M. POIARES MADURO

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2006. április 6.¹(1)

C‑282/04. és C‑283/04. sz. egyesített ügyek

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Holland Királyság

(„Szabad tőkemozgás – A holland állam különleges részvényei [»golden shares«] a KPN és a TPG társaságban”)

1.        A jelen ügyek a holland államnak a KPN NV (a továbbiakban: KPN) illetve a TPG NV (a továbbiakban: TPG) társaságban meglévő különleges részvényeivel („golden shares”) kapcsolatosak. A Bizottság álláspontja szerint Hollandia azzal, hogy megtartotta különleges részvényeit e vállalkozásokban, nem teljesítette az EK 43. és az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit. Ezek az ügyek szükségessé teszik, hogy a Bíróság pontosítsa, milyen korlátokat állít a közösségi jog a tagállamokkal szemben, amikor azok piaci szereplőként lépnek fel.

I –    A tényállás és a pert megelőző eljárás

2.        1989-ben a postai, távközlési és a telefonszolgáltatással megbízott holland állami vállalatot részvénytársasággá alakították át, Koninklijke PTT Nederland NV (a továbbiakban: PTT) néven. A PTT tőzsdei bevezetése 1994‑ben történt. A holland állam értékesítette az alaptőke 30%‑át megtestesítő első részvénysorozatot.

3.        A tőzsdei bevezetéssel egyidejűleg módosították a társaság alapszabályát, a különleges részvények holland állam javára történő bevezetésével. A különleges részvényekhez számos társasági döntést illetően előzetes jóváhagyási jog fűződik. A holland állam e jogok gyakorlására vonatkozóan megállapodást kötött a PTT‑vel (az ún. „Afspraak op Hoofdlijnen”, a továbbiakban: megállapodás). E megállapodás szerint a holland állam e jogait nem használhatja arra, hogy az érintett társaságokat megvédje a nem kívánt irányításváltással szemben. 1995‑ben a holland állam értékesítette az alaptőke mintegy 20%‑át megtestesítő második részvénysorozatot.

4.        1998‑ban a PTT két önálló társaságra vált szét: a KPN‑re (távközlési szolgáltatások), illetve a TPG‑re (logisztikai és terjesztési szolgáltatások). A holland állam birtokában lévő különleges részvényekhez kapcsolódó jogok lényegében változatlanok maradtak.

5.        A Hollandia által a KPN‑ben birtokolt különleges részvények (a C‑282/04. sz. ügy) a következő kérdésekre vonatkozó döntések tekintetében biztosítanak előzetes jóváhagyási jogot:

–        a társaság részvénykibocsátása és a törzsrészvények birtokosait megillető elsőbbségi jogok korlátozása vagy kizárása;

–        az A típusú elsőbbségi részvények birtokosaihoz intézendő pótbefizetési felhívás;

–        a törzsrészvényekben jegyzett alaptőke több mint 1%‑át megtestesítő törzsrészvények társaság általi megszerzése vagy átruházása;

–        a távközlési törvény 11. cikke szerinti jogi személyekre vonatkozó szavazati jogok gyakorlása a megszűnésre, az egyesülésre vagy szétválásra, illetve a saját részvények e jogi személyek általi megszerzésére vonatkozóan, valamint e jogi személyek alapszabályának a felsorolt területeket érintő módosítása;

–        a konszolidált mérleg szerint a társaság saját tőkéjének 30% alá csökkenésével járó beruházásokra vonatkozó igazgatótanácsi határozat;

–        az igazgatótanácsnak a társaság részvényei utáni és/vagy a tartalék terhére történő osztalékfizetésre vonatkozó javaslata;

–        a társaságot érintő bármilyen egyesülés vagy szétválás;

–        a társaság megszűnése;

–        a társaság alapszabályának bármilyen, a társaság céljának megváltoztatására irányuló módosítása, ha a módosítás koncessziók vagy engedélyek végrehajtására, a különleges részvény vagy a B elsőbbségi részvények megszüntetésére, a felügyelőbizottsági tagok számának a kommunikáció- és közmunkaügyi miniszter általi meghatározására, a különleges részvényhez fűződő jogok módosítására vonatkozik;

–        az aranyrészvények visszavásárlása.

