Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32007R1234

A Tanács 1234/2007/EK rendelete ( 2007. október 22. ) a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről ( az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet )

OJ L 299, 16.11.2007, p. 1–149 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 03 Volume 009 P. 61 - 209

No longer in force, Date of end of validity: 31/12/2013; hatályon kívül helyezte: 32013R1308

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2007/1234/oj

16.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 299/1


A TANÁCS 1234/2007/EK RENDELETE

(2007. október 22.)

a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 36. és 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A mezőgazdasági termékek közös piacának működését és fejlődését közös agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) létrehozásának kell kísérnie, amely magában foglalja különösen a mezőgazdasági piacok közös szervezését (a továbbiakban: KPSZ), amely piacszervezés a Szerződés 34. cikkének megfelelően a terméktől függően különböző formában történhet.

(2)

A KAP bevezetése óta a Tanács 21 KPSZ-t fogadott el minden egyes termékre vagy termékcsoportra vonatkozóan, melyek mindegyikét külön tanácsi alaprendelet szabályozza:

a Tanács 1968. február 27-i 234/68/EGK rendelete az élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek piaca közös szervezésének létrehozásáról (2),

a Tanács 1968. június 28-i 827/68/EGK rendelete egyes, a Szerződés II. mellékletében felsorolt termékek piacának közös szervezéséről (3),

a Tanács 1975. október 29-i 2759/75/EGK rendelete a sertéshús piacának közös szervezéséről (4),

a Tanács 1975. október 29-i 2771/75/EGK rendelete a tojás piacának közös szervezéséről (5),

a Tanács 1975. október 29-i 2777/75/EGK rendelete a baromfihús piacának közös szervezéséről (6),

a Tanács 1992. június 30-i 2075/92/EGK rendelete a nyersdohány piacának közös szervezéséről (7),

a Tanács 1993. február 13-i 404/93/EGK rendelete a banánpiac közös szervezéséről (8),

a Tanács 1996. október 28-i 2200/96/EK rendelete a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről (9),

a Tanács 1996. október 28-i 2201/96/EK rendelete a feldolgozott gyümölcs- és -zöldségtermékek piacának közös szervezéséről (10),

a Tanács 1999. május 17-i 1254/1999/EK rendelete a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről (11),

a Tanács 1999. május 17-i 1255/1999/EK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről (12),

a Tanács 1999. május 17-i 1493/1999/EK rendelete a borpiac közös szervezéséről (13),

A Tanács 2000. július 27-i 1673/2000/EK rendelete a rostlen és a rostkender piacainak közös szervezéséről (14),

a Tanács 2001. december 19-i 2529/2001/EK rendelete a juhhús és kecskehús piacának közös szervezéséről (15),

a Tanács 2003. szeptember 29-i 1784/2003/EK rendelete a gabonafélék piacának közös szervezéséről (16),

a Tanács 2003. szeptember 29-i 1785/2003/EK rendelete a rizs piacának közös szervezéséről (17),

a Tanács 2003. szeptember 29-i 1786/2003/EK rendelete a szárított takarmány piacának közös szervezéséről (18),

a Tanács 2004. április 29-i 865/2004/EK rendelete az olívaolaj és az étkezési olajbogyó piacának közös szervezéséről (19),

a Tanács 2005. november 23-i 1947/2005/EK rendelete a vetőmagok piacának közös szervezéséről (20),

a Tanács 2005. november 23-i 1952/2005/EK rendelete a komló piacának közös szervezéséről (21),

a Tanács 2006. február 20-i 318/2006/EK rendelete a cukorágazat piacának közös szervezéséről (22).

(3)

Ezenkívül a Tanács elfogadott három, egyes termékek vonatkozásában egyedi szabályokat tartalmazó rendeletet, amelyek azonban nem hoztak létre KPSZ-t e termékek tekintetében:

a Tanács 2003. április 8-i 670/2003/EK rendelete a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol piacával kapcsolatos egyedi intézkedések megállapításáról (23),

a Tanács 2004. április 26-i 797/2004/EK rendelete a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételeit javító intézkedésekről (24),

a Tanács 2006. október 5-i 1544/2006/EK rendelete a selyemhernyó-tenyésztés ösztönzésére szolgáló különleges intézkedések megállapításáról (25).

(4)

A fent említett rendeleteket (a továbbiakban: alaprendeletek) gyakran kíséri egy sor kiegészítő tanácsi rendelet. A legtöbb alaprendelet azonos szerkezet szerint épül fel, és számos rendelkezésük azonos. Ez igaz különösen a harmadik országokkal folytatott kereskedelem szabályai és az általános rendelkezések, de bizonyos mértékben a belső piacra vonatkozó szabályok tekintetében is. Az alaprendeletek gyakran különböző megoldásokat tartalmaznak azonos vagy hasonló problémákra.

(5)

A Közösség egy ideje a KAP szabályozási környezetének egyszerűsítésére törekszik. Ennek megfelelően a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (26) elfogadása egy, számos támogatási rendszert egységes támogatási rendszerbe foglaló, valamennyi közvetlen kifizetésre kiterjedő, horizontális jogszabályi keretet teremtett meg. Ezt a megközelítést kell alkalmazni az alaprendeletekre is. Ebben az összefüggésben az alaprendeletekben foglalt szabályokat egyetlen jogszabályi keretben kell egyesíteni és ahol lehetséges, az ágazati megközelítéseket horizontális megközelítésekkel kell felváltani.

(6)

A fent említett megfontolásokra figyelemmel az alaprendeleteket hatályon kívül kell helyezni, és helyükbe egyetlen rendeletnek kell lépnie.

(7)

Az egyszerűsítés nem kérdőjelezheti meg az évek során a KAP keretében hozott politikai döntéseket. E rendelet ezért alapvetően technikai egyszerűsítést jelentő jogi aktus. Következésképpen nem helyezhet hatályon kívül vagy nem változtathat meg létező eszközöket, kivéve ha azok elavulttá vagy feleslegessé váltak, vagy jellegüknél fogva nem tanácsi szinten tárgyalandók, továbbá nem vezethet be új eszközöket vagy intézkedéseket sem.

(8)

Ennek alapján e rendelet nem foglalhatja magában a közös piacszervezések szakpolitikai reformok tárgyát képező részeit. Ez vonatkozik a gyümölcs- és zöldség-, a feldolgozott gyümölcs- és zöldség és a borágazat legtöbb részére. A 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1493/1999/EK rendeletben foglalt rendelkezések ezért kizárólag akkor építhetők be ebbe a rendeletbe, ha maguk nem képezik valamely szakpolitikai reform tárgyát. Ezen KPSZ-ek érdemi szabályait csak akkor lehet beilleszteni, ha a megfelelő reformok meghozatalára már sor került.

(9)

A gabonafélékre, a rizsre, a cukorra, a szárított takarmányra, a vetőmagokra, az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, a lenre és a kenderre, a banánra, a tejre és a tejtermékekre, valamint a selyemhernyókra vonatkozó KPSZ az egyes termékek biológiai termelési ciklusához nagyjából igazodó gazdasági éveket határoz meg. [...] Az ezen ágazatokban meghatározott gazdasági éveket ezért be kell építeni e rendeletbe.

(10)

A piacok stabilizálása és a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében, figyelembe véve egyrészt minden egyes ágazat eltérő igényeit, másrészt a különböző ágazatok közötti kölcsönhatásokat, a közvetlen támogatási rendszerekkel párhuzamosan kidolgozták a különböző ágazatok differenciált ártámogatási rendszerét. Ezek az intézkedések állami intervenció, vagy a gabona, a rizs, a cukor, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó, a marha- és borjúhús, a tej és tejtermékek, a sertéshús, valamint a juh- és kecskehús ágazatának termékei után nyújtott magántárolási támogatás formájában valósulnak meg. Tekintettel e rendelet célkitűzéseire, a múltban kialakított eszközökben előirányzott ártámogatási intézkedéseket – az előző jogi helyzethez képest lényeges változtatások nélkül – fenn kell tartani.

(11)

Az egyértelműség és átláthatóság érdekében az ezen intézkedéseket szabályozó előírásokat közös szerkezetbe kell foglalni, az egyes ágazatokban követett szakpolitikák fenntartása mellett. E célból helyénvaló különbséget tenni a referenciárak és az intervenciós árak között.

(12)

A gabonafélékre, a marha- és borjúhúsra, valamint a tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ-ek olyan rendelkezéseket tartalmaztak, melyek értelmében a Tanács – a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban – megváltoztathatja az árszinteket. Az árrendszerek érzékenysége miatt egyértelművé kell tenni, hogy az árszintek megváltoztatásának a 37. cikk (2) bekezdésében foglalt lehetősége az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi ágazat tekintetében fennáll.

(13)

Ezenfelül a cukorra vonatkozó KPSZ rendelkezett a cukor szabványos minőségének a 318/2006/EK rendeletben részletesen meghatározottak szerinti – különösen a kereskedelmi előírások és a technikai elemzés fejlődésének figyelembevétele céljából – történő felülvizsgálatának lehetőségéről. E rendelet tehát lehetővé tette, hogy a Bizottság módosítsa a vonatkozó mellékletet. Különösen szükség van e lehetőség megőrzésére annak érdekében, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen szükség esetén gyors intézkedést hozni.

(14)

A közösségi piaci cukorárakra vonatkozó megbízható információk biztosítása érdekében be kell építeni e rendeletbe a cukor közös piacszervezésében foglalt azon árbejelentő rendszert, amelynek alapján a fehércukor piaci árszintjeit meg kell határozni.

(15)

Annak megakadályozása érdekében, hogy maga az intervenciós rendszer a gabonafélék, a rizs, a vaj és a sovány tejpor tekintetében önálló felvevőpiaccá váljon, fenn kell tartani az annak előírására vonatkozó lehetőséget, hogy csak az év bizonyos időszakaiban lehessen állami intervenciót nyitni. A marha- és borjúhús-termékek, a sertéshús, valamint a vaj tekintetében az állami intervenció megnyitásának és lezárásának a piaci ár egy bizonyos időszakra vonatkozó szintjétől kell függenie. A kukorica, a rizs és a cukor tekintetében fenn kell tartani az állami intervenció keretében történő felvásárlás mennyiségi korlátozását. A vaj és a sovány tejpor esetében fenn kell tartani a Bizottság arra való felhatalmazását, hogy a szokásos intervenciós felvásárlást felfüggessze, amikor az egy bizonyos mennyiséget elér, vagy azt pályázati eljárás keretében történő felvásárlással váltsa fel.

(16)

A gabonafélékre, a rizsre, valamint a marha- és borjúhúsra vonatkozó KPSZ-ekben a múltban csökkentették azt az árszintet, amelyen az állami intervenció keretében a felvásárlást végre kell hajtani, és rögzítették is azt a közvetlen támogatási rendszereknek ezen ágazatokban való bevezetésével egyidejűleg. Ezért szoros kapcsolat áll fenn egyrészt az e rendszerek szerinti támogatások, másrészt az intervenciós árak között. A tej- és tejtermékágazatban a termékek árszintjét annak érdekében rögzítették, hogy ezzel előmozdítsák az érintett termékek fogyasztását és javítsák e termékek versenyképességét. A rizs- és a cukorágazatban az árak rögzítése annak érdekében történt, hogy olyan esetekben, amikor a piaci ár egy adott gazdasági évben a következő gazdasági évre meghatározott referenciaár alá zuhan, stabilizálható legyen a piac. A Tanács e szakpolitikai döntései továbbra is érvényesek.

(17)

Ahogy a korábbi KPSZ-ek esetében, e rendeletben is rendelkezni kell az állami intervenció keretében felvásárolt termékek értékesítésének lehetőségéről. Ezeket az intézkedéseket oly módon kell meghozni, hogy elkerüljék a piac bármiféle zavarát, és biztosítva legyen a vásárlóknak az árukhoz való egyenlő hozzáférése és a velük szembeni egyenlő bánásmód.

(18)

A Közösségnek – a különböző mezőgazdasági termékek intervenciós készletei révén – megvannak a lehetséges eszközei ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljon a leginkább rászoruló polgárainak jólétéhez. A Közösség érdekében áll, hogy tartós alapon kihasználja az ebben rejlő lehetőséget, amíg a készleteket a megfelelő intézkedések bevezetésével a szokásos szintre csökkentik. E megfontolásokra figyelemmel a kijelölt szervezeteknek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő szétosztás céljából való ellátására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1987. december 10-i 3730/87/EGK tanácsi rendelet (27) rendelkezett eddig az élelmiszerek jótékonysági szervezetek általi szétosztásáról. Ezt a fontos szociális intézkedést – amely jelentős értékkel bírhat a rászorulók számára – fenn kell tartani és bele kell építeni e rendelet keretébe.

(19)

A tejpiac kiegyensúlyozásához és a piaci árak stabilizálásához való hozzájárulás érdekében a tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ magántárolási támogatás nyújtásáról rendelkezett a tejszín, egyes vajtermékek és egyes sajttermékek tekintetében. Ezenfelül a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy határozzon egyes egyéb sajttermékek, továbbá a fehér cukor, egyes olívaolajak, marha- és borjúhús termékek, a sovány tejpor, a sertéshús, valamint a juh- és kecskehús magántárolásának támogatásáról. E rendelet céljára tekintettel ezeket az intézkedéseket fenn kell tartani.

(20)

A hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszeréről szóló, 2006. július 24-i 1183/2006/EK tanácsi rendelet (28), a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről szóló, 1990. május 7-i 1186/90/EGK tanácsi rendelet (29), a hasított sertések közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról szóló, 1984. november 13-i 3220/84/EGK tanácsi rendelet (30) és a hasított juhok közösségi osztályozási rendszeréről és a nyers vagy fagyasztott hasított juh közösségi szabványminőségének meghatározásáról szóló, 1992. július 23-i 2137/92/EGK tanácsi rendelet (31) meghatározza a marha- és borjúhús-, a sertéshús-, valamint a juh- és kecskehús-ágazatra vonatkozóan a hasított testek közösségi osztályozási rendszereit. Ezek a rendszerek alapvető fontosságúak az árak nyilvántartása és az intervenciós intézkedések alkalmazása céljából ezekben az ágazatokban. Ezenkívül a piac átláthatóságának javítására irányuló célkitűzéshez is hozzájárulnak. A hasított testek osztályozásának ilyen rendszereit fenn kell tartani. Ezért indokolt ezen rendszerek alapvető elemeinek az e rendeletbe való beillesztése amellett, hogy a Bizottság felhatalmazást kap bizonyos, inkább technikai jellegű kérdéseknek a végrehajtási szabályokkal való szabályozására.

(21)

A szabad forgalomnak az állatbetegségek terjedése elleni küzdelmet célzó intézkedések alkalmazásából eredő korlátozásai egyes termékek piacán nehézségeket okozhatnak egy vagy több tagállamban is. A tapasztalatok szerint a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatok miatti fogyasztói bizalomvesztés olyan súlyos piaci zavarokat okozhat, mint a fogyasztás vagy az árak jelentős csökkenése.

(22)

A marha- és borjúhúsra, a tejre és tejtermékekre, a sertés-, juh- és kecskehúsra, a tojásra és a baromfira vonatkozó KPSZ-ekben az ilyen helyzetek orvoslására biztosított rendkívüli piactámogatási intézkedéseket ezért – az alkalmazásukra eddig vonatkozó feltételek mellett – bele kell foglalni e rendeletbe. A rendkívüli piactámogatási intézkedéseket a Bizottságnak kell meghoznia, és azoknak közvetlenül a betegség terjedése elleni küzdelem érdekében elfogadott egészségvédelmi és állat-egészségügyi intézkedésekhez kell kapcsolódniuk, vagy közvetlenül azokból kell következniük. Az intézkedéseket a tagállamok kérésére kell meghozni, az érintett piacok súlyos zavarának elkerülése érdekében.

(23)

Meg kell tartani e rendeletben a Bizottság lehetőségét arra, hogy – a gabonafélékre és a rizsre vonatkozó KPSZ-ekben előírtak szerinti – szükség esetén különleges intervenciós intézkedéseket fogadjon el annak érdekében, hogy a gabonaágazatban hatékonyan lépjenek fel a piaci zavarok veszélye ellen, valamint hogy a Közösség egyes régióiban megakadályozzák az állami intervenció nagyarányú alkalmazását a rizságazatban, vagy hogy pótolják a hántolatlan rizs természeti katasztrófák következtében kialakuló hiányát.

(24)

Rögzíteni kell a szabványos minőségű kvóta-cukorrépa minimálárát, és a szabványos minőséget a közösségi cukorrépa-termelők és nádcukor-termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell határozni.

(25)

Különleges eszközökre van szükség a cukorgyártó vállalkozások és a cukorrépa-termelők jogai és kötelezettségei közötti tisztességes egyensúly biztosításához. Ezért a korábban a cukorra vonatkozó KPSZ-ben foglalt, a szakmaközi megállapodásokat szabályozó állandó rendelkezéseket meg kell tartani.

(26)

A természeti, gazdasági és technikai körülmények sokfélesége a cukorrépa tekintetében megnehezíti a Közösség egészére vonatkozó egységes felvásárlási feltételek meghatározását. Már születtek szakmán belüli megállapodások a cukorrépa-termelők szervezetei és a cukorgyártó vállalkozások között. A keretrendelkezéseknek ezért csak azokat a minimális garanciákat kell meghatározniuk, amelyeket a cukorpiac zavartalan működésének biztosítása érdekében mind a cukorrépa-termelők, mind a cukoripar szükségesnek tartanak, és lehetővé kell tenni, hogy bizonyos szabályoktól a szakmán belüli megállapodások keretében el lehessen térni. A részletes feltételeket korábban a cukorra vonatkozó KPSZ tekintetében a 318/2006/EK rendelet II. melléklete tartalmazta. E rendelkezések erősen technikai jellege miatt helyénvalóbb e kérdésekkel bizottsági szinten foglalkozni.

(27)

A cukorra vonatkozó KPSZ keretében felmerülő kiadások finanszírozásához való hozzájárulás érdekében megállapított termelési díjat be kell e rendeletbe illeszteni.

(28)

A piacok szerkezeti egyensúlyának a referenciaárhoz közeli árszinten való tartása érdekében fenn kell tartani a Bizottság számára biztosított azon lehetőséget, hogy úgy határozzon, hogy a piac egyensúlyának helyreállásáig cukrot von ki a piacról.

(29)

Az élő növények, a marha- és borjús, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás és a baromfi közös piacszervezései rendelkeznek olyan intézkedések elfogadásának a lehetőségéről, amelyek elősegítik a kínálat hozzáigazítását a piaci követelményekhez. Az ilyen intézkedések hozzájárulhatnak a piacok stabilizálásához és a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosításához. E rendelet célkitűzéseire figyelemmel ezt a lehetőséget fenn kell tartani. Az említett rendelkezések értelmében a Tanács a Szerződés 37. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően elfogadhatja az ilyen intézkedésekre vonatkozó általános szabályokat. Ezen intézkedések céljai egyértelműen körül vannak írva és behatárolják az elfogadható intézkedések jellegét. Ezért nincs szükség arra, hogy a Tanács ezekben az ágazatokban kiegészítő általános szabályokat fogadjon el, és erről a továbbiakban nem is kell rendelkezni.

(30)

A termelési mennyiségnek a cukor, továbbá a tej és tejtermékek ágazatában bevezetett, a 318/2006/EK rendeletben, valamint a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendeletben (32) meghatározott korlátozása sok éve alapvető piacpolitikai eszköz. Továbbra is fennállnak azok az okok, amelyek alapján a Közösség a múltban mindkét ágazatban termelésikvóta-rendszereket fogadott el.

(31)

Míg a cukorkvóta-rendszerről a cukorra vonatkozó KPSZ keretében rendelkeztek, addig a tejágazatban az ennek megfelelő rendszert a tej és tejtermékekre vonatkozó KPSZ-től különálló jogi aktus, nevezetesen az 1788/2003/EK rendelet szabályozta. A rendszerek alapvető fontosságára és e rendelet célkitűzéseire tekintettel indokolt a mindkét ágazatra vonatkozó rendelkezéseket beépíteni ebbe a rendeletbe, a rendszereknek és működési módjuknak a korábbi jogi helyzethez viszonyított lényegi változtatása nélkül.

(32)

Az e rendelet szerinti cukorkvóta-rendszernek ezért tükröznie kell a 318/2006/EK rendeletben meghatározott szabályozást, és különösen fenn kell tartania a kvóták jogi státuszát annyiban, amennyiben – a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében – a kvótarendszer a cukorágazat olyan piacszabályozó mechanizmusának minősül, amely közérdekű célok elérésének biztosítására irányul.

(33)

E rendeletnek ezért lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendelet (33) által létrehozott szerkezetátalakítási alap 2010. évi megszűnését követően a kvótákat fenntartható szintre igazítsa ki.

(34)

Mivel bizonyos szintű nemzeti rugalmasságra van szükség a feldolgozóipar, valamint a cukorrépa- és cukornád-termelés szerkezeti kiigazításával kapcsolatban abban az időszakban, amelyben a kvóták alkalmazandók, fenn kell tartani a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy a vállalkozások kvótáit bizonyos korlátok között megváltoztassák, miközben a szerkezetátalakítási alap eszközként való működését nem korlátozzák.

(35)

A cukorra vonatkozó KPSZ úgy rendelkezett, hogy a piac többletcukor általi torzításának elkerülése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a bizonyos kritériumok alapján rendelkezzen a többletcukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup átviteléről, amely így a következő gazdasági év kvótatermelésének részeként kezelendő. Ezenfelül, ha bizonyos mennyiségek nem felelnek meg az alkalmazandó feltételeknek, az ilyen mennyiségeknek a piaci helyzetet fenyegető felhalmozódása ellen a többletre kivetendő illetékről is rendelkezett. Ezeket a rendelkezéseket fenn kell tartani.

(36)

A tejkvótarendszer elsődleges célja továbbra is az, hogy csökkentse a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányt az adott piacon, valamint az ebből származó strukturális többleteket, és így kedvezőbb piaci egyensúlyt teremtsen. Ezért továbbra is fenn kell tartani az egy bizonyos garanciaküszöb felett a közvetlen fogyasztás céljára begyűjtött vagy értékesített tej mennyiségére vonatkozó illeték alkalmazását. E rendelet célkitűzésével összhangban egy bizonyos mértékig szükség van különösen a cukor- és tejkvótarendszerek közötti terminológiai harmonizációra amellett, hogy teljes mértékben meg kell őrizni azok jogi status quo-ját. Ezért indokoltnak tűnik a tejágazatban alkalmazott terminológiának a cukorágazatban alkalmazott terminológiával való harmonizációja. Az 1788/2003/EK rendeletben a „nemzeti referenciamennyiség” és „egyéni referenciamennyiség” terminusokat ezért a „nemzeti kvóta” és „egyéni kvóta” terminusokkal kell helyettesíteni, megőrizve ugyanakkor a meghatározott jogi fogalmat.

(37)

A tejkvótarendszert e rendeletben lényegében az 1788/2003/EK rendelet szerint kell alakítani. Fenn kell tartani különösen a szállítások és a közvetlen értékesítések közötti különbségtételt, és a rendszert az egyedi reprezentatív zsírtartalmak és a nemzeti referencia-zsírtartalmak alapján kell alkalmazni. A mezőgazdasági termelők számára bizonyos körülmények között engedélyezni kell egyéni kvótájuk ideiglenes átruházását. Ezenfelül fenn kell tartani az elvet, hogy amikor egy gazdaságot eladnak, bérbe adnak vagy örökléssel átruháznak, az adott földterülettel együtt a megfelelő kvótát is át kell ruházni a vevőre, bérlőre vagy örökösre, ugyanakkor a tejtermelés szerkezeti átalakításának folytatása és a környezet javítása érdekében fenn kell tartani a kivételeket azon elvet illetően, hogy a kvóták a gazdaságokhoz kötődnek. A kvóták különböző típusú átruházásaival összhangban és objektív kritériumok alkalmazásával fenn kell tartani azon rendelkezéseket, amelyek a tagállamokat felhatalmazzák arra, hogy az átruházott mennyiségek egy részét a nemzeti tartalékban helyezzék el.

(38)

A többletilletéket úgy kell megállapítani, hogy az visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti kvóta meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kelljen fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét meg kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam előtt – azon tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget – felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért. A tagállamok a nemzeti kvótájuk túllépésének megfelelő illetéket egy 1 %-os átalányösszeg visszatartásával befizetik az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapba (EMGA); a visszatartott összeg arra szolgál, hogy figyelembe vegyék egyes termelők esetleges csődeseteit vagy végleges képtelenségét arra, hogy megfizessék az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulást.

(39)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (34) a kiegészítő illeték tejágazatbeli alkalmazásából eredő bevételeket „célhoz kötött bevételnek” minősíti, amelyet a közösségi költségvetésbe kell befizetni, és újrafelhasználás esetén kizárólag az EMGA vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében felmerülő kiadások finanszírozására lehet felhasználni. Az 1788/2003/EK rendelet 22. cikke – amelynek értelmében az illetékjövedelmek a mezőgazdasági piac stabilizálását szolgáló beavatkozásnak minősülnek és a tejágazat kiadásainak finanszírozására használandók fel – ezért elavulttá vált és ezért nem épül be ebbe a rendeletbe.

(40)

A különböző KPSZ-ek különféle támogatási rendszerekről rendelkeztek.

(41)

A szárított takarmányra, valamint a lenre és a kenderre vonatkozó KPSZ-ek ezen ágazatokban feldolgozási támogatást vezettek be annak eszközéül, hogy az érintett ágazatok tekintetében szabályozzák a belső piacot. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(42)

Tekintettel a gabona és a burgonyakeményítő különleges piaci helyzetére, a gabonafélékre vonatkozó KPSZ olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek szükség esetén termelési visszatérítés nyújtását tették lehetővé. A termelési visszatérítésnek olyan jellegűnek kell lennie, amelynek révén lehetővé válik, hogy az érintett ágazat által felhasznált alaptermékek a közös árak alkalmazásából származó árnál alacsonyabb áron álljanak az adott ágazat rendelkezésre. A cukorra vonatkozó KPSZ lehetőséget teremtett termelési visszatérítés nyújtására olyan esetekben, amikor az ipari, vegyipari vagy gyógyszeripari termékek gyártására tekintettel felmerül az igény egyes cukortermékek hozzáférhetővé tételét célzó intézkedések meghozatalára. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(43)

A tejpiac kiegyensúlyozásához való hozzájárulás, valamint a tej és tejtermékek piaci árainak stabilizálása érdekében a tejtermékek értékesítési lehetőségét növelő intézkedésekre van szükség. A tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ ezért az egyedi felhasználásokra és rendeltetésekre figyelemmel bizonyos tejtermékek forgalmazására vonatkozó támogatás odaítéléséről rendelkezett. Ezenfelül az említett KPSZ arról rendelkezett, hogy a fiatalok tejfogyasztásának ösztönzése céljából a Közösség fedezze az iskolai tanulók számára történő tejjuttatás támogatása során felmerült költségek egy részét. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(44)

Az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikkének (4) bekezdésével összhangban a közvetlen támogatásból a tagállamok által visszatartható bizonyos százaléknak megfelelő közösségi finanszírozás szükséges ahhoz, hogy a piaci szereplők jóváhagyott szervezeteit az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termelési minőségének javítását célzó munkaprogramok létrehozására ösztönözzék. Ebben az összefüggésben az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra vonatkozó KPSZ a szóban forgó munkaprogramok keretében vállalt tevékenységekhez kapcsolódó prioritásokkal összhangban elosztandó közösségi támogatásról rendelkezett. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(45)

A dohányágazat támogatási programjaiból történő levonásokkal finanszírozott Közösségi Dohányalap a 2075/92/EGK rendelet alapján jött létre az ágazatot érintő különféle intézkedések végrehajtása céljából. A 2007-es év az utolsó, amikor az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10c. fejezetében foglalt támogatási programból történő levonások a Közösségi Dohányalap rendelkezésére állnak. Noha az alap finanszírozása e rendelet hatálybalépése előtt megszűnik, a 2075/92/EGK rendelet 13. cikkét mindazonáltal fenn kell tartani a Közösségi Dohányalap által finanszírozható többéves programok jogalapjaként.

(46)

A méhészetet, mint mezőgazdasági ágazatot a termelési feltételek és a hozamok változatossága, valamint a gazdasági szereplők területi széttagoltsága és sokfélesége jellemzi, mind a termelési, mind a forgalmazási szakaszban. Ezen túlmenően, figyelembe véve a varroatózisnak az utóbbi években több tagállamot is sújtó terjedését, továbbá azokat a problémákat, amelyeket ez a betegség okoz a méztermelésben, továbbra is közösségi szintű cselekvésre van szükség, mivel a varroatózis nem számolható fel teljesen, és kezelésének jóváhagyott termékekkel kell történnie. A fenti körülményekre tekintettel, továbbá a méhészeti termékek közösségi termelésének és forgalmazásának javítása érdekében olyan hároméves nemzeti programokat kell kidolgozni, amelyek magukban foglalják a technikai segítségnyújtást, a varroatózis visszaszorítására irányuló intézkedéseket, a vándorméhészet ésszerűsítését, a Közösségen belül található kaptárak állománypótlásának irányítását, valamint a méhészettel és méhészeti termékekkel foglalkozó kutatási programokban való együttműködést, a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételei javítása céljából. Ezeket a nemzeti programokat részben a Közösség finanszírozza.

(47)

Az 1544/2006/EK rendelet valamennyi nemzeti selyemhernyó-támogatás helyébe közösségi selyemhernyó-tenyésztési támogatási rendszert léptetett, amely a felhasznált, selyemhernyó-petéket tartalmazó dobozok után fizetett átalányösszeg formájában valósul meg.

(48)

Mivel a méhészetre és selyemhernyó-tenyésztésre vonatkozó, fenti támogatási rendszerek bevezetéséhez vezető szakpolitikai megfontolások még mindig fennállnak, ezen támogatási rendszereket bele kell építeni e rendeletbe.

(49)

A mezőgazdasági termékek forgalmazására vonatkozó előírások alkalmazása hozzájárulhat a termelés és a forgalmazás gazdasági feltételeinek, valamint a termékek minőségének javulásához. Az ilyen előírások alkalmazása ezért a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekeit is szolgálja. Ennek megfelelően a banánra, az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, az élő növényekre, a tojásra és a baromfira vonatkozó KPSZ-ek keretében olyan forgalmazási előírások léptek életbe, amelyek különösen a minőséghez, az osztályozáshoz, a tömeghez, a méretezéshez, a csomagoláshoz, a göngyöleghez, a tároláshoz, a szállításhoz, a kiszereléshez, az eredethez és a címkézéshez kapcsolódnak. Helyénvaló e megközelítés fenntartása ebben a rendeletben.

