—

a Rīgas pašvaldības SIA „Rīgas satiksme” képviseletében L. Bemhens, meghatalmazotti minőségben,

—

a lett kormány képviseletében I. Kalniņš és A. Bogdanova, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében J. Vláčil és M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében M. J. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és C. Vieira Guerra, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Nardi, H. Kranenborg és I. Rubene, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) 7. cikke f) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Valsts policijas Rīgas reģiona pārvaldes Kārtības policijas pārvalde (a nemzeti rendőrség rigai körzeti biztonsági rendőrségének közlekedési ügyekkel foglalkozó szabálysértési hivatala, Lettország; a továbbiakban: nemzeti rendőrség) és Riga önkormányzatának trolibusztársasága, a Rīgas pašvaldības SIA „Rīgas satiksme” (a továbbiakban: Rīgas satiksme) között egy balesetet okozó személy azonosításához szükséges adatok közlése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 95/46 irányelvnek „Az irányelv célja” című 1. cikke a következőt írja elő:

„(1)   A tagállamok ezen irányelvnek megfelelően védik a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében.

(2)   A tagállamok nem korlátozhatják és nem tilthatják a személyes adatok tagállamok közötti szabad áramlását az (1) bekezdés értelmében biztosított védelemmel kapcsolatos indokok miatt.”

4

Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

5

A 95/46 irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok, e fejezet rendelkezéseinek korlátai között, részletesen meghatározzák, hogy a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] milyen feltételek mellett jogszerű.”

6

A 95/46 irányelv II. fejezetének „Az adatfeldolgozás [helyesen: adatkezelés] jogszerűvé tételére vonatkozó kritériumok” című II. szakaszában található ezen irányelv 7. cikke, amely az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok csak abban az esetben dolgozhatók fel [helyesen: kezelhetők], ha:

7

A 95/46 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének e) pontja előírja, hogy a személyes adatok bizonyos típusai – például a faji hovatartozásra vagy a politikai véleményre vonatkozó adatok – kezelésének megtiltása nem alkalmazható abban az esetben, ha az adatkezelés olyan adatokra vonatkozik, amelyeket az érintett egyértelműen nyilvánosságra hozott, vagy amelyek jogi igény megállapításához, érvényesítéséhez vagy védelméhez szükségesek.

8

A 2000. március 23‑i Fizisko personu datu aizsardzības likums (a személyes adatok védelméről szóló törvény; Latvijas Vēstnesis, 2000, 123/124. sz.) 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Minden természetes személynek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.”

9

E törvénynek a 95/46 irányelv 7. cikkének átültetésére irányuló 7. cikke előírja, hogy a személyes adatok kezelése, az említett törvény ellentétes rendelkezése hiányában, kizárólag akkor megengedett, ha az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

10

E törvény 12. cikke előírja, hogy a bűncselekményekkel, a büntetőjogi és szabálysértési ítéletekkel, valamint a bírósági határozatokkal vagy bírósági ügyiratokkal kapcsolatos személyes adatok kizárólag a törvényben előírt személyek által és az ott meghatározott esetekben kezelhetők.

11

A Latvijas Administratīvo pārkāpumu kodekss (lett szabálysértési törvénykönyv) 261. cikke szerint a szabálysértési eljárás keretében az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv vagy köztisztviselő elismerheti a szabálysértés miatt kárt szenvedett személy sértetti jogállását. E rendelkezés a sértett jogairól, köztük az iratbetekintési jogról és az eljárási jogainak a károk megtérítése érdekében történő gyakorlásához való jogról is rendelkezik.

12

2012 decemberében Rigában közlekedési baleset történt. Egy taxis a gépjárműjével az úttest szélén parkolt. Amikor a Rīgas satiksme trolibusza elhaladt e taxi mellett, az említett taxi hátsó ülésén ülő utas kinyitotta az ajtót, amely súrolta a trolibusz karosszériáját, és kárt okozott benne. Az ügyben szabálysértési eljárás indult, és a szabálysértés tényét megállapító jegyzőkönyvet vettek fel.

