék bírói tisztségére jelentkezők jelölésére vonatkozó nemzeti eljárásokra.

15

E bíróság arra hivatkozik, hogy a Bíróságnak a többek között a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletből (C‑64/16, EU:C:2018:117) eredő ítélkezési gyakorlata elismerte, hogy kapcsolat áll fenn a nemzeti bírák függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények és az uniós jog által szabályozott területeken az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett hatékony bírói jogvédelem között.

16

Márpedig a Törvényszék bíráinak feladata éppen az ilyen hatékony bírói jogvédelem biztosítása. Ezenkívül az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és az EUMSZ 254. cikk második bekezdése értelmében e bíráknak meg kell felelniük a függetlenség követelményének is, amely nem értelmezhető úgy, hogy szűkebb terjedelmű, mint amely a nemzeti bírákra nézve az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Bíróság által értelmezett második albekezdéséből következik.

17

Ami különösen a bírák kinevezéséről szóló határozatokat illeti, a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy mind a Bíróságnak a többek között a 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítéletből (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232) és a 2021. október 6‑iW. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítéletből (C‑487/19, EU:C:2021:798), valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának többek között a 2020. december 1‑jei Ástráðsson kontra Izland ítéletből (CE:ECHR:2020:1201JUD002637418) eredő ítélkezési gyakorlata közvetlen kapcsolatot hoz létre a nemzeti bírák kiválasztására és kinevezésére irányuló eljárások szabályszerűsége – mint a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog szerves eleme –, valamint e bírák függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények között.

18

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e közvetlen kapcsolatból az annak vizsgálatára irányuló kötelezettség következik, hogy a bírák kinevezése során elkövetett szabálytalanság nem teremti‑e meg annak valós veszélyét, hogy más hatalmi ágak, különösen a végrehajtó hatalom indokolatlan mérlegelési jogkört gyakorolhatnak, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének integritását, így a jogalanyokban jogos kételyt keltve az érintett bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően, ami e jog megsértését vonja maga után.

19

Így, ami az uniós bíróság valamely bírájának kinevezését vagy az ilyen bíróság bírói tisztségére való jelöltállítást illeti, az a kérdés, hogy a kinevezési vagy jelöltállítási jogkörrel felruházott szerv tiszteletben tartja‑e az ilyen kinevezés vagy jelölés anyagi jogi feltételeit és alapvető eljárási szabályait, elsődleges fontosságú, mivel lehetővé teszi annak meghatározását, hogy biztosított‑e az érintett uniós bíróság pártatlansága és függetlensége.

20

Ilyen körülmények között a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

2023. április 19‑i határozatával a litván kormány, miután megkapta a Litván Köztársaság elnökének és a litván parlamentnek a hozzájárulását, S. L. Kalėdát jelölte a Törvényszék bírájává.

22

2023. május 12‑én V. Valančius a 2022. május 4‑i határozattal szembeni keresetének benyújtását követően a kérdést előterjesztő bíróság előtt indított közigazgatási peres eljárás keretében kérte e határozat megsemmisítését, fenntartva a jelen ítélet 11. pontjában említett többi kereseti kérelmet.

23

A tagállamok kormányai 2023. szeptember 15‑i határozatukkal a Törvényszék bírájává nevezték ki S. L. Kalėdát a 2025. augusztus 31‑ig tartó időszakra.

24

A Bíróság a 2023. szeptember 26‑i információkérésében annak pontosítására kérte a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy S. L. Kalėda Törvényszék bírájává történő kinevezése hatással van‑e a cselekvésre kötelezés iránti kérelemre vonatkozó alapeljárás tárgyára, és hogy e bíróság fenntartja‑e az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.

25

E bíróság 2023. október 10‑én kelt levelében jelezte, hogy e kinevezés nem befolyásolja az alapügy tárgyát, és hogy e bíróság fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.

26

A jelen ügyben írásbeli észrevételeket benyújtó több kormány kételyeket táplál a tekintetben, hogy rendelkezik‑e hatáskörrel a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására. Lényegében úgy vélik, hogy a Törvényszék valamely bírájának kinevezésére irányuló eljárás különböző szakaszokból áll, amelyek közül az első a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölésének nemzeti szakasza. Márpedig ez a szakasz nem tartozik az uniós jog, különösen az EUSZ 19. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésének hatálya alá, hanem arra kizárólag a nemzeti jog az irányadó. Így a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a jelölés e szakaszát szabályozó esetleges nemzeti szabályoknak az e rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről határozzon.