(50)

Az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, valamint a banánra vonatkozó KPSZ-ek keretében eddig a Bizottságot bízták meg a forgalmazási előírásokra vonatkozó rendelkezések elfogadásával. Tekintettel arra, hogy az előírások kimondottan technikai jellegűek, és mivel azok hatékonyságát folyamatoson javítani kell és azokat a fejlődő kereskedelmi gyakorlatokhoz kell igazítani, helyénvalónak e megközelítés kiterjesztése az élőnövény-ágazatokra, meghatározva azokat a kritériumokat, amelyeket a Bizottságnak a vonatkozó szabályok kialakításakor figyelembe kell vennie. Ezenkívül a fogyasztóknak kínált termékek minősége és eredetisége vonatkozásában a visszaélések és az ilyen visszaélésekből eredő súlyos piaci zavarok elkerülése érdekében szükség lehet különleges intézkedések, különösen naprakész elemzési módszerek és az érintett előírások jellemzőinek meghatározását szolgáló egyéb intézkedések elfogadására.

(51)

Több olyan jogi eszköz is létezik, amely a tej, tejtermékek és zsírok forgalmazásának és megnevezésének szabályozását szolgálja. Ezek célja – a termelők és a fogyasztók érdekében – egyrészt a tej és a tejtermékek piaci helyzetének a javítása, másrészt a tejből és a nem tejből származó kenhető zsírok közti tisztességes verseny biztosítása. A tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről szóló, 1987. július 2-i 1898/87/EGK tanácsi rendeletben (35) foglalt szabályok célja a fogyasztók védelme, valamint a tejtermékek és más versengő termékek közötti, a verseny torzulását megakadályozó versenyfeltételek létrehozása a termékmegnevezés, a címkézés és a reklámozás terén. A tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a fogyasztói tejre vonatkozó kiegészítő szabályairól szóló, 1997. december 18-i 2597/97/EK tanácsi rendelet (36) a fogyasztói tej kiváló minőségének és a fogyasztói igényeket és kívánságokat kielégítő termékeknek garantálását célzó szabályokat állapít meg, így stabilizálva az érintett piacot és kiváló minőségű fogyasztói tejet biztosítva a fogyasztók számára. A kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló, 1994. december 5-i 2991/94/EK tanácsi rendelet (37) megállapítja az érintett tejtermékek és nem tejből készült termékek forgalmazási előírásait a termékek megnevezésére vonatkozó szabályokhoz társuló pontos és áttekinthető osztályozással együtt. E rendelet céljaival összhangban az említett szabályokat fenn kell tartani.

(52)

A tojás- és a baromfiágazat tekintetében már vannak rendelkezések a forgalmazási előírásokra és bizonyos esetekben a termelésre vonatkozóan. Ezeket a rendelkezéseket a tojásra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló 2006. június 19-i 1028/2006/EK tanácsi rendelet (38), a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1990. június 26-i 1906/90/EGK tanácsi rendelet (39) és a keltetőtojások és a naposcsibék termeléséről és forgalmazásáról szóló 1975. október 29-i 2782/75/EGK tanácsi rendelet (40) tartalmazza. Az ezen rendeletekben található alapvető szabályokat be kell építeni ebbe a rendeletbe.

(53)

Az 1028/2006/EK rendelet meghatározza, hogy a forgalmi előírásokat elvben valamennyi, a Gallus gallus fajhoz tartozó tyúktól származó, a Közösség területén forgalmazott tojásra alkalmazni kell, valamint általános szabályként a harmadik országokba kivitelre szánt tojásokra is. A rendelet továbbá különbséget tesz a közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas tojások és a közvetlen emberi fogyasztásra nem alkalmas tojások között a tojásokra vonatkozó két minőségi osztály létrehozása révén, valamint rendelkezik arról, hogy a fogyasztó számára megfelelő információt kell biztosítani a minőségi és súly szerinti osztályokat és az alkalmazott tenyésztési módszerek azonosítását illetően. Végezetül a rendelet olyan különös szabályokat határoz meg a harmadik országból behozott tojások tekintetében, amelyek értelmében egyes harmadik országokban hatályban lévő különös rendelkezések indokolhatják a forgalmi előírásoktól való eltérések engedélyezését, amennyiben a közösségi jogszabályokkal való egyenértékűségük biztosított.

(54)

A baromfihús tekintetében az 1906/90/EGK rendelet előírja, hogy a forgalmi előírások elvben vonatkoznak az emberi fogyasztásra alkalmas egyes baromfihús-féleségekre, a harmadik országokba kivitelre szánt baromfihúst pedig ki kell zárni a forgalmi előírások alkalmazási köréből. Az előbbi rendelet rendelkezik a baromfihús felépítés és küllem alapján történő két osztályba sorolásáról és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a hús értékesítésre kínálható.

(55)

Az előbbi rendeleteknek megfelelően a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy mentességet biztosítsanak ezen forgalmi előírások alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól a termelő és a végső fogyasztó közötti közvetlen, kis mennyiségeket érintő egyes értékesítési formák révén értékesített tojások, illetve baromfihús esetében.

(56)

A 2782/75/EGK rendelet különös szabályokat állapít meg a keltetőtojások és a naposcsibék forgalmazására és szállítására, valamint a keltetőtojások keltetésére vonatkozóan. Az előbbi rendelet meghatározza különösen a keltetőtojások csirketenyésztésnél használt egyedi megjelölését, a csomagolás módját és a szállításhoz használt csomagolóanyag típusát. A rendelet kizárja ugyanakkor a kis kapacitású tenyésztelepeket és egyéb szaporítótelepeket az a rendeletben meghatározott előírások kötelező alkalmazási köréből.

(57)

E rendelet céljaival összhangban az említett szabályokat lényegi változtatás nélkül fenn kell tartani. Az előbbi rendeletek technikai természetű rendelkezéseivel, ugyanakkor, a Bizottság által elfogadandó végrehajtási szabályoknak kell foglalkozniuk.

(58)

Ahogyan az a komlóra vonatkozó KPSZ-ben eddig is történt, a Közösség egész területén minőségpolitikát kell folytatni a tanúsítással kapcsolatos rendelkezések, valamint az olyan termékek értékesítésének tilalmára vonatkozó szabályok végrehajtásával, amelyek tekintetében nem bocsátottak ki tanúsítványt vagy – importált termékek esetében – amelyek nem rendelkeznek annak megfelelő minőségi jellemzőkkel.

(59)

Az olívaolaj leírásai és meghatározásai, valamint az elnevezések a piaci szerkezet meghatározó tényezőit jelentik a minőségi előírások, valamint a fogyasztóknak a termékkel kapcsolatos megfelelő információ biztosítása tekintetében, Ezért ezeket e rendeletben fenn kell tartani.

(60)

A fent említett támogatási rendszerek egyike, amely a tej és tejtermékek piacának kiegyensúlyozásához és az ágazat piaci árainak stabilizálásához járul hozzá, az 1255/1999/EK rendeletben foglalt, a sovány tej kazeiné és kazeinátokká való feldolgozására vonatkozó támogatási rendszer. A tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a sajtra vonatkozó kiegészítő általános szabályairól szóló, 1990. július 24-i 2204/90/EGK tanácsi rendelet (41) a kazein és a kazeinátok sajtgyártás során történő felhasználására vonatkozó szabályokat határozta meg az említett támogatási rendszerből esetlegesen származó káros hatások megakadályozása érdekében, figyelembe véve a sajt kazeinnel és kazeinátokkal való helyettesítési műveletekkel szembeni érzékenységét, a piac stabilizálásának szándékával. Ezeket a szabályokat be kell építeni ebbe a rendeletbe.

(61)

Az egyes mezőgazdasági nyersanyagok etil-alkohollá történő feldolgozása szorosan kapcsolódik az említett nyersanyagok gazdaságához. Nagymértékben hozzájárulhat e nyersanyagok értékének növekedéséhez, és a Közösség egyes régióinak gazdaságára nézve különös jelentőséggel bírhat, vagy számottevő jövedelemforrást képezhet az érintett nyersanyagok termelői számára. Lehetővé teszi továbbá a nem megfelelő minőségű termékek felhasználását vagy az egyes ágazatokban esetleg átmeneti nehézségekkel fenyegető rövid-távú túlkínálat felszámolását.

(62)

A komló-, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó-, a dohány- és a selyemhernyó-ágazatban a jogszabályok számos különböző típusú szervezetekre fókuszálnak az egyes szakpolitikai célkitázések megvalósítása érdekében, különös azzal a céllal, hogy együttes fellépéssel stabilizálják az érintett termékek piacát, valamint javítsák és garantálják azok minőségét. A szervezetek ezen rendszerét eddig szabályozó rendelkezések olyan szervezeteken alapulnak, amelyeket a tagállamok – vagy bizonyos feltételek mellett a Bizottság – a Bizottság által elfogadandó rendelkezésekkel összhangban elismernek. Ezt a rendszert fenn kell tartani és az eddig hatályban lévő rendelkezéseket össze kell hangolni.

(63)

Azon ágazatközi szervezetek egyes tevékenységeinek támogatása érdekében, amelyek a dohány piacának közös szervezésére vonatkozó jelenlegi szabályokra figyelemmel különös érdeklődésre tartanak számot, rendelkezni kell arról, hogy azokat a szabályokat, amelyeket valamely ágazatközi szervezet a tagjaira nézve elfogad, bizonyos feltételek mellett egy vagy több régióban kiterjesszék valamennyi nem tag termelőre és csoportra is. Ugyanezen elvet kellene alkalmazni az ágazatközi szervezetek egyéb tevékenységei tekintetében is, amelyek általános gazdasági vagy technikai jelentőséggel bírnak a dohányágazat számára, és ezért a szóban forgó ágazatban tevékeny valamennyi személy számára hasznosak. Szoros együttműködésre van szükség a tagállamok és a Bizottság között. A Bizottságnak állandó ellenőrzési jogosultsággal kell rendelkeznie, különösen az ilyen szervezetek által elfogadott megállapodások és összehangolt magatartása tekintetében.

(64)

Egyes ágazatokban – azokon kívül, amelyek esetében jelenleg szabályok határozzák meg a termelői vagy szakmaközi szervezetek elismerését – a tagállamok kérhetik az ilyen típusú szervezetek elismerését a nemzeti jog alapján, amennyiben az összhangban van a közösségi joggal. Ezt a lehetőséget ezért tisztázni kell. Ezentúl olyan szabályokat kell elfogadni, amelyek kimondják, hogy a termelői vagy szakmaközi szervezetek jelenlegi rendeletekkel összhangban való elismerése ezen rendelet elfogadását követően is érvényes marad.

(65)

Az egységes közösségi piac magában foglal egy, a Közösség külső határain alkalmazandó kereskedelmi rendszert. Ennek a kereskedelmi rendszernek behozatali vámokat és export-visszatérítéseket kell magában foglalnia, valamint – elvben – stabilizálnia kell a közösségi piacot. A kereskedelmi rendszernek a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója során vállalt kötelezettségeken kell alapulnia.

(66)

A gabonafélék, a rizs, a cukor, a vetőmagok, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó, a len és a kender, a marha- és borjúhús, a tej és tejtermékek, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás, a baromfihús, az élő növények és a mezőgazdasági eredetű etilalkohol ágazatában a közös piacszervezések keretében a mezőgazdasági termékek harmadik országokkal folytatott kereskedelme volumenének megfigyelése eddig behozatal és kivitel esetén is vagy kötelező engedélyezési rendszerek vagy olyan rendszerek hatálya alá tartozott, amelyekben a Bizottság engedélyezési követelmények előírására vonatkozó felhatalmazással rendelkezett.

(67)

A kereskedelmi forgalom megfigyelése elsősorban irányítás kérdése, melyet rugalmasan kell kezelni. Ennek alapján és azon KPSZ-ek tekintetében szerzett tapasztalatokra figyelemmel, amelyeknél már a Bizottságra ruházták az engedélyek kezelését, helyénvalónak tűnik e megközelítés kiterjesztése a behozatali és kiviteli engedélyt alkalmazó valamennyi ágazatra. Az engedélyezési követelmények bevezetésére vonatkozó döntést a Bizottság hozza meg, figyelembe véve a behozatali engedélyek szükségességét az érintett piacok irányításához, és különösen a kérdéses termékek behozatalának megfigyeléséhez.

(68)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött megállapodások értelmében a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok a legtöbb esetben a közös vámtarifában kerültek megállapításra. A gabona- és a rizságazat néhány terméke esetében azonban a kiegészítő mechanizmusok bevezetése szükségessé teszi az eltérések elfogadásának lehetőségéről történő rendelkezést.

(69)

A bizonyos mezőgazdasági termékek behozatala miatt esetleg a közösségi piacot sújtó káros hatások megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében az ilyen termékek behozatalát – amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek – kiegészítő vámtétel megfizetéséhez kell kötni.

(70)

A Bizottságot – bizonyos feltételek mellett – helyénvaló felhatalmazni a Szerződéssel összhangban megkötött nemzetközi megállapodásokból vagy a Tanács egyéb jogi aktusából eredő behozatali vámkontingensek megnyitásának és kezelésének jogával.

(71)

A gabonafélék, rizs és tört rizs keverékére vonatkozó importlefölözésekről szóló, 1975. október 29-i 2729/75/EGK tanácsi rendelet (42) célja a gabonafélék, a rizs és tört rizs keverékének importja esetében a vámrendszer megfelelő működésének a biztosítása. Ezeket a szabályokat e rendeletbe bele kell foglalni.

(72)

A Közösség számos kedvezményes piacra jutásról szóló megállapodást kötött harmadik országokkal, amelyek alapján az érintett országok kedvező feltételek mellett exportálhatnak nádcukrot a Közösségbe. A cukorra vonatkozó KPSZ rendelkezett a finomítók cukorigényének felméréséről, és a behozatali engedélyeknek – bizonyos feltételek mellett történő – azon, jelentős mennyiségű importált nádcukrot feldolgozó szakosodott felhasználók számára való fenntartásáról, amelyek kizárólag cukorfinomítással foglalkozó közösségi üzemeknek minősülnek. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(73)

Annak megakadályozására, hogy a tiltott termények megzavarják a rost előállítására szolgáló kender piacának közös szervezését, a vonatkozó rendelet rendelkezett a kender és a kendermag behozatalának ellenőrzéséről, biztosítandó, hogy ezek a termékek bizonyos garanciákat nyújtsanak a tetrahidro-kannabinol-tartalom tekintetében. Ezenkívül a nem vetés céljára szolgáló kendermag behozatalát egy ellenőrzési rendszer hatálya alá helyezték, amely rendelkezik az érintett importőrök tevékenységének engedélyezéséről. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(74)

A komlóágazat termékei tekintetében a minőségpolitikát a Közösség egész területére kiterjedően folytatják. Azon rendelkezéseket, amelyek a behozott termékek esetében biztosítják, hogy csak a megfelelő minimális minőségi jellemzőkkel rendelkező termékek behozatalára kerüljön sor, e rendeletbe bele kell foglalni.

(75)

A vámrendszer a Közösség külső határain lehetővé teszi minden egyéb védintézkedés mellőzését. A belső piaci és vámmechanizmus rendkívüli körülmények között elégtelennek bizonyulhat. Ilyen esetekben – annak érdekében, hogy a Közösség piaca ne maradjon védtelen az esetlegesen kialakuló zavarokkal szemben – a Közösségnek képesnek kell lennie valamennyi szükséges intézkedés haladéktalan megtételére. Az ilyen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Közösség nemzetközi kötelezettségeivel.

(76)

A KPSZ-ek megfelelő működésének biztosítása és különösen a piaci zavarok elkerülése érdekében a KPSZ-ek számos termék esetében hagyományosan rendelkeztek az aktív vagy passzív feldolgozási eljárás alkalmazásának megtiltásáról. Ezt a lehetőséget fenn kell tartani. Ezenfelül a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha ezen intézkedések alkalmazása zavarja vagy annak veszélyével fenyegeti a piacokat, úgy jelentősebb késedelem nélkül intézkedést kell hozni. Ezért a Bizottságot fel kell ruházni a megfelelő hatáskörökkel. Indokolt ezért biztosítani, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen ilyen helyzetekben az aktív és passzív feldolgozási eljárások alkalmazását felfüggeszteni.

(77)

A harmadik országokba irányuló kivitel után járó – a Közösségen belüli árak és a világpiaci árak közötti különbségen alapuló és a Közösségnek a WTO-ban tett kötelezettségvállalásai által meghatározott korlátokon belüli – visszatérítések odaítélésére vonatkozó rendelkezéseknek arra kell szolgálniuk, hogy biztosítsák a Közösség részvételét az e rendelet hatálya alá tartozó egyes termékek nemzetközi kereskedelmében. A támogatott kivitelnek értékbeli és mennyiségi korlátok között kell maradnia.

(78)

Az érték tekintetében megállapított határok betartását akkor kell biztosítani, amikor az export-visszatérítéseket meghatározzák, a kifizetéseknek az EMGA-ra vonatkozó szabályok szerinti ellenőrzése révén. Az ellenőrzés az export-visszatérítések kötelező előzetes rögzítése révén megkönnyíthető, miközben a differenciált visszatérítések esetében lehetőség van – azon földrajzi területen belül, amelyre egy egységes export-visszatérítési mérték vonatkozik – a meghatározott rendeltetési hely megváltoztatására. A rendeltetési hely megváltoztatása esetében a tényleges rendeltetési helyre alkalmazandó export-visszatérítést kell megfizetni, amelynek felső határa a rendeltetési helyre alkalmazandó, előzetesen rögzített összeg.

(79)

A mennyiségi korlátoknak való megfelelést egy megbízható és hatékony ellenőrző rendszernek kell biztosítania. E célból az export-visszatérítések odaítélését kiviteli engedélyhez kell kötni. Az export-visszatérítéseket a rendelkezésre álló felső korlát mértékéig, az érintett termék adott helyzetének függvényében kell odaítélni. E szabály alól kizárólag a Szerződés I. mellékletében nem szereplő olyan feldolgozott termékek esetében lehet kivételt tenni, amelyekre nem vonatkoznak volumenbeli korlátok. Rendelkezni kell az irányítási szabályok szigorú betartásától való eltérésről abban az esetben, ha az export-visszatérítésben részesülő kivitel várhatóan nem lépi túl a megállapított mennyiséget.

(80)

Élő szarvasmarhafélék kivitele esetében rendelkezni kell arról, hogy az export-visszatérítés odaítélésére és kifizetésére kizárólag abban az esetben kerül sor, ha az állatok jóléte, és különösen az állatok szállítás alatti védelme tekintetében a közösségi jogban előírt rendelkezéseket betartják.

(81)

A mezőgazdasági termékek, egyes esetekben, a harmadik országokban megkülönböztetett behozatali elbánásban részesülhetnek, ha megfelelnek bizonyos előírásoknak és/vagy árfeltételeknek. Az importáló harmadik ország hatóságai és a Közösség között igazgatási együttműködésre van szükség az adott rendszer megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében. E célból a termékekhez egy, a Közösség területén kibocsátott tanúsítványt kell mellékelni.

(82)

A virághagymák harmadik országokba történő kivitele számottevő gazdasági jelentőséggel bír a Közösség számára. A kivitelek folytatása és fejlesztése az áraknak az ágazaton belüli stabilizálásával biztosítható. Ezért rendelkezni kell a szóban forgó termékek export-minimáláráról.

(83)

A Szerződés 36. cikkével összhangban a Szerződés versenyszabályokra vonatkozó fejezetének rendelkezései kizárólag a Tanács által a Szerződés 37. cikk (2) és (3) bekezdésének keretében, és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározott mértékig alkalmazandók a mezőgazdasági termékek előállítására és kereskedelmére. A különféle KPSZ-ekben az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket nagyrészt alkalmazandónak minősítették. Az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló, 2006. július 24-i 1184/2006/EK tanácsi rendelet (43) tovább pontosította különösen a Szerződés vállalkozásokra vonatkozó szabályainak alkalmazását. Az egységes átfogó piacpolitikai szabályozás kialakításának céljával összhangban helyénvaló az érintett rendelkezések beépítése a rendeletbe.

(84)

A Szerződés 81. cikkében említett megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásra, valamint az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó versenyszabályokat alkalmazni kell a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme tekintetében is olyan mértékben, hogy azok alkalmazása ne akadályozza a nemzeti agrárpiaci rendtartás működését, és ne veszélyeztesse a KAP célkitűzéseinek elérését.

(85)

Különös figyelmet kell fordítani azon termelői szervezetekre, amelyek célja különösen mezőgazdasági termékek együttes előállítása vagy kereskedelme, vagy az együttes létesítmény-használat, amennyiben az ilyen együttes fellépés nem zárja ki a verseny lehetőségét vagy nem veszélyezteti a Szerződés 33. cikkében foglalt célkitűzések elérését.

(86)

A KAP fejlődésének veszélyeztetését elkerülendő, valamint a jogbiztonság és az érintett vállalkozások megkülönböztetésmentes kezelésének biztosítása érdekében a Bizottság – a Bíróság általi felülvizsgálatra is figyelemmel – kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a Szerződés 81. cikkében említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások összeegyeztethetők-e a KAP céljaival.

(87)

Nemzeti támogatások odaítélése veszélyeztetné a közös árakon alapuló egységes piac megfelelő működését. Az e rendelet hatálya alá tartozó termékekre ezért általában a Szerződésnek az állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Bizonyos esetekben kivételt lehet tenni. Ha ilyen kivételek alkalmazandók, a Bizottságnak képesnek kell lennie a meglévő, új vagy javasolt nemzeti támogatások jegyzékének összeállítására, hogy megfelelő észrevételeket tehessen a tagállamok felé és alkalmas intézkedéseket javasolhasson számukra.

(88)

Csatlakozásuk óta Finnország és Svédország a rénszarvas és a rénszarvasból készült termékek tenyésztésének, illetve előállításának és értékesítésének sajátos gazdasági helyzete miatt támogatást nyújthat e tekintetben. A Bizottság engedélye alapján Finnország ezenkívül támogatást nyújthat meghatározott mennyiségű vetőmagra, valamint meghatározott mennyiségű gabonavetőmagra, amelyet sajátos éghajlati viszonyaira tekintettel kizárólag ebben az országban termelnek. Ezeket a kivételeket szükséges fenntartani.

(89)

Azokban a tagállamokban, amelyekben jelentősen csökken a cukorkvóta, a cukorrépa-termelők különösen súlyos alkalmazkodási nehézségekkel fognak szembesülni. Ilyen esetekben a cukorrépa-termelőknek az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10f. fejezete szerint nyújtott átmeneti közösségi támogatás nem lesz elegendő a cukorrépa-termelők nehézségeinek teljes körű megoldásához. Ezért a kvótájukat a 2006. február 20-án, a 318/2006/EK rendelet III. mellékletében rögzített cukorkvótához képest több mint 50 %-kal csökkentő tagállamok számára engedélyezni kell, hogy az átmeneti közösségi támogatás alkalmazási időszakában állami támogatást nyújtsanak a cukorrépa-termelőknek. Annak biztosítására, hogy az állami támogatást nyújtó tagállamok nem nyújtanak a cukorrépa-termelők szükségleteit meghaladó mértékben támogatást, az érintett állami támogatás teljes összegét a Bizottságnak továbbra is jóvá kell hagynia, Olaszország kivételével, ahol a legtermelékenyebb cukorrépa-termelőknek a reform utáni piaci feltételekhez való alkalmazkodáshoz szükséges maximális igénye a megtermelt cukorrépa után tonnánként 11 euróra becsülhető. Ezen túlmenően az Olaszországban várhatóan felmerülő sajátos problémákra tekintettel azon rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a cukorrépa-termelők számára az odaítélt állami támogatás közvetlen vagy közvetett igénybevételét, fenn kell tartani.

(90)

Finnországban a cukorrépa-termesztés sajátos földrajzi és éghajlati körülmények között történik, ami a cukorreform általános hatásain túlmenően is hátrányosan befolyásolja a ágazatot. Ezért a cukorra vonatkozó KPSZ azon rendelkezését, amely az említett tagállam számára állandó jelleggel engedélyezi, hogy megfelelő összegű állami támogatást nyújtson a cukorrépa-termelők részére, fenn kell tartani.

(91)

Tekintettel a németországi sajátos helyzetre, ahol a német alkoholmonopólium külön feltételei alapján jelenleg nagyszámú, alkoholt előállító kistermelő részesül állami támogatásban, meghatározott időtartamig engedélyezni kell az ilyen támogatás további nyújtását. Ezenkívül rendelkezni kell az említett időtartam végén az ezen eltérés működéséről szóló bizottsági jelentés – megfelelő javaslatok kíséretében történő – benyújtásáról is.

(92)

Ha egy tagállam a területén támogatni kívánja a tej és a tejtermékek közösségi fogyasztásának előmozdítását célzó intézkedéseket, rendelkezni kell arról a lehetőségről, hogy az ilyen intézkedéseket a tejtermelőkre nemzeti szinten kivetett promóciós illetékből finanszírozzák.

(93)

A szárított-takarmány-előállítás lehetséges fejlődésének figyelembevétele érdekében a Bizottság – a szárított takarmány közös piacszervezésének értékelése alapján – 2008. szeptember 30. előtt jelentést nyújt be a Tanácshoz erről az ágazatról. A jelentéshez szükség esetén megfelelő javaslatokat kell csatolni. Ezenkívül a Bizottságnak rendszeres időközönként jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára a méhészeti ágazat tekintetében alkalmazott támogatási rendszerről.

(94)

Megfelelő információra van szükség a közösségi komlópiac helyzetéről és fejlődési tendenciáiról. Ezért rendelkezni kell a Közösség területén termelt komló szállítására vonatkozó valamennyi szerződés nyilvántartásba vételéről.

(95)

Bizonyos körülmények között és bizonyos termékek esetében helyénvaló rendelkezni az olyan esetekben meghozandó intézkedésekről, amikor a belső piaci árak vagy a világpiaci árfolyamok vagy árak jelentős változása miatt piaci zavarok következnek be vagy azok bekövetkezése valószínű.

(96)

Szükség van a mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó egyedi intézkedések kereteinek megállapítására abból a célból, hogy a piac figyelemmel kísérése érdekében lehetővé váljon a gazdasági adatok gyűjtése és a statisztikai adatok elemzése. A nem mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó információkat is hozzáférhetővé kell tenni oly mértékben, amennyire általánosságban a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol piaca kapcsolódik az etil-alkohol piacához.

(97)

Az e rendelet alkalmazásából eredő kötelezettségek következtében a tagállamok részéről felmerülő kiadásokat a Közösség az 1290/2005/EK rendelettel összhangban finanszírozza.

(98)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja a szükséges intézkedéseket a szükséghelyzetben felmerülő egyedi gyakorlati problémák megoldására.

(99)

Mivel a mezőgazdasági termékek közös piacai folyamatosan fejlődnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak folyamatosan tájékoztatniuk kell egymást a vonatkozó fejleményekről.

(100)

Az e rendeletben megállapított előnyökkel való visszaélés elkerülése érdekében az előnyök nem adhatók meg, vagy adott esetben azokat vissza kell vonni, ha bebizonyosodik, hogy valamely előny megszerzésének feltételeit – e rendelet céljaival ellentétesen – mesterségesen teremtették meg.

(101)

Az ebben a rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítésének garantálása érdekében ellenőrzésekre és a kötelezettségek nem teljesítése esetén igazgatási intézkedések és igazgatási szankciók alkalmazására van szükség. Ezért a Bizottságra kell ruházni a megfelelő szabályok – beleértve a jogosulatlan kifizetések visszatérítésére és a tagállamok e rendelet alkalmazásából eredő jelentéstételi kötelezettségére vonatkozó szabályok – meghatározásának hatáskörét.

(102)

Az ezen rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket általános szabályként a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (44) összhangban kell elfogadni. Egyes, e rendelet szerinti intézkedések tekintetében azonban, amelyek bizottsági hatáskörökhöz kapcsolódnak és gyors intézkedést tesznek szükségessé vagy tisztán adminisztratív jellegűek, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy maga járjon el.

(103)

A gyümölcs- és zöldségfélékre, a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékekre, valamint a borra vonatkozó KPSZ-ek egyes elemeinek e rendeletbe való beillesztése miatt e KPSZ-ek bizonyos módosítására van szükség.

(104)

Ez a rendelet rendelkezéseket tartalmaz a Szerződés szerinti versenyszabályok alkalmazhatóságára vonatkozóan. Az ilyen rendelkezésekkel eddig az 1184/2006/EK rendelet foglalkozott. Az említett rendeletet hatályát ezért módosítani kell, egyértelművé téve, hogy rendelkezései kizárólag a Szerződés I. mellékletében felsorolt azon termékekre alkalmazandók, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(105)

Ez a rendelet átveszi a (2) és (3) preambulumbekezdésben felsorolt alaprendeletekben foglalt rendelkezéseket, a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1493/1999/EK rendeletben foglaltak kivételével. Ezenkívül ez a rendelet magában foglalja a következő rendeletek rendelkezéseit:

A Tanács 1975. október 29-i 2729/75/EGK rendelete a gabonafélék, rizs és tört rizs keverékére vonatkozó importlefölözésekről,

A Tanács 1975. október 29-i 2763/75/EGK rendelete a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról (45),

A Tanács 1975. október 29-i 2782/75/EGK rendelete a keltetőtojások és a naposcsibék termeléséről és forgalmazásáról,

A Tanács 1976. március 25-i 707/76/EGK rendelete a selyemhernyó-tenyésztők termelői csoportjainak elismeréséről (46),

A Tanács 1977. május 17-i 1055/77/EGK rendelete az intervenciós hivatalok által felvásárolt termékek raktározásáról és szállításáról (47),

A Tanács 1979. december 20-i 2931/79/EGK rendelete a harmadik országokban megkülönböztetett behozatali elbánásban részesíthető mezőgazdasági termékek exportjának előmozdításáról (48),

A Tanács 1984. november 13-i 3220/84/EGK rendelete a hasított sertések közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról,

A Tanács 1987. július 2-i 1898/87/EGK rendelete a tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről,

A Tanács 1987. december 10-i 3730/87/EGK rendelete a kijelölt szervezeteknek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő szétosztás céljából való ellátására vonatkozó általános szabályok megállapításáról,

A Tanács 1990. február 12-i 386/90/EGK rendelete a visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésről (49),

A Tanács 1990. május 7-i 1186/90/EGK rendelete a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről,

A Tanács 1990. június 26-i 1906/90/EGK rendelete a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról,

A Tanács 1990. július 24-i 2204/90/EGK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a sajtra vonatkozó kiegészítő általános szabályairól,

A Tanács 1992. június 30-i 2077/92/EGK rendelete a dohányágazaton belüli ágazati szervezetekről és megállapodásokról (50),

A Tanács 1992. július 23-i 2137/92/EGK rendelete a hasított juhok közösségi osztályozási rendszeréről és a nyers vagy fagyasztott hasított juh közösségi szabványminőségének meghatározásáról,

A Tanács 1994. december 5-i 2991/94/EK rendelete a kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról,

A Tanács 1997. december 18-i 2597/97/EK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a fogyasztói tejre vonatkozó kiegészítő szabályairól,

A Tanács 1999. október 22-i 2250/1999/EK rendelete az Új-Zélandról származó vajra vonatkozó vámkontingensről (51),

A Tanács 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK rendelete a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról,

A Tanács 2006. június 19-i 1028/2006/EK rendelete a tojásra vonatkozó forgalmazási előírásokról,

A Tanács 2006. július 24-i 1183/2006/EK rendelete a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszeréről.

