Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Dokumentum 62011CJ0397
Judgment of the Court (First Chamber), 30 May 2013.#Erika Jőrös v Aegon Magyarország Hitel Zrt.#Request for a preliminary ruling from the Fővárosi Bíróság.#Directive 93/13/EEC — Unfair terms in consumer contracts — Examination by the national court, of its own motion, as to whether a contractual term is unfair — Consequences to be drawn by the national court from a finding that the term is unfair.#Case C‑397/11.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. május 30.
Jőrös Erika kontra Aegon Magyarország Hitel Zrt.
A Fővárosi Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Valamely feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból történő vizsgálata – A feltétel tisztességtelen jellegéből a nemzeti bíróság által levonandó következtetések.
C‑397/11. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. május 30.
Jőrös Erika kontra Aegon Magyarország Hitel Zrt.
A Fővárosi Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Valamely feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból történő vizsgálata – A feltétel tisztességtelen jellegéből a nemzeti bíróság által levonandó következtetések.
C‑397/11. sz. ügy.
Határozatok Tára – Általános EBHT
Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2013:340
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2013. május 30. ( *1 )
„93/13/EGK irányelv — A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek — Valamely feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból történő vizsgálata — A feltétel tisztességtelen jellegéből a nemzeti bíróság által levonandó következtetések”
A C-397/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2011. július 27-én érkezett, 2011. július 12-i határozatával terjesztett elő az előtte
Jőrös Erika
és
az Aegon Magyarország Hitel Zrt.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, M. Ilešič, E. Levits, M. Safjan és M. Berger (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
a magyar kormány képviseletében Szíjjártó K. és Fehér Z., meghatalmazotti minőségben, |
— |
a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében M. Owsiany-Hornung, M. van Beek és V. Kreuschitz meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet 2. kötet 288. o.; a továbbiakban: irányelv), és különösen ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a Jőrös E. és az Aegon Magyarország Hitel Zrt. (a továbbiakban: Aegon) között, az e felek által kötött kölcsönszerződés teljesítése során fizetendő összegek tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
3 |
A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg a tisztességtelen feltételt: „Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.” |
4 |
Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése pontosítja: „[...] egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.” |
5 |
Az említett irányelv 5. cikke szerint: „Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. [...]” |
6 |
A valamely feltétel tisztességtelen jellegének megállapításához fűződő joghatások tekintetében ugyanazon irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.” |
A nemzeti jog
Anyagi jog
7 |
A Polgári Törvénykönyv 209. §-ának az alapeljárás tárgyát képező kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos (1) bekezdése értelmében „tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg”. |
8 |
A Polgári Törvénykönyv 209/A. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az ilyen kikötés semmis. |
9 |
A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló, 1999. február 5-i 18/1999. kormányrendelet (Magyar Közlöny 1999/8. sz.) 2. §-ának d) pontja szerint a fogyasztói szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerződési feltételt, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani. |
Eljárási jog
10 |
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. |
11 |
A polgári perrendtartásról szóló törvény 23. cikke (1) bekezdése k) pontjának megfelelően a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak a különösen a polgári törvénykönyv 209/A. cikkének (2) bekezdése alapján, tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek. |
12 |
A Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló, 2010. június 28-i 2/2010/VI.28./PK. véleménye az alábbi pontosításokat teszi:
[...]” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 |
2007. július 4-én Jőrös E. kölcsönszerződést kötött a magyar pénzügyi intézményként működő Aegonnal hozzávetőleg 160000 svájci frank (CHF) összegről, amelyet magyar forintban (HUF) folyósítottak, és amelynek lejáratát 2024. augusztus 15-ben rögzítették. |
