11.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/62

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyasztók tájékoztatása (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 44/11

Előadó: Jorge PEGADO LIZ

2009. július 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A fogyasztók tájékoztatása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2010. június 15-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14–15-én tartott, 464. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) 81 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az elsődleges jogalkotás a tájékoztatáshoz való jogot manapság számos vetületében – az információ szabadsága, az információk közlésének és megismerésének joga, illetve különösen a fogyasztók tájékoztatása formájában – általános kötelező erejű alapvető jogként ismeri el a közösségi jogrendszerben (az EU Alapvető Jogok Chartája preambulumának ötödik bekezdése, illetve a Charta 11., 27., 38., 42. és 53. cikke, az EUSz. 2., valamint az EUMSz. 169. cikke).

1.2   Továbbra is sok tennivaló marad azonban a másodlagos jogalkotás terén, amelybe mindeddig nem ültették át és nem vázolták fel ennek az alapvető szabálynak az új formáját. A fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának tartalmával, az információhoz való hozzáféréssel, valamint annak jelentőségével, határaival és módjával nem foglalkozik következetes módon a közösségi jog. Hiányosságok és ismétlődések fedezhetők fel, amelyek hatással vannak a tagállamok nemzeti jogszabályaira és felerősödnek azokban. Ez hátrányokkal jár mind a fogyasztók, mind pedig a gazdasági szereplők számára, és következésképpen az egységes piac megvalósítására irányuló erőfeszítések tekintetében is.

1.3   Az EGSZB úgy érzi, hogy a fogyasztók – mind a szerződéskötést megelőző, mind a szerződéssel kapcsolatos és a szerződéskötés utáni – tájékoztatáshoz, valamint a segítségnyújtáshoz és a tanácsadáshoz való jogát a szubszidiaritási elv sérelme nélkül konkrét európai uniós szabályokban kell rögzíteni.

1.4   Ennek a – szükségszerűleg a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának alapvető vetületeire összpontosító – saját kezdeményezésű véleménynek a célja ezért az, hogy kiemeljen néhány, ebből a megközelítésből eredő elvet és rámutasson annak gyakorlati következményeire, különös tekintettel arra, hogy milyen lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy az EU 2020 stratégia részeként létrejöjjön a 21. századi egységes piac.

1.5   Fel kell ismerni, hogy az Európai Bizottság legutóbbi, általánosságban a fogyasztói jogokkal és konkrétan a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogával kapcsolatos, a teljes harmonizáció technikáját megfontolatlanul alkalmazó iránymutatásai nyilvánvalóan ellentétesek ezzel a felfogással, hiszen – megsértve a szubszidiaritás elvét – behatárolják a tagállamok hatáskörét a fogyasztói jogok bővítésében, sőt, visszamenőlegeses hatállyal a fogyasztói jogokat azokra a jogokra korlátozzák, amelyeket közösségi irányelvek, illetve a tagállamok alkotmányai és törvényei biztosítanak.

1.6   Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az EU hatáskörébe tartozó fogyasztóvédelmi törvények meghatározásakor az uralkodó elvnek a gyengébb vagy kiszolgáltatottabb fél elvének kell lennie, nem pedig a felvilágosult, figyelmes és körültekintő fogyasztóénak, aki tisztán gazdasági alapon hozza meg döntéseit. Ezzel a megközelítéssel összhangban az EGSZB továbbra is fenntartja, hogy a minimális harmonizáció és a magas szintű védelem jobban megfelel a szerződéses elvárásoknak és a fogyasztóvédelmi kapcsolatok valódi természetének.

1.7   Ebben a keretben rajzolódik ki a „megfelelő tájékoztatás” fogalma, amely szerint az információ mennyiségével szemben a minőségének kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak érdekében, hogy megfeleljünk a fogyasztók valódi igényeinek és elvárásainak, amelyek az ilyen tájékoztatás célja, tartalma, ismertetésének módja és háttere szerint mérhetőek.

1.8   A tájékoztatáshoz való jogot általánosságában tekintve alapvető, hogy közösségi szinten egyetemes érvénnyel kimondjuk annak alanyi jogi természetét, illetve pontosan megállapítsuk az ilyenfajta információ rendelkezésre bocsátásáért felelős hatóságok és szakmai szervezetek kötelezettségeit.

1.9   A kereskedelmi kommunikáció (pl. a reklám) által a fogyasztói tájékoztatásban betöltött szerepet illetően az EGSZB úgy érzi, hogy általános szabályként a szervezett utazási formákról szóló irányelvben rögzített rendelkezést kellene alkalmazni. Eszerint minden, a fogyasztói kapcsolat részét képező termékről, szolgáltatásról vagy jogról szóló pontos, konkrét információt tartalmazó üzenet a szerződés szerves részét képezi.