(106)

Ezek a rendeletek ezért hatályukat vesztik. A jogbiztonság érdekében, valamint az e rendelet által hatályon kívül helyezendő jogi aktusok nagy számát és ezen jogi aktusok értelmében vagy ezek által elfogadandó jogi aktusok nagy számát tekintve indokolt kiemelni, hogy ez a hatályon kívül helyezés nem érinti a hatályon kívül helyezett jogi aktus alapján elfogadott bármely egyéb jogi aktus vagy egyéb jogi aktusokon ezáltal végrehajtott bármilyen módosítás érvényességét.

(107)

Ez a rendelet általánosságban 2008. január 1-jétől alkalmazandó. Az e rendelet új rendelkezései által az akkor folyamatban lévő 2007/2008-as gazdasági évben okozott zavar elkerülése érdekében azon ágazatok vonatkozásában, amelyek tekintetében gazdasági év van meghatározva, későbbi alkalmazási időpontról kell rendelkezni. Az érintett ágazatok tekintetében ezért e rendelet csak a 2008/2009-es gazdasági évtől alkalmazandó. Ebből következően, az ezen ágazatokra vonatkozó rendeletek a megfelelő 2007–2008-as gazdasági év végéig hatályban maradnak.

(108)

Ezenfelül néhány olyan további ágazat tekintetében, amelyekre vonatkozóan nincs meghatározva gazdasági év, a jelenlegi KPSZ-ekről az erre a rendeltre való zökkenőmentes átállás szintén későbbi alkalmazási időpontot tesz szükségessé. Ebből következően, az ezen ágazatokra vonatkozó jelenlegi KPSZ-ekre irányadó rendeleteket a rendeletben meghatározott későbbi alkalmazási időpontig alkalmazni kell.

(109)

A 386/90/EGK rendelet tekintetében az ennek a hatálya alá tartozó kérdésekben az elfogadás hatáskörét ez a rendelet a Bizottságra ruházza át. Ezenfelül a 3220/84/EGK, az 1186/90/EGK, a 2137/92/EGK és az 1183/2006/EK rendeleteket ez a rendelet hatályon kívül helyezi, ugyanakkor az említett rendeleteknek csak bizonyos részei kerülnek át ebbe a rendeletbe. Ezért az egyéb, az előbbi rendeletekben található részletekkel a Bizottság által a későbbiekben elfogadandó végrehajtási szabályoknak kell foglalkozniuk. A Bizottság számára több időt kell biztosítani a vonatkozó szabályok megállapítására. Ezért az említett rendeletek 2008. december 31-ig hatályban maradnak.

(110)

A következő tanácsi jogi aktusok feleslegessé váltak és ezért hatályukat vesztik:

A Tanács 1968. március 12-i 315/68/EGK rendelete a virághagymák, sarjhagymák és gumók minőségi előírásainak rögzítéséről (52),

A Tanács 1968. március 12-i 316/68/EGK rendelete a friss vágott virágok és friss lombdíszek minőségi szabványainak rögzítéséről (53),

a Tanács 1969. december 9-i 2517/69/EGK rendelete a Közösség gyümölcstermelésének átszervezésére vonatkozó bizonyos intézkedések megállapításáról (54),

a Tanács 1975. október 29-i 2728/75/EGK rendelete a burgonyakeményítő gyártására és kereskedelmére, valamint a keményítő gyártására szolgáló burgonyára vonatkozó támogatásokról (55),

a Tanács 1980. június 5-i 1358/80/EGK rendelete az 1980/81-es gazdasági évre a kifejlett szarvasmarhák irányárának és intervenciós árának meghatározásáról, valamint a kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének bevezetéséről (56),

a Tanács 1987. december 21-i 4088/87/EGK rendelete a Ciprusról, Izraelből és Jordániából származó egyes virágok behozatalára vonatkozó kedvezményes vámok alkalmazására vonatkozó feltételek meghatározásáról (57),

a Tanács 1974. november 20-i 74/583/EGK határozata a cukor mozgásának figyelemmel kíséréséről (58).

(111)

Az e rendelet által felváltott rendelkezésekben és rendeletekben foglalt szabályozásról való átállás során felmerülhetnek olyan nehézségek, amelyekkel e rendelet nem foglalkozik. Az ilyen jellegű nehézségek kezelése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni átmeneti intézkedések elfogadását,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

TARTALOMJEGYZÉK

I. RÉSZ

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

II. RÉSZ

BELSŐ PIAC

I. CÍM

PIACI INTERVENCIÓ

I. FEJEZET

Állami intervenció és magántárolás

I. szakasz

Általános rendelkezések

II. szakasz

Állami intervenció

I. alszakasz

Általános rendelkezések

II. alszakasz

Felvásárlás megnyitása és felfüggesztése

III. alszakasz

Intervenciós ár

IV. alszakasz

Intervencióból történő értékesítés

III. szakasz

Magántárolás

I. alszakasz

Kötelező támogatás

II. alszakasz

Nem kötelező támogatás

IV. szakasz

Közös rendelkezések

II. FEJEZET

Különleges intervenciós intézkedések

I. szakasz

Rendkívüli piactámogatási intézkedések

II. szakasz

Intézkedések a gabona- és rizságazatban

III. szakasz

Intézkedések a cukorágazatban

IV. szakasz

A kínálat kiigazítása

III. FEJEZET

Termeléskorlátozási rendszerek

I. szakasz

Általános rendelkezések

II. szakasz

Cukor

I. alszakasz

A kvóták kiosztása és kezelése

II. alszakasz

A kvóták túllépése

III. szakasz

Tej

I. alszakasz

Általános rendelkezések

II. alszakasz

A kvóták kiosztása és kezelése

III. alszakasz

A kvóták túllépése

IV. szakasz

Eljárási rendelkezések

IV. FEJEZET

Támogatási rendszerek

I. szakasz

A feldolgozáshoz nyújtott támogatás

I. alszakasz

Szárított takarmány

II. alszakasz

Rostlen

II. szakasz

Termelési visszatérítés

III. szakasz

A tej- és tejtermékágazatban nyújtott támogatások

IV. szakasz

Az olívaolaj és étkezési olajbogyó ágazatában nyújtott támogatások

V. szakasz

Közösségi dohányalap

VI. szakasz

A méhészeti ágazatra vonatkozó különös rendelkezések

VII. szakasz

A selyemhernyó-ágazatban nyújtott támogatások

II. CÍM

A FORGALMAZÁSRA ÉS A TERMELÉSRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

I. FEJEZET

Forgalmazási előírások és a termelésre vonatkozó feltételek

I. szakasz

Forgalmazási előírások

II. szakasz

A termelésre vonatkozó feltételek

III. szakasz

Eljárási szabályok

II. FEJEZET

Termelői szervezetek, szakmaközi szervezetek, a piaci szereplők szervezetei

I. szakasz

Általános elvek

II. szakasz

A dohányágazatban működő szakmaközi szervezetekre vonatkozó szabályok

III. szakasz

Eljárási szabályok

III. RÉSZ

HARMADIK ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT KERESKEDELEM

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

II. FEJEZET

Behozatal

I. szakasz

Behozatali engedélyek

II. szakasz

Behozatali vámok és illetékek

III. szakasz

A behozatali kontingensek kezelése

IV. szakasz

Meghatározott termékekre vonatkozó különös rendelkezések

I. alszakasz

A gabonafélék és a rizs behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

II. alszakasz

A cukorra vonatkozó preferenciális behozatali rendelkezések

III. alszakasz

A kender behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

IV. alszakasz

A komló behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

V. szakasz

Védintézkedések és aktív feldolgozás

III. FEJEZET

Kivitel

I. szakasz

Kiviteli engedélyek

II. szakasz

Export-visszatérítések

III. szakasz

A kiviteli kontingensek kezelése a tej- és tejtermékágazatban

IV. szakasz

Harmadik országok által alkalmazott különleges behozatali elbánás

V. szakasz

Az élő növényekre vonatkozó különös rendelkezések

VI. szakasz

Passzív feldolgozás

IV. RÉSZ

VERSENYSZABÁLYOK

I. FEJEZET

A vállalkozásokra vonatkozó szabályok

II. FEJEZET

Az állami támogatásra vonatkozó szabályok

V. RÉSZ

EGYES ÁGAZATOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

VI. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

VII. RÉSZ

VÉGREHAJTÁSI, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Végrehajtási rendelkezések

II. FEJEZET

Átmeneti és záró rendelkezések

I. MELLÉKLET

AZ 1. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TERMÉKEK JEGYZÉKE

I. rész:

Gabonafélék

II. rész:

Rizs

III. rész:

Cukor

IV. rész:

Szárított takarmány

V. rész:

Vetőmagok

VI. rész:

Komló

VII. rész:

Olívaolaj és étkezési olajbogyó

VIII. rész:

Rostlen és rostkender

IX. rész:

Gyümölcs- és zöldségfélék

X. rész:

Feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek

XI. rész:

Banán

XII. rész:

Bor

XIII. rész:

Élő fák és egyéb növények, hagymák, gumók, gyökerek és hasonlók, vágott virágok és díszítőlombozat

XIV. rész:

Nyersdohány

XV. rész:

Marha- és borjúhús

XVI. rész:

Tej és tejtermékek

XVII. rész:

Sertéshús

XVIII. rész:

Birka- és kecskehús

XIX. rész:

Tojás

XX. rész:

Baromfihús

XXI. rész:

Egyéb termékek

II. MELLÉKLET

AZ 1. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TERMÉKEK JEGYZÉKE

I. rész:

Mezőgazdasági eredetű etil-alkohol

II. rész:

Méhészeti termékek

III. rész:

Selyemhernyó

III. MELLÉKLET

A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

I. rész:

A rizságazatra vonatkozó meghatározások

II. rész:

A cukorágazatra vonatkozó meghatározások

III. rész:

A komlóágazatra vonatkozó meghatározások

IV. rész:

A marha- és borjúhúságazatra vonatkozó meghatározások

V. rész:

A tej- és tejtermékágazatra vonatkozó meghatározások

VI. rész:

A tojáságazatra vonatkozó meghatározások

VII. rész:

A baromfihús-ágazatra vonatkozó meghatározások

VIII. rész:

A méhészeti ágazatra vonatkozó meghatározások

IV. MELLÉKLET

SZABVÁNYOS MINŐSÉGŰ RIZS ÉS CUKOR

A.

Szabványos minőségű hántolatlan rizs

B.

Szabványos minőségű cukor

V. MELLÉKLET

A 42. CIKKBEN EMLÍTETT, HASÍTOTT TESTEKRE VONATKOZÓ KÖZÖSSÉGI OSZTÁLYOZÁSI RENDSZEREK

A.

A hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere

B.

A hasított sertések közösségi osztályozási rendszere

C.

A hasított juh közösségi osztályozási rendszere

VI. MELLÉKLET

AZ 56. ÉS 59. CIKKBEN EMLÍTETT NEMZETI ÉS REGIONÁLIS KVÓTÁK

VII. MELLÉKLET

AZ 58. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KIEGÉSZÍTŐ IZOGLÜKÓZKVÓTÁK

VIII. MELLÉKLET

A CUKORKVÓTÁK VAGY IZOGLÜKÓZKVÓTÁK ÁTRUHÁZÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI A 60. CIKKNEK MEGFELELŐEN

IX. MELLÉKLET

A 66. CIKKBEN EMLÍTETT NEMZETI KVÓTÁK ÉS A SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI TARTALÉK MENNYISÉGEI

X. MELLÉKLET

A 70. CIKKBEN EMLÍTETT REFERENCIA-ZSÍRTARTALOM

XI. MELLÉKLET

 

A.

A 94. cikk (1) bekezdésében említett maximális garantált mennyiség felosztása a tagállamok között

B.

A 89. cikkben említett maximális garantált mennyiség felosztása a tagállamok között

XII. MELLÉKLET

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS MEGNEVEZÉSEK A 114. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TEJ- ÉS TEJTERMÉKEK TEKINTETÉBEN

XIII. MELLÉKLET

A 114. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT TEJ FORGALMAZÁSA

XIV. MELLÉKLET

A 116. CIKKBEN EMLÍTETT TOJÁS- ÉS A BAROMFIHÚS-ÁGAZAT TERMÉKEIRE VONATKOZÓ FORGALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

A.

A Gallus gallus fajhoz tartozó tyúktól származó tojásokra vonatkozó forgalmazási előírások

B.

A baromfihúsra vonatkozó forgalmazási előírások

C.

A keltetőtojások és naposcsibék termelésére és forgalmazására vonatkozó forgalmazási előírások

XV. MELLÉKLET

A 115. CIKKBEN EMLÍTETT KENHETŐ ZSÍROKRA VONATKOZÓ FORGALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

A XV. melléklet függeléke

 

XVI. MELLÉKLET

A 118. CIKKBEN EMLÍTETT OLÍVAOLAJOK ÉS OLÍVAPOGÁCSA-OLAJOK LEÍRÁSA ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSA

XVII. MELLÉKLET

A 137. ÉS A 139. CIKKBEN EMLÍTETT RIZSRE VONATKOZÓ BEHOZATALI VÁMOK

XVIII. MELLÉKLET

A 138. CIKKBEN EMLÍTETT BASMATI RIZS FAJTÁI

XIX. MELLÉKLET

A 153. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN, A 154. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK b) PONTJÁBAN ÉS A III. MELLÉKLET II. RÉSZÉNEK 12. PONTJÁBAN EMLÍTETT ÁLLAMOK

XX. MELLÉKLET

A GABONA-, RIZS-, CUKOR-, TEJ- ÉS TOJÁSÁGAZATBA TARTOZÓ ÁRUK JEGYZÉKE A 26. CIKK a) PONTJA ii. ALPONTJÁNAK ALKALMAZÁSA, VALAMINT A III. RÉSZ III. FEJEZETÉNEK II. SZAKASZÁBAN EMLÍTETT EXPORT-VISSZATÉRÍTÉS ALKALMAZÁSA CÉLJÁBÓL

I. rész:

Gabonafélék

II. rész:

Rizs

III. rész:

Cukor

IV. rész:

Tej

V. rész:

Tojás

XXI. MELLÉKLET

BIZONYOS, CUKROT TARTALMAZÓ ÁRUK JEGYZÉKE A III. RÉSZ III. FEJEZETÉNEK II. SZAKASZÁBAN EMLÍTETT EXPORT-VISSZATÉRÍTÉS ALKALMAZÁSA CÉLJÁBÓL

XXII. MELLÉKLET

A 202. CIKKBEN EMLÍTETT MEGFELELÉSI TÁBLÁZATOK

I. RÉSZ

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet létrehozza az I. mellékletben részletezett alábbi ágazatok termékei piacának közös szervezését:

a)

gabonafélék, az I. melléklet I. része;

b)

rizs, az I. melléklet II. része;

c)

cukor, az I. melléklet III. része;

d)

szárított takarmány, az I. melléklet IV. része;

e)

vetőmagok, az I. melléklet V. része;

f)

komló, az I. melléklet VI. része;

g)

olívaolaj és étkezési olajbogyó, az I. melléklet VII. része;

h)

len és kender, az I. melléklet VIII. része;

i)

gyümölcs- és zöldségfélék, az I. melléklet IX. része;

j)

feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék, az I. melléklet X. része;

k)

banán, az I. melléklet XI. része;

l)

bor, az I. melléklet XII. része;

m)

élő növények és virágkertészeti termékek, az I. melléklet XIII. része (a továbbiakban: élőnövény-ágazat);

n)

nyersdohány, az I. melléklet XIV. része;

o)

marha- és borjúhús, az I. melléklet XV. része;

p)

tej és tejtermékek, az I. melléklet XVI. része;

q)

sertéshús, az I. melléklet XVII. része;

r)

juh- és kecskehús, az I. melléklet XVIII. része;

s)

tojás, az I. melléklet XIX. része;

t)

baromfihús, az I. melléklet XX. része;

u)

egyéb termékek, az I. melléklet XXI. része.

(2)   A gyümölcs- és zöldségfélék, a feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék és a bor ágazata tekintetében e rendeletnek kizárólag a 195. cikke alkalmazandó.

(3)   Ez a rendelet egyedi intézkedéseket határoz meg az alábbiakban felsorolt és – adott esetben – a II. mellékletben tovább részletezett ágazatok vonatkozásában:

a)

mezőgazdasági eredetű etil-alkohol, a II. melléklet I. része (a továbbiakban: a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol ágazata);

b)

méhészeti termékek, a II. melléklet II. része (a továbbiakban: a méhészeti termékek ágazata);

c)

selyemhernyók, a II. melléklet III. része.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában a III. mellékletben meghatározott, bizonyos ágazatokra vonatkozó fogalommeghatározások alkalmazandók.

(2)   E rendelet alkalmazásában:

a)

„mezőgazdasági termelő”: az 1782/2003/EK irányelvben meghatározott mezőgazdasági termelő;

b)

„kifizető ügynökség”: az 1290/2005/EK rendelettel összhangban a tagállamok által kijelölt szerv vagy szervek.

c)

„intervenciós ár”: az az ár, amelyen a termékek állami intervenció keretében felvásárlásra kerülnek.

3. cikk

Gazdasági évek

A gazdasági évek a következők:

a)

egy adott év január 1-jétől december 31-ig a banánágazat esetében;

b)

április 1-jétől a következő év március 31-ig az alábbi ágazatok esetében:

i.

szárított takarmány-ágazat,

ii.

selyemhernyó-ágazat;

c)

július 1-jétől a következő év június 30-ig az alábbi ágazatok esetében:

i.

gabonaágazat,

ii.

vetőmag-ágazat,

iii.

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazata,

iv.

len- és kenderágazat,

v.

tej- és tejtermékágazat;

d)

szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-ig a rizságazat esetében;

e)

október 1-jétől a következő év szeptember 30-ig a cukorágazat esetében.

4. cikk

Bizottsági hatáskörök

Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a Bizottság hatáskörrel történő felruházása esetén az a 195. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jár el.

5. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadhatja a 2. cikk alkalmazásának részletes szabályait.

A Bizottság módosíthatja a III. melléklet I. részében a rizsre vonatkozóan megállapított fogalommeghatározásokat, és az „AKCS/indiai cukor” fogalommeghatározását, mely az említett melléklet II. részének 12. pontjában szerepel.

A Bizottság rögzítheti továbbá a rizs átváltási arányait a feldolgozás különböző szakaszaira, valamint a feldolgozási költségeket és a melléktermékek értékét.

II. RÉSZ

BELSŐ PIAC

I. CÍM

PIACI INTERVENCIÓ

I. FEJEZET

Állami intervenció és magántárolás

I. szakasz

Általános rendelkezések

6. cikk

Hatály

(1)   Ez a fejezet megállapítja az adott esetben az állami intervenció keretében történő felvásárlás szabályait és rendelkezik magántárolási támogatás nyújtásáról a következő ágazatok tekintetében:

a)

gabona;

b)

rizs;

c)

cukor;

d)

olívaolaj és étkezési olajbogyó;

e)

marha- és borjúhús;

f)

tej és tejtermékek;

g)

sertéshús;

h)

juh- és kecskehús.

(2)   E fejezet alkalmazásában:

a)

„gabonafélék”: a Közösségben betakarított gabonafélék,

b)

„tej”: a Közösségben termelt tehéntej,

c)

„fölözött tej”: a közvetlenül és kizárólag a Közösségben termelt tehéntejből nyert fölözött tej,

d)

„tejszín”: a közvetlenül és kizárólag tejből nyert tejszín.

7. cikk

Közösségi eredet

Az 6. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül kizárólag a közösségi eredetű termékek jogosultak az állami intervenció keretében történő felvásárlásra vagy a magántárolásukhoz nyújtott támogatásra.

8. cikk

Referenciaárak

(1)   Az 6. cikk (1) bekezdésében említett intervenciós intézkedések tárgyát képező termékek referenciaárai a következők:

a)

a gabonaágazat tekintetében:

101,31 EUR/tonna, havonta növelve az alábbiak szerint:

november: 0,46 EUR/tonnával,

december: 0,92 EUR/tonnával,

január: 1,38 EUR/tonnával,

február: 1,84 EUR/tonnával,

március: 2,30 EUR/tonnával,

április: 2,76 EUR/tonnával,

május: 3,22 EUR/tonnával,

június: 3,22 EUR/tonnával.

A kukorica és a cirokmag tekintetében a júniusban érvényes referenciaár marad érvényben ugyanazon év júliusában, augusztusában és szeptemberében is;

b)

a hántolatlan rizs tekintetében 150 EUR/tonna a IV. melléklet A. pontjában meghatározott szabványos minőségért;

c)

a cukor tekintetében:

i.

fehér cukor:

541,5 EUR/tonna a 2008–2009-es gazdasági évre,

404,4 EUR/tonna a 2009–2010-es gazdasági évtől;

ii.

nyerscukor:

448,8 EUR/tonna a 2008–2009-es gazdasági évre,

335,2 EUR/tonna a 2009–2010-es gazdasági évtől.

Az i. és ii. pontban meghatározott referenciaárakat kell alkalmazni a IV. melléklet B. pontja szerinti szabványos minőségű, csomagolatlan, gyártelepi árú cukorra;

d)

a marha- és borjúhúságazat tekintetében 2 224 EUR/tonna a hímivarú szarvasmarhaféléknek a hasított kifejlett marhákra vonatkozó, a 42. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett közösségi osztályozási rendszer szerinti R3-osztályozású hasított testére;

e)

a tej- és tejtermékágazat tekintetében:

i.

246,39 EUR/100 kg a vaj esetében;

ii.

174,69 EUR/100 kg a sovány tejpor esetében;

f)

a sertéshúságazat tekintetében 1 509,39 EUR/tonna a súly és a színhústartalom alapján meghatározott szabványos minőségű hasított sertésre, a 42. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a hasított sertésre vonatkozó közösségi osztályozási rendszerrel összhangban, az alábbiak szerint:

i.

60–120 kg súlyú hasított testek: az V. melléklet B. II. pontjában megállapított E-osztály;

ii.

120–180 kg súlyú hasított testek: az V. melléklet B. II. pontjában megállapított R-osztály.

(2)   A gabona és a rizs tekintetében az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott referenciaárak a raktárba szállított áruk nagykereskedelmi, kirakodás előtti állapotára vonatkoznak. A referenciaárak a 41. cikkel összhangban kijelölt valamennyi közösségi intervenciós központra érvényesek.

(3)   A Tanács – a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban – a termelés és a piacok alakulására figyelemmel megváltoztathatja az e cikk (1) bekezdésében rögzített referenciaárakat.

9. cikk

Árak bejelentése a cukorpiacon

A Bizottság létrehoz egy, a cukorpiaci árakra vonatkozó információs rendszert, beleértve a cukorpiaci árszintek közzétételére szolgáló rendszert is.

A rendszer alapját a fehércukrot gyártó vállalkozások vagy a cukorkereskedelemben érdekelt egyéb gazdasági szereplők által szolgáltatott információk képezik. Ezen információkat bizalmasan kell kezelni.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a közzétett információk ne tegyék lehetővé az egyes vállalkozások vagy gazdasági szereplők árainak azonosítását.

II. szakasz

Állami intervenció

I. alszakasz

Általános rendelkezések

10. cikk

Az állami intervencióra jogosult termékek

(1)   Az állami intervenció a következő termékek tekintetében az ebben szakaszban meghatározott feltételekre, valamint a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározott további követelményekre és feltételekre figyelemmel alkalmazandó:

a)

közönséges búza, durumbúza, árpa, kukorica és cirok;

b)

hántolatlan rizs;

c)

fehér- vagy nyerscukor, feltéve, hogy az érintett cukrot a kvótán belül termelték, a Közösségben betakarított cukorrépából vagy cukornádból;

d)

vagy a 0201 10 00 és a 0201 20 20 – 0201 20 50 KN-kódok alá tartozó, a marha- és borjúhúságazatba tartozó friss vagy hűtött hús;

e)

jóváhagyott közösségi vállalkozás által közvetlenül és kizárólag pasztőrözött tejszínből vagy tejből előállított vaj, amelynek minimális vajzsírtartalma 82 tömegszázalék és maximális víztartalma 16 tömegszázalék;

f)

jóváhagyott közösségi vállalkozás által közvetlenül és kizárólag fölözött tejből porlasztásos eljárással előállított kiváló minőségű sovány tejpor, amelynek minimális fehérjetartalma a zsírmentes szárazanyag 35,6 tömegszázaléka.

(2)   A sertéshúságazatban az ebben a szakaszban megállapított feltételekre, valamint a Bizottság által a 43. cikkben megállapított további követelményekre és feltételekre tekintettel állami intervenció alkalmazható a 0203 11 10 KN-kód alá tartozó, friss vagy hűtött hasított testekre vagy féltestekre, az ex 0203 19 15 KN-kód alá tartozó, friss vagy hűtött oldalasra és dagadóra, és az ex 0209 00 11 KN-kód alá tartozó, friss vagy hűtött kiolvasztatlan sertészsiradékra.

II. alszakasz

Felvásárlás megnyitása és felfüggesztése

11. cikk

Gabonafélék

(1)   A gabonafélék esetében az állami intervenciót az alábbi időszakokra nyitják meg:

a)

Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália esetében augusztus 1-jétől április 30-ig;

b)

Svédország esetében december 1-jétől június 30-ig;

c)

a többi tagállam esetében november 1-jétől május 31-ig.

A kukorica tekintetében azonban az állami intervenció keretében a felvásárlás csak az alábbi mennyiségi határokon belül történhet:

a)

a 2008/2009-es gazdasági évben 700 000 tonna;

b)

a 2009/2010-es gazdasági évtől kezdődően 0 tonna.

(2)   Abban az esetben, ha a svédországi intervenciós időszak eredményeként az ilyen gabonaféléket más tagországokból eltérítik Svédországban történő intervenció céljára, a Bizottság intézkedéseket fogad el a helyzet rendezésére.

12. cikk

Rizs

A hántolatlan rizs esetében az állami intervenció az április 1-jétől július 31-ig tartó időszakban áll nyitva. Állami intervenció keretében azonban felvásárlás csak az időszakonkénti 75 000 tonnás kereten belül történhet.

13. cikk

Cukor

(1)   A cukor esetében az állami intervenció a 2008–2009-es és a 2009–2010-es gazdasági évek egészében nyitva áll. Állami intervenciót azonban gazdasági évenként csak a 600 000 tonnás, fehér cukorban kifejezett kereten belül lehet végrehajtani.

(2)   Az adott gazdasági év során az (1) bekezdéssel összhangban tárolt cukorra nem vonatkozhat semmilyen egyéb, a 32., a 52. vagy a 63. cikk szerinti tárolási intézkedés.

14. cikk

Marha- és borjúhús

(1)   A Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – marha- és borjúhúsra vonatkozó állami intervenciót nyit meg, ha két egymást követő hét során valamely tagállamban vagy valamely tagállam egy régiójában a 42. cikk (1) bekezdése szerinti, a hasított testekre vonatkozó közösségi osztályozási rendszer alapján regisztrált piaci átlagár nem éri el tonnánként az 1 560 eurót.

(2)   A Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – lezárja az állami intervenciót, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltétel legalább egy héten keresztül már nem teljesül.

15. cikk

Vaj

(1)   Ha egy reprezentatív időtartam során a vaj piaci ára egy vagy több tagállamban a referenciaár 92 %-ánál alacsonyabb, a Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – a vajra vonatkozóan állami intervenciót nyit meg az érintett tagállamban vagy tagállamokban a március 31-től augusztus 31-ig terjedő időszakban.

(2)   Ha a vaj piaci ára az érintett tagállamban vagy tagállamokban egy reprezentatív időtartam során a referenciaár 92 %-a vagy annál több, a Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – felfüggeszti az állami intervenció keretében történő felvásárlást.

Továbbá ha az intervencióra felkínált mennyiségek az (1) bekezdésben meghatározott időszak során meghaladják a 30 000 tonnát, a Bizottság felfüggesztheti az állami intervenció keretében történő felvásárlást. Ebben az esetben a felvásárlást a Bizottság által meghatározandó előírásoknak megfelelő pályázati eljárás alapján kell végrehajtani.

(3)   A Bizottság meghatározza a vaj piaci árának megállapítására vonatkozó részletes szabályokat.

16. cikk

Sovány tejpor

A sovány tejpor esetében az állami intervenció a március 1-jétől augusztus 31-ig tartó időszakban áll nyitva.

A Bizottság azonban felfüggesztheti az állami intervenciót, amint ebben az időszakban az intervencióra felkínált mennyiségek meghaladják a 109 000 tonnát. Ebben az esetben a felvásárlást a Bizottság által meghatározandó előírásoknak megfelelő pályázati eljárás alapján kell végrehajtani.

17. cikk

Sertéshús

A Bizottság az állami intervenció megnyitásáról határozhat a sertéshúságazatban, amennyiben a hasított sertések közösségi – a Közösség reprezentatív piacain az egyes tagállamokban regisztrált és az egyes tagállamok sertésállományának relatív nagyságát tükröző együtthatóval súlyozott árak alapján megállapított – piaci átlagára alacsonyabb, mint a referenciaár 103 %-a, és várhatóan alacsonyabb is marad.

