EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52007DC0828
Annual report from the Commission to the European Parliament and the Council on Member States’ efforts during 2006 to achieve a sustainable balance between fishing capacity and fishing opportunities {SEC(2007) 1703} {SEC(2007) 1704}
A Bizottság éves jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2006-ban tett tagállami erőfeszítésekről {SEC(2007) 1703} {SEC(2007) 1704}
A Bizottság éves jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2006-ban tett tagállami erőfeszítésekről {SEC(2007) 1703} {SEC(2007) 1704}
/* COM/2007/0828 végleges */
A Bizottság éves jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2006-ban tett tagállami erőfeszítésekről {SEC(2007) 1703} {SEC(2007) 1704} /* COM/2007/0828 végleges */
HU Brüsszel, 19.12.2007 COM(2007) 828 végleges A BIZOTTSÁG ÉVES JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2006-ban tett tagállami erőfeszítésekről {SEC(2007) 1703} {SEC(2007) 1704} TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés (...)3 2. A tagállamok éves jelentéseinek összefoglalói (...)3 2.1. A flották ismertetése a halászati tevékenységek vonatkozásában (...)3 2.2. Az erőkifejtés-csökkentési rendszerek hatása a kapacitásra (...)6 2.3. A be-/kilépési rendszernek és a referenciaszinteknek való megfelelés (...)8 2.4. A flottakezelési rendszerek erősségei és hiányosságai (...)8 3. A halászati kapacitásgazdálkodási szabályoknak való megfelelés. Átfogó eredmények (...)9 3.1. A kontinentális flottára (a legkülső régiókban lajstromozott hajókat kivéve) vonatkozó eredmények (...)9 3.2. A legkülső régiókban lajstromozott flották eredményei (...)10 4. A Bizottság következtetései (...)10 1. Bevezetés A 2371/2002 rendelet [1] 14. cikke és a 1483/2003 rendelet [2] 12. cikke előírja a tagállamok számára, hogy minden év május 1-jéig jelentést küldjenek a Bizottságnak a flottakapacitás és a rendelkezésre álló halászati lehetőségek fenntartható egyensúlyának elérése érdekében az előző év során tett erőfeszítéseikről. A tagállamok jelentései elérhetőek az Europa weboldalon. [3] E jelentések és a közösségi halászflotta-nyilvántartásban [4] szereplő adatok alapján a Bizottság összefoglalót készített 2006-ra vonatkozóan, amelyet a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) és a halászati és akvakultúra-ágazati bizottság elé terjesztett. E bizottsági jelentés a Tanács és az Európai Parlament elé terjeszti a tagállamok jelentéseinek említett összefoglalóját, valamint egy technikai mellékletet és a fenti bizottságok véleményét. A melléklet részletes megjegyzéseket fűz a kapacitásgazdálkodáshoz [5], valamint bemutatja az EU halászflottáját érintő átfogó tendenciákat, illetve a tagállamoknak a be-/kilépési rendszernek való megfelelésére vonatkozó táblázatokat és grafikonokat. Ezenfelül az Europa weboldalon a következő információ érhető el angol nyelven: – az egyes tagállamok általi megfelelés részletes eredményei; – a Közösség egyes legkülső régióinak eredményei; – a tagállamok jelentései. 2. A tagállamok éves jelentéseinek összefoglalói Ebben az évben csak 12 tagállam nyújtotta be időben a jelentését; hét jelentés két héttől két hónapig terjedő késéssel érkezett; az Egyesült Királyság 2007. október 31-én küldte el jelentését, túl későn ahhoz, hogy annak tartalmát szerepeltetni lehessen ebben a bizottsági jelentésben. E késedelmek ellenére a Bizottság 2007. július 31-én a fent említett bizottságok elé terjesztette az összefoglaló jelentést. Hozzá kell tenni, hogy jóllehet számos tagállam követte a 1438/2003/EK rendelet 13. cikkében megállapított pontokat, az átadott információ minősége nem mindig felelt meg e jelentés céljainak. E jelentés összefoglalja a halászflották tagállamok általi ismertetését, a halászati erőkifejtés csökkentésére szolgáló meglévő rendszerek hatását, a tagállamok be-/kilépési rendszereknek való megfelelését, valamint a flottakezelési rendszereik hiányosságait és erősségeit. 