1.10   Ugyanehhez a témához kapcsolódóan a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv teljes felépítését felül kellene vizsgálni és át kellene alakítani, hogy elejét vegyük a teljes harmonizáció katasztrofális hatásának, amelyet immár az Európai Bíróság egy sor ítélete is elismer.

1.11   Vannak azonban olyan területek is, amelyeken még van idő lépéseket tenni az ebben a véleményben ajánlott irányok mentén. Ilyen például az Európai Bizottságnak a fogyasztói jogokról szóló javaslata, amelynek tartalmaznia kellene a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogainak egy valódi chartáját, a szerződéskötést megelőző, a szerződéssel kapcsolatos és a szerződéskötés utáni vonatkozásokat, a tanácsadáshoz és a segítségnyújtáshoz való jogot, valamint mind a hiányosságok természetének, mind pedig a hiányos vagy pontatlan tájékoztatás következményeinek a meghatározását.

1.12   Ennek érdekében az EGSZB javasolja, hogy az értékesítő félre vonatkozó, a szerződéskötést megelőző és a szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási követelmények részletes listáját átfogó módon vizsgálják felül. Ezek a követelmények ugyanis az egyes ágazatokra vonatkozó irányelvekben gyakran ellentmondanak egymásnak, következetlenek és többször ismétlődnek.

1.13   Az EGSZB ezen túlmenően javasolja, hogy az ezekkel a kötelezettségekkel kapcsolatos általános követelményeket az alábbi irányvonalak szerint határozzák meg:

a)

Általában legyen kötelező a szerződéskötést megelőző tájékoztatás, amelynek ki kell terjednie többek között az érintett árukra és szolgáltatásokra, a részt vevő értékesítő félre, a szerződés végrehajtásának árára és a kapcsolódó feltételekre, az elállás jogára és az alkalmazandó konfliktuskezelési módszerre.

b)	A szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalmának és terjedelmének nagyrészt az érintett áruktól és/vagy szolgáltatásoktól kell függenie, különösen ha a szerződés tárgya összetett, vagy hatással van a fogyasztók egészségére és biztonságára.

c)	Az információnyújtás módjának tiszteletben kell tartania a tisztességesség általános elvét: nem lehet félrevezető, és nem hallgathat el kulcsfontosságú részleteket. Világosnak és érthetőnek kell lennie nem csupán a szerződés tárgyát, hanem annak értékesítési módját illetően is.

d)	A szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak tartalmaznia kell a fogyasztó által megkötött szerződést.

e)	Le kell fektetni a szerződés alapvető elemeivel kapcsolatos ingyenes információnyújtás elvét, valamint egyéb esetekre vonatkozóan az árak költségekhez való igazításának elvét.

f)	Biztosítani kell, hogy a szerződés megkötésére vonatkozó döntések meghozatalakor a fogyasztók könnyen hozzá tudjanak férni a rendelkezésre bocsátott, szerződéskötés előtti információkhoz, és hogy jogukban álljon kérni azoknak, valamint a szerződés tartalmának és következményeinek tisztázását.

g)

Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az értékesítő fél köteles legyen segítséget és tanácsot nyújtani. Ennek különösen akkor kell kötelezőnek lennie, amikor – a 8. pontban leírtak szerinti – összetett, vagy a fogyasztók egészségére vagy biztonságára veszélyt jelentő termékekről és/vagy szolgáltatásokról van szó.

h)	A szerződéskötést megelőző tájékoztatásnyújtás megtörténtéről és a segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettség teljesítéséről szóló bizonyítás kényszere az értékesítő felet terheli.

i)	Minthogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettség nagy jelentőséggel bír, annak nem teljesítése feljogosít az elállásra és adott esetben a kártérítésre.

1.14   Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy végezze el a fent említett irányelvjavaslat részletes felülvizsgálatát – különös tekintettel annak a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogával foglalkozó részére – azzal a céllal, hogy jelen vélemény ajánlásainak megfelelően beépítse abba a fenti elveket és azokat a konkrét eseteket, amelyekben ezek a jogok alkalmazandóak.

1.15   Az EGSZB felkéri az Európai Parlamentet és a tagállamokat is, hogy mielőtt jóváhagynák a fent említett javaslatot, az ebben a véleményben leírt irányvonalak mentén vizsgálják meg az összes abban foglalt, a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogával foglalkozó főbb pontot.

