EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011PC0489
Proposal for a DECISION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on the European Year of Citizens (2013)
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA a polgárok európai évéről (2013)
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA a polgárok európai évéről (2013)
/* COM/2011/0489 végleges - 2011/0217 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA a polgárok európai évéről (2013) /* COM/2011/0489 végleges - 2011/0217 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE · Háttér-információk Az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikke rendelkezik az
uniós polgárságról, amelyben valamennyi tagállam állampolgárai automatikusan
részesülnek, és amely további jogokat biztosít számukra, köztük az olyan más
tagállamok területén belül való szabad mozgáshoz és tartozkodáshoz való jogot,
amelyeknek nem állampolgárai. Az EUMSZ 21. cikkében, valamint az Európai
Unió Alapjogi Chartájának 45. cikkében foglalt, a tagállamok területén való
szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog az uniós jog által biztosított
egyik legnagyobbra értékelt egyéni jog. A mozgás szabadsága gyakorlatilag
azonos jelentéssel bír, mint az uniós polgárság[1],
és az uniós polgársággal kapcsolatos előnyök leginkább kézzel fogható
megnyilvánulását jelenti. Tágabb vonatkozásában a szabad mozgáshoz való
jog gyakorlása hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok mindennapi életében konkrét
jelentéstartalmat adjon az uniós polgárságnak: azok a polgárok, akik életük
bizonyos részét a nemzeti határokon túl töltik azáltal, hogy más tagállamokba
utaznak vagy ott letelepszenek, az uniós jog által a határokon átnyúló
helyzetekben biztosított jogok széles köréről szereznek tudomást, illetve
élvezik azok előnyeit: fogyasztói jogaikat más tagállamokban, az
oktatáshoz, a szakmai képesítésük elismerésének megszerzéséhez, az egészségügyi
ellátáshoz való hozzáféréshez, valamint a szociális biztonsági jogok
megszerzéséhez vagy megőrzéséhez való jogaikat. Ebben az összefüggésben az uniós polgárok
választásra való jogosultsága és választhatósága a lakóhelyük szerinti tagállam
európai parlamenti és helyhatósági választásain alapvető fontosságú, mivel
ezek a jogok nyújtanak módot az uniós polgárok számára, hogy az Unió demokratikus
életében részt vegyenek, miközben a lakóhelyük szerinti tagállam társadalmába
való beilleszkedésükhöz is egyúttal hozzájárulnak. Ráadásul tágabb összefüggésben az uniós
polgárság szorosan összefügg az Európai Unió demokratikus elveivel[2], amelyek meghatározzák azt a
keretet, amely alapján a polgárok az Unió demokratikus életében részt vesznek. ·
A javaslat okai és céljai 2009-ben becslések szerint 11,9 millió uniós
polgár élt más tagállamban, mint a sajátja, és feltehetően még ennél is
többen gyakorolják ezt a jogot valamikor az életük során: egy 2009-ben
készített Eurobarométer felmérés[3]
kimutatta, hogy az európai polgárok több mint egyharmada (35%-a) venné
fontolóra a más tagállamban való munkavállalást. Ahogy azonban ugyanaz a
felmérés szemléltette, ötből közel egy európai túl sok akadályt lát egy
másik tagállamban való munkavállaláshoz. Egy másik 2009-es felmérés[4] azt állapította meg, hogy az
információ hiánya az, ami (a nyelvi nehézségekkel együtt) a legfontosabb
akadályát képezi a határokon átnyúló ingázásnak, ami a transznacionális
migráció mellett az EU-ban a földrajzi foglalkoztatási mobilitás fő
formáját jelenti. Ezeket a megállapításokat megerősítette
egy 2010-es felmérés is, amely azon európai polgárok tapasztalatait vizsgálta,
akik ténylegesen gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat[5]. Amikor az EU-n belüli
mobilitás megkönnyítésének lehetséges módjairól beszéltek, a válaszadók
hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az uniós polgárok rendelkezzenek
gyakorlatias, ország-specifikus információkkal jogaikról arra az esetre, ha nem
a sajátjukban, hanem egy másik tagállamban tartózkodnak. Ez a felmérés azt is
kimutatta, hogy az az információ, amire a polgároknak leginkább szüksége van a
szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásához nem korlátozódik szigorúan e jog
alkalmazásának feltételeire: a közigazgatási kérdések közül, amelyeket az
emberek megvizsgálnak, mielőtt egy másik tagállamba költöznek, a két
leggyakrabban említett kérdés a szociális védelem és az egyetemi diplomák
elismerése volt. Egyértelmű, hogy azoknak a polgároknak,
akik egy másik tagállamban szeretnének tanulni, munkát vállalni, nyugdíjba
vonulni, élni, kellőképpen tájékozottaknak kell lenniük a határokon
átnyúló helyzetekben számukra biztosított különböző jogokról, és a
gyakorlatban is ténylegesen gyakorlniuk kell tudni azokat. Ezen ismeretek
nélkül a polgárok nem tudnak megalapozott döntéseket hozni a szabad mozgásra
vonatkozó joguk alkalmazásáról. Tágabb értelemben, a polgárok tájékozottsága a
szabad mozgáshoz való jogukról és általánosságban az uniós polgári jogaikról
döntő fontosságú, hogy az egyének, üzleti vállalkozások és egészében a
társadalom képessé váljon az egységes piacon rendelkezésre álló
lehetőségek teljes skáláját kihasználni. A polgárok tájékozottságában tapasztalható
jelentős hiányosságokat mutatott ki egy 2010-es Eurobarométer felmérés[6], amely azt szemléltette, hogy
bár az európaiak nagyjából tudatában vannak uniós polgár státuszuknak (79%-uk
állítja, hogy valamilyen szinten ismeri az „Európai Unió polgára” kifejezést),
az e státuszhoz kapcsolódó jogok pontos jelentésével kapcsolatban nincsenek
konkrét ismereteik. Pontosabban, mindössze 43%-uk ismeri az „Európai Unió
polgára” kifejezés tartalmát és az európai polgárok közel fele (48%-a) jelezte,
hogy „nem kellőképpen tájékozott” a jogaival kapcsolatban. A Bizottság a „2010. évi jelentés az uniós
polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló
akadályok lebontása”[7]
című dokumentumban megjelölte azokat a fő akadályokat, amelyekkel a
polgárok mindennapi életükben még mindig szembesülnek, amikor megpróbálják
uniós polgári jogaikat gyakorolni, valamint 25 konkrét intézkedést
körvonalazott ezen akadályok felszámolására. E feladat során a Bizottság azt a
következtetést vonta le, hogy az uniós polgárokat az akadályozza a jogaik
gyakorlásában, hogy nem ismerik e jogaikat, és bejelentette, hogy fokozni
kívánja az uniós polgárok tájékoztatását a jogaikról, és különösen a szabad
mozgáshoz való jogukról. Az uniós polgárságról szóló, 2010. évi jelentésben így
felsorolásra került az egyik, az ismeretek hiányának orvoslására szolgáló
végrehajtandó intézkedésként a 2013-as év kijelölése mint a polgárok európai
éve, amely abban az évben célzott, az uniós polgársággal, illetve a polgárokkal
kapcsolatos uniós politikákkal összefüggő események szervezéséhez fog
vezetni. A polgárok európai évének javasolt átfogó
célja biztosítani, hogy minden uniós polgár tudjon a határokon átnyúló
helyzetekben, az uniós polgári státuszának köszönhetően őt
megillető jogairól, így lehetővé téve számára, hogy megalapozott
döntéseket hozzon azzal kapcsolatban, hogy éljen-e a szabad mozgáshoz való
jogával, illetve, hogy megkönnyítsék e jog tényleges gyakorlását. Pontosabban
meghatározva az európai év célja: –
az Unió polgáraival megismertetni az Európai
Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat és általánosabban
a határokon átnyúló helyzetekben az uniós polgároknak biztosított jogokat,
beleértve az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukat is; –
az Unió polgárait tájékoztatni arról, hogy hogyan
részesülhetnek kézzelfoghatóan az uniós jogok és szakpolitikák
előnyeiből amikor egy másik tagállamban élnek, illetve az aktív
részvételüket ösztönzi az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó civil
fórumokon; –
a szabad mozgás jogának, mint az uniós polgárság
elidegeníthetetlen részének hatásával, illetve az abban rejlő
lehetőségekkel kapcsolatban vitát ösztönözni, különösen a társadalmi
kohézió és az uniós polgárok közötti kölcsönös megértés erősítésére,
valamint az Unió és a polgárok közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel. ·
Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és
célkitűzéseivel A javasolt polgárok európai éve a mozgás
szabadsága és az uniós polgárság között a polgárok fejében meglévő
erős kapcsolatra és pozitív társításra épít, abból a célból, hogy az uniós
polgárságnak konkrét jelentéstartalmat adjon. Így tehát a Bizottság azon
politikai célkitűzését valósítja meg, hogy a polgárokat az unió politikai
napirendjének középpontjába helyezze, és segítsen a mindennapi életükben az
uniós polgárságot kézzelfogható valósággá tenni. A javasolt polgárok európai éve az Európai
Bizottság elnöke, José Manuel Barroso 2009. szeptember 3-i, az új Bizottságnak
szóló politikai iránymutatásában vállalt kötelezettségét teljesíti, úgy
erősítve meg az uniós polgárságot, hogy a polgárok és az EU közötti
kapcsolatot megújítja, valamint a jogaikat ténylegesen valóra váltja. Az Európai Parlament 2010. december 15-i
állásfoglalásában szereplő, az Európai Unió alapvető jogainak
helyzetére (2009) vonatkozó felhívást – a Lisszaboni Szerződés hatályba
lépését követő tényleges végrehajtást – is teljesíti. Ebben az
állásfoglalásban az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy 2013-at tegye
a polgárok európai évévé annak érdekében, hogy előre lendítsék az európai
polgárságról szóló vitát, és tájékoztassák az uniós polgárokat a jogaikról,
különösen a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséből eredő új
jogaikról. Következésképpen a 2013-as polgárok európai
évének tervét 2011. január 18-án bemutatták az Intézményközi Tájékoztatási
Csoportnak. A gondolatmenetet folytatva, a javasolt európai
év a Stockholmi Programmal[8]
is összhangban van, amely a szabadságnak, a biztonságnak és a jog
érvényesülésének terén a polgárokat helyezi az európai szakpolitikák
középpontjába, valamint a fellépései a „polgárok Európájának megalkotására”
összpontosulnak, beleértve a polgárok szabad mozgáshoz való joga teljes
körű gyakorlásának biztosítását is. A javasolt európai év célkitűzése továbbá
összhangban van az Európa 2020. stratégia célkitűzéseivel oly mértékben,
hogy a szabad mozgásnak és a munkavállalók mobilitásának az elősegítése
elismerésre került a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek
menetrendje” kiemelt kezdeményezésekben[9], valamint
a 2006-os „munkavállalói mobilitás európai éve” keretében, illetve az
ebből következő „európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési
tervben”[10], mint olyan eszköz, amely a munkapiacon a demográfiai
változásokből eredő következmények megoldására, valamint a személyek
foglalkoztathatóságának és az európai gazdaságok versenyképességének növelésére
szolgál. Általánosabban a szabad mozgás vagy szükséges
előfeltételként lehetővé teszi, vagy előmozdítja olyan uniós
jogok széles körének határokon átnyúló módon, a polgárok által történő
gyakorlását, mint például a szociális biztonsági jogok, a munkahely és munka
kereséséhez való jog, az őket utasként, illetve turistaként megillető
jogok, vagy más tagállamokban az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés
érdekében őket megillető fogyasztói jogok. Ezért a szabad mozgás
elősegítése többek között hozzájárulhat az egységes piac fellendítésére
irányuló, nem régi bizottsági kezdeményezés[11] által
követett célkitűzés megvalósításához, mivel ösztönözheti a polgárokat,
hogy teljes mértékben használják ki az egységes piac által kínált
