52010DC0461

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.8.

COM(2010) 461 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A TENGEREKKEL KAPCSOLATOS TUDÁS 2020tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában

SEC(2010) 999 SEC(2010) 998

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A TENGEREKKEL KAPCSOLATOS TUDÁS 2020tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában

HÁTTÉR

A tudás a fenntartható növekedés hajtómotorja a kölcsönhatásokban bővelkedő globális gazdaságban, éppen ezért – összhangban az „Európa 2020” stratégiával[1] – egyszersmind az intelligens növekedés elérésének kulcsfontosságú tényezője az Európai Unióban. A bolygónk felszínének 71%-át kitevő tengerekkel és óceánokkal kapcsolatos ismereteink bővítése egyike az európai uniós integrált tengerpolitika[2] három interdiszciplináris eszközének. A tengerekkel kapcsolatos tudás egyúttal segítheti a két másik eszköznek, vagyis a területrendezés javításának és a tengerfelügyelet integrációjának a megvalósulását is. Az óceáni rendszerekben bekövetkező jövőbeli változások mértéke, e változások emberi tevékenységre gyakorolt hatása és a megváltozott emberi magatartás visszahatása az óceánokra megjósolhatatlan e rendszerek jelenlegi és múltbeli működésének megértése nélkül. Ismeretekre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a tengervizek kielégítő környezeti állapotban legyenek – amint azt az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillérét alkotó, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv előirányozza. E tudás megszerzése a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás összefogására irányuló európai uniós terv[3] egyik fő elemét alkotja, és egyúttal hozzájárulást jelent a digitális menetrendhez[4] is.

A tengerekkel kapcsolatos tudás megszerzése a tengerek és óceánok megfigyelésével kezdődik. Az e megfigyelésekből származó adatok összegyűjtésre, majd elemzésre kerülnek, így lesz belőlük információ, illetve tudás. Ezt követően a tudás már az intelligens fenntartható növekedés megvalósításának, a tengeri ökoszisztéma állapotfelmérésének és a parti közösségek védelmének szolgálatába állítható.

Ez a közlemény elsősorban a folyamat első két lépésével foglalkozik, tehát az adatok összegyűjtésével és rendezésével, tekintettel arra, hogy a nyilvános információ alapvetően közkincs, amelyet az érdekeltek széles köre hasznosíthat, míg az alkalmazások inkább a szakértőkre tartoznak, és vagy a piac, vagy a célzott politikai kezdeményezések közvetítésével valósíthatók meg. A szubszidiaritás elve alapján az adatgyűjtés mindenekelőtt a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU által hozzáadott érték az adatrendezési fázisban jelenhet meg, hiszen ehhez már egyfajta koherencia biztosítása szükséges az államok és a különböző felhasználói közösségek között.

Az integrált tengerpolitikával kapcsolatos 2009. november 16-i következtetéseiben[5] a Tanács szorgalmazta, hogy a Bizottság tegyen javaslatokat a tudományos ismeretek felhasználásának javítására. Közleményünk ennek a felkérésnek kíván eleget tenni, amikor a tengeriadat-gyűjtés és -rendezés eddigieknél koordináltabb megközelítését vázolja, és cselekvési tervet határoz meg, melynek segítségével az EU különféle politikai intézkedései az említett cél elérése érdekében egyetlen egésszé állhatnak össze.

A JELENLEGI KIHÍVÁSOK

Az EU-tagállamok közigazgatási szervei által (egyénileg vagy együttműködésben) évente több mint 1 milliárd EUR költségráfordítással[6] nyert tengeri adatok java jelenleg többnyire valamilyen konkrét célból kerül rögzítésre, például a tengeri erőforrások kiaknázása, a hajózás biztonságosabbá tétele, az előírásoknak való megfelelés ellenőrzése vagy a tudományos feltevések igazolása érdekében. Ugyanakkor – amint azt egy nyilvános konzultáció[7] megerősítette – ezeknek az adatoknak a kezelése és felhasználása számos akadályba ütközik. A felhasználók számára nem egyszerű kideríteni, milyen adatok állnak már rendelkezésre. Az adatok elérése, felhasználása és újrafelhasználása korlátokba ütközik. További gondot jelentenek a szabványok, formátumok és megnevezések különbözősége, az adatok pontosságára és helytállóságára vonatkozó információk hiánya, esetenként a szolgáltatói árképzés, valamint az elégtelen tér- és időbeli felbontás. Ilyen körülmények között nincs lehetőség az adatokat felhasználó innovatív új termékek és szolgáltatások kialakítására[8].