1.16   Ezenkívül európai uniós szinten koherens jogi keretet kell létrehozni a kereskedelemmel kapcsolatos internetes kommunikáció szabályozására, amely minden esetben figyelembe veszi a magánszférához való jogot, mint alapvető emberi jogot.

2.   Bevezetés: a tájékoztatáshoz való jog mint alapvető polgárjog, illetve a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga

2.1   Ez az első eset, hogy európai uniós intézmény független, szisztematikus módon közelíti meg a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát, a tájékoztatáshoz való jog mint az európai polgársággal összefüggő egyik jog tágabb keretein belül. Az EGSZB azzal a céllal alkalmaz ilyen szemléletmódot, hogy hozzájáruljon a civil társadalom szintjén erről a kérdésről folyó kiterjedt vitához. Eközben nem hagyja figyelmen kívül, hogy ez a szemléletmód egyértelmű hatással van az egységes piac megvalósításával kapcsolatos új megközelítésekre.

2.2   A téma kiterjedtsége miatt elengedhetetlen annak pontos meghatározása. Ez szükségszerű következménye annak, hogy egy ilyen jellegű, a különböző testületektől érkezett hozzájárulások, valamint az EGSZB által 2010. március 1-jén tartott, nagy érdeklődés által övezett meghallgatáson kifejezésre juttatott aggályok eredményeként megszülető véleménynek természetes korlátai vannak (az említett meghallgatásról részletes információk az EGSZB honlapján, az egységes piac megfigyelőközpontjának oldalán találhatók: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.consumer-information).

2.3   Fontos kiemelni, hogy az emberek tájékoztatáshoz való joga, amely az alapvető jogok legegyetemesebb kinyilatkoztatásaiban és chartáiban megtalálható, csupán akkor vált a közösségi jog szerves részévé, amikor az Európai Unió Alapjogi Chartája a (nemrégiben hatályba lépett) Lisszaboni Szerződés részévé vált. Ide tartozik az információ szabadsága, az információk közlésének és megismerésének joga, illetve a tájékoztatási kötelesség és a tájékoztatáshoz való jog is (lásd különösen az EU Alapvető Jogok Chartája preambulumának ötödik bekezdését, illetve a Charta 11., 27., 38., 42. és 53. cikkét, az EUSz. 2., valamint az EUMSz. 169. cikkét). Ide tartozik ezenkívül a fogyasztó magánszférájának védelmére vonatkozó alapjog is az agresszív és nem kívánatos kereskedelmi gyakorlatok, a nem kívánt reklámanyagok vagy a spamek ellen.

2.4   Manapság, különösen a fogyasztói jogok kapcsán kiemelt jelentőséggel bírnak ezek a szempontok – köztük is elsősorban a jogok tartalma és érvényesítésük módja, valamint az érintett feleket terhelő kapcsolódó különleges kötelezettségek. Horderejük azáltal nő meg, hogy alapvető jogoknak minősülnek, és tekintettel kell lenni rájuk a különböző közösségi politikák és intézkedések kialakítása és végrehajtása során.

2.5   A szubszidiaritás elvének és az EU jogrendszerét ezen a területen szabályozó hatáskörmegosztásnak a sérelme nélkül az EU alapját képező piacgazdasági rendszert jellemző, a szabad versenyen alapuló modell zökkenőmentes működésének napjainkban alapvető feltétele, hogy az érintett felek birtokában legyenek a piacon történő racionális döntéshozatalhoz mindenképpen szükséges ismereteknek.

2.6   Ennek az általános kötelezettségnek az egyik következménye az, hogy biztosítani kell a közösségi intézmények működésének „átláthatóságát”. Ez alól kivételt kell képeznie a titoktartásnak, amit – szükségszerűen – a jogrendszer zökkenőmentes működésével, a közérdekkel, a közrenddel és a magánélet védelmével kapcsolatos súlyos megfontolások indokolnak. Bár a közösségi intézmények kétségtelenül értek el némi jelentős előrelépést (az Európai Bizottság és az Európai Parlament is fontos kezdeményezéseket (1) tett), a Tanács sajnálatos módon nem követte ezt az irányvonalat. Reméljük, hogy a Lisszaboni Szerződés életbelépése biztosítja majd a számottevő haladást. Annak ellenére, hogy ez a téma kapcsolódik a fogyasztói tájékoztatás általános javításához, itt nem foglalkozunk vele részletesen (azt megteszi a témában készült EGSZB-vélemény).