előnyöket. Ezenkívül az európai év közvetlenül előmozdítaná az ilyen
lehetőségekkel és jogokkal kapcsolatos tudatosságot, mivel a célja a
polgárok tájékoztatása minden, a határokon átnyúló helyzetekben őket
megillető, vonatkozó jogról. Továbbá, a javasolt polgárok európai éve az
uniós polgárságól szóló 2010. évi jelentésre építene és jelentősen hozzájárulna
az azon jelentésben kitűzött célkitűzések megvalósításához,
nevezetesen az uniós polgárokat a jogaik tényleges gyakorlásában tartósan
visszatartó akadályok megszüntetéséhez. Ez a jelentés nem csupán a polgárok által a
szabad mozgással kapcsolatban tartósan felmerülő akadályokat azonosította,
az uniós polgári jogaik gyakorlásának szándéka közben, különösen határokon
átnyúló helyzetekben tapasztalt fő problémák bizonyítékai alapján, hanem
számos olyan, a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását fontolgató polgár
számára közvetlenül érdekes kérdést is, ahol az EU-nak fokoznia kell az
erőfeszítéseit az információk terjesztésére és a hatásköreinek keretén
belül meg kell szüntetnie a fennmaradó akadályokat. E kérdések közé tartoznak a
nemzetközi házaspárok tulajdonjogai, a családi állapotot igazoló iratok
határokon átnyúló elismerése, büntető eljárásban a gyanúsítottak és
vádlottak védelme, határokon átnyúló helyzetekben adóügyi problémák, határokon
átnyúló egészségügyi és elektronikus egészségügyi technológiai kérdések, utas
és turista jogok, fogyasztói jogok, egyetemi diplomák és szakmai képesítések
elismerése, szociális biztonsággal kapcsolatos kérdések, a választójog
gyakorlása, valamint az uniós polgárság tartalmának ismerete. A polgárok európai évét illetően ezért
sokat lehet meríteni az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés
megállapításaiból, hogy az uniós polgárok szabad mozgásának elősegítését
szem előtt tartva, az év céljai és fellépései jobban összpontosuljanak a
leginkább releváns ügyekre. Ugyanakkor az európai év, az Európai Unió
hatáskörein belül szolgálhat az akadályok további azonosításának, illetve az
azok megszüntetésére szolgáló megoldások keresésének céljából a Bizottság által
indított folyamat támogatására is, valamint keretet biztosíthat 2013-ban egy
olyan cselekvési terv közzétételére, amely a polgárok uniós polgári jogaik
gyakorlásának útjában álló tartós akadályok teljes megszüntetésére irányul,
ahogy azt az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés bejelentette. Azáltal,
hogy a polgárok európai éve hozzájárul ehhez a feladathoz – amely célja azt
biztosítani, hogy az uniós polgárok az uniós jog szerinti jogaikat ténylegesen
alkalmazni tudják – a polgárok európai éve hozzá tud járulni a EUMSZ 20. cikke
(2) bekezdése célkitűzésének teljesítéséhez is, amely szerint az uniós
polgárokat „megilletik” a szerződések szerinti jogaik, köztük a szabad
mozgáshoz való jog. 2013-ban a polgárok európai éve nagyon
időszerű alkalmat biztosít majd az uniós polgárság és az egyének
számára nyújtott konkrét előnyök megismertetésére, mivel az az év jelenti
a Maastrichti Szerződés által létrehozott uniós polgárság 20.
évfordulóját. Ráadásul azzal, hogy szemlélteti az Unió szakpolitikáinak konkrét
hatását a polgárok életére, az európai év kiemeli a polgárok hozzájárulásának
fontosságát jogaik kézzelfoghatóvá tételében és általánosabban az európai
projekt formálásában. Ez a polgárok lakóhely szerinti tagállamban érvényes
választójogának megismertetésével kombinálva döntő fontosságú lesz az Európai
Parlament 2014. évi választása során is. Az ilyen ismeretterjesztő
fellépések hatása megsokszorozható, ha a választások előtti
időszakban más uniós intézmények, nevezetesen az Európai Parlament,
valamint a tagállamok végrehajtásra kerülő vonatkozó intézkedéseit
szorosan koordinálják, illetve a szinergiák révén. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL
FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK ·
Konzultáció az érdekeltekkel A civil társadalmi szervezetek a Bizottság
által „Az uniós polgárok jogai – a további teendők” cím alatt lefolytatott
és 2010. június 15-én lezárult nyilvános konzultáció, valamint a 2010. július
1-jén és 2-án, ilyen témában rendezett konferencia keretei között határozottan
támogatták az uniós szakpolitikáknak az uniós polgárság tartalmára és az azokhoz
kapcsolódó jogokra, valamint annak módjára történő összpontosítását,
ahogyan az uniós polgárság valódi jelentőséget kaphat az emberek életében.
Kulcsfontosságú civil társadalmi érdekeltek továbbá erőteljes
támogatásukat nyilvánították ki az olyan ismeretterjesztő fellépések
mellett, amelyek célja az uniós polgárok szabad mozgását garantáló jogi
szabályok és azok között az akadályok közötti távolságot áthidalni, amelyekkel
a polgárok a valóságban szembesülnek. 2010. december 15-én a Bizottság a polgárok
európai évére vonatkozó tervét a civil társadalommal folytatott rendszeres
párbeszéde keretei között is bemutatta. E keretek között pozitív
visszajelzéseket kapott, különösen az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok
gyakorlásának egyes olyan szempontjaira összpontosító fellépésekre tekintettel,
mint például – a részvételen alapuló demokrácia megvalósítása érdekében – a
polgárok társadalmi szerepvállalásának és aktív közreműködésének
ösztönzése. ·
Szakértői vélemények összegyűjtése és
felhasználása A vonatkozó adatokat „A javaslat jogalapja és
célkitűzései” szakaszban fent említett számos minapi Eurobarométer
felmérés és tanulmány segítségével gyűjtötték össze. ·
Hatásvizsgálat Egy előzetes értékelést végeztek.[12] 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI ·
A javasolt fellépés összefoglalása Az európai év célja a multiplikátorok és a
nagyközönség körében az uniós polgárok jogait megismertetni, abból a célból,
hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlását elősegítse.
