1

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[…]

[…]”

2

Az ipari tulajdon oltalmára létesült 1883. március 20-i, felülvizsgált és módosított Párizsi Egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11847. sz., 108. o., a továbbiakban: Párizsi Uniós Egyezmény) 1., 6., 6ter, 6sexies és 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

1. cikk

[…]

„(2)   Az ipari tulajdon oltalmának tárgya a szabadalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származási jelzés vagy eredet-megjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen.

[…]

6. cikk

1)   A gyári és kereskedelmi védjegyek bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós [amely azokból az országokból áll, amelyekre a Párizsi Uniós Egyezmény alkalmazandó] ország hazai joga határozza meg.

[…]

6ter cikk

6 sexies cikk

Az unió országai kötelezettséget vállalnak a szolgáltatási védjegyek oltalmazására; e védjegyek lajstromozására azonban nem kötelesek.

7. cikk

Az áru jellege, amelyen a gyári vagy kereskedelmi védjegyet alkalmazzák, semmi esetre sem gátolhatja a védjegy lajstromozását. […]”

3

2002. július 23-án a felperes a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

4

A juharfalevél képéből és e kép alatt egy „RW” betűkombinációból álló, lajstromoztatni kívánt védjegy a következőképpen néz ki:

5

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 18., 25. és 40. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az alábbi leírással:

6

2005. október 7-i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását valamennyi érintett áru és szolgáltatás vonatkozásában azzal az indoklással, hogy az említett védjegy a közvéleményben olyan benyomást kelthet, hogy a védjegy és Kanada között kapcsolat áll fenn, mivel a bejelentett védjegyben ábrázolt juharfalevél a kanadai állam jelvényének utánzata.

7

Ez a jelvény, amint az a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) nemzetközi irodája által a Párizsi Uniós Egyezmény részes államainak adott 1967. február 1-jei közleményéből és a WIPO adatbázisából is kitűnik, a következőképpen néz ki:

8

2005. december 6-án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikkei alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen.

9

A 2006. május 4-i határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyet a felperessel 2006. május 29-én közöltek, az első fellebbezési tanács elutasította a felperes fellebbezését, és helyben hagyta az elbíráló határozatát.

10

A fenti 7. pontban hivatkozott bizonyítékok alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy a piros színű juharfalevél Kanada jelvénye (a megtámadott határozat 11. pontja). Figyelembe véve az ítélkezési gyakorlatot (az Elsőfokú Bíróság T-127/02. sz., Concept kontra OHIM ügyben [ECA] 2004. április 21-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1113. o.] 40. pontja), a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a bejelentett védjegy tartalmaz-e olyan elemet, amelyet „címertanilag” Kanada jelvényének vagy annak utánzatának lehet tekintetni. A bejelentett védjegyben szereplő „rw” szóelem nem zárhatja ki a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazását (a megtámadott határozat 12–14. pontja).

11

E tekintetben a fellebbezési tanács elutasította a felperesnek a bejelentett védjegyben és a kanadai jelvényen ábrázolt juharfalevelek színe közötti különbségre alapított érvelését. Mivel a felperes lajstromozás iránti kérelme nem jelölt meg semmiféle különleges színt, a bejelentett védjegyet bármilyen színkombinációval ábrázolhatják, beleértve a kanadai jelvény piros színét is (a megtámadott határozat 15. pontja).

12

Ezenkívül a fellebbezési tanács azon a véleményen volt, hogy a két juharfalevél rajza között nincs semmiféle jelentősebb különbség. Mindkét esetben ugyanazon ötágú csillag formájú, egy száron elhelyezkedő tizenegy pontú falevélről van szó, amelyen a pontok vagy ágak szemmel láthatóan azonos távolságra vannak egymástól. Következésképpen az érintett közönség a bejelentett védjegy juharfalevelét a kanadai jelvény címertani utánzatának érzékeli (a megtámadott határozat 16. pontja). Ezért a bejelentett védjegy lajstromozása megtévesztheti a közönséget az e védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások eredetét illetően, beleértve azon áruk és szolgáltatások nagy számú variációját is, amelyet Kanada kínálhat vagy reklámozhat (a megtámadott határozat 17. pontja).

13

A fellebbezési tanács szerint a felperes RIVER WOODS védjegyének állítólagos hírneve Belgiumban nem kérdőjelezheti meg a fenti megállapításokat, mivel egy védjegy megkülönböztető képességének használat révén történő megszerzése nem alkalmazható a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említett esetre (a megtámadott határozat 19. pontja). A fellebbezési tanács a felperes többi érvelését is elutasította, amelyben a felperes számos hasonló nemzeti védjegy – beleértve a kanadai védjegyeket – lajstromozásával érvelt, és hivatkozott az OHIM korábbi, valamely állam zászlóját vagy jelvényét tartalmazó védjegyekkel kapcsolatos döntéshozatali gyakorlatára (a megtámadott határozat 22–22. pontja).

14

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

15

Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

16

Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik. Az Elsőfokú Bíróság e jogalap vizsgálatát először a lajstromozás iránti kérelemben megjelölt 40. osztályba tartozó szolgáltatásokra tekintettel, majd ezt követően az ugyanezen kérelemben megjelölt 18. és 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tartja szükségesnek.

17

A felperes azt állítja, hogy bár a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának a szolgáltatási védjegyekre való alkalmazása felvethet bizonyos kérdéseket, érvelését a vitatott lajstromozás iránti kérelemben megjelölt áruk és szolgáltatások közötti különbségtétel nélkül fejti ki.

