EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2020.9.30.
COM(2020) 624 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027
Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően
{SWD(2020) 209 final}
Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően
1.Bevezetés
Politikai iránymutatásaiban von der Leyen elnök hangsúlyozta, hogy fel kell szabadítani a digitális technológiákban rejlő lehetőségeket a tanulás és a tanítás terén, és biztosítani kell a digitális készségeket mindenki számára. Az oktatás és a képzés kulcsfontosságú a személyes kiteljesedés, a társadalmi kohézió, a gazdasági növekedés és az innováció szempontjából. Ezek egyben a méltányosabb és fenntarthatóbb Európa kulcsfontosságú építőkövei is. Az oktatási és képzési rendszerek minőségének és inkluzivitásának javítása, valamint a digitális készségek mindenki számára történő biztosítása a digitális és zöld átállás során stratégiai jelentőséggel bír az EU számára.
Az elmúlt évtizedben a gyors digitalizáció a munka és a mindennapi élet számos aspektusát átalakította. Az innovációnak és a technológiai fejlődésnek köszönhetően a digitális transzformáció átalakítja a társadalmat, a munkaerőpiacot és a munka jövőjét. A munkáltatók számos gazdasági ágazatban, többek között a digitális ágazatban nehézségekbe ütköznek a magasan képzett munkavállalók toborzása terén. Túl kevés felnőtt vesz részt továbbképzésben és átképzésben ahhoz, hogy be tudják tölteni ezeket az álláshelyeket, és ennek gyakran az az oka, hogy a képzés nem érhető el a megfelelő időben és helyen.
A digitális technológiák alkalmazása az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósításához és a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez is elengedhetetlen. A digitális technológiák jelentős mértékben elősegítik a zöld gazdaságra – és ennek keretében a körforgásos gazdaságra – való átállást, valamint az energia, a közlekedés, az építőipar, a mezőgazdaság és minden más iparág és ágazat dekarbonizációját. Ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a digitális termékek éghajlati és környezeti lábnyomát, és elő kell segíteni a fenntartható magatartás felé való elmozdulást a digitális termékek fejlesztése és használata terén egyaránt.
Az oktatási és képzési rendszer egyre inkább részét képezi a digitális transzformációnak, és kihasználhatja annak előnyeit és lehetőségeit. Ugyanakkor a digitális transzformáció kockázatait is hatékonyan kell kezelnie, ideértve a városi és a vidéki területek közötti digitális szakadék kockázatát is, melynél fogva egyes emberek előnyösebb helyzetbe kerülnek, mint mások. Az oktatás digitális transzformációját a következők vezérlik: a konnektivitás fejlődése; az eszközök és a digitális alkalmazások széles körű használata, az egyéni rugalmasság szükségessége és a digitális készségek iránti egyre növekvő igény. A Covid19-válság, amely súlyosan érintette az oktatást és a képzést, felgyorsította a változást és tanulási lehetőségként szolgált.
A digitális technológia, amennyiben azt az oktatók szakszerűen, méltányosan és hatékonyan alkalmazzák, teljes mértékben támogathatja azt a célt, hogy minden tanuló magas színvonalú és inkluzív oktatásban és képzésben részesüljön. Megkönnyítheti a személyre szabottabb, rugalmasabb és diákközpontú tanulást az oktatás és képzés minden szakaszában. A technológia az együttműködésen alapuló és kreatív tanulás hatékony és elkötelezett eszköze lehet. Segíthet a tanulóknak és az oktatóknak a digitális tartalmakhoz való hozzáférésben, azok létrehozásában és megosztásában. Azt is lehetővé teheti, hogy a tanulásra az előadóterem, az osztályterem vagy a munkahely falain kívül kerüljön sor, nagyobb szabadságot biztosítva ezzel a fizikai elhelyezkedés és az órarendek korlátaitól. A tanulás történhet teljes mértékben online vagy vegyes módon, az adott tanuló igényeinek megfelelő időben, helyen és ütemben. A technológiai eszközök és platformok típusa és kialakítása, valamint az alkalmazott digitális pedagógia azonban közvetlenül befolyásolja, hogy az egyének részt tudnak-e venni a tanulásban vagy kirekesztődnek belőle. Például ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő diákok is élvezhessék a digitális transzformáció előnyeit, olyan eszközökre van szükségük, amelyek teljes mértékben hozzáférhetők.
A digitális oktatásnak két olyan, egymással összefüggő aspektusa van, amelyekre e cselekvési terv stratégiai prioritásai választ adnak: először is a digitális technológiák (alkalmazások, platformok, szoftverek) hatalmas és növekvő skálájának bevezetése az oktatás és a képzés javítása és kiterjesztése érdekében. Az online tanulás, a távoktatás és a vegyes tanulás konkrét példák arra, hogy a technológia hogyan használható fel a tanítási és tanulási folyamatok támogatására. A digitális oktatás második kulcseleme, hogy minden tanulót fel kell vértezni digitális kompetenciákkal (tudással, készségekkel és a megfelelő hozzáállással) ahhoz, hogy képes legyen élni, dolgozni, tanulni és boldogulni a digitális technológiák által egyre inkább átszőtt világban. A digitális oktatás e két aspektusának kezeléséhez több területre kiterjedő szakpolitikákra és intézkedésekre van szükség, többek között az infrastruktúra, a stratégia és a vezetés, a tanári készségek, a tanulói készségek, a tartalom, a tantervek, az értékelés és a nemzeti jogi keretek tekintetében. Bár az oktatás tartalmáért, valamint oktatási és képzési rendszereik megszervezéséért a tagállamok felelősek, az uniós szintű fellépés hozzájárulhat a minőségi és inkluzív oktatás és képzés fejlesztéséhez azáltal, hogy támogatja az együttműködést, a bevált gyakorlatok, a keretek, a kutatási eredmények, az ajánlások és az egyéb eszközök megosztását.
A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a digitális oktatás helyzete tagállamonként eltérő. Az OECD 2018. évi PISA-felméréséből kiderült, hogy sok alacsony jövedelmű otthon nem fér hozzá számítógéphez. Az Eurostat 2019-es adatai azt mutatták, hogy a széles sávú internethez való hozzáférés terén jelentős eltérések vannak az EU-ban, a legalacsonyabb jövedelmű kvartilis esetében a háztartások 74 %-ától a legmagasabb jövedelmű kvartilis esetében 97 %-ig terjed. A tanárok felkészültségét illetően az OECD 2018. évi nemzetközi tanítási-tanulási felmérése azt mutatta, hogy az EU-ban az oktatók csupán 39 %-a érzi jól vagy nagyon jól felkészültnek magát arra, hogy mindennapi munkája során digitális technológiákat alkalmazzon, és e tekintetben jelentős különbségek vannak a tagállamok között.
Az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezésre és beruházásra került sor az oktatási technológia és a digitális készségek fejlesztése terén. Az elért eredmények és az innováció kiváló példái ellenére ezek a kezdeményezések gyakran rövid távra szóltak vagy korlátozott mértékűek voltak, és rendszerszinten marginális hatást fejtettek ki. Ennek részben az lehet az oka, hogy az oktatás digitalizálásában rejlő lehetőségek láthatósága és érthetősége nem volt megfelelő a lakosság körében. A Covid19-válság most először olyan helyzetbe hozott minket, amelyben az oktatás és a képzés biztosításához nem állt rendelkezésre más választás, mint a digitális technológiák használata. Sokat tanultunk, és sok tanár, diák és szülő meredek tanulási görbével szembesült. Ugyanakkor ez a világjárvány rávilágított azokra a hiányosságokra is, amelyek kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitális technológiákat sikeresen integrálni lehessen az oktatási és képzési rendszerekbe.
A Covid19 kitörésének megfékezésére irányuló erőfeszítések az oktatási és képzési épületek, kampuszok és egyéb helyszínek bezárásához, valamint a digitális oktatás vészhelyzeti módjaira való kényszerű áttéréshez vezettek. Ezek a vészhelyzeti módok magukban foglalták az online tanulás és a távoktatás széles körű elterjedését. A technológiának ez a tömeges és példa nélküli használata a tanulás kontextusában számos lehetőséget tárt fel a tanárok számára, hogy máshogy szervezzék meg tanításukat, és személyre szabottabb módon, a sajátos igények nagyobb mértékű figyelembevételével működjenek együtt a diákokkal. Ugyanakkor számos tagállam tapasztalt hiányosságokat a rendszerben, valamint azt, hogy sok esetben hiányzott a digitális felkészültség. Bár a digitális technológiák számos diák és felnőtt tanuló számára lehetővé tették a tanulás folytatását, mások számára jelentős akadályt jelentett a hozzáférés, a felszerelés, a konnektivitás vagy a készségek hiánya. Egyes tagállamokban az oktatók és a tanulók túlnyomó többsége kevés vagy nulla tapasztalattal rendelkezett az online tanítás és tanulás, valamint az e tanítási módhoz szükséges különböző pedagógiai megközelítések terén. Nem minden eszköz vagy tartalom volt hozzáférhető, így a fogyatékossággal élő tanulók különleges kihívásokkal szembesültek.