2.7   Ezenkívül, bár kétségtelenül kapcsolódnak a tárgyhoz, nem foglalkozunk itt az általános fogyasztói ismeretek bővítésének vetületeivel sem, hanem csupán felhívjuk a figyelmet az ebben a témában készült EGSZB-véleményekre, (2) különös tekintettel az EGSZB által a fogyasztók oktatásáról összeállított saját kezdeményezésű véleményre. (3)

2.8   Végezetül pedig, bár kifejezetten elismerjük, hogy a tájékoztatás jogát illetően közösségi szinten ágazati megközelítést kell alkalmazni egyes területek, termékek és szolgáltatások különleges jellegzetességeinek kiemelése érdekében (ilyen például az élelmiszerek, a gyógyszerek, a pénzügyi szolgáltatások és az elektronikus kereskedelem területe, ahol lépéseket kell tenni a legmagasabb szintű harmonizáció biztosítására), a vélemény jellegéből eredő korlátok miatt ezeket sem tárgyaljuk részletesen.

2.9   A vélemény egyik központi elemét tehát az képezi, hogy milyen iránymutatásokat kell közösségi szinten alkalmazni annak érdekében, hogy meghatározzuk és körülírjuk a fogyasztók általában vett, illetve konkrétan a szerződéses viszony különböző szakaszaiban alkalmazandó, tájékoztatáshoz való jogát.

3.   Az „átlagos” és a „kiszolgáltatott” vásárló – a megfelelő tájékoztatás fogalma

3.1   Az Európai Bizottság által indított legelső fogyasztóvédelmi programok óta (amelyeken az elmúlt 30 év legjelentősebb jogalkotási intézkedései alapultak) a közösségi vívmányok – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és a területen tevékenykedő legjelentősebb szakértők által tanúsított egységes megközelítés által megerősítve – egyértelművé tették a fogyasztó mint „gyengébb fél” fogalmának alkalmazását a fogyasztó és az értékesítő fél közötti, természetéből adódóan egyenlőtlen jogi viszonyban. Az ezen a területen alkotott összes jogszabály is arra irányult, hogy különleges védelmi intézkedésekkel kiegyenlítse az erőviszonyokat.

3.2   Nemrégiben azonban az Európai Bizottság – különböző jogalkotási kezdeményezésekként megjelenő stratégiai dokumentumokban (4) – kidolgozta a „szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó” (5) fogalmát. Ezzel arra törekedett, hogy új, a teljes harmonizáción, a származási ország általi ellenőrzésen és a kölcsönös elismerésen alapuló megközelítést alkalmazzon az európai fogyasztóvédelmi politikában.

3.3   Ez az elv, amelyet a fogyasztói szervezetek általában minden tagállamban megkérdőjeleznek, valamint az EGSZB is számos véleményében ellenzett, a gyakorlatban gyengébb fogyasztóvédelmet és a közösségi szakpolitika terén megengedhetetlen visszalépést jelent.

3.4   Ugyanakkor pontosan ennek az új elvnek a fényében kapott a fogyasztói jogok kérdése fokozott jelentőséget, hiszen a fogyasztóknak egyre inkább jól tájékozottnak kell lenniük ahhoz, hogy racionális döntéseket hozhassanak a világpiacon. Az ennek az alapját képező neoliberális modell ismert feltételezéseken alapul, amelyek az alábbiak:

a)	az egyén alaposan ismeri saját szükségleteit, és preferenciái között prioritási sorrendet állít fel,

b)	lehetőség van a piacon megtalálható különböző termékek és szolgáltatások összehasonlítására, illetve

c)	az egyén (technológiai és gazdasági) ismeretekkel rendelkezik minden egyes termék és szolgáltatás minőségéről és áráról. (6)

3.4.1   Szintén a fentiek fényében elmondható ugyanakkor az is, hogy i) egyre fontosabb az, hogy a fogyasztóknak milyen jellegű és minőségű információhoz kellene hozzáférniük, illetve ii) hogy a „megfelelő tájékoztatás” fogalma is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

3.5   Az Európai Bizottság friss dokumentumaiban foglaltakkal ellentétben nem az információ mennyisége számít; az a fontos, hogy a tájékoztatás a fogyasztók valódi igényeinek és elvárásainak feleljen meg, „megfelelősége” pedig az alábbi kritériumok alapján ítélendő meg: cél, tartalom, tálalási forma, valamint szövegkörnyezet.

3.6   Ezenkívül az információt rendszeresen „megfelelőségi” tesztnek kell alávetni, hogy mindig a célnak és a fogyasztói célcsoportnak megfelelően módosítani lehessen rajta; ehhez a következő fő kritériumokat kell figyelembe venni: megbízhatóság, aktualitás, pártatlanság, pontosság, relevancia, tömörség, érthetőség, egyértelműség, olvashatóság és könnyű hozzáférhetőség.

