4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 295/1

(1)

Az Európai Unióban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: az egyezmény) képezi a gyanúsítottak és vádlottak büntetőeljárásokban való védelmének a közös alapját; ezen állásfoglalás alkalmazásában a büntetőeljárás magában foglalja mind a tárgyalást megelőző szakaszt, mind a tárgyalási szakaszt.

(2)

Az egyezmény – az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezésében – fontos alapot biztosít egyrészt ahhoz, hogy a tagállamok megbízzanak egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerében, másrészt e bizalom erősítéséhez. Ugyanakkor az Európai Unió további cselekvése szükséges annak érdekében, hogy biztosítsa az egyezményben foglalt előírások teljes körű végrehajtását tiszteletben tartását, adott esetben pedig biztosítsa az előírások egységes alkalmazását, és javítsa a meglévő előírásokat.

(3)

Az Európai Unió sikeresen létrehozta a mozgás és a lakóhely megválasztásának szabadságán alapuló térséget, amely a polgároknak olyan előnyöket biztosít, mint például az egyre több, lakóhelyüktől eltérő országba irányuló utazás, ottani tanulás vagy munkavállalás. A belső határok eltörlése és a mozgás szabadságának és a lakóhely szabad megválasztása jogának megnövekedett gyakorlása azonban elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy egyre nő azon személyek száma, akiket a lakóhelyüktől eltérő tagállamban vonnak büntetőeljárás alá. E helyzetekben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog biztosítása érdekében különösen nagy jelentőséget kapnak a gyanúsított és vádlott személyek eljárási jogai.

(4)

Az Európai Unió szintjén már hoztak különböző intézkedéseket a polgárok magas szintű biztonságának garantálására, viszont foglalkozni kell azokkal a különös problémákkal is, amelyek akkor merülnek fel, amikor egy személy valamely büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott lesz.

(5)

Ez a tisztességes büntetőeljárások biztosítása érdekében az eljárási jogokra vonatkozó különös intézkedéseket kíván meg. Ezek az intézkedések, amelyek között lehetnek jogalkotási és egyéb intézkedések is, növelik a polgárok bizalmát a tekintetben, hogy az Európai Unió és a tagállamok megvédik és garantálják jogaikat.

(6)

Az 1999-es tamperei Európai Tanács megállapította, hogy a kölcsönös elismerés elvének végrehajtása keretében foglalkozni kell az eljárási jog azon vetületeivel is, amelyek esetében közös minimumelőírások meghatározása látszik szükségesnek annak érdekében, hogy a tagállamok alapvető jogelveinek tiszteletben tartása mellett megkönnyítsék a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását (37. következtetés).

(7)

A 2004-es hágai program szintén megállapítja, hogy a kölcsönös elismerésnek mint az igazságügyi együttműködés sarokkövének a további megvalósítása maga után vonja a büntetőeljárásbeli eljárási jogok – a tagállami biztosítékok jelenlegi szintjére vonatkozó tanulmányokra épülő – egységes szabályainak kidolgozását a tagállamok jogi hagyományainak kellő tiszteletben tartása mellett (III. 3.3.1. pont).

(8)

A kölcsönös elismerés feltételezi, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai megbíznak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszerében. A kölcsönös bizalomnak az Európai Unión belüli erősítése céljából fontos, hogy az egyezmény kiegészítéseként létezzenek az eljárási jogokat védő európai uniós előírások, amelyeket a tagállamok megfelelően végrehajtanak és alkalmaznak.

(9)

A közelmúltban készült tanulmányok azt mutatják, hogy a szakértők széles körben támogatják az eljárási jogokra vonatkozó európai uniós jogalkotási és egyéb intézkedéseket, valamint hogy a tagállamok igazságügyi hatóságai között fokozott kölcsönös bizalomra van szükség (1). Az Európai Parlament is osztja ezt a véleményt (2). A stockholmi programhoz kapcsolódó közleményében (3) az Európai Bizottság megállapítja, hogy feltétlenül erősíteni kell a védelem jogait annak érdekében, hogy megmaradjon a tagállamok közötti kölcsönös bizalom, valamint a polgároknak az Európai Unióba vetett bizalma.

(10)

Az Európai Unió viszonylatában az eljárási jogokról az elmúlt néhány évben folytatott megbeszélések nem vezettek konkrét eredményekre. Azonban jelentős eredményt sikerült elérni az igazságügyi és rendőrségi együttműködés terén a büntetőeljárást elősegítő intézkedésekkel kapcsolatban. Most javítani kell az ezen intézkedések és az egyének eljárási jogainak védelme közötti egyensúlyon. Erőfeszítéseket kell tenni az eljárási garanciák megerősítése, valamint a büntetőeljárások során a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében, függetlenül attól, hogy a polgárok az Európai Unióban hová kívánnak utazni, illetve hol kívánnak tanulni, dolgozni vagy élni.

(11)

E kérdések fontosságának és összetett jellegének tudatában megfelelőnek tűnik, hogy az átfogó koherencia biztosítása mellett lépésenként foglalkozzanak velük. Ha egyszerre egyetlen terület jövőbeli fellépéseivel foglalkoznak, minden egyes intézkedésre külön lehet összpontosítani, ami lehetővé teszi a problémáknak minden intézkedéshez hozzáadott értéket kölcsönző módon történő azonosítását és megoldását.

(12)

Az ezen állásfoglalás mellékletében foglalt intézkedések listájának nem kimerítő jellegére tekintettel a Tanácsnak azt a lehetőséget is mérlegelnie kell, hogy foglalkozzon a listán foglaltaktól eltérő eljárási jogok védelmének kérdésével.

(13)

Az e területen hozott minden új európai uniós jogalkotási aktusnak összhangban kell állnia az egyezményben meghatározott, az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése szerinti minimumszabályokkal,

1.

Európai uniós szintű intézkedéseket kell hozni a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak és vádlottak jogainak megerősítésére. Az intézkedések lehetnek jogalkotási vagy más jellegű intézkedések.

2.

A Tanács a jövőbeli intézkedések alapjaként jóváhagyja az ezen állásfoglalás mellékletében található, a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervet (a továbbiakban: ütemterv). Az ütemtervben foglalt jogok – amelyek továbbiakkal egészülhetnek ki – alapvető eljárási jogoknak minősülnek, és az ezekkel kapcsolatos intézkedések számára e szakaszban elsőbbséget kell biztosítani.

3.

A Bizottság felkérést kap, hogy az ütemtervben foglalt intézkedésekre vonatkozóan nyújtson be javaslatokat, és mérlegelje az F. pontban említett zöld könyv beterjesztését.

4.

A Tanács az ütemtervvel összefüggésben beterjesztett valamennyi javaslatot megvizsgálja, és kötelezettséget vállal arra, hogy azokat elsőbbséget élvező területként kezeli.

5.

A Tanács az Európai Parlamenttel teljes körűen együttműködve, az alkalmazandó szabályokkal összhangban fog eljárni, és megfelelően együttműködik az Európai Tanáccsal.