III. alszakasz

Intervenciós ár

18. cikk

Gabonafélék

A minőségi okokhoz kapcsolódó áremelkedés vagy árcsökkenés sérelme nélkül, a gabonafélék intervenciós ára egyenlő a referenciaárral.

19. cikk

Rizs

A rizs intervenciós ára egyenlő a referenciaárral.

Ha azonban a kifizető ügynökségnek felkínált termékek minősége eltér a IV. melléklet A. pontjában meghatározott szabványos minőségtől, az intervenciós árat annak megfelelően növelni vagy csökkenteni kell.

A Bizottság ezenfelül emelheti vagy csökkentheti az intervenciós árat annak biztosítása érdekében, hogy a termelés bizonyos fajták felé tolódjon el.

20. cikk

Cukor

A cukor intervenciós ára az ajánlattétel gazdasági évét követő gazdasági évre megállapított referenciaár 80 %-a.

Ha azonban a kifizető ügynökségnek felkínált cukor minősége eltér a IV. melléklet B. pontjában említett szabványos minőségtől, amelyre a referenciaárat rögzítették, az intervenciós árat ennek megfelelően növelni vagy csökkenteni kell.

21. cikk

Marha- és borjúhús

(1)   A marha- és borjúhús intervenciós árát és az intervencióra elfogadott mennyiségeket a Bizottság pályázati eljárásokkal határozza meg. Különleges körülmények esetén ezeket tagállamonként vagy egy tagállamon belül régiónként a regisztrált piaci átlagár alapján lehet megállapítani.

(2)   Csak olyan ajánlat fogadható el, amely megegyezik a valamely tagállamban vagy valamely tagállam egy régiójában regisztrált piaci átlagárral vagy annál alacsonyabb, és amelyet objektív kritériumok alapján a Bizottság által meghatározandó összeggel növeltek meg.

22. cikk

Vaj

A 15. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett esetben pályázati eljárás útján történő intervenciósár-meghatározás sérelme nélkül, a vaj intervenciós ára a referenciaár 90 %-a.

23. cikk

Sovány tejpor

A 16. cikk második bekezdésében említett esetben pályázati eljárás útján történő intervenciósár-meghatározás sérelme nélkül, a sovány tejpor intervenciós ára egyenlő a referenciaárral.

Ha azonban a tényleges fehérjetartalom kevesebb a 10. cikk f) pontjában meghatározott 35,6 %-os minimális fehérjetartalomnál, de nem kevesebb a zsírmentes szárazanyag 31,4 % tömegszázalékánál, az intervenciós ár egyenlő a 35,6 tömegszázalékos fehérjetartalomtól való eltérés százalékpontjaiként 1,75 %-kal csökkentett referenciaárral.

24. cikk

Sertéshús

(1)   A sertéshúságazatban az intervenciós árakat a Bizottság rögzíti a szabványos minőségű hasított sertésekre. Az intervenciós ár nem lehet a referenciaár 92 %-ánál magasabb, vagy 78 %-ánál alacsonyabb.

(2)   A hasított sertéstől eltérő, szabványos minőségű egyéb termékekre vonatkozó intervenciós árat a hasított sertésre vonatkozó intervenciós ár alapján kell megállapítani az ezen termékek kereskedelmi ára és a hasított sertés kereskedelmi ára között fennálló arányok alapján.

(3)   A szabványos minőségű termékektől eltérő termékekre vonatkozó intervenciós árakat a megfelelő szabványos minőségű termékek vonatkozásában hatályban lévő intervenciós árak alapján, a szabványos minőséghez képest fennálló minőségbeli különbségek arányában kell meghatározni. Ezt az árat meghatározott minőségekre kell alkalmazni.

IV. alszakasz

Intervencióból történő értékesítés

25. cikk

Általános elvek

Az állami intervenció keretében felvásárolt termékek értékesítésének a piac bármiféle zavarának elkerülésével, a vásárlók részére az árukhoz való egyenlő hozzáférés és az azonos bánásmód biztosításával, valamint a Szerződés 300. cikke értelmében kötött megállapodásokból eredő kötelezettségekkel összhangban kell történnie.

26. cikk

Cukorértékesítés

Az állami intervenció keretében felvásárolt cukor tekintetében a kifizető ügynökségek azt kizárólag az azon gazdasági évre megállapított referenciaárnál magasabb áron értékesíthetik, amelyben az értékesítésre sor kerül.

A Bizottság azonban határozhat úgy, hogy a kifizető ügynökségek:

a)

a cukrot az első bekezdésben említett referenciaárral egyenlő vagy annál alacsonyabb áron is értékesíthetik, amennyiben a cukrot:

i.

állati takarmányként való felhasználásra; vagy

ii.

exportra szánják, akár további feldolgozás nélkül, akár a Szerződés I. mellékletében felsorolt termékekké vagy az e rendelet XX. mellékletében felsorolt árukká való feldolgozást követően.

b)

a birtokukban lévő, a Közösség belső piacán található, emberi fogyasztásra alkalmas feldolgozatlan cukrot bocsássák az érintett tagállam vagy – amennyiben valamely tagállam egyetlen ilyen szervezetet sem ismert el – a Bizottság által elismert jótékonysági szervezetek rendelkezésére az érvényes referenciaárnál alacsonyabb áron vagy költségmentesen az egyedi sürgősségi segítségnyújtási műveletek keretében való szétosztás céljából.

27. cikk

A Közösség leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás

(1)   Az intervenciós készletekből származó termékeket az egyes kijelölt szervezetek rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy lehetővé váljék a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő, éves terv szerinti élelmiszerosztás.

Az élelmiszerosztás

a)

ingyenes; vagy

b)

olyan áron történik, amely semmi esetben sem haladja meg az intézkedést végrehajtó kijelölt szervezetnél felmerülő költségek által indokolt szintet.

(2)   Valamely termék akkor mobilizálható a közösségi piacon, ha

a)

az (1) bekezdésben említett éves terv végrehajtása során egy vagy több tagállamban ideiglenesen nem áll rendelkezésre a közösségi intervenciós készletekben a terv végrehajtásához szükséges mértékben, és amennyiben a költségek a közösségi költségvetésben erre a célra meghatározott határokon belül maradnak, vagy

b)

a terv végrehajtása a terméket igénylő tagállamtól eltérő tagállamban intervencióban levő termékek kisebb mennyiségének a tagállamok közötti átadásával járna.

(3)   Az érintett tagállamok kijelölik az (1) bekezdésben említett szervezeteket, és minden évben kellő időben értesítik a Bizottságot, ha ezt a rendszert alkalmazni kívánják.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben említett termékeket ingyenesen kell a kijelölt szervezetek rendelkezésére bocsátani. Az ilyen áruk elszámolási értéke az intervenciós ár, amelyet – a minőségi különbségek figyelembevétele érdekében szükség esetén – együtthatókkal igazítanak ki.

(5)   A 190. cikk sérelme nélkül, az e cikk (1) és (2) bekezdés alapján biztosított árukat az Európai Közösségek költségvetésén belül az EMGA vonatkozó költségvetési megnevezésének előirányzataiból finanszírozzák. Rendelkezni lehet arról is, hogy ez a finanszírozás kiterjedjen az intervenciós központokból történő áruszállítás költségeihez, valamint az ebben a cikkben meghatározott rendszer végrehajtása révén előidézett, a kijelölt szervezeteknél felmerülő igazgatási költségekhez való hozzájárulásra, minden olyan költség kivételével, amelyet az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának keretein belül a kedvezményezettek viselhetnek.

III. szakasz

Magántárolás

I. alszakasz

Kötelező támogatás

28. cikk

Támogatásra jogosult termékek

Magántárolási támogatás – az ebben szakaszban meghatározott feltételekre és a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározandó további követelményekre és feltételekre figyelemmel – a következő termékekre nyújtható:

a)

a következők tekintetében:

i.

tejszín;

ii.

sózatlan vaj, amely jóváhagyott közösségi vállalkozásban tejszínből vagy tejből készült, és amelynek minimális vajzsírtartalma 82 tömegszázalék, maximális víztartalma pedig 16 tömegszázalék;

iii.

sózott vaj, amely jóváhagyott közösségi vállalkozásban tejszínből vagy tejből készült, és amelynek minimális vajzsírtartalma 80 tömegszázalék, maximális víztartalma 16 tömegszázalék, maximális sótartalma pedig 2 tömegszázalék;

b)

a sajt tekintetében:

i.

a legalább kilenc hónapos korú Grana Padano sajt;

ii.

a legalább 15 hónapos korú Parmigiano Reggiano sajt;

iii.

a legalább három hónapos korú Provolone sajt.

29. cikk

A tejszínre és a vajra vonatkozó feltételek és támogatási szint

A Bizottság meghatározza, hogy a vaj esetében mely nemzeti minőségi besorolás alapján adható támogatás. A vajat ennek megfelelően kell jelölni.

A tejszín és a vaj esetében nyújtott támogatás összegét a Bizottság a tárolási költségekre, valamint a friss vaj és a készletezett vaj árának valószínű változására figyelemmel határozza meg.

A támogatást növelni lehet, amennyiben a kitárolás idején a betároláskor előre nem látható kedvezőtlen változás következett be a piacon.

30. cikk

A sajtra vonatkozó feltételek és támogatási szint

A sajtra fizetendő támogatás feltételeit és összegét a Bizottság állapítja meg. A támogatás összegét a tárolási költségek és a piaci ár valószínű változásának figyelembevételével kell rögzíteni.

Az (1) bekezdés alapján a Bizottság által elfogadott intézkedéseket az azon tagállam által kijelölt kifizető ügynökség hajtja végre, amely tagállamban az érintett sajtokat előállították és amelyben azon sajtok jogosultak az eredet-megjelölésre.

II. alszakasz

Nem kötelező támogatás

31. cikk

Támogatásra jogosult termékek

(1)   Magántárolási támogatás – az ebben szakaszban meghatározott feltételekre, valamint a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározandó további követelményekre és feltételekre figyelemmel – a következő termékek tekintetében nyújtható:

a)

fehércukor;

b)

olívaolaj;

c)

kifejlett szarvasmarhafélék friss vagy hűtött húsa, hasított test, hasított féltest, kompenzált testnegyed, elülső vagy hátulsó negyed formájában, a 42. cikk (1) bekezdése szerinti, a hasított kifejlett marhákra vonatkozó közösségi osztályozási rendszerrel összhangban osztályozva;

d)

jóváhagyott közösségi vállalkozásban közvetlenül és kizárólag fölözött tejből előállított, kiváló minőségű sovány tejpor;

e)

tartós sajtok, valamint juh- és/vagy kecsketejből készült és legalább hat hónapos érlelést igénylő sajtok;

f)

sertéshús;

g)

juh- és kecskehús.

A Bizottság módosíthatja az első albekezdés c) pontjában meghatározott termékek jegyzékét, ha a piaci helyzet azt szükségessé teszi.

(2)   A Bizottság előre vagy pályázati eljárások útján határozza meg az (1) bekezdésben meghatározott magántárolási támogatást.

Az (1) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott termékek esetében a támogatás meghatározása során figyelembe veszik a tárolási költségeket és az alábbi szempontokat is:

i.

a sovány tejpor árának várható alakulása;

ii.

a támogatásban részesülő és a piacon forgalmazott egyéb sajtok közötti egyensúly fenntartásának szükségessége.

32. cikk

A támogatás feltételei a fehér cukor esetében

(1)   Ha a fehér cukor regisztrált közösségi átlagára egy reprezentatív időtartam alatt nem éri el a referenciaárat és – a piaci helyzetet figyelembe véve – várható, hogy ezen a szinten marad, a Bizottság dönthet úgy, hogy a fehércukor magántárolására támogatást ad azoknak a vállalkozásoknak, amelyek részére cukorkvótát osztottak ki.

(2)   Az adott gazdasági év során az (1) bekezdéssel összhangban tárolt cukorra nem vonatkozhat semmilyen egyéb, a 13., a 52. vagy a 63. cikkben meghatározott tárolási intézkedés.

33. cikk

A támogatás feltételei az olívaolaj esetében

A Bizottság dönthet úgy, hogy engedélyezi az elegendő garanciát kínáló és a tagállamok által jóváhagyott szervek számára, hogy szerződést kössenek az általuk forgalmazott olívaolaj tárolására a piacnak a Közösség bizonyos régióiban fellépő súlyos zavarai esetén, többek között, ha a piacon regisztrált átlagár egy reprezentatív időtartam alatt kevesebb, mint:

a)

1 779 EUR/tonna extraszűz olívaolaj esetében; vagy

b)

1 710 EUR/tonna szűz olívaolaj esetében; vagy

c)

1 524 EUR/tonna a 2 fok szabadsavtartalmú, lampant olívaolaj esetében, amely összeg a szabadsav-tartalom növekedésével fokonként 36,70 EUR/tonna értékkel csökken.

34. cikk

A támogatás feltételei a marha- és borjúhúságazat esetében

Ha a 42. cikk (1) bekezdése szerinti, a hasított kifejlett marhákra vonatkozó közösségi osztályozási rendszer alapján regisztrált közösségi piaci átlagár a referenciaár 103 %-ánál alacsonyabb, és valószínűleg alacsonyabb is marad, a Bizottság magántárolási támogatás nyújtása mellett dönthet.

35. cikk

A támogatás feltételei a sovány tejpor esetében

A Bizottság határozhat sovány tejpor magántárolásának támogatásáról, különösen, ha a piacon az árak és a termékek készleteinek változása a piac egyensúlyának súlyos zavarára utalnak, amely szezonális tárolással elkerülhető vagy csökkenthető lenne.

36. cikk

A támogatás feltételei a sajtok esetében

(1)   A Bizottság határozhat magántárolási támogatás nyújtásáról, ha a 31. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett sajttermékek esetében az árak alakulása és a készletek helyzete a piac egyensúlyának súlyos zavarára utalnak, amely szezonális tárolással felszámolható vagy csökkenthető.

(2)   Ha a tárolási szerződés megszűnésekor a raktáron levő sajtok piaci árszintje magasabb, mint amely a szerződés aláírásakor jellemző volt, a Bizottság határozhat a támogatás összegének megfelelő kiigazításáról.

37. cikk

A támogatás feltételei sertéshús esetében

Ha a hasított sertések közösségi – a Közösség reprezentatív piacain az egyes tagállamokban regisztrált és az egyes tagállamok sertésállományának relatív nagyságát tükröző együtthatóval súlyozott árak alapján megállapított – piaci átlagára alacsonyabb, mint a referenciaár 103 %-a, és várhatóan alacsonyabb is marad, a Bizottság határozhat magántárolási támogatás nyújtásáról.

38. cikk

A támogatás feltételei birkahús és kecskehús esetében

A Bizottság határozhat magántárolási támogatás nyújtásáról, ha a következők közül egy vagy több árjegyzési területen a birkahús és a kecskehús esetében különösen súlyos piaci helyzet áll elő:

a)

Nagy-Britannia;

b)

Észak-Írország;

c)

bármely tagállam külön-külön, az Egyesült Királyság kivételével.

IV. szakasz

Közös rendelkezések

39. cikk

A tárolásra vonatkozó szabályok

(1)   A kifizető ügynökségek kizárólag a Bizottság előzetes engedélyével tárolhatnak felvásárolt termékeket azon tagállam területén kívül, amelynek joghatósága alá tartoznak.

Belgium és Luxemburg területét e cikk alkalmazásában egyetlen tagállamnak kell tekinteni.

(2)   Ha a raktározás feltétlenül szükséges, akkor az engedélyt meg kell adni, a következő tényezők figyelembevételével:

a)

a raktározási lehetőségek és a raktározási követelmények abban a tagállamban, amelynek a fennhatósága alá a kifizető ügynökség tartozik, valamint más tagállamokban;

b)

bármely járulékos költség, amely az abban a tagállamban történő raktározásból származik, amelynek joghatósága alá a kifizető ügynökség tartozik, valamint a szállításból származó bármely járulékos költség.

(3)   Harmadik országban való raktározásra szóló engedély kizárólag akkor adható, ha – a (2) bekezdésben felsorolt feltételek alapján – egy másik tagállamban történő raktározás jelentős nehézségeket okozna.

(4)   A (2) bekezdés a) pontjában említett információkat a tagállamok mindegyikével folytatott konzultációt követően kell összeállítani.

(5)   Vámok és más, a közös agrárpolitika keretében juttatandó vagy kivetendő összegek nem alkalmazhatók olyan termékekre, amelyeket

a)

az (1), (2) és (3) bekezdés értelmében adott engedélyt követően szállítanak, vagy

b)

egyik kifizető ügynökségtől a másikhoz szállítanak át.

(6)   Az (1), (2) és (3) bekezdés értelmében eljáró kifizető ügynökségek felelősek maradnak az azon tagállam területén kívül tárolt termékekért, amelynek a joghatósága alá tartoznak.

(7)   Ha a termékeket, amelyeket a kifizető ügynökség annak a tagállamnak a területén kívül birtokol, amelynek joghatósága alá tartozik, nem viszik vissza az adott tagállamba, akkor azokat a raktározás helyére vonatkozóan megállapított vagy megállapítandó áron és feltételek szerint kell értékesíteni.

40. cikk

A pályázati eljárásokra vonatkozó szabályok

A pályázati eljárásoknak valamennyi érintett személy részére egyenlő esélyt kell biztosítaniuk.

Az ajánlatok kiválasztásánál azok részesülnek előnyben, amelyek a Közösség számára a legelőnyösebbek. Szerződés odaítélésére mindenesetre nem feltétlenül kerül sor.

41. cikk

Intervenciós központok

(1)   A Bizottság kijelöli a gabona- és a rizságazat intervenciós központjait, és meghatározza az azokra vonatkozó feltételeket.

A gabonaágazat termékei tekintetében a Bizottság minden egyes gabonaféléhez intervenciós központot jelölhet ki.

(2)   Az intervenciós központok jegyzékének összeállításakor a Bizottság figyelembe veszi különösen a következő tényezőket:

a)

a központok elhelyezkedése az érintett termékek túltermelő területein;

b)

elegendő ingatlan és műszaki felszerelés rendelkezésre állása;

c)

szállítási eszközök tekintetében kedvező helyzet.

42. cikk

Hasított testek osztályozása

(1)   A hasított testekre vonatkozó közösségi osztályozási rendszereket – az V. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően – a következő ágazatokban kell alkalmazni:

a)

marha- és borjúhús a hasított kifejlett marhák vonatkozásában;

b)

sertéshús a nem tenyészállatként tartott sertés hasított teste vonatkozásában.

A juh- és kecskehús-ágazatban a tagállamok a hasított juh vonatkozásában az V. melléklet C. pontjában meghatározott szabályoknak megfelelően alkalmazhatnak a hasított testek osztályozására vonatkozó közösségi osztályozási rendszert.

(2)   A hasított kifejlett marha és juh vonatkozásában a Közösség nevében a Bizottság és a tagállamok szakértőiből álló közösségi ellenőrző bizottság helyszíni ellenőrzéseket végez. Ez a bizottság jelentésben számol be a Bizottságnak és a tagállamoknak az elvégzett ellenőrzésekről.

Az elvégzett ellenőrzések költségét a Közösség fedezi.

43. cikk

Végrehajtási szabályok

Az e fejezet rendelkezéseiben a Bizottságra ruházott különleges hatáskörök sérelme nélkül, a Bizottság elfogadja e fejezet részletes végrehajtási szabályait, melyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a)

a 10. cikkben említett, állami intervenció keretében felvásárlandó, vagy a 28. és 31. cikkben említett, magántárolási támogatásra jogosult termékek, és a sertéshús esetében továbbá ezen termékek jegyzéke által teljesítendő követelmények és feltételek, különös tekintettel a minőségre, a minőségi csoportokra, a minőségi osztályokra, a kategóriákra, a mennyiségekre, a csomagolásra a címkézéssel együtt, a felső korhatárokra, a tartósításra, a termékek állapotára, amelyre az intervenciós ár vonatkozik, a magántárolás időtartamára;

b)

a IV. melléklet B. részében végrehajtott módosítások;

c)

adott esetben az alkalmazandó áremelések és árcsökkentések mértéke;

d)

a kifizető ügynökségek általi állami intervencióba való átvételre vonatkozó eljárások és feltételek, valamint magántárolási támogatás nyújtása, különös tekintettel az alábbiakra:

i.

a szerződések megkötése és tartalma;

ii.

a magántárolás időtartama és a szerződésben meghatározott időtartamok lerövidítésének vagy meghosszabbításának feltételei;

iii.

azon feltételek, amelyek értelmében a magántárolási szerződés hatálya alá tartozó termékek újraértékesítéséről vagy értékesítéséről határozni lehet;

iv.

arra a tagállamra, amelyben magántárolási kérelmet be lehet nyújtani;

e)

a 17. cikkben és a 37. cikkben említett reprezentatív piacok jegyzékének elfogadása;

f)

az állami intervenció keretében felvásárolt termékek értékesítési feltételeire vonatkozó szabályok, különös tekintettel az értékesítési árakra, a tárolásból való kibocsátás feltételeire, adott esetben az így kibocsátott termékek felhasználására vagy rendeltetésére, az elvégzendő ellenőrzésekre és megfelelő esetben az alkalmazandó biztosítéki rendszerre;

g)

a 27. cikk (1) bekezdésében említett éves terv kidolgozása;

h)

a 27. cikk (2) bekezdésében említett, a közösségi piacon való mobilizáció feltétele;

i)

a 39. cikkben említett engedélyekre vonatkozó szabályok, beleértve – amennyiben feltétlenül szükséges – a kereskedelmi szabályoktól való eltéréseket;

j)

a pályázati eljárások alkalmazása esetében követendő eljárásokra vonatkozó szabályok;

k)

a 41. cikkben említett intervenciós központok kijelölésére vonatkozó szabályok;

l)

azon raktárak által teljesítendő feltételek, amelyekben termékeket lehet tárolni;

m)

a 42. cikk (1) bekezdése szerinti, a hasított testekre vonatkozó közösségi osztályozási rendszer, különösen az alábbiak tekintetében:

i.

fogalommeghatározások;

ii.

hasított test kiszerelés a hasított kifejlett marha osztályozásának tekintetében történő árbejelentés céljából;

iii.

a vágóhidak által az V. melléklet A. pontja értelmében meghozandó intézkedések tekintetében:

a 88/409/EGK rendelet 5. cikkében említett eltérések olyan vágóhidak esetében, melyek termelésüket a helyi piacra kívánják korlátozni,

a kérelmező tagállamok számára biztosítható eltérések olyan vágóhidakra, amelyeken csak kevés szarvasmarhát vágnak;

iv.

a tagállamok számára a hasított sertésre vonatkozó osztályozási rendszer alkalmazásától való eltekintés, valamint a súlyon és a becsült színhústartalmon kívül egyéb értékelési kritériumok alkalmazásának az engedélyezése;

v.

az egyes termékek árának a tagállamok által történő bejelentésére vonatkozó szabályok.

II. FEJEZET

Különleges intervenciós intézkedések

I. szakasz

Rendkívüli piactámogatási intézkedések

44. cikk

Állatbetegségek

(1)   A Bizottság kivételes támogató intézkedéseket hozhat az érintett piac esetében a Közösségen belüli és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem azon korlátozásainak figyelembevétele érdekében, amelyek az állatbetegségek terjedésének megakadályozását célzó intézkedések alkalmazásából erednek.

Az első albekezdésben meghatározott intézkedések a következő ágazatokra alkalmazandók:

a)

marha- és borjúhús;

b)

tej és tejtermékek;

c)

sertéshús;

d)

juh- és kecskehús;

e)

tojás;

f)

baromfihús.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére kell meghozni.

Az intézkedéseket csak akkor lehet meghozni, ha az érintett tagállam vagy tagállamok megtették a betegség gyors felszámolásához szükséges egészségvédelmi és állat-egészségügyi intézkedéseket, továbbá csak abban a mértékben és arra az időtartamra, amely az érintett piac támogatásához feltétlenül szükséges.

45. cikk

Fogyasztói bizalomvesztés

A baromfihús- és a tojáságazat tekintetében a Bizottság rendkívüli piactámogatási intézkedéseket hozhat a közvetlenül a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatokból eredő fogyasztói bizalomvesztéshez kapcsolódó súlyos piaci zavarok figyelembevétele érdekében.

Ezeket az intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére kell meghozni.

46. cikk

Finanszírozás

(1)   A 44. és 45. cikkben említett rendkívüli intézkedésekhez a Közösség a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

A marha- és borjúhúságazat, a tej és a tejtermékágazat, a sertéshúságazat, valamint a juh- és kecskehúságazat tekintetében azonban a Közösség a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem esetében a kiadások 60 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a termelők hozzájárulnak a tagállamok által viselt kiadásokhoz, az nem vezet a különböző tagállamok termelői közti verseny torzulásához.

(3)   A Szerződés 87., 88. és 89. cikke nem vonatkozik a tagállamoknak a 44. és 45. cikkben említett rendkívüli intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulására.

II. szakasz

Intézkedések a gabona- és rizságazatban

47. cikk

Különleges piaci intézkedések a gabonaágazatban

(1)   Ha a piaci helyzet úgy kívánja, a Bizottság különleges intervenciós intézkedéseket hozhat a gabonaágazat tekintetében. Ilyen intervenciós intézkedések hozhatók különösen, ha a Közösség egy vagy több régiójában a piaci árak az intervenciós árhoz képest csökkennek, vagy fennáll a veszélye az ilyen csökkenésnek.

(2)   A különleges intervenciós intézkedések jellegét és alkalmazását, továbbá az ilyen intézkedések tárgyát képező termékek értékesítésének vagy bármilyen más módon történő elhelyezésének feltételeit és eljárásait a Bizottság fogadja el.

48. cikk

Különleges piaci intézkedések a rizságazatban

(1)   A Bizottság különleges intézkedéseket hozhat az alábbiak érdekében:

a)

az ezen rész I. fejezetének II. szakasza szerinti állami intervenció nagyarányú rizságazatbeli alkalmazásának megakadályozása a Közösség egyes régióiban;

b)

a hántolatlan rizs természeti katasztrófák következtében fellépő hiányának pótlása.

(2)   A Bizottság elfogadja e cikk végrehajtásának részletes szabályait.

III. szakasz

Intézkedések a cukorágazatban

49. cikk

A cukorrépa minimálára

(1)   A kvóta-cukorrépa minimálára a következő:

a)

a 2008–2009-es gazdasági évre tonnánként 27,83 EUR;

b)

a 2009–2010-es gazdasági évtől tonnánként 26,29 EUR.

(2)   Az (1) bekezdésben említett minimálárat a IV. melléklet B. részében meghatározott szabványos minőségű cukorrépára kell alkalmazni.

(3)   A cukorrá történő feldolgozásra alkalmas és kvótacukorrá történő feldolgozásra szánt kvóta-cukorrépát vásárló cukorgyártó vállalkozások kötelesek legalább a – szabványos minőségtől való eltérés függvényében áremeléssel vagy árcsökkentéssel kiigazított – minimálárat megfizetni.

Az első albekezdésben említett áremeléseket és árcsökkentéseket a Bizottság által meghatározandó végrehajtási szabályokkal összhangban kell alkalmazni.

(4)   A 64. cikkben meghatározott többletilletékkel terhelt ipari cukor vagy többletcukor mennyiségeknek megfelelő cukorrépa-mennyiségek tekintetében az érintett cukorgyártó vállalkozás úgy igazítja ki a beszerzési árat, hogy az legalább a kvóta-cukorrépa minimálárával egyenlő legyen.

50. cikk

Szakmaközi megállapodások

(1)   A szakmán belüli megállapodásoknak és a szállítási szerződéseknek meg kell felelniük a (3) bekezdésnek, valamint a Bizottság által meghatározandó vásárlási feltételeknek, különösen a cukorrépa vásárlását, szállítását, átvételét és árának kifizetését szabályozó feltételek tekintetében.

(2)   A cukorrépa és a cukornád vásárlásának feltételeit az e nyersanyagok közösségi termelői és a közösségi cukorgyártó vállalkozások közötti, szakmán belüli megállapodások szabályozzák.

(3)   A szállítási szerződésekben különbséget kell tenni aszerint, hogy a cukorrépából előállítandó cukormennyiségek:

a)

kvótacukornak;

b)

kvótán kívüli cukornak minősülnek-e.

(4)   Minden cukorgyártó vállalkozás ellátja azt a tagállamot, amelyben cukrot állít elő, a következő információkkal:

a)

a (3) bekezdés a) pontjában említett azon cukorrépa-mennyiségek, amelyekre vonatkozóan vetés előtti szállítási szerződéseket kötöttek, valamint az a cukortartalom, amelyen az említett szerződések alapulnak;

b)

az ennek megfelelő becsült hozam.

A tagállamok további információkat kérhetnek.

(5)   Azok a cukorgyártó vállalkozások, amelyek nem kötöttek vetés előtti szállítási szerződéseket a kvóta-cukorrépa minimálárán a kvótacukorral egyenlő cukorrépa-mennyiségre vonatkozóan, az általuk cukorrá feldolgozott cukorrépa teljes mennyiségéért legalább a kvóta-cukorrépa minimálárát kötelesek fizetni.

(6)   A szakmán belüli megállapodások – az érintett tagállam általi jóváhagyásra figyelemmel – eltérhetnek a (3) és a (4) bekezdéstől.

(7)   Ha nem született szakmán belüli megállapodás, az érintett tagállam az érintett felek érdekeinek védelme érdekében megteszi az e rendelettel összeegyeztethető, szükséges lépéseket.

51. cikk

Termelési díj

(1)   A cukrot, izoglükózt, illetve inulinszirupot gyártó vállalkozások birtokában lévő – az 56. cikk (2) bekezdésében említett – cukorkvótára, izoglükózkvótára, illetve inulinszirupkvótára termelési díjat kell kivetni.

(2)   A termelési díj mértéke a kvótacukor és a kvóta-inulinszirup tekintetében 12,00 EUR tonnánként. Az izoglükóz esetében a termelési díj mértéke a cukorra alkalmazandó díj 50 %-a.

(3)   A (1) bekezdésnek megfelelően fizetett teljes termelési díjat a tagállam a területén található vállalkozásokra az adott gazdasági év folyamán rendelkezésükre álló kvóta szerint rója ki.

A díj megfizetését a vállalkozások legkésőbb az adott gazdasági év februárjának végéig teljesítik.