Ebből a célból az európai év az uniós
polgárok ismereteit növelni fogja a szabad mozgáshoz való jogukról és
általánosabban a határokon átnyúló helyzetekben biztosított jogaikról, köztük
az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukról. Ezenkívül az uniós polgárok azon ismereteit is
gyarapítani fogja, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan részesülhetnek az
uniós jogok és szakpolitikák előnyeiből, amikor az életük a nemzeti
határokon átnyúlik, beleértve az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó
civil fórumokon való részvétel ösztönzését is. Továbbá az európai év során vitát szándékoznak
nyitni a szabad mozgáshoz való jognak, mint az uniós polgárság
elidegeníthetetlen részének a hatásáról, illetve a benne rejlő
lehetőségekről, különösen a társadalmi kohézió és az uniós polgárok
közötti kölcsönös megértés erősítésére, valamint a polgárok és az Unió
közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel. ·
Jogalap Az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdése arról
rendelkezik, hogy az Unió polgárait megilletik a Szerződések által rájuk
ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek, valamint többek
között jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni. Az uniós polgárok szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogát továbbá kimondja a szerződés 21. cikkének (1)
bekezdése, amely a következőképpen szól: „A Szerződésekben és a végrehajtásukra
hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden
uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz”. A polgárok európai évéről szóló
határozatjavaslat fő célja elősegíteni a tagállamok területén az
uniós polgárok által, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk
gyakorlását, azáltal, hogy megismertetik velük az Unió polgáraként őket
megillető jogaikat. Célkitűzése ezért a Szerződés 21. cikke (1)
bekezdésének hatálya alá esik. Ugyanakkor a javaslat az EUMSZ azon 20. cikke
(2) bekezdése célkitűzésének életbe léptetésében alapvető szerepet
játszhat, amely előírja, hogy az uniós polgárokat a Szerződések
szerinti jogaik, köztük a szabad mozgáshoz való jog, „megilletik”. E javaslat jogalapját következésképpen az
EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdése adja, amely előírja, hogy ha az Unió
fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy e célkitűzés megvalósuljon, és
a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, az (1) bekezdésben
említett jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében az Európai Parlament és a
Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében rendelkezéseket fogadhat el. · A szubszidiaritás elve A fő probléma, amely megoldására az
európai év javaslatával törekszenek, az az uniós polgárok nem elégséges
ismerete, illetve konkrét tudása a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való
jogukról, valamint más olyan jogokról, amelyek az Unió polgáraiként őket
megilletik, különösen határokon átnyúló helyzetekben. Az e kérdés magvát jelentő,
az uniós polgárság és az egyéneket érintő konkrét előnyök
ismertségének hiánya, transznacionális jellegű probléma. Bár az
állampolgároknak az Unió polgáraiként őket megillető jogokról
történő tájékoztatásáért a tagállamok megőrizték elsődleges
felelősségüket, az e probléma megoldásához szükséges megfelelő
fellépés többoldalú partnerségeket, az információk és tapasztalatok
transznacionális cseréjét, valamint az Unió-szerte történő
ismeretterjesztést és a helyes gyakorlatok terjesztését igényli. Ezért a
javasolt európai év célkitűzéseit uniós szinten jobban meg lehet
valósítani. ·
Az arányosság elve Amint azt az e javaslathoz csatolt
előzetes értékelés[13]
is jelzi, a javasolt európai év keretén belül végrehajtandó fellépések nem
haladják meg azt, amit a célkitűzések eléréséhez szükséges. Ezért a
javaslat tiszteletben tartja az arányosság elvét, ahogy az az EUSZ 5. cikkében
meghatározásra került. · Az alapvető jogokra való hatás Az uniós polgároknak a szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogát az EU Alapjogi Chartájának 45. cikkébe foglalták.
Amilyen mértékben e jog gyakorlásának elősegítésére irányul, a javasolt
európai év oly jelentős pozitív hatással lesz a Charta tényleges
végrehajtásának tökéletesítésére. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK Az európai év számára nem kérnek további
finanszírozást. A Kommunikációs Főigazgatóság költségvetési tételein és
programjain alapuló éves prioritásmeghatározás rugalmassága elegendő
pénzügyi mozgásteret biztosít az Év 1 millió EUR nagyságrendű
összegből történő megszervezéséhez. 2011/0217 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
HATÁROZATA a polgárok európai évéről (2013) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 21. cikke (2)
bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[14],
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[15], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)
A szerződés 20. cikke (1) bekezdésének
rendelkezése szerint az uniós polgárság az illető tagállam nemzeti
állampolgárságát kiegészíti, és előírja, hogy uniós polgár mindenki, aki
valamely tagállam állampolgára. A 20. cikk második bekezdése meghatározza, hogy
az uniós polgárokat megilletik a Szerződésekben meghatározott jogok, és
terhelik az azokban megállapított kötelezettségek, valamint többek között
jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni. Az uniós
polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a szerződés 21.