6.        A Hollandia által a TPG‑ben birtokolt különleges részvényekhez (a C‑283/04. sz. ügy) azonos vagy hasonló jogok fűződnek, mint a KPN‑ben birtokolt különleges részvényekhez, vagyis jóváhagyási jog a következő kérdésekre vonatkozó döntések tekintetében:

–        a társaság részvénykibocsátása és a törzsrészvények birtokosait megillető elsőbbségi jogok korlátozása vagy kizárása;

–        az A típusú elsőbbségi részvények birtokosaihoz intézendő pótbefizetési felhívás;

–        a törzsrészvényekben jegyzett alaptőke több mint 1%-át megtestesítő törzsrészvények társaság általi megszerzése vagy átruházása;

–        a távközlési törvény 11. cikke szerinti jogi személyekre vonatkozó szavazati jogok gyakorlása a megszűnésre, az egyesülésre vagy szétválásra, illetve a saját részvények e jogi személyek általi megszerzésére vonatkozóan, valamint e jogi személyek alapszabályának a felsorolt területeket érintő módosítása;

–        a konszolidált mérleg szerint a társaság saját tőkéjének 15 % alá csökkenésével járó beruházásokra vonatkozó igazgatótanácsi határozat;

–        az igazgatótanácsnak a társaság részvényei utáni és/vagy a tartalék terhére történő osztalékfizetésre vonatkozó javaslata;

–        a társaságot érintő bármilyen egyesülés vagy szétválás;

–        a társaság megszűnése;

–        a társaság alapszabályának bármilyen, a társaság céljának megváltoztatására irányuló módosítása, ha a módosítás koncessziók vagy engedélyek végrehajtására, a különleges részvény vagy a B elsőbbségi részvények megszüntetésére, a felügyelőbizottsági tagok számának a kommunikáció- és közmunkaügyi miniszter általi meghatározására, a különleges részvényhez fűződő jogok módosítása vonatkozik;

–        az aranyrészvények visszavásárlása.

7.        2000. július 28‑án a Bizottság két felszólító levelet küldött a Holland Királyságnak, az egyiket a KPN, a másikat a TPG vonatkozásában. Ezt követően mindkét társasággal szemben megindult az eljárás.

8.        2000. július 28‑i, a KPN‑re vonatkozó levelében a Bizottság közölte a holland kormánnyal, hogy álláspontja szerint a KPN alapszabályában található, a Hollandia által birtokolt különleges részvényekhez fűződő jogokkal, valamint a holland államnak a KPN felügyelőbizottságában meglévő képviseletével kapcsolatos rendelkezések ellentétesek a Szerződésnek a tőke szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel.

9.        A holland kormány 2000. november 8‑i válaszlevelében kifejtette, hogy a holland államnak a KPN-ben a különleges részvényei, illetve a kormány által jelölt felügyelőbizottsági tagok révén való jelenléte nem korlátozza sem a tőke szabad mozgását, sem a letelepedés szabadságát.

10.      A Bizottság – mivel nem találta megfelelőnek a holland kormány válaszát – 2003. február 6‑án indokolással ellátott véleményt intézett a Holland Királysághoz, amely szerint Hollandia azzal, hogy megtartotta a KPN társaságban birtokolt különleges részvényeit és azon jogát, hogy tagokat jelöljön a KPN felügyelőbizottságába, nem teljesítette az EK 43. és az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit. Hollandia 2003. április 28‑i válaszlevelében továbbra sem osztotta a Bizottság álláspontját.

