17.7.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/1

---

A BIZOTTSÁG 612/2009/EK RENDELETE

(2009. július 7.)

a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról

(átdolgozás)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) és különösen annak 170. és 192. cikkére, a 4. cikkével összefüggésben,

mivel:

(1)

A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendeletet (2) több alkalommal jelentősen módosították (3). Mivel a rendelet további módosítása szükséges, az áttekinthetőség érdekében azt át kell dolgozni.

(2)

A Tanács által megállapított általános szabályok úgy rendelkeznek, hogy a termékek Közösségből való kivitele megtörténtének igazolása esetén visszatérítést kell fizetni. A visszatérítésre való jogosultság akkor keletkezik, amikor a termékek elhagyták a Közösség piacát, amennyiben minden harmadik országra egységes visszatérítési ráta vonatkozik. Ha a visszatérítési ráta a termékek rendeltetési helyétől függően eltér, a visszatérítésre való jogosultság a harmadik országba történő behozataltól függ.

(3)

Az Uruguayi Forduló mezőgazdaságról szóló megállapodásának (4) végrehajtása általános szabályként a visszatérítés nyújtását a visszatérítés előzetes rögzítését is magában foglaló kiviteli engedély előírásához köti. Azonban a Közösségben a nemzetközi szervezetek és a fegyveres erők számára teljesített szállítások, az élelmiszer-ellátás céljára történő szállítások és a kis mennyiségek kivitele különleges eseteket képeznek, és kisebb gazdasági jelentőségűek. Ezen okoknál fogva rendelkezés született egy kiviteli engedély nélküli különleges rendszerről ezen export műveletek egyszerűsítése, valamint a gazdaság szereplőire és az illetékes hatóságokra háruló túlzott adminisztratív terhek elkerülése érdekében.

(4)

E rendelet értelmében a kivitel napja az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják azt a cselekményt, amellyel a bejelentő kifejezésre juttatja azon termékek kivitelének szándékát, amelyek után export-visszatérítésben óhajt részesülni. E cselekmény célja, hogy felhívja a figyelmet, különösen a vámhatóságokét arra a tényre, hogy a szóban forgó műveletet közösségi alapok segítségével végzik annak érdekében, hogy az említett vámhatóságok elvégezhessék a megfelelő ellenőrzéseket. Az elfogadás alkalmával a termékeket vámfelügyelet alá helyezik tényleges kivitelük megtörténtéig. Ez az időpont az exportált termék mennyiségének, természetének és jellemzőinek meghatározásához hivatkozásként szolgál.

(5)	Az ömlesztett vagy nem szabványos egységekben kiszerelt szállítmányok esetében elfogadott, hogy a termékek pontos nettó tömege csak a szállítóeszközre történő rakodás után állapítható meg. E helyzet kezelése érdekében rendelkezni kell egy ideiglenes tömeg feltüntetéséről a kiviteli nyilatkozaton.

(6)

A „berakodás helyé”-nek fogalma tekintetében a mezőgazdasági kivitelt számos közigazgatási és kereskedelmi körülmény befolyásolja; ezért nehéz egységes szabályozást meghatározni, a tagállamok számára ennek megfelelően lehetővé kell tenni, hogy a kivitelre kerülő mezőgazdasági termékeknek a kivitel után járó visszatérítésre jogosító fizikai ellenőrzése elvégzésének legmegfelelőbb helyéről határozzanak. E célból különösen indokolt a berakodás különböző helyeinek meghatározása attól függően, hogy az árukat tárolóedényben, avagy ömlesztve, zsákokban vagy kartonokban, későbbi tárolóedénybe helyezés nélkül rakodják-e be. Megfelelően indokolt esetekben a vámhatóságnak a kivitel után járó visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek tekintetében meg kell engednie, hogy a kiviteli nyilatkozatot a termékek berakodásának helyére illetékestől eltérő vámhivatalhoz nyújtsák be.

(7)

A visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitelének fizikai vizsgálatokkal történő ellenőrzéséről szóló, 1276/2008/EK bizottsági rendelet (5) megfelelő alkalmazása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a kiviteli nyilatkozat és a mezőgazdasági termékek egyezőségének ellenőrzése megtörténjék a szállítótartály, a teherautó, a hajó vagy más hasonló szállítóeszköz berakodásakor.

(8)	Amennyiben az export kis mennyiségek gyakori szállításából áll, a visszatérítési ráta meghatározásához alkalmazandó megfelelő napot illetően egyszerűsített eljárásról kell rendelkezni.

(9)

Meghatározó ügyleti tényként az euróval kapcsolatos agromonetáris rendszernek a mezőgazdaságban való alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és egyes rendeletek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1913/2006/EK bizottsági rendeletben (6) meghatározott tényt indokolt elfogadni.

(10)	Annak érdekében, hogy a „Közösségből történő kivitel” fogalmát következetesen lehessen értelmezni, rendelkezni kell arról, hogy a terméket akkor lehet exportáltnak tekinteni, amikor az elhagyja a Közösség vámterületét.

(11)

Az exportőr vagy a fuvarozó számára szükséges lehet intézkedni az exportra szánt termékek romlásának megakadályozásáról, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követő, a Közösség vámterületéről való elszállítást megelőző vagy a rendeltetési helyre való megérkezést megelőző 60 napos időszak alatt. A mélyhűtés olyan intézkedés, amely lehetővé teszi a termékek eredeti állapotának megőrzését. E követelmény teljesítésének érdekében az említett időszak alatt történő mélyhűtést megengedhetővé kell tenni.

(12)

Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a Közösséget elhagyó vagy a meghatározott rendeltetési helyre úton levő termékek tényleg azok, amelyek a kiviteli vámalakiságokon keresztülmentek. E célból, amikor a termék áthalad más tagállamok területén, mielőtt elhagyná a Közösség vámterületét, vagy elérné a meghatározott rendeltetési helyet, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtása rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (7) 63. mellékletében említett T5 ellenőrző példányt kell alkalmazni. Azonban az igazgatási eljárás egyszerűsítése érdekében kívánatosnak tűnik rugalmasabb megoldások alkalmazása, szemben a T5 ellenőrző példány használatával, a 2454/93/EGK rendelet 412–442.a. cikkei alapján a vasúton vagy nagy konténerben történő szállításokra vonatkozó egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárás keretében folytatott ügyletek esetében, amennyiben valamely szállítási művelet a Közösségen belül kezdődik és azon kívül ér véget, a vámalakiságok elvégzésére nincs szükség a határállomás vámhivatalánál.

(13)

Egyes esetekben visszatérítés igényelhető azon termékek vonatkozásában, amelyek kivitelére sor került, és amelyek elhagyták a Közösség vámterületét, de amelyeket átrakodás vagy árutovábbítási művelet céljából visszaszállítottak, mielőtt a Közösség vámterületén kívül elhelyezkedő, végső rendeltetési helyüket elérték volna. Az ilyen visszaszállítások feltehetően szállítási előírásokon kívüli, más okból is bekövetkezhetnek, főleg spekulációs célokból. Ezekben az esetekben a Közösség vámterületének elhagyására vonatkozó 60 napos határidő betartása meghiúsulna. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében világosan meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett ezek a visszaszállítások elvégezhetők.

(14)

Az e rendeletben foglalt intézkedések csak azokra a termékekre vonatkoztathatók, amelyek szabad forgalomban vannak, és amelyek, adott esetben, közösségi származásúak. Egyes összetett termékek esetében a visszatérítést nem maga a termék alapján, hanem azon alaptermékekre való hivatkozással rögzítik, amelyekből azok összetevődnek. Azokban az esetekben, amelyekben a visszatérítés így az összetevő vagy összetevők alapján kerül rögzítésre, a visszatérítés vagy a visszatérítés megfelelő részének megadásához elegendő, ha maga az összetevő vagy az összetevők megfelelnek a követelményeknek, illetve csak azért nem felelnek meg a követelményeknek, mert más termékekbe lettek beépítve. Egyes összetevők sajátos helyzetének figyelembevétele érdekében jegyzéket kell készíteni azokról a termékekről, amelyekre nézve a visszatérítést egyetlen összetevő alapján rögzítették.

(15)

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (8) 23–26. cikke meghatározza az áruk nem preferenciális származását. Az export-visszatérítések megadásához csak a teljes egészében a Közösségben létrejött vagy a túlnyomórészt ott feldolgozott termékek tekinthetők közösségi származásúaknak. A tagállamokban való egységes alkalmazás biztosítása érdekében célszerű egyértelművé tenni, hogy egyes termékkeverékek nem jogosultak visszatérítésre.

(16)

A visszatérítési rátát a termék tarifális besorolása határozza meg. A besorolás egyes összetételek, készletben kiszerelt termékek és összetett áruk esetében magasabb visszatérítés megadását eredményezheti, mint ami gazdaságilag indokolt. Ezért különleges rendelkezéseket kell elfogadni a keverékekre, a készletben kiszerelt termékekre és összetett árukra alkalmazható visszatérítés meghatározására.

(17)

Amikor a visszatérítési ráta a termék rendeltetési helyének függvényében változik, rendelkezni kell annak ellenőrzéséről, hogy a terméket abba a harmadik országba vagy országokba importálták, amelyre a visszatérítést rögzítették. Ez az intézkedés nehézség nélkül enyhíthető az olyan kivitelek tekintetében, amelyeknél a szóban forgó visszatérítés kis összegű, és az ügylet megfelelő biztosítékot nyújt arra, hogy a szóban forgó termékek megérkeznek a rendeltetési helyükre. A rendelkezés célja az igazolás előterjesztésével járó adminisztratív munka egyszerűbbé tétele.

(18)	Rendelkezni kell a származási tagállamon vagy az első kivitelt végző tagállamon keresztül újból beérkező tértiárurendszer hatálya alá tartozó termékekről is.

(19)

Amikor egységes visszatérítési ráta vonatkozik minden rendeltetési helyre azon a napon, amelyen a visszatérítést előzetesen rögzítették, egyes esetekben kötelező rendeltetési helyre vonatkozó kikötés érvényes. Ezt a helyzetet úgy kell kezelni, mint a visszatérítés váltakozását, amennyiben a kivitel lebonyolításának napján érvényes visszatérítési ráta kisebb, mint az előzetes rögzítés napján alkalmazandó visszatérítési ráta, adott esetben ahhoz a naphoz igazítva, amelyen a kivitel megtörténik.

(20)

Amikor az exportált termékek rendeltetési helyétől függően a visszatérítési ráta eltérő, igazolni kell, hogy az adott termék valamely harmadik országba való importja megtörtént. A behozatali vámalakiságok elvégzése elsősorban az annak érdekében alkalmazandó behozatali vámok megfizetéséből áll, hogy a terméket az adott harmadik országban értékesíteni lehessen. Az importáló harmadik országokban fennálló helyzetek sokféleségére tekintettel, tanácsos az olyan behozatali vámokmányok bemutatását elfogadni, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az exportált termékek megérkeztek rendeltetési helyükre, eközben a lehető legkisebb mértékben akadályozva a kereskedelmet.

(21)

A Közösség exportőreinek a rendeltetési helyre történő érkezés igazolásának beszerzéséhez nyújtandó segítség érdekében rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok által engedélyezett nemzetközi ellenőrző és felügyelő ügynökségek a Közösség differenciált visszatérítésben részesülő exportált mezőgazdasági termékeire érkeztetési igazolásokat adhassanak ki. E hivatalok elismerése azoknak a tagállamoknak a felelőssége, amelyek elismerésüket eseti alapon döntve adják, egyes iránymutatásokkal összhangban. Célszerű e főbb iránymutatásokat ebbe a rendeletbe beépíteni.

(22)

Annak érdekében, hogy a rendeltetési hely szerint változó visszatérítésben részesülő termékek kivitele egyenlő elbánásban részesüljön a többi kivitellel, rendelkezni kell a kivitel lebonyolításának napján alkalmazandó legalacsonyabb visszatérítési ráta alapján számított visszatérítés egy részének kifizetéséről, amint az exportőr igazolja, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét.

(23)

Differenciált visszatérítések esetében, ha a rendeltetési hely megváltozik, a tényleges rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítés fizetendő, azon felső határ alapján, amelynek szintje az előzetesen rögzített rendeltetési helyre vonatkozó összegnek felel meg. Az olyan visszaélések megelőzésére, amelyek révén a legmagasabb visszatérítési rátát biztosító rendeltetési helyeket választanák szisztematikusan, szankciórendszert kell bevezetni a rendeltetési hely azon megváltoztatásának esetére, amikor a tényleges visszatérítési ráta kisebb, mint az előzetesen rögzített rendeltetési helyre vonatkozó ráta. Ez az új rendelkezés következményekkel jár a visszafizetés azon részének kiszámítására, amely akkor fizetendő, amikor az exportőr igazolja, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét.

(24)	A 2913/92/EGK rendelet 23–26. cikkei meghatározzák az áruk nem preferenciális származását. Egyes esetekben célszerű a 24. cikkben megállapított lényeges feldolgozásra vagy megmunkálásra vonatkozó kritériumot alkalmazni annak felmérésére, hogy a termékek valóban megérkeztek-e rendeltetési helyükre.

(25)

Egyes exportügyletek a kereskedelem eltérüléséhez vezethetnek. Az ilyen eltérülés megelőzése érdekében a visszatérítés kifizetését attól a feltételtől kell függővé tenni, hogy a termék nem csak elhagyta a Közösség vámterületét, hanem azt valamely harmadik országba importálták, vagy pedig lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül. Továbbá, egyes esetekben a visszatérítés kifizetése attól tehető függővé, hogy a termék az importáló harmadik országban valóban piacra került-e, illetve keresztülment-e lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson.

(26)

Amennyiben a termék megsemmisül vagy megrongálódik, mielőtt valamely harmadik országban piacra kerülne, vagy mielőtt lényeges feldolgozáson menne keresztül, visszatérítés nem jár. Ilyen esetekben az exportőrnek lehetőséget kell adni arra, hogy igazolja, hogy az exportműveletet olyan gazdasági feltételek mellett bonyolították le, amelyek szokásos körülmények között lehetővé tették volna az ügylet lebonyolítását.

(27)	Az exportműveletek közösségi finanszírozása nem indokolt, amikor a művelet nem szokásos kereskedelmi ügylet, mert nincs valódi gazdasági célja, csupán azért bonyolítják le, hogy ezáltal a Közösségtől kifizetésben részesüljenek.

(28)

Lépéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy a közösségi pénzeszközök kifizetése ne történjék meg olyan ügyletekre, amelyek nem felelnek meg az export-visszatérítési rendszer célkitűzéseinek. Ez a kockázat fennáll az export-visszatérítésben részesülő olyan termékek esetén, amelyek később újrabehozatalra kerülnek a Közösségbe anélkül, hogy lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek volna keresztül valamely harmadik országban, és amelyeknél az újrabehozatalkor csökkentett vagy nulla vámtételt fizetnek a szokásos vámtétel helyett valamely preferenciális megállapodás vagy tanácsi határozat értelmében. Az exportőröket terhelő megszorítások enyhítése érdekében célszerű lenne ezeket az intézkedéseket a legérzékenyebb termékekre alkalmazni.

(29)	Az exportőrök bizonytalanságának csökkentése érdekében célszerű lenne a visszatérítések visszafizetésére vonatkozó előírást megszüntetni, amennyiben a termék a kivitelt követő két év eltelte után kerül újrabehozatalra a Közösségbe.

(30)

Egyfelől lehetőséget kell nyújtani a tagállamoknak arra, hogy a visszatérítések kifizetését megtagadhassák vagy azokat visszafizettethessék azokban a kirívó esetekben, amikor azt tapasztalják, hogy az ügylet nincs összhangban az export-visszatérítési rendszer céljával, másfelől viszont nem szabad túlzott terhet róni a nemzeti hatóságokra azzal a kötelezettséggel, hogy rendszeresen ellenőrizzék az összes behozatalt.

(31)	A termékeknek olyan minőségűeknek kell lenniük, hogy azokat a Közösségben a szokásos feltételekkel lehessen értékesíteni. Azonban célszerű figyelembe venni a rendeltetési hely szerinti harmadik országban hatályos előírásokból fakadó különleges kötelezettségeket.

(32)	Egyes termékek elveszíthetik a visszatérítésre való jogosultságot, ha többé már nem felelnek meg a megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségnek.

(33)

Exportlefölözés nem alkalmazandó, amennyiben az export-visszatérítést pályázati eljárás útján előzetesen rögzítették vagy határozták meg, mivel ebben az esetben a kivitelre az ily módon előzetesen rögzített vagy a pályázati eljárás útján meghatározott feltételek mellett kerül sor. Ugyanezen okból biztosítani kell, hogy amikor a kivitel előzetesen rögzített, vagy pályázati eljárás útján meghatározott exportlefölözés alá tartozik, a kiviteli eljárást a megállapított feltételek mellett kell lebonyolítani, és ezért nincs jogosultság export-visszatérítésre.

(34)

Annak érdekében, hogy az exportőrök könnyebben finanszírozhassák ügyleteiket, a tagállamok – a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadását követően – megelőlegezhetik a visszatérítés összegének egészét vagy egy részét, attól függően, hogy a megelőlegezett összeg visszafizetésére biztosítékot nyújtottak-e arra az esetre, ha később kiderül, hogy a visszatérítés mégsem lett volna kifizethető.

(35)

A kivitelnél megelőlegezett összeget vissza kell téríteni, ha bebizonyosodik, hogy nem volt jogosultság az export-visszatérítésre, vagy csak kisebb összegű visszatérítésre lett volna jogosultság. A visszatérítésnek tartalmaznia kell egy kiegészítő összeget a visszaélések megelőzésére. Vis maior esetén ez a kiegészítő összeg nem téríthető vissza.