CÉLOK

Közleményünkben három célkitűzést jelölünk meg a tengerekkel kapcsolatos ismeretek elmélyítésére vonatkozóan:

1. a tengeriadat-felhasználók operatív költségeinek és várakozási idejének csökkentése, illetve ennek érdekében

- a magánvállalkozások segítése, hogy helyt állhassanak a globális gazdasági versenyben és szembenézhessenek a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívással;

- a közigazgatási döntéshozatal minőségének javítása minden szinten;

- a tudományos tengerkutatás intenzívebbé tétele;

2. a verseny és az innováció fokozása a tengeri adatok felhasználói és újrafelhasználói körében a minőségellenőrzés alá vont, gyorsan lekérhető, koherens tengeri adatokhoz való szélesebb körű hozzáférés megteremtésével;

3. az óceánokról és a tengerekről való tudással kapcsolatos bizonytalanság mérséklése, ezáltal szilárdabb alapok megteremtése a jövőbeni változások kezeléséhez.

Ezek a célkitűzések közvetlenül is hozzájárulnak egyes, az „Európa 2020” stratégiában meghirdetett vezető kezdeményezések (pl. „Innovatív Unió”, „Erőforrás-hatékony Európa” vagy „Iparpolitika a globalizáció korában”) sikeréhez.

Óvatos becslések szerint a jelenlegi szétforgácsolt tengermegfigyelési rendszer helyébe lépő integrált hálózat kiépítésének haszna évi mintegy 300 millió EUR-ra tehető[9]. Ezen túlmenően a tengeri adatok ésszerűbb felhasználása nemcsak a meglévő felhasználók körében javítaná a hatékonyságot, de utat nyitna új innovációs szándékok és növekedési lehetőségek előtt is.

A MEGLÉVő UNIÓS ESZKÖZÖK TOVÁBBFEJLESZTÉSE

A tagállamok már most is nagy mennyiségű adatot gyűjtenek, amire esetenként jogszabály kötelezi őket. Ezenkívül különféle uniós eszközök és intézkedések segítik elő az összefüggő adatsorok és megfigyelések rendelkezésre állását az EU-ban.

Az intézkedések egy része valamilyen kötelezettséget állapít meg, más részük csupán támogató jellegű. Nem mindig lehet egyértelműen különbséget tenni e kétfajta intézkedés között, mindazonáltal az előbbiről általában akkor van szó, ha az uniós szabályozás a tagállamokat adatok gyűjtésére, rendezésére vagy rendelkezésre bocsátására kötelezi, az utóbbiról pedig akkor, ha az EU mindezekhez valamilyen támogatást nyújt.

Uniós irányelvek

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv[10] rendelkezése értelmében „ a tagállamok összehangolt nyomonkövetési programokat állítanak össze és hajtanak végre a tengervizek környezeti állapotának folyamatos értékelése céljából ”. Ahhoz, hogy képet alkothassunk Európa tengereiről és tengeri medencéiről, interdiszciplináris nemzetközi együttműködésre van szükség. Az eddigi tapasztalatok szerint az ágazatközi és tagállamközi adatmegosztás folyamata kívánnivalót hagy maga után mind egységessége és szakszerűsége, mind hatékonysága és gyorsasága tekintetében. A helyzet nyilvánvalóan csak az EU beavatkozásával vagy támogatásával változtatható meg.

Az INSPIRE-irányelv[11] tagállami intézkedések megtételét írja elő az adatkészletek és -szolgáltatások hatóságok közötti megosztására közfeladataik ellátása céljából, a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelv[12] értelmében pedig a hatóságok kérésre kötelesek rendelkezésre bocsátani a birtokukban lévő adatokat. A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv[13] közös jogalkotási keret kijelölésével könnyíti meg a nyilvános adatok újrafelhasználását; szabályozza annak módját, ahogy a közigazgatási szervek adatoknak bocsátanak az újrafelhasználók rendelkezésére, kiiktatva ezzel olyan akadályokat, mint a hátrányos megkülönböztetés gyakorlata, a piaci monopóliumok megléte vagy az átláthatóság hiánya.

