18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/11

—

hangsúlyozza, hogy az EU balti-tengeri stratégiája szilárd alapot kínál annak tesztelésére, hogy egy kiterjedtebb földrajzi makrorégióra vonatkozó külön stratégia mennyire képes ténylegesen erősíteni az EU versenyképességét és előmozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést,

—

örömmel fogadja a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia felülvizsgált célkitűzéseinek – a tenger megmentése, a térség összekapcsolása más térségekkel, a jólét növelése – az Európa 2020 stratégiáéival való jobb összehangolására irányuló erőfeszítéseket,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági kohézió és a versenyképesség erősítése érdekében erősebb kapcsolatokra van szükség a kutatás, az innováció és az ágazati érdekelt felek között. A régióknak és az egyetemeknek a teljes balti-tengeri makrorégióban együtt kellene működniük, hogy a térség az intelligens szakosodási hálózatok mintaképévé válhasson,

—

úgy véli, hogy továbbra is figyelmet kell fordítani a fenntartható növekedést támogató kiemelt kezdeményezések előmozdítására és újabb intézkedéseket kell hozni a foglalkoztatás növelésére és a készségek fejlesztésére, valamint a jólét és az integráció erősítésére,

—

hangsúlyozza, hogy bár a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia belső uniós stratégia, a sikeréhez elengedhetetlen az Unión kívüli országokkal, különösen az Oroszországgal való együttműködés,

—

hangsúlyozza, hogy az Északi Dimenzió struktúráit amennyire csak lehet, fel kell használni az EU és Oroszország közötti, a balti-tengeri térségen belüli szorosabb együttműködés keretében,

—

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a városoknak és a régióknak a stratégia végrehajtásában játszott szerepe nem kap elég figyelmet, valamint azt javasolja, hogy mind a stratégiában, mind pedig a felülvizsgált cselekvési tervben egyértelműen említsék meg, hogy a végrehajtás során mindvégig érvényesülnie kell a többszintű kormányzás elvének,

—

hangsúlyozza, hogy a politikai érdekelt feleknek egyértelműen el kell kötelezniük magukat és vezető szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy az összes részt vevő országban haladást lehessen elérni a stratégia végrehajtása terén,

—

rámutat, hogy tisztázni kell, mennyiben járulnak hozzá a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtásához, figyelembe véve a tagállamokon belül a régiók közötti különbségeket és a régiók fejlesztési igényeit.

Előadó

Pauliina HAIJANEN (FI/EPP), Laitila város tanácsának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról

COM(2012) 128 final

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság 2012. március 23-i közleményét, és úgy látja, hogy az abban előirányzott intézkedések előrelépést jelentenek a helyes irányba: a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia célzottabbá tétele, a szakpolitikák és a finanszírozás összehangolása, a különböző szereplők feladatainak egyértelműsítése és a jobb kommunikáció felé;

2.

rámutat, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia azzal a céllal igyekszik javítani a politikai koordinációt és kohéziót a térség régiói között, hogy elősegítse a balti-tengeri térséget érintő közös problémák megoldását, és fenntartható alapon növelje a jólétet a térségben. A stratégia olyan problémákkal foglalkozik, amelyeket az egyes régiók és tagállamok egymagukban nem képesek megoldani. Kulcsszerepet játszik az együttműködés és az összehangolt fellépés a makrorégióhoz tartozó országok, azok régiói és városai, az EU, az összbalti szervezetek, a finanszírozást nyújtó intézmények és a nem kormányzati szervek között;

3.

rámutat, hogy a Régiók Bizottsága A helyi és regionális önkormányzatok szerepe az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében című véleményében (CdR 72/2011 fin) kiemeli, hogy a balti-tengeri térség példaértékű lehet egész Európa számára;

4.

hangsúlyozza, hogy az EU balti-tengeri stratégiája – mint az első átfogó makroregionális stratégia – szilárd alapot kínál annak tesztelésére, hogy egy kiterjedtebb földrajzi makrorégióra vonatkozó külön stratégia mennyire képes ténylegesen erősíteni az EU versenyképességét és előmozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést. Ezeket a tapasztalatokat aktívan fel kell használni, különösen az európai kohéziós politikáról szóló vitában, szem előtt tartva a következő tervezési időszakot;