(36)

Az intervenciós termékek felhasználásának és/vagy rendeltetési helyének ellenőrzése közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1992. október 16-i 3002/92/EGK bizottsági rendeletből (9) világosan kitűnik, hogy az intervenciós termékeknek el kell érniük az előírt rendeltetési helyet. Ennek eredményeként az ilyen termékek nem helyettesíthetők helyettesítő termékekkel.

(37)	Az érintett termékek kivitelére határidőt kell megállapítani.

(38)

Visszatérítés nem nyújtható, ha a kivitelre vagy a visszatérítés kifizetéséhez szükséges igazolás benyújtására nyitva álló határidőt nem tartják be. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó biztosítékok rendszere alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendeletben (10) foglaltakhoz hasonló intézkedéseket kell elfogadni.

(39)

A tagállamokban a nem tagállamokból bizonyos célokra importált termékek vámmentesek. Amennyiben ezek a forgalmazott mennyiségek jelentősek, a közösségi termékeket a tagsággal nem rendelkező országokból származó ilyen termékekkel azonos elbírálásban kell részesíteni. Ez a helyzet különösen a hajók és légi járművek ellátását szolgáló termékek esetében merül fel.

(40)	A hajók és légi járművek ellátása, valamint a fegyveres erők részére történő szállítások esetében lehetőség van különleges szabályok megállapítására a visszatérítés összegének meghatározása céljából.

(41)

A hajók fedélzetére felvitt termékkészletek a fedélzeten történő fogyasztásra szolgálnak. E termékek az adott állapotban elfogyasztva vagy a fedélzeten ételkészítésre felhasználva a feldolgozatlan termékekre vonatkozó visszatérítésre jogosultak. Tekintettel a légi járműveken rendelkezésre álló korlátozott helyre, az ételt a fedélzetre történő felvitelt megelőzően kell elkészíteni. Tekintettel a harmonizációra, olyan szabályokat kell elfogadni, amelyek ugyanolyan visszatérítés megfizetését biztosítják a repülőgép fedélzetén elfogyasztott mezőgazdasági termékek után, mint amelyet a hajó fedélzetén elkészítés után elfogyasztott termékekre nyújtanak.

(42)

A hajó- és légijármű-ellátási üzlet egy nagyon specializált kereskedelem, indokolt a visszatérítések előlegezésére vonatkozó különleges eljárások alkalmazása. Az élelmiszerraktárakba szállított termékeket és árukat később élelmiszer-ellátás céljából tovább kell szállítani. Az ilyen raktárakba történő szállításokat nem lehet végleges kivitelként kezelni a visszatérítési jogcím szempontjából.

(43)	Ha e kedvezmények igénybevételére sor kerül, és később kiderül, hogy a visszatérítést nem lehetett volna kifizetni, az exportőrök így valójában a kamatmentes kölcsön jogosulatlan előnyéhez jutnak. Intézkedni kell az ilyen jogosulatlan előnyök kizárásáról.

(44)

Annak érdekében, hogy fenntartható legyen azon közösségi termékek versenyképessége, amelyeket a tagállamok közelében található egyes területek tárolóiba szállítottak, a Közösségen belüli élelmiszer-ellátásra alkalmazandó rátával megegyező visszatérítést kell biztosítani. A meghatározott rendeltetési helyre történő szállítás tekintetében a legalacsonyabb fölötti visszatérítési ráta kifizetése semmi esetre sem indokolt, hacsak nem kétséges az, hogy az áruk eljutottak rendeltetési helyükre. A készletek leszállítása az elszigetelt tengeri területeken található helyekre egy szükségszerűen specializált művelet, amelynél lehetséges a szállítások megfelelő ellenőrzése. Az előírt megfelelő ellenőrzési intézkedések függvényében ésszerűnek tűnik a szállítások esetében a Közösségen belül az élelmiszer-ellátásra vonatkozó visszatérítési ráta alkalmazása. Lehetőség van egyszerűsített eljárás alkalmazására a kisebb fontosságú szállítások esetében. Tekintettel arra, hogy a tengeri fennhatóság kiterjedése tagállamtól függően 3 és 12 mérföld között változik, ezért indokolt kivitelnek tekinteni minden ilyen területre történő szállítást 3 mérföldes határon túl.

(45)

Ha valamely tagállamhoz tartozó hadihajó készleteinek feltöltése a nyílt tengeren történik valamely közösségi kikötőből kifutott haditengerészeti ellátó hajóról, e szállításról igazolás kérhető az illetékes hatóságtól. Az ilyen szállításokra indokolt ugyanolyan visszatérítési ráta alkalmazása, mint ami a közösségi kikötőkben történő készletfeltöltésekre vonatkozik.

(46)	Kívánatos, hogy a hajók és légi járművek ellátásához felhasznált mezőgazdasági termékek azonos visszatérítésre legyenek jogosultak, függetlenül attól, hogy a készleteket a Közösségen belül vagy azon kívül viszik a hajó vagy a légi jármű fedélzetére.

(47)	A harmadik országokban az ilyen készletek leszállítása közvetlen vagy közvetett lehet. Az egyes leszállítási típusoknak megfelelő felügyeleti módszereket szükséges bevezetni.

(48)

A 2913/92/EGK rendelet 161. cikkének (3) bekezdése értelmében Heligoland szigete nem minősül olyan rendeltetési helynek, amelyre visszatérítés fizetendő. Heligoland szigetén ösztönözni kell a Közösségből származó mezőgazdasági termékek fogyasztását. E célból a szükséges rendelkezéseket el kell fogadni.

(49)

A Közösség és San Marino közötti, a kereskedelmi és vámunióról szóló ideiglenes megállapodás (11) hatálybalépése óta ezen állam területe már nem képezi a Közösség vámterületének részét. Az említett megállapodás 1., 5. és 7. cikkeiből következik, hogy a mezőgazdasági termékek árai a vámunióban azonosak és ezért nincs gazdasági indoka annak, hogy a San Marinóba szánt közösségi mezőgazdasági termékek után export-visszatérítést fizessenek.

(50)	Amennyiben a visszafizetés vagy a vámvisszatérítés iránti kérelmet utólag elutasítják, az érintett termékek jogosultak lehetnek az export-visszatérítésre vagy – adott esetben – arra exportlefölözést vagy exportterhet vethetnek ki. Következésképpen különleges rendelkezéseket kell megállapítani.

(51)

Általában a valamely tagsággal nem rendelkező országban állomásozó fegyveres erők, amelyek nem tartoznak az adott ország irányítása alá, valamint a harmadik országokban székhellyel rendelkező nemzetközi szervezetek és diplomáciai testületek ellátásukat behozatali vámoktól mentesen kapják. Lehetséges olyan egyedi intézkedések meghozatala – azon fegyveres erők tekintetében, amelyek vagy valamely tagállam vagy pedig egy olyan nemzetközi szervezetnek, amelynek legalább egy tagállam a tagja, az irányítása alatt állnak, azon nemzetközi szervezetek tekintetében, amelyeknek legalább egy tagállam a tagja, és a diplomáciai testületek tekintetében –, amelyek arról rendelkeznek, hogy a behozatalt külön dokumentummal kell igazolni.

(52)	Rendelkezni kell arról, hogy a visszatérítést az a tagállam fizesse meg, amelynek területén a kiviteli nyilatkozatot elfogadták.

(53)

Előfordulhat, hogy az exportőr hibáján kívül a T5 ellenőrző példány nem mutatható be, annak ellenére, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, vagy eljutott a meghatározott rendeltetési helyre. Az ilyen helyzet akadályozhatja a kereskedelmet. Mivel ilyen körülmények között egyéb iratokat is egyenértékűnek kell elfogadni.

(54)

A hatékony igazgatási gyakorlat érdekében a visszatérítés iránti kérelmeket, az összes vonatkozó iratot mellékelve, ésszerű időn belül kell előterjeszteni, kivéve a vis maior eseteit, illetve különösen azt az esetet, amikor az exportőr hibáján kívüli adminisztratív késedelem miatt vált lehetetlenné a határidő betartása.

(55)	Az export-visszatérítések kifizetésének időszaka tagállamonként eltérő. A verseny torzulásának elkerülése érdekében célszerű bevezetni egy egységes maximális időtartamot e visszatérítéseknek a kifizető ügynökségek által történő kifizetésére.

(56)	A nagyon kis termékmennyiségek kivitele nem bír gazdasági jelentőséggel és feleslegesen terhelné az illetékes hatóságokat. A tagállamok illetékes szolgálatai számára lehetőséget kell adni az ilyen kivitel tekintetében a visszatérítés kifizetésének elutasítására.

(57)

A közösségi szabályok kizárólag objektív szempontok alapján rendelkeznek az export-visszatérítés nyújtásáról, különösen az exportált termék mennyiségére, jellegére és jellemzőire, valamint földrajzi rendeltetési helyére tekintettel. A tapasztalat azt mutatja, hogy megerősített intézkedéseket kell hozni a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok és különösen a csalások kiküszöbölésére. E célból intézkedni kell a túlfizetett összegek behajtásáról, és a szankciókra tekintettel ösztönözni kell az exportőröket a közösségi szabályok betartására.

(58)

Az export-visszatérítési rendszer megfelelő működésének biztosítására szankciókat kell alkalmazni, tekintet nélkül a szabálytalanság szubjektivitására. Azonban egyes esetekben célszerű eltekinteni a szankcióktól, különösen amikor az illetékes hatóság nyilvánvaló szabálytalanságot állapít meg és a szándékosság miatt szigorúbb szankciókat kell alkalmazni. Az ilyen intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak, kellő visszatartó erejűnek, és egységesen alkalmazottnak kell lenniük valamennyi tagállamban.

(59)

A tagállamokban az exportőrök közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében kifejezetten rendelkezni kell – az export-visszatérítések tekintetében – az esetlegesen túlfizetett összegnek a kedvezményezett részéről történő kamatos visszafizetéséről, és a fizetési eljárás meghatározásáról. A Közösség pénzügyi érdekei védelmének javítása céljából a visszatérítési jogosultság átruházása esetében rendelkezni kell arról, hogy ez a kötelezettség kiterjedjen a kedvezményezettre is. A behajtott összegeket, kamatokat és a szankciókból befolyó összegeket az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap EMGA számláján kell jóváírni, a közös mezőgazdasági politika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (12) 9. cikkének megállapított elvekkel összhangban.

(60)

A jogos elvárás elvének az egész Közösségben való egységes alkalmazása érdekében, a túlfizetett összegek visszafizettetése esetében meg kell állapítani az ezen elv alkalmazására vonatkozó feltételeket, az 1290/2005/EK rendeletben és különösen annak 9. és 31. cikkében foglalt rendkívüli kiadások kezelésének sérelme nélkül.

(61)	Az exportőr különösen felel harmadik személyek olyan cselekményeiért, amelyek révén a visszatérítés kifizetéséhez szükséges iratokat szabálytalanul szerezték meg.

(62)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Az egyes termékekre vonatkozó különös közösségi szabályozásokban foglalt eltérések sérelme nélkül, ez a rendelet megállapítja az export-visszatérítések, a továbbiakban „visszatérítések” rendszere alkalmazásának közös részletes szabályait:

a)	az 1234/2007/EK rendelet 162. cikkének (1) bekezdésében felsorolt ágazatok termékei esetében;

b)	az 1493/1999/EK tanácsi rendelet (13) 63. cikkében foglaltak szerint.

2. cikk

(1)   E rendelet alkalmazásában:

a)

„termékek” az 1. cikkben említett termékek, és az áruk, — „alaptermékek” a feldolgozott termékekké vagy áruvá történő feldolgozás után exportra szánt termékek; a feldolgozás után exportra szánt áruk szintén alaptermékeknek minősülnek, — „feldolgozott termékek” az olyan termékek, amelyeket alaptermékek feldolgozásával kapnak, és amelyek után visszatérítés fizethető, — „áruk” az 1043/2005/EK bizottsági rendelet (14) II. mellékletében felsorolt áruk;

b)	„behozatali vámok” a vámok és az azokkal azonos hatású díjak, valamint az olyan egyéb behozatali díjak, amelyeket a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes árukra vonatkozó közös agrárpolitika vagy különleges kereskedelmi szabályozás értelmében írnak elő;

c)	„exportáló tagállam” az a tagállam, amelyben a kiviteli nyilatkozatot elfogadták;

d)	„a visszatérítés előzetes rögzítése” a visszatérítésnek a kiviteli engedély, illetve az előzetes rögzítési igazolás iránti kérelem benyújtásának napján történő rögzítése, amikor a rátát a visszatérítésre alkalmazandó emeléssel vagy korrekciós összeggel kiigazítják;

e)

„differenciált visszatérítés”: — több visszatérítési rátát rögzítenek ugyanarra a termékre a rendeltetési hely szerinti, harmadik országtól függően, vagy — egy vagy több visszatérítési rátát rögzítenek ugyanarra a termékre a rendeltetési hely szerinti, harmadik országtól függően, miközben a harmadik országra vagy harmadik országokra nem rögzítenek rátát;

f)	„a visszatérítés differenciált része” a visszatérítésnek azon része, amely úgy keletkezik, hogy az alkalmazandó visszatérítés teljes összegéből levonják a Közösség vámterületéről történő kiléptetés igazolásának alapján kifizetett vagy kifizetendő, a 25. cikknek megfelelően számított visszatérítést;

g)	„kivitel” a kiviteli vámalakiságok elvégzése, amelyet követően a termékek elhagyják a Közösség vámterületét;

h)	„T5 ellenőrző példány” a 2454/93/EGK rendelet 912a–912g. cikkében említett okmány;

i)

„exportőr” az a természetes vagy jogi személy, aki, vagy amely visszatérítésre jogosult. Ha az export-visszatérítés előzetes rögzítését tartalmazó kiviteli engedélyt kell, vagy lehet használni, akkor az engedélyes, vagy adott esetben, átruházásánál az engedély kedvezményezettje jogosult a visszatérítésre. Vámszempontból az exportőr eltérhet az e rendelet értelmében vett exportőrtől, tekintettel a magánjog hatálya alá tartozó gazdasági szereplők közötti kapcsolatokra, ha az 1234/2007/EK rendeletben vagy az annak végrehajtására vonatkozó részletes szabályokban megállapított különös rendelkezésekben foglalt előírások másként nem rendelkeznek;

j)	„visszatérítési előleg” legfeljebb a visszatérítés összegével egyenlő, és a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjától kezdve kifizetett összeg;

k)	„a pályázati felhívással meghatározott visszatérítési ráta” az exportőr által megjelölt és az ajánlattal elfogadott visszatérítés;

l)	„a Közösség vámterülete” a 2913/92/EGK rendelet 3. cikkében említett területek;

m)	„visszatérítési nómenklatúra” az export-visszatérítésre vonatkozó mezőgazdasági terméknómenklatúra a 3846/87/EGK bizottsági rendelet (15) szerint;

n)	„kiviteli engedély” a 376/2008/EK bizottsági rendelet (16) 1. cikkében említett okmány;

o)	„távoli visszatérítési zóna” olyan rendeltetési helyeket jelöl, amelyek esetében egy bizonyos termékre a visszatérítés egységes, differenciált, nullától eltérő része vonatkozik, kivéve a termékre vonatkozóan az I. mellékletben meghatározott, kizárt rendeltetési helyeket;

p)	„tengeri kijárat nélküli ország” olyan, saját kikötővel nem rendelkező harmadik ország, amelyet egy másik harmadik ország kikötője szolgál ki;

q)	„átrakodás”: árunak egyik szállítóeszközről másikra – harmadik országba vagy a rendeltetési területre való azonnali szállítása végett – történő átrakása.

(2)   E rendelet alkalmazásában a pályázati felhívással meghatározott visszatérítések rangsorolása megegyezik az előzetesen rögzített visszatérítésekkel.

(3)   Amennyiben a kiviteli nyilatkozat több különböző visszatérítésinómenklatúra-kódra vagy Kombinált Nómenklatúra-kódra terjed ki, az egyes kódokra vonatkozó tételeket külön nyilatkozatoknak kell tekinteni.

II. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKBA IRÁNYULÓ KIVITEL

1. FEJEZET

Visszatérítésre való jogosultság

1. Szakasz

Általános rendelkezések

3. cikk

E rendelet 25., 27. és 28. cikkének, valamint a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (17) 4. cikkének (3) bekezdése sérelme nélkül, visszatérítésre való jogosultság keletkezik:

—	a Közösség vámterületének elhagyásakor, amikor egységes visszatérítési ráta vonatkozik az összes harmadik országra,

—	valamely meghatározott harmadik országba történő importáláskor, amikor differenciált visszatérítés vonatkozik az említett harmadik országra.

4. cikk

(1)   A visszatérítésre való jogosultság feltétele a visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli engedély bemutatása, kivéve áruk kivitele esetében.

Azonban a visszatérítés elnyeréséhez nem szükséges engedély:

—	amennyiben a kiviteli nyilatkozatonként exportált mennyiségek a 376/2008/EK rendelet II. mellékletében megállapított mennyiségeknél kisebbek vagy azokkal megegyeznek,

—	a 6., a 33., a 37., a 41. és a 42. cikk, valamint a 43. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben,

—	ha a szállítás a tagállamok nem tagországokban állomásozó fegyveres erői részére történik.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére, a visszatérítés előzetes rögzítését is tartalmazó kiviteli engedély az olyan termék exportálására is érvényes, amelyre az engedély 16. rovatában feltüntetettől eltérő 12 jegyű termékkód vonatkozik, ha mindkét termék:

—	a 376/2008/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett azonos kategóriába tartozik, vagy

—	ugyanabba a termékcsoportba tartozik, feltéve, hogy e termékcsoportokat az erre a célra az 1234/2007/EK rendelet 195. cikkében említett eljárásnak megfelelően határozták meg.