A válság miatt újra kell gondolnunk az oktatás és a képzés tervezésének és biztosításának mikéntjét a különböző tantárgyak esetében, illetve szakterületeken annak érdekében hogy megfeleljenek a gyorsan változó és egyre inkább digitalizálódó világ igényeinek. Napjaink minőségi és inkluzív oktatásának kialakításakor figyelembe kell venni a jelenlegi és jövőbeli társadalmunk szükségleteit. Ennek érdekében fontos megvizsgálni, hogy az oktatás és a képzés különböző szakaszaiban hogyan lehet céltudatosan és stratégiai megközelítéssel beépíteni a digitális technológiákat az oktatási gyakorlatokba.
A Covid19-válság rávilágított a hatékony digitális oktatást és képzést támogató, következő kulcsfontosságú tényezőkre: konnektivitás és megfelelő digitális berendezések a tanulók és az oktatók számára; olyan tanárok és oktatók, akik tanítási tevékenységük és adaptált pedagógiai módszereik támogatásához magabiztosan és felkészülten tudják használni a digitális technológiát; vezetői készségek; együttműködés, valamint a bevált gyakorlatok és az innovatív tanítási módszerek megosztása. Az ezen időszak során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábban digitális kapacitásukba beruházó oktatási és képzési rendszerek és intézmények jobban fel voltak készülve a tanítási megközelítések kiigazítására, a tanulói aktivitás fenntartására, valamint az oktatási és képzési folyamat folytatására. A vészhelyzet különösen azt erősítette meg, hogy minden pedagógusnak rendelkeznie kell a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy a tanítási és képzési folyamat során hatékonyan használja a digitális technológiákat, és biztosítania kell, hogy minden gyermek részt vehessen a digitális oktatásban. Emellett az is megerősítést nyert, hogy az online oktatás során különböző pedagógiai megközelítésekre van szükség. Mind a tanároknak, mind a tanulóknak fejleszteniük kell az ehhez a megváltozott tanulási módhoz szükséges készségeket és know-how-t. Most túllépünk az oktatási szolgáltatókat, a tanárokat, a diákokat, a családokat és az oktatási rendszer egészét érintő, váratlan vészhelyzeti szakaszon. A digitális oktatás és képzés tekintetében stratégiai és hosszabb távú megközelítés meghatározására van szükség.
A 2018-ban elfogadott első digitális oktatási cselekvési tervben az EU számos intézkedést szentelt az oktatás digitalizációjának. Mivel a digitális átállás folytatódik, és a népegészségügyi válság új kihívásokat hoz felszínre, az új cselekvési terv az oktatás és a képzés terén bekövetkező hosszabb távú digitális változásra összpontosít.
Az európai készségfejlesztési programban és az európai oktatási térségről szóló közleményben bejelentetteknek megfelelően az új cselekvési terv jövőképet vázol fel a digitális jártasság, a digitális készségek és a digitális kapacitás javítására az oktatás és a képzés, valamint a digitális készségek minden szintjén (az alapszinttől a haladó szintig). A cselekvési terv támogatni fogja a készségfejlesztési program azon célkitűzését, hogy 2025-ig a 16–74 évesek 70 %-a rendelkezzen legalább alapvető digitális készségekkel. Az új cselekvési terv támogatja fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, nemrégiben elfogadott bizottsági javaslat céljait is, amely nagy hangsúlyt fektet a szakképzési ágazat digitális transzformációjára.
A cselekvési terv profitálhat az Erasmus programból, az Európai Szociális Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az intelligens szakosodási politikákból, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből, a Digitális Európa programból és az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramból. Emellett a cselekvési terv részét képezi a Covid19-válságra adott uniós válasznak, amely iránymutatásként szolgál a tagállamok számára ahhoz, hogy prioritásként kezeljék a digitális oktatás finanszírozását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében, amely szerint az átképzés és a továbbképzés, valamint a nagyon nagy kapacitású, széles sávú konnektivitás fellendítése és más kohéziós politikai eszközök kiemelt beruházásoknak minősülnek. Információkkal szolgál majd az európai szemeszter keretében végzett nyomon követéshez is. Adott esetben a technikai támogatási eszközön keresztül a nemzeti szakpolitikai reformokhoz nyújtott technikai támogatással karöltve a cselekvési terv hozzá fog járulni a tagállamok reformtörekvéseinek támogatásához. A cselekvési terv meghatározza azokat a konkrét területeket, amelyeken különösen az oktatás és a képzés helyreállításának és rezilienciájának támogatása, valamint annak biztosítása érdekében van szükség intézkedésekre, hogy az európai oktatás lehetővé tegye a zöld és a digitális átállást, és megragadja a digitális transzformáció előnyeit, miközben csökkenti annak kockázatait.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság munkájára építve a cselekvési terv olyan intézkedéseket határoz meg a magas színvonalú és inkluzív digitális oktatás és képzés érdekében, amelyek hatékonyságához különböző fellépések és szakpolitikák kombinációjára van szükség. A cselekvési terv a következő programozási időszakra (2021–2027) vonatkozik, és meghatározza azokat a prioritásokat és kapcsolódó intézkedéseket, amelyek esetében az EU hozzáadott értéket teremthet.
2.Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk eredményei
A Bizottság széles körű konzultációkat szervezett az érdekelt felekkel annak érdekében, hogy információkat és bizonyítékokat gyűjtsön e kezdeményezés kidolgozásához. 2020 februárja és szeptembere között konzultációkra került sor köz- és magánszektorbeli szervezetek, oktatási és képzési szervezetek, valamint számos további érdekelt fél, köztük kutatóintézetek és a civil társadalom bevonásával.
A folyamat során az oktatási hatóságok kiemelték annak szükségességét, hogy feltérképezzék és kutassák a Covid19-válságra adott válaszokat, tanuljanak belőlük, és azonosítsák a különböző megközelítések és intézkedések erősségeit és gyengeségeit. Az oktatási hatóságok és az oktatásban érdekelt felek azt is hangsúlyozták, hogy szükség van egy olyan fórumra, amely uniós szinten lehetővé teszi a gyakorlatok és a tapasztalatok megosztását. Emellett kiemelték, hogy iránymutatásra és támogatásra van szükség mind a válságra való közvetlen reagálás, mind pedig a helyreállítási időszak tekintetében.
Az érdekelt felek egyetértettek abban, hogy a válság miatt nagyobb szükség van az oktatók digitális készségeinek fejlesztésére. Ezenkívül európai szintű gyakorlati iránymutatásokat kértek – különösen a minisztériumok, valamint az oktatási és képzési intézmények számára – arra vonatkozóan, hogy miként lehet megvalósítani a hatékony és inkluzív távoktatást, az online és a vegyes tanulást. Kiemelték továbbá, hogy iránymutatásra van szükség egyes, különösen nagy kihívást jelentő területeken, például az értékelés terén.
Az érdekelt felek arra szólítottak fel, hogy az EU stratégiaibb és következetesebb megközelítést alkalmazzon a digitális oktatás terén, tekintettel mind a válságra, mind a digitális transzformáció jelenlegi kihívásaira. Felmerült mindemellett az is, hogy a tagállamokban mind a formális, mind a nem formális környezetben uniós finanszírozási programokra van szükség a konnektivitás, az infrastruktúra és a digitális technológiákhoz való hozzáférés támogatására. Az érdekelt felek azt is hangsúlyozták, hogy elő kell mozdítani a digitális jártasságot, kezelni kell az információs túlterheltséget, és küzdeni kell a dezinformáció ellen, amely véleményük szerint a válság idején még súlyosabb problémává vált.
A nyilvános konzultáció legfontosabb eredményei
A digitális oktatási cselekvési tervről szóló nyilvános konzultáció során, amelyre 2020. június 18. és szeptember 4. között került sor, több mint 2700 hozzászólás érkezett. A diákokat, a szülőket és a gondozókat, a szélesebb körű nyilvánosságot, a munkaadókat és a vállalatokat, az oktatókat, valamint az oktatási és képzési intézményeket célzó konzultáció középpontjában a Covid19-válság során szerzett tanulási tapasztalatok álltak.
1. ábra: Nyilvános konzultációhoz való hozzájárulások szervezeti minőségben (balra) és személyes minőségben (jobbra) válaszoló válaszadók szerinti bontásban a megfelelő alkategóriák szerint
A konzultáció szerint a Covid19-válság Unió-szerte a digitális tanulási gyakorlatok széles körű alkalmazásához vezetett az oktatásban és a képzésben. Több tagállam válaszadói azonban azt mondták, hogy a világjárvány nehéz körülményei miatt ez kapkodva és gyakran előre nem tervezett módon történt. A tagállamok és az intézmények által az oktatás folyamatosságának biztosítása érdekében hozott intézkedések a televíziós tanóráktól az online tanulásszervezési rendszereken át a szimulációkat alkalmazó képzésekig terjedtek. A megközelítések országonként és országon belül is, de az oktatás és a képzés szintjei és területei között is eltérőek voltak. Ez a digitális érettség különböző szintjeit tükrözte a rendszer különböző részeiben. A válaszadók számára a fő aggodalomra okot adó területek a hozzáférés, a méltányosság és a befogadás biztosításának módjai voltak. Aggodalmuknak adtak hangot a digitális szakadékok kialakulása miatt.