Az említett irányelvek megteremtik a tengeri adatok megfelelőbb felhasználásához szükséges jogi alapot, és – az INSPRE-irányelv esetében – egységes szabványokat írnak elő. Önmagukban mégsem elegendőek. Nem szükségszerűen alkalmazhatók ugyanis az olyan intézményekre, amelyek nem minősülnek hatóságnak, mégis számos tengeri adat birtokában vannak (pl. tudományos vagy felsőoktatási intézmények), és nem tekintenek el a szellemi tulajdonhoz fűződő jogoktól. A szóban forgó irányelvek nem térnek ki a csaknem valós idejű megfigyelésekre vagy a történeti adatarchívumokra.

A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv felülvizsgálata[14] során a földrajzi és meteorológiai szakterületen dolgozó újrafelhasználók a magas árakban, a korlátozó jellegű engedélyezési feltételekben és a hátrányos megkülönböztetésben jelölték meg annak akadályát, hogy a közszféra információinak további felhasználása teljes mértékben lehetővé váljon. Az európai uniós keretprogram tengerkutatási projektjei keretében gyűjtött aktív adatok elérését csak olyan közösségi intézmények és szervek számára kötelező biztosítani, amelyek ezeket az adatokat környezetvédelmi koncepciók kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése céljából kívánják felhasználni.

Halászati adatgyűjtési keret

A 2008-ban elfogadott új adatgyűjtési keretrendszer[15] előírja a tagállamok számára jó minőségű halászati adatok gyűjtését, kezelését és megosztását tudományos tanácsadás – különösen a megfelelő halgazdálkodási döntések támogatása – céljából. Ezt a feladatot az Unió által finanszírozott többéves nemzeti programok keretében végzik. Az új keretrendszer értelmében a tagállamok kötelesek elérhetővé tenni a szóban forgó adatokat a halgazdálkodásra vonatkozó tanácsadás, tudományos értekezés és nyilvános viták céljából, valamint az érdekelt feleknek a szakpolitika alakításában való részvétele érdekében. E célokon túlmenően az adatok eléréséhez, egy-egy tengeri medence vonatkozásában történő rendezéséhez, illetve a már rendezett adatok további felhasználásához szükség van valamennyi érintett adattulajdonos jóváhagyására.

Globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES)

A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési kezdeményezés a szárazföldre, a légkörre és a tengeri környezetre egyaránt kiterjedő átfogó program. Célja környezetvédelmi és biztonsági szolgáltatások nyújtása, elsősorban műholdas mérések és azokra épülő termékek felhasználásával. A GMES tengeri alapszolgáltatási opcióinak vizsgálata jelenleg is folyik a MyOcean elnevezésű projekt keretében. A termékek sokféle felhasználása engedélyezett, köztük a kereskedelmi célú (downstream felhasználás) is, kivéve az ellenőrizetlen újraértékesítést (pl. a rádió vagy internet útján való terjesztést).

A közös környezeti információs rendszer (SEIS) és a tengerekre alkalmazott európai vízügyi információs rendszer (WISE-Marine)

A SEIS[16] az Európai Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ) által szorgalmazott koncepció, melynek célja a környezetvédelmi politika kidolgozásához és végrehajtásához szükséges adatok és információk elérésének, cseréjének és felhasználásának korszerűsítése és egyszerűsítése oly módon, hogy a jelenlegi, többnyire központosított jelentéstételi rendszereket fokozatosan felváltják a hozzáférésen, megosztáson és interoperabilitáson alapuló rendszerek.

A WISE-Marine a SEIS tengeri környezetet érintő alkotóeleme, mely a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv által előírt jelentéstételi kötelezettség végrehajtására vonatkozó követelmény teljesítésére, valamint az európai közvéleménynek a tengerekkel kapcsolatos stratégiák végrehajtásáról való tájékoztatására hivatott. A meglévő – a partközeli vizeket már magában foglaló – európai vízügyi információs rendszer (WISE) tengeri környezetre vonatkozó kibővítéséről van szó.

ur-EMODnet

A tengerpolitikai előkészítő intézkedések[17] révén finanszírozott ur-EMODnet az EMODnet[18] prototípusa, mely önmagában is hasznos a tengerkutatók és a tengeren dolgozó szakemberek számára, azonban elsősorban az elképzelés tesztelése céljából, a visszacsatolás érdekében dolgozták ki. A különböző forrásokból beszerzett adatok rendezését tematikus munkacsoportok végzik[19]: megállapítják az adatok minőségét, biztosítják, hogy el legyenek látva olyan jellemzőkkel (metaadatokkal), mint a mérés helye és ideje, majd tematikus portálokon elérhetővé teszik őket. Az e csoportok által használt ismeretek és módszerek közül számos az EU kutatási programjai[20] keretében került kidolgozásra. Az 1. táblázatban összefoglaltuk, eddig mely témakörökben került sor az adatok rendezésére. A témák közötti átjárhatóságról azonos szabványok és hathavonta tartandó koordinációs ülések gondoskodnak. Az ur-EMODnet révén létrehozott adatrétegek korlátozás nélkül hozzáférhetők. Szándékunkban áll 2011-ben időközi, illetve 2013-ban végső eredményértékelést végezni; a további lépéseket ez utóbbitól tesszük függővé.

