C‑138/10. sz. ügy

DP grup EOOD

kontra

Direktor na Agentsia „Mitnitsi”

(az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vámunió – Vámáru‑nyilatkozat – E nyilatkozatnak a vámhatóság általi elfogadása – Már elfogadott vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése – Következmények a megtorló intézkedések alkalmazására nézve”

Az ítélet összefoglalása

Vámunió – Vámáru-nyilatkozat – Utólagos ellenőrzés

(a 1791/2006 tanácsi rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 66. cikk.)

Az uniós vámjogi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a nyilatkozattevő nem kérelmezheti bíróság előtt az általa kiállított vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését, amennyiben az utóbbit a vámhatóságok korábban már elfogadták. Ezzel szemben az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 tanácsi rendelet 66. cikkében előírt feltételek mellett e nyilatkozattevő az említett nyilatkozat érvénytelenítését még az áru kiadásának engedélyezését követően is kérheti e hatóságoktól. Az említett hatóságoknak értékelésüket követően vagy indokolt határozattal – bírósági jogorvoslat lehetősége mellett – el kell utasítaniuk a nyilatkozattevő kérelmét, vagy el kell végezniük a kért érvénytelenítést.

(vö. 48. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2011. szeptember 15.(*)

„Vámunió – Vámáru‑nyilatkozat – E nyilatkozatnak a vámhatóság általi elfogadása – Már elfogadott vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése – Következmények a megtorló intézkedések alkalmazására nézve”

A C‑138/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Sofia‑grad (Bulgária) a Bírósághoz 2010. március 15‑én érkezett, 2010. március 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a DP grup EOOD

és

a Direktor na Agentsia „Mitnitsi”

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.‑J. Kasel, A. Borg Barthet, M. Ilešič (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. március 17‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Direktor na Agentsia „Mitnitsi” képviseletében V. Tanov, valamint S. Valkova, N. Yotsova és S. Yordanova, meghatalmazotti minőségben,

–        a bolgár kormány képviseletében E. Petranova és T. Ivanov, meghatalmazotti minőségben,

–        a cseh kormány képviseletében M. Smolek és V. Štencel, meghatalmazotti minőségben,

–        a spanyol kormány képviseletében M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben,

–        a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében P. Mihaylova és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. június 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 4. cikke 5. pontjának, 8. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének, illetve 62., 63. és 68. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a DP grup EOOD (a továbbiakban: DP grup) és a Direktor na Agentsia „Mitnitsi” (a vámhivatal igazgatója) között az említett társaság által a nevére kiállított vámáru‑nyilatkozat megsemmisítése érdekében előterjesztett kereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A Vámkódex

3        A Vámkódex hatodik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„[M]ivel, tekintettel a külkereskedelem elsőrendű fontosságára a Közösség számára, a vámalakiságokat és ellenőrzéseket el kell törölni, vagy legalábbis a minimális szinten kell tartani.”

4        A Vámkódex 4. cikke kimondja:

„E Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

5.      »Határozat«: a vámhatóságoknak a vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan hivatalos aktusa, amellyel valamely konkrét esetben döntést hoznak, és amely egy vagy több meghatározott, illetve azonosítható személyre joghatással van; ez a kifejezés, többek között, magában foglalja a 12. cikk értelmében vett kötelező érvényű tarifális felvilágosítást is;

[…]

17.      »Vámáru‑nyilatkozat«: valamely személy azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni;

[…]”

5        Az említett kódex 59. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A vámeljárás alá vonásra szánt árukról az adott vámeljárásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatot kell benyújtani.”

6        Az említett kódex 62. cikke előírja:

„(1)      Az írásbeli vámáru‑nyilatkozatot az erre a célra előírt hivatalos mintának megfelelő nyomtatvány felhasználásával kell elkészíteni. A vámáru‑nyilatkozatot alá kell írni, és annak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amelyek azokhoz a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentik.

(2)      A bejelentéshez mellékelni kell azokat az iratokat, amelyek azokhoz a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentették.”

7        A Vámkódex 63. cikke értelmében:

„A 62. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő vámáru‑nyilatkozatot a vámhatóság azonnal elfogadja, amennyiben vám elé állították azt az árut, amelyre vonatkozik.”