A fogyatékossággal élő személyek is nehézségekről számoltak be a következő területeken: a technológia és a digitális oktatási anyagok hozzáférhetősége, a támogató-segítő technológiák rendelkezésre állása, technikai segítségnyújtás a fogyatékossággal élő diákok számára, valamint tanári kompetencia a fogyatékossággal és az akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdésekben.
A felnőttoktatási szolgáltatók sok lemorzsolódó diákról számoltak be, tapasztalataik szerint bizonyos esetekben a csoport háromnegyedét is kitették. Egyes országokban a regionális vagy helyi önkormányzatok digitális berendezéseket és eszközöket biztosítottak a felnőtt tanulók és a szolgáltatók számára. Jóllehet ez segített, ezek az intézkedések nem feleltek meg az ágazat jelentős igényeinek. Néhány szolgáltatónak több hétre és hónapra fel kellett függesztenie minden tevékenységét, különösen a munkaalapú tanulás esetében, mivel az gyakran fizikai jelenlétet igényel.
„A jelenlegi helyzet kaotikus. Az online oktatásnak mindenki számára azonos minőségűnek kell lennie, és nem függhet egy város vagy település pénzügyi forrásaitól.” Szülő
Ebben az időszakban, amikor tömeges fennakadások voltak az oktatásban, sürgőssé vált a digitális oktatás megszervezése. A válaszadók 95 %-a véli úgy, hogy a Covid19-válság fordulópontot jelent a technológia oktatásban és képzésben való felhasználásának módja tekintetében. A válság egyértelművé tette, hogy a magas színvonalú digitális tartalomnak könnyen elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie a tanulók és az oktatók számára. Fokozta továbbá annak szükségességét, hogy az oktatási és képzési rendszerben részt vevő valamennyi személy és szervezeti egység közösen tegyen erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy a technológia hatékony módon kerüljön alkalmazásra, és a magas színvonalú, inkluzív oktatás előmozdítójává – ne pedig akadályává – váljon.
„A Covid19-válság fő tanulsága az, hogy a digitális oktatást többé nem egy külön szigetnek, hanem az oktatás és a képzés szerves részének kell tekinteni.” Tanár
A válaszadók a tanárok digitális készségeit és kompetenciáit a digitális oktatás legfontosabb elemének minősítették, ezt követte az oktatási intézmény vezető szerepe és jövőképe, a megfelelő digitális tartalom és az infrastruktúra. A tanulók a következőkre irányuló igényeiket fejezték ki: több interakció és iránymutatás a tanárok részéről, több kommunikáció a társakkal, valamint a mentális egészség és jóllét fokozottabb támogatása. A válaszadók szerint ez az időszak különösen az általános és alsó középfokú iskolákban tanuló diákokat érintette (valamint azokat a diákokat, akik nagyobb mértékben függnek egy oktató vagy tanár fizikai jelenlététől).
A szülők fontos szerepet játszottak a tanulás támogatásában, mivel a tanulás és a jóllét a társas interakciók és az iránymutatások hiánya miatt kárt szenvedett. Amikor azt értékelték, hogy mire volt szükség, és mi nem állt rendelkezésükre a válság alatt, rámutattak annak fontosságára, hogy több segítséget kapjanak gyermekeik online tanulásban és távoktatásban való támogatásához. A szülők számos tagállamból negatívabb véleményt fogalmaztak meg az oktatás és a képzés folyamatosságának biztosítása érdekében hozott intézkedésekről, mint az oktatók.
„Gyermekem óvodás. Önállóan, közvetlen közreműködésem és segítségem nélkül nem tud feladatokat végezni. De nekem közben dolgoznom kellett.” Szülő
A szülők társadalmi-gazdasági helyzete döntő szerepet játszott abban, hogy tudták-e segíteni a tanulókat a tanulási folyamat folytatásában. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők általában jobb helyzetben voltak ahhoz, hogy otthon is támogató tanulási környezettel segítsék a tanulókat. Az érdektelen tanulási anyagok, a tanulási és értékelési iránymutatás és struktúra hiánya ahhoz vezettek, hogy egyes diákok, tanárok és szülők kivonultak a részvételből. A válaszadók szerint az online tanulási forrásoknak és tartalmaknak relevánsabbnak, interaktívabbnak és könnyebben használhatónak kell lenniük. A válaszadók továbbá úgy vélik, hogy ezeknek az erőforrásoknak a munkaerőpiac számára releváns készségeket kell biztosítaniuk, magas színvonalúnak kell lenniük, és a nemzeti hatóságoknak el kell ismerniük őket.
„A digitális oktatásnak számos előnye van, például a rugalmasság és a mobilitás. De vannak kockázatai is. Az egész napos képernyőhasználat rossz hatással van a koncentrációra, és a mentális jóllétre is terhet jelenthet.” Diák
A válság időszaka megmutatta, mennyire fontos, hogy az emberek digitálisan képzettek legyenek. A válaszadók mintegy 62 %-a érezte úgy, hogy a válság alatt javították digitális készségeiket, és ez az arány magasabb volt az oktatási és képzési személyzet esetében. A válaszadók több mint 50 %-a tervezi, hogy a jövőben további lépéseket tesz digitális kompetenciáinak javítása érdekében.
„A diákok javították digitális készségeiket, és nagyrészt megszerették az online tanulást. Sokan számoltak be arról, hogy kommunikációs és digitális készségeik ugrásszerűen fejlődtek.” Tanár
A válaszadók szerint döntő fontosságú az információs túlterheltség megfelelő kezelése, valamint a tények és a hamis információk, illetve más hamis online tartalmak megkülönböztetése. A személyes adatok védelmét a tanulók és a szülők is különösen fontos képességként ismerték el. A digitális tartalom létrehozása az a terület, amelyet az oktatási és képzési személyzet a közeljövőben javítani kíván, ideértve a saját anyaguk tervezését és kidolgozását is.
„A digitális korban élünk, ami óriási előnyt jelent. A digitális jártasság és a digitális készségek alapvető fontosságúak, már nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Ezeket a készségeket a digitális infrastruktúrával együtt folyamatosan fejleszteni kell. Ez az egyetlen módja annak, hogy a technológiai beruházások hatékonynak bizonyuljanak.” Ágazati képviselő
A válaszadók szerint a digitális technológiát következetes minőségi szabványok és iránymutatások alapján integrálni kell az oktatási és képzési rendszerbe, biztosítva a digitális és a személyes tanulási tapasztalatok megfelelő ötvözetét. Jóllehet létfontosságúnak tartják a személyes interakciót, sok válaszadó úgy véli, hogy a válság fel fogja gyorsítani a vegyes vagy hibrid oktatásra és képzésre való átállást.
„Jobb online tanulási platformokat kell kifejleszteni. Azok, amelyeket használnunk kellett, elfogadhatóak voltak, de megvoltak a maguk jelentős korlátaik. Mindenképp jobb eszközökre van szükség. Diák
A válaszadók szerint az uniós szintű fellépésnek támogatnia kell a tanárok szakmai fejlődését; iránymutatást kell nyújtania a digitális oktatásról; valamint fokoznia kell a konnektivitás és az infrastruktúra javítására irányuló tagállami erőfeszítéseket, támogatást kell nyújtania az oktatási és képzési intézményeknek a digitális oktatási stratégiák és a hátrányos helyzetű csoportokra irányuló egyedi intézkedések kidolgozásához. Több tagállam válaszadói alapvető fontosságúnak tartják az infrastruktúrába, a digitális készségekbe, a digitális jártasságba és a magas színvonalú tartalommal rendelkező, biztonságos online környezetekbe (platformokba/eszközökbe) való beruházást. A válaszadók szerint az oktatási intézményeknek ezt úgy kellene megtenniük, hogy a lehető legjobban kihasználják a magán oktatási szolgáltatók és technológiafejlesztők által kínált innovatív megoldásokat.
A konzultációs folyamat egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy bár vannak arra utaló jelek, hogy a Covid19 szélesebb körű hatást gyakorol az oktatásra és a képzésre, még túl korai lenne következtetéseket levonni a járvány hosszú távú következményeiről. Ezért hosszabb idő alatt több tapasztalatot kell gyűjteni a tartós hatásokról és kutatásokat kell végezni azokkal kapcsolatban.
3.Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően: alapelvek
A digitális változás felgyorsulásával alapvető fontosságú, hogy az oktatási és képzési rendszerek hasonló ütemben igazodjanak hozzá. Míg az oktatás tartalmáért és az oktatási rendszerek megszervezéséért elsősorban a tagállamok felelősek, az elmúlt években egyre nagyobb lendületet kapott a digitális oktatással kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása és cseréje, valamint a közös eszközök és keretek uniós szintű kidolgozása. Az összefogás és az együttműködés a digitális oktatás terén soha nem volt fontosabb, mint napjainkban. Az EU aktívabb szerepet játszhat a bevált gyakorlatok azonosításában, megosztásában és továbbfejlesztésében, valamint a tagállamok és az oktatási és képzési közösségek eszközökkel, keretekkel, iránymutatással, technikai szakértelemmel és kutatással való támogatásában.