18

Az OHIM a maga részéről elismeri, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény szó szerint vett 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontja csak gyári vagy kereskedelmi védjegyekre, vagyis áruvédjegyekre vonatkozik. Ez a rendelkezés tehát nem kötelezi a Párizsi Uniós Egyezmény részes államait, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnek a 6ter cikket betartani köteles részes államait vagy nemzetközi szervezeteit – beleértve az Európai Uniót –, hogy állami jelvényt vagy más hivatalos jegyet tartalmazó vagy utánzó megjelölés szolgáltatási védjegyként vagy szolgáltatási védjegy részeként történő lajstromozását megtagadják vagy hatálytalanítsák. Az OHIM szerint azonban az államok, valamint az OHIM maga kétségtelenül megtehetik ezt.

19

Először is a Párizsi Uniós Egyezményt igazgató WIPO kifejezetten elismeri ezt a lehetőséget, amint az a WIPO internetes oldalán található, a „Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkéről szóló általános információk” 7. pontjából is kitűnik. Másodszor is a 40/94 rendelet 1. cikke kifejezetten utal az „áruvédjegy vagy szolgáltatási védjegy” oltalmára, míg az ugyanazon rendelet feltétlen kizáró okokról szóló 7. cikke nem tesz különbséget az áruvédjegy és a szolgáltatási védjegy között. Végül az Elsőfokú Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítéletben maga megerősítette, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke a szolgáltatási védjegyekre is alkalmazandó, mivel az ezen ügyben szóban forgó védjegy mind a 9. osztályba tartozó árukra, mind a 41. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozott, és az Elsőfokú Bíróság nem tett különbséget az áruk és a szolgáltatások között, amikor kimondta, hogy e védjegy lajstromozását helyesen utasították el a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke alapján.

20

A tárgyalás során az OHIM a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének kiterjesztő értelmezése mellett szólalt fel, amelynek a hatálya alá tartoznak a szolgáltatási védjegyek is, mivel – a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének elfogadása óta – a védjegyek ezen utóbbi kategóriája növekvő, az áruvédjegyekéhez hasonló jelentőséget kapott. Ezenkívül az OHIM szerint a WIPO a szóban forgó rendelkezés ilyen értelmezését ajánlja.

21

A válaszbeadványában az OHIM hangsúlyozta továbbá, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazásának a kérdése mindenesetre nem képezi részét az Elsőfokú Bíróság előtti vitának, mivel egyrészt ez a kérdés soha nem merült fel az OHIM fórumai előtti eljárás során, másrészt a felperes a keresetlevelében nem kielégítően fejtette ki azt a nézetet, miszerint az említett rendelkezés nem alkalmazandó a szolgáltatási védjegyekre. A tárgyalás során az OHIM azonban elismerte, hogy az Elsőfokú Bíróság a felperes kimondottan erre vonatkozó érvelésének hiányában is megvizsgálhatja ezt a kérdést, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben fel is jegyeztek.

22

Először is meg kell jegyezni, hogy a felperes mind az OHIM fórumai előtt, mind az Elsőfokú Bíróság előtt lényegében a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozott, amikor azt állította, hogy a bejelentett, sem a kanadai állam jelvényének, sem ez utóbbi „címertani” utánzatának nem minősülő védjegy lajstromozását nem lehet a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján elutasítani.

23

A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának a szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazhatósága azonban egy olyan előzetes kérdés, amelynek a megoldására szükség van a 40/94 rendelet felperes által hivatkozott jogalapra tekintettel történő helyes alkalmazásának a biztosításához. Annak meghatározása céljából ugyanis, hogy a bejelentett védjegy a szolgáltatások vonatkozásában olyan védjegynek minősül-e, amelynek lajstromozása ellentétes lehet a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjával, meg kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés alkalmazandó-e a szolgáltatási védjegyekre. Amennyiben nem ez a helyzet, e védjegy szolgáltatásokra vonatkozóan történő lajstromozásának OHIM általi megtagadása a felperes állításának megfelelően ténylegesen a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontja megsértésének minősül anélkül, hogy szükség lenne annak vizsgálatára, hogy a bejelentett védjegy a kanadai állam jelvényét vagy „címertani” utánzatát magában foglalja-e.

24

Ezért a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazhatóságának a kérdése a jogvita fellebbezési tanács elé vitt jogi elemeihez tartozik akkor is, ha a felek az illető jogkérdésről nem nyilatkoztak, illetőleg a fellebbezési tanács elmulasztotta a döntést a kérdéses szempontról (az Elsőfokú Bíróság T-57/03. sz., SPAG kontra OHIM ügyben [HOOLIGAN] 2005. február 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II-287. o.] 21. pontja). Ezért ezt a kérdést fel lehet hozni első alkalommal az Elsőfokú Bíróság előtt (lásd a fent hivatkozott HOOLIGAN-ügyben hozott ítélet 22. pontját).

25

A fenti 23. pontban hivatkozott okokból ez a kérdés egyaránt részét képezi a jogvita Elsőfokú Bíróság elé vitt jogi elemeinek. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy bár a bírónak csak a felek kérelmeiről kell döntenie, akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása, nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa (a Bíróság C-470/02. P. sz., UER kontra M6 és társai ügyben 2004. szeptember 27-én hozott végzésének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 69. pontja és C-172/05. P. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2006. június 13-án hozott végzésének [EBHT 2006., I-77. o.] 41. pontja). Ez a jelen ügyben annál is inkább érvényes, mert a felperes kétségét fejezte ki a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének a szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazhatóságával kapcsolatban. Így, amint azt maga az OHIM a tárgyaláson elismerte, e kérdés a jogvita keretébe tartozik, amelyet az Elsőfokú Bíróságnak meg kell vizsgálnia, mivel e vizsgálatra szükség van a felperes által felhozott egyetlen jogalap értékeléséhez.

