YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2008. július 8.¹(1)

C‑110/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

„A szóbeli szakasz újbóli megnyitása – Tagállami kötelezettségszegés – EK 28. cikk – Áruk szabad mozgása – Használati módozatok – Pótkocsik segédmotoros kerékpárokkal, motorkerékpárokkal, motoros triciklikkel, valamint négykerekű motorkerékpárokkal való vontatását tiltó nemzeti szabályozás – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Igazolás – A közúti közlekedés biztonsága – Arányosság”

1.        A valamely árucikk „használati módozataira” vonatkozó nemzeti szabályozást az EK 28. cikk alapján, vagy az „eladási módozatokra” vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan a Bíróság Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletében(2) kifejtett kritériumok alapján kell‑e vizsgálni?

2.        A jelen kereset keretében a Bíróságnak lényegében erre a kérdésre kell választ adnia.

3.        A jelen ügy tárgya az Európai Közösségek Bizottsága által az Olasz Köztársaság ellen az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás. A Bizottság szerint az Olasz Köztársaság, mivel a segédmotoros kerékpárokra, a motorkerékpárokra, valamint a motoros triciklikre és a négykerekű motorkerékpárokra vonatkozóan a KRESZ‑ben pótkocsi vontatását tiltó szabályozást írt elő, nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit.(3)

4.        E keresettel kapcsolatban másodszor került sor főtanácsnoki indítvány ismertetésére.

5.        Eredetileg a Bíróság úgy döntött, hogy ezt az ügyet öt bíróból álló tanács elé utalja,(4) és tárgyalás nélkül határoz, mivel egyik fél sem kérte szóbeli észrevételeinek meghallgatását. A főtanácsnok 2006. október 5‑én ismertette indítványát; ezt követően a szóbeli szakasz befejeződött. A főtanácsnok megállapította, hogy az Olasz Köztársaság – mivel ilyen szabályozást fogadott el és tartott hatályban – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit.

6.        Mivel ez az indítvány az EK 28. cikk hatályát illetően új, az eljárás alatt a felek által meg nem vitatott kérdéseket vetett fel, a Bíróság 2007. március 7‑i végzésével elrendelte az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását és az ügyet a nagytanács elé utalta. Továbbá felhívta a feleket, valamint az Olasz Köztársaság kivételével a tagállamokat, hogy válaszoljanak a következő kérdésre:

„Milyen mértékben és milyen feltételek mellett kell az EK 28. cikk értelmében vett, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek tekinteni az olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek egy árunak nem a tulajdonságait, hanem a használatát szabályozzák, és amelyek a nemzeti árukra és a más tagállamokból behozott árukra megkülönböztetés nélkül alkalmazandók?”

7.        A Bizottságon és az Olasz Köztársaságon kívül észrevételt nyújtott be a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Holland Királyság és végül a Svéd Királyság.

8.        A jelen indítvány két részből áll.

9.        Először a Bíróság kérdésére adandó válasszal kapcsolatban kialakult álláspontomat fogom ismertetni.

10.      Ez általános okfejtést igényel az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok értelmére és hatályára vonatkozóan. Ehhez elemezni kell – a témával kapcsolatban korábban kifejtett álláspontok felidézése révén – az EK 28. cikk hatályát és azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik egy meghatározott nemzeti rendelkezés behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésként történő minősítését. A Bíróság által feltett kérdés lehetőséget nyújt a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet hatályának pontosítására is. Ez az ítélet, mint tudjuk, számos értelmezésbeli nehézséget okozott, amelyeket csak eseti alapon lehetett megoldani.

11.      A jelen indítvány keretében elő fogom adni azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy egy árucikk használatának feltételeit szabályozó nemzeti intézkedéseket nem a Bíróság fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletében kifejtett kritériumok alapján kell vizsgálni. Ki fogom fejteni, hogy ezek az intézkedések az EK 28. cikk hatálya alá tartoznak, és az EK‑Szerződéssel ellentétes, behozatalra vonatkozó, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek minősülhetnek, amennyiben korlátozzák az érintett termék piacra jutását.

12.      Majd ezt követően ezen elemzés alapján fogom vizsgálni, hogy a Bizottság Olasz Köztársaság ellen benyújtott kötelezettségszegés megállapítása iránti keresete megalapozott‑e.

13.      A szóban forgó intézkedés tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásának vizsgálatát követően azt az álláspontot képviselem, hogy az olasz szabályozás, mivel akadályozza a más tagállamokban jogszerűen előállított és forgalmazott pótkocsik bejutását az olasz piacra, az EK 28. cikkel ellentétes, behozatalra vonatkozó, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.

I –    Jogi háttér

A –    A közösségi jog

1.      Az EK‑Szerződés

14.      Az EK 28. cikk értelmében a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

15.      Az EK 30. cikk alapján a 28. cikk rendelkezése nem zárja ki a behozatalra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket többek között a közrend, a közbiztonság, az emberek egészségének és életének védelme indokol, amennyiben ezek a tilalmak és korlátozások nem minősülnek önkényes megkülönböztetésnek vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozása eszközeinek.

2.      A másodlagos jog

16.      A közösségi jogalkotó a 92/61/EGK tanácsi irányelvben(5) meghatározta a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok közösségi típusjóváhagyási eljárását.

17.      A 92/61 irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az irányelv hatálya alá tartozó járművek a segédmotoros kerékpárok(6), a motorkerékpárok, valamint a motoros triciklik és a négykerekű motorkerékpárok.

18.      Amint az az említett irányelv preambulumbekezdéseiből is egyértelműen kitűnik, az eljárás egyrészt biztosítja a gépjármű-ágazatban a kereskedelem műszaki akadályainak a megszüntetésével a belső piac működését, másrészt hozzájárul a közúti közlekedés biztonságának az előmozdításához, valamint a környezet és a fogyasztók védelméhez.(7)

19.      Az említett eljárás végrehajtása céljából a 92/61 irányelv az e járművekre vonatkozó műszaki előírások teljes körű harmonizációját írja elő. Az irányelv ezenfelül azt is előírja, hogy az említett járművek egyes alkatrészeire és jellemzőire vonatkozó műszaki előírásokat külön irányelvek alapján kell harmonizálni.(8)

20.      A motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok tömegére és méretére, valamint e járművek csatlakozó berendezéseire és rögzítőire vonatkozó előírásokat a 97/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9), illetve a 93/93/EGK tanácsi irányelvben(10) harmonizálták.

21.      Mindkét irányelv preambuluma külön-külön és azonos megfogalmazással kimondja, hogy az előírásaik nem kötelezhetik a területükön motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok számára pótkocsi vontatását nem engedélyező tagállamokat a szabályozásuk megváltoztatására.(11)

B –    A nemzeti jog

22.      Az 1992. április 30‑i 285. törvényerejű rendelet(12) (decreto legislativo n. 285) 53. cikke értelmében segédmotoros kerékpárnak minősül „minden két-, három- vagy négykerekű gépjármű”, melyek közül az utóbbi képezi a „négykerekű motorkerékpár” kategóriát.

23.      A KRESZ 54. cikke értelmében a gépkocsik – a segédmotoros kerékpárok kivételével – a legalább négy kerékkel rendelkező gépjárművek.

24.      A KRESZ 56. cikke értelmében kizárólag a gépkocsik, a trolibuszok és a vontatók jogosultak pótkocsi vontatására.

II – A pert megelőző eljárás

25.      Az Olasz Köztársaság és a Bizottság közötti levélváltást követően ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy e tagállam azáltal, hogy a szóban forgó szabályozást elfogadta, nem teljesítette az EK 28. cikk alapján fennálló kötelezettségeit. Így tehát a Bizottság a 2003. április 3‑i levelében felszólította az Olasz Köztársaságot, hogy tegye meg észrevételeit.

26.      A 2003. június 13‑án kelt válaszlevelében az Olasz Köztársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogadja a nemzeti szabályozásnak a szükséges módosításait, és megszünteti a behozatal tekintetében fennálló, a Bizottság által jelzett korlátozást. Az említett tagállam egyebekben azt is kifejtette, hogy e módosítások nemcsak a járművek típusjóváhagyását érintik, hanem a pótkocsik rendszámozását, forgalomba helyezését és közúti ellenőrzését (felülvizsgálatát) is.

27.      A Bizottság ugyanakkor semmilyen értesítést nem kapott az említett módosítások elfogadásáról, ezért 2003. december 19‑én indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben felszólította, hogy az említett véleménytől számított két hónapon belül hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen az EK 28. cikkben előírt kötelezettségeinek. Mivel a véleményre nem érkezett válasz, a Bizottság a Bíróság Hivatalához 2005. március 4‑én benyújtott keresetlevéllel az EK 226. cikk alapján megindította a jelen keresetet.

III – A kereset

28.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel tilalmat ír elő arra vonatkozóan, hogy a segédmotoros kerékpárok pótkocsit vontassanak – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

29.      Az Olasz Köztársaság a kereset elutasítását kéri a Bíróságtól.

IV – A Bíróság által feltett kérdésről

30.      Amint azt már jeleztem, a Bíróság a szóbeli szakasz újbóli megnyitását követően felhívta a feleket és a tagállamokat, hogy válaszoljanak a következő kérdésre:

„Milyen mértékben és milyen feltételek mellett kell az EK 28. cikk értelmében vett, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek tekinteni az olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek egy árunak nem a tulajdonságait, hanem a használatát szabályozzák, és amelyek a nemzeti árukra és a más tagállamokból behozott árukra megkülönböztetés nélkül alkalmazandók?”

A –    A felek és tagállamok által javasolt válaszok

31.      A Bizottság, az Olasz Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Holland Királyság és a Svéd Királyság tett írásbeli és szóbeli észrevételeket.

32.      A Bizottság kifejti, hogy a valamely árucikk használati módozataira vonatkozó szabályok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett az árucikket használni lehet. Ez igaz az olyan intézkedésre, amely térben és időben korlátozza valamely termék használatát.(13) E fogalomba tartoznak azok az esetek is, amikor valamely szabályozás tiltja egy áru használatát.

33.      A Bizottság álláspontja szerint annak meghatározásakor, hogy a termék használatára vonatkozó nemzeti szabályozás az EK 28. cikk értelmében vett azonos hatású intézkedésnek minősül‑e, az eseti alapon történő vizsgálat során figyelembe kell venni annak közvetlen vagy közvetett, illetve tényleges vagy potenciális hatását. A Bizottság szerint nem fér kétség ahhoz, hogy az a szabályozás, amely valamely termék használatát teljes körűen vagy majdnem teljes körűen tiltja, az EK 28. cikk értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.(14)

34.      A Holland Királyság az EK 28. cikk hatályának egyértelmű körülhatárolása mellett érvel. Azt állítja, hogy az említett rendelkezés által elérni kívánt cél, vagyis a belső piac hatékony működése nem jelenti azt, hogy a közúti közlekedés biztonságára vonatkozó szabályozás az EK 28. cikkben meghatározott tilalom hatálya alá tartozik.(15) De ugyanakkor azt is kijelenti, hogy az akadálytalan piacra jutás különös jelentőséggel bír.