2.1. A flották ismertetése a halászati tevékenységek vonatkozásában A tagállamok különböző szegmentálás alapján adtak általános leírást flottáikról. Néhányan megtartották a régi TOP IV szegmentálást, mások a halászeszközök, a hajó tulajdonságai, a célfajok és a halászterületek kombinációját, vagy a halászhajók típusonkénti vagy tevékenységenkénti általánosabb csoportosítását alkalmazták. Több tagállam tett jelentést arról, hogy kisméretű parti halászflottája (amely az EU halászflottájának 80 %-át teszi ki), jelentős társadalmi-gazdasági hatással van a part menti közösségekre, ezért különleges figyelmet érdemel. Az észt, görög, spanyol, francia, olasz, ciprusi, litván, máltai és szlovén jelentések nem tartalmaztak megbízható értékelést a rendelkezésre álló halászati erőforrásokhoz viszonyított flottakapacitásra vonatkozóan. A tagállami jelentések hangneme meglehetősen derűlátó; e jelentések szerint a közösségi flotta a jelek szerint egyensúlyban van az erőforrásokkal, kivéve néhány egyedi esetet. A Bizottság nem osztja ezt a nézetet, amint az később kifejtésre kerül. Belgium: Egy tanulmány kimutatta, hogy a flotta teljesítményét 10 000 kW-tal kellett volna csökkenteni2006-ban. Mivel a 221 kW motorteljesítmény feletti halászhajók a halászati kvóták fő felhasználói, az egyik prioritás az lenne, hogy a flotta e szegmenséből vonjanak ki kapacitást. Végül a nagyhajóflottából hat hajót, a kishajóflottából hármat selejteztek le 2006-ban, ami a flottakapacitás 9 %-os csökkenését eredményezte. A flottakapacitás további, 10 %-ig terjedő mértékű csökkentését tervezik rövid távon. Dánia: Gazdasági modellt alkalmaztak, hogy kiszámítsák a kiosztott kvóták lehalászásához szükséges halászhajók legkisebb számát az adatgyűjtési rendeletnek [6] megfelelően kategorizált 14 flottaszegmensben. A tengeren tölthető napok számát e hajók tekintetében a lehető legnagyobb éves számnak vették. Ez a modell a többletkapacitás különböző fokait tárta fel valamennyi szegmensben, tekintettel az állományok aktuális állapotára. Egy hosszú távú forgatókönyv szerint azonban néhány szegmens kapacitáshiányt mutatott. Az eredmény nagymértékben függ az teljes kifogható mennyiség/kvóta aktuális helyzetétől és a hajónként engedélyezett tengeren tölthető napok számától. Németország: A halászati kapacitás és a halászati lehetőségek egyensúlyának flottaszegmensenkénti vizsgálatára minőségi biológiai módszert alkalmaztak. E módszerrel azt mérték fel, hogy az egyes flottaszegmensek kapacitási tendenciái összhangban vannak-e az érintett főbb állományok mennyiségére és halászatának szintjére vonatkozó tendenciával. A németországi flottakapacitás mérsékelt csökkenése (5 % BT-ben, és 4 % kW-ban) 2005-höz hasonlóan 2006-ban is állami támogatás nélkül valósult meg. Észtország: 2006-ban nem vezettek be új többéves gazdálkodási és helyreállítási tervet a Balti-tenger és a NAFO szabályozási térségében. Az észt flottának alkalmazkodnia kell a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségekkel kapcsolatos szabályokhoz és a NAFO helyreállítási tervéhez. Görögország: 2006-ban továbbra is állami támogatásból finanszírozták a kapacitáscsökkentést. A teljes kapacitáscsökkentés (1183 BT és 8926 kW) szinte kizárólag állami támogatásnak volt tulajdonítható. A görög halászflotta nagy többsége kisméretű parti halászhajókból áll, amelyek sokféle halászeszközt használnak. Spanyolország: Spanyolország továbbra is állami forrásokat használt a flottakapacitás csökkentéséhez; 2006-ban kicsit több, mint 11 000 BT-t selejteztek le. A flottát elkülönített szegmensenként kezelik, hasonlóan a TOP IV szerinti kezeléshez. Franciaország: A francia kontinentális flotta kapacitása 2005-höz hasonlóan mind űrtartalomban, mind motorteljesítményben kifejezve megközelítőleg 2 %-kal csökkent. A jelentés összefoglalja az év során a különböző nemzetközi és nemzeti szinteken hozott gazdálkodási intézkedéseket, mint például a teljes kifogható mennyiségeket és a kvótákat. Írország: A fehérhúsú halakra szakosodott flottát érintő 2005. évi kivonási program 2006-ban is folytatódott, és e flottaszegmens tekintetében 10 %-os csökkenést eredményezett. A program a 45 %-os kapacitáscsökkenés eléréséig folytatódik. A nyílt tengeri flotta ágazati kezdeményezésű szerkezetátalakítása is szerepel a jelentésben. Olaszország: Az olasz flotta kapacitása tovább csökkent az állami támogatással finanszírozott selejtezés révén. 