Az első albekezdésben felsorolt esetekre a következő további feltételek vonatkoznak:

—	amennyiben a konkrét termékre vonatkozó visszatérítési ráta egyenlő az engedély 16. rovatában feltüntetett termékre vonatkozó rátával vagy annál nagyobb, az utóbbi rátát kell alkalmazni,

—

amennyiben a konkrét termékre vonatkozó visszatérítési ráta kisebb, mint az engedély 16. rovatában feltüntetett termékre vonatkozó ráta, a kifizetendő visszatérítés összegét úgy kell kiszámítani, hogy a konkrét terméknek megfelelő rátából, a vis maior eseteit kivéve, le kell vonni az engedély 16. rovatában feltüntetett terméknek megfelelő visszatérítés és a konkrét termékre vonatkozó visszatérítés közötti különbség 20 %-át.

A 25. cikk (3) bekezdésének második albekezdésének második francia bekezdése és b) pontja alkalmazásakor a konkrét termékre és a tényleges rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítésnél alkalmazandó csökkentést az engedélyen feltüntetett terméknek és rendeltetési helynek megfelelő visszatérítés és a konkrét terméknek és rendeltetési helynek megfelelő visszatérítés különbségeként kell kiszámolni.

E bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő visszatérítési ráták azok, amelyek az engedély iránti kérelem benyújtásának napján érvényesek. Amennyiben szükséges, ezeket a rátákat ki kell igazítani a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján.

(3)   Amennyiben az (1) vagy (2) bekezdés és az 48. cikk vonatkozik ugyanazon exportműveletre, az (1) vagy (2) bekezdésből származó összeget csökkenteni kell a 48. cikkben említett bírság összegével.

5. cikk

(1)   „A kivitel napja” az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot.

(2)   A kiviteli nyilatkozat elfogadásának napja határozza meg:

a)	az alkalmazandó visszatérítési rátát, amennyiben a visszatérítést előzetesen nem rögzítették;

b)	a visszatérítési ráta esetleges kiigazítását, amennyiben ezt előzetesen így rögzítették;

c)	az exportált termék mennyiségét, jellegét és jellemzőit.

(3)   Bármely más cselekményt, amely jogilag azonos hatású a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, azzal egyenértékűnek kell tekinteni.

(4)   A visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor felhasznált okmánynak tartalmaznia kell a visszatérítés kiszámításához szükséges minden adatot, különösen:

a)

termékek esetében: — a termékek leírását, adott esetben egyszerűsített formában, az export-visszatérítési nómenklatúra szerint, a visszatérítési nómenklatúra-kóddal együtt, illetve ha az a visszatérítés kiszámításához szükséges, az érintett termékek összetételét vagy az arra való hivatkozást, — a termékek nettó tömegét, vagy adott esetben a visszatérítés kiszámításához használandó mértékegységben kifejezett mennyiséget;

b)	áruk esetében az 1043/2005/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5)   Az elfogadás, illetve a (3) bekezdésben meghatározott cselekmény időpontjában a termékek vámfelügyelet alatt állnak a 2913/92/EGK rendelet 4. cikke (13) és (14) bekezdésének megfelelően, amíg el nem hagyják a Közösség vámterületét.

(6)   A 2454/93/EGK rendelet 282. cikke (2) bekezdésétől eltérően, a kiviteli nyilatkozat egyszerűsített formában történő elkészítésére vonatkozó meghatalmazás előírhatja, hogy az egyszerűsített nyilatkozat tartalmazza az ömlesztve vagy nem szabványos egységekben exportált termékek nettó tömegének becslését, amennyiben a pontos mennyiséget csak akkor lehet megállapítani, miután azt a szállítóeszközre berakodták.

A pontos nettó tömeget feltüntető kiegészítő nyilatkozatot a rakodás befejezése után kell benyújtani. A nyilatkozathoz csatolni kell a pontos nettó berakott tömeg okmányokkal alátámasztott igazolását.

A becsült nettó tömeg 110 %-át meghaladó mennyiségek után visszatérítés nem jár. Amennyiben a ténylegesen berakodott tömeg nem éri el a becsült nettó tömeg 90 %-át, a ténylegesen berakodott tömeg után járó visszatérítés a becsült nettó tömeg 90 %-ának megfelelő visszatérítés, és a ténylegesen berakodott tömegnek megfelelő visszatérítés közötti különbség 10 %-ával csökken. Amennyiben azonban a kivitel tengeren vagy hajózható belső vízi úton történik, és az exportőr a szállítóeszközért felelős személytől származó aláírt bizonyítékot mutat be arra vonatkozóan, hogy a szállítás e típusára jellemző korlátok vagy más exportőrök általi túlterhelés megakadályozta összes árujának berakodásában, a visszatérítést a ténylegesen berakodott tömeg után fizetik ki. Ezt az albekezdést kell alkalmazni, amennyiben az exportőr a 2454/93/EGK rendelet 283. cikkében szabályozott helyi vámeljárást használta, amennyiben a vámhatóság engedélyezte annak a nyilvántartásnak a kijavítását, amelyben a kivitelre kerülő termékeket bejegyezték.

Nem szabványos egységnek a következőket tekintik: élőállat, hasított (fél-)test, negyed, elülső részek, sonka, lapocka, dagadó és karaj.

(7)   Az olyan termékeket exportáló személyeknek, amelyek után visszatérítést igényelnek:

a)	az illetékes vámhivatalhoz a kiviteli nyilatkozatot azon a helyen kell benyújtaniuk, ahol a termékeket kivitel céljából berakodják;

b)	a berakodási műveletek megkezdését legalább 24 órával megelőzően tájékoztatniuk kell a vámhivatalt, és meg kell jelölniük a berakodás várható időtartamát. Az illetékes hatóságok 24 órától eltérő határidőt köthetnek ki.

A kivitelre szánt termékek berakodási helyének a következőket tekintik:

a)	a tárolóedényben kivitelre kerülő termékek esetében a tárolóedénybe történő berakodás helyét;

b)	az ömlesztve, zsákban, kartonban, dobozban, palackban stb., későbbi tárolóedénybe helyezés nélkül kivitelre kerülő termékek esetében az abba a szállítóeszközbe történő berakodás helyét, amelyben a termékek a Közösség vámterületét elhagyják.

Az illetékes vámhivatal a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, az első albekezdés b) pontjában említett határidő lejártát megelőzően engedélyezheti a berakodási műveletet.

A termékeket megfelelő eszközökkel azonosítani kell a berakodás megkezdésének jelzett időpontja előtt. Az illetékes vámhivatalnak képesnek kell lennie a fizikai ellenőrzések elvégzésére és a Közösség vámterületéről történő kilépés helyének hivatalához szállítandó áruk azonosítására.

Amennyiben az első albekezdés közigazgatási vagy más alapos indokból nem alkalmazható, a kiviteli nyilatkozat kizárólag az érintett tagállam illetékes vámhivatalához nyújtható be, amennyiben pedig az 1276/2008/EK rendelettel összhangban fizikai ellenőrzést végeztek, a bemutatott árukat teljes mértékben ki kell rakodni. Az árukat azonban nem kell teljes mértékben kirakodni, amennyiben az illetékes hatóságok anélkül is képesek alapos fizikai ellenőrzés elvégzésére.

(8)   Azokat az árukat, amelyekre export-visszatérítést igényelnek, a kiviteli vámhivatalnak kell vámzárral ellátnia, vagy a vámzár elhelyezésének a kiviteli vámhivatal felügyeletével kell megtörténnie. A 2454/93/EGK rendelet 340a. cikkét és 357. cikkének (2), (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

A vámzárak rögzítése előtt a vámhivatalnak szemrevételezéssel ellenőriznie kell, hogy az áruk megfelelnek-e a kiviteli nyilatkozatoknak. A szemrevételezéssel végzett ellenőrzések száma nem lehet kevesebb a kiviteli nyilatkozatok számának 10 %-ánál, ami olyan árukra vonatkozó nyilatkozatokat nem tartalmaz, amelyek esetében fizikai ellenőrzést hajtottak végre vagy az 1276/2008/EK rendelet 3. cikkének megfelelően fizikai ellenőrzésre kiválasztottak. A vámhivatal a T5 ellenőrző példány D rovatában vagy az azzal egyenértékű dokumentumon a jelen rendelet II. mellékletében felsorolt bejegyzések valamelyikével jelzi az ellenőrzés elvégzését.

6. cikk

Az 5. cikk (2) bekezdésétől eltérően, amennyiben az exportált mennyiségek nem haladják meg az 5 000 kg terméket a visszatérítésinómenklatúra-kódra vonatkoztatott gabonafélék esetében, vagy az 500 kg-ot a visszatérítésinómenklatúra- vagy Kombinált Nómenklatúra-kódra vonatkoztatott más termékek esetében, és amennyiben az ilyen export gyakori szállításokból áll, a tagállam engedélyezheti a hónap utolsó napjának alkalmazását az alkalmazandó visszatérítés megállapítására, vagy ha a visszatérítést előzetesen rögzítették, az esetleges korrekciók elvégzésére.

Ha a visszatérítés előzetes rögzítéssel vagy pályázati felhívással kerül meghatározásra, az engedély a kivitel hónapjának utolsó napjára érvényes.

Az e lehetőség igénybevételére felhatalmazott exportőrök nem alkalmazhatják az (1) bekezdésben megállapított mennyiségekre vonatkozó szokásos eljárást.

A visszatérítések esetében az árfolyam meghatározó ügyleti ténye az 1913/2006/EK rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett tény.

7. cikk

(1)   A 15. és a 27. cikk sérelme nélkül a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyták-e a Közösség vámterületét.

Azonban a kiviteli vámalakiságok elvégzésekor minta céljából vett mennyiségeket, amelyeket később nem adnak vissza, úgy kell tekinteni, mintha azokat nem vették volna el a termékek eredeti nettó tömegéből.

(2)   E rendelet alkalmazásában a 41. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott fúró- vagy kitermelő tornyokhoz szállított élelmiszerkészleteket úgy kell tekinteni, hogy azok elhagyták a Közösség vámterületét.

(3)   A mélyhűtés nem érinti az (1) bekezdés rendelkezéseinek teljesítését.

Ugyanez vonatkozik az újracsomagolásra, feltéve, hogy az ilyen újracsomagolás nem eredményezi a termék kódjának megváltozását a visszatérítési nómenklatúrában, vagy az áru kódjának megváltozását a Kombinált Nómenklatúrában. Az újracsomagolásra csak a vámhatóságok hozzájárulását követően kerülhet sor.

Amennyiben újracsomagolásra kerül sor, a T5 ellenőrző példányt ennek megfelelően kell kitölteni.

A címkék elhelyezése, vagy megváltoztatása ugyanolyan feltételekkel engedélyezhető, mint a (2) és (3) bekezdés szerinti újracsomagolás.

(4)   Amennyiben valamely exportőr vis maior következtében nem képes teljesíteni az (1) bekezdésben megállapított határidőt, a határidő – az exportőr kérelmére – olyan időtartammal hosszabbítható meg, amelyet az exportáló tagállam illetékes hatóságai az adott körülmények között szükségesnek tartanak.

8. cikk

Amennyiben a Közösség vámterületének elhagyása előtt az elfogadott vámnyilatkozat hatálya alá tartozó termék az exportáló tagállam területén kívüli közösségi területen halad át, azt, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, a T5 ellenőrző példány megfelelően záradékolt eredetijével kell igazolni.

Az ellenőrző példány 33., 103., 104. rovatát, illetve adott esetben 105. rovatát ki kell tölteni. A megfelelő bejegyzést a 104. rovatban kell megtenni.

Amennyiben visszatérítést igényelnek, a 107-es rovatban fel kell tüntetni a III. mellékletben felsorolt megjegyzések egyikét.

9. cikk

Az exportőr a kiviteli nyilatkozat 44. rovatában vagy annak elektronikus úton készített megfelelőjében és a T5 ellenőrző példány 106. rovatában vagy az azzal egyenértékű dokumentumon feltünteti az export-visszatérítés euróban kifejezett mértékét termék- vagy áruegységenként az előzetes rögzítés időpontjában a 376/2008/EK rendeletben meghatározott kiviteli engedélyben vagy igazolásban említetteknek vagy az 1043/2005/EK rendelet III. fejezetében említett visszatérítési bizonyítványnak megfelelően. Ha az export-visszatérítést nem rögzítették előre, ugyanolyan terméket vagy árut érintő korábbi visszatérítésekre vonatkozó, 12 hónapnál nem régebbi adatok használhatók. Ha az exportálandó termék vagy áru nem kerül át egy másik tagállam területére is, és ha a nemzeti valuta nem euró, a visszatérítés mértéke nemzeti valutában is megadható.

Az illetékes hatóságok mentesíthetik az exportőröket az első bekezdésben előírt követelmények alól, amennyiben a hatóság olyan rendszert működtet, amely révén az érintett hivatalok megkapják ugyanazt az információt.

Olyan kiviteli nyilatkozat és T5 ellenőrző példány és az ezzel egyenértékű dokumentum esetén, amelynél az export-visszatérítés összege kevesebb, mint 1 000 EUR, az exportőr választhat, hogy a IV. mellékletben felsorolt bejegyzések valamelyikét tünteti fel.

10. cikk

(1)   A tengeri úton történő kivitel esetén a visszatérítések megadására a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)

Amennyiben a T5 ellenőrző példányt vagy azt a nemzeti okmányt, amely igazolja, hogy a termékek elhagyták a Közösség vámterületét, az illetékes hatóságok záradékolták, az érintett termékek, a vis maior eseteinek kivételével, nem térhetnek vissza vagy nem maradhatnak átmeneti megőrzés alatt, illetőleg nem vonhatók vámeljárás alá, kivéve legfeljebb 28 napig ugyanazon vagy másik tagállamban lévő más kikötőben (kikötőkben) való átrakodás céljából. Ez a határidő nem érvényes, ha a termékek az eredeti 60 napos határidőn belül elhagyták a Közösség vámterületén lévő utolsó kikötőt.

b)

A visszatérítés kifizetésére akkor kerül sor, ha a kifizető hivatalnál bemutatják a következő okmányokat: — nyilatkozat az exportőr részéről, hogy a termékek átrakodására nem kerül sor másik közösségi kikötőben, vagy — igazolás az a) pontban szereplő feltétel teljesítéséről. Az ilyen igazolás tartalmazza különösen a szállítási okmányt (okmányokat), azok egy példányát vagy fénymásolatát, a termékekre vonatkozóan attól az első kikötőből történő elindulástól, ahol az a) pontban említett okmányokat záradékolták, egészen a harmadik országba történő megérkezésig, ahol kirakásra kerülnek. Az első francia bekezdésében említett nyilatkozatot a kifizető hivatal szúrópróbaszerűen ellenőrizheti. A második francia bekezdésben említett igazolást e célból elő kell írni. Az olyan hajókkal lebonyolított export esetén, amelyek valamely harmadik ország kikötőjébe irányuló, közvetlen behajózási szolgáltatást végeznek más közösségi kikötőkben való megállás nélkül, a tagállamok az első francia bekezdés miatt egyszerűsített eljárást alkalmazhatnak.

c)

A b) pontban megállapított feltételek alternatívájaként a T5 okmány ellenőrző példánya szerinti rendeltetési tagállam, illetve az igazolásként nemzeti okmányt alkalmazó tagállam előírhatja, hogy a T5 ellenőrző példányát, illetve a Közösség vámterületének elhagyását igazoló nemzeti okmányt csak az olyan fuvarokmány bemutatásakor kell záradékolni, amely a Közösség vámterületén kívül eső végső rendeltetési helyet határoz meg. Ilyen esetekben a célállomás tagállamának illetékes hatóságai, vagy – amennyiben a nemzeti okmány szolgál igazolásként – a tagállam az V. mellékletben található bejegyzések egyikével egészíti ki a T5 ellenőrző példányon a „Megjegyzések” című rovatban a „Felhasználás és/vagy rendeltetési hely ellenőrzése” című szakaszt vagy a nemzeti okmány megfelelő rovatát. Ennek a pontnak a betartását a kifizető ügynökség megfelelő szúrópróbákkal ellenőrzi.

d)	Amennyiben megállapítják, hogy az a) pontban meghatározott feltételeket nem teljesítették, a 47. cikk alkalmazásában azt a napot vagy azokat a napokat, amelyekkel a 28 napos határidőt túllépték, olyan napoknak kell tekinteni, amelyekkel a 7. cikkben megállapított határidőt túllépték.

(2)   A visszatérítés kifizetésének céljából a szárazföldi úton, belföldi vízi úton vagy vasúton történő export esetén a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)

Amennyiben a T5 ellenőrző példányt vagy azt a nemzeti okmányt, amely igazolja, hogy a termékek elhagyták a Közösség vámterületét, az illetékes hatóságok záradékolták, az érintett termékek, a vis maior eseteinek kivételével, nem térhetnek vissza vagy nem maradhatnak átmeneti megőrzés alatt, illetőleg nem vonhatók vámeljárás alá, kivéve legfeljebb 28 napig ugyanazon vagy másik tagállamban lévő más kikötőben (kikötőkben) való árutovábbítási művelet céljából. Ez a határidő nem érvényes, amikor az érintett termékek véglegesen elhagyták a Közösség vámterületét az eredeti 60 napos határidőn belül.

b)

Az a) pont teljesítését megfelelő szúrópróbaszerű ellenőrzésnek vetheti alá a kifizető hivatal. Ilyen esetekben szükség van azokra a szállítási okmányokra, amelyek a termékeket abba a harmadik országba történő megérkezésükig kísérik, ahol azok kirakodásra kerülnek. Olyan esetekben, amikor megállapítják, hogy az a) pontban meghatározott feltételeket nem teljesítették, a 47. cikk alkalmazásában azt a napot vagy napokat, amellyel vagy amelyekkel a 28 napos határidőt túllépték, olyan napoknak kell tekinteni, amelyekkel a 7. cikkben megállapított határidőt túllépték. Amennyiben a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított 60 napos határidőt és az a) pontban megállapított 28 napos határidőt egyaránt meghaladták, az az összeg, amellyel a visszatérítést csökkenteni kell, vagy a biztosíték elvesző része megegyezik a két határidő-túllépés közül a hosszabbikkal.