35.      A Holland Királyság Kokott főtanácsnoknak a folyamatban lévő C‑142/05. sz., Mickelsson és Roos ügyre vonatkozó indítványában képviselt álláspontját osztja, amely szerint az EK 28. cikk hatálya alól ki lehet zárni azokat az egyéb jogszabályokat, amelyek nem a gazdasági érdekek védelmére irányulnak. Ugyanakkor a Holland Királyság e megközelítéssel együtt járó egyes hátrányokra is rámutat. Egyrészt nehéz egyértelműen meghatározni a „használati módozat” fogalmát. Ha a használatra vonatkozó rendelkezés a termék átdolgozását követeli meg, akkor az árura vonatkozó feltételekkel kapcsolatos követelmény is fennáll.

36.      A Holland Királyság azt is előadja, hogy az EK 28. cikk alkalmazása alóli újabb kivétel a nemzeti bíróság számára félreértések forrásául szolgálhat. Az adott kritériumot attól a kategóriától függően kell alkalmazni, amelybe a meghatározott rendelkezés tartozik.

37.      A Holland Királyság a fent idézett Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletet is bírálja, mivel az nem nyújt megfelelő kritériumot, és e tekintetben Poiares Maduro főtanácsnok Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour‑Marinopoulos egyesített ügyekre vonatkozó indítványára(16) hivatkozik. Ezenkívül azt is kiemeli, hogy bizonyos használati módozatok, csak úgy, mint az eladási módozatok, súlyos hatással lehetnek a Közösségen belüli kereskedelemre, és arra keresi a választ, hogy vajon milyen gyakorlati előnnyel jár az új kivétel bevezetése. A Holland Királyság tehát Jacobs főtanácsnoknak a Leclerc–Siplec‑ügyre vonatkozó indítványában(17) képviselt de minimis megközelítés elfogadását javasolja, de közben azokra a nehézségekre is rámutat, amelyekkel a nemzeti bíróságoknak az alkalmazáskor szembesülniük kell.

38.      A Cseh Köztársasággal ellentétben a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben kifejtett kritériumok valamely termék használatát szabályozó intézkedésekre is átültethetők. Lényegében arra hivatkoznak, hogy a megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, és valamely termék használatát korlátozó, de nem tiltó nemzeti rendelkezések nem tartoznak az EK 28. cikk értelmében vett „korlátozás” fogalma alá. Álláspontjuk szerint ettől az elvtől ugyanakkor el lehet térni, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó intézkedések egész egyszerűen egy meghatározott terméknek a használatát tiltják, vagy annak csak marginális használatát teszik lehetővé, ily módon korlátozva a terméknek a piacra jutását.

39.      A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a termék használatára vonatkozó szabályozás önmagában nem alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy amennyiben ez a használat a termék szabad mozgásának fogalmi eleme, akkor az intézkedés minősítésének kérdését eseti alapon kell vizsgálni, és az azon alapuló korlátozás az EK 28. cikk hatálya alá tartozhat.

40.      Végül az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bíróság által feltett kérdésre adandó válasz attól is függ, hogy a terméket lehet‑e más célból használni. Kiemeli továbbá a közlekedés biztonságával kapcsolatos aggályokat és a sajátos olasz domborzati viszonyokat.

B –    Értékelésem

41.      A jelen ügyben annak eldöntését várják a Bíróságtól, hogy az az olasz szabályozás, amely az ország területén egy meghatározott termék használatát tiltja, az EK 28. cikk értelmében vett, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e, illetve hogy ez a szabályozás azzal, hogy egy árucikk vonatkozásában „használati módozatot” állapít meg, a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben kifejtett kritériumok alapján kívül esik‑e az említett rendelkezés hatályán.

42.      Ez a kérdés annál is inkább érdekes, mert egy másik ügy is – a fent hivatkozott, a Bíróság előtt folyamatban lévő Mickelsson és Roos ügy – hasonló problémát vet fel.

43.      Ebben az ügyben ugyanis a Bíróságtól arra a kérdésre várnak választ, hogy az EK 28. és az EK 30. cikkel ellentétes‑e az a svéd szabályozás, amely a motoros vízi sporteszközök használatát bizonyos vizeken korlátozza. Ez a szabályozás különbözik a jelen ügy tárgyát képező intézkedéstől, mivel az az olasz szabályozástól eltérően nem tiltja, hanem csak korlátozza egy termék használatát.

44.      Az említett ügyre vonatkozó indítványában Kokott főtanácsnok azt javasolja, hogy a „használati módozatok” az „eladási módozatok” analógiájára kerüljenek kivonásra az EK 28. cikk hatálya alól abban az esetben, ha a a Bíróság által a különösen a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben meghatározott feltételek teljesülnek.(18)

45.      Kokott főtanácsnok ugyanis rámutatott, hogy a termékek használati módozataira és eladási módozataira vonatkozó nemzeti rendelkezések az áruforgalomra gyakorolt hatásuk módja és intenzitása vonatkozásában összehasonlíthatóak. Ezeknek a rendelkezéseknek általában nem céljuk a tagállamok közötti áruforgalom szabályozása, csak a termék behozatalát követően válnak relevánssá és csak közvetetten hatnak az adott termék forgalmazására. Kokott főtanácsnok álláspontja szerint következetes lenne a Bíróságnak a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletén alapuló ítélkezési gyakorlatát az áruk használatát szabályozó intézkedésekre is kiterjeszteni, és ezáltal azokat az EK 28. cikk hatálya alól kivonni.(19)

46.      Kokott főtanácsnok ugyanakkor a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben meghatározott feltételek pontosítását és kiegészítését kéri a Bíróságtól, és azt javasolja, hogy azok a nemzeti intézkedések, amelyek valamely termék használatát tiltják, vagy csak marginális használati lehetőséget hagynak, tartozzanak az EK 28. cikk hatálya alá, „amennyiben a termékre vonatkozóan a piaci hozzáférést (kvázi) megakadályozzák”(20).

47.      Ezen emlékeztető után lényegesnek tartom az áruk szabad mozgásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat főbb irányvonalainak felvázolását.

1.      Az áruk szabad mozgásának elvével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat

48.      Az áruk tagállamok közötti szabad mozgása a Közösség egyik alapvető elvét képezi.(21)

49.      A Szerződés első, „Alapelvek” címet viselő részébe beiktatott EK 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a Szerződés 2. cikkében foglaltak megvalósítása céljából a Közösség tevékenysége olyan belső piacot foglal magában, amelyet különösen az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez.

50.      Ezen túlmenően az EK 14. cikk (2) bekezdése előírja, hogy „[a] belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk […] szabad mozgása”.

51.      Ezt az alapvető elvet többek között az EK 28. cikk érvényesíti.

52.      Emlékeztetni kell arra, hogy ez a rendelkezés előírja, hogy „a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

53.      A Dassonville‑ügyben 1974. július 11‑én hozott ítélet(22) óta töretlen ítélkezési gyakorlat az, hogy ezt a rendelkezést úgy kell érteni, hogy az „a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozásának kiküszöbölésére irányul, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet”(23).

54.      A Bíróság továbbá a Rewe‑Zentral, ún. „Cassis de Dijon”‑ügyben 1979. február 20‑án hozott ítéletében(24) kifejezetten elfogadta, hogy a jogszabályok harmonizációja hiányában a nemzeti árukra és a más tagállamokból behozott árukra megkülönböztetés nélkül alkalmazott intézkedések az áruk szabad mozgásának korlátozását jelenthetik.(25)

55.      A Bíróság álláspontja szerint ugyanakkor ezeket a korlátozásokat az EK 30. cikkben felsorolt okok egyike vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlata(26) által meghatározott kényszerítő követelmény igazolhatja, feltéve hogy ezek az intézkedések az elérni kívánt cél megvalósítására bármely esetben alkalmasak, és nem lépik túl az ahhoz szükséges mértéket.(27)

56.      A Bíróság a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítéletében az azonos hatású intézkedés fogalmát különösen tágan értelmezte.(28) A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis, még ha egy intézkedésnek nem is célja a tagállamok közötti árukereskedelem szabályozása, a döntő tényező annak a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt – tényleges vagy potenciális – hatása. Ezzel az értelmezéssel valójában lehetővé vált a tagállamok által folytatott gazdasági protekcionizmus összes formájának az EK 28. cikk szempontjából történő vizsgálata, mivel a Bíróság minden olyan nemzeti szabályozást vizsgálhat, amely a kereskedelemre korlátozó hatással lehet, még azokat a szabályozásokat is, amelyeknek semmiféle kapcsolatuk sincs az importtal.

57.      A Bíróság annak érdekében, hogy az EK 28. cikkre való, általa túlzott mértékűnek tartott hivatkozások számát korlátozza, valamint hogy a tagállamok szabályozási jogköreinek túl nagy mértékű elvonását elkerülje, az említett rendelkezés hatályának korlátozása érdekében új megközelítést fogadott el.

58.      Először a Bíróság megpróbálta kivonni az EK 28. cikk hatálya alól az olyan nemzeti szabályozásokat, amelyeknek valamilyen közérdekű céljuk van, és nincs semmilyen kapcsolatuk a kereskedelmi tevékenységgel.

59.      A Bíróság az Oebel‑ügyben 1981. július 14‑én hozott ítéletében(29) kimondta, hogy a pékségekben és cukrászdákban folytatott éjszakai munkáról szóló nemzeti szabályozás olyan jogos gazdasági- és szociálpolitikai döntést jelent, amely megfelel a Szerződés által követett közérdekű céloknak. Álláspontja szerint az olyan szabályozás, „amely a gazdaság- és szociálpolitika területéhez tartozik, és amely objektív kritériumok alapján egy meghatározott ágazat belföldön székhellyel rendelkező vállalatainak összességére vonatkozik, anélkül, hogy a gazdasági szereplők állampolgársága alapján bármiféle eltérő bánásmódot valósítana meg, és anélkül, hogy különbséget tenne az adott állam bel- és külkereskedelme között”, nem jár a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásával, és így nyilvánvalóan nem minősül az EK 28. cikkel ellentétes, azonos hatású intézkedésnek.(30)

60.      A Bíróság a Blesgen‑ügyben 1982. március 31‑én hozott ítéletében(31) ugyancsak azt állapította meg, hogy a szeszes italok nyilvános helyen történő fogyasztása, értékesítése és kínálása nem ellentétes az EK 28. cikkel, mivel az ilyen jogszabályi intézkedés valójában nincs összefüggésben a termékek behozatalával, következésképpen a tagállamok közötti kereskedelem akadályozására nem alkalmas. Ez az intézkedés nem tett különbséget e termékek jellege, illetve származása szerint, és nem befolyásolta e szeszes italok más formában történő értékesítését. Korlátozó hatásaival kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy azok nem lépik túl a kereskedelmi szabályozásra jellemző hatások mértékét.(32)

61.      Később a Bíróság az ítélkezési gyakorlatának átgondolása mellett döntött. A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet megközelítésbeli fordulatot jelent. A Bíróság ugyanis szükségesnek tartotta, hogy ismételten megvizsgálja, és pontosítsa e téren kialakított ítélkezési gyakorlatát, „tekintettel arra, hogy [szerinte] a gazdasági szereplők egyre gyakrabban hivatkoznak az [EK 28.] cikkre kereskedelmi szabadságukat korlátozó hatású jogszabályok elleni tiltakozásképpen, még olyan esetekben is, amikor e jogszabályok nem másik tagállamból származó termékekre vonatkoznak”(33).