2006-ban 137, összesen 7267 BT és 27 016 kW motorteljesítményű hajót vontak ki a forgalomból. Az olasz jelentés szerint a halászattal töltött napok száma – a korábbi években történt jelentős csökkenést követően – 134-en állandósult, csakúgy, mint 2005-ben.. Ciprus: Egy 2004–2006 közötti kivonási program keretében 2006-ban öt többfunkciós hajót selejteztek le állami támogatással. 2006-ban a flottakapacitás jelentős csökkenését érték el a legnagyobb ciprusi vonóhálós halászhajó USA-ba történő exportálása révén. E vonóhálós halászhajó a ciprusi flottakapacitás egyharmadát jelentette, exportja pedig a teljes 2006-os kapacitáscsökkenés 87 %-át tette ki, BT-ben kifejezve. Lettország: A nyílt tengeri flotta tekintetében a halászati lehetőségek elegendőnek tekinthetők a teljes kihasználás biztosításához. A balti-tengeri (beleértve a Rigai-öblöt is) flottában a legnagyobb tőkehal-, spratt- és heringzsákmányt a 24 méternél hosszabb halászhajók fogták ki. A tőkehal-zsákmány több, mint felét a 24–40 méter hosszú hajók fogták ki. Ennélfogva e hajók jelentős hatást gyakorolnak a balti-tengeri tőkehalállományra. Litvánia: 2006-ban öt halászhajót törtöltek a lajstromból. Ugyanabban az évben az EU-támogatás nélkül kivont kapacitás hat új hajó belépését tette lehetővé. Málta: A flotta állandó és részidős hajókból áll. A flottát főként kis területen üzemeltetik. Általában az időszakos és halászati lehetőségek 2006-ban ugyanazok maradtak, mint a korábbi években; és egyetlen halászati tevékenység tekintetében sincsenek a halászati erőkifejtés bármilyen növekedésére utaló jelek. A kékúszójú tonhal halászott mennyisége jóval elmaradt az ICCAT által Málta számára megállapított kvótától. Hollandia: Az egyárbocos flotta kapacitása nem követte a simalepényhal- és nyelvhal-állományok méretének csökkenő tendenciáját. A flotta többi részét illetően az aktuális kapacitás a halállományok helyzetével egyensúlyban lévőnek tekinthető. A holland flotta számára 2006 viszonylag nyugodt év volt. Lengyelország: Gazdasági szemszögből a tőkehal központi jelentőséggel bír a lengyel halászok számára, de e faj biomasszája tekintetében nem várható jelentős javulás az elkövetkező öt évben. A lengyel flotta összkapacitása az alábbiak szerint csökkent az állami támogatás mellett történő végleges kivonások révén: 18 840 BT és 54 500 kW, azaz 39,8 %, illetve 36 % a 2004. május 1-jei helyzethez képest. Portugália: 2006-ban 2005-höz képest észrevehető csökkenést állapítottak meg mind a hajók számában, mind a halászati kapacitás tekintetében. E csökkenés nagyobb volt a hajók számában (4,4 %), mint bruttó űrtartalomban (0,72 %) vagy motorteljesítményben (0,2 %) kifejezve. Szlovénia: 2006-ban a halászflotta állandó strukturális problémákkal küzdött, különösen az elavult és nem megfelelő halászflotta, a halászat idényjellege, és a nagy valószínűség szerint folyamatosan tovább fogyó halállományok miatt. Ezenfelül a halászati tevékenységeket a tengeri halászterületek 180 km²-t kitevő kis kiterjedése is befolyásolta. Finnország: A hajók száma és a finn flotta kapacitása 2006-ban egy kivétellel valamennyi szegmensben csökkent. A 2003. január 1-jei kiindulási szinthez képest a bruttó űrtartalomban 17 %-os, kW-ban kifejezve pedig 11 %-os csökkenés volt tapasztalható. Svédország: A kirakodások mintegy 40 %-a Svédországban a keleti partot érintette, de az értéket tekintve 60 %-ot a nyugati parton rakodtak ki, körülbelül 30 %-ot a déli parton, és mindössze 10 %-ot a keleti parton. A 24 méternél hosszabb nagyméretű nyílt tengeri vonóhálós halászhajók, a 12 méternél hosszabb fenékvonóhálós halászhajók és a 12 méternél rövidebb, passzív halászeszközzel ellátott halászhajók végezték a kirakodások legnagyobb részét az értéket tekintve. 