EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62020TJ0220
Judgment of the General Court (Seventh Chamber) of 20 October 2021.#Petrus Kerstens v European Commission.#Civil service – Officials – Disciplinary proceedings – Article 266 TFEU – Administrative investigations – Principle of sound administration – Principle of impartiality – Action for annulment and compensation.#Case T-220/20.
A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2021. október 20.
Petrus Kerstens kontra Európai Bizottság.
Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – EUMSZ 266. cikk – Igazgatási vizsgálatok – A megfelelő ügyintézés elve – A pártatlanság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset.
T-220/20. sz. ügy.
A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2021. október 20.
Petrus Kerstens kontra Európai Bizottság.
Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – EUMSZ 266. cikk – Igazgatási vizsgálatok – A megfelelő ügyintézés elve – A pártatlanság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset.
T-220/20. sz. ügy.
Court reports – general – 'Information on unpublished decisions' section
ECLI identifier: ECLI:EU:T:2021:716
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2021. október 20. ( *1 )
„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – EUMSZ 266. cikk – Igazgatási vizsgálatok – A megfelelő ügyintézés elve – A pártatlanság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”
A T‑220/20. sz. ügyben,
Petrus Kerstens (lakóhelye: La Forclaz [Svájc], képviseli: C. Mourato ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Mongin és A.‑C. Simon, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyrészt a Bizottság 2017. március 27‑i, a felperest fegyelmi eljárás megindításáról tájékoztató feljegyzése és a felperest figyelmeztetésben részesítő, 2019. július 11‑i határozat megsemmisítése iránt, másrészt három fegyelmi eljárás lefolytatása és időtartama miatt őt ért kár megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius (előadó) és L. Truchot bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. április 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 |
Petrus Kerstens felperes az Európai Bizottság volt tisztviselője. A felperes a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalnál (PMO) dolgozott, ahol 2003 és 2011 között egységvezető volt, majd a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság mellett tanácsadóként dolgozott. 2016. április 1‑je óta nyugállományban van. |
2 |
Először is 2012. július 20‑án a felperessel szemben a Bizottsággal szembeni jogvita rendezése kapcsán a felperes belső feljegyzést készített, amelyet követően a Bizottság a CMS 12/063. hivatkozási számú fegyelmi eljárás megindításáról határozott, azzal az indokkal, hogy a feljegyzés sértőnek minősülő kijelentéseket tartalmaz. Ez az eljárás a felperessel szemben megrovást kiszabó 2014. április 15‑i határozat meghozatalával zárult (a továbbiakban: 2014. április 15‑i határozat). |
3 |
A 2014. április 15‑i határozattal szemben benyújtott keresetet az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke 2016. március 18‑iKerstens kontra Bizottság ítéletével (F‑23/15, EU:F:2016:65) elutasította. |
4 |
A felperes fellebbezést nyújtott be az ítélettel szemben, amelynek a Törvényszék a 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítéletben (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) helyt adott. |
5 |
E tekintetben a Törvényszék a 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) 62–70. pontjában rámutatott arra, hogy a CMS 12/063. sz. fegyelmi eljárást előzetes igazgatási vizsgálat lefolytatása nélkül indították meg, anélkül hogy a felperest előzetesen meghallgatták volna, és hogy igazgatási vizsgálat alapján megfelelő módon vizsgálati jelentést készítettek volna, megsértve ezzel a Bizottságot terhelő kötelezettségeket. Az említett ítélet 88. és 89. pontjában a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által igazgatási vizsgálat és azt lezáró jelentés alapján, a felperes meghallgatását követően lefolytatandó fegyelmi eljárás során ilyen lényeges mulasztások történtek, így nem zárható ki, hogy a fegyelmi eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, ha az erre vonatkozó szabályokat tiszteletben tartották és a felperest meghallgatták volna. Következésképpen a Törvényszék megsemmisítette a 2014. április 15‑i határozatot. |
6 |