14 |
A pénzügyi intézmény által előre megfogalmazott nyomtatvány alapján megkötött, fent említett szerződés a szerződés aláírásakor évi 4,5%-os kamatot és ugyanebben az időpontban évi 2,2%-os kezelési költséget írt elő. A folyósításkor a kölcsön teljes összege 1,5%-ának megfelelő, de legalább 250 CHF, legfeljebb 1759 CHF összegű folyósítási díj volt esedékes. A kölcsön teljeshiteldíj-mutatójának mértéke ily módon 7,658% volt. |
15 |
A Jőrös E. és az Aegon által kötött kölcsönszerződés II. általános részének 3.2. pontja úgy rendelkezett, hogy a hitelező jogosult a kezelési költség mértékét minden ügyleti év végén a következő ügyleti évre vonatkozóan a mindenkor hatályos hirdetmény szerinti értékre, az említett pénzügyi intézmény mindenkor hatályos üzletszabályzata szerint meghatározott módon egyoldalúan módosítani. |
16 |
E szerződés 8.2. pontja kimondta, hogy a hitelező egyoldalúan jogosult az említett szerződés vonatkozásában a kamat-, illetve egyéb díjtételeinek mértékét megváltoztatni, valamint új díj- és költségtípust bevezetni, amennyiben az ügylet finanszírozásához szükséges költségei változnak. |
17 |
Ugyanezen szerződés 12.2. cikke úgy rendelkezett, hogy amennyiben bármely jogszabály vagy bármely egyéb hatósági rendelkezés vagy e szabály értelmezésének változása folytán az Aegonnak a szerződéskötéskor előre nem látható további költsége merül fel, az adós köteles a hitelintézet felszólítására megfizetni azt az összeget, amely fedezi az ilyen költségét, vagy ilyen esetben az említett intézmény jogosult a kölcsön kamatát és díjtételeit egyoldalúan módosítani. |
18 |
A kölcsönszerződés a pénzügyi intézmény egyoldalú szerződésmódosítása esetére az adós részére nem biztosítja az azonnali hatályú felmondás jogát. |
19 |
Jőrös E. peres eljárást kezdeményezett a hitelező Aegonnal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. Keresetében a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségére hivatkozott, és a benne foglalt rendelkezések uzsorás voltát, jó erkölcsbe ütközését és színleltségét állította. Nem kérte azonban a bíróságtól az említett szerződés részleges érvénytelenségének a szerződés rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére tekintettel történő megállapítását. |
20 |
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2010. december 2-i ítéletével elutasította Jőrös E. keresetét. Ezen ítélet indokolása szerint Jőrös E. a kölcsönszerződés vitatott rendelkezéseinek uzsorás jellegét, jóerkölcsbe ütköző voltát és színleltségét nem tudta bizonyítani. |
21 |
Jőrös E. az említett ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz (jelenleg Fővárosi Törvényszék). A kölcsönszerződés 3.2., 8.1., 8.2. és 12.2. pontjának semmisségére hivatkozik azzal az indokkal, hogy ezek nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, mert a hitelező számára lehetőséget adnak a szerződési feltételek egyoldalúan történő megváltoztatására, továbbá olyan, a hitelező által végrehajtott utólagos változtatások terhét hárítják az adósra, amelyekre az adósnak nincs ráhatása. Arra hivatkozik, hogy az említett pontok alkalmazása folytán bekövetkezett változások következtében növekedett meg a kölcsön összege és a törlesztőrészlet olyan mértékben, hogy azt már nem tudja teljesíteni. |
22 |
E körülmények között a Fővárosi Bíróság felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A harmadik kérdésről
23 |
E kérdéssel, amelyet elsőként indokolt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy a fellebbezés tárgyában – valamely eladó vagy szolgáltató és valamely fogyasztó között az eladó vagy szolgáltató által előre megfogalmazott nyomtatvány alapján megkötött szerződés feltételeinek érvényességét érintő jogvitában – eljáró bíróság jogosult a vitatott feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatára, ha ezen érvénytelenségi okra az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak, és a nemzeti jog szerint a fellebbezési eljárásban új tények és új bizonyítékok főszabályként nem vehetők figyelembe. |
24 |
Elöljáróban rá kell mutatni, hogy ahogyan azt az Európai Bizottság hangsúlyozta, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyáltalán nem utal arra, hogy az alapeljárás felei a fellebbezési eljárásban új tényeket vagy bizonyítékokat terjesztettek elő. Amennyiben a harmadik kérdést úgy kell értelmezni, mint amely részben arra vonatkozik, hogy a fellebbezés tárgyában – valamely eladó vagy szolgáltató és valamely fogyasztó között létrejött szerződés feltételeinek érvényességét érintő jogvitában – eljáró bíróság köteles-e új tények és bizonyítékok előterjesztését lehetővé tenni, a kérdés e része hipotetikus, és e tekintetben elfogadhatatlan (lásd többek között analógia útján a C-396/11. sz. Radu-ügyben 2013. január 29-én hozott ítélet 24. pontját). |
