Schengen

MI A SCHENGENI TÉRSÉG CÉLJA?

A belső határellenőrzések eltörlése a polgárok magas szintű biztonságának biztosítása mellett. Ez a közös külső határon történő ellenőrzésekre vonatkozó egységes kritériumok alkalmazását és szigorítását jelenti, és magában foglalja a határőrök, a nemzeti rendőrség és az igazságügyi hatóságok közötti együttműködés fejlesztését, továbbá kifinomult információcsere-rendszerek használatát.

FŐBB PONTOK

A schengeni együttműködés története

A schengeni együttműködés öt ország kezdeményezéséből fejlődött kulcsfontosságú uniós szakpolitikai területté, amely a belső határok nélküli szabad mozgást és a külső határok ellenőrzését szabályozza. Fejlődése az alábbi szakaszokra bontható:

• 1985. Belgium, Németország, Franciaország, Luxemburg és Hollandia a luxemburgi Schengen községben megállapodást köt a belső határellenőrzésük fokozatos eltörléséről.
• 1990. Ugyanez az öt ország aláírja a Schengeni Egyezményt, amely részletesen meghatározza a megállapodás alkalmazásához szükséges intézkedéseket és biztosítékokat.
• 1995. Létrejön a belső határok nélküli schengeni térség hét uniós tagállam között a belső határok eltörlésével.
• 1999. Az Amszterdami Szerződéshez csatolt schengeni jegyzőkönyv beemeli a schengeni együttműködést az uniós jogi keretbe.
• 2022. Megalakul a Schengen Tanács és létrejön a Schengen Tanácsi ciklus intézménye, amely a schengeni irányítási rendszer sarokköve.
• 2025. Elfogadják a Schengeni Nyilatkozatot, amely a Schengeni Megállapodás aláírásának 40. évfordulója alkalmából került kiadásra a belső határok nélküli térség iránti elkötelezettség megújítására.

Tagság

• A schengeni térség, amely öt alapító taggal indult, ma már – Írország kivételével – valamennyi tagállamot magában foglalja, továbbá tagja négy társult ország is: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc.

A belső határokon történő ellenőrzés a gyakorlatban

• Állampolgárságától függetlenül bárki, aki a schengeni térségben jogszerűen tartózkodik, ellenőrzés nélkül lépheti át a schengeni térség belső határait.
• A nemzeti hatóságok a határon és a határ menti területeken is végezhetnek rendőri helyszíni ellenőrzéseket, ha ezek általános információkon és tapasztalatokon alapulnak, és nem szisztematikus útlevél-ellenőrzések.
• A magánszemélyeknek bizonyos úti okmányokra van szükségük, attól függően, hogy ők uniós állampolgárok, uniós polgárok nem uniós állampolgárságú családtagjai vagy nem uniós állampolgárok.
• A schengeni térség részét képező bármely ország kivételesen – végső ideiglenes intézkedésként – újra bevezetheti a határellenőrzést, ha a közrendet vagy a belső biztonságot súlyos veszély fenyegeti. Erről azonban tájékoztatnia kell a többi schengeni államot, az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot és a nyilvánosságot. A Covid19-járványból kiindulva a Schengeni határellenőrzési kódex most már konkrét szabályokat is meghatároz az egészségügyi válság esetén bevezetendő intézkedésekkel kapcsolatban, ami az Európai Unió Tanácsát is szerephez juttatja.

Fokozott biztonság

Schengen egy egységes szabályrendszer köré épül, amely a következőkre terjed ki.

• az EU külső határait átlépő személyek ellenőrzésének módja, melynek a Schengeni határellenőrzési kódexben foglaltakat kell követnie;
• a belépési feltételek harmonizálása közös vízumpolitikával és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokról szóló szabályokkal;
• szorosabb együttműködés az országok és az európai ügynökségek között a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében;
• fokozott igazságügyi együttműködés a gyorsabb kiadatási rendszer és a büntetőítéletek joghatóságok közötti áthelyezése révén.

A Schengeni Információs Rendszer (SIS)

Ez a nagyméretű információs rendszer:

• a külső határok ellenőrzését és a schengeni államok közötti bűnüldözési együttműködést támogatja;
• 1995-ben jött létre, és a későbbiekben kibővült, legutóbb – a migrációval és a biztonsággal kapcsolatos új kihívások miatt – 2023-ban új figyelmeztető jelzésekkel, illetve a figyelmeztető jelzésekkel kapcsolatos frissítésekkel és fényképekkel;
• a következőkről tartalmaz információkat:
  • feltételezett bűnelkövetők,
  • magánszemélyek, akiknek esetleg nincs joguk ahhoz, hogy az Unióba belépjenek, vagy ott tartózkodjanak,
  • eltűnt személyek,
  • ellopott, jogellenesen használt vagy elveszett tulajdon;
• a következő felelősségi körrel rendelkező nemzeti hatóságok használják:
  • határellenőrzések,
  • rendőrségi és vámellenőrzések,
  • büntetőeljárásokkal kapcsolatos közvádas eljárások és vádemelés előtti bírósági vizsgálatok,
  • vízumok és tartózkodási engedélyek;
• amelyekhez az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) férhet hozzá.

Vízuminformációs Rendszer (VIS)

A vízuminformációs rendszer lehetővé teszi a schengeni államok számára a vízumadatok megosztását, különös tekintettel a rövid távú tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelmekre. A Schengeni Információs Rendszerhez hasonlóan működését a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) biztosítja.

Csatlakozási feltételek

Az új tagállamoknak az EU bővítési folyamatának részeként össze kell hangolniuk nemzeti rendszereiket valamennyi schengeni szabállyal. Ez magában foglalja a schengeni szabályok legmagasabb szintű alkalmazásához szükséges intézményi és operatív kapacitás kiépítését egy erős nemzeti schengeni irányítási keret révén.

Amikor egy ország csatlakozik az EU-hoz, schengeni állammá válik, ami azt jelenti, hogy a csatlakozáskor minden schengeni szabály kötelező érvényűvé válik. Egyes rendelkezések azonban csak egy későbbi szakaszban alkalmazandók – ilyen például az összes információs rendszerhez való teljes körű aktív hozzáférés, a schengeni vízumok kiadásához való jog és a belső határellenőrzések eltörlése. Ezek alkalmazásához az új schengeni államot a Bizottság által koordinált és a tagállamokkal szoros együttműködésben, a schengeni értékelési mechanizmus keretében végzett átfogó értékelésnek kell alávetni (lásd az összefoglaló).

Amint az értékelés megerősíti, hogy az ország az összes szükséges feltételt teljesíti és a schengeni vívmányokat eredményesen alkalmazza, a Tanács határozatot hoz, melyben engedélyezi a belső határellenőrzések megszüntetését. Ezzel az utolsó lépéssel megtörténik az ország teljes integrációja a belső határellenőrzés nélküli schengeni térségbe.