30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 404/26

(1)

Az élelmiszergyártás során a tápanyagok és egyéb összetevők széles köre felhasználható, beleértve, de nem kizárólag, a vitaminokat, ásványi anyagokat, ezen belül a nyomelemeket, aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, élelmi rostokat, különféle növényi és gyógynövénykivonatokat. Ezeknek az anyagoknak az élelmiszerekhez történő hozzáadására a tagállamokban eltérő nemzeti szabályok vonatkoznak, amelyek akadályozzák e termékek szabad mozgását, egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtenek, és ezáltal közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére. Ezért a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásával kapcsolatos nemzeti rendelkezések összehangolásához közösségi szabályok elfogadására van szükség.

(2)

E rendelet célja vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának, valamint bizonyos egyéb, a vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő anyagok vagy ilyen anyagot tartalmazó összetevők felhasználásának szabályozása, amelyeket olyan feltételek mellett adnak hozzá élelmiszerekhez, vagy használnak fel élelmiszerek előállítása során, amelyek az említett anyagból a szokásos fogyasztási körülmények között, kiegyensúlyozott és változatos étrend mellett ésszerűen elvárható mértékű fogyasztásnál sokkal nagyobb mértékű fogyasztását eredményeznék, és/vagy egyéb módon potenciális veszélyt jelentenének a fogyasztók számára. Az e rendelet vagy egyéb meghatározott közösségi rendelkezések hatálya alá tartozó vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő egyéb anyagok vagy ilyen egyéb anyagokat tartalmazó összetevők felhasználásának tiltására vagy korlátozására vonatkozó külön közösségi szabályozás hiányában a vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazhatók, a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül.

(3)

Néhány tagállam közegészségügyi megfontolásokból előírja bizonyos vitaminok és ásványi anyagok egyes szokásos élelmiszerekhez történő kötelező hozzáadását. E megfontolások nemzeti vagy akár regionális szinten helyénvalók lehetnek, de jelenleg nem indokolnák a tápanyagok kötelező hozzáadásának összehangolását a Közösség egész területén. Amennyiben ez szükségessé válik, a vonatkozó rendelkezéseket közösségi szinten lehet elfogadni. Időközben hasznos volna az ilyen nemzeti intézkedésekre vonatkozó információkat összegyűjteni.

(4)

Vitaminok és ásványi anyagok hozzáadása élelmiszerekhez lehet önkéntes az élelmiszergyártók részéről, vagy az erre vonatkozó külön közösségi jogszabályoknak megfelelően tápértékkel rendelkező anyagok kötelező hozzáadása. A hozzáadás történhet technológiai célokból is adalékanyagként, színezékként, aromaként, vagy más, ezekhez hasonló felhasználás céljából, beleértve a vonatkozó közösségi jogszabályokban foglalt, engedélyezett borászati gyakorlatokat és eljárásokat. E rendeletet a vitaminok és ásványi anyagok meghatározott termékekhez vagy termékcsoportokhoz történő hozzáadására vagy ezekben történő felhasználására, vagy az e rendelkezés által nem szabályozott célokból való hozzáadására vonatkozó külön közösségi szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

(5)

Tekintettel arra, hogy a vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőkre vonatkozóan az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) már sor került részletes szabályok elfogadására, e rendelet vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó rendelkezéseit nem kell az étrend-kiegészítőkre alkalmazni.

(6)

A gyártók számos célból adnak hozzá vitaminokat és ásványi anyagokat élelmiszerekhez, például eredeti vitamin és ásványi anyag tartalmuk helyreállítása érdekében, amennyiben az a gyártási, tárolási vagy kezelési folyamatok során csökkent, vagy az azon élelmiszerekéhez hasonló tápérték biztosítása érdekében, amelyeket ezen élelmiszerek helyettesíteni hivatottak.

(7)

Normális körülmények között az elegendő és változatos étrend képes biztosítani mindazon tápanyagokat – az általánosan elfogadott tudományos adatok által meghatározott és javasolt mennyiségben –, amelyek a normális fejlődéshez és az egészséges élethez szükségesek. A felmérések szerint azonban ez az ideális helyzet nem valósul meg valamennyi vitamin és ásványi anyag, illetve a Közösség területén élő valamennyi népességcsoport esetében. Úgy tűnik, hogy azon élelmiszerek, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adnak, jelentős mértékben járulnak hozzá ezen tápanyagok beviteléhez, és így a teljes bevitelhez való kedvező kiegészítésnek tekinthetők.