(4)   A közösségi cukor- és inulinszirup-gyártó vállalkozások megkövetelhetik, hogy a cukorrépa-, a cukornád- vagy a cikóriatermelők az adott termelési díj 50 %-át viseljék.

52. cikk

A cukor kivonása

(1)   A piac szerkezeti egyensúlyának a referenciaárhoz közeli árszinten történő megőrzése érdekében, figyelembe véve a Közösségnek a Szerződés 300. cikkével összhangban kötött megállapodásokból eredő kötelezettségeit, a kvótacukor, kvóta-izoglükóz, valamint kvóta-inulinszirup egy bizonyos – valamennyi tagállamban megegyező – százalékát a következő gazdasági év kezdetéig ki lehet vonni a piacról.

Ebben az esetben az e rendelet 153. cikkében meghatározott, a behozott nyerscukor finomítására vonatkozó szokásos ellátási szükségletet az érintett gazdasági év tekintetében azonos százalékkal kell csökkenteni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kivont százalékot az adott gazdasági év folyamán várható piaci trendek alapján legkésőbb ugyanazon gazdasági év október 31-ig kell meghatározni.

(3)   Minden egyes, kvótával rendelkező vállalkozás, a kivonás időtartama alatt a saját költségén tárolja azt a cukormennyiséget, amely megfelel az (1) bekezdésben említett százaléknak a vállalkozás által a szóban forgó gazdasági évre vonatkozó kvóta alapján termelt mennyiségre történő alkalmazásának.

A valamely gazdasági év folyamán kivont cukormennyiségeket a következő gazdasági évre vonatkozó kvóta alapján elsőként termelt mennyiségeknek kell tekinteni. A várható cukorpiaci tendenciákat figyelembe véve azonban a Bizottság határozhat úgy, hogy a folyó és/vagy a következő gazdasági évre vonatkozóan a kivont cukor, izoglükóz vagy inulinszirup teljes egésze vagy egy része

a)

olyan többlet cukornak, többlet izoglükóznak vagy többlet inulinszirupnak tekintendő, amely ipari cukorrá, ipari izoglükózzá vagy ipari inulinsziruppá történő alakításra rendelkezésre áll; vagy

b)

ideiglenes kvótába tartozó termelésnek tekintendő, amelynek egy részét fenn lehet tartani exportra, tiszteletben tartva a Közösségnek a Szerződés 300. cikkével összhangban megkötött megállapodásokból származó kötelezettségvállalásait.

(4)   Ha a Közösségben a cukorellátás nem megfelelő, a Bizottság határozhat úgy, hogy a kivont cukor, izoglükóz és inulinszirup bizonyos mennyiségét a közösségi piacon a kivonás időtartamának vége előtt értékesíteni lehet.

(5)   Az egy adott gazdasági év során az e cikkel összhangban tárolt cukor nem képezheti semmilyen egyéb, a 13., 32. vagy 63. cikkben meghatározott tárolási intézkedések tárgyát.

53. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadhatja e szakasz végrehajtásának részletes szabályait, különösen az alábbiakat:

a)

az 50. cikk (4) bekezdésében említett, vetés előtti szállítási szerződések tárgyát képező répamennyiségeknek a répaértékesítők közötti elosztása során a cukorgyártó vállalkozások által alkalmazandó kritériumok;

b)

az 52. cikk (1) bekezdésében említett kivont kvótacukor százalékaránya;

c)

a minimálár megfizetésének feltételei, amennyiben az 52. cikk (4) bekezdése alapján a kivont cukrot a közösségi piacon értékesítik.

IV. szakasz

A kínálat kiigazítása

54. cikk

A kínálat piaci követelményekhez történő igazítását elősegítő intézkedések

A kereskedelmi szervezetek és a közös kereskedelmi szervezetek azon tevékenységének ösztönzése érdekében, amely – a piacról való kivonással kapcsolatos tevékenységek kivételével – elősegíti a kínálatnak a piaci követelményekhez való igazítását, a Bizottság a következő intézkedéseket hozhatja az élő növények, a marha- és borjúhús, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás és a baromfihús ágazata tekintetében:

a)

a minőség javítására irányuló intézkedések;

b)

a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás jobb szervezésének elősegítésére irányuló intézkedések;

c)

a piaci ártendenciák regisztrálásának megkönnyítésére irányuló intézkedések;

d)

az alkalmazott termelőeszközök alapján készített rövid és hosszú távú előrejelzések készítését lehetővé tévő intézkedések.

III. FEJEZET

Termeléskorlátozási rendszerek

I. szakasz

Általános rendelkezések

55. cikk

Kvótarendszerek

(1)   Kvótarendszer vonatkozik a következő termékekre:

a)

tej és egyéb tejtermékek a 65. cikk a) és b) pontjában meghatározottak szerint;

b)

cukor, izoglükóz és inulinszirup.

(2)   Ha egy termelő túllépi a vonatkozó kvótát, és a cukor tekintetében a 61. cikkben meghatározott többletmennyiségeket nem használja fel, az ilyen mennyiségekre – a II. és III. szakaszban meghatározott feltételekre is figyelemmel – többletilletéket kell fizetni.

(3)   Ezt a rendeletet a burgonyakeményítő-gyártási kvótarendszer létrehozásáról szóló 1868/94/EK tanácsi rendelet (59) sérelme nélkül kell alkalmazni.

II. szakasz

Cukor

I. alszakasz

A kvóták kiosztása és kezelése

56. cikk

Kvótakiosztás

(1)   A cukor, az izoglükóz és az inulinszirup termelésének nemzeti vagy regionális szintű kvótáit a VI. melléklet határozza meg.

(2)   A tagállamok kvótát osztanak ki a területükön letelepedett és az 57. cikkel összhangban jóváhagyott minden egyes cukor-, izoglükóz- vagy inulinszirup-gyártó vállalkozásnak.

A kiosztott kvóta minden egyes vállalkozás esetében egyenlő a 318/2006/EK rendelet szerinti azon kvótával, amelyet a 2007–2008-as gazdasági évre osztottak ki a vállalkozás részére.

(3)   Kvótának egynél több termelési egységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozás részére történő kiosztása esetén a tagállamok elfogadják az általuk szükségesnek tartott intézkedéseket a cukorrépa- és cukornád-termelők érdekeinek kellő figyelembevétele érdekében.

57. cikk

Jóváhagyott vállalkozások

(1)   A tagállamok kérelemre jóváhagyják a cukor-, izoglükóz- vagy inulinszirup-gyártó vállalkozást, vagy azt a vállalkozást, amely ezeket a termékeket a 62. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben szereplő termékké dolgozza fel, amennyiben a vállalkozás

a)

igazolja professzionális termelési kapacitását;

b)

hozzájárul ahhoz, hogy az e rendelethez kapcsolódó bármely tájékoztatást megadjon, és az e rendelethez kapcsolódó ellenőrzéseknek alávesse magát;

c)

elismerését nem függesztették fel vagy nem vonták vissza.

(2)   A jóváhagyott vállalkozás azt a tagállamot, amelynek a területén a répa vagy a nád betakarítására, vagy a finomításra sor kerül, tájékoztatja a következőkről:

a)

azon répa- vagy nádmennyiségek, amelyekre vonatkozóan szállítási szerződést kötöttek, valamint a répa vagy nád és a cukor hektáronkénti becsült hozama;

b)

a tervezett és a tényleges cukorrépa-, cukornád- és nyerscukor-szállításokra vonatkozó adatok, a cukorgyártásra vonatkozó adatok, valamint a cukorkészlet-nyilatkozatok;

c)

az értékesített fehércukor-mennyiségek, és az azokra vonatkozó árak és feltételek.

58. cikk

Kiegészítő és pótlólagos izoglükózkvóta

(1)   A 2008–2009-es gazdasági évben 100 000 tonna kiegészítő izoglükózkvótával kell megnövelni az előző gazdasági év kvótáját. Ez a növelés Bulgáriát és Romániát nem érinti.

A 2008–2009-es gazdasági évben Bulgária tekintetében 11 045 tonna, Románia tekintetében pedig 1966 tonna kiegészítő izoglükózkvótával kell megnövelni az előző gazdasági év kvótáját.

A tagállamok a kiegészítő kvótát a vállalkozások részére az 56. cikk (2) bekezdésével összhangban kiosztott izoglükózkvóták arányában osztják ki.

(2)   Olaszország, Litvánia és Svédország a 2008–2009-es és a 2009–2010-es gazdasági évre kérelemre a területén letelepedett bármely vállalkozás részére kioszthat pótlólagos izoglükózkvótát. A tagállamonként meghatározott maximális kiegészítő kvótákat a VII. melléklet tartalmazza.

(3)   A vállalkozások részére a (2) bekezdéssel összhangban kiosztott kvóták után egyszeri 730 EUR összeget kell kivetni. Ezen összeg beszedése a kiosztott kiegészítő kvóta tonnája alapján történik.

59. cikk

Kvótakezelés

(1)   A Bizottság a VI. mellékletben meghatározott kvótákat a 2008–2009-es, a 2009–2010-es és a 2010–2011-es gazdasági évre vonatkozóan legkésőbb az előző év februárjának végéig kiigazítja. A kiigazításokra e rendelet e cikkének (2) bekezdése és 58. cikke, valamint a 320/2006/EK rendelet 3. cikke alapján kerül sor.

(2)   A Bizottság – figyelembe véve a 320/2006/EK tanácsi rendeletben meghatározott szerkezetátalakítási rendszer eredményeit – legkésőbb 2010. február 28-ig meghatározza, hogy milyen közös százalékérték szükséges a tagállamonként vagy régiónként meglévő cukor-, izoglükóz- és inulinszirup-kvóták csökkentéséhez annak érdekében, hogy a 2010–2011-es gazdasági évtől kezdődően a piaci egyensúlyhiányt el lehessen kerülni.

(3)   A tagállamok az egyes vállalkozások kvótáját ennek megfelelően kiigazítják.

60. cikk

Nemzeti kvóta újrakiosztása

(1)   A tagállamok minden egyes gazdasági évre vonatkozóan legfeljebb 10 %-kal csökkenthetik a területükön letelepedett vállalkozások részére kiosztott cukor- vagy izoglükózkvótát.

(2)   A tagállamok a vállalkozások között a VIII. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően és minden érintett fél – különösen a cukorrépa- és cukornád-termelők – érdekeit figyelembe véve kvótákat csoportosíthatnak át.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés szerint csökkentett mennyiségeket az érintett tagállam a területén lévő egy vagy több vállalkozásnak osztja ki, függetlenül attól, hogy az rendelkezik-e kvótával vagy sem.

II. alszakasz

A kvóták túllépése

61. cikk

Hatály

Azt a cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot, amelyet valamely gazdasági év folyamán az 56. cikkben említett kvótán felül állítottak elő,

a)

fel lehet használni egyes, a 62. cikkben említett termékek feldolgozásához;

b)

a 63. cikkel összhangban a következő gazdasági év kvótatermelésébe át lehet vinni;

c)

a 247/2006/EK tanácsi rendelet (60) II. címével összhangban fel lehet használni a legkülső régiók különleges ellátási rendszerében; vagy

d)

a Bizottság által meghatározott mennyiségi korlátozásokon belül, a Szerződés 300. cikke értelmében megkötött megállapodásokból származó kötelezettségvállalások tiszteletben tartásával exportálni lehet.

Az ettől eltérő mennyiségek a 64. cikkben említett többletilleték hatálya alá tartoznak.

62. cikk

Ipari cukor

(1)   Az ipari cukrot, ipari izoglükózt vagy ipari inulinszirupot a (2) bekezdésben említett termékek valamelyikének előállítására kell fenntartani, ha:

a)

az a gazdasági év vége előtt az 57. cikkel összhangban elismert gyártó és az ugyancsak az 57. cikkel összhangban elismert felhasználó között létrejött szállítási szerződés tárgyát képezi; valamint

b)

azt a felhasználó részére legkésőbb a következő gazdasági év november 30-ig leszállították.

(2)   A Bizottság összeállítja azoknak a termékeknek a jegyzékét, amelyek előállításához ipari cukrot, ipari izoglükózt vagy ipari inulinszirupot használnak fel.

A jegyzéknek tartalmaznia kell különösen a következőket:

a)

bioetanol, alkohol, rum, aktív élesztő, valamint a kenhető szirupok és a „Rinse appelstroop”-pá történő feldolgozásra szánt szirupok mennyiségei;

b)

egyes olyan ipari termékek, amelyek nem tartalmaznak cukrot, de feldolgozásuk során cukor, izoglükóz vagy inulinszirup felhasználására kerül sor;

c)

egyes olyan vegyipari vagy gyógyszeripari termékek, amelyek cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot tartalmaznak.

63. cikk

A többlet cukor átvitele

(1)   Bármely vállalkozás dönthet úgy, hogy a cukorkvótáját, izoglükózkvótáját vagy inulinszirup-kvótáját meghaladó termelésének egészét vagy egy részét átviszi oly módon, hogy azt a következő gazdasági év termelésének részeként kezeljék. A (3) bekezdés sérelme nélkül, az ilyen döntés visszavonhatatlan.

(2)   Az (1) bekezdésben említett döntést meghozó vállalkozás

a)

tájékoztatja az érintett tagállamot az ezen tagállam által meghatározandó időpont előtt:

az adott gazdasági év február 1-je és június 30-a között az átvitelre kerülő nádcukor-mennyiségről,

az adott gazdasági év február 1-je és április 15-e között az átvitelre kerülő egyéb cukor- vagy inulinszirup-mennyiségről;

b)

vállalja, hogy ezeket a mennyiségeket az adott gazdasági év végéig saját költségén raktározza.

(3)   Ha egy vállalkozás végleges termelése az adott gazdasági évben az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatala idején becsült mennyiségnél kevesebb lett, az átvitt mennyiséget legkésőbb a következő gazdasági év október 31-ig visszamenőlegesen ki lehet igazítani.

(4)   Az átvitt mennyiségeket a következő gazdasági év kvótája keretében elsőként termelt mennyiségeknek kell tekinteni.

(5)   Az egy adott gazdasági év során az e cikkel összhangban tárolt cukor nem képezheti semmilyen egyéb, a 13., 32. vagy 52. cikkben meghatározott tárolási intézkedések tárgyát.

64. cikk

Többletilleték

(1)   Többletilletéket kell kivetni a következőkre:

a)

a bármely gazdasági év folyamán termelt többletcukor, többletizoglükóz és többletinulinszirup mennyiségei, kivéve a következő gazdasági évre kvóta szerinti termelésébe átvitt és a 63. cikknek megfelelően raktározott mennyiségeket, vagy az 51. cikk c) és d) pontjában említett mennyiségeket;

b)

azok az ipari cukor, ipari izoglükóz és ipari inulinszirup mennyiségek, amelyek tekintetében a Bizottság által meghatározandó időpontig nem szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy azokat a 62. cikk (2) bekezdésében említett termékek egyikében feldolgozták;

c)

azok a cukor-, izoglükóz- és inulinszirup-mennyiségek, amelyeket a piacról az 52. cikkel összhangban kivontak, és amelyek tekintetében az 52. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket nem teljesítették.

(2)   A Bizottság a többletilletéket kellően magas szinten állapítja meg az (1) bekezdésben említett mennyiségek felhalmozódásának elkerülése érdekében.

(3)   Az (1) bekezdésben említett többletilletéket a tagállam veti ki a területén lévő vállalkozásokra azoknak az (1) bekezdésben említett megtermelt mennyiségeknek a függvényében, amelyek az említett vállalkozások esetében az adott gazdasági évre megállapításra kerültek.

III. szakasz

Tej

I. alszakasz

Általános rendelkezések

65. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában:

a)

„tej”: egy vagy több tehén fejésével nyert termék;

b)

„egyéb tejtermékek”: a tejen kívül valamennyi tejtermék, különösen a fölözött tej, a tejszín, a vaj, a joghurt és a sajt; ezeket adott esetben a Bizottság által meghatározandó együttható alkalmazásával „tejegyenértékre” számítják át;

c)

„termelő”: valamely tagállam földrajzi területén mezőgazdasági üzemmel rendelkező mezőgazdasági termelő, aki vagy amely tejet állít elő és értékesít, vagy a közeljövőben ezzel a tevékenységgel készül foglalkozni;

d)

„mezőgazdasági üzem”: az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott mezőgazdasági üzem;

e)

„felvásárló”: olyan vállalkozás vagy csoport, amely termelőktől tejet vásárol

begyűjtés, csomagolás, tárolás, hűtés vagy feldolgozás céljából, többek között szerződés alapján,

tej vagy más tejtermékek kezelésével vagy feldolgozásával foglalkozó egy vagy több vállalkozás részére történő értékesítés céljára.

Felvásárlónak tekintendő azonban minden olyan, egyazon földrajzi területhez tartozó felvásárlókból álló csoport is, amely tagjainak megbízásából elvégzi a többletilleték fizetéséhez szükséges igazgatási vagy számviteli műveleteket. Ezen albekezdés első mondatának alkalmazásában Görögország egyetlen földrajzi területnek tekintendő, és felvásárlói csoportnak minősíthet valamely hivatalos szervet;

f)

„szállítás”: a termelő által a felvásárló részére végzett tejszállítás – ide nem értve az egyéb tejtermékek szállítását –, függetlenül attól, hogy a szállítást a termelő, a felvásárló, az ilyen termékeket feldolgozó vagy kezelő vállalkozás vagy harmadik fél végzi-e;

g)

„közvetlen értékesítés”: tejnek a termelő által közvetlenül a fogyasztók részére történő értékesítése vagy átadása, valamint egyéb tejtermékeknek a termelő által végzett értékesítése vagy átadása. A Bizottság a „szállítás” fogalmának az f) pontban található meghatározása tiszteletben tartása mellett kiigazíthatja a „közvetlen értékesítés” fogalommeghatározását különösen annak elkerülése érdekében, hogy az értékesített tej vagy egyéb tejtermék bármekkora mennyiségben is kikerüljön a kvótára vonatkozó előírások hatálya alól;

h)

„értékesítés”: tej szállítása, vagy tej vagy egyéb tejtermékek közvetlen értékesítése;

i)

„egyéni kvóta”: a termelő számára egy adott tizenkét hónapos időszakra vonatkozóan meghatározott kvóta április 1-jén;

j)

„nemzeti kvóta”: a 66. cikkben említett, az egyes tagállamok számára meghatározott kvóta;

k)

„rendelkezésre álló kvóta”: az a kvóta, amely a termelők rendelkezésére áll az abba a tizenkét hónapos időszakba eső március 31-én, amelyre a többletilletéket kiszámították, figyelembe véve az e rendelet szerinti valamennyi olyan átadást, értékesítést, átcsoportosítást és ideiglenes újrafelosztást, amelyre az adott tizenkét hónapos időszak folyamán sor került.

II. alszakasz

A kvóták kiosztása és kezelése

66. cikk

Nemzeti kvóták

(1)   A 2008. április 1-jétől számított hét egymást követő tizenkét hónapos időszak (a továbbiakban: tizenkét hónapos időszakok) során értékesített tej és egyéb tejtermékek termelésére vonatkozó nemzeti kvótákat a IX. melléklet 1. pontja rögzíti.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kvótákat a 67. cikknek megfelelően kell kiosztani a termelőknek, különbséget téve a szállítások és a közvetlen értékesítések között. A nemzeti kvóták esetleges túllépését e szakasznak megfelelően minden egyes tagállamban nemzeti szinten állapítják meg, különbséget téve a szállítások és a közvetlen értékesítések között.

(3)   A IX. melléklet 1. pontjában szereplő nemzeti kvótákat az általános piaci helyzet és az egyes tagállamokban fennálló sajátos körülmények figyelembevételével történő esetleges felülvizsgálat sérelme nélkül kell meghatározni.

(4)   Bulgária és Románia részére különleges szerkezetátalakítási tartalékot kell létrehozni a IX. melléklet 2. pontjában meghatározottak szerint. Ezt a tartalékot 2009. április 1-jétől olyan mértékben kell felszabadítani, amilyen mértékben a tej és tejtermékek mezőgazdasági üzemben történő fogyasztása ezen országok mindegyike esetében 2002 óta csökkent.

A Bizottság a Bulgária és Románia által 2008. december 31-ig benyújtandó jelentés alapján határoz a tartalék felszabadításáról, és annak a szállításhoz és a közvetlen értékesítéshez tartozó kvóták közötti megosztásáról. A jelentésnek részletes adatokat kell tartalmaznia az egyes országok tejágazatában végbemenő szerkezetátalakítási folyamat eredményeiről és irányvonalairól, különösen pedig a gazdasági üzemen belüli fogyasztásra való termelésről a piaci termelésre való átállásról.

(5)   Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia esetében a nemzeti kvóták magukban foglalják a felvásárlóknak szállított vagy közvetlenül értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék teljes mennyiségét, függetlenül attól, hogy ezek termelése vagy forgalmazása a fenti országokban alkalmazott átmeneti intézkedés hatálya alá tartozik-e.

67. cikk

Egyéni kvóták

(1)   A termelők 2008. április 1-jén meglévő egyéni kvótájának vagy kvótáinak – a 2008. április 1-jén érvényes kvóták átadásának, értékesítésének vagy átcsoportosításának sérelme nélkül – meg kell egyezniük a 2008. március 31-én meglévő egyéni referenciamennyiségükkel vagy referenciamennyiségeikkel.

(2)   A termelők egy vagy két egyéni kvótával rendelkezhetnek, amelyek közül az egyiket szállítások, a másikat pedig közvetlen értékesítés céljából vehetik igénybe. A termelő rendelkezésére álló mennyiségek kvóták közötti átcsoportosítását kizárólag a tagállam illetékes hatósága hajthatja végre a termelő megfelelően indokolt kérelme alapján.

(3)   Amennyiben egy termelő két kvótával rendelkezik, a fizetendő többletilletékhez való hozzájárulását a két kvóta mindegyikére külön-külön ki kell számítani.

(4)   A Bizottság a finnországi SLOM-termelők kompenzálása érdekében legfeljebb 200 000 tonnára felemelheti a finn nemzeti kvótának a 66. cikkben említett szállításokra kiosztott részét. Ezt a közösségi jognak megfelelően kiosztandó tartalékot kizárólag azon termelők érdekében lehet felhasználni, akiknek a termelés újbóli megkezdésére vonatkozó jogát a csatlakozás érintette.

(5)   Az egyéni kvótákat adott esetben valamennyi érintett tizenkét hónapos időszak vonatkozásában módosítani kell annak érdekében, hogy az egyes tagállamok esetében a szállításokra és a közvetlen értékesítésre vonatkozó egyéni kvóták összege ne haladja meg a 69. cikknek megfelelően kiigazított nemzeti kvóta megfelelő részét, figyelembe véve minden olyan levonást is, amely a 71. cikk rendelkezéseinek megfelelően a nemzeti tartalék növelésére szolgál.

68. cikk

Kvóták kiosztása a nemzeti tartalékból

A tagállamok elfogadják azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottsággal közlendő objektív kritériumok alapján a 71. cikk szerinti nemzeti tartalékból kiosszák a termelők számára a kvóták egészét vagy egy részét.

69. cikk

A kvóták kezelése

(1)   A Bizottság minden egyes tagállamra és minden egyes időszakra vonatkozóan az adott időszak vége előtt kiigazítja a nemzeti kvótákon belül a „szállításokhoz” és a „közvetlen értékesítéshez” tartozó mennyiségek közötti felosztást, figyelembe véve a szállításokra és a közvetlen értékesítésre vonatkozó egyéni kvóták között a termelők kérelmére végrehajtott átcsoportosításokat.

(2)   A Bizottság által a 192. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározandó szabályoknak megfelelően és az ugyanezen bekezdés alapján megállapítandó időpontokban a tagállamok minden évben megküldik a Bizottság részére azokat az információkat, amelyek szükségesek:

a)

az e cikk (1) bekezdésében említett kiigazítás végrehajtásához;

b)

az általuk fizetendő többletilleték kiszámításához.

70. cikk

Zsírtartalom

(1)   Minden termelő tekintetében meg kell határozni azt a referencia-zsírtartalmat, amelyet az adott termelőnek a szállításokra kiosztott egyéni kvótára kell alkalmaznia.

(2)   A termelőknek a 67. cikk (1) bekezdésével összhangban 2008. március 31-én kiosztott kvóták tekintetében az (1) bekezdésben említett referencia-zsírtartalom megegyezik az adott kvóta vonatkozásában az adott időpontban alkalmazott referencia-zsírtartalommal.

(3)   A 67. cikk (2) bekezdésében említett átcsoportosítások alkalmával, valamint kvótáknak a Bizottság által megállapítandó szabályokkal összhangban történő megszerzése, átruházása vagy ideiglenes átruházása esetén a referencia-zsírtartalmat módosítani kell.

(4)   Azon új termelők esetében, akik szállításra vonatkozó, teljes egészében a nemzeti tartalékból származó egyéni kvótával rendelkeznek, a zsírtartalmat a Bizottság által megállapítandó szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(5)   Az (1) bekezdésben említett egyéni referencia-zsírtartalmat – adott esetben – e rendelet hatálybalépésekor, majd ezt követően a tizenkét hónapos időszakok kezdetén szükség szerint ki kell igazítani annak érdekében, hogy az egyes tagállamok vonatkozásában az egyéni reprezentatív zsírtartalmak súlyozott átlaga ne haladja meg kilogrammonként 0,1 grammnál nagyobb mértékben a X. mellékletben meghatározott referencia-zsírtartalmat.

Románia esetében a Bizottság a teljes 2004-es évre vonatkozó számadatok alapján felülvizsgálja és – szükség esetén – kiigazítja a X. mellékletben szereplő referencia-zsírtartalmat.

71. cikk

Nemzeti tartalék

(1)   Minden egyes tagállam létrehoz egy, a IX. mellékletben rögzített nemzeti kvóták részét képező nemzeti tartalékot, különösen a 68. cikkben meghatározott kvótakiosztás céljából. A nemzeti tartalékot az adott körülményektől függően vagy bizonyos mennyiségek 72. cikk szerinti visszavonása, vagy az átruházások egy részének a 76. cikk szerinti visszatartása, vagy pedig valamennyi egyéni kvóta egyöntetű csökkentése révén töltik fel. A szóban forgó kvóták megtartják eredeti rendeltetésüket (azaz szállításra vagy közvetlen értékesítésre vonatkozó kvóták).

(2)   A tagállamok részére kiosztott bármilyen kiegészítő kvótát automatikusan a nemzeti tartalékba kell helyezni, és a várható szükségletnek megfelelően szállításokra és közvetlen értékesítésekre kell felosztani.

(3)   A nemzeti tartalékba helyezett kvótákra nem állapítanak meg referencia-zsírtartalmat.

72. cikk

A termelés szüneteltetésének esetei

(1)   Ha valamely egyéni kvótával rendelkező természetes vagy jogi személy egy tizenkét hónapos időszak alatt már nem teljesíti a 65. cikk c) pontjában említett feltételeket, a megfelelő mennyiségeket legkésőbb a következő naptári év április 1-jéig vissza kell juttatni a nemzeti tartalékba, kivéve ha az adott természetes vagy jogi személy az említett időpontot megelőzően ismét a 65. cikk c) pontja szerinti termelővé válik.

Ha ezen személy legkésőbb a visszavonást követő második tizenkét hónapos időszak végéig ismét termelővé válik, a tőle visszavont egyéni kvóta egészét vagy egy részét legkésőbb az alkalmazás időpontját követő április 1-jéig újra ki kell osztani e személy részére.

(2)   Az olyan esetekben, amikor a termelő legalább egy tizenkét hónapos időszakban egyéni kvótájának 70 %-ánál kevesebbet értékesít, a tagállamok eldönthetik, hogy a fel nem használt kvóta egészét vagy egy részét visszajuttassák-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, akkor milyen feltételekkel.

A tagállamok meghatározhatják, hogy egy adott kvóta milyen feltételek mellett juttatható vissza az érintett termelőnek, amennyiben az újrakezdi értékesítési tevékenységet.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó vis maior esetén, valamint kellően indokolt és az illetékes hatóság által elismert, az érintett termelő termelési kapacitását átmenetileg befolyásoló esetekben.

73. cikk

Ideiglenes átruházások

(1)   A tagállamok minden egyes tizenkét hónapos időszak végéig engedélyezik az adott időszakra vonatkozóan az egyéni kvóták azon részének ideiglenes átruházását, amelyet a kvóták igénybevételére jogosult termelők nem szándékoznak felhasználni.

A tagállamok a termelői kategóriák vagy az érintett tejtermelési struktúrák szerint szabályozhatják az átruházásokat, azokat a felvásárló szintjére vagy adott régión belülre korlátozhatják, a 72. cikk (3) bekezdésében említett esetekben engedélyezhetik a teljes körű átruházást, és meghatározhatják, hogy milyen mértékig ismételhetik meg a termelők az átruházásokat.

(2)   Bármely tagállam határozhat úgy, hogy a következő egy vagy mindkét kritérium alapján nem hajtja végre az (1) bekezdést:

a)

strukturális változtatások és kiigazítások elősegítésének szükségessége;

b)

elsőrendű fontosságú igazgatási szükségletek.

74. cikk

A kvóták földterülettel együtt történő átruházása

(1)   Amennyiben a mezőgazdasági üzemet eladják, bérbe adják, tényleges öröklés vagy a későbbi örökség részét képező adomány útján vagy a termelő tekintetében hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel átruházzák, az egyéni kvótákat a tagállamok által meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően és a tejtermeléshez használt területek vagy más objektív kritériumok, valamint – adott esetben – a felek között létrejött bármely megállapodás figyelembevételével a mezőgazdasági üzemmel együtt átruházzák az azt átvevő termelőkre. A kvóták azon részét, amelyet – adott esetben – nem ruháztak át a mezőgazdasági üzemmel együtt, a nemzeti tartalékba kell helyezni.

(2)   Ha a kvótákat az (1) bekezdéssel összhangban földhaszonbérlet útján vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel ruházták vagy ruházzák át, a tagállamok – objektív kritériumok alapján és annak biztosítása céljából, hogy kizárólag termelők rendelkezhessenek kvótával – határozhatnak úgy, hogy a kvóta nem ruházható át a mezőgazdasági üzemmel együtt.

(3)   Amennyiben földet hatóságokra és/vagy közérdekű felhasználás céljára ruháznak át, vagy ha az átruházás nem mezőgazdasági céllal történik, a tagállamok biztosítják, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a felek jogos érdekeinek védelmére, és különösen arra, hogy az ilyen földterületet átadó termelők folytathassák a tejtermelést, amennyiben ez a szándékuk.