26

Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke alkalmazandó-e a szolgáltatási védjegyekre is. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés szövege kizárólag a „gyári vagy kereskedelmi védjegyeket” említi. Az 1. cikk (2) bekezdéséből, a 6. cikk (2) bekezdéséből és a 6ter cikkből világosan kitűnik, hogy az egyezmény különbséget tesz egyrészt „gyári vagy kereskedelmi védjegyek”, amelyek az egyezmény 7. cikke alapján az árukra lajstromozhatók, és másrészt a „szolgáltatási védjegyek” között. Mivel a 6ter cikk csak a gyári vagy kereskedelmi védjegyeket, vagyis az áruvédjegyeket érinti, azt a következtetést kell levonni, hogy a lajstromozás és használat e rendelkezés által történő tilalma nem érinti a szolgáltatási védjegyeket.

27

Azonban az OHIM előadja, hogy a közösségi jogalkotó a szolgáltatások vonatkozásában is megtilthatja az állami jelvényt tartalmazó védjegy lajstromozását, még ha a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke alapján nem is köteles arra.

28

Meg kell azonban állapítani, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja csak a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére való hivatkozásra korlátozódik meghatározva azt, hogy „[a] megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha […] a Párizsi Egyezmény 6ter cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban”. Mivel a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke nem érinti a szolgáltatási védjegyeket, ez utóbbiak nem minősülhetnek olyan védjegyeknek, amelyek e rendelkezés értelmében „nem részesülhetnek védjegyoltalomban”, következésképpen nem tartoznak a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában felsorolt feltétlen kizáró okok alá. Az OHIM által hivatkozott egyetlen tény, miszerint a 40/94 rendelet 7. cikke nem tesz különbséget az áruvédjegyek és a szolgáltatási védjegyek között, nem elegendő egy ellenkező következtetés levonására, mivel ezt a különbségtételt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke állapítja meg.

29

Ha ugyanis a közösségi jogalkotónak az lett volna a szándéka, hogy a szolgáltatásokra vonatkozóan is megtiltsa a „címer[t], zászló[t] és egyéb állami jelvény[t]” magában foglaló védjegyek lajstromozását, nem csak egyszerűen a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére hivatkozott volna, hanem 40/94 rendelet 7. cikkének szövegét kiegészítette volna a „címer[ek], zászló[k] és egyéb állami jelvény[ek] […], valamint ezek bármilyen címertani utánzatának” közösségi védjegyként vagy ilyen védjegy részeként történő lajstromozására vonatkozó tilalommal anélkül, hogy pusztán a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére történő utalással hallgatólagosan, azonban szükségszerűen különbséget tett volna az áruvédjegyek és a szolgáltatási védjegyek között.

30

A fenti 10. pontban hivatkozott, OHIM által említett ECA-ügyben hozott ítélet nem kérdőjelezi meg a fenti megállapításokat, mivel ebben az ítéletben az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke szolgáltatási védjegyekre történő alkalmazhatóságának a kérdését, amelyet a felek sem hoztak fel ebben az ügyben.

31

Végül az OHIM azon érvelését, miszerint a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkét kiterjesztően kell értelmezni, el kell utasítani. Egyrészt az OHIM által hivatkozott (lásd a fenti 19. pontot) egyetlen releváns WIPO-dokumentum annak bemutatására korlátozódik, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke „nem kötelezi a Párizsi Uniós Egyezmény részes államait, hogy állami jelvény vagy más hivatalos megjelölés szolgáltatási védjegyként vagy szolgáltatási védjegy részeként történő lajstromozását megtagadják vagy hatálytalanítsák, vagy azok ilyen használatát megtiltsák. Az államok azonban szabadon megtehetik ezt […].” Ezért az OHIM állításával ellentétben e dokumentum semmiképpen nem szól e rendelkezés kiterjesztő értelmezéséről. Továbbá meg kell jegyezni, hogy éppen a Párizsi Uniós Egyezményben az áruvédjegyek számára biztosított védelemnek a szolgáltatási védjegyekre történő kiterjesztésére tekintettel illesztettek be a 1994. október 27-én Genfben elfogadott védjegyjogi szerződésbe egy különleges rendelkezést. Az Európai Közösség által 1995. június 30-án aláírt említett szerződést azonban nem ratifikálta a Közösség.

32

Másrészt és mindenekelőtt feltételezhető, hogy a 40/94 rendelet viszonylag új keletű elfogadása során a közösségi jogalkotó ismerte a szolgáltatási védjegyek modern kereskedelemben fennálló jelentőségét, és ezért a védjegyek e kategóriájára is kiterjeszthette volna a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkében az állami jelvényeknek biztosított védelmet. Azonban mivel a jogalkotó a vonatkozó rendelkezések hatályának ilyen jellegű kiterjesztését nem tartotta szükségesnek, nem a közösségi bíróság feladata az ő helyébe lépni, és e rendelkezéseknek – amelyek semmiképpen sem kétértelműek – contra legem értelmezését nyújtani.

33

A fentiekből következik, hogy a határozat megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontját azáltal, hogy megtagadta a bejelentett védjegynek a 40. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozását, ezért azt hatályon kívül kell helyezni.

34

A felperes mindenekelőtt a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának Elsőfokú Bíróság által adott értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 39. pontja) emlékeztet, és arra a következtetésre jut, hogy egy olyan védjegy lajstromozása, amely – mint a bejelentett védjegy – nem veszélyezteti valamely államnak a szuverenitása szimbólumainak használatára vonatkozó ellenőrzési jogát, és nem téveszti meg a közönséget azon áruk vagy szolgáltatások eredetét illetően, amelyekre azt használják, e rendelkezés alapján nem tagadható meg.

35

Először is a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a bejelentett védjegyben szereplő „rw” szóelemet tévesen ítélte irrelevánsnak. A felperes szerint mindig az átlagos fogyasztó észlelését és különösen a védjegy által az ez utóbbiban keltett összbenyomást kell figyelembe venni (lásd értelemszerűen a Bíróság C-404/02. sz. Nichols-ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-8499. o.] 35. pontját és a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 64. pontját). Ezenkívül az átlagos fogyasztó a védjegyet rendszerint egy egészként észleli (a Bíróság C-251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6191. o.] 23. pontja).