(8)

Jelenleg, bár nem túl nagy gyakorisággal, a Közösség területén kimutatható némi tápanyag-hiány. A Közösség területén a társadalmi-gazdasági helyzetben, valamint a különböző népességcsoportok életstílusában bekövetkezett változások különböző táplálkozási igényekhez és változó étkezési szokásokhoz vezettek. Ez pedig különböző lakosságcsoportok esetén az energia- és tápanyagigény változásának bekövetkezéséhez, és e csoportoknál egyes vitaminok és ásványi anyagok a különböző tagállamokban javasolt mértékűnél alacsonyabb beviteléhez vezetett. Továbbá, a tudományos ismeretek fejlődésével láthatóvá vált, hogy az optimális egészség és jó közérzet fenntartásához egyes tápanyagok bevitele a jelenleg javasoltnál magasabb lehetne.

(9)

Kizárólag az étrendben szokásosan előforduló és az étrend részeként elfogyasztott, valamint nélkülözhetetlen tápanyagoknak számító vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadását kellene engedélyezni, habár ez nem jelenti azt, hogy hozzáadásuk szükségszerű. Az ezen alapvető tápanyagok mibenlétével kapcsolatban esetlegesen felmerülő nézeteltéréseket el kell kerülni. Ezért indokolt az e vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó pozitív listát összeállítani.

(10)

Az élelmiszerekhez hozzáadható, vitamin- és ásványianyag-forrásként használt kémiai vegyületeknek vegyi anyagoknak biztonságosaknak és biológiailag hozzáférhetőknek, vagyis a szervezet számára hasznosíthatónak kell lenniük. Ezért az ezen anyagokat tartalmazó pozitív listát is össze kell állítani. A pozitív listán szerepelnie kellene azoknak az anyagoknak, amelyeket az élelmiszerügyi tudományos bizottság a fenti biztonsági és biológiai hasznosíthatósági kritériumok alapján 1999. május 12-i véleményében jóváhagyott, és amelyek csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek, valamint más, különleges táplálkozási célú élelmiszerek vagy étrend-kiegészítők gyártásához felhasználhatók. Bár a nátrium-klorid (konyhasó) nem szerepel a listán felsorolt anyagok között, élelmiszerek előállítása során összetevőként továbbra is felhasználható.

(11)

Annak érdekében, hogy a tudomány és technológia fejlődésével lépést tarthassunk, a fenti listát szükség esetén haladéktalanul felül kell vizsgálni. E felülvizsgálatok technikai jellegű végrehajtó intézkedéseket jelentenének, amelyek elfogadásával a Bizottságot kell megbízni az eljárás leegyszerűsítése és meggyorsítása érdekében.

(12)

A vitaminok és ásványi anyagok hozzáadásával készült élelmiszereket az esetek többségében az élelmiszergyártók támogatják, és ezek a termékek a fogyasztók számára táplálkozási, élettani vagy egyéb egészségügyi szempontból előnyösebb termékként tűnhetnek fel, mint az ilyen tápanyagok hozzáadása nélkül készült hasonló vagy egyéb készítmények. Ez más szempontból nemkívánatos fogyasztási szokásokhoz vezethet. E lehetséges nem kívánt hatás semlegesítése érdekében helyénvalónak tekinthető bizonyos korlátozások bevezetése az olyan termékekre nézve, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat lehet hozzáadni, azokon a korlátozásokon kívül, amelyek technológiai megfontolásokból természetesen adódnak, vagy amelyekre biztonsági okokból lehet szükség, amikor is az ilyen élelmiszerek vitamin- és ásványianyag-tartalmára felső határt szabnak. Egyes anyagoknak a termékben való előfordulása, mint például az alkoholé, ezzel összefüggésben megfelelő kritérium lehet a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadásának megtiltásához. A vitaminok és ásványi anyagok alkoholtartalmú italokhoz történő hozzáadására vonatkozó tiltás alóli bármely kivételt a hagyományos borreceptek védelmére kell korlátozni, és az érintett termékekről a Bizottságot értesíteni kell; ilyen esetben tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítás nem alkalmazható. Ezenfelül vitaminok és ásványi anyagok hozzáadása friss élelmiszerhez szintén nem engedhető meg, mert ez a fogyasztókban kétséget támaszthat a friss élelmiszerek természetes tápértékével kapcsolatosan.

(13)

E rendeletnek nem célja a vitaminok és ásványi anyagok elenyésző mennyiségű, eredetiségazonosítási célú, a csalás elleni küzdelem érdekében történő használatának szabályozása.

(14)

A vitaminok és ásványi anyagok túlzott fogyasztása káros hatással lehet az egészségre, ezért szükséges a rájuk vonatkozó biztonságos maximális mennyiségek meghatározása az egyes esetek függvényében, amennyiben élelmiszerekhez adják hozzá ezeket Ezeknek a mennyiségeknek biztosítaniuk kell, hogy az élelmiszergyártó utasításainak betartásával, és változatos étrend keretében a termékek normális használata biztonságos legyen a fogyasztóra nézve. Ezért ezeket a maximális mennyiségeket úgy kell megállapítani, hogy azok az élelmiszerekben természetesen előforduló és/vagy az élelmiszerhez bármely célból – beleértve a technológiai felhasználást is – hozzáadott vitaminok és ásványi anyagok legfelső biztonságos szintjét jelentse.