A Covid19-válság ráirányította a figyelmet arra, hogy javítani kell a technológia használatát az oktatásban és a képzésben, adaptálni kell a pedagógiai módszereket és fejleszteni kell a digitális készségeket. A következő alapelvek elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az oktatás és a képzés igazodjon a digitális transzformációhoz és tovább javítsa az európai oktatás minőségét és inkluzivitását.
·A személyes adatok védelmét és az etikát tiszteletben tartó, magas színvonalú és inkluzív digitális oktatásnak az oktatás és képzés területén tevékenykedő valamennyi szerv és ügynökség stratégiai céljának kell lennie. A világjárvány előtt a digitális oktatás gyakran egy oktatási intézményeken, minisztériumokon vagy állami szerveken belüli csapat vagy részleg feladata volt. A válság megmutatta, hogy a digitális oktatás nem marginális kérdés, hanem a XXI. századi tanulás, oktatás és értékelés központi eleme. Az oktatás valamennyi szereplőjének stratégiailag át kell gondolnia, hogy a digitális technológiák hogyan építhetők be az oktatásba és képzésbe.
·Az oktatás digitális kornak megfelelően történő átalakítása az egész társadalom feladata. Ennek az átalakulásnak magában kell foglalnia az oktatók, a magánszektor, a kutatók, az önkormányzatok és a hatóságok közötti megerősített párbeszédet és szorosabb partnerségeket. A szülőket, a vállalkozásokat, a civil társadalmat és magukat a diákokat, beleértve a fiatalabb tanulókat is, szorosabban be kell vonni az arra irányuló erőfeszítésekbe, hogy a magas színvonalú, hozzáférhető és inkluzív digitális oktatás és képzés mindenki számára valósággá váljon. Ezt tényekkel és adatokkal kell alátámasztani annak érdekében, hogy nyomon követhessük az előrehaladást, és jobban megértsük az oktatás terén végbemenő digitális transzformációban rejlő kihívásokat és lehetőségeket.
·A konnektivitásba, a berendezésekbe, a szervezeti kapacitásba és a készségekbe történő megfelelő beruházásoknak biztosítaniuk kell, hogy mindenki hozzáférjen a digitális oktatáshoz. Az oktatás alapvető emberi jog, és az ahhoz való hozzáférést biztosítani kell, függetlenül attól a környezettől, amelyben sor kerül rá – legyen bár szó tantermi vagy digitális oktatásról, illetve a kettő ötvözetéről. A minőségi és inkluzív oktatáshoz és képzéshez, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz való jog a szociális jogok európai pillérének első elve, míg a pillér ötödik elve a munkavállalók számára biztosítja a képzéshez való jogot.
·A digitális oktatásnak kulcsszerepet kell játszania az egyenlőség és az inkluzivitás növelésében. A digitális készségek elengedhetetlenek a digitálisan hozzáférhető és inkluzív rendszerek kifejlesztéséhez és bevezetéséhez. Hasonlóképpen, a digitális készségek és a hozzáférhetőség hiánya azt jelentette, hogy számos hátrányos helyzetű csoport, tanár és család nem tudta folytatni a munkát és a tanulást a kijárási korlátozások idején. Ez nemcsak a szegénység és az egyéb hátrányok kockázatát növelte, hanem az oktatás és a képzés terén is növelte az egyenlőtlenséget.
·A digitális kompetenciának minden oktató esetében kulcsfontosságú készségnek kell lennie, és azt be kell építeni a tanári szakmai fejlődés valamennyi területébe, ideértve a tanári alapképzést is. Az oktatók magas szintű ismeretekkel és készségekkel rendelkező szakemberek, akiknek bizalomra és készségekre van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan és kreatívan használják a technológiát tanulóik bevonására és motiválására, a digitális készségek tanulók általi elsajátításának támogatására, valamint annak biztosítására, hogy az alkalmazott digitális eszközök és platformok minden tanuló számára hozzáférhetőek legyenek. A tanárok és az oktatók számára hozzáférést kell biztosítani az igényeiknek és szakterületüknek megfelelő, folyamatos szakmai tanulási és fejlődési lehetőségekhez. A digitális oktatási módszereket és innovációt valamennyi tanári alapképzési programba be kell építeni, és elő kell mozdítani az ifjúságsegítők oktatásában és képzésében.
·Az oktatási vezetők kulcsszerepet játszanak a digitális oktatásban. Meg kell érteniük, hogy a digitális technológiák hogyan és hol segíthetik elő az oktatást, megfelelő forrásokat és beruházások kell biztosítaniuk, erősíteniük kell az oktatók szerepét, emellett pedig tanulniuk kell a bevált gyakorlatokból, és támogatniuk kell a megfelelő szervezeti változásokat, valamint az innovációt és a kísérletezést értékelő és jutalmazó kultúrát. Az oktatási és képzési rendszereknek fejlődniük és alkalmazkodniuk kell, és ehhez minden szereplőnek, köztük az intézményi vezetésnek és a politikai döntéshozóknak is vezető szerepet kell vállalniuk ebben a változásban.
·A digitális jártasság alapvető fontosságú az élethez a digitalizált világban. Mivel a számítógépek és algoritmusok számos napi tevékenységet közvetítenek, fontos, hogy minden korosztályban felvilágosítsák az embereket a digitális technológia jóllétre gyakorolt hatásáról és a technológiai rendszerek működéséről. Ez elengedhetetlen a digitális technológiában rejlő kockázatok és lehetőségek megértéséhez, valamint a digitális technológia egészséges, biztonságos és értelmes használatának ösztönzéséhez. Az információs túlterheltség és az információk ellenőrzésére szolgáló hatékony módszerek hiánya még inkább szükségessé teszi, hogy az egyének kritikusan közelíthessék meg, értékelhessék és szűrhessék az információkat, és ellenállóbbak legyenek a manipulációval szemben. A digitális oktatásnak és készségeknek figyelembe kell venniük a digitális berendezések és szolgáltatások fejlesztésének és használatának környezeti és éghajlati hatásait is.
·Az alapvető digitális készségeknek azon kulcsfontosságú átvihető készségek részévé kell válniuk, amelyeket mindenki számára biztosítani kell, hogy személyesen fejlődhessen, aktív polgárként vehessen részt a társadalomban, igénybe vehesse a közszolgáltatásokat és gyakorolhassa alapvető jogait. A digitális világ alapos megértésének valamennyi oktatási és képzési intézmény formális és nem formális oktatásának részét kell képeznie. Az alapvető közszolgáltatások egyre inkább az e-kormányzaton keresztül valósulnak meg, amely a mindennapi élethez nélkülözhetetlenné teszi az alapvető digitális készségeket.
·A versenyképesség támogatása érdekében az embereknek a legújabb haladó szintű digitális készségekkel kell rendelkezniük a társadalomban, a közszolgáltatásokban és a gazdaság valamennyi részén végbemenő zöld és digitális kettős átállás támogatásához. A technológiák alkalmazása hatással van a munkahelyekre és a mindennapi életre. Ez még fontosabbá teszi az egész életen át tartó tanulásba való beruházást a digitális gazdaságra való felkészülés jegyében történő továbbképzés és átképzés előmozdítása, biztosítása és elismerése révén.
·Az európai oktatás és képzés relevanciájának, minőségének és inkluzivitásának növelése érdekében minden szinten magas színvonalú oktatási tartalomra van szükség. Az oktatási intézmények egyre fontosabb szerepet töltenek be azáltal, hogy biztosítják az egész életen át tartó tanulás lehetőségét. A digitális technológiát fel kell használni a rugalmas és hozzáférhető tanulási lehetőségek biztosításának megkönnyítésére, többek között a felnőtt tanulók és a szakemberek számára, ezzel is segítve őket az átképzésben, a továbbképzésben, illetve a karrierváltásban. Ambiciózusabb erőfeszítésekre van szükség a digitális oktatási tartalmak, eszközök és platformok területén. Ezeknek az erőfeszítéseknek az oktatás és képzés valamennyi ágazatában ösztönözniük kell a tanfolyamok és a tanulási lehetőségek elterjedését, minőségbiztosítását, érvényesítését és elismerését. Az elismert rövid tanfolyamok előmozdítása fontos szerepet játszhat a továbbképzésben és az átképzésben. Ez a rövid távú tanulás tanulási eredményeit összegző mikrotanúsítványokkal támogatható. E tekintetben a Bizottság európai megközelítést dolgoz ki a mikrotanúsítványokra vonatkozóan.
4.Kiemelt területek és intézkedések
Az EU-nak ambiciózusan kell foglalkoznia az oktatás és a képzés digitális transzformációjában rejlő lehetőségekkel és kihívásokkal. A fenti vezérelvek két olyan stratégiai prioritást támasztanak alá, amelyeket uniós szinten kell megvalósítani, a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett:
4.1.