62.      Ezen ügynek egy olyan francia jogszabály a tárgya, amely tiltja a veszteséges viszonteladást. A Bíróság, miközben elismerte, hogy e jogszabály csökkentheti az importált termékek értékesítésének mennyiségét, megfosztva így a piaci szereplőket az értékesítés növelésének egyik módszerétől, azt a kérdést fogalmazta meg, hogy ez az esetlegesség elegendő‑e ahhoz, hogy az érintett jogszabályt az EK 28. cikk értelmében „a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek”(34) lehessen minősíteni.

63.      E kérdés megválaszolása érdekében a Bíróság a szabályozások két csoportját különböztette meg: vagyis azokét, amelyek az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályokat állapítják meg, illetve amelyek korlátozzák vagy tiltják az értékesítés egyes módozatait. A Bíróság e két csoport tekintetében különböző ellenőrzési rendszert írt elő.

64.      Az első csoportba különösen a termék megnevezésére, formájára, súlyára, és méretére, valamint összetételére, kiszerelésére, címkézésére és csomagolására vonatkozó szabályok tartoznak, amelyek eltérnek a származási államban megkövetelt szabályoktól.(35)

65.      Ebben az esetben a Bíróság megerősítette a fent hivatkozott „Cassis de Dijon”‑ügyben hozott ítéletében kialakított ítélkezési gyakorlatot, amely szerint e szabályok, még akkor is, ha minden termékre megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, az EK 28. cikk hatálya alá tartoznak.(36)

66.      A kereskedelem korlátozása ugyanis a más tagállamokból származó termékeknek a forgalmazás szerinti tagállamban előírt feltételekhez történő igazítására vonatkozó kötelezettségből ered. Az ilyen szabályozás például azzal, hogy a termék átcsomagolását vagy összetételének módosítását írja elő, többletköltségeket és többletterheket ró az importőrökre.

67.      A második csoportba „az értékesítés egyes módozatait” korlátozó vagy tiltó szabályozások tartoznak. A Bíróság nem határozta meg ezt a fogalmat. Az ítélkezési gyakorlata alapján azonban meghatározható egy nem kimerítő felsorolás. A Bíróság úgy vélte, hogy a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben szereplő veszteséges viszonteladás tiltásán túl eladási módozatnak tekinthetők az eladás ösztönzésének bizonyos formáit korlátozó szabályozások, mint például olyanok, amelyek valamely ágazatban vagy valamely meghatározott közönség(37) számára tiltják a televíziós reklámot, illetve azok a szabályozások, amelyek meghatározott termékek eladását bizonyos létesítmények számára(38) tartják fenn, vagy azok, amelyek a kereskedelmi árusítóhelyek nyitva tartásáról rendelkeznek(39).

68.      A nemzeti ipar közvetlen vagy rejtett módon történő előnyben részesítésének hiányában ezek a szabályozások ezentúl kikerülnek az EK 28. cikk hatálya alól.

69.      Megállapíthatjuk, hogy ezek az intézkedések önmagára a kereskedelmi tevékenységre vonatkoznak, általános jellegűek, és nincsenek más hatással az egyéb tagállamokból származó termékek forgalmazására, mint a nemzeti termékekére. Ezek a szabályozások nem olyan jellegűek, hogy közvetlenül befolyásolnák a szóban forgó termékek piacra jutását. Közvetett hatást azonban gyakorolhatnak a behozatalra, mivel lényegében az értékesítések csökkenését eredményezhetik.

70.      A korábbi ítélkezési gyakorlattal ellentétben a Bíróság megállapította, hogy ezek a szabályozások nem minősülnek az EK 28. cikk értelmében vett azonos hatású intézkedéseknek, amennyiben ezek „minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek”, és amennyiben „mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását”(40).

71.      A Bíróság tehát kimondta, hogy amennyiben e feltételek teljesülnek, „az ilyen típusú jogszabályok alkalmazása a más tagállamból származó, az ezen állam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére nem akadályozza meg, vagy nehezíti jobban ezek piacra jutását, mint a nemzeti termékek esetében”(41).

72.      Milyen okból tett különbséget a Bíróság a két szabályozási kategória között?

73.      Ezeket a termékeket az eredeti összetételükkel, megnevezésükkel, formájukkal, címkézésükkel, valamint csomagolásukkal főszabály szerint valamennyi tagállamba lehet exportálni, ha e vonatkozásokban megfelelnek a származási államuk előírásainak. A behozatali állam jogszabályainak alkalmazása csak akkor jogszerű, ha azt valamilyen közérdeken alapuló indok igazolja. Lényegében arról van szó, hogy nem lehet a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozni a termékeknek a behozatali állam piacára való bejutását, és el kell kerülni, hogy a nemzeti ipar védelemben részesüljön.

74.      Ellenben attól a pillanattól kezdve, hogy ezek a termékek bejutottak a behozatali tagállam piacára, az ebben a tagállamban hatályos forgalmazási szabályok vonatkoznak rájuk. E tekintetben a behozott termékeknek azonos helyzetben kell lenniük a nemzeti termékekkel.

75.      Úgy tűnik, hogy e különbségtétel bevezetése mögött egy kiegyensúlyozott jogi rendszer biztosításának igénye áll. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának elemzése ugyanis azt mutatja, hogy ellentmondás rejlik egyrészt az arra irányuló közösségi jogalkotói szándék között, hogy az EK 28. cikk a korlát szerepét töltse be a tagállamok gazdasági protekcionizmusának különféle formáival szemben, másrészt a Bíróság azon törekvése között, hogy az említett államok belpolitikájának bizonyos területeibe ne avatkozzon be.

76.      E tekintetben a jelen ügy e problémakör középpontjában áll.

77.      A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet bizonytalanságot keltett. Sokan helytelenítették, hogy ellentmondásokat tartalmaz, nincs kellően indokolva és nem egyértelmű.(42) Az ebben az ítéletben kifejtett kritériumok alkalmazása számos olyan értelmezésbeli nehézséget okozott, amelyekkel a Bíróságnak kellett szembenéznie, és amelyeket csak eseti alapon tudott megoldani.

78.      Az említett ítélettel szemben különösen két bírálatot fogalmazok meg.

79.      Először is másokhoz hasonlóan úgy vélem, hogy az intézkedések különböző kategóriái között nem helyes különbséget tenni.(43)

80.      Ugyanis, habár az intézkedések különböző kategóriáinak a piacra gyakorolt hatásait illető vélelmek felállítása jogosan kísérelhető meg, valamely korlátozás fennállása olyan egyéb más feltételektől is függhet, mint például a szóban forgó jogszabály végrehajtási módjától, és annak a kereskedelemre gyakorolt konkrét hatásaitól.

81.      A Bíróság által tett megkülönböztetés tehát mesterkélt, az intézkedések különböző kategóriái közötti választóvonal pedig bizonytalan.(44) Egyes esetekben a termékek jellemzőire vonatkozó jogszabályokat „eladási módozatnak” minősíti a Bíróság. Más esetekben valamely termék eladási módozataira vonatkozó intézkedéseket a termékek jellemzőire vonatkozó szabályként kezeli.(45) Ez igaz többek között a reklámot szabályozó intézkedésekre, amikor azok hatást gyakorolnak az áruk csomagolására.(46) Végül előfordulhat, hogy a Bíróság eltér ettől a különbségtételtől annak érdekében, hogy kizárólag a jogszabály hatásaira alapított elemzést végezzen.(47) Ezek a példák mutatják, hogy a Bíróság milyen nehézségekkel szembesülhet egyes intézkedések minősítésekor. Álláspontom szerint tehát nehéz e kategóriák szerint eljárni, még akkor is, ha a nemzeti és a közösségi bíróság a gyakorlatban különböző jogszabályokkal találkozik, amelyeket az adott eset körülményeire tekintettel kell értékelni.

82.      Másodszor ez az ítélet, azzal hogy új szempontokat dolgozott ki, és létrehozta a szóban forgó intézkedéstípusok szerinti ellenőrzési rendszert, az egyéb szabadságokra vonatkozó szabályozástól eltérő módon kezelte az áruk szabad mozgásának korlátozását.(48)

83.      Mint ahogy láttuk, e különböző szabadságok korlátozásának megítélésében közös az, hogy egy egységes kritériumon, a piacra jutás akadályozásán alapul. Véleményem szerint így nem koherens az egységes európai piac létrehozásával és az uniós polgárság kialakulásával kapcsolatos követelményekkel, ha eltérő megközelítést alkalmazunk az áruk szabad mozgása terén.

84.      A fentiek alapján úgy tűnik tehát, hogy a Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben kifejtett kritériumok nem tették lehetővé az EK 28. cikk hatályának tisztázását, és az utóbbi cikk alkalmazását sem könnyítették meg.

85.      Poiares Maduro főtanácsnokhoz hasonlóan ugyanakkor én sem gondolom, hogy célszerű lenne megkérdőjelezni ezt az ítéletet.(49)

86.      Azt sem gondolom, hogy az ítéletet ki kellene terjeszteni az olyan, termékek „használati módozataira” vonatkozó jogszabályokra is, mint amilyen az alapügyben szereplő.

2.      Azok az okok, amelyek miatt nem javaslom a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletnek a termékek használati módozatait szabályozó intézkedésekre történő kiterjesztését

87.      Álláspontom szerint a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletnek a termékek használati módozataira vonatkozó szabályozásokra történő kiterjesztésének számos hátrányos következménye lenne, miközben a Bíróság „hagyományos elemzési mintája” számomra teljesen kielégítőnek tűnik.

88.      Először is, az ilyen megoldás az EK 28. cikk alkalmazása alóli kivételek újabb kategóriájának bevezetését jelentené, amit több okból sem tudok elfogadni.

89.      Egyrészt nem vagyok biztos abban, hogy a termékek „használati módozataira” vonatkozó szabályozások esetében is megtalálhatók azok az indokok, amelyek alapján a Bíróság a termékek eladási módozataira vonatkozó jogszabályokat kizárta az EK 28. cikk hatálya alól. Ugyanis a Bírósághoz – hacsak nem tévedek – nem túl sok keresetet nyújtottak be ilyen típusú intézkedések ellen.

90.      Másrészt, amint azt már jeleztem, úgy vélem, hogy nem helyes a jogszabályok különböző kategóriái közötti különbségtétel. Az ilyen eljárás mesterkélt, és a nemzeti bíróság számára félreértések forrásául szolgálhat.

91.      Végül úgy gondolom, ha a termékek eladási módozatait szabályozó nemzeti intézkedések mellett a használati módozatokat szabályozó nemzeti intézkedéseket is kizárnánk az EK 28. cikk hatálya alól, az ellentétes lenne a Szerződés által elérni kívánt céllal, vagyis az egységes és integrált piac megteremtésével. Álláspontom szerint az ilyen megoldás veszélyeztetné az EK 28. cikk hatékony érvényesülését, hiszen ez azt jelentené, hogy a tagállamok számára újra lehetőség nyílna jogszabályok alkotására olyan területeken, amelyeket a jogalkotó közösségiesíteni kívánt. Az európai építménynek és az egységes európai piacnak nem ebbe az irányba kell fejlődnie. A termékeknek ugyanis akadálytanul kell mozogniuk a közös piacon belül, és azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek bármilyen módon akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet, a tagállamoknak igazolniuk kell.

