Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32006L0112

A Tanács 2006/112/EK irányelve ( 2006. november 28. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről

OJ L 347, 11.12.2006, p. 1–118 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Bulgarian: Chapter 09 Volume 003 P. 7 - 125
Special edition in Romanian: Chapter 09 Volume 003 P. 7 - 125
Special edition in Croatian: Chapter 09 Volume 001 P. 120 - 237

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2006/112/oj

11.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/1


A TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE

2006. november 28.

a közös hozzáadottértékadó-rendszerről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 93. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK tanácsi irányelvet (1) több alkalommal jelentős mértékben módosították. Az átláthatóság és az ésszerűség érdekében az említett irányelvet át kell dolgozni.

(2)

Ezen átdolgozás keretében a tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1967. április 11-i 67/227/EGK tanácsi irányelv (2) még alkalmazandó rendelkezéseit át kell venni. Ezért az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(3)

Annak biztosítására, hogy a rendelkezések világos és ésszerű módon, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvvel összhangban kerüljenek bemutatásra, az irányelv szerkezetét és szövegezését át kell dolgozni, bár ez elviekben nem eredményez érdemi változásokat a meglévő jogszabályban. Az átdolgozási művelet ugyanakkor együtt jár néhány lényegi módosítással, amelyet mindazonáltal el kell végezni. Azokat az eseteket, amelyeket ilyen változtatások érintenek, kimerítően fel kell sorolni az átültetést és a hatálybalépést szabályozó rendelkezésekben.

(4)

A belső piac létrehozására irányuló cél megvalósításának előfeltétele a forgalmi adókra vonatkozó olyan jogszabályok alkalmazása a tagállamokban, amelyek nem torzítják a verseny feltételeit, és nem akadályozzák az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását. Ezért szükséges, hogy a hozzáadottértékadó-rendszer (HÉA-rendszer) segítségével összehangolják a forgalmi adókra vonatkozó jogszabályokat, és ezáltal, amennyire csak lehetséges, kiküszöböljék azokat a tényezőket, amelyek a verseny feltételeit akár nemzeti, akár közösségi szinten torzíthatják.

(5)

A HÉA-rendszer akkor valósítja meg a legnagyobb egyszerűséget és semlegességet, ha az adót a lehető legáltalánosabb módon vetik ki, és ha annak hatálya kiterjed a termelés és az értékesítés minden szakaszára, valamint a szolgáltatásnyújtás területére is. Emiatt a belső piac és a tagállamok érdekében áll elfogadni egy, a kiskereskedelemre is érvényes közös rendszert.

(6)

Szakaszonként szükséges eljárni, ugyanis a forgalmi adók összehangolása a tagállamokban az adórendszer változtatásaihoz vezet, és költségvetési, gazdasági és szociális területen is érzékelhető következményekkel jár.

(7)

A közös HÉA-rendszernek a verseny semlegességét kell eredményeznie még akkor is, ha az adómértékek és adómentességek teljes összehangolása elmarad, vagyis mindegyik tagállam területén, akármilyen hosszú is a termelési és értékesítési lánc, a hasonló termékekre és szolgáltatásokra ugyanakkora adóterhet kell kivetni.

(8)

Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatnak (3) megfelelően az Európai Közösségek költségvetését – az egyéb bevételeket nem érintve – teljes egészében a Közösségek saját forrásaiból finanszírozzák. E források tartalmazzák a HÉA-bevételeket is, amelyek azon közös adómérték alkalmazásából adódnak, amely a közösségi szabályoknak megfelelően az adóalap-megállapításra egységesen került meghatározásra.

(9)

Elengedhetetlen egy átmeneti időszak megállapítása, amely lehetővé teszi a nemzeti jogszabályok fokozatos kiigazítását az egyes meghatározott területeken.

(10)

Ezen átmeneti időszak során az adómentességet élvező adóalanyokon kívüli adóalanyok által lebonyolított, Közösségen belüli ügyleteket az érkezési hely szerinti tagállamban kell megadóztatni, az adott tagállam adómértékei és feltételei szerint.

(11)

Ezen átmeneti időszak során, azon Közösségen belüli, meghatározott értékű beszerzéseket, amelyeket adómentességet élvező adóalanyok vagy nem adóalany jogi személyek hajtottak végre, illetve bizonyos Közösségen belüli távértékesítéseket és új közlekedési eszközök szállításait adómentességet élvező, illetve nem adóalany magánszemélyek vagy szervek részére, szintén meg kell adóztatni az érkezési hely szerinti tagállamban, az adott tagállam adómértékei és feltételei szerint, amennyiben az ilyen ügyletek különös rendelkezések hiányában valószínűleg a tagállamok közötti verseny jelentős torzulását eredményeznék.

(12)

Földrajzi, gazdasági és szociális helyzetük miatt egyes területeket célszerű kizárni ezen irányelv hatálya alól.

