Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Dokumentum 62014CJ0535
Judgment of the Court (Fifth Chamber) of 18 June 2015.#Vadzim Ipatau v Council of the European Union.#Appeal — Common foreign and security policy — Restrictive measures taken against the Republic of Belarus — Admissibility — Time-limit for bringing proceedings — Legal aid — Suspensory effect — Effective judicial protection — Rights of the defence — Principle of proportionality.#Case C-535/14 P.
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. június 18.
Vadzim Ipatau kontra Az Európai Unió Tanácsa.
Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A Fehérorosz Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések – Elfogadhatóság – Keresetindítási határidő – Költségmentesség – Halasztó hatály – Hatékony bírói jogvédelem – Védelemhez való jog – Az arányosság elve.
C-535/14. P. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. június 18.
Vadzim Ipatau kontra Az Európai Unió Tanácsa.
Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A Fehérorosz Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések – Elfogadhatóság – Keresetindítási határidő – Költségmentesség – Halasztó hatály – Hatékony bírói jogvédelem – Védelemhez való jog – Az arányosság elve.
C-535/14. P. sz. ügy.
Határozatok Tára – Általános EBHT
Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2015:407
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2015. június 18. ( *1 )
„Fellebbezés — Közös kül‑ és biztonságpolitika — A Fehérorosz Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések — Elfogadhatóság — Keresetindítási határidő — Költségmentesség — Halasztó hatály — Hatékony bírói jogvédelem — Védelemhez való jog — Az arányosság elve”
A C‑535/14. P. sz. ügyben,
Vadzim Ipatau (lakóhelye: Minszk [Fehéroroszország], képviseli: M. Michalauskas ügyvéd)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2014. november 24‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: F. Naert és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, C. Vajda, A. Rosas (előadó), Juhász E. és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Fellebbezésével V. Ipatau az Európai Unió Törvényszéke 2014. szeptember 23‑i Ipatau kontra Tanács ítéletének (T‑646/11, EU:T:2014:800, a továbbiakban: megtámadott ítélet) a hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a következő jogi aktusok fellebbezőt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetét:
|
A jogvita előzményei
|
2 |
A Törvényszék az alábbiak szerint foglalja össze a jogvita előzményeit:
|
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
|
3 |
A Törvényszék Hivatalához 2011. december 11‑én benyújtott beadvánnyal a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 94. és 95. cikke alapján költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be azért, hogy a Tanáccsal szemben a 2011/69 határozat, a 2011/666 határozat, a 84/2011 végrehajtási rendelet, valamint az 1000/2011 végrehajtási rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránt keresetet terjesszen elő. |
|
4 |
A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke a CD kontra Tanács végzéssel (T‑646/11 AJ, EU:T:2012:279) engedélyezte a felperes részére a költségmentességet. |
|
5 |
A Törvényszék Hivatalához 2012. június 27‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes a 2011/666 határozat, az 1000/2011 végrehajtási rendelet, valamint a 2011. november 14‑i levél megsemmisítése iránt keresetet terjesztett elő. Ezt követően a felperes kiterjesztette kereseti kérelmeit, és a 2012/642 határozat, valamint az 1017/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítését is kérte. |
|
6 |
A Törvényszék mindenekelőtt megvizsgálta az összes megsemmisíteni kért jogi aktus tekintetében a keresetindítási határidő tiszteletben tartását. Mivel úgy ítélte meg, hogy a 2011/666 határozat és az 1000/2011 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti kérelmet a keresetindítási határidőn belül nyújtották be, a kereset elfogadhatóságáról határozott, amennyiben azt a 2011. november 14‑i levéllel szemben terjesztették elő. Miután a Törvényszék megvizsgálta a költségmentesség iránti kérelmet, a megtámadott ítélet 58. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem tekinthető úgy, hogy a felperes a költségmentesség iránti kérelmében egyértelműen olyan jogi aktusként említette a 2011. november 14‑i levelet, amelyre az előterjesztendő keresetnek vonatkoznia kell. |
