EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2006/086/10
Judgment of the Court (First Chamber) of 16 February 2006 in Case C-215/04: Reference for a preliminary ruling from the Østre Landsret in Marius Pedersen A/S v Miljøstyrelsen (Waste — Transfer of waste — Waste intended for recovery operations — Concept of notifier — Notifier's obligations)
A Bíróság ítélete (első tanács) ( 2006. február 16. ) a C-215/04. sz. (az Østre Landsret előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Marius Pedersen A/S kontra Miljøstyrelsen ügyben (Hulladék – Hulladékszállítás – Hasznosítási műveletekre szánt hulladékok – A bejelentő fogalma – A bejelentőt terhelő kötelezettségek)
A Bíróság ítélete (első tanács) ( 2006. február 16. ) a C-215/04. sz. (az Østre Landsret előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Marius Pedersen A/S kontra Miljøstyrelsen ügyben (Hulladék – Hulladékszállítás – Hasznosítási műveletekre szánt hulladékok – A bejelentő fogalma – A bejelentőt terhelő kötelezettségek)
OJ C 86, 8.4.2006, p. 6–6
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
8.4.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 86/6 |
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(első tanács)
(2006. február 16.)
a C-215/04. sz. (az Østre Landsret előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Marius Pedersen A/S kontra Miljøstyrelsen (1) ügyben
(Hulladék - Hulladékszállítás - Hasznosítási műveletekre szánt hulladékok - A „bejelentő” fogalma - A bejelentőt terhelő kötelezettségek)
(2006/C 86/10)
Az eljárás nyelve: dán
A C-215/04. sz. ügyben az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Østre Landsret (Dánia) a Bírósághoz 2004. május 21-én érkezett 2004. május 14-i végzésével az előtte a Marius Pedersen A/S és a Miljøstyrelsen között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (első tanács), tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), N. Colneric, J. Cunha Rodrigues és E. Levits bírák, főtanácsnok: P. Léger, hivatalvezető: M. Ferreira, 2006. február 16-án meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:
1) |
Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet 2. cikke g) pontjának ii) alpontjában foglalt „amennyiben ez nem lehetséges” kifejezést akként kell értelmezni, hogy pusztán az, hogy egy személy felhatalmazott begyűjtő, nem ruházza fel a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének minőségével. Ugyanakkor olyan körülmények, mint hogy a hulladéktermelő nem ismert, vagy hogy a termelők száma olyan magas, és az általuk előállított hulladék mennyisége olyan csekély, hogy ésszerűtlen volna, ha egyenként jelentenék be a hulladékszállítást, indokolhatják, hogy a felhatalmazott begyűjtőt a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének lehessen tekinteni. |
2) |
A 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében a küldő ország illetékes hatósága jogosult kifogást emelni egy hulladékszállítás ellen, amennyiben nem áll rendelkezésére információ a rendeltetési országban történő hulladékkezelésre vonatkozóan. Ugyanakkor nem várható el a bejelentőtől annak bizonyítása, hogy a rendeltetési országban történő hasznosítás meg fog felelni a küldő ország szabályozása által előírtaknak. |
3) |
A 259/93 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a hulladékok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem teljesül, ha a bejelentő egy hulladékkategóriát, például az „elektronikai szerelésekből származó hulladék” kategóriáját jelöli meg. |
4) |
A 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő akkor nyílik meg, amikor a rendeltetési ország illetékes hatósága az átvételi elismervényt megküldi, abban az esetben is, ha a küldő ország illetékes hatóságainak álláspontja szerint nem nyújtották be számukra a 6. cikk (5) bekezdésében előírt valamennyi információt. E határidő leteltének az joghatása, hogy az illetékes hatóságok nem emelhetnek kifogást vagy kérhetnek további tájékoztatást. |