(15)

Emiatt ezeket a maximális mennyiségeket és bármely egyéb, a vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadását korlátozó feltételt szükség esetén a vitaminok és ásványi anyagok általánosan elfogadott tudományos adatokon alapuló tudományos kockázatértékeléssel megállapított legfelső biztonságos szintjeinek és az egyéb élelmiszerekből lehetséges beviteleik figyelembevételével kell meghatározni. Megfelelő figyelmet kell fordítani a vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozóan a lakosság számára ajánlott beviteli referenciaértékekre is. Amennyiben bizonyos vitaminok és ásványi anyagok esetében korlátozások megállapítására van szükség azon élelmiszerek tekintetében, amelyekhez azok hozzáadhatók (például a jód sóhoz történő hozzáadása), elsődlegességet kell adni azoknak a hozzáadásoknak amelyeknek célja a vitamin- és ásványianyag-tartalom visszaállítása, amennyiben az csökkent a gyártási, tárolási vagy kezelési eljárások során, illetve a helyettesíteni kívánt élelmiszerhez hasonló tápértékű élelmiszer biztosítása.

(16)

A vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának eredményeképpen ezeknek bizonyos minimális mennyiségben jelen kell lenniük az élelmiszerben. Másképpen az élelmiszerekben ezen anyagok túl kicsi és jelentéktelen mértékű jelenléte nem jelentene előnyt a fogyasztó számára, és félrevezető lenne. Ugyanezen elv húzódik meg azon követelmény mögött is, hogy e tápanyagoknak jelentős mennyiségben jelen kell lennie az élelmiszerekben ahhoz, hogy a tápértékjelölésben szerepelhessenek. Ezért helyénvaló lenne, hogy azon élelmiszerekben, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adnak, e vitaminok és ásványi anyagok minimális mennyisége azonos legyen azokkal a jelentős mennyiségekkel, amelyeknek az adott tápanyagból jelen kell lenniük ezen tápanyagok tápértékjelölésben való feltüntetésükhöz, kivéve, ha a megfelelő eltérések erről másképpen rendelkeznek.

(17)

A maximális mennyiségek és bármely, az e rendeletben szereplő elvek és kritériumok alkalmazásán alapuló használati feltétel elfogadása, valamint az alsó mennyiségek elfogadása technikai jellegű végrehajtó intézkedéseket jelentene, és elfogadásukkal a Bizottságot kell megbízni az eljárás leegyszerűsítése és meggyorsítása érdekében.

(18)

Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános rendelkezések és fogalommeghatározások megtalálhatók az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4). E rendeletnek tehát a szükséges kiegészítő rendelkezésekre kell szorítkoznia. E kiegészítő rendelkezéseket továbbá az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(19)

Tekintettel azon termékek táplálkozási jelentőségére, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak, és ezeknek az étrendi szokásokra és a teljes tápanyagbevitelre gyakorolt lehetséges hatására, a fogyasztónak meg kell adni a lehetőséget, hogy felmérhesse e termékek átfogó táplálkozási értékét. Ezért – az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (6) 2. cikkétől eltérve – a tápértékjelölést kötelezővé kell tenni.

(20)

A normális és változatos étrend sok összetevőt tartalmaz, ezek pedig sokféle anyagot. Ezen anyagoknak és összetevőknek a szokásos és hagyományos étrendekben történő fogyasztása nem adna okot aggodalomra, és nem igényelne szabályozást. Ugyanakkor némely, vitaminoktól és ásványi anyagoktól vagy azokat tartalmazó összetevőktől eltérő anyagokat kivonat vagy koncentrátum formájában adnak hozzá az élelmiszerekhez, ami jelentősen magasabb fogyasztást eredményezhet ezekből az anyagokból, mint amennyi a megfelelő és változatos étrend fogyasztása során a szervezetbe kerülhet. E gyakorlat biztonságossága esetenként komolyan vitatott, és a belőle származó előnyök nem világosak, ezért ez szabályozást igényel. Ilyen esetekben helyénvaló, hogy a forgalomba hozott élelmiszertermékeik biztonságosságáért felelős élelmiszeripari vállalkozókat terhelje a termékek biztonságosságára vonatkozó bizonyítási kötelezettség.

(21)

Tekintettel az olyan termékek különleges jellegére, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak, e termékek hatékony ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az ellenőrző szerveknek szokásosan rendelkezésére álló eszközökön túl egyéb eszközöket is rendelkezésére kellene bocsátani.

