EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52014AE7288

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az 1173/2011/EU, az 1174/2011/EU, az 1175/2011/EU, az 1176/2011/EU, az 1177/2011/EU, a 472/2013/EU és a 473/2013/EU rendelet alkalmazásáról [COM(2014) 905 final]

OJ C 268, 14.8.2015, p. 33–39 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

14.8.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 268/33


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az 1173/2011/EU, az 1174/2011/EU, az 1175/2011/EU, az 1176/2011/EU, az 1177/2011/EU, a 472/2013/EU és a 473/2013/EU rendelet alkalmazásáról

[COM(2014) 905 final]

(2015/C 268/06)

Előadó:

David CROUGHAN

Társelőadó:

Carmelo CEDRONE

2014. december 19-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az 1173/2011/EU, az 1174/2011/EU, az 1175/2011/EU, az 1176/2011/EU, az 1177/2011/EU, a 472/2013/EU és a 473/2013/EU rendelet alkalmazásáról

[COM(2014) 905 final].

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2015. március 2-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. március 18–19-án tartott, 506. plenáris ülésen (a 2015. március 19-i ülésnapon) 165 szavazattal 2 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai gazdasági kormányzásra vonatkozó szabályok, amelyeket a válság szült, fontos szerepet játszottak a költségvetési konszolidációban, a gazdaságpolitika összehangolásában és – a költségvetés-tervezetek értékelési mechanizmusának bevezetése révén – a fiskális integráció elmélyítésében. Ugyanakkor az EGSZB attól tart, hogy ezért nagy árat kell fizetni a növekedés és a foglalkoztatás területén, és hogy az Európai Unió a többi fejlett gazdaságnál jóval lassabban tud csak kilábalni a gazdasági válságból, ami politikai kudarcra vall, amely pedig nagyrészt annak tudható be, hogy gazdasági és monetáris unióban még nem épült ki teljesen a gazdasági kormányzás.

1.2.

Az európai szemeszter keretében meghozott intézkedések elindították a költségvetési konszolidáció és a hitelesség helyreállításának folyamatát, azonban a – normális körülmények között megfelelőnek mondható – szabályalapú megközelítés mára a probléma részévé vált. A nehézségekkel küzdő tagállamoknak nagyobb forrásokra van szükségük a recesszió zsákutcájából való kikerüléshez, valamint a növekedés és munkahelyteremtés biztosításához, csakúgy, mint a költségvetési konszolidáció növekedés útján történő megvalósításához.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Központi Bankot nem lehet magára hagyni az euróövezetben jelenleg tapasztalható recesszió elleni küzdelemben. Az EKB által most útnak indított eszközfelvásárlási (QE) intézkedéseket a tagállamoknak olyan átfogóbb politikai kezdeményezésekkel kell kiegészíteniük, amelyek túlmutatnak az Európai Bizottság által bejelentett európai beruházási terven.

1.4.

A tagállamok relatív versenyképességének tekintetében tapasztalható eltéréseket, amelyeket korábban felfelé vagy lefelé irányuló valutaárfolyam-kiigazítások révén ellensúlyoztak volna, egy gazdasági és monetáris unióban nem lehet egyszerűen úgy kezelni, hogy szankciók terhe mellett ajánlásokkal és reformokkal ösztökéljük azokat, akiket versenyképtelennek ítélünk.

1.5.

Mielőbb konkrét mechanizmusokat és eszközöket kell kidolgozni a konvergenciát és szolidaritást eredményező, megfelelő gazdaságpolitikai koordinációhoz. Ennek első körben nem feltétlenül kell szerződésmódosítással járnia, de az EGSZB szerint hosszú távon erre mindenképpen szükség lesz.

1.6.

A többéves pénzügyi keret 2016-os felülvizsgálatában szükség van arra, hogy a közös uniós érdeket képviselő, sürgető strukturális reformokat, ideértve a makrogazdasági egyensúly visszaállítását is, támogassák a fiskális kapacitás valamilyen formájával, például a tervben javasolt konvergencia- és versenyképességi eszköz révén.

1.7.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a strukturális egyensúly, egy olyan nem megfigyelhető változó, amely potenciális termelési kibocsátási résekre vonatkozó elméleti és vitatott számításokon alapul, és lényegi felülvizsgálatra szorul, ennyire kulcsfontosságú szerepet játszik a túlzottdeficit-eljárás megelőző és korrekciós mechanizmusaiban.