Azonban a jelenlegi ur-EMODnet önmagában nem lesz képes elegendő információt közvetíteni a 2013-as teljes értékelés elvégzéséhez. A vizsgálati minta túl kicsi. A vizsgált paraméterek és tengeri medencék száma túl kevés a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás igényeinek kielégítéséhez. A felbontás sem kellő finomságú. Merész ugrás volna és túl nagy kockázattal járna, ha az előkészítő szerepet betöltő ur-EMODnetről minden átmenet nélkül áttérnénk egy teljesen kidolgozott EMODnetre – abban a méretben, amelyre a jelenlegi becslések szerint szükség lenne[21]. A Bizottság rendeletjavaslatot készül előterjeszteni az integrált tengerpolitika továbbfejlesztésének 2011–2013. évi finanszírozására. Az EMODnet bővítése egyike a szóban forgó rendelet keretében finanszírozandó intézkedéseknek.

Az uniós és a nemzeti ügynökségek

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségen kívül a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség feladata, hogy segítse az Európai Bizottságot és a tagállamokat a megfelelő európai uniós jogszabályok alkalmazásában. E feladat ellátása során az említett szervek releváns adatokat[22] gyűjtenek, amelyek további célokra is hasznosíthatók. Ezeket az adatokat – kellően összesített formában – szélesebb körben is terjeszthetnék, feltéve, hogy azok védelmét megfelelő biztosítékok garantálják.

Az adatgyűjtésben számos tagállami kormányzati szerv is részt vesz.

A partvidékekre vonatkozó adatok

A parti hatóságoknak a döntéshozatal elősegítése és a nyilvánosság bevonása érdekében információkat kell gyűjteniük, alkalmazniuk és megosztaniuk. A partvidéki információs rendszerekre vonatkozó keretet a tengerparti zónák integrált kezelésével kapcsolatos európai uniós ajánlások[23] képezik.

Az Eurostat standard statisztikai régiókként tartja számon (3-as NUTS[24]-szint) az olyan tengerparti zónákat, amelyek lakosságának legalább fele a partvonaltól mért 50 km-es távolságon belül él[25]. 446 ilyen régió van, ebből 372 rendelkezik tengerparttal. E régiók java részének társadalmi-gazdasági adatai – pl. a népesedési mutatók vagy a GDP – szabadon elérhetők az Eurostat internetes oldalain. Egyes országokban – pl. Lengyelországban, Svédországban vagy az Egyesült Királyságban – ezek a régiók méretüknél fogva mélyen a szárazföld belsejébe nyúlnak; ennélfogva az ott élő lakosságra nem érvényesek a parti közösségekre jellemző sajátosságok. A finomabb felbontás érdekében végzett adatgyűjtésére tett kísérletek több okból sem jártak sikerrel: egyes nemzeti statisztikai hivatalok túl magas árat szabtak; más nemzeti statisztikai hivatalokban nincs kidolgozott eljárás az adatkérelmek feldolgozására; illetve olyan régiók esetében, amelyekben bizonyos ágazatokban csak egy vagy két vállalkozás működik, az adatokat titoktartási kötelezettség miatt nem adják ki.

A halászati adatgyűjtési keret részeként sor került a halászati, az akvakultúra- és a halfeldolgozási ágazattal kapcsolatos gazdasági adatok gyűjtésére is (pl. bevételek, kiadások, foglalkoztatottság). Az európai halászati flották gazdasági adatait éves gazdasági jelentések[26] összegzik az egyes tagállamok, valamint egyre inkább az egyes tengeri medencék[27] vonatkozásában.

Számos regionális hatóság dolgozik parti információs rendszerek kiépítésén tevékenységeik irányítása és tervezése érdekében. Az INSPIRE-irányelv és a régiók közötti „Interreg”[28] együttműködési projektek lassanként teremtenek némi átjárhatóságot e rendszerek között.