(22)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb, élelmiszerekhez hozzáadott anyagok tekintetében a belső piac eredményes – a fogyasztók védelmének magas szintjét nyújtó – működésének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni,

a)

a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek, valamint ilyen különös rendelkezések hiányában azon termékek összetételi követelményei, amelyek azon személyek különleges táplálkozási igényei miatt szükségesek, akik számára az ilyen termékek készülnek;

b)

az új élelmiszerek és új élelmiszer-összetevők;

c)

a géntechnológiával módosított élelmiszerek;

d)

az élelmiszer-adalékanyagok és aromák;

e)

az engedélyezett borászati gyakorlatok és eljárások.

1.

„Hatóság”: az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelettel (8) létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság;

2.

„Egyéb anyagok”: a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő olyan anyagok, amelyek táplálkozási vagy fiziológiai hatással rendelkeznek.

a)

egy vagy több vitamin és/vagy ásványi anyag hiánya a lakosság vagy a lakosság egyes csoportjai körében, amely klinikai vagy szubklinikai vizsgálattal kimutatható, vagy a tápanyagbevitel becsült alacsony szintjéből következik, vagy

b)

a lakosság vagy a lakosság egyes csoportjai tápláltsági állapotának javíthatósága és/vagy a táplálkozási szokások változásaiból adódó esetleg elégtelen vitamin- vagy ásványianyag-bevitel kiküszöbölhetősége, vagy

c)

a vitaminok és ásványi anyagok táplálkozásban játszott szerepével, illetve ebből adódóan az egészségre gyakorolt hatásukkal kapcsolatos általánosan elfogadható tudományos ismeretek fejlődése.

a)

feldolgozatlan élelmiszerek, beleértve egyebek között a gyümölcsöket, zöldségeket, a húsféléket, a szárnyashúst és a halat;

b)

az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok, a 3. cikk (2) bekezdésétől eltérve az alábbiak kivételével:

amennyiben nem alkalmaznak tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítást.

a)

a vitaminok és ásványi anyagok biztonságos legfelső szintjei, amelyeket általánosan elfogadható tudományos adatokon alapuló tudományos kockázatértékeléssel határoztak meg, adott esetben a különböző fogyasztói csoportok eltérő érzékenységi szintjének figyelembevételével; és

b)

egyéb táplálékforrásokból származó vitamin- és ásványianyag-bevitel.

a)

az egyes termékek szerepe általában a lakosság teljes étrendjében, vagy a lakosság egyes alcsoportjainak étrendjében;

b)

a terméknek az 1924/2006/EK rendeletben foglaltak szerint meghatározott tápanyagprofilja.

a)

ha megállapították az egészségre gyakorolt káros hatást, az adott anyagot vagy az azt tartalmazó összetevőt:

b)

amennyiben az egészségkárosító hatások lehetőségét megállapítják, de tudományos szempontból a helyzet megítélése még bizonytalan, az anyagot a III. melléklet C. részébe kell helyezni.

a)

az élelmiszerekhez hozzáadható, I. mellékletben felsorolt vitaminok és ásványi anyagok;

b)

az élelmiszerekhez hozzáadható, II. mellékletben felsorolt vitamin- és ásványianyag-vegyületek;

c)

az élelmiszerekhez hozzáadható vitaminok és ásványi anyagok legnagyobb és legkisebb mennyiségei, és bármely, a 6. cikkel összhangban megállapított, ezzel kapcsolatos feltétel;

d)

a 11. cikkben említett, a vitaminok és ásványi anyagok kötelező hozzáadására vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatos információk;

e)

a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadására vonatkozó, a 4. cikkben előírt korlátozásokat;

f)

azok az anyagok, amelyekre vonatkozóan – a 17. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően – dokumentációt nyújtottak be;

g)

a III. mellékletben említett anyagokra vonatkozó információt, és a mellékletbe történő felvételük okait;

h)

tájékoztatás a III. melléklet C részében felsorolt anyagokról, amelyeknek az alkalmazása a 8. cikk (5) bekezdésében említettek szerint általánosan engedélyezett.

a)

vitaminok és ásványi anyagok meghatározott élelmiszerekhez vagy élelmiszerkategóriákhoz való kötelező hozzáadása, vagy

b)

bizonyos egyéb anyagok meghatározott élelmiszerek előállítása során való felhasználásának tilalma vagy korlátozása,

a)

a kérdéses anyag hozzáadásával készült élelmiszer 2007. január 19-én a Közösség területén forgalomban van, és

b)

a Hatóság az anyag használatára, vagy az élelmiszer-előállításban adott formában történő felhasználására vonatkozóan – a kérdéses anyag használatát támogató, a tagállam által a Bizottság részére legkésőbb 2010. január 19-ig benyújtott dokumentáció alapján – nem adott kedvezőtlen véleményt.