3.7   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a szabályozás javítása részeként vezesse be a tájékoztatók tartalmának és formájának fogyasztói tesztelését, hogy kiderüljön azok eredményessége, illetve hogy ezáltal lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy meghatározzák, mi fontos számukra.

3.8   A pénzügyi szolgáltatások esetében a fogyasztói tájékoztatás, valamint a pénzügyi képzés és készségnövelés elválaszthatatlan egymástól. Az információkat le kell egyszerűsíteni, a technikai zsargon használatát pedig a minimálisra kell szorítani. Néhány pénzügyi termék azonban meglehetősen összetett, ezért a rájuk vonatkozó információknak pontosaknak kell lenniük, és így tükrözniük kell a termék bonyolultságát.

3.9   A közzétételnek (tartalom és forma tekintetében) és a vonatkozó szabályozási keretnek nem szabad időről időre megváltoznia. A közzététel jellemzőinek gyakori változtatása megnehezítheti a fogyasztók számára az abban foglalt információ megértését.

4.   Tájékoztatás, reklám és piaci értékesítés; a 2005/29/EK irányelv

4.1   A fogyasztók tájékoztatáshoz való általános joga vonatkozhat arra az alapvető előnyre, hogy az állami és egyéb közszervek ellátják általános tájékoztató feladataikat, és csak akkor tekinthető valódi „alanyi jognak”, ha emellett a szállítókra és az áruk és szolgáltatások előállításában és értékesítésében részt vevő egyéb felekre is tájékoztatási kötelezettséget rónak.

4.2   Ezért az olyan kereskedelmi kommunikáció, amelyből közvetlenül nem származik szerződéses vagy szerződéskötést megelőző kapcsolat, mégis olyan jogokkal járhat, amelyek kollektív (azaz a fogyasztói szövetségek által, illetve kollektív keresetek keretében potenciálisan felhasználható), vagy akár valódi alanyi jogok is lehetnek.

4.3   Ezt a kérdést jelenleg a 2005/29/EK irányelv szabályozza; az EGSZB annak idején az erre vonatkozó javaslatról véleményt alkotott, amelyet szintén az olvasó figyelmébe ajánl. (7)

4.3.1   Amint arra az EGSZB annak idején helyesen figyelmeztetett, a „teljes körű harmonizáció” módszere egyértelműen a fogyasztótájékoztatási kötelezettség általános lazulásához vezetett.

4.3.2   Ugyanakkor éppen az – akár tevékenység, akár mulasztás miatt – megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok fogalmának meghatározása, valamint az irányelv mellékletében felsorolt gyakorlatok korlátozott száma a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy az irányelv jelentősen csökkentette a reklámnak és a marketingnek a fogyasztók valóságnak megfelelő tájékoztatásában betöltött szerepét.

4.3.3   Csak ront a helyzeten annak szentesítése, hogy „azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak” elfogadhatónak ítélik, még akkor is, ha a reklám „szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott” fogyasztói csoportot céloz.

4.3.4   Ezt pedig még tovább súlyosbíthatja az, hogy az irányelv miatt nem lehet fenntartani olyan egyéb, uniós vagy tagállami jogi rendelkezéseket, mint például azt, amelyik előírja, hogy a bizonyos árukra, szolgáltatásokra vagy jogokra vonatkozó reklámüzenetekben foglalt konkrét, objektív információkat az irányelv elfogadása után megkötött szerződések szerves részének kell tekintetni, a szerződés ezekkel ellentétes értelmű feltételeit érvénytelennek tekintve.

5.   A szerződésekről szóló tájékoztatás; a fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslat

5.1   A fogyasztók tájékoztatáshoz való jogáról szóló valódi charta kidolgozása terén még igen sok a tennivaló. A fogyasztói jogokról szóló új irányelvjavaslat remélhetőleg jelentős előrelépést jelent majd a közösségi jog e hiányosságának pótlása felé.

5.2   A fogyasztók tájékoztatása című fejezet nagy csalódást kelt: ahelyett, hogy a tagállami jogszabályok mintáját követve valódi, kötelezően alkalmazandó jogokat határozna meg, csupán egy fakultatív – „amennyiben azok a körülmények alapján nem nyilvánvalóak” (8) – listát tartalmaz a közlendő információkról, amelyek ráadásul nyilvánvalóak és alapvetőek, és bármely szakma helyes gyakorlatairól szóló kódexben megtalálhatók. Az olvasó szíves figyelmébe ajánljuk az erről a javaslatról szóló EGSZB-véleményt. (9)

6.   Szerződéskötés előtti tájékoztatás

6.1   Jóllehet a szubszidiaritás elvével összhangban a fogyasztói kapcsolatok többségét továbbra is elsősorban a tagállami jog szabályozza, ezek egyre szélesebb körére vonatkoznak az Unió által előírt tájékoztatási kötelezettségek. Nyilvánvalóan ez a helyzet például a szerződéskötés előtti tájékoztatás, általában a szolgáltatások, a szervezett társasutazások és különösen a pénzügyi szolgáltatások, bizonyos, a fogyasztók egészségét és biztonságát érintő fogyasztási cikkek, valamint az áruk, szolgáltatások és jogok távértékesítése esetében, amelyekhez kereskedelmi kommunikáció és gyakorlatok vagy szabványszerződések tartoznak.