8        Az említett kódex 66. cikkének szövege a következő:

„(1)      A vámhatóság, a nyilatkozattevő kérelmére, érvényteleníti a már elfogadott nyilatkozatot, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az árut tévesen jelentette be a nyilatkozatban foglalt vámeljárásra, vagy hogy különleges körülmények folytán az áru azon vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették, már nem indokolt.

Ha azonban a vámhatóság már értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték.

(2)      A bizottsági eljárásnak megfelelően meghatározott esetek kivételével az áru kiadását követően a vámáru‑nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni.

(3)      A vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő büntetőjogi [helyesen: megtorló] rendelkezések alkalmazását.”

9        A Vámkódex 68. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az általa elfogadott vámáru‑nyilatkozatok ellenőrzéséhez a vámhatóság:

a)      megvizsgálhatja a vámáru‑nyilatkozatot képező és az ahhoz mellékelt iratokat. A vámhatóság előírhatja, hogy a nyilatkozattevő más iratokat is mutasson be a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésére;

b)      megvizsgálhatja az árukat, és mintát vehet elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz.”

10      Az említett kódex 71. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették.

(2)      Ha nem kerül sor a vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.”

 A végrehajtási rendelet

11      A 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 62., 6. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 199. cikkének (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A büntetőjogi [helyesen megtorló] rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül, a vámáru‑nyilatkozatot tevő személy vagy képviselője által aláírt vámáru‑nyilatkozat vámhivatalnál történő benyújtásával az illető személy a hatályos rendelkezések értelmében felelősséget vállal az alábbiak vonatkozásában:

–        a vámáru‑nyilatkozatban megadott adatok helyessége,

–        a mellékelt okmányok hitelessége és

–        a szóban forgó áruk érintett vámeljárás alá vonásával kapcsolatos valamennyi kötelezettség betartása.”

12      E rendelet 251. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A Vámkódex 66. cikke (2) bekezdésétől eltérően a vámáru‑nyilatkozatot az áru kiadását követően is érvényteleníteni lehet az alábbiak szerint:

[…]”.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13      2007. március 13‑án a DP grup megbízott útján vámáru‑nyilatkozatot nyújtott be a szófiai (Bulgária) Mitnichesko byuro Kremikovtsinál (kremikovtsi vámhivatal) Brazíliából származó, „fagyasztott és filézett, fehér borssal kezelt pulykacomb” megjelölésű áru behozatalával kapcsolatban, annak szabad forgalomba bocsátása iránt.

14      E vámáru‑nyilatkozatot a vámhatóság ugyanazon a napon elfogadta. Egy vámtisztviselő aláírta, és az irat hátoldalán az alábbi bejegyzést helyezte el:

„Az iratok ellenőrzése a 44. rovat tekintetében a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendeletének 218. cikke szerint történik. A 33. rovatban feltüntetett vámtarifaszám megfelel az áru 31. rovatban feltüntetett megjelölésének és [a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382.o.)]. A vámérték a Vámkódex 29. cikkének rendelkezése szerint meghatározva. Nem preferenciális áru. A vám‑ és adójogi szempontból történő egyidejű »szabad forgalomba bocsátás« feltételei teljesülnek. 120/13.03.2007. sz. jegyzőkönyv a szófiai repülőtéren elvégzett részletes vámellenőrzésről. Helytelen tarifális besorolás gyanúja miatt mintát vettek a Központi Vegyi Laboratórium által végzendő laboratóriumi vizsgálathoz […].”

15      Az áruellenőrzésről szóló 120/13.03.2007. sz. jegyzőkönyv 13. pontja szerint az áru fajtája és mennyisége alapján megfelel a vámáru‑nyilatkozatban bejelentetteknek, és mintát vettek laboratóriumi vizsgálat céljából.

16      A DP grup által megadott vámtarifaszám alapján kiszámított vám összegét, azaz 22 646,88 BGN‑t bejegyeztek a vámáru‑nyilatkozat megfelelő rovatába.

17      2007. március 25-én a vámhatóság kiadta a behozatal tárgyát képező árut.