1. táblázat: Uniós kezdeményezések hozzájárulása a tengeriadat-infrastruktúrához. A táblázat nem tartalmazza a kutatási projekteket és a nemzeti kezdeményezéseket, mint ahogy az INSPIRE-előírásokhoz hasonló kötelezettségeket sem, csupán a legalább részben EU-költésvetésből finanszírozott támogató intézkedéseket.

Paraméterek | Adatgyűjtés | Adatrendezés | Adatalkalmazás |

Batimetria | ur-EMODnet | WISE-Marine |

Földrajz | ur-EMODnet |

Fizika | GMES (világűr) | GMES (partközeli területek kivételével) , ur-EMODnet[29] | GMES |

Halászat (a halgazdálkodást is beleértve) | Halászati adatgyűjtési keret15 | Közös Kutatóközpont (és más felhasználók) | ICES[30], HTMGB[31], GFCM[32] |

Vegyészet | ur-EMODnet | WISE-Marine |

Biológia | ur-EMODnet, GMES[33] | WISE-Marine |

Emberi tevékenység (a halászat kivételével)[34] | ur-EMODnet37 | WISE-Marine |

A partvidékekre vonatkozó adatok | Eurostat |

Javaslatok a meglévő eszközök továbbfejlesztésére

A fenti eszközök és tevékenységek hatékonyságának növelése érdekében a Bizottság a következő kiigazításokat javasolja:

- A Bizottság megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy az EU által támogatott vidékfejlesztési, valamint tengerkutatási és tengerhasznosítási célú kutatási programok keretében feldolgozott adatok elérhetősége javuljon, és így azok újrafelhasználhatók legyenek.

- A Bizottság a tengerparti zónák integrált kezelésével [35] kapcsolatos európai uniós ajánlások nyomán tett intézkedései keretében meg kívánja vizsgálni, mely további lépésekkel mozdítható elő a parti információs rendszerek ügye.

- 2014-ig a hetedik keretprogram űrtechnológiai témaköre keretében támogatásban részesülnek a GMES tengeri szolgáltatások demonstrációi. A Bizottság mérlegeli a további intézkedéseket.

- Rövid távon a Bizottság biztosítani kívánja, hogy a tagállamok teljes körűen alkalmazzák a halászati adatokhoz való hozzáférés új szabályait. Közép- és hosszú távon meg kell vizsgálni az adatokhoz való hozzáférés lehetőségeinek bővítését.

- A forrásfelhasználás optimalizálása érdekében a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásával összefüggésben a WISE-Marine és az EMODnet rendszereket összekapcsoljuk (egymással). A WISE-Marine, a tagállamok által a tengeri környezetről és az emberi tevékenységről közölt adatokat összegyűjtő és megjelenítő rendszer várhatóan 2012 közepére lesz üzemképes. Az EMODnethez hasonlóan a WISE-Marine is a meglévő WISE jelentéstételi rendszerre épül, melyet a tagállamok már használnak a vízpolitikai keretirányelv szerinti értékelő jelentéseikhez.

- A Bizottság további intézkedések meghozatalát tervezi az adatok általi lefedettség, a felbontás és a rendezett adatok köre tekintetében[36] , [37].

- A Bizottság biztosítani fogja, hogy ügynökségei rendszeresen rendelkezésre bocsássák adataikat.

- A Bizottság szorgalmazza, hogy a tagállamok hasonló szellemben bocsássák rendelkezésre a konkrét célokból összegyűjtött adataikat – ha szükséges – térben és időben összesített formában.

- Az Eurostat tanulmányozni fogja a részletes népesedési és területi adatokat annak érdekében, hogy statisztikai paraméterekkel jobban megragadhassa a tengerpart hatását az egyes régiókra.

Ily módon az európai tengeriadat-feldolgozó rendszer hiányosságait orvosló kezdeményezések egyszerre több úton haladnak. E kezdeményezések fő céljai hasonlóak, de nem azonosak. Éppen ezért további fellépésre van szükség ahhoz, hogy az eltérő irányok között szinergiák létesüljenek.