92.      Másodszor úgy vélem, hogy nem fűződik érdek az olyan intézkedések Bíróság általi felülvizsgálatának korlátozásához, amelyek valójában a tagállamok közötti kereskedelemnek komoly akadályát képezhetik.

93.      A Bíróság által a fent hivatkozott Dassonville- és „Cassis de Dijon”‑ügyekben hozott ítéletekben meghatározott „klasszikus elemzési minta” szerinti bírósági felülvizsgálat véleményem szerint teljesen kielégítő, és nem látok okot az attól való eltérésre.

94.      Ez az elemzési minta nem csak azt teszi lehetővé, hogy a Bíróság ellenőrizze, hogy a tagállamok betartják‑e a Szerződés rendelkezéseit, hanem ez utóbbiak számára meghagyja a szükséges mozgásteret jogos érdekeik védelmére.

95.      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a közösségi jogalkotó és a Bíróság – saját ítélkezési gyakorlatában – kivételeket állapított meg az áruk szabad mozgásának elve alól annak elkerülése érdekében, hogy a kereskedelem liberalizálása más egyéb közérdekű célokat hátrányosan érintsen.(50)

96.      Az EK 30. cikk felsorolja azokat az igazolásokat, amelyekre a tagállamok az áruk szabad mozgásának korlátozásakor hivatkozhatnak. Ez a felsorolás kimerítő jellegű és szigorúan értelmezendő.(51)

97.      Ezzel párhuzamosan a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározta „a közérdeken alapuló kényszerítő indokok” fogalmát, amelyek között szerepelnek a környezettel, illetve a fogyasztók védelmével kapcsolatos okok.(52) Közösségi harmonizáció hiányában a környezet védelme érdekében elfogadott nemzeti intézkedés olyan feltétlenül érvényesítendő követelménynek minősülhet, amely a fent hivatkozott „Cassis de Dijon”‑ügyben hozott ítélet értelmében korlátozhatja az EK 28. cikk alkalmazását.

98.      Az, hogy a közösségi jogalkotó és a közösségi bíróság elismeri, hogy vannak olyan esetek, amelyekben jogszerű lehet az áruk szabad mozgásának korlátozása, még nem jelent „szabad utat” a tagállamok számára. Az ezen utóbbiak által elfogadott intézkedéseknek ugyanis akkor is arányosaknak és szükségeseknek kell lenniük, ha azok közérdeken alapuló okkal igazolhatók.(53)

99.      Ez az elemzési minta másfelől biztosítja a Bíróság számára a tagállamok által elfogadott különféle intézkedések bírósági felülvizsgálatának lehetőségét.

100. Erre a felülvizsgálatra szükség is van. Biztosítani kell ugyanis, hogy a tagállamok figyelembe vegyék azt, hogy az általuk elfogadott szabályok milyen mértékben érinthetik az áruk szabad mozgását, vagy milyen mértékben teszik lehetővé a piaci szereplők számára a szabadságok élvezetét. Azt is el kell kerülni, hogy a nemzeti bíróságok az e rendelkezésben előírt tiltás alól túl sok intézkedést zárjanak ki. Így tehát a korlátozás fogalmát tágan kell értelmezni.

101. Ugyanakkor a bírósági felülvizsgálatnak korlátozottnak kell lennie, mivel nem az a Bíróság feladata, hogy szisztematikusan megkérdőjelezze a tagállamok által hozható intézkedéseket. Az arányosság vizsgálata teszi tehát lehetővé a Bíróság számára, hogy egyensúlyt teremtsen a belső piac kiépítésére irányuló törekvések és a tagállamok jogos érdekeinek védelme között.(54)

102. A fentiek alapján tehát szerintem semmi sem indokolja, hogy elvessük ezt az elemzési mintát egy olyan megoldás érdekében, amely végül is részben megfosztaná tartalmától a Szerződés egyik kulcsfontosságú rendelkezését.

103. Harmadszor úgy gondolom, hogy a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletet nem lehet kiterjeszteni sem a valamely termék használatát tiltó szabályozásra, sem annak használati módozatait rögzítő szabályozásra.

104. Ugyanis a jelen ügyben szereplő szabályozás, mivel egész egyszerűen tiltja valamely termék használatát, aminek ezáltal semmilyen haszna sincs, korlátozza az áruk szabad mozgását. Ez a szabályozás még akkor is akadályozza ez utóbbiak piacra jutását, ha egyformán kell alkalmazni a nemzeti termékekre és az importált termékekre. Ez nyilvánvalóan korlátozásnak minősül, és így elkerülhetetlen az EK 28. cikk és az EK 30. cikk közötti kapcsolat vizsgálata.

105. Álláspontom szerint ugyanez vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyek valamely termék használati módozatait szabályozzák. Még ha ezeknek az intézkedéseknek főszabály szerint nem is az a céljuk, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet szabályozzák, hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre azzal, hogy befolyásolják az érintett termék piacra jutását. Véleményem szerint így tehát szerencsésebb lenne ezt a típusú intézkedést a Szerződés rendelkezései alapján vizsgálni, mintsem kivonni annak hatálya alól.

106. A fentiek alapján azon az állásponton vagyok, hogy a valamely termék használati módozatait szabályozó nemzeti rendelkezéseket nem a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben kifejtett kritériumok alapján, hanem az EK 28. cikk fényében kell vizsgálni.

107. Véleményem szerint a közösségi bíróságnak az EK 28. cikkben kitűzött cél szem előtt tartásával megalkotott, az alapvető szabadságok valamennyi korlátozására vonatkozó kritérium, azaz a piacra jutás kritériuma alapján kell ezt a vizsgálatot elvégeznie.(55)

3.      Bírósági felülvizsgálat a piacra jutásra vonatkozó kritérium alapján

108. Emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés az EK 28. cikkben tiltja a tagállamok között az „azonos hatású intézkedéseket”(56). Valamely nemzeti szabályozás bírósági felülvizsgálatakor a Szerződés betűjének és szellemének tehát jobban megfelelne a szabályozás piacra gyakorolt hatásának konkrét vizsgálata.

109. Az általam javasolt kritérium olyan általános kritérium, amely inkább az intézkedés piacra gyakorolt hatásán, mint a szóban forgó szabályozás célján alapul. Ez a kritérium valamennyi szabályozási típusra alkalmazható, legyen szó akár valamely termék tulajdonságaival kapcsolatos követelményekről, akár eladási vagy használati módozatokról.

110. Az említett kritérium ahhoz kapcsolódik, hogy a nemzeti szabályozás mennyiben akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet.(57)

111. E kritérium szerint egy nemzeti jogszabály akkor minősül a Szerződéssel ellentétes, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, ha az akadályozza, zavarja vagy megnehezíti a többi tagállamból származó termékek piacra jutását.

112. A tagállamoknak e kritériummal csak azokat az intézkedéseket kell igazolniuk, amelyek akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezzel lehetővé válik a belső piac hatékony működésével és a tagállamok közhatalmi jogköreinek szükséges tiszteletben tartásával kapcsolatos követelmények közötti megfelelőbb egyensúly megvalósítása.

113. E kritérium alkalmazását illetően a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a közösségi bíróságnak eseti alapon kell a vizsgálatot elvégeznie. E felülvizsgálat keretében a Bíróságnak a piacra jutást korlátozó adott intézkedés által a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt akadályozó hatás terjedelmét kell in concreto vizsgálnia.

114. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának vizsgálata útmutatást ad e kritérium alkalmazásával kapcsolatban.

115. Először is nyilvánvaló a tagállamok közötti kereskedelem akadályozása azon intézkedések tekintetében, amelyek nyílt hátrányos megkülönböztetést eredményeznek. Ezeket az intézkedéseket maga az EK 28. cikk tiltja.

116. Az intézkedések többi kategóriáját illetően meg kell vizsgálni a kereskedelmi forgalomra gyakorolt tényleges hatásukat, a Bíróság által végzendő elemzés azonban szükségképpen nem jelent összetett gazdasági értékelést. A Bíróság álláspontja szerint az EK 28. cikk ugyanis nem tesz különbséget azok között a szabályozások között, amelyek mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhetnek a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásuk intenzitása alapján.(58)

117. A Bíróságnak ugyanakkor elegendő olyan információval kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik számára annak megállapítását, hogy ezek az intézkedések alkalmasak-e a tagállamok közötti kereskedelem akadályozására vagy zavarására. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tehát az következik, hogy a pusztán feltételezett(59), illetve túlságosan esetleges és közvetett(60) vagy egyszerűen jelentéktelen(61) hatások nem elegendőek ahhoz, hogy az intézkedések az EK 28. cikkel ellentétes mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősüljenek. Nem szükséges, hogy ez az akadályozás tényleges és jelentős legyen, de legalább lehetségesnek kell lennie. Ez a helyzet áll fenn például azoknak a megkülönböztetés nélkül alkalmazandó intézkedéseknek az esetében, amelyek a termékek tulajdonságaival kapcsolatos feltételeket határozzák meg.

118. A piacra jutással kapcsolatos egyetlen és egyszerű kritérium alkalmazásával lehetővé válna a korlátozások ellenőrzési rendszerének és a különböző szabadságoknak a közelítése. Amint azt már jeleztem, a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben kifejtett kritériumok ugyanis azt eredményezték, hogy az áruk szabad mozgása korlátozását a többi szabadsághoz képest eltérő módon ítélik meg. Pedig különösen az egységes európai piac létrehozásával és az uniós polgárság kialakulásával összefüggő követelményekből a különböző szabadságok egységes megközelítése következik.

119. Az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása közötti analógia nyilvánvalóan nem tökéletes. E különböző szabadságok korlátozásának megítélési módjában ugyanakkor közös az, hogy egy egységes kritériumon, a piacra jutás akadályozásán alapul.

120. A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása terén a Bíróság azt vizsgálja, hogy a vitatott intézkedés tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi-e a szóban forgó szabadság gyakorlását, és a Szerződéssel ellentétesnek ítéli meg az olyan szabályozást, amely például egy munkavállaló munkaerőpiacra jutáshoz való jogát befolyásolja, vagy amely akadályozza a tőke pénzügyi piacra jutását.

121. A Bíróság nemrégiben emlékeztetett arra, hogy a Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítéletében leszögezte, hogy „az EK 39. és EK 43. cikkel ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely – legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak a közösségi polgárok általi gyakorlását”(62).