36

A jelen ügyben az „rw” szóelem, vagyis a felperes RIVER WOODS fővédjegyének rövidítése a bejelentett védjegy ábrás elemével egy egészet alkot. Továbbá figyelembe kell venni azt, hogy ezt a védjegyet használatának rendes körülményei között milyen módon észleli az átlagos fogyasztó. A felperes keresetlevelében olyan képeket mutatott be, amelyek véleménye szerint ezt az észlelést elképzelhetővé teszik. A bejelentett védjegy – használatának szokásos körülményei közötti – összbenyomásának figyelembe vétele kizárja a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontja jelen ügyben történő alkalmazásának minden lehetőségét.

37

Másodszor a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 16. pontjában szintén tévesen vélte úgy, hogy a bejelentett védjegyben ábrázolt juharfalevél az „érintett közönségben azt a benyomást keltheti, hogy a kanadai jelvény címertani utánzatáról van szó.”

38

A felperes emlékeztet, hogy az állami jelvényeknek a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjában biztosított védelme egy meghatározott területet, vagyis a „címertani” utánzatokat érint. A felperes megjegyzi e tekintetben, hogy „[e]z a pontosítás a védjegyjog területén szokás szerint elfogadhatatlannak tartotthoz képest ténylegesen csökkenti a tiltott utánzatok körét. Mivel az állami jelvények gyakran olyan szokásos szimbólumokat foglalnak magukban, mint oroszlán, sas vagy nap, az utánzatok csak akkor tilosak, ha azok az érintett állam jelének címertani jellegzetességeit mutatják fel. Következésképpen a szimbólum, mint olyan, szabadon használható és felhasználható gyári vagy kereskedelmi védjegyek összetételeiben” (az 1925-ös hágai felülvizsgálati konferencia jegyzőkönyve, 245. o.). A felperes utal a Párizsi Uniós Egyezmény felülvizsgálatának céljából 1958-ban tartott, arra a kérdésre irányuló lisszaboni konferencia határozataira is, hogy a „címertani” utánzatok számára a 6ter cikk (1) bekezdésének a) pontjában biztosított védelem korlátozását meg kell-e szüntetni (a lisszaboni konferencia iratai, 129., 131., 139. és 140. pont).

39

A felperes ezenkívül előadja, hogy rendkívüli körülmények kivételével a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke nem írja elő a jelvénynek a jelvény funkcióján kívüli használatának a védelmét. Azonban a védjegyekhez vagy más megkülönböztető megjelölésekhez hasonlóan a jelvény többé-kevésbé szokásos jellegű lehet. Ez a körülmény kihat a szóban forgó jelvénynek a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjában biztosított védelmére. Egy olyan jelvény, amely inkább szokásos jellegű és csak csekély mértékben mutat fel címertani jellemzőket, ezért csak erősen korlátozott védelemben részesül.

40

A jelen ügyben a kanadai kormány ugyanezen piros színű juharfalevélről mint a kanadai zászló részét képező állami jelvényről értesítette a WIPO-t. A felperes szerint e levél piros színe nagy jelentőséggel bír, amint azt először is az e jelvényt a WIPO-adatbázisának „típus” rovatában bemutató megjegyzés, miszerint a szóban forgó jelvény „színes”, másodszor is az ezen adatbázisban bemutatott ugyanezen jelvény grafikai ábrázolása, harmadszor is az a körülmény bizonyítja, hogy a felhasznált piros szín árnyalata egyedi, és nem felel meg a juharfalevél esetében igencsak elterjedt színnek. Ez az utóbbi tényező megkülönbözteti a kanadai jelvényt attól az ábrázolástól, amelyet egy juharfalevél esetében magától értetődőnek gondol az ember.

41

A felperes szerint magától értetődő, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének nem célja annak lehetővé tétele, hogy a juharfalevél természetes ábrázolását Kanada kisajátítsa, annál is inkább, mivel ez a fa nem csak Kanadában honos. Márpedig a bejelentett védjegy csupán egy fekete színű juharfalevél természethű ábrázolását tartalmazza. Ezenkívül a bejelentett védjegyben szereplő juharfalevél, a kanadai jelvénnyel grafikai szempontból összehasonlítva, eltérést mutat a szár szélességét illetően. Végül azon átlagos fogyasztó észlelésében, aki a bejelentett védjeggyel annak használatának szokásos körülményei között találkozik, az e védjegyben ábrázolt juharfalevél az „rw” megkülönböztető és meghatározó szóelemmel egy egészet alkot, és nem mutat fel címertani jellegzetességeket.

42

Ilyen körülmények között a bejelentett védjegyet nem lehet a kanadai jelvény „címertani” utánzatának tekinteni. E védjegy lajstromozása ugyanis nem sérti sem magát a kanadai jelvényt, sem az említett jelvény használatának a kanadai állam által történő ellenőrzését.

43

Harmadszor a felperes vitatja a megtámadott határozat azon végkövetkeztetését (17. pont), miszerint a bejelentett védjegy lajstromozása megtévesztheti a közönséget az e védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások eredetét illetően.

44

A felperes azzal érvel, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások eredetét illető megtévesztés kockázatának értékelése céljából figyelembe kell venni egyrészt az átlagos fogyasztó észlelését, másrészt a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat. Ezenkívül a kapcsolatnak, amelyet a bejelentett védjegy az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások és egy ország között esetlegesen sugall, annyira közvetlennek és konkrétnak kell lennie, hogy az átlagos fogyasztót megtévessze (lásd értelemszerűen az Elsőfokú Bíróság T-334/03. sz., Deutsche Post EURO EXPRESS kontra OHIM [EUROPREMIUM] ügyben 2005. január 12-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-65. o.] 24., 25. és 41. pontját).