(13)

Az adóalany fogalmát oly módon kell meghatározni, hogy az adó semlegességének biztosítása érdekében a tagállamok azon személyekre is kiterjeszthessék azt, akik alkalmi jelleggel végeznek bizonyos tevékenységeket.

(14)

Az adóköteles tevékenység fogalma, különösen az adóköteles tevékenységekkel egy tekintet alá eső tevékenységek tekintetben, problémát okozhat. Ezért e fogalmak pontosabb meghatározása szükséges.

(15)

Amennyiben ingóságokon végeznek munkát, a Közösségen belüli kereskedelem megkönnyítése céljából az ilyen ügyletekre vonatkozó adózási rendelkezéseket meg kell állapítani azon esetekre nézve, amikor azokat olyan személy számára végzik, aki a HÉA szempontjából szerepel egy olyan tagállam nyilvántartásában, amely különbözik attól, amelyben a munkát ténylegesen elvégezték.

(16)

Az egy tagállam területén lezajló fuvarozási műveletet mind a belföldi fuvarozási szolgáltatások megadóztatására vonatkozó elvek és intézkedések, mind a járulékos szolgáltatásokra és a különféle ilyen szolgáltatások teljesítésében részt vevő közvetítők által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szabályok egyszerűsítésének céljából a Közösségen belüli árufuvarozásként kell kezelni, amennyiben az közvetlenül kapcsolódik a tagállamok közötti fuvarozáshoz.

(17)

Az adóköteles tevékenység helyének meghatározása – különösen az összeszerelésre szánt termékek értékesítése és a szolgáltatásnyújtás tekintetében – hatáskör-összeütközéshez vezethet a tagállamok között. Jóllehet a szolgáltatás teljesítési helyének elvben azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye van, a szolgáltatás teljesítési helyének – különösen egyes adóalanyok közötti olyan szolgáltatások esetében, amelyek költségeit belefoglalták a termékek árába — azon személy tagállamát kell tekinteni, aki a szolgáltatás megrendelője.

(18)

A Közösségen belül személyszállítást végző hajók és repülőgépek fedélzetén, illetve vonaton lebonyolított bizonyos tevékenységek esetében tisztázni kell az adóztatás helyét.

(19)

A HÉA tekintetében a villamos energiát és a gázt termékként kezelik. Ugyannakkor különösen nehéz megállapítani az értékesítés helyét. A kettős adóztatás vagy az adóztatás elmaradásának elkerülése, valamint a HÉA-rendszerrel összefüggő akadályok nélküli, tényleges belső piac kiteljesítése érdekében, a földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés helye, illetve a villamos energia értékesítési helye – mielőtt a termékek eljutnak a fogyasztás végső fázisába – ezért az a hely, ahol a beszerző gazdasági tevékenységének székhelye van. A végső fázisban, amikor a termékek a kereskedőktől és az elosztóktól eljutnak a végső felhasználóhoz, azon a helyen kell megadóztatni a villamos energia és a gáz értékesítését, ahol a beszerző azokat ténylegesen felhasználja, illetve elfogyasztja.

(20)

Azon általános szabály alkalmazása az ingóságok bérbeadására, amely szerint a szolgáltatás nyújtását abban a tagállamban kell megadóztatni, amelyben a szolgáltató letelepedett, a verseny jelentős torzulását idézheti elő, amennyiben a bérbeadó és a bérbevevő különböző tagállamban telepedett le, és az adó mértéke e tagállamokban eltérő. Ezért rögzíteni kell azt, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatás megrendelője gazdasági tevékenységének székhelyét létrehozta, vagy ahol olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely számára a szolgáltatást nyújtották, vagy ennek hiányában, ahol állandó lakóhelye, illetve szokásos tartózkodási helye található.

(21)

Ellenőrzési okokból azonban a közlekedési eszközök bérbeadása tekintetében célszerű az általános szabályt szigorúan alkalmazni, és így a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltató letelepedett.

(22)

A Közösségben igénybe vett valamennyi távközlési szolgáltatást meg kell adóztatni a verseny e területen való torzulásának megelőzésére. E célból a Közösségben letelepedett adóalanyok, illetve a harmadik országban letelepedett megrendelők részére nyújtott szolgáltatásokat elvileg azon a helyen kellene adóztatni, ahol a szolgáltatás megrendelője letelepedett. A harmadik ország területén vagy harmadik országban letelepedett adóalanyok által a Közösségben letelepedett adóalanynak nem minősülő személyek részére nyújtott, és ténylegesen a Közösségben használt és értékesített távközlési szolgáltatások egységes adóztatásának biztosítására a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatásnyújtások teljesítési helye a Közösségben legyen.

(23)

Továbbá a verseny torzulásának megakadályozása érdekében a harmadik ország területéről vagy harmadik országból kiinduló, a Közösségben letelepedett személyek számára nyújtott, vagy a Közösség területéről a harmadik országok területén vagy harmadik országban letelepedett személyek számára nyújtott rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokat, és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat a szolgáltatás megrendelőjének tartózkodási helye szerint kell megadóztatni.