|
7 |
A 2011. november 14‑i levéllel szembeni kereset előterjesztésére nyitva álló határidő tehát a költségmentesség iránti kérelem benyújtásával a Törvényszék eljárási szabályzata 96. cikkének 4. §‑a alapján nem került felfüggesztésre. Következésképpen mivel a keresetet 2012. június 27‑én, tehát az e levél közlésének az időpontját követő több mint hét hónappal később terjesztették elő, a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy azt az EUMSZ 263. cikkben és az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. és 2. §‑ában előírt határidők lejártát követően terjesztették elő. |
|
8 |
Keresetének alátámasztása érdekében V. Ipatau öt jogalapot hozott fel, amelyek először az indokolás elégtelenségén és a védelemhez való jog megsértésén, másodszor a felelősség és a korlátozó intézkedés kollektív jellegén, harmadszor „a jogi tényező hiányán”, negyedszer mérlegelési hibán, ötödször pedig az arányosság elve tiszteletben tartásának a hiányán alapulnak. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e jogalapok közül egyik sem volt megalapozott, következésképpen elutasította a keresetet. |
A felek kérelmei
|
9 |
Fellebbezésében V. Ipatau azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
10 |
A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
|
A fellebbezésről
A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított első jogalapról
A felek érvei
|
11 |
Első jogalapjával V. Ipatau azt állítja, hogy a Törvényszék – mivel úgy ítélte meg, hogy a kereset elfogadhatatlan, amennyiben azt a 2011. november 14‑i levéllel szemben terjesztette elő – megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. |
|
12 |
V. Ipatau vitatja a megtámadott ítélet 58–60. pontját. Először is azt állítja, hogy a jogi aktusokat hatékony érvényesülésük érvényre juttatásával kell értelmezni, következésképpen a 2011. december 11‑i költségmentesség iránti kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az szükségszerűen a 2011. november 14‑i levél megsemmisítésére irányult. Másodszor arra hivatkozik, hogy a költségmentesség iránti kérelmének a megfogalmazásakor nem segítette jogi tanácsadó. |
|
13 |
A Tanács úgy véli, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy kizárta e levelet a fellebbező költségmentesség iránti kérelmének a hatálya alól. Azt állítja, hogy az a tény, hogy V. Ipatau maga fogalmazta meg a költségmentesség iránti kérelmet, nem változtathat a kereset elfogadhatóságának a feltételein. A Tanács a költségmentesség iránti kérelemnek magára a szövegére hivatkozik, és emlékeztet arra, hogy a fellebbező a Fehérorosz Köztársaság Nemzeti Jogalkotási és Jogi Kutatási Központjának az igazgatójaként rendelkezett bizonyos jogi ismerettel, ami kitűnt az e kérelemben megfogalmazott, különösen jól kifejtett jogi érvelésből. |
A Bíróság álláspontja
|
14 |
Először is emlékeztetni kell arra, hogy sem a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra, sem pedig a meghallgatáshoz való jogra nincs kihatással az eljárási határidőkkel kapcsolatos uniós szabályozások szigorú alkalmazása, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megfelel a jogbiztonság követelményének, és annak, hogy az igazságszolgáltatásban el kell kerülni minden hátrányos megkülönböztetést vagy önkényes eljárást (lásd: Page Protective Services kontra SEAE végzés, C‑501/13 P, EU:C:2014:2259, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
15 |
A Törvényszék eljárási szabályzata 96. cikkének 4. §‑a előírja, hogy az eljárási határidőkkel kapcsolatos szabályoktól eltérően a költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a keresetindítás határidejét az e kérelemről hozott végzés vagy – ha maga az érdekelt nem javasolt ügyvédet, vagy ha választása nem fogadható el – a kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet kijelölő végzés közléséig. |
|
16 |
A megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának – amennyiben azt a 2011. november 14‑i levéllel szemben terjesztették elő – a vizsgálatakor a Törvényszéknek értelmeznie kellett a V. Ipatau által 2011. december 11‑én benyújtott költségmentesség iránti kérelmet annak ellenőrzése érdekében, hogy az említett levél a tervezett kereset tárgyát képezte‑e. |