27

Továbbá e kormányok közül néhány arra hivatkozik, hogy a Törvényszék valamely bírájának kinevezésére irányuló eljárás a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hozott határozatának elfogadásával zárul, amelyre a Bíróság jogszerűségi vizsgálata nem terjed ki. Következésképpen a Bíróság még kevésbé rendelkezik hatáskörrel az ilyen kinevezési eljárás keretébe illeszkedő jelölés nemzeti szakaszának vizsgálatára.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és az EUMSZ 254. cikk második bekezdése értelmében a Törvényszék bíráit az EUMSZ 255. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Ez utóbbi rendelkezés értelmében létrejön egy bizottság, amelynek feladata, hogy a Bíróságra és a Törvényszékre bíráknak vagy főtanácsnokoknak jelölt személyeknek a feladatra való alkalmasságáról azt megelőzően véleményt adjon, hogy a tagállamok kormányai az EUMSZ 253., illetve az EUMSZ 254. cikknek megfelelően kineveznék őket. Amint az az EUMSZ 255. cikkben említett bizottságnak a 2010/124 határozat mellékletében szereplő működési szabályzata 6. pontjának első bekezdéséből következik, e bizottság a valamely tagállam kormánya által elé terjesztett jelölés alapján jár el, amelyet a Tanács Főtitkársága továbbít e bizottság elnökének.

29

E rendelkezések együttes olvasatából kitűnik – amint arra a főtanácsnok indítványának 52. és 53. pontjában rámutatott –, hogy a Törvényszék valamely bírájának kinevezésére irányuló eljárás három szakaszból áll. Az első szakaszban az érintett tagállam kormánya jelöltet állít a Törvényszék bírói tisztségére, és e jelölést eljuttatja a Tanács Főtitkárságához. A második szakaszban az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy e jelölt az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelményekre tekintettel alkalmas‑e a bírói feladatoknak a Törvényszéken történő ellátására. A harmadik szakaszban, amely az e bizottsággal folytatott konzultációt követően történik, a tagállamok kormányai képviselőiken keresztül az említett jelöltet a Törvényszék bírájává nevezik ki az érintett tagállam kormányának javaslatára, közös megegyezéssel hozott határozattal.

30

Ebből következik, hogy a valamely tagállam kormánya által hozott, a Törvényszék bírói tisztségére jelölt személyre vonatkozó, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló határozat az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és az EUMSZ 254. cikk második bekezdése által szabályozott kinevezési eljárás első szakaszának minősül. Az ilyen határozat tehát emiatt e rendelkezések hatálya alá tartozik.

31

Amint azt a főtanácsnok indítványának 24., 58. és 59. pontjában hangsúlyozta, a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölése, akárcsak kinevezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, ám e hatáskör gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból és különösen az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdéséből és az EUMSZ 254. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeiket (lásd analógia útján: 2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, C‑619/18, EU:C:2019:531, 52. pont; 2024. január 9‑iG. és társai [A rendes bírák kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely rendelkezések értelmezése az EUMSZ 267. cikk alapján nyilvánvalóan a Bíróság hatáskörébe tartozik (2022. március 22‑iProkurator Generalny és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

32

Az a körülmény, hogy a Törvényszék bíráinak kinevezésére vonatkozó határozatok, amelyeket a tagállamok kormányainak képviselői – nem a Tanács tagjaiként, hanem a kormányuk képviselőiként eljárva, és ily módon a tagállamok hatásköreit együttesen gyakorolva – közös megegyezéssel hoztak, nem tartoznak az uniós bíróság által az EUMSZ 263. cikk alapján gyakorolt jogszerűségi vizsgálat hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2021. június 16‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői végzés, C‑685/20 P, EU:C:2021:485, 46. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) ebben az összefüggésben nem releváns.

33

Amint ugyanis arra a főtanácsnok az indítványának 26. pontjában lényegében rámutatott, az, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel e kinevezési határozatok jogszerűségének vizsgálatára, nincs hatással a Bíróság azon hatáskörére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a Törvényszék bírói tisztségére jelölt személy jelölésére vonatkozó nemzeti határozatok jogszerűségére vonatkozó jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket megválaszolja.