1. stratégiai prioritás: A nagy teljesítőképességű digitális oktatási ökoszisztéma fejlesztésének előmozdítása
A magas színvonalú és inkluzív digitális oktatás előmozdításának az egész társadalom közös erőfeszítésének kell lennie. A kormányoknak, az oktatási és képzési intézményeknek, a magánszektornak és a nyilvánosságnak egyaránt részt kell venniük ebben a törekvésben egy nagy teljesítőképességű digitális oktatási ökoszisztéma kialakítása érdekében. A digitális oktatással kapcsolatos szakpolitikákat jobban össze kell kapcsolni, és az EU minden szinten hozzá tud járulni ehhez a munkához. A 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégia
valóban rávilágított a készségekbe és a konnektivitásba történő példátlan beruházások szükségességére, és mindkettőt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hét kiemelt beruházása közé sorolta. A kulcsfontosságú szereplőket, különösen a tanárokat és az oktatókat jobban fel kell vértezni és ki kell képezni arra, hogy hatékonyabban vegyenek részt az oktatás digitális transzformációjában, és megértsék, hogy ez milyen lehetőségeket rejt magában, ha hatékonyan használják fel.
A digitális kapacitások hatékony tervezése és fejlesztése létfontosságú az oktatási és képzési rendszerek szempontjából. Ehhez olyan digitális stratégiák kidolgozására, folyamatos felülvizsgálatára és frissítésére van szükség, amelyek képesek kezelni az infrastruktúra és az eszközök technológiai hiányosságait és fejleszteni a releváns szervezeti képességeket az oktatásban, beleértve a hibrid (távoli és helyszíni) tanulási és oktatási módok biztosítására való képességet is. Fejleszteni kell a támogató-segítő technológiák és a hozzáférhető digitális tartalmak rendelkezésre állásának biztosítására, valamint az – akár társadalmi-gazdasági vagy vidéki-városi alapon kialakult – egyenlőtlen hozzáférés általánosabb kezelésére irányuló kapacitást. Az ilyen tervezéshez és fejlesztéshez elengedhetetlen az oktatási és képzési személyzet igényeit és tapasztalatait prioritásként kezelő intézményesített támogatás, csakúgy, mint a vezetőket, a technológusokat és az oktatástervezőket is magukban foglaló interdiszciplináris csoportok.
A nagyon nagy kapacitású internetkapcsolat döntő fontosságú az oktatás szempontjából. A konnektivitás iránti igény egyre nő az olyan, nagy sávszélesség igényű alkalmazások miatt, mint a videoközvetítések, a videokonferenciák, a felhőalapú számítástechnika és más, kialakulóban lévő alkalmazások (például a virtuális és a kiterjesztett valóság). A gyors és megbízható internet oktatási intézményekhez és tanulókhoz való eljuttatása fontos szerepet játszik a hatékony és aktív tanulási tapasztalatok biztosításában. Ez annak biztosítását jelenti, hogy az internet-hozzáférés ne korlátozódjon egy adott osztályteremre vagy számítógépes laborra. Ezen túlmenően az oktatók a megbízható wifi-hozzáférést előfeltételnek tekintik, amennyiben azt várják tőlük, hogy az oktatás során magabiztosan használják a technológiát. Az oktatásban felmerült közelmúltbeli fennakadások és a tantermi helyszínek bezárása rávilágított arra, hogy a tanulóknak hozzá kell tudniuk férni az eszközökhöz és az internethez annak érdekében, hogy akár otthonaikban, akár más környezetben folytathassák a tanulást.
A digitális oktatási tartalom és a digitális készségekkel kapcsolatos képzés – beleértve a digitális oktatási módszereket is – alapvető fontosságú lesz a személyzet számára. A személyzet nagyobb támogatást fog kapni az – a tanulók körülményeitől és szükségleteitől függően – online, a személyes vagy a vegyes tanításhoz. Az oktatókat képessé kell tenni arra, hogy innovatív módszereket sajátítsanak el, tisztában legyenek a digitális technológiák és szolgáltatások környezeti és éghajlati hatásaival annak érdekében, hogy együtt tudjanak működni a legfenntarthatóbb döntések meghozatalában, részt vegyenek a társaktól való tanulásban és megosszák tapasztalataikat. A megbízható digitális oktatási ökoszisztémához magas színvonalú tartalomra, felhasználóbarát eszközökre, értéknövelő szolgáltatásokra és olyan biztonságos platformokra van szükség, amelyek folyamatosan biztosítják az adatvédelmet és betartják az etikai normákat. A hozzáférhetőség, az inkluzivitás és a tanulóközpontú tervezés létfontosságú. Az európai digitális oktatási tartalmak fejlesztése során elő kell mozdítani a legmagasabb pedagógiai és oktatási minőséget, és tiszteletben kell tartani a tagállamok sokszínűségét és kulturális gazdagságát.
A nagy teljesítőképességű digitális oktatási ökoszisztéma támogatása érdekében az Európai Bizottság a következő intézkedéseket fogja végrehajtani:
|
|
|
1. Stratégiai párbeszédet kezdeményez a tagállamokkal annak érdekében, hogy 2022-ig előkészítsék a sikeres digitális oktatást támogató kulcsfontosságú tényezőkről szóló tanácsi ajánlásra irányuló esetleges javaslatot, mely többek között a következő tényezőkre is kitér:
Øa konnektivitás hiányosságainak kezelése (uniós finanszírozás, valamint tagállami és magánfinanszírozás felhasználásával);
Øa berendezések hiányosságainak kezelése (uniós, valamint tagállami és magánfinanszírozás felhasználásával, továbbá a közigazgatástól és a vállalkozásoktól származó, megfelelő hardverek iskolai újrafelhasználására szolgáló rendszerek létrehozásával);
Øaz arra vonatkozó ismeretekkel rendelkező oktatási és képzési intézmények támogatása, hogy miként lehet inkluzív módon alkalmazkodni és digitalizálni (a megfelelő uniós eszközök felhasználásával);
Øa támogató-segítő technológiák hozzáférhetőségének és rendelkezésre állásának kezelése;
Øa tagállamok ösztönzése a digitális oktatással kapcsolatos szorosabb párbeszéd előmozdítására a gazdaság és az oktatási intézmények érdekelt felei között;
Øa tagállamok ösztönzése arra, hogy a bevált gyakorlatok és tapasztalatok alapján dolgozzanak ki iránymutatásokat a digitális pedagógia, valamint tanáraik továbbképzése számára.
2. A Covid19-válság tanulságai alapján javaslatot tesz egy, az alap- és középfokú oktatásban 2021 végéig megvalósítandó online tanulásról és távoktatásról szóló tanácsi ajánlásra. Ez segítene abban, hogy uniós szinten egyetértés alakuljon ki a hatékony, inkluzív és elkötelezett távoktatáshoz, online tanuláshoz és vegyes tanuláshoz szükséges megközelítések tekintetében.
3. Kidolgozza az európai digitális oktatási tartalmak keretét, amely az európai kulturális és kreatív sokszínűségre épül, és magában foglalja az oktatás egyes ágazataira és azok igényeire – például a magas színvonalú oktatási tervezésre, a hozzáférhetőségre, az elismerésre és a többnyelvűségre – vonatkozó irányadó elveket, miközben tükrözi a tartalmak interoperabilitásának, tanúsításának, ellenőrzésének és átadhatóságának szükségességét. Megvalósíthatósági tanulmányt készít egy európai csereplatform
létrehozásáról a tanúsított online források (például virtuális szabadegyetemek) megosztása és a meglévő oktatási platformok összekapcsolása érdekében.
4. Szükség esetén az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében támogatja az iskolák gigabitalapú konnektivitását, valamint az iskolákon belüli konnektivitást. Tudatosságnövelő intézkedéseket tesz az Iskolai konnektivitásfejlesztés kezdeményezés finanszírozási lehetőségeivel kapcsolatban. Ösztönzi a tagállamokat, hogy az Európai kapcsolódás kiemelt kezdeményezéssel összhangban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek beruházási és reformprojektjeibe építsék be a széles sávú internet kérdését. Optimalizálja az uniós támogatások felhasználását az iskolák és különösen a hátrányos helyzetű csoportokból származó diákok, továbbá a fogyatékossággal élő diákok és oktatók számára az internet-hozzáférés, valamint a digitális berendezések és az e-tanulási alkalmazások és platformok beszerzése terén.
5. Felhasználja az Erasmus együttműködési projekteket az alapfokú, középfokú, szakképzési (VET), felsőoktatási és felnőttoktatási intézmények digitális transzformációs terveinek támogatására. Az Erasmus Tanárképző Akadémiákon keresztül támogatja a digitális pedagógiát és a tanároknak szánt digitális eszközök – többek között a hozzáférhető és támogató-segítő technológiák és a digitális tartalmak – használata terén szerzett szakértelmet, továbbá az európai oktatói digitális kompetenciakeret alapján elindítja a „
SELFIE
a tanárok számára” nevű, tanároknak szánt online önértékelési eszközt, hogy segítsen azonosítani digitális, műszaki és oktatási készségeik erősségeit és hiányosságait.