(3)   A légi úton történő kivitel esetében a visszatérítések kifizetésére a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)	A T5 ellenőrző példányt vagy azt a nemzeti okmányt, amely igazolja, hogy a termékek elhagyták a Közösség vámterületét, az illetékes hatóságok csak a Közösség vámterületén kívüli végső rendeltetési helyet meghatározó szállítási okmány bemutatásakor záradékolják.

b)

Azokban az esetekben, amikor kiderül, hogy az a) pontban említett alakiságok elvégzése után a termékek, vis maior eseteinek kivételével, 28 napnál tovább maradtak átrakodás céljából a Közösség vámterületén lévő másik repülőtéren vagy repülőtereken, azt a napot vagy napokat, amelyekkel a 28 napos határidőt túllépték, a 47. cikk alkalmazásában olyan napoknak kell tekinteni, amelyekkel a 7. cikkben megállapított határidőt túllépték. Amennyiben a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított 60 napos határidőt és az a) pontban megállapított 28 napos határidőt egyaránt meghaladták, az az összeg, amellyel a visszatérítést csökkenteni kell, vagy a biztosíték elvesző része megegyezik a két határidő-túllépés közül a hosszabbikkal.

c)	E bekezdés rendelkezéseinek teljesítését a kifizető szerv szúrópróbaszerűen ellenőrzi.

d)	A b) pontban megállapított 28 napos határidő nem alkalmazható, ha az érintett termékek végleg elhagyták a Közösség vámterületét az eredeti 60 napos határidőn belül.

11. cikk

(1)   Amennyiben a terméket az exportáló tagállamban a 2454/93/EGK rendelet 412–442a. cikkében előírt, a Közösség vámterületén kívül található rendeltetési állomásra vagy címzett részére történő vasúti vagy nagykonténeres áruszállításra vonatkozó egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárások valamelyikének hatálya alá helyezik, úgy a T5 ellenőrző példány bemutatása nem feltétele a visszatérítés kifizetésének.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az illetékes vámhivatal intézkedik arról, hogy a „Közösség vámterületének elhagyása az egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárás keretében vasúton vagy konténerrel történő szállítással” szövegrész feltüntetésre kerüljön a visszatérítés céljából kiadott okmányon.

(3)   Az a vámhivatal, amelynél a termékeket az (1) bekezdésben említett eljárás alá vonják, nem engedélyezheti a fuvarozási szerződés olyan módosítását, amellyel a fuvarozás a Közösségen belül fejeződne be, hacsak nem kerül megállapításra, hogy:

—	ahol visszatérítést fizettek ki, azt visszafizettették, vagy

—	az érintett hatóságok megtették a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a visszatérítés ne kerüljön kifizetésre.

Ha azonban a visszatérítést az (1) bekezdésnek megfelelően kifizették, és a termék nem hagyta el a Közösség vámterületét a megállapított határidőn belül, az illetékes vámhivatal erről tájékoztatja a kifizetésért felelős szervet, és mielőbb közli az összes szükséges adatot. Ilyen esetekben a visszatérítést túlfizetettnek kell tekinteni.

(4)   Ha a 2913/92/EGK rendelet 91–97. cikkében megállapított közösségi külső árutovábbítási eljárás vagy az egységes közös árutovábbítási eljárásról szóló egyezményben (18) megállapított közös árutovábbítási eljárás keretében mozgásban lévő termék a rendeltetési állomásra vagy a Közösség vámterületén kívüli címzetthez történő szállítás céljából az exportálótól eltérő olyan tagállamban van, amely az (1) bekezdésben foglalttól eltérő eljárás keretében végzett kivitel végpontja, a terméket a fent említett eljárás alá helyező vámhivatal a VI. mellékletben található bejegyzések egyikét feltünteti a „Megjegyzések” alatt a T5 ellenőrző példány eredetijének hátoldalán a „Felhasználás és/vagy rendeltetési hely ellenőrzése” rovatban.

Amennyiben a fuvarozási szerződést úgy módosítják, hogy a szállítás a Közösségen belül fejeződik be, a (3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.

(5)   Amennyiben egy terméket az exportáló tagállamban vagy egy másik tagállamban a vasút átvesz, és a külső közösségi árutovábbítási eljárás vagy a közös árutovábbítási eljárás keretében szállítja egy kombinált közút-vasút fuvarozási szerződés alapján vasúton a Közösség vámterületén kívül eső rendeltetési helyre, az illetékes, vagy a vasút részéről történő árufelvétel vasútállomásához legközelebb eső vámhivatal a VII. mellékletben található bejegyzések egyikét teszi a „Megjegyzések” című rovatban a T5 ellenőrző példány eredetijének hátlapján a „Felhasználás és/vagy rendeltetési hely ellenőrzése” című szakaszban.

A vasúttársaságok nem teljesíthetik az olyan kombinált közúti-vasúti fuvarozási szerződést, amelyet úgy módosítanak, hogy a fuvar a Közösségen belül fejeződik be és nem azon kívül, a kiindulási hivatal előzetes engedélyezése nélkül. Ilyen esetekben a (3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.

12. cikk

(1)   Azon termékek után, amelyek – tekintet nélkül a csomagolásra vonatkozó vámügyi előírásokra – közösségi származásúak és szabad forgalomban vannak, export-visszatérítést kell nyújtani.

Az 1234/2007/EK rendelet 162. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában és b) pontjában említett cukorágazati termékek után akkor is nyújtható visszatérítés, ha azok csak szabad forgalomban vannak.

(2)   A visszatérítés megítéléséhez a termékek akkor számítanak közösségi származásúnak, ha azokat teljes mértékben a Közösségben állítják elő, vagy ha utolsó lényeges feldolgozásukon vagy megmunkálásukon a Közösségben estek át a 2913/92/EGK rendelet 23. vagy 24. cikkének előírásai szerint.

A (4) bekezdés sérelme nélkül a következőkből előállított termékek azonban nem jogosultak visszatérítésre:

a)	a Közösségből származó anyagok; és

b)	a harmadik országokból importált és az (1) cikkben említett előírások által érintett mezőgazdasági anyagok, amelyek nem estek át lényeges feldolgozáson a Közösségben.

(3)   Ha a visszatérítés feltétele a termék közösségi származása, az exportőrök a (2) bekezdésnek megfelelő és a hatályos közösségi jogszabályokkal összhangban levő származási nyilatkozatot tesznek.

(4)   Amennyiben egy vagy több összetevőjük alapján visszatérítésre jogosult összetett termékeket exportálnak, visszatérítés attól függően nyújtható, hogy ez az összetevő vagy összetevők megfelelnek-e az (1) bekezdésben foglalt feltételnek.

Visszatérítést kell nyújtani abban az esetben is, amikor az összetevő vagy összetevők, amelyek tekintetében a visszatérítést igénylik, eredetileg az (1) bekezdés szerint közösségi származásúak és/vagy ott szabad forgalomban voltak, de már nincsenek szabad forgalomban, kizárólag azért, mert más termékekbe épültek be.

(5)   A (4) bekezdés alkalmazásában az alábbiak után járó visszatérítés az összetevő alapján megállapított visszatérítésnek minősül:

a)	a gabonafélék, tojás, rizs, cukor, tej- és tejtermékágazat termékei, amelyeket az 1043/2005/EK rendelet II. mellékletében említett termékek formájában exportálnak;

b)	az 1234/2007/EK rendelet 1. cikkének j) pontjában említett termékekben felhasznált, a 1701 KN-kód alá tartozó fehér és nyerscukor, a 1702 30 10, 1702 40 10, 1702 60 10 és 1702 90 30 KN-kód alá tartozó izoglükóz, valamint a 1702 60 95 és 1702 90 95 KN-kód alá tartozó cukorrépa- és cukornád-szirup;

c)

tej, tejtermékek és cukor, amelyeket a 0402 10 91–99, 0402 29, 0402 99, 0403 10 31–39, 0403 90 31–39, 0403 90 61–69, 0404 10 26–38, 0404 10 72–84 és 0404 90 81–89 KN-kód alá tartozó termékek formájában exportálnak, illetve a 0406 30 KN-kód alá tartozó termékek formájában, amelyek nem a tagállamokból származó vagy harmadik országból származó és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékek körébe tartoznak.

13. cikk

(1)   A Kombinált Nómenklatúra 2., 10. és 11. fejezeteibe tartozó keverékekre vonatkozó visszatérítés ráta az alábbiakra vonatkozó lesz:

a)	keverékek esetében, amelyek egyik összetevője legalább 90 tömegszázalékot tesz ki, erre az összetevőre vonatkozóan;

b)	más keverékek esetében arra az összetevőre vonatkozóan, amelyikre a legkisebb visszatérítési ráta vonatkozik. Olyan esetekben, amelyekben egy vagy több összetevő nem jogosult visszatérítésre, ilyen keverékeknél visszatérítés nem fizetendő.

(2)   A készletben kiszerelt árukra és összetett árukra vonatkozó visszatérítések kiszámításának céljából minden egyes összetevőt külön terméknek kell tekinteni.

(3)   Az (1) és (2) bekezdések nem vonatkoznak azokra a keverékekre, készletben kiszerelt árukra és összetett árukra, amelyekre különleges számítási szabályokat állapítanak meg.

14. cikk

A visszatérítések előzetes rögzítésére, illetve azok kiigazítására vonatkozó rendelkezések csak azokra a termékekre vonatkoznak, amelyekre nullával egyenlő, vagy annál nagyobb visszatérítési rátát állapítanak meg.

2. Szakasz

Differenciált visszatérítések

15. cikk

Ahol a rendeltetési hely szerint változik a visszatérítés ráta, a visszatérítést a 16. és 17. cikkekben megállapított további feltételek szerint kell kifizetni.

16. cikk

(1)   A termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül

a)	változatlan állapotban importálni kell abba a harmadik országba vagy azon harmadik országok valamelyikébe, amelyre a visszatérítés vonatkozik; vagy

b)	változatlan állapotban ki kell rakodni abban a távoli visszatérítési zónában, amelyre a 24. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott feltételekkel összhangban a visszatérítés vonatkozik.

E határidő azonban a 46. cikknek megfelelően meghosszabbítható.

(2)   A termékek akkor tekinthetők változatlan állapotban importáltnak, ha azokon semmiféle feldolgozás nyoma nem látható.

Azonban a következő műveleteket az áruk biztonsága érdekében el lehet végezni az import előtt, és az nem érinti az (1) bekezdésnek való megfelelést:

a)	készletfelvétel;

b)	védjegyek, pecsétek, címkék és más hasonló megkülönböztető jelölések elhelyezése a termékeken vagy árukon, illetve csomagolásukon, amennyiben az nem jár azzal a kockázattal, hogy a termékek attól eltérő származására utalna, mint ahonnan azok ténylegesen származnak;

c)	védjegyek és számok megváltoztatása a csomagoláson, vagy a címkék cseréje, amennyiben az nem jár azzal a kockázattal, hogy a termékek attól eltérő származására utalna, mint ahonnan azok ténylegesen származnak;

d)	csomagolás, kicsomagolás, a csomagolás megváltoztatása vagy kijavítása, amennyiben az nem jár azzal a kockázattal, hogy a termékek attól eltérő származására utalna, mint ahonnan azok ténylegesen származnak;

e)	szellőztetés;

f)

hűtés; és

g)	mélyhűtés.

Továbbá az import előtt feldolgozott termékeket úgy kell tekinteni, hogy azokat változatlan állapotukban importálták, amennyiben a feldolgozás abban a harmadik országban történik, amelyben az e feldolgozásból származó összes terméket importálják.

(3)   Egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a behozatali vámalakiságokat elvégezték, különösen azokat, amelyek a harmadik országban a behozatali vám beszedésére vonatkoznak.

(4)   A visszatérítés differenciált része a termékek azon tömege után fizethető ki, amely a harmadik országban a behozatali vámalakiságokon keresztülment; azonban a tömegben nem vehető figyelembe az olyan változás, amely a szállítás folyamán természetes oknál fogva bekövetkezhet, és amelyeket az illetékes hatóságok felismernek, vagy amely a 7. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében előírtak szerinti mintavételnek tulajdonítható.

17. cikk

(1)   A behozatali vámalakiságok elvégzésének megtörténtét az exportőr választása szerint a következő okmányok valamelyikével igazolja:

a)

a vámokmány, illetve annak egy példánya vagy fénymásolata, vagy az illetékes vámhatóság által elektronikusan rögzített, azonos adatokat tartalmazó kinyomtatott példánya; a példány, a fénymásolat vagy a kinyomtatott dokumentum hitelesítését az alábbi szervek egyikének kell elvégezni: i. az eredeti iratot záradékkal ellátó, vagy az abban található adatokkal megegyező információt elektronikusan rögzítő szerv; ii. az érintett harmadik ország hivatalos ügynöksége; iii. egy tagállamnak az érintett harmadik országban található hivatalos ügynöksége; iv. a visszatérítés kifizetéséért felelős ügynökség;

b)

egy engedélyezett nemzetközi ellenőrzési és felügyeleti ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) által a VIII. melléklet III. fejezetében meghatározott szabályokkal összhangban, a IX. mellékletben meghatározott minta alapján kiállított kirakodási és behozatali tanúsítvány; a szóban forgó tanúsítványon szerepelnie kell a behozatali vámokmány dátumának és sorszámának.

Az exportőr kérésére a kifizető ügynökség eltekinthet az első albekezdés a) pontjában említett hitelesítési követelménytől abban az esetben, ha a behozatali vámalakiságok elvégzéséről a harmadik ország illetékes hatóságai által vagy nevében elektronikusan rögzített adatok révén meggyőződhet.

(2)   Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele után sem tudja beszerezni az (1) bekezdés a) vagy b) pontjával összhangban kiválasztott okmányt, vagy ha kétségek merülnek fel a benyújtott okmányok hitelességét vagy pontosságát illetően bármilyen szempontból, az import vámkezelés elvégzése a következő okmányok közül eggyel vagy többel igazolható:

a)	az abban a harmadik országban kiállított vagy záradékolt kirakodási okmány egy példánya, amelyre nézve visszatérítés fizetendő;

b)

egy tagállamnak a rendeltetési országban létrehozott vagy ott illetékes hivatalos ügynöksége által a X. mellékletben foglalt követelményekkel összhangban és az ott megadott mintának megfelelően kibocsátott kirakodási tanúsítvány, amely ezen túlmenően bizonyítja azt is, hogy a termék elhagyta a kirakodás helyét, vagy legalábbis – ismeretei szerint – a terméket azt követően nem rakodták be újraexportálás céljából;

c)

egy engedélyezett Ügynökség által a VIII. melléklet III. fejezetében foglalt szabályokkal összhangban és a XI. mellékletben megadott mintának megfelelően kiállított kirakodási tanúsítvány, amely ezen túlmenően bizonyítja azt is, hogy a termék elhagyta a kirakodás helyét, vagy legalábbis – ismeretei szerint – a terméket azt követően nem rakodták be újraexportálás céljából;

d)	a Közösségben letelepedett, elismert közvetítők által kiállított banki dokumentum, amely a XII. mellékletben felsorolt harmadik országok esetében igazolja, hogy a szóban forgó exportra vonatkozó kifizetést jóváírták az exportőr náluk vezetett számláján;

e)	az érintett harmadik ország valamely hivatalos szerve által kiállított átvételi igazolás, amennyiben az árukat ezen ország vagy ezen ország valamely hivatalos szerve vásárolja fel, vagy amennyiben az áruk élelmiszersegély részét képezik;

f)	nyilatkozat a szállítmány átvételéről, amelyet az exportáló tagállam által elismert nemzetközi vagy humanitárius szervezet állít ki, amennyiben az áruk élelmiszersegély részét képezik;

g)	nyilatkozat a szállítmány átvételéről, amelyet valamely harmadik országbeli olyan szervezet ad ki, amelynek pályázati eljárásai elfogadhatóak a 376/2008/EK rendelet 47. cikke értelmében, amennyiben az árukat e szervezet vásárolja meg.

(3)   Az exportőrnek minden esetben be kell mutatnia azon fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát, amely a kiviteli nyilatkozatban szereplő termékek szállítására vonatkozik.

A konténeres tengeri szállítás esetében az exportőr kérésére egy tagállam elfogadhatja a fuvarokmányban szereplő adatokkal megegyező információt, amennyiben azt a konténerek rendeltetési helyre szállításáért felelős harmadik fél információs rendszere hozta létre, feltéve hogy a harmadik fél ilyen műveletekre szakosodott, és hogy az információs rendszer biztonságát a tagállam jóváhagyta, mint a 885/2006/EK bizottsági rendelet (19) I. mellékletének 3.B. pontjában meghatározott és az adott időszakra vonatkozóan érvényes nemzetközileg elfogadott szabványok egyikében lefektetett követelményeknek megfelelőt.

(4)   Az 1234/2007/EK rendelet 195. cikkében említett eljárásnak megfelelően egyes később meghatározandó esetekben a Bizottság úgy rendelkezhet, hogy a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében említett kivitelt valamely meghatározott okmánnyal, vagy egyéb módon kell igazolni.

18. cikk

(1)   A 17. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványt kiállítani kívánó Ügynökséget annak a tagállamnak az illetékes hatósága engedélyezi, amelynek területén az Ügynökség bejegyzett irodája található.