45

Azonban a jelen ügyben az egészében vett bejelentett védjegy nem tévesztheti meg az átlagos fogyasztót. A megtámadott határozatban azon áruk és szolgáltatások nagy számú variációjára történő utalás, amelyet Kanada, az egyik legnagyobb világgazdaság kínálhat vagy reklámozhat, nem meggyőző, mivel egy ilyen megállapítás érvényes lehet sok más országra is. A bejelentett védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások és a szóban forgó ország, vagyis Kanada között kielégítően közvetlen és konkrét kapcsolat fennállását nem bizonyították a jelen esetben.

46

Ellenkezőleg, ha a fogyasztó a bejelentett védjeggyel az általa megjelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban szembesül, egy olyan szóelemet észlel, amely egy dekoratív fantáziaelemmel egy egészet alkot, amely legfeljebb egy nagyon enyhe földrajzi konnotációt képez. Ez a konnotáció sokkal kevésbé szembetűnő, mint más, például a tollak és a krémek esetében lajstromozott Mont Blanc védjegyhez hasonló védjegyek esetében. Ezenkívül a ruházati ágazatban gyakori a bejelentett védjegyhez hasonló típusú megjelölések használata.

47

Negyedszer a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács tévesen – a jelen ügyben irreleváns volta miatt – járt el, amikor figyelmen kívül hagyta a felperes RIVER WOODS védjegye hírnevének, és a származtatott védjegyek, mint a bejelentett védjegy, felperes általi használatának vizsgálatát.

48

Ténybeli szempontból a felperes a keresetlevélhez csatolt több olyan iratra hivatkozik, amelyek véleménye szerint bizonyítják, hogy e származtatott védjegyeket, különösen a bejelentett védjegyet már széles körben használta, és hogy ráadásul a RIVER WOODS védjegye Belgiumban az egyik legismertebb védjegy.

49

Jogi szempontból a felperes pontosítja, hogy a fellebbezési tanács előtt előadott érve nem vonatkozott a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésére. A felperes elismeri, hogy egy ilyen megjegyzés nem helyénvaló, figyelembe véve a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének tartalmát.

50

A felperes azonban úgy véli, hogy e származtatott védjegyek intenzív használata és a RIVER WOODS védjegyének hírneve miatt a bejelentett védjeggyel találkozó fogyasztó semmiképpen sem fogja azt gondolni, hogy az e védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások Kanadából származnak, vagy ezen állam részéről bármilyen hivatalos elismerésben részesülnek. Ezért e használat és e hírnév a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említett feltétlen kizáró oknak és a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének értékelése céljából releváns körülményt teremt, annál is inkább, mivel egyetlen állam és nemzetközi szerv sem vetett kifogást a felperes RIVER WOODS védjegyének vagy más származtatott védjegyeinek használata ellen.

51

Végül a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács nem vette kellőképpen figyelembe azon különböző más nemzeti és korábbi közösségi védjegyeket, amelyek zászlót vagy állami jelvényt tartalmaznak, és amelyekre a felperes az OHIM előtt hivatkozott. Valóban minden védjegyet a maga jellegzetességei alapján, és nem az OHIM korábbi gyakorlata vagy egy európai vagy más ország korábbi lajstromozásai alapján kell értékelni. Ezek a szempontok azonban releváns mércének minősülhetnek egy megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásának lehetőségét illetően.

52

Ez a helyzet annál is inkább, ha más hivatkozott lajstromozások a Párizsi Uniós Egyezményhez hasonló nemzetközi szerződések rendelkezéseinek alkalmazását vagy az érintett jelvény származási országának gyakorlatát szemléltetik. Ez az ország van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy meghatározza saját jelvénye védelmének körét, és ezenkívül a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének értelmében a megjelölést mint állami jelvényt közölje. Ezért egy olyan felfogás, amely az állami jelvénynek biztosított védelemre tekintettel az említett országon kívül magasabb követelményt állít, mint az országon belül, nehezen indokolható. Ugyanis mivel a jelen ügyben az OHIM bármilyen módon is Kanadát képviseli, köteles figyelembe venni az érintett jelvényre vonatkozó kanadai gyakorlatot.

53

E tekintetben a felperes emlékeztet, hogy a bejelentett védjeggyel azonos védjegy kanadai védjegyként történő lajtromozását kérte. E védjegy a lajstromozási eljárás során nem feltétlen kizáró okba ütközött, hanem más okból hagytak fel a bejelentéssel. Ahhoz, hogy a szóban forgó védjegy lajstromozását elfogadják, a kanadai védjegyhivatal csupán a következő lemondó nyilatkozat (disclaimer text) elfogadását kérte a felperestől: „[l]emond a tizenegy pontú juharfalevél védjegyen kívüli ábrázolásának kizárólagos használati jogáról”. A kanadai védjegyhivatal ezen álláspontja csupán azt az elvet tükrözi, hogy a védjegy „összbenyomását” és annak „egészként való észlelését” kell figyelembe venni.

54

Ezenkívül a felperes a kanadai védjegyhivatalnál lajstromoztatott két másik, juharfalevelet tartalmazó védjegyet, amelyekből az első az Egyesült Államok zászlója által inspirált motívumot, a második belül az „rw” betűket tartalmazta. E lajstromozásokat a fenti pontban említettel megegyező szövegű lemondó nyilatkozat előzte meg. Mind e két utóbbit, mind a bejelentett védjeggyel azonos védjegyet lajstromozták az Egyesült Államokban.

55

Azonban az OHIM a bejelentett védjegy lajstromozását nem tette hasonló felperesi lemondó nyilatkozattól függővé, miközben rendelkeznie kellett volna ilyen lehetőségről, mivel olyan védjegyekről van szó, amelyek olyan állami jelvényeket és szimbólumokat tartalmaznak, amelyek védelmük mértékét illetően kétségesek lehetnek.