34

E körülmények között a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására.

35

A német kormány kétségeinek ad hangot az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően. Először is az EUSZ 19. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésének kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tárgyával, mivel erre a jogvitára kizárólag a nemzeti jog az irányadó, és e jog szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az említett jogvita elbírálására. Továbbá az előterjesztett kérdések hipotetikusak, mivel az alapeljárás nem érinti sem a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölésére irányuló nemzeti eljárás jogszerűségét, sem pedig ezen eljárásnak a jelen ügyben való tiszteletben tartását. Végül az előterjesztett kérdésekre adandó válasz már nem szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság határozni tudjon az alapügyről, mivel az okafogyottá vált S. L. Kalėdának a Törvényszék bírájává történő kinevezése miatt, amely megakadályozza az alapeljárás felperesének a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy meghallgatási és jelölési eljárása újbóli megnyitására vonatkozó követelésének kielégítését.

36

Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 267. cikkben foglalt eljárás keretében egyedül a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje egyrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét ítéletének meghozatalához, másrészt a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2023. december 21‑iInfraestruturas de Portugal és Futrifer Indústrias Ferroviárias ítélet, C‑66/22, EU:C:2018:1016, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2023. december 21‑iInfraestruturas de Portugal és Futrifer Indústrias Ferroviárias ítélet, C‑66/22, EU:C:2017:1016, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A jelen ügyben mindenekelőtt az arra alapított érvet illetően, hogy nincs kapcsolat az uniós jog kért értelmezése és az alapjogvita között, mivel ez utóbbit kizárólag a nemzeti jog szabályozza, meg kell állapítani, hogy – amint az a jelen ítélet 30. pontjában megállapításra került – a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelöléséről szóló nemzeti határozat a kinevezési eljárás első szakaszát képezi, amelyet az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és az EUMSZ 254. cikk második bekezdése szabályoz. Márpedig az alapeljárás a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelöléséről szóló nemzeti határozatoknak az e rendelkezésekben előírt követelményekre tekintettel való jogszerűségére vonatkozik. E körülmények között nem tűnik nyilvánvalónak, hogy az említett rendelkezések kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs e jogvita tárgyával.

39

Ami a kérdést előterjesztő bíróságnak az említett jogvita elbírálására vonatkozó hatáskörének állítólagos hiányát illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságnak nem feladata annak vizsgálata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg, sem pedig különösen annak vizsgálata, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett kérelem e szabályok alapján elfogadható‑e (2021. október 6‑iW. Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróságot tehát mindaddig köti a tagállami bíróság által hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozat, amíg azt a nemzeti jog által biztosított jogorvoslati eljárásokhoz kapcsolódóan nem vonják vissza (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a jelen ügyben visszavonták volna.

40

Ezt követően, ami az előterjesztett kérdések hipotetikus jellegére alapított érvet illeti, hangsúlyozni kell, hogy a litván kormány állításával ellentétben e kérdéseket a kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatos kétségei indokolják, hogy összeegyeztethetők‑e az értelmezni kért uniós jogi rendelkezésekkel azon részletszabályok, amelyek szerint a Litván Köztársaságból a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölésére vonatkozó nemzeti eljárást konkrétan lefolytatták az alapügy tárgyát képező, jelölésre vonatkozó határozatok elfogadása érdekében. Márpedig, mivel az alapeljárás e határozatoknak az említett uniós jogi rendelkezésekre tekintettel fennálló jogszerűségére vonatkozik, nem állapítható meg, hogy az előterjesztett kérdések által felvetett probléma hipotetikus lenne.

41

Végül, ami az arra alapított érvet illeti, hogy az e kérdésekre adandó válasz már nem szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság határozni tudjon az alapjogvita tárgyában, mivel S. L. Kalėdát időközben kinevezték a Törvényszék bírájává, meg kell állapítani, hogy a Bíróság 2023. szeptember 26‑i információkérésére adott válaszában a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy e kinevezésnek nincs hatása az alapeljárás tárgyára, és hogy e bíróság fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. Egyébiránt az alapeljárás felei között nem vitatott, hogy e jogvita még mindig folyamatban van.