(2)   Az Ügynökség saját kérelmére történő engedélyezése hároméves időszakra szól, amely megújítható, amennyiben teljesíti a VIII. melléklet I. fejezetében meghatározott feltételeket. Az engedély minden tagállamra érvényes.

(3)   Az engedélyben fel kell tüntetni, hogy a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítvány kiállítására szóló felhatalmazás az egész világra érvényes, vagy csak bizonyos számú harmadik országra korlátozódik.

19. cikk

(1)   Az Ügynökség a VIII. melléklet II. fejezetének 1. pontjában meghatározott szabályokkal összhangban működik.

Amennyiben az Ügynökség nem tart be az említett szabályokban foglalt egy vagy több feltételt, úgy az Ügynökséget engedélyező tagállam a helyzet orvoslásához szükséges időtartamra felfüggeszti az engedélyt.

(2)   Az Ügynökséget engedélyező tagállam a VIII. melléklet II. fejezetének 2. pontjában foglalt követelményekkel összhangban ellenőrzi az Ügynökség tevékenységét és működését.

20. cikk

Az Ügynökségeket engedélyező tagállamok gondoskodnak egy hatékony szankcionáló rendszerről arra az esetre vonatkozóan, ha valamely engedélyezett Ügynökség hamis tanúsítványt állítana ki.

21. cikk

(1)   Az Ügynökséget engedélyező tagállam azonnal visszavonja az engedélyt, amennyiben:

—	az Ügynökség már nem felel meg az engedélyre vonatkozóan a VIII. melléklet I. fejezetében foglalt feltételeknek, vagy

—	az Ügynökség ismételten és rendszeresen hamis tanúsítványokat állít ki. Ebben az esetben a 20. cikkben foglalt szankcionálás nem alkalmazandó.

(2)   A visszavonás a feltárt hiányosságok jellegétől függően lehet teljes körű, vagy korlátozódhat az Ügynökség egyes részeire vagy tevékenységeire.

(3)   Ha valamely tagállam visszavonja egy vállalatcsoporthoz tartozó Ügynökség engedélyét, akkor az ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozó Ügynökségeket engedélyező többi tagállam is felfüggeszti ezen Ügynökségek engedélyét, legfeljebb három hónapos időtartamra, hogy elvégezhessék a szükséges vizsgálatokat annak ellenőrzésére, hogy ezeknél az Ügynökségeknél is jelentkeznek-e olyan hiányosságok, amelyeket annál az Ügynökségnél tártak fel, amelynek az engedélyét visszavonták.

Az első albekezdés alkalmazásában a vállalatcsoport mindazokat a vállalatokat magában foglalja, amelyeknek tőkéje, közvetlenül vagy közvetve, több mint 50 %-ban ugyanannak az egyetlen anyavállalatnak a tulajdonában van, valamint magát az anyavállalatot is.

22. cikk

(1)   A tagállamok tájékozatják a Bizottságot az Ügynökségek engedélyezéséről.

(2)   Az engedélyt visszavonó vagy felfüggesztő tagállam azonnal tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot, megjelölve a visszavonáshoz vagy felfüggesztéshez vezető hiányosságokat.

A tagállamoknak szóló értesítést a tagállamoknak a XIII. mellékletben felsorolt központi szerveihez kell küldeni.

(3)   A Bizottság tájékoztatás céljából rendszeres időközönként közzéteszi a tagállamok által engedélyezett Ügynökségek naprakész listáját.

23. cikk

(1)   Az engedély visszavonását vagy felfüggesztését követően kiadott, a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványok érvénytelenek.

(2)   A tagállamok nem fogadják el a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványokat, ha azokban szabálytalanságokat vagy hiányosságokat tárnak föl. Ha az ilyen tanúsítványokat egy más tagállam által engedélyezett Ügynökség állította ki, a hiányosságokat feltáró tagállam tájékoztatja erről a körülményről az engedélyt megadó tagállamot.

24. cikk

(1)   A tagállamok mentesíthetik az exportőröket a 17. cikkben előírt fuvarokmányokon vagy azoknak a 17. cikk (3) bekezdésében meghatározott elektronikus változatán kívüli, egyéb igazolások bemutatása alól, amennyiben a kiviteli nyilatkozat olyan visszatérítésre jogosít, amelynek

a)	differenciált része nem haladja meg: i. a 2 400 EUR-t, amennyiben a harmadik ország vagy rendeltetési terület a XIV. mellékletben szerepel; ii. a 12 000 EUR-t, amennyiben a harmadik ország vagy rendeltetési terület nem szerepel a XIV. mellékletben; vagy

b)	esetében a rendeltetési kikötő a termék vonatkozásában a távoli visszatérítési zónában található.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában szereplő mentesítés csak az alábbi feltételek teljesülése esetén érvényesek:

a)	a termékeket konténerekben szállítják, és a kirakodási kikötőbe szállított konténerek szállítása tengeren történik;

b)	a fuvarokmány rendeltetési helyként a kiviteli nyilatkozatban szereplő országot, vagy a kiviteli nyilatkozatban rendeltetési országként említett, tengeri kijárat nélküli országba szállítandó termékek kirakodására rendszerint igénybe vett kikötőt jelöli meg;

c)	a kirakodási igazolást a 17. cikk (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontja alapján kell kibocsátani.

A konténeres tengeri szállítás esetében az exportőr kérésére egy tagállam elfogadhatja, hogy az első albekezdés c) pontjában említett kirakodási igazolást a kirakodási okmánnyal megegyező információ formájában nyújtsák be, amennyiben azt a konténerek rendeltetési helyre szállításáért és a kirakodásért felelős harmadik fél információs rendszere hozta létre, feltéve hogy a harmadik fél ilyen műveletekre szakosodott, és hogy az információs rendszer biztonságát a tagállam jóváhagyta, mint a 885/2006/EK rendelet I. mellékletének 3.B. pontjában meghatározott és az adott időszakra vonatkozóan érvényes nemzetközileg elfogadott szabványok egyikében lefektetett követelményeknek megfelelőt.

A kirakodási igazolást az exportőr az első albekezdés c) pontjával vagy a második albekezdéssel összhangban nyújthatja be annak igazolása nélkül, hogy megfelelő lépéseket tett volna a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett okmány megszerzésére.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett mentesítésekre való jogosultság automatikusan jár, kivéve a (4) bekezdés alkalmazása esetén.

Az (1) bekezdés b) pontjában említett mentesítésekre való jogosultságot három évre kell kibocsátani írásbeli engedély formájában, a kivitelt megelőzően, az exportőr kérelme alapján. Az ilyen engedélyeket használó exportőröknek a kifizetési kérelmekben hivatkozniuk kell az engedély sorszámára.

(4)   Amennyiben a tagállam szerint a termékeket, amelyek esetében az exportőr e cikk alapján mentesítést kér, a kiviteli nyilatkozatban említett országtól eltérő országba, vagy adott esetben a vonatkozó, a rögzített visszatérítés alapjául szolgáló, a távoli visszafizetési zónán kívül eső országba exportálták, vagy az exportőr a mentesítés kihasználása érdekében mesterségesen megosztott egy export műveletet, a tagállam azonnali hatállyal megfosztja a szóban forgó exportőrt az e cikk alapján nyújtható mentesítésre való jogosultságától.

Az érintett exportőr a visszavonás időpontjától számított két évig nem jogosult semmilyen további mentesítésre e cikk értelmében.

A jogosultság visszavonása esetén az exportőr nem jogosult az érintett termékekre járó export-visszatérítésre, és vissza kell fizetnie a visszatérítést, kivéve, ha az exportőr a 17. cikk alapján meghatározott igazolást nyújt be az érintett termékekre vonatkozóan.

Emellett az export-visszatérítésekre való jogosultság nem jár azon termékekre, amelyekre a jogosultság visszavonását eredményező határozat időpontja után kiállított exportnyilatkozat vonatkozik, és a visszatérítést vissza kell fizetni, kivéve, ha az exportőr a 17. cikk alapján meghatározott igazolást nyújt be az érintett termékekre vonatkozóan.

25. cikk

(1)   A 15. cikktől eltérve és a 27. cikk sérelme nélkül, a visszatérítés egy részét az exportőr kérelmére, annak igazolását követően, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, ki kell fizetni.

(2)   A visszatérítés (1) bekezdésben említett részét a visszatérítés legalacsonyabb rátájával kell kiszámítani, levonva belőle az előzetesen rögzített ráta és a legalacsonyabb ráta, vagy amennyiben nincs rögzített ráta, nulla közötti különbség 20 %-át.

Amikor a kifizetendő összeg nem haladja meg a 2 000 EUR-t, a tagállamok az összeg kifizetését elhalaszthatják a szóban forgó teljes visszatérítés kifizetéséig, kivéve azokat az eseteket, amikor az exportőr úgy nyilatkozik, hogy nem nyújt be kérelmet az adott kivitel tekintetében semmiféle további összeg kifizetése iránt.

(3)   Amikor a visszatérítés előzetes rögzítésével kiadott engedélyek 7. rovatában a megjelölt rendeltetési helyet nem tartják be:

a)	amennyiben a tényleges rendeltetési helynek megfelelő visszatérítési ráta egyenlő vagy nagyobb, mint a 7. rovatban megjelölt rendeltetési helyre vonatkozó ráta, akkor a 7. rovatban megjelölt rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítés az érvényes;

b)

amennyiben a tényleges rendeltetési helynek megfelelő visszatérítési ráta kisebb, mint a 7. rovatban megjelölt rendeltetési helynek megfelelő ráta, akkor a kifizetendő visszatérítés a következő: — a tényleges rendeltetési helynek megfelelő ráta alkalmazásával kiszámított visszatérítés, — amelyből le kell vonni, vis maior eseteinek kivételével, a 7. rovatban megjelölt rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítés és a tényleges rendeltetési helynek megfelelő visszatérítés közötti különbség 20 %-át.

Az e cikk alkalmazásában számításba veendő visszatérítési ráták azok, amelyek az engedély iránti kérelem beadásának napján érvényesek. Ezeket a rátákat, adott esetben, a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadásának napján kell kiigazítani.

Amennyiben e bekezdés első és második albekezdése és a 48. cikk ugyanarra az exportműveletre vonatkozik, az első albekezdésének alkalmazásával kapott összeget csökkenteni kell az 48. cikkben foglalt bírsággal.

(4)   Amennyiben a visszatérítési rátát pályázati felhívással határozzák meg, és az adott szerződés kötelező rendeltetési helyet ír elő, a rendszeres időközönként rögzített visszatérítés vagy az a tény, hogy ilyen visszatérítés nincs rögzítve az adott rendeltetési helyre az engedély iránti kérelem benyújtásának napján, vagy a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján, nem vehető figyelembe az alacsonyabb visszatérítési ráta meghatározásánál.

26. cikk

(1)   A (2)–(5) bekezdést kell alkalmazni, amennyiben a termék kivitele kiviteli engedéllyel vagy kötelező rendeltetési helyet megállapító, előzetes rögzítési igazolással történik.

(2)   Ha a termék nem érkezik meg a kötelező rendeltetési helyre, a visszatérítésnek csak a 25. cikk (2) bekezdésének alkalmazásából eredő részét kell megfizetni.

(3)   Amennyiben vis maior miatt a terméket más rendeltetési helyre szállítják és nem oda, ahova az engedélyt kiadták, a visszatérítés az exportőr kérelmére történik, amennyiben igazolja a vis maiort és a termék rendeltetési helyre történő megérkezését; a rendeltetési helyre történő megérkezés a 16. és 17. cikkeknek megfelelően igazolható.

(4)   A (3) bekezdés alkalmazásakor az alkalmazandó visszatérítés a tényleges rendeltetési helyre rögzített összeggel egyezik meg, de nem lehet nagyobb, mint az előzetesen rögzített visszatérítéssel kiadott engedélyek 7. rovatában megjelölt rendeltetési helyre vonatkozó összeg.

A visszatérítési rátákat adott esetben a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadásának napján ki kell igazítani.

(5)   Az előzetesen rögzített visszatérítésre, ha a terméket a 376/2008/EK rendelet 47. cikke szerint kiadott engedély alapján exportálják, és a visszatérítés a rendeltetési hely szerint változik, úgy szerezhető jogosultság, hogy az exportőr, a jelen rendelet 17. cikkében előírtakon túlmenően, igazolja, hogy a terméket leszállították az importáló harmadik országban a pályázati felhívásban foglalt szervnek, amelyre az engedély vonatkozik.

3. Szakasz

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló különleges intézkedések

27. cikk

(1)   Amennyiben:

a)	komoly kétség merül fel a termék tényleges rendeltetési helyét illetően; vagy

b)	az exportált termék után járó visszatérítés összege és valamely azonos termékre vonatkozó, a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján érvényes nem preferenciális behozatali vám összege közötti különbség miatt, a termék előreláthatóan újrabehozatalra kerül a Közösségbe; vagy

c)	alapos gyanú merül fel, hogy a termék változatlan állapotban vagy valamely harmadik országban történő feldolgozás után, vámmentesen vagy csökkentett behozatali vámtétel mellett újrabehozatalra kerül a Közösségbe;

az egységes rátájú visszatérítést, vagy a 25. cikk (2) bekezdésében említett visszatérítés egy részét csak akkor lehet kifizetni, ha a termék elhagyta a Közösség vámterületét a 7. cikk szerint, és

i.	nem differenciált visszatérítés esetén a terméket valamely harmadik országba importálták a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napját követő 12 hónap során, vagy ez idő alatt az jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkének értelmében;

ii.	a rendeltetési hely szerint differenciált visszatérítés esetében a terméket változatlan állapotban meghatározott harmadik országba importálták a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül.

A 16. és 17. cikkeket a harmadik országokba irányuló importra kell alkalmazni.

Ezen túlmenően, a tagállamok illetékes hatóságai további igazolást igényelhetnek minden visszatérítés tekintetében, amellyel számukra kielégítő módon igazolható, hogy a termék ténylegesen piacra került az importáló harmadik országban, vagy jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkének értelmében.

A jelen rendelet 46. cikkében foglalt feltételek értelmében a határidő meghosszabbítható.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdést saját kezdeményezésre, illetve a Bizottság kérelmére is alkalmazhatják.

Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a szóban forgó ügylet konkrét körülményei – figyelembe véve különösen a szállítási költségeket – valószínűleg kizárják az újrabehozatal kockázatát. Továbbá, a tagállamok nem alkalmazhatják ezeket a rendelkezéseket, amennyiben a visszatérítés összege az érintett kiviteli nyilatkozatra vonatkozóan legfeljebb 500 EUR.

(3)   Ha az (1) bekezdés alkalmazandó és a termék, miután elhagyta a Közösség vámterületét, az árutovábbítás során vis maior következtében tönkrement:

a)	nem differenciált visszatérítés esetében a teljes visszatérítést ki kell fizetni;

b)	differenciált visszatérítés esetében a visszatérítésnek a 25. cikknek megfelelően megállapított részét kell kifizetni.

(4)   A visszatérítés kifizetésének megtörténtét megelőzően az (1) bekezdés alkalmazandó.

Azonban a visszatérítést jogosulatlannak kell tekinteni és azt vissza kell téríttetni, amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, akár a visszatérítés kifizetését követően:

a)

hogy a termék tönkrement vagy megrongálódott, mielőtt piacra került volna valamely harmadik országban, vagy mielőtt jelentős megmunkáláson vagy feldolgozáson esett volna át a 2913/92/EGK rendelet 24. cikke értelmében valamely harmadik országban, hacsak az exportőr nem tudja az illetékes hatóságok számára meggyőző módon igazolni, hogy a kivitelt olyan gazdasági feltételek mellett bonyolította le, amelyek alapján a terméket valamely harmadik országban értékesíteni lehetett volna a jelen rendelet 28. cikk (2) bekezdése albekezdésének sérelme nélkül;

b)

hogy a terméket vámfelfüggesztő eljárás alá vonták valamely harmadik országban, 12 hónappal a Közösségből történő kivitel napját követően anélkül, hogy valamely harmadik országban jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson ment volna keresztül a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkének értelmében, és hogy a kivitelt nem a szokásos kereskedelmi ügyletként bonyolították le;

c)

hogy az exportált termék újrabehozatalra kerül a Közösségbe anélkül, hogy jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson menne keresztül a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkének értelmében, és hogy a nem preferenciális behozatali vám kisebb, mint a megítélt visszatérítés, és hogy a kivitelt a nem szokásos kereskedelmi ügyletként bonyolították le;

d)

hogy a XV. mellékletben felsorolt termékek a Közösségbe újrabehozatalra kerülnek: — miután azokat valamely harmadik országban feldolgozták vagy megmunkálták anélkül, hogy elérték volna a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkében megállapított feldolgozási szintet, és — csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel vonatkozik rájuk, a nem preferenciális ráta helyett.

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot, amennyiben megállapítják, hogy a XV. mellékletben felsoroltaktól eltérő termékek a kereskedelem eltérüléséhez vezethetnek.

A c) és d) pontok nem alkalmazandók azokban az esetekben, amikor a 2913/92/EGK rendelet VI. címének 2. fejezete („Visszáruk”) alkalmazandó, vagy amikor a termékek legalább két évvel a kivitel napját követően kerülnek újrabehozatalra.

Az 48. cikk nem alkalmazandó a b), c) és d) pontokban említett esetekre.

4. Szakasz

Olyan esetek, amelyekben nem jár visszatérítés

28. cikk

(1)   Nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjában nem megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségűek.

A termékek akkor tekinthetők az első albekezdésben megállapított követelménynek megfelelőnek, ha a Közösség területén a szokásos feltételek mellett hozhatók forgalomba a visszatérítési kérelemben feltüntetett leírás alapján, valamint emberi fogyasztásra alkalmasak, és ilyen célú felhasználásukat jellemzőik vagy állapotuk nem zárja ki vagy lényegesen nem korlátozza.