2.2. Az erőkifejtés-csökkentési rendszerek hatása a kapacitásra A tagállamok különböző, 2006-ban alkalmazandó helyreállítási intézkedésekről és erőkifejtés-csökkentési rendszerekről tettek jelentést. Ezek különösen a Kattegat-szoros, az Északi-tenger és a Skagerrak-szoros, Skócia nyugati partjai, a La Manche keleti része, az Ír-tenger, a Vizcayai-öböl, a Kantábriai-tenger, az Ibériai-félsziget nyugati partjai és a Balti-tenger térségében található halászterületeket érintették. A tagállami jelentések általában nem mutattak rá egyértelműen, hogy a halászati erőkifejtési rendszerek hatékony eszköznek bizonyultak-e vagy fognak-e bizonyulni a kapacitás és az erőforrások közötti fenntartható egyensúly eléréséhez. A Bizottság úgy véli, hogy a flotta méretében kifejezett átfogó eredmények csekélyek, és több erőfeszítésre van szükség. Belgium: A halászflotta a II. melléklet [7] szerinti rendszer és a nyugati vizek rendszerének alkalmazási körébe tartozott. A tengeren tölthető napok teljes számát a teljes flotta egészét tekintve nem haladták meg, mivel néhány hajó nem használta ki a neki kiosztott kvótát. A tengeren tölthető napok számának korlátozása nem eredményezte a rendelkezésre álló kvóták kihasználatlanságát. A fésűkagylóra vonatkozóan rendelkezésre álló halászati lehetőségeket majdnem teljes mértékben kiaknázták. Az ICES VII körzetben ugyanakkor a halászati erőkifejtések elosztása elégtelen volt, és jelentős mértékű kvótacsere vált szükségessé Hollandiával. Dánia: A II. melléklettel összhangban, a tőkehalállományra vonatkozó helyreállítási terv részeként a hajók száma 149-cel csökkent. Ez összesen 3676 BT-t, vagyis az összkapacitás 4 %-át tette ki. 2006 során 652 hajó halászott a tengeren tölthető napok számáról szóló rendelet alkalmazási körébe tartozó halászeszközzel, szemben a 2005. évi 697-tel, ami 6 %-os csökkenést jelent. 2006-ban 61 062 napot töltöttek a tengeren, szemben a 2005. évi 71 701-gyel, ami 15 %-os csökkenést jelent. Az összes kW/napban kifejezett csökkenés 15 % volt. Németország: Mint 2005-ben, az erőkifejtés-csökkentési rendszer csekély hatással bírt a flottára, különösen a Balti-tengeren. Ezt a tényt nem számszerűsítették. Észtország: 2005-ben és 2006-ban a flottakapacitás 17 %-kal csökkent. 2006-ban a hajókorszerűsítési tevékenység volumene növekedett, jóllehet a halászati erőforrásokra nehezedő nyomás vélhetően nem nőtt. Görögország: A halászati kapacitást azzal stabilizálták, hogy hivatásos halászati engedélyeket csak a flotta megújítása esetén adtak. Számos nemzeti intézkedést vezettek be a halászati erőkifejtés szabályozására, ideértve például a hajók és halászeszközök típusainak és előírásainak korlátozását, a bizonyos időszakokat és halászeszközöket érintő tilalmat, illetve olyan minimális távolságok és mélységek meghatározását, amelyeken túl a halászat tiltott. Spanyolország: A flottára erőkifejtés-csökkentési intézkedéseket alkalmaztak a mélytengeri fajok, a déli szürke tőkehal és norvég homár tekintetében (IIB. melléklet). Gazdálkodási terveket nemzeti szinten is elfogadtak a Földközi-tenger, a Cádizi-öböl és a Kanári-szigetek vizei tekintetében. A jelentés ugyanakkor nem fejti ki, hogy a mintegy 100 hajót és 12 000 BT-t kitevő – állami támogatással megvalósított – állandó kapacitáscsökkenés milyen mértékben köthető az erőkifejtés-csökkentési rendelkezésekhez. Franciaország: A flottakapacitás állami támogatással megvalósított csökkentése 2006-ban 85 hajót és 6162 BT-t tett ki, különösen a halászati erőkifejtéseknek a tőkehal, a szürke tőkehal és a közönséges