11.      A Bizottság 2004. június 30‑án a Bíróság elé vitte az ügyet. A felügyelőbizottsági tagok jelölésével kapcsolatos kifogását azonban nem tartotta fenn, tekintve, hogy e jogosultságot addigra törölték az alapszabályból.

12.      2000. július 28‑i, a TPG‑re vonatkozó levelében a Bizottság közölte a holland kormánnyal, hogy álláspontja szerint a TPG alapszabályában található, a Hollandia által birtokolt különleges részvényekhez fűződő jogokkal, valamint a holland államnak a TPG felügyelőbizottságában meglévő képviseletével kapcsolatos rendelkezések ellentétesek a Szerződésnek a tőke szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel.

13.      A holland kormány 2000. november 8‑i válaszlevelében kifejtette, hogy a holland államnak a különleges részvényei, illetve a kormány által jelölt felügyelőbizottsági tagok révén a TPG–ben megvalósuló jelenléte nem korlátozza sem a tőke szabad mozgását, sem a letelepedés szabadságát. A holland kormány hozzátette, hogy még ha fennállna is a szabad tőkemozgásnak vagy a letelepedés szabadságához fűződő jognak a korlátozása, ezt a korlátozást igazolná az egyetemes postai szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítására irányuló célkitűzés.

14.      A Bizottság – mivel nem találta megfelelőnek ezt a választ – 2003. február 6‑án indokolással ellátott véleményt intézett a Holland Királysághoz. Hollandia, amelyet még mindig nem győzött meg a Bizottság álláspontja, 2003. április 28‑i levelében válaszolt.

15.      A Bizottság 2004. július 1‑jén a Bíróság elé vitte az ügyet. A KPN-ügyhöz hasonlóan a Bizottság a felügyelőbizottsági tagok jelölésével kapcsolatos kifogását nem tartotta fenn, tekintve, hogy e jogosultságot addigra törölték az alapszabályból.

16.      A 2005. november 23‑i végzéssel a két ügy az eljárási szabályzat 43. cikke alapján a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal végett egyesítésre került.

II – Értékelés

17.      A Bizottság álláspontja szerint Hollandia mind az EK 43. cikket, mind az EK 56. cikket megsértette. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatához igazodva elsőként az EK 56. cikkre vonatkozó érvelést fogom vizsgálni.(2)

18.      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a holland állam által a KPN és a TPG társaságban birtokolt különleges részvényekhez fűződő jogok megnehezíthetik az adott társaság részvényeinek megszerzését, és más tagállamok befektetőit könnyen visszatarthatják attól, hogy ilyen befektetéseket eszközöljenek. E jogok gyakorlása korlátozhatja e társaságok ügyvezetésében és ellenőrzésében való tényleges részvételt. Ezáltal Hollandiának a KPN‑ben és a TPG‑ben meglévő részesedése akadályozhatja, vagy kevésbé vonzóvá teheti a más tagállamokból érkező közvetlen befektetéseket. A különleges részvények ezért az EK 56. cikke szerinti, a szabad tőkemozgásra vonatkozó korlátozást jelentenek.

19.      Védekezésképpen Hollandia mindenekelőtt azzal érvel, hogy az EK 56. cikk nem alkalmazható, mivel a KPN és a TPG részvényeseként az állam piaci szereplőként, nem pedig közhatalomként cselekszik. Legelőször ezt az érvet vizsgálom meg.

A –    Alkalmazandó‑e az EK 56. cikk az államra, amikor piaci szereplőként cselekszik?

20.      A holland kormány álláspontja szerint a KPN-ben és a TPG-ben birtokolt különleges részvények nem tartoznak az EK 56. cikk hatálya alá, mivel a holland állam nem mint közhatalom, hanem mint magánrészvényes birtokolja e részvényeket. A holland társasági jogban gyakoriak a különleges részvények vagy „elsőbbségi részvények”. A holland államnak a KPN‑ben és a TPG‑ben birtokolt különleges részvényeihez fűződő jogok nem különböznek a magánrészvényesek számára általában biztosított jogoktól. Az állam ugyanolyan módon élt a társasági jog által számára biztosított lehetőségekkel, ahogyan azokkal bárki más élt volna.