2017. április 6‑i feljegyzésében a kinevezésre jogosult hatóság arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) végrehajtása keretében arra utasította a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalát (IDOC), hogy egyrészt új CMS‑számon újból folytassa le a CMS 12/063. sz. fegyelmi eljárást, másrészt távolítsa el a felperes személyi aktájából a vele szemben a 2014. április 15‑i határozattal kiszabott megrovást. |
7 |
2017. április 18‑án a felperes panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatóság 2017. április 6‑i feljegyzésével szemben. |
8 |
2017. július 25‑én a kinevezésre jogosult hatóság az említett panaszt elutasította. |
9 |
Másodszor, 2015. szeptember 7‑én a kinevezésre jogosult hatóság bizalmas információk intézményen kívüli címzett számára történő hozzáférhetővé tételének gyanúja miatt úgy határozott, hogy a felperessel szemben egy másik fegyelmi eljárást indít, CMS 15/017. hivatkozási számon. A fegyelmi tanács 2016. április 7‑én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy a felperes nem tartotta tiszteletben lojalitási kötelezettségét, és pénzügyi következményekkel járó fegyelmi szankció kiszabása indokolt. Ugyanakkor a felperes által a 2016. március 18‑iKerstens kontra Bizottság ítélettel (F‑23/15, EU:F:2016:65) szemben benyújtott fellebbezés miatt a kinevezésre jogosult hatóság úgy határozott, hogy ezt a fegyelmi eljárást a fellebbezés elbírálásáig felfüggeszti, és erről a felperest 2016. szeptember 19‑i feljegyzésben tájékoztatta. |
10 |
2017. március 27‑i feljegyzésében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) meghozatalát követően folytatták a CMS 15/017. sz. fegyelmi eljárást, és tekintettel arra, hogy az IDOC nem folytatott le igazgatási vizsgálatot a felperesnek az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) IX. mellékletének 3. cikke szerinti meghallgatása előtt, utasította az IDOC‑ot, hogy folytassa ezt a fegyelmi eljárást abban a szakaszban, amelyben bekövetkezett ez a szabálytalanság, amely ugyanolyan típusú volt, mint amelyet a Törvényszék a CMS 12/063. sz. eljárással kapcsolatban megállapított. A felperes által ezen feljegyzés ellen 2017. április 18‑án benyújtott panaszt a kinevezésre jogosult hatóság 2017. július 25‑én elutasította. |
11 |
2017. november 10‑én a felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az említett 2017. március 27‑i feljegyzéssel, valamint a fenti 6. pontban említett 2017. április 6‑i feljegyzéssel szemben. A 2018. június 26‑iKerstens kontra Bizottság végzésben (T‑757/17, nem tették közzé, EU:T:2018:391) a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott feljegyzések nem minősülnek sérelmet okozó aktusoknak, mivel azokat a folyamatban lévő fegyelmi eljárásokkal összefüggő, előkészítő aktusoknak kell tekinteni. Ezt a végzést a 2019. január 22‑iKerstens kontra Bizottság végzésével (C‑577/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:129) a Bíróság fellebbezés nyomán helyben hagyta. |
12 |
Harmadszor, 2016. szeptember 27‑én a kinevezésre jogosult hatóság CMS 16/009. számon külön fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, amely a felperes által az adminisztráció tagjaival szemben a CMS 15/017. sz. fegyelmi eljárás keretében tanúsított, „nem a személyzeti szabályzatnak megfelelő magatartásokra” irányult. |
13 |
2017. június 21‑i feljegyzésében az IDOC megküldte a felperesnek a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.) eljárásokban a vizsgálati meghatalmazásokat. Az ezen eljárásokban és a CMS 16/009. sz. eljárásban történő meghallgatását a felperes kérelmére több alkalommal elhalasztották. 2018. április 4‑én az IDOC feljegyzést küldött a felperesnek a felrótt tényekről, és felszólította arra, hogy tíz napon belül nyújtsa be észrevételeit. Az igazgatási vizsgálati jelentést 2018. augusztus 1‑jén megküldték a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságnak. A felperes meghallgatására 2019. január 28‑án került sor. |
14 |
A kinevezésre jogosult hatóság a CMS 16/009. sz., CMS 17/009. sz. és CMS 17/010. sz. eljárást lezáró, 2019. július 11‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy a felperes magatartása a személyzeti szabályzat 11., 12. és 17. cikke megsértésének minősül. Mindazonáltal úgy határozott, hogy nem indít vele szemben fegyelmi eljárást, és a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján figyelmeztetésben részesíti. |
15 |
A felperes 2019. augusztus 29‑én panaszt nyújtott be e határozattal szemben. A kinevezésre jogosult hatóság ezt a panaszt 2019. december 19‑i határozatával elutasította. |
Az eljárás és a felek kérelmei
16 |
A Törvényszék Hivatalához 2020. április 16‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a jelen keresetet. |
17 |
Az eljárás írásbeli szakasza 2020. november 4‑én fejeződött be. |