A Bizottság meg fogja tenni a szükséges intézkedést a kezdeményezések összefogására, biztosítva a tengeri adatok gördülékeny, zökkenőmentes rendelkezésre bocsátását és egyúttal a felesleges adatgyűjtési párhuzamosságok elkerülését. Az intézkedés magában fogja foglalni:

- közös szabványok megállapítását[38];

- az adatkezelési politikák fokozatos összehangolását. A végső cél: felhasználási korlátozások nélküli szabad hozzáférés biztosítása;

- annak biztosítását, hogy az ur-EMODnethez vagy az adatgyűjtési kerethez hasonló kezdeményezések keretében rendezett adatok megfeleljenek a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv által támasztott igényeknek;

- egy speciális ur-EMODnet-intézkedés végrehajtását 2010- ben 37 , melynek lényege lokális fizikai adatok rendezése a GMES-be való bevitel céljaira a GMES modellezési eredményeinek validálása, valamint a GMES által le nem fedett partközeli vizek[39] bevonása érdekében;

- a megfigyelési hálózat hiányosságainak értékelését 2012–2013-ban, amint az ur-EMODnet és a GMES tengeri alapszolgáltatások eredményei elérhetővé válnak;

- párbeszéd megindítását partnerországokkal és nemzetközi szervezetekkel annak biztosítására, hogy az EU erőfeszítései egy átjárható globális tengeri ismeretrendszer előkészítéséül szolgálhassanak.

EGY MűKÖDő TENGERIADAT-ARCHITEKTÚRA FELÉ

Noha a fent tárgyalt eszközöknek és intézkedéseknek megvan a maguk szerepe, a tengerekkel kapcsolatos tudás integrációjához komolyabb lépésre van szükség. A tagállami határokon átnyúló koherens adatkészletek célirányos architektúrát igényelnek. Ennek végső formáját olyan kezdeményezések operatív tapasztalatai fogják meghatározni, mint az ur-EMODnet és a MyOcean. Azonban már most helyénvaló megnevezni néhány elemet, amely várhatóan beépítésre kerül:

1. Az európai tengeri adatokat jelenleg mindig valamilyen konkrét célból – pl. a hajózás biztonsága vagy a hatékony halgazdálkodás – gyűjtik össze. Szándékunk egy olyan modellre való áttérés, amelyben az adatgyűjtés eleve a többcélú felhasználás érdekében történik.

2. Célszerű az adatok tárolását azok forrása közelében végezni. Biztonságos őrzésüket akkreditált adatközpontokra kell bízni. Szükséges, hogy az adatvédelmi irányelv[40] értelmében személyes adatnak minősülő adatok bárminemű feldolgozása összhangban legyen az irányelv előírásaival.

3. A hatékony európai tengeriadat-infrastruktúrában számos tematikus adatrendező munkacsoport[41] működik, melyek az adatok rendezéséért felelősek. Tematikus adatrendező csoport a valamely konkrét témába (pl. geológiai rétegek, szennyező vegyi anyagok) tartozó adatokat rendező szervezetek együttese.

4. Egy-egy tengeri medencét illetően integrált szemléletre van szükség a tengeri megfigyelési rendszerek fenntartható működésének elérése és az ezekben a rendszerekben lévő kritikus hézagok azonosítása érdekében. Számítunk az egyes tengeri medencékért felelős, már működő szervezetek, köztük a regionális tengeri egyezmények[42], a regionális halászati tanácsadó testületek és a Globális Megfigyelési Rendszer Európai Szervezete (EuroGOOS)[43] hozzájárulására is.

5. Néhány esetben célszerű lehet, ha a tengeri megfigyelési és tengeriadat-kezelési infrastruktúra európai uniós támogatása az adatrendezésen túl kiterjed ezen adatok elemzésére és alkalmazására is; ilyen lehet például a tengeri környezet állapotára vonatkozó mutatók kidolgozásának támogatása.

6. A tudásarchitektúra működéséhez szükség van olyan döntéshozatali eljárásra, amelyben megállapításra kerül az összegyűjtendő adatok köre és rendezésének elve; illetve szükség van egy titkárságra, mely lebonyolítja az eljárást.

A felvázolt infrastruktúra megvalósítása érdekében a Bizottság a következő javaslatokkal él:

- A tudás nem csupán irányítói felelősség kérdése. Az európai iparnak alkalmas forrásokat kell találnia a tudás megfelelő megőrzésének biztosítására, valamint – az információk kereskedelmi értékesíthetőségének megszűntével – az ismeretek szélesebb körben való terjesztésére.

- A Bizottság a tengeri megfigyelési és adatkezelési szakértői csoportokban, valamint a tengerekkel foglalkozó internetes fórumokon folytatott rendszeres megbeszélések bátorításával elő fogja segíteni a nemzeti adatközpontok közötti információáramlást, ezzel ösztönözve az adatmegőrzéssel és -terjesztéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatok alkalmazását.