cikke is kimondja. (2)
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése
megerősítette az uniós polgárság státuszát és kiegészítette az ahhoz
kapcsolódó jogokat, többek között egy új jog, az európai polgári kezdeményezés
bevezetésével, amely a tagállamok jelentős számának egy millió polgára
számára lehetővé teszi, hogy az EU bármelyik illetőségi körében a
Bizottságot javaslat benyújtására kérje fel. (3)
Az uniós polgársággal járó jogokat az Európai Unió
Alapjogi Chartájába foglalták. A Charta preambuluma szerint az Unió
„tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság
intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térséget”. A Charta V. fejezete meghatározza a „Polgárok jogai”-t,
köztük a 45. cikkben azt, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok
területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. (4)
Ennek megfelelően a stockholmi program[16] az európai szakpolitikák
középpontjába helyezi a polgárt a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés
terén. A programban a „polgárok Európájának megalkotására” összpontosítják a
fellépéseket, többek között a polgárok szabad mozgáshoz való joga teljes
körű gyakorlásának biztosítása által. (5)
Az Európai Parlament „az alapvető jogok
helyzete az Európai Unióban (2009) – hatékony végrehajtás a Lisszaboni
Szerződés hatálybalépése után” című, december 15-i állásfoglalásában[17] felkérte a Bizottságot, hogy a
2013-as európai évet a polgárságnak szentelje annak érdekében, hogy az uniós
polgárságról folyó vitának lendületet adjanak és, hogy tájékoztassák az Unió
polgárait a jogaikról, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből
eredő új jogaikról. (6)
A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog, mint
a négy alapvető szabadság egyike, az 1957-es Római Szerződésben
történt bevezetése óta bizonyította értékét az egységes piac létrehozását
szolgáló egyik pillérként mind a tagállamok gazdaságainak, mind az egyéni
polgároknak az előnyére. (7)
A szabad mozgás és a munkavállalók mobilitása
különösen a demográfiai változások munkaerő-piaci következményeit segít
enyhíteni, miközben a személyek foglalkoztathatóságát is növeli, valamint az európai
iparágak versenyképességét is javítja. Ugyanakkor a szabad
mozgás vagy lényeges feltételként lehetővé teszi a polgárok számára, vagy
ösztönzi a polgárokat az uniós jog alapján őket megillető jogaik
széles körének gyakorlására, amelyre példa az árukhoz és szolgáltatásokhoz való
hozzáféréshez való joguk vagy utasként, illetve turistaként az őket
megillető jogaik. A szabad mozgás megkönnyítése ezért potenciálisan
javíthatja a polgárok lehetőségeit az egységes piac előnyeiből
való teljes körű részesülésre, miközben a növekedés fontos motorját
jelenti. (8)
Az Unió polgárai nagyra értékelik a tagállamok
területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, mint az uniós
polgárságból származtatott, egyik alapvető egyéni jogukat. Mint olyan,
bizonyítja az európai integráció értékét és előmozdítja annak jobb
megértését, valamint a polgárok részvételét az Európai Unió alakításában. A
polgárokban, amikor életük egy részét a nemzeti határokon kívül töltik azáltal,
hogy egy másik tagállamba utaznak, vagy ott letelepszenek, tudatosul az uniós
jog által a határokon átnyúló helyzetekben számukra biztosított jogok széles
köre, és azokat ki is használják. Ezért a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz
való jog gyakorlása hozzájárul a polgárok mindennapi életében az uniós polgárság
kézzelfogható valósággá tételéhez. (9)
Annak ellenére, hogy a szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jog az elsődleges uniós jogban szilárdan megalapozott
és a másodlagos jogban jelentősen továbbfejlesztett, még hézag maradt az
alkalmazandó jogi szabályok és a polgárok által érzékelt valóság között, amit
akkor tapasztalnak, amikor a gyakorlatban szándékoznak gyakorolni ezt a jogot.
A mobilitás előnyeinek bizonytalan voltát leszámítva, az uniós polgárok
túl sok gyakorlati akadályt érzékelnek azzal kapcsolatban, hogy az Unióban
máshol éljenek és vállaljanak munkát. (10)
A Bizottság a „2010. évi jelentés az uniós
polgárságról Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok
lebontása”[18]
című dokumentumban foglalkozott a fő akadályokkal, amelyekkel a
polgárok még mindig találkoznak mindennapi életük során, amikor uniós polgári
jogaikat szándékoznak gyakorolni, különösen határokon átnyúló helyzetekben,
valamint ezen akadályok megszüntetésére 25 konkrét intézkedést körvonalazott.
Az egyik ebben az összefüggésben megjelölt akadály az információ hiánya volt. A
Bizottság az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésben azt a
következtetést vonta le, hogy az uniós polgárokat az akadályozza meg a jogaik
gyakorlásában, hogy nem ismerik a jogaikat, valamint bejelentette szándékát,
hogy az uniós polgárok számára a jogaikra, és különösen a szabad mozgáshoz való
jogukra vonatkozó információk terjesztését fokozza. (11)
Mivel a szabad mozgáshoz való jog jelentősen
javítja az egyének életét, lényeges, hogy e jog létezéséről és a
gyakorlásának feltételeiről a lehető legszélesebb körben álljanak
rendelkezésre információk. Mivel minden uniós polgárt potenciálisan megillet ez
a jog, az Unió egészében kell törekedni az ismeretterjesztésre. (12)
Ahhoz azonban, hogy az uniós polgárok számára a
szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásáról megalapozott döntések meghozatalát
lehetővé tegyék, nem elegendő magáról a szabad mozgáshoz való jogról
tájékoztatni őket; lényeges, hogy az uniós polgárok kellőképpen
tájékozottak legyenek a határokon átnyúló helyzetekben az uniós jog alapján
őket megillető más jogaikról is. Ezek az információk azt is
lehetővé fogják tenni, hogy a polgárok teljes körűen gyakorolják e
jogaikat, amennyiben a szabad mozgáshoz való joguk alkalmazzásáról döntenek. (13)
Különösen a szabad mozgáshoz való joguk
alkalmazását fontolgató uniós polgárokat kell tájékoztatni a szociális
biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó uniós szabályokból eredő,
a szociális biztonsági jogaik megszerzésére vagy megőrzésére vonatkozó
jogaikról; ezek a szabályok biztosítják, hogy ne veszítsék el szociális
biztonsági jogaikat, amikor úgy döntenek, hogy Európán belül mozognak. Továbbá
a szakmai képesítésük elismerésének megszerzéséhez való jogukról is
tájékoztatni kell őket, valamint azokról a társadalmi és állampolgári
kompeteciákról, amelyek „Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges
kulcskompetenciákról”[19] szóló európai keretrendszer részét képezik, és amelyek a civil életben
való teljes körű részvételüket, valamint az uniós jog alapján őket megillető
jogok gyakorlását lehetővé tehetik. (14)
Ebben az összefüggésben a polgárok szintén
tájékozottabbak kell, hogy legyenek azon jogaikról, amelyek az Európai Unió
területén bármilyen közlekedési eszközt használó utasként, illetve határokon
átnyúló módon fogyasztóként megilletik őket. Ha
biztosak abban, hogy a fogyasztói jogaikat hatékonyan védik, jobban hozzá
fognak járulni ahhoz, hogy az áruk és szolgáltatások egész Európára
kiterjedő piaca a teljes lehetséges mértékben kifejlődjön, és jobban
fogják élvezni annak előnyeit. Ugyanezt a gondolatmenetet követve, a