42

Mivel sem a Bíróság rendelkezésére álló iratokból, sem a kérdést előterjesztő bíróságnak a Bíróság információkérésére adott válaszából nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felperese elállt volna keresetétől, vagy hogy valamennyi követelésének teljes egészében helyt adtak volna, vagy hogy azoknak már nem lehet helyt adni, és így az alapeljárás nyilvánvalóan tárgytalanná vált, az előterjesztett kérdések megválaszolása még mindig szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e jogvitát el tudja bírálni (lásd ebben az értelemben: 2023. február 2‑iTowarzystwo Ubezpieczeń Ż [Megtévesztő biztosítási mintaszerződések] ítélet, C‑208/21, EU:C:2023:64, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

E körülményekre tekintettel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

44

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését és az EUMSZ 254. cikk második bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam kormánya, amely a Törvényszék bírói tisztségére pályázók értékelésével és az e rendelkezésekben előírt követelményeknek megfelelő pályázók érdem szerinti listájának összeállításával megbízott független szakértői csoportot hozott létre, az e listán szereplő pályázók közül a legjobbként rangsorolt pályázótól különböző pályázót jelöl.

45

E kérdések megválaszolása érdekében először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és az EUMSZ 254. cikk második bekezdése értelmében a Törvényszék bíráit olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek a felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassági feltételeknek.

46

Ami közelebbről az e rendelkezésekben előírt függetlenség követelményét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e követelmény a hatékony bírói jogvédelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéhez tartozik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen a jogállamiság értékének megőrzése szempontjából (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 70. és 71. pont; 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa [A bíró hivatalban tartása] ítélet, C‑718/21, EU:C:2023:1015, 61. pont).

47

A bíróságok függetlenségére vonatkozó e követelmény, amelyet többek között az EUSZ 19. cikk ír elő, az Uniónak és tagállamainak az EUSZ 2. cikkben rögzített egyik alapvető értékét konkretizálja, amelyek meghatározzák magát az Unió mint közös jogrend identitását, és amelyeket mind az Unió, mind pedig a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑iMagyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 127. és 232. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. június 5‑iBizottság kontra Lengyelország [A bírák függetlensége és magánélete] ítélet, C‑204/21, EU:C:2023:442, 67. pont).

48

Minthogy a függetlenség követelménye, amely két szempontot foglal magában, a szigorú értelemben vett függetlenséget és a pártatlanságot (lásd ebben az értelemben: 2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 121. és 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) az ítélethozatali tevékenység szerves részét képezi, és mivel az EUSZ 19. cikk együttesen az Európai Unió Bíróságára és a nemzeti bíróságokra bízza a bírósági felülvizsgálat biztosítását az uniós jogrendben, ez a követelmény egyaránt vonatkozik az uniós szintre, így a Törvényszék bíráira, valamint a tagállami szintre, a nemzeti bíróságokra is (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 32. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Továbbá a törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó követelmény szorosan kapcsolódik többek között a függetlenség követelményéhez abban az értelemben, hogy mindkettő azon alapelvek tiszteletben tartására irányul, mint a jog elsődlegessége és a hatalmi ágak szétválasztása, amely elvek alapvető fontosságúak a jogállamiság szempontjából, amelynek értékét az EUSZ 2. cikk is megerősíti. E követelmények mindegyikének alapját az a követelmény képezi, hogy meg kell őrizni azt a bizalmat, amelyet az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban kell keltenie, valamint e hatalmi ág többi hatalmi ágtól való függetlenségét (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iW. Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 124. pont; 2022. február 22‑iOpenbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 56. pont).

50

A törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó követelmény a jellegénél fogva magában foglalja a bírák kinevezésének folyamatát is (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azzal, hogy a bíróság függetlenségét többek között a tagjai kinevezésének módja határozza meg (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa [A bíró hivatalban tartása] ítélet, C‑718/21, EU:C:2023:1015, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