18      A szakvélemény megállapításaira hivatkozva a vámhatóság 2007. április 17‑i levelében azt közölte a társasággal, hogy ezen áru helytelen tarifális besorolását állapította meg, és ez a vámjogszabályok megsértésének minősül.

19      Következésképpen a vámhatóság kiegészítőleg a következő fizetendő összegeket állapította meg: 49754,31 BGN összegű vámot és 11 293,75 BGN összegű hozzáadottérték‑adót, valamint az ezen összegekre számított késedelmi kamatot, és felszólította a DP grupot ezen összegek megfizetésére.

20      A DP grup ezt követően keresetet terjesztett elő az Administrativen sad Sofia-grad előtt, amelyben a 2007. március 13‑i vámáru‑nyilatkozat megsemmisítését kérte azzal az indokkal, hogy az abban feltüntetett összesen 22 646,88 BGN behozatali vám összegének számítása téves.

21      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy DP grup e bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a szóban forgó vámáru‑nyilatkozat olyan közigazgatási aktusnak minősül, amely jogorvoslattal megtámadható. E társaság ugyanis – jóllehet elismeri, hogy nem a helyes vámtarifaszámot tüntette fel – úgy vélte, hogy mivel azt a vámhatóság a vámhivatalnoknak e nyilatkozat elfogadásakor történő aláírásával elfogadta, az említett vámtarifaszámot az említett hatóság „megerősítette”. A vámáru‑nyilatkozat tehát a vámhatóság kifejezett akaratnyilvánításának minősül, és jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a nyilatkozattevő számára, ami azt megtámadható aktussá teszi.

22      Keresete alátámasztására a DP grup arra hivatkozott, hogy az alapügyben szóban forgó vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett helytelen vámtarifaszám annak semmisségét idézi elő. Azt is állította, hogy a jogellenes nyilatkozat alapján kiszámított vám nem felel meg a bolgár vámjogszabályok céljának, és ezért ezzel kárt okoztak neki.

23      Az Administrativen sad Sofia-grad 2008. július 21‑én elfogadott végzésében megtámadható közigazgatási aktus hiányára hivatkozva megállapította e kereset elfogadhatatlanságát, mivel szerinte a nyilatkozattevő által kitöltött és a vámhatóság által elfogadott vámáru‑nyilatkozat nem minősül bíróság előtt jogorvoslattal megtámadható aktusnak.

24      A DP grup fellebbezett e végzés ellen a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) előtt, amely kimondta, hogy az alapügyben szóban forgó vámáru‑nyilatkozat – még ha azt maga a nyilatkozattevő töltötte is ki – a jelen ítélet 21. pontjában kifejtett okokból olyan egyedi közigazgatási aktus, amely vitathatatlanul érinti a nyilatkozattevő érdekeit. A Varhoven administrativen sad – amelynek a jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó megállapításai a bolgár jog szerint az ügy későbbi vizsgálata során kötelezők – az ügyet az eljárás folytatása céljából visszautalta az Administrativen sad Sofia-grad ugyanazon tanácsa elé.

25      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alpügy megoldása az uniós vámjog alkalmazandó rendelkezéseinek értelmezésétől függ, és hogy ezen ügy különösen a vámáru‑nyilatkozatoknak a Vámkódex 62. cikkében meghatározott feltételeknek való megfelelését érintő ellenőrzés hatályával és tartalmával kapcsolatos kérdést veti fel, konkrétabban pedig azt, hogy ezen ellenőrzés keretében a vámhatóságok kötelesek‑e vizsgálni a nyilatkozattevő által feltüntetett vámtarifaszám helyességét.

26      Ezenkívül rámutat, hogy ha helytelenül tüntetik fel az áru vámtarifaszámát, anélkül hogy azt ezután a Vámkódex 65. cikkének rendelkezése szerint helyesbítenék, a vámhatóság pénzbírságot szabhat ki a társasággal szemben vámszabálysértés elkövetése miatt; ezenfelül a vámhatóság a nemzeti jog szerint előírt eljárásban lefoglalhatja az árut, és rendelkezhet arról. Az említett bíróság szerint az előtte folyamatban lévő eljárás célja nyilvánvalóan az említettekhez hasonló, a DP grupra nézve hátrányos jogkövetkezmények elkerülése.