6. A kialakulóban lévő technológiák és oktatási alkalmazásaik megértésének előmozdítása érdekében etikai iránymutatásokat dolgoz ki a mesterséges intelligenciára (MI), valamint a tanítás és a tanulás során történő oktatói adatfelhasználásra vonatkozóan, továbbá az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramon keresztül támogatja a kapcsolódó kutatási és innovációs tevékenységeket. Mindez a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai iránymutatásokra
fog épülni. Az iránymutatásokat – amelyek a képzési tevékenységekben a nők 45 %-os részvételét tűzi ki célul – a kutatóknak és hallgatóknak szóló, a mesterséges intelligencia etikai szempontjairól szóló képzési program fogja kísérni.
|
|
|
|
4.2.
2. stratégiai prioritás: A digitális készségek és kompetenciák fejlesztése a digitális transzformáció érdekében
A változó társadalomhoz, valamint a zöld és digitális gazdaságra való átálláshoz szilárd digitális kompetenciákra van szükség. A digitális készségek minden szinten történő fellendítése hozzájárul a növekedés és az innováció fokozásához, valamint egy igazságosabb, összetartóbb, fenntarthatóbb és befogadóbb társadalom kialakításához. A digitális jártasság és a digitális jártasság elsajátítása minden korosztály számára lehetővé teszi a reziliencia növelését, a demokratikus életben való aktívabb részvételt, valamint az internet biztonságosabb használatát. Az európai munkavállalók és álláskeresők digitális készségekkel való felvértezése kulcsfontosságú lesz az elkövetkező évek gazdasági helyreállítása szempontjából. A digitális készségek mellett a digitális gazdaságban olyan kiegészítő készségekre is szükség van, mint az alkalmazkodóképesség, a kommunikációs és együttműködési készségek, a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a vállalkozói készség és a tanulási készség.
A digitális jártasság alapvető fontosságúvá vált a mindennapi életben. Algoritmusokkal egyre átszőttebb világunkban a digitális információk – köztük a személyes adatok – megbízható értelmezésére való képesség elengedhetetlen az internet biztonságos használatához. Az oktatásnak aktívabban kell segítenie a tanulókat azon képességük fejlesztésében, hogy kritikusan közelítsék meg, szűrjék és értékeljék az információkat, különös tekintettel a dezinformáció azonosítására, az információs túlterheltség kezelésére, valamint a pénzügyi műveltség fejlesztésére. Az oktatási és képzési intézmények hozzájárulhatnak az információs túlterheltséggel, valamint a válságok és jelentős társadalmi változások idején egyre elterjedtebbé váló dezinformációval szembeni reziliencia kiépítéséhez. A dezinformáció és a káros hatású beszéd oktatás és képzés révén történő leküzdése alapvető fontosságú a társadalomban és a demokratikus folyamatokban való hatékony részvételhez, különösen a fiatalok esetében. A fiatalok több mint 40 %-a úgy véli, hogy a kritikus gondolkodást, a médiával és a demokráciával kapcsolatos ismereteket nem tanítják kellően az iskolákban. E kihívás különösen releváns a fiatalabb diákok esetében, akik szinte kivétel nélkül nap mint nap használják az internetet.
Az iskolai informatikai oktatás lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy alaposan megismerjék a digitális világot. A tanulóknak a számítástechnikába való korai bevonása – a formális és nem formális keretek között egyaránt alkalmazott innovatív és motiváló oktatási megközelítések révén – hozzájárulhat a problémamegoldás, a kreativitás és az együttműködés készségeinek fejlesztéséhez. Emellett felkeltheti az érdeklődést a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területével kapcsolatos tanulmányok és jövőbeli pályák iránt, miközben a nemi sztereotípiákat is kezeli. A magas színvonalú és inkluzív informatikai oktatás előmozdítását célzó intézkedések pozitív hatással lehetnek a felsőoktatásban informatikai tanulmányokat folytató lányok számára, később pedig a digitális ágazatban, illetve digitális munkakörökben elhelyezkedő lányok számára.
A digitális világ alapos és tudományos megértése építhet a digitális készségek szélesebb körű fejlesztésére, és kiegészítheti azt. Emellett segítheti a fiatalokat abban, hogy megértsék a társadalmi kihívások megoldása terén az informatikában rejlő lehetőségeket és korlátokat. Ugyanakkor Európában sok fiatal még mindig anélkül hagyja el az iskolát, hogy informatikai oktatásban részesülne. Az iskolai informatikai oktatás javítására irányuló erőfeszítések partnerségi megközelítést igényelnek, amely magában foglalja a felsőoktatást, a nem formális oktatást, ideértve a könyvtárakat, a Makerspace-eket és a Fablab-okat, valamint az ágazati és az oktatással kapcsolatos kutatást is. Az évről évre egyre jelentősebb európai programozási hét kiváló kezdeményezés arra, hogy a programozás és a digitális kreativitás mind szélesebb körű és sokszínű közönséget kapjon.
2019-ben az európai fiatalok egyötöde számolt be arról, hogy nem rendelkezik alapvető digitális készségekkel, és az alacsony iskolai végzettségű fiatalok esetében több mint háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy alulteljesítsenek a digitális készségek terén, mint a magasabb iskolai végzettségű társaik esetében. Ez sok fiatalt megakadályoz abban, hogy teljes mértékben jelen legyen a munkaerőpiacon. Ezért a megerősített ifjúsági garanciára irányuló bizottsági javaslat az ifjúsági garanciában regisztrált NEET-fiatalok digitális készségeinek értékelését javasolja, valamint azt, hogy a feltárt hiányosságok alapján célzott digitális felkészítő képzésben részesüljenek.
A technológiavezérelt gazdaságban való boldoguláshoz az európaiaknak digitális készségekre van szükségük. Mindenkinek – mind a diákoknak, mind az álláskeresőknek és a munkavállalóknak – digitálisan képzettnek és magabiztosnak kell lennie ahhoz, hogy sikeres legyen a gyorsan változó környezetben, és alkalmazkodni tudjanak az új és kialakulóban lévő technológiákhoz. A digitális készségek szintje az EU-ban még mindig alacsony, bár fokozatosan javul, miközben a digitális transzformáció üteme egyre nagyobb. A jövőben az összes ágazatban a munkahelyek 90 %-ához digitális készségekre lesz szükség, ugyanakkor az európai munkavállalók 35 %-a nem rendelkezik ilyen készségekkel. A digitális készségek iránti kereslet az alapszinttől a haladó szintig terjedően növekedni fog, többek között a mesterséges intelligencia, az adatműveltség, a szuper-számítástechnika és a kiberbiztonság területén.
A korszerű digitális készségek
iránt nagy az igény. A 2018 óta működő „Digitális lehetőségek” elnevezésű kezdeményezés lehetővé tette a diákok és a friss diplomások számára, hogy gyakorlati digitális tapasztalatot szerezzenek az ágazatban. Ezt a programot, amelynek keretében több mint 12 000 alapszintű és haladó szintű digitális készségekkel rendelkező hallgató képzésére került sor, a tanárokra, az oktatókra és egyéb oktatási személyzetre is kiterjesztik azáltal, hogy szakmai továbbképzési lehetőségeket kínálnak számukra a digitális oktatás terén. A rendszert egyúttal ki fogják terjeszteni a szakképzésben részt vevő tanulók és gyakornokok szakmai gyakorlatára is, mivel a szakképzési rendszerek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy választ adjanak a digitalizáció készségekkel kapcsolatos kihívásaira. A haladó szintű digitális készségek továbbfejlesztése szintén a Digitális Európa program célkitűzései között van. Emellett a kkv-stratégia is hozzájárul az ügy sikeréhez a digitális önkéntesek és a munkavállalókat célzó intenzív digitális tanfolyamok révén.
2017-ben az EU-ban a felsőoktatásban részt vevő hallgatók 54 %-a nő volt, a nők mégis különösen alulreprezentáltak a digitális ágazatokban. A technológiai ágazat munkahelyeinek csupán 17 %-át töltik be nők. Bár a nemzetközi tanulói teljesítménymérésben (PISA) és a nemzetközi számítástechnikai és informatikai műveltségi vizsgálatban (ICILS) a lányok általában jobban teljesítenek, mint a fiúk, a TTMM területén idővel csökken a jelenlétük. Ez hatással van a felsőoktatásban való részvételükre, ahol a TTMM területén végzettek csupán egyharmada nő. A tanároknak, a szülőknek és a TTMM-szakembereknek be kell vonniuk, motiválniuk és ösztönözniük kell a női diákokat, mivel a nők nagyobb mértékű bevonása a digitális gazdaságba és a munkaerőpiac nagyobb sokszínűsége társadalmi és gazdasági értéket teremthet Európa versenyképessége, növekedése és innovációja szempontjából. Emellett a digitális ágazatban nagy szükség van a nemi sztereotípiák és a nemi alapú elfogultság kezelésére irányuló erőfeszítésekre annak érdekében, hogy az ágazatban javuljon a nemek közötti egyensúly. Az olyan kezdeményezések révén, mint a „Nők a digitalizációban” stratégia és a WeGate, már folyamatban van az e célkitűzések megvalósítására irányuló munka, de a további előrelépés érdekében fokozni kell az erőfeszítéseket. E stratégiák mellett, amelyek célja, hogy több nőt vonzzanak az IKT-munkahelyekre, arra is szükség van, hogy jobban megértsük, miért nem helyezkedik el több nő az IKT területén, és hogy vonzóbbá tegyük ezeket a tanterveket és karriereket a lányok és a nők számára. Mindez csak pozitív hatással lehet a digitális technológiák oktatására és fejlesztésére, valamint a kkv-stratégia azon célkitűzéseinek megvalósítására, amelyek a nők vállalkozói tevékenységére irányulnak.