A termékek első bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelőségét a Közösségben hatályos előírásoknak vagy gyakorlatnak megfelelően kell vizsgálni.

Azonban visszatérítés nyújtható akkor is, ha az exportált termékek a rendeltetési országban olyan különleges kötelező feltételek, különösen egészségügyi és higiéniai előírások hatálya alá tartoznak, amelyek nem felelnek meg a Közösségben hatályos előírásoknak vagy gyakorlatnak. Az exportőr feladata az illetékes hatóság kérelmére igazolni, hogy a termékek megfelelnek a rendeltetési országban hatályos ilyen kötelező előírásoknak.

Ezen túlmenően, egyes termékek esetében különleges rendelkezések fogadhatók el.

(2)   Amennyiben a termék a Közösség területének elhagyása időpontjában megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségű volt, jár utána a 25. cikk (2) bekezdésének megfelelően kiszámított visszatérítés egy része, kivéve, ha a 27. cikk alkalmazandó. Az erre való jogosultság azonban elvész, ha beigazolódik, hogy a termék:

—	nem felel meg a megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségnek valamely később jelentkező rejtett hiba miatt,

—	nem értékesíthető a végső fogyasztónak, mivel végső fogyasztási határideje túl közel volt a kivitel időpontjához.

Amennyiben beigazolódik, hogy a termék nem megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségű a harmadik országba történő behozatal vámalakiságainak elvégzését megelőzően, akkor a termék nem jogosult a visszatérítés differenciált részére.

(3)   Nem nyújtható visszatérítés az olyan termékek után, amelyek maximális radioaktivitási szintje meghaladja a közösségi szabályokban megengedetteket. A termékekre vonatkozó szintek, függetlenül a termékek származásától, a 733/2008/EK tanácsi rendelet (20) 2. cikkének (2) bekezdésében megállapítottak.

29. cikk

(1)   Nem nyújtható visszatérítés az exportlefölözés vagy egyéb, előzetesen rögzített vagy pályázati eljárással meghatározott exportteher hatálya alá tartozó kivitelek esetében.

(2)   Összetett termék esetében, amennyiben az exportlefölözést vagy az egyéb exportterhet előzetesen rögzítik a termék valamely összetevője vagy összetevői alapján, ezen összetevőre vagy összetevőkre nem nyújtható visszatérítés.

30. cikk

Nem nyújtható visszatérítés az olyan termékek után, amelyeket hajó fedélzetén értékesítenek vagy forgalmaznak, és amelyek a 918/83/EGK tanácsi rendeletnek (21) megfelelően később esetleg vámmentesen visszakerülhetnek a Közösségbe.

2. FEJEZET

Visszatérítési előleg

31. cikk

(1)   Az exportőr kérelmére a tagállamok a visszatérítést részben vagy egészben előre kötelesek kifizetni, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, amennyiben az előleg 10 %-kal növelt összegével egyenlő biztosíték letétbe helyezése megtörtént.

A tagállamok a visszatérítés egy részére vonatkozó előleg iránti kérelmekre feltételeket állapíthatnak meg.

(2)   Az előre kifizetendő összeget a bejelentett rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítési ráta alkalmazásával kell kiszámítani, adott esetben a közösségi rendeletekben foglalt egyéb összegekkel kiigazítva.

(3)   A tagállamok azt a megoldást is választhatják, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdést, amennyiben a kifizetendő összeg nem haladja meg a 2 000 EUR-t.

32. cikk

(1)   Ha az előlegként kifizetett összeg nagyobb, mint a kivitel, vagy az egyenértékű kivitel esetén ténylegesen fizethető összeg, az illetékes hatóság haladéktalanul megindítja a 2220/85/EGK rendelet 29. cikkében foglalt eljárást azzal a céllal, hogy az exportőr visszafizesse a két összeg közötti különbség 10 %-kal növelt összegét.

Azonban a további 10 %-ot nem lehet visszatéríttetni, ha vis maior következtében:

—	nem lehet beszerezni az e rendelet szerinti, a visszatérítésre való jogosultsághoz szükséges igazolást, vagy

—	a termék más rendeltetési helyre érkezik, mint amire az előleget kiszámították.

(2)   Amennyiben a termék nem arra a rendeltetési helyre érkezik, amelyre az előleget kiszámították, valamely harmadik fél részéről az exportőr sérelmére elkövetett szabálytalanság miatt, és amennyiben az exportőr erről saját kezdeményezésére, írásban azonnal tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és visszatéríti az előlegként kifizetett visszatérítést, az (1) bekezdésben megállapított növekményt az előleg átvétele és annak visszatérítése között eltelt időszakra fizetendő kamatra kell korlátozni, a 49. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésének megfelelően kiszámítva.

Az első albekezdés nem alkalmazható, ha az illetékes hatóságok már tájékoztatták az exportőrt azon szándékukról, hogy ellenőrzést kívánnak végezni, vagy ha az exportőr valamilyen más módon erről tudomást szerzett.

(3)   A Kombinált Nómenklatúra azonos kódja alá tartozó helyettesítő termékek kivitele, a tértiáruk rendszerében történő újrabehozatalt követően helyettesítő áruk kivitelének minősül, amennyiben a 376/2008/EK rendelet 44. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek.

Az első albekezdés csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben abban a tagállamban, ahol az eredeti kivitelre vonatkozó kiviteli nyilatkozatot elfogadták, vagy a származási tagállamban 97/78/EK tanácsi irányelv (22) 15. cikkével összhangban tértiárurendszert használnak.

III. CÍM

EGYÉB KIVITELI ELJÁRÁSOK ÉS KÜLÖNLEGES ESETEK

1. FEJEZET

A Közösségből történő kivitelnek minősülő rendeltetési helyek és élelmiszer-ellátás

33. cikk

(1)   E rendelet alkalmazásában a következők a Közösség vámterületéről történő kivitelnek minősülnek:

a)	a Közösségen belüli szállítások a következők élelmiszer-ellátására: — tengerjáró hajók, — nemzetközi légi járatok, ide értve a Közösségen belüli járatokat is;

b)	a Közösségben székhellyel rendelkező nemzetközi szervezeteknek történő szállítások;

c)	a valamely tagállam területén állomásozó, de nem annak irányítása alatt álló fegyveres erők részére történő szállítások.

(2)   Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik országokból származó és ilyen célra szánt azonos típusú termékek behozatala behozatali vámoktól mentes a szóban forgó tagállamban.

(3)   A Közösségben székhellyel rendelkező és harmadik országokba irányuló élelmiszersegély-akciók révén humanitárius segélyekre szakosodott nemzetközi szervezetekhez tartozó raktárakba történő szállítások a Közösség vámterületéről történő kivitelnek minősülnek.

Az első albekezdés alkalmazására a tárolás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adhatnak engedélyt, amelyek egyúttal meghatározzák a raktár vámjogi státuszát és megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szóban forgó termékek megérkezzenek rendeltetési helyükre.

(4)   Az 5. cikk (7) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak az e cikk hatálya alá tartozó szállításokra. A tagállamok azonban megtehetik a megfelelő lépéseket a termékek ellenőrzésének lehetővé tételére.

34. cikk

(1)   A 33. és 41. cikkben említett szállítások esetében az 5. cikk ellenére a tagállamok engedélyezhetik a következő eljárás alkalmazását a visszatérítések kifizetésére. Az ezen eljárás alkalmazására engedélyt kapott exportőrök ugyanakkor nem alkalmazhatják ugyanezen termékek vonatkozásában a szokásos eljárást.

Az engedély az exportáló tagállamban egyes rakodási helyekre korlátozható. Az engedély kiterjedhet más tagállamokban történő rakodásra, amely esetben a 8. cikk alkalmazandó.

(2)   Az e cikkben szabályozott, az egyes hónapokban berakodott termékek tekintetében a visszatérítés alkalmazandó mértékének meghatározására a hónap utolsó napját kell tekinteni.

A visszatérítések esetében az árfolyam meghatározó ügyleti ténye az 1913/2006/EK rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett tény.

(3)   Amennyiben a visszatérítést pályázati felhívás útján határozzák meg, az engedélynek a hónap utolsó napján érvényesnek kell lennie.

(4)   Az exportőrök nyilvántartást vezetnek a következő adatokról:

a)	a termékek azonosításához szükséges adatok az 5. cikk (4) bekezdése szerint;

b)	azoknak a hajóknak vagy repülőgépeknek a neve, illetve nyilvántartási száma, amelyekbe a termékeket berakodták;

c)	a berakodás napja.

Az első albekezdésben említett adatokat legkésőbb a rakodás napját követő első munkanapon kell nyilvántartásba venni. Azonban, amikor a rakodást valamely másik tagállamban végzik, ezeket az adatokat legkésőbb az azt a napot követő első munkanapon kell bejegyezni, amelyen az exportőrt tájékoztatni kellett arról, hogy a termékeket berakodták.

Az exportőrök kötelesek együttműködni minden olyan ellenőrzésnél, amelyet a tagállamok szükségesnek ítélhetnek, és a nyilvántartásokat a folyó naptári év végétől számított legalább három évig megőrizni.

(5)   A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a nyilvántartásokat a szállításhoz alkalmazott olyan okmányokkal lehet helyettesíteni, amelyeken a vámhatóságok igazolták a berakodás dátumát.

(6)   A (2)–(5) bekezdéseket megfelelően alkalmazni kell a 33. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett szállításokra.

35. cikk

(1)   A 33. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a repülőgépek vagy személyszállító hajók – ideértve a komphajókat is – fedélzetén fogyasztásra szánt és a berakodást megelőzően elkészített termékeket úgy kell tekinteni, mintha azokat az ilyen jármű fedélzetén készítették volna el.

(2)   Az (1) bekezdés csak azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy elkészítésük előtt az exportőr megfelelően igazolja az olyan alaptermékek mennyiségét, típusát és jellemzőit, amelyekre vonatkozóan visszatérítést igényel.

(3)   A 37. cikkben foglalt élelmiszerraktári eljárások a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében említett elkészített termékekre alkalmazhatók.

36. cikk

(1)   Visszatérítés csak akkor fizethető, ha azok a termékek, amelyekre a kiviteli nyilatkozatokat elfogadták, az elfogadástól számított 60 napon belül, változatlan állapotban megérkeznek a 33. cikkben foglalt rendeltetési helyre.

(2)   A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt esetekre a 7. cikk (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

(3)   Amennyiben a 33. cikkben foglalt rendeltetési helyre történő megérkezés előtt az elfogadott kiviteli nyilatkozatban foglalt termék más közösségi területen halad keresztül, mint az a tagállam, amelyikben az elfogadásra sor került, a T5 ellenőrző példánnyal kell igazolni, hogy a termék megérkezett a meghatározott rendeltetési helyre.

Az ellenőrző példány 33., 103., 104. és adott esetben 105. rovatát, ki kell tölteni. A 104. rovatba ennek megfelelő bejegyzést kell tenni.

(4)   A 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a fegyveres erőknek szállított termékeket kísérő 302. formanyomtatvány helyettesíti a jelen cikk (3) bekezdésében említett T5 ellenőrző példányt, ha a termékek átvételét a formanyomtatványon az illetékes katonai hatóságok igazolják.

37. cikk

(1)   A tagállamok az exportőröknek az alább megállapított különleges feltételek mellett fizethetik ki előre a visszatérítést, amennyiben igazolják, hogy a termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásától számított 30 napon belül, a vis maior eseteinek kivételével, vámfelügyelet alatt álló helyiségben helyezték el azzal a céllal, hogy a Közösségen belül az alábbiak élelmiszer-ellátását biztosítsák:

a)	tengerjáró hajók; vagy

b)	nemzetközi légi járatok, ideértve a Közösségen belüli légi járatokat is; vagy

c)	a 41. cikkben említett fúró- vagy kitermelő tornyok.

A vámfelügyelet alatt álló helyiségeknek, a továbbiakban „élelmiszerraktáraknak”, és a raktárengedélyeseknek külön elismerésre van szüksége e cikk alkalmazása céljából.

(2)   Azok a tagállamok, amelyek területén az élelmiszerraktárak találhatók, csak azoknak a raktárosoknak és élelmiszerraktáraknak adhatnak elismerést, amelyek biztosítják a szükséges garanciákat. Az elismerés visszavonható.

Az elismerés csak azon raktárengedélyeseknek adható meg, akik írásban vállalják a következőket:

a)

a terméket változatlan állapotban vagy fagyasztva és/vagy csomagolás után, a Közösségen belül, élelmiszer-ellátás céljából a fedélzetre történő juttatása: — tengerjáró hajókon, vagy — nemzetközi légi járatokon, ide értve a Közösségen belüli légi járatokat is, vagy — a 41. cikkben említett fúró- vagy kitermelő tornyokon;

b)

nyilvántartás vezetése, amely alapján az illetékes hatóságok elvégezhetik az esetleg szükséges ellenőrzéseket, és amelyek különösen a következőket tartalmazzák: — az élelmiszerraktárba történő belépés napja, — a termékeket kísérő vámokmányok sorszáma, az érintett vámhivatal adatai, — az 5. cikk (4) bekezdése értelmében a termékek azonosításához szükséges adatok, — az a nap, amelyen a termékek elhagyják az élelmiszerraktárt, — azoknak a hajóknak vagy repülőgépeknek a nyilvántartási száma, és (ha van) neve, amelyekre a termékeket felrakodják, vagy a raktár neve, ahova azokat átszállítják, — a fedélzetre rakás napja;

c)	a nyilvántartás megőrzése legalább három évig a folyó naptári év végétől számítva;

d)	együttműködés minden olyan ellenőrzésnél és különösen azoknál az időszakos ellenőrzéseknél, amelyeket az illetékes hatóságok megfelelőnek tekintenek e bekezdés betartásának ellenőrzésére;

e)	bármely összeg megfizetése, amelyet a visszatérítés visszafizetéseként előírnak a 39. cikk alkalmazásakor.

(3)   Az (1) bekezdés szerint az exportőröknek fizetett összegeket az előleget folyósító szervezet számláján kifizetésként kell elkönyvelni.

38. cikk

(1)   A kiviteli nyilatkozat elfogadásakor abban a tagállamban, amelyikben az élelmiszerraktár található, az illetékes vámhatóságok az áruk élelmiszerraktárba történő beléptetésekor a visszatérítésre előleg fizetésére felhasznált nemzeti okmányt olyan záradékkal látják el, amely szerint a termékek megfelelnek a 37. cikknek.

(2)   Amennyiben a kiviteli nyilatkozatokat más tagállamban fogadják el és nem abban, amelyikben az élelmiszerraktár található, a T5 ellenőrző példánnyal kell igazolni, hogy a termékek élelmiszerraktárban való elhelyezése megtörtént.

A T5 ellenőrző példány 33., 103., 104. és – adott esetben – 105. rovatát ki kell tölteni. A T5 ellenőrző példány 104. rovatát a XVI. mellékletben található bejegyzések egyikével kell kitölteni az „Egyéb” rovatban.

A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes vámhivatala az ellenőrző példányt olyan értelmű nyilatkozattal látja el, amely szerint a termékeket azután helyezték el a raktárban, hogy ellenőrizték a termékek felvételét a 37. cikk (2) bekezdésében foglalt nyilvántartásba.

39. cikk

(1)   Amennyiben megállapításra kerül, hogy a valamely élelmiszerraktárban elhelyezett termék nem érkezett meg az előírt rendeltetési helyre vagy nincs olyan állapotban, hogy oda elszállítsák, a raktárengedélyes meghatározott összeget fizet a tárolás szerinti tagállam illetékes hatóságának.

(2)   Az (1) bekezdésben említett meghatározott összeg kiszámítása a következőképpen történik:

a)	meg kell határozni a tárolás helye szerinti tagállamban az azonos termékek szabad forgalomba bocsátásakor fizetendő behozatali vámok összegét;

b)	ezt követően az a) pont szerint kapott összeget meg kell növelni 20 %-kal.

A behozatali vám kiszámítására alkalmazott ráta a következő:

a)	az a ráta, amely azon a napon érvényes, amikor a termék a meghatározottól eltérő rendeltetési helyre megérkezett, vagy az a nap, amelytől kezdve már nem volt olyan állapotú, hogy a meghatározott rendeltetési helyre szállítsák, vagy

b)	amennyiben ez a nap nem határozható meg, az a ráta, amelyik azon a napon érvényes, amelyiken megállapították, hogy a kötelező rendeltetési helyet nem tartották be.

(3)   Amennyiben a raktárengedélyes igazolja, hogy a szóban forgó termékre kifizetett előleg összege kisebb, mint a (2) bekezdés szerint számított rögzített összeg, csak ezt az összeget kell kifizetni, 20 %-kal megnövelve.

Azonban, amennyiben az összeget valamely másik tagállamban fizették ki előlegként, azt 40 %-kal kell növelni. Ilyen esetekben, ami az olyan tárolási hely szerinti tagállamokat illeti, amelyek nem tartoznak az Európai Pénzügyi Unióhoz, az összeget át kell számítani a tárolás helye szerinti tagállam nemzeti valutájára a (2) bekezdés első albekezdése a) pontjában említett vám kiszámítására alkalmazott napon érvényes euroárfolyammal.

(4)   Az e cikkben foglalt kifizetés nem fedezi a természetes súlyvesztés vagy a csomagolás következtében az élelmiszerraktárban a tárolás során bekövetkező veszteségeket.

40. cikk

(1)   Legalább 12 havonta egyszer, azon tagállamok illetékes hatóságai, amelyekben az élelmiszerraktárak találhatók, elvégzik az azokban tárolt termékek mennyiségének fizikai vizsgálatát.