polgárok tájékozottabbak kell, hogy legyenek az általános termékbiztonsági és
piacfelügyeleti szabályokról, hogy tudatában legyenek annak, ahogyan az EU
egész területén védik az egészségüket és a jogaikat, különösen olyan veszélyek
és kockázatok ellen, amelyekkel szemben mint egyének nem tudnak védekezni. Fontos lenne továbbá növelni a polgárok ismereteit a határokon
átnyúló egészségügyi ellátáshoz való jogaikról, annak érdekében, hogy teljes
mértékben élvezhessék az európai határokon átnyúló biztonságos és jó
minőségű egészségügyi ellátások előnyeit. (15)
Ebben a vonatkozásban elsődleges fontosságú az
Uniós polgárok számára garantált választójogról való tájékozottság. Az uniós
polgároknak teljes mértékben tudatában kell lenniük annak, hogy választásra
jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és
helyhatósági választásain. Ezzel egyidejűleg a politikai részvétel
hozzájárulhat az uniós polgárok azon tagállam társadalmában való
integrációjához, amelyet lakóhelyükként választottak. (16)
A polgárok nagyobb tájékozottsága e jogok
előnyeiről, rájuk, mint egyénekre és a társadalomra nézve, az Unióhoz
való tartozás és az iránta való hűség erősebb érzéséhez is
hozzájárulhat. (17)
2013-ban a polgárok európai éve nagyon is
időszerű lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a nagyközönség
ismereteit növeljék az uniós polgársághoz kapcsolódó jogaikról és így
hozzájáruljanak a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítéséhez. (18)
A 2013-as év az uniós polgárság 1993. november
1-jén hatályba lépett Maastrichti Szerződés által történt létrehozásának
20. évfordulója lesz. A polgárok európai éve során az uniós polgárságról szóló
jelentés nyomon követése el fog készülni, valamint egy cselekvési terv, amely a
polgároknak uniós polgárként a jogaik gyakorlásában útját álló, fennmaradó
akadályok megszüntetésének befejezésére irányul. Ez az európai év megismerteti
majd az uniós polgárságot és annak az egyéneket érintő konkrét
előnyeit, többek között szemléltetve az uniós szakpolitikáknak a polgárok
életében kézzelfoghatóan tapasztalható hatásait, különösen a jogaik
gyakorlásában tapasztalható akadályok megszüntetése szempontjából. (19)
A polgárok jogainak, köztük a lakóhelyük szerinti
tagállamban őket megillető választójognak a megismertetése a 2014.
évi európai parlamenti választások miatt is fontos. Az ilyen
ismeretterjesztő fellépések hatása megsokszorozható, ha a választások
előtti időszakban más uniós intézmények, nevezetesen az Európai
Parlament, valamint a tagállamok végrehajtásra kerülő vonatkozó
intézkedéseit szorosan koordinálják, illetve a szinergiák révén. (20)
A végrehajtás évére (2013) tervezett tevékenységek
hatékonyságának és eredményességének optimalizálása érdekében a költségvetési
rendelet 49. cikke (6) bekezdésének[20]
teljes mértékű tiszteletben tartása mellett fontos elvégezni egy sor
előkészítő intézkedést. (21)
Ezen európai év során teljes körűen alkalmazni
kell a meglévő részvételi eszközöket és az Európai Unióról szóló
szerződés 10. és 11. cikkében foglalt jogokat abból a célból, hogy
ösztönözzék a polgárok közreműködését a jogaik gyakorlásának útjában álló
akadályok megszüntetésére irányuló 2013. évi cselekvési terv végrehajtásának
folyamatában, valamint tágabb vonatkozásban a jogaik konkrét eredményét mutató,
uniós szakpolitikák meghatározásában. Az európai civil társadalmi szervezetek
központi szerepet fognak ebben a vonatkozásban betölteni. (22)
A polgárokban az uniós polgári jogaiknak a
tudatosításáért a tagállamokat terheli az elsődleges felelősség; az uniós
szintű fellépés kiegészíti és kipótolja ebben a vonatkozásban a nemzeti
fellépéseket, amint az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által
2008. október 22-én aláírt „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért”
című politikai nyilatkozatban[21]
is hangsúlyozásra került. (23)
A javasolt cselekvés méretéből adódóan, és
különösen a többoldalú partnerségek, az információk transznacionális
cseréjének, valamint az egész Unióra kiterjedő ismeretterjesztés és helyes
gyakorlatok terjesztésének szükségessége következtében a javasolt európai év
célkitűzéseit uniós szinten jobban meg lehet valósítani. Az Unió ezért az
Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás
elvének megfelelően elfogadhat a tárgyhoz tartozó intézkedéseket. Az azon
cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban, ez a határozat nem
haladja meg az európai év célkitűzéseinek megvalósításához szükséges
mértéket. (24)
Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek
védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi
rendelettel[22],
az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb
szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni
ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i
2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel[23],
valamint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott
vizsgálatokról szóló 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelettel[24]
összhangban a szabálytalanságok és csalás megelőzésére megfelelő
intézkedéseket kell hozni, valamint a szükséges lépéseket meg kell tenni az
eltűnt, alaptalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált
pénzeszöközök visszanyerésére. (25)
Nem az európai év költségvetéséből
finanszírozott egyéb tevékenységek uniós finanszírozása létező uniós
programokon vagy a strukturális alapokon, különösen az „Európa a polgárokért”,
illetve az „Alapvető jogok és polgárság” programon keresztül folyósítható, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk A határozat tárgya A 2013. évet a polgárok európai évének (a
továbbiakban: európai év) kell kijelölni. 2. cikk Célkitűzések Az európai év általános célja az, hogy az
uniós polgársághoz kapcsolódó jogok ismertségét növelje, annak érdekében, hogy
segítse a polgárokat teljes mértékben alkalmazni a tagállamok területén való
szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat. Ebben az összefüggésben az
európai év többek között a civil részvétel lehetőségeire, valamint a
sajátjukon kívüli, másik tagállamban tartózkodó uniós polgárok, illetve diákok,
munkavállalók, fogyasztók, áruk szállítói és szolgáltatók jogokhoz való
hozzáférésére összpontosul az Unió egészében. Ezen az alapon az európai év konkrét
célkitűzései a következők: –
megismertetni az uniós polgárokkal az Európai
Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat és általánosabban
a határokon átnyúló helyzetekben biztosított jogaikat, beleértve az Unió
demokratikus életében való részvételhez való jogukat; –
megismertetni az uniós polgárokkal, hogy hogyan
tudnak kézzelfoghatóan részesülni az uniós jogok és szakpolitikák
előnyeiből, amikor egy másik tagállamban élnek, valamint az aktív
részvételüket ösztönözni az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó civil
fórumokon; –
a szabad mozgáshoz való jog, mint az uniós
polgárság elidegeníthetetlen részének hatásával, illetve a benne rejlő
lehetőségekkel kapcsolatban vitát ösztönözni, különösen a társadalmi
kohézió és az uniós polgárok közötti kölcsönös megértés erősítésére,
valamint a polgárok és az Unió közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel. 3. cikk Érintett
kezdeményezések 1.