5.

emlékeztet az Európai Bizottságnak arra az álláspontjára, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásához nem alkotnak új szabályokat, nem létesítenek új intézményeket és nem rendelnek további forrásokat. Úgy véli azonban, hogy egyúttal „három igent” is kell mondani az alábbi három kérdésre: a meglévő szabályozások közösen elfogadott alkalmazására és ellenőrzésére a makrorégióban; a regionális és helyi önkormányzatok és a tagállamok platformjának, hálózatának vagy területi klaszterének létrehozására az uniós intézmények felelősségi körében, az érdekelt felek bevonásával; illetve az Unió meglévő pénzügyi forrásainak összehangolt felhasználására makroregionális stratégiák kialakítása és megvalósítása céljából;

6.

örömmel fogadja, hogy megpróbálják jobban összehangolni egymással a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseit az Európa 2020 stratégiáéival. A stratégiának a közleményben ismertetett három átfogó célkitűzése – a tenger megmentése, a térség elszigeteltségének megszüntetése, valamint a jólét növelése – jól illeszkedik az Európa 2020 stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljaihoz. Ezenkívül az Európa 2020 stratégia végrehajtásának szempontjából fontos kiemelni az innovációs tevékenységek terén folyó szorosabb regionális együttműködést;

7.

megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek konkrét cselekvésekként történő megvalósítása fontos a balti-tengeri stratégia végrehajtásához. Az Európa 2020 kiemelt kezdeményezései közül külön figyelmet érdemel a digitális menetrend és az innovatív unió, amelyek legújabb cselekvési terve célzottabban mozdítja elő a kezdeményezések célkitűzéseit a balti-tengeri térségben. A balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia és a térségben működő együttműködési hálózatok kiváló alapot nyújtanak az intelligens szakosodást célzó regionális kutatási és innovációs stratégiák kidolgozásához;

8.

mind a tagállamokat, mind a helyi és regionális szereplőket annak megfontolására ösztönzi, hogy az EU balti-tengeri stratégiájának a jólét növelésére irányuló, megújított célkitűzése miként valósítható meg együttműködés révén. A cselekvési tervben a jövőben egyértelműen előtérbe kell helyezni a foglalkoztatás és a tudás bővítésével, valamint a jóléttel és a befogadás fokozásával kapcsolatos intézkedéseket. A cselekvési terv tartalma jelenleg alig-alig kapcsolódik az Európa 2020 stratégia e témákat érintő kiemelt kezdeményezéseihez;

9.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiából az„inkluzív növekedés – magas foglalkoztatás, valamint gazdasági, szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság ösztönzése” prioritást figyelembe kellene venni a balti-tengeri stratégia végrehajtása során, mivel a jólét és a gazdasági teljesítmény terén még mindig lényeges különbségek vannak a balti-tengeri térség egyes részei között. Emellett továbbra is figyelmet kell fordítani a környezet állapotának javítását célzó intézkedések és a fenntartható növekedést támogató kiemelt kezdeményezések előmozdítására;

10.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020-as célok elérése érdekében a jövőben több figyelmet kell fordítani a különféle finanszírozási eszközök közti szinergiákra. A balti-tengeri térségben fekvő tagállamok rendelkezésére álló kohéziós politikai finanszírozási eszközökkel való szoros és átfogó koordináció fontos a jövőbeli Horizont 2020 kutatás- és innovációfinanszírozási program számára, tekintettel a regionális nézőpont hangsúlyozására és annak ösztönzésére, hogy a régiók fokozzák kutatási és innovációs tevékenységeiket;

11.

szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia új lehetőségeket teremtett arra, hogy a helyi és regionális szint megerősíthesse regionális versenyképességét és innovációs potenciálját, és fellendülhessen a regionális intelligens szakosodás. A régióknak és az egyetemeknek tehát a teljes balti-tengeri makrorégióban együtt kellene működniük, hogy a térség az intelligens szakosodási hálózatok mintaképévé válhasson, és ezen belül az egyes régiók központi problémáira és tevékenységeire, valamint a kiválóság és a kritikus tömeg hálózatépítés révén történő elérésére kellene összpontosítania. Ehhez létfontosságú a hármas és négyes spirál jellegű innovációs rendszerek fejlesztése és megerősítése a tudományos körökkel, a köz- és a magánszférával, valamint a balti-tengeri térség polgáraival együttműködésben;