1.8.

A szemeszter folyamatában a magas adósság/GDP arány orvoslásának eszközeként a kormányok éves deficitjének csökkentésére sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek, mint a GDP növekedését célzó, egyéb, hatékonyabb intézkedésekre. Az Európai Bizottságnak nemcsak az országspecifikus ajánlások végrehajtását kellene nyomon követnie, hanem az ajánlások utólagos elemzését is el kellene végeznie abban a tekintetben, hogy megvalósult-e a termelés, a növekedés és a minőségi foglalkoztatás bővülése az érintett tagállamokban.

1.9.

Az EGSZB üdvözli a rugalmasság alkalmazására helyezett hangsúlyt az SNP szabályainak keretében, amelynek során az Európai Bizottság ugyan figyelembe veszi a közberuházások bizonyos típusait a költségvetési hiány kiszámításakor, azonban ezt korlátozott és részleges intézkedésnek tekinti. A 3 %-os paramétertől való ésszerű mértékű eltérést meghatározott számú évig átmeneti kivételnek kellene tekinteni, és nem szabadna automatikusan szankciókkal sújtani.

1.10.

Az a demokratikus deficit, hogy a nem választott szervezeteknek komoly beleszólásuk van a kormányzásba, az ajánlások alacsony szintű támogatottságának és az európai projekttel szembeni ellenségességnek a veszélyét hordozza magában. Az országspecifikus ajánlások végrehajtásának elmaradását azzal lehetne ellensúlyozni, hogy a civil társadalmat és a szociális partnereket ténylegesen bevonják ezek kidolgozásába.

1.11.

Az Európai Parlamentnek fontos szerepet kell kapnia az egyes szemeszterek gazdasági prioritásainak meghatározásában, valamint az országspecifikus ajánlások parlamenti felügyeletében. A szemesztert a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak szélesebb körben ismertebbé kellene tenniük, hogy a polgárok jobban megértsék a folyamatot.

2.   A gazdasági kormányzás rövid áttekintése

2.1.

A 2011-ben életre hívott európai szemeszter támogatásául szolgált a 2011. december 13-án hatályba lépett, megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP), amely egy öt rendeletből és egy irányelvből álló – együtt „hatos csomagnak” nevezett – új szabályrendszert vezetett be a gazdasági és költségvetési felügyelet vonatkozásában. 2013. május 30-án a paktum két további rendelettel, az ún. „kettes csomaggal” egészült ki, hogy még jobban ösztönözze a gazdasági integrációt és konvergenciát az euróövezethez tartozó tagállamok között. Jelen felülvizsgálat célja a hét rendelet hatékonyságának és a jövőbeli fejlemények irányának vizsgálata. A felülvizsgálat főbb vonásaiban az uniós szintű gazdasági kormányzás három szempontjával foglalkozik: költségvetési felügyelet (1), makrogazdasági egyensúlyhiányok (2), valamint a pénzügyi stabilitásuk tekintetében nehézségekkel küzdő euróövezetbeli országok ellenőrzése és felügyelete (3).

3.   A gazdasági kormányzás jelenlegi rendszerével kapcsolatos észrevételek

3.1.   Költségvetési felügyelet

3.1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a gazdasági irányítás felülvizsgálatával egy időben közétett 2015. évi éves növekedési jelentésben az európai szemeszter egyszerűsítésére és megerősítésére helyezik a hangsúlyt. Ezt a szemeszter különböző szakaszainak és ezek eredményeinek egyszerűsítése révén kívánják megvalósítani az EGSZB 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló véleményében ajánlottakkal összhangban (4).

3.1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szemeszter nélkülözhetetlen szerepet játszik a konvergencia és a gazdasági korrekciók folyamatában. Az EGSZB továbbá egy kommunikációs és egyszerűsítési stratégia elindítását szorgalmazta, az Európai Bizottság, az EP, a tagállamok és a civil társadalom közös erőfeszítéseként (5).

3.1.3.

Az EGSZB üdvözli a költségvetési integráció azáltal történő elmélyítését, hogy közös ütemtervet vezettek be a tagállamok számára a költségvetésiterv-javaslatok benyújtására és közzétételére, amelyeket független nemzeti szervek felügyelnek. A szóban forgó terveket minden évben október közepéig kell eljuttatni az Európai Bizottságnak, amely ezeket a tagállamok kormányai által történő végső elfogadást megelőzően észrevételezi. A szemeszternek demokratikusabbá és átláthatóbbá, valamint a tagállamok és az Európai Bizottság közreműködésével szélesebb körben ismertebbé kellene válnia, hogy a polgárok jobban megértsék a folyamatot. Az EGSZB üdvözölné, ha az Európai Bizottság értékelést készítene a független nemzeti szervek szerepéről és minőségéről.