|
17 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 55. pontjában idézte a 2011. november 14‑i levelet említő költségmentesség iránti kérelem szövegét. Ezen ítélet 56. pontjában a költségmentesség iránti kérelem tárgyát is megismételte, és kifejtette, hogy e kérelem a 2011/69 határozat, a 84/2011 végrehajtási rendelet, a 2011/666 határozat és az 1000/2011 végrehajtási rendelet megsemmisítésére irányult. A Törvényszék az említett ítélet 57. pontjában a költségmentesség iránti kérelemmel összefüggésben elemezte a 2011. november 14‑i levél említését, valamint elemezte e kérelmet. E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy a felperes az említett levelet kizárólag a „kereset tárgya” részben kifejtett jogalapokkal és fontosabb érvekkel kapcsolatos fejtegetéseiben említette, valamint hogy ezt csak az első jogalap ismertetésének a középső részében tette, mivel a két másik jogalap keretében ugyanezen levél nem került említésre. A Törvényszék azt is hangsúlyozta, hogy noha a három jogalap kifejezetten az említett határozatokra és végrehajtási rendeletekre vonatkozott, nem ez az eset állt fenn a 2011. november 14‑i levél tekintetében. |
|
18 |
E megállapításokra tekintettel a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül következtetett a megtámadott ítélet 58. pontjában arra, hogy nem tekinthető úgy, hogy a felperes a költségmentesség iránti kérelmében olyan jogi aktusként említette a 2011. november 14‑i levelet, amelyre az előterjesztendő keresetnek vonatkoznia kell. |
|
19 |
Azon érvet illetően, amely szerint a 2011. december 11‑i költségmentesség iránti kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az szükségszerűen a 2011. november 14‑i levél megsemmisítésére irányult, emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács e levéllel elutasította V. Ipatau azon személyek jegyzékeibe történő felvételének a felülvizsgálata iránti kérelmét, akik, illetve amelyek a 2011/69 határozat és a 84/2011 végrehajtási rendelet által előírt korlátozó intézkedések tárgyát képezik. Az említett levél szintén tartalmazta a 2011/666 határozatot és az 1000/2011 végrehajtási rendeletet. |
|
20 |
Márpedig a fellebbező a költségmentesség iránti kérelmet a 2011/69 határozat, a 84/2011 végrehajtási rendelet, a 2011/666 határozat és az 1000/2011 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetének az előterjesztése érdekében nyújtotta be. E költségmentesség iránti kérelem egyértelmű, pontos és jogilag alátámasztott megfogalmazására tekintettel a Törvényszék számára semmilyen tényező nem engedett arra következtetni, hogy az említett kérelemnek szükségszerűen vonatkoznia kellett ezenfelül a 2011. november 14‑i levél megsemmisítésére. |
|
21 |
Ami azt az érvet illeti, amely szerint V. Ipataut a költségmentesség iránti kérelmének a megfogalmazásakor nem segítette jogi tanácsadó, meg kell állapítani, hogy a V. Ipatau által megfogalmazott költségmentesség iránti kérelem egyértelmű, pontos és jogilag alátámasztott volt, ami igazolja a jog területén való jártasságát. |
|
22 |
E tényezők összességéből következik, hogy az első jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani. |
A 2012/642 határozatot és az 1017/2012 végrehajtási rendeletet illetően a védelemhez való jog megsértésére alapított második jogalapról
A felek érvei
|
23 |
Második jogalapjával V. Ipatau arra hivatkozik, hogy a Törvényszék annak a megállapításával, hogy a Tanács az előzetes meghallgatása nélkül fogadhatta el a 2012/642 határozatot és az 1017/2012 végrehajtási rendeletet, megsértette a védelemhez való jogot. V. Ipatau ezért vitatja a megtámadott ítélet 80. és 81. pontját, amelyeknek a szövege a következő:
|
|
24 |
A fellebbező arra hivatkozik, hogy a szóban forgó jogi aktusok indokolása változásának a hiánya nem mentesítheti a Tanácsot az érintett véleménye beszerzésének a kötelezettsége alól, ily módon lehetőséget adva számára ahhoz, hogy naprakésszé tegye helyzetét, valamint az őt érintő információkat. Megállapítja, hogy a 2012/642 határozat a (8) preambulumbekezdésében a 2012. szeptember 23‑i parlamenti választásokra vonatkozik annak a megjelölésével, hogy azok „sem bizonyultak összeegyeztethetőnek a nemzetközi normákkal”, miközben azok az indokok, amelyek miatt felvették a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe, „a nemzetközi választási normáknak a 2010. december 19‑i elnökválasztáson való megsértés[ét]” érintik. |