12.

azt javasolja, hogy a balti-tengeri térségben fekvő uniós tagállamok ösztönözzék a kutatóközpontokat arra, hogy saját térségük intelligens szakosodását támogató kutatási területekre összpontosítsanak, és hogy tudásukkal gazdagítsák az egész balti-tengeri térségre kiterjedő hálózati együttműködést. Fontos lenne a balti-tengeri térséggel határos nem uniós országokat is arra ösztönözni, hogy vegyenek részt a kutatási együttműködésben, többek közt a közös vízgyűjtő területet érintő környezetvédelmi és energiakérdésekben;

13.

szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági kohézió és a versenyképesség erősítése érdekében erősebb kapcsolatokra van szükség a kutatás, az innováció és az ágazati érdekelt felek között. Az üzleti szférának és az iparnak, valamint az egyetemeknek esélyt kell adni arra, hogy tevékenyebb szerepet játszhassanak a stratégiával kapcsolatos mindenfajta munkában;

14.

az uniós és a nem uniós országok közötti innovációs és klaszterjellegű együttműködés fokozását, valamint a balti-tengeri térségbeli marketing terén folytatott együttműködés előmozdítását ajánlja az EU-n kívülről érkező befektetés és turizmus fellendítése végett. Ezek az intézkedések – a stratégia erős környezetvédelmi dimenziójával együtt – hathatós lépést jelentenek az Európa 2020 célkitűzéseinek a balti-tengeri térségben történő végrehajtása felé;

15.

a fentiek fényében hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri térség országainak ezeket a kérdéseket saját nemzeti reformprogramjaikban kellene kezelniük, és az ezzel kapcsolatos előkészítő munkába a helyi és regionális önkormányzatokat is szorosan be kellene vonni;

16.

megjegyzi, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó európai uniós stratégia legfőbb célja az, hogy csökkentsük a szennyezettség mértékét Európa legszennyezettebb tengerében és javítsuk a környezet állapotát. Ehhez kapcsolódóan biztosítani kell a környező uniós és EU-n kívüli régiók kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődését is;

17.

hangsúlyozza, hogy bár belső uniós stratégiáról van szó, a stratégia sikeréhez elengedhetetlen az Unión kívüli országokkal, különösen az Oroszországgal való együttműködés;

18.

ki szeretné emelni, hogy 2011-ben Oroszország szövetségi szinten jóváhagyta Oroszország északnyugati körzetének 2020-ig szóló társadalmi és gazdasági fejlesztési stratégiáját. Az Északnyugat-Oroszországra vonatkozó stratégia célkitűzéseket fogalmaz meg a térség gazdaságával, infrastruktúrájával és logisztikájával kapcsolatban. Ez a stratégia remélhetőleg elősegíti majd a szorosabb stratégiai együttműködést az EU balti-tengeri térsége és Oroszország között, különös tekintettel a környezetvédelemre, a gazdaságra, a közlekedésre, az energiaügyre, az idegenforgalomra és a polgári védelemre;

19.

hangsúlyozza, hogy az Északi Dimenzió struktúráit, amennyire csak lehet, fel kell használni az EU és Oroszország közötti, a balti-tengeri térségen belüli szorosabb együttműködés keretében. Az Északi Dimenzióra vonatkozó politika a teljes északi térséget egyetlen egységnek tekinti azzal a céllal, hogy megerősödjön a koordináció a balti- és a Barents-tengeri térségen belüli különböző együttműködési mechanizmusok között;

20.