nyelvhal tekintetében történő csökkentésére vonatkozó intézkedések következményeként. A vonóhálóshalászhajó-flotta mérete a Földközi-tenger vizein 21 hajóval, vagyis 1800 BT-vel csökkent, de nem egyértelmű, hogy ez a halászati erőfeszítések csökkentésére irányuló intézkedések eredménye volt-e. Írország: Az állomány-helyreállítási tervek hatálya alá tartozó halászterületek (ICES VIa és VIIa körzet) nagymértékben vegyes jellegűek. Ezért nehéz felbecsülni az erőkifejtés csökkentésének hatását. A nyugati vizekre vonatkozó rendszer szerint a fésűkagylóra szakosodott hajók 2005. évi kivonása jobb egyensúlyt eredményezett a kapacitás és a rendelkezésre álló erőkifejtési kvóták között. Olaszország: Jóllehet az olasz flotta tekintetében nincs kötelező halászati erőkifejtés-szabályozási rendszer, Olaszország a halászati erőkifejtés fokozatos csökkentését jelentette, mind a kapacitást, mind a tevékenységet tekintve, amely az egységnyi erőkifejtésenkénti fogások növekedéséhez vezetett. A hajónkénti kirakodások különösen pozitív tendenciája olyan növekedéssel párosul, amely a termelési árak növekedésének köszönhetően több mint arányos a hajónkénti bevétellel. Ciprus: A ciprusi halászterületekre nem alkalmaznak kötelező erőkifejtés-csökkentési rendszereket. A korábban említett selejtezési program tehát nem a halászati gazdálkodást irányítók által bevezetett erőkifejtés-korlátozások eredménye. Lettország: A 2006-ben egyedül alkalmazandó halászati erőkifejtés-csökkentési rendszer a HOPE-ból nyújtott támogatásból finanszírozott kivonási program. 2004. május 1-je óta – amióta a selejtezési programot alkalmazzák – 59, főként a balti-tengeri tőkehalhalászatra szakosodott hajót vontak ki a flottából. Lettország azt tervezi, hogy halászflotta-kapacitását az elkövetkezendő néhány évben tovább csökkenti mintegy 133 hajó leselejtezésével. Litvánia: A halászati erőkifejtés kiegyensúlyozása és a halászati kapacitásnak a rendelkezésre álló halállományokhoz való igazítása érdekében a hatóságok folytatták egyes halászhajók aktív üzemből történő végleges kivonását. Málta: 2006-ban három hajó fejezte be a halászati műveleteket, és halászati erőkifejtésüket nem pótolták. A teljes halászati kapacitásra gyakorolt hatás azonban minimális volt. Hollandia: A flottára a „tengeren tölthető napokkal” kapcsolatos korlátozást alkalmazzák az Északi-tengeren (II. melléklet szerinti rendszer). A halászattal töltött napok száma 8 %-kal csökkent 2005-höz viszonyítva. A IIA. melléklet végrehajtása során Hollandia az adott szabályok korlátain belül a lehető legnagyobb rugalmasságot választotta: engedélyezték a napok hajók közötti és gazdálkodási időszakok közötti átadását. Lengyelország: A halászati erőkifejtés-csökkentési program eredményeként 2006-ban a balti flotta által halászattal töltött napok száma mintegy 36 %-kal csökkent 2004-hez képest, és majdnem 70 %-kal a 24–25 méteres egyárbocos hajók esetében. A 2004 és 2006 közötti időszakban a tőkehalhalászattal töltött napok száma 30 %-kal csökkent. Portugália: A szürke tőkehalra és a norvég homárra vonatkozó helyreállítási terv (a teljes kifogható mennyiségről szóló rendelet IIB. melléklete) nem eredményezett további kapacitáscsökkentést az e fajokra halászó flottákban. A grönlandi laposhal állományára vonatkozó helyreállítási terv (NAFO) eredményeként az engedélyek száma csökkent, de mivel a hajókat más halászterületekre szállították, nem volt szükség kapacitáscsökkentésre. Az állomány-helyreállítási nemzeti terv végrehajtása keretében hatályban maradt a szardíniahalászat korlátozása. Szlovénia: A halászflotta nincs teljes egyensúlyban az azokon a területi vizeken rendelkezésre álló halászati erőforrásokkal, ahol a flotta nagy része halászik. Finnország: A halászflotta nagysága fokozatosan csökkent az elmúlt években. A hering- és spratthalászatban tapasztalható többletkapacitás miatt, illetve a balti-tengeri eresztőháló-tilalmat és a