21.      Nem osztom ezt a véleményt.

22.      A Szerződésnek a személyek szabad mozgására, a tőke szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései attól függetlenül rónak kötelezettségeket a tagállamok nemzeti hatóságaira, hogy azok közhatalomként vagy magánjogi szereplőként cselekszenek‑e.(3) A tagállamok a szabad mozgással kapcsolatos jogszabályok hatálya alatt állnak, amelyeknek egyértelműen nem közhatalomként való funkcionális minőségük folytán címzettjei, hanem szervi minőségük folytán, mint a Szerződés aláírói.(4) A tagállamok – ha piaci szereplőként cselekszenek – alávethetők olyan korlátozásoknak, amelyek más piaci szereplőkre nem vonatkoznak, amennyiben ezek a szabályok magánszemélyek számára nem keletkeztetnek kötelezettségeket.(5)

23.      Annak megállapításához továbbá, hogy korlátozza‑e a tőke szabad mozgását, ha az állam különleges jogosultságokat élvez valamely vállalkozás tekintetében, lényegtelen, hogy milyen módon jutott e jogosultságokhoz, és azok milyen jogi formát öltenek. Az a körülmény, hogy az állam nemzeti társasági joga keretei között cselekszik, nem jelenti azt, hogy az őt megillető különleges jogosultságok nem jelenthetnek korlátozást az EK 56. cikk értelmében.(6)

24.      Ezenkívül még ha a holland hatóságok mentesek volnának is az EK 56. cikk hatálya alól, amikor – mint bármely más részvényes – az általános társasági jog keretei között cselekszenek, fel kellene tenni a kérdést, hogy az olyan szabályozás, amely alapján bizonyos részvényesek a piaci folyamattól való megóvásuk érdekében különleges jogokat kaphatnak, nem jelentheti‑e önmagában is a tőke szabad mozgásának korlátozását. Az ilyen típusú szabályozás azáltal korlátozhatja a nemzeti piacon a tőkéhez való hozzáférést, hogy védi egyes piaci szereplők helyzetét, akik ott erős pozíciót szereztek meg. Ráadásul ezek a szereplők valószínűleg belföldi részvényesek. Az ilyen típusú szabályozás ezért a más tagállamban letelepedett befektetők számára akadályozhatja a nemzeti piacra jutást.(7)

25.      Következésképpen elutasítandó az az érvelés, amely szerint mivel a társasági jog szabályai szerint az elsőbbségi részvények nem szokatlanok, a holland államnak a KPN‑ben és a TPG‑ben fennálló különleges jogosultságai nem tartoznak az EK 56. cikk hatálya alá.

B –    Az EK 56. cikknek a vitatott különleges jogokra való alkalmazása

26.      Ezekben az ügyekben lényegében az a feladat hárul a Bíróságra, hogy definiálja azokat a határokat, amelyeket a közösségi jog állít a tagállamokkal szemben, amikor azok piaci szereplőként lépnek fel a piacon. Ez a fajta fellépés, amely ellentétes az állami cselekvés olyan hagyományos formáival, mint a jogszabályalkotás vagy az állami tulajdon, arra irányuló kísérlet, hogy a privatizált gazdasági ágazatban az állam megőrizzen valamennyi közhatalmi befolyást.