3.1.4.

Az EGSZB a 2015. évi költségvetés-tervezetekből azt a következtetést vonja le, hogy a fiskális erőfeszítések 2015-ös csökkentésének hatása semleges lesz az euróövezetben. Azt is megjegyzi, hogy a hét olyan ország közül, amelyek valószínűleg nem tudnak majd eleget tenni a feltételeknek, három ország márciusban esetleg szankciókra számíthat a túlzottdeficit-eljárás keretében. Ehhez az eljáráshoz nagyobb átláthatóságra, a nemzeti kormányokkal és a civil társadalommal, mindenekelőtt a szociális partnerekkel folytatott konzultációra és az Európai Parlament felügyeletére is szükség lenne.

3.1.5.

A rövid értékelési időszakban az EGSZB szerint a költségvetési felügyeletről szóló, vonatkozó rendeletek keretében felülvizsgált uniós költségvetési szabályok kétségkívül szerepet játszottak a költségvetési konszolidáció kezelésében, ahogyan ez az EU-28 költségvetési hiányának a GDP 4,5 %-áról (2011) a GDP 3 %-ára (2014) való csökkenésében is megnyilvánul.

3.1.6.

Az igen szerény sikerért azonban nagy árat kellett fizetni, mivel az uniós politika kudarcot vallott a gazdasági növekedéshez és munkahelyteremtéshez való hozzájárulás tekintetében. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban az Egyesült Államok államháztartási deficitje 10,6 %-ról 4,9 %-ra csökkent. Az Egyesült Államok GDP-jének növekedése 1,6 %-ról 2,4 %-ra gyorsult (ezzel szemben az EU-ban a növekedés 1,7 %-ról 1,3 %-ra lassult); a munkanélküliség az Egyesült Államokban 8,9 %-ról 6,2 %-ra csökkent (az EU-ban ezzel szemben 9,6 %-ról 10,2 %-ra nőtt), és – ami igen fontos – a foglalkoztatás az Egyesült Államokban 6,3 %-kal nőtt, míg az EU-ban - 0,1 %-os csökkenés mellett stagnált.

3.1.7.

Az Európai Bizottság álláspontjához képest az EGSZB kevésbé van meggyőződve arról, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében meghatározott strukturális hiánycélok pontosabb és átláthatóbb szakpolitikai tanácsadást tesznek lehetővé. Bár az EGSZB elismeri, hogy a gazdasági ciklus és az egyszeri fiskális hatások torzításaitól megtisztítva ez az intézkedés valószínűleg átláthatóbb képet nyújt, ugyanakkor egy olyan nem megfigyelhető változónak tekinthető, amely potenciális termelési kibocsátási résekre vonatkozó elméleti és vitatott számításokon alapul, és amely lényegi felülvizsgálatra szorul, és bizonyos esetekben gyenge színvonalú szakpolitikák kidolgozásához vezet.

3.1.8.

Az adósság/GDP aránya fontos eleme a költségvetés fenntarthatóságának. Két részből áll: az adósság mértéke és a GDP nagysága, ezt a két értéket nem lehet úgy befolyásolni, hogy ne hassanak egymásra. Egy olyan megközelítés, amely a deficit túl gyors csökkentésére összpontosít azzal a céllal, hogy tovább csökkentse az eladósodás szintjét, amennyiben a GDP lefojtásához vagy csökkentéséhez vezet, ellentétes hatást ér el magának az adósság/GDP arány csökkentési célkitűzésének a tekintetében.

3.1.9.

Az EGSZB üdvözli a rugalmasság alkalmazására helyezett hangsúlyt az SNP szabályainak keretében, amelynek során az Európai Bizottság (egy adott tagállam költségvetési helyzetének felmérésekor) figyelembe veszi: a) az európai beruházási tervbe történő közberuházásokat; b) a strukturális alapok keretében történő társfinanszírozáshoz kapcsolódó beruházásokat; c) az olyan reformokat, amelyek hosszú távon kihatnak a közfinanszírozás fenntarthatóságára; d) a ciklikus feltételeket (6). Az EGSZB szerint ez azonban csak egy korlátozott és részleges intézkedést jelent.