18 |
2020. november 30‑án a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 106. cikke alapján tárgyalás tartását kérte. |
19 |
Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hetedik tanács) helyt adott a felperes kérelmének és megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. |
20 |
A Törvényszék a 2021. április 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait. |
21 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
22 |
A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
A jogkérdésről
A megsemmisítés iránti kérelemről
23 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2018. június 26‑iKerstens kontra Bizottság végzésben (T‑757/17, nem tették közzé, EU:T:2018:391) a Törvényszék már kimondta, hogy a 2017. március 27‑i feljegyzés nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a feljegyzés megsemmisítésére irányuló kérelem elfogadhatatlan. |
24 |
Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes három jogalapot ad elő. Az első jogalapban az EUMSZ 266. cikk azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság nem megfelelő intézkedéseket fogadott el a 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) végrehajtásához a CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) fegyelmi eljárás keretében vele szemben megrovást elrendelő 2014. április 15‑i határozatra vonatkozóan, és megsértette a ne bis in idem elvét. A második jogalapban az EUMSZ 266. cikk megsértésére, a megfelelő ügyintézés elvének és azon belül az ügyek részrehajlás nélkül, tisztességes módon való intézésére vonatkozó kötelezettségnek a megsértésére, az ártatlanság vélelmének megsértésére, valamint a védelemhez való jog megsértésére hivatkozik. A harmadik jogalapban az EUMSZ 266. cikk megsértésére, az igazgatási vizsgálatra és a fegyelmi eljárásra alkalmazandó eljárási szabályok megsértésére, a védelemhez való jog megsértésére, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik. |
25 |
A Törvényszék szerint először a második jogalapot kell megvizsgálni. |
26 |
E jogalap keretében a felperes lényegében azzal érvel, hogy minden új fegyelmi eljárásban biztosítani kell a részrehajlás nélkül, tisztességes módon való ügyintézést, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elve megköveteli. Hangsúlyozza, hogy a pártatlanság elvének két oldala van, szubjektív és objektív, amely a fegyelmi hatóságot arra kötelezi, hogy egyrészt magatartásával ne mutasson részrehajlást vagy személyes előítéletet, másrészt hogy objektíve pártatlan legyen, és ezzel megfelelő biztosítékokat nyújtson az ezzel kapcsolatos bármely jogos kétely kizárására. |
27 |
A felperes szerint a jelen ügyben a fegyelmi eljárások folytatása azzal a következménnyel járt, hogy – a fenti 26. pontban említett elveket megsértve – ugyanazoknak az igazgatási hatóságoknak és ugyanazoknak a felelősöknek kellett újból megvizsgálniuk az általuk korábban már kezelt iratokat. |
28 |
A felperes továbbá azt állítja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság azáltal, hogy egységes vizsgálat céljából egyesítette a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.), CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és CMS 16/009. sz. fegyelmi eljárást, megsértette az objektív pártatlanságra vonatkozó kötelezettségét. Ez a csoportosítás ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság azon szándékát tükrözi, hogy a felperessel szemben megnehezítse a költségviselést, és a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.) eljárást fegyelmi tanács vizsgálja. A felperes szerint a három igazgatási vizsgálatot külön folytatták le, és a három jelentést csak a vizsgálat befejezésének szakaszában csatolták az IDOC végleges jelentéséhez mellékletként. |
29 |
A felperes végül rámutat, hogy a CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) és a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) fegyelmi eljárás tekintetében az IDOC‑on belüli vizsgálatokért felelős személy az utóbbi eljárásban vizsgált tények bejelentője. A felperes kétségbe vonja a szubjektív pártatlanságát ennek a személynek, valamint a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság főigazgatójának, aki több, a felperest érintő eljárásban is részt vesz. Kétségbe vonja továbbá az egységes vizsgálati eljárás objektív pártatlanságát amiatt, hogy az említett bejelentő a vizsgálatban a vizsgálat lefolytatásáért felelős személyként vett részt. |
30 |
A Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperesre vonatkozó három fegyelmi eljárást eljárásgazdaságossági okokból vonták össze. A Bizottság szerint az IDOC és a kinevezésre jogosult hatóság ezzel az eljárásukkal nem arra törekedtek, hogy a felperes helyzetét súlyosbítsák, vagy a felperes hátrányára cselekedjenek, hanem éppen ellenkezőleg, azt tették lehetővé, hogy a felperest a három eljárás alapjául szolgáló valamennyi tény tekintetében egy figyelmeztetésben részesítsék. |
31 |
A Bizottság a vizsgálatért felelős személy, valamint a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság főigazgatója pártatlanságának megkérdőjelezését illetően azt állítja, hogy a felperes csupán ellenőrizhetetlen gyanúsítgatásokat, illetve aggodalmakat hoz fel. A Bizottság szerint ugyanez vonatkozik a vizsgálati eljárás pártatlanságának amiatti megkérdőjelezésére is, hogy a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) eljárás alapjául szolgáló tények bejelentője a vizsgálatban a vizsgálat lefolytatásáért felelős személyként vett részt. |
32 |
Emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke, amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekével megegyező jogi kötőerővel bír, rögzíti a megfelelő ügyintézéshez való jogot. E jog a Charta 41. cikkének (1) bekezdése alapján különösen azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék. |
33 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megfelelő ügyintézés elve értelmében az adminisztráció feladata, hogy gondosan és pártatlanul vizsgáljon meg minden, az előtte folyamatban lévő ügyre vonatkozó releváns tényt, és gyűjtse össze a mérlegelési jogköre gyakorlásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet, továbbá hogy biztosítsa az általa végrehajtott eljárások szabályos lefolytatását és hatékonyságát (lásd: 2014. szeptember 26‑iB&S Europe kontra Bizottság ítélet, T‑222/13, nem tették közzé, EU:T:2014:837, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
34 |
Emlékeztetni kell arra is, hogy a pártatlanság követelménye magában foglalja egyrészt a szubjektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az ügyben eljáró érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az ezzel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (lásd: 2019. november 7‑iADDE kontra Parlament ítélet, T‑48/17, EU:T:2019:780, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A testületi eljárás pártatlanságának vizsgálatával összefüggésben az a tény, hogy a pártatlanság látszatával kapcsolatos kétségek egy testületi szerven belül csak egyetlen személyt érintenek, nem szükségszerűen meghatározó, mivel elképzelhető, hogy ez a személy döntő befolyást gyakorolt a tanácskozásokra (2019. november 7‑iADDE kontra Parlament ítélet, T‑48/17, EU:T:2019:780, 58. pont). |
35 |
A szubjektív pártatlanságot az ítélkezési gyakorlat szerint az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell (2018. november 27‑iMouvement pour une Europe des nations et des libertés kontra Parlament ítélet, T‑829/16, EU:T:2018:840, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
36 |
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alapján kétségbe lehetne vonni a vizsgálati eljárás szubjektív pártatlanságát. |
37 |
A Törvényszék korábban már elismerte, hogy nem teljesül a vizsgálat objektív pártatlansága, ha bizonyítást nyert, hogy a vizsgálat megindítása előtt az egyik vizsgálónak tudomása volt a vizsgálat tárgyát képező tényekről, mivel egy panaszos személyesen konzultált vele, és az érintett intézmény olyan személyt is kijelölhetett volna vizsgálóként, akinek nem volt előzetes ismerete a tényállásról, és így a pártatlanságát illetően nem merült fel jogos kétely (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 20‑iUZ kontra Parlament ítélet, T‑47/18, fellebbezés alatt, EU:T:2019:650, 51–56. pont). |
38 |
A jelen ügyben nem vitatott, hogy a CMS 16/009. sz., CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) eljárás lefolytatásáért felelős személy ugyanaz a személy, aki a CMS 15/017. sz. (később CMS 17/009. sz.) eljárás tárgyát képező tényállást bejelentette, nevezetesen a „HR IDOC 1” egység vezetője. |
39 |
Egyébiránt megállapítást nyert, hogy az említett bejelentő később aktív szerepet játszhatott a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) eljárás keretében lefolytatott vizsgálatban, mint a három fegyelmi eljárásra vonatkozó egységes vizsgálat vezetésével megbízott személy. Egyrészt ugyanis 2017. június 21‑i feljegyzésben ez a személy jelezte a felperesnek, hogy 2017. június 1‑jén megbízást kapott az említett vizsgálat vezetésére, és e célból két vizsgálót nevezett ki. Másrészt a vizsgálatot lezáró jelentést saját kezűleg aláírta, ami bizonyítja, hogy ténylegesen részt vett a vizsgálatban. |
40 |