|
25 |
A Tanács vitatja ennek a jogalapnak a megalapozottságát. |
A Bíróság álláspontja
|
26 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 75. és 76. pontjában – anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – emlékeztetett azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékében történő fenntartására vonatkozó határozat elfogadásának keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania az e személy vagy e szervezet előzetes meghallgatáshoz való jogát, amikor nevének a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozatban vele szemben új bizonyítékokat vesz figyelembe, nevezetesen olyan bizonyítékokat, amelyek nem szerepeltek a nevének az e jegyzékbe történő felvételére vonatkozó eredeti határozatban (lásd ebben az értelemben különösen: Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 62. és 63. pont). |
|
27 |
Ahogy azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 80. pontjában joggal megállapította, a fellebbezőnek a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékében történő fenntartásának az indokai 2012‑ben lényegében nem változtak. Az összes jogi aktusból – amelyeknek a megsemmisítését a fellebbező a Törvényszék előtt kérte – kitűnik ugyanis, hogy V. Ipataunak továbbra is fennállt a felelőssége a KVB alelnökeként és tagjaként a nemzetközi választási normáknak a 2010. december 19‑i elnökválasztáson való megsértéséért. |
|
28 |
Mindenesetre – ahogy arra a Tanács hivatkozott – a fellebbező már nyújtott be észrevételeket a Tanácshoz, és ezért tudta, hogy e joggal állandó jelleggel rendelkezik, szükségszerűen pedig a Fehérorosz Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálata során azok lehetséges meghosszabbítása érdekében. |
|
29 |
E tényezők összességéből következik, hogy a második jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani. |
A megsemmisíteni kért jogi aktusokban foglalt indokok elégséges jellegét illető téves jogalkalmazásra alapított, harmadik jogalapról
A felek érvei
|
30 |
V. Ipatau harmadik jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak a megállapításával, hogy a Tanács nem követett el mérlegelési hibát, amikor úgy vélte, hogy a fellebbezőnek a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe történő felvételét igazoló indokok megalapozottak voltak. Ezért vitatja a megtámadott ítélet 143. és 144. pontját. A megtámadott ítélet 138–140. és 142–144. pontja a következőképpen szól:
[…]
|
|
31 |
A fellebbező emlékeztet a Bizottság és társai kontra Kadi ítéletre (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. és 121. pont), amely szerint a Tanácsnak kell azon indokok megalapozottságára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni, amelyeken valamely személynek a szankciókkal érintett személyek jegyzékébe történő felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, valamint a Tay Za kontra Tanács ítéletre (C‑376/10 P, EU:C:2012:138, 71. pont), amellyel a Bíróság elítélt minden vélelmet vagy valamely személynek az ilyen jegyzékbe pusztán az általa más személyekkel ápolt kapcsolatokra való hivatkozással történő felvételét. A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak a megállapításával, hogy a vitatott jogi aktusok indokai elegendőek voltak felelősségének a megállapításához a nemzetközi választási normáknak a 2010. december 19‑i elnökválasztáson való megsértéséért. E tekintetben V. Ipatau arra hivatkozik először is, hogy nem volt indok arra, hogy elhatárolódjon a KVB munkájától. |
|
32 |
Másodszor arra hivatkozik, hogy nem állítható az, hogy a KVB hozzájárult a 2010. december 19‑i választás eredményeinek a meghamisításához, miközben a választások érvényességének a megkérdőjelezésére irányuló egyetlen jogorvoslatot terjesztettek elé, amelynek tekintetében ezenfelül a legfelsőbb bíróság – nem pedig a KVB – feladata végső fokon eljárni. Egyébiránt nem róható fel a KVB‑nek az olyan választás eredményeinek a jóváhagyása, ahol a jelöltek 90%‑a elfogadta az eredményeket. |
|
33 |
Harmadszor a fellebbező vitatja az EBESZ által a jelentésében feltárt, és a megtámadott ítélet 143. pontjában kifejtett kritikákat, miközben a Törvényszék nem tudta megvizsgálni a KVB határozatait. |
