Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62008CJ0324

A Bíróság (első tanács) 2009. október 15-i ítélete.
Makro Zelfbedieningsgroothandel CV, Metro Cash & Carry BV és Remo Zaandam BV kontra Diesel SpA.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Hoge Raad der Nederlanden - Hollandia.
89/104/EGK irányelv - Védjegyjog - A védjegyjogosult jogainak kimerülése - Harmadik személy által az Európai Gazdasági Térségben történő forgalomba hozatal - Hallgatólagos hozzájárulás - Feltételek.
C-324/08. sz. ügy.

European Court Reports 2009 I-10019

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2009:633

C‑324/08. sz. ügy

Makro Zelfbedieningsgroothandel CV és társai

kontra

Diesel SpA

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„89/104/EGK irányelv – Védjegyjog – A védjegyjogosult jogainak kimerülése – Harmadik személy által az Európai Gazdasági Térségben történő forgalomba hozatal – Hallgatólagos hozzájárulás – Feltételek”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegyhez fűződő jog kimerülése − A védjegyjogosulttal semmilyen gazdasági kapcsolatban nem álló harmadik személy által közvetlenül az Európai Gazdasági Térségen belül forgalomba hozott áru − A védjegyjogosult hallgatólagos hozzájárulása − Feltételek

(89/104tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés)

Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodással módosított, a védjegyekről szóló első tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultjának az e védjeggyel megjelölt áruknak közvetlenül az Európai Gazdasági Térségen belül a védjegyjogosulttal gazdasági kapcsolatban nem álló harmadik személy általi forgalmazásához adott hozzájárulása lehet hallgatólagos, amennyiben e hozzájárulásra lehet következtetni olyan tényezők vagy körülmények alapján, amelyek az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően állnak fenn, és amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint is egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult lemondott kizárólagos jogáról.

A védjegyhez fűződő jog biztosítása, valamint annak garantálása céljából, hogy valamely védjeggyel ellátott áruk a továbbiakban forgalmazhatók legyenek anélkül, hogy a védjegyjogosult ez ellen felléphetne, lényegi fontosságú, hogy e védjegyjogosult ellenőrizhesse ezen áruk EGT‑n belüli első forgalomba hozatalát.

Következésképpen azon tisztán ténybeli körülmény, miszerint az érintett védjeggyel ellátott árukat első ízben az EGT‑n belül, vagy azon kívül hozták forgalomba, önmagában egyáltalán nem bír jelentőséggel a védjegyoltalom kimerülése 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályának alkalmazása szempontjából.

Ilyen körülmények között az, ha annak lehetőségét, hogy bizonyos körülményekből és tényezőkből a védjegyjogosult a C‑414/99–C‑416/99. sz., Zino Davidoff és Levi Strauss egyesített ügyekben 2001. november 20‑án hozott ítélet értelmében vett hallgatólagos jóváhagyására lehessen következtetni, kizárólag arra az esetre korlátozzák, amikor a szóban forgó áruk első forgalomba hozatala az EGT‑n kívül történt, nem felel meg sem az említett 7. cikk (1) bekezdése szövegének, sem a céljának.

(vö. 32–35. pont és a rendelkező rész)







A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. október 15.(*)

„89/104/EGK irányelv – Védjegyjog – A védjegyjogosult jogainak kimerülése – Harmadik személy által az Európai Gazdasági Térségben történő forgalomba hozatal – Hallgatólagos hozzájárulás – Feltételek”

A C‑324/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2008. július 16‑án érkezett, 2008. július 11‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Makro Zelfbedieningsgroothandel CV,

a Metro Cash & Carry BV,

a Remo Zaandam BV

és

a Diesel SpA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano (előadó), tanácselnök, az első tanács elnökeként eljárva, E. Levits, A. Borg Barthet, M. Ilešič és J.‑J. Kasel bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. június 25‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Makro Zelfbedieningsgroothandel CV Metro Cash & Carry BV és a Remo Zaandam BV képviseletében T. van Engelen és V. Tsoutsanis advocaten,

–        a Diesel SpA képviseletében S. Klos, A. A. Quaedvlieg és B.R.J. Van Ramshorst advocaten,