27.      Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok az EK 295. cikkből azt vezette le, hogy mivel az állam az állami tulajdon révén elméletileg teljes ellenőrzése alatt tarthat társaságokat, a privatizált társaságok esetében bizonyos különleges jogok révén szükségképpen korlátozottabb befolyással bír.(8) A Bíróság nem követte ezt az érvelést. Kimondta, hogy a tagállamok „nem hivatkozhatnak az EK 295. cikkben említett tulajdoni rendjükre a Szerződés által biztosított szabadságok olyan korlátozásainak igazolása érdekében, amelyek privatizált vállalatokban fennálló részvényesi minőségükből fakadó előjogaikból erednek”.(9)

28.      Úgy vélem, a Bíróság álláspontja összhangban van azon más területekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, ahol a tekintetben merülnek fel kérdések, hogy az államra milyen korlátok vonatkoznak akkor, amikor piaci szereplőként cselekszik. Ha az állam elhatározza valamely adott piaci ágazat megnyitását, cselekvésének összeegyeztethetőnek kell lennie e döntéssel. Az összeegyeztethetőségre vonatkozó követelmény abból fakad, hogy biztosítani kell, hogy az állami cselekvés összhangban álljon vagy a piaci, vagy a politikai folyamattal.(10)

29.      A korábban állami tulajdonban lévő társaságok privatizációja esetében ez a követelmény különösen lényeges. A Szerződés megengedi a tagállamoknak, hogy egyes társaságokat állami tulajdonban tartsanak. Azt viszont nem engedi meg számukra, hogy szelektív alapon korlátozzák a piaci szereplők bizonyos gazdasági ágazatokhoz való hozzáférését, amint ezek az ágazatok magánkézbe kerültek. Ha az állam jogosult lenne a privatizált társaságok feletti piaci ellenőrzés különleges formáinak megtartására, könnyen meghiúsíthatná a szabad mozgásra vonatkozó szabályok alkalmazását azáltal, hogy szelektív alapon, a megkülönböztetés lehetőségét rejtve biztosít hozzáférést a nemzeti piac alapvető fontosságú területeihez.

30.      Amikor az állam egy társaságot privatizál, a tőke szabad mozgása megkívánja e társaság gazdasági önállóságának megvédését, hacsak nincs szükség a közösségi jog által elismert fontos közérdek védelmére. Így a privatizált társaságok fölötti bármilyen állami befolyásnak, mivel az a szokásos piaci folyamaton kívül történik, az e társasághoz kötődő általános gazdasági érdekű tevékenységek kifejtéséhez kell kapcsolódnia.

31.      A Bíróságnak a Bizottság kontra Belgium ügyben 2002. június 4‑én hozott ítéletét is ebben az értelemben kell olvasni. A Bíróság elismerte, hogy „bizonyos aggodalmak igazolhatják, hogy az eredetileg állami tulajdonú, majd privatizált vállalkozásokban az állam megtart valamilyen fokú befolyást, ha ezek a vállalkozások közérdekű vagy stratégiai szolgáltatásokkal kapcsolatos területeken működnek”.(11) Egyértelmű azonban, hogy az ilyen befolyás szigorúan csak arra korlátozódhat, hogy biztosítsa az alapvető fontosságú közérdek[ből eredő] kötelezettségek teljesítését.(12) Ennek megfelelően a Bíróság hangsúlyozta „az érintett vállalkozás döntési szabadsága tiszteletben tartásának elvét”.(13) Ezért az államnak konkrétan meg kell határoznia a védelemben részesítendő közérdeket. Továbbá az állam számára különleges jogokat biztosító szabályoknak objektív és pontos szempontokon kell alapulniuk, amelyek nem haladják meg az e közérdek biztosításához szükséges mértéket, és garantálniuk kell a hatékony bírósági felülvizsgálat lehetőségét.(14)

32.      A korábbi ítélkezési gyakorlat alapján úgy tűnik, aligha lehet kétséges, hogy a KPN‑ben és a TPG‑ben birtokolt különleges részvények a szabad tőkemozgás korlátozását jelentik. Előzetes jóváhagyási joggal ruházzák fel az államot egy sor fontos döntés tekintetében, amelyekbe beletartoznak a részvényesek közgyűlésének a társaság egyesülésére, szétválására vagy megszűnésére vonatkozó döntései, valamint az alapszabály különböző módosításai. Ez az előzetes jóváhagyási rendszer „önmagában kihat a részvényt megszerző személy helyzetére”(15), és ezért alkalmas arra, hogy „más tagállami befektetőket elriasszon attól, hogy e vállalkozások tőkéjébe fektessenek be”.(16) Az államot a KPN és a TPG vonatkozásában megillető különleges jogosultságok tehát a szabad tőkemozgás korlátozását jelentik.(17)

