(1)   A helyes higiéniai gyakorlatok létesítményekben történő auditja során az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az állati eredetű termékeket kezelő élelmiszer-vállalkozók folyamatosan és megfelelően alkalmazzák-e az eljárásokat legalább a következők tekintetében:

(2)   A 852/2004/EK rendelet 5. cikke szerinti veszélyelemzésen és kritikus szabályozási pontokon (HACCP) alapuló eljárások auditja során az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az állati eredetű termékeket kezelő élelmiszer-vállalkozók folyamatosan és megfelelően alkalmazzák-e az említett eljárásokat.

(3)   Különösen azt határozzák meg, hogy az eljárások a lehető legnagyobb mértékig biztosítják-e, hogy az állati eredetű termékek:

(4)   Amennyiben az élelmiszer-vállalkozó – a 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdésével összhangban – a HACCP rendszeren alapuló elvek alkalmazására vonatkozó útmutatókban megállapított eljárásokat alkalmazza, az auditok az említett útmutatók helyes használatára is kiterjednek.

(5)   Az auditálási feladatok elvégzésekor az illetékes hatóságok különös gondot fordítanak a következőkre:

(1)   Az egyes intézmények esetében az auditálási feladatok jellege és gyakorisága a becsült kockázattól függ. E célból az illetékes hatóságok rendszeresen felmérik az alábbiakat:

(2)   Amennyiben az élelmiszerláncban szereplő élelmiszer-vállalkozók további intézkedéseket tesznek és az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében integrált rendszereket, saját ellenőrző rendszereket vagy független harmadik fél általi tanúsítást, illetve más eszközöket alkalmaznak és amennyiben ezen intézkedéseket dokumentálják, és az e rendszerek alá tartozó állatok egyértelműen azonosíthatók, az illetékes hatóságok a helyes higiéniai gyakorlatok és a HACCP-alapú eljárások ellenőrzésének végrehajtása során- figyelembe vehetik az ilyen intézkedéseket.

(1)   A 3. és a 4. cikkben meghatározott ellenőrzési követelményeken túlmenően az illetékes hatóságoknak a friss húst kezelő létesítmények auditja keretében ellenőrizniük kell, hogy az élelmiszer-vállalkozók folyamatosan betartják-e saját eljárásaikat a friss hús begyűjtésével, szállításával, tárolásával és kezelésével, kapcsolatban, illetve az állati melléktermékek – beleértve az élelmiszer-vállalkozó felelőssége alá tartozó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat– felhasználásával vagy ártalmatlanításával kapcsolatban.

(2)   A vágóhidakon végzett auditok során az illetékes hatóságok ellenőrzik az élelmiszerláncra vonatkozó információk értékelését, a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszában foglaltak szerint.

(3)   A HACCP-alapú eljárások auditjai során az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy kellően figyelembe vették-e a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének II. szakaszában meghatározott eljárásokat, és hogy az élelmiszer-vállalkozók eljárásai a lehető legnagyobb mértékben biztosítják-e, hogy a friss hús:

(1)   Az illetékes hatóság tájékoztatja a származási gazdaság élelmiszer-vállalkozóját, hogy a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszával összhangban mely elemeket kell legalább tartalmaznia az élelmiszerláncra vonatkozóan a vágóhíd üzemetetője részére benyújtandó a információknak.

(2)   Az illetékes hatóság elvégzi a dokumentumok szükséges ellenőrzését annak igazolása érdekében, hogy:

(3)   Amennyiben más tagállamba küldenek állatokat levágásra, a származási gazdaság és a vágás helye szerinti illetékes hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a származási gazdaság élelmiszer-vállalkozója által nyújtott információhoz a fogadó vágóhíd üzemeltetője könnyen hozzáférjen.

(1)   A hatósági állatorvos ellenőrzi a vágóhíd üzemeltetője által biztosított, az élelmiszerláncra vonatkozó információk ellenőrzéseinek és értékeléseinek eredményeit a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszával összhangban. A hatósági állatorvos a vágás előtti élőállat-vizsgálat, valamint a vágás utáni húsvizsgálat elvégzésekor figyelembe veszi az említett ellenőrzéseket és értékeléseket, úgymint a származási gazdaság állatokkal kapcsolatos feljegyzésekből származó valamennyi releváns információt.

(2)   A vágást előtti élőállat-vizsgálat és a vágás utáni húsvizsgálat során a hatósági állatorvos figyelembe veszi az (EU) 2019/628 bizottsági végrehajtási rendelet (38) 29. cikkének megfelelően előírt hatósági bizonyítványokat, valamint az elsődleges termelés szintjén hatósági ellenőrzéseket vagy más ellenőrzéseket végző állatorvosok nyilatkozatait.

(3)   A háziasított patás állatok vágóhídon kívüli kényszervágása esetén a vágóhídon a hatósági állatorvos megvizsgálja az (EU) 2019/628 végrehajtási rendelet 29. cikke szerinti, és a vágás előtti élőállat-vizsgálatot végző hatósági állatorvos által a 853/2004/EK rendelet III. melléklete I. szakasza VI. fejezetének 6. pontjával összhangban kiállított bizonyítványt és az élelmiszer-vállalkozó által szolgáltatott egyéb vonatkozó információkat.

(4)   A nagyvadak esetében a vadfeldolgozó létesítményben lévő hatósági állatorvos megvizsgálja és figyelembe veszi az állat testét kísérő, a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IV. szakasza II. fejezete 4. pontjának a) alpontjával összhangban a képzett személy által kiadott nyilatkozatot.

(1)   Vágás előtt minden állatot alá kell vetni egy vágás előtti élőállat-vizsgálatnak. Az ellenőrzés azonban az egyes állományokból származó madarak reprezentatív mintájára, valamint az egyes származási gazdaságból származó nyúlalakúak reprezentatív mintájára korlátozódhat.

(2)   A vágás előtti élőállat-vizsgálat az állatok vágóhídra érkezését követő 24 órán belül és a vágást megelőző 24 órán belül történik. A hatósági állatorvos bármely más időpontban elrendelhet egy további, vágás előtti élőállat-vizsgálatot.

(3)   A vágás előtti élőállat-vizsgálat során különösen azt kell megállapítani, hogy a vizsgált állaton láthatók-e arra utaló jelek, hogy:

(4)   A vágás előtti élőállat-vizsgálat magában foglalja annak ellenőrzését, hogy az élelmiszer-vállalkozók megfelelnek-e az annak biztosítására vonatkozó kötelezettségüknek, hogy az állatok bőre, irhája vagy gyapja tiszta legyen, ezzel elkerülve a friss hús vágás közbeni szennyeződésének elfogadhatatlan mértékű kockázatát.