–        az olasz kormány képviseletében I. Bruni, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Krämer és A. Nijenhuis, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑án aláírt megállapodással (HL 1994 L 1., 3 o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o., a továbbiakban: a 89/104 irányelv) 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet az egyrészt a Makro Zelfbedieningsgroothandel CV (a továbbiakban: Makro), a Metro Cash & Carry BV és a Remo Zaandam BV, másrészt a Diesel SpA. (a továbbiakban: Diesel) közötti jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya olyan védjeggyel ellátott cipők Makro általi forgalmazása, amelynek a Diesel a jogosultja, és amely forgalmazáshoz ez utóbbi nem adta kifejezett hozzájárulását.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        A 89/104 irányelv 5. cikkének (1)–(3) bekezdése ekként rendelkezett:

„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2) Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban”.

4        A 89/104 irányelv 7. cikke, eredeti változatában, így szólt:

„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.”

5        Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amely e megállapodás XVII. mellékletének 4. pontjával együtt olvasandó, az irányelv 7. cikke (1) bekezdését az említett megállapodás célkitűzéseinek megfelelően módosították, és „a Közösségben” kifejezést a „valamely szerződő tagállam területén” fordulat váltotta fel.

 A nemzetközi szabályozás

6        A szellemi tulajdonról (védjegyek és formatervezési minták) szóló, 2005. február 25‑én Hágában aláírt Benelux egyezmény 2.23. cikkének (3) bekezdése, amely az egységes Benelux védjegytörvény korábbi 13. cikke A részének (9) bekezdését váltotta fel, így szól:

„A kizárólagos jog alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Közösségben vagy az Európai Gazdasági Térségben (a továbbiakban: EGT) kivéve, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát a forgalomba hozatalt követően megváltoztatták, illetve károsították.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7        A Diesel a Benelux államokra érvényes lajstromozás alapján a DIESEL szóvédjegy jogosultja.

8        A Barcelonában letelepedett Distributions Italian Fashion SA (a továbbiakban: Difsa) a Diesel védjeggyel ellátott áruk spanyolországi, portugáliai és andorrai forgalmazója volt.

9        A Difsa 1994. szeptember 29‑én kizárólagos forgalmazásra vonatkozó szerződést kötött a spanyol Gesellschaft Flexi Casual Sociedad Limitadaval (a továbbiakban: Flexi Casual), amelynek értelmében a Difsa egy sor, többek között a DIESEL szóvédjeggyel ellátott cipő kizárólagos spanyolországi, portugáliai és andorrai értékesítésére adott engedélyt a Flexi Casual részére. E szerződés 1.4. cikke értelmében a Flexi Casual a szóban forgó földrajzi területen jogosult „szúrópróbaszerűen” a Diesel védjeggyel ellátott cipők értékesítésére „a piaci igények megbízható módon történő felmérése érdekében”.

10      1994. november 11‑én a Difsa engedélyt adott a Flexi Casual részére arra, hogy piacelemzés céljából mintaként saját tervezésű cipőket készítsen és forgalmazzon, hogy ezeket a Diesel számára forgalmazás vagy „a gyártási licenc átruházása” céljából felajánlhassák.

11      1997. október 21‑én a Flexi Casual egyik ügyvezetője a Cosmos World SL (a továbbiakban: Cosmos) részére írásbeli engedélyt adott a Diesel védjeggyel ellátott cipők, táskák és övek gyártására és értékesítésére. A Cosmos tehát e megállapodás alapján, de a Difsa vagy a Diesel részéről történt bármiféle kifejezett jóváhagyás hiányában gyártotta és forgalmazta az említett védjeggyel megjelölt cipőket.

12      1999 nyarán a Makro Diesel szóvédjeggyel és Diesel ábrás védjeggyel ellátott cipőket kínált megvételre, amelyeket két spanyolországi vállalkozástól szerzett be, míg e vállalkozások a maguk részéről a Cosmostól vásárolták a cipőket.

13      Ennélfogva 1999. október 26‑án a Diesel, arra történő hivatkozással, hogy soha nem járult hozzá a Cosmos által gyártott cipőknek a forgalomba hozatalához, keresetet indított a Makro, valamint annak egy partnercége, a Deelnemingmij Nedema BV ellen a Rechtbank te Amsterdam előtt, amellyel az alpereseknek a szerzői jogai és védjegyjogai megsértésétől való eltiltását, valamint kártérítés fizetésére való kötelezését kérte.