|
34 |
A Tanács emlékeztet az intézmények jogi aktusainak az indokolására vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, és arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 97–103. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az indokolási kötelezettség megsértésére alapított megsemmisítési jogalapot vizsgálta. |
|
35 |
A Tanács szintén megvizsgálja a V. Ipatauval szemben elfogadott intézkedések megalapozottságának, valamint az ezen intézkedések alapjául szolgáló tényekkel kapcsolatos bizonyítéknak a kérdését. Emlékeztet arra, hogy az első fokon benyújtott beadványaiban leírta a KVB több olyan cselekményét, amelyek megsértették a nemzetközi választási normákat, valamint a fellebbező szerepét e tekintetben. Egyébiránt megállapítja, hogy jóllehet csak egyetlen jelölt vitatta a választások eredményeit, hét másik jelöltet a fehérorosz biztonsági szolgálatok a választások végén fogvatartottak, következésképpen nem volt lehetőségük arra, hogy a választások eredményeit vitassák. |
|
36 |
A Tanács hangsúlyozza, hogy a fehérorosz választási rendszer csak a fellebbezőhöz hasonló magas rangú állami tisztviselők lojális együttműködésének köszönhetően működhet. Úgy véli, hogy a fellebbező a rezsim magas rangú tisztviselőjeként a Bíróság által a Tay Za kontra Tanács ítéletben (C‑376/10 P, EU:C:2012:138) figyelembe vett értelemben összeköttetésben állt a fehérorosz kormánnyal. Ebből az következik, hogy a Tanács az általa elfogadott határozatok indokolásában szorítkozhatott a fellebbező és a kormány közötti ezen kapcsolatnak a kifejtésére. |
A Bíróság álláspontja
|
37 |
Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont). Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd: Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 181. pont). Ebből az következik, hogy a valamely jogi aktus megalapozottságának a vitatását célzó kifogások és érvek az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében nem relevánsak. |
|
38 |
Jóllehet a fellebbező jogalapját úgy minősítette, hogy az „a vitatott jogi aktusokban előírt indokok elégséges jellegét illető téves jogalkalmazáson alapul”, meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet azon 143. és 144. pontjának a megalapozottságát vitatja, amelyekkel a Törvényszék a mérlegelési hibára alapított jogalapra válaszolt. A vitatott indokok részeinek pontos, az eljárási szabályzat 178. cikke 3. §‑ának megfelelő azonosítására tekintettel mindazonáltal meg kell vizsgálni a jogalapot. |
|
39 |
V. Ipataunak a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékeibe történő felvétele megalapozottságának a felülvizsgálata keretében először is meg kell vizsgálni a jegyzékbe vétel általános kritériumait, másodszor V. Ipatau ilyen jegyzékbe történő felvételének az indokolását, harmadszor pedig az e jegyzékbe vétel megalapozottságára vonatkozó bizonyítékot (Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:247, 40. pont; Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑630/13 P, EU:C:2015:248, 41. pont). |
|
40 |
Emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a korlátozó intézkedések alkalmazásához figyelembe vett általános kritériumok meghatározását illetően széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:247, 41. pont, valamint Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑630/13 P, EU:C:2015:248, 42. pont). |
|
41 |
V. Ipatau nem hivatkozik jogi hibára e tekintetben. |
|
42 |
V. Ipatau jegyzékbe vételének a megalapozottságára vonatkozó bizonyítékot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételére vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. A jelen esetben ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok megalapozottak‑e, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont; Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 73. pont; Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:247, 45. pont, valamint Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑630/13 P, EU:C:2015:248, 46. pont). |
|
43 |
Először is, V. Ipatau vitatja, hogy a KVB hozzájárulhatott a 2010. december 19‑i választás eredményeinek a meghamisításához, miközben kizárólag egyetlen jogorvoslatot terjesztettek elé. Ez az érv ugyanakkor nem kérdőjelezheti meg a Törvényszék által a megtámadott ítélet 142. és 143. pontjában tett ténybeli megállapításokat. |