(4)   A felek közötti megállapodás hiányában az olyan esetekben, amikor a bérleti időtartam anélkül jár le, hogy azt hasonló feltételek mellett meg lehetne hosszabbítani, vagy hasonló joghatással járó helyzetekben, a szóban forgó egyéni kvótákat – a tagállam által elfogadott rendelkezésekkel összhangban és a felek jogos érdekeinek figyelembevételével – részben vagy egészben át kell ruházni a bérletet átvevő termelőkre.

75. cikk

Különleges átruházási intézkedések

(1)   A tejtermelés sikeres szerkezetátalakítása vagy a környezet javítása érdekében a tagállamok az általuk az érintett felek jogos érdekeinek figyelembevételével meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően:

a)

egy vagy több éves részletben ellentételezést biztosíthatnak azon termelők részére, akik vagy amelyek vállalják tejtermelésük egészének vagy egy részének tartós megszüntetését, és az így felszabadult egyéni kvótákat a nemzeti tartalékba utalhatják;

b)

objektív kritériumok alapján meghatározhatják azokat a feltételeket, amelyek mellett egy tizenkét hónapos időszak kezdetén az illetékes hatóság vagy az e hatóság által kijelölt szerv – térítés ellenében – újból kioszthatja a termelők részére azon egyéni kvótákat, amelyeket más termelők az előző tizenkét hónapos időszak végén véglegesen felszabadítottak a fent említett térítéssel megegyező, egy vagy több éves részletben nyújtott ellentételezés fejében;

c)

központosíthatják és felügyelhetik a kvóták termőföld nélkül történő átruházásait;

d)

a környezet javítása céljából átruházott földterület esetén elrendelhetik, hogy az érintett egyéni kvótát olyan termelőnek juttassák, aki vagy amely megválik a földterülettől, de folytatni kívánja a tejtermelést;

e)

objektív kritériumok alapján meghatározhatják azokat a régiókat vagy begyűjtési területeket, amelyeken belül a tejtermelés struktúrájának javítása érdekében engedélyezhető a kvóták tartós átruházása a megfelelő földterület átruházása nélkül;

f)

a termelő által az illetékes hatósághoz vagy az e hatóság által kijelölt szervhez benyújtott kérelem alapján a tejtermelés struktúrájának a mezőgazdasági üzem szintjén történő javítása vagy a termelés külterjesítésének lehetővé tétele céljából engedélyezhetik a kvótáknak a megfelelő földterület nélküli végleges átruházását és fordítva.

(2)   Az (1) bekezdés nemzeti szinten, megfelelő területi szinten vagy meghatározott begyűjtési területeken belül hajtható végre.

76. cikk

Kvóták visszatartása

(1)   A 74. és a 75. cikkben említett átruházások esetén a tagállamok objektív kritériumok alapján visszatarthatják az egyéni kvóták egy részét nemzeti tartalékuk számára.

(2)   Ha a kvótákat a 74. és a 75. cikkel összhangban, a megfelelő földterülettel együtt vagy anélkül ruházták vagy ruházzák át földhaszonbérlet vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközök révén, a tagállamok – objektív kritériumok alapján és annak biztosítása céljából, hogy kizárólag termelők rendelkezhessenek kvótával – határozhatnak arról, hogy az átruházott kvóta egésze vagy egy része visszakerüljön-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, milyen feltételekkel.

77. cikk

A kvóták megszerzéséhez kapcsolódó támogatás

Egyetlen állami hatóság sem nyújthat a kvóták megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó pénzügyi támogatást kvóták e szakasz alapján történő értékesítése, átruházása vagy kiosztása céljából.

III. alszakasz

A kvóták túllépése

78. cikk

Többletilleték

(1)   A tejre és az egyéb tejtermékekre vonatkozóan a II. alszakasznak megfelelően megállapított nemzeti kvótán felül értékesített mennyiségek után többletilletéket kell fizetni.

Az illeték összege a tej 100 kilogrammjára 27,83 EUR.

(2)   A tagállamoknak a nemzeti kvóta túllépéséből származó, a szállításokra és a közvetlen értékesítésre külön-külön, nemzeti szinten meghatározott többletilletéket kell fizetniük a Közösség részére, és az esedékes összeg 99 %-át az érintett tizenkét hónapos időszakot követően, október 16. és november 30. között be kell fizetniük az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapba.

(3)   Ha az (1) bekezdésben meghatározott többletilletéket a határidő lejártáig és a mezőgazdasági alapok bizottságával folytatott konzultációt követően nem fizetik be, a Bizottság a meg nem fizetett többletilletéknek megfelelő összeget levonja az 1290/2005/EK rendelet 14. cikke és 15. cikkének (2) bekezdési szerinti havi kifizetésekből. A határozat meghozatala előtt a Bizottság figyelmezteti az érintett tagállamot, amely egy héten belül közli álláspontját. A 2040/2000/EK tanácsi rendelet (61) 14. cikke nem alkalmazandó.

(4)   A Bizottság meghatározza az e cikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat.

79. cikk

A termelők hozzájárulása a fizetendő többletilletékhez

A többletilletéket a 80. és a 83. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik a 66. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti kvóták túllépéséhez az egyes túllépések esetében hozzájárultak.

A 80. cikk (3) bekezdésének és a 83. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek megfizetni a tagállam részére a 69., a 70. és a 80. cikkben foglaltakkal összhangban kiszámított esedékes többletilleték-hozzájárulásukat, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló kvótákat.

80. cikk

A szállításokra vonatkozó többletilleték

(1)   A többletilleték végleges összegének megállapítása céljából az egyes termelők által szállított mennyiségeket a Bizottság által meghatározandó együtthatók alkalmazásával és a Bizottság által meghatározandó feltételek mellett növelni vagy csökkenteni kell a tényleges zsírtartalom és a referencia-zsírtartalom közötti eltérés kifejezése érdekében.

(2)   Ha a szállításoknak az (1) bekezdéssel összhangban kiigazított összege nemzeti szinten alacsonyabb a ténylegesen megvalósult szállítások összegénél, akkor a többletilleték összegét ez utóbbi alapján kell kiszámítani. Ilyen esetekben valamennyi csökkentő kiigazítást arányosan csökkentenek annak érdekében, hogy a kiigazított szállítások összegét összehangolják a ténylegesen lebonyolított szállításokkal.

Ha a szállításoknak az (1) bekezdéssel összhangban kiigazított összege magasabb a ténylegesen végrehajtott szállítások összegénél, akkor a többletilletéket az előbbi alapján kell kiszámítani.

(3)   Az egyes termelők által a többletilleték kifizetéséhez nyújtandó hozzájárulást a tagállam határozattal állapítja meg az alábbiak szerint, miután megtörtént vagy elmaradt a szállításokra juttatott nemzeti kvóta fel nem használt részének az egyes termelők egyéni kvótáinak arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján történő kiosztása:

a)

nemzeti szinten, azon összeg alapján, amellyel az egyes termelők túllépték a kvótájukat,

b)

vagy először a felvásárlói szinten, és azt követően adott esetben nemzeti szinten.

81. cikk

A felvásárlók szerepe

(1)   A felvásárlók felelősek azért, hogy a többletilleték címén fizetendő hozzájárulást a termelőktől beszedjék, és ezen – a túllépésért felelős termelők részére kifizetett tejárból levont vagy, ha ez nem lehetséges, más megfelelő eszközzel behajtott – összeget a Bizottság által megállapítandó időpontig és eljárásnak megfelelően a tagállam illetékes hatósága részére befizessék.

(2)   Ha egy felvásárló részben vagy egészben egy vagy több másik felvásárló helyébe lép, az adott tizenkét hónapos időszak hátralévő részére a termelők rendelkezésére álló egyéni kvótákat a már leszállított mennyiségek levonásával és azok zsírtartalmának figyelembevételével kell figyelembe venni. E bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha egy termelő egy adott felvásárlóról egy másikra vált.

(3)   Amennyiben a referencia-időszak alatt valamely termelő által szállított mennyiségek meghaladják a szóban forgó termelő rendelkezésére álló kvótát, az adott tagállam határozhat úgy, hogy a felvásárló a tagállam által megállapított részletes szabályokkal összhangban – a termelő hozzájárulásának előlegeként – levonja a termelőtől az általa szállított, a kvótát meghaladó tejmennyiség árának egy részét. A tagállam olyan különös rendelkezéseket hozhat, amelyek lehetővé teszik a felvásárlók számára ezen előleg levonását, ha a termelők több felvásárlónak szállítanak.

82. cikk

Jóváhagyás

A felvásárlói tevékenység gyakorlásához a Bizottság által megállapított kritériumoknak megfelelő előzetes tagállami jóváhagyás szükséges.

A közvetlen értékesítés esetén a termelők által teljesítendő feltételeket és az általuk nyújtandó adatokat a Bizottság határozza meg.

83. cikk

A közvetlen értékesítésre vonatkozó többletilleték

(1)   A közvetlen értékesítés esetében az egyes termelők többletilleték-fizetési hozzájárulását a tagállamok határozattal állapítják meg a közvetlen értékesítéshez rendelt nemzeti kvóta fel nem használt részének újrakiosztását vagy ennek elmaradását követően, a megfelelő területi szinten vagy nemzeti szinten.

(2)   A tagállamok a Bizottság által rögzített kritériumok alapján meghatározzák az értékesített vagy átruházott tej, valamint az értékesített vagy átruházott tejtermékek előállításához felhasznált tej teljes mennyisége után fizetendő többletilletékből a termelőre eső hozzájárulás kiszámításának alapját.

(3)   A zsírtartalommal kapcsolatos korrekciók nem vehetők figyelembe a többletilleték végleges összegének megállapítása céljából.

(4)   A Bizottság megállapítja a többletilletéknek a tagállam illetékes hatósága számára történő kifizetése módját és idejét.

84. cikk

Túlfizetések és be nem fizetett összegek

(1)   Amennyiben a szállítások vagy közvetlen értékesítések esetében megállapítást nyer, hogy többletilletéket kell fizetni, és a termelőktől beszedett hozzájárulás meghaladja annak összegét, a tagállam:

a)

a többlet egy részét vagy egészét a 75. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott intézkedések finanszírozására használhatja, és/vagy

b)

a többletet részben vagy egészben visszajuttathatja azoknak a termelőknek:

akik vagy amelyek a tagállam által objektív kritériumok alapján és a Bizottság által meghatározandó időszakon belül megállapított kiemelt kategóriák valamelyikébe tartoznak, vagy

akiket vagy amelyeket az e fejezet által létrehozott, tejre és egyéb tejtermékekre vonatkozó kvótarendszerhez nem kapcsolódó nemzeti szabályokból következő rendkívüli helyzet érint.

(2)   Amennyiben megállapítást nyer, hogy nem kell többletilletéket fizetni, a felvásárlók vagy a tagállam által beszedett valamennyi előleget legkésőbb a következő tizenkét hónapos időszak végéig vissza kell téríteni.

(3)   Ha egy felvásárló nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy a többletilletékből a termelőre eső hozzájárulást a 81. cikkben foglaltaknak megfelelően beszedje, a tagállam – a mulasztást elkövető felvásárlóra kiszabható szankció sérelme nélkül – közvetlenül a termelőtől is beszedheti a be nem fizetett összeget.

(4)   Ha valamely termelő vagy felvásárló nem tartja be a fizetési határidőt, akkor a hátralék után a Bizottság által meghatározandó mértékű kamatot kell fizetnie a tagállam részére.

IV. szakasz

Eljárási rendelkezések

85. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja e fejezet végrehajtásának részletes szabályait, amelyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a)

az 57. cikkben említett jóváhagyott vállalkozások által benyújtandó kiegészítő információk, továbbá az adminisztratív szankciókra, valamint a vállalkozások elismerésének felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó kritériumok;

b)

az 58. cikkben említett összegek, valamint a 64. cikkben említett többletilleték megállapítása és közzététele;

c)

a 63. cikkben meghatározott időpontoktól való eltérések.

IV. FEJEZET

Támogatási rendszerek

I. szakasz

A feldolgozáshoz nyújtott támogatás

I. alszakasz

Szárított takarmány

86. cikk

Támogatásra jogosult vállalkozások

(1)   A szárított takarmány-ágazat termékei tekintetében nyújtott feldolgozási támogatásban olyan, a szóban forgó ágazat termékeit feldolgozó vállalkozások részesülhetnek, amelyek az alábbi kategóriák legalább egyikébe beletartoznak:

a)

olyan feldolgozók, amelyek takarmánytermelőkkel takarmányszárításra vonatkozó szerződést kötöttek. Ha a szóban forgó szerződés a termelő által beszállított takarmány feldolgozására kötött egyedi megbízási szerződés, akkor annak olyan záradékot kell tartalmaznia, amely a feldolgozó vállalkozást kötelezi a szerződés alapján feldolgozott mennyiség után kapott támogatásnak a termelő részére történő kifizetésére;

b)

olyan vállalkozások, amelyek saját terményüket, vagy – csoport esetében – tagjaik terményét dolgozták fel;

c)

olyan vállalkozások, amelyek készleteiket olyan természetes vagy jogi személyektől szerezték be, akik vagy amelyek takarmánytermelőkkel takarmányszárításra vonatkozó szerződést kötöttek.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott támogatást az olyan szárított takarmányra kell kifizetni, amely elhagyta a feldolgozó üzemet, és megfelel a következő követelményeknek:

a)

maximális nedvességtartalma 11 % és 14 % között van, amely arány a termék kiszerelésétől függően változhat;

b)

a szárazanyagra számított minimális teljes nyersfehérje-tartalma legalább:

i.

15 % az I. melléklet IV. részének a) pontjában és b) pontjának második francia bekezdésében említett termékek esetében;

ii.

45 % az I. melléklet IV. része b) pontjának első francia bekezdésében említett termékek esetében;

c)

megfelelő és tisztességes piaci minőségű.

87. cikk

Előlegfizetés

(1)   A feldolgozó vállalkozások tonnánként 19,80 EUR vagy – ha tonnánként 6,60 EUR biztosítékot nyújtanak – 26,40 EUR előlegre jogosultak.

A tagállamok elvégzik a szükséges ellenőrzéseket a támogatásra való jogosultság igazolása érdekében. Amint a jogosultságot megállapítják, az előleget ki kell fizetni.

Az előleg azonban a jogosultság megállapítása előtt kifizethető, ha a feldolgozó az előleg és további 10 % összegének megfelelő biztosítékot nyújt. Ez a biztosíték az első albekezdés alkalmazásában vett biztosítékként is szolgál. A biztosíték mértékét a támogatásra való jogosultság megállapítását követően haladéktalanul az első albekezdésben meghatározott szintre kell csökkenteni, és azt a támogatás fennmaradó részének kifizetésekor teljes összegében fel kell szabadítani.

(2)   Az előleg csak akkor fizethető ki, ha a szárított takarmány elhagyta a feldolgozó vállalkozást.

(3)   Amennyiben előleg kifizetésére került sor, az előleg és a feldolgozó vállalkozásnak járó támogatás teljes összege közötti különbözetnek megfelelő, a támogatásból fennmaradó összeg a 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazására is figyelemmel fizethető ki.

(4)   Ha az előleg összege meghaladja azt a végösszeget, amelyre a feldolgozó vállalkozás a 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazása alapján jogosult, a feldolgozó a különbözetet felszólításra visszatéríti a tagállam illetékes hatóságának.

88. cikk

A támogatás mértéke

(1)   A 86. cikkben meghatározott támogatás összege tonnánkét 33 EUR.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy gazdasági évben a szárított takarmány mennyisége, amelyre támogatást igényeltek, meghaladja a 89. cikkben meghatározott maximális garantált mennyiséget, akkor a támogatást – a kiadásoknak az adott tagállambeli túllépés és az összes túllépés összegének arányában történő csökkentésével – csökkenteni kell azon tagállamok mindegyikében, ahol a termelés meghaladja a nemzeti garantált mennyiséget.

A Bizottság a csökkentés mértékét olyan szintben határozza meg, amely biztosítja, hogy a költségvetési kiadások összege ne haladja meg a maximális garantált mennyiség betartása esetén járó összeget.

89. cikk

Garantált mennyiség

A dehidratált és/vagy napon szárított takarmány maximális garantált mennyisége, amelyre a 86. cikkben meghatározott támogatás nyújtható, gazdasági évenként 4 960 723 tonna. Ezt a mennyiséget a XI. melléklet B. pontjával összhangban, nemzeti garantált mennyiségek formájában szét kell osztani az érintett tagállamok között.

90. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőket érintő szabályokat foglalhatnak magukban:

a)

a vállalkozások által a támogatás igénylésekor benyújtandó nyilatkozatok;

b)

a támogatásra való jogosultság megállapításakor figyelembe veendő feltételek, különös tekintettel a raktárnyilvántartások vezetésére és egyéb igazoló dokumentumok meglétére;

c)

az ebben az alszakaszban meghatározott támogatás odaítélése és az előleg nyújtása, valamint a biztosítéknak a 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott felszabadítása;

d)

a 86. cikkben említett vállalkozások által teljesítendő feltételek és kritériumok, valamint – adott esetben – az azon természetes vagy jogi személyek által nyújtandó garanciákra vonatkozó szabályok, akiktől vagy amelyektől a vállalkozások készleteiket beszerzik;

e)

a takarmányt szárítás céljára felvásárlók jóváhagyására vonatkozó, a tagállamok által alkalmazandó feltételek;

f)

a 86. cikk (2) bekezdésében előírt követelmények meghatározására vonatkozó kritériumok;

g)

a szerződéskötésre vonatkozó kritériumok és a szerződésekben feltüntetendő információk;

h)

a 89. cikkben előírt maximális garantált mennyiség alkalmazása;

i)

a 86. cikkben előírtakon kívüli egyéb követelmények, különös tekintettel a karotin- és a rosttartalomra.

II. alszakasz

Rostlen

91. cikk

Támogatási jogosultság

(1)   A rostlen szalmájának feldolgozásához támogatás az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók részére nyújtható a valamely mezőgazdasági termelővel kötött adásvételi szerződés tárgyát képező szalmából ténylegesen előállított rost mennyisége alapján.

Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági termelő tulajdonában marad a szalma, amelyet szerződéses alapon dolgoztat fel engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóval, és a termelő igazolja, hogy forgalomba hozta az így kapott rostot, a támogatást a mezőgazdasági termelő kapja.

Abban az esetben, ha az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó és a mezőgazdasági termelő ugyanaz a személy, az adásvételi szerződés helyébe az érintett fél arra vonatkozó kötelezettségvállalása lép, hogy a feldolgozást saját maga végzi el.

(2)   Ezen alszakasz alkalmazásában az „engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó” olyan természetes vagy jogi személy, vagy természetes vagy jogi személyek olyan csoportja – függetlenül saját, illetve tagjai nemzeti jog szerinti jogállásától –. aki vagy amely lenrost gyártására engedélyt kapott a létesítmények helye szerinti tagállam illetékes hatóságától.

92. cikk

A támogatás mértéke

(1)   A 91. cikkben meghatározott feldolgozási támogatás összege a hosszú lenrost esetében tonnánként 200 EUR.

(2)   Azokat a rostmennyiségeket, amelyekre támogatás fizethető, korlátozni kell a 91. cikkben említett szerződés vagy kötelezettségvállalás tárgyát képező területek alapján.

Az első albekezdésben említett korlátokat a tagállamok határozzák meg úgy, hogy eleget tegyenek a 94. cikkben említett garantált nemzeti mennyiségeknek.

93. cikk

Előlegfizetés

Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók kérelmére az előállított rost mennyisége alapján előleget kell fizetni a 91. cikkben említett támogatásból.

94. cikk

Garantált mennyiség

(1)   A támogatható hosszú lenrost maximális garantált mennyisége gazdasági évenként 80 878 tonna. Ezt a mennyiséget a XI. melléklet A. pontjával összhangban, nemzeti garantált mennyiségek formájában szét kell osztani egyes tagállamok között.

(2)   Abban az esetben, ha a valamely tagállamban előállított rost egy másik tagállamban megtermelt szalmából készül, a rost vonatkozó mennyiségeit azon tagállam garantált nemzeti mennyiségébe kell beszámítani, amelyben a szalmát betakarították. A támogatást az a tagállam fizeti, amelynek garantált nemzeti mennyiségéből ezt a mennyiséget levonták.

95. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőket érintő szabályokat foglalhatnak magukban:

a)

a 91. cikkben említett elsődleges feldolgozók működésének engedélyezésére vonatkozó feltételek;

b)

a jóváhagyott elsődleges feldolgozók által a 91. cikk (1) bekezdésében említett adásvételi szerződésekkel és kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban teljesítendő feltételek;

c)

a mezőgazdasági termelők által a 91. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett esetben teljesítendő követelmények;

d)

a hosszú lenrostra vonatkozó kritériumok;

e)

a támogatásnyújtás és az előlegfizetés feltételei, és különösen a szalma feldolgozásának igazolása;

f)

a 92. cikk (2) bekezdésében említett korlátok meghatározására vonatkozó feltételek.

II. szakasz

Termelési visszatérítés

96. cikk

A keményítőre vonatkozó termelési visszatérítés

(1)   Termelési visszatérítés nyújtható:

a)

a kukoricából, búzából vagy burgonyából előállított keményítőre, valamint meghatározott termékek előállításához felhasznált bizonyos származékokra, amelyek jegyzékét a Bizottság állítja össze;

b)

egyéb, keményítő előállítására alkalmas növények számottevő belföldi termesztésének hiányában a Finnországban és Svédországban az egyes gazdasági években árpából és zabból előállított keményítő alábbi mennyiségeire, amennyiben ez nem vonja maga után a szóban forgó két gabonaféléből előállított keményítőmennyiség növekedését:

i.

Finnország esetében 50 000 tonna;

ii.

Svédország esetében 10 000 tonna.

(2)   Az (1) bekezdésben említett visszatérítés összegét a Bizottság határozza meg rendszeres időközönként.

97. cikk

A cukorágazatban nyújtott termelési visszatérítés

(1)   Termelési visszatérítés nyújtható a cukorágazatnak az I. melléklet III. részének b)–e) pontjában felsorolt termékeire, ha az 62. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett termékek gyártásához nem áll rendelkezésre a világpiaci árnak megfelelő áron többletcukor vagy behozott cukor, többlet-izoglükóz vagy többlet-inulinszirup.

(2)   Az (1) bekezdésben említett termelési visszatérítés megállapításakor figyelembe kell venni különösen a behozott cukor felhasználásából eredő azon költségeket, amelyeket az iparnak a világpiaci beszerzés esetében viselnie kellene, valamint a közösségi piacon rendelkezésre álló többletcukor árát, vagy – ha nem áll rendelkezésre többletcukor – a referenciaárat.

98. cikk

A termelési visszatérítés nyújtására vonatkozó feltételek

A Bizottság elfogadja az e szakaszban említett termelési visszatérítések nyújtására vonatkozó feltételeket, és meghatározza ezen visszatérítések összegét, valamint azokat a mennyiségeket, amelyekre a 97. cikkben említett, cukorágazatbeli termelési visszatérítés nyújtható.

III. szakasz

A tej- és tejtermékágazatban nyújtott támogatások

99. cikk

A takarmányként való hasznosításra szánt fölözött tejre és sovány tejporra nyújtott támogatás

(1)   A takarmányként való hasznosításra szánt fölözött tejre és sovány tejporra a Bizottság által meghatározandó feltételek és termékszabványok alapján nyújtható támogatás.

E cikk alkalmazásában az írót és íróport fölözött tejnek és sovány tejpornak kell tekinteni.

(2)   A támogatások összegét a Bizottság határozza meg a következő tényezők figyelembevételével:

a)

a sovány tejpor tekintetében a 8. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában meghatározott referenciaár;

b)

a kínálati helyzet alakulása a fölözött tej és a sovány tejpor vonatkozásában, valamint azok takarmányként történő felhasználásának alakulása;

c)

a borjúárak alakulása;

d)

a versengő fehérjék piaci árainak változása a sovány tejporéval összehasonlítva.

100. cikk

A kazeinná és kazeinátokká feldolgozott sovány tejre nyújtott támogatás

(1)   Támogatást kell nyújtani a Közösségben előállított és kazeinná, illetve kazeinátokká feldolgozott fölözött tejre a Bizottság által az ilyen tej és az abból előállított kazein, illetve kazeinátok vonatkozásában meghatározandó feltételek és termékszabványok alapján.

(2)   A támogatások összegét a Bizottság határozza meg a következő tényezők figyelembevételével:

a)

a sovány tejpor referenciaára, vagy a porlasztásos eljárással készült, első osztályú sovány tejpor piaci ára, ha az meghaladja a referenciaárat;

b)

a kazein és a kazeinátok piaci ára a közösségi és a világpiacon.

A támogatás változhat aszerint, hogy a fölözött tejet kazeinné vagy kazeinátokká dolgozzák-e fel, valamint e termékek minősége szerint.

101. cikk

A tejszín, vaj és vajkoncentrátum csökkentett áron történő beszerzéséhez nyújtott támogatás

Amennyiben tejterméktöbbletek halmozódnak fel, vagy várható, hogy ilyen többletek halmozódnak fel, a Bizottság az általa meghatározandó feltételek mellett dönthet úgy, hogy támogatást nyújtható a tejszín, a vaj és a vajkoncentrátum csökkentett áron történő beszerzéséhez:

a)

non-profit intézmények és szervezetek részére;

b)

a tagállamok fegyveres erői és hasonló jogállású egységei részére;

c)

cukrászati termékek és jégkrémek gyártói részére;

d)

egyéb, a Bizottság által meghatározandó élelmiszerek előállítói részére;

e)

a vajkoncentrátum közvetlen fogyasztására.

102. cikk

Az iskolai tanulók tejtermékekkel való ellátásához nyújtott támogatás

(1)   A Bizottság által megállapítandó feltételek mellett közösségi támogatás nyújtanak az oktatási intézmények tanulóinak a 0401, a 0403, a 0404 90 és a 0406 KN-kód alá vagy a 2202 90 KN-kód alá tartozó, a Bizottság által meghatározandó bizonyos feldolgozott tejtermékekkel történő ellátásához.

(2)   A 180. cikktől eltérve a tagállamok a közösségi támogatást kiegészítve nemzeti támogatást is nyújthatnak az oktatási intézmények tanulóinak az (1) bekezdésben említett termékekkel történő ellátásához. A tagállamok nemzeti támogatásukat a tejágazatban kivetett adóból vagy a tejágazatból származó bármely egyéb hozzájárulás formájában finanszírozhatják.

(3)   Teljes tej esetében a közösségi támogatás összege 100 kilogrammonként 18,15 EUR.

Egyéb tejtermékek esetében a támogatás összegét a Bizottság határozza meg az érintett termékek tejalkotórészeinek figyelembevételével.

(4)   Az (1) bekezdésben említett támogatást tanulónként és naponta legfeljebb 0,25 liter tejjel egyenértékű terméknek megfelelő mennyiségre lehet nyújtani.

IV. szakasz

Az olívaolaj és étkezési olajbogyó ágazatában nyújtott támogatások

103. cikk

A piaci szereplők szervezeteinek nyújtott támogatások

(1)   A Közösség a tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikkének (4) bekezdésével összhangban visszatartott összegek felhasználásával finanszírozza azokat a hároméves munkaprogramokat, amelyeket a piaci szereplőknek a 125. cikkben említett szervezetei dolgoznak ki a következő területek közül egyre vagy többre vonatkozóan:

a)

a piac figyelemmel kísérése és adminisztratív igazgatása az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatában;

b)

az olajbogyó-termesztés környezeti hatásának javítása;

c)

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termelési minőségének javítása;

d)

a nyomon követést biztosító rendszer, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó minőségének a nemzeti közigazgatási szervek fennhatósága alatt történő tanúsítása és védelme, különösen a végső felhasználóknak értékesített olívaolajok minőségének ellenőrzése;

e)

a piaci szereplők szervezetei által az olívaolaj minőségének javítása céljából végrehajtott intézkedésekre vonatkozó információk terjesztése.

(2)   Az (1) bekezdésben említett munkaprogramokra nyújtható közösségi finanszírozás maximális összege megegyezik a tagállamok által visszatartott összegekkel. A finanszírozás a támogatható költségekre vonatkozik, a következő felső határokkal:

a)

az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett területen végzett tevékenységek esetében 100 %;

b)

az állóeszköz-beruházások esetében 100 %, az (1) bekezdés c) pontjában említett területen végzett egyéb tevékenységek esetében pedig 75 %;

c)

az (1) bekezdés d) és e) pontjában említett területeken legalább három harmadik országban vagy nem termelő tagállamban legalább két termelő tagállamból származó piaci szereplők jóváhagyott szervezetei által végrehajtott munkaprogramok esetében 75 %, az e területeken végrehajtott egyéb tevékenységek esetében pedig 50 %.

Az érintett tagállamok a közösségi finanszírozás által nem fedezett költségek legfeljebb 50 %-áig terjedő kiegészítő finanszírozást biztosítanak.

A Bizottság meghatározza az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a munkaprogramok tagállamok általi jóváhagyására vonatkozó eljárásokra, valamint az ilyen programok keretében támogatható tevékenységtípusokra.

(3)   A Bizottság által a 194. cikkben foglaltakkal összhangban esetleg elfogadott bármely különös rendelkezés sérelme nélkül a tagállamok meggyőződnek arról, hogy a közösségi finanszírozás nyújtására vonatkozó feltételek teljesülnek. Ebből a célból elvégzik a munkaprogramok pénzügyi ellenőrzését, és végrehajtanak egy kockázatelemzéssel megállapított mintán alapuló ellenőrzési tervet, amely az e cikk értelmében közösségi támogatásban részesülő termelői szervezeteknek évente legalább 30 %-át, valamint a piaci szereplők minden egyéb szervezetét magában foglalja.

V. szakasz

Közösségi dohányalap

104. cikk

Dohányalap

(1)   Közösségi Dohányalap (a továbbiakban: az alap) jön létre a következő területeken végrehajtott intézkedések finanszírozása céljából:

a)

a dohányfogyasztás valamennyi formájának káros hatásaira való figyelemfelhívás javítása, különösen a tájékoztatás és az oktatás révén, valamint a dohányfogyasztási minták meghatározását, továbbá a Közösségben előforduló nikotinfüggőségről szóló járványtani tanulmányok, és a nikotinfüggőség megelőzéséről szóló tanulmány elkészítését szolgáló adatgyűjtés támogatása révén;

b)

egyedi intézkedések, amelyek elősegítik a dohánytermelők átállását más növénykultúrákra vagy egyéb, munkahelyteremtő gazdasági tevékenységekre, valamint a dohánytermelők ilyen irányú átállásának lehetőségét vizsgáló tanulmányok elkészítése.