3.1.10.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az Európai Parlamenttel való megerősített egyeztetés és a nemzeti parlamentekkel folytatott fokozott együttműködés ellenére, amely helyszíni kiküldetésekben és a költségvetés-tervezetek euróövezetbeli felügyeletében nyilvánul meg, a demokratikus deficit továbbra is a folyamat szerves része marad, melynek során jórészt nem elszámoltatható uniós intézmények jelentős befolyással bírnak a nemzeti döntéshozatalra.

3.1.11.

Egy olyan hozzájárulási deficit (azaz, hogy a nemzeti szint nem vesz ténylegesen részt a döntéshozatali folyamatban), amelyet nem ellensúlyoz egy jó eredmény-legitimitás (azaz a jó gazdasági problémamegoldó képesség) ahhoz vezet, hogy a gazdasági programokat nem vállalják fel kellő lelkesedéssel, és növekszik az ellenségesség az európai projekttel szemben, ahogyan azt az európai választások is megmutatták (7).

3.1.12.

Az Európai Bizottságnak nemcsak politikai ajánlásainak tagállami végrehajtását kellene utólag értékelnie, hanem azt is meg kellene vizsgálnia, hogy ezek az ajánlások hatékonyan ösztönözték-e a gazdaság fenntartható pályára való visszaállítását, nemcsak a pénzügyi és költségvetési kiigazítások tekintetében, hanem a gazdasági növekedés, a fejlődés és a jó minőségű munkahelyek létrehozása szempontjából is.

3.2.   A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás

3.2.1.

Az EGSZB elismeri és támogatja az MIP szükségességét, mivel a költségvetésen kívüli kulcsfontosságú változók felügyelete az esetleges káros trendeket még ezek megszilárdulását megelőzően fel tudja térképezni. A válság világosan megmutatta, hogy kudarcot vallott az a megközelítés, amelynek keretében az SNP kizárólag az államháztartási egyensúlyt kísérte figyelemmel, míg a fejlesztési és foglalkoztatási kérdéseket továbbra is figyelmen kívül hagyta, vagy ezekkel csak érintőlegesen foglalkozott.

3.2.2.

Az Európai Parlamentnek fontos szerepet kell kapnia az egyes szemeszterek gazdasági prioritásainak meghatározásában, valamint az országspecifikus ajánlások parlamenti felügyeletében (8).

3.2.3.

Az EGSZB komoly aggodalommal szemléli a makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítása során alkalmazott egyoldalú megközelítést. A problémát kizárólag nemzeti kérdésnek tekintik, és a hangsúlyt döntő részben a káros deficitek korrekciójára helyezik, miközben a költségvetési többleteket kedvezően ítélik meg. A probléma ésszerű kezeléséhez szükség van az egyensúlyhiányok és ezek európai gazdaságra gyakorolt hatásának kiértékelésére.

3.2.4.

Annak biztosítása érdekében, hogy a MIP és következésképpen az Európa 2020 projekt esetében se ismétlődjön meg a lisszaboni menetrend kudarca, az Európai Bizottságnak hatékonyabb értékelési módszer kidolgozását kell szorgalmaznia az országspecifikus ajánlások végrehajtásának minőségét illetően, és készen kell állnia arra, hogy nyomon kövesse a folyamatot és ösztönzőket bocsásson a tagállamok rendelkezésére (rugalmasság, aranyszabályok), mielőtt végső megoldásként szankciókat alkalmazna.

3.2.5.

A költségvetési felügyelettel ellentétben, amelyet rövid távú, könnyen mérhető eredmények jellemeznek, az országspecifikus ajánlások jelentős részét képező szakpolitikai ajánlások olyan „lágyabb” politikákra és eredményekre vonatkoznak, mint a versenyképesség vagy az üzleti környezet különféle szempontjai és a jóléti rendszer reformjai, amelyek végrehajtási szintje, illetve hatása csak nehezen mérhető.

3.2.6.

