Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Likviditásfedezeti követelmények a hitelintézetek számára

Likviditásfedezeti követelmények a hitelintézetek számára

 

ÖSSZEFOGLALÓ A KÖVETKEZŐ DOKUMENTUMRÓL:

(EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet az 575/2013/EU rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről

MI A RENDELET CÉLJA?

Ez a felhatalmazáson alapuló rendelet részletesen kifejti, hogyan kell alkalmazni az 575/2013/EU rendelet, a tőkekövetelmény-rendelet által bevezetett általános elvet, miszerint a hitelintézeteknek elegendő pénzeszközzel kell rendelkezniük, hogy 30 napos időszakon belül eleget tudjanak tenni a pénzkivét iránti igényeknek.

Az LCR (likviditásfedezeti ráta) néven ismert felhatalmazáson alapuló rendelet részletezi, mely eszközöket kell likvid eszközöknek* tekinteni. A rendelet meghatározza, hogyan kell kiszámítani a 30 napos időszakra vonatkozóan a készpénz várható ki- és beáramlását.

FŐBB PONTOK

A hitelintézeteknek fenn kell tartaniuk a legalább 100%-os likviditásfedezeti rátát. Ez a náluk lévő likviditási puffer* és a nettó likviditáskiáramlás* viszonyszáma 30 napra vonatkoztatva.

Egy hitelintézetnél stressz* a következő helyzetekben lép fel (a lista nem kimerítő):

  • lakossági betéteiből jelentős összeg áramlott ki;
  • fedezetlen bankközi finanszírozási kapacitását vagy rövid lejáratú finanszírozását részben vagy teljesen elveszítette;
  • a hitelminősítés romlása miatt további likviditáskiáramlás következett be;
  • a fedezet értékére a megemelkedett piaci volatilitás hatást gyakorolt;
  • likviditási és hitelkereteinek felhasználása nem a tervek szerint történt;
  • kötelezettsége merülhet fel adósság visszavásárlására vagy szerződésen kívüli kötelezettségek teljesítésére.

Likvid eszközök a következők lehetnek:

  • a hitelintézet tulajdonát képező, meg nem terhelt ingatlan, jog, jogosultság vagy részesedés, amely 30 napon belül pénzbevételt biztosíthat;
  • ezeket nem bocsáthatja ki maga a hitelintézet vagy más olyan szervezet, mint a befektetési vállalkozások, a biztosítók vagy a pénzügyi holdingtársaságok;
  • értéküket könnyen hozzáférhető piaci árak alapján meg kell tudni határozni;
  • elismert tőzsdén jegyzett papírok, vagy közvetlen eladással értékesíthető egyszerű visszavásárlási szerződés* révén értékesíthetők;

A likvid eszközöket különféle kategóriákra bontják fel:

  • 1. szint (a leglikvidebb), mint például a pénzérmék és a bankjegyek, vagy az Európai Központi Bank, nemzeti bankok vagy regionális kormányzatok és helyi önkormányzatok által garantált eszközök;
  • 2A. szint, mint például a regionális kormányzatok, helyi önkormányzatok vagy közszektorbeli intézmények az EU-ban, amelyek súlyozott kockázata 20%;
  • 2B. szint, mint például az eszközfedezetű értékpapírok, vállalati adósságpapírok, részvények – feltéve, hogy azok megfelelnek bizonyos követelményeknek – és bizonyos értékpapírosítások*, amelyeknek meg kell felelniük egy sor szigorú feltételnek ahhoz, hogy 2B. szintű eszközként elfogadhatók legyenek.

A hitelintézeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy

  • a likviditási pufferükben szereplő eszközök mindig kellően diverzifikáltak, bármikor hozzáférhetőek, és 30 napon belül készpénzre válthatóak legyenek;
  • ezek adják az 1. szintbe tartozó eszközök pufferének legalább 60%-át és a 2B. szintű eszközök legfeljebb 15%-át;
  • a 30 napon belüli időszakban ezeket – ha már nem teljesítik a kritériumokat – többé nem kezelik likvid eszközökként.

A részletes szabályokat és számításokat arra használják, hogy a likviditáskiáramlásokat és -beáramlásokat, valamint az alkalmazandó eljárásokat meghatározzák és mérjék.

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete bizonyos módosításokat hajtott végre a 2015. évi jogszabályban, gyakorlati alkalmazásának javítása céljából. A legfontosabbak:

  • a visszavásárlási szerződésekkel kapcsolatos várható likviditáskiáramlások és -beáramlások kiszámításának teljes összehangolása, fordított visszavásárlási szerződések* és biztosítéki csereügyletek* a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemzetközi likviditási standardja szerint;
  • a központi bankoknál elhelyezett tartalékok kezelésének pontosítása leányvállalatok vagy fióktelepek esetében;
  • a minimális kibocsátási volumenre vonatkozó mentesség kiigazítása bizonyos nem uniós országok eszközei esetében;
  • a kifutási mechanizmus* javítása a likvid puffer kiszámításához;
  • az értékpapírosítás új, egyszerű, átlátható és szabványosított kritériumainak beépítése.

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete 2020. április 30-án lép hatályba.

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet 2015. október 1. óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk:

KULCSFOGALMAK

Likvid eszköz: olyan eszköz, amely könnyen átváltható készpénzre.
Likviditási puffer: a hitelintézet birtokában lévő likvid eszközök összege.
Nettó likviditáskiáramlás: a kimenő készpénzből a beérkező összeg levonása után fennmaradó pénzösszeg.
Stressz: hirtelen vagy súlyos romlás a hitelintézet fizetőképességében vagy likviditásában.
Visszavásárlási szerződés: amely „repo” néven is ismert, egy olyan rövid lejáratú kölcsön, amelynek révén az értékpapír eladója beleegyezik annak visszavásárlásába, megadott áron és időpontban.
Értékpapírosítás: olyan eljárás, amelynek keretében különféle pénzügyi eszközöket vagy szerződés szerinti adósságokat – mint például autóvásárlási kölcsönöket vagy jelzáloghiteleket – becsomagolnak, és befektetőknek eladnak.
Fordított visszavásárlási szerződések: „fordított repóként” is ismert értékpapír-vásárlások, olyan megállapodással, hogy azokat egy megadott jövőbeli időpontban magasabb áron értékesítik.
Biztosítéki csereügyletek: likvid eszközök kölcsönbe adása, kevésbé likvid biztosítékért cserébe. A kölcsönbe vevő díjat fizet a hitelezőnek a fennálló kockázatokért.
Kifutási mechanizmus: a következő 30 napban esedékessé váló ügyletek (mint például a visszavásárlási és a fordított visszavásárlási ügyletek) lezárása.

FŐ DOKUMENTUM

A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., 2015.1.17., 1–36. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. július 13.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet módosításáról (HL L 271., 2018.10.30., 10–24. o.)

A Bizottság 680/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 16.) az intézmények 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti felügyeleti adatszolgáltatása tekintetében végrehajtás-technikai standardok megállapításáról (HL L 191., 2014.6.28., 1–1861. o.)

A 680/2014/EU rendelet későbbi módosításait beépítették az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149–178. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34–85. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1–337. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338–436. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1–59. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 94/19/EK irányelve (1994. május 30.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 135., 1994.5.31., 5–14. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 16.01.2019

Top