13

Mivel eredetileg azt állapították meg, hogy a baleset a taxisofőrnek róható fel, a Rīgas satiksme kártérítést követelt attól a biztosítótól, amelynél a szóban forgó taxi tulajdonosának vagy jogszerű használójának a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítása volt. Mindazonáltal e biztosítótársaság közölte a Rīgas satiksmével, hogy nem fizet számára kártérítést, mivel a baleset nem a taxisofőr, hanem az utas magatartása miatt következett be. A biztosító kifejtette, hogy a Rīgas satiksme az említett utassal szemben polgári jogi úton érvényesítheti követelését.

14

A Rīgas satiksme ekkor a nemzeti rendőrséghez fordult, amelytől tájékoztatást kért arról a személyről, akivel szemben a baleset miatt közigazgatási szankciót szabtak ki, valamint kérte, hogy küldjék meg számára a taxisofőr és az utas által a baleset körülményeiről tett nyilatkozatok másolatát, továbbá közöljék vele a taxi utasának családi nevét és utónevét, személyazonosító okmányának számát és a lakcímét. A Rīgas satiksme közölte a nemzeti rendőrséggel, hogy a kért tájékoztatást kizárólag a polgári jogi eljárás megindításához fogja felhasználni.

15

A nemzeti rendőrség csak részben adott helyt a Rīgas satiksme kérelmének, ugyanis rendelkezésre bocsátotta az utas családi nevét és utónevét, azonban megtagadta az ezen utasnak a személyazonosító okmánya számáról és a lakcíméről való tájékoztatást. A balesetben érintett személyek nyilatkozatainak másolatát sem küldte meg.

16

A nemzeti rendőrség arra alapította a határozatát, hogy a szabálysértési eljárásokra vonatkozó információkat csak az említett eljárásban részt vevő felek kaphatják meg. Márpedig a Rīgas satiksme nem vesz részt a szóban forgó eljárásban. A lett szabálysértési törvénykönyv értelmében ugyanis a szabálysértési eljárásokban az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv vagy köztisztviselő az érintett kifejezett kérelmére elismeri a sértetti jogállást. A jelen esetben a Rīgas satiksme nem élt ezzel a jogával.

17

A Rīgas satiksme az administratīvā rajona tiesa (kerületi közigazgatási bíróság, Lettország) előtt megtámadta a nemzeti rendőrség határozatát, abban a részében, amelyben az megtagadta a balesettel érintett utas személyazonosító okmánya számának, valamint a lakcímének a felfedését. E bíróság a 2014. május 16‑i határozatával helyt adott a Rīgas satiksme keresetének, és arra kötelezte a nemzeti rendőrséget, hogy adja át az említett utas személyazonosító okmányának számával és lakcímével kapcsolatos információt.

18

A nemzeti rendőrség fellebbezéssel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ez utóbbi kikérte a Datu valsts inspekcija (nemzeti adatvédelmi hivatal, Lettország) véleményét, amely a 2015. október 13‑i válaszában jelezte, hogy a személyes adatok védelméről szóló törvény 7. cikkének 6. pontja nem képezheti a személyes adatok közlésének jogalapját az alapeljárásban, mivel a lett szabálysértési törvénykönyv felsorolja azokat a személyeket, akiknek a nemzeti rendőrség valamely ügyre vonatkozó információt adhat át. Következésképpen a nemzeti adatvédelmi hivatal szerint a szabálysértési eljárással kapcsolatos személyes adatok átadása csak az említett cikk 3. és 5. pontjának megfelelően történhet, az e törvény által előírt esetekben. Az említett törvény 7. cikke nem kötelezi az adatkezelőt (jelen esetben a nemzeti rendőrséget) az adatok kezelésére, hanem mindössze lehetővé teszi számára az adatok kezelését.

19

A nemzeti adatvédelmi hivatal jelezte, hogy a Rīgas satiksmének két lehetősége volt ezen információk megszerzésére. Egyrészt indokolt kérelmet intézhetett volna a népesség‑nyilvántartóhoz, másrészt a polgári perrendtartás 98–100. cikke alapján arra irányuló bizonyítási indítvánnyal fordulhatott volna a bírósághoz, hogy az kérje be a nemzeti rendőrségtől az ahhoz szükséges személyes adatokat, hogy a Rīgas satiksme bírósági eljárást indíthasson az érintett személy ellen.