örömmel fogadja és támogatja a helyi és regionális szint által a – különösen Szentpétervár városával és a leningrádi térséggel való – gyakorlati együttműködés kialakítására tett konkrét lépéseket. Jó példa ilyen alulról kiinduló megközelítésre az úgynevezett turkui folyamat, amely Turku városának, Délnyugat-Finnországnak, valamint Hamburg és Szentpétervár városának közös kezdeményezése;

21.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság közleménye a legfőbb érdekelt felek (nemzeti kapcsolattartók, a kiemelt területek koordinátorai, a horizontális intézkedések vezetői, a kiemelt projektek vezetői) szerepének és felelősségi körének meghatározásakor figyelembe veszi a stratégia rugalmas, de céltudatos végrehajtásának és irányításának megerősítésére vonatkozó, a balti-tengeri stratégiáról szóló RB-véleményben (CdR 255/2009 fin) megfogalmazott szempontokat;

22.

helyes irányba tett lépésnek tartja a stratégia irányítási struktúrájának egyértelműbbé és hatékonyabbá tételére irányuló európai bizottsági javaslatokat, azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a városoknak és a régióknak a stratégia végrehajtásában játszott szerepe nem kap elég figyelmet. Ezért azt javasolja, hogy mind a stratégiában, mind pedig a felülvizsgált cselekvési tervben egyértelműen említsék meg, hogy a végrehajtás során mindvégig érvényesülnie kell a többszintű kormányzás elvének;

23.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák sikere Európa-szerte nagymértékben attól függ, hogy a helyi és regionális érdekelt felek mennyire kötelezik el magukat a célok teljesítése mellett, illetve mennyire járulnak ahhoz hozzá. Létfontosságú továbbá a magánszféra bevonása is. A politikai érdekelt feleknek egyértelműen el kell kötelezniük magukat és vezető szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy az összes részt vevő országban haladást lehessen elérni a stratégia végrehajtása terén;

24.

rámutat, hogy továbbra is szükség van a helyi és regionális érdekelt feleknek a balti-tengeri stratégia végrehajtásába való szélesebb körű bevonására. Ezt nemcsak a stratégia cselekvési tervének frissítésekor kell figyelembe venni, de a különféle érdekelt felek szerepének meghatározásakor is. Jelenleg például a kiemelt területek koordinátorai közül sokan ágazati minisztériumokban vagy más központi kormányzati szerveknél dolgoznak. Különösen a nemzeti kapcsolattartóktól kellene megkövetelni, hogy tartsanak rendszeres kapcsolatot helyi és regionális önkormányzatokkal és szervezetekkel;

25.

megjegyzi, hogy bár a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégiát akkor hagyták jóvá, amikor a jelenlegi uniós tervezési időszak már megkezdődött, a strukturális alapokból finanszírozott különféle programoknak köszönhetően a stratégiát támogató nagyszámú projekt kivitelezése vált lehetővé. A balti-tengeri térségben megvalósított európai területi együttműködési programok igen fontos finanszírozási eszközt jelentenek, különösen a helyi és regionális szintű tevékenységek előmozdításában;

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy hiány van olyan támogatási eszközökből, amelyek alkalmasak a nemzeteket átfogó és a több érdekelt félre is kiterjedő projektek finanszírozására. Az, hogy az egyes partnerekre vonatkozó finanszírozási döntéseket más-más időpontban hozzák meg, különböző finanszírozási források használata esetén problémát jelent, és jelentősen lassítja a végrehajtást. Nem feltétlenül vannak összehangolva a finanszírozási döntések, és egyes partnerek támogatás nélkül maradhatnak, ami hátráltathatja a projektek elindítását;

27.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság által 2011 októberében közzétett rendelettervezetek kötelezik a tagállamokat arra, hogy a strukturális alapokhoz kapcsolódó új programok kidolgozásakor és végrehajtásakor figyelembe vegyék az esetlegesen meglévő makroregionális stratégiát, és hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó új, nemzeteket átfogó programnak különösen összhangban kell lennie a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia prioritásaival. Az elkövetkező tervezési időszakra vonatkozó projekteket rögtön 2014 elején meg kell kezdeni, hogy a projektek folyamatossága érdekében el lehessen kerülni a szükségtelen késedelmeket;

28.