lazachalászatot szabályozó lazacrendeletet követően sajátos kivonási rendszert hajtottak végre 2004–2006 között. Az 1378 BT-re és 6025 kW-ra tehető kapacitást állami támogatással vonták ki a forgalomból. Összességében a flotta által tett teljes erőkifejtés emelkedő tendenciát mutat, még ha a flottakapacitás csökkent is az elmúlt években. Svédország: A flottára a IIA. melléklet vonatkozik, és a halászati erőkifejtést fokozatosan csökkentették a kisebb teljes kifogható mennyiségek és a kevesebb tengeren töltött nap eredményeként. A parti halászatot korlátozó nemzeti szabályok, és a kötelező méretszelektív vonóhálók bevezetése tovább csökkentette a halászati erőkifejtést A tőkehalhalászattal a tengeren tölthető engedélyezett napok száma csökkent a Balti-tengeren, ami a halászati erőkifejtés csökkenéséhez vezetett. Az eresztőhálóval halászók száma 53-ról 35-re csökkent 2006-ban, és az eresztőhálót használó halászoknak ideiglenesen magasabb selejtezési támogatást kínáltak. 2006-ban azonban csak két hajót selejteztek le. 2.3. A be-/kilépési rendszernek és a referenciaszinteknek való megfelelés A 2006. október 23-án rendelkezésre álló CFR-adatok szerint 2006 végén majdnem minden tagállam a flottakapacitási felső határon belül volt. Jóllehet néhány tagállam 2006-ban csekély mértékben növelte a be-/kilépési felső határokat, a korábbi évekhez hasonlóan (lásd a 3.1. pontot), az EU flottakapacitásának átfogó tendenciája határozott csökkenést mutat. Valamennyi érintett tagállam megfelelt a kontinentális flottára vonatkozó referenciaszinteknek. 2.4. A flottakezelési rendszerek erősségei és hiányosságai A számos tagállam által kiemelt legfőbb erősség, hogy a halászati gazdálkodást irányító nemzeti szervek szigorúan betartják a be-/kilépési rendszer szabályait és a flottakapacitási felső határt. Számos tagállam állította továbbá, hogy a halászati erőkifejtés korlátozására irányuló jelenlegi rendszer segített a halászati erőkifejtés és a rendelkezésre álló erőforrások közötti jobb egyensúly elérésében. A halászati kapacitás csökkentése természetesen a halászat intenzitásának csökkenését eredményezte. A legtöbb tagállam kiemelte a végrehajtott változatos gazdálkodási és helyreállítási tervek jelentőségét is, beleértve a halászati engedélyek jobb kezelését, és a kvótakiosztás gondos nyomon követését. A halászati gazdálkodás tekintetében a tagállamok többsége 2006 végére integrált IT-rendszerrel rendelkezett, amely különböző szoftveralkalmazásokra terjedt ki, ideértve például a flotta-nyilvántartást, kapacitásgazdálkodást, engedélyeket, hajónaplókat, kirakodásokat, értékesítési bizonylatokat, VMS-t, kvótákat, fogással kapcsolatos jelentéseket stb. A legtöbb esetben ezek az IT-rendszerek számos igazgatási szervet kötnek össze, valamint összekötik a központi igazgatási szerveket a helyiekkel, így jelentősen stabilabb nemzeti halászflotta-igazgatást eredményeztek. Mindazonáltal néhány tagállam kiemelte, hogy továbbra is fennállnak nehézségek a halászflotta igazgatása tekintetében rendelkezésre álló munkaerő-kapacitással és erőforrásokkal kapcsolatban. Néhány tagállam elismerte továbbá, hogy javítani kellene a kisipari halászat irányítását és annak támogatását. 3. A halászati kapacitásgazdálkodási szabályoknak való megfelelés. átfogó eredmények 3.1. A kontinentális flottára (a legkülső régiókban lajstromozott hajókat kivéve) vonatkozó eredmények A CFR szerint a 2003–2006-ig terjedő négyéves időszakban a közösségi flotta összkapacitása 217 000 BT-vel és 773 000 kW-tal csökkent, ami megközelítőleg 10 %-os nettó csökkenésnek felel meg. Az „EU-15” flotta hozzájárulása e csökkenéshez 167 000 BT és 645 000 kW volt, összehasonlítva az „EU-10” flottából kivont 51 000 BT-vel és 128 000 kW-tal. Az „EU-10 flotta” csökkenése a csatlakozás időpontjától viszonylag nagyobb volt, mint az „EU-15 flottáé” a 2003–2006 közötti időszakban (23 %, szemben a 9 %-kal, mind űrtartalomban, mind