33.      Ezért minden egyes esetben külön vizsgálandó, hogy a korlátozást igazolja‑e jogszerű cél, és amennyiben igen, tiszteletben tartják‑e az arányosság elvét.(18)

34.      A holland kormány a KPN esetében nem hivatkozik semmilyen, lehetséges közérdeken alapuló kényszerítő okra. Hollandia tehát a KPN‑ben birtokolt különleges részvényei tekintetében nem teljesítette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit.(19)

35.      A TPG esetében azonban a holland kormány arra hivatkozik, hogy biztosítani kell az egyetemes postai szolgáltatás megfelelő nyújtásának fenntartását. Hollandia kifejti, hogy a TPG‑ben birtokolt különleges részvényei lehetővé teszik számára a társaság fizetőképességének és fennmaradásának megvédését. Azzal érvel, hogy mivel jelenleg a TPV az egyetlen olyan vállalkozás, amely képes a nemzeti jog által megkövetelt terjedelmű és minőségű egyetemes postai szolgáltatást nyújtani, e szolgáltatásnyújtás garantálása érdekében biztosítani kell a TPG fizetőképességét és fennmaradását.

36.      Nem vitatott, hogy az egyetemes postai szolgáltatás megfelelő nyújtásának garantálása közérdeken alapuló kényszerítő okot jelenthet.(20) Ezért meg kell állapítani, hogy szükségesek‑e a holland államot megillető különleges jogosultságok az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásának biztosításához, és hogy ez a cél a szabad tőkemozgást kevésbé korlátozó eszközökkel is megvalósítható lenne‑e.(21)

37.      E tekintetben egyetértek a Bizottsággal abban, hogy semmi nem indokolja azt a feltételezést, miszerint a szóban forgó különleges jogosultságok hiányában a TPG ügyvezető szervei nem tudják megfelelően megvédeni a társaság fizetőképességét és fennmaradását. Nem nyert bizonyítást, hogy annak valószínűsége, hogy az elsietett befektetések a megfelelő egyetemes postai szolgáltatásnyújtás fenntartását veszélyeztető pénzügyi nehézségeket okozhatnának a TPG-nek, olyan mértékű, amely igazolná a jelen eljárás tárgyát képező kiterjedt és általános előzetes jóváhagyási rendszert.

38.      Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a holland állam által a TPG-ben birtokolt különleges jogok nem korlátozódnak a TPG mint az egyetemes postai szolgáltatásnyújtó tevékenységeire.(22) A Bizottság mindenképpen helyesen mutatott rá arra, hogy az egyetemes postai szolgáltatás megfelelő működését alkalmasabb és kevésbé korlátozó, az e területen meglévő közösségi szabályozás keretébe illeszkedő eszközökkel is biztosítani lehet.(23)

39.      Ezenkívül az előzetes jóváhagyási rendszer nem világos és objektív, bírói felülvizsgálat tárgyát képező szempontokon alapul. A magánjog általános szabályai, valamint a TPG és az állam által kötött megállapodás mindössze azt követeli meg, hogy az állam ésszerű módon gyakorolja a jogait. A TPG alapszabálya ráadásul a különleges részvények birtokosát nem kötelezi arra, hogy jogai gyakorlását szabályszerű indokolással támassza alá. Ebben az értelemben a különleges jogok itt vizsgált rendszere különbözik attól, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítéletében(24) jóváhagyott.