6.2   A közösségi jogszabályok elemzése egyértelműen feltárja a szerződéskötés előtti tájékoztatás tartalmát és megközelítését illető közös pontokat és jelentős eltéréseket, különös tekintettel az alábbiakra:

i)

A bizonyos áruk, szolgáltatások vagy jogok hirdetésére vonatkozó kötelező adatfeltüntetést, illetve egyes kifejezések tiltását részben vagy teljes egészében alkalmazzák a szerződéskötés előtti tájékoztatásra; ez a helyzet a fogyasztói hitelek esetében, ahol a reklámokban szabványos információknak kell szerepelniük, valamint a szervezett társasutazásokkal, ahol az alapvető szempontokkal kapcsolatos kötelező adatokat kell feltüntetni. Hasonló a helyzet a gyógyszerek esetében is, ahol a fogyasztók tájékoztatását összekötik a kereskedelmi kommunikációval, ideértve a reklámot is, a hangsúlyt a címkéken és a betegtájékoztatóban foglalt írásos tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségre helyezve. Az élelmiszerek esetében a számos különféle címke és egyszerűsített címke szükségtelen zavart kelt. Ezt tetézik még az élelmiszereken alkalmazott bizonyos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatos tájékoztatási szabályok, mindez egy olyan piacon, amely radikális átalakuláson megy keresztül, és kockázatot jelenthet a fogyasztók egészségére nézve.

ii)

A szerződéskötés előtt nyújtandó tájékoztatás szabványosítása a belső piacon értékesített összes termékre vonatkozó közös formanyomtatványok kidolgozása révén – ezt a megoldást választották például a fogyasztói hitel esetében, amikor bevezették az „Általános európai fogyasztóihitel-tájékoztató” c. formanyomtatványt, abból a feltételezésből kiindulva, hogy Európában mindenhol egyformán fogadják és fogják fel a szerződéskötés előtti tájékoztatást.

6.3   Annak ellenére, hogy egyes esetekben az ajánlatok összehasonlítása szempontjából hasznosnak bizonyult a szerződéskötés előtti tájékoztatás szabványosítása, némi mozgásteret mindenképpen kell hagyni, hogy igazodni lehessen az egyes tagállamok fogyasztóinak egyedi jellegzetességeihez. Mivel számos piac alapvetően továbbra is nemzeti jellegű, az összehasonlítás céljából megadandó információk mennyisége megdrágíthatja az ügyleteket, amit a határokon átnyúló piac növekedése sem ellensúlyozna, ez pedig károkat okozhat a kkv-k számára.

7.   A szerződésben szereplő és a szerződés utáni tájékoztatás

7.1   A tájékoztatási kötelezettség a szerződés érvényességi időszakára is kiterjed, különösen az olyan fogyasztói szerződések esetében, amelyek folyamatos kötelezettségeket teremtenek, illetve hosszú távra szólnak vagy összetettek (pl. pénzügyi szolgáltatások és termékek, időosztásos (time share) rendszer), vagy várhatóan hosszú távú hatást fejtenek ki (gyógyszerek).

7.2   A közösségi jogban már szerepel a szerződésben szereplő tájékoztatáshoz való jog, például a szervezett utazási formákról szóló irányelvben vagy a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelvben.

7.3   A fogyasztóknak a szabad és tájékozott döntéshozatalhoz való joga – amely a szerződéskötés előtti tájékoztatási kötelezettség alapja – azonban a szerződés érvényességének teljes időtartamára kiterjed, egyes esetekben még a szerződés teljesítését követő időszakra is. Mind a fogyasztó azon döntése, hogy meghosszabbítja-e a szerződést, mind pedig az, hogy esetlegesen vállalja-e a felelősséget a szerződés teljesítéséért, ettől a tájékoztatástól függ.