rámutat, hogy tisztázni kell, mennyiben járulnak hozzá a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtásához, figyelembe véve a tagállamokon belül a régiók közötti különbségeket és a régiók fejlesztési igényeit. Ha kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a nemzeti programok tevékenységeiben előtérbe kerüljön a regionális intelligens szakosodás, az hatalmas lehetőségeket kínál a stratégia célkitűzéseinek elérésére. Emellett az egyes tagállamok és az Európai Bizottság közötti partnerségi szerződésnek is utalást kellene tartalmaznia az uniós balti-tengeri stratégiára;

29.

fontosnak tartja, hogy biztosítsák a kezdőfinanszírozást – mint a projektek közötti együttműködés előmozdításának eszközét –, amint azt az európai bizottsági közlemény is javasolja, mivel ezáltal mind a helyi és regionális érdekelt feleket, mind pedig a szervezetek és a civil társadalom képviselőit jobban be lehet vonni a projekttevékenységekbe;

30.

hangsúlyozza, hogy a jövőben a finanszírozást közvetlenül a stratégia végrehajtására irányuló intézkedésekre kell irányítani, és lehetővé kell tenni a különböző finanszírozási formák ötvözését. A közfinanszírozáson kívül elő kell mozdítani a különféle finanszírozást nyújtó intézmények által kínált szolgáltatások igénybevételét, és hangsúlyozni kell a magánfinanszírozás szerepét. Ki kell dolgozni azokat a technikákat, amelyek révén több nemzetközi együttműködési intézkedést lehet beépíteni azokba a projektekbe, amelyeket a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok finanszíroznak;

31.

örömmel fogadja az Európai Bizottság közleményében javasolt mutatókat a stratégia végrehajtásának nyomon követésére, viszont hangsúlyozza, hogy a nyomonkövetési és kiértékelési rendszernek minél egyszerűbbnek kell lennie, és olyan mutatókon kell alapulnia, amelyek valósághűen tudják szemléltetni a stratégián alapuló együttműködés révén elért eredményeket. A Régiók Bizottsága kész részt venni a mutatók kidolgozásáról és kiválasztásáról szóló vitában;

32.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásához átlátható döntéshozatalra, átfogó információcserére és közös gyakorlatok kidolgozására van szükség minden szinten. Különösen az információáramlást kell javítani a balti-tengeri térségben fekvő tagállamokon belül és azok között. Ez elősegíti a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása iránti szélesebb körű elköteleződést;

33.

hangsúlyozza, hogy a stratégiáról szóló kommunikáció fokozásával a lakosság is tájékozottabb lenne az EU tevékenységeivel kapcsolatban. A stratégia számára készített internetoldalak és a stratégia cselekvési tervének naprakésszé tételére irányuló nyilvános konzultáció is a megfelelő irányba tett lépés;

34.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a finanszírozási programokkal kapcsolatos tájékoztatást rendszerezetten gyűjtsék össze, és az információkat úgy tegyék közzé, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten központilag lehessen pénzügyi tanácsadást nyújtani. Jelenleg az okoz gondot, hogy a projektekben érdekelt feleknek nincs kellő hozzáférésük az információkhoz. Hatékonyabbá kellene tenni a megfelelő finanszírozási eszközökre vonatkozó információk terjesztését, hogy a szereplőknek ne okozzon problémát a céljaiknak megfelelő eszközök kiválasztása;

35.

megjegyzi, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia új lehetőségeket teremtett a tagállamoknak, a régióknak és a településeknek a regionális versenyképesség és az innovációs potenciál megerősítésére és az intelligens regionális szakosodásra. A stratégiának köszönhetően nőtt a helyi és regionális érdekelt felek általános érdeklődése és elkötelezettsége a balti-tengeri együttműködés iránt, továbbá megerősödtek és gyarapodtak az új együttműködési formák;

36.

célszerűnek tartja, hogy a Régiók Bizottsága a 2012 végén közzéteendő aktualizált cselekvési terv alapján továbbra is aktívan nyomon kövesse a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtását, észrevételeit és következtetéseit pedig ismertesse a makroregionális stratégiákról szóló szélesebb körű vita során, kiemelt figyelmet fordítva a következő, 2014–2020 közötti uniós tervezési időszakra;