40.      Következésképpen azt kell megállapítani, hogy a TPG-ben birtokolt különleges részvényekhez fűződő különleges jogosultságok rendszere meghaladja az egyetemes postai szolgáltatás megfelelő nyújtásának biztosításához szükséges mértéket. Ezért Hollandia – azzal, hogy megtartotta a TPG-ben birtokolt különleges részvényeit – nem teljesítette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit.

C –    Az EK 43. cikkre vonatkozó bizottsági kifogás

41.      A Bizottság előadja, hogy a KPN‑ben és a TPG‑ben birtokolt különleges jogok az EK 43. cikkel is ellentétesek. A felek között azonban egyetértés van a tekintetben, hogy az EK 43. cikk alapján végzett értékelés ugyanahhoz az eredményhez vezetne, mint az EK 56. cikk alapján végzett értékelés. A különleges részvényekre vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlatban ugyanis a Bíróság álláspontja az volt, hogy nincs szükség az EK 43. cikk alapján történő külön vizsgálatra.(25) A Bíróság kimondta, hogy amennyiben a kérdéses különleges jogosultságok a letelepedés szabadságának korlátozását vonják maguk után, az ilyen korlátozások „a […] szabad tőkemozgás akadályainak közvetlen következményei, amelyektől elválaszthatatlanok”.(26) Azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen ügyben szintén ezt a megközelítést alkalmazza.

III – Végkövetkeztetések

42.      Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:

–        a C‑282/04. sz. ügyben állapítsa meg, hogy a Holland Királyság – azzal, hogy a Koninklijke KPN NV társaság alapszabályában fenntartott bizonyos rendelkezéseket, amelyek szerint e társaság alaptőkéje olyan, a holland állam birtokában lévő különleges részvényt foglal magában, amely a társaság arra jogosult szervei bizonyos döntéseinek jóváhagyására vonatkozóan különleges jogokat biztosít a holland államnak – nem teljesítette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        a C‑283/04. sz. ügyben pedig állapítsa meg, hogy a Holland Királyság – azzal, hogy a TPG NV társaság alapszabályában fenntartott bizonyos rendelkezéseket, amelyek szerint e társaság alaptőkéje olyan, a holland állam birtokában lévő különleges részvényt foglal magában, amely a társaság arra jogosult szervei bizonyos döntéseinek jóváhagyására vonatkozóan különleges jogokat biztosít a holland államnak – nem teljesítette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit.

---

1 – Eredeti nyelv: portugál.

---

2 – A C‑367/98. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2002. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑4731. o.); a C‑483/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑4781. o.); a C‑503/99. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2002. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑4809. o.); a C‑463/00. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. május 13‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4581. o.); a C‑98/01. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2003. május 13‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4641. o.).

---

3 – Ezt a kérdéskört nem szabad összekeverni azzal, hogy magánintézményekre kiterjednek‑e a szabad mozgásra vonatkozó szabályok. Ha valamely magánintézmény közfeladatot lát el, arra lehet következtetni, hogy ezen intézményen keresztül az állam cselekszik, ezért a szabad mozgásra vonatkozó szabályok ratio personae alkalmazandók [rá]. Lásd például a 266/87. és 267/87. sz., Association of Pharmaceutical Importers és társai egyesített ügyekben 1989. május 18‑án hozott ítéletet (EBHT 1989., 1295. o.); a C‑16/94. sz. Dubois-ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑2421. o.) 20. pontját; a C‑157/02. sz., Rieser Internationale Transporte ügyben 2004. február 5‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑1477. o.) 24. pontját; valamint Kokott főtanácsnok C‑470/03. sz., AGM‑COS.MET ügyre (a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő ügy) vonatkozó 2005. november 17‑i indítványának 87. pontját.

---

4 – Lásd még megfelelően a 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. febuár 26‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.) 49. pontját, és a C‑188/89. sz. Foster-ügyben 1990. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑3313. o.) 17. pontját.