(2)   Az alap finanszírozása a következőképpen történik:

a)

a 2002-es betakarítás esetében 2 %, a 2003-as, a 2004-es és a 2005-ös betakarítás esetében 3 % levonása a 2075/92/EGK rendelet I. címében előírt, a 2005-ös betakarítással bezárólag az (1) bekezdésben meghatározott bármely intézkedés finanszírozására alkalmazandó jövedelemtámogatásból;

b)

a 2006-os és a 2007-es naptári év vonatkozásában az 1782/2003/EK rendelet 110m. cikkében foglaltaknak megfelelően.

(3)   A Bizottság elfogadja az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat.

VI. szakasz

A méhészeti ágazatra vonatkozó különös rendelkezések

105. cikk

Hatály

(1)   A méhészeti termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó általános feltételek javítása céljából a tagállamok hároméves időszakra szóló nemzeti programot (a továbbiakban: méhészeti program) dolgozhatnak ki.

(2)   A 180. cikkben foglaltaktól eltérve a Szerződés 87., 88. és 89. cikke nem alkalmazandó a következőkre:

a)

az e szakasz értelmében közösségi támogatásban részesülő intézkedésekhez nyújtott tagállami pénzügyi hozzájárulás;

b)

a strukturális vagy természeti feltételekből eredően hátrányos helyzetű méhészetek védelmére irányuló, vagy a gazdaságfejlesztési programok keretében nyújtott nemzeti különtámogatások, a termelésre vagy kereskedelemre irányuló támogatások kivételével.

A tagállamok a b) pontban említett támogatásokról a méhészeti programnak a 109. cikkel összhangban történő bejelentésével egyidejűleg értesítik a Bizottságot.

106. cikk

Támogatható intézkedések

A méhészeti program a következő intézkedéseket foglalhatja magában:

a)

technikai segítségnyújtás a méhészeknek és méhészek csoportosulásainak;

b)

a varroatózis elleni védekezés;

c)

a vándorméhészet ésszerűsítése;

d)

a méz fizikai-kémiai tulajdonságait elemző laboratóriumok támogatására irányuló intézkedések;

e)

a Közösségben található kaptárak állománypótlásának támogatására irányuló intézkedések;

f)

együttműködés a szakosított szervekkel a méhészettel és a méhészeti termékekkel kapcsolatos alkalmazott kutatási programok végrehajtása terén.

A méhészeti program nem foglalhat magában az 1698/2005/EK tanácsi rendelettel (62) összhangban az EMVA-ból finanszírozott intézkedéseket.

107. cikk

A méhészeti ágazat termelési és forgalmazási szerkezetének tanulmányozása

A 108. cikk (1) bekezdésében meghatározott társfinanszírozásra való jogosultság érdekében a tagállamoknak tanulmányt kell készíteniük a területükön működő méhészeti ágazat termelési és forgalmazási szerkezetéről.

108. cikk

Finanszírozás

(1)   A Közösség a méhészeti programokhoz a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

(2)   A tagállamoknak minden évben október 15-ig teljesíteniük kell a méhészeti programok alapján tett intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokat.

109. cikk

Konzultáció

A méhészeti program kidolgozása a képviseleti szervezetekkel és a méhészeti szövetkezetekkel szoros együttműködésben történik. A programot a Bizottságnak be kell nyújtani jóváhagyásra.

110. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság megállapítja e szakasz alkalmazásának részletes szabályait.

VII. szakasz

A selyemhernyó-ágazatban nyújtott támogatások

111. cikk

A selyemhernyó-tenyésztőknek nyújtandó támogatás

(1)   Támogatást nyújtanak a Közösségben tenyésztett, az ex 0106 90 00 KN-kód alá tartozó selyemhernyókra, valamint az ex 0511 99 85 KN-kód alá tartozó selyemhernyópetékre.

(2)   A támogatást a selyemhernyó-tenyésztők számára minden egyes felhasznált petedoboz után kell nyújtani, azzal a feltétellel, hogy a dobozok egy meghatározandó minimális mennyiségű petét tartalmaznak, és a hernyók tenyésztése sikeres.

(3)   A támogatás összege minden egyes selyemhernyópetét tartalmazó, felhasznált doboz után 133,26 EUR.

112. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek magukban foglalják különösen a 111. cikk (2) bekezdésében említett minimális petemennyiségre vonatkozó részletes szabályokat.

II. CÍM

A FORGALMAZÁSRA ÉS A TERMELÉSRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

I. FEJEZET

Forgalmazási előírások és a termelésre vonatkozó feltételek

I. szakasz

Forgalmazási előírások

113. cikk

Forgalmazási előírások

(1)   A Bizottság rendelkezhet forgalmazási előírások bevezetéséről az alábbi ágazatok egy vagy több termékére vonatkozóan:

a)

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatán belül az I. melléklet VII. részének a) pontjában említett termékek tekintetében;

b)

banán;

c)

élő növény.

(2)   Az (1) bekezdésben említett előírásokat

a)

különösen az alábbiak figyelembevételével kell meghatározni:

i.

az érintett termékek sajátosságai;

ii.

a termékek zökkenőmentes forgalomba hozatalát lehetővé tévő feltételek biztosításának szükségessége;

iii.

a termékre vonatkozó kielégítő és átlátható tájékoztatással kapcsolatos fogyasztói igény;

iv.

az I. melléklet VII. részének a) pontjában említett olívaolajak tekintetében az azok fizikai, kémiai és organoleptikus jellemzőinek meghatározására használt módszerek változása;

b)

az előírások vonatkozhatnak a minőségre, az osztályozásra, a súlyra, a méretre, a csomagolásra, a védőcsomagolásra, a tárolásra, a szállításra, a kiszerelésre, a származásra és a címkézésre.

(3)   Amennyiben a Bizottság a (2) bekezdés a) pontjában említett kritériumokkal összhangban másképpen nem rendelkezik, a forgalmazási előírások hatálya alá eső termékeket a Közösségben kizárólag a szóban forgó előírások betartásával lehet forgalmazni.

A Bizottság által a 194. cikkben foglaltaknak megfelelően esetlegesen elfogadott bármely különös rendelkezés sérelme nélkül a tagállamok ellenőrzik, hogy a termékek megfelelnek-e az említett előírásoknak, és indokolt esetben szankciókat alkalmaznak.

114. cikk

A tejre és a tejtermékekre vonatkozó forgalmazási előírások

(1)   Emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek kizárólag akkor hozhatók forgalomba tejként és tejtermékként, ha megfelelnek a XII. mellékletben szereplő fogalommeghatározásoknak és megnevezéseknek.

(2)   A közösségi jogban meghatározott kivételek és a közegészség védelmére vonatkozó intézkedések sérelme nélkül a 0401 KN-kód alá tartozó, emberi fogyasztásra szánt tejet kizárólag a XIII. mellékletnek és különösen a melléklet I. pontjában szereplő fogalommeghatározásoknak megfelelően lehet forgalomba hozni a Közösségben.

115. cikk

A zsírokra vonatkozó forgalmazási előírások

A 114. cikk (1) bekezdésének vagy bármely olyan rendelkezésnek a sérelme nélkül, amelyet az állat-egészségügy vagy az élelmiszerügy terén fogadtak el a termékekre vonatkozó higiéniai és egészségügyi előírások betartásának biztosítása, valamint az állatok és az emberek egészségének védelme érdekében, a XV. mellékletben meghatározott előírások alkalmazandóak a következő, legalább 10 tömegszázalék, de kevesebb mint 90 tömegszázalék zsírtartalmú, emberi fogyasztásra szánt termékekre:

a)

a 0405 és az ex 2106 KN-kód alá tartozó tejzsírok;

b)

az ex 1517 KN-kód alá tartozó zsírok;

c)

az ex 1517 és az ex 2106 KN-kód alá tartozó, növényi és/vagy állati termékekből álló zsírok.

A szárazanyagon belül a zsírtartalom só nélküli arányának legalább kétharmadot kell kitennie.

A szóban forgó előírásokat azonban csak azokra a termékekre kell alkalmazni, amelyek 20 oC hőmérsékleten megőrzik szilárd halmazállapotukat, és kenhetőek.

116. cikk

A tojás- és a baromfihús-ágazat termékeire vonatkozó forgalmazási előírások

A tojás- és a baromfiágazat termékeit a XIV. mellékletben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően kell forgalmazni.

117. cikk

A komló tanúsítása

(1)   A Közösség területén betakarított vagy előállított komlótermékek tanúsítási eljárás hatálya alá tartoznak.

(2)   Tanúsítványt csak olyan termékre lehet kiadni, amelynek minőségi jellemzői megfelelnek a forgalmazás meghatározott szakaszára érvényes minimális követelményeknek. A komlóliszt, az emelt lupulintartalmú komlóliszt, a komlókivonat és a kevert komlótermékek esetében a tanúsítványt csak akkor lehet kiadni, ha a termék alfasavtartalma nem kisebb az alapanyagául szolgáló komlóénál.

(3)   A tanúsítványban fel kell tüntetni legalább:

a)

a komlótermesztés helyét (helyeit);

b)

a betakarítás évét (éveit);

c)

a fajtát vagy fajtákat.

(4)   A komlóágazat termékeit csak az (1), a (2) és a (3) bekezdésben említett tanúsítvány birtokában lehet forgalmazni vagy exportálni.

A behozatalból származó komlótermékek esetében a 158. cikk (2) bekezdése szerinti igazolást az említett tanúsítvánnyal egyenértékűnek kell elismerni.

(5)   A Bizottság a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérő intézkedéseket hozhat:

a)

bizonyos harmadik országok kereskedelmi követelményeinek való megfelelés érdekében; vagy

b)

különleges felhasználásra szánt termékek tekintetében.

Az első albekezdésben említett intézkedések:

a)

nem sérthetik a tanúsítvánnyal ellátott termékek szokásos forgalmazását;

b)

olyan biztosítékokat foglalnak magukban, amelyek célja az említett termékekkel való összetévesztés lehetőségének kizárása.

118. cikk

Az olívaolajra és az olívapogácsa-olajra vonatkozó forgalmazási előírások

(1)   A XVI. mellékletben meghatározott, az olívaolajra és olívapogácsa-olajra vonatkozó leírások és meghatározások használata kötelező az érintett termékeknek a Közösségen belüli forgalmazása során, valamint – amennyiben a szóban forgó leírások és meghatározások összeegyeztethetőek a kötelező erejű nemzetközi szabályokkal – a harmadik országokkal folytatott kereskedelem során is.

(2)   Kizárólag a XVI. melléklet 1. pontjának a) és b) alpontjában, valamint 3. és 6. pontjában említett olajok hozhatók forgalomba a kiskereskedelemben.

II. szakasz

A termelésre vonatkozó feltételek

119. cikk

Kazein és kazeinátok felhasználása a sajtgyártás során

A kazein és kazeinátok sajtgyártás során történő felhasználásához előzetes engedély szükséges, amely csak abban az esetben adható meg, ha a kazein vagy a kazeinátok felhasználása a termékek előállításának szükséges feltétele.

120. cikk

A mezőgazdasági eredetű etil-alkohol előállításának módszere

A Bizottság megállapíthatja a Szerződés I. mellékletében felsorolt, meghatározott mezőgazdasági termékekből nyert, mezőgazdasági eredetű etil-alkohol előállításának módszerét és a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol jellegzetes tulajdonságait.

III. szakasz

Eljárási szabályok

121. cikk

Előírások, végrehajtási szabályok és eltérések elfogadása

A Bizottság megállapítja az e fejezet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a)

a 113. cikkben említett forgalmazási előírások, beleértve az ezen előírásoktól való eltérésekkel, az előírások által megkövetelt adatok feltüntetésével, valamint az előírásoknak a Közösségbe behozott és az onnan kivitt termékekre történő alkalmazásával kapcsolatos szabályokat is;

b)

a 114. cikk (1) bekezdésével összhangban a tej és a tejtermékek forgalmazása során használható meghatározások és megnevezések tekintetében:

i.

a XII. melléklet III. pontja 1. alpontjának második albekezdésében említett termékjegyzéknek a tagállamok által megküldött jegyzékek alapján történő összeállítása és – szükség esetén – kiegészítése;

ii.

szükség esetén a XII. melléklet II. pontja 2. alpontja második albekezdésének a) pontjában szereplő megnevezések jegyzékének kiegészítése;

c)

a 115. cikkben említett, kenhető zsírokra vonatkozó előírások tekintetében:

i.

a XV. melléklet I. pontja 2. alpontja harmadik albekezdésének a) pontjában említett termékeknek a tagállamok által a Bizottsághoz eljuttatott jegyzékek alapján összeállított jegyzéke;

ii.

a 115. cikkben említett termékek összetételének és gyártási jellemzőinek ellenőrzéséhez szükséges elemzési módszerek;

iii.

a mintavételre vonatkozó részletes szabályok;

iv.

a 115. cikkben említett termékek piacaira vonatkozó statisztikai információk összegyűjtésének részletes szabályai;

d)

a XIV. melléklet A. részében meghatározott tojások forgalmazására vonatkozó: rendelkezések tekintetében:

i.

fogalommeghatározások;

ii.

a tojásbegyűjtés gyakorisága, a tojás szállítása, tartósítása és kezelése;

iii.

a minőségi kritériumok, különösen a héj külseje, a tojásfehérje és a tojássárgája állaga, valamint a légkamra nagysága;

iv.

a súly szerinti osztályozás, ideértve a kivételeket is;

v.

a tojáson szereplő jelölés és a csomagoláson feltüntetett címkézés, ideértve a kivételeket, valamint a csomagolóközpontokkal kapcsolatban alkalmazandó szabályokat is;

vi.

harmadik országokkal folytatott kereskedelem;

vii.

termelői módszerek;

e)

a XIV. melléklet B. részében meghatározott baromfihús forgalmazására vonatkozó rendelkezések tekintetében:

i.

fogalommeghatározások;

ii.

a bontott baromfik jegyzéke, az ilyen hasított testek és belsőségek részei, ideértve a foie gras-t, amelyekre a XIV. melléklet B. része vonatkozik;

iii.

osztályozási kritériumok a XIV. melléklet B. részének III 1. pontja értelmében;

iv.

az árut kísérő kereskedelmi okmányokon feltüntetendő egyéb jelölésekre, a címkézésre, a végső fogyasztó általi fogyasztásra szánt baromfihús vonatkozó szabályok kiszerelésére és reklámozására, valamint arra a névre vonatkozó szabályok, amely alatt a termék 2000/13/EK irányelv 3. cikke (1) bekezésének 1. pontja értelmében értékesítésre kerül;

v.

az alkalmazott hűtési módszerre és a gazdálkodási formára vonatkozó fakultatív jelölések;

vi.

a daraboló- és feldolgozóüzem részére történő szállítás esetén alkalmazható eltérések;

vii.

a friss, mélyhűtött és gyorsfagyasztott hasított testek és azok részeinek készítése közbeni vízfelvételi százalék tekintetében alkalmazandó szabályok, valamint az e tekintetben feltüntetendő jelölések;

f)

a XIV. melléklet C. részében meghatározott keltetőtojások és naposcsibék termelésére és tenyésztésére, illetve forgalmazására vonatkozó előírásokkal kapcsolatos rendelkezések tekintetében:

i.

fogalommeghatározások;

ii.

a keltetőtojásokat és naposcsibéket termelő és tenyésztő, illetve forgalmazó létesítmények nyilvántartása;

iii.

a – többek között a harmadik országokból behozandó vagy harmadik országokba kiviendő – keltetőtojásokon és a csomagolásokon feltüntetendő jelölések, valamint a harmadik országokból származó csirkék tekintetében alkalmazandó szabályok;

iv.

a keltetők által vezetett főkönyvek;

v.

a keltetőgépből kivett keltetett tojások emberi fogyasztástól eltérő esetleges használata;

vi.

a keltetők és egyéb létesítmények tájékoztatásai a tagállamok illetékes hatóságai számára;

vii.

kísérőokmányok;

g)

a komlótermékekre vonatkozóan a 117. cikkben említett minimális minőségi követelmények;

h)

adott esetben az alkalmazandó elemzési módszerek;

i)

a kazeinnek és a kazeinátoknak a 119. cikkben említett felhasználása tekintetében:

i.

azok a technológiai szükségletek figyelembevételével, objektív kritériumok alapján meghatározott feltételek, amelyek mellett a tagállamok megadják az engedélyt és meghatározzák a kazeinnek és a kazeinátoknak a végtermékbe történő beledolgozására vonatkozó maximális százalékos arányt;

ii.

az i. pont szerinti engedéllyel rendelkező vállalkozások által betartandó kötelezettségek.

II. FEJEZET

Termelői szervezetek, szakmaközi szervezetek, a piaci szereplők szervezetei

I. szakasz

Általános elvek

122. cikk

Termelői szervezetek

A tagállamok elismerik azokat a termelői szervezeteket, amelyek:

a)

a következő ágazatok valamelyikében működő termelőkből állnak:

i.

komlóágazat,

ii.

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazata,

iii.

selyemhernyó-ágazat;

b)

a termelők kezdeményezésére jönnek létre;

c)

meghatározott céllal rendelkeznek, amely különösen az alábbiakra vonatkozhat:

i.

a kínálat koncentrálása és a tagok termékeinek forgalmazása;

ii.

a termelés közös hozzáigazítása a piaci követelményekhez, és a termék fejlesztése;

iii.

a termelés ésszerűsítésének és gépesítésének előmozdítása.

123. cikk

Szakmaközi szervezetek

A tagállamok elismerik azokat a szakmaközi szervezeteket, amelyek:

a)

az alábbi ágazatok termékeinek előállításához, forgalmazásához és/vagy feldolgozásához kapcsolódó gazdasági tevékenységek képviselőiből állnak:

i.

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazata;

ii.

dohányágazat;

b)

az azokat alkotó valamennyi szervezetnek vagy egyesületnek, vagy ezek egy részének a kezdeményezésére jöttek létre;

c)

meghatározott céllal rendelkeznek, amely különösen az alábbiakra vonatkozhat:

i.

a kínálat koncentrálása és koordinálása, valamint a tagok termékeinek forgalmazása;

ii.

a termelés és a feldolgozás közös hozzáigazítása a piaci követelményekhez, valamint a termék fejlesztése;

iii.

a termelés és a feldolgozás ésszerűsítésének és fejlesztésének előmozdítása;

iv.

kutatások folytatása a fenntartható termelési módszerekkel és a piaci fejleményekkel kapcsolatban.

Azokban az esetekben, amikor a szakmaközi szervezetek több tagállam területén folytatják tevékenységüket, az elismerést – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – a Bizottság adja meg.

124. cikk

A termelői és a szakmaközi szervezetekre vonatkozó közös rendelkezések

(1)   A 122. cikket és a 123. cikk első bekezdését a termelői vagy szakmaközi szervezetek elismerésére vonatkozó tagállami – a nemzeti jogon alapuló és a közösségi joggal összhangban álló – döntés sérelme nélkül kell alkalmazni az 1. cikkben említett ágazatok mindegyikében, a 122. cikkben és a 123. cikk első bekezdésében említett ágazatok kivételével.

(2)   A 865/2004/EK, az 1952/2005/EK és az 1544/2006/EK rendeletnek megfelelően elismert vagy jóváhagyott termelői szervezeteket az ezen rendelet 122. cikke szerinti elismert termelői szervezeteknek kell tekinteni.

A 2077/92/EGK és a 865/2004/EK rendeletnek megfelelően elismert vagy jóváhagyott szakmaközi szervezeteket az ezen rendelet 123. cikke szerinti elismert szakmaközi szervezeteknek kell tekinteni.

125. cikk

A piaci szereplők szervezetei

Ezen rendelet alkalmazásában a piaci szereplők szervezetei magukban foglalják az elismert termelői szervezeteket, az elismert szakmaközi szervezeteket vagy egyéb piaci szereplők elismert szervezeteit az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatában vagy ezek társulásait.

II. szakasz

A dohányágazatban működő szakmaközi szervezetekre vonatkozó szabályok

126. cikk

A tagsággal nem rendelkező egyének vagy csoportok által fizetendő hozzájárulás

(1)   Ha a dohányágazatban működő valamely elismert szakmaközi szervezet a (2) bekezdésben említett tevékenységek közül egyet vagy többet folytat, és e tevékenységek azoknak a személyeknek az általános gazdasági érdekét szolgálják, akiknek a tevékenysége az érintett termékek közül eggyel vagy többel kapcsolatos, akkor az elismerést megadó tagállam vagy – amennyiben az elismerést a Bizottság adta meg – a Bizottság, a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül, úgy határozhat, hogy azok az egyének vagy csoportok, akik vagy amelyek nem tagjai a szóban forgó szervezetnek, de akik vagy amelyek élvezik a tevékenységéből fakadó előnyöket, megfizetik a szervezet számára a tagok által fizetett hozzájárulás egészét vagy annak egy részét, amennyiben az ilyen hozzájárulást az érintett tevékenységek folytatásának következtében közvetlenül felmerülő, nem igazgatási jellegű költségek fedezésére szánják.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tevékenységeknek az alábbi célkitűzések valamelyikéhez kell kapcsolódniuk:

a)

a termék értékének növelését célzó kutatások, különösen olyan új felhasználási módok révén, amelyek nem veszélyeztetik a közegészségügyet;

b)

a leveles vagy a bálázott dohány minőségének javítását célzó tanulmányok;

c)

az olyan művelési módszerekre irányuló kutatás, amelyek lehetővé teszik a növény-egészségügyi termékek használatának csökkentését, és biztosítják a talaj és a környezet védelmét.

(3)   Az érintett tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a határozatokról, amelyeket az (1) bekezdés értelmében kívánnak meghozni. Az ilyen határozatok nem alkalmazhatóak a Bizottság értesítésétől számított három hónapos időszak eltelte előtt. A Bizottság ezen három hónapos időszak alatt kezdeményezheti a határozattervezet egészének vagy egy részének az elutasítását, ha a megjelölt általános gazdasági érdeket nem találja kellően megalapozottnak.

(4)   Ha a Bizottság által e fejezettel összhangban elismert valamely szakmaközi szervezet tevékenysége az általános gazdasági érdeket szolgálja, a Bizottság továbbítja határozattervezetét az érintett tagállamok részére, amelyeknek ezt követően két hónap áll rendelkezésükre észrevételeik megtételére.

III. szakasz

Eljárási szabályok

127. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja e fejezet alkalmazásának részletes szabályait, különös tekintettel az egyes ágazatokban működő termelői és szakmaközi szervezeteknek, valamint a piaci szereplők szervezeteinek az elismerésére vonatkozó feltételekre és eljárásokra, beleértve a következőket:

a)

az ezen szervezetek által követendő konkrét célok;

b)

az ilyen szervezetek társulására vonatkozó szabályok;

c)

az ilyen szervezetek által folytatott tevékenységek;

d)

a 122., a 123. és a 125. cikkben megállapított követelményektől való eltérések;

e)

adott esetben a szakmaközi szervezetként való elismerésből eredő bármiféle következmény.

III. RÉSZ

HARMADIK ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT KERESKEDELEM

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

128. cikk

Általános elvek

Ha ez a rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott rendelkezések másképpen nem rendelkeznek, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem során tilos:

a)

a vámmal azonos hatású bármiféle díj kivetése;

b)

bármiféle mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés alkalmazása.

129. cikk

Kombinált Nómenklatúra

Az e rendelet hatálya alá tartozó termékek vámtarifa-besorolására a Kombinált Nómenklatúrának a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletben (63) (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra) meghatározott értelmezése általános szabályait és alkalmazásának különös szabályait kell alkalmazni. Az e rendelet alkalmazásából adódó vámnómenklatúrát, ideértve adott esetben a III. mellékletben felsorolt meghatározásokat is, bele kell foglalni a Közös Vámtarifába.

II. FEJEZET

Behozatal

I. szakasz

Behozatali engedélyek

130. cikk

Behozatali engedélyek

(1)   Azon esetek sérelme nélkül, amelyekben e rendeletnek megfelelően behozatali engedélyre van szükség, a Bizottság az alábbi ágazatok egy vagy több terméke tekintetében behozatali engedély bemutatásához kötheti a Közösségbe történő behozatalt:

a)

gabona;

b)

rizs;

c)

cukor;

d)

vetőmag;

e)

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó az 1509, az 1510 00, a 0709 90 39, a 0711 20 90, a 2306 90 19, az 1522 00 31 és az 1522 00 39 KN-kód alá tartozó termékek vonatkozásában;

f)

a len- és kenderágazaton belül a kender vonatkozásában;

g)

banán;

h)

élő növény;

i)

marha- és borjúhús;

j)

tej és tejtermékek;

k)

sertéshús;

l)

juh- és kecskehús;

m)

tojás;

n)

baromfihús;

o)

mezőgazdasági eredetű etil-alkohol.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az érintett piacok irányításához és különösen a szóban forgó termékek behozatalának felügyeletéhez szükség van a behozatali engedélyekre.

131. cikk

Az engedélyek kiállítása

Amennyiben valamely tanácsi rendelet vagy a Tanács bármely egyéb jogi aktusa másképp nem rendelkezik, továbbá az e fejezet alkalmazása tekintetében hozott intézkedések sérelme nélkül, a tagállamok a behozatali engedélyt – függetlenül attól, hogy a Közösségen belül az hol telepedett le – minden kérelmezőnek kiadják.

132. cikk

Érvényesség

A behozatali engedélyek a Közösség egész területén érvényesek.

133. cikk

Biztonság

(1)   Amennyiben a Bizottság másként nem rendelkezik, az engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmező biztosítékot helyezzen letétbe annak garantálására, hogy a termékeket az engedély érvényességi ideje alatt behozza.

(2)   Vis maior esetétől eltekintve a biztosíték teljes egészében vagy részben elvész, ha az engedély érvényességi ideje alatt a behozatalra nem, vagy csak részben kerül sor.

134. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, beleértve az engedélyek érvényességi idejével és a biztosíték mértékével kapcsolatos rendelkezéseket is.

II. szakasz

Behozatali vámok és illetékek

135. cikk

Behozatali vámok

Amennyiben e rendelet másképpen nem rendelkezik, az 1. cikkben említett termékekre a Közös Vámtarifában szereplő behozatali vámtételeket kell alkalmazni.

136. cikk

A gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok kiszámítása

(1)   A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002 00 00, az 1005 10 90, az 1005 90 00 és – a vetésre szánt hibridek kivételével – az 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékek behozatali vámja megegyezik az adott szállítmányra alkalmazandó CIF-importárnak az e termékekre behozataluk esetén érvényes, 55 %-kal megnövelt intervenciós árból történő kivonásával kapott összeggel. Az említett vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifában szereplő, a Kombinált Nómenklatúra alapján meghatározott szokásos vámtételt.

(2)   Az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

137. cikk

Az előmunkált (barna) rizsre vonatkozó behozatali vámok kiszámítása

(1)   A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 20 KN-kód alá tartozó előmunkált (barna) rizs behozatali vámját a Bizottság határozza meg a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül az érintett referencia-időszak végét követő tíz napon belül, a XVII. melléklet 1. pontjával összhangban.

A Bizottság a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül újból meghatározza az alkalmazandó vámtételt, ha az említett mellékletben foglaltak szerint végrehajtott számítások az érvényben lévő vámtétel módosításának szükségességére utalnak. Az alkalmazandó új vámtétel meghatározásáig az előzőleg meghatározott vámtételt kell alkalmazni.

(2)   A XVII. melléklet 1. pontja szerinti behozatalra vonatkozó számítások elvégzésekor azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyekre a megfelelő referenciaidőszak során az 1006 20 KN-kód alá tartozó előmunkált (barna) rizsre vonatkozó behozatali engedélyt bocsátottak ki, figyelmen kívül hagyva a 138. cikkben említett basmati rizsre vonatkozó behozatali engedélyek által érintett mennyiségeket.

(3)   Az éves referenciamennyiség 449 678 tonna. A részleges referenciamennyiség minden gazdasági évben az adott évre vonatkozó referenciamennyiség fele.

138. cikk

Az előmunkált basmati rizsre vonatkozó behozatali vámok kiszámítása

A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 20 17 és az 1006 20 98 KN-kód alá tartozó, a XVIII. mellékletben felsorolt előmunkált basmati rizsfajták a Bizottság által megállapított feltételek alapján nulla vámtétel mellett importálhatók.

139. cikk

A hántolt rizsre vonatkozó behozatali vámok kiszámítása

(1)   A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 30 KN-kód alá tartozó félig vagy teljesen hántolt rizs behozatali vámját a Bizottság határozza meg a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül az adott referenciaidőszak végét követő tíz napon belül, a XVII. melléklet 2. pontjával összhangban.

A Bizottság a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül újból meghatározza az alkalmazandó vámtételt, ha az említett mellékletben foglaltak szerint végrehajtott számítások az érvényben lévő vámtétel módosításának szükségességére utalnak. Az alkalmazandó új vámtétel meghatározásáig az előzőleg meghatározott vámtételt kell alkalmazni.

(2)   A XVII. melléklet 2. pontjában említett behozatalra vonatkozó számítások elvégzésekor azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyekre a megfelelő referenciaidőszak során az 1006 30 KN-kód alá tartozó félig vagy teljesen hántolt rizsre vonatkozó behozatali engedélyt bocsátottak ki.

140. cikk

A törmelék rizsre vonatkozó behozatali vámok kiszámítása

A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 40 00 KN-kód alá tartozó törmelék rizs behozatali vámja tonnánként 65 EUR.

141. cikk

Kiegészítő behozatali vámok

(1)   Kiegészítő behozatali vámot kell alkalmazni a gabona-, a rizs-, a cukor-, a marha- és borjúhús-, a tej- és tejtermék-, a sertéshús-, a juh- és kecskehús-, a tojás-, a baromfihús-, valamint a banánágazat egy vagy több termékének a 135–140. cikkben megállapított vámtételek mellett történő behozatalára azoknak a káros hatásoknak a megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében, amelyek a Közösség piacát a szóban forgó termékek behozatala következtében esetleg érhetik, amennyiben:

a)

a behozatal a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezetnek bejelentett szintnél („küszöbár”) alacsonyabb áron történik; vagy

b)

a behozatal mennyisége egy adott évben egy meghatározott szintet („küszöbmennyiség”) meghalad.