A többéves pénzügyi keret 2016-os felülvizsgálatában szükség van arra, hogy a közös uniós érdeket képviselő, sürgető strukturális reformokat, ideértve a makrogazdasági egyensúly visszaállítását is, támogassák a fiskális kapacitás valamilyen formájával. Az EGSZB sürgeti, hogy mérlegeljék a következő lehetséges eszközök alkalmazását: a konvergencia- és versenyképességi eszköz, amely lehetővé teszi a nehézségekkel küzdő gazdaságok számára, hogy közös uniós érdeket képviselő, sürgető strukturális reformokat hajtsanak végre (ezt az eszközt a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete hat oldalon keresztül részletezi, és egy közlemény is készült róla (9)); a stabilitási kötvényekről szóló zöld könyv felülvizsgálata, amit a jelen véleményben vizsgált 1173/2011/EU rendelet szorgalmazott, és valamilyenfajta minimális szociális biztosítási rendszer, amely segítene a bajban lévő gazdaságoknak.

3.2.7.

Az Európai Bizottság szerint az átfogó felülvizsgálatok jelentik a MIP lényegét, amelynek politikai ajánlásai az országspecifikus ajánlásokban csapódnak le. Az EGSZB támogatja ezt a gyakorlatot, amely a megalapozottabb elemzések készítésének lehetőségét hordozza magában, mivel helyszíni kiküldetéseket is magában foglal, ami nagyban hozzájárul a felülvizsgálat tárgyát képező gazdaság megismeréséhez, és azzal a többletértékkel jár, hogy az európai bizottsági és a tagállami pénzügyi tisztviselők hasznos munkakapcsolatokat alakítanak ki.

3.2.8.

Mivel a MIP keretében végrehajtott reformok előnyei csak hosszabb távon érvényesülnek, felmerülnek olyan aggályok, hogy a nemzeti kormányok esetleg nem kezelik majd őket prioritásként, és csak üres szólamokkal támogatják végrehajtásukat. Az egyensúlyhiányok helyreállítását célzó országspecifikus ajánlások lényegi részének a belső piac megvalósítására kellene összpontosítania.

3.2.9.

A civil társadalomnak és a szociális partnereknek az európai szemeszter érintett területébe történő tényleges bevonása fontos módja lenne a megfelelés biztosításának, valamint a politikai ismertség és szerepvállalás növelésének nemzeti szinten.

3.2.10.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok lehető leghatékonyabb együttműködésének szempontjából tanulságosak lehetnek a kiigazítási programban részt vevő országok tapasztalatai, amelyeket folyamatos és mélyreható felügyeleti vizsgálatnak vetettek alá.

3.2.11.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság egyik munkadokumentuma szerint az országspecifikus ajánlások 41 %-át hajtották végre a 2012–2013 közötti kétéves időszakban (ami nem nevezhető sikernek), és az évek között egy enyhe lefelé mutató tendencia volt tapasztalható (10), ami elgondolkodtató jel lehet. Értékelni kell, minek tulajdonítható az ajánlások és azok végrehajtása közötti szakadék.

3.2.12.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az „eredménytábla” megközelítés, amely visszatekintő jellegű, és az átfogó felülvizsgálatok igazolásának egyik fő eszköze, nem feltétlenül derít fényt az „állomány” mutatók egyensúlyhiányának felhalmozódására, amely a válságok egyik lehetséges kiváltó oka lehet. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy a politikai döntéshozók nem kapnak alapos tájékoztatást a hatékony intézkedések meghozatalához (11), sőt figyelmük még el is terelődhet a politikai területre való lényegibb összpontosításról.

3.3.   A pénzügyi stabilitásuk tekintetében nehézségekkel küzdő euróövezeti országok

3.3.1.

Az EGSZB elismeri annak szükségességét, hogy összpontosított felügyelet révén támogassák azokat az országokat, amelyek 1. pénzügyi stabilitásuk vagy államháztartásuk fenntarthatósága tekintetében súlyos nehézségekkel küzdenek, illetve amelyeket ilyen nehézségek fenyegetnek, vagy 2. pénzügyi támogatásban részesülnek, illetve ilyet kérnek az uniós intézményektől, más tagállamoktól vagy az IMF-től.

3.3.2.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja, hogy a makrogazdasági kiigazítási programba való belépés esetén valamennyi egyéb kötelezettséget – ideértve az európai szemesztert is – függesszenek fel, és az ilyen tagállamokat a program befejezését követően folyamatos felügyeletnek vessék alá.

3.3.3.

Továbbra sincs a gyakorlatban kipróbálva az arra az időszakra vonatkozó eljárás, amely alatt a tagállamok benyújthatják pénzügyi támogatásra vonatkozó kérelmeiket, mivel a szóban forgó rendelet csak azt követően lépett hatályba, hogy az érintett négy ország már belépett a kiigazítási programba.