|
44 |
A Törvényszék ugyanis az említett pontokban megállapította egyrészt, hogy a KVB a választásokért felelős közigazgatásban a legmagasabb szintű közigazgatási szervként a panaszok kezelésétől eltérő olyan hatáskörökkel is rendelkezik, mint „jelentős szerep[...] [...] az elnökválasztásokon a jelöltek listájának az összeállítása, a választásokért felelős közigazgatásban az alsóbb szintű közigazgatási szervek felülvizsgálata, a választási kampány lebonyolításának az ellenőrzése, a panaszok kezelése, a különböző alsóbb szintű választási bizottságok, valamint a helyi közigazgatás által hozott határozatokkal szembeni jogorvoslatok [...] tekintetében”. Másrészt úgy vélte, hogy „a választások felügyeletét és ellenőrzését nyilvánvalóan nem végezték megfelelő módon”, és hogy a „KVB tekintetében hiányzott a függetlenség, a pártatlanság és a kollegialitás, valamint [hogy] anélkül jelentette be a Lukasenko elnök megválasztását kihirdető hivatalos eredményeket, hogy bármilyen formában közzétette volna a részletes eredményeket”. |
|
45 |
Másodszor V. Ipatau vitatja, hogy volt indok arra, hogy elhatárolódjon a KVB munkájától. Márpedig tekintettel arra, hogy V. Ipatau nem határoz meg a Törvényszék részéről téves jogalkalmazást a 2010. december 19‑i elnökválasztás keretében a KVB‑nek a nemzetközi választási normák megsértéséért való felelősségével összefüggésben, nem róható fel a Törvényszéknek az, hogy a fellebbező ezen jogsértésekért való személyes felelősségét a KVB alelnökekénti beosztásából, valamint abból a tényből vezette le, hogy a fellebbező nem határolódott el a KVB munkájától. |
|
46 |
Ezek azok a ténybeli megállapítások – amelyeknek a felülvizsgálata nem feladata a Bíróságnak a fellebbezés keretében –, amelyek lehetővé tették a Törvényszék számára lényegében az arra való következtetést, hogy a KVB felelős volt a 2010. december 19‑i elnökválasztás keretében a nemzetközi választási normák megsértéséért, valamint hogy az személyesen V. Ipataunak, ezen intézmény alelnökének is betudható. V. Ipatau állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazott vele szemben vélelmet, következésképpen nem járt el a Tay Za kontra Tanács ítélettel (C‑376/10 P, EU:C:2012:138) ellentétesen azáltal, hogy felvette a nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe pusztán a más személyekkel ápolt kapcsolatokra való hivatkozással. |
|
47 |
Harmadszor V. Ipatau azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az átvette az EBESZ által a KVB‑nek címzett, ez utóbbi határozatainak a minőségére vonatkozó kritikákat anélkül, hogy megvizsgálta volna e határozatokat. Márpedig V. Ipatau ezzel az érveléssel valójában vitatja a bizonyítékok Törvényszék általi értékelését, valamint a Törvényszék által az azoknak tulajdonított értéket. |
|
48 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság bizonyos helyzetekben figyelembe veheti a nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentéseit (lásd ebben az értelemben: N. S. és társai ítélet, C‑411/10 és C‑493/10, EU:C:2011:865, 90. és 91. pont). Szükségszerűen figyelembe veheti az EBESZ‑hez hasonló nemzetközi szervezet jelentését. |
|
49 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 140. pontjában ellenőrizte az EBESZ‑jelentés megbízhatósági szintjét úgy, hogy összehasonlította e jelentés következtetéseit az Európa Tanácshoz hasonló intézményektől származó következtetésekkel. |
|
50 |
A Törvényszék ténybeli értékeléseinek az összességére tekintettel – amelyeknek a felülvizsgálata nem feladata a Bíróságnak a fellebbezés keretében – a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 145. pontjában mint megalapozatlant elutasította a Tanács mérlegelési hibájára alapított jogalapot. |
|
51 |
A Törvényszék ezáltal tiszteletben tartotta a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő, azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálatára vonatkozó elveket, amelyeken a vitatott jogi aktusokhoz hasonló jogi aktusok alapulnak. |
|
52 |
Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. |
Az arányosság elvének a megsértésére alapított negyedik jogalapról
A felek érvei
|
53 |
