12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/190

(1)

A pénzügyi válság rávilágított, hogy hiányoznak a megfelelő uniós szintű eszközök az instabil vagy csődhelyzetbe került hitelintézetek és befektetési vállalkozások (az intézmények) hatékony kezelésére. Ilyen eszközökre különösen a fizetésképtelenség megelőzése vagy – annak bekövetkezése esetén – a negatív következmények minimalizálása érdekében van szükség, ami az érintett intézmény rendszerszintű jelentőségű funkcióinak megőrzésével érhető el. A válság során ezek a kihívások jelentős kényszerítő erővel bírtak abban a döntésben, hogy a tagállamok megmentsék az adófizetők pénzét használó intézményeket. A hiteles helyreállítási és szanálási keretrendszer célkitűzése az, hogy a lehető legnagyobb mértékben szükségtelenné tegye az ilyen fellépéseket.

(2)

A pénzügyi válság rendszerszintű méreteket öltött abban az értelemben, hogy érintette az hitelintézetek nagy hányadának finanszírozáshoz való hozzáférését. A teljes gazdaságra nézve következményekkel járó csőd elkerülése érdekében az ilyen válság rendezéséhez az egyébként fizetőképes hitelintézetek egyenlő feltételek melletti finanszírozáshoz jutásának biztosítására irányuló intézkedések szükségesek. Ilyen intézkedés a központi bankok által nyújtott likviditási támogatás, valamint a fizetőképes hitelintézetek által kibocsátott értékpapírokra a tagállamok által nyújtott garancia.

(3)

Az uniós pénzügyi piacok jelentős mértékben integrálódtak, és egymással szorosan összefonódtak – számos intézmény jelentős mértékben folytat az országhatárokon átnyúló tevékenységet. Egy határokon átnyúló intézmény csődje valószínűleg mindazon tagállamok pénzügyi piacainak stabilitását érinti, ahol az adott hitelintézet működik. Amennyiben a tagállamok nem tudnak ellenőrzést szerezni egy fizetésképtelen intézmény felett, és nem tudják azt olyan módon szanálni, hogy hatékonyan akadályozzák meg a nagyobb mértékű, rendszerszintű kárt, ez veszélyeztetheti a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat és a belső piac hitelességét a pénzügyi szolgáltatások terén. A pénzügyi piacok stabilitása ezért a belső piac kialakításának és működésének elengedhetetlen feltétele.

(4)

Az intézmények szanálására vonatkozó eljárások jelenleg uniós szinten nem harmonizáltak. Néhány tagállam ugyanazokat az eljárásokat alkalmazza az intézményekre, mint a többi fizetésképtelen vállalkozásra – egyes esetekben az intézményekre szabva azokat. Jelentős anyagi jogi és eljárásjogi különbségek vannak a tagállamokban az intézmények fizetésképtelenségére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések között. Ezenkívül a pénzügyi válság nyomán világossá vált, hogy a vállalatokra vonatkozó általános fizetésképtelenségi eljárások nem mindig megfelelőek az intézmények esetében, mert nem mindig teszik lehetővé a gyors beavatkozást, az intézmények kritikus funkciói folytonosságának fenntartását és a pénzügyi stabilitás megőrzését.

(5)

Ezért olyan rendszerre van szükség, amely az instabil vagy csődhelyzetben lévő intézmények tekintetében megfelelően korai és gyors beavatkozáshoz szükséges eszközkészlettel látja el a hatóságokat, biztosítandó azt, hogy az intézmény folyamatosan elláthassa kritikus pénzügyi és gazdasági funkcióit, hogy a minimumra csökkenjen az intézmény csődjének a gazdaságra és a pénzügyi rendszerre gyakorolt hatása. A rendszernek továbbá biztosítania kell, hogy először a részvényesek viseljék a veszteségeket, a részvényeseket követően pedig a hitelezők, feltéve, hogy – az ezen irányelvben meghatározott „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel összhangban – a hitelezők egyike sem viselhet nagyobb veszteséget, mint amelyet a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében viselt volna. Az új hatáskörök segítségével a hatóságok többek között fenntarthatják a betétekhez és fizetési műveletekhez való folyamatos hozzáférést, adott esetben értékesíthetik az intézmény életképes részeit, továbbá méltányos és kiszámítható módon oszthatják meg a veszteségeket. Ezek a célkitűzések segítséget nyújtanak a pénzügyi piacok destabilizálásának kivédésében, és csökkentik az adófizetőket érintő költségeket.

(6)

A szabályozási keretrendszer folyamatban lévő felülvizsgálatának – különösen a tőke és a likviditási tartalékok megerősítésének és a makroprudenciális politikák eszközei javításának – csökkentenie kellene a jövőbeli válságok bekövetkezésének valószínűségét, és meg kellene erősítenie az intézmények – akár rendszerszintű zavarok, akár a kifejezetten egyes intézményeket érintő események következtében fellépő – stresszel szembeni ellenálló képességét. Nem lehetséges azonban olyan szabályozási és felügyeleti keretrendszert kialakítani, amely megakadályozná, hogy ezen intézmények valaha is nehéz helyzetbe kerüljenek. A tagállamoknak ezért felkészülteknek kell lenniük, és megfelelő helyreállítási és szanálási eszközökkel kell rendelkezniük a rendszerszintű válságok és az egyes intézményeknél bekövetkezett csődök kezelésére. Ezen eszközök közé tartoznak azok, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy hatékonyan tudják kezelni a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézmények problémáját.

(7)

E hatáskörök gyakorlása és az intézkedések meghozatala során figyelembe kell venni a csőd bekövetkezésének körülményeit. Ha a probléma egy adott intézmény tekintetében merül fel, és a pénzügyi rendszer többi részét nem érinti, a hatóságok anélkül gyakorolhatják szanálási jogkörüket, hogy a dominóhatás miatt túlzottan aggódniuk kellene. Sérülékeny környezetben azonban fokozott gondossággal kell eljárni a pénzügyi piacok megingásának elkerülése érdekében.

(8)

Működő vállalkozásként fenntartott intézmények szanálása – végső esetben – állami pénzügyi stabilizációs eszközök – ideértve az ideiglenes állami tulajdonba vételt – alkalmazását is szükségessé teheti. Elengedhetetlen ezért a szanálási hatáskörök és a szanálásra vonatkozó finanszírozási rendszerek olyan módon történő kialakítása, hogy a hatóságok által biztonságos állapotba hozott intézmények szerkezetátalakításából származó esetleges nyereség kedvezményezettjei az adófizetők legyenek. A felelősséget és kockázatvállalást jutalmazni kell.

(9)

Egyes tagállamok már bevezettek a csődhelyzetben lévő intézmények szanálására irányuló, új jogszabályokon nyugvó eszközöket, mások pedig jelezték, hogy szándékukban áll bevezetni ilyeneket, amennyiben uniós szinten nem kerül sor hasonlók elfogadására. Az a tény, hogy az intézmények szanálására vonatkozó feltételek, hatáskörök és eljárások nem egységesek, valószínűleg akadályozza a belső piac zökkenőmentes működését és a nemzeti hatóságok közötti együttműködést a csődhelyzetben lévő, határokon átnyúló tevékenységű intézménycsoportok kezelése terén. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a különböző megközelítések következtében a nemzeti hatóságok az intézmények szanálása tekintetében nem ugyanolyan mértékű ellenőrzési jogkörrel vagy lehetőséggel rendelkeznek. A szanálási rendszerekben meglévő különbségek továbbá az egyes tagállamokban eltérően érinthetik az intézményi finanszírozási költségeket, és az intézmények közötti verseny torzulását eredményezhetik. A hatékony szanálási rendszer minden tagállamban történő megteremtésére annak biztosítása érdekében van szükség, hogy az intézményeket belső piaci letelepedési joguk gyakorlásában ne akadályozhassa az, hogy a székhelyük szerinti tagállam milyen mértékben képes pénzügyileg kezelni az adott intézmény csődjét.

(10)

Az említett akadályokat meg kell szüntetni, és szabályokat kell alkotni annak érdekében, hogy a belső piaci rendelkezések ne kerüljenek veszélybe. Ebből a célból az intézmények szanálására vonatkozó szabályokra közös harmonizációs minimumszabályokat kell megállapítani.

(11)

A pénzügyi szolgáltatások területén meglévő uniós jogszabályokkal való összhang, valamint az intézmények körében a lehető legmagasabb szintű pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében a szanálási rendszert alkalmazni kell az intézményekre, összhangban az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott prudenciális követelményekkel. A rendszert ezenkívül a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott pénzügyi holding társaságokra és vegyes pénzügyi holding társaságokra, valamint a vegyes tevékenységű holding társaságokra és pénzügyi vállalkozásokra is alkalmazni kell, ha az utóbbi egy intézmény vagy egy pénzügyi holding társaság, egy vegyes pénzügyi holding társaság vagy egy vegyes tevékenységű holding társaság leányvállalatai és az anyavállalat összevont alapú felügyelete alá tartoznak. A válság megmutatta, hogy egy csoporthoz tartozó vállalkozás fizetésképtelensége gyorsan kihat az egész csoport fizetőképességére, azaz rendszerszintű következményekkel jár. Ezért a hatóságoknak az ilyen vállalkozások tekintetében hatékony eszközökkel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy megakadályozzák a hatás továbbterjedését, és a csoport egészére vonatkozóan egységes szanálási rendszert hozzanak létre, hiszen a csoporthoz tartozó vállalkozás fizetésképtelensége gyorsan az egész csoport fizetőképességére is kihathat.

(12)

A szabályozási keret következetességének biztosítása érdekében a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) meghatározott központi szerződő felekkel és az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról szóló jövőbeni európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott központi értéktárakkal az ezen szervezetek helyreállítási és szanálási keretrendszerét létrehozó külön jogalkotási kezdeményezés foglalkozhatna.

(13)

Az ezen irányelv által biztosított szanálási eszközök és hatáskörök csorbíthatják a részvényesek és a hitelezők jogait. Különösen a hatóságok azon hatásköre érinti a részvényesek tulajdonjogát, hogy a hatóság a részvényesek hozzájárulása nélkül átruházhatja az intézmény részvényeit vagy eszközeinek egészét, illetve azok egy részét magánszektorbeli vásárlóra. Ezenkívül az a hatáskör is érintheti a hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, hogy a hatóságok – olyan célok alapján, mint a szolgáltatások folyamatosságának biztosítása és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások kiküszöbölése – eldönthetik, hogy egy csődhelyzetben lévő intézménynek mely kötelezettségeit kell átadni. Ennek megfelelően szanálási intézkedés csak akkor hozható, ha az a közérdek érdekében szükséges, és a részvényesek és a hitelezők jogaiba való, a szanálási intézkedésből eredő bármilyen beavatkozásnak összhangban kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a Charta). Amennyiben az azonos osztályba tartozó hitelezőket a szanálási intézkedés keretében másként kezelik, e különbségtételeknek a közérdek szempontjából indokoltaknak és a vonatkozó kockázattal arányosaknak kell lenniük, és az intézkedések sem közvetlenül sem közvetve nem alkalmazhatnak állampolgárság szerinti megkülönböztetést.

(14)

A hatóságoknak a helyreállítási és a szanálási tervek összefüggésében és az őket megillető különböző hatáskörök és a rendelkezésükre álló eszközök alkalmazása során figyelembe kell venniük az intézmények tevékenységének jellegét, részvényesi struktúráját, jogi formáját, kockázati profilját, méretét, jogállását és más intézményekkel vagy a pénzügyi rendszer egészével való összefonódottságát, tevékenységeinek kiterjedését és összetettségét, intézményvédelmi rendszerben vagy más kölcsönös szolidaritási rendszerekben való tagságát, hogy végez-e befektetési szolgáltatást vagy tevékenységet, valamint hogy csődje és azt követő, rendes fizetésképtelenségi eljárással történő felszámolása valószínűsíthetően jelentős negatív hatással járna-e a pénzügyi piacokra, más intézményekre, a finanszírozási feltételekre, illetve a gazdaság egészére, biztosítva a rendszer megfelelő és arányos módon történő alkalmazását, valamint a helyreállítási és szanálási tervek készítésére vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatos adminisztratív terhek minimalizálását. Bár a rendszerszintű jelentőséggel bíró intézmények számára az ezen irányelvben és a mellékletében foglalt tartalom és információk minimumszabályokat írnak elő, a hatóságok az egyes intézmények tekintetében alkalmazhatnak ettől eltérő vagy jelentős mértékben csökkentett helyreállítási és szanálási tervezési és tájékoztatási követelményeket, valamint az információk aktualizálására vonatkozóan egy évnél ritkább időszakot. Kevéssé összekapcsolt és kevéssé összetett kis intézmények esetében a helyreállítási tervet néhány alapvető, a terv struktúrájára, valamint a helyreállítási intézkedésekkel és a helyreállítási intézkedési lehetőségekkel kapcsolatos feltételekre vonatkozó információra lehetne korlátozni. Amennyiben egy intézmény fizetésképtelenné válását engedélyeznék, csökkentett szanálási tervet lehetne alkalmazni. A rendszert továbbá úgy kell alkalmazni, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe. Különösen szélesebb körű problémák esetén, vagy akkor, ha számos intézmény ellenálló képességét illetően kétségek merülnek fel, elengedhetetlen, hogy a hatóságok fontolóra vegyék az egyes intézmények tekintetében hozott intézkedések dominóhatásának kockázatát.

(15)

Az intézkedések kellő gyorsaságának biztosítása, a gazdasági szereplőktől való függetlenség garantálása és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében a tagállamoknak közigazgatási hatóságokat és közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságokat kell kijelölniük az ezen irányelv szerinti szanálással kapcsolatos feladatok és kötelezettségek elvégzésére. A tagállamok kötelesek elegendő forrást biztosítani a szanálási hatóságok részére. A közigazgatási hatóságok kijelölése nem zárhatja ki a szanálási hatóság hatáskörének átruházását. Nem szükséges azonban pontosan előírni azt, hogy a tagállamoknak mely hatóságot vagy hatóságokat kell szanálási hatóságként kijelölniük. Bár e szempont harmonizálása elősegíthetné a koordinációt, jelentősen beleavatkozna a tagállamok alkotmányos és államigazgatási rendszerébe. Kevésbé beavatkozó rendelkezéssel is elérhető a megfelelő mértékű koordináció: az intézmények szanálásában részt vevő valamennyi nemzeti hatóságnak szanálási kollégiumokban kell képviseltetnie magát, olyan testületekben, amelyekben a határokon átnyúló vagy uniós szintű koordináció zajlik. A tagállamok számára tehát szabadságot kell biztosítani annak megválasztásában, hogy mely hatóságok feladatkörébe utalják az ezen irányelvben foglalt szanálási eszközök alkalmazását, illetve hatáskörök gyakorlását. Amennyiben a tagállamok az intézmények prudenciális felügyeletéért felelős hatóságokat (illetékes hatóság) jelölik ki szanálási hatóságként, megfelelő strukturális intézkedéseket kell bevezetni a felügyeleti és szanálási funkciók elkülönítésére. Az elkülönítés nem gátolhatja meg a szanálási funkciót abban, hogy hozzáférjen a felügyeleti funkció rendelkezésére álló információkhoz.

(16)

Figyelemmel azokra a következményekre, amelyeket egy intézmény csődje egy tagállam pénzügyi rendszerére és gazdaságára gyakorolhat, valamint arra a tényre, hogy egy válság rendezéséhez állami források igénybevételére is szükség lehet, a tagállamok pénzügyminisztériumát vagy más érintett minisztériumaikat már korai stádiumban szorosan be kell vonni a válságkezelés és -rendezés folyamatába.

(17)

Az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató intézmények vagy csoporthoz tartozó vállalkozások eredményes szanálása az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok felügyeleti és szanálási kollégiumokban megvalósuló együttműködését teszi szükségessé az irányelv által lefedett folyamat minden szakaszában, a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásától kezdve az egyes intézmények tényleges szanálásáig. Amennyiben az intézményekkel kapcsolatban ezen irányelvvel összhangban meghozandó döntések tekintetében a nemzeti hatóságok között nézeteltérés merül fel, az ezen irányelvben meghatározott esetekben végső soron az 1093/2010EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) (EBH) kell közvetítő szerepet játszania. Egyes esetekben ez az irányelv az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH általi kötelező erejű közvetítést ír elő. Ez a kötelező erejű közvetítés nem akadályozza meg, hogy az EBH más esetekben nem kötelező erejű közvetítést végezzen az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkével összhangban.

(18)

Az Unió-szerte működő intézmények vagy csoportok szanálásakor a meghozott döntések során törekedni kell továbbá a pénzügyi stabilitás megőrzésére, és a gazdasági és társadalmi hatások minimalizálására azokban a tagállamokban, ahol az intézmény vagy csoport működik.

(19)

A csődhelyzetben lévő intézmények eredményes kezelése érdekében a hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy előkészítő és megelőző intézkedéseket rendeljenek el.

(20)

Az EBH hatásköreinek és feladatainak ezen irányelvben javasolt bővítésére tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell a megfelelő emberi és pénzügyi források késedelem nélkül rendelkezésre állásáról. E célból a költségvetésének kidolgozására, végrehajtására és ellenőrzésére vonatkozó, az 1093/2010/EU rendelet 63. és 64. cikkében meghatározott eljárás során megfelelően figyelembe kell venni ezeket a feladatköröket. Az Európai Parlament és a Tanács biztosítja a lehető legjobb hatékonysági normák megvalósítását.

(21)

Elengedhetetlen, hogy az intézmények készítsenek a pénzügyi helyzetükben bekövetkezett jelentős romlás esetén a pénzügyi helyzetük helyreállítása céljából meghozandó intézkedéseket tartalmazó helyreállítási tervet, és rendszeresen aktualizálják azt. E terveknek részleteseknek kell lenniük, és különféle súlyosságú helyzetekre kidolgozott forgatókönyvek esetén alkalmazandó, reális feltételezéseken kell alapulniuk. A helyreállítási terv készítésére vonatkozó követelményt azonban arányosan, az intézmény vagy csoport rendszerszintű jelentőségének és – többek között kölcsönös garanciarendszerek révén megvalósuló – összefonódottságának megfelelően kell alkalmazni. Ennek megfelelően az előírt tartalom összeállítása során figyelembe kell venni az intézmény finanszírozási forrásait – beleértve a kölcsönös garancialapokat vagy kötelezettségeket – és azt, hogy milyen mértékű csoportszintű támogatás lesz hitelt érdemlően elérhető. Az intézmények számára elő kell írni, hogy teljes körű értékelés céljából nyújtsák be tervüket az illetékes hatóságokhoz; az értékelésnek ki kell terjednie arra is, hogy a terv átfogó-e, és rövid időn belül helyre tudja-e állítani az intézmény életképességét akár súlyos pénzügyi stresszhelyzetben is.

(22)

A helyreállítási terveknek tartalmazniuk kell különösen a korai beavatkozás feltételeinek kimerítése esetén az intézmény vezetősége által meghozható lehetséges intézkedéseket.

(23)

Annak meghatározásakor, hogy egy magánszektorbeli intézkedéssel ésszerű időn belül megelőzhető lenne-e az intézmény csődje, az érintett hatóságnak figyelembe kell vennie az illetékes hatóság által előre megállapított határidőn belül alkalmazott korai beavatkozási intézkedések hatékonyságát. Csoportszintű helyreállítási tervek esetén a tervek kidolgozása során figyelembe kell venni a helyreállítási intézkedések lehetséges hatását az összes olyan tagállamra, ahol a csoport működik.

(24)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy amennyiben valamely intézmény nem nyújt be megfelelő helyreállítási tervet, kötelezzék az intézményt a terv lényegi hiányosságainak megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére. Ez a követelmény sértheti a vállalkozás szabadságának a Charta 16. cikkében szavatolt elvét. Ezen alapjog korlátozása mindamellett szükséges a pénzügyi stabilitás célkitűzésének elérése érdekében. Konkrétabban, e korlátozásra az intézmények működésének megerősítése és annak elkerülése érdekében van szükség, hogy az intézmények túlzott mértékben növekedjenek, vagy túlzott kockázatokat vállaljanak úgy, hogy közben nem képesek a visszaesések és veszteségek elviselésére vagy tőkehelyzetük helyreállítására. A korlátozás arányos, mivel a hiányosságok kezeléséhez szükséges mértékű megelőző intézkedést tesz lehetővé, és ezért megfelel a Charta 52. cikkében foglaltaknak.

(25)

A szanálás megtervezése a hatékony szanálás elengedhetetlen eleme. A hatóságoknak minden szükséges információval rendelkezniük kell ahhoz, hogy meghatározzák a kritikus funkciókat, és biztosítsák azok folytonosságát. A szanálási terv tartalmának azonban az intézmény vagy csoport rendszerszintű jelentőségével arányosnak kell lennie.

(26)

Mivel az intézmény kivételes tudással rendelkezik saját működéséről és az abból eredő esetleges problémákról, a szanálási terveket a szanálási hatóságoknak többek között az érintett intézmények által szolgáltatott információk alapján kell kidolgozniuk.

(27)

Az arányosság elvének való megfelelés és a túlzott adminisztratív terhek elkerülése érdekében bizonyos, ezen irányelvben meghatározott esetekben lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok és adott esetben a szanálási hatóságok eseti alapon eltekinthessenek a helyreállítási és szanálási tervek készítésére vonatkozó követelmény alkalmazásától. Az ilyen esetek közé tartoznak a valamely központi szervhez kapcsolódó intézmények, amelyek a 2013/36/EU irányelv 21. cikkével összhangban teljesen vagy részben mentesülnek a nemzeti jogban előírt prudenciális követelmények alól, valamint azon intézmények, amelyek az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésével összhangban valamely intézményvédelmi rendszer tagjai. A fenti esetek mindegyikében az ezen irányelvben meghatározott feltételek mellett adható mentesség.

(28)

Ezen irányelv alkalmazásában a valamely központi szervhez kapcsolódó intézmények tőkeszerkezetére tekintettel ezen intézmények nem kötelezhetők intézményi szinten külön helyreállítási vagy szanálási tervet készíteni kizárólag amiatt, hogy a központi szerv, amelyhez kapcsolódnak, az Európai Központi Bank közvetlen felügyelete alatt áll.

(29)

A szanálási hatóságoknak – az érintett szanálási hatóság által elvégzett szanálhatósági értékelés alapján – hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy közvetlenül vagy az illetékes hatóság révén közvetetten az intézmények vagy csoportok struktúrájában és szerkezetében változtatásokat írjanak elő annak érdekében, hogy – amennyiben szükségesnek és arányosnak tűnik – intézkedéseket hozzanak a szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazásának gyakorlati és jelentős akadályainak kiküszöbölésére, és biztosítsák az érintett vállalkozások szanálhatóságát. Mivel potenciálisan minden intézmény rendszerszintű kockázatot hordoz, a pénzügyi stabilitás érdekében elengedhetetlen, hogy a hatóságok bármely intézményt szanálhassanak. Annak érdekében, hogy ne csorbuljon a vállalkozás szabadságának az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkében rögzített joga, a hatóságok beavatkozási lehetőségét az intézmény szerkezetének és működésének kizárólag a szanálhatóság javítása céljából történő egyszerűsítése érdekében szükséges lépések megtételére kell korlátozni. Emellett, az e cél érdekében bevezetett intézkedéseknek minden esetben összhangban kell lenniük az uniós joggal. Az intézkedések sem közvetlenül, sem közvetve nem alkalmazhatnak állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetést; és azokat a pénzügyi stabilitásra vonatkozó nyomós közérdeknek kell indokolnia. Ezenkívül az intézkedések nem léphetik túl a célok eléréséhez szükséges minimális mértéket. Amikor meghatározzák a meghozandó intézkedéseket, a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület figyelmeztetéseit és ajánlásait.

(30)

Az intézmény vagy csoport szanálhatóságával szembeni akadályok kezelésére vagy kiküszöbölésére tervezett intézkedések nem akadályozhatják meg, hogy az intézmények éljenek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) számukra biztosított letelepedési joggal.

(31)

A helyreállítási és szanálási tervek nem számolhatnak rendkívüli állami pénzügyi támogatással, és nem tehetik ki az adófizetőket veszteség kockázatának.

(32)

A helyreállítási és szanálási tervek ezen irányelvben meghatározott csoportos kezelése az összevont alapon felügyelt valamennyi intézménycsoport esetében alkalmazandó, beleértve azon csoportokat is, amelyek vállalkozásait az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (10) 22. cikkének (7) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz. A helyreállítási és szanálási terveknek figyelembe kell venniük az adott csoport pénzügyi, technikai és üzleti szerkezetét. Amennyiben egyedi helyreállítási és szanálási terveket készítenek a csoport részét képező intézményeknek, az érintett hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy e terveket lehetőség szerint összhangba hozzák a csoport többi tagjának helyreállítási és szanálási terveivel.

(33)

Általános szabályként kell előírni, hogy a csoportszintű helyreállítási és szanálási terveket a csoport egészére vonatkozóan kell elkészíteni, és abban meg kell határozni az anyaintézmény és a csoporthoz tartozó egyes leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedéseket. A szanálási kollégiumban eljáró érintett hatóságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy együttes határozatot hozzanak az említett tervek értékeléséréről és elfogadásáról. Mindazonáltal olyan konkrét esetekben, amikor egyéni helyreállítási tervet vagy egyéni szanálási tervet készítettek, az összevont felügyeletet ellátó hatóság által értékelt csoportszintű helyreállítási terv hatálya, illetve azon csoportszintű szanálási terv hatálya, amelyről a csoportszintű szanálási hatóság határozatot hozott, nem terjedhet ki a csoporthoz tartozó azon szervezetekre, amelyekre vonatkozóan az érintett hatóságok egyéni terveket értékeltek vagy készítettek.

(34)

Csoportszintű szanálási tervek esetén a tervek kidolgozása során külön figyelembe kell venni a szanálási tevékenységek lehetséges hatását az összes tagállamban, ahol a csoport működik. A terv kidolgozásába be kell vonni azon tagállamok szanálási hatóságait, amelyekben a csoport leányvállalatokkal rendelkezik.

(35)

A helyreállítási és szanálási terveknek tartalmazniuk kell azokat az eljárásokat, amelyek keretében adott esetben tájékoztatják a munkavállalók képviselőit, illetve konzultálnak velük a helyreállítási és szanálási folyamat során. E tekintetben adott esetben tiszteletben kell tartani a kollektív szerződéseket vagy egyéb, a szociális partnerek, valamint a szakszervezetek és munkavállalói képviseletek vállalati szerkezetátalakítási folyamatba való bevonására vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok által előírt rendelkezéseket.

(36)

Tekintettel arra, hogy érzékeny információkat tartalmaznak, a helyreállítási és szanálási tervekben szereplő bizalmas információk vonatkozásában be kell tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott titoktartási előírásokat.

(37)

Az illetékes hatóságok a helyreállítási terveket és azok változtatásait továbbítják az érintett szanálási hatóságoknak, azok pedig továbbítják a szanálási terveket és azok változtatásait az előbbieknek, hogy minden érintett szanálási hatóság folyamatosan és teljes körűen tájékoztatva legyen.

(38)

A határokon átnyúló tevékenységű csoporton belüli egyik szervezet által az ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezetnek nyújtott pénzügyi támogatást néhány tagállamban jelenleg a nemzeti jogszabályok több rendelkezése korlátozza. Ezeket a rendelkezéseket az egyes szervezetek hitelezőinek és részvényeseinek védelmére alkották. E rendelkezések nem veszik azonban figyelembe az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek egymástól való függését. Indokolt ezért rögzíteni, hogy a csoport egésze pénzügyi stabilitásának biztosítása céljából milyen feltételek mellett átadható a pénzügyi támogatás a határokon átnyúló tevékenységű intézménycsoportokhoz tartozó vállalkozások között anélkül, hogy ezzel veszélybe sodornák a támogatást nyújtó, a csoporthoz tartozó szervezet likviditását vagy fizetőképességét. A csoport tagjai közötti támogatásnak önkéntesnek kell lennie, és megfelelő biztosítékoknak kell rá vonatkozniuk. Indokolt, hogy a letelepedés jogának gyakorlását a tagállamok ne tegyék se közvetve, se közvetlenül függővé pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló megállapodás létezésétől. Az ezen irányelvben foglalt, a csoporton belüli pénzügyi támogatásra vonatkozó rendelkezések nem érintik az intézmények közötti szerződéses vagy jogszabályban előírt, a felelősségről szóló megállapodásokat, amelyek keresztgaranciák és hasonló rendszerek révén védik a részt vevő intézményeket. Ha az illetékes hatóság korlátozza vagy megtiltja a csoporton belüli pénzügyi támogatás nyújtását, és ha a csoportszintű helyreállítási terv hivatkozik a csoporton belüli pénzügyi támogatásra, e korlátozást vagy tiltást a helyreállítási terv felülvizsgálatához szükséges lényeges változásnak kell tekinteni.

(39)

Az ezen irányelv szerinti helyreállítási és korai beavatkozási szakaszokban a részvényeseknek meg kell tartaniuk az intézményért és annak irányításáért viselt korlátlan felelősséget, kivéve, ha az illetékes hatóság ügyvivő vagyonfelügyelőt nevez ki. E felelősségük az intézmény szanálásának megkezdésekor megszűnik.

(40)

A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében fontos, hogy az illetékes hatóságok azelőtt tudják orvosolni egy intézmény pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, hogy az intézmény elérne egy olyan pontot, amikor a hatóságoknak már nincs más választásuk, mint a szanálás. Ezért az illetékes hatóságoknak korai beavatkozási hatásköröket kell biztosítani, beleértve azt is, hogy ügyvivőt vagyonfelügyelőt nevezhessenek ki, akár az intézmény vezető testületének és felső vezetésének leváltása céljából, akár azért, hogy ideiglenesen együttműködjön az intézmény vezető testületével és felső vezetésével. Az ügyvivő vagyonfelügyelő feladata az intézmény pénzügyi helyzetének stabilizálásához szükséges megoldások megvalósítása érdekében ráruházott hatáskörök gyakorlása. A rendkívüli ügyvezető kinevezése mindamellett nem érintheti indokolatlanul hátrányosan sem a részvényesek vagy tulajdonosok jogait, sem az uniós jog vagy a nemzeti társasági jog alapján biztosított eljárási kötelezettségek teljesítését, és annak tiszteletben kell tartania az Unió vagy a tagállamok befektetésvédelemmel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit. A korai beavatkozási hatáskörök közé tartoznak a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben már meghatározott, korai beavatkozásnak nem minősülő körülmények esetére megállapított hatáskörök, valamint az intézmény pénzügyi stabilitásának helyreállításához szükségesnek minősülő egyéb hatáskörök is.

(41)

A szanálást szabályozó rendszernek lehetővé kell tennie, hogy a szanálás időben, még a pénzügyi vállalkozás mérleg szerinti fizetőképtelenné válását és tőkéjének teljes elvesztését megelőzően megkezdődhessen. A szanálást akkor kell megindítani, amikor egy illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően megállapítja, hogy az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és az ezen irányelvben meghatározott alternatív intézkedésekkel ésszerű időn belül megakadályozható lenne a csőd. Kivételes esetben a tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságon kívül a szanálási hatóság is megállapíthatja – az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően –, hogy az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik. Önmagában az a tény, hogy egy intézmény nem teljesíti az engedélyezési követelményeket, nem indokolhatja a szanálás elrendelését, különösen akkor nem, ha az intézmény még életképes, vagy valószínűleg az. Valamely intézmény akkor tekintendő fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézménynek, ha megsértette vagy a közeljövőben valószínűsíthetően megsérti a tevékenységi engedélyének feltételét képező követelményeket, ha az intézmény eszközei kevesebbek, vagy a közeljövőben valószínűsíthetően kevesebbek lesznek a forrásainál, ha az intézmény nem tudja, vagy a közeljövőben valószínűsíthetően nem fogja tudni megfizetni az esedékessé váló tartozásait, vagy ha az intézmény rendkívüli állami pénzügyi támogatásra szorul, kivéve az ezen irányelvben meghatározott különleges körülményeket. Önmagában az a tény, hogy valamely intézmény központi banki sürgősségi likviditási támogatásra szorul, nem jelenthet olyan körülményt, amely elégségesen bizonyítja, hogy az intézmény nem tudja, vagy a közeljövőben nem fogja tudni kifizetni kötelezettségeit azok esedékessé válásakor.

Amennyiben valamely állam nyújt garanciát részvényeknek nem minősülő újonnan kibocsátott kötelezettségekre, az eszközhöz folyamodó intézmény az állami támogatásra vonatkozó keretrendszer hatálya alá tartozik. A pénzügyi stabilitás megőrzése és különösen annak rendszerszintű likviditáshiány esetében történő megőrzése érdekében a központi banki likviditási eszközökhöz vagy az újonnan kibocsátott kötelezettségekhez kapcsolódó – valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavarok orvoslására irányuló – állami garancia bizonyos feltételek teljesülése esetén nem vonhatja maga után a szanálási eljárás megindítását. E feltételek szerint az állami garanciát az állami támogatási rendszerben jóvá kell hagyni, az nem képezheti egy nagyobb segélycsomag részét, és a garanciaintézkedéseknek időben szigorúan limitáltnak kell lenniük. A tagállamoknak tilos a tőkekövetelésekért garanciát vállalniuk. Garancia nyújtása esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmény megfelelően ellentételezze a garanciát. Ezenfelül a rendkívüli állami pénzügyi támogatás nyújtása nem vezethet szanáláshoz akkor, ha egy tagállam megelőző intézkedésként részesedést szerez egy olyan intézményben – beleértve az állami tulajdonú intézményeket –, amely megfelel a rá vonatkozó tőkekövetelményeknek. Ez például olyan esetekben fordulhat elő, amikor egy intézménynek új tőkét kell bevonnia egy forgatókönyv-alapú stresszteszt vagy egy hasonló, makroprudenciális hatóságok által végzett vizsgálat eredményei miatt – amely előírja többek között a pénzügyi stabilitás megőrzésének követelményét rendszerszintű válság esetén–, ám az intézmény a piacokon nem tud magántőkét szerezni. Továbbá, valamely intézmény nem tekintendő fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézménynek csupán azért, mert ezen irányelv hatálybalépése előtt rendkívüli állami pénzügyi támogatásban részesült. Végül pedig a likviditási eszközökhöz, köztük a központi bankok által biztosított sürgősségi likviditási támogatáshoz való hozzáférés az állami támogatások keretrendszere alapján állami támogatásnak minősülhet.

(42)

Egy határokon átnyúló tevékenységet folytató csoport szanálása esetén a szanálási intézkedéseknek figyelembe kell venniük a szanálás lehetséges hatását minden olyan tagállamban, ahol az intézmény vagy csoport működik.

(43)

A szanálási hatóságok hatáskörének ki kell terjednie a holding társaságokra is, ha mind a holding társaság, mind annak akár uniós, akár harmadik országbeli leányintézménye fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik. Emellett, annak ellenére, hogy a holding társaság esetleg nem fizetésképtelen, vagy valószínűleg nem válik fizetésképtelenné, a szanálási hatóságok hatáskörének ki kell terjednie a holding társaságokra akkor is, ha egy vagy több intézménynek minősülő leányvállalatuk vagy egy harmadik országbeli intézmény szanálásra szorul, és egy vagy több leányvállalatuk szanálása vagy a csoport mint egész szanálása érdekében szükség van a szanálási eszközöknek és hatásköröknek a holding társaságra való alkalmazására.

(44)

Ha egy intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, a nemzeti szanálási hatóságoknak minimális szinten harmonizált szanálási eszközökkel és hatáskörökkel kell rendelkezniük. Ezek alkalmazását közös feltételekhez, célokhoz és általános elvekhez kell kötni. Miután a szanálási hatóság elrendelte az intézmény szanálását, azzal szemben nem folytatható rendes fizetésképtelenségi eljárás, kivéve azt az esetet, amikor az említett eljárásokat a szanálási hatóság kezdeményezése alapján együttesen szükséges alkalmazni a szanálási eszközökkel. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az ezen irányelvben biztosított hatáskörökön és eszközökön kívül további hatáskörökkel és eszközökkel lássák el a szanálási hatóságokat. E további hatásköröknek és eszközöknek mindazonáltal összhangban kell lenniük az ezen irányelvben a szanálással kapcsolatban meghatározott elvekkel és célokkal. E hatáskörök és eszközök nem akadályozhatják a határokon átnyúló tevékenységű csoportok eredményes szanálását.

(45)

Az erkölcsi kockázat kiküszöbölése érdekében a csődbe jutott intézménynek, függetlenül méretétől és összekapcsoltságától, ki kell tudnia lépni a piacról anélkül, hogy rendszerszintű zavart okozna. A csődhelyzetben lévő intézményeket főszabályként rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kell felszámolni. A rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás azonban veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást, megszakíthatja a kritikus funkciók ellátását, és érintheti a betétesek védelmét. Ilyen esetben, nagy valószínűség szerint, a közérdeket szolgálná, ha a rendes fizetésképtelenségi eljárás megindítása helyett az intézmény szanálására kerülne sor és szanálási eszközöket alkalmaznának. Ezért a szanálást a következő célok érdekében kell végezni: a kritikus funkciók folyamatosságának biztosítása, a pénzügyi stabilitásra gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülése, illetve az állami források védelme érdekében a csődhelyzetben lévő intézményeknek nyújtott rendkívüli állami pénzügyi támogatásra való hagyatkozás minimalizálása révén, valamint a biztosított betéteseknek, befektetőknek, az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyoni eszközeinek a védelme.

(46)

A csődhelyzetben lévő intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolását minden esetben mérlegelni kell, mielőtt szanálási alkalmaznának. Csődhelyzetben lévő intézmény üzleti tevékenységének a szanálási eszközalkalmazásán keresztül történő folytatásakor a lehető legnagyobb mértékben magánszektorból származó forrásokra kell támaszkodni. Ez vagy magánszektorbeli vásárlónak történő értékesítéssel vagy magánszektorbeli vállalkozással való egyesüléssel, illetve – feltőkésítés céljából – az intézmény kötelezettségeinek leírását vagy adósságának saját tőkévé való átalakítását követően érhető el.

(47)

A szanálási eszközök alkalmazása és a szanálási hatáskörök gyakorlása során a szanálási hatóságoknak minden megfelelő intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítására, hogy a szanálási intézkedéseket a következő elvekkel összhangban hajtsák végre: a részvényeseknek és a hitelezőknek megfelelő arányban ki kell venniük a részüket a veszteség viseléséből, a vezetőket alapesetben le kell váltani, az intézmény szanálásának költségeit minimalizálni kell, és az azonos osztályba tartozó hitelezőket egyformán kell kezelni. Amennyiben az azonos osztályba tartozó hitelezőket a szanálási intézkedés keretében másként kezelik, e különbségtételeknek a közérdek szempontjából indokoltaknak kell lenniük, és az intézkedések sem közvetlenül sem közvetve nem alkalmazhatnak állampolgárság szerinti megkülönböztetést. Ha a szanálási eszközök használata állami támogatás nyújtásával jár, a beavatkozásokat az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell értékelni. Állami támogatás igénybevételére egyebek mellett akkor kerülhet sor, ha a csődhelyzetben lévő intézmények kisegítése során felhasználják szanálási alapok vagy betétbiztosítási alapok forrásait.

(48)

A szanálási eszközök alkalmazása és a szanálási hatáskörök gyakorlása során a szanálási hatóságoknak tájékoztatniuk kell a munkavállalók képviselőit, illetve konzultálniuk kell velük. Ezzel összefüggésben adott esetben maradéktalanul tiszteletben kell tartani a kollektív szerződéseket, illetve a szociális partnerek által előírt egyéb rendelkezéseket.

(49)

A részvényesek és hitelezők jogai csak a Charta 52. cikkében megállapított elvekkel összhangban korlátozhatók. A szanálási eszközök ezért csak a fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézmények esetében alkalmazhatók, és csak akkor, ha általános érdekből szükséges a pénzügyi stabilitás céljának teljesítése. Konkrétan a szanálási eszközöket abban az esetben kell alkalmazni, ha az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás útján nem számolható fel anélkül, hogy ez destabilizálná a pénzügyi rendszert, és az intézkedésekre szükség van a rendszerszintű jelentőséggel bíró funkciók gyors átruházásának vagy fenntartásának biztosításához, illetve ha nincs ésszerű kilátás magánforrásokra támaszkodó alternatív megoldás alkalmazására, beleértve a meglévő részvényesek vagy harmadik fél által végrehajtott, az intézmény életképességét teljes mértékben helyreállító tőkeemelést is. Ezen túlmenően a szanálási eszközök alkalmazásakor és a szanálási hatáskörök gyakorlásakor figyelembe kell venni az arányosság elvét és az egyes intézmények sajátos jogi formáját.

(50)

A tulajdonjogokba való beavatkozás nem lehet aránytalan mértékű. Az érintett részvényesek és hitelezők nem szenvedhetnek el nagyobb veszteséget annál, mint amely akkor sújtotta volna őket, ha az intézményt a szanálást elrendelő döntés idején felszámolják. Abban az esetben, ha egy szanálás alatt álló intézmény eszközeinek csak egy részét veszi át magánszektorbeli vásárló vagy áthidaló bank, a szanálás alatt álló intézmény fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás útján fel kell számolni. Az intézmény felszámolási eljárásában érintett, megmaradó részvényesek és hitelezők védelme érdekében az e részvényesek és hitelezők számára a felszámolási eljárásban érintett követeléseik ellenértékeként kifizetett összeg vagy kártalanítás nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az egész intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás alá kerül.

(51)

A részvényesek és hitelezők jogának védelme érdekében egyértelmű kötelezettségeket kell megállapítani a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékelése tekintetében, és – amennyiben ezen irányelv előírja – annak értékelésére vonatkozóan, hogy milyen elbánásban részesültek volna a részvényesek és hitelezők, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás útján számolják fel. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az értékelés már a beavatkozás korai szakaszában elkezdődhessen. A szanálási intézkedések meghozatala előtt el kell végezni az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos és reális értékelését. Ez az értékelés csak a szanálásról szóló határozattal együtt képezheti fellebbezéshez való jog tárgyát. Emellett – amennyiben ezen irányelv előírja – a szanálási eszközök alkalmazását követően utólag összehasonlítást kell végezni a tekintetben, hogy ténylegesen milyen elbánásban részesültek a részvényesek és hitelezők, illetve milyen elbánásban részesültek volna rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén. Ha az kerül megállapításra, hogy a részvényesek és hitelezők követeléseik ellenértékeként vagy kártalanításként alacsonyabb összeghez jutottak annál, mint amennyit rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén kaptak volna, akkor – amennyiben ezen irányelv előírja – jogosultak arra, hogy a különbözetet kifizessék számukra. Szemben a szanálási intézkedést megelőzően végzett értékeléssel, ez az összehasonlítás a szanálásról szóló határozattól függetlenül is bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok szabadon határozzák meg, milyen eljárás révén fizethető ki a részvényesek és hitelezők számára az említett különbözet. Amennyiben van ilyen, ezt a különbözetet az ezen irányelv szerint megállapított finanszírozási rendszerek útján kell kifizetni.

(52)

Fontos, hogy a veszteségeket az intézmény csődbe jutásakor azonnal elszámolják. A csődhelyzetben lévő intézmények eszközei és kötelezettségei értékelésének a szanálási eszközök alkalmazásának pillanatában méltányos, prudens és reális feltételezéseken kell alapulnia, feltéve, hogy a piacok megfelelően működnek. Mindamellett az intézmény pénzügyi helyzete alapján történő értékelés nem érintheti a kötelezettségek értékét. Sürgős esetben lehetővé kell tenni, hogy a szanálási hatóságok a csődhelyzetben lévő intézmény eszközeit, illetve kötelezettségeit gyors értékeléssel mérjék fel. Ez az értékelés ideiglenes, a független értékelés elvégzéséig érvényes. Az EBH értékelési módszertanra vonatkozó kötelező technikai standardjainak meg kell határozniuk az ilyen értékelések során alkalmazandó elvek keretét, és lehetővé kell tenniük, hogy a szanálási hatóságok és független értékelők különböző célzott módszertanokat alkalmazzanak.

(53)

A piac bizalmának fenntartása és a dominóhatás minimalizálása érdekében gyors és koordinált fellépés szükséges. Ha az intézmény fizetésképtelennek, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és ésszerűen nem várható, hogy más alternatív magánszektorbeli vagy felügyeleti intézkedéssel ésszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény csődje, a szanálási hatóságoknak közérdekből haladéktalanul meg kell hozniuk a megfelelő koordinált szanálási intézkedéseket. A csőd körülményeinek és különösen a helyzet sürgősségének figyelembevételével lehetővé kell tenni a szanálási hatóságok számára, hogy a korai beavatkozási hatáskörök alkalmazásának elrendelése nélkül foganatosítsanak szanálási intézkedéseket.

(54)

Szanálási intézkedések meghozatalakor a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük és követniük kell a szanálási tervekben előírt intézkedéseket, kivéve, ha a szanálási hatóságok – az adott eset körülményeit figyelembe véve – úgy értékelik, hogy a szanálási célok hatékonyabban megvalósíthatók olyan intézkedések révén, amelyek a szanálási tervekben nem szerepelnek.

(55)

A szanálási eszközök alkalmazásának meg kell előznie az intézménynek esetlegesen nyújtandó állami tőkeinjekciót vagy bármely ezzel egyenértékű, rendkívüli állami pénzügyi támogatást, kivéve, ha ez az irányelv kifejezetten másként rendelkezik. Ez azonban nem képezheti akadályát a betétbiztosítási rendszerekből vagy szanálási alapokból származó források azon veszteségek fedezésére történő felhasználásának, amelyeket máskülönben a biztosított betétesek vagy az önkényesen kizárt hitelezők viselnének. Ebben az összefüggésben a rendkívüli állami pénzügyi támogatást, a szanálási alapokat vagy a betétbiztosítási rendszereket a vonatkozó állami támogatási rendelkezéseknek megfelelően kell a csődhelyzetben lévő intézmény szanálása érdekében felhasználni.

(56)

Amennyiben az uniós pénzügyi piacok problémái az egész rendszerre kiterjedő eseményekből származnak, ez negatív hatást gyakorolhat az uniós gazdaságra és az uniós polgárokra. A szanálási eszközöket ezért úgy kell kialakítani, hogy alkalmasak legyenek nagyszámú, jelentős részben kiszámíthatatlan forgatókönyv kezelésére, figyelembe véve, hogy különbség lehet egyetlen bank válsága és egy nagyobb mértékű, rendszerszintű intézményi válság között.

(57)

Amikor a Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy értékeli az ezen irányelvben említett kormányzati stabilizációs eszközök EUMSZ 107. cikke szerinti állami támogatását, külön értékelnie kell, hogy a bejelentett kormányzati stabilizációs eszközök nem sértik-e az uniós jog valamely szervesen kapcsolódó rendelkezését – beleértve az ezen irányelvben foglalt, minimálisan 8 %-os veszteségelvonási követelmény előírását –, illetve értékelnie kell, hogy a rendszerszintű válság olyan rendkívül különleges helyzetet teremt-e, amely indokolja az ezen irányelvben említett eszközök alkalmazását, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva ugyanakkor a belső piacon. Az EUMSZ 107. és 108. cikkével összhangban az értékelést a kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazását megelőzően kell elvégezni.

(58)

A kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazásának középtávon adózási szempontból semlegesnek kell lennie.

(59)

A szanálási eszközök közé kell tartozniuk a következőknek: a vállalkozás vagy a szanálás alatt álló intézmény részvényeinek értékesítése, áthidaló intézmény létrehozása, a csődhelyzetben lévő intézmény jól teljesítő eszközeinek elkülönítése az intézmény értékvesztett vagy alulteljesítő eszközeitől, valamint a csődhelyzetben lévő intézmény részvényeseinek és hitelezőinek bevonása a hitelezői feltőkésítésbe.

(60)

Ha a szanálási eszközöket egy intézmény rendszerszintű jelentőségű szolgáltatásainak vagy életképes tevékenységeinek egy stabil vállalkozásra – például egy magánszektorbeli vásárlóra vagy áthidaló intézményre – történő átruházására használták, a fennmaradó részt megfelelő időn belül fel kell számolni, figyelembe véve azokat az esetleges igényeket, amelyek a vásárló vagy áthidaló intézmény által átvett tevékenységek vagy szolgáltatások folytatásának biztosítása céljából a csődhelyzetben lévő intézmény által nyújtott szolgáltatások vagy támogatás iránt jelentkeznek.

(61)

Az üzletértékesítési eszköznek lehetővé kell tennie a hatóságok számára, hogy az intézményt vagy az intézmény tevékenységeinek egy részét a részvényesek hozzájárulása nélkül is értékesíthessék egy vagy több vásárló részére. Az üzletértékesítési eszköz alkalmazása során a hatóságoknak rendelkezniük kell arról, hogy az intézmény vagy az intézmény egyes részeinek eladására nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes folyamat útján kerüljön sor, melynek során a lehető legmagasabb eladási ár elérésére törekednek. Amennyiben sürgős esetekben ez az eljárás nem követhető, a hatóságoknak lépéseket kell tenniük a versenyt és a belső piacot érintő káros hatások orvoslása érdekében.

(62)

A szanálás alatt álló intézmény eszközeinek vagy kötelezettségeinek a vagyonértékesítési eszközkeretében történő transzferéből származó minden nettó bevétel a felszámolási eljárásban érintett intézményt illeti meg. A szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvényeknek vagy más tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a vagyonértékesítési eszközkeretében történő transzferéből származó minden nettó bevétel a részvényeknek vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a tulajdonosait illeti meg. A bevételekből le kell vonni az intézmény csődje miatt keletkezett költségeket és a szanálási folyamat költségeit.

(63)

A vagyonértékesítés megfelelő idő alatt történő lebonyolítása és a pénzügyi stabilitás védelme érdekében a befolyásoló részesedést szerző vásárló értékelését késedelem nélkül el kell végezni, hogy az ne késleltesse a vagyonértékesítési eszköz ezen irányelv szerinti alkalmazását, eltérve a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) megállapított határidőktől és eljárásoktól.

(64)

A csődbe jutott intézmény értékesítésével kapcsolatos információk és a potenciális vásárlókkal az üzletértékesítési eszköz alkalmazását megelőzően folytatott tárgyalások valószínűsíthetően rendszerszintű jelentőségűek. A pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében lényeges, hogy az ilyen információknak az 596/2014/EU (12) rendelet által előírt nyilvános közzététele – a piaci visszaélésre vonatkozó szabályok által megengedett késedelemmel összhangban – annyival késleltethető legyen, amennyi idő az intézmény szanálásának megtervezéséhez és strukturálásához szükséges.

(65)

A részben vagy egészében egy vagy több állami hatóság tulajdonában lévő vagy a szanálási hatóság ellenőrzése alatt álló intézményként az áthidaló intézmény fő célja, hogy biztosítsa az alapvető pénzügyi szolgáltatások folyamatos nyújtását a csődbe jutott intézmény ügyfelei részére, valamint azt, hogy az alapvető pénzügyi tevékenységeket továbbra is elvégezzék. Az áthidaló intézményt az üzleti tevékenység életképes folytatásaként kell működtetni, és amennyiben a feltételek megfelelőek, valamint az ezen irányelvben meghatározott határidőn belül vissza kell helyezni a piacra, vagy amennyiben nem bizonyul életképesnek, fel kell számolni.

(66)

Az eszközelkülönítési eszköznek lehetővé kell tennie, hogy a hatóságok egy szanálás alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit egy különálló gazdasági egységhez átadják. A csődhelyzetben lévő intézmény jogosulatlan versenyelőnyének kiküszöbölése érdekében ez az eszköz kizárólag más eszközökkel együtt alkalmazható.

(67)

Egy jól működő szanálási rendszernek minimalizálnia kell a csődhelyzetben lévő intézmények szanálásának adófizetők által viselt költségeit. Biztosítania kell, hogy rendszerszintű jelentőségű intézményeket is szanálni lehessen a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül. A hitelezői feltőkésítés úgy éri el ezt a célt, hogy biztosítja, hogy a csődhelyzetben lévő intézmény részvényesei és hitelezői viseljék a megfelelő veszteségeket, valamint az intézmény csődje miatt keletkezett költségek megfelelő részét. A hitelezői feltőkésítés így erősebb ösztönzést fog nyújtani az intézmények részvényeseinek és hitelezőinek arra, hogy normál körülmények esetén figyelemmel kísérjék az intézmény „egészségét, és megfelel a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásainak, miszerint a szanálási keretrendszernek – kiegészítő opcióként, más szanálási eszközökkel együtt alkalmazandó – jogszabályon alapuló feltőkésítési és átalakítási hatásköröket is tartalmaznia kell.

(68)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóságok különféle körülmények között is rendelkezzenek a veszteségek hitelezőkre hárításához szükséges rugalmassággal, indokolt, hogy a hitelezői feltőkésítést egyaránt tudják alkalmazni akkor is, ha a cél a csődhelyzetben lévő intézmény működő vállalkozásként történő helyreállítása, azaz amennyiben reális kilátás van arra, hogy az intézmények életképessé tehetők, és akkor is, ha a rendszerszintű jelentőségű szolgáltatásokat áthidaló intézménynek adják át, az intézmény többi része pedig beszünteti működését, és felszámolásra kerül.

(69)

Ha a hitelezői feltőkésítést abból a célból alkalmazzák, hogy a csődhelyzetben lévő intézmény tőkehelyzetét helyreállítsák, hogy az intézmény tovább folytathassa üzleti tevékenységét, a hitelezői feltőkésítéssel végrehajtott szanálást a vezetés leváltásának – kivéve, amennyiben a vezetés megtartása helyénvaló és szükséges a szanálási célok eléréséhez –, valamint az intézmény és tevékenységei átszervezésének kell kísérnie, amelynek során orvosolják a csődhöz vezető okokat. A szerkezetátalakítást reorganizációs terv végrehajtásával kell megvalósítani. E tervnek megfelelő esetben összhangban kell állnia az intézmény által a Bizottságnak az állami támogatási rendszerben benyújtandó reorganizációs tervvel. Az intézmény hosszú távú életképességének helyreállítását célzó intézkedések mellett a tervnek tartalmaznia kell a támogatásnak a minimális közös teherviselésre történő korlátozását és a versenytorzítás korlátozását célzó intézkedéseket is.

(70)

A hitelezői feltőkésítést nem helyénvaló olyan követelésekre alkalmazni, amelyek fedezettek, biztosítékkal vannak ellátva, vagy más módon garantáltak. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a hitelezői feltőkésítés eredményesen működjön, és elérje a célját, kívánatos, hogy a csődhelyzetben lévő intézmény biztosíték nélküli kötelezettségeire a lehető legszélesebb körben alkalmazható legyen. Mindazonáltal indokolt bizonyos típusú biztosíték nélküli kötelezettségeket kizárni a hitelezői feltőkésítés alkalmazási köréből. A biztosított betétek tulajdonosainak védelme érdekében ki kell zárni a hitelezői feltőkésítésnek a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) alapján védett betétekre történő alkalmazását. A kritikus funkciók folytonosságának biztosítása érdekében ki kell zárni a hitelezői feltőkésítésnek a csődhelyzetben lévő intézmény munkavállalói felé fennálló egyes kötelezettségeire, illetve azon kereskedelmi követelésekre történő alkalmazását, amelyek az intézmény napi működéséhez szükséges árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. A nyugdíjbiztosítási alapoknak és nyugdíjbiztosítási alapkezelőknek járt vagy járó, nyugdíjra és nyugdíjjogosultságokra vonatkozó követelései tiszteletben tartása érdekében ki kell zárni a hitelezői feltőkésítésnek a csődbe jutott intézmény nyugdíjrendszerének kötelezettségeire való alkalmazását. A hitelezői feltőkésítés azonban alkalmazásra kerülne a nem kollektív szerződésekből eredő változó javadalmazás fejében fizetendő nyugellátásokra vonatkozó kötelezettségek, valamint a lényeges kockázatot vállalók javadalmazásának változó összetevői esetében. A rendszerszintű átterjedés kockázatának csökkentése érdekében ki kell zárni a hitelezői feltőkésítésnek a fizetési rendszerekben való részvétellel összefüggésben keletkező olyan kötelezettségekre való alkalmazását, amelyek hét napon belül esedékesek, illetve az intézményekkel szembeni azon kötelezettségekre való alkalmazását – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti esedékessége hét napon belüli.

(71)

Mivel a szanálás egyik legfontosabb célja a biztosított betéttulajdonosok védelme, a fedezett betétek tekintetében nem alkalmazható a hitelezői feltőkésítés. A betétbiztosítási rendszer mindemellett hozzájárul a szanálási folyamat finanszírozásához azáltal, hogy viseli a veszteségeket azon nettó veszteségek erejéig, amelyeket az után kellett volna viselnie, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárásban kártalanította a betéteseket. A hitelezői feltőkésítési hatáskör gyakorlása biztosítja, hogy a betétesek a kártalanítási összeghatárig továbbra is hozzáférjenek betéteikhez, ami a betétbiztosítási rendszerek létrehozásának fő célja. Amennyiben nem irányoznának elő e rendszerek bevonását ilyen esetekben, ez tisztességtelen előnyt jelentene azon többi hitelezővel szemben, akikre kiterjed a szanálási hatóság hatásköre.

(72)

A szanálási hatóságoknak egyes kötelezettségeket bizonyos körülmények fennállása esetén részben vagy teljes egészében ki kell tudniuk zárni a hitelezői feltőkésítésből, így például akkor, ha az adott kötelezettségeknek a hitelezői feltőkésítésbe való bevonása ésszerű időtartamon belül nem lehetséges, ha a kizárás feltétlenül szükséges ahhoz, és arányos azon célhoz mérten, hogy biztosítani lehessen a kritikus funkciók és fő üzletágak folytonosságát, vagy ha a hitelezői feltőkésítésnek az ezekre a kötelezettségekre történő alkalmazása olyan értékromlást eredményezne, amelynek következtében a többi hitelező által viselt veszteségek nagyobbak lennének, mint akkor, ha az említett kötelezettségeket nem zárnák ki a hitelezői feltőkésítés alkalmazásából. A szanálási hatóságoknak részben vagy teljes egészében ki kell tudniuk zárni a kötelezettségeket abban az esetben, amennyiben ez szükséges a problémák továbbterjedésének és a pénzügyi instabilitásnak az elkerülésére, amely súlyos zavarokat okozhat valamely tagállam gazdaságában. Ezen értékelések elvégzésekor a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük a természetes személyeknek és a mikro-, valamint a kis- és középvállalkozásoknak a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2014/49/EU irányelvben foglalt kártalanítási összeghatárt meghaladó biztosítható betéteiből eredő kötelezettségek esetleges leírásának következményeit.

(73)

A kizárás ilyen esetekben történő alkalmazásakor e tény figyelembevétele céljából – „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, mint a rendes fizetésképtelenségi eljárásban” elv tiszteletben tartása mellett – megemelhető az egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásának vagy átalakításának a szintje. Amennyiben a veszteség nem hárítható tovább más hitelezőkre, a szanálásfinanszírozási rendszerből bizonyos szigorú feltételek mellett hozzájárulás nyújtható a szanálás alatt álló intézmény számára; ilyen feltétel többek között az, hogy a szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállomány összesen legalább 8 %-ának megfelelő értékű veszteség tekintetében már sor kellett hogy kerüljön a hitelezői feltőkésítésbe való bevonásra, valamint hogy a szanálási alap által biztosított finanszírozásnak a szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállomány 5 %-ának megfelelő összegre, vagy – amennyiben ez utóbbi az alacsonyabb – a szanálási alap rendelkezésére álló források és a három év alatt utólagos hozzájárulások révén összegyűjthető források összegére kell korlátozódnia.

(74)

Rendkívüli esetben, ha sor került bizonyos kötelezettségek kizárására, valamint ezen kötelezettségek helyett a szanálási alapból az engedélyezett felső összeghatár erejéig már megtörtént a hitelezői feltőkésítést kiegészítő hozzájárulás kifizetése, a szanálási hatóság egyéb finanszírozási forrásokhoz is folyamodhat finanszírozásért.

(75)

A teljes kötelezettségállomány, ideértve a saját forrásokat is, 8 %-ának megfelelő, a veszteségek fedezéséhez és a feltőkésítéshez való hozzájárulás minimumösszegét vagy adott esetben a kockázattal súlyozott eszközök 20 %-ának megfelelő minimumösszeget, amelyet a hitelezői feltőkésítés keretében be kell vonni, ezen irányelvvel összhangban a szanálási értékelés alapján kell kiszámítani. E minimumösszegekbe nem számítandók be azok a múltbeli veszteségek, amelyeket a részvényesek az értékelést megelőzően már megfizettek a szavatolótőke csökkentése révén.

(76)

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem írhatja elő a tagállamok számára, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerbe az általános költségvetésből vonjanak be forrásokat.

(77)

Amennyiben ez az irányelv másként nem rendelkezik, a szanálási hatóságoknak a hitelezők egyenlő kezelését és a követeléseknek a fizetésképtelenség tekintetében alkalmazandó jogszabályokban meghatározott rangsorát tiszteletben tartó módon kell alkalmazniuk a hitelezői feltőkésítést. A veszteségeket először a szavatolótőke-elemekben kell érvényesíteni, és a részvényesek felé részvények bevonása vagy átadása, illetve a részvények jelentős hígítása révén kell közvetíteni. Amennyiben ezek az eszközök nem elegendőek, hitelviszonyt megtestesítő alárendelt instrumentumokat kell átalakítani vagy leírni. Miután az alárendelt kötelezettségosztályokat teljes mértékben átalakították vagy leírták, az előresorolt kötelezettségek konverziójára vagy leírására kerül sor.

(78)

Fizetési és elszámolási rendszerekre, munkavállalókra vagy áruhitelezőkre vonatkozó kötelezettségek kizárása esetén, illetve a természetes személyek és a mikro-, valamint kis- és középvállalkozások betétei elsőbbségi rangsorának kizárása esetén a kizárást mind a harmadik országokban, mind az Unióban alkalmazni kell. Annak érdekében, hogy a harmadik országokban adott esetben biztosítani lehessen a kötelezettségek leírását vagy átalakítását, e lehetőség elismerését a szerződéses rendelkezésekbe kell foglalni, amelyekre a harmadik országok joga alkalmazandó, különösen azon kötelezettségek esetében, amelyek a hitelezői hierarchiában alacsonyabb szinten állnak. E szerződéses feltétel megléte nem kötelező a betétleírás alól mentesített kötelezettségek, a természetes személyek és mikro-, valamint kis- és középvállalkozások esetében, vagy amennyiben a harmadik országok jogszabályai vagy a harmadik országgal kötött kötelező érvényű megállapodás lehetővé teszi a tagállam szanálási hatósága számára leírási vagy átalakítási hatásköre gyakorlását.

(79)

Annak elkerülése érdekében, hogy az intézmények a hitelezői feltőkésítés hatékony alkalmazását akadályozó módon strukturálják kötelezettségeiket, indokolt megállapítani, hogy az intézményeknek minden esetben rendelkezniük kell a szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeknek az intézmény teljes kötelezettségállományának százalékában kifejezett – aggregált összegével. Lehetővé kell tenni továbbá a szanálási hatóságok számára annak eseti alapon történő előírását, hogy ez a százalékos arány teljes egészében vagy részben a szavatolótőkéből vagy a kötelezettségek egyes típusaiból álljon.

(80)

Ez az irányelv felülről lefelé haladó módszert alkalmaz a csoporton belüli szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények megállapítására. E megközelítés egyúttal elismeri, hogy a szanálási intézkedések az egyes jogi személyek szintjén alkalmazandóak, és elengedhetetlen, hogy a veszteségviselő képesség rendelkezésre álljon, illetve elérhető legyen az azon csoporthoz tartozó jogi személyek számára, amelyben a veszteség fennáll. E célból a szanálási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a csoporton belüli veszteségviselő képesség a csoportot alkotó jogi személyekben rejlő kockázat szintje szerint oszlik el. Az egyes leányvállalatok által teljesítendő minimumkövetelményeket külön-külön kell megállapítani. A szanálási hatóságoknak ezen túlmentően biztosítaniuk kell, hogy az összevont minimumkövetelményhez számolt minden tőke és kötelezettség rendelkezésre álljon azon szervezeteken belül, amelyekben a veszteségek előfordulhatnak, vagy egyéb módon elérhető legyen a veszteségek fedezése céljából. Ez az irányelv lehetővé teszi a több pontból kiinduló és az egy pontból kiinduló szanálást. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeknek tükrözniük kell a csoport számára megfelelő, a szanálási terv szerinti szanálási stratégiát. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket különösen a csoport megfelelő szintjén kell megkövetelni annak érdekében, hogy tükrözzék a szanálási tervben szereplő, több pontból kiinduló vagy egy pontból kiinduló megközelítést, szem előtt tartva, hogy lehetnek olyan körülmények, amikor a tervben szereplőtől eltérő módszert alkalmaznak, például azért, mert az lehetővé tenné a szanálási célok hatékonyabb elérését. Ezek alapján, függetlenül attól, hogy a csoport egy pontból kiinduló vagy több pontból kiinduló megközelítést alkalmaz, az átterjedés és a bankroham kockázatának elkerülése érdekében a szanálási hatóságok által kötelezett csoport valamennyi intézményének és más jogi személyének mindenkor rendelkezésére kell állnia a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények stabil rendszerének.

(81)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kibocsátó intézmény életképtelensége bekövetkezésekor, a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és a járulékos tőkeinstrumentumok teljes mértékben nyeljék el a veszteségeket. Ennek megfelelően, a szanálási hatóságok számára elő kell írni, hogy ezen a ponton teljes mértékben írják le ezeket az instrumentumokat, vagy váltsák át azokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra a gazdasági életképtelenség bekövetkezésekor és bármely szanálási intézkedés végrehajtása előtt. Ebből a szempontból a gazdasági életképtelenség pontja az a pont, amikor az érintett hatóság megállapítja, hogy az intézmény megfelel a szanálási feltételeknek, vagy amikor a hatóság úgy határoz, hogy az intézmény gazdasági életképessége a szóban forgó tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása nélkül megszűnne. Azt a tényt, hogy a hatóságok az ezen irányelvben meghatározott körülmények fennállása esetén leírják vagy átalakítják az instrumentumokat, el kell ismerni az instrumentumra vonatkozó feltételekben, és fel kell tüntetni az instrumentummal kapcsolatban közzétett vagy rendelkezésre bocsátott prospektusokban és ajánlati dokumentációban.

(82)

Hatékony szanálási eredmények elérése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a hitelezői feltőkésítés alkalmazására 2016. január 1-je előtt sor kerüljön.

(83)

A szanálási hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy csak részben alkalmazzák a hitelezői feltőkésítést, amennyiben az érintett tagállamokban és az Unió többi részében a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt lehetséges hatás értékelése azt mutatja, hogy a teljes alkalmazása ellentétes lenne a tagállam vagy az Unió egészének közös érdekeivel.

(84)

A szanálási hatóságoknak minden olyan szükséges jogkörrel rendelkezniük kell, amelyek a szanálási eszközök alkalmazása során – különféle kombinációkban – gyakorolhatók. Ezek közé tartozik a csődhelyzetben lévő intézmény részvényeinek, eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek egy másik szervezethez, például egy másik intézményhez vagy áthidaló intézményhez való átadására vonatkozó hatáskör; a csődhelyzetben lévő intézmény részvényeinek leírására vagy bevonására, illetve kötelezettségeinek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör; a vezetés leváltására vonatkozó hatáskör; valamint a követelések kifizetésére vonatkozó átmeneti moratórium előírására vonatkozó hatáskör. Szükség van kiegészítő hatáskörökre, például arra, hogy a csoport más részei számára előírják az alapvető szolgáltatások folytatólagos biztosítását.

(85)

Nem szükséges előírni a pontos módját annak, ahogyan a szanálási hatóságok beavatkozhatnak a csődhelyzetben lévő intézmény működésébe. A szanálási hatóságok választhatnak, hogy az ellenőrzést az intézmény működésébe való közvetlen beavatkozás révén vagy végrehajtási határozat útján veszik át. A szanálási hatóságok erről az adott eset körülményeitől függően döntenek. A tagállamok közötti hatékony együttműködéshez ebben a szakaszban nem tűnik szükségesnek egységes modell előírása.

(86)

A szanálási keretnek eljárási követelményeket is tartalmaznia kell annak biztosítására, hogy a szanálási intézkedésekről megfelelően értesítsék az érintetteket, és azokat – az ezen irányelvben meghatározott korlátozott számú kivétel függvényében – megfelelően nyilvánosságra hozzák. Mivel azonban a szanálási hatóságok és szaktanácsadóik által a szanálási eljárás alatt megszerzett információk feltehetően bizalmas jellegűek, a szanálási határozat közzététele előtt megfelelően titkosítani kell azokat. Figyelembe kell venni annak tényét, hogy a helyreállítási és szanálási tervek tartalmára és részleteire és e tervek bármilyen értékelésére vonatkozó információk messzemenő következményekkel járhatnak, különösen az érintett vállalkozásokra nézve. Azt kell feltételezni, hogy a döntések meghozatala előtt a döntéssel kapcsolatos információk, akár arról, hogy a szanálás feltételei teljesülnek-e, akár arról, hogy az eljárás során külön eszköz vagy intézkedés kerül-e alkalmazásra, hatással vannak az intézkedés által érintett magán- vagy közérdekre. Már egyedül az az információ is elegendő lehet negatív hatás kiváltására egy adott intézmény esetében, hogy a szanálási hatóság vizsgálja az intézményt. Ezért biztosítani kell, hogy megfelelő eszközök létezzenek az ilyen információk, például a helyreállítási és szanálási tervek tartalma és részletei és az ezzel összefüggésben végzett bármilyen értékelés eredménye titkosságának fenntartására.

(87)

A szanálási hatóságoknak kiegészítő hatáskörökkel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy biztosítsák a részvények vagy hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, valamint az eszközök, jogok és kötelezettségek eredményes transzferét. Az ezen irányelvben előírt biztosítékoktól függően, a hatásköröknek magukban kell foglalniuk a harmadik felek jogainak az átadott instrumentumokról vagy eszközökről való eltávolítására vonatkozó hatáskört és a szerződések végrehajtására irányuló hatáskört, valamint az átadott eszközöket és részvényeket átvevő féllel szemben a megállapodások folytonosságának biztosítására irányuló hatáskört. Mindez nem érintheti azonban a munkavállalóknak a munkaszerződés felmondására vonatkozó jogát. A szerződő félnek a szanálás alatt álló intézménnyel vagy egy csoporthoz tartozó vállalkozásával fennálló szerződés felmondására irányuló joga szintén nem sérülhet, amennyiben a felmondás oka nem csupán az, hogy a csődhelyzetben lévő intézmény szanálásra kerül. A szanálási hatóságoknak rendelkezniük kell azzal a kiegészítő hatáskörrel, amely alapján kötelezhetik a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolás alatt álló intézmény fennmaradó részét azon szolgáltatások teljesítésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vagyonértékesítési eszköz vagy áthidaló intézményi eszköz alkalmazásával eszközökhöz vagy részvényekhez jutó intézmény folytassa üzleti tevékenységét.

(88)

A Charta 47. cikkével összhangban az érintett feleknek joguk van a tisztességes eljáráshoz és az őket érintő intézkedésekkel szembeni hatékony jogorvoslathoz. Ezért biztosítani kell a szanálási hatóságok által hozott határozatok ellen való fellebbezés jogát.

(89)

A nemzeti szanálási hatóságok által hozott válságkezelési intézkedések összetett gazdasági értékeléseket és széles mérlegelési jogkört követelhetnek meg. A nemzeti szanálási hatóságok rendelkeznek a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy elvégezzék ezeket az értékeléseket és meghatározzák a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazását. Ezért fontos annak biztosítása, hogy a nemzeti szanálási hatóságok által ebben a vonatkozásban készített összetett gazdasági értékeléseket a nemzeti bíróságok alapként használják fel az érintett válságkezelési intézkedések felülvizsgálatakor. Ezen értékelések összetett jellege azonban nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságokat annak megvizsgálásában, hogy a szanálási hatóság által felhasznált adatok tényszerűen pontosak, megbízhatók és következetesek-e, hogy az adatok tartalmaznak-e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő minden lényeges információt, illetve hogy alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

(90)

Mivel ezen irányelv alkalmazási körébe rendkívüli sürgősséget képviselő helyzetek tartoznak, és mivel a szanálási hatóságok határozatainak felfüggesztése gátolhatja a kritikus funkciók folytatólagos biztosítását, rendelkezni kell arról, hogy felülvizsgálat iránti kérelem benyújtása nem vonja automatikusan maga után a megtámadott határozat joghatásának automatikus felfüggesztését, a szanálási hatóság határozata pedig azonnal végrehajtható azzal a vélelemmel, hogy a közérdekkel ellentétes volna, ha annak végrehajtását felfüggesztenék.

(91)

Továbbá, adott esetben azon harmadik felek védelme érdekében, akik a szanálási hatásköreiket gyakorló hatóságok eljárása során jóhiszeműen hozzájutottak a szanálás alatt álló intézmény eszközeihez, jogaihoz és kötelezettségeihez, valamint a pénzügyi piacok stabilitása érdekében, a fellebbezéshez való jog nem érinthet megsemmisített határozat alapján hozott későbbi adminisztratív intézkedést vagy végrehajtott ügyletet. Ilyen esetekben a jogsértő határozatra vonatkozó jogorvoslatnak az érintett személyek által elszenvedett veszteség kompenzálására kell korlátozódnia.

(92)

Tekintettel arra, hogy a válságkezelési intézkedéseket a tagállam vagy az Unió pénzügyi stabilitására jelentett súlyos kockázatok miatt esetleg sürgősen kell meghozni, a válságkezelési intézkedések előzetes bírósági jóváhagyásának kérelmezésére vonatkozó nemzeti jog szerinti eljárást és a kérelem bírósági vizsgálatát egyaránt gyorsan kell lefolytatni. Tekintettel arra, hogy a válságkezelési intézkedéseket sürgősen kell meghozni, a bíróságnak 24 órán belül döntést kell hoznia, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóság közvetlenül azután meghozza határozatát, hogy a bíróság jóváhagyását adta. Ez nem érinti az érdekelt felek esetleges azon jogát, hogy a bíróságnál korlátozott időre kérelmezzék a döntés elhalasztását, miután a szanálási hatóság meghozta a válságkezelési intézkedést.

(93)

Az eredményes szanálás és a joghatóságot érintő konfliktusok elkerülése érdekében rendes fizetésképtelenségi eljárás addig nem indítható vagy folytatható a csődhelyzetben lévő intézménnyel szemben, amíg a szanálási hatóság a szanálási hatásköreit gyakorolja, vagy a szanálási eszközöket alkalmazza, kivéve, ha azt az eljárást a szanálási hatóság kezdeményezésére vagy annak beleegyezésével indítják, illetve folytatják. Bizonyos szerződéses kötelezettségek korlátozott időre történő felfüggesztése hasznos és szükséges annak érdekében, hogy a szanálási hatóságnak legyen ideje a szanálási eszközök gyakorlatba való átültetésére. Ez azonban nem alkalmazandó a 98/26/EK irányelv alkalmazásában kijelölt rendszerek, központi szerződő felek és központi bankok kötelezettségeire. A 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) csökkenti a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben való részvétellel járó kockázatokat, különösen azáltal, hogy csökkenti a zavarokat az ilyen rendszerek résztvevőinek fizetésképtelensége esetén. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a védelmi eszközök megfelelően alkalmazhatók legyenek a válsághelyzetekben, egyidejűleg megfelelő biztonságot fenntartva a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetői és egyéb piaci résztvevők számára, ez az irányelv rendelkezik arról, hogy a válságmegelőzési vagy válságkezelési intézkedések önmagukban ne legyenek a 98/26/EK irányelv értelmében vett fizetésképtelenségi eljárásnak tekinthetők, feltéve, hogy a szerződés szerinti érdemi kötelezettségek továbbra is teljesítésre kerülnek. Ez az irányelv azonban nem érinti a 98/26/EK irányelv szerinti rendszerek működését vagy a 98/26/EK irányelv 9. cikkében említett, biztosítékhoz fűződő jogot.

(94)

Annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságoknak, amikor magánszektorbeli vásárlóra vagy áthidaló intézményre ruháznak át eszközöket és kötelezettségeket, megfelelő idő álljon rendelkezésére az átadandó szerződések meghatározására, indokolt lehetne a partnerek pénzügyi szerződések lezárására, meggyorsítására, illetve más módon történő megszüntetésére vonatkozó jogainak arányos korlátozása az átruházás előtt. Ez a korlátozás szükséges lenne ahhoz, hogy a hatóságok a felmondási jogok széles körű gyakorlásából következő érték- és hatáskörváltozásoktól mentes, valós képet kaphassanak a csődhelyzetben lévő intézmény mérlegéről. Annak érdekében, hogy csak a feltétlenül szükséges legkisebb mértékben avatkozzanak be a partnerek szerződéses jogaiba, a felmondási jogok korlátozása csak a válságmegelőzési intézkedéssel vagy a válságkezelési intézkedéssel – vagy az ilyen intézkedés alkalmazásához közvetlenül kapcsolódó bármilyen eseménnyel – összefüggésben érvényesíthető, a más mulasztás, például fizetési vagy letétszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt fennálló felmondási jogokat változatlanul kell hagyni.

(95)

A csődhelyzetben lévő intézmény néhány, de nem az összes eszközének, jogának és kötelezettségének átruházása esetén a jogszerű tőkepiaci megállapodások fenntartása érdekében indokolt védelmet biztosítani a megfelelő kapcsolt kötelezettségek, jogok és szerződések különválasztásával szemben. A kapcsolt szerződésekből való válogatásra vonatkozó e korlátozásnak az ugyanazon féllel kötött, biztosítéki megállapodással, tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítéki megállapodással, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodással, pozíciólezáró nettósítási megállapodással, illetve strukturált finanszírozási rendszerrel fedett szerződésekre is vonatkoznia kell. Amennyiben a védelem alkalmazandó, a szanálási hatóságoknak a védett megállapodáshoz tartozó összes kapcsolt szerződést át kell ruházniuk, vagy mindegyiket a csődbe jutott intézmény fennmaradó részénél kell hagyniuk. A védelemnek garantálnia kell, hogy a 2013/36/EU irányelv szerinti nettósítási megállapodással fedett kitettségek szavatolótőke-kezelése változatlan marad.

(96)

Bár annak biztosítása, hogy a szanálási hatóságok ugyanazokkal az eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezzenek, egy határokon átnyúló tevékenységű csoport csődje esetén megkönnyíti a koordinált fellépést, mégis további intézkedések tűnnek szükségesnek az együttműködés elősegítése és az eltérő nemzeti válaszok megelőzése érdekében. A csoporthoz tartozó vállalkozások szanálása során a hatóságoknak szanálási kollégiumokban kell konzultálniuk és együttműködniük egymással annak érdekében, hogy megállapodjanak a csoportszintű szanálási program kialakításáról. A szanálási kollégiumokat a jelenlegi felügyeleti kollégiumok magja körül, a szanálási hatóságok részvételével és az illetékes minisztériumok, a központi bankok, az EBH, valamint – adott esetben – a betétbiztosítási rendszerek felügyeletéért felelős hatóságok bevonásával kell létrehozni. Válság esetén a szanálási kollégiumnak kell biztosítania az információcsere és a szanálási intézkedések koordinálásának fórumát.

(97)

A határokon átnyúló tevékenységű csoportok szanálása során biztosítani kell az egyensúlyt egyfelől a helyzet sürgősségét szem előtt tartó és a csoport egésze számára hatékony, méltányos és gyors megoldást biztosító eljárások iránti igény, másrészről az érintett tagállamok pénzügyi stabilitásának védelme iránti igény között. A szanálási kollégiumokban a szanálási hatóságoknak meg kell osztaniuk egymással véleményüket. A csoportszintű szanálási hatóság által javasolt szanálási intézkedéseket az egyes szanálási hatóságoknak a csoportszintű szanálási tervek keretében közösen kell kidolgozniuk, és meg kell vitatniuk. A lehetőség szerint gyors és közös döntések érdekében a szanálási kollégiumoknak figyelembe kell venniük mindazon tagállamok szanálási hatóságának véleményét, ahol a csoport aktívan jelen van. A csoportszintű szanálási hatóság szanálási intézkedéseinek minden esetben figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a csoporthoz tartozó vállalkozásoknak otthont adó tagállamok pénzügyi stabilitására gyakorolnak. Ennek érdekében lehetővé kell tenni, hogy a csoporthoz tartozó leányvállalatoknak otthont adó tagállamok szanálási hatóságai a csoportszintű szanálási hatóság döntéseit ne csak a szanálási intézkedések megfelelősége alapján, hanem az érintett tagállam pénzügyi stabilitásának védelme okán is kifogásolhassák.

(98)

A szanálási kollégium nem lehet döntéshozó szerv, hanem a tagállami hatóságok általi döntéshozatalt elősegítő fórum. Az együttes döntéseket az érintett tagállami hatóságoknak kell meghozni.

(99)

A csoportszintű szanálási program létrehozása megkönnyítheti a koordinált szanálást, amely nagyobb valószínűséggel fogja biztosítani a csoporthoz tartozó összes intézmény szempontjából legjobb eredményeket. A csoportszintű szanálási hatóságnak kell javaslatot tennie a csoportszintű szanálási programra és azt a szanálási kollégium elé terjeszteni. Amennyiben valamely nemzeti szanálási hatóság nem ért egyet a rendszerrel vagy független szanálási intézkedést hoz, magyarázattal kell szolgálnia a véleménykülönbségről, és értesítenie kell a csoportszintű szanálási hatóságot és a csoportszintű szanálási program keretébe tartozó egyéb szanálási hatóságokat az okokról, valamint tájékoztatnia kell azokat a tervezett független intézkedésekről. Annak a nemzeti hatóságnak, amely eltér a csoportos szanálási rendszertől, kellőképpen mérlegelnie kell a többi szanálási hatóság tagállamainak pénzügyi stabilitására gyakorolt esetleges hatást, valamint a csoport egyéb részeire gyakorolt esetleges hatást.

(100)

A csoportszintű szanálási program részeként a hatóságokat fel kell kérni, hogy a szanálási feltételeknek megfelelő jogi személyekre ugyanazt az eszközt alkalmazzák. A csoport egészének stabilizálása céljából a csoportszintű szanálási hatóságoknak az áthidaló intézményi mechanizmus eszköz csoportszintű alkalmazására hatáskörrel kell rendelkezniük (ami adott esetben tehermegosztási megállapodások megkötését is magával vonhatja). Lehetővé kell tenni, hogy a leányvállalatok tulajdonjogát csomagban vagy egyenként történő, megfelelő piaci feltételek esetén végrehajtható továbbértékesítés céljából az áthidaló bankhoz átadják. Ezenkívül a csoportszintű szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie a hitelezői feltőkésítés anyavállalati szinten történő alkalmazására.

(101)

A nemzetközileg tevékenykedő intézmények és csoportok hatékony szanálásához az Unió, a tagállamok és a harmadik országok szanálási hatóságai közötti együttműködésre van szükség. Az együttműködést segíti, ha a harmadik országok szanálási rendszerei olyan közös elveken és megközelítéseken alapulnak, amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a G-20 dolgoznak ki. Ennek érdekében az EBH-t fel kell hatalmazni arra, hogy nem kötelező erejű együttműködési keretmegállapodásokat dolgozzon ki és kössön meg harmadik országok hatóságaival az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően, a nemzeti hatóságoknak pedig engedélyezni kell kétoldalú megállapodások megkötését az EBH keretmegállapodásaival összhangban. A globális vállalatok csődjének kezeléséért felelős nemzeti hatóságok közötti ilyen megállapodások a nemzetközi csoportokkal kapcsolatos hatékony tervezés, döntéshozatal és koordináció eszközei. Általánosságban ezekben intézkedésekben a viszonosság elvének kell érvényesülnie. Az európai szanálási kollégium részét képező nemzeti szanálási hatóságok az ezen irányelvben meghatározott körülmények között – adott esetben – elismerik és végrehajtják a harmadik országbeli szanálási eljárásokat.

(102)

Az együttműködésnek ki kell terjednie az uniós vagy harmadik országbeli csoportok leányvállalataira és az uniós vagy harmadik országbeli intézmények fióktelepeire. A harmadik országbeli csoportok leányvállalatai az Unió területén letelepedett vállalkozásokként teljes mértékben az uniós jog hatálya alá tartoznak, így az ezen irányelvben meghatározott szanálási eszközök is alkalmazandók tekintetükben. Szükséges azonban, hogy a tagállamok fenntartsák annak jogát, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező intézmények fióktelepei tekintetében is fellépjenek abban az esetben, ha a fiókteleppel kapcsolatos harmadik országbeli szanálási eljárás elismerése és alkalmazása veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást az Unióban, vagy ha az unióbeli betétesek nem részesülnének a harmadik országbeli betétesekkel egyenlő elbánásban. Ilyen esetekben, és az ebben az irányelvben meghatározott egyéb körülmények fennállása esetén a tagállamoknak jogában kell állnia, hogy – a nemzeti szanálási hatóságokkal folytatott egyeztetést követően – visszautasítsák harmadik országbeli intézmények uniós fióktelepeivel kapcsolatos harmadik országbeli eljárások elismerését.

(103)

Vannak olyan körülmények, amelyek fennállása esetén az alkalmazott szanálási eszközök hatékonysága attól függhet, hogy rendelkezésre áll-e rövid távú finanszírozás egy intézmény vagy áthidaló intézmény számára, nyújtanak-e garanciát a potenciális vásárlóknak, illetve biztosítanak-e tőkét az áthidaló intézménynek. Amellett, hogy a központi bankok lényeges szerepet játszanak a pénzügyi rendszernek – akár stresszhelyzetben – történő likviditásnyújtás terén, az is fontos, hogy a tagállamok finanszírozási rendszereket alakítsanak ki annak kiküszöbölésére, hogy az ilyen célra szükséges pénzeszközöket a nemzeti költségvetésekből vegyék el. A pénzügyi rendszer stabilizálását a pénzügyi ágazat egészének kell finanszíroznia.

(104)

Általános szabályként a szanálási hatóságai által irányított, az ezen irányelvben előírt célokra szolgáló szanálási alapon keresztül minden tagállamnak létre kell hoznia saját nemzeti szintű finanszírozási rendszerét. Egy szigorúan körülhatárolt kivétel keretében azonban a tagállamoknak lehetősége kell nyíljon arra is, hogy – amennyiben teljesülnek bizonyos feltételek – nemzeti finanszírozási rendszerüket a területükön engedélyezett intézményektől beszedett kötelező hozzájárulásokból működtessék, nem pedig a szanálási hatóság által irányított alapon keresztül.

(105)

Főszabály szerint az ágazattól kell hozzájárulásokat beszedni az intézmények szanálása előtt és attól függetlenül. Amikor az előzetes pénzeszközök nem elégségesek a veszteségek vagy a finanszírozási rendszerek költségeinek fedezésére, a további költség vagy veszteség viselésére kiegészítő hozzájárulásokat kell beszedni.

(106)

A kritikus tömeg elérése és azon prociklikus hatások kiküszöbölése érdekében, amelyek akkor jelentkeznének, ha rendszerszintű válság esetén a finanszírozási rendszerek kizárólag utólagos hozzájárulásokra támaszkodnának, elengedhetetlen, hogy a tagállami finanszírozási rendszerek előzetesen rendelkezésre álló pénzügyi eszközei legalább egy meghatározott minimumösszeget elérjenek.

(107)

A hozzájárulások méltányos kiszámítása és a kevésbé kockázatos modellben történő működés ösztönzése érdekében a nemzeti finanszírozási rendszerekhez történő hozzájárulásoknak figyelembe kell venniük az intézmények hitel-, likviditási és piaci kockázatának fokát.

(108)

A csődhelyzetben lévő intézmények eredményes szanálása a belső piac kiteljesítésének elengedhetetlen eleme. Az ilyen intézmények csődje nemcsak azon piacok pénzügyi stabilitását érinti, amelyeken az intézmény jelen van, hanem az Unió pénzügyi piacának egészét veszélyezteti. A pénzügyi szolgáltatások belső piacának kiteljesítésével a nemzeti pénzügyi rendszerek egyre szorosabban összekapcsolódnak. Számos intézmény a letelepedése szerinti tagállamon kívül is működtet vállalkozásokat, és mindegyiküket összekötik a bankközi, és egyéb lényegileg páneurópai piacok. Az, hogy az intézmények szanálásának tényleges finanszírozása minden tagállamban biztosított legyen, nem csak azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyben az adott intézmények működnek, hanem érdekében áll általában minden tagállamnak, mivel ennek révén biztosíthatók az egyenlő versenyfeltételek, és javítható a belső pénzügyi piac működése. A finanszírozási rendszerek európai rendszerének létrehozása révén biztosítani kell, hogy az Unióban működő minden intézményre egyformán hatékony szanálásfinanszírozási rendszer vonatkozzon, és minden intézmény hozzájáruljon a belső piac stabilitásának biztosításához.

(109)

A finanszírozási rendszerek európai rendszere ellenálló képességének fokozása érdekében, továbbá annak a célnak megfelelően, hogy a finanszírozás elsősorban ne állami költségvetési forrásokból, hanem a szanálás alatt álló intézmény részvényesei és hitelezői révén, majd azt követően ágazati forrásokból valósuljon meg, lehetővé kell tenni, hogy a finanszírozási rendszerek szükség esetén más finanszírozási rendszerektől kölcsönt kérelmezhessenek. Ugyanígy fel kell jogosítani a finanszírozási rendszereket arra is, hogy szükség esetén más finanszírozási rendszereknek kölcsönt nyújtsanak. Az ilyen kölcsönnyújtásnak szigorúan önkéntes alapon kell működnie. A kölcsön nyújtására vonatkozó döntést a kölcsönt nyújtó finanszírozási rendszernek kell meghoznia, de mivel a döntésnek esetleg költségvetési kihatásai is lehetnek, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják, hogy az illetékes minisztériummal konzultálni kell, vagy az egyetértését kell kérni.

(110)

Jóllehet a finanszírozási rendszereket nemzeti szinten hozzák létre, azoknak csoportszintű szanálás esetén közösen kell viselniük a terheket, feltéve, hogy a nemzeti hatóságoknak sikerül egyetértésre jutniuk az intézmény szanálásáról. A betétbiztosítási rendszerek által biztosított betétek nem viselhetnek veszteséget a szanálási folyamat során. Amennyiben a szanálási intézkedés biztosítja, hogy a betétesek továbbra is hozzáférhessenek betéteikhez, akkor azon betétbiztosítási rendszer számára, amelyhez a szanálás alatt álló intézmény tartozik, elő kell írni, hogy olyan összegű hozzájárulást fizessen, amely nem nagyobb annál a veszteségnél, amelyet abban az esetben kellett volna viselnie, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják.

(111)

Habár a biztosított betétek a szanálás során védve vannak a veszteségek ellen, a többi leírható, illetve átalakítható betét elvileg bevonható a veszteségek viselésébe. Annak érdekében, hogy a biztosított betétek összegén túli leírható, illetve átalakítható betétekkel rendelkező természetes személyek, illetve mikro-, kis- és középvállalkozások bizonyos mértékű védelme garantált legyen, a rendes fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében ezeknek a betéteknek elsőbbséget kell élvezniük a közönséges, nem elsőbbségi hitelezők követeléseivel szemben. A betétbiztosítási rendszerek követeléseit még előbbre kell sorolni a nemzeti jogszabályok rendelkezéseiben, mint a leírható, illetve átalakítható betétek fent említett kategóriáit. Szükség van a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok e területének harmonizálására annak érdekében, hogy a tagállami szanálási alapok kitettsége minimális legyen az ebben az irányelvben előírt „egyetlen hitelező sem kerülhet rosszabb helyzetbe” elv értelmében.

(112)

Amennyiben a betéteket egy intézmény szanálása kapcsán egy másik intézménybe helyezik át, a betétesek nem biztosíthatók a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2014/49/EU irányelvben meghatározott kártalanítási összeghatár felett. A szanálás alatt álló intézménynél maradó betétekre vonatkozó követeléseknek tehát az áthelyezett pénzeszközök és a 2014/49/EU irányelvben meghatározott kártalanítási összeghatár különbözetére kell korlátozódniuk. Amennyiben az áthelyezett betétek meghaladják a kártalanítási összeghatárt, a betétes a szanálás alatt álló intézménynél maradó betétek tekintetében nem támaszthat követelést a betétbiztosítási rendszerrel szemben.

(113)

A finanszírozási rendszerek ezen irányelvben meghatározott európai rendszerének részét alkotó finanszírozási rendszerek létrehozásának biztosítania kell a szanálás céljára nemzeti szinten rendelkezésre álló források felhasználásának koordinálását.

(114)

A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a „kritikus funkciók” és a „fő üzletág” ezen irányelv alkalmazásában történő meghatározásának kritériumaira vonatkozóan; azon körülmények meghatározására vonatkozóan, amikor ezen irányelvnek megfelelően a kötelezettségnek a leírási és átalakítási követelmények alóli kivétele szükséges; azon megállapodáskategóriákra vonatkozóan, amelyeknek a részleges átruházás vonatkozásában a megfelelő védelmét a tagállamoknak biztosítania kell; arra a módszerre vonatkozóan, amely szerint az intézményeknek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzájárulásait kockázati profiljukkal arányosan kiigazítják; az előzetes hozzájárulások tényleges befizetésének biztosítására irányuló nyilvántartási, számviteli, beszámolási és egyéb kötelezettségek vonatkozásában; és azon körülményekre és feltételekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén egy intézményt átmenetileg mentesíteni lehet az utólagos hozzájárulás fizetése alól. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(115)

Helyénvaló, hogy azokban az esetekben, amelyeket ez az irányelv meghatároz, az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokkal segítse elő a nemzeti hatóságok által alkalmazott gyakorlatok közelítését. A szabályozástechnikai vagy végrehajtás-technikai standardok által nem szabályozott területeken lehetővé kell tenni, hogy az EBH saját kezdeményezésre iránymutatásokat és ajánlásokat bocsásson ki az uniós jog alkalmazásáról.

(116)

Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés dátumát követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni.

(117)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak elő kell segíteniük a következetes harmonizációt, valamint a betétesek, a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. Az ebben az irányelvben meghatározott esetekben hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EBH-t mint specializált szakértelemmel rendelkező szervet megbízni azoknak a Bizottsághoz benyújtandó szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteknek a kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(118)

A Bizottságnak, amennyiben ezen irányelv előírja, az EUMSZ 290. cikke alapján, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia, az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban. A Bizottságnak, amennyiben ezen irányelv előírja, az EUMSZ 291. cikke alapján, végrehajtási jogi aktusokban az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell elfogadnia, az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban.

(119)

A 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) rendelkezik arról, hogy azon intézmények reorganizációjára és felszámolására vonatkozó határozatokat, amelyek székhelyükön kívüli tagállamokban is működtetnek fióktelepeket, minden tagállamban kölcsönösen el kell ismerni, és végre kell hajtani. Az említett irányelv biztosítja, hogy az intézmény minden eszközét és kötelezettségét a székhely szerinti tagállamban indított egységes folyamatban kezeljék, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban találhatók, és rendelkezik arról, hogy a fogadó tagállamokban lévő hitelezők egyenlő elbánásban részesüljenek a székhely szerinti tagállamban lévő hitelezőkkel. Az eredményes szanálás érdekében a 2001/24/EK irányelvet a szanálási eszközök alkalmazása esetén kell alkalmazni, akkor is, amikor ezeket az eszközöket intézményekre alkalmazzák, és akkor is, amikor a szanálási rendszer hatálya alá tartozó más szervezetekre alkalmazzák őket. A 2001/24/EK irányelvet ezért mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(120)

A társasági joggal foglalkozó uniós irányelvek kötelező szabályokat tartalmaznak a hatályuk alá tartozó intézmények részvényeseinek és hitelezőinek a védelmére vonatkozóan. Olyan helyzetben, amikor a szanálási hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük, ezek a szabályok akadályozhatják a hatékony fellépést, ezért ebben az irányelvben rendelkezni kell a szanálási eszközöknek és hatásköröknek a szanálási hatóságok általi alkalmazásáról, valamint megfelelő eltérésekről is. Az érdekelt feleknek nyújtott maximális jogbiztonság garantálása érdekében az eltéréseket egyértelműen és szűken kell meghatározni, és azokhoz kizárólag közérdekből, a szanálásba vétel tekintetében meghatározott kritériumok teljesülése esetén lehet folyamodni. A szanálási eszközök alkalmazása feltételezi az ezen irányelvben meghatározott szanálási céloknak és feltételeknek a teljesítését.

(121)

A 2012/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) szabályokat állapít meg a részvényesek azon jogára vonatkozóan, hogy döntsenek a tőke felemeléséről vagy leszállításáról, illetve vagyoni hozzájárulás ellenében részt vegyenek bármely új részvénykibocsátásban, valamint rendelkezéseket tartalmaz a hitelezőket tőkeleszállítás esetén megillető védelemről, és súlyos tőkevesztés esetén a közgyűlés összehívásáról. Ezek a szabályok akadályozhatják a szanálási hatóságok gyors fellépését, ezért rendelkezni kell az azoktól való megfelelő eltérésekről.

(122)

A 2011/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) többek között az egyesülésnek az egyesülő társaságok közgyűlése általi jóváhagyására, az egyesülési tervvel kapcsolatos követelményekre, az ügyvezetési, illetve szakértői jelentésre és a hitelezők védelmére vonatkozóan állapít meg szabályokat. Hasonló szabályokat állapít meg a részvénytársaságok szétválása tekintetében a 82/891/EGK tanácsi irányelv (18). Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (19) a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesülése tekintetében ír elő hasonló szabályokat. A szanálási hatóságok gyors fellépésének lehetővé tétele érdekében rendelkezni kell az említett irányelvektől való megfelelő eltérésekről.

(123)

A 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) kötelező ajánlattételi kötelezettséget ír elő a társaság összes részvényére vonatkozóan az irányelvben meghatározott méltányos áron, arra az esetre, ha egy részvényes közvetlenül vagy közvetve, egyedül vagy másokkal együtt megszerzi a szóban forgó társaság részvényeinek bizonyos olyan százalékát, amely – a nemzeti jogban meghatározottak szerint – biztosítja számára a társaság irányítását. A kötelező ajánlattételi szabály célja a kisebbségi részvényesek védelme a társaság ellenőrzésében bekövetkező változás esetén. Egy ilyen költséges kötelezettség kilátásba helyezése azonban elriaszthatja az érintett intézmény lehetséges befektetőit, ami megnehezíti a szanálási hatóságok számára szanálási hatásköreik hasznosítását. Ezért rendelkezni kell arról, hogy a szanálási hatáskörök gyakorlásához szükséges mértékig megfelelő módon el lehessen térni a kötelező ajánlattételi szabálytól, ugyanakkor a szanálási időszak után a kötelező ajánlattételi szabályt minden olyan részvényesre alkalmazni kell, aki vagy amely megszerzi az irányítást az érintett intézmény felett.

(124)

A 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) rendelkezéseket tartalmaz a közgyűlésekkel kapcsolatos részvényesi eljárási jogokról. A 2007/36/EK irányelv többek között előírja a közgyűlés összehívására vonatkozó minimális értesítési időtartamot és a meghívó tartalmát. Ezek a szabályok akadályozhatják a szanálási hatóságok gyors fellépését, ezért rendelkezni kell az irányelvtől való megfelelő eltérésekről. A szanálást megelőzően gyors tőkeemelésre lehet szükség, ha az intézmény ténylegesen vagy valószínűleg nem felel meg az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben rögzített követelményeknek, és a tőkeemelés valószínűsíthetően helyreállítja a pénzügyi helyzetét, elkerülhetővé téve ezáltal, hogy teljesüljenek a szanálás megkezdésének feltételeként megállapított kritériumok. Ilyen helyzetben engedélyezni kell a közgyűlés rövid időn belüli összehívását. A részvényeseknek mindazonáltal meg kell őrizniük a tőkeemelésre és a közgyűlések összehívására megállapított határidő lerövidítésére vonatkozó döntéshozatali hatáskörüket. Ezen eszköz bevezetéséhez rendelkezni kell a 2007/36/EK irányelvtől való megfelelő eltérésekről.

(125)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóságok képviselettel rendelkezzenek az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel, az 1093/2010/EU rendelettel, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (23) létrehozott Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az EBH rendelkezzen az ezen irányelvben meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges szakértelemmel, az 1093/2010/EU rendeletet módosítani kell abból a célból, hogy az ezen irányelvben meghatározott nemzeti szanálási hatóságok beletartozzanak a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az említett rendeletben meghatározott fogalmába. A szanálási hatóságok és az 1093/2010/EU rendelet szerinti, hatáskörrel rendelkező hatóságok ilyen asszimilációja összhangban van az EBH azon feladataival, amelyeket a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásához és koordinálásához való hozzájárulása és az ezekben való aktív részvétele, valamint a csődhelyzetben lévő intézmények és különösen a határokon átnyúló tevékenységű csoportok szanálásának elősegítése tekintetében az 1093/2010/EU rendelet 25. cikke állapít meg.

(126)

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények, az üzleti tevékenységüket ténylegesen irányító személyek, valamint az intézmények vezető testülete teljesítse az ebből az irányelvből eredő kötelezettségeket, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy az említettek az egész Unióban hasonló bánásmódban részesüljenek, a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket kell előírniuk. A tagállamok által meghatározott közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek ezért a címzettekkel, a szankció vagy egyéb közigazgatási intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokkal, a szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések közzétételével, a legfontosabb szankcionálási hatáskörökkel és a közigazgatási bírságok szintjével kapcsolatban bizonyos alapvető követelményeknek eleget kell tenniük. Az EBH-nak – a szigorú szakmai titoktartás követelményeinek megfelelően – központi adatbázisban kell nyilvántartania minden közigazgatási szankciót, valamint az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok által jelentett fellebbezésekkel kapcsolatos minden információt.

(127)

Ennek az irányelvnek közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket egyaránt említenie kell annak érdekében, hogy egy jogsértést követően alkalmazott minden olyan fellépést lefedjen, amelynek célja további jogsértések megelőzése, tekintet nélkül arra, hogy a fellépés a nemzeti jog alapján szankciónak vagy egyéb közigazgatási intézkedésnek minősül-e.

(128)

Habár a tagállamok szabadon állapíthatnak meg közigazgatási, illetve büntetőjogi szankciókat is ugyanarra a jogsértésre nézve, nem kell előírni a számukra, hogy a tagállami büntetőjog hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat állapítsanak meg. A nemzeti jogszabályokkal összhangban, a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, mindazonáltal megtehetik, ha a nemzeti jogszabályok ezt számukra lehetővé teszik. Ha azonban a tagállamok ezen irányelv megsértése esetére közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve másképpen sem befolyásolhatja a szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok képességét arra, hogy kellő időben együttműködjenek más tagállamok szanálási hatóságaival és illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információt cseréljenek ezen irányelv alkalmazása céljából, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(129)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (24) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(130)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen a Charta által elismert jogokat, szabadságokat és elveket, különösen a tulajdonhoz való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a védelemhez való jogot.

(131)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az intézmények szanálására vonatkozó szabályok és eljárások harmonizálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban egy intézmény csődjének az egész Unióra gyakorolt hatásai miatt e cél jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(132)

Az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak az ezen irányelv értelmében hozott döntéseik és intézkedéseik során kellőképpen figyelembe kell venniük, hogy a szóban forgó döntések és intézkedések milyen hatással vannak más tagállamok pénzügyi stabilitására és gazdasági helyzetére, továbbá mérlegelniük kell az érintett leányvállalatnak vagy fióktelepnek a letelepedés illetve telephely szerinti tagállam pénzügyi szektora és teljes gazdasága szempontjából vett jelentőségét, még azokban az esetekben is, amikor az érintett leányvállalat vagy fióktelep csekélyebb fontossággal bír a konszolidált csoporton belül.

(133)

A Bizottság felülvizsgálja ezen irányelv általános alkalmazását, és amennyiben létrejött egy több tagállamra is kiterjedő szanálási eszközt létrehozó uniós jogi aktus, az annak alapján hozott intézkedések fényében megvizsgálja mindenekelőtt azt, hogy hogyan gyakorolja az EBH az ezen irányelv alapján ráruházott azon hatásköröket, amelyek értelmében közvetítést jogosult biztosítani az eszközben részt vevő tagállamok szanálási hatóságai és az eszközben részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságai között,

a)

azon intézmények, amelyek az Unióban vannak letelepedve;

b)

azon pénzügyi vállalkozások, amelyek az Unióban vannak letelepedve, ha a pénzügyi vállalkozás hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy a c) vagy d) pontban említett vállalat leányvállalata, és az 575/2013/EU rendelet 6–17. cikke szerint az anyavállalat összevont alapú felügyelete alá tartozik;

c)

azon pénzügyi holding társaságok, vegyes pénzügyi holding társaságok és vegyes tevékenységű holding társaságok, amelyek az Unióban székhellyel rendelkeznek;

d)

tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalatok, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok;

e)

az ezen irányelvben meghatározott különös feltételeknek megfelelően Unión kívüli székhellyel rendelkező intézmények fióktelepei.

1.

„szanálás”: szanálási eszköz vagy a 37. cikk (9) bekezdésében meghatározott eszköz alkalmazása a 31. cikk (2) bekezdésében említett szanálási célok közül egy vagy több elérése érdekében;

2.

„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, kivéve a 2013/36/EU irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szervezeteket;

3.

„befektetési vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott, a 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében megállapított indulótőke-követelmény hatálya alá tartozó befektetési vállalkozás;

4.

„pénzügyi vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott pénzügyi vállalkozás;

5.

„leányvállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 16. pontjában meghatározott leányvállalat;

6.

„anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 15. pontjának a) alpontjában meghatározott anyavállalat;

7.

„összevont alapon”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 47. pontjának megfelelően meghatározott összevont helyzet alapja;

8.

„intézményvédelmi rendszer” vagy „IPS”: az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott követelményeket teljesítő szabályok;

9.

„pénzügyi holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontjában meghatározott pénzügyi holding társaság;

10.

„vegyes pénzügyi holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott vegyes pénzügyi holding társaság;

11.

„vegyes tevékenységű holding társaság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott vegyes tevékenységű holding társaság;

12.

„tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 30. pontjában meghatározott tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat;

13.

„EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 31. pontjában meghatározott EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat;

14.

„tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 32. pontjában meghatározott tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

15.

„EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 33. pontjában meghatározott EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

16.

„szanálási célok”: a 31. cikk (2) bekezdésében említett szanálási célok;

17.

„fióktelep”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 17. pontjában meghatározott fióktelep;

18.

„szanálási hatóság”: egy tagállam által a 3. cikkel összhangban kijelölt hatóság;

19.

„szanálási eszköz”: a 37. cikk (3) bekezdésében említett szanálási eszköz;

20.

„szanálási hatáskör”: a 63–72. cikkben meghatározott hatáskör;

21.

„illetékes hatóság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 40. pontjában meghatározott illetékes hatóság, beleértve az Európai Központi Bankot is az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (25) értelmében rá ruházott egyes feladatai tekintetében;

22.

„illetékes minisztériumok”: a tagállamok pénzügyminisztériumai vagy a nemzeti hatáskörök szerint a nemzeti szinten a gazdasági, pénzügyi és költségvetési döntésekért felelős más minisztériumai, és amelyeket a 3. cikk (5) bekezdésével összhangban jelöltek ki;

23.

„intézmény”: hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;

24.

„vezető testület”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;

25.

„felső vezetés”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott felső vezetés;

26.

„csoport”: az anyavállalat és leányvállalatai;

27.

„határokon átnyúló tevékenységű csoport”: olyan csoport, amelynek esetében a csoporthoz tartozó vállalkozások több tagállamban vannak letelepedve;

28.

„rendkívüli állami pénzügyi támogatás”: az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás, vagy bármilyen más, nemzeti szinten nyújtva állami támogatásnak minősülő szupranacionális szintű állami pénzügyi támogatás, amelyet egy az 1. cikk(1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet vagy csoport – amelynek ezen intézmény vagy szervezet részét képezi – életképességének, likviditásának vagy fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása céljából nyújtanak;

29.

„sürgősségi likviditási támogatás”: ideiglenes likviditási problémákkal küzdő fizetőképes pénzügyi vállalkozásoknak vagy fizetőképes pénzügyi vállalkozások csoportjának a központi bank által nyújtott központi banki pénz vagy bármilyen más, a központi banki pénzösszeg növekedéséhez vezető támogatás, anélkül, hogy ez a művelet a monetáris politika részét képezné;

30.

„rendszerszintű válság”: a pénzügyi rendszer zavara, amely súlyos negatív következményekkel járhat a belső piacra és a reálgazdaságra nézve. A rendszer szempontjából bizonyos mértékben valamennyi pénzügyi közvetítő, piac és infrastruktúra jelentős lehet.

31.

„csoporthoz tartozó vállalkozás”: a csoporthoz tartozó jogi személy;

32.

„helyreállítási terv”: egy intézmény által az 5. cikk rendelkezéseinek megfelelően elkészített és naprakészen tartott helyreállítási terv;

33.

„csoportszintű helyreállítási terv”: a csoportszintű helyreállításra vonatkozóan a 7. cikkel összhangban elkészített és naprakészen tartott terv;

34.

„jelentős fióktelep”: olyan fióktelep, amely a 2013/36/EU irányelv 52. cikkének (1) bekezdése szerint a fogadó tagállamban jelentősnek minősülne;

35.

„kritikus funkciók”: tevékenységek, szolgáltatások vagy működési folyamatok, amelyek megszűnése az intézmény vagy csoport méretéből, piaci részesedéséből, külső vagy belső összekapcsoltságából, összetettségéből vagy határokon átnyúló tevékenységéből adódóan egy vagy több tagállamban valószínűsíthetően fennakadást okoz a reálgazdaság számára létfontosságú szolgáltatások vagy a pénzügyi stabilitás tekintetében, különös tekintettel e tevékenységek, szolgáltatások vagy működési folyamatok helyettesíthetőségére;

36.

„fő üzletágak”: azok az üzletágak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások, amelyek egy intézmény vagy csoport – amelynek az intézmény részét képezi – fő bevételi vagy nyereségforrását jelentik, illetve az új befektetésekből származó bevételek jelenértékének jelentős részét képviselik;

37.

„összevont felügyeletet ellátó hatóság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 41. pontjában meghatározott összevont felügyeletet ellátó hatóság;

38.

„szavatolótőke”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 118. pontjában meghatározott szavatolótőke;

39.

„szanálási feltételek”: a 32. cikk (1) bekezdésében említett feltételek;

40.

„szanálási intézkedés”: az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet szanálás alá helyezéséről szóló, a 32. vagy a 33. cikknek megfelelő döntés, szanálási eszköz alkalmazása vagy egy, vagy több szanálási hatáskör gyakorlása;

41.

„szanálási terv”: egy intézmény vonatkozásában a 10. cikk rendelkezéseinek megfelelően elkészített szanálási terv;

42.

„csoportszintű szanálás”: a következők bármelyike:

43.

„csoportszintű szanálási terv”: a csoportszintű szanálásra vonatkozóan a 12. és 13. cikkel összhangban készített terv;

44.

„csoportszintű szanálási hatóság”: az összevont felügyeletet ellátó hatóság székhelye szerinti tagállamban működő szanálási hatóság;

45.

„csoportszintű szanálási program”: csoportszintű szanálásra vonatkozóan a 91. cikk szerint elkészített terv;

46.

„szanálási kollégium”: a 88. cikk (1) bekezdése szerinti feladatok elvégzésére a 88. cikkel összhangban létrehozott kollégium;

47.

„rendes fizetésképtelenségi eljárás”: olyan valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló vagy vagyonfelügyelő kijelölését foglalja magában, és amely az intézményekre a nemzeti jog alapján rendes esetben alkalmazandó, továbbá amely vagy kifejezetten csak ezen intézményekre, vagy általános jelleggel minden természetes vagy jogi személyre vonatkozik;

48.

„hitelviszonyt megtestesítő instrumentum”: az 63. cikk (1) bekezdésének g) és j) pontja értelmében: kötvények és az átruházható követelések más formái, adósságot keletkeztető vagy elismerő instrumentumok és hitelviszonyt megtestesítő instrumentum megszerzésére feljogosító instrumentumok;

49.

„tagállami anyavállalat intézmény”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 28. pontjában meghatározott tagállami anyavállalat intézmény;

50.

„EU-szintű anya intézmény”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 29. pontjában meghatározott EU-szintű anyavállalat intézmény;

51.

„szavatolótőke-követelmények”: az 575/2013/EU rendelet 92–98. cikkében meghatározott követelmények;

52.

„felügyeleti kollégium”: a 2013/36/EU irányelv 116. cikke alapján létrehozott, felügyeleti hatóságokat tömörítő kollégiumok;

53.

„állami támogatások uniós keretrendszere”: az EUMSZ 107., 108. és 109. cikke által és az EUMSZ 108. cikkének (4) bekezdése vagy 109. cikke alapján megalkotott vagy elfogadott rendeletek és valamennyi uniós jogi aktus – többek között iránymutatások, közlemények és értesítések – által létrehozott keretrendszer;

54.

„felszámolás”: egy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet eszközeinek értékesítése;

55.

„eszközelkülönítési eszköz”: eszköz a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak, illetve kötelezettségeinek a 42. cikk szerinti, szanálási hatóság általi, vagyonkezelő szervezethez történő átadására;

56.

„vagyonkezelő szervezet”: a 42. cikk (2) bekezdésében szereplő követelményeket kielégítő jogi személy;

57.

„hitelezői feltőkésítés”: a szanálás alatt álló intézmény kötelezettségei tekintetében a leírási és átalakítási hatáskör 43. cikk szerinti, szanálási hatóság általi gyakorlására szolgáló eszköz;

58.

„vagyonértékesítési eszköz”: eszköz a szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvények vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumok, illetve a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek a 38. cikk szerinti, szanálási hatóság általi olyan vásárlóhoz való átadására, amely nem áthidaló intézmény;

59.

„áthidaló intézmény”: a 40. cikk (2) bekezdésében szereplő követelményeket kielégítő jogi személy;

60.

„áthidaló intézményi mechanizmus”: eszköz a szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvényeknek vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumoknak vagy a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak vagy kötelezettségeinek áthidaló intézményhez való, a 40. cikk szerinti átadására;

61.

„tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok”: részvények, tulajdonjogot biztosító egyéb instrumentumok, részvényekre vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumokra átváltható vagy ilyenek megszerzésére jogosító instrumentumok, valamint részvényekben vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumokban részesedést képviselő instrumentumok;

62.

„részvényes”: részvényes vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentum tulajdonosa;

63.

„átadási hatáskörök”: a 63. cikk (1) bekezdésének c), vagy d) pontjában meghatározott, szanálás alatt álló intézmény részvényeinek, egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumainak, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumainak, eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek, illetve ezek valamilyen kombinációjának egy átvevő félhez történő átadására vonatkozó hatáskörök;

64.

„központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

65.

„származtatott ügylet”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 5. pontjában meghatározott származtatott ügylet;

66.

„leírási és átalakítási hatáskörök”: az 59. cikk (2) bekezdésében és 63. cikk (1) bekezdésének e)–i) pontjaiban előírt hatáskörök;

67.

„biztosítékkal fedezett kötelezettség”: olyan kötelezettség, amelynek hitelező számára történő kifizetését vagy más módon történő teljesítését jelzálogjog, kézizálogjog, visszatartási jog vagy biztosíték fedezi, ideértve a repoügyletekből és más tulajdonjog-átruházási biztosítékról szóló megállapodásokból származó kötelezettségeket is;

68.

„elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok”: az 575/2013/EU rendelet 28. cikkének (1)–(4) bekezdésében, 29. cikkének (1)-(5) bekezdésében vagy 31. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő tőkeinstrumentumok;

69.

„kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok”: az 575/2013/EU rendelet 52. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő tőkeinstrumentumok;

70.

„aggregált összeg”: azon aggregált összeg, amellyel a 46. cikk (1) bekezdésével összhangban a szanálási hatóság értékelése alapján csökkenteni kell vagy át kell váltani a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket;

71.

„leírható, illetve átalakítható kötelezettségek”: egy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet azon kötelezettségei, valamint tőkeinstrumentumoknak, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak vagy járulékos tőkeinstrumentumoknak nem minősülő azon tőkeinstrumentumai, amelyek a 44. cikk (2) bekezdése értelmében nincsenek kizárva a hitelezői feltőkésítés alkalmazási köréből;

72.

„betétbiztosítási rendszer”: a 2014/49/EU irányelv 4. cikkének megfelelően valamely tagállam által bevezetett és hivatalosan elismert betétbiztosítási rendszer;

73.

„járulékos tőkeinstrumentumok”: az 575/2013/EU rendelet 63. cikkében megállapított feltételeknek megfelelő tőkeelemek vagy alárendelt kölcsönök;

74.

„releváns tőkeinstrumentumok” a IV. cím IV. fejezete 5. szakaszának és a IV. cím V. fejezetének alkalmazásában: kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok;

75.

„átváltási ráta”: az a tényező, amely meghatározza azon részvények vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumok számát, amelyekre egy adott kategóriába tartozó kötelezettséget átváltanak, a szóban forgó kategória egy adott instrumentumára vagy egy követelés értékének egy meghatározott egységére vonatkoztatva;

76.

„érintett hitelező”: olyan hitelező, akinek, illetve amelynek követelése olyan kötelezettségre vonatkozik, amelyet a hitelezői feltőkésítés alkalmazásának keretében leírási vagy átalakítási hatáskör gyakorlása révén csökkentettek vagy részvénnyé, vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentummá alakítottak;

77.

„érintett tulajdonos”: olyan, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosa, akinek tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumait a 63. cikk (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott hatáskör alapján törlik;

78.

„megfelelő hatóság”: a 61. cikkel összhangban azonosított tagállami hatóság, amely az adott állam nemzeti joga alapján az 59. cikk (3) bekezdésében említett megállapítások megtételéért felelős;

79.

„érintett anyaintézmény”: olyan tagállami anyaintézmény, EU-szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, vegyes tevékenységű holding társaság, tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalatok, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok, amelynek tekintetében a hitelezői feltőkésítés alkalmazására kerül sor;

80.

„átvevő fél”: az a vállalkozás, amelyhez a szanálás alatt álló intézmény részvényeit, tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumait, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumait, eszközeit, jogait és kötelezettségeit, illetve ezek valamilyen kombinációját átadják;

81.

„munkanap”: a szombat és a vasárnap, valamint az adott tagállamban ünnepnapnak számító napok kivételével minden nap;

82.

„felmondási jog”: a szerződés felmondására irányuló jog, a kötelezettségek esedékességének előrehozására, lezárására, egymással szemben való elszámolására vagy nettósítására irányuló jog vagy az egyik szerződő fél fizetési kötelezettségét felfüggesztő, módosító vagy megszüntető bármely hasonló rendelkezés, illetve olyan rendelkezés, amely megakadályozza egy szerződés szerinti kötelezettség esedékessé válását, és amely kötelezettség ilyen rendelkezés hiányában esedékessé válna;

83.

„szanálás alatt álló intézmény”: olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás, pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, vegyes tevékenységű holding társaság, tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalatok, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok, amelynek tekintetében szanálási intézkedés meghozatalára kerül sor;

84.

„uniós leányvállalat”: valamely tagállamban letelepedett olyan intézmény, amely egy harmadik országbeli intézmény vagy egy harmadik országbeli anyavállalat leányvállalata;

85.

„EU-szintű anyavállalat”: EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok;

86.

„harmadik országbeli intézmény”: olyan szervezet, amely egy olyan harmadik országban van letelepedve, amely úgy kezelendő mintha az Unióban rendelkezne székhellyel és az intézmény meghatározás alá esne;

87.

’harmadik országbeli anyavállalat: harmadik országban letelepedett anyavállalat, pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy vegyes pénzügyi a holding társaság anyavállalatok;

88.

„harmadik országbeli szanálási eljárás”: egy harmadik országbeli intézmény csődjének kezelésére szolgáló, harmadik ország joga szerinti intézkedés, amely a célok és a várható eredmények szempontjából hasonló az ezen irányelv szerinti szanálási intézkedésekhez;

89.

„uniós fióktelep”: egy harmadik országbeli intézmény olyan fióktelepe, amely valamely tagállamban található;

90.

„érintett harmadik országbeli hatóság”: a szanálási hatóságok és illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti feladataihoz hasonló feladatok végrehajtásáért felelős harmadik országbeli hatóság;

91.

„csoportfinanszírozási rendszer”: a csoportszintű szanálási hatóság tagállamában működő finanszírozási rendszer vagy rendszerek;

92.

„back-to-back tranzakció”: a vállalatcsoporton belüli két vállalkozás között létrejött olyan ügylet, amelynek célja a csoporton belüli egyik vállalkozás és egy harmadik fél között létrejött ügylettel járó kockázat – teljes egészében vagy részben történő – átruházása;

93.

„csoporton belüli garancia”: olyan szerződés, amelyben a csoporton belüli egyik vállalkozás a csoporton belüli másik vállalkozás kötelezettségeire vállal garanciát egy harmadik fél felé;

94.

„fedezett betétek”: a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott fedezett betétek;

95.

„biztosítható betétek”: a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 4. pontja szerinti biztosítható betétek;

96.

„biztosítékkal fedezett kötvény”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 52. cikkének (4) bekezdésében említett instrumentum;

97.

„tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás”: a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás;

98.

„nettósítási megállapodás”: olyan megállapodás, amelynek alapján több követelést vagy kötelezettséget egyetlen nettó követeléssé lehet átalakítani, beleértve a pozíciólezáró nettósítási megállapodásokat, amelyek alapján egy (bárhogy vagy bárhol meghatározott) jogérvényesítési eljárás bekövetkeztekor a felek kötelezettségeit meggyorsítják, így azok azonnal esedékessé válnak vagy megszűnnek, és mindkét esetben egyetlen nettó követeléssé alakulnak át vagy az lép a helyükre, beleértve a 2002/47/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdése n) pontjának i. alpontjában meghatározott „pozíciólezáró nettósítási rendelkezéseket”, valamint a 98/26/EK irányelv 2. cikke k) pontjában meghatározott „nettósítást”;

99.

„egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodás” olyan megállapodás, amely alapján a szanálás alatt álló intézmény és valamely partnere közötti két vagy több követelés vagy kötelezettség egymással szemben elszámolható;

100.

„pénzügyi szerződések”: többek közt az alábbi szerződések és megállapodások:

101.

„válságmegelőzési intézkedés”: a helyreállíthatóság szempontjából felmerülő hiányosságok vagy akadályok közvetlen megszüntetésére irányuló, a 6. cikk (6) bekezdése szerinti hatáskörök gyakorlása, a szanálhatóság akadályainak kezelésére vagy kiküszöbölésére vonatkozó, a 17. vagy 18. cikk szerinti hatáskörök gyakorlása, a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedések bármelyikének alkalmazása, ideiglenes felszámoló 29. cikk alapján történő kinevezése vagy az 59. cikk szerinti leírási vagy átalakítási hatáskörök gyakorlása;

102.

„válságkezelési intézkedés” szanálási intézkedés vagy rendkívüli ügyvezető kinevezése a 35. cikk szerint, vagy egy az 51. cikk (2) bekezdése vagy a 72. cikk (1) bekezdése szerinti személy kinevezése;

103.

„helyreállítási képesség”: az intézmény képessége arra, hogy rendezze pénzügyi helyzetét, ha az jelentős mértékben romlik;

104.

„betétes”: a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 6. pontja szerinti betétes;

105.

„befektető”: a 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) 1. cikkének 4. pontja értelmében vett befektető;

106.

„kijelölt nemzeti makroprudenciális hatóság”: a nemzeti hatóságok makroprudenciális felhatalmazásáról szóló, 2011. december 22-i európai rendszerkockázati testületi ajánlás (ESRB/2011/3) B. ajánlásának 1. pontjában említett, a makroprudenciális politika vitelével megbízott hatóság;

107.

„mikro-, kis- és középvállalkozások”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (29) 2. cikkének (1) bekezdésében említett éves forgalomra vonatkozó kritérium szerinti mikro-, kis- és középvállalkozások.

108.

„szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piac

a)

az 5–12. cikkben meghatározott helyreállítási és szanálási tervek tartalma és részletei;

b)

az első helyreállítási és szanálási tervek elkészítésének határideje és a helyreállítási és szanálási tervek aktualizálásának gyakorisága, amely kisebb lehet az 5. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében, a 10. cikk (6) bekezdésében és a 13. cikk (3) bekezdésében megállapított mértéknél;

c)

az intézmények által az 5. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (1) bekezdése és a 12. cikk (2) bekezdése, valamint a melléklet A. és B. szakaszában foglaltak szerint benyújtandó információk tartalma és részletei, ideértve információkat is;

d)

a szanálhatóság 15. cikk és a 16. cikk, valamint a melléklet C. szakasza szerinti értékelésének részletessége.

a)

az e fejezet a 2. és 3. szakaszában szereplő követelmények az olyan, központi szervhez kapcsolódó intézmények esetében, amelyek az 575/2013/EU rendelet 10. cikkének megfelelően teljes egészében vagy részben mentesülnek a nemzeti jog szerinti prudenciális követelmények alól.

b)

a 2. szakaszban szereplő követelményektől olyan intézmény esetében, amely intézményvédelmi rendszer tagja.

a)

a. fejezet a 2. és 3. szakaszában szereplő követelményeket összevont alapon alkalmazzák az 575/2013/EU rendelet 10. cikke értelmében vett központi szervre és az ahhoz kapcsolt intézményekre;

b)

előírják az intézményvédelmi rendszer számára, hogy együttműködve a mentesítést kapott tagokkal, megfeleljen a 2. szakaszban szereplő követelményeknek.

a)

eszközeinek összértéke meghaladja a 30 000 000 000 eurót; vagy

b)

eszközei összértékének a letelepedés szerinti tagállam GDP-jéhez viszonyított aránya meghaladja a 20 %-ot, kivéve, ha az eszközök összértéke nem éri el az 5 000 000 000 eurót.

a)

meglehetősen valószínű, hogy a tervben javasolt intézkedések végrehajtásával fenntartható vagy helyreállítható az intézmény vagy csoport életképessége és pénzügyi helyzete, figyelembe véve az intézmény által hozott vagy tervezett előkészítő intézkedéseket;

b)

meglehetősen valószínű, hogy a terv és a tervben szereplő egyes opciók minden valószínűség szerint gyorsan és hatékonyan végrehajthatók pénzügyi stresszhelyzetben, a lehető legnagyobb mértékben elkerülve, hogy a pénzügyi rendszerre jelentős kedvezőtlen hatást gyakoroljanak, még olyan forgatókönyvek megvalósulását is beleértve, amelyek azt eredményeznék, hogy ugyanebben az időszakban más intézmények is helyreállítási terveket hajtanak végre.

a)

az intézmény kockázati profiljának, így a likviditási kockázatának mérséklése;

b)

a feltőkésítésre vonatkozó intézkedések kellő időben történő meghozatalának lehetővé tétele;

c)

az intézmény stratégiájának és felépítésének felülvizsgálata;

d)

a forrásbevonási stratégia módosítása a fő üzletágak és kritikus funkciók ellenálló képességének fokozása érdekében;

e)

az intézmény irányítási struktúrájának átalakítása.

a)

a 2013/36/EU irányelv 115. és 116. cikkében említett érintett illetékes hatóságoknak;

b)

azon tagállamok illetékes hatóságainak, amelyekben jelentős fióktelepek működnek, ha az az adott fióktelep szempontjából releváns;

c)

a csoportszintű szanálási hatóságnak; továbbá

d)

a leányvállalatok szanálási hatóságainak.

a)

a csoportszintű helyreállítási terv felülvizsgálata és értékelése;

b)

a csoporthoz tartozó intézmények esetében szükséges-e egyéni helyreállítási tervet készíteni; továbbá

c)

a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében említett intézkedések alkalmazása;

a)

a joghatóságuk alá tartozó intézmények esetében kell-e egyéni helyreállítási tervet készíteni; vagy

b)

a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében említett intézkedéseket a leányvállalatok szintjén kell-e alkalmazni,

a)

a helyreállítási terve alapján intézkedést hozhat akkor is, ha a helyzet nem felel meg a vonatkozó indikátornak, de az intézmény vezető testülete a körülmények alapján azt helyénvalónak ítéli; vagy

b)

eltekinthet az intézkedés meghozatalától, amennyiben az intézmény vezető testülete úgy ítéli meg, hogy az a helyzet körülményeiből adódóan nem lenne helyénvaló;

a)

bármely rendkívüli állami pénzügyi támogatás a 100. cikk szerint létrehozott finanszírozási rendszerek igénybevételén túl;

b)

bármely, központi banki sürgősségi likviditási támogatás; vagy

c)

nem szokásos feltételű biztosítékkal, időtartamra és kamatozási feltételekkel nyújtott központi banki likviditási támogatás.

a)

a terv kulcsfontosságú elemeinek összefoglalása;

b)

a szanálási terv legutóbbi módosítása óta az intézmény tekintetében bekövetkezett érdemi változások összefoglalása;

c)

annak bemutatása, hogy a kritikus funkciók és a fő üzletágak jogilag és gazdaságilag hogyan különíthetők el más funkcióktól a szükséges mértékben annak érdekében, hogy az intézmény csődje esetén a folytonosság biztosítható legyen;

d)

becsült időkeret a terv minden egyes lényegi vonatkozásának megvalósítása tekintetében;

e)

a szanálhatóság e cikk (2) bekezdése és a 15. cikk szerint elvégzett értékelésének részletes leírása;

f)

a 15. cikk szerint elvégzett értékelés során feltárt szanálhatósági akadályok kezelésére, illetve kiküszöbölésére a 17. cikk szerint előírt intézkedések leírása;

g)

az intézmény kritikus funkciói, fő üzletágai és eszközei értékének és értékesíthetőségének meghatározására irányuló eljárások leírása;

h)

azon intézkedések részletes leírása, amelyek biztosítják, hogy a 11. cikk szerint előírt információk naprakészek legyenek, és mindenkor a szanálási hatóságok rendelkezésére álljanak;

i)

a szanálási hatóság arra vonatkozó ismertetése, hogy hogyan finanszírozhatók a szanálási opciók az alábbiak bevonása nélkül;

j)

a különböző lehetséges forgatókönyveknek és az alkalmazandó ütemterveknek megfelelően alkalmazható különféle szanálási stratégiák részletes leírása;

k)

a kritikus jellegű kölcsönös függőségi kapcsolatok bemutatása;

l)

a kifizetésekhez, elszámolási szolgáltatásokhoz és egyéb infrastruktúrákhoz történő hozzáférés folytonosságát biztosító lehetőségek leírása, valamint az ügyfélpozíciók hordozhatóságának értékelése;

m)

a terv által az intézmény munkavállalóira gyakorolt hatások elemzése, beleértve a járulékos költségek elemzését is, valamint a munkavállalókkal a szanálási folyamat során való konzultációra szolgáló, tervezett eljárások leírása, adott esetben figyelembe véve a szociális partnerekkel folytatott párbeszédet célzó nemzeti rendszereket;

n)

a médiával és az állampolgárokkal folytatandó kommunikációt bemutató terv;

o)

a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, a 45. cikk (1) bekezdésében megállapított minimumkövetelmények, és adott esetben azok elérésének határideje;

p)

adott esetben a szavatolótőkére és a hitelezői feltőkésítésbe szerződéses kikötés alapján bevonható instrumentumokra vonatkozó, a 45. cikk (1) bekezdésében megállapított minimumkövetelmények, és adott esetben azok elérésének határideje;

q)

az intézmény működési eljárásainak folyamatos fenntartását szolgáló lényeges műveletek és rendszerek bemutatása;

r)

valamint adott esetben az intézmény szanálási tervvel kapcsolatos véleménye.

a)

szükséges mértékű együttműködés a szanálási tervek elkészítésében;

b)

a szanálási tervek elkészítéséhez és végrehajtásához szükséges összes információ biztosítása akár közvetlenül, akár az illetékes hatóságon keresztül.

a)

az EU-szintű anyavállalat;

b)

a csoport részét képező és az Unióban található leányvállalatok;

c)

az 1. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett szervezetek; továbbá

d)

a VI. címre figyelemmel, a csoport részét képező és az Unión kívül található leányvállalatok;

a)

meghatározza a 10. cikk (3) bekezdésében említett forgatókönyvek esetében a csoporthoz tartozó vállalkozások tekintetében foganatosítandó szanálási intézkedéseket, amelyeket az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett szervezetek, az anyavállalat és a leányintézmények tekintetében szanálási intézkedések révén, illetve a leányintézmények tekintetében koordinált szanálási intézkedések révén kell végrehajtani;

b)

megvizsgálja, mennyire alkalmazhatók és használhatók a szanálási eszközök és hatáskörök összehangolt módon a csoporton belüli, az Unióban letelepedett vállalkozásokra – ezen eszközök és hatáskörök közé értve a csoport egészének vagy a csoporton belüli több vállalkozás által végzett tevékenységnek vagy üzletágnak, illetve a csoporton belüli egyes vállalkozásoknak harmadik fél általi megvásárlását lehetővé tevő intézkedéseket is –, és azonosítja az összehangolt szanálás akadályait;

c)

ha a csoporthoz harmadik országokban bejegyzett vállalkozások is tartoznak, azonosítja a harmadik országbeli érintett hatóságokkal való együttműködésre és koordinációra irányuló megfelelő intézkedéseket, valamint a szanálás Unión belüli következményeit;

d)

a csoportszintű szanálás feltételeinek való megfelelés esetén azonosítja a csoportszintű szanálás elősegítéséhez szükséges intézkedéseket, beleértve egyes konkrét funkciók vagy üzletágak jogi és gazdasági leválasztását;

e)

meghatározza az ezen irányelvben nem említett olyan további intézkedéseket, amelyeket a csoportszintű szanálási hatóság kíván alkalmazni a csoport szanálásához;

f)

meghatározza, hogyan történne a csoportszintű szanálási intézkedések finanszírozása és hol volna szükség a finanszírozási rendszerre, megállapítja, hogy milyen elvek alapján történjen a finanszírozási felelősség megosztása a különböző tagállamok finanszírozási forrásai között. A terv nem feltételezheti az alábbiakat:

a)

az EBH-nak;

b)

a leányvállalatok szanálási hatóságainak;

c)

azon joghatóságok szanálási hatóságainak, amelyekben jelentős fióktelepek működnek, amennyiben az a jelentős fióktelep szempontjából releváns;

d)

a 2013/36/EU irányelv 115. és 116. cikkében említett érintett illetékes hatóságoknak; valamint

e)

azon tagállamok szanálási hatóságainak, amelyekben az 1. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett szervezetek székhellyel rendelkeznek.

a)

bármely rendkívüli állami pénzügyi támogatás a 100. cikk szerint létrehozott finanszírozási rendszerek igénybevételén túl;

b)

bármely központi banki sürgősségi likviditási támogatás;

c)

bármely nem szokásos feltételű biztosítékkal, időtartamra és kamatozási feltételekkel nyújtott központi banki likviditási támogatás.

a)

bármely rendkívüli állami pénzügyi támogatás a 100. cikk szerint létrehozott finanszírozási rendszerek igénybevételén túl;

b)

bármely központi banki sürgősségi likviditási támogatás;

c)

bármely nem szokásos feltételű biztosítékkal, időtartamra és kamatozási feltételekkel nyújtott központi banki likviditási támogatás.

a)

a csoporton belüli finanszírozási rendszerek vagy ezek hiánya felülvizsgálatának, vagy a kritikus funkciók nyújtására vonatkozó csoporton belüli vagy harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések kidolgozásának előírása az intézmény számára;

b)

az egyedi és összesített kitettségek felső határának előírása az intézmény számára;

c)

a szanálási célok szempontjából fontos konkrét vagy általános további tájékoztatási követelmények előírása;

d)

egyes eszközök elidegenítésének előírása az intézmény számára;

e)

bizonyos jelenlegi vagy tervezett tevékenységek korlátozásának vagy beszüntetésének előírása az intézmény számára;

f)

új vagy meglévő üzletágak fejlesztésének, illetve új vagy meglévő termékek értékesítésének a korlátozása vagy megakadályozása;

g)

az intézmény, illetve a közvetlenül vagy közvetve az ellenőrző befolyása alatt álló, csoporton belüli bármely vállalkozás jogi vagy működési struktúráinak összetettségét csökkentő változtatások előírása annak érdekében, hogy a kritikus funkciók jogi és működési szempontból elkülöníthetők legyenek más funkcióktól a szanálási eszközök alkalmazása révén;

h)

annak előírása valamely intézmény vagy anyavállalat számára, hogy hozzon létre tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok;

i)

leírható, illetve átalakítható kötelezettségek kibocsátásának előírása valamely az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet számára annak érdekében, hogy megfeleljenek a 45. cikkben szereplő követelményeknek;

j)

annak előírása az intézmények vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetek számára, hogy tegyenek egyéb lépéseket a szavatolótőkére és a leírható, illetve a 45. cikk értelmében átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek való megfelelés és különösen annak érdekében, hogy megkíséreljék újratárgyalni az általuk kibocsátott, leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat vagy járulékos tőkeinstrumentumokat annak biztosítása érdekében, hogy amennyiben a szanálási hatóság az érintett kötelezettség vagy eszköz leírása vagy átalakítása mellett dönt, ezt a döntést a kötelezettségre vagy eszközre vonatkozó joghatóság joga alapján lehessen érvényesíteni; továbbá

k)

amennyiben egy intézmény vegyes tevékenységű holding társaság leányvállalata, annak előírása, hogy a vegyes tevékenységű holding társaság hozzon létre külön pénzügyi holding társaságot az intézmény ellenőrzésére, ha az intézmény szanálásának elősegítése és annak kiküszöbölése érdekében szükséges, hogy a IV. címben meghatározott szanálási eszközök és hatáskörök káros hatást gyakoroljanak a csoport nem pénzügyi részére.

a)

a szóban forgó értékelést vagy megállapítást alátámasztó indokokat is tartalmaznia kell;

b)

a határozatban jelezni kell, hogy az értékelés vagy megállapítás miként felel meg a (4) bekezdésben előírt, arányos alkalmazásra vonatkozó követelménynek; továbbá

c)

jogorvoslattal lehet élni vele szemben.

a)

az intézmény eseti jellegű és a csoport szabályzatainak megfelelő döntése esetén csoporton belüli pénzügyi támogatás nyújtásához bármely, pénzügyi nehézségekkel küzdő, csoporton belüli szervezet részére, ha az nem jelent kockázatot a csoport egésze számára; vagy

b)

valamely tagállamban való működéshez.

a)

a csoporthoz tartozó egy vagy több leányvállalatra terjedhet ki, és az anyavállalat által a leányvállalatoknak, a leányvállalatok által az anyavállalatnak, a csoporthoz tartozó, a megállapodásban részes félként szereplő leányvállalatok által egymás között nyújtandó pénzügyi támogatásról, vagy ezek bármely kombinációjáról rendelkezhet;

b)

hitel, garanciavállalás, biztosítékként használandó eszközök átadása, vagy e pénzügyi támogatások bármilyen kombinációjának formájában nyújtandó pénzügyi támogatásról rendelkezhet, mely egy vagy több ügylet keretében valósul meg, ideértve a támogatás kedvezményezettje és egy harmadik fél között létrejött ügyleteket is.

a)

minden fél szabadon dönthet a megállapodás megkötéséről;

b)

a megállapodás megkötése és a pénzügyi támogatás nyújtásáért fizetendő ellenérték meghatározása során minden fél saját érdekei szerint cselekszik, amelybe beletartozhat minden közvetlen vagy közvetett előny, amelyben a pénzügyi támogatás nyújtásának eredményeképpen valamely fél részesül;

c)

a pénzügyi támogatást nyújtó mindegyik félnek teljes körűen meg kell kapnia a releváns információkat a pénzügyi támogatásban részesülő felektől a pénzügyi támogatás nyújtásáért fizetendő ellenérték meghatározása, valamint a pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló döntés előtt;

d)

a pénzügyi támogatás nyújtásáért fizetendő ellenérték meghatározásakor figyelembe vehetők azok a piacon hozzá nem férhető információk, amelyekkel a pénzügyi támogatást nyújtó fél rendelkezik azon oknál fogva, hogy ugyanazon csoport tagja, mint a pénzügyi támogatásban részesülő fél; továbbá

e)

a pénzügyi támogatás nyújtásáért fizetendő ellenérték számítási elveibe nem tartozik bele az a kötelezettség, hogy figyelembe vegyék a csoporton kívüli eseményeknek a piaci árakra gyakorolt várható ideiglenes hatását.

a)

ésszerűen számítani lehet arra, hogy a nyújtott támogatás jelentős mértékben orvosolja a támogatásban részesülő csoporthoz tartozó vállalkozás pénzügyi nehézségeit;

b)

a pénzügyi támogatás nyújtásának célja az egész csoport vagy a csoporthoz tartozó bármely vállalkozás pénzügyi stabilitásának a megőrzése vagy helyreállítása, és a támogatást nyújtó vállalkozás érdekeit is szolgálja;

c)

a pénzügyi támogatás nyújtására feltételekkel, többek között a 19. cikk (7) bekezdésének megfelelően ellenérték fejében kerül sor;

d)

a pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó határozat meghozatalakor a pénzügyi támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás vezető testületének rendelkezésére álló információk alapján ésszerűen számítani lehet arra, hogy a támogatásban részesülő csoporthoz tartozó vállalkozás megfizeti a támogatás ellenértékét, és amennyiben a támogatásra hitel formájában kerül sor, visszafizeti a hitelt. Amennyiben a támogatás garancia vagy bármilyen biztosíték formáját ölti, ugyanez a feltétel vonatkozik a fogadó fél számára abban az esetben keletkező kötelezettségre, ha a garanciát vagy a biztosítékot igénybe veszik;

e)

a pénzügyi támogatás nyújtása nem veszélyezteti a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás likviditását vagy fizetőképességét;

f)

a pénzügyi támogatás nyújtása nem fenyegeti a pénzügyi stabilitást, különösen a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás tagállamában;

g)

a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás a támogatás nyújtásának időpontjában teljesíti a 2013/36/EU irányelvnek a tőkével és a likviditással kapcsolatos követelményeit, valamint a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (2) bekezdése alapján előírt követelményeket, és a csoporthoz tartozó vállalkozás a pénzügyi támogatás nyújtásának eredményeképpen nem szegi meg ezeket az előírásokat, kivéve, ha a támogatást nyújtó vállalkozás egyéni alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóság ezt engedélyezte;

h)

a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás a támogatás nyújtásának időpontjában teljesíti az 575/2013/EU rendeletnek és a 2013/36/EU irányelvnek a nagykockázatok vállalására vonatkozó előírásait, beleértve az abban szereplő lehetőségek alkalmazását lehetővé tevő nemzeti jogszabályokat is, és a csoporthoz tartozó vállalkozás a pénzügyi támogatás nyújtásának eredményeképpen nem szegi meg ezeket az előírásokat, kivéve, ha a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó szervezet egyedi felügyeletéért felelős illetékes hatóság ezt engedélyezte;

i)

a pénzügyi támogatás nyújtása nem veszélyeztetheti a támogatást nyújtó csoporthoz tartozó vállalkozás szanálhatóságát.

a)

saját illetékes hatóságát;

b)

adott esetben az összevont alapú felügyeletet ellátó hatóságot, amennyiben nem azonos az a) és c) pontban említett hatóságokkal;

c)

a pénzügyi támogatásban részesülő csoporthoz tartozó vállalkozás illetékes hatóságát, amennyiben nem azonos az a) és b) pontban említett hatóságokkal; továbbá

d)

az EBH-t.

a)

az összevont felügyeletet ellátó hatóságot;

b)

a pénzügyi támogatásban részesülő csoporthoz tartozó vállalkozás illetékes hatóságát; továbbá

c)

az EBH-t.

a)

az illetékes hatóságnak;

b)

adott esetben az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak, amennyiben nem azonos az a) és c) pontban említett hatóságokkal;

c)

a pénzügyi támogatásban részesülő csoporthoz tartozó vállalkozás illetékes hatóságának, amennyiben nem azonos az a) és b) pontban említett hatóságokkal;

d)

az EBH-nak.

a)

a helyreállítási tervben rögzített egy vagy több szabály és intézkedés végrehajtásának előírása az intézmény vezető testülete számára, vagy, ha a korai beavatkozáshoz vezető körülmények eltérnek a kezdeti helyreállítási tervben meghatározott feltételezésektől, a helyreállítási terv az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban történő aktualizálásának, illetve az aktualizált tervben rögzített egy vagy több szabály vagy intézkedés adott időkereten belüli végrehajtásának előírása az intézmény vezetése számára az a bevezető mondatban említett feltételek megszüntetése érdekében;

b)

a helyzet megvizsgálásának, a feltárt problémák megoldására irányuló intézkedések azonosításának és a problémák megoldását célzó cselekvési program és végrehajtási időrend kidolgozásának előírása az intézmény vezető testülete számára;

c)

az intézmény részvényesi közgyűlése összehívásának előírása az intézmény vezető testülete számára, illetve amennyiben a vezető testület nem tesz eleget az előírásnak, a közgyűlés közvetlen összehívása, és mindkét esetben a napirend megállapítása és annak előírása, hogy mérlegeljék bizonyos határozatoknak a részvényesek általi meghozatalát;

d)

a vezető testület vagy felső vezetés egy vagy több tagja eltávolításának vagy lecserélésének előírása, ha a szóban forgó személyek a 2013/36/EU irányelv 13. cikke vagy a 2014/65/EU 9. cikke értelmében alkalmatlannak bizonyultak feladataik ellátására;

e)

az adósság átstrukturálásával kapcsolatban néhány vagy minden hitelezővel folytatandó tárgyalásokra vonatkozó terv készítésének előírása az intézmény vezető testülete számára, adott esetben a helyreállítási terv szerint;

f)

az intézmény üzleti stratégiája módosításának az előírása;

g)

az intézmény jogi vagy működési struktúrái módosításának az előírása; továbbá

h)

a szanálási terv aktualizálásához és az intézmény esetleges szanálásának előkészítéséhez – ideértve az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékelését – szükséges valamennyi információ többek között helyszíni vizsgálatok révén, a 36. cikkel összhangban történő megszerzése, és a szanálási hatóságnak való továbbítása;

a)

a kritikus funkciók folytonosságának biztosítása;

b)

a pénzügyi stabilitásra gyakorolt jelentős káros hatások kiküszöbölése, különösen a – többek között piaci infrastruktúrákat érintő – pénzügyi fertőzés megakadályozása és a piaci fegyelem fenntartása révén;

c)

az állami források védelme a rendkívüli állami pénzügyi támogatásra támaszkodás minimalizálása révén;

d)

a 2014/49/EU irányelv hatálya alá tartozó betétesek és a 97/9/EK irányelv hatálya alá tartozó befektetők védelme;

e)

az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyonának védelme.

a)

az illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően vagy, a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülésétől függően, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy az intézmény csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut;

b)

az időzítést és más releváns körülményeket is figyelembe véve ésszerűen nem várható, hogy az intézmény vonatkozásában hozott bármilyen alternatív magánszektorbeli intézkedéssel – ideértve az az intézményvédelmi rendszerben hozott intézkedéseket – vagy felügyeleti intézkedéssel (beleértve a korai beavatkozási intézkedéseket vagy a releváns tőkeinstrumentumoknak az 59. cikk (2) bekezdése szerinti leírását vagy átalakítását) – ésszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény csődje;

c)

a szanálási intézkedésre az (5) bekezdés szerinti közérdek miatt van szükség.

a)

többek között, de nem kizárólagosan abban az esetben, ha teljes szavatolótőkéjének vagy szavatolótőkéje jelentős részének elvesztésével járó veszteségek elszenvedése vagy valószínűsíthető elszenvedése miatt az intézmény megsérti a működési engedélye fenntartásának feltételét képező követelményeket, vagy objektív tényezők alapján megállapítható, hogy a közeljövőben valószínűsíthetően megsérti e követelményeket, és mindez indokolná a működési engedély illetékes hatóság általi visszavonását;

b)

az intézmény eszközei kevesebbek a forrásainál, vagy objektív tényezők alapján megállapítható, hogy a közeljövőben valószínűsíthetően kevesebbek lesznek a forrásoknál;

c)

az intézmény képtelen megfizetni az esedékessé váló tartozásait vagy egyéb kötelezettségeit, vagy objektív tényezők alapján megállapítható, hogy a közeljövőben valószínűsíthetően képtelen lesz erre;

d)

az intézmény rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel, kivéve, ha a valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavarok elkerülésére vagy orvoslására és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében a rendkívüli állami pénzügyi támogatás valamely alábbi formát ölti:

a)

a szanálás alatt álló intézmény részvényesei viselik az első veszteségeket;

b)

a szanálás alatt álló intézmény részvényesei után a hitelezők viselik a veszteségeket, a követeléseiknek a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsorának sorrendjében, kivéve, ha ez az irányelv kifejezetten eltérően rendelkezik;

c)

a szanálás alatt álló intézmény vezető testületét és felső vezetését leváltják, kivéve azokat az eseteket, amikor a vezető testületnek és felső vezetésnek a körülményektől függően részben vagy egészben történő megtartása szükségesnek minősül a szanálási célok eléréséhez;

d)

a szanálás alatt álló intézmény vezető testülete és felső vezetése minden szükséges támogatást megad a szanálási célok eléréséhez;

e)

a természetes és jogi személyek a tagállam jogától függően a polgári jog és a büntetőjog szerint számonkérhetők a csődért viselt felelősségükért;

f)

amennyiben ezen irányelv másként nem rendelkezik, az egyazon osztályba tartozó hitelezők azonos elbánásban részesülnek;

g)

egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amelyet akkor viselt volna, ha az intézményt vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel a 73–75. cikk szerinti biztosítékokkal összhangban;

h)

a biztosított betétek teljes körű védelmet élveznek; továbbá

i)

a szanálási intézkedést az ezen irányelvben foglalt biztosítékokkal összhangban hozzák meg.

a)

információt nyújtani annak megállapításához, hogy teljesülnek-e a szanálási feltételek, illetve a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó feltételek;

b)

ha a szanálási feltételek teljesülnek, információt nyújtani az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet tekintetében alkalmazandó megfelelő szanálási intézkedésről való döntéshez;

c)

a releváns tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör alkalmazása esetén információt nyújtani az arra vonatkozó döntéshez, hogy milyen mértékben kerüljön sor a részvények vagy más, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok bevonására vagy hígítására és milyen mértékben kerüljön sor a releváns tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására;

d)

a hitelezői feltőkésítés alkalmazása esetén információt nyújtani az arra vonatkozó döntéshez, hogy milyen mértékben kerüljön sor a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására, illetve átalakítására;

e)

az áthidaló intézményi mechanizmus vagy az eszközelkülönítési eszköz alkalmazása esetén információt nyújtani az átadandó eszközökre, jogokra és kötelezettségekre vagy részvényekre vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokra vonatkozó döntéshez, valamint a szanálás alatt álló intézménynek, illetve – az adott helyzettől függően – a részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosainak fizetendő esetleges ellentételezés értékére vonatkozó döntéshez;

f)

a vagyonértékesítési eszköz alkalmazása esetén információt nyújtani az átadandó eszközökre, jogokra és kötelezettségekre vagy részvényekre vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokra vonatkozó döntéshez, valamint információt nyújtani a szanálási hatóság számára annak megállapításához, hogy a 38. cikk alkalmazásában mi minősül kereskedelmi feltételnek;

g)

minden esetben biztosítani azt, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet eszközeiben bekövetkezett esetleges veszteségeket a szanálási eszközök alkalmazásakor vagy a releváns tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör gyakorlásakor teljes körűen elismerjék.

a)

a szanálási hatóság és bármely a 101. cikknek megfelelően működő finanszírozási rendszer a 37. cikk (7) bekezdésével összhangban minden méltányolható, indokoltan felmerült kiadását visszaigényelheti a szanálás alatt álló intézménytől;

b)

a szanálásfinanszírozási rendszer kamatot vagy díjat számíthat fel a szanálás alatt álló intézménynek a 101. cikkel összhangban nyújtott hitelekkel vagy garanciákkal kapcsolatban.

a)

naprakész mérleg és az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetéről szóló jelentés;

b)

az eszközök elemzése és számviteli értékük becslése;

c)

az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet könyveiben és nyilvántartásaiban kimutatott, mérleg szerinti és mérlegen kívüli fennálló kötelezettségek, megjelölve az érintett hitelt és az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog szerinti kielégítési sorrendet.

a)

biztosítani azt, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet eszközeiben bekövetkezett esetleges veszteségeket teljes körűen elismerjék annak számviteli könyveiben;

b)

információt nyújtani az arra vonatkozó döntéshez, hogy a (11) bekezdéssel összhangban sor kerüljön-e a hitelezők követeléseinek visszaírására vagy a kifizetett ellentételezés értékének növelésére.

a)

gyakorolhatja a hitelezői feltőkésítés keretében leírt, a hitelezők vagy releváns tőkeinstrumentumok tulajdonosai részéről fennálló követelések értékének növelésére vonatkozó hatáskörét;

b)

utasíthatja az áthidaló intézményt vagy a vagyonkezelő szervezetet, hogy fizessen további ellentételezést a szanálás alatt álló intézménynek az eszközökre, jogokra és kötelezettségekre vonatkozóan, illetve megfelelő esetben a részvények és egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosainak a részvényekre vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokra vonatkozóan.

a)

az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet eszközei és kötelezettségei értékének megállapítására szolgáló módszertan;

b)

a 36. és a 74. cikk szerinti értékelések elkülönítése;

c)

a további veszteségekre képzett puffer kiszámítására, valamint az ideiglenes értékelésbe történő bevonására szolgáló módszertan.

a)

az üzletértékesítési eszköz;

b)

áthidaló intézményi mechanizmus;

c)

az eszközelkülönítési eszköz;

d)

a hitelezői feltőkésítés.

a)

az átvevő által a szanálás alatt álló intézménynek vagy – az adott esettől függően – a részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosainak fizetett ellentételezésből történő levonás formájában;

b)

a szanálás alatt álló intézménytől, elsőbbségi hitelezőként; vagy

c)

az áthidaló intézmény vagy a vagyonkezelő szervezet tevékenységének befejezéséből eredően keletkezett bevételből, elsőbbségi hitelezőként.

a)

az említett további hatáskörök – amennyiben határokon átnyúló tevékenységű csoportokra alkalmazzák őket – nem akadályozzák a hatékony csoportszintű szanálást; továbbá

b)

az említett eszközök és hatáskörök megfelelnek a szanálási céloknak és a szanálásra vonatkozóan a 31. és a 34. cikkben meghatározott általános elveknek.

a)

a részvényesek és az egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosai és az egyéb releváns tőkeinstrumentumok és egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségek tulajdonosai leírás, illetve átalakítás révén vagy más módon hozzájárulást nyújtottak a veszteségelvonáshoz és feltőkésítéshez, és a hozzájárulás összege legalább a kötelezettségek összértékének 8 %-a, ideértve a szanálás alatt álló intézmény saját szavatolótőkéjét, a 36. cikkben előírt értékelésnek megfelelő szanálási intézkedés időpontjától számítva;

b)

az alternatív források bevonásának feltétele az uniós állami támogatásokra vonatkozó keretrendszernek megfelelően előzetesen megadott végső jóváhagyás.

a)

szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvények és egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok;

b)

szanálás alatt álló intézmény összes vagy egyes eszközei, jogai vagy kötelezettségei.

a)

a részvények vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosai, amennyiben a vagyonértékesítésre a szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvényeknek vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak azok tulajdonosaitól a vevőhöz történő átadásával került sor;

b)

a szanálás alatt álló intézmény, amennyiben a vagyonértékesítésre a szanálás alatt álló intézmény eszközei vagy kötelezettségei egy részének vagy egészének a vevőhöz történő átadásával került sor.

a)

a részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok vevőhöz történő átadásának azonnali joghatással kell bírnia;

b)

az értékelési időszak és az f) pont szerinti esetleges elidegenítési időszak során fel kell függeszteni a vevőnek az adott részvényekhez vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokhoz fűződő szavazati jogát, és azt kizárólag a szanálási hatóság gyakorolhatja; a szanálási hatóságnak azonban nincs sem a szavazati jog gyakorlására, sem a szavazati jog gyakorlásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettsége;

c)

az értékelési időszak és az f) pont szerinti esetleges elidegenítési időszak során az említett részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok átadásával kapcsolatban nem kell alkalmazni a 2013/36/EU irányelv 66., 67. és 68. cikkében előirányzott, a befolyásoló részesedés szerzésére és megszüntetésére vonatkozó követelmények megsértése esetén kivethető szankciókat és egyéb intézkedéseket;

d)

az illetékes hatóságnak, közvetlenül az után, hogy elvégezte az értékelést, írásban tájékoztatnia kell a szanálási hatóságot és a vevőt arról, hogy jóváhagyja vagy a 2013/36/EU irányelv 22. cikkének (5) bekezdésével összhangban ellenzi az említett részvényeknek vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a vevőhöz történő átadását;

e)

ha az illetékes hatóság jóváhagyja a részvényeknek vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a vevőhöz történő átadását, akkor úgy kell tekinteni, hogy az említett részvényekhez vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokhoz fűződő szavazati jog azonnal a vevőre száll, amint a szanálási hatóság és a vevő megkapja az illetékes hatóságtól a jóváhagyásról szóló értesítést;

f)

ha az illetékes hatóság ellenzi a részvényeknek vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a vevőhöz történő átadását, akkor

a)

a hozzáférést azzal az indokkal nem lehet megtagadni, hogy a vevő nem rendelkezik hitelminősítő intézettől származó minősítéssel vagy a minősítés nem felel meg azoknak a minősítési szinteknek, amelyek szükségesek az első albekezdésben említett rendszerekhez való hozzáférés engedélyezéséhez;

b)

abban az esetben, ha a vevő nem felel meg az adott fizetési, klíring- vagy elszámolási rendszer, tőzsde, befektetővédelmi rendszer vagy betétbiztosítási rendszer tagsági vagy részvételi kritériumainak, a szanálási hatóság meghatározhatja az első albekezdésben említett jogok gyakorlásának időtartamát, amely nem haladhatja meg a 24 hónapot, és amely a vevő szanálási hatóságnak előterjesztett kérelmére megújítható.

a)

az értékesítésnek a lehető legátláthatóbbnak kell lennie, és nem vezet jelentősen téves kép kialakulásához az intézménynek a hatóság által átadni kívánt eszközei, jogai, kötelezettségei, részvényei vagy egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumai tekintetében, figyelembe véve a körülményeket és különösen a pénzügyi stabilitás fenntartásának szükségességét;

b)

nem részesíthet indokolatlan előnyben potenciális vásárlókat, és nem tehet közöttük különbséget;

c)

nem állhat fenn összeférhetetlenség;

d)

nem nyújthat tisztességtelen előnyt valamely potenciális vásárló számára;

e)

figyelembe kell vennie azt az igényt, hogy a szanálási intézkedést gyorsan kell végrehajtani;

f)

a lehetséges mértékig az érintett részvények vagy tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumok, eszközök, jogok vagy kötelezettségek értékesítési árának maximalizálására kell törekednie.

a)

a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy a szanálás alatt álló intézmény csődje vagy lehetséges csődje tényleges fenyegetést jelent a pénzügyi stabilitásra nézve, illetve súlyosbítja a stabilitásra nézve már fennálló fenyegetést; továbbá

b)

a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az említett követelményeknek való megfelelés valószínűleg aláásná a vagyonértékesítési eszköz hatékonyságát e veszély elhárítása vagy a 31. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett szanálási cél elérése terén.

a)

egy vagy több szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok;

b)

egy vagy több szanálás alatt álló intézmény összes vagy egyes eszközei, jogai vagy kötelezettségei.

a)

részben vagy egészében egy vagy több állami hatóság tulajdonában van, és fölötte a szanálási hatóság ellenőrző befolyással bír; e hatóságok között lehet a szanálási hatóság vagy a szanálásfinanszírozási rendszer is;

b)

azzal a céllal hozták létre, hogy a szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvények vagy egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok egy részét vagy összességét, illetve egy vagy több szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek egy részét vagy összességét átvegye és birtokolja abból a célból, hogy fenntartsa a kritikus funkciókhoz való hozzáférést és eladja a intézményt vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetet.

a)

a részvények vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosai, amennyiben az áthidaló intézményhez történő átadásra a szanálás alatt álló intézmény által kibocsátott részvényeknek vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak azok tulajdonosaitól az áthidaló intézményhez történő átadásával került sor;

b)

a szanálás alatt álló intézmény, amennyiben az áthidaló intézményhez történő átadásra a szanálás alatt álló intézmény eszközei vagy kötelezettségei egy részének vagy egészének az áthidaló intézményhez történő átadásával került sor.