E tekintetben a Bizottság a tárgyaláson elismerte, hogy még ha nem is állapították meg pontosan, mennyire töltött be ez a személy mint a vizsgálat figyelemmel kíséréséért felelős személy aktív szerepet a szóban forgó vizsgálat jellegével és teljes körű jellegével kapcsolatban, lehetősége volt arra, hogy a vizsgálatra vonatkozó terv kézhezvételekor beavatkozzon. |
41 |
Ugyanebben az értelemben már megállapításra került, hogy a vizsgáló a vizsgálati jogkörét az igazgatási vizsgálatért felelős személy felügyelete alatt gyakorolja, aki utasíthatja őt (2020. október 5‑iBroughton kontra Eurojust ítélet, T‑87/19, nem tették közzé, EU:T:2020:464, 70. pont). Ebből az következik, hogy az igazgatási vizsgálatért felelős személy szerepe nem csupán passzív helyzetet jelent, és mindvégig lehetősége van arra, hogy a folyamatban lévő vizsgálatba beavatkozzon. |
42 |
Meg kell tehát állapítani, hogy a szóban forgó helyzet, amelyben a fenti 38. pontban megállapított személyek azonosak, annak objektív veszélyét idézte elő, hogy az egységes vizsgálat lefolytatásáért felelős személy még a vizsgálat megkezdését megelőzően prekoncepciót vagy előítéletet támaszthatott azzal kapcsolatban, hogy a felperes a neki a CMS 15/017. sz. (később CMS 17/009. sz.) eljárásban felrótt cselekményekben milyen módon működött közre. Tekintettel különösen arra, hogy az említett személy milyen szerepet játszott a vizsgálat lefolytatásában, és milyen befolyással lehetett a vizsgálatot lezáró jelentés tartalmára, meg kell állapítani, hogy az ilyen helyzet jogos kételyeket ébreszthet a felperesben a vizsgálat objektív pártatlanságát illetően. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Törvényszék nem köteles megvizsgálni, hogy az egységes vizsgálat lefolytatásáért felelős személy valóban táplált‑e előítéletet a felperessel szemben, mivel az is elegendő, ha az e tekintetben fennálló jogos kételyt nem lehet eloszlatni (lásd ebben az értelemben: 2019. március 27‑iAugust Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C‑680/16 P, EU:C:2019:257, 37. pont). |
43 |
Ilyen körülmények között a felperes megalapozottan állítja, hogy a Bizottság nem úgy szervezte meg a három fegyelmi eljáráshoz kapcsolódóan lefolytatott vizsgálati eljárást, hogy az elegendő biztosítékot nyújtson számára az eljárás objektív pártatlanságát illetően. Ez a körülmény a fegyelmi eljárást teljes egészében érvénytelenítheti. |
44 |
Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az eljárási hiba akkor igazolhatja egy aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna (lásd: 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet, T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
45 |
E vizsgálat keretében figyelembe kell venni az adott ügy valamennyi körülményét, különösen a kifogások jellegét és – a tisztviselőt megillető biztosítékokhoz viszonyítva – az elkövetett eljárási szabálytalanságok mértékét (lásd: 2015. április 15‑iPipiliagkas kontra Bizottság ítélet, F‑96/13, EU:F:2015:29, 65. pont). |
46 |
Márpedig a személyzeti szabályzat IX. mellékletével bevezetett fegyelmi eljárás két különálló szakaszt foglal magában. Az első szakaszt egy pártatlan igazgatási vizsgálat lefolytatásából áll, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság határozata indít meg, ezt a vizsgálati jelentés elkészítése követi, és az eljárás azt követően zárul le, hogy az érintett személyt az említett jelentés alapján tett megállapításokban felrótt tények tekintetében meghallgatták. A második szakaszt maga a fegyelmi eljárás alkotja, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság indít meg az említett vizsgálati jelentés alapján, és az vagy a fegyelmi tanács bevonása nélküli fegyelmi eljárás megindításából áll, vagy pedig a kinevezésre jogosult hatóság által a vizsgálat során tett megállapítások és az érintett személy által arra tett észrevételek szerint készített jelentés alapján, a fegyelmi tanács előtt indított eljárásból. |
47 |
Ebből következően az igazgatási vizsgálatnak fontos szerepe van, és befolyásolhatja a fegyelmi eljárást. A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis ezen vizsgálat és az érintett alkalmazott meghallgatása alapján értékeli először is azt, hogy helye van‑e a fegyelmi eljárás megindításának, másodszor azt, hogy annak adott esetben a fegyelmi tanácshoz való fordulást is magában kell‑e foglalnia, harmadszor pedig a fegyelmi tanács előtti eljárás megindítása esetén az említett tanács elé terjesztett tényállást. |
48 |