A 2. cikkben meghatározott célkitűzések
megvalósítása érdekében hozott intézkedések közé tartozhatnak a következő,
uniós, nemzeti, regionális vagy helyi szinten szervezett kezdeményezések,
amelyek az európai év célkitűzéseivel kapcsolatban állnak: –
a nagy nyilvánosságot, illetve közelebbről
meghatározott közönséget célzó tájékoztató, oktató és figyelemfelhívó
kampányok; –
nemzeti, regionális, helyi közigazgatások és egyéb
szervezetek közötti információcsere, tapasztalatcsere, valamint a helyes
gyakorlatok cseréje; –
konferenciák és események a szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jog fontosságával és előnyeivel, valamint nagyobb
általánosságban az uniós polgárok polgári jogaival kapcsolatos vita
ösztönzésére és ezekkel kapcsolatban figyelemfelhívás; –
annak érdekében, hogy a polgárokat a jogaiknak
kézzelfogható eredményt biztosító hozzájárulásra ösztönözzék, illetve nagyobb
általánosságban az európai év célkitűzései megvalósításra kerüljenek, a
meglévő többnyelvű részvételi eszközök alkalmazása; –
az uniós polgárok jogaival foglalkozó „egyablakos
ügyintézési” információs rendszer kulcsfontosságú elemeiként a többnyelvű
Europe Direct és az „Önök Európája” elnevezésű internetes portál
szerepének és ismertségének megerősítése; –
olyan probléma-megoldó eszközök mint a SOLVIT
szerepének és ismertségének megerősítése annak érdekében, hogy az uniós
polgárok számára lehetővé váljon a jogaik hatékonyabb gyakorlása és
védelme. 2.
Az (1) bekezdésben említett kezdeményezések
részletei megtalálhatóak a mellékletben. 3.
A Bizottság és a tagállamok más tevékenységeket is
megjelölhetnek, mint az európai év célkitűzéseihez hozzájáruló
tevékenységeket, és azon tevékenységek reklámozása során megengedhetik az
európai év elnevezés használatát, amennyiben azok a (2) bekezdésben meghatározott
célkitűzések megvalósításához hozzájárulnak. 4. cikk Uniós
szintű koordináció és végrehajtás A Bizottság szorosan együttműködik a
tagállamokkal, valamint a helyi és regionális érdekeket képviselő
szervekkel és szövetségekkel, és különösen a Regiók Bizottságával. A Bizottság az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottsággal is szorosan együttműködik. A Bizottság a polgárok jogainak védelme terén
tevékeny európai szervezetek vagy szervek képviselőivel és érdekelt
felekkel üléseket hív össze, hogy uniós szinten segítsék a Bizottságot az
európai év célkitűzéseinek végrehajtásában. A Bizottság ezt a határozatott uniós szinten
hajtja végre. 5. cikk Pénzügyi
rendelkezések 1.
A melléklet A. részében említett azon intézkedések,
amelyek jellegüknél fogva az Unió egészére kiterjednek, az Unió általános
költségvetéséből finanszírozott közbeszerzési szerződéshez vagy
támogatás odaítéléséhez vezetnek. 2.
A melléklet B. részében említett azon intézkedések,
amelyek jellegüknél fogva az Unió egészére kiterjednek, az Unió általános
költségvetéséből támogathatók. 6. cikk Nemzetközi
együttműködés A Bizottság az európai év céljából
együttműködhet a megfelelő nemzetközi szervezetekkel. 7. cikk Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme 1.
A Bizottság csalás, vesztegetés és egyéb illegális
tevékenységek ellen megelőző intézkedéseknek, hatékony
ellenőrzéseknek, a jogtalanul kifizetett összegek behajtásának, illetve
szabálytalanságok észlelése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű
büntetéseknek az alkalmazásával gondoskodik arról, hogy az e határozat alapján
finanszírozott fellépések végrehajtása során az Unió pénzügyi érdekei
védelemben részesüljenek. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással
és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett
helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november
11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletnek megfelelően a Bizottság
jogosult e határozat alapján helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat
végezni. Amennyiben szükséges, a vizsgálatokat az Európai Csaláselleni Hivatal
(OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályozásával az Európai Csalás Elleni
Hivatal végzi ([25]).
2.
Az e határozat alapján finanszírozott uniós
fellépéseket illetően, a 2988/95/EK, Euratom rendelet 1. cikkének (2)
bekezdésében említett szabálytalanság fogalma az uniós jog valamely
rendelkezésének bármilyen megsértését, vagy egy gazdasági szereplő olyan
cselekményéből vagy mulasztásából eredő szerződéses kötelezettségszegését
jelenti, amely indokolatlan kiadási tétel révén az Unió általános
költségvetésének sérelmével jár vagy járhat. 3.
A Bizottság csökkenti, felfüggeszteti vagy
visszafizetteti egy adott fellépésre nyújtott pénzügyi támogatás összegét,
amennyiben szabálytalanságokat tár fel – különösen e határozat
rendelkezéseinek, vagy a kérdéses pénzügyi támogatást odaítélő egyedi
határozatnak vagy szerződésnek figyelmen kívül hagyását –, vagy ha
tudomást szerez arról, hogy a Bizottság jóváhagyásának kérelmezése nélkül a
fellépésen olyan változtatást hajtottak végre, amely ellentétes annak
jellegével vagy végrehajtásának feltételeivel. 4.