(5)   A hatósági állatorvos elvégzi valamennyi olyan állat klinikai vizsgálatát, amelyet az élelmiszer-vállalkozó vagy a hatósági segédszemélyzet egy alaposabb, vágás előtti élőállat-vizsgálat céljából elkülönített.

(6)   Amennyiben a vágás előtti élőállat-vizsgálatot a származási gazdaságban végzik az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkével összhangban, a vágóhídon a hatósági állatorvos csak meghatározott esetben és meghatározott mértékig köteles elvégezni a vágás előtti élőállat-vizsgálatot.

(1)   A 853/2004/EK rendelet III. melléklete IV. szakasza II. fejezetének 4. pontjában meghatározott eltérés függvényében, a hasított testeket és a hozzájuk tartozó belsőséget vágás utáni húsvizsgálatnak kell alávetni:

(2)   Az illetékes hatóságok előírhatják az élelmiszer-vállalkozó számára, hogy biztosítson különleges technikai létesítményeket és elegendő helyet a belsőségek ellenőrzéséhez.

(3)   Az illetékes hatóságok:

(4)   A vágóvonal sebességének és a jelen lévő ellenőrző személyzet számának lehetőséget kell biztosítania a vizsgálat megfelelő elvégzésére.

(1)   A 12. cikk (1) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy amennyiben sem a hatósági állatorvos, sem a hatósági segédszemélyzet nincs jelen a vágás és zsigerelés során a vadfeldolgozó létesítményben vagy a vágóhídon, a vágás utáni húsvizsgálatot a vágástól vagy a vadfeldolgozó létesítménybe érkezéstől számított legfeljebb 24 óra időtartamra el lehessen halasztani, feltéve, hogy-:

(2)   Az illetékes hatóságok megemelhetik az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontjában megállapított határértékeket, biztosítva, hogy az eltérést azokon a legkisebb vágóhidakon és azokban a vadfeldolgozó létesítményben alkalmazzák, amelyek megfelelnek a kis kapacitású vágóhíd vagy a kis kapacitású vadfeldolgozó létesítmény fogalommeghatározásának, feltéve, hogy e létesítmények összesített éves termelése nem haladja meg a tagállamban termelt friss hús összmennyiségének 5 %-át:

Ebben az esetben az illetékes hatóságoknak be kell jelenteniük ezt az eltérést és annak bizonyítékát az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (39) meghatározott eljárásnak megfelelően;

(3)   Az (1) bekezdés a) pontja i. alpontjának alkalmazásában az 1099/2009/EK rendelet 17. cikke (6) bekezdésében meghatározott átszámítási arányokat kell alkalmazni. A juh- és kecskefélék, valamint a kis (< 100 kg élősúlyú) szarvasfélék esetében ugyanakkor az átszámítási arány 0,05 számosállategység, a nagyobb vadak esetében pedig 0,2 számosállategység.

(1)   Amennyiben szükséges, további vizsgálatokat kell végezni – mint például a hasított testek és belsőségek részeinek tapintásos és bemetszéses vizsgálatát, valamint laboratóriumi vizsgálatokat – a következő célokból:

(2)   A vágás utáni húsvizsgálat során óvintézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a tapintásos, vágásos vagy bemetszéses vizsgálat során a friss hús a lehető legkisebb mértékben szennyeződjön.

(1)   Az e cikk szerinti követelmények a 12. és 14. cikk követelményei mellett alkalmazandók.

(2)   A hatósági állatorvos kötelezően megkéri, hogy a háziasított egypatás állatok, a nyolc hónapnál idősebb szarvasmarhafélék és az öt hétnél idősebb házisertések hasított testének vágás utáni húsvizsgálata során a hasított testeket hasított féltestekre vágják szét hosszában a gerincoszlop mentén.

(3)   Ha a vágás utáni húsvizsgálat szükségessé teszi, a hatósági állatorvos kérheti bármely fej vagy hasított test hosszirányban történő szétvágását. Meghatározott étkezési szokások, a technológiai fejlődés vagy bizonyos higiéniai körülmények figyelembevétele érdekében azonban a hatósági állatorvos engedélyezheti, hogy a háziasított egypatás állatok, a nyolc hónapnál idősebb szarvasmarhafélék és az öt hétnél idősebb házisertések vágás utáni húsvizsgálatra bocsátott hasított testét ne vágják ketté.

(4)   Az évente kevesebb mint 1 000 számosállategységet kezelő alacsony teljesítményű vágóhidak vagy alacsony teljesítményű vadfeldolgozó létesítmények-esetében a hatósági állatorvos egészségügyi okokból engedélyezheti a vágás utáni húsvizsgálat előtt a kifejlett háziasított egypatás állatok, a kifejlett szarvasmarhafélék és a kifejlett nagyvadak hasított testének négy részre történő darabolását.

(1)   A következő szarvasmarhafélék hasított testét és belsőségeit a (2) bekezdésben megállapított, vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak tartalmazniuk kell legalább a következők szemrevételezéses vizsgálatát:

(3)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   A 18. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő szarvasmarhafélék hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni vizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   Az állandó metszőfoggal még nem rendelkező, illetve a 12 hónaposnál fiatalabb juhok, valamint a hat hónaposnál fiatalabb kecskék hasított testét és belsőségeit az alábbi vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   Az állandó metszőfoggal rendelkező, illetve a legalább 12 hónapos juhok, valamint a legalább hat hónapos kecskék hasított testét és belsőségeit az alábbi vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   A háziasított egypatás állatok hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   A házisertések hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni vizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

(2)   A hatósági állatorvos a következő vágás utáni bemetszéses és tapintásos vizsgálati eljárásokat is elvégezheti a hasított testen és a belsőségen, ha az alábbiak valamelyike kockázat lehetőségét jelzi az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre a 24. cikk szerint:

(1)   Minden baromfit vágás utáni húsvizsgálatnak kell alávetni, amely magában foglalhatja az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vágóhíd személyzete által nyújtott segítséget is. A hatósági állatorvos vagy a hatósági segédszemélyzet az említett rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban személyesen elvégzi az alábbi ellenőrzéseket:

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy minden egyes baromfiállományból kizárólag egy reprezentatív baromfimintát vonnak vágás utáni húsvizsgálat alá, amennyiben:

(3)   Hízott máj (foie gras) előállítása érdekében tartott olyan baromfi és késleltetetten zsigerelt baromfi esetében, amelyeket a származási gazdaságban vágtak le a 853/2004/EK rendelet III. melléklete II. szakasza VI. fejezetének 8. és 9. pontjával összhangban, a vágás utáni húsvizsgálatot abban a darabolóüzemben kell elvégezni, ahová az ilyen hasított testeket közvetlenül a származási gazdaságból szállítják.