3.3.4.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság készítsen és tegyen közzé egy tanulmányt a kiigazítási programok eredményeiről a négy országban, különösen annak feltárása érekében, hogy az egyik érintett ország számára láthatólag kevésbé sikeres végkimenetelen javíthatott volna-e egy eltérő európai bizottsági megközelítés.

4.   Átfogóbb jövőképre van szükség a GMU irányítását illetően

4.1.

Az EU a világ egyik legnagyobb és legfejlettebb gazdasági tömörülése, amely eddig a gazdasági kormányzás egy olyan rendszerével élt túl, amely diszfunkcionálisnak nevezhető. Ez a diszfunkcionalitás arra a döntésre vezethető vissza, hogy úgy hoztak létre egy egységes valutával és monetáris politikával rendelkező gazdasági és monetáris uniót, hogy közben megtartották a tagállami szintű fiskális és gazdasági politikákat.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Központi Bankot nem lehet magára hagyni az euróövezetben jelenleg tapasztalható recesszió elleni küzdelemben. Az EKB által most útnak indított eszközfelvásárlási (QE) intézkedéseket a tagállamoknak átfogóbb politikai kezdeményezésekkel kell kiegészíteniük. Az Európai Bizottság által bejelentett európai beruházási terv szükséges, de nem elégséges lépés a helyes irányba. A költségvetési integráció további elmélyítése nélkül a gazdasági koordináció európai szemeszter keretében alkalmazott nemzetközpontú megközelítése gátolja az euróövezetet abban, hogy megfelelő fiskális politikát kövessen.

4.3.

A válság komoly hiányosságokat tárt fel, amelyek az euro puszta létét fenyegették. A válság olyan, mélyreható reformokat kényszerített ki a gazdasági kormányzás vonatkozásában, amelyeket a közösségi módszer helyett kormányközi szerződések révén, sebtében dolgoztak ki és hívtak életre. A tagállamok relatív versenyképességének tekintetében tapasztalható eltéréseket, amelyeket korábban felfelé vagy lefelé irányuló valutaárfolyam-kiigazítások révén ellensúlyoztak volna, egy gazdasági és monetáris unióban nem lehet egyszerűen úgy kezelni, hogy szankciók terhe mellett ajánlásokkal és reformokkal ösztökéljük azokat, akiket versenyképtelennek ítélünk.

4.4.

Az európai szemeszter keretében meghozott intézkedések elindították a költségvetési konszolidáció és a hitelesség helyreállításának folyamatát, azonban a – normális körülmények között megfelelőnek mondható – szabályalapú megközelítés mára a probléma részévé vált. Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdasági kormányzást (különösen pedig az euróövezet irányítását) többé már nem lehet kizárólag a jelenleg felülvizsgálat alatt álló rendeletekre bízni. A nehézségekkel küzdő tagállamoknak nagyobb forrásokra van szükségük a recesszió zsákutcájából való kikerüléshez, valamint a növekedés és munkahelyteremtés biztosításához, csakúgy, mint a költségvetési konszolidáció növekedés útján történő megvalósításához.

4.5.

Az EGSZB osztja azokat az aggodalmakat, amelyeket az Európai Bizottság európai szociális fejleményekről szóló, közelmúltban közzétett éves jelentése keltett (12), amely megállapítja, hogy a „válságkezelés érdekében végrehajtott intézkedések növelték a háztartások pénzügyi nehézségeit és eladósodásának mértékét, valamint súlyosbították a szegénységet és a társadalmi kirekesztést”, és hogy „a szociális helyzet huzamos időn át tartó romlása negatívan befolyásolta a nyilvánosságnak abba vetett hitét és bizalmát, hogy a kormányok és intézmények képesek e problémák kezelésére”. Az európai bizottsági jelentésben a munka minőségének (részidős, bizonytalan, nem stabil munkahelyek) és (különösen a fiatalok) munkanélküliségének vonatkozásában ismertetett adatok mély benyomást keltenek.

4.6.

Az EGSZB sürgeti, hogy a szociális mutatók (13) nagyobb szerepet kapjanak az eredménytáblában, és (kezdve az európai szemeszterrel) a költségvetési politikák szabályozására használják fel őket, hogy megakadályozzuk az EU alapvető elveinek – harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, fenntartható és környezetbarát növekedés, nagymértékű gazdasági konvergencia, magas szintű munkahely- és szociális védelem, gazdasági és társadalmi kohézió, szolidaritás a tagállamok között – gyengülését. Ezeket az elveket a Római Szerződés fektette le, és ezt követően a Maastrichti, Amszterdami és Lisszaboni Szerződés rögzítette, azonban a költségvetési paktum és a kapcsolódó szövegek sem veszik kellően figyelembe.