14      2004. december 29‑i ítéletével a Rechtbank te Amsterdam a kérelmet lényegében helyben hagyta. A Gerechtshof te Amsterdam, amely előtt fellebbezést nyújtottak be, ezt az ítéletet 2006. augusztus 17‑i ítéletével helyben hagyta.

15      Az alapeljárás felperesei ekkor az említett ítélet ellen felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be a Hoge Raad der Nederlanden előtt, és azt állították többek között, hogy a Diesel védjegyhez fűződő jogok kimerültek azáltal, hogy a Cosmos a szóban forgó cipőket a Dieselnek a szellemi tulajdonról szóló Benelux egyezmény 2.23. cikkének (3) bekezdése, valamint a 89/104 irányelv 7. cikke (1) bekezdése szerinti jóváhagyásával forgalmazta.

16      A kérdést előterjesztő bíróság előtti felek által előterjesztett érvek többek között az annak meghatározásához szükéges szempontokra vonatkoznak, hogy a Diesel az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében megadta‑e hallgatólagos hozzájárulását a Cosmos által gyártott cipőknek az EGT‑ben történő forgalomba hozatalához, vagy sem. E vonatkozásban a felek ellenkező álláspontot képviselnek különösen az említett rendelkezés C‑414/99–C‑416/99. sz., Zino Davidoff és Levi Strauss egyesített ügyekben 2001. november 20‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑8691. o.) által nyújtott értelmezésének kérdésében, mivel a hivatkozott ítélethez vezető ügyben a szóban forgó védjeggyel megjelölt árukat első ízben az EGT‑n kívül hozták forgalomba, nem pedig közvetlenül azon belül, mint a jelen ügyben.

17      Erre tekintettel a Hoge Raad der Nederlanden úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Abban az esetben, ha valamely védjeggyel megjelölt árukat a védjegyjogosulttól eltérő [piaci szereplő] nem a védjegyjogosult kifejezett hozzájárulásával hozza forgalomba elsőként az EGT-n belül, annak megítélése tekintetében, hogy ez a védjegyjogosultnak a [89/104] irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti (hallgatólagos) hozzájárulásával történt-e, ugyanazon mércéket kell-e alkalmazni, mint akkor, ha az ilyen árukat elsőként a védjegyjogosult vagy a védjegyjogosult hozzájárulásával az EGT-n kívül hozzák forgalomba?

2)      Ha az első kérdésre nemleges válasz adandó: mely mércék − amelyek a C-9/93. sz., IHT Internationale Heiztechnik és Danzinger ügyben 1994. június 22-én hozott ítéletéből (EBHT 1994., I-2757. o.) (is) eredhetnek − alkalmazandók akkor a fenti kérdésben elsőként említett esetben annak megítélése tekintetében, hogy a védjegyjogosult az említett irányelv szerint (hallgatólagos) hozzájárulását adta -e?

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

18      Első kérdésével az azt előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a védjegyjogosult 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „hallgatólagos hozzájárulásának” fogalma értelmezhető‑e a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levis Strauss ügyben hozott ítéletben meghatározott szempontok alapján, amennyiben az e védjeggyel megjelölt áruk első forgalomba hozatala közvetlenül az EGT‑ben, nem pedig azt megelőzően e térségen kívül történt.

19      E vonatkozásban elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levis Strauss ügyben hozott ítélet 46. pontjában a Bíróság kifejtette, hogy a korábban az e térségen kívül forgalmazott áruk EGT‑n belüli forgalomba hozatalához való hozzájárulás nem csak annak kifejezett nyilatkozat formájában való közlésével valósul meg, hanem arra „hallgatólagosan lehet következtetni olyan tényezők vagy körülmények alapján, amelyek vagy az EGT‑n kívüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően állnak fenn, és amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint is egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult jogáról lemondott”. Ugyanezen ítélet 53–58. pontjában a Bíróság ezt kiegészítette azzal, hogy azon tényezőknek, amelyeket a hallgatólagos hozzájárulás megállapítása során vesznek figyelembe, egyértelműen utalniuk kell arra, hogy a védjegyjogosult lemondott kizárólagos jogának érvényesítéséről, különösen pedig e hallgatólagos hozzájárulás nem következhet a védjegyjogosult puszta hallgatásából.