(1)   A tenyésztett vadakra a következő vágás utáni húsvizsgálati eljárásokat kell alkalmazni:

(2)   Ha az állatokat a vágóhídon kívül vágták le, a vágóhídon a hatósági állatorvosnak ellenőriznie kell a kísérő bizonyítványt.

(1)   A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy a 636/2014/EU rendelet mellékletében található mintának megfelelő állategészségügyi bizonyítvány, vagy a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IV. szakasza II. fejezetének 8.b) pontja szerinti nyilatkozat(ok) kíséri(k)-e a vadfeldolgozó létesítménybe egy másik tagállam területéről szállított, nyúzatlan nagyvadakat. A hatósági állatorvos figyelembe veszi az említett bizonyítvány vagy nyilatkozat(ok) tartalmát.

(2)   Az elejtés utáni húsvizsgálat során a hatósági állatorvosnak az alábbiakat kell elvégeznie:

(3)   Amennyiben a hatósági állatorvos azt előírja, a gerincoszlopot és a fejet hosszában ketté kell hasítani.

(4)   Az elejtés után azonnal ki nem zsigerelt apróvad esetében a hatósági állatorvosnak az azonos forrásból származó állatok reprezentatív mintáján elejtés utáni húsvizsgálatot kell végeznie. Amennyiben a vizsgálat emberre átvihető betegséget vagy a (2) bekezdés e) pontjában felsorolt bármely jellemzőt tár fel, a hatósági állatorvosnak több vizsgálatot kell elvégeznie a teljes szállítmányon annak megállapítása érdekében, hogy azt emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell-e nyilvánítani, vagy minden hasított testet külön meg kell-e vizsgálni.

(5)   A hatósági állatorvos további, a végleges diagnózis felállításához szükséges bemetszéseket és vizsgálatokat végezhet az állatok megfelelő részein. Ha az értékelést a (2) bekezdésben leírt gyakorlati rendelkezések alapján nem lehet elvégezni, kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni.

(6)   A 45. cikkben említett eseteken túlmenően az elejtés-utáni húsvizsgálat során a (2) bekezdés e) pontjában felsorolt bármely jellemzőt mutató húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani.

(1)   A 999/2001/EK rendelet TSE-kkel kapcsolatban elvégzendő hatósági ellenőrzésekre vonatkozó követelményei mellett a hatósági állatorvos ellenőrzi a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag eltávolítását, elkülönítését és adott esetben jelölését is, az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésében és az állati melléktermékekről szóló 1069/2009/EK rendelet 12. cikkében megállapított szabályokkal összhangban.

(2)   A hatósági állatorvosnak biztosítania kell, hogy az élelmiszer-vállalkozó a vágás során – beleértve a kábítást is – megtesz minden szükséges intézkedést a hús különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokkal való szennyezésének elkerülésére. Ez magában foglalja a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag eltávolítását is.

(1)   A 18., 19. és 23. cikkben leírt, vágás, illetve elejtés utáni húsvizsgálati eljárások a szarvasmarhafélékben és a sertésfélékben (házisertés, tenyésztett vad és vad) előforduló borsókakór vizsgálatára vonatkozó minimumkövetelmények. A 19. cikkben említett szarvasmarhafélék esetében az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a rágóizmok bemetszése nem kötelező a vágás utáni húsvizsgálat során, a következő esetekben:

(2)   A borsókakórral fertőzött húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani. Ha azonban az állat nem szenved generalizált borsókakórban, a nem érintett részek emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilváníthatók, miután fagyasztásos kezelésen estek át.

(1)   A sertésfélék, az egypatás állatok, valamint a Trichinellára fogékony egyéb fajok hasított testét az (EU) 2015/1375 rendelettel összhangban meg kell vizsgálni a Trichinella jelenlétére, kivéve, ha az említett rendelet 3. cikkében meghatározott eltérések egyike alkalmazandó.

(2)   A trichinellával fertőzött állatok húsát emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani.

(1)   Az egypatás állatok friss húsát csak akkor lehet forgalomba hozni, ha azok olyan egypatás állatokból állították elő, amelyeket a vágás előtt legalább 90 napig olyan tagállamban vagy harmadik országban vagy annak egy régiójában tartottak, ahonnan engedélyezett az egypatás állatoknak az Unióba történő behozatala.

(2)   Az olyan tagállamból vagy harmadik országból vagy annak régióiból származó egypatás állatokat, amelyek nem felelnek meg a takonykórtól mentes ország Állategészségügyi Világszervezet szerinti kritériumainak, az egypatás állatokat takonykórra vonatkozó vizsgálatnak kell alávetni a légcső, a gégefő, az orrüregek, a homlok- és orrmelléküregek és azok leágazásai nyálkahártyáinak gondos vizsgálata révén, a fej középsíkban való kettéhasítása és az orrsövény kimetszése után.

(3)   Az olyan egypatás állatok húsát, amelyek esetében takonykórt diagnosztizáltak, emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani.

(1)   Ha az állatok pozitívan vagy nem egyértelműen reagálnak a tuberkulinra, vagy más okok miatt gyanítható a fertőzöttség, azokat a többi állattól elkülönítve kell levágni, és óvintézkedéseket kell hozni a többi hasított test, a vágóvonal és a vágóhídon dolgozó személyzet fertőződésének elkerülése érdekében.

(2)   Minden, olyan állatokból származó húst, amelyek esetében a vágás utáni húsvizsgálat a hasított test számos szervében vagy testtáján helyi gümőkórós elváltozáshoz hasonló elváltozást tárt fel, emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani. Ha a gümőkóros elváltozás azonban csak egyetlen szerv nyirokcsomóiban vagy csak a hasított test egy részében található, csak az érintett szervet vagy részt és a hozzá tartozó nyirokcsomókat kell emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítani.