122. Ezen intézkedések között szerepelnek azok is, amelyek, bár megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, befolyásolják az érintett tevékenység gyakorlásának módját. és azzal járnak, hogy a gazdasági szereplőt megfosztják a verseny egyik hatékony, piacra jutáshoz szükséges eszközétől.(63)

123. A fent hivatkozott CaixaBank France ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a látra szóló betétszámlák utáni kamatfizetést tiltó francia szabályozás az EK 43. cikk szerinti korlátozásnak minősül, mivel a Francia Köztársaságtól eltérő, más tagállamokban letelepedett társaságok számára komoly korlátozást jelent abban, hogy tevékenységüket folytassák, ami befolyásolja a francia piacra való bejutásukat.(64)

124. A Bíróság a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban a Fidium Finanz ügyben hozott ítéletében(65), – amelynek tárgya egy olyan német szabályozás, amely előzetes engedélyt követel meg a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban – szintén kimondta, hogy a vitatott szabályozásnak az a hatása, hogy akadályozza azon gazdasági szereplőknek – különösen a harmadik államban letelepedett társaságoknak – a német pénzügyi piacra jutását, amelyek nem felelnek meg a német törvényben rögzített követelményeknek.(66)

125. Ugyanebben az ügyben a Bíróság – még ha a tőke szabad mozgására vonatkozó szempontot másodlagosnak is ítélte – kiemelte, hogy a szabályozás a Németországban letelepedett ügyfelek számára nehezebben hozzáférhetővé teszi az Európai Gazdasági Térség tagállamain kívül letelepedett társaságok által kínált pénzügyi szolgáltatásokat, és így az e szolgáltatásokkal kapcsolatos, határokon átnyúló pénzmozgások csökkenését eredményezi.(67)

126. A munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban végül a Bíróság a Graf‑ügyben hozott ítéletében(68) megállapította, hogy az olyan rendelkezések, amelyek megakadályozzák valamely tagállam állampolgárait abban vagy visszatartják attól, hogy a szabad mozgásra vonatkozó jogukat gyakorolva elhagyják származási országukat, e szabadság akadályait képezik, még akkor is, ha megkülönböztetés nélkül alkalmazandók. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy ahhoz azonban, hogy [a vitatott intézkedések] ilyen akadálynak minősüljenek, a munkavállalók munkaerőpiacra való bejutását kell befolyásolniuk.(69) Ezt mondta ki a Bíróság már a Bosman‑ügyen hozott ítéletében(70) is, amelynek tárgya egy hivatásos labdarúgó egyik klubból a másikba történő átigazolására vonatkozó szabályozás volt.(71)

127. Ezek a szabályozások a Szerződéssel ellentétes korlátozásoknak minősülnek, mivel az új gazdasági szereplők piacra jutásának korlátozásával objektíve a szabadságok korlátját képezik. Az ilyen intézkedések meglévő állapotában rekesztik meg az érintett piacot, és így azok jellegüknél fogva ellentétesek az alapvető szabadságokkal és a versennyel, amelyek éppen a közös piac alapját képezik.(72)

128. Az áruk szabad mozgása terén a piacra jutással kapcsolatos kritérium a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti megközelítését támasztja alá.

129. Emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság az azonos hatású intézkedés fogalmát úgy határozta meg, hogy „az a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását [jelenti], amely [...] akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet”(73). A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy azok a nemzeti jogszabályok, amelyek bizonyos eladási módozatokat korlátoznak vagy tiltanak, akkor nem tartoznak az EK 28. cikk hatálya alá, ha nem akadályozzák meg, vagy nehezítik jobban a más tagállamból származó termékek piacra jutását, mint a nemzeti termékek esetében.(74) A Bíróság azt követően, hogy az intézkedések különböző kategóriái között különbséget tett, megpróbálta meghatározni azokat a feltételeket, amelyek között ezek a kategóriák befolyásolhatják a piacra jutást.(75)

130. Voltaképpen számos olyan ítélkezési gyakorlatból vett példa van, amely e kritériumon alapul. A Bíróság a Gourmet International Products ügyben hozott ítéletében(76) kifejtette, hogy például az a szabályozás, amely a fogyasztók számára tiltja az alkoholtartalmú italokat reklámozó hirdetések terjesztését, akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel alkalmas arra, hogy a más tagállamból származó termékek piacra jutását hátrányosabban érintse, mint a nemzeti termékekét.(77) Ugyanígy a Bíróság a fent hivatkozott De Agostini és TV‑Shop ügyben hozott ítéletében, amelynek tárgya a gyerekeknek szóló reklámok teljes tilalma, kimondta, hogy az a nemzeti szabályozás, amely a hirdetőt megfosztja attól az egyetlen reklámozási módtól, amelynek segítségével betörhet a szóban forgó piacra, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhet.(78)

131. Ahogy azt Tizzano főtanácsnok a fent hivatkozott CaixaBank France ügyre vonatkozó indítványában megállapította, az áruk szabad mozgására vonatkozó ítélkezési gyakorlatban ugyanolyan jellegű feltételrendszer található, mint a többi szabadságra vonatkozóan.(79)

132. Ha az összes szabadság esetén ugyanazt a feltételrendszert alkalmazzuk, könnyebben eldönthetőek azok az esetek, amikor az áruk szabad mozgása szempontjából a Bíróság elé terjesztett intézkedések ugyanúgy minősíthetők a más szabadságok korlátozásának.

133. Bár az esetek többségében a Bíróság ezt az intézkedéstípust az alapvető szabadságok egyikére tekintettel vizsgálja,(80) a Bíróság néhány alkalommal megállapította, hogy például az áruk szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szempontok szorosan összekapcsolódnak, és ebből kifolyólag a kérdéses korlátozást az EK 28. cikk és az EK 49. cikk alapján párhuzamosan vizsgálta.

134. Ahogyan a Bíróság a Canal Satélite Digital ügyben hozott ítéletében(81) kimondta, az a szabályozás, amely egyes berendezések forgalmazását és az azokkal összefüggő szolgáltatások nyújtását előzetes engedélyezési eljárásnak veti alá, ellentétes az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével, amennyiben az eljárás időtartama, és az ezzel kapcsolatosan felmerült költségek révén alkalmas arra, hogy visszatartsa a piaci szereplőket üzleti terveik megvalósításától.(82)

135. A fentieken túl olyan esetekkel is találkozhatunk, amikor a Bíróság analógia útján alkalmazta a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletében kifejtett kritériumokat más alapvető szabadságok területére. A szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos Alpine Investments ügyben hozott ítéletében(83) a Bíróság arra a körülményre helyezte a hangsúlyt, hogy a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyektől eltérően az említett ügyben szereplő tilalom „közvetlenül meghatározta a többi tagállamban a szolgáltatások piacára történő bejutás lehetőségét”, és így „alkalmas a szolgáltatások Közösségen belüli kereskedelmének akadályozására”(84).

136. A fentiek alapján tehát azon a véleményen vagyok, hogy egy nemzeti szabályozás akkor minősülhet a Szerződéssel ellentétes, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, ha – tekintet nélkül a szóban forgó intézkedés céljára – akadályozza valamely termék piacra jutását.

137. A Bíróság által ezen eljárás keretében feltett kérdésre véleményem szerint azt a választ kell adni, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek valamely áru használatának feltételeit szabályozzák, és amelyek a nemzeti árukra és a más tagállamokból behozott árukra megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, az EK 28. cikk értelmében behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek minősülnek, amennyiben akadályozzák az érintett áru piacra jutását.

138. A fenti érvek alapján fogom vizsgálni a szóban forgó intézkedés és az EK 28. cikkben rögzített áruk szabad mozgása elvének összhangját.

V –    A kötelezettségszegésről

139. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság keresetének célja, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az olasz szabályozás – mivel előírja a segédmotoros kerékpárokra, a motorkerékpárokra, valamint a motoros triciklikre és a négykerekű motorkerékpárokra vonatkozóan a pótkocsik vontatásának a tilalmát – a Szerződéssel ellentétes módon akadályt képez az áruk szabad mozgása tekintetében.

A –    A felek főbb érvei(85)

140. Elsőként a Bizottság emlékeztet arra, hogy a segédmotorokhoz tartozó pótkocsik típusjóváhagyására, rendszámozására és forgalomba helyezésére vonatkozó harmonizált közösségi szabályozás hiányában az EK 28. és 30. cikk alkalmazandó.

141. A Bizottság rámutat, hogy az olasz szabályozás akadályozza a más tagállamban jogszerűen előállított és értékesített pótkocsik használatát, ami álláspontja szerint akadályozza az Olaszországba való behozatalukat és értékesítésüket. Egy ilyen intézkedés csak akkor tekinthető a Szerződéssel összeegyeztethetőnek, amennyiben az EK 30. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indok vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltétlenül érvényesítendő követelmények valamelyike igazolja.

142. Ezzel kapcsolatban a Bizottság kifejti, hogy az a tény, hogy az Olasz Köztársaság engedélyezi a más tagállam rendszámával rendelkező és pótkocsit vontató segédmotoros kerékpárok számára a területén való közlekedést, azt bizonyítja, hogy a szóban forgó, a pótkocsik vontatását érintő tilalom semmilyen módon nem kapcsolódik a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos előírásokhoz.

143. A Bizottság végül megjegyzi, hogy a 93/93 és a 97/24 irányelv azon preambulumbekezdései, amelyekre szabályozásának fenntartásával kapcsolatban az Olasz Köztársaság hivatkozik, semmilyen kötelező jelleggel nem bírnak, és azoknak nem is lehet az a céljuk, illetve nem is járhatnak azzal a hatással, hogy a jelen keresetben vitatott nemzeti szabályozást összhangba hozzák a közösségi joggal.

144. Ezen érvekre az Olasz Köztársaság azzal válaszol, hogy a vele szemben felhozott jogsértés a pótkocsik vontatásának az Olaszországban rendszámozott segédmotoros motorkerékpárokra vonatkozó tilalmát érinti, nem pedig a valamely más tagállamban gyártott és olasz területen értékesíteni kívánt segédmotoros kerékpárok és pótkocsik rendszámozásának a megtagadását.

145. Az Olasz Köztársaság egyebekben előadja, hogy a 93/93 és 97/24 irányelv utolsó preambulumbekezdéseiben szereplő fenntartás engedélyezi a vitatott intézkedést. Álláspontja szerint az ilyen fenntartásra az egyes nemzeti területek között meglévő eltérő domborzat szolgál magyarázatul. Ezt csak akkor lehet eltörölni, ha a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok által vontatott pótkocsik típusjóváhagyására, a rendszámozására és közúti forgalomba helyezésére vonatkozó műszaki előírások harmonizálása megtörténne.(86) Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint azonban a hatályos közösségi jog nem ír elő ilyen harmonizációt. Mindezek alapján a pótkocsik kölcsönös elismerése a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik.

146. Az Olasz Köztársaság végül kiemeli, hogy a járművek műszaki jellemzői a közúti közlekedés biztonsága szempontjából fontosak. Ezzel kapcsolatban az olasz hatóságok úgy vélik, hogy a pótkocsit vontató járművek típusjóváhagyására vonatkozó előírások hiányában a szükséges biztonsági feltételek nem teljesülnek.

B –    Értékelés

147. Elsőként meg kell említeni, hogy közösségi jog nem határozza meg a pótkocsit vontató járművek vezetésére és közlekedésére vonatkozó szabályokat.

148. Közösségi szintű harmonizációs rendelkezések hiányában a tagállamok meghatározhatják a közúti közlekedés biztonságának saját területükön megfelelőnek ítélt védelmi szintjét, és meghozhatják a közbiztonság védelmére irányuló intézkedéseket. Mindezek alapján a tagállamok korlátozásokat írhatnak elő a pótkocsik használatával kapcsolatban.

149. Ez a hatáskör azonban nem gyakorolható korlátok nélkül.

150. A tagállamok ugyanis közös vagy harmonizált közösségi szabályok hiányában is kötelesek tiszteletben tartani a Szerződésben rögzített alapvető szabadságokat, köztük az áruk szabad mozgását.(87) Mint ahogy korábban már jeleztem, ez a szabadság az EK 28. cikk értelmében különösen azt írja elő, hogy a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

151. Az azonos hatású intézkedés fogalmának a Bíróság által a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítéletben adott meghatározása azt eredményezi, hogy minden olyan nemzeti szabályozás, amely akadályozza a más tagállamokból behozott termék piacra jutását, az EK 28. cikk hatálya alá tartozik.