Azonban, ha a termékek beléptetése az élelmiszerraktárakba és onnan való kitárolása a vámhatóságok állandó fizikai vizsgálata alatt áll, az illetékes hatóságok a vizsgálatot a tárolt termékek dokumentumainak ellenőrzésére korlátozhatják.

(2)   A tárolás helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a termékek átszállítását valamely másik élelmiszerraktárba.

Ilyen esetekben a második élelmiszerraktár adatait be kell jegyezni az első raktár nyilvántartásába. A második élelmiszerraktárnak és a raktárengedélyesnek szintén külön elismerésre van szüksége az élelmiszer-raktározási eljáráshoz.

Attól az időponttól kezdve, amikor a termékeket a második élelmiszerraktárban felügyelet alá helyezik, a második raktárengedélyes felel a 39. cikk szerint fizetendő összegekért.

(3)   Amennyiben a második élelmiszerraktár nem ugyanabban a tagállamban található, mint az első, a termékeknek a második raktárban történő elhelyezését a T5 ellenőrző példány eredetijével kell igazolni, amelyen a 38. cikk (2) bekezdésében megállapított valamelyik bejegyzésnek kell szerepelnie.

A rendeltetés helye szerinti tagállam illetékes vámhivatala a T5 ellenőrző példányt olyan értelmű nyilatkozattal látja el, amely szerint a termékeket azután léptették be a raktárba, hogy ellenőrizték azok bejegyzését a 37. cikk (2) bekezdésében előírt nyilvántartásba.

(4)   Amennyiben a termékeket kitárolják az élelmiszerraktárból és valamely más tagállamban rakják be valamely jármű fedélzetére, és nem a tárolás szerinti tagállamban, az ilyen berakodást a 36. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell igazolni.

(5)   A valamely másik élelmiszerraktárban felügyelet alá helyezés igazolását, a Közösségben valamely jármű fedélzetére való berakodás igazolását, és a 41. és 42. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett leszállítás igazolását, a vis maior esetének kivételével, a termékeknek az élelmiszerraktárból történő kitárolásának napjától számított 12 hónapon belül kell benyújtani, a 46. cikk (3), (4) és (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával.

2. FEJEZET

Különleges esetek

41. cikk

(1)   Fedélzeti ellátmányok szállításának minősülnek a fizetendő visszatérítési ráta meghatározása céljából a 33. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében:

a)

fúró- vagy kitermelő tornyokhoz, ide értve az ilyen tevékenységekhez kisegítő szolgáltatásokat nyújtó segédberendezéseket, amelyek az európai kontinentális talapzaton találhatók, vagy a Közösség nem európai részének kontinentális talapzatán, de az egy tagállam területi tengeri vizeinek meghatározására alkalmazott alapvonaltól számított három mérföldes övezeten kívül; és

b)	nyílt tengeren az egy tagállam zászlaja alatt hajózó hadihajókra és kisegítő hajókra.

„Fedélzeti ellátmány” a kizárólag a fedélzeten történő fogyasztásra szánt termékeket jelenti.

(2)   Az (1) bekezdés csak abban az esetben alkalmazható, ha a visszatérítési ráta magasabb, mint a legalacsonyabb ráta.

A tagállamok ezeket az intézkedéseket minden fedélzeti ellátmány szállítására alkalmazhatják, amennyiben:

a)	bemutatják a fedélzetre vitel igazolását; és

b)

fúrótornyok esetében: — a szállítás olyan szállítási eljárás keretében történik, amelyet szokásosnak ismernek el annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyikből a szállítás a fúrótoronyhoz történik. Ezzel kapcsolatban a kikötők vagy rakodóhelyek, a hajó típusa – ahol tengeri úton történik a szállítás – és a csomagolás, valamint konténerek típusa, a vis maior eseteinek kivételével, a szokásosan alkalmazottak kell legyenek, — az ellátó hajót vagy helikoptert olyan természetes vagy jogi személynek kell üzemeltetnie, aki vagy amely nyilvántartást vezet a Közösségben, amely betekintés céljából rendelkezésre áll, és kellő részletességgel tartalmazza a hajóút vagy repülőút adatait.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjában előírtak szerinti fedélzetre vitelt igazoló igazolásokon teljes részletességgel szerepeltetni kell a termékeknek és annak a fúrótoronynak vagy hadihajónak, illetve segédhajónak a nevét és/vagy más azonosító adatát, amelyekre a termékek szállítása történt, valamint a szállítás dátumát. A tagállamok további adatok megadását is előírhatják.

Ezeket az igazolásokat az alábbi személyek írják alá:

a)

fúrótornyok esetében: az a személy, akit a fúrótorony üzemeltetői a fedélzeti ellátmányért felelős személynek tekintenek. Az illetékes hatóságok megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az ügyletek valódiságának biztosításához. A tagállamok értesítik a Bizottságot a meghozott intézkedésekről;

b)	haditengerészeti vagy segédhajók esetében: a haditengerészeti hatóságok.

A (2) bekezdéstől eltérően fúrótornyokra történő szállítások esetében a tagállamok mentesíthetik az exportőröket attól a kötelezettségtől, hogy a fedélzetre történő szállítás igazolását bemutassák, amennyiben a szállítmányok:

a)	exportügyletenként 3 000 EUR-t meg nem haladó visszatérítésre jogosultak;

b)	megfelelő garanciát nyújtanak a tagállamoknak a termékek rendeltetési helyére történő érkezését illetően; és

c)	amennyiben bemutatják a fuvarokmányt és a fizetési bizonylatot.

(4)   A visszatérítést nyújtó tagállam illetékes hatóságai a bejelentés szerint a fúrótornyokra szállított mennyiségek ellenőrzését az exportőr, illetve a szállítóhajó vagy helikopter üzemeltetőjének nyilvántartásait ellenőrizve kell elvégezni. Egyúttal azt is biztosítani kell, hogy az e cikknek megfelelően leszállított fedélzeti ellátmányok mennyiség ne haladja meg a személyzet fogyasztási szükségletét.

Az első albekezdés alkalmazásában az egyéb tagállamok illetékes hatóságaitól szükség esetén segítség kérhető.

(5)   Amennyiben a 8. cikk egy fúrótoronyra történő szállításra vonatkozik, a XVII. mellékletben található bejegyzések egyikét kell feltüntetni a T5 ellenőrző példány 104. számú rovatában az „Egyéb” rovatban.

(6)   A 37. cikk alkalmazása esetén a raktárengedélyes vállalja, hogy bejegyzi a 37. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt nyilvántartásba mindazoknak a fúrótornyoknak az adatait, amelyekhez az egyes szállítmányokat továbbították, a szállítóhajó/helikopter nevét/számát és a fedélzetre vitel dátumát. Az e cikk (3) bekezdése második albekezdésének a) pontjában foglaltak szerinti fedélzetre vitel igazolása ezen nyilvántartások részének tekintendő.

(7)   A tagállamok gondoskodnak olyan nyilvántartásról, amelyben az e cikk szerint minősülő, fúrótornyokhoz leszállított termékmennyiségeket vezetik, ágazatonkénti bontásban.

42. cikk

(1)   A nyújtandó visszatérítés mértékének meghatározása szempontjából a Közösségen kívüli élelmiszer-ellátásra szolgáló szállítmányokat a 33. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti szállítmányoknak kell tekinteni.

(2)   Amennyiben a visszatérítési ráta a rendeltetési hely szerint változik, az (1) bekezdés azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy igazolást nyújtanak be arra vonatkozóan, hogy a ténylegesen fedélzetre juttatott termékek azonosak az e célból a Közösség vámterületét elhagyó termékekkel.

(3)   E rendelet alkalmazásában a „közvetlen szállítás” a konténer vagy a termékek bontatlan szállítmányának hajófedélzetre történő leszállítását jelenti.

(4)   A (2) bekezdésben említett igazolás a következő módon terjeszthető elő:

a)

Az élelmiszer-ellátást szolgáló ellátmány közvetlen fedélzetre történő szállításának igazolását a vámokmány vagy egy olyan okmány adja, amelyet a fedélzetre szállítás szerinti harmadik ország vámhatóságai ellenjegyeznek; ilyen okmányok a XVIII. mellékletben bemutatott minta alapján készíthetők. Ezeket a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén, illetve az érintett harmadik országban használt nyelven kell kitölteni.

b)

Amennyiben az exportált termékek nem képeznek közvetlen szállítást és a rendeltetési hely szerinti harmadik országban vonják azokat vámfelügyelet alá mielőtt fedélzetre szállítanák élelmiszer-ellátás céljából, a fedélzetre szállítást a következő okmányokkal lehet igazolni: — a vámokmány vagy a harmadik ország vámhatóságai által ellenjegyzett okmány, amely igazolja, hogy a konténer vagy a termékek bontatlan szállítmányának tartalmát élelmiszerraktárban helyezték el és, hogy ez utóbbit alkotó termékeket kizárólag élelmiszer-ellátás céljára használják; ilyen okmányok a XVIII. mellékletben megadott minta szerint készíthetők, és — a vámokmány vagy a fedélzetre vitel szerinti harmadik ország vámhatóságai által ellenjegyzett okmány, amely igazolja, hogy a konténerben vagy a bontatlan szállítmányban megtalálható összes termék véglegesen elhagyta az élelmiszerraktárt és fedélzetre vitték azokat, és meghatározza a részszállítások számát; ilyen okmányok a XVIII. mellékletben közölt minta alapján készíthetők.

c)

Amennyiben az a) pontban és a b) pont második francia bekezdésében említett okmányok nem mutathatók be, a tagállam igazolásként elfogadhatja a hajó kapitánya által vagy más ügyeletes tiszt által aláírt és a hajó bélyegzőjével lepecsételt átvételi igazolást. Amennyiben a b) pont második francia bekezdésében említett okmányok nem mutathatók be, a tagállam igazolásként elfogadhatja a légitársaság alkalmazottja által aláírt és a légitársaság bélyegzőjével lepecsételt átvételi igazolást.

d)

Az a) pontban és a b) pont második francia bekezdésében említett okmányokat a tagállamok csak akkor fogadhatják el, ha azok részletes adatokat közölnek a fedélzetre vitt termékekről, feltüntetik a szállítás napját, és a hajó(k) vagy a repülőgép lajstromszámát, illetve (ha van ilyen) nevét. A tagállamok további tájékoztatást vagy okmányokat írhatnak elő annak ellenőrzésére, hogy az élelmiszer-ellátás céljából leszállított mennyiségek megfelelnek a szóban forgó hajó vagy repülőgép személyzete és utasai szokásos fogyasztási szükségletének.

(5)   A fuvarokmány és az élelmiszer-ellátási célú szállítmányok kifizetéséről szóló igazolás egy példányát vagy fénymásolatát minden esetben be kell mutatni a kifizetés iránti kérelemhez.

(6)   A 37. cikkben említett eljárások alá vont termékeket nem lehet felhasználni szállításokhoz a jelen cikk (4) bekezdésének b) pontja szerint.

(7)   A 24. cikket megfelelően alkalmazni kell.

(8)   A 34. cikk nem alkalmazható az e cikk hatálya alá tartozó esetekre.

43. cikk

(1)   A 2913/92/EGK rendelet 161. cikk (3) bekezdésétől eltérően, a Heligoland szigetére szállított mezőgazdasági termékeket a visszatérítés kifizetésére vonatkozó rendelkezések céljából exportáltaknak kell tekinteni.

(2)   A San Marinóba szállított termékeket nem lehet a visszatérítés kifizetésére vonatkozó rendelkezések szempontjából exportáltaknak tekinteni.

44. cikk

(1)   Nem nyújtható visszatérítés a 2454/93/EGK rendelet 883. cikke szerint újrakivitelre kerülő termékek után, kivéve, ha a behozatali vám visszafizetésére vagy visszautalására irányuló kérelmeket később elutasítják, és amennyiben a visszatérítés kifizetésének egyéb feltételei teljesülnek.

(2)   Amennyiben a termékek újrakivitelre kerülnek az (1) bekezdésben említett eljárás szerint, az 5. cikk (4) bekezdésében említett okmányokon hivatkozni kell arra az eljárásra.

45. cikk

(1) A következő szervezetek számára szánt export esetében:

—	harmadik országban állomásozó fegyveres erők, amelyek valamely tagállam vagy egy olyan nemzetközi szervezet irányítása alatt állnak, amelynek legalább egy tagállam a tagja,

—	olyan harmadik országban székhellyel rendelkező nemzetközi szervezetek, amelyeknek legalább egy tagállam a tagja,

—	valamely harmadik országban székhellyel rendelkező diplomáciai képviselet,

amelyek tekintetében az exportőr nem tudja bemutatni a 17. cikk (1) vagy (2) bekezdésében foglalt igazolást, a termékeket abba a harmadik országba importáltnak kell tekinteni, ahol e fegyveres erők állomásoznak vagy ezen nemzetközi szervezetek, illetve diplomáciai testületek székhellyel rendelkeznek, a termékek után járó kifizetés igazolásának és a szóban forgó harmadik országban a fegyveres erők, a nemzetközi szervezet vagy diplomáciai testület által kiállított átvételi igazolás bemutatásakor.

IV. CÍM

A VISSZATÉRÍTÉSEK KIFIZETÉSÉNEK ELJÁRÁSA

1. FEJEZET

Általános rész

46. cikk

(1)   Visszatérítések kifizetése kizárólag az exportőr konkrét kérelmére és annak a tagállamnak a részéről történhet, amelynek területén a kiviteli nyilatkozatot elfogadták.

A visszatérítés iránti kérelmet:

a)	írásban kell benyújtani, amely célra a tagállamok külön formanyomtatványt állapíthatnak meg; vagy

b)	elektronikus irat formájában, az illetékes hatóságok által megállapított szabályok szerint.

A tagállamok azonban dönthetnek úgy is, hogy a visszatérítés iránti kérelmeket kizárólag a második albekezdésben említett módszer valamelyikének alkalmazásával kell benyújtani.

E bekezdés alkalmazásában a 2454/93/EGK rendelet 199. cikke (2) és (3) bekezdését, a 222., 223. és 224. cikkét megfelelően alkalmazni kell.

(2)   A vis maior eseteinek kivételével a visszatérítés kifizetésével vagy a biztosíték felszabadításával kapcsolatos iratokat a kiviteli nyilatkozat elfogadása napjától számított 12 hónapon belül kell benyújtani.

Amennyiben a visszatérítés kifizetésére jogosultságot adó exportügylethez alkalmazott kiviteli engedélyt az exportőr tagállamtól eltérő tagállam állítja ki, a visszatérítés kifizetésével kapcsolatos iratokhoz, megfelelő megjegyzéssel ellátva csatolni kell az engedély mindkét oldaláról készült fénymásolatot.

(3)   Amennyiben a T5 ellenőrző példányt vagy, adott esetben a Közösség vámterületéről történő kilépést igazoló nemzeti okmányt, az exportőr hibáján kívül eső körülmények miatt nem küldik vissza a kiindulási hivatalhoz vagy a központi szervhez a kibocsátástól számított három hónapon belül, az exportőr megfelelően indokolt kérelemmel fordulhat az illetékes szervhez, hogy más dokumentumokat tekintsenek az előbbivel egyenértékűnek.

Az ilyen kérelmek alátámasztására beterjesztett okmányoknak a következőket kell tartalmazniuk:

a)

amennyiben az ellenőrző példányt vagy a nemzeti okmányt annak igazolására állították ki, hogy a termékek elhagyták a Közösség vámterületét: — a fuvarokmány egy példánya vagy fénymásolata, és — az azt igazoló okmány, hogy a terméket valamely harmadik ország vámhivatalánál bemutatták, illetve a 17. cikk (1), (2) és (4) bekezdésben említett okmányok valamelyike. A második francia bekezdésben említett okmányokra vonatkozó követelménytől el lehet tekinteni olyan export esetében, amelyre vonatkozóan a visszatérítés nem haladja meg a 2 400 EUR-t; ilyen esetekben azonban az exportőr a kifizetés igazolását terjeszti be. Az olyan harmadik országokba irányuló export esetében, amelyek tagjai az egységes árutovábbítási egyezménynek, a közösségi árutovábbítási okmány 5. visszaküldendő másolata, az ilyen országok megfelelő bélyegzőjével ellátva, ugyanennek hitelesített fénymásolata vagy a kiindulási vámhivatal értesítése számít igazoló okmánynak;

b)	a 33., 37. vagy 41. cikkek alkalmazásakor, a szóban forgó rendeltetési hely ellenőrzéséért felelős vámhivatal megerősítő igazolása arról, hogy a vonatkozó T5 ellenőrző példánynak az említett hivatal által történő záradékolásának feltételei teljesültek; vagy

c)	a 33. cikk (1) bekezdésének a) pontja vagy a 37. cikk alkalmazásakor, a 42. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt átvételi igazolás és az az okmány, amely az élelmiszer-ellátási szállítmány ellenértékének kifizetését igazolja.

E bekezdés alkalmazásában a T5 ellenőrző példánnyal egyenértékűnek kell tekinteni a kilépési vámhivatal azon igazolását, amely szerint a T5 ellenőrző példányt megfelelően bemutatták, és amely feltünteti az ellenőrző példány sorszámát és az azt kiállító hivatal nevét és azt a napot, amelyen a termék elhagyta a Közösség vámterületét.

Az egyenértékű igazolás bemutatására a (4) bekezdést kell alkalmazni.

(4)   Amennyiben minden intézkedés ellenére az exportőr nem tudta megszerezni és továbbítani a 17. cikk szerint igényelt okmányokat a jelen cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül, kérelmére ezek benyújtására határidő-hosszabbítást kaphat.