25 |
A kérdés elfogadható részének megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, olyan kógens rendelkezés, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse (lásd többek között a C-618/10. sz. Banco Español de Crédito ügyben 2012. június 14-én hozott ítélet 40. pontját és a C-472/11. sz. Banif Plus Bank ügyben 2013. február 21-én hozott ítélet 20. pontját). |
26 |
A 93/13 irányelv által elérni kívánt védelem biztosítása érdekében a Bíróság már több esetben hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki (lásd többek között a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 41. pontját és a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 21. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
27 |
E megfontolás miatt mondta ki a Bíróság, hogy a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és a kereskedő közötti egyenlőtlen helyzetet (lásd többek között a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 42–44. pontját és a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 22–24. pontját). |
28 |
Következésképpen az uniós jog által az érintett területen a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból történő vizsgálatának kötelezettségét is, amennyiben a rendelkezésükre állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek (lásd többek között a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 43. pontját és a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 23. pontját). |
29 |
E kötelezettségeknek a fellebbezés tárgyában eljáró nemzeti bíróság általi teljesítése tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogon alapuló jogainak a védelmét biztosító bírósági eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű helyzetekre vonatkozó szabályok (az egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 46. pontját és a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 26. pontját). |
30 |
Az egyenértékűség elvét illetően rá kell mutatni, hogy ezen elvből következik, hogy amennyiben a fellebbezési eljárásban eljáró bíróságnak lehetősége van valamely jogi aktus érvényességének a nemzeti közrendi szabályokra tekintettel történő, hivatalbóli vizsgálatára, vagy az erre köteles, jóllehet ezen összeütközésre első fokon nem hivatkoztak, e hatáskörét abból a célból is gyakorolnia kell, hogy a 93/13 irányelv szempontjaira tekintettel hivatalból megítélje az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a belső jellegű helyzetekben ilyen hatáskörrel rendelkezik, e hatáskörét köteles gyakorolni olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben is szó van, és amely a fogyasztót az uniós jog alapján megillető jogok védelmét érinti (lásd ebben az értelemben a C-40/08. sz. Asturcom Telecomunicaciones ügyben 2009. október 6-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-9579. o.] 53. és 54. pontját, valamint a C-488/11. sz., Asbeek Brusse és de Man Garabito ügyben 2013. május 30-án hozott ítélet 45. és 46. pontját). |
31 |
Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bíróság a hozzá benyújtott iratok alapján nem rendelkezik olyan információval, amely kételyre adna okot azt illetően, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás ezen elvvel összhangban áll-e. |
32 |
A tényleges érvényesülés elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti hatóságok előtti teljes eljárásban betöltött helye, valamint alkalmazása és sajátosságai (lásd a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A nemzeti bíróság köteles a szóban forgó valamennyi nemzeti rendelkezést a lehető legteljesebb mértékben oly módon értelmezni és alkalmazni, hogy azok lehetővé tegyék az uniós jog rendelkezései által garantált jogok hatékony végrehajtásának biztosítását. |
33 |
A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2010. június 28-i 2/2010/VI.28./PK. véleménye 4. pontjának b) alpontja értelmében a fellebbezés tárgyában eljáró bíróságnak a semmisséget hivatalból kell figyelembe vennie, ha az az első fokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható. |
34 |
E vélemény az 5. pontja a) alpontjában azt is pontosítja, hogy amennyiben a kérelmező fél által előadott tények a kérelmet a kérelmező által előadotthoz képest más jogcímen megalapozzák, az eljáró bíróság a hozzá benyújtott kérelem jogalapját ennek megfelelően átminősítheti. |