152. Az általam végzett elemzés szerint az tehát a kérdés, hogy az olasz szabályozás korlátozhatja‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, és különösen akadályozhatja‑e a más tagállamban jogszerűen előállított és értékesített pótkocsiknak az olasz piacra való bejutását.

153. A jelen ügyben a szóban forgó szabályozás egy olyan rendőrségi intézkedés, amelyet az olasz kormány abból a célból fogadott el, hogy biztosítsa a járművezetők és úthasználók biztonságát. Az intézkedés szerepel a KRESZ‑ben. Ez az intézkedés a pótkocsit használók számára tiltja, hogy segédmotoros kerékpárokhoz, motorkerékpárokhoz, motoros triciklikhez, sőt még négykerekű motorkerékpárokhoz is pótkocsit csatlakoztassanak Olaszország egész területén. Úgy tűnik, hogy ezen elvi tilalomtól nincs semmilyen eltérés. A fent hivatkozott Mickelsson és Roos ügyben hozott ítéletben szereplő szabályozással ellentétben az említett intézkedés nem korlátozza, hanem egész egyszerűen tiltja a termék használatát.

154. Egyebekben a szóban forgó intézkedés nem tesz különbséget aszerint, hogy a pótkocsikat Olaszországban gyártották és forgalmazták, vagy más tagállamokból hozták be.(88) Az Olasz Köztársaság viszonválaszában ugyanis előadja, hogy a tiltó intézkedés valamennyi pótkocsira kiterjed, függetlenül azok gyártási helyétől.(89)

155. Amint azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben is jelezte,(90) a szabályozással érintett pótkocsik különleges piacot jelentenek, ugyanis speciális műszaki tulajdonságokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy motorokhoz csatlakoztathatóak legyenek.

156. A fenti érvek alapján – a közúti biztonság védelme fontosságának a teljes mértékű elismerése mellett, és figyelembe a Közösség és a tagállamok által e területnek szentelt növekvő figyelmet is – úgy vélem, hogy az olasz szabályozás súlyos korlátozásokat ír elő a más tagállamokban letelepedett gyártók és forgalmazók számára.

157. A szóban forgó tilalom azzal a hatással jár, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszi az olasz piacra való bejutást.

158. A tilalom ugyanis olyan terjedelmű, hogy a pótkocsik tekintetében tisztán marginális használattól eltérő használatot nem tesz lehetővé. Ezeknek a pótkocsiknak tehát mindenfajta hasznossága elveszik, mivel azokat nem lehet a szokásos módon, azaz rendeltetésüknek megfelelően használni, vagyis arra, hogy a motor csomagtartójának méretét megnöveljék. Ez a tilalom tehát ily módon visszatartja a forgalmazókat a pótkocsik behozatalától. Az ilyen ügyletnek ugyanis aligha van akkor értelme, ha a forgalmazó tudja, hogy az eszköz nem értékesíthető vagy nem adható bérbe.(91) Ez a tilalom tehát azzal a hatással jár, hogy jelentős mértékben csökkenti a behozatalt.

159. Következésképpen úgy vélem, hogy a kérdéses szabályozás, amely egész egyszerűen tiltja egy árucikk használatát az ország egész területén, a tagállamok közötti kereskedelemnek jelentős, közvetlen és azonnali akadályát képezi. Álláspontom szerint az ilyen szabályozás az EK 28. cikk értelmében vett behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.

160. Ugyanakkor az említett intézkedés nem szükségképpen ellentétes a közösségi joggal. A tagállamok – ahogy láttuk – e szabadságokat korlátozásoknak vethetik alá, amennyiben ez utóbbiakat valamilyen jogos érdek igazolja, illetve ha ezek megfelelőek és arányosak.

161. Az említett intézkedés igazolása tekintetében a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az áruk szabad mozgását akadályozó nemzeti szabályozást, – amennyiben a nemzeti szabályozás megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – az EK 30. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indok vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltétlenül érvényesítendő követelmények valamelyike igazolja.(92)

162. A jelen keresetben az Olasz Köztársaság kifejti, hogy a szóban forgó tilalmat abból a célból írták elő, hogy biztosítsák a közúti közlekedés biztonságát.

163. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e cél olyan közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősül, amely alkalmas lehet az áruk szabad mozgása akadályozásának igazolására.(93)

164. Ennek a tilalomnak azonban arányosnak kell lennie. Ugyanis, még ha a pótkocsit vontató segédmotoros kerékpárok közlekedésére vonatkozó, harmonizált szabályok hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik is annak eldöntése, hogy milyen szinten kívánják biztosítani a járművezetők biztonságát, illetve, hogy e szintet mily módon kell elérni, továbbra is fennáll, hogy ezt csak a Szerződés keretei között, és különösen az arányosság elvének betartása mellett tehetik meg.

165. Annak érdekében, hogy valamely nemzeti szabályozás az arányosság elvének megfeleljen, ellenőrizni kell egyrészt, hogy az alkalmas‑e a célzott érdek védelmére, másrészt, hogy a szabályozás által igénybe vett eszközök nem lépik‑e túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.(94)

166. Nyilvánvaló, hogy ez a szabályozás hatékony eszköze lehet a közlekedők biztonsága védelmének. Ugyanis, amint arra Léger főtanácsnok a jelen ügyre vonatkozó első indítványban rámutatott, bizonyos körülmények között a segédmotoros kerékpár pótkocsival való terhelése veszélyt jelenthet a közlekedésre, mivel e járműszerelvény lassú, és a közúton a forgalmat jelentős mértékben nehezítheti.

167. Ennek ellenére nehéz azt elfogadni, hogy a megtámadott intézkedés megfelel az arányosság követelményének.

168. Az olasz szabályozás ugyanis nem csupán a pótkocsis motorok bizonyos területeken vagy egyes különleges útvonalakon való használatát tiltja, hanem Olaszország teljes területére alkalmazandó, mindenfajta közúti infrastruktúrák és közlekedési feltételek mellett.

169. Az olasz hatóságok nem hivatkoznak olyan jellegű konkrét információra, amely alátámasztaná, hogy az előírt követelmények arányosak az elérni kívánt céllal. A kérdéses tilalom egyebekben csak az Olaszországban rendszámozott segédmotoros kerékpárokat érinti.(95) A más tagállamokban rendszámozott járművek számára tehát engedélyezett, hogy az olasz utakon pótkocsival közlekedjenek.

170. Egyébiránt úgy vélem, hogy a járművezetőknek az olasz szabályozás által elérni kívánt biztonsága a kereskedelem szabadsága szempontjából sokkal kevésbé korlátozó intézkedésekkel is biztosítható. Területi tilalmak vagy korlátozások előírása érdekében az ország területén belül például meg kellene határozni a veszélyesnek ítélt útvonalakat (alpesi területeken áthaladó utak, autópályák, valamint a különösen zsúfolt közutak). Ez a megoldás csökkentené a pótkocsik használatával járó kockázatokat, és bizonyára a kereskedelmet is sokkal kevésbé korlátozná.

171. Úgy vélem mindenesetre, hogy az olasz hatóságok feladata az, hogy az olyan radikális intézkedés elfogadása előtt, mint az általános és abszolút tilalom, alaposan megvizsgálják az alapvető szabadság szempontjából kevésbé korlátozó intézkedések alkalmazásának a lehetőségét, és e lehetőségeket csak akkor vessék el, ha azok alkalmatlan jellege az elérendő cél tekintetében egyértelműen megállapított. Az iratokból nem következik, hogy a nemzeti hatóságok egy ilyen vizsgálatot lefolytattak volna.

172. Tekintettel a fentiekre az az álláspontom, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a segédmotoros kerékpárokra, a motorkerékpárokra, valamint a motoros triciklikre és a négykerekű motorkerékpárokra vonatkozóan pótkocsi vontatását tiltó szabályozást fogadott el és tartott hatályban – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit.

173. Úgy vélem, hogy az Olasz Köztársaság azon érve, amely szerint a 93/93 irányelv és a 97/24 irányelv utolsó preambulumbekezdései megengedik a tagállamok számára az ilyen szabályozás hatályban tartását, nem alkalmas a szóban forgó intézkedésben meghatározott tilalom igazolására.

174. Ugyanis ‑ ahogyan azt Léger főtanácsnok a jelen ügyre vonatkozó indítványában kifejtette ‑, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a közösségi jogi aktusok preambulumának nincs kötelező hatálya, és arra nem lehet hivatkozni sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés, sem az e rendelkezések szövegétől nyilvánvalóan eltérő értelmezés céljából”(96).

175. A 93/93 irányelvnek már az egyszerű olvasatából is kitűnik, hogy maguk az irányelvek a rendelkező részükben az Olasz Köztársaság által hivatkozott preambulumbekezdések közül egyiket sem ismétlik meg. Amint ezzel kapcsolatban Léger főtanácsnok a jelen ügyre vonatkozó indítványának 65. pontjában emlékeztetett, bár az irányelvek preambuluma lehetővé teszi, hogy a Bíróság információhoz jusson a jogalkotó szándékára, valamint az irányelv rendelkezéseinek az értelmezésére vonatkozóan, továbbra is fennáll, hogy amennyiben a preambulumbekezdésben megfogalmazott valamely megfontolás nem kerül konkrét kifejeződésre magában az irányelv rendelkező részében, az irányelv tartalmát kell irányadónak tekinteni.(97)

176. Mindenesetre emlékezni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a másodlagos jog – a jelen esetben egy irányelv – valamely rendelkezése „nem értelmezhető úgy, hogy az engedélyezi a tagállamok számára a Szerződésben az áruk szabad mozgására vonatkozóan előírt szabályokkal ellentétes feltételek előírását”(98).

177. Tekintettel a fentiekre azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a segédmotoros kerékpárokra, a motorkerékpárokra, valamint a motoros triciklikre és a négykerekű motorkerékpárokra vonatkozóan pótkocsi vontatását tiltó szabályozást fogadott el és tartott hatályban – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit.

VI – A költségekről

178. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

VII – Végkövetkeztetések

179. A fenti indokok alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:

–        állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a segédmotoros kerékpárokra, a motorkerékpárokra, valamint a motoros triciklikre és a négykerekű motorkerékpárokra vonatkozóan pótkocsi használatát tiltó szabályozást fogadott el és tartott hatályban – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

---

1 – Eredeti nyelv: francia.

---

2 – A C‑267/91. és C‑268/91. sz., Keck és Mithouard egyesített ügyekben 1993. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑6097. o.).

---

3 – A jelen indítványban ezen gépjárművek jelölésére a motor kifejezést is használom.

---

4 – A jelen esetben a harmadik tanács elé.

---

5 – A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló, 1992. június 30‑i irányelv (HL L 225., 72. o.).

---

6 – A 92/61 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében „a segédmotoros kerékpárok” „két- vagy háromkerekű járművek, melyek olyan motorral rendelkeznek, amelynek a hengerűrtartalma nem nagyobb 50 cm³‑nél a belsőégésű motorok esetében, és amelyeknek a legnagyobb tervezési sebessége 45 km/h”.

---

7 – Lásd az (1)‑(3), (12) és utolsó preambulumbekezdést.

---

8 – Lásd a (8) preambulumbekezdést.