56

A felperes továbbá emlékeztet, hogy az OHIM maga lajstromozta a felperes más olyan védjegyeit, amelyeket a megtámadott határozat fényében el lehetett volna utasítani. A felperes keresetlevelében három olyan közösségi védjegyet mutat be, amelyeknek ő a jogosultja. A 2793479. sz. alatt lajstromozott első védjegy egy juharfalevelet és annak közepén egy „rw” szóelemet tartalmaz. A 2788115. sz. alatt lajstromozott második védjegy különösen egy olyan juharfalevelet tartalmaz, amelyet az Egyesült Államok zászlójának rajzából álló motívum takart. A harmadik több más elem mellett az Egyesült Államok zászlójához hasonló zászlót tartalmaz. A felperes ezenkívül utal arra, hogy mind a bejelentett védjegyet, mind a fent említett három védjegyet már elfogadta a Benelux Szabadalmi Hivatal, valamint más nemzeti védjegyhivatalok.

57

Végül a felperes utal arra, hogy a bejelentett védjegy lajstromozásának OHIM általi elutasítása nem koherens az ez utóbbinak a juharfalevelet vagy más állami jelvényt tartalmazó védjegyek területén fennálló gyakorlatával. A felperes keresetlevelében 29 olyan megjelölést mutat be, amely juharfalevelet vagy zászlót és más állami jelvényt tartalmaz, és bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy ezt az összes megjelölést közösségi védjegyként lajstromozták.

58

Az OHIM vitatja a felperes érveit.

59

A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának célja azon gyári vagy kereskedelmi védjegyek lajstromozásának és használatának a kizárása, amelyek állami jelvényekkel azonosak, vagy azokkal bizonyos hasonlóságot mutatnak (a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 39. pontja). Az állami jelvényeket nem csak azon védjegyek lajstromozásával és használatával szemben védik, amelyek azokkal megegyeznek, vagy amelyek azokat tartalmazzák, hanem a jelvények minden „címertani” utánzatának e védjegyekbe történő beépítésével szemben is (a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 40. pontja).

60

Ezért a jelen ügyben az a tény, hogy a bejelentett védjegy az „rw” szóelemet is tartalmazza, a felperes állításával ellentétben önmagában nem akadályozza meg az említett cikk alkalmazását (lásd e tekintetben a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 41. pontját).

61

A felperes ebben az összefüggésben tévesen hivatkozik a fenti 35. pontban említett Nichols-ügyben hozott ítéletre (35. pont). Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezen ítélet felperes által hivatkozott 35. pontja semmiképpen sem releváns. Mindenesetre emlékeztetni kell, hogy ez az ítélet a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104 első tanácsi irányelv (HL 1989., L 40, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 3. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának értelmezésére vonatkozik. Egy olyan rendelkezésről van szó, amelynek a megfogalmazása hasonlít a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjához, és amely meghatározza, hogy közösségi védjegyként nem részesülhetnek védjegyoltalomban egyrészt azon megjelölések, amelyek nem felelnek meg az ugyanezen rendelet 4. cikkének, vagyis amelyek nem képezhetik közösségi védjegyoltalom tárgyát, másrészt azok a védjegyek, amelyek nem alkalmasak a megkülönböztetésre.

62

Azonban függetlenül a felperes által tévesen hivatkozott idézettől, valóban állandó ítélkezési gyakorlat, hogy egy összetett védjegy esetében az esetleges megkülönböztető képességet részben az egyes, külön-külön vett szavak vagy elemek tekintetében lehet vizsgálni, de minden esetben az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomásra kell támaszkodni, nem pedig arra a feltételezésre, hogy a külön-külön megkülönböztető képességgel nem bíró elemek egymás mellé rendelésük esetén sem bírhatnak ilyen képességgel. Ugyanis kizárólag az a körülmény, hogy a védjegy külön-külön tekintetbe vett elemei megkülönböztetésre alkalmatlanok, nem zárja ki azt, hogy az általuk alkotott szókapcsolat megkülönböztető képességgel rendelkezzék (lásd a Bíróság C-37/03. sz., BioID kontra OHIM ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-7975. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63

Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik tehát, hogy csupán az a tény, hogy egy összetett védjegy valamely eleme nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, nem zárja ki a szóban forgó védjegy közösségi védjegyként történő lajstromozását, ha az általa keltett összbenyomás rendelkezik ilyen képességgel.

64

Ez azonban nem érvényes a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkére utaló h) pontjában említett feltétlen kizáró okra. Ez a 6ter cikk ugyanis nem csak azon védjegyek lajstromozását tiltja, amelyek kizárólag állami jelvényből vagy annak „címertani” utánzatából állnak, hanem állami jelvénynek vagy ilyen jelvény „címertani” utánzatának összetett védjegy elemeként történő lajtromozását és használatát is.

65

Ennek következtében egy összetett védjegy e rendelkezés fényében történő értékelésének céljából, az említett védjegy minden elemét figyelme kell venni, és függetlenül az érintett védjegy által keltett összbenyomástól, annak lajstromozásának kizárásához elegendő, hogy azok közül akár egy elem állami jelvény, vagy annak „címertani” utánzata legyen.