E tekintetben a bírák kinevezésére vonatkozó anyagi jogi feltételeknek és eljárási szabályoknak olyannak kell lenniük, hogy a jogalanyokban ne merülhessenek fel jogos kétségek a kinevezett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iSimpson és HG kontra Tanács és Bizottság [felülvizsgálat] ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 71. pont). E célból többek között fontos, hogy ezen anyagi jogi feltételeket és eljárási szabályokat úgy alakítsák ki, hogy azok lehetővé tegyék nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira, és ezáltal lehetővé tegyék a bírák függetlensége vagy pártatlansága hiánya látszatának kizárását, amely látszat alkalmas arra, hogy sértse azt a bizalmat, amelyet az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban egy demokratikus társadalomban és jogállamban keltenie kell (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 96. és 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Ebben az összefüggésben az érintett igazságszolgáltatási rendszeren belül a bírák kinevezésére irányuló eljárás keretében elkövetett szabálytalanság a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bírósághoz való alapvető jog megsértését vonhatja maga után, amennyiben e szabálytalanság olyan jellegű és súlyú, hogy annak valós kockázatát hordozza magában, hogy a hatalom más ágai, különösen a végrehajtó hatalom olyan jogosulatlan mérlegelési jogkört gyakorolhatnak, amely veszélyezteti a kinevezési eljárás eredményének integritását. Az ilyen szabálytalanság ugyanis a jogalanyokban jogos kételyt kelt az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha az ezen igazságszolgáltatási rendszer létrehozásának és működésének szerves részét képező alapvető szabályokról van szó (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 75. és 76. pont; 2022. február 22‑iOpenbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 72. és 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Ami a Törvényszék bíráit illeti, a kinevezésükre vonatkozó érdemi feltételeknek és eljárási szabályoknak lehetővé kell tenniük a jogalanyok számára minden, azzal kapcsolatos jogos kétség kizárását, hogy megfelelnek az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelményeknek, amelyek egyaránt vonatkoznak a „függetlenség garanciáira” és a „magas igazságszolgáltatási feladatok ellátásához szükséges képességre”. E célból – amint arra a főtanácsnok indítványának 59–61. és 65. pontjában rámutatott – többek között biztosítani kell a Törvényszék bíráinak kinevezésére irányuló teljes eljárásnak, és következésképpen ezen eljárás eredményének az integritását ezen eljárás minden egyes szakaszában.

54

Így először is, ami a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölésének nemzeti szakaszát illeti, amelyet az alapügy konkrétabban érint, meg kell állapítani egyrészt, hogy mivel az uniós jogban nincsenek erre vonatkozó különös rendelkezések, az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni az ilyen pályázó jelölésének eljárási szabályait, azzal a megkötéssel, hogy e szabályok nem kelthetnek jogos kétségeket a jogalanyokban a tekintetben, hogy a jelölt megfelel‑e az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelményeknek.

55

Következésképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában lényegében rámutatott, minden tagállam szabadon dönthet arról, hogy előír‑e a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy kiválasztására és jelölésére vonatkozó eljárást, vagy sem.

56

E tekintetben az a körülmény, hogy a bírák kinevezési eljárásában a jogalkotó vagy a végrehajtó hatalom képviselői vesznek részt, önmagában nem alkalmas arra, hogy ilyen jogos kétségeket keltsen a jogalanyokban (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iOpenbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 75. és 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindemellett a független tanácsadó szervek közreműködése, valamint az indokolási kötelezettségnek a nemzeti jogban való fennállása hozzájárulhat a kinevezési eljárás objektivitásához azáltal, hogy behatárolja a kinevezésre jogosult intézményt megillető mérlegelési jogkört (lásd ebben az értelemben: 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 66. és 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Másrészt, ami a Törvényszék bírói tisztségére pályázók kiválasztására és jelölésére vonatkozó érdemi feltételeket illeti, a tagállamoknak, bár széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek e feltételek meghatározását illetően, az e célból elfogadott eljárási szabályoktól függetlenül biztosítaniuk kell, hogy a jelölt pályázók megfeleljenek az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt, a függetlenségre és a szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeknek.

58

Másodszor, annak az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében említett követelményekre tekintettel történő vizsgálata, hogy a tagállamok által javasolt jelöltek alkalmasak‑e a Törvényszék bírói tisztségének betöltésére, szintén az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság feladata.

59

Az e megfelelőségre vonatkozó véleményének elfogadásához ugyanis e bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a jelölt megfelel‑e a függetlenségre és a szakmai alkalmasságra vonatkozó azon követelményeknek, amelyek az EUSZ 19. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésének megfelelően a Törvényszék bírói tisztségének betöltéséhez szükségesek.