---

5 – Lásd a 222/82. sz., Apple & Pear Development Council ügyben 1983. december 13‑án hozott ítélet (EBHT 1983., 4083. o.) 17. pontját. A közbeszerzésre vonatkozó szabályok újabb példát jelentenek azokra a korlátokra, amelyeket a tagállamokkal szemben kell alkalmazni, ha azok piaci szereplőként cselekszenek, és amelyek más piaci szereplőkkel szemben nem alkalmazandók.

---

6 – E tekintetben lásd Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnoknak a fent hivatkozott, Bizottság kontra Spanyolország ügyre, illetve a fent hivatkozott, Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyre vonatkozó egyesített indítványának 48. pontját.

---

7 – E tekintetben lásd a C‑446/03. sz., Marks & Spencer ügyre vonatkozó indítványom (2005. december 13‑án hozott ítélet, EBHT 2003., I‑10837. o.) 37–40. pontját, a C‑94/04. sz. Cippolla-ügyre és a C‑202/04. sz. Macrino-ügyre (egyesített, a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek) vonatkozó indítványom 55. és 56. pontját, valamint a C‑158/04. és C‑159/04. sz., Trofo Super-Markets egyesített ügyekre (a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek) vonatkozó indítványom 54. és 55. pontját.

---

8 – A C‑367/98., Bizottság kontra Portugália, C‑483/99. sz., Bizottság kontra Franciaország és a C‑503/99. sz., Bizottság kontra Belgium egyesített ügyekre vonatkozó indítvány, különösen az indítvány 66. pontja. Lásd még Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a fent hivatkozott, Bizottság kontra Spanyolország ügyre és a Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyre vonatkozó egyesített indítványának az 54–57. pontját.

---

9 – A Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 67. pontja.

---

10 – E tekintetben lásd a C‑205/03. sz. Fenin-ügyre (a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő ügy) vonatkozó indítványom 26. pontját, valamint a fent hivatkozott, Cippolla és Macrino ügyre vonatkozó indítványom 31. és 32. pontját.

---

11 – A Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 43. pontja.

---

12 – E tekintetben lásd a Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 47. pontját, valamint a Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 82. pontját.

---

13 – A Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 49. pontja.

---

14 – A Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 51. és 52. pontja.

---

15 – A Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 47. pontja, valamint a Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 61. pontja.

---

16 – A Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 41. pontja

---

17 – E tekintetben lásd a Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 37. pontját, valamint a C‑174/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. június 2‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑4933. o.) 28. pontját.

---

18 – Ebben az értelemben lásd a C‑163/94., C‑165/94. és C‑250/94. sz., Sanz de Lera és társai egyesített ügyekben 1995. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4821. o.) 23. pontját, a Bizottság kontra Portugália ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 50. pontját, a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 35. pontját, valamint a C‑213/04. sz. Burtscher-ügyben 2005. december 1‑jén hozott, fent hivatkozott ítélet (EBHT 2005., I‑10309. o.) 44. pontját.

---

19 – Lásd hasonlóképpen a Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 49. és 50. pontját.

---

20 – Lásd hasonlóképpen a C‑388/00. és C‑429/00. sz. Radiosistemi-ügyekben (egyesített ügyek) 2002. június 20‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I‑5845. o.) 43. pontját. E tekintetben lásd még a C‑320/91. sz. Corbeau-ügyben 1993. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑2533. o.) 15. pontját, ahol a Bíróság kimondta, hogy az egyetemes postai szolgáltatások általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősülnek.

---

21 – Lásd például a Sanz de Lera és társai ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 23. pontját, valamint a Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 48. pontját.

---

22 – Lásd ellenben a Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 50. pontját.

---

23 – A 2002. június 10‑i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.).

---

24 – Hivatkozás fent. Lásd különösen az ítélet 51. és 52. pontját.

---

25 – Lásd például a Bizottság kontra Belgium ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 59. pontját, valamint a C‑58/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2000. május 23‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑3811. o.) 20. pontját.

---

26 – A Bizottság kontra Portugália ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 56. pontja, a Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 56. pontja, a Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 86. pontja, valamint a Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 52. pontja.