motorteljesítményben). A 2003–2006-ig terjedő négyéves időszakban az EU-flottából (a legkülső régiókat kivéve) megközelítőleg 173 000 BT-t és 560 000 kW-ot vontak ki állami támogatással, amiből 2006-ban 40 000 BT és 127 000 kW kivonására került sor. Általában elmondható, hogy az EK-flotta méretének nettó csökkenése még mindig elégtelennek tűnik figyelembe véve az állandó technológiai fejlesztéseket, amelyek semlegesítik a kapacitáscsökkentés hatásait, és a legtöbb közösségi halászterület rossz állapotát, különös tekintettel a tengerfenéken élő fajokra, amelyek esetében a halászati erőkifejtés drasztikus csökkentésére van szükség. Az e jelentés mellékletében szereplő 1. és 2. táblázat összefoglalja a tagállamok által a be-/kilépési rendszereknek és a referenciaszinteknek való megfelelést 2006. december 31-én. A tagállamok nagy többsége betartotta ezeket a szabályokat. A CFR-adatok szerint azonban Spanyolország 1,66 %-kal túllépte a be-/kilépési űrtartalomra vonatkozó felső határt, jóllehet a spanyol éves jelentésben szereplő számadatok szerint a spanyol flotta megfelelt az űrtartalomra vonatkozó felső határnak. A francia flotta az űrtartalomra vonatkozó felső határt 0,21 %-kal lépte túl. A tagállamok flottakapacitási tendenciáival kapcsolatos részletesebb adatok (táblázatok és grafikonok) elérhetőek az Europa weboldalon. [8] Ezek lehetővé teszik a tagállamok kapacitáskorlátoknak való megfelelésének ellenőrzését 2003. január 1-je és 2006. december 31-e között bármilyen időpontban. Ezek alapján Franciaország és Olaszország a fent említett referencia-időszakban túllépte a bruttó űrtartalomra vonatkozó felső határt. A motorteljesítmény felső határának csekély mértékű túllépése Dánia és Görögország esetében is kimutatható. A Tanács 2007 júliusában elfogadta a flottakezelési rendelkezések módosítását, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 2007. január 1-jétől az állami támogatással leselejtezett kapacitás 4 %-át újra kiosszák a fedélzeti biztonság, a munkafeltételek, a higiénia és a termékminőség javítása érdekében. A módosítás kiterjed arra a lehetőségre is, hogy a fent említett biztonsági javulás érdekében a 2003. január 1-je és 2006. december 31-e között állami támogatással kivont éves átlagos űrtartalom 4 %-át újra kiosszák azoknak a tagállamoknak, amelyek 2003. január 1-jén a Közösség tagjai voltak, és a 2004. május 1-je és 2006. december 31-e között kivont éves átlagos űrtartalom 4 %-át azoknak a tagállamoknak, amelyek 2004. május 1-jén csatlakoztak a Közösséghez. A Bizottság e jelentés megszövegezésével egyidőben a 1438/2003 bizottsági rendelet módosításának formájában e rendelkezések végrehajtási szabályainak kialakításán is dolgozik. 3.2. A legkülső régiókban lajstromozott flották eredményei A legkülső régiókban lajstromozott flották kapacitását és annak 2003. január 1-je és 2006. december 31-e közötti változását az e jelentés mellékletében foglalt 4. táblázat mutatja be. Az eredmények azt mutatják, hogy a Spanyolország és Portugália legkülső régióiban lajstromozott flotta mind az űrtartalom, mind a teljesítmény tekintetében jelentősen csökkent. Franciaország tengerentúli megyéiben kis mértékben csökkent a hajók teljes száma és az űrtartalom, a motorteljesítmény pedig növekedett. 2006 végén csakúgy, mint a korábbi években, a legkülső régiókban a flotta 17 szegmenséből három túllépte a referenciaszintet. A 4FJ szegmens (12 méternél rövidebb hajók) Franciaország Martinique megyéjében 5622 kW-tal lépte túl a motorteljesítményre vonatkozó referenciaszintjét. A helyzet ugyanez volt a 4K9 szegmensben az Azori-szigeteken, ahol a referenciaszintet 138 kW-tal lépték túl. A CA3 szegmens (12 méternél hosszabb, a Kanári-szigeteken lajstromozott, és nemzetközi vizeken és harmadik országok vizein halászó hajók) az űrtartalomra vonatkozó referenciaszintjét lépte túl 795 BT-vel. 4. A Bizottság következtetései A tagállami jelentések minősége