Negyedik jogalapjával V. Ipatau azt állítja, hogy a Törvényszék azzal, hogy a vele szemben 2011‑ben és 2012‑ben hozott intézkedéseket jóváhagyta, miközben az EBESZ‑jelentés semmilyen korlátozó intézkedést nem javasolt a KVB tagjaival szemben, megsértette az arányosság elvét. Hangsúlyozza, hogy az EBESZ‑nek a KVB‑vel kapcsolatos általános ajánlásai csak e bizottság összetételére, valamint a bizottság által a helyi bizottságoknak címzett utasítások minőségére vonatkoznak. Márpedig a KVB tagjainak kollektív szankcionálása úgy tűnik, hogy nyilvánvalóan aránytalan és nem hatékony, mivel megakadályozza a KVB tagjai számára azt, hogy megismerjék az európai tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat. |
|
54 |
A fellebbező továbbá arra hivatkozik, hogy a régi hagyományokkal nem rendelkező fehérorosz választási rendszer javításának az előmozdítása érdekében nélkülözhetetlennek tűnik az, hogy a választási rendszer szereplői, különösen a KVB tagjai nagyobb figyelmet fordítsanak a nemzetközi választási normákra. E tekintetben az uniós tagállamok képzéseket kínálhatnának nekik, valamint az uniós államokban zajló választások alkalmával megfigyelő látogatásokat lehetne szervezni. Márpedig a fellebbező szerint az Unió területén való utazás megtagadása nyilvánvalóan szembemegy az EBESZ‑jelentés célkitűzéseivel. |
|
55 |
A Tanács mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy az EBESZ‑jelentés a fellebbezővel szembeni korlátozó intézkedéseknek nem az egyetlen jogalapja. Ezt követően arra hivatkozik, hogy semmilyen ellentmondás nincs az EBESZ‑jelentés és a Tanács, valamint az Unió politikái között. Éppen ellenkezőleg, e politikák – beleértve azokat, amelyek a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatosak – célja a fehérorosz rezsimre és az azzal kapcsolatban állókra történő nyomásgyakorlás azért, hogy véget vessenek az emberi jogok súlyos megsértésének, a civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel szembeni elnyomásnak, valamint hogy tiszteletben tartsák a demokráciát és a jogállamiságot Fehéroroszországban, beleértve a nemzetközi választási normákat. Egyébiránt a Tanács korlátozó intézkedései nem akadályozzák azt, hogy a választások igazgatásáért felelős személyek a nemzetközi választási normák tárgyában képzésben részesüljenek Fehéroroszországban. Továbbá a 2012/642 határozat 3. cikkének (6) bekezdése lehetőségeket biztosít mentességekre az Unió területén való utazás tilalmát illetően. |
A Bíróság álláspontja
|
56 |
A Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretében felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit (lásd: Thesing és Bloomberg Finance kontra EKB végzés, C‑28/13 P, EU:C:2014:230, 25. pont; Klein kontra Bizottság ítélet, C‑120/14 P, EU:C:2015:252, 85. pont). |
|
57 |
Ezért nem felel meg e követelménynek az a fellebbezés, amely – anélkül, hogy az e fellebbezés tárgyát képező ítéletben szereplő jogi hibát konkrétan azonosítaná – a Törvényszék előtt már bemutatott jogalapok és érvek megismétlésére korlátozódik. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában pusztán a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányuló kérelemnek minősül, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd: Klein kontra Bizottság ítélet, C‑120/14 P, EU:C:2015:252, 86. pont). |
|
58 |
Márpedig V. Ipatau annak az állítására való szorítkozással, hogy a Törvényszék tévesen ítélte úgy, hogy a Tanács szóban forgó intézkedései nem voltak aránytalanok, anélkül hogy pontosította volna a megtámadott ítélet ötödik jogalapja indokainak az általa vitatni szándékozott részeit, nem felelt meg az eljárási szabályzat 169. cikke (2) bekezdése követelményeinek. Továbbá a fellebbezés negyedik jogalapjának a keretében felhozott érvek nem a megtámadott ítélet, hanem a Tanács említett intézkedései ellen irányulnak, valamint lényegében megismétlik a Törvényszék előtt már bemutatott érveket. |
|
59 |
Mivel a negyedik jogalap ezért valójában pusztán a V. Ipatau által első fokon benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányuló kérelemnek minősül, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
|
60 |
Mivel V. Ipatau négy jogalapja elutasításra került, a fellebbezést el kell utasítani. |
A költségekről
|
61 |
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. |
|
62 |
Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. |
|
63 |
V. Ipataut, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.