Megállapodás az Amerikai Egyesült Államokkal a kiadatásról

 

ÖSSZEFOGLALÓ A KÖVETKEZŐ DOKUMENTUMOKRÓL:

Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a kiadatásról

A 2009/820/KKBP határozat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodásnak a megkötéséről

A 2003/516/EK határozat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodások aláírásáról

MI A MEGÁLLAPODÁS ÉS A HATÁROZAT CÉLJA?

A megállapodás meghatározza a feltételeket az elkövetők az Unió és az USA közötti kiadatására vonatkozóan az adott kiadatási viszonyban történő együttműködés növelésének céljából.

A határozat megköti az EU nevében az Egyesült Államokkal a kiadatásról szóló megállapodást.

FŐBB PONTOK

A megállapodás kiegészíti az uniós tagállamok és az USA között létrejött kétoldalú kiadatási szerződéseket, és növeli az együttműködést az adott kiadatási viszony összefüggésében.

Kiadatást megalapozó bűncselekmények

Kiadatást megalapozó bűncselekmények a következők lehetnek:

• bűncselekmények, amelyek szabadságvesztéssel büntetendők a maximális időszakra (több mint egy évvel), vagy súlyosabb büntetéssel mind a megkereső, mind a megkeresett ország jogszabályai értelmében;
• ilyen bűncselekmény elkövetésének kísérlete vagy az abban való részvétel.

Amennyiben a megkeresett ország kiadatást engedélyez egy kiadatást megalapozó bűncselekményre vonatkozóan, a kiadatást a kérelem tárgyát képező egyéb bűncselekményekre vonatkozóan is engedélyeznie kell, feltéve, hogy a többi bűncselekmény maximum egyéves szabadságvesztéssel büntetendő, és a többi kiadatási követelmény is teljesítésre került.

Kiadatási kérelmek

• A megkereső ország diplomáciai úton továbbítja a kiadatási kérelmeit és egyéb igazoló dokumentumait. E dokumentumokat nem kell tovább hitelesíteni, amennyiben azok a megkereső ország Igazságügyi Minisztériumának vagy Külügyminisztériumának tanúsítványával vagy pecsétjével vannak ellátva.
• A megkereső ország az ideiglenes letartóztatás iránti kérelmeket diplomáciai csatornák helyett az Igazságügyi Minisztériumon keresztül továbbíthatja. E kérelmeket a Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezetén (Interpol) keresztül is be lehet adni. Amennyiben a megkereső ország olyan személy kiadatását kezdeményezni, aki már előzetes letartóztatásban van a megkeresett országban, beadhatja a kérelmét közvetlenül a megkeresett ország saját területén lévő nagykövetségéhez.
• Amennyiben a megkeresett ország megállapítja, hogy a kiadatási kérelemben megadott információk nem elegendőek annak végrehajtásához, arra kötelezheti a megkereső országot, hogy további információkat adjon meg. A további információk iránti kérelmeket közvetlenül az Igazságügyi Minisztériumok között lehet továbbítani.