Mindenkinek alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie az új és kialakulóban lévő technológiákról, ideértve a mesterséges intelligenciát is. Ez segíteni fog mindenkit abban, hogy pozitív, de egyben kritikus megközelítéssel és biztonságos módon részt vegyen e technológia használatában, és tisztában legyen az etikához, a környezeti fenntarthatósághoz, az adatvédelemhez és a magánélet védelméhez, a gyermekek jogaihoz, a megkülönböztetéshez és az előítéletekhez – köztük a nemekkel kapcsolatos előítéletekhez –, a fogyatékossághoz, valamint az etnikai és faji megkülönböztetéshez kapcsolódó lehetséges kérdésekkel. A meglévő kezdeményezések támogatása, valamint a tudásmegosztás és az együttműködés előmozdítása révén ösztönözni kell a fiatalok, a nők és az alulreprezentált csoportok fokozottabb képviseletét és részvételét a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásban és a mesterségesintelligencia-ágazatban. Ahhoz, hogy megértsük a mesterséges intelligencia alkalmazását és az oktatásra gyakorolt hatásait, az oktatóknak és a diákoknak egyaránt új készségekre van szükségük, ideértve az alapvető mesterségesintelligencia- és adatműveltségi készségeket is. Az oktatási és képzési intézményeknek tisztában kell lenniük a mesterséges intelligencia által teremtett lehetőségekkel és kihívásokkal. A Bizottság figyelemfelhívó kampányt indít a tanulók, valamint az oktatási és képzési intézmények (középiskolai, szakképzési és felsőoktatási intézmények) körében, hogy felhívja a figyelmet a mesterséges intelligencia által teremtett lehetőségekre és kihívásokra.
A digitális kompetenciák fejlesztésének javítása érdekében az Európai Bizottság a következő intézkedéseket fogja végrehajtani:
|
|
7. Közös iránymutatásokat dolgoz ki a tanárok és az oktatási személyzet számára a digitális jártasság előmozdítása és a dezinformáció oktatás és képzés révén történő kezelése érdekében. Ezt az érdekelt felekkel szoros együttműködésben, a civil társadalmi szervezeteket, az európai technológiai vállalatokat és szolgáltatókat, az újságírókat, a médiát és a műsorszolgáltatókat, a médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoportot és a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontját, a nemzeti hatóságokat, az oktatási és képzési intézményeket, a Biztonságosabb Internet Központokat, az oktatókat, a szülőket és a fiatalokat tömörítő többszereplős csoport révén kell megvalósítani. Erre a közeljövőben kidolgozandó, médiával kapcsolatos cselekvési tervvel összhangban kerül majd sor.
8. Naprakésszé teszi az Európai Digitális Kompetenciakeretet a mesterséges intelligenciával és az adatokkal kapcsolatos készségek beépítése céljából. Támogatja a mesterséges intelligenciával kapcsolatos oktatási segédanyagok fejlesztését az iskolák, a szakképzési szervezetek és más képzési szolgáltatók számára. Felhívja a figyelmet a mesterséges intelligenciával kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra az oktatás és a képzés szempontjából.
9. Kidolgozza a kormányok, a munkáltatók és más érdekelt felek által Európa-szerte elismerhető és elfogadható digitális készségek európai tanúsítványát (EDSC). Ez lehetővé tenné az európaiak számára, hogy a Digitális Kompetenciakeret tudásszintjeinek megfelelően jelezzék digitális kompetenciáik szintjét.
10. Javaslatot tesz egy, a digitális készségek oktatás és képzés keretében történő biztosításának javításáról szóló tanácsi ajánlásra. A javaslat ki fog terjedni a következőkre: a tanárok szakmai fejlődésébe való beruházást szolgáló uniós eszközök alkalmazása, az oktatási módszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje, többek között az inkluzív, magas színvonalú informatikai oktatásra való összpontosítás révén az oktatás minden szintjén, valamint az iparral az új és kialakulóban lévő készségigények azonosításáról és frissítéséről folytatott párbeszéd előmozdítása szinergiában a készségfejlesztési programmal.
11. Javítja a diákok digitális készségeire vonatkozó adatok határokon átnyúló gyűjtésének nyomon követését és támogatását az ICILS-ben való részvétel révén a hiányosságok jobb megértése és az e hiányosságok kezelésére irányuló intézkedések tudományos alapjának megerősítése érdekében. Ez magában foglalja a diákok digitális kompetenciájára vonatkozó uniós célkitűzés bevezetését annak érdekében, hogy 2030-ig 15 % alá csökkenjen azon 13–14 éves diákok aránya, akik alulteljesítenek a számítástechnikai és informatikai műveltség terén.
12. Ösztönzi a korszerű digitális készségek fejlesztését célzott intézkedésekkel, többek között a digitális lehetőségekhez kapcsolódó szakmai gyakorlatoknak a szakképzésben részt vevő tanulókra és gyakornokokra való kiterjesztésével, valamint azáltal, hogy szakmai továbbképzési lehetőségeket kínál az iskolai, szakképzési, felnőtt- és felsőoktatásban dolgozó tanárok, oktatók és egyéb oktatási személyzet számára.
13. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel (EIT) együttműködésbenösztönzi a nők TTMM területen való részvételét, támogatja az EU STEM Koalíciót abban, hogy a TTMMM-megközelítés
alapján új felsőoktatási tanterveket dolgozzon ki a mérnöki, valamint az információs és kommunikációs technológiák számára annak érdekében, hogy azok vonzóbbá váljanak a nők számára, és növelje részvételüket, valamint előmozdítsa szakmai előmenetelüket a TTMM-tárgyakban és az informatikában.
|
5. A digitális oktatás terén folytatott együttműködés és tudásmegosztás erősítése uniós szinten
A cselekvési terv uniós szinten összehangolt szakpolitikai választ határoz meg olyan intézkedésekkel, beruházásokkal és támogatási intézkedésekkel, amelyek célja, hogy nagyobb hatást fejtsenek ki, mint a tagállami szintű elszigetelt kezdeményezések. Végrehajtása az európai oktatási térséget támogató keret részeként valósul majd meg az érintett munkacsoportok és megállapodások segítségével. Ebben különböző (uniós, nemzeti, regionális, helyi) szintű szereplők vesznek majd részt, és a közvetlen kommunikációs csatornákon és a közös alkotási lehetőségeken keresztül nagyobb szerepet kap a lakosság.
A Covid19-válság tanulságaira és e cselekvési terv hosszabb távú célkitűzéseire reagálva a Bizottság szorosabb együttműködés, valamint a digitális oktatásról uniós szinten folytatott célzottabb vita és eszmecsere révén támogatni fogja a tagállamokat és azok oktatási és képzési rendszereit. Erre azért van szükség, hogy lehetőség nyíljon az érdekelt felekkel való stratégiai együttműködésre a régiókban, a tagállamokban és az EU-ban. A digitális oktatással kapcsolatos uniós szintű együttműködés javítása érdekében a Bizottság:
|
|
14. Létrehozza az Európai Digitális Oktatási Platformot, amelynek célja:
·a tagállamok támogatása azáltal, hogy létrehozza a digitális oktatással foglalkozó nemzeti tanácsadó szolgálatok hálózatát a digitális oktatást támogató kulcsfontosságú tényezőivel kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztása céljából; a nemzeti és regionális digitális oktatási kezdeményezések és stratégiák összekapcsolása; valamint a nemzeti hatóságok, a magánszektor, a szakértők, az oktatási és képzési szolgáltatók és a civil társadalom különböző tevékenységeken keresztül történő összekapcsolása;
·a cselekvési terv végrehajtásának és a digitális oktatás európai fejlődésének nyomon követése többek között az EU által támogatott projektek eredményein keresztül, valamint a bevált gyakorlatok megosztása azáltal, hogy részben a társaktól való tanulás révén hozzájárul a kutatási kísérletekhez és az empirikus bizonyítékok szisztematikus gyűjtéséhez és elemzéséhez;
·az ágazatközi együttműködés és a digitális tanulási tartalom zökkenőmentes megosztását célzó új modellek támogatása olyan kérdésekre figyelemmel, mint az interoperabilitás, a minőségbiztosítás, a környezeti fenntarthatóság, a hozzáférhetőség és az inkluzivitás, valamint a digitális oktatásra vonatkozó közös szabványok;
·a szakpolitika és a gyakorlat gyors fejlesztésének támogatása azáltal, hogy a digitális oktatás cselekvő agytrösztjévé válik, és a Digitális oktatási hackathon révén bevonja az érdekelt feleket a felhasználó által vezérelt innovációba.
|
A nyomon követést és az értékelést az európai oktatási térség irányítási keretének részeként fogják biztosítani. Ez szavatolja az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot a cselekvési terv végrehajtása során. A fő teljesítménymutatókat minden egyes intézkedésre alkalmazni kell, hogy segítsék az előrehaladás értékelését, valamint – szükség esetén – a kiigazítást és az alkalmazkodást. A Bizottság 2024-ben elvégzi a digitális oktatási cselekvési terv átfogó felülvizsgálatát, hogy felmérje annak hatókörét és hatását. E felülvizsgálat alapján a Bizottság szükség esetén kiegészítő vagy új intézkedéseket fog javasolni.