A határidők be nem tartása esetén, vagy
amennyiben az intézkedés végrehajtásában elért előrehaladás a megítélt
pénzügyi támogatásnak csak egy részét indokolja, a Bizottság felszólítja a
kedvezményezettet, hogy adott határidőn belül nyújtsa be észrevételeit. Ha
a kedvezményezett nem ad kielégítő választ, a Bizottság törölheti a
pénzügyi támogatás hátralevő részét, és követelheti a kifizetett összegek
visszatérítését. 5.
A jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell
fizetni a Bizottságnak. A költségvetési rendeletben meghatározott feltételek
szerint kamat terhel minden olyan összeget, amelyet nem térítettek vissza
kellő időben[26]. 8. cikk Nyomon
követés és értékelés A Bizottság az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók
Bizottságának 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az e határozatban
előírt kezdeményezések végrehajtásáról, eredményeiről és általános
értékeléséről. 9. cikk Hatálybalépés Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetésének napját követő napon lép hatályba. Kelt Brüsszelben, az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök MELLÉKLET A
3. CIKKBEN EMLÍTETT INTÉZKEDÉSEK Az
európai év vezérlő elveként a végrehajtását egy széles körű, egész
Unióra kiterjedő tájékoztató kampány köré szervezik, amelyet a tagállamok
fellépései kiegészíthetnek. Mind az uniós, mind a nemzeti fellépések történhetnek
civil társadalmi és egyéb érdekelt felek közreműködésével is, abból a
célból, hogy valamennyi kulcsszereplő felelős szerepvállalását
megalapozzák. A végrehajtás a következő intézkedések segítségével
történik: A. KÖZVETLEN UNIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK A finanszírozás
általában meglévő keretszerződéseken alapulóan, áruk és
szolgáltatások közvetlen beszerzésének formáját ölti. A finanszírozás egy része
nyelvi szolgáltatások nyújtására fordítható (fordítás, tolmácsolás,
többnyelvű tájékoztatás). Többek között a következő tájékoztató és reklám kampányok: ·
A 2. cikkben körvonalazott üzenetet tükröző
audiovizuális és nyomtatott anyagok gyártása és terjesztése; ·
a tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréjére
szolgáló nagyszabású események és fórumok; ·
az európai év célkitűzéseihez hozzájáruló
uniós programok, projektek és kezdeményezések eredményeinek
népszerűsítésére, illetve ismertségének növelésére szolgáló intézkedések; ·
az európai év keretei között végrehajtott
fellépéseknek szentelt tájékoztató webhely létrehozása az „Europa” portálon
(http://europa.eu/index_en.htm). B. UNIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK TÁRSFINANSZÍROZÁSA Nem terveznek
társfinanszírozási kezdeményezéseket. C. UNIÓS PÉNZÜGYI TÁMOGATÁSBAN NEM RÉSZESÜLŐ
KEZDEMÉNYEZÉSEK Az Unió nem
pénzügyi támogatást, köztük – miután megtervezték – a címke, valamint az
európai évvel összefüggő egyéb anyagok használatának írásbeli engedélyét
nyújtja azon kezdeményezéseknek, amelyeket köz- vagy magánszervezetek
valósítanak meg, amennyiben a Bizottságot biztosítják arról, hogy a kérdéses
kezdeményezéseket 2013-ban hajtják végre és valószínűleg jelentősen
hozzájárulnak az európai év célkitűzéseinek megvalósításához. _______________ [1] Az Eurobarométer „Európai polgárság – Határokon átnyúló
mobilitás” című, 2010. augusztusi kvalitatív felmérése. [2] Az EUSZ II. címe, különösen a 9., 10. és 11. cikkek. [3] Az Eurobarométer „Belső piac: Tudatosság – észlelés
– hatások” című, 2009. áprilisi 263. sz. gyorsfelmérése [4] Az EU-27/EGT/EFTA országaiban a határmenti munkavállalók
mobilitásáról szóló tudományos jelentés, az Európai Bizottság megbízásából,
2009. január [5] Az Eurobarométer „Európai polgárság – Határokon átnyúló
mobilitás” című, 2010. augusztusi felmérése [6] Az Eurobarométer „Uniós polgárság” című, 2010.
márciusi 294. sz. gyorsjelentése [7] COM (2010) 603 végleges,
2010.10.27. [8] HL C 115/01 (2010) – Az Európai Unió
intézményeitől, szerveitől, hivatalaitól és ügynökségeitől
származó tájékoztatások– Európai Tanács – A stockholmi
program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa [9] COM (2010) 477 végleges,
2010.9.15., és COM (2010) 682 végleges, 2010.11.23. [10] COM (2007) 773 végleges,
2007.12.6. [11] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az
egységes piaci intézkedéscsomag felé A magas szinten versenyképes szociális
piacgazdaságért 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a
cserekapcsolatok javítása érdekében”, COM (2010) 608 végleges, 2010.10.27. [12] SEC(2011)xxx [13] SEC(2011)xxx [14] HL C , , . o. [15] HL C , , . o. [16] COM (2009) 262 végleges,
2009.6.10. [17] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&language=EN&reference=P7-TA-2010-0483 [18] COM (2010) 603 végleges. [19] Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges
kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi
ajánlás, HL L 394., 2006.12.30., 10. o. [20] Az Európai Közösségek általános költségvetésére
alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i
1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (költségvetési rendelet), HL L 248.,
2002.9.16., 1. o. – A 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom rendelettel (HL
L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet. [21] HL C 13.,
2009.1.20., 3. o. [22] HL L 312., 1995.12.23., 1. o. [23] HL L 292., 1996.11.15., 2. o. [24] HL L 136., 1999.5.31.,
1. o. [25] HL L 136., 1999.5.31., 1. o. [26] Az Európai Közösségek általános költségvetésére
alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i
1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (költségvetési rendelet), HL L 248.,
2002.9.16., 1. o. – A 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom rendelettel (HL
L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.