(5)   A (3) bekezdés értelmében egyenértékűnek tekintett további okmányok iránti kérelmeket, függetlenül attól, hogy kiegészítő okmányok kísérik-e azokat vagy sem, valamint a (4) bekezdés szerinti határidő-hosszabbítás iránti kérelmeket a (2) bekezdésben megállapított határidőn belül kell benyújtani. Ha azonban e kérelmeket az említett határidő lejártától számított hat hónapon belül nyújtják be, a 47. cikk (2) bekezdés első albekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6)   A 34. cikk alkalmazásakor a visszatérítés kifizetése iránti kérelmeket, vis maior eseteinek kivételével, a fedélzetre vitel hónapját követő 12 hónapon belül kell beterjeszteni; azonban, a 34. cikk (1) bekezdésében foglalt engedélyek előírhatják az exportőrök számára, hogy a fizetés iránti kérelmeket rövidebb határidőn belül nyújtsák be.

(7)   A tagállamok illetékes hatóságai előírhatják a visszatérítés kifizetésére vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos okmányok lefordítását az érintett tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére.

(8)   Az (1) bekezdésben említett kifizetéseket az illetékes hatóságok attól a naptól számított három hónapon belül teljesítik, amelyen az igény kiegyenlítéséhez minden szükséges okmány és adat rendelkezésükre áll, kivéve a következő eseteket:

a)	vis maior; vagy

b)	amennyiben a visszatérítésre vonatkozó jogosultság tekintetében különleges igazgatási vizsgálat indult. Ilyen esetekben a kifizetésre csak a visszatérítésre való jogosultság megállapítása után kerülhet sor; vagy

c)	az 49. cikk (2) bekezdése második albekezdésében foglalt kompenzáció alkalmazására.

(9)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem nyújtanak visszatérítést, ha az összeg exportnyilatkozatonként nem haladja meg a 100 EUR-t.

47. cikk

(1)   Amennyiben a visszatérítésre jogosító közösségi szabályok által megállapított minden követelmény teljesül, kivéve a 7. cikk (1) bekezdésében, a 16. cikk (1) bekezdésében és a 37. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők valamelyikének betartását, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)	a visszatérítést először 15 %-kal csökkentik;

b)

a visszatérítés fennmaradó részét, a továbbiakban a „csökkentett visszatérítést”, a következő módon tovább kell csökkenteni: i. a 16. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő túllépésének minden egyes napja után a csökkentett visszatérítés 2 %-a vész el; ii. a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő túllépésének minden egyes napja után a csökkentett visszatérítés 5 %-a vész el; vagy iii. a 37. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő túllépésének minden egyes napja után a csökkentett visszatérítés 10 %-a vész el.

(2)   Amennyiben a 46. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül igazolást nyújtanak be arról, hogy a közösségi szabályok által megállapított követelmények teljesültek, a kifizetett visszatérítés annak az összegnek a 85 %-a lesz, amely az összes követelmény teljesülése esetén került volna kifizetésre.

Amennyiben a 46. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül igazolást nyújtanak be arról, hogy a közösségi szabályokban megállapított összes követelmény teljesült, kivéve a 7. cikk (1) bekezdésében, 16. cikk (1) bekezdésében vagy 37. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők betartását, a kifizetett visszatérítés a jelen cikk (1) bekezdése szerint csökkentett visszatérítéssel lesz egyenlő, amelyből le kell vonni annak az összegnek a 15 %-át, mely minden határidő betartása esetén kifizetésre került volna.

(3)   Amikor a 31. cikk szerint a visszatérítést előre kifizették és a 7. cikk (1) bekezdésében és a 16. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők közül egy vagy több nem teljesült, a biztosíték következő hányada elvész: a jelen cikk (1) bekezdése szerint kiszámított csökkentés, továbbá 10 %.

A biztosíték fennmaradó részét fel kell szabadítani.

Ha a visszatérítést előre kifizették a 31. cikk szerint és annak igazolását, hogy a közösségi szabályokban megállapított összes követelmény teljesült, a 46. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül beterjesztik, a visszatérítendő összeg a biztosíték 85 %-ával lesz egyenlő.

Amennyiben, a harmadik albekezdés hatálya alá tartozó esetekben a 7. cikk (1) bekezdésében és 16. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők közül egyet vagy többet nem tartottak be, a visszatérítendő összeg:

—	a harmadik albekezdés szerint visszatéríttetett összeg,

—	amelyből le kell vonni az első albekezdés szerint elvesző biztosítékot.

(4)   A visszatérítés teljes elvésző része nem haladhatja meg azt a teljes visszatérítési összeget, amelyet az összes követelmény teljesülése esetén fizetettek volna ki.

(5)   E cikk alkalmazásában a 36. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő teljesítésének elmulasztása ugyanolyan súlyú, mint a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő elmulasztása.

(6)   Amennyiben a 4. cikk (2) bekezdése és/vagy a 25. cikk (3) bekezdése és/vagy az 48. cikk alkalmazandó:

—	az e cikkben foglalt csökkentéseket a 4. cikk (2) bekezdése és/vagy 25. cikk (3) bekezdése és/vagy 48. cikk szerint fizetendő visszatérítés alapján kell kiszámítani,

—	az e cikk szerint elvésző visszatérítés nem haladhatja meg a 4. cikk (2) bekezdése és/vagy 25. cikk (3) bekezdése és/vagy 48. cikk szerint kifizetendő visszatérítést.

2. FEJEZET

Bírságok és a túlfizetett összegek visszafizetése

48. cikk

(1)   Amennyiben megállapításra kerül, hogy export-visszatérítés kifizetésekor valamely exportőr a jogosultságot meghaladóan igényelt visszatérítést, a szóban forgó kivitel után járó visszatérítés a tényleges exportált termékekre járó összeg lesz, amelyet csökkenteni kell a következőkkel:

a)	az igényelt visszatérítés és a tényleges exportra vonatkozó visszatérítés közötti különbség fele;

b)	az igényelt visszatérítés és az abban az esetben járó visszatérítés közötti különbség kétszerese, amelyről az exportőr szándékosan adott meg téves adatokat.

(2)   A 9. cikk második bekezdésének sérelme nélkül amennyiben megállapítják, hogy az export-visszatérítési rátát a 9. cikknek megfelelően nem tüntették fel, a ráta nullának tekintendő. Ha a 9. cikknek megfelelően feltüntetett adatok alapján kiszámított export-visszatérítés összege alacsonyabb, mint az alkalmazandó összeg, a szóban forgó kivitel után járó visszatérítés a tényleges exportált termékekre járó összeg lesz, amelyet csökkenteni kell a következőkkel:

a)	a kiszámított visszatérítés és a tényleges exportra vonatkozó visszatérítés közötti különbség 10 %-a, ha a különbség 1 000 EUR-nál több;

b)	a kiszámított visszatérítés és a tényleges exportra vonatkozó visszatérítés közötti különbség 100 %-a, ha az exportőr feltüntette, hogy a visszatérítés kevesebb 1 000 EUR-nál és az alkalmazandó visszatérítés több mint 10 000 EUR;

c)	a kiszámított visszatérítés és a tényleges visszatérítés közötti különbség 200 %-a, amennyiben az exportőr szándékosan ad meg téves adatokat.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, ha az exportőr az illetékes hatóságok számára elfogadhatóan bizonyítja, hogy az adott albekezdésben hivatkozott helyzet vis maior, nyilvánvaló hiba eredménye, vagy adott esetben korábbi kifizetésekre vonatkozó pontos adatokon alapult.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, ha az export-visszatérítési jogosultságot meghatározó ugyanazon elemeken alapuló bírságok alkalmazandóak az (1) bekezdés alapján.

(3)   Az igényelt visszatérítést az 5. cikk szerint megadott adatokból kiszámított összegnek kell tekinteni. Amennyiben a visszatérítés a rendeltetési hely szerint változik, az igényelt visszatérítés differenciált részét a 46. cikk szerint megadott mennyiségre, súlyra és rendeltetési helyre vonatkozó adatok felhasználásával kell kiszámítani.

(4)   Az (1) bekezdés a) pontjában megállapított bírság nem alkalmazható:

a)	vis maior eseteiben;

b)

kivételes esetekben, amikor az exportőr saját kezdeményezésre, közvetlenül azután, hogy tudomására jut, hogy az igényelt visszatérítés túllépi a jogosan járót, és erről írásban értesíti az illetékes hatóságot, kivéve, ha az illetékes hatóság tájékoztatja az exportőrt, hogy a kérelmet kivizsgálni szándékozik, vagy erről az exportőr más módon tudomást szerez, illetve ha az illetékes hatóság már megállapította, hogy az igényelt visszatérítés jogosulatlan;

c)	az igényelt visszatérítés nyilvánvaló hibája esetében, amelyet az illetékes hatóságok felismertek;

d)	olyan esetekben, amelyekben az igényelt visszatérítés megfelel az 1043/2005/EK rendeletnek, és különösen annak 10. cikkének, és kiszámítása egy meghatározott időszak során átlagos mennyiségek alapján történt;

e)	súlymódosítás esetében, amennyiben a súlykülönbséget az alkalmazott mérési módszerben fennálló különbség okozza.

(5)   Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában megállapított csökkentés negatív előjelű összeget eredményez, az exportőrnek ezt az összeget kell megfizetnie.

(6)   Amennyiben az illetékes hatóságok azt állapítják meg, hogy az igényelt visszatérítés hibás, és az export nem történt meg, következésképpen a visszatérítés nem csökkenthető, az exportőrnek azt az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti bírságot kell megfizetnie, amely akkor lenne alkalmazható, ha az export megvalósult volna. Amennyiben a visszatérítési ráta a rendeltetési hely szerint változik, a legkisebb pozitív rátát, vagy amennyiben az magasabb, a 31. cikk (2) bekezdése szerint a rendeltetési helyre vonatkozó jelzés szerinti rátát kell alkalmazni az igényelt visszatérítés és az alkalmazott visszatérítés kiszámítására, kivéve amennyiben kötelező rendeltetési hely volt kikötve.

(7)   Az (5) és (6) bekezdés szerinti kifizetésre a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül kerül sor. Amennyiben ezt a határidőt nem tartják be, az exportőr a 49. cikk (1) bekezdésében említett mértékű kamatot fizeti a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30. naptól az igényelt összeg kifizetését megelőző napig terjedő időszakra.

(8)   A bírságok nem alkalmazhatók rögtön, ha az igényelt visszatérítés nagyobb, mint a 4. cikk (2) bekezdése, a 25. cikk (3) bekezdése és/vagy a 47. cikk szerint járó visszatérítés.

(9)   A bírságok a nemzeti szinten megállapított egyéb bírságoktól függetlenül alkalmazandók.

(10)   A tagállamok lemondhatnak a kiviteli nyilatkozatonként legfeljebb 100 EUR összegű bírságok behajtásáról.

(11)   Amennyiben a kiviteli nyilatkozaton feltüntetett termékre nem vonatkozik az engedély, visszatérítés nem nyújtható és az (1) bekezdés nem alkalmazható.

(12)   Amennyiben a visszatérítést előzetesen rögzítették, a bírság kiszámítása az azon a napon érvényes visszatérítési ráták alapján történik, amelyen az engedély iránti kérelmet benyújtották, figyelmen kívül hagyva a 4. cikk (1) bekezdése szerint elveszett visszatérítést, vagy a 4. cikk (2) bekezdése vagy 25. cikk (3) bekezdése szerinti visszatérítés-csökkentést. Amennyiben szükséges, e rátákat ki kell igazítani a kiviteli nyilatkozat vagy fizetési nyilatkozat elfogadásának napján.

49. cikk

(1)   A 48. cikk (5) bekezdése szerinti, negatív előjelű összeg megfizetési kötelezettségének érintése nélkül, a kedvezményezett a jogosulatlanul átvett visszatérítéseket köteles visszafizetni, amelybe beletartozik a 48. cikk (1) bekezdése szerint fizetendő esetleges bírság, valamint a kifizetés és a visszafizetés között eltelt időszakra számított kamat is. Ha azonban,

a)	a visszafizetést a fel nem szabadított biztosíték fedezi, az adott biztosíték lefoglalása a 32. cikk (1) bekezdése szerint az esedékes összegek behajtását képezi;

b)	a biztosítékot felszabadították, a kedvezményezettnek meg kell fizetnie a biztosítéknak azt a részét, amely elveszett volna, továbbá a felszabadítás napja és a kifizetést megelőző nap közötti időszakra számított kamatot.

A kifizetés a kifizetés iránti kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül történik meg.

Ha a kedvezményezettet a pénzösszegek visszafizetésére szólítják fel, a kamatszámításhoz a tagállam a visszafizetésre való felszólítás napját követő 20. napot a kifizetés megtörténtének tekintheti.

Az alkalmazandó kamatlábat a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell kiszámítani; azonban ez nem lehet alacsonyabb, mint a nemzeti rendelkezések szerint a pénzösszegek behajtására vonatkozó kamatláb.

Amennyiben az illetékes hatóságok hibájából történt helytelen kifizetés, nem számítható fel kamat, illetve legfeljebb a tagállam által meghatározott, a jogosulatlanul keletkezett nyereségnek megfelelő mértékű összeg számítható fel.

Amennyiben a visszatérítést engedményes részére fizetik ki, az engedményes és az exportőr egyetemlegesen felel a túlfizetett összegek, az indokolatlanul felszabadított biztosítékok és az adott exporttal kapcsolatos kamat visszafizetéséért. Az engedményes azonban csak a számára kifizetett összeg erejéig felel, annak kamatait is beleértve.

(2)   A visszafizettetett összegeket, a 48. cikk (5) és (6) bekezdései szerinti összegeket és a beszedett kamatot a kifizető szervekhez kell befizetni, amelyek a szóban forgó összegeket levonják az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) kiadásaiból.

Amennyiben a fizetési határidőt nem tartják be, a tagállamok úgy is határozhatnak, hogy visszafizettetés helyett az esetlegesen túlfizetett összegeket, az indokolatlanul felszabadított biztosítékokat és a kiegyenlítő kamatot az adott exportőr részére teljesítendő későbbi kifizetésből vonják le.

A második albekezdést a 48. cikk (5) és (6) bekezdése szerint fizetendő összegekre is alkalmazni kell.

(3)   A 48. cikk (10) bekezdésében foglalt azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a kisebb összegek esetében a bírság alkalmazásától el lehet tekinteni, a tagállamok eltekinthetnek a túlfizetett visszatérítések, az indokolatlanul felszabadított biztosítékok, a 48. cikk (5) bekezdése szerinti kamat és összegek visszafizettetésétől, ha a kiviteli nyilatkozatonkénti visszafizetés legfeljebb 100 EUR, amennyiben a nemzeti jog hasonló szabályokat állapít meg ilyen esetekben a behajtástól való eltekintésre.

(4)   Az (1) bekezdésben említett visszafizetési kötelezettség nem alkalmazható:

a)	amennyiben a kifizetésre a tagállamok illetékes hatóságai vagy valamely más érintett hatóság olyan hibájából került sor, amelyet a kedvezményezett nem érzékelhetett, és a kedvezményezett jóhiszeműen járt el; vagy

b)

amennyiben több mint négy év eltelt attól a naptól számítva, hogy a kedvezményezettet a visszatérítés megadásáról szóló jogerős határozatról értesítették, addig a napig, amíg a kedvezményezettet a nemzeti vagy közösségi hatóság első alkalommal tájékoztatta az adott kifizetés indokolatlanságáról. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a kedvezményezett jóhiszeműen járt el.

Az érintett harmadik feleknek a visszatérítés megfizetéséhez szükséges alakiságokkal kapcsolatos, közvetlen vagy közvetett cselekményeit, ideértve az Ügynökségek cselekményeit is, a kedvezményezettnek kell tulajdonítani.

E bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a visszatérítési előlegekre. Az e bekezdés alkalmazásának köszönhetően elmaradt visszafizettetések esetében a 48. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti közigazgatási szankció nem alkalmazható.

V. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

50. cikk

A tagállamok értesítik a Bizottságot:

—	késedelem nélkül minden olyan esetről, amelyekre a 27. cikk (1) bekezdése vonatkozik; a Bizottság értesíti a többi tagállamot,

—

a 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése első francia bekezdésében, valamint a 6. és a 42. cikkben említett esetekben minden egyes 12 jegyű kód vonatkozásában az olyan kivitt termékek mennyiségeiről, amelyekre nem vonatkozik a visszatérítés előzetes rögzítésével kiadott kiviteli engedély. A kódokat ágazatok szerint kell csoportosítani. A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az ilyen információkat legkésőbb a kiviteli nyilatkozat elfogadásának hónapjától számított két hónapon belül közöljék.

51. cikk

A 800/1999/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozások e rendeletre való hivatkozásnak tekintendők, és a XX. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni.

52. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 102., 1999.4.17., 11. o.

(3)  Lásd a XIX. mellékletet.

(4)  HL L 336., 1994.12.23., 22. o.

(5)  HL L 339., 2008.12.18., 53. o.

(6)  HL L 365., 2006.12.21., 52. o.

(7)  HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

(8)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

(9)  HL L 301., 1992.10.17., 17. o.

(10)  HL L 205., 1985.8.3., 5. o.

(11)  HL L 359., 1992.12.9., 13. o.

(12)  HL L 209., 2005.8.11., 1. o.

(13)  HL L 179., 1999.7.14., 1. o.

(14)  HL L 172., 2005.7.5., 24. o.

(15)  HL L 366., 1987.12.24., 1. o.

(16)  HL L 114., 2008.4.26., 3. o.

(17)  HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

(18)  HL L 226., 1987.8.13., 2. o.

(19)  HL L 171., 2006.6.23., 90. o.

(20)  HL L 201., 2008.7.30., 1. o.

(21)  HL L 105., 1983.4.23., 1. o.

(22)  HL L 24., 1998.1.30., 9. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---