A digitalizáció előrehaladtával a cselekvési terv biztosítja az Erasmus program digitális hatásának növeléséhez szükséges szakpolitikai hátteret és stratégiai iránymutatást. A vegyes mobilitást beépítik (azaz integrálják) az Erasmus programba azáltal, hogy az Erasmusba bevezetnek egy virtuális tanulási komponenst, és tovább erősítik az olyan sikeres kezdeményezéseket, mint az iskolai eTwinning. Ez segíteni fog abban, hogy a különböző országok tanulói és tanárai együtt dolgozzanak az interneten a közös projekteken. Kiegészíti a fizikai mobilitást, és hozzájárul az oktatók és a tanulók digitális készségeinek javításához. Emellett javítani fogja az általános digitális tanulási tapasztalat minőségét is. Továbbá hozzájárul a fiatalok és az európai oktatási intézmények közötti virtuális csereprogramok kihasználtságának növeléséhez, hogy ily módon a fiatalok még aktívabban részt vegyenek a kultúrák közötti párbeszédben, és fejlesszék humán készségeiket.
A felsőoktatásban az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló kezdeményezés keretében virtuális és valós egyetemközi kampuszok létrehozására fog sor kerülni. Ennek során ez a kezdeményezés a digitális felsőoktatás innovatív modelljeit valósítja meg. Az európai diákigazolvány-kezdeményezés kulcsszerepet fog játszani a hallgatói adatok és a felsőoktatási nyilvántartások biztonságos elektronikus cseréjének és ellenőrzésének megkönnyítésében, és a hallgatói mobilitás kezelésének egyszerűsítése révén valódi változást fog hozni a felsőoktatási intézmények működésébe. Lehetővé fogja tenni a diákok számára, hogy az elektronikus azonosításra vonatkozó uniós szabályok (az eIDAS-rendelet) alapján biztonságos és megbízható módon online azonosítsák magukat és hitelesítsék adataikat, amikor egy másik tagállam fogadó intézményében online tanulási tevékenységeket végeznek. Az egyetemek különböző informatikai rendszereinek összekapcsolásával papírmentes Erasmus-mobilitást érünk el az általános adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett.
6. Tájékoztatás és nemzetközi együttműködés
A cselekvési terv sikeres végrehajtása magában foglalja az Európai Parlamenttel és a tagállamokkal való szoros partnerséget és együttműködést a Régiók Bizottsága és a helyi hatóságok aktív bevonásával. A tagállamok számára a szorosabb együttműködés segíteni fog a szakpolitikák széttöredezettségének leküzdésében, amely alááshatja a hatékony digitális oktatási politikákat. Emellett meg kell erősíteni és össze kell hangolni a munkát az ágazatok és a szakpolitikai területek között. A Bizottság ezért támogatni fogja a digitális oktatással foglalkozó nemzeti szervek közötti uniós szintű együttműködést és hálózatépítést. Ez elősegíti a bevált gyakorlatok megosztását a társaktól való tanulás révén, és támogatja a digitális oktatási politikák következetesebb és strukturáltabb megközelítését.
A Bizottság az érdekelt felek fórumának keretében tájékoztató rendezvényeket is szervez azzal a céllal, hogy növelje az érdekelt felek széles körének részvételét és kialakítsa a felelősségvállalás érzését. A rendezvényeken lehetőség nyílik arra, hogy a tagállamok, az uniós intézmények és az oktatásban érdekelt felek (köztük a tanári és szülői szervezetek, a helyi hatóságok, a civil társadalmi csoportok és a vállalkozások, ideértve a digitális oktatási program mellett elkötelezett vállalkozásokat is) közösen osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, és vitassák meg a felmerülő kihívásokat és lehetőségeket.
A digitális oktatás nemzetközi szinten is fontos eszköz lehet az EU számára a bevált gyakorlatok megosztásán és kiterjesztésén, valamint a gyakorlati közösségek kiépítésén keresztül, melyre az együttműködés és az EU által támogatott projektek révén kerülhet sor. A jól működő oktatási rendszer az európai életmód központi eleme, és elengedhetetlen az EU, a tagállamok és partnerországaink jólétéhez és stabilitásához. A digitális oktatási kezdeményezések hozzájárulhatnak a partnerországok és az EU közötti kapcsolatok megerősítéséhez, de a különböző nem uniós régiókon belüli kapcsolatok megerősítéséhez is. Az EU nyitott és nagy teljesítőképességű digitális oktatási ökoszisztémája hozzájárulhat a kiválóság támogatásához és Európába vonzásához a világ minden tájáról, tekintettel a tehetségekért és az innovációért folytatott, egyre fokozódó globális versenyre. Ez javíthatja az EU és tagállamai innovációs teljesítményét.
A Covid19-világjárvány rávilágított a globális digitális szakadékra. A digitális oktatással kapcsolatos nemzetközi együttműködés megerősítésének az EU mint globális oktatási partner egyik prioritásának kell lennie. Ez tükröződni fog az EU globális, regionális és kétoldalú nemzetközi együttműködési programjaiban, többek között az Erasmus+ nemzetközi dimenziójában is. Az EU az „Európa együtt” megközelítés jegyében elő fogja mozdítani a globális együttműködést, szem előtt tartva ugyanakkor stratégiai céljait a kiemelt régiókban, nevezetesen a Nyugat-Balkánon, Afrikában, valamint a keleti partnerség és a dél-mediterrán térség szomszédsági régióiban, többek között a Fejlesztési Célú Digitalizációs Központ keretében szerzett tapasztalatok alapján. A digitális transzformáció központi szerepet fog játszani a nyugat-balkáni gazdaságok újraindításában és korszerűsítésében, a Nyugat-Balkánra vonatkozó digitális menetrenddel összhangban. Hasonlóképpen, a Bizottság az EU4Digital kezdeményezésen és annak mechanizmusán keresztül támogatni fogja a keleti partnerség országainak erőfeszítéseit. Előmozdítja majd a fenntartható fejlődést, és konkrét előnyöket biztosít az afrikai partnerek számára, miközben az Afrika–Európa Szövetség keretében részt vesz a bevált gyakorlok megosztásában.
7. Következtetés
A Covid19-világjárvány jelentősen megterheli az oktatási és képzési rendszereket. Rendkívül nehéz körülmények között felgyorsította a digitális transzformációt, és gyors, nagyszabású változásokat idézett elő. Néhány hét alatt történtek olyan fejlemények, amelyek bekövetkezése évekig is eltarthatott volna. A jelenlegi helyzetben kihívásokkal és lehetőségekkel is szembesülünk. Ez azt jelenti, hogy fel kell használnunk az elmúlt hónapok tanulságait, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket, és az ideiglenes, vészhelyzetre összpontosító távoktatásról fokozatosan előre tudjunk lépni a kreatív, rugalmas, modern és inkluzív oktatás és képzés részét képező, hatékonyabb, fenntarthatóbb és méltányosabb digitális oktatás irányába. Ezt a folyamatot modern tanítási gyakorlatoknak és kutatásoknak kell alátámasztaniuk.
A tagállamoknak az elmúlt hónapok lendületére építve magasabb színvonalú, hozzáférhetőbb és inkluzívabb digitális oktatási, tanulási és értékelési rendszereket kell kidolgozniuk. Az pedig különösen fontos, hogy a tagállamok teljes mértékben kihasználják az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközét annak érdekében, hogy oktatási és képzési rendszereiket a digitális korhoz igazítsák. Ez segíteni fog annak biztosításában, hogy minden európai polgár – függetlenül életkorától, valamint attól, hogy városi vagy vidéki területen, a periférián vagy a fővárosi régióban él-e – rendelkezzen azokkal a digitális készségekkel, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy a XXI. században éljen, dolgozzon, tanuljon és boldoguljon. Az oktatási és képzési rendszerek átalakítása kulcsfontosságú része a digitális korra felkészült Európára vonatkozó elképzelésnek.
Ez az átalakulás azonban nem fog megtörténni egyik napról a másikra. Stratégiai és összehangolt fellépésre, az erőforrások és beruházások összevonására, valamint az uniós és nemzeti szintű előrelépésre irányuló politikai akaratra van szükség. A digitális ugrás megtétele az oktatás és a képzés területén elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek ki tudják aknázni a bennük rejlő lehetőségeket anélkül, hogy bárki is lemaradna. Emellett az oktatási és képzési rendszerek hatékonyságának, relevanciájának és legitimitásának bizonyításához is nélkülözhetetlen a jövőre való felkészülés és a jövő alakítása során.
A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy hagyják jóvá ezt a digitális oktatási cselekvési tervet, amely a digitális korban az oktatással és képzéssel kapcsolatos kihívások és lehetőségek kezelését célzó együttműködés és együttes fellépés alapját képezi.