35 |
Ahogyan arra a magyar kormány a Bíróság előtt előterjesztett észrevételeiben hivatkozott, a fenti véleményből az a következtetés vonható le, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszerben a fellebbezés tárgyában eljáró bíróságnak – amint rendelkezik az e célból szükséges ténybeli és jogi elemekkel – hivatalból vagy a kérelem jogalapjának átminősítésével hatásköre van annak értékelésére, hogy ezen elemekből eredően fennáll-e semmisségi ok valamely szerződési feltétel vonatkozásában, még akkor is, ha az a peres fél, aki kérelmét erre alapozhatta volna, e semmisségi okra nem hivatkozott. |
36 |
Ahogyan a jelen ítélet 30. pontjában is szerepel, amennyiben a fellebbezés tárgyában eljáró nemzeti bíróság belső helyzetek esetében rendelkezik e hatáskörrel, azt olyan helyzetben is gyakorolnia kell, mint amelyről az alapeljárásban szó van, és amely a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogok védelmét érinti. |
37 |
E feltételek mellett úgy kell tekinteni, hogy az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti eljárásjogi szabályok önmagukban nem tűnnek olyannak, mint amelyek lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik a 93/13 irányelv által a fogyasztónak biztosított jogok védelmét. |
38 |
A fenti megállapításokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a fellebbezés tárgyában – valamely eladó vagy szolgáltató és valamely fogyasztó között az említett eladó vagy szolgáltató által előre megfogalmazott nyomtatvány alapján létrejött szerződés feltételeinek érvényességét érintő jogvitában – eljáró bíróság a belső eljárási szabályok alapján jogosult megvizsgálni az elsőfokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható valamennyi semmisségi okot, és adott esetben a bizonyított tények alapján átminősíteni a hivatkozott jogalapot e feltételek érvénytelenségének megállapítása céljából, úgy hivatalból vagy a kérelem jogalapjának átminősítésével köteles az említett feltételek tisztességtelen jellegének ezen irányelv szempontjaira tekintettel történő értékelésére. |
Az első kérdésről
39 |
E kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróság hivatalból vizsgálhatja, hogy a szerződést ezen okból semmisnek kell-e tekinteni, jóllehet a felek nem terjesztettek elő kérelmet e tekintetben. |
40 |
Az egyéni fogyasztót érintő cselekmények tekintetében a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első fordulata annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy a tisztességtelen feltételek „a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint ne[…] jelent[s]enek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”. |
41 |
A Bíróság e rendelkezést úgy értelmezte, hogy a nemzeti bíróságnak minden, a nemzeti jog értelmében a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből eredő következtetést le kell vonnia annak biztosítása céljából, hogy a szóban forgó feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve (lásd többek között a fent hivatkozott Banco español de Crédito ügyben hozott ítélet 63. pontját és a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 27. pontját). E tekintetben a Bíróság rámutatott arra, hogy ha a nemzeti bíróság valamely szerződési feltételt tisztességtelennek ítél, annak alkalmazását mellőznie kell, kivéve ha a fogyasztó az e bíróság általi kioktatást követően ezt nem kéri (lásd ebben az értelemben a C-243/08. sz. Pannon GSM ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4713. o.] 35. pontját). |
42 |
Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 93/13 irányelv által előírt védelem teljes hatékonysága megköveteli, hogy a feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróság minden következtetést levonhasson ezen észlelésből, anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet 28. pontját és a fent hivatkozott Asbeek Brusse és de Man Garabito ügyben hozott ítélet 50. pontját). |
43 |
Ahogyan azt a Bíróság korábban már kimondta, az olyan nemzeti jogszabály, amelyről az alapügyben szó van, és amely úgy rendelkezik, hogy a tisztességtelennek minősített feltételek semmisek, megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésében előírt követelményeknek (lásd ebben az értelemben a C-472/10. sz. Invitel-ügyben 2012. április 26-án hozott ítélet 39. és 40. pontját). |
44 |