---

9 – A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok tömegéről és méreteiről szóló 1993. október 29‑i irányelv (HL L 311., 76. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 194. o.).

---

10 – A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok egyes alkatrészeiről és jellemzőiről szóló 1997. június 17‑i irányelv (HL L 226., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 3. kötet, 334. o.).

---

11 – Lásd a 93/93/EGK irányelv és 97/24/EK irányelv utolsó preambulumbekezdéseit.

---

12 – A GURI 1992. május 18‑i 114. száma; a továbbiakban: KRESZ.

---

13 – Azok az esetek, amikor vagy hatósági engedéllyel (például fegyvertartási engedély) kell rendelkezni, vagy bizonyos életkort el kell érni egy adott termék megszerzéséhez vagy használatához, vagy pedig azok az esetek, amikor a terméket bizonyos helyeken vagy időpontban tilos használni (például a kórházakban tilos a mobiltelefonok használata).

---

14 – A C‑473/98. sz. Toolex‑ügyben 2000. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑5681. o.) 34‑37. pontja. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egy adott termék használatának elvi tilalmát írja elő, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, még abban az esetben is, ha e tilalomtól az említett szabályozás egyedi eltéréseket enged.

---

15 – A Holland Királyság példaként említ olyan nemzeti szabályozásokat, amelyek sebességkorlátozást vezetnek be az országutakon, illetve a tűzijátékok használatát korlátozzák.

---

16 – A C‑158/04. és C‑159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour‑Marinopoulos egyesített ügyekben 2006. szeptember 14‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑8135. o.).

---

17 – A C‑412/93. sz. Leclerc‑Siplec‑ügyben 1995. február 9‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑179. o.).

---

18 – Kokott főtanácsnok indítványának 44. pontjában található meghatározás szerint „használati módozatok” az olyan „tagállami jogszabályok, amelyek a termékek használatának módját és helyét szabályozzák”.

---

19 – 52‑55. pont.

---

20 – 87. pont.

---

21 – Lásd különösen a C‑194/94. sz. CIA Security International ügyben 1996. április 30‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑2201. o.) 40. pontját, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az áruk szabad mozgása „a Közösség egyik alapja”, valamint a fent hivatkozott Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour Marinopoulos egyesített ügyekben hozott ítélet 14. pontját.

---

22 – A 8/74. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1974., 837. o.).

---

23 – Ugyanaz, 5. pont. Lásd még a 178/84. sz., Bizottság kontra Németország, ún. „sörtisztasági törvény”‑ügyben 1987. március 12‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 1227. o.) 27. pontját; a C‑265/95. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1997. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑6959. o.) 29. pontját; a C‑366/04. sz. Schwarz‑ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑10139. o.) 28. pontját és a C‑265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. április 10‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

24 – A 120/78. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1979., 649. o.).

---

25 – Ennek az ügynek egy olyan nemzeti szabályozás a tárgya, amely a szeszes italok különböző fajtáira vonatkozóan minimális alkoholtartalmat határozott meg. A Bíróság úgy vélte, hogy a német jogszabály azzal, hogy kizárólag olyan alkoholtartalmú italokat minősített gyümölcslikőröknek, amelyeknek alkoholtartalma 25 térfogatszázalék felett van, lehetetlenné téve ezáltal a 15–20 térfogatszázalék közötti alkoholtartalmú francia likőrök értékesítését a Német Szövetségi Köztársaságban, az EK 28. cikk értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősült.

---

26 – A korábbi ítélkezési gyakorlat kritikai elemzéseként lásd ezzel kapcsolatban Hatzopoulos, V., „Exigences essentielles, impératives ou impérieuses: une théorie, des théories ou pas de théorie du tout?”, Revue trimestrielle de droit européen, 2. szám, 1998. április–június, 191. o.

---

27 – Lásd különösen a C‑14/02. sz. ATRAL‑ügyben 2003. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4431. o.) 64. pontját.

---

28 – Lásd White, E., „In search of the limits to article 30 of the EEC Treaty”, Common Market Law Review, 1989., 2. szám, 235. o. és Reich, N., „The »November Resolution« of the European Court of Justice: Keck, Meng and Audi Revisited”, Common Market Law Review, 1994., 449. o.

---

29– A 155/80. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1981., 1993. o.).

---

30 – 12. és 16. pont.

---

31 – A 75/81. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1982., 1211. o.).

---

32 – 8. és 9. pont.

---

33 – 14. pont. Ugyanebben az értelemben lásd Fennelly főtanácsnok a C‑190/98. sz. Graf‑ügyre vonatkozó indítványának 31. és 32. pontját (2000. január 27‑én hozott ítélet, EBHT 2000., I‑493. o.).

---

34  A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet 13. pontja.

---

35 – Ugyanott, a 15. pont. Lásd még a 261/81. sz. Rau‑ügyben 1982. november 10‑én hozott ítéletet (EBHT 1982., 3961. o.), amelynek tárgya egy csomagolási forma használatára való kötelezés; a 179/85. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1986. december 4‑én hozott ítéletet, amelynek tárgya bizonyos formájú palackok használatának korlátozása; a C‑315/92. sz., Verband Sozialer Wettbewerb, ún. „Clinique”‑ügyben 1994. február 2‑án hozott ítéletet (EBHT 1994., I‑317. o.), amelynek tárgya egy kozmetikai termék elnevezése; a C‑317/92. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletet (EBHT 1994., I‑2039. o.), amelynek tárgya a minőség megőrzése idejének feltüntetése; a C‑358/95. sz. Morellato‑ügyben 1997. március 13‑án hozott ítéletet (EBHT 1997., I‑1431. o.), amelynek tárgya a kenyér összetétele; a C‑416/00. sz. Morellato‑ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletet (EBHT 2003., I‑9343. o.), amelynek tárgya az importált termékek címkéi megváltoztatásának szükségessége; valamint a fent hivatkozott Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour Marinopoulos egyesített ügyekben hozott ítéletet, amelynek tárgya egy olyan nemzeti szabályozás, amely ugyanolyan követelményeket ír elő a „bake‑off” termékek eladására, mint a hagyományos kenyérre és pékárukra vonatkozóan.

---

36 – A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet 15. pontja.

---

37 Lásd különösen a C‑292/92. sz., Hünermund és társai ügyben 1993. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑6787. o.) 19‑21. pontját, amelynek tárgya az a szabályozás, amely megtiltotta a gyógyszerészeknek, hogy gyógyszeripari termékeket mozikban, rádióban és televízióban reklámozzanak, a fent hivatkozott Leclerc–Siplec‑ügyben hozott ítélet 21. és 22. pontját, amelynek tárgya egy olyan nemzeti szabályozás, amely tiltja az értékesítési ágazat televíziós reklámozását, valamint a C‑34/95–C‑36/95. sz., De Agostini és TV‑Shop egyesített ügyekben 1997. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑3843. o.) 39. pontját, amelynek tárgya a gyermekeknek szóló televíziós reklámok teljes tilalma.

---

38 Lásd különösen a C‑391/92. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1995. június 29‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1621. o.) 13‑15. pontját, amelynek tárgya a csecsemők részére feldolgozott tej gyógyszertárban való árusítását előíró szabályozás, és a C‑387/93. sz. Banchero‑ügyben 1995. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4663. o.) 34‑36. pontját azzal az olasz szabályozással kapcsolatban, amely a dohánytermékek árusítását csak a hatósági engedéllyel rendelkező forgalmazóknak tartja fenn.

---

39 Lásd különösen a C‑401/92. és C‑402/92. sz., Tankstation ’t Heukske és Boermans egyesített ügyekben 1994. június 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑2199. o.) 12‑14. pontját, amelynek tárgya egy olyan intézkedés, amely a benzinkutak nyitvatartási idejét szabályozza, és a C‑69/93. és C‑258/93. sz., Punto Casa és PPV egyesített ügyekben 1994. június 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑2355. o.) 12‑14. pontját a kereskedelmi árusítóhelyek vasárnapi zárva tartására vonatkozó olasz szabályozással kapcsolatban.

---

40 – A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet 16. pontja.

---

41 – Ugyanott, 17. pont.

---

42 – Lásd különösen Picod, F., „La nouvelle approche de la Cour de justice en matière d’entraves aux échanges”, Revue trimestrielle de droit européen, 2. szám, 1998. április–június 1998., 169. o.; Mattera, A., „De l’arrêt »Dassonville« à l’arrêt »Keck«: l’obscure clarté d’une jurisprudence riche en principes novateurs et en contradictions”, Revue du Marché Unique Européen, 1. szám, 1994., 117. o.; Weatherill, S., „After Keck: some thoughts on how to clarify the clarification”, Common Market Law Review, 1996., 885. o.; Kovar, R., „Dassonville, Keck et les autres: de la mesure avant toute chose”, Revue trimestrielle de droit européen, 2. szám, 2006. április–június, 213. o., és Poiares Maduro, M., „Keck: The End? The Beginning of the End? Or Just the End of the Beginning?”, Irish Journal of European Law, 1994., 36. o.

---

43 – Lásd Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott Leclerc–Siplec‑ügyre vonatkozó indítványának 38. pontját.

---

44 – Egy példával megvilágítva lásd különösen Picod, F., i.m., különösen 172–177. o., valamint Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour Marinopoulos egyesített ügyekre vonatkozó indítványának 27‑29. és 31. pontját.

---

45 – A fent hivatkozott Morellato‑ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének 36. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy körülményeit figyelembe véve „mivel az előcsomagolás előírt követelménye csak az elősütött kenyér készre sütéséből származó kenyér forgalmazását érinti, az elvben kívül eshet az [EK 28. cikk] alkalmazási területén, feltéve hogy valójában nem valósít meg a behozott termékekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést”(36. pont). A jelek szerint a Bíróság arra támaszkodott, hogy a termék csomagolására, tehát annak átdolgozására irányuló követelmény csak a termék értékesítésének utolsó stádiumában volt kötelező, ezért a behozott terméknek a nemzeti piacra jutását nem vonta kétségbe.

---

46 – A C‑470/93. sz. Mars‑ügyben 1995. július 6‑án hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1923. o.). Ennek az ügynek az a német szabályozás a tárgya, amely tiltotta egy olyan, másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termék behozatalát és forgalmazását, amelynek mennyisége egy reklámkampány alkalmával megemelkedett, és amelynek csomagolásán „+ 10%” szöveg szerepelt. A Bíróság megállapította, hogy ez a szabályozás akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mivel arra kényszeríti az importőrt, hogy a termékei kiszerelését a forgalmazási helytől függően eltérően alakítsa ki, és hogy ennek következtében további csomagolási és reklámköltségeket viseljen.

---

47 – Lásd különösen a C‑323/93. sz. Centre d’insémination de la Crespelle ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑5077. o.) 29. pontját azzal a francia szabályozással kapcsolatban, amely a más tagállamból származó vetőmagot importáló gazdasági szereplőknek előírta, hogy a vetőmagot egy kizárólagos engedéllyel rendelkező központnak adják át, valamint a C‑189/95. sz. Franzén‑ügyben 1997. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5909. o.) 71. pontját, amely a szeszes italok behozatalára és forgalmazására vonatkozó svéd engedélyezési rendszerről szól.

---

48  A személyek szabad mozgására (EK 39–EK 48. cikk), a szolgáltatásnyújtás szabadságára (EK 49–EK 53. cikk), valamint a tőke szabad mozgására (EK 49–EK 53. cikk) utalok.