27      E feltételek mellett az Administrativen sad Sofia-grad az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Az alapeljárás körülményeire figyelemmel úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 63. cikkét, hogy az arra kötelezi a vámhatóságot, hogy csak a vámáru‑nyilatkozat e rendelet 62. cikkében foglalt követelményekkel való összhangjának vizsgálatát végezze el, azáltal hogy csupán az iratoknak a rendelet 68. cikkében meghatározott terjedelmű vizsgálatát végzi el, és hogy kizárólag a bemutatott iratok alapján határozzon a vámáru‑nyilatkozat elfogadásáról, ha kétség merült fel az áru vámtarifaszámának helyessége tekintetében, és e vámtarifaszám meghatározásához szakértői vélemény szükséges?

2)      A vámhatóságnak a vámáru‑nyilatkozat azonnali elfogadásáról hozott határozatát a [Vámkódex] 63. cikkének rendelkezése szerint az alapeljárás körülményeire figyelemmel az említett [kódex] 8. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének 5. pontja szerinti vámhatósági határozatnak kell‑e tekinteni, mégpedig a megtett vámáru‑nyilatkozat teljes tartalma vonatkozásában, ha a következő körülmények együttesen fennállnak:

a)      a vámáru‑nyilatkozat elfogadására vonatkozó vámhatósági határozatot kizárólag a vámáru‑nyilatkozattal együtt bemutatott iratok alapján hozták;

b)      a vámáru‑nyilatkozat elfogadása előtt szükséges vizsgálatok elvégzése során fennállt annak gyanúja, hogy az áru bejelentett vámtarifaszáma helytelen;

c)      a vámáru‑nyilatkozat elfogadása előtt szükséges vizsgálatok elvégzése során a bejelentett áru tartalmára vonatkozó, a vámtarifaszám helyes meghatározása szempontjából jelentőséggel bíró információk hiányosak voltak;

d)      a vámáru‑nyilatkozat elfogadása előtt végzett vizsgálat során mintát vettek szakvélemény készítéséhez az áru helyes vámtarifaszámának meghatározása céljából?

3)      Az alapeljárás körülményeire figyelemmel úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 63. cikkét, hogy:

a)      az megengedi, hogy a vámáru‑nyilatkozat elfogadásának jogszerűségét az áru kiadása után bíróság előtt vitassák, vagy pedig úgy, hogy

b)      a vámáru‑nyilatkozat elfogadása nem megtámadható, mivel azzal csak az áru vámhatóságnál történő bejelentését rögzítik és a behozatali vámtartozás keletkezésének időpontját határozzák meg, és az nem minősül a helyes tarifális besorolás és az e nyilatkozat alapján fizetendő vám összegének kérdésében hozott vámhatósági határozatnak?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

28      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben foglalt eljárás keretében egyedül a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje egyrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét ítéletének meghozatalához, másrészt a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját (lásd különösen a C‑459/07. sz. Elshani‑ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2759. o.] 40. pontját és a C‑339/09. sz., Skoma‑Lux ügyben 2010. december 16‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 21. pontját).

29      Ezen eljárás keretében azonban a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére hasznos választ kell adnia, amely lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Ezenfelül a Bíróság feladata az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk előterjesztett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben különösen a C‑45/06. sz. Campina‑ügyben 2007. március 8‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2089. o.] 30. és 31. pontját, a C‑329/06. és C‑343/06. sz., Wiedemann és Funk egyesített ügyekben 2008. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4635. o.] 45. pontját, valamint a C‑243/09. sz. Fuß‑ügyben 2010. október 14‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 39. pontját).

30      E vonatkozásban egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság határozatából következik, hogy az utóbbihoz benyújtott kereset az alapügyben szóban forgó vámáru‑nyilatkozat megsemmisítésére, és nem magának az említett nyilatkozat elfogadásának a megsemmisítésére irányul. Másrészről az ügy irataiból következik, hogy a DP grup az említett nyilatkozat megsemmisítését az alapügyben szóban forgó áru kiadásának a vámhatóság által történő engedélyezését követően kérte.