(1)   Ha az állatok pozitívan vagy nem egyértelműen reagálnak a brucellózis kimutatására szolgáló vizsgálatra, vagy más okok miatt gyanítható a fertőzés, azokat a többi állattól elkülönítve kell levágni, és óvintézkedéseket kell tenni a többi hasított test, a vágóvonal és a vágóhídon dolgozó személyzet fertőződésének elkerülése érdekében.

(2)   Az olyan állatok húsát, amelyek esetében a vágás utáni húsvizsgálat akut brucellózisra utaló elváltozásokat tárt fel, emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani. A brucellózis kimutatására szolgáló vizsgálatra pozitívan vagy nem egyértelműen reagáló állatok esetében a tőgyet (emlőt), az ivarszervrendszert és a vért még akkor is emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani, ha nem található bennük elváltozás.

(1)   Az illetékes hatóságok a következő intézkedések legalább egyikének alkalmazásával ellenőrzik, hogy az élelmiszer-vállalkozók helyesen hajtják-e végre a 2073/2005/EK rendelet I. melléklete 2. fejezete 2.1.3., 2.1.4. és 2.1.5. pontjában foglaltakat:

(2)   Amennyiben az élelmiszer-vállalkozó több alkalommal nem tesz eleget a technológiai higiéniai kritériumnak, az illetékes hatóságok felszólítják, hogy nyújtson be cselekvési tervet, és szigorúan felügyelik annak eredményét.

(3)   A minták teljes számáról és a szalmonellával fertőzött minták számáról a 2003/99/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően jelentést kell benyújtani, különbséget téve az 1. pont a), b) és c) pontja szerint vett minták között-.

(1)   Az illetékes hatóságok a következő intézkedések alkalmazásával ellenőrzik, hogy az élelmiszer-vállalkozók helyesen hajtják-e végre a 2073/2005/EK rendelet I. melléklete 2. fejezete 2.1.9. pontjában foglaltakat (a vágott brojlercsirkék hasított testének Campylobacter-vizsgálatára vonatkozó technológiai higiéniai kritérium):

(2)   Amennyiben az élelmiszer-vállalkozó több alkalommal nem tesz eleget a technológiai higiéniai kritériumnak, az illetékes hatóságok felszólítják, hogy nyújtson be cselekvési tervet, és szigorúan felügyelik annak eredményét.

(3)   A minták teljes számáról és a Campylobacter-rel fertőzött, a 1 000 cfu/g értéket meghaladó minták számáról a 2003/99/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően jelentést kell benyújtani, különbséget téve az 1. pont a) és b) pontja szerint vett minták között.

(1)   Az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdése d) pontjának ii. és iv. alpontja szerinti laboratóriumi vizsgálatok elvégzése során a hatósági állatorvos biztosítja a minták megfelelő azonosítását és kezelését, valamint a megfelelő laboratóriumba küldését a következők keretében:

(2)   A hatósági állatorvos gondoskodik arról, hogy szükség szerint sor kerüljön minden további, az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítéséhez szükségesnek ítélt laboratóriumi vizsgálatra.

(1)   A hatósági állatorvos rögzíti és értékeli a 7–38. cikk szerint végrehajtott hatósági ellenőrzések eredményeit.

(2)   A hatósági állatorvos az alábbi intézkedéseket hozza meg, amennyiben a vizsgálatok olyan betegség vagy állapot jelenlétét tárják fel, amely hatással lehet az emberi vagy az állati egészségre, vagy veszélyeztetheti az állatjólétet.

(3)   Az illetékes hatóságok bevezetik a hatósági ellenőrzések eredményeit a vonatkozó adatbázisokba legalább abban az esetben, ha az adott információk gyűjtését a 2003/99/EK irányelv 4. cikke, a 64/432/EGK tanácsi irányelv (41) 8. cikke és a 2007/43/EK irányelv III. melléklete előírja.

(4)   Amennyiben a hatósági állatorvos a vágás előtti élőállat-vizsgálat vagy a vágás utáni húsvizsgálat vagy bármely más hatósági ellenőrzés során olyan állatbetegség jelenlétét gyanítja, amely tekintetében az (EU) 2016/429 rendelet állategészségügyi szabályokat állapít meg, értesíti az illetékes hatóságokat. A hatósági állatorvos és az illetékes hatóságok saját hatáskörükön belül minden szükséges intézkedést és óvintézkedést megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a betegség kórokozójának terjedését.

(5)   A hatósági állatorvos az I. mellékletben szereplő mintadokumentumot használhatja arra, hogy a vágás előtti élőállat-vizsgálat és a vágás utáni húsvizsgálat- vonatkozó eredményeit közölje azzal a származási gazdasággal, ahol az állatokat a vágás előtt tartották.

(6)   Amennyiben az állatokat egy másik tagállambeli származási gazdaságban tartották, a vágás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a származás szerinti tagállam illetékes hatóságaival a vágás előtti élőállat-vizsgálat és a vágás-utáni húsvizsgálat vonatkozó eredményeit. Ehhez az I. mellékletben szereplő dokumentummintát használják a két érintett tagállam hivatalos nyelvén vagy a két tagállam által egyezményesen kijelölt nyelven.

(1)   A hatósági állatorvos biztosítja, hogy az állatokat csak akkor vágják le, ha a vágóhíd üzemeltetője megkapta az élelmiszerláncra vonatkozó megfelelő információkat, és azokat ellenőrizte és értékelte a 9. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjának megfelelően.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a hatósági állatorvos engedélyezheti az állatok vágóhídi levágását, ha az élelmiszerlánccal kapcsolatos vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre. Ilyen esetekben az információkat azelőtt kell rendelkezésre bocsátani, hogy a húst emberi fogyasztásra alkalmassá nyilvánítanák és a hasított testeket és a kapcsolódó belsőségeket az információk beérkeztéig külön kell tárolni a többi hústól.

(3)   Amennyiben az élelmiszerlánccal kapcsolatos vonatkozó információk az állat vágóhídra érkezését követő 24 órán belül nem állnak rendelkezésre, a hatósági állatorvosnak az állatból származó minden húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítania. Ha az állatot még nem vágták le, azt a többi állattól elkülönítve kell leölni, minden szükséges óvintézkedést megtéve az állati és az emberi egészségi védelme érdekében.

(1)   A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy a vágóhíd üzemeltetője nem fogad-e el állatokat vágásra, amennyiben az élelmiszerlánccal kapcsolatos információk vagy bármely más kísérő feljegyzés, dokumentáció vagy információ azt mutatja, hogy:

(2)   Ha az állatok már a vágóhídon vannak, azokat elkülönítve kell leölni, és emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani, és óvintézkedéseket kell tenni az állati és az emberi egészség védelme érdekében. Amennyiben a hatósági állatorvos azt szükségesnek ítéli, a származási gazdaságban hatósági ellenőrzéseket kell végezni.

(1)   Az illetékes hatóságok meghozzák a megfelelő intézkedéseket, ha úgy találják, hogy a kísérő feljegyzések, dokumentumok vagy más információk nem felelnek meg a származási gazdaságban fennálló valós helyzetnek vagy az állatok valós állapotának, vagy céljuk a hatósági állatorvos szándékos félrevezetése.

(2)   Az illetékes hatóságok intézkedést hoznak az állatok származási gazdaságáért felelős élelmiszer-vállalkozó vagy bármely más érintett személy ellen. Ez az intézkedés különösen rendkívüli ellenőrzésekből állhat. Az ilyen rendkívüli ellenőrzések költségeit a származási gazdaságért felelős élelmiszer-vállalkozónak vagy bármely más érintett személynek kell viselnie.

(1)   A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy az élelmiszer-vállalkozó betartja-e a 853/2004/EK rendelet III. melléklete I. szakasza IV. fejezetének 3. pontjában előírt, a levágásra átvett, emberi fogyasztásra szánt állatok megfelelő azonosításának biztosítására vonatkozó kötelezettségét. A hatósági állatorvos biztosítja, hogy a nem igazolható azonosságú állatokat elkülönítve ölik le, és emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítják. Amennyiben a hatósági állatorvos azt szükségesnek ítéli, a származási gazdaságban hatósági ellenőrzéseket kell végezni.

(2)   A hatósági állatorvos biztosítja, hogy azokat az állatokat, amelyek húsát a vágás közben elfogadhatatlan mértékű szennyeződés kockázata fenyegeti a 11. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint, ne vágják le emberi fogyasztás céljára, kivéve, ha azokat előzetesen megtisztították.

(3)   A hatósági állatorvos gondoskodik arról, hogy hús kezelése vagy elfogyasztása útján állatokra vagy emberre átvihető betegségben szenvedő vagy ilyen állapotban lévő állatokat, és általában véve a szisztémás betegség vagy lesoványodottság jeleit vagy bármely más olyan állapotot mutató állatokat, amely a húst emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi, ne vágják le emberi fogyasztás céljára. Az ilyen állatokat elkülönítve kell leölni, olyan körülmények között, hogy más állatok vagy hasított testek ne szennyeződhessenek, és azokat emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani.

(4)   A hatósági állatorvosnak el kell halasztania az emberi vagy az állati egészséget gyaníthatóan hátrányosan érintő betegségben szenvedő vagy ilyen állapotban lévő állatok levágását. A hatósági állatorvos az ilyen állatokon diagnózis felállítása érdekében részletes, vágás előtti élőállat-vizsgálatot végez. A hatósági állatorvos ezenfelül dönthet úgy, hogy a vágás utáni húsvizsgálat kiegészítéseként mintavétel és laboratóriumi vizsgálat is történjen. Szükség esetén – a többi hús szennyeződésének elkerülése érdekében – az állatokat elkülönítve vagy a rendes vágás végén kell levágni, és minden egyéb szükséges óvintézkedést meg kell tenni.

(5)   A hatósági állatorvos gondoskodik arról, hogy azokat az állatokat, amelyek az uniós jogszabályokkal összhangban megállapított szinteket meghaladó mértékben tartalmazhatják tiltott vagy nem engedélyezett farmakológiai hatóanyagok maradékait vagy engedélyezett farmakológiai hatóanyagok, növényvédőszerek vagy szennyező anyagok maradékait, a 96/23/EK irányelv 16–19. cikkével összhangban kezeljék.

(6)   A hatósági állatorvos előírja, hogy milyen körülmények között kezeljék a közvetlen felügyelete alatt az állatokat egy bizonyos betegség, például brucellózis vagy tuberkulózis, illetve olyan zoonózis-kórokozók, mint a szalmonella felszámolására vagy az ezek elleni védekezésre irányuló konkrét program keretében. Az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy az ilyen állatokat milyen körülmények között lehet levágni. Az erre vonatkozó feltételeket úgy kell kialakítani, hogy minimálisra csökkenjen a többi állat és más állatok húsának szennyeződése.

A vágóhídon vágásra átadott állatokat szabály szerint ott kell levágni. Kivételes körülmények esetén – például a levágásra szolgáló létesítményeket súlyos meghibásodása esetén – a hatósági állatorvos engedélyezheti ugyanakkor a más vágóhídra történő közvetlen átszállítást.

Amennyiben a származási gazdaságban a vágás előtti élőállat-vizsgálat során az állati vagy emberi egészséget vagy az állatjólétet veszélyeztető meg nem felelést tárnak fel, a hatósági állatorvos nem engedélyezheti az állatok vágóhídra szállítását és a vizsgálati eredmények közlése tekintetében a 39. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. és iii. alpontja szerinti vonatkozó intézkedések alkalmazandók.

(1)   Az állatok levágás vagy leölés során való védelmére vonatkozó, az 1099/2009/EK tanácsi rendelet 3–9. cikkében, valamint 14–17., 19. és 22. cikkében meghatározott szabályok be nem tartása esetén a hatósági állatorvos meggyőződik arról, hogy az élelmiszer-vállalkozó haladéktalanul megteszi a szükséges korrekciós intézkedéseket és megakadályozza az újbóli előfordulást.

(2)   A hatósági állatorvos a probléma jellegéhez és súlyosságához mért, arányos és fokozatos megközelítést alkalmaz az intézkedés meghozatalakor, amely az utasítások kiadásától a termelés lelassításáig és leállításáig terjedhet.

(3)   A hatósági állatorvos adott esetben tájékoztatja az egyéb illetékes hatóságokat az állatjóléti problémákról.

(4)   Amennyiben a hatósági állatorvos az állatok szállítás közbeni védelmére vonatkozó, az 1/2005/EK rendeletben meghatározott szabályok be nem tartását fedezi fel, minden szükséges intézkedést megtesz a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően.

(5)   Amennyiben a hatósági segédszemélyzet állatjóléti ellenőrzéseket végez, és ezek az ellenőrzések kimutatják az állatok védelmére vonatkozó szabályok be nem tartását tárják fel, erről haladéktalanul értesíti a hatósági állatorvost. Ha sürgős esetben szükséges, a hatósági állatorvos megérkezéséig megteszi az (1)–(4) bekezdésben említett szükséges intézkedéseket.