20

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a személyes adatok megszerzésére nyitva álló, a nemzeti adatvédelmi hivatal által megjelölt lehetőségek hatékonyságával kapcsolatban. E tekintetben kifejti egyrészt azt, hogy amennyiben a népesség‑nyilvántartóhoz intézett kérelem csak a taxi utasának nevét említi, előfordulhat, hogy ez az utas nem azonosítható be a személyazonosító okmányának száma nélkül, mivel ugyanazon családi név és utónév több személyhez is tartozhat. Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a bizonyításra vonatkozó nemzeti rendelkezésekre tekintettel a polgári jogi kereset benyújtásához a felperesnek legalább az alperes lakcímét ismernie kellene.

21

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben úgy véli, hogy kétségek merülnek fel az ezen irányelv 7. cikkének f) pontja szerinti „szükségesség” fogalmának értelmezésével kapcsolatban.

22

E körülmények között az Augstākās tiesas Administratīvo lietu departaments (a legfelsőbb bíróság közigazgatási kollégiuma, Lettország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az kötelezővé teszi, hogy a személyes adatokat közöljék valamely harmadik féllel annak érdekében, hogy e fél polgári bíróság előtt az adatvédelemmel érintett személy által okozott kár megtérítése iránti keresetet indíthasson, valamint arra, hogy e rendelkezés értelmezését befolyásolhatja‑e az a tény, hogy e személy kiskorú.

24

Az alapeljárásban nem vitatott, hogy a taxi utasa személyazonosító okmányának száma, valamint a lakcíme, amelyek közlését a Rīgas satiksme kéri, egy azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információt, és következésképpen a 95/46 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „személyes adatot” képeznek. Szintén nem vitatott, hogy ezen irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében ezen adatok adatkezelője a nemzeti rendőrség, amelyhez e kérelmet intézték, és amely többek között ezen adatok esetleges közléséért is felelős.

25

A 95/46 irányelv 5. cikkének megfelelően a tagállamok, ezen irányelv rendelkezéseinek korlátai között, részletesen meghatározzák, hogy a személyes adatok kezelése milyen feltételek mellett jogszerű. Az említett irányelv 7. cikke, amely felsorolja az ilyen kezelést jogszerűvé tévő kritériumokat, e tekintetben úgy rendelkezik, hogy a „tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok csak abban az esetben kezelhetők, ha” fennáll az ebben a rendelkezésben taxatív módon felsorolt esetek egyike. E 7. cikk f) pontja értelmében az ilyen adatkezelés akkor jogszerű, ha az adatkezelés az adatkezelő, vagy azon harmadik fél vagy felek jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges, akivel vagy akikkel az adatokat közölték, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek a 95/46 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében védelmet élvező érdekei az alapvető jogok és szabadságok tekintetében.

26

Így a 95/46 irányelv szerkezetéből és 7. cikkének szövegéből kitűnik, hogy a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontja önmagában nem ír elő adatkezelési kötelezettséget, hanem csak lehetővé teszi azt, például valamely harmadik fél jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges adatok harmadik féllel való közlését. Amint azt a főtanácsnok az indítványának 43–46. pontjában hangsúlyozta, az ilyen értelmezés a személyes adatokkal kapcsolatos más uniós jogi eszközökből is levezethető (lásd ebben az értelemben, a személyes adatoknak az elektronikus hírközlési ágazatban való kezelésével kapcsolatban: 2008. január 29‑iPromusicae ítélet, C‑275/06, EU:C:2008:54, 54. és 55. pont).

27

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontjával nem ellentétes az ilyen adatközlés, amennyiben arra a nemzeti jog alapján, az ebben a rendelkezésben előírt feltételek tiszteletben tartása mellett kerül sor.

28

E tekintetben a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontja három együttes feltételhez rendeli a személyes adatok kezelésének jogszerűségét: először is, az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél, vagy felek jogos érdekének érvényesítése, másodszor, a személyes adatok kezelése valamely jogos érdek érvényesítéséhez szükséges, és harmadszor, hogy az adatvédelemmel érintett személy alapvető jogai és szabadságai nem magasabb rendűek.