7.4   Ezekben a szakaszokban a tájékoztatáshoz való jog érvényesülésének legfőbb akadályát – a tájékoztatás egyértelmű megtagadása mellett – a kötelezettségek teljesítésével járó többletköltségek jelentik. Megjegyzendő, hogy a közösségi rendelkezések többsége nem írja elő, hogy a fogyasztók tájékoztatásának ingyenesnek kell lennie, még a szerződéskötés előtti tájékoztatással kapcsolatban sem. A 2007/64/EK (pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló) irányelv azonban két kötelezettséget vezetett be a tájékoztatáshoz való jog/tájékoztatási kötelezettség megfelelő alkalmazását biztosítandó:

i)	ingyenes tájékoztatás: a pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel díjat a szolgáltatás igénybevevőjének bizonyos információk közléséért;

ii)	a díjaknak arányban kell állniuk a költségekkel: ha a tájékoztatásért díjat számítanak fel, úgy annak a pénzforgalmi szolgáltató tényleges költségeihez mérten megfelelőnek és arányosnak kell lennie.

7.5   Az EGSZB úgy véli, hogy a tájékoztatáshoz való jogot/a tájékoztatási kötelezettséget a szerződés teljesítésének teljes időtartama alatt és annak lejárta után is el kell ismerni, különösen azon szerződések esetében, amelyek folyamatos kötelezettségeket teremtenek, közép- vagy hosszú távra szólnak, vagy hosszú távú hatást gyakorolnak. A szerződés alapvető szempontjaival kapcsolatos ingyenes tájékoztatás általános elvének lefektetése még várat magára, ugyanez mondható el más esetekben az árak költségekhez való igazításának elvéről.

8.   Segítségnyújtási és tanácsadási kötelezettségek

8.1   Az értékesítő felekre rótt tájékoztatási kötelezettség alapján adott információ gyakran szabványosított vagy előre megszabott formátumú, és nem mindig elegendő a fogyasztó számára ahhoz, hogy szabad és tájékozott döntést hozzon egy adott szerződés megkötéséről vagy meghosszabbításáról. A tájékoztatáshoz való jog/tájékoztatási kötelezettség ezért magában foglalja a tartalomra vonatkozó magyarázathoz való jogot/-adási kötelezettséget.

8.2   A fogyasztók segítségnyújtáshoz való jogát, amelyet például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv (10) is lefektet, valamennyi fogyasztói szerződésre ki kellene terjeszteni, különösen a tartós fogyasztási cikkekre, valamint olyan szolgáltatásokra vonatkozókra, amelyek folyamatos kötelezettséget jelentenek, közép- vagy hosszú távra szólnak, összetettek, illetve egészségügyi vagy biztonsági kockázattal járnak. A fogyasztóknak való segítségnyújtási kötelezettség körébe tartozó tájékoztatást a fogyasztó kérésére írásban kell nyújtani.

8.3   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a segítségnyújtáshoz való jog – amely az értékesítő fél tájékoztatási kötelezettségének természetes velejárója – és a tanácsadáshoz való jog között, amely csak akkor kérhető számon az értékesítőn, ha bizonyos összetett, nagy értékű vagy a fogyasztók egészségét vagy biztonságát esetlegesen érintő árukról vagy szolgáltatásokról van szó.

9.   A tájékoztatás elmaradásából eredő problémák és egyéb következmények

9.1   A különféle szakmák gyakorlói számára tájékoztatási kötelezettséget előíró irányelvek egyik nyilvánvaló hiányossága az, hogy nem határozzák meg a nemteljesítést büntető szankciókat. Az EU a tagállamokra hagyta ezt a feladatot, azok pedig egészen különböző polgári és büntetőjogi következményeket határoztak meg, ami a fogyasztók és a gazdasági szereplők számára hátrányos torzulásokat okoz az egységes piacon.

9.2   Csak néhány konkrét esetben írják elő egyes irányelvek, hogy a fogyasztók egy már megkötött szerződéstől való elállási joga akkortól érvényes, amikor továbbítják nekik vagy megtudják azt az információt, amelyet korábban meg kellett volna kapniuk, (11) illetve azt, hogy a tájékoztatás megtörténtét az értékesítő félnek kell bizonyítania, amint arról a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (12) a szerződéskötést megelőző tájékoztatással kapcsolatban rendelkezik.

9.3   Azok a mechanizmusok, amelyek az elállási időszak kezdetét abban a napban határozzák meg, amelyen a fogyasztó tájékoztatást kap az információról vagy más módon értesül róla, valamint azok, amelyek előírják, hogy a tájékoztatás megtörténtét az értékesítő félnek kell bizonyítania, a tájékoztatáshoz való jog gyakorlásának alapvető garanciái, és a tájékoztatás elmaradásából eredően elszenvedett kár miatti felelősség elvével együtt már számos nemzeti jogrendszerbe beépültek. Ez logikus következménye a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga elismerésének és jelentőségének, amely jogot uniós szinten is egyértelműen és egyetemes jelleggel le kellene fektetni.