66

Szintén téves a felperesnek a fenti 10. pontban említett ECA-ügyben hozott ítéletre (64. pont) történő utalása. Egyrészt ezen ítélet 64. pontjában az Elsőfokú Bíróság arra szorítkozott, hogy a fellebbezési tanács ezen ügyben hozott vitatott határozatának megfogalmazására emlékeztetett. Másrészt ugyanezen pont az ítélet azon részében található, amely a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett kivétellel foglalkozik, és különösen az érintett közönségnek a bejelentett védjegy jogosultja és annak a nemzetközi szervezetnek a jelvénye közötti kapcsolat fennállását érintő észlelésére vonatkozik, amelynek a jelvényét e védjegy ábrázolja. A fenti 10. pontban említett ECA-ügyben hozott ítélet e pontját nem lehet tehát olyan védjegy közösségi védjegyként történő lajstromozása érdekében kedvezően értelmezni, amely egy állam vagy nemzetközi szervezet jelvénye mellett más elemeket is tartalmaz. Ezt a nézetet ugyanis kifejezetten elutasította a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet (lásd a fenti 59. pontot).

67

Ezért a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a bejelentett védjegyben szereplő juharfalevél a kanadai állam jelvényének, vagy annak „címertani” utánzatának tekintendő-e. A felperes azt állítja, hogy nem ez a helyzet, és egyrészt a bejelentett védjegy juharfalevele és a kanadai állam jelvényét képező juharfalevél színe közötti eltéréssel, másrészt a két levél szára közötti grafikai különbséggel érvel.

68

Ami azonban a színek közötti különbséget illeti, mivel a lajstromozás iránti kérelem nem említi a bejelentett védjegy színét, az bármilyen színkombinációval, vagyis piros juharfalevéllel is ábrázolható. Ezért nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a kanadai jelvény juharfalevele piros színű (lásd e tekintetben a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 45. pontját). Továbbá megjegyezendő, hogy a kanadai jelvény – mint a bejelentett védjegyben ábrázolt juharfalevél – fekete-fehérben is megjelenhet a másolatokban (lásd e tekintetben a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 46. pontját).

69

Ebből következik, hogy a megtámadott határozat 15. pontja helyesen utasította el a felperesnek a két juharfalevél színe közötti különbségre vonatkozó érvét.

70

A két levél szára közötti grafikai különbséggel kapcsolatban e védjegyet és az érintett állami jelvényt – annak meghatározása céljából, hogy egy védjegy ellentétes-e a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontjával – „címertanilag” kell összehasonlítani.

71

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a címereket és más címertani jelvényeket viszonylag egyszerű leírás alapján rajzolják meg, amely az elrendezésre, az alapszínre, valamint a jelvényt alkotó különböző elemek felsorolására (oroszlán, sas, virág stb.) – a színükre és a jelvényen belüli elhelyezkedésükre vonatkozó utalással – vonatkozóan tartalmaz adatokat. Ez a címertani leírás ellenben nem tartalmaz részletes adatokat a jelvény rajzára és az azt alkotó különböző elemekre vonatkozóan, így ugyanazon címertani leírás alapján egy és ugyanazon jelvény különböző művészi értelmezéssel bírhat. Bár ezen értelmezések részleteikben eltérők lehetnek egymástól, azok még az érintett jelvény „címertani” utánzatának minősülnek.

72

Következésképpen a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének értelmében vett „címertani” összehasonlítás során az érintett jelvény címertani leírását, és nem ugyanazon jelvény esetleges – jellegénél fogva sokkal részletesebb – geometriai leírását kell figyelembe venni (a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 44. pontja).

73

A jelen ügyben Kanada a WIPO nemzetközi irodájával bármiféle leírás nélkül az állami jelvényének minősülő juharfalevél ábráját közölte (lásd a fenti 7. pontot). Azonban egyértelmű, hogy e jelvény címertani leírása csak azt említené, hogy egy piros színű juharfalevélről van szó, és nem pontosítaná rajzának részleteit, mivel ilyen pontosítás nem szükséges vagy szokásos a címertani leírásban.

74

A kanadai állam jelvényeként közölt juharfalevél és a bejelentett védjegy közötti összehasonlítás során valóban felmerülnek bizonyos különbségek a két levél szárának rajzát illetően, mivel a levél középső harmadának mindkét oldalán található két bevágás mélyebb a kanadai jelvény juharfalevele esetében. Azonban ilyen adat, mint a bevágások pontos mélysége, nem a szóban forgó jelvény címertani, hanem a jelen ügyben a sokkal részletesebb, a „címertani” összehasonlítás szempontjából azonban irreleváns geometriai leírásában szerepel.

75

Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott a megtámadott határozat 16. pontjában arra a következtetésre, hogy a két levél „szárának enyhe eltérése” ellenére „a Közösség érintett közönsége a [bejelentett védjegyet] lényegében a kanadai jelvény utánzatának észleli”. Ugyanis, bár ezt a közönséget nem határozza meg a megtámadott határozat, csakis széles körű közönségről lehet szó, amelyet a bejelentett védjeggyel ellátott szokásos fogyasztási cikkek céloznak. Márpedig ez az átlagos fogyasztókból álló közönség, amely az ítélkezési gyakorlat (az Elsőfokú Bíróság T-320/03. sz., Citicorp kontra OHIM (LIVE RICHLY) ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-3411. o.] 69. pontja) szerint szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, nem fordít különös figyelmet a jelvények és a védjegyek részleteire, mint a jelen ügyben a szóban forgó két juharlevél szárának mérete közötti különbség.

76

A felperes kifogásolja továbbá a megtámadott határozat 17. pontjában levont következtetést, miszerint „a bejelentett védjegy lajstromozása megtévesztheti a közönséget az e védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások eredetét illetően”.

77

Azonban e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontja nem függ attól, hogy az érintett közönséget a bejelentett védjeggyel jelölt áruk eredetét illetően, vagy az e védjegy jogosultja és azon állam, amelynek a jelvényét az említett védjegy ábrázolja, közötti kapcsolat fennállását illetően megtéveszthetik.