31      E feltételek mellett az előterjesztett kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy az uniós vámjogi rendelkezéseket úgy kell‑e értelmezni, hogy a nyilatkozattevő azt követően, hogy a vámhatóságok engedélyezték az áru kiadását, kérheti a bíróságtól az ezen árura vonatkozó vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését.

32      Annak érdekében, hogy választ lehessen adni az így átfogalmazott kérdésekre, a vámáru‑nyilatkozat jellegét és tárgyát kell megvizsgálni.

33      Ahogyan a Vámkódex 59. cikkének (1) bekezdéséből következik, az uniós vámjog kimondja azon elvet, amely szerint a vámeljárás alá vonandó árukról vámáru‑nyilatkozatot kell benyújtani.

34      A vámszabályozásnak az árukra történő alkalmazásához szükséges adatok meghatározását tehát nem a vámhatóságok megállapításai alapján, hanem a nyilatkozattevő által szolgáltatott információk alapján végzik el.

35      A vámáru‑nyilatkozat következésképpen – a Vámkódex 4. cikkének 17. pontjából következően – a nyilatkozattevő azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni. Ennélfogva e nyilatkozat – amely jellegénél fogva egyoldalú aktus – nem minősül az említett kódex 4. cikkének 5. pontja értelmében vett határozatnak.

36      Az írásban tett vámáru‑nyilatkozatok vonatkozásában a Vámkódex 68. cikke lehetőséget ad a vámhatóságok számára, hogy ellenőrizzék a nyilatkozattevő által szolgáltatott információkat.

37      A Vámkódex hatodik preambulumbekezdésében szereplő azon cél érdekében, hogy a vámalakiságokat és ‑ellenőrzéseket a lehetőségekhez mérten korlátozni kell, e kódex nem írja elő a vámhatóságok számára, hogy szisztematikusan ilyen ellenőrzéseket végezzenek. Ezért az említett kódex 71. cikkének (2) bekezdése értelmében abban az esetben, ha nem kerül sor a vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésére, azon vámeljárás szabályait, amelyre az árut bejelentették, az e nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.

38      A fentiekben leírt rendszer, amely nem rendelkezik arról, hogy a vámáru‑nyilatkozatok szisztematikusan ellenőrzés tárgyát képeznék, feltételezi, hogy a nyilatkozattevő helyes és teljes körű információkat szolgáltat a vámhatóságok részére. A végrehajtási rendelet 199. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a nyilatkozattevő vagy annak képviselője által aláírt vámáru‑nyilatkozat vámhivatalnál történő benyújtásával az illető személy a hatályos rendelkezések értelmében felelősséget vállal a nyilatkozatban megadott adatok helyessége vonatkozásában.

39      E tekintetben hangsúlyozni kell – a főtanácsnok indítványának 29. pontjában kifejtettekkel összhangban és a DP grup által a kérdést előterjesztő bíróság előtt bemutatott állásponttal ellentétben –, hogy a nyilatkozattevő vagy annak képviselője által aláírt vámáru‑nyilatkozat elfogadása során a Vámkódex 63. cikke szerint a vámhatóságoknak az e rendelkezésben és az említett kódex 62. cikkében szereplő feltételek betartásának ellenőrzésére kell szorítkozniuk. Következésképpen a vámáru‑nyilatkozat elfogadása során e hatóságok nem határoznak a nyilatkozattevő által szolgáltatott információ helyességéről, amelyekért az utóbbi viseli a felelősséget. E kódex 68. cikkének szövegéből következik ugyanis, hogy a nyilatkozat elfogadása nem fosztja meg az említett hatóságokat annak lehetőségétől, hogy a későbbiekben és adott esetben akár az áruk kiadását követően is ellenőrizzék ezen információ helyességét.

40      A helyes információ szolgáltatásának a nyilatkozattevőre háruló kötelezettsége a helyes vámtarifaalszámnak az áru tarifális besorolása során történő meghatározására is kiterjed (lásd analógia útján a 378/87. sz., Top Hit Holzvertrieb kontra Bizottság ügyben 1989. május 23‑án hozott ítélet [EBHT 1989., 1359. o.] 26. pontját), mivel kétség esetén az említett nyilatkozattevő – a Vámkódex 12. cikkének alkalmazásával – előzetesen kötelező érvényű tarifális felvilágosítást kérhet a vámhatóságoktól.