10.   A fogyasztók tájékoztatása és a belső piac megvalósítása

10.1   Köztudott, hogy az EU 2020 stratégiában foglalt új európai bizottsági iránymutatások kapcsán nemrég megváltoztak a belső piac megvalósítására vonatkozó politika kilátásai.

10.2   Az idevonatkozó dokumentumok mind egyértelműen a fogyasztókat tekintik a belső piac legfőbb kedvezményezettjeinek és valódi haszonélvezőinek. A belső piacot egy olyan fejlesztési és gazdasági növekedési stratégia eszközeként hozták létre, amely nélkülözhetetlen a jelenlegi válság leküzdéséhez, és nagyobb hangsúlyt helyez a szociális szempontokra, valamint a polgárok alapvető jogainak garantálására. E tekintetben a fogyasztók tájékoztatásának javítása alapvetően fontos lesz az egységes piaccal szembeni fogyasztói bizalom visszaállításához.

10.3   Ennek ismeretében nyilvánvaló, hogy biztosítani kell a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a megújított és a XXI. századi kihívásokra hangolt belső piacon, annak érdekében, hogy visszanyerjük a fogyasztók bizalmát és biztosítsuk konstruktív együttműködésüket. Ezzel legyőzhetnénk a határokon átnyúló kereskedelemben való aktívabb részvétellel kapcsolatos félelmeiket, megalapozott kétségeiket, bizalmatlanságukat és idegenkedésüket.

10.3.1   Az online kereskedelmi tájékoztatás közösségi szintű szabályozása jelenleg különböző szövegekbe szétszórva található (irányelvek az elektronikus kereskedelemről, a távértékesítésekről, a személyes adatok kereskedelmi tájékoztatásban történő védelméről, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról stb.), ezért reformra lenne szükség, mely egységes szövegbe foglalná a meglévő rendelkezéseket, és kiküszöbölné az ellentmondásokat.

10.4   Ez ennek a véleménynek az egyik fő mondanivalója.

---

(1)  Lásd az Európai Bizottság zöld könyvét a európai átláthatósági kezdeményezésről (COM(2006) 194 végleges), valamint az EGSZB arról készített véleményét (HL C 324., 2006.12.30., 74. o.).

(2)  Lásd az EGSZB véleményét: HL C 133., 2003.6.6., 46. o.

(3)  Lásd az EGSZB véleményét: HL C 133., 2003.6.6., 1. o.

(4)  Konkrétan: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelv (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.), a fogyasztói hitelre vonatkozó 98/7/EK irányelv (HL L 101., 1998.4.1., 17. o.), valamint a fogyasztók jogairól szóló irányelvre tett javaslat (COM(2008) 614 végleges). A témában EGSZB-vélemény is készült (HL C 317., 2009.12.23., 54. o.).

(5)  Lásd: a Bíróság 2000. január 13-i ítélete – C-220/98. sz. ügy, Estée Lauder Cosmetics kontra Lancaster Group, valamint a Bíróság 1998. június 16-i ítélete – C-210/96. sz. ügy, Gut Springenheide GmbH és Rudolf Tusky. Lásd még a Bíróság közelmúltban, 2010. március 25-én hozott ítéletét a C-278/08. sz. ügyben (Die BergSpechte Outdoor Reisen und Alpinschule Edi Koblmüller GmbH kontra Günther Guni trekking.at Reisen GmbH), amely az internethasználókat a „szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes” jelzővel látta el (35. és 39. pont).

(6)  Lásd: K. SIMITIS: „Verbraucherschultz – Schlagwort oder Rechtsprinzip?”, 109. o.

(7)  HL C 108., 2004.4.30., 81. o.

(8)  COM(2008) 614 végleges, II. fejezet, 5. cikk 1. bekezdés

(9)  EGSZB-vélemény: HL C 317., 2009.12.23., 54. o.

(10)  HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

(11)  Például a 85/577/EGK irányelv esetében, amely bár az alapvető tájékoztatási kötelezettségek között lefektette az elállási jogot, annak figyelmen kívül hagyása esetére semmiféle szankciót nem ír elő. Az EB esetjoga szerint a fogyasztó elállási jogát határozatlan időre ki kellene terjeszteni akkortól kezdve, amikor a fogyasztó a megfelelő tájékoztatást megkapja. Vö.: az EB C-227/08. sz. ügye (Eva Martín Martín), 2009.12.17., 25–29. pont.

(12)  HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

---