- A Bizottság a megfigyelési igény integrált felmérése érdekében a 2011–2013-as időszakban olyan kísérleti projekt eket 37 indít útjára, amelyek a tengeri medencékben található ellenőrző pontok[44] működését vizsgálják.

- A Bizottság – tagállamoktól, a tengeri medencékben található ellenőrző pontoktól és saját szakértőitől származó tanácsok alapján – nemcsak folytatja az ur-EMODnet-adatok rendezési prioritásainak meghatározását, de a 2011–2013-as időszakban javaslatot is kidolgoz a huzamosabb irányításra vonatkozóan.

- A Bizottság prototipikus titkárságot 37 állít fel, melynek feladata az ur-EMODnet-folyamatok segítése, vagyis az ülések előkészítése, a tematikus adatrendezési munkacsoportok és a tengeri medencékben található ellenőrző pontok eredményeinek értékelése, a határidők betartásának biztosítása és az éves működési jelentések összeállítása.

A FOLYAMAT IRÁNYÍTÁSA

A tengeri adatokhoz és megfigyelésekhez való jobb hozzáférés nyomon követését egy a tengeri adatok gyűjtésében, rendezésében és felhasználásában jártas független szakértői csoport végezte. A Bizottság e csoport támogatásával hozta meg a témaválasztási prioritásokra és a munkamódszerekre vonatkozó döntéseit. A szóban forgó csoport segíteni fog a 2011 elején esedékes hivatalos félidei értékelés, valamint a 2012 első felében benyújtandó jelentés elkészítésében is. Az értékelésben alkalmazott minőségi mutatók segítségével megállapítható lesz, hogy a kutatók, a hatóságok és az ipar milyen mértékben használták fel az ur-EMODnet-adatokat. A jelentés bemutatja majd az e közlemény által kitűzött célok elérése felé tett előrelépést.

A Bizottság szándékában áll egy tagállami szakértői csoport létrehozása is az egyes tagállamokban folyó munka összehangolásának biztosítása érdekében.

ÜTEMEZÉS

A közleményünkben ismertetett javaslatok a Bizottság által a 2011 és 2013 közötti időszakban elvégzendő intézkedésekre vonatkoznak. Ezen időszak végén újabb hatásvizsgálat készül, mely a további lépések meghatározásának alapjául szolgál. A Bizottság örömmel fogadja a tervére vonatkozó hozzászólásokat.

[1] Európa 2020, Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, 2010.3.3., COM(2010) 2020.

[2] Az Európai Unió integrált tengerpolitikája , Brüsszel, 2007.10.10., COM(2007) 575 végleges.

[3] A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiája: az Európai Kutatási Térségen belüli egységes keretrendszer a tengerek és óceánok fenntartható hasznosításáért, Brüsszel, 2008.9.3., COM(2008) 534 végleges.

[4] Az európai digitális menetrend, 2010.5.19., COM(2010) 245.

[5] A Tanács következtetései az integrált tengerpolitikáról – az Általános Ügyek Tanácsának 2973. ülése (Brüsszel, 2009. november 16.).

[6] A becsült adat a közleményhez készült hatásvizsgálatból származik.

[7] Bizottsági szolgálati munkadokumentum: „A tengeriadat-infrastruktúrával foglalkozó nyilvános konzultáció eredménye", 2010.1.22., SEC(2010)73 végleges.

[8] Például a biológiai erőforrások gyógyszeripari hasznosítására irányuló kutatás vagy a feldolgozóipar hasznosíthatná a tengerfenéki élőhelyekkel kapcsolatos bővebb ismereteket.

[9] A hatásvizsgálat becslése szerint ebből a tudományos tevékenységek részesedése 100 millió EUR, a közigazgatásé 56 millió EUR, a magánszektoré pedig 150 millió EUR lenne.

[10] A 2008/56/EK irányelv.

[11] A 2007/2/EK irányelv az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról.

[12] A 2003/4/EK irányelv.

[13] A 2003/98/EK irányelv.

[14] A közszféra információinak további felhasználása: a 2003/98/EK irányelv felülvizsgálata, 2009.5.7., COM(2009) 212 végleges.

[15] A Tanács 2008. február 25-i 199/2008/EK rendelete.

[16] A közös környezeti információs rendszer felé, COM(2008) 46 végleges, Brüsszel, 2008.2.1.

[17] A jövőben meghozandó intézkedésekre vonatkozó javaslatok előkészítését szolgáló pénzügyi mechanizmus.