60

Ebben az összefüggésben, amint azt e bizottság az egyik tevékenységi jelentésében jelezte, a nyílt, átlátható és szigorú kiválasztási eljárás releváns tényező annak vizsgálata során, hogy a jelölt megfelel‑e ezeknek a követelményeknek, ám az ilyen eljárás hiánya önmagában nem minősül olyan indoknak, amely alapján kétségbe lehetne vonni e megfelelést.

61

E vizsgálat céljából az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság – amint azt a 2010/124 határozat mellékletében szereplő működési szabályzata 6. pontjának második bekezdése előírja – kiegészítő információk vagy az általa a határozathozatalhoz szükségesnek tartott más adatok közlését kérheti a javaslattevő kormánytól, és e kormány az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve értelmében köteles a rendelkezésére bocsátani ezen információkat és adatokat.

62

Harmadszor, az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelmények tiszteletben tartásának biztosítása a képviselőik útján eljáró tagállami kormányokat is terheli, amikor az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság által kiadott véleményre tekintettel úgy döntenek, hogy az e kormányok valamelyike által javasolt jelöltet a Törvényszék bírájává nevezik ki. A kinevezést követően a jelölt az Unió bírájává válik, és nem az őt jelölő tagállamot képviseli.

63

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy amennyiben – mint az alapügyben is – valamely tagállam olyan eljárást vezetett be a Törvényszék bírói tisztségére pályázók kiválasztására, amelynek keretében a többségében független szakértőkből álló csoport feladata e jelöltek értékelése és közülük az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelményeknek megfelelő személyek érdem szerinti listájának összeállítása, az a tény, hogy e tagállam kormánya úgy határozott, hogy az ezen az érdem szerinti listán szereplő legjobbként rangsorolt pályázótól különböző személyt jelöl, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e jelölés jogos kétségeket ébreszthet azzal kapcsolatban, hogy a jelölt pályázó megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.

64

A jelen ügyben ugyanis a kiválasztási eljárás leírásának 1–3., 13., 15., 19. és 21–23. pontjából kitűnik, hogy először is e szakértői csoportnak e pályázókat az e rendelkezésekben említett, az EUMSZ 255. cikkben említett bizottság által a tevékenységi jelentéseiben részletezett követelményekre tekintettel kellett értékelnie. Továbbá az e csoport által összeállított érdem szerinti lista kizárólag olyan pályázókat tartalmazott, akikről e csoport úgy ítélte meg, hogy megfelelnek e követelményeknek. Végül az érdem szerinti listán legjobbnak rangsorolt pályázó ugyanezen csoport általi megjelölése kizárólag ajánlás volt a litván kormány számára, amelynek a kormányról szóló törvény 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően javaslatot kellett tennie a Törvényszék bírói tisztségére jelölt személyre.

65

Az a tény, hogy az EUMSZ 255. cikk szerinti bizottság kedvező véleményt nyilvánított a litván kormány által javasolt azon jelöltről, aki a harmadik helyen szerepelt az említett érdem szerinti listán, megerősíti, hogy a tagállamok kormányainak az e jelöltet kinevező határozata megfelel az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és az EUMSZ 254. cikk második bekezdésében előírt követelményeknek.

66

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését és az EUMSZ 254. cikk második bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam kormánya, amely a Törvényszék bírói tisztségére pályázók értékelésével és az e rendelkezésekben előírt követelményeknek megfelelő pályázók érdem szerinti listájának összeállításával megbízott független szakértői csoportot hozott létre, az e listán szereplő pályázók közül a legjobbként rangsorolt pályázótól különböző pályázót jelöl, feltéve hogy a jelölt pályázó megfelel e követelményeknek.

67

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését és az EUMSZ 254. cikk második bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha valamely tagállam kormánya, amely az Európai Unió Törvényszékének bírói tisztségére pályázók értékelésével és az e rendelkezésekben előírt követelményeknek megfelelő pályázók érdem szerinti listájának összeállításával megbízott független szakértői csoportot hozott létre, az e listán szereplő pályázók közül a legjobbként rangsorolt pályázótól különböző pályázót jelöl, feltéve hogy a jelölt pályázó megfelel e követelményeknek.