a 2003. évre vonatkozó első jelentés benyújtása óta folyamatosan javult. Ugyanakkor – csakúgy, mint a korábbi években – a tagállami jelentések többsége nem ismertette a flottákat a halászati tevékenységek vonatkozásában, amint azt a 1438/2003/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, oly módon, hogy az a Bizottság számára lehetővé tegye a halászflotta-kapacitás és a rendelkezésre álló halászati lehetőségek közötti egyensúly elérése érdekében tett erőfeszítések elemzését a 2371/2002/EK rendelet 14. cikkének megfelelően. Ehelyett a tagállamok a végrehajtott nemzeti flottakezelési rendszerekre és a be-/kilépési rendszerhez viszonyított flottakapacitási tendenciákra helyezték a hangsúlyt. Valamennyi érintett fél (a Bizottság, a tagállamok, a HTMGB és az Európai Parlament Halászati Bizottsága) egyetért abban, hogy a tagállamok éves jelentéseinek minőségét javítani kell, ami azt jelenti, hogy részletesebb iránymutatásokat kell kidolgozni a számukra. Ebből a célból a Bizottság ad hoc munkacsoportot hívott életre a HTMGB-n belül, hogy harmonizált módszert dolgozzon ki a halászati kapacitás és a rendelkezésre álló halászati lehetőségek közötti egyensúly értékelésére. A csoport 2007 októberében találkozott, és 2008 elejére eredményértékelő ülést terveznek. Ez a kérdés továbbra is a halászati és akvakultúra-ágazati bizottság napirendjén marad. 2006-ban az EU-flotta halászati kapacitása továbbra is lassan, de biztosan csökkent, évi 2–3 % közötti mértékben. A mellékletben szereplő 3–5. ábra azt mutatja, hogy az elmúlt 15 évben általában ez volt a tendencia. Ez a csökkenés túlságosan szerénynek tűnik a néhány jelentős halállomány tekintetében szükséges nagymértékű erőkifejtés-csökkentésekhez, a folyamatos technológiai változásokhoz és a flotta nagy részének gyenge gazdasági teljesítményéhez viszonyítva. Általában elmondható, hogy a halászati erőkifejtéssel kapcsolatos intézkedéseknek a kapacitáscsökkentésre gyakorolt hatása csekély volt. Ez azt jelenti, hogy a közös halászati politika reformja során elfogadott megközelítés, azaz, hogy az erőkifejtés-szabályozás legyen a flottaátalakítás fő hajtóereje, nem hozta meg a várt eredményeket. Ez részben annak köszönhető, hogy több halászati tevékenység tekintetében nincs erőkifejtés-szabályozási rendszer, vagy a meglévő rendszerek (II. melléklet, nyugati vizek, mélyvízi halászat, egyes nemzeti rendszerek stb.) nem hatékonyak. A közös halászati politikát illetően itt számos javítási lehetőség kínálkozik, és az ilyen tartalmú jövőbeni javaslatokat már vizsgálják. Lényeges kérdés azonban az is, hogy a tagállamoknak jobb ösztönzőket kell biztosítaniuk a kapacitás-kiigazításhoz. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó operatív programok az Európai Halászati Alap keretében gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szempontból is kihagyhatatlan lehetőséget kínálnak a hatékonyabb közösségi flottára való átállás megkönnyítésére. [1] A 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 2002. december 31., 59–80. o.) [2] A 1438/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 204., 2003. augusztus 12., 21–28. o.) [3] http://ec.europa.eu/fisheries/fleet/index.cfm?method=FM_Reporting.AnnualReport. [4] A 26/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 5., 2004. január 9., 25-35. o.) [5] A 2002 decemberében elfogadott közös halászati politikával összhangban a halászflottákat azon általános szabálynak megfelelően kezelik, hogy a flottához adott új kapacitás űrtartalomban és teljesítményben kifejezve nem lehet nagyobb, mint az abból kivont kapacitás. [6] A 1639/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 222., 2001. augusztus 17., 53–115. o.) [7] Az 51/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2006. január 20., 1–183. o.) [8] http://ec.europa.eu/fisheries/fleet/index.cfm?method=FM_Reporting.AnnualReport. --------------------------------------------------