78

Ugyanis a 6ter cikk (1) bekezdése c) pontjának második mondata, amely egy ilyen kapcsolatra utal, ugyanis csak az ugyanezen bekezdés b) pontjában említett nemzetközi-kormányközi szervezetek jelvényeit és más megjelöléseit érinti, és nem érinti az ugyanezen bekezdés a) pontjában említett államok jelvényeit és más megjelöléseit. A 6ter cikk (1) bekezdése c) pontjának második mondatában hivatkozott „[e]mlített rendelkezések” nyilvánvalóan az ugyanezen (1) bekezdés c) pontjának első mondatában hivatkozott rendelkezések, vagyis a nemzetközi szervezetek jelvényeire vonatkozó, „a fent b) alatt foglalt rendelkezések”. Ezt az olvasatot megerősíti az érintett „szervezetre” való kétszeres utalás az ugyanezen (1) bekezdés c) pontjának második mondatában.

79

Ami a 6ter cikk (1) bekezdés c) pontja második mondatának a „fent a) alatt említett […] lajstromozásra” történő utalását illeti, az csak annak a pontosítását célozza, hogy az (1) bekezdés c) pontjának rendelkezése csak a b) pontban említett szervezetek jelvényeinek, valamint a „címertani utánzatoknak”„gyári vagy kereskedelmi védjegyként, akár ezek alkotó elemeiként” történő lajstromozását vagy használatát érinti. Ezzel szemben ezen egyetlen utalást nem lehet úgy értelmezni, hogy az állami jelvényekre is kiterjed a c) pontban előírt eltérés hatálya, mivel ez a kiterjesztés ellentétes az ezen utolsó rendelkezés egyértelmű szövegének többi részével.

80

E fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat 17. és 18. pontja, amely a közönség azon lehetőségére vonatkozik, hogy a felperes és Kanada között kapcsolatot teremtsen, nem befolyásolja e határozat rendelkező részét, mivel e rendelkező rész a megtámadott határozat 14–16. pontjában szereplő azon megállapításokon keresztül, miszerint a bejelentett védjegy a kanadai állam jelvénye „címertani” utánzatának minősül, jogilag kellően megalapozott. Ezért a felperesnek azon érvelését, amelyet a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 17. pontjában szereplő téves következtetéseire alapított, mint téveset el kell utasítani.

81

Ugyanez érvényes a felperes RIVER WOODS védjegye állítólagos hírnevének figyelmen kívül hagyására vonatkozó érvre is. A felperes által az Elsőfokú Bíróság előtt e tekintetben előadott magyarázatokból (lásd a fenti 50. pontot) kitűnik, hogy a felperes ezen állítólagos hírnévre azzal a nézettel szemben hivatkozott, miszerint a bejelentett védjeggyel szembesülő érintett közönség kapcsolatot teremt a felperes és Kanada között. Azonban a korábbi megállapításoknak megfelelően egy ilyen kapcsolat fennállása – még ha be is bizonyosodott volna – nem releváns a jelen jogvitában.

82

Végül nem relevánsak a felperes azon érvei sem, amelyeket a bejelentett védjeggyel azonos vagy hasonló, vagy általánosabban zászlót vagy állami jelvényt tartalmazó más nemzeti vagy közösségi védjegyek állítólagos lajstromozására alapít.

83

Ami magának az OHIM-nak a gyakorlatát illeti, emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy egy megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásával kapcsolatos határozatokat, amelyeket a fellebbezési tanácsnak a 40/94 rendelet alapján figyelembe kell vennie, nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozzák. Ennek megfelelően egy megjelölés közösségi védjegyként lajstromozható jellegét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett e rendelet alapján lehet értékelni, és nem a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján (lásd a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

84

A korábbi nemzeti lajstromozásokkal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi védjegyek rendje szabályok együtteséből álló autonóm és sajátos célokat követő rendszer, alkalmazása független a nemzeti rendszerektől. Ennek következtében valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozhatóságát csak a vonatkozó közösségi szabályok alapján lehet értékelni. Így az OHIM és jelen esetben a közösségi bíróság nincsen kötve a tagállam vagy harmadik állam szintjén hozott határozathoz, amely ugyanazt a megjelölést nemzeti védjegyként lajstromozhatónak ítéli. A tagállamokban már lajstromozott védjegyek olyan tényezőt képeznek, amely bár nem döntő, mégis figyelembe vehető a közösségi védjegy lajstromozása szempontjából. Ugyanezen megállapítások érvényesek a fortiori a jelen ügyben bejelentett védjegytől eltérő védjegyekre is (lásd a fenti 10. pontban hivatkozott ECA-ügyben hozott ítélet 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

85

Különösen a kanadai védjegyhivatal állítólag kevésbé szigorú gyakorlatával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította és nem is erősítette meg minden kétséget kizáróan, hogy az illetékes kanadai hatóságoknak a bejelentett védjegy lajstromozását számára lehetővé tevő engedélyét megkapta. Az az állítólagos tény, hogy a felperes Kanadában a bejelentett védjegyhez hasonló védjegy lajstromozása iránt kérelmet nyújtott be, amelyet aztán a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkétől független okokból visszavont, nem bizonyítja ilyen engedély létezését. A bejelentett védjegy Kanadában történő végleges lajstromozásának hiányában egyáltalán nem biztos, hogy a kanadai hatóságok a lajstromozási eljárás egy későbbi szakaszában nem tiltakoztak volna az ellen, hogy a bejelentett védjegy ugyanazt a juharfalevelet tartalmazza, mint a kanadai állami jelvény.

86

A fentiekből következik, hogy a fellebbezési tanács a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának és a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése nélkül utasította el a bejelentett védjegy 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában történő lajstromozását. Ezért a keresetet, a közösségi védjegybejelentés e két osztályba tartozó áruk tekintetében történő elutasítását vitató részében, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

87

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §-a értelmében részleges pernyertesség, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

88

A jelen ügyben mind a felperes, mind az OHIM kérelmét tekintve részben pervesztes lett. El kell tehát rendelni, hogy mind a felperes, mind az OHIM maguk viseljék saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott: