3.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 164/6

(1)

A 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 3. cikkének d) pontja szerint az Európai Unió egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatások harmonizált biztosítása az előírások és a szabványok kidolgozása és alkalmazása szempontjából kiemelt cselekvésnek (a továbbiakban: az e-segélyhívó szolgáltatás kiemelt cselekvés) minősül.

(2)

A 2010/40/EU irányelv 6. és 7. cikkének megfelelően a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kell elfogadnia azon előírások vonatkozásában, amelyekre a kiemelt cselekvések terén az intelligens közlekedési rendszerek (ITS-ek) kiépítése és gyakorlati használata tekintetében érvényesülő kompatibilitás, kölcsönös átjárhatóság és folyamatosság biztosítása érdekében szükség van.

(3)

A 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) előírásokat határoz meg a közbiztonsági válaszpontok (KBVP-k) infrastruktúráját érintő, a 112-es hívószámú e-segélyhívások megfelelő fogadásához és kezeléséhez szükséges fejlesztések tekintetében, biztosítva ezzel az Európai Unió egészére kiterjedő, harmonizált e-segélyhívó szolgáltatások kompatibilitását, kölcsönös átjárhatóságát és folyamatosságát.

(4)

A 2010/40/EU irányelv értelmében a Bizottságnak legkésőbb 12 hónappal a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadását követően az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkével összhangban – és adott esetben költség-haszon elemzést is magában foglaló hatásvizsgálat elvégzését követően – javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az e-segélyhívó kiemelt intézkedésnek a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet előírásaival összhangban történő kiépítésére vonatkozóan.

(5)

Annak köszönhetően, hogy az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatás lerövidíti a sürgősségi segélyszolgálatok válaszadási idejét, előreláthatólag csökkeni fog az Unióban a halállal vagy súlyos sérüléssel járó közúti balesetek száma. Emellett az Európai Unió egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatás várhatóan megtakarítást jelent majd a társadalom számára, hiszen jobb eseménykezelést tesz lehetővé, mérsékeli a forgalmi torlódásokat és csökkenti a másodlagos balesetek számát.

(6)

Annak érdekében, hogy a szolgáltatás teljes működőképessége, kompatibilitása, kölcsönös átjárhatósága, folyamatossága és megfelelősége uniószerte biztosított legyen, és az egész unióban csökkenjenek a bevezetési költségek, valamennyi tagállamnak a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott közös előírásoknak megfelelően kell az e-segélyhívó szolgáltatás kiemelt intézkedést megvalósítani. Ettől függetlenül a tagállamoknak jogukban áll, hogy az egyéb segélyhívások kezelésére kiegészítő technikai megoldásokat alkalmazzanak.

(7)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az Európai Unió egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatáson keresztül továbbított adatokat kizárólag e határozat céljainak elérésére használják fel..

(8)

Amint azt már egyéb segélyhívó rendszerek példája megmutatta, a manuálisan kezdeményezett e-segélyhívások egy része műszaki jellegű segítségkérés is lehet. A tagállamok szükség esetén megfelelő technikai és szervezési intézkedésekkel kiszűrhetik az ilyen hívásokat annak érdekében, hogy az e-segélyhívási KBVP-k csak igazi segélyhívásokat kezeljenek.

(9)

Mivel nem minden uniós polgár számára ismert az Európai Unió egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatás alkalmazása, kiépítését a Bizottság által támogatott tájékoztató kampánynak kell megelőznie, amelyben elmagyarázzák a polgároknak az új rendszer előnyeit, funkcióit és adatvédelmi biztosítékait. A kampányt a tagállamokban kell lefolytatni, és célja a felhasználók tájékoztatása arról, hogy a rendszert hogyan kell helyesen használni, és hogyan kell elkerülni a téves riasztásokat.

(10)

Az egyéneknek a személyes adatok feldolgozása tekintetében való védelmével foglalkozó munkacsoport (a továbbiakban: a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport) által tett – a 2006. szeptember 26-án elfogadott, az e-segélyhívó kezdeményezés adatvédelmi és a magánélet védelmével kapcsolatos vetületeivel foglalkozó munkadokumentumban olvasható – ajánlásokkal összhangban a tagállamoknak az e-segélyhívási KBVP-k infrastruktúrájának kiépítése során biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatoknak az e-segélyhívások kezelésével összefüggő feldolgozása a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) a személyes adatok védelmére vonatkozóan előírt szabályok maradéktalan betartásával történjen.

(11)

Mivel a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott e-segélyhívás segélyhívás, a hívások kezelését díjmentesen kell biztosítani az Európai Unió egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatás felhasználói részére.

(12)

Attól függően, hogy az egyes tagállamok miként szervezik meg a segélyhívások kezelését, a hívások elsőként hatóság vagy az érintett tagállam által elismert magánjogi szervezet hatáskörében is fogadhatók. Konkrét esetben az e-segélyhívások az e-segélyhívás indításának típusától (manuális vagy automatikus) függően eltérően kezelhetők.

(13)

Az adatok az érintett nemzeti hatóság által meghatározott nemzeti eljárásokkal összhangban továbbíthatók az adott e-segélyhívással kapcsolatos esemény kezelésében szerepet játszó, a nemzeti hatóságok által elismert közjogi vagy magánjogi szervezetként meghatározott szolgáltató partnerek (ideértve a közútkezelőket és a segítőszolgálatokat) részére, amelyekre a magánélet és az adatok védelme tekintetében ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az e-segélyhívási KBVP-kre.

(14)

Mivel e határozat céljait, nevezetesen az az Európai Unió egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatás összehangolt és egységes kiépítését, valamint a szolgáltatás kompatibilitásának, átjárhatóságának és folyamatosságának Európa-szerte való garantálását a tagállamok és/vagy a magánszektor nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedések terjedelme és a hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,