(1)   Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben utasíthatják az élelmiszer-vállalkozót, hogy tegyen azonnali korrekciós intézkedéseket, beleértve a vágás sebességének csökkentését is, amennyiben a jelen lévő tisztviselő szükségesnek ítéli:

(2)   Ilyen esetekben az illetékes hatóságok mindaddig fokozott intenzitással végeznek ellenőrzéseket, amíg meg nem győződtek arról, hogy az élelmiszer-vállalkozó ismét képes irányítani a folyamatot.

(1)   A hatósági állatorvos felügyeli az állategészségügyi jelölést és az alkalmazott jelöléseket.

(2)   A hatósági állatorvos különösen is biztosítja, hogy:

(3)   Az illetékes hatóságok biztosítják az állategészségügyi jelölésre vonatkozó gyakorlati rendelkezések II. mellékletnek megfelelő alkalmazását.

(4)   Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a nyúzatlan vadakból származó húson addig nem lehet állategészségügyi jelölés, amíg valamely vadfeldolgozó létesítményben át nem esett a lebőrözés utáni, vágást vagy elejtést követő húsvizsgálaton, és emberi fogyasztásra alkalmasnak nem nyilvánították.

(1)   A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének I. részében meghatározott, a nyers tej és a kolosztrum termelésére vonatkozó egészségügyi követelmények. A hatósági állatorvos különösen a következőket ellenőrzi:

(2)   Az (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzéseket az állati és az emberi egészséggel vagy az állatjóléttel kapcsolatos uniós rendelkezések alapján végzett állatorvosi ellenőrzések alkalmával lehet végrehajtani.

(3)   Ha okkal gyanítható, hogy az (1) bekezdésben említett egészségügyi követelményeket nem tartják be, a hatósági állatorvos ellenőrzi az állatok általános egészségi állapotát.

(4)   A tej- és kolosztrumtermelő gazdaságokat az illetékes hatóságok hatósági ellenőrzésnek vetik alá annak ellenőrzése érdekében, hogy betartják-e a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének II. részében megállapított higiéniai követelményeket. Ezek az ellenőrzések vizsgálatokat és a szakmai szervezetek által végzett ellenőrzések nyomon követését tartalmazhatják. Ha megállapítást nyer, hogy a higiénia nem megfelelő, az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy megtörténnek-e a megfelelő intézkedések a helyzet orvoslására.

(1)   A nyers tej és a kolosztrum esetében az illetékes hatóságok nyomon követik a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének III. részével összhangban elvégzett ellenőrzéseket. A vizsgálat során az illetékes hatóságok az e rendelet III. mellékletében meghatározott analitikai módszereket alkalmazzák a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének III. részében a nyers tej és a kolosztrum vonatkozásában megállapított határértékeknek való megfelelés ellenőrzésére.

(2)   Ha a termelő gazdaság élelmiszer-vállalkozója az illetékes hatóságoknak küldött első értesítéstől számított három hónapon belül nem korrigálta a helyzetet a nyers tejre és a kolosztrumra vonatkozó csíraszám és/vagy a szomatikus sejtszám tekintetében, az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy:

Ezt a felfüggesztést vagy ezeket a követelményeket az illetékes hatóságok mindaddig érvényben tartják, amíg az élelmiszer-vállalkozó nem bizonyítja, hogy a nyers tej és a kolosztrum ismét megfelel a követelményeknek.

(3)   Az illetékes hatóságok az e rendelet III. mellékletében meghatározott analitikai módszereket alkalmazzák a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza II. fejezetének II. részében említett, a tejtermékekre vonatkozó pasztőrözési eljárás megfelelő alkalmazásának ellenőrzésére.

(1)   Az illetékes hatóságok megállapítják az általuk az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikkének (6) bekezdésének megfelelően osztályozott termelési és átmosó területek elhelyezkedését és határait. Ezt – adott esetben – az élelmiszer-vállalkozóval együttműködve tehetik meg.

(2)   Az illetékes hatóságok a bélsárral való szennyeződés függvényében A., B. vagy C. osztályba sorolják azokat a termelési és átmosó területeket, ahonnan engedélyezik az élő kagylók begyűjtését. Ezt – adott esetben – az élelmiszer-vállalkozóval együttműködve tehetik meg.

(3)   A termelési és átmosó területek osztályozása érdekében az illetékes hatóságok az 53., 54. és 55. cikk előírásainak való megfelelés meghatározásához az egyes termelési és átmosó területekről származó adatok mintavétele tekintetében felülvizsgálati időszakot határoznak meg.

(1)   Az illetékes hatóságok az A. osztályba sorolhatják azokat a területeket, amelyekről az élő kagylók közvetlen emberi fogyasztásra gyűjthetők be.

(2)   Az ilyen területekről begyűjtött élő kagylóknak meg kell felelniük a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakaszának V. fejezetében meghatározott, az élő kagylókra vonatkozó egészségügyi előírásoknak.

(3)   Az A. osztályba sorolt területekről származó élő kagylókból a felülvizsgálati időszak során gyűjtött minta 80 %-ában nem lehet több 230 E. coli-nál a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában.

(4)   A minta fennmaradó 20 %-ában a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában nem lehet több 700 E. coli-nál.

(5)   Az A. osztályba sorolás fenntartása érdekében a rögzített felülvizsgálati időszak során vizsgált minta értékelésekor az illetékes hatóságok vizsgálaton nyugvó kockázatértékelés alapján figyelmen kívül hagyhatják az olyan rendellenes eredményt, amelynél a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában 700-nál több E. coli található.

(1)   Az illetékes hatóságok a B. osztályba sorolhatják azokat a területeket, amelyekről élő kagyló ugyan begyűjthető, de az 53. cikkben említett egészségügyi előírások betartása érdekében csak tisztító központban való kezelést, illetve átmosást követően hozható emberi fogyasztás céljára forgalomba.

(2)   A B. osztályba tartozó területekről származó élő kagylóknál a minták 90 %-a esetében a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában nem lehet több 4 600E. coli-nál.

(3)   A minta fennmaradó 10 %-ában a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában nem lehet több 46 000E. coli-nál.

(1)   Az illetékes hatóságok a C. osztályba sorolhatják az olyan területeket, amelyekről élő kagyló begyűjthető, de az 53. cikkben említett egészségügyi előírásoknak való megfelelés érdekében csak hosszan tartó átmosást követően hozható forgalomba.