41      A fent említett kötelezettség velejárója a már elfogadott vámáru‑nyilatkozat visszavonhatatlanságának elve, amely elv alóli kivételeket az e tárgyú uniós szabályozás szigorúan meghatározza.

42      Jóllehet tehát a Vámkódex nem szabályozza a nyilatkozattevő azon lehetőségét, hogy az általa kiállított vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését elérje, e kódex 66. cikke (1) bekezdésének első albekezdése lehetővé teszi a nyilatkozattevő számára, hogy a vámhatóságoktól az általuk már elfogadott nyilatkozat érvénytelenítését kérje azzal a feltétellel, hogy bizonyítja, hogy az árut tévesen jelentette be a nyilatkozatban foglalt vámeljárásra, vagy hogy különleges körülmények folytán az áru azon vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették, már nem indokolt.

43      A Vámkódex 66. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy meghatározott esetek kivételével az áru kiadását követően a vámáru‑nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni. Ezen eseteket a végrehajtási rendelet 251. cikke határozza meg.

44      Az említett 66. cikk szövegéből következik, hogy amennyiben a nyilatkozattevő saját kezdeményezésre kérelmezi a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését, e kérelmét a vámhatóságokhoz, és nem a bíróságokhoz kell benyújtania.

45      Értékelésük végén az említett hatóságoknak eképpen vagy indokolt határozattal – bírósági jogorvoslat lehetősége mellett – kell elutasítaniuk a nyilatkozattevő kérelmét, vagy el kell végezniük a kért érvénytelenítést (lásd analógia útján a C‑468/03. sz. Overland Footwear ügyben 2005. október 20‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑8937. o.] 50. pontját).

46      Azon körülményt illetően, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a DP grup által előtte előterjesztett kereset célja annak elkerülése, hogy esetlegesen szankciókat alkalmazzanak e társasággal szemben az importált árunak az alapügyben szóban forgó vámáru‑nyilatkozat kiállítása során történő téves tarifális besorolásához kapcsolódó jogsértés miatt, elegendő rámutatni, hogy a Vámkódex 66. cikkének (3) bekezdése értelmében a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő megtorló rendelkezések alkalmazását.

47      Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság részére a Varhoven administrativen sad által adott utasításokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, miszerint az uniós joggal ellentétes, ha az a nemzeti bíróság, amelynek a fellebbezés alapján felsőbb szinten eljáró bíróság utasítására egy hozzá visszautalt ügyet kell újból elbírálnia, a nemzeti eljárásjog szerint kötve van a felsőbb szintű bíróság által tett érdemi megállapításokhoz, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a Bíróságtól kért és kapott értelmezésre figyelemmel e megállapítások nem felelnek meg az uniós jognak (a C‑173/09. sz. Elchinov‑ügyben 2010. október 5‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontja).

48      A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az uniós vámjogi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a nyilatkozattevő nem kérelmezheti bíróság előtt az általa kiállított vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését, amennyiben az utóbbit a vámhatóságok korábban már elfogadták. Ezzel szemben a Vámkódex 66. cikkében előírt feltételek mellett e nyilatkozattevő az említett nyilatkozat érvénytelenítését még az áru kiadásának engedélyezését követően is kérheti e hatóságoktól. Az említett hatóságoknak értékelésüket követően vagy indokolt határozattal – bírósági jogorvoslat lehetősége mellett – el kell utasítaniuk a nyilatkozattevő kérelmét, vagy el kell végezniük a kért érvénytelenítést.

 A költségekről

49      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az uniós vámjogi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a nyilatkozattevő nem kérelmezheti bíróság előtt az általa kiállított vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítését, amennyiben az utóbbit a vámhatóságok korábban már elfogadták. Ezzel szemben a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 66. cikkében előírt feltételek mellett e nyilatkozattevő az említett nyilatkozat érvénytelenítését még az áru kiadásának engedélyezését követően is kérheti e hatóságoktól. Az említett hatóságoknak értékelésüket követően vagy indokolt határozattal – bírósági jogorvoslat lehetősége mellett – el kell utasítaniuk a nyilatkozattevő kérelmét, vagy el kell végezniük a kért érvénytelenítést.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: bolgár.