Következésképpen nem zárható ki, hogy az igazgatási vizsgálat a tényállás eltérő értékeléséhez vezetett volna, és így más következményekkel járt volna, ha a pártatlanság teljes körű biztosítása mellett folytatták volna le (lásd ebben az értelemben: 2017. február 14‑iKerstens kontra Bizottság ítélet, T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74, 82. pont). |
49 |
Ilyen körülmények között a felperes valóban jogos kételyt támaszthatott a vizsgálat, és ennélfogva a vele szemben folytatott fegyelmi eljárások objektív pártatlanságát illetően. |
50 |
A fentiekre tekintettel a második jogalapnak helyt kell adni, és ebből következően a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a felperes által hivatkozott többi jogalap vizsgálatára. |
A kártérítési kérelmekről
51 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az állítólagosan őt ért nem vagyoni kár megtérítése címén összesen 30000 euró megfizetésére. Arra hivatkozik, hogy a szóban forgó három, egyenként majdnem nyolc, hat, illetve négy évig tartó fegyelmi eljárás stresszt és egészségügyi problémákat okozott neki. Ezenkívül azt állítja, hogy jóhírnevét és becsületét megsértették, holott a szakmai pályafutása mindaddig feddhetetlen volt. |
52 |
A Bizottság cáfolja a felperes érveit és a kártérítési kérelem elutasítását kéri. |
53 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint közszolgálati ügyekben az Unió szerződésen kívüli felelősségéhez több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az intézménnyel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár valós jellege, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása. (lásd ebben az értelemben: 1994. június 1‑jei Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet, C‑136/92 P, EU:C:1994:211, 42. pont; 2010. december 16‑iBizottság kontra Petrilli ítélet, T‑143/09 P, EU:T:2010:531, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a három feltétel együttes feltétel, ami azt jelenti, hogy ha közülük egy nem teljesül, akkor az Unió felelősségét nem lehet megállapítani (lásd: 2017. október 26‑iParaskevaidis kontra Cedefop ítélet, T‑601/16, EU:T:2017:757, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
54 |
Ebből az következik, hogy még abban az esetben is, ha bizonyított, hogy valamely uniós intézmény vagy szervezet hibát vétett, az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperes bizonyítja az őt ért kár ténylegességét (lásd: 2017. október 26‑iParaskevaidis kontra Cedefop ítélet, T‑601/16, EU:T:2017:757, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
55 |
Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott (1987. július 9‑iHochbaum és Rawes kontra Bizottság ítélet, 44/85, 77/85, 294/85 és 295/85, EU:C:1987:348, 22. pont; 2004. november 9‑iMontalto kontra Tanács ítélet, T‑116/03, EU:T:2004:325, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
56 |
A jogellenes aktus megsemmisítése azonban nem tekinthető önmagában véve megfelelő jóvátételnek, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (lásd: 2009. november 19‑iMichail kontra Bizottság ítélet, T‑49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
57 |
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott nem vagyoni kár közvetlenül a szóban forgó három fegyelmi eljárás lefolytatása során indított vizsgálati eljárás jogellenességéből ered. |
58 |
Mindazonáltal, bár a felperes azt állítja, hogy a fegyelmi eljárások hosszú időtartamuk miatt stresszt és egészségügyi problémákat okoztak neki, valamint sértették a jóhírnevét és a becsületét, állításai alátámasztására nem hoz fel egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem, amellyel bizonyítani lehetne a kár ténylegességét. |
59 |
Ennélfogva a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése megfelelő és elégséges jóvátételt jelent minden olyan nem vagyoni kárért, amely a felperest érhette. |
60 |
Ebből következően a kártérítési kérelmet el kell utasítani. |
61 |
A fenti megfontolások összessége alapján a keresetnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti részében helyt kell adni, az ezt meghaladó részében el kell utasítani. |
A költségekről
62 |
Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is. |
63 |
Mivel a kereset részleges pernyertességet eredményezett, az adott ügy körülményeinek helyes mérlegelését az jelenti, ha a felperes viseli saját költségeinek egyharmadát, a költségeinek fennmaradó részét és a saját költségeit pedig a Bizottság viseli. |
A fenti indokok alapján A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
da Silva Passos Valančius Truchot Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. október 20‑i nyilvános ülésen. Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.