(2)   A C. osztályba tartozó területekről származó élő kagylóknál a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában nem lehet több 46 000E. coli-nál.

(1)   A termelési vagy átmosó terület osztályozását megelőzően az illetékes hatóságok egészségügyi felmérést végeznek, amely a következőket tartalmazza:

(2)   Az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő egészségügyi felmérést végeznek minden osztályozott termelési és átmosó területen, kivéve, ha azt korábban elvégezték.

(3)   Az illetékes hatóságokat más hivatalos szervek vagy élelmiszer-vállalkozók segíthetik a felmérés elvégzésével kapcsolatban az illetékes hatóságok által megállapított feltételek szerint.

(1)   Az illetékes hatóságok az V. mellékletben meghatározott analitikai módszereket alkalmazzák a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezetének 2. pontjában meghatározott határértékeknek való megfelelés ellenőrzésére, és adott esetben az élelmiszer-vállalkozók megfelelésének ellenőrzésére. Az élelmiszer-vállalkozóknak adott esetben ezeket a módszereket kell alkalmazniuk.

(2)   A 2010/63/EU irányelv 4. cikkével összhangban, lehetőség szerint az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárás helyett egy olyan, tudományos szempontból kielégítő módszert vagy vizsgálati stratégiát kell alkalmazni, amely nem igényli élő állatok felhasználását.

(3)   A 2010/63/EU irányelv 4. cikkével összhangban biológiai módszerek alkalmazása esetén figyelembe kell venni a helyettesítés, a tökéletesítés és a csökkentés elemeit.

(1)   Az 59. cikk b), c) és d) pontjában előírt ellenőrzések alkalmazásának céljára az illetékes hatóságoknak olyan mintavételi terveket kell összeállítaniuk, amelyek előírják az ilyen ellenőrzések rendszeres időközönként, vagy – ha a begyűjtési időszakok rendszertelenek – eseti alapon történő elvégzését. A mintavételi pontok földrajzi eloszlásának és a mintavétel gyakoriságának biztosítania kell, hogy a vizsgálatok eredményei az érintett osztályozott termelési és átmosó területre vonatkozásában a lehető legnagyobb mértékben reprezentatívak legyenek.

(2)   Az élő kagylók mikrobiológiai minőségének ellenőrzésére irányuló mintavételi terveknek különös figyelmet kell fordítaniuk az alábbiakra:

(3)   A toxintermelő planktonok osztályozott termelési és átmosó területek vizében, valamint a biotoxinok élő kagylókban való jelenlétének ellenőrzésére irányuló mintavételi terveknek különös figyelmet kell fordítaniuk a tengeri biotoxinokat tartalmazó planktonok jelenlétének esetleges változásaira. A mintavételnek ki kell terjednie az alábbiakra:

(4)   Az élő kagylókban lévő toxin elemzését célzó mintavétel heti gyakoriságú a begyűjtési időszakokban, kivéve, amikor:

(5)   A (4) bekezdésben említett kockázatelemzést rendszeresen át kell tekinteni az ilyen területekről származó élő kagylókban lévő toxinok kockázatának értékelése érdekében.

(6)   Ha az azonos osztályozott termelési vagy átmosó területen tenyésző fajok egy csoportja esetében ismert a toxinok felhalmozódási sebessége, azt a fajt kell indikátorfajként használni, amelynél ez a sebesség a legnagyobb. Ez lehetővé teszi a csoportban lévő minden faj felhasználását, ha az indikátorfajban a toxin szintje alacsonyabb a szabályozási határértéknél. Ha az indikátorfajban lévő toxin szintje magasabb a szabályozási határértéknél, a többi faj begyűjtése csak akkor lehetséges, ha a többi fajon végzett további elemzés azt bizonyítja, hogy a toxinszintek a határértékek alatt vannak.

(7)   A planktonok nyomon követése tekintetében a mintáknak a vízoszlopra nézve reprezentatívnak kell lennie az osztályozott termelési vagy átmosó területen és információt kell nyújtania a toxikus fajok jelenlétéről és azok populációinak tendenciáiról. Ha az esetleges toxin-felhalmozódást okozható toxikus populációk esetében bármilyen változás kimutatható, növelni kell az élő kagylók mintavételi gyakoriságát, vagy óvintézkedésként le kell zárni a területet a toxinvizsgálatok eredményeinek elkészültéig.

(8)   A vegyi szennyező anyagok jelenlétének ellenőrzését célzó mintavételi terveknek lehetővé kell tenniük a 1881/2006/EK rendeletben megállapított szintek bármilyen túllépésének kimutatását.

(1)   Ha az 59. cikk szerinti nyomon követés eredményei azt mutatják, hogy az élő kagylókra vonatkozó egészségügyi előírások nem teljesülnek, vagy az emberi egészség más módon kerülhet veszélybe, az illetékes hatóságnak le kell zárnia az érintett osztályozott termelési vagy átmosó területet, megakadályozva az élő kagylók begyűjtését. Az illetékes hatóság azonban B. vagy C. osztályba sorolhatja át a termelési vagy átmosó területet, ha az megfelel az 54. és az 55. cikkben megállapított vonatkozó kritériumoknak, és nem jelent egyéb veszélyt az emberi egészségre nézve.

(2)   Amennyiben a mikrobiológiai nyomon követés eredményei azt mutatják, hogy az 53. cikkben említett, élő kagylókra vonatkozó egészségügyi előírások nem teljesülnek, az illetékes hatóságok kockázatértékelés alapján, és csakis ideiglenes és egyszeri alapon engedélyezhetik a zárlat vagy átminősítés nélküli folyamatos begyűjtést a következő feltételek mellett:

(3)   A 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII szakaszának I. fejezetében említett kísérő nyilvántartási okmánynak tartalmaznia kell valamennyi információt a (2) bekezdés alkalmazására vonatkozóan.

(4)   Az illetékes hatóságok megállapítják azokat a feltételeket, amelyek alapján az (2) bekezdés alkalmazható annak biztosítása érdekében, hogy az érintett termelési terület továbbra is megfeleljen az 53. cikkben megállapított kritériumoknak.

(1)   Az illetékes hatóságok csak akkor nyithatják meg újra a zárt tenyésztési vagy átmosó területet, ha az élő kagylókra vonatkozó egészségügyi előírások ismét megfelelnek a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezetében foglalt vonatkozó követelményeknek, és nem jelentenek más kockázatot az emberi egészségre nézve.