A küszöbmennyiség megállapításához az adott termék piacra jutási lehetősége szolgál alapul, amely – adott esetben – az importnak a három előző évre vonatkozóan megállapított hazai fogyasztáshoz viszonyított százalékos arányában kerül meghatározásra.

(2)   Nem vethető ki kiegészítő behozatali vám abban az esetben, ha a behozatal várhatóan nem fogja megzavarni a közösségi piacot, vagy ha az intézkedés hatásai nem állnának arányban az elérni kívánt céllal.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az importárakat az adott szállítmányra vonatkozó CIF-importárak alapján kell meghatározni.

A CIF-importárakat össze kell venni a termék reprezentatív világpiaci áraival vagy a közösségi importpiacon arra a termékre vonatkozó reprezentatív árakkal.

142. cikk

A behozatali vámok felfüggesztése a cukorágazatban

A Bizottság az 62. cikk (2) bekezdésében említett termékek előállításához szükséges ellátás biztosítása érdekében bizonyos mennyiségek tekintetében részben vagy teljes egészében felfüggesztheti a behozatali vámokat a következő termékek esetében:

a)

az 1701 KN-kód alá tartozó cukor;

b)

az 1702 30 10, az 1702 40 10, az 1702 60 10 és az 1702 90 30 KN-kód alá tartozó izoglükóz.

143. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, meghatározva különösen a következőket:

a)

a 136. cikk tekintetében:

i.

a kiváló minőségű közönséges búzára vonatkozó minimális követelmények;

ii.

a figyelembe veendő árfolyamok;

iii.

annak lehetősége, hogy – egyes meghatározott esetekben – a gazdasági szereplők az érintett szállítmány megérkezése előtt megismerhessék a vonatkozó vámtételeket;

b)

a 141. cikk tekintetében azok a termékek, amelyekre kiegészítő behozatali vám alkalmazandó, valamint az említett cikk (1) bekezdésének alkalmazásának biztosításához szükséges egyéb kritériumok.

III. szakasz

A behozatali kontingensek kezelése

144. cikk

Vámkontingensek

(1)   A Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött megállapodásokból vagy a Tanács bármely egyéb jogi aktusából eredő, az 1. cikkben említett termékek behozatalára vonatkozó vámkontingenseket a Bizottság nyitja meg és kezeli az általa elfogadott részletes szabályok alapján.

(2)   A vámkontingensek kezelésének az érintett gazdasági szereplők közötti megkülönböztetéstől mentesen, a következő módszerek valamelyikének vagy e módszerek kombinációjának, vagy más megfelelő módszernek az alkalmazásával kell történnie:

a)

a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendjén alapuló módszer (az „érkezési sorrend” elve);

b)

a kérelmek benyújtásakor igényelt mennyiségek arányában történő elosztás módszere (a „párhuzamos vizsgálat módszerének” alkalmazása);

c)

a kialakult kereskedelmi szokások figyelembevételén alapuló módszer (a „hagyományos/újonnan érkező importőrök” módszer alkalmazása).

(3)   A kezelés alkalmazott módszerének szükség szerint kellő súlyt kell fektetnie a közösségi piac ellátási igényeire és a piaci egyensúly megőrzésének szükségességére.

145. cikk

A vámkontingensek megnyitása

A Bizottság meghatározza az éves vámkontingenseket, szükség esetén az év egészére megfelelően elosztva, és meghatározza az alkalmazandó kezelési módszert.

146. cikk

Különleges szabályok

(1)   A 0202 20 30, a 0202 30 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó, feldolgozásra szánt fagyasztott marha- és borjúhúsra vonatkozó, 54 703 tonnás behozatali vámkontingens tekintetében a Tanács a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően előírhatja, hogy a kontingens egészét vagy egy részét azonos mennyiségű minőségi hússal töltsék ki, 4,375-ös átváltási arányt alkalmazva.

(2)   A Spanyolországba irányuló importra szánt 2 000 000 tonna kukoricára és 300 000 tonna cirokra vonatkozó vámkontingens, valamint a Portugáliába irányuló importra szánt 500 000 tonna kukoricára vonatkozó vámkontingens esetében a 148. cikkben említett részletes szabályoknak tartalmazniuk kell a vámkontingensek szerinti behozatal végrehajtásához, valamint adott esetben az érintett tagállamok kifizető ügynökségei által importált mennyiségek intervenciós raktározásához és e tagállamok piacain történő értékesítéséhez szükséges rendelkezéseket is.

147. cikk

A banánra vonatkozó vámtételek

Ez a fejezet az 1964/2005/EK tanácsi rendelet (64) rendelkezéseinek sérelme nélkül alkalmazandó.

148. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az e szakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a következőkre:

a)

a termék jellegére, származási helyére és eredetére vonatkozó garanciákat;

b)

az a) pontban említett garanciák igazolására szolgáló okmány elismerése;

c)

a behozatali engedélyek kiadásának feltételei és az engedélyek érvényességi ideje.

IV. szakasz

Meghatározott termékekre vonatkozó különös rendelkezések

I. alszakasz

A gabonafélék és a rizs behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

149. cikk

Különböző gabonafélékből álló keverékek behozatala

Az I. melléklet I. részének a) és b) pontja alá tartozó gabonafélékből álló keverékekre alkalmazandó behozatali vámot a következőképpen kell megállapítani:

a)

abban az esetben, ha a keverék két ilyen gabonaféléből áll, a behozatali vám megegyezik:

i.

a nagyobb súlyban jelen lévő gabona-összetevőre vonatkozó behozatali vámmal, amennyiben a szóban forgó gabonaféle a keverék súlyának legalább 90 %-át teszi ki;

ii.

a magasabb behozatali vám alá eső gabona-összetevőre vonatkozó behozatali vámmal, amennyiben a két gabona-összetevő egyike sem teszi ki a keverék súlyának legalább 90 %-át;

b)

abban az esetben, ha a keverék több mint két ilyen gabonaféléből áll, és a gabona-összetevők között több olyan is van, amely a keverék súlyának több mint 10 %-át teszi ki, a keverékre az adott gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok közül a legmagasabbat kell alkalmazni, abban az esetben is, ha a behozatali vám összege két vagy több gabonaféle esetében azonos.

Amennyiben csak egy gabonaféle súlya haladja meg a keverék súlyának 10 %-át, akkor az alkalmazandó behozatali vám az e gabonafélére vonatkozó behozatali vámmal egyezik meg.

c)

az a) vagy a b) pont által nem szabályozott valamennyi egyéb esetben a behozatali vám az adott keveréket alkotó gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok közül a legmagasabb, abban az esetben is, ha a behozatali vám összege két vagy több gabonaféle esetében azonos.

150. cikk

A gabonafélék és a rizs keverékeinek behozatala

Az egyrészt az I. melléklet I. részének a) és b) pontja alá tartozó egy vagy több gabonaféléből, másrészt az I. melléklet II. részének a) és b) pontja alá tartozó egy vagy több termékből álló keverékekre alkalmazandó behozatali vám a legmagasabb behozatali vám alá eső gabona-összetevő vagy termék behozatali vámjával egyezik meg.

151. cikk

Rizskeverékek behozatala

A több különböző feldolgozási csoportba vagy szakaszba sorolható rizsből, illetve az egyrészt egy vagy több feldolgozási csoportba vagy szakaszba sorolható rizsből, másrészt törmelék rizsből álló keverékekre alkalmazandó behozatali vám megegyezik:

a)

a nagyobb súlyban jelen lévő összetevőre vonatkozó behozatali vámmal, amennyiben ez az összetevő a keverék súlyának legalább 90 %-át teszi ki;

b)

a legmagasabb behozatali vám alá eső összetevőre vonatkozó behozatali vámmal, ha egyik összetevő sem teszi ki a keverék súlyának legalább 90 %-át.

152. cikk

A tarifális besorolás alkalmazhatósága

Amennyiben a behozatali vám megállapításának a 149–151. cikkben meghatározott módszere nem alkalmazható, a szóban forgó cikkekben említett keverékekre vonatkozó vámot a keverékek tarifális besorolása határozza meg.

II. alszakasz

A cukorra vonatkozó preferenciális behozatali rendelkezések

153. cikk

A finomítóipar szokásos ellátási szükséglete

(1)   A 52. cikk (1) bekezdése ellenére, a finomításra szánt cukor gazdasági évenkénti, fehércukorban kifejezett, szokásos ellátási szükséglete a Közösségben 2 424 735 tonna mennyiségben kerül rögzítésre.

A 2008–2009-es gazdasági évben a szokásos ellátási szükséglet a következőképpen oszlik meg:

a)

Bulgária esetében 198 748 tonna;

b)

Franciaország esetében 296 627 tonna;

c)

Olaszország esetében 100 000 tonna;

d)

Portugália esetében 291 633 tonna;

e)

Románia esetében 329 636 tonna;

f)

Szlovénia esetében 19 585 tonna;

g)

Finnország esetében 59 925 tonna,

h)

az Egyesült Királyság esetében 1 128 581 tonna.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdésében említett szokásos ellátási szükségletet 65 000 tonnával kell növelni. Ez a mennyiség nyers nádcukorra vonatkozik, és azt a 2008–2009-es gazdasági évben a 2005-ben Portugáliában egyedüliként működő cukorrépa-feldolgozó üzem számára kell fenntartani. E feldolgozóüzemet kizárólag cukorfinomítással foglalkozó üzemnek kell tekinteni.

(3)   A finomításra szánt cukorra vonatkozó behozatali engedély csak a kizárólag cukorfinomítással foglalkozó üzemek részére adható ki, feltéve, hogy az érintett mennyiségek nem haladják meg az (1) bekezdésben említett szokásos ellátási szükséglet keretében behozható mennyiségeket. Az engedélyek csak a kizárólag cukorfinomítással foglalkozó üzemek között ruházhatók át, és érvényességük annak a gazdasági évnek a végén jár le, amelyre vonatkozóan kiadták őket.

Ez a bekezdés a 2008–2009-es gazdasági évre, valamint az azt követő minden egyes gazdasági év első három hónapjára alkalmazandó.

(4)   Az 1701 11 10 KN-kód alá tartozó, a XIX. mellékletben említett államokból származó, finomításra szánt nádcukorra vonatkozó behozatali vámok alkalmazását fel kell függeszteni azon kiegészítő mennyiség tekintetében, amely szükséges ahhoz, hogy a 2008–2009-es gazdasági évben biztosítani lehessen a megfelelő ellátást a kizárólag cukorfinomítással foglalkozó üzemek számára.

A kiegészítő mennyiséget a Bizottság határozza meg az (1) bekezdésben említett szokásos ellátási szükséglet és a finomításra szánt cukorra vonatkozóan az adott gazdasági évre előre jelzett ellátás mérlege alapján. Ezt a mérleget, amelynek alapjául a fogyasztásra szánt nyerscukorra vonatkozó korábbi átalánybecslések szolgálhatnak, a Bizottság a gazdasági év folyamán felülvizsgálhatja.

154. cikk

Garantált ár

(1)   Az AKCS/indiai cukorra vonatkozóan megállapított garantált árat kell alkalmazni a standard minőségű nyerscukornak és fehércukornak a következő országokból történő behozatalára:

a)

a 980/2005/EK tanácsi rendelet (65) 12. és 13. cikkében említett rendelkezések alapján a legkevésbé fejlett országok;

b)

a 153. cikk (4) bekezdésében említett kiegészítő mennyiség tekintetében a XIX. mellékletben felsorolt államok.

(2)   A garantált áras cukorra vonatkozó behozatali engedély iránti kérelemhez az exportáló ország hatósága által kiadott kiviteli engedélyt kell csatolni, amely igazolja, hogy a cukor megfelel az érintett megállapodásokban meghatározott szabályoknak.

155. cikk

A cukorról szóló jegyzőkönyvből eredő kötelezettségvállalások

A Bizottság intézkedéseket fogadhat el annak biztosítására, hogy az AKCS-országokból/Indiából származó cukornak a Közösségbe történő behozatalára az AKCS–EK Partnerségi Megállapodás V. mellékletéhez csatolt 3. jegyzőkönyvben, valamint a nádcukorról szóló, az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság között létrejött megállapodásban meghatározott feltételek szerint kerüljön sor. Az ilyen intézkedések szükség esetén eltérhetnek e rendelet a 153. cikkétől.

156. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az ezen alszakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a nemzetközi megállapodásoknak való megfeleléshez szükséges rendelkezésekre. Ezek a szabályok magukban foglalhatnak a XIX. melléklet módosítására vonatkozó rendelkezéseket is.

III. alszakasz

A kender behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

157. cikk

Kenderbehozatal

(1)   Az alábbiakban említett termékeket kizárólag a következő feltételek teljesülése esetén lehet behozni a Közösségbe:

a)

az 5302 10 00 KN-kód alá tartozó, az 1782/2003/EK rendelet 52. cikkében megállapított feltételeknek megfelelő valódi nyerskender;

b)

az ex 1207 99 15 KN-kód alá tartozó, vetésre szánt kendermag-fajta, amelyhez mellékelték annak igazolását, hogy a tetrahidrokannabinol-szint nem haladja meg az 1782/2003/EK rendelet 52. cikkével összhangban rögzített szintet;

c)

az 1207 99 91 KN-kód alá tartozó, nem vetésre szolgáló kendermag, amelyet kizárólag a tagállam engedélyével rendelkező importőrök hozhatnak be annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a magokat ne lehessen vetőmagként felhasználni.

(2)   A Bizottság által a 194. cikknek megfelelően esetlegesen elfogadott különös rendelkezések sérelme nélkül az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott termékeknek a Közösségbe történő behozatalát ellenőrzéseknek kell alávetni annak megállapítására, hogy teljesülnek-e az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek.

(3)   Ezt a cikket a tagállamok által a Szerződéssel összhangban elfogadott, az itt leírtaknál szigorúbb rendelkezések, valamint a Kereskedelmi Világszervezet mezőgazdaságról szóló megállapodásából eredő kötelezettségek sérelme nélkül kell alkalmazni.

IV. alszakasz

A komló behozatalára vonatkozó különös rendelkezések

158. cikk

Komlóbehozatal

(1)   A komlóágazat termékeit harmadik országokból kizárólag akkor lehet behozni, ha a minőségükre vonatkozó előírások legalább egyenértékűek a Közösségben betakarított hasonló termékek vagy az utóbbiak feldolgozásával készült termékek tekintetében elfogadott előírásokkal.

(2)   A szóban forgó termékek akkor tekintendők az (1) bekezdésben említett minőségi előírásoknak megfelelőnek, ha csatolják hozzájuk a származási ország hatóságai által kiadott, a 117. cikkben említett tanúsítvánnyal egyenértékűnek elismert igazolást.

A komlóliszt, az emelt lupulintartalmú komlóliszt, a komlókivonat és a kevert komlótermék esetében az igazolás csak akkor ismerhető el a tanúsítvánnyal egyenértékűnek, ha a termék alfasavtartalma nem alacsonyabb az alapanyagául szolgáló komlóénál.

Az igazolások egyenértékűségét a Bizottság által elfogadott részletes szabályok alapján kell megállapítani.

V. szakasz

Védintézkedések és aktív feldolgozás

159. cikk

Védintézkedések

(1)   A Bizottság az 519/94/EK (66) és a 3285/94/EK (67) tanácsi rendelettel összhangban, e cikk (3) bekezdésére is figyelemmel a Közösségbe irányuló behozatalra vonatkozó védintézkedéseket hoz.

(2)   Amennyiben a Tanács valamely egyéb jogi aktusa másként nem rendelkezik, a Bizottság a Szerződés 300. cikkével összhangban kötött nemzetközi megállapodásokban a Közösségbe történő behozatal tekintetében meghatározott védintézkedéseket e cikk (3) bekezdésének megfelelően hozza meg.

(3)   A Bizottság az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedéseket – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére is meghozhatja. Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól kérelem érkezik, azzal kapcsolatban a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül határozatot hoz.

A tagállamokat az ilyen intézkedésről értesíteni kell, és az intézkedést azonnal alkalmazni kell.

A Bizottság által az (1) és a (2) bekezdés alapján hozott határozatokat bármely tagállam az értesítése napjától számított öt munkanapon belül a Tanács elé terjesztheti. A Tanács késedelem nélkül összeül. A szóban forgó intézkedésnek a Tanács elé utalásától számított egy hónapon belül a Tanács – minősített többséggel eljárva – módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a kérdéses határozatot.

(4)   Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy indokolt visszavonni vagy módosítani valamely, az (1) vagy a (2) bekezdés alapján hozott védintézkedést, a következőképpen jár el:

a)

ha az intézkedést a Tanács hozta, a Bizottság javasolja a Tanácsnak az intézkedés visszavonását vagy módosítását. A Tanács minősített többséggel jár el;

b)

minden más esetben a Bizottság vonja vissza vagy módosítja a közösségi védintézkedéseket, a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül.

160. cikk

Az aktív feldolgozási szabályok felfüggesztése

(1)   Amennyiben az aktív feldolgozási szabályok zavart idéznek vagy idézhetnek elő a közösségi piacon, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére részben vagy teljes mértékben felfüggesztheti az aktív feldolgozási szabályok alkalmazását a gabona-, a rizs-, a cukor-, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó-, a marha- és borjúhús-, a tej- és tejtermék-, a sertéshús-, a juh- és kecskehús-, a tojás-, a baromfihús- és a mezőgazdasági eredetű etilalkohol-ágazat termékei tekintetében. Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól kérelem érkezik, azzal kapcsolatban a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül határozatot hoz.

A tagállamokat az ilyen intézkedésről értesíteni kell, és az intézkedést azonnal alkalmazni kell.

A Bizottság által az első albekezdés alapján hozott intézkedéseket bármely tagállam az értesítés napjától számított öt munkanapon belül a Tanács elé terjesztheti. A Tanács késedelem nélkül összeül. A szóban forgó intézkedésnek a Tanács elé utalásától számított egy hónapon belül a Tanács – minősített többséggel eljárva – módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti az intézkedést.

(2)   A mezőgazdasági piacok közös szervezésének megfelelő működéséhez szükséges mértékben, a Tanács – a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően – részben vagy teljes mértékben megtilthatja az aktív feldolgozási szabályok alkalmazását az (1) bekezdésben említett termékek tekintetében.

III. FEJEZET

Kivitel

I. szakasz

Kiviteli engedélyek

161. cikk

Kiviteli engedélyek

(1)   Azon esetek sérelme nélkül, amelyekben e rendeletnek megfelelően kiviteli engedélyre van szükség, a Bizottság az alábbi ágazatok egy vagy több terméke tekintetében kiviteli engedély bemutatásához kötheti a Közösségből történő kivitelt:

a)

gabona;

b)

rizs;

c)

cukor;

d)

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó az I. melléklet VII. részének a) pontjában említett olívaolaj tekintetében;

e)

marha- és borjúhús;

f)

tej és tejtermékek;

g)

sertéshús;

h)

juh- és kecskehús;

i)

tojás;

j)

baromfihús;

k)

mezőgazdasági eredetű etil-alkohol.

Az első albekezdés alkalmazása esetén a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az érintett piacok irányításához és különösen a szóban forgó termékek kivitelének felügyeletéhez szükség van a kiviteli engedélyekre.

(2)   A 131–133. cikket értelemszerűen kell alkalmazni.

(3)   A Bizottság elfogadja az (1) és a (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, beleértve az engedélyek érvényességi idejével és a biztosíték mértékével kapcsolatos rendelkezéseket is.

II. Szakasz

Export-visszatérítések

162. cikk

Az export-visszatérítések alkalmazási köre

(1)   A kivitel világpiaci árfolyamok vagy árak alapján történő lebonyolításának lehetővé tételéhez szükséges mértékben, valamint a Szerződés 300. cikkével összhangban kötött megállapodásokból eredő korlátokon belül az említett árfolyamok vagy árak és a közösségi árak közötti különbséget export-visszatérítés révén ki lehet egyenlíteni:

a)

a következő ágazatok további feldolgozás nélkül exportálandó termékei esetében:

i.

gabona;

ii.

rizs;

iii.

a cukorágazatban az I. melléklet III. részének b), c), d) és g) pontjában felsorolt termékek tekintetében,

iv.

marha- és borjúhús,

v.

tej és tejtermékek;

vi.

sertéshús;

vii.

tojás;

viii.

baromfihús;

b)

az a) pont i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt ágazatoknak a XX. és a XXI. mellékletben szereplő áruk formájában exportálandó termékei esetében.

A XX. melléklet IV. részében felsorolt termékek formájában exportált tej és tejtermékek esetében kizárólag az I. melléklet XVI. részének a)–e) és g) pontjában felsorolt termékekre nyújtható export-visszatérítés.

(2)   A XX. és a XXI. mellékletben felsorolt feldolgozott áruk formájában kivitelre kerülő termékek után járó export-visszatérítés nem haladhatja meg a további feldolgozás nélkül exportált ugyanazon termékekre alkalmazandó export-visszatérítés mértékét.

(3)   Amennyiben az a gabonafélékből nyert egyes szeszes italok előállítása sajátos jellemzőinek figyelembevételéhez szükséges, az (1) és (2) bekezdésben említett export-visszatérítési kritériumokat, valamint az ellenőrzési eljárást a Bizottság az adott helyzethez igazíthatja.

163. cikk

Az export-visszatérítések elosztása

Az export-visszatérítés mellett exportálható mennyiségek kiosztásához olyan módszert kell alkalmazni, amely:

a)

az adott termék jellegének és az érintett piac helyzetének a legjobban megfelel, a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását teszi lehetővé, figyelembe véve a közösségi kivitel hatékonyságát és szerkezetét, a gazdasági szereplők, különösen a nagy és kis gazdasági szereplők közötti megkülönböztetés előidézése nélkül;

b)

az adminisztrációs követelményeket figyelembe véve a lehető legkevesebb adminisztrációs terhet rója a piaci szereplőkre;

c)

elkerüli az érintett piaci szereplők közötti bármilyen megkülönböztetését.

164. cikk

Az export-visszatérítés mértékének megállapítása

(1)   Az export-visszatérítések a Közösség egészére nézve azonosak. Eltérés állhat fenn ugyanakkor a rendeltetési helytől függően, különösen amennyiben ezt a világpiaci helyzet, egyes piacok sajátos követelményei vagy a Szerződés 300. cikkével összhangban kötött megállapodásokból eredő kötelezettségek szükségessé teszik.

(2)   A visszatérítések mértékét a Bizottság állapítja meg.

A visszatérítések megállapíthatók:

a)

rendszeres időközönként;

b)

pályázati felhívással olyan termékek esetében, amelyekre vonatkozóan erről az eljárásról ezen rendelet alkalmazásának a 204. cikk (2) bekezdése szerinti időpontját megelőzően már rendelkeztek.

Amennyiben a visszatérítés mértékét nem pályázati eljárás útján állapítják meg, legalább háromhavonta egyszer meg kell állapítani azoknak a termékeknek a jegyzékét, amelyekre export-visszatérítés jár, valamint a visszatérítés összegét. A visszatérítés összege azonban három hónapon túl is azonos szinten maradhat, és ha szükséges, a Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – valamely tagállam kezdeményezésére vagy saját kezdeményezésére a közbeeső időszakban is módosíthatja azt.

(3)   Az egyes meghatározott termékekre vonatkozó visszatérítés mértékének megállapításakor az alábbi tényezők legalább egyikét figyelembe kell venni:

a)

a fennálló helyzet és a várható folyamatok a következők tekintetében:

az adott termék árai és rendelkezésre állása a közösségi piacon,

a termék világpiaci árai;

b)

a közös piacszervezés céljai, azaz az egyensúlynak, valamint az árak és a kereskedelem természetes fejlődésének a biztosítása ezen a piacon;

c)

a Közösség piacán a kínálat és a kereslet közötti elhúzódó egyensúlyhiányt okozó zavarok elkerülésének a szükségessége;

d)

a tervezett export gazdasági vonatkozásai;

e)

a Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött megállapodásokból eredő korlátok;

f)

a közösségi alaptermékeknek a harmadik országokba való kivitelre szánt, feldolgozott áruk előállításához történő felhasználása és a harmadik országokból a feldolgozási szabályok alapján behozott termékek felhasználása közötti egyensúly megteremtésének a szükségessége;

g)

a legméltányosabb mértékű költségek az értékesítés, valamint a közösségi piacokról a közösségi kikötőkbe vagy más exporthelyszínekre történő szállítás, továbbá a rendeltetési országokba való továbbítás vonatkozásában;

h)

a közösségi piacon meglévő kereslet;

i)

a sertéshús-, a tojás- és a baromfihús-ágazat tekintetében az ezen ágazatok termékeinek a Közösségen belüli előállításához szükséges takarmánygabona-mennyiség közösségi árai és világpiaci árai közötti különbség.

(4)   A Bizottság az export-visszatérítésekre vonatkozóan korrekciós összeget állapíthat meg a gabona- és a rizságazat tekintetében. Ezt a korrekciós összeget azonban a Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – szükség esetén módosíthatja.

Az első albekezdés alkalmazható a XX. mellékletben felsorolt áruk formájában exportált termékek esetében is.

165. cikk

A raktáron lévő malátára vonatkozó export-visszatérítés

A gazdasági év első három hónapjára az előző gazdasági év végén raktáron lévő maláta vagy a szóban forgó időben raktáron lévő árpából előállított maláta kivitelére vonatkozó visszatérítés az az összeg, amely az előző gazdasági év utolsó hónapjában a szóban forgó kiviteli engedély tekintetében alkalmazható lett volna a kivitelre.

166. cikk

Az export-visszatérítés kiigazítása a gabonafélék esetében

Amennyiben a Bizottság másként nem rendelkezik, az I. melléklet I. részének a) és b) pontjában felsorolt termékekre vonatkozó, a 167. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított visszatérítést a Bizottság az intervenciós árra alkalmazandó havi áremelések szintjének, valamint adott esetben a szóban forgó ár változásainak megfelelően kiigazítja.

Az első bekezdés teljes mértékben vagy részben alkalmazható az I. melléklet I. részének c) és d) pontjában felsorolt termékekre, valamint az I. melléklet I. részében említett és a XX. melléklet I. részében szereplő áruk formájában exportált termékekre is. Ebben az esetben az első albekezdésben említett kiigazítást az alaptermék mennyisége és az exportált feldolgozott termékben található vagy az exportált árukban felhasznált alaptermék mennyisége közötti arányt kifejező együtthatónak a havi emelésre történő alkalmazásával korrigálni kell.

167. cikk

Export-visszatérítés nyújtása

(1)   A 162. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt, további feldolgozás nélkül exportált termékekre visszatérítést csak kérelem alapján és kiviteli engedély bemutatása mellett lehet nyújtani.

(2)   Az (1) bekezdésben említett termékekre alkalmazandó visszatérítés mértéke megegyezik az engedély iránti kérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítés mértékével vagy – az adott esettől függően – az adott pályázati eljárásból eredő és – differenciált visszatérítés esetében – az ugyanazon a napon a következőkre alkalmazandó visszatérítés mértékével:

a)

az engedélyben feltüntetett rendeltetési hely; vagy

b)

adott esetben a tényleges rendeltetési hely, ha az eltér az engedélyen feltüntetett rendeltetési helytől, amely esetben az alkalmazandó összeg nem haladhatja meg az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyre alkalmazandó összeget.

A Bizottság megfelelő intézkedéseket hozhat az e bekezdésben meghatározott rugalmassággal való visszaélés megelőzésére.

(3)   Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérve a Bizottság határozhat úgy, hogy a keltetőtojások és a naposcsibék esetében a kiviteli engedély utólag is megadható.

(4)   A 3448/93/EK tanácsi rendelet (68) 16. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás alapján határozatot lehet hozni arról, hogy az (1) és a (2) bekezdés az e rendelet 162. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett árukra is alkalmazandó legyen.

(5)   A Bizottság eltérést engedélyezhet az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak alól azon termékek esetében, amelyekre élelmiszersegély-programok keretében nyújtanak visszatérítést.

(6)   A visszatérítés kifizetésére a következőkre vonatkozó bizonyítékok benyújtását követően kerül sor:

a)

a termékek Közösségből való kivitele megtörtént;

b)

differenciált visszatérítés esetén a termékek már elérték az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyet vagy azt a másik rendeltetési helyet, amelyre vonatkozóan az exporttámogatást megállapították, a (2) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül.

A Bizottság azonban engedélyezhet bizonyos kivételeket, feltéve, hogy azokat olyan feltételekhez köti, amelyek egyenértékű garanciákat nyújtanak.

(7)   A Bizottság egy vagy több termék tekintetében további feltételeket állapíthat meg az export-visszatérítés nyújtására vonatkozóan. Ezek a következők lehetnek:

a)

visszatérítés kizárólag a Közösségből származó termékekre nyújtható;

b)

az importált termékekre vonatkozó visszatérítés összege a behozatalkor beszedett vámokra korlátozódik, amennyiben e vámok alacsonyabbak az alkalmazandó visszatérítésnél.

168. cikk

Az élő állatokra nyújtott export-visszatérítések a marha- és borjúhúságazatban

A marha- és borjúhúságazat termékei tekintetében az élő állatok exportjára járó visszatérítés odaítélésének és kifizetésének feltétele az állatok jóllétére és különösen az állatok szállítás alatti védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározott rendelkezések betartása.

169. cikk

A kivitel keretei

A Szerződés 300. cikkével összhangban kötött megállapodásokból eredő, a mennyiséget illető kötelezettségvállalások betartását az érintett termékekre alkalmazott referencia-időszakokra kiadott kiviteli engedélyek alapján kell biztosítani. A WTO mezőgazdasági megállapodásából eredő kötelezettségek betartása tekintetében a referencia-időszak vége nem lehet hatással az exportengedélyek érvényességére.

170. cikk

Végrehajtási szabályok

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a következőkre:

a)

a ki nem osztott vagy fel nem használt exportálható mennyiségek újraelosztása;

b)

az export-visszatérítésre jogosult termékekre vonatkozó minőségi előírásokkal és egyéb egyedi követelmények és feltételek;

c)

annak ellenőrzése – a fizikai ellenőrzéseket és a dokumentumok részletes vizsgálatát is ideértve –, hogy a visszatérítés kifizetésére és az exportügyletekkel kapcsolatos minden egyéb összegre való jogosultságot biztosító műveleteket ténylegesen és a megfelelő módon végrehajtották-e.

A Bizottság a 3448/93/EK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett kritériumok figye