20      Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 89/104 irányelv 5–7. cikke a védjegyoltalmi jogra vonatkozó szabályok teljes harmonizációjáról rendelkezik, és meghatározza a védjegyjogosultat a Közösségen belül megillető jogosultságokat (a C‑355/96. sz. Silhouette International Schmied ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑4799. o.] 25. és 29. pontja és a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 39. pontja).

21      Közelebbről az említett irányelv 5. cikke olyan kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosultnak, amely alapján az bármely harmadik személynek megtilthatja, hogy a védjeggyel ellátott árukat importálja, eladásra felkínálja, forgalomba hozza, vagy e célból raktáron tartsa. Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kivételt állít fel e szabályra, amikor kimondja, hogy a védjegyjogosult joga kimerül, amennyiben az áruk általa, illetve az ő hozzájárulásával kerültek forgalomba hozatalra az EGT területén (lásd a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 40. pontját, a C‑244/00. sz. Van Doren + Q ügyben 2003. április 8‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑3051. o.] 33. pontját és a C‑16/03. sz. Peak Holding ügyben 2004. november 30‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11313. o.] 34. pontját).

22      Úgy tűnik tehát, hogy a hozzájárulás, amely az említett 5. cikk értelmében a védjegyjogosult kizárólagos jogáról való lemondással egyenértékű, e jog kimerülésének meghatározó eleme, ennélfogva azt oly módon kell kifejezésre juttatni, hogy abból egyértelműen kiderüljön az e jogról való lemondás szándéka (a Bíróság C‑59/08. sz. Copad‑ügyben 2009. április 23‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 42. pontja).

23      Ezen szándék általában az említett hozzájárulás kifejezett nyilatkozat formájában való közléséből következik (a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 46. pontja és a fent hivatkozott Copad‑ügyben hozott ítélet 42. pontja). Mindazonáltal az áruk szabad mozgásának a többek között az EK 28. és EK 30. cikkben kimondott védelméből eredő követelmények annak megállapítására vezették a Bíróságot, hogy e szabály még kiigazítható.

24      Tehát a Bíróság egyrészt úgy ítélte meg, hogy ezen, a 89/104 irányelv 5. cikkében foglalt kizárólagos jog kimerülése akkor is bekövetkezik, ha az áruk forgalmazását olyan személy végzi, aki gazdaságilag kapcsolatban áll a védjegyjogosulttal, ilyen például az engedélyes (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott IHT Internationale Heiztechnik és Danzinger ügyben hozott ítélet 34. pontját és a fent hivatkozott Copad‑ügyben hozott ítélet 43. pontját).

25      Másrészt, amint arra a jelen ítélet 19. pontja emlékeztet, ugyancsak a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkében foglalt kizárólagos jogról való lemondás szándéka még abban az esetben is következhet a jogosult hallgatólagos hozzájárulásából, ha a szóban forgó árukat az EGT‑n belül első ízben olyan személy hozta forgalomba, aki a védjegyjogosulttal nem áll gazdasági kapcsolatban, és a védjegyjogosult nem adta kifejezett hozzájárulását, mivel ezen hozzájárulásra következtetni lehet a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítéletben foglalt szempontok alapján.

26      Márpedig meg kell állapítani, hogy noha a Bíróság ezen ítélet 46. pontjában vitathatatlanul az EGT‑n kívüli első forgalomba hozatalra utalt, ezen utalást annak a fényében kell olvasni, hogy az ezen ítélethez vezető ügyben a szóban forgó árukat korábban az EGT‑n kívül forgalmazták, majd azokat az EGT‑be importálták, és ott hozták forgalomba.

27      A fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet szövegében ugyanakkor semmi sem enged arra következtetni, hogy a Bíróságnak az ezen ítélet 46. pontjában szereplő, azon tényezőkre vagy körülményekre vonatkozó pontosításai, amelyek alapján a védjegyjogosult hallgatólagos hozzájárulására lehet következtetni, rendeltetésük szerint kizárólag ilyen tényállási kereten belül alkalmazhatók, és hatályuk nem lehet általános.