(2)   Amennyiben az illetékes hatóságok egy tenyésztési vagy átmosó területet azért zártak be, mert abban a planktonok jelenléte vagy az élő kagylókban lévő toxinok szintje meghaladta a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezetének 2. pontjában a tengeri biotoxinok tekintetében megállapított határértéket, akkor a terület kizárólag akkor nyitható meg újra, ha legalább két, egymástól legalább 48 óra különbséggel elvégzett analitikai vizsgálat eredménye igazolja, hogy az értékek alul vannak a szabályozási határértéken.

(3)   Egy termelő- vagy átmosó területet újbóli megnyitására vonatkozó döntés meghozatalakor az illetékes hatóságok figyelembe vehetik a fitoplanktonok tendenciájával kapcsolatos információkat.

(4)   Ha meggyőző adatok állnak rendelkezésre az adott terület toxicitásának dinamikájáról, és naprakész adatok állnak rendelkezésre a csökkenő toxicitási tendenciákról, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy egyetlen mintavétel alapján újból megnyitják a területet, ha annak eredményei a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezetének 2. pontjában szereplő szabályozási határérték alatti értéket mutatnak.

(1)   Az illetékes hatóságok ellenőrzési rendszert hoznak létre annak biztosítására, hogy emberi egészségre káros állati eredetű termékek ne kerüljenek forgalomba. Az ellenőrzési rendszer laboratóriumi vizsgálatokat tartalmaz annak ellenőrzésére, hogy az élelmiszer-vállalkozók a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában megfelelnek-e a végtermékre– beleértve az élő kagylókra és az azokból származó termékekre – vonatkozó követelményeknek.

(2)   Ennek az ellenőrzési rendszernek adott esetben igazolnia kell, hogy a tengeri biotoxinok és a szennyező anyagok szintje nem lépi túl a biztonsági határértékeket, és hogy a puhatestűek mikrobiológiai minősége nem jelent veszélyt az emberi egészségre.

(1)   Az illetékes hatóságok azonnal eljárnak, ha egy termelési területet be kell zárni, át kell sorolni, vagy újra meg lehet nyitni, vagy ha az élő kagylók a 62. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések hatálya alá tartoznak.

(2)   A termelési területek 52., 62. és 63. cikkel összhangban történő osztályozásával, átsorolásával, megnyitásával vagy bezárásával kapcsolatos döntéshozatal során az illetékes hatóságok csak akkor vehetik figyelembe az élelmiszer-vállalkozók vagy az élelmiszer-vállalkozókat képviselő szervezetek által végzett ellenőrzések eredményeit, ha az elemzést végző laboratórium az illetékes hatóságok által lett kijelölve, és a mintavétel és az elemzés az illetékes hatóságok és az érintett élelmiszer-vállalkozók vagy szervezetek által közösen elfogadott protokollal összhangban történik.

(1)   Az illetékes hatóságok hatósági ellenőrzéseket végeznek a hajókon, amikor azok kikötnek egy tagállam kikötőjében. Ezek az ellenőrzések, az EU kikötőiben halászati termékeket kirakodó valamennyi hajóra vonatkoznak, lobogóra való tekintet nélkül.

(2)   A lobogó szerinti állam illetékes hatóságai a lobogójuk alatt közlekedő hajók tekintetében hatósági ellenőrzéseket végezhetnek, amíg a hajó a tengeren vagy egy másik tagállam vagy harmadik ország kikötőjében tartózkodik.

(1)   A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő feldolgozó-, fagyasztó- vagy hűtőhajónak a hajó engedélyezését célzó ellenőrzése esetén a hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai az (EU) 2017/625 rendelet 148. cikke követelményeinek megfelelően hatósági ellenőrzéseket végeznek, különös tekintettel a 148. cikk (4) bekezdésében említett határidőkre. Szükség esetén átvizsgálhatják a hajót, amíg az a tengeren vagy egy másik tagállam vagy harmadik ország kikötőjében tartózkodik.

(2)   Amennyiben a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai a hajónak a (EU) 2017/625 rendelet 148. cikkének megfelelően feltételes engedélyt adtak, engedélyezhetik egy másik tagállam vagy egy harmadik ország illetékes hatóságai számára, hogy nyomonkövetési ellenőrzéseket végezzenek a teljes jóváhagyás megadása, a feltételekhez kötött jóváhagyás meghosszabbítása vagy a jóváhagyás felülvizsgálat alatt tartása céljából, feltéve, hogy harmadik ország esetében ez az ország szerepel azon harmadik országok jegyzékén, amelyekből az (EU) 2017/625 rendelet 127. cikke alapján engedélyezett a halászati termékek behozatala. Szükség esetén az említett illetékes hatóságok átvizsgálhatják a hajót, amíg az a tengeren vagy egy másik tagállam vagy harmadik ország kikötőjében tartózkodik.

(3)   Ha valamely tagállam illetékes hatósága engedélyezi valamely másik tagállam vagy valamely harmadik ország illetékes hatósága számára, hogy a nevében vizsgálatot végezzen e cikknek megfelelően, a két illetékes hatóságnak meg kell állapodnia az ilyen vizsgálatokra vonatkozó feltételekről. E feltételeknek különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul jelentést kapjanak a vizsgálatok eredményeiről és arról, ha a szabályoknak való meg nem felelés gyanúja merülne fel, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket.

(1)   A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók által az (EU) 2017/625 rendelet 126. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt jegyzéken szereplő harmadik országokban kifogott, tárolással vagy tárolás nélkül kirakodott, emberi fogyasztásra szánt halászati termékeket valamely más közlekedési eszközzel az Unióba való beléptetésük előtt az adott harmadik ország illetékes hatóságai által kiállított egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie, amelyet az (EU) 2019/628 végrehajtási rendelet III. melléklete II. részének B. fejezetében meghatározott állategészségügyi bizonyítványmintának megfelelően kell kitölteni.

(2)   Amennyiben az első bekezdésben említett halászati termékeket az ugyanazon bekezdésben említett harmadik országban lévő tárolólétesítményben rakodják ki vagy oda szállítják, a tárolólétesítménynek szerepelnie kell az (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkében előírt jegyzéken.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett halászati termékeket egy harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajóra rakodták, a szóban forgó harmadik országnak szerepelnie kell egy,az (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikke szerinti jegyzéken és a hajónak szerepelnie kell az (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkében előírt jegyzéken.

(4)   A konténeres halászati termékeket szállító konténerhajókra e követelmények nem vonatkoznak.