[18] Európai tengeri megfigyelési és adathálózat.

[19] A tematikus csoportok bizonyos típusú adatok rendezéséért és egyetlen portálon hozzáférhetővé tételéért felelős laboratóriumokból tevődnek össze. Jelenleg négy csoport működik: vízrajzi/batimetriai, földrajzi, biológiai és vegyészeti (lásd az 1. táblázatot). A fizikai adatokat rendező csoport alakulóban van.

[20] Az 1982/2006/EK határozat az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról.

[21] Az EMODnetre vonatkozó hatásvizsgálat.

[22] Pl. olajkiömlések, hajómozgások vagy halászati tevékenységek.

[23] 2002/413/EK.

[24] A statisztikai régiókról lásd: http://ec.europa.eu/eurostat/ramon/nuts/basicnuts_regions_en.html.

[25] Hamburg annak ellenére felkerült a listára, hogy nem felel meg a fenti kritériumnak.

[26] Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB): The 2009 annual economic report on the European fishing fleet ( Az európai halászflotta 2009. évi gazdasági jelentése ) EUR 24069 –ISBN 978-92-79-13867-6.

[27] A mindenkori tengeri medence az a medence, amelyben a halászati tevékenységet végezték. Ez nem minden esetben azonos azzal, amelynek partján a zsákmányt kirakodják vagy amelyben az érintett hajó anyakikötője található.

[28] Közösségi kezdeményezés az EU régiói közötti együttműködés serkentésére. 1989-ben indult, és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszírozzák.

[29] Az űrből végzett mérések nélkül, vagyis a GMES nem látja el adatokkal az ur-EMODnetet.

[30] Nemzetközi Tengerkutatási Tanács.

[31] A 2371/2002/EK tanácsi rendelet 33. cikke értelmében felállított Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság.

[32] Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság.

[33] A fitoplankton jelenlétére utaló klorofillkoncentráció mérései az űrből.

[34] Tengeri energiatermelés, hajózási útvonalak, kavicskitermelés stb.

[35] A hetedik kutatási keretprogram által támogatott PEGASO projekt különböző opciókat vizsgál.

[36] Például a geológiai térkép kiterjesztése a Földközi-tengerre és a Pireneusi-félsziget atlanti-óceáni partjára; a batimetriai felbontás növelése negyedpercről legalább tizedpercre; további peszticidek felvétele.

[37] Finanszírozása az integrált tengerpolitikára vonatkozó javasolt pénzügyi rendelet keretében.

[38] Ideértve a nómenklatúrát, a formátumokat és a mérési egységeket. Ez biztosítja a különböző kezdeményezések révén nyert adatok egymással való összehasonlíthatóságát és összekapcsolhatóságát. A kiindulási alapot az INSPIRE jelenti, mely tökéletesen összhangban van a nemzetközi szabványokkal.

[39] A „partközeli vizek” tudományos fogalom, olyan tengeri területeket takar, ahol a sekély víz, a változatos parti domborzat és az árapállyal összefüggő vízszintingadozás következtében a fizikai modellezés sokkal kifinomultabb megközelítési módot igényel, mint amelyet jelenleg a GMES tengeri alapszolgáltatások között előrevetítenek.

[40] A 95/46/EK irányelv.

[41] A következőkre terjed ki: (1) bizonyos adatközpontok összes feldolgozatlan megfigyelési adatához való hozzáférés, (2) adatrétegek létrehozása és terjesztése a megfigyelési sűrűség és az adatminőség megadásával, (3) a tengeri medencéket teljesen lefedő hézagmentes (négyzethálós vagy sokszöghálós) adatrétegek.

[42] OSPAR, HELCOM, Barcelonai Egyezmény és Bukaresti Egyezmény.

[43] Az EuroGOOS nemzeti kormányzati ügynökségek és kutatóintézetek szövetsége, profilja az európai léptékű operatív oceanográfia.

[44] Az ellenőrző pontok az egyes tematikus csoportok által rendezett adatrétegek független ellenőrzésére szolgálnak. Biztosítják, hogy a különféle csoportok adatai kölcsönösen kompatibilisek legyenek, és a helyi érdekeltekkel való egyeztetést követően meghatározzák a további megfigyelések prioritásait. Működésük, melyet az adott tengeri medencéből származó adatok valamennyi felhasználója érdekében végeznek, kiterjed a tengeri adatokat kezelő összes uniós kezdeményezésre (EMODnet, GMES, adatgyűjtési keret stb.).