Kiadatási eljárások

• A megkeresett ország ideiglenesen átadhat egy olyan személyt a megkereső országnak vádeljárás lefolytatása céljából, aki ellen éppen eljárás folyik, vagy aki éppen ítéletet tölt le.
• Amennyiben több ország is kérelmezi ugyanannak a személynek a kiadatását ugyanazon vagy különböző bűncselekmények elkövetése miatt, a megkeresett ország végrehajtó hatósága dönti el, hogy melyik országnak adják át ezt a személyt. Hasonlóképpen, amennyiben az USA kiadatási kérelmet nyújt be egy olyan személyre vonatkozóan, akinek átadását az európai elfogatóparancs értelmében már kérelmezték ugyanazon vagy különböző bűncselekmények elkövetése miatt, a megkeresett ország illetékes hatósága dönti el, hogy melyik országnak adja át ezt a személyt.
• Azonban amennyiben az USA kiadatást kérelmez egy olyan uniós tagállammal szemben, amelyek jogszabályai kiadatás ellen nemzeti védelmet biztosítanak az állampolgárai számára, és a kérelem tárgya egy másik uniós tagállam állampolgára, a végrehajtó igazságügyi hatóság köteles tájékoztatni azon uniós tagállamot, amelynek állampolgára a kérelem tárgyát képezi, és adott esetben köteles átadni a személyt ennek az országnak az európai elfogatóparancs értelmében és a C-182/15. sz. Petruhhin-ügyben hozott bírósági ítélettel összhangban.
• Az EUMSZ 18. és 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy uniós tagállam, amelybe egy uniós állampolgár, egy másik uniós tagállam állampolgára költözött, kiadatási kérelmet kap egy nem uniós tagállamtól, amellyel az első uniós tagállam kiadatási megállapodást kötött, az köteles tájékoztatni azt az uniós tagállamot, amelynek ez a személy az állampolgára, és amennyiben ez az ország kérelmezi, köteles engedélyezni a kiadatást a 2002/584/JHA tanácsi kerethatározattal összhangban, feltéve, hogy ez az uniós tagállam joghatósággal rendelkezik a nemzeti jogszabályai értelmében arra, hogy vádeljárást folytasson le e személlyel szemben olyan bűncselekmények vonatkozásában, amelyet az ország területén kívül követett el.
• Amennyiben egy uniós tagállam kérelmet kap egy nem uniós tagállamtól, melyben egy másik uniós tagállam állampolgárának kiadatását kérik, az első uniós tagállam köteles ellenőrizni azt, hogy a kiadatás nem fogja megsérteni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. cikkében foglalt a jogokat. Következésképpen a Bíróság a C-191/16. sz. Pisciotti-ügyben hozott ítéletében kifejtette, hogy: „Olyan esetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben egy, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a kiadatásról szóló, 2003. június 25-i megállapodás keretében az Amerikai Egyesült Államoknak átadni kért uniós polgárt e kérelem esetleges teljesítése céljából az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letartóztattak, az EUMSZ 18. és az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha a megkeresett tagállam valamely alkotmányjogi szabály alapján eltérően kezeli a saját és más uniós tagállamok állampolgárait, és ez utóbbiak kiadatását engedélyezi, míg a saját állampolgárainak kiadatását nem, amennyiben előzőleg e polgár állampolgársága szerinti tagállam illetékes hatóságai számára lehetővé tette, hogy az átadását európai elfogatóparancs útján kérjék, és amennyiben ez utóbbi tagállam ennek érdekében nem tett intézkedéseket.”
• Továbbá a C-247/17. sz. Raugevicius-ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy: „Az EUMSZ 18. cikket és az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy egy harmadik állam által valamely tagállamhoz címzett, másik tagállam állampolgárságával rendelkező, a szabad mozgáshoz való jogát az első tagállamban gyakorló európai uniós polgár nem büntetőeljárás lefolytatása, hanem szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából történő kiadatása iránti megkeresés esetén a megkeresett tagállam, amelynek nemzeti joga tiltja a saját állampolgárainak büntetés végrehajtása céljából az Unión kívülre történő kiadatását, és kimondja a külföldön kiszabott büntetés saját területén történő végrehajtásának lehetőségét, köteles ezen uniós polgárnak – amennyiben az a területén állandó lakóhellyel rendelkezik – ugyanolyan bánásmódot biztosítani, mint amelyben a kiadatás terén a saját állampolgárait részesíti.”
• A megkeresett ország alkalmazhat egyszerűsített kiadatási eljárásokat, ami azt jelenti, hogy haladéktalanul és további eljárások nélkül átadnak egy személyt annak hozzájárulásával.
• Az uniós tagállamok és az USA engedélyezheti olyan személyek átutazását a saját területükön, akiket uniós tagállamok, az USA vagy harmadik ország adott ki. Az átutazási kérelmeket diplomáciai csatornákon keresztül kell benyújtani, közvetlenül az amerikai Igazságügyi Minisztérium és az uniós tagállam Igazságügyi Minisztériuma vagy az Interpol között. A légi szállításhoz nincs szükség engedélyre, feltéve, hogy nem terveznek a tranzitország területén leszállni. Ha azonban nem tervezett leszállásra kerül sor, az adott ország átutazási kérelem benyújtását kérheti.
• A megkeresett ország engedélyezheti a kiadatást olyan bűncselekmény esetében, amely halállal büntetendő a megkereső ország, de nem a saját törvényei szerint, feltéve, hogy:
  • a halálbüntetés nem kerül kiszabásra;
  • amennyiben a halálbüntetés kiszabásra kerül, az nem kerül végrehajtásra.
• A 2009/933/KKBP határozat kiterjeszti az EU és az USA közötti kiadatási megállapodás területi hatályát a Holland Antillákra és Arubára.

HATÁLYBA LÉPÉS NAPJA

A megállapodás 2010. február 1-jén lépett hatályba.

HÁTTÉR

További információk:

• Kölcsönös jogsegély és kiadatás (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUMOK

Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a kiadatásról (HL L 181., 2003.7.19., 27–33. o.)

A Tanács 2009/820/KKBP határozata (2009. október 23.) az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, kiadatásról szóló megállapodásnak és az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 291., 2009.11.7., 40–41.)

A Tanács 2003/516/EK határozata (2003. június 6.) az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodások aláírásáról (HL L 181., 2003.7.19., 25–26. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács 2009/933/KKBP határozata (2009. november 30.) az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, kiadatásról szóló megállapodás területi hatályának az Európai Unió nevében történő kiterjesztéséről (HL L 325., 2009.12.11., 4–5. o.)

Tájékoztatás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kiadatásról, illetve a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodások hatálybalépésének időpontjáról (HL L 323., 2009.12.10., 11. o.)

A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról – bizonyos tagállamok nyilatkozatai a kerethatározat elfogadására vonatkozóan (HL L 190., 2002.7.18., 1–20. o.)

Az eredeti szöveg tartalmazza a 2002/584/JHA határozat további módosításait. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

utolsó frissítés 05.12.2019