28      Így ugyanezen ítélet 53–55. pontja, amelyek a hallgatólagos hozzájárulás meglétére vonatkozó bizonyíték tekintetében alkalmazandó követelményeket határozzák meg, általános jelleggel kerültek meghatározásra, és nem tesznek elvi különbséget annak alapján, hogy a kezdeti forgalmazás az EGT‑n belül vagy azon kívül történt.

29      Egy ilyen különbségtétel továbbá ellentétes lenne a 89/104 irányelv által felállított rendszerrel.

30      Ugyanis, amint az említett irányelv ugyenezen 7. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, a közösségi védjegyjog kimerülésének a jelen ügy tárgyát képező szabálya kizárólag olyan árukra alkalmazható, amelyeket az EGT‑ben az érintett védjegy jogosultjának hozzájárulásával hoztak forgalomba. Más szóval a védjegyjogosult ugyanezen irányelv 5. cikkében foglalt kizárólagos jogának kimerülése vonatkozásában kizárólag az a tény bír jelentőséggel, hogy a szóban forgó áruk forgalomba hozatalára e térségen belül került‑e sor.

31      Ezzel szemben, amint azt egyébként a közösségi ítélkezési gyakorlat is pontosította, az említett térségen kívüli esetleges forgalmazás e vonatkozásban nem eredményezi a jog kimerülését (lásd a C‑173/98. sz., Sebago és Maison Dubois ügyben 1999. július 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4103. o.] 21. pontját; a fent hivatkozott Van Doren + Q, ügyben hozott ítélet 26. pontját és a fent hivatkozott Peak Holding ügyben hozott ítélet 36. pontját).

32      Következésképpen a védjegyhez fűződő jog biztosítása, valamint annak garantálása céljából, hogy valamely védjeggyel ellátott áruk a továbbiakban forgalmazhatók legyenek anélkül, hogy a védjegyjogosult ez ellen felléphetne, lényegi fontosságú, hogy e védjegyjogosult ellenőrizhesse ezen áruk EGT‑n belüli első forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy ezen árukat esetleg már forgalomba hozták az EGT‑n kívül (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Sebago és Maison Dubois ügyben hozott ítélet 20. és 21. pontját; a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 33. pontját; a fent hivatkozott Van Doren + Q ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a fent hivatkozott Peak Holding ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontját).

33      A fenti megfontolásokból az következik, hogy azon tisztán ténybeli körülmény, miszerint az érintett védjeggyel ellátott árukat első ízben az EGT‑n belül, vagy azon kívül hozták forgalomba, önmagában egyáltalán nem bír jelentőséggel a védjegyoltalom kimerülése 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályának alkalmazása szempontjából.

34      Ilyen körülmények között az, ha annak lehetőségét, hogy bizonyos körülményekből és tényezőkből a védjegyjogosult fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet értelmében vett hallgatólagos jóváhagyására lehessen következtetni, kizárólag arra az esetre korlátozzák, amikor a szóban forgó áruk első forgalomba hozatala az EGT‑n kívül történt, nem felel meg sem az említett 7. cikk (1) bekezdése szövegének, sem a céljának.

35      A fentiek fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultjának az e védjeggyel megjelölt áruknak közvetlenül az EGT‑n belül a védjegyjogosulttal gazdasági kapcsolatban nem álló harmadik személy általi forgalmazásához adott hozzájárulása lehet hallgatólagos, amennyiben e hozzájárulásra lehet következtetni olyan tényezők vagy körülmények alapján, amelyek vagy az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően állnak fenn, és amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint is egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult kizárólagos jogáról lemondott.

 A második kérdésről

36      A második kérdést csak arra az esetre terjesztette elő a kérdést előterjesztő bíróság, ha az első kérdésre adott válasz nemleges. Mivel az első kérdésre adott válasz igenlő, a második kérdést nem szükséges megvizsgálni.

 A költségekről

37      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑án aláírt megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultjának az e védjeggyel megjelölt áruknak közvetlenül az Európai Gazdasági Térségen belül a védjegyjogosulttal gazdasági kapcsolatban nem álló harmadik személy általi forgalmazásához adott hozzájárulása lehet hallgatólagos, amennyiben e hozzájárulásra lehet következtetni olyan tényezők vagy körülmények alapján, amelyek vagy az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően állnak fenn, és amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint is egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult kizárólagos jogáról lemondott.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: holland.

Top