---

49 – A fent hivatkozott Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour Marinopoulos egyesített ügyekre vonatkozó indítvány 25. pontja.

---

50 – A C‑240/83. sz. ADBHU‑ügyben 1985. február 7‑én hozott ítéletben (EBHT 1985., 531. o.) a Bíróság már elismerte, hogy „a kereskedelem szabadságának elve nem tekinthető korlátlannak, ugyanis az a Közösség által elérni kívánt közérdekű célokkal igazolt korlátozásoknak vethető alá, amennyiben nem veszélyeztetik ezen jogok lényegét” (12. pont).

---

51 – Lásd különösen a 113/80. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1981. június 17‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 1625. o.) 7. pontját.

---

52 – Lásd a fent hivatkozott „Cassis de Dijon”‑ügyben hozott ítéletet, a 181/82. sz., Roussel Laboratoria és társai ügyben 1983. november 29‑én hozott ítéletet (EBHT 1983., 3849. o.) és a C‑2/90. sz., Bizottság kontra Belgium, ún. „vallon hulladék”‑ügyben 1992. július 9‑én hozott ítéletet (EBHT 1992., I‑4431. o.).

---

53 – A közösségi bíróságnak azt kell tehát vizsgálnia, hogy az intézkedésben szereplő eszközök alkalmasak‑e a kitűzött cél megvalósítására, és hogy azok nem haladják‑e meg azt a mértéket, amely ezen cél eléréséhez szükséges. Lásd például a C‑463/01. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11705. o.) 78. pontját és a C‑309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11763. o.) 79. pontját.

---

54 – Miként azt a Bíróság a C‑169/91. sz. B & Q ügyben 1992. december 16‑án hozott ítéletében (EBHT 1992., I‑6635. o.) – melynek tárgya egy olyan nemzeti szabályozás, amely korlátozza az üzletek vasárnapi nyitva tartását – kifejtette, hogy az arányossági vizsgálat során együtt kell mérlegelni az elérni kívánt cél megvalósításához fűződő nemzeti érdeket és az áruk szabad mozgásához fűződő közösségi érdeket (15. pont).

---

55 – Lásd még Picod, F., i.m., különösen 184‑189. o.; O’Keeffe, D. és Bavasso, A., F., „Four freedoms, one market and national competence: in search of a dividing line”, Liber Amicorum Slynn, Kluwer Law International, Hága, 2000., 541. o., különösen 550. o.; Barnard, C., „Fitting the remaining pieces into the goods and persons jigsaw”, European Law Review, 1. szám, 2001., 26. kötet, 35. o.; Snell, J., „Goods and services in EC Law: a study of the relationship between the freedoms”, Oxford University Press, London, 2002.; Oliver, P. és Enchelmaier, S., „Free movement of goods: recent developments in the case law”, Common Market Law Review, 2007., 649. o., különösen 666‑671. o.; Weatherill, S., i.m.; Tryfonidou, A., „Was Keck a Half baked Solution After All?”, Legal Issues of Economic Integration, Kluwer Law International, Hága, 2007., 167. o., különösen 178. o., és Prete, L., „Of Motorcycle Trailers and Personal Watercrafts: the Battle over »Keck«”, Legal Issues of Economic Integration, Kluwer Law International, Hága, 2008., 133. o. Lásd Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott Leclerc–Siplec ügyre vonatkozó indítványát, Tizzano főtanácsnoknak a C‑442/02. sz. CaixaBank France ügyre vonatkozó indítványát (2004. október 5‑én hozott ítélet, EBHT 2004., I‑8961. o.) és Poiares Maduro főtanácsnok fent hivatkozott Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour Marinopoulos egyesített ügyekre vonatkozó indítványát is.

---

56 – Kiemelés tőlem.

---

57 – A közös piac fogalma – ahogyan azt a Bíróság meghatározta – a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó összes akadály megszüntetését célozza (lásd e tekintetben a 15/81. sz. Schul‑ügyben 1982. május 5‑én hozott ítélet (EBHT 1982., 1409. o.) 33. pontját).

---

58 – Lásd különösen a C‑126/91. sz. Yves Rocher ügyben 1993. május 18‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑2361. o.) 21. pontját.

---

59 – Lásd különösen a B & Q ügyben hozott ítélet 15. pontját.

---

60 – Lásd különösen a C‑69/88. sz. Krantz‑ügyben 1990. március 7‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑583. o.) 11. pontját, a C‑379/92. sz. Peralta‑ügyben 1994. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑3453. o.) 24. pontját, a C‑134/94. sz. Esso Española ügyben 1995. november 30‑án hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4223. o.) 24. pontját és a C‑67/97. sz. Bluhme‑ügyben 1998. december 3‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8033. o.) 22. pontját.

---

61 – A C‑20/03. sz., Burmanjer és társai ügyben 2005. május 26‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑4133. o.) 31. pontja.

---

62 – A C‑212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1‑jén hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

63 – A fent hivatkozott CaixaBank France ügyben hozott ítélet 12. és 14. pontja.

---

64 – Ugyanott, a 12. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

65 – A C‑452/04. sz. ügyben 2006. október 3‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑9521. o.).

---

66 – 46. és 49. pont.

---

67 – 48. pont.

---

68 – A C‑190/98. sz. ügyben 2000. január 27‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑493. o.).

---

69 – 23. pont (kiemelés tőlem).

---

70 – A C‑415/93. sz. ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4921. o.).

---

71 – 92‑104. pont, különösen a 103. pont.

---

72 – Lásd e tekintetben a Bíróság előtt folyamatban lévő a C‑500/06. sz. Corporación dermoestética ügyre vonatkozó indítványom 73. pontját.

---

73 – 5. pont (kiemelés tőlem).

---

74– 17. pont (kiemelés tőlem).

---

75 – Lásd különösen Fennelly főtanácsnok fent hivtkozott Graf‑ügyre vonatkozó indítványának 19. pontját, és Tizzano főtanácsnok fent hivatkozott CaixaBank France ügyre vonatkozó indítványának 72. pontját.

---

76 – A C‑405/98. sz. ügyben 2001. március 8‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑1795. o.).

---

77 – 18‑25. pont.

---

78 – 43. pont. Lásd a C‑322/01. sz. Deutscher Apothekerverband ügyben 2003. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑14887. o.) 34. pontját is, amelyben a Bíróság mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősített egy olyan intézkedést, amely gyógyszerek postai úton történő eladását tiltja azon indokkal, hogy az alkalmas lehet arra, hogy a más tagállamból származó termékek piacra jutását hátrányosabban érintse, mint a nemzeti termékekét (74. pont).

---

79 – 73. pont. Tizzano főtanácsnok különösen a Bíróságnak az áruk szabad mozgása terén alkalmazott megközelítésére utalt.

---

80 – A Bíróság így jár el, ha kiderül, hogy az egyik alapvető szabadság a másikhoz képest másodlagos, és az adott rendelkezés ahhoz kapcsolódhat. Lásd a lottó szervezésére vonatkozóan a C‑275/92. sz. Schindler‑ügyben 1994. március 24‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1039. o.) 22. pontját; valamint egy játékmodell működtetésére és használatára vonatkozóan a C‑36/02. sz. Omega‑ügyben 2004. október 14‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑9609. o.) 25‑27. pontját.

---

81 – A C‑390/99. sz. ügyben 2002. január 22‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑607. o.).

---

82 – 41. pont.

---

83 – A C‑384/93. sz. Alpine Investments ügyben 1995. május 10‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1141. o.), amelynek tárgya az ügyfelek telefonon történő toborzását tiltó holland szabályozás.

---

84 – 38. pont (kiemelés tőlem). Lásd még a C‑254/98. sz. TK‑Heimdienst ügyben 2000. január 13‑án hozott ítélet 29. pontját, amelynek tárgya annak az osztrák szabályozásnak az EK 28. cikkel való összhangja, amely pékáruk, hentesáruk, felvágottak és egyéb élelmiszerek házaló kereskedelem útján történő értékesítéstől szól, és amely ítéletben a Bíróság kifejezetten a piacra jutás kritériumára és a fent hivatkozott Alpine Investments ügyben hozott ítéletre hivatkozott.

---

85 – Ezzel kapcsolatban Léger főtanácsnok erre az ügyre vonatkozó indítványának 20‑27. pontjára hivatkozom.

---

86 – Az Olasz Köztársaság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a másfajta járművel vontatott pótkocsikra vonatkozóan már létezik ilyen szabályozás.

---

87 – Lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 24. és azt követő pontjait.

---

88 – Az iratokból következik, hogy ilyen típusú hazai gyártású pótkocsik nincsenek.

---

89 – 2. pont.

---

90 – Arra a beadványra utalok, amelyet a Bizottság az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitásakor nyújtott be (3. pont).

---

91 – Ezzel kapcsolatban Kokott főtanácsnok fent hivatkozott Mickelsson és Roos ügyre vonatkozó indítványára hivatkozom. Kokott főtanácsnok ugyanis indítványának 45. pontjában kiemelte, hogy valamely termék használatát szabályozó az intézkedések (így például a közforgalmi útról terepjáróval az erdőbe történő behajtás tilalma vagy az autópályákra vonatkozó sebességkorlátozások) esetlegesen visszatartanak egyes személyeket attól, hogy terepjárót vagy különösen gyors autót vásároljanak, mivel azokat nem használhatják úgy, ahogy kívánják, és a használati korlátozás így potenciális akadályt képez a Közösségen belüli kereskedelemre nézve.

---

92 – Lásd a fent hivatkozott „Cassis de Dijon”‑ügyben hozott ítéletet.

---

93 – Lásd a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatban a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Lásd többek között a közbiztonság területén a szabályozás alkalmazásáról szóló, 2004. április 6‑i bizottsági ajánlást (HL L 111., 75. o.); „Az európai közúti közlekedés biztonságát célzó cselekvési program – a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010‑re: közös felelősség” című bizottsági közleményt (COM [2003] 311 végleges), és a közúti közlekedés biztonságának a növeléséről szóló, 2000. június 26‑i tanácsi állásfoglalást (HL C 218., 1. o.).

---

94 – Lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet 78. pontját, a fent hivatkozott Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügyben hozott ítélet 79. pontját, valamint a C‑297/05. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑7467. o.) 76. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

95 – Az Olasz Köztársaság ellenkérelmének 2. pontja.

---

96 – Lásd különösen a C‑162/97. sz., Nilsson és társai ügyben 1998. november 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑7477. o.) 54. pontját és a C‑136/04. sz. Deutsches Milch‑Kontor ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑10095. o.) 32. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

97 – Léger főtanácsnok a C‑444/03. sz. Meta Fackler ügyre vonatkozó, 2005. május 12‑én ismertetett indítványának (EBHT 2005., I‑3913. o.) 70. pontjára utal.

---

98 – A C‑47/90. sz., Delhaize és Le Lion ügyben 1992. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 1992., I‑3669. o.) 26. pontja. Lásd továbbá a fent hivatkozott „Clinique”‑ügyben hozott ítélet 12. pontját, amelyben a Bíróság megállapította, hogy „az irányelveket […], ahogy a másodlagos jog valamennyi jogszabályát, a Szerződésben az áruk szabad mozgására vonatkozóan előírt szabályok alapján kell értelmezni”.