A nemzeti bíróságnak ezenkívül értékelnie kell a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellege megállapításának az érintett szerződés érvényességére gyakorolt hatását, és meg kell határoznia, hogy az említett szerződés ezen esetleges tisztességtelen feltétel kihagyásával is hatályban maradhat-e (lásd ebben az értelemben a C-76/10. sz. Pohotovost’-ügyben 2010. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-11557. o.] 61.pontját). |
45 |
E tekintetben a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének utolsó fordulata kimondja, hogy „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket” (a C-453/10. sz., Pereničová és Perenič ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet 29. pontja). |
46 |
Ahogyan a Bíróság arra rámutatott, az uniós jogalkotónak a 93/13 irányelvben követett célja a felek közötti egyensúly helyreállítása, főszabály szerint a szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pereničová és Perenič ügyben hozott ítélet 31. pontját). |
47 |
Azon szempontokat illetően, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy egy szerződés valóban teljesíthető-e a tisztességtelen feltételek kihagyásával is, meg kell állapítani, hogy mind a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege, mind pedig a gazdasági tevékenységek jogbiztonságára vonatkozó követelmények az objektív megközelítés mellett szólnak e rendelkezés értelmezése során (a fent hivatkozott Pereničová és Perenič ügyben hozott ítélet 32. pontja). Mivel azonban ezen irányelv a tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti szabályozásoknak csak részleges és minimális harmonizációját végezte el, azzal nem ellentétes az a lehetőség, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, egy vagy több tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződést egészében semmissé nyilvánítsa a nemzeti bíróság, amennyiben kiderül, hogy ez a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosítja (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pereničová és Perenič ügyben hozott ítélet 35. pontját). |
48 |
Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok alapján értékelni, hogy a szerződés hatályban maradhat-e az említett feltétel nélkül. |
A második kérdésről
49 |
E kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely hivatalból megállapította valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, vizsgálhatja, hogy ezen okból semmissé kell-e nyilvánítani e szerződést, jóllehet a belső eljárási szabályok alapján a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek más igazságszolgáltatási szerv hatáskörébe tartoznak. |
50 |
E vonatkozásban meg kell említeni, hogy az egyes tagállamok jogrendszerének kell meghatároznia, hogy melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel a magánszemélynek az uniós jog alapján fennálló jogait érintő jogvita eldöntésére, figyelembe véve azonban, hogy a tagállamok minden esetben felelősséget viselnek e jogok hatékony védelmének biztosításáért. A fenti feltételre tekintettel nem a Bíróság feladata olyan hatásköri problémák megoldása, amelyeket a nemzeti bírósági szervezet keretében az uniós jogon alapuló bizonyos jogi helyzetek minősítésének kérdése felvethet (lásd többek között a C-54/96. sz. Dorsch Consult ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4961. o.] 40. pontját és a C-462/99. sz. Connect Austria ügyben 2003. május 22-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5197. o.] 35. pontját). |
51 |
Mindazonáltal, ahogyan a jelen ítélet 43. és 44. pontjában is szerepel, a Bíróság a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy értelmezte, hogy a nemzeti bíróságnak a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből a nemzeti jog alapján eredő valamennyi következtetést le kell vonnia annak biztosítása céljából, hogy az ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve. |
52 |
E feltételek mellett a nemzeti jognak a 93/13 irányelvvel és a fogyasztói jogok hatékony védelmével összhangban álló értelmezése követelményeiből következik, hogy a nemzeti bíróság feladata a lehető legteljesebb mértékig úgy alkalmazni belső eljárási szabályait, hogy elérje az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eredményt. |
53 |
A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely hivatalból megállapította valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles a lehető legteljesebb mértékben úgy alkalmazni belső eljárási szabályait, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből a nemzeti jog alapján eredő valamennyi következtetést levonja annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve. |
A költségekről
54 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.