Az irányelv célja a nemek közötti egyenlőség biztosítása a munkaerőpiaci lehetőségek és munkahelyi bánásmód tekintetében az egész Unióban a munkavállaló szülők vagy gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtésének elősegítése révén.
Az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg a családi vonatkozású szabadságok (apasági szabadság, szülői szabadság és gondozói szabadság) és a rugalmas munkafeltételek vonatkozásában.
Arra törekszik, hogy fokozza a nők munkaerőpiaci részvételét, és hogy a nők és férfiak egyenlő mértékben vegyék ki részüket a gondozási feladatokból.
A fizetett apasági és szülői szabadság megteremtésével – amelyek hiánya az egyik oka annak, hogy az apák alacsony mértékben veszik igénybe a szabadságot – ösztönzőket hoz létre a férfiak számára arra, hogy egyenlő mértékben vegyék ki részüket a gondozási feladatokból.
A munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák kialakításában jelentkező, a nők és a férfiak tekintetében megfigyelhető kiegyensúlyozatlanság tovább erősíti a nemi sztereotípiákat és a nemek közötti különbségeket a munka és a gondozás terén. Az egyenlő bánásmódra vonatkozó szakpolitikák céljának kell lennie, hogy foglalkozzanak a sztereotípiák kérdésével a férfi és női szakmák és szerepek terén.

FŐBB PONTOK

Az irányelv hatálya

Az irányelv minden olyan férfira és nőre alkalmazandó, aki az egyes tagállamokban hatályos jog, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát.

Minimumjogok

Az irányelv egyedi minimumjogokat határoz meg a következők vonatkozásában:

az apasági szabadság, szülői szabadság és gondozói szabadság;
a munkavállaló szülők vagy gondozók számára biztosított rugalmas munkafeltételek; és
a családi vonatkozású szabadságot vagy a rugalmas munkafeltételeket alkalmazók vagy igénybevevők jogi védelme.

Az uniós országok bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek a munkavállalók számára.

Apasági szabadság

Az apák vagy a velük egyenjogú társszülők a gyermek születése alkalmából jogosultak 10 munkanap apasági szabadságot kivenni.
Az apasági szabadság díjazásának a betegségi ellátás nemzeti szintjével megegyező szintűnek kell lennie.
Az apasági szabadsághoz való jog nem tehető függővé a munkában töltött idő tartamától vagy a szolgálati idő hosszától.
A tagállamok a díjazáshoz vagy juttatáshoz való jogot a gyermek születésének várható időpontját közvetlenül megelőző, 6 hónapot meg nem haladó korábbi foglalkoztatásban töltött időszakokhoz köthetik.

Szülői szabadság

Minden munkavállaló egyénileg jogosult 4 hónapos fizetett szülői szabadságra, amelyből 2 hónap a szülők között nem átruházható.
Szülőnként legalább 2 havi szülői szabadság időtartamára megfelelő szintű díjazást kell biztosítani.
Az uniós országok a szülői szabadsághoz való jogosultságot a munkaviszonyban töltött időtartamhoz vagy a szolgálati idő hosszához köthetik, ez azonban nem haladhatja meg az 1 évet.
Az uniós országoknak biztosítaniuk kell a munkavállalók számára a jogot, hogy a szülői szabadságot rugalmas módon, például részmunkaidőben, a szabadság és munkában töltött időszakok váltakozásával vegyék ki.

Gondozói szabadság

Az irányelv a gondozókra, nevezetesen a súlyos egészségügyi állapot miatt támogatásra szoruló hozzátartozókat gondozó munkavállalókra vonatkozó szabályokat vezet be. Ezek a szabályok kiterjednek a munkavállalóval egy háztartásban élő személyek gondozására is.
Minden gondozó jogosult évente 5 munkanapot kivenni.

Rugalmas munkafeltételek

Egy meghatározott életkorig, amely legalább 8 év, a gyermeket nevelő munkavállalók, valamint a gondozást végzők jogosultak arra, hogy rugalmas munkafeltételeket kérelmezzenek gondozási feladataik elvégzése céljából.
Ilyen rugalmas munkafeltételek többek között a távmunka, a rugalmas munkabeosztás vagy a munkaórák számának csökkentése.
A munkáltatóknak észszerű időtartamon belül dönteniük kell az ilyen irányú kérelmekről, és meg kell indokolniuk az ilyen munkafeltételek biztosításának elutasítását vagy elhalasztását.
Az uniós országok a rugalmas munkafeltételek kérelmezésére való jogosultságot a munkában töltött idő tartamához vagy a szolgálati idő hosszához köthetik. Ez az időszak azonban nem haladhatja meg a 6 hónapot.

Jogi védelem

Az uniós országok kötelesek szabályokat bevezetni a következők biztosítására:

a családi vonatkozású szabadság igénybevételéhez vagy rugalmas munkafeltételek kérelmezéséhez való jogukkal élő munkavállalók védelme a hátrányos megkülönböztetéssel vagy elbocsátással szemben;
azon munkavállalók számára, akik úgy vélik, hogy az említett jogok gyakorlása miatt bocsátották el őket, lehetővé kell tenni, hogy a munkáltatótól kérjék az elbocsátás megfelelően megalapozott indokolását;
a munkavállaló előző munkahelye és a megszerzett jogai vagy a szabadság kivétele előtt megszerzés alatt álló jogai a szabadság után is fennmaradnak.

Hatályon kívül helyezés

Az irányelv 2022. augusztus 2-ától hatályon kívül helyezi a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelvet.

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2019. augusztus 1. óta hatályos, és az uniós országokban 2022. augusztus 2-ig kell törvénybe iktatni (kivéve a szülői szabadság utolsó két hetének díjazására vonatkozó rendelkezést, amelynek határideje 2024. augusztus 2.).

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

A munka és a magánélet egyensúlya (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79–93. o.)