4.7.

A tagállamok és különösen az euróövezetbeli országok integrációjának új tartalommal való megtöltése érdekében egy olyan európai kormányzási megközelítést kell javasolnunk, amely lehetővé teszi a legnagyobb adósságállománnyal küszködő és nulla vagy negatív GDP növekedést mutató országok számára, hogy végrehajtsák azokat a beruházásokat, amelyek szükségesek termelési rendszereik versenyképességének helyreállításához és a fejlődés beindításához. Egy ilyen megközelítésnek megfelelően figyelembe kellene vennie a gazdasági és társadalmi kohéziónak az EU alapító szerződéseiben lefektetett elveit.

4.8.

A 3 %-os paramétertől való ésszerű mértékű eltérést bármely tagállamban meghatározott számú évig átmeneti kivételnek lehetne tekinteni, ami így nem vonna maga után automatikusan szankciókat. Az új kormányzási megközelítés keretében az Európai Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia a nehézségekkel küzdő országok által jelzett szükségleteket, fel kell mérnie, hogy az adott tagállam által javasolt beruházási terv megfelelő és kivitelezhető-e a felvállalt és az európai szemeszter keretében rögzített kötelezettségek fényében (stabilitási/konvergencia- és a nemzeti reformprogramok), és az Európai Parlament felügyelete mellett jóvá kell hagynia azt.

4.9.

Szükség van arra, hogy a költségvetések kidolgozásához és az adatok kiértékeléséhez használt paramétereket egységesítsék és összehangolják, és ezek valamennyi országra, illetve azok közigazgatásaira is kiterjedjenek egy átlátható, érthető és a nyilvánosság számára is ismert eljárás keretében. Egyetlen, világos és egyszerű szabályokat tartalmazó rendelet is elegendő lehetne, amely biztosítja a civil társadalom, a szociális partnerek és a nemzeti parlamentek bevonását.

4.10.

E megközelítést alkalmazva, a szemeszterből fontos lehetőséget kellene kovácsolni a GMU számára arra, hogy helyreállítsa a kölcsönös bizalmat, és elindítson egy közös folyamatot, mind a strukturális reformok (amelyekről az összes euróövezetbeli országnak meg kell egyeznie), mind a költségvetés tekintetében. A szabályozási keretnek egy új euróövezetbeli költségvetés irányába kellene továbbfejlődnie, melynek keretében egy olyan közös fejlesztési eljárást tesztelnek, amelyet az európai közvéleménynek szóló kulcsszavakként a lehető legnagyobb átláthatóság és megbízhatóság jellemez.

Kelt Brüsszelben, 2015. március 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 1173/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről (HL L 306., 2011.11.23., 1. o.);

az Európai Parlament és a Tanács 1175/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 306., 2011.11.23., 12. o.), valamint

az Európai Parlament és a Tanács 473/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euroövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről (HL L 140., 2013.5.27., 11. o.).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1174/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről (HL 306., 2011.11.23., 8. o.), valamint

az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 472/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről(HL L 140., 2013.5.27., 1. o.).

(4)  HL C 214., 2014.7.8., 46. o.

(5)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „A GMU megvalósítása – a következő európai jogalkotási ciklus” (HL C 451., 2014.12.16., 10. o.).

(6)  COM(2015) 12 final.

(7)  A CEPS 98. sz. különjelentése, Enhancing the Legitimacy of EMU Governance, 2014. december.

(8)  Ugyanott.

(9)  COM(2013) 165 final.

(10)  ECFIN Economic Brief, Issue 37, 2014. október, Implementing Economic Reforms – are EU Member States responding to European Semester Recommendations.

(11)  Daniel Gros and Alessandro Giovannini, Instituto Affari Internazionali No 14, 2014. március, The „Relative” importance of EMU Macroeconomic Imbalances in the MIP.

(12)  Employment and Social Developments in Europe, 2014. december.

(13)  Például: GDP-növekedés, munkanélküliség, tartós munkanélküliség, szegénységben élők, közberuházások, az árak és bérek aránya stb.


Top