29

Ami a jogos érdek érvényesítésére vonatkozó feltételt illeti, amint arra a főtanácsnok az indítványának 65., 79. és 80. pontjában rámutatott, nem kétséges, hogy jogosnak minősíthető a harmadik félnek a tulajdonában kárt okozó személlyel szembeni kártérítési kereset indításához szükséges személyes adatainak megszerzéséhez fűződő érdeke (lásd ebben az értelemben: 2008. január 29‑iPromusicae ítélet, C‑275/06, EU:C:2008:54, 53. pont). Ezt az elemzést erősíti a 95/46 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének e) pontja, amely előírja, hogy a személyes adatok bizonyos típusai – például a faji hovatartozásra vagy a politikai véleményre vonatkozó adatok – kezelésének megtiltása nem alkalmazható különösen abban az esetben, ha az adatkezelés valamely jogi igény megállapításához, érvényesítéséhez vagy védelméhez szükséges.

30

Az adatkezelés szükségességére vonatkozó feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a személyes adatok védelmének elve alóli kivételeknek és ezen elv korlátozásainak a feltétlenül szükséges határokon belül kell maradniuk (2010. november 9‑iVolker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 86. pont; 2013. november 7‑iIPI‑ítélet, C‑473/12, EU:C:2013:715, 39. pont; 2014. december 11‑iRyneš ítélet, C‑212/13, EU:C:2014:2428, 28. pont). E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott adatok szerint pusztán a károkozó személy családi nevének és utónevének közlése alapján nem azonosítható be e személy kellő pontossággal ahhoz, hogy vele szemben keresetet lehessen indítani. Ezért e célból szükségesnek tűnik e személy lakcímének és/vagy személyazonosító okmánya számának beszerzése is.

31

Végül, ami a szóban forgó, egymással ellentétes jogok és érdekek súlyozásának feltételét illeti, ez főszabály szerint az adott eset sajátos körülményeitől függ (lásd ebben az értelemben: 2011. november 24‑iAsociación Nacional de Establecimientos Financieros de Crédito ítélet, C‑468/10 és C‑469/10, EU:C:2011:777, 40. pont; 2016. október 19‑iBreyer ítélet, C‑582/14, EU:C:2016:779, 62. pont).

32

E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy figyelembe vehető, hogy az érintett személy alapvető jogainak a hivatkozott adatkezelés általi sérelme súlyossága azon ténytől függően változhat, hogy a szóban forgó adatok szerepelnek‑e már a nyilvánosság által hozzáférhető forrásokban, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2011. november 24‑iAsociación Nacional de Establecimientos Financieros de Crédito ítélet, C‑468/10 és C‑469/10, EU:C:2011:777, 44. pont).

33

Ami a jelen ítélet 23. pontjában átfogalmazott, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részét illeti, rá kell mutatni arra, hogy az érintett személy kora képezheti az egyik olyan elemet, amelyet e súlyozás keretében figyelembe kell venni. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy amint arra a főtanácsnok az indítványának 82–84. pontjában rámutatott, és a nemzeti bíróság által e tekintetben végzendő vizsgálatra is figyelemmel, az alapeljárásban szóban forgó feltételek mellett nem tűnik indokoltnak, hogy a sértettel szemben megtagadják az ahhoz szükséges személyes adatok közlését, hogy kártérítési keresetet nyújtson be a károkozóval, vagy adott esetben – mivel e károkozó kiskorú – a szülői felügyeletet gyakorló személyekkel szemben.

34

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi kötelezővé a személyes adatok valamely harmadik féllel való közlését annak érdekében, hogy e fél polgári bíróság előtt az adatvédelemmel érintett személy által okozott kár megtérítése iránti keresetet indíthasson. Ugyanakkor ezen irányelv 7. cikkének f) pontjával nem ellentétes a nemzeti jog alapján történő ilyen adatközlés.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi kötelezővé a személyes adatok valamely harmadik féllel való közlését annak érdekében, hogy e fél polgári bíróság előtt az adatvédelemmel érintett személy által okozott kár megtérítése iránti keresetet indíthasson. Ugyanakkor ezen irányelv 7. cikkének f) pontjával nem ellentétes a nemzeti jog alapján történő ilyen adatközlés.