(24)

Az adóztatandó tényállás és az adófizetési kötelezettség keletkezésénekfogalmait össze kell hangolni, hogy a közös HÉA-rendszer alkalmazását és későbbi módosításait valamennyi tagállamban ugyanabban az időpontban lehessen hatályba léptetni.

(25)

Az adóalapokat szintén össze kell hangolni ahhoz, hogy a HÉA adóköteles tevékenységekre történő alkalmazása a tagállamokban összehasonlítható eredményekhez vezessen.

(26)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni meghatározott, korlátozott esetekben a beavatkozást a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás és beszerzés adóalapját illetően annak biztosítására, hogy a kapcsolt felek közötti, adóelőny elérését célzó ügyletek miatt ne keletkezzen adókiesés.

(27)

Az adócsalás és az adókikerülés elleni harc érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a befektetési arany feldolgozásával járó ügylet adóalapjába beszámíthassák a szolgáltatás megrendelője által biztosított befektetési arany értékét, amennyiben a feldolgozás következtében az arany elveszti beruházási arany státuszát. A tagállamok részére bizonyos fokú mérlegelési lehetőséget kell biztosítani ezen intézkedések alkalmazásában.

(28)

A határokon történő pénzügyi ellenőrzés megszüntetése megköveteli, hogy a verseny torzulásának elkerülése érdekében – egy egységes HÉA-adóalap mellett – egyes adómértékek számát és nagyságát a tagállamok között kielégítő mértékben egymáshoz közelítsék.

(29)

A különböző tagállamokban hatályos normál HÉA-mérték az átmeneti rendszer mechanizmusával kombinálva biztosítja, hogy ez a rendszer elfogadható szinten működjön. Annak megakadályozása érdekében, hogy a tagállamok által alkalmazott normál HÉA-mértékekben meglévő eltérések a Közösségben strukturális egyenlőtlenségekhez és bizonyos tevékenységi ágazatokban a verseny torzulásához vezessenek, egy minimálisan 15 %-os normál mértéket kell meghatározni, amely felülvizsgálható.

(30)

Az adó semlegességének megőrzése érdekében a tagállamok által alkalmazott adómértékeknek általános szabályként lehetővé kell tenniük az előzetesen felszámított adó levonását.

(31)

Az átmeneti időszak alatt szükség lehet az adómértékek számát és nagyságát illetően bizonyos eltérések engedélyezésére.

(32)

A kedvezményes adómértékek hatásának megfelelőbb értékelése érdekében szükséges, hogy a Bizottság a helyi szolgáltatásokra alkalmazandó kedvezményes adómértékek hatásáról szóló értékelő jelentést készítsen, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a belső piac megfelelő működése tekintetében.

(33)

A munkanélküliség problémájának leküzdése céljából azon tagállamok számára, amelyek úgy kívánják, engedélyezni kell, hogy működési és hatásvizsgálatot végezzenek arra vonatkozóan, hogy munkaerőigényes szolgáltatások hozzáadottérték-adójának csökkentése hogyan befolyásolja a munkahelyteremtést. Ez a csökkentés egyúttal mérsékelheti az érintett vállalkozások ösztönzését arra, hogy bekapcsolódjanak az árnyékgazdaságba, vagy továbbra is ott maradjanak.

(34)

Az adómérték ilyen irányú csökkentése azonban nem kockázat nélküli a belső piac zavartalan működése és az adó semlegessége tekintetében. Ezért engedélyezési eljárást kell előírni egy olyan meghatározott időtartamra, amely megfelelően hosszú ahhoz, hogy lehetséges legyen a helyi szolgáltatásokra alkalmazandó kedvezményes adómértékek hatását értékelni. Annak biztosítására, hogy egy ilyen intézkedés ellenőrizhető és korlátozott maradjon, tárgyi hatályát szigorúan kell meghatározni.

(35)

A saját források valamennyi tagállamban egységes módon történő beszedése érdekében közös adómentesség-lista elkészítésére van szükség.

(36)

Mind az adó megfizetésére kötelezett személyek, mind az illetékes hatóságok előnyére a jövedéki termékekre vonatkozó bizonyos értékesítések és Közösségen belüli termékbeszerzések utáni HÉA kivetésében alkalmazott módszereket össze kell hangolni az ilyen termékeknek egy másik tagállamba történő szállítása esetén tett nyilatkozattételre vonatkozó – a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános szabályozásról és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelvben (4) meghatározott –eljárásokkal és kötelezettségekkel.

(37)

A földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázellátást és a villamosenergia-ellátást a megrendelő helyén kell megadóztatni. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az ilyen termékek behozatalára ezért HÉA-mentességet kell biztosítani.

(38)

A nem a Közösségen belüli termékbeszerzés helye szerinti tagállam területén letelepedett adóalanyok által a Közösségen belül folytatott termékkereskedelemhez – beleértve a láncügyleteket is – kapcsolódó, hazai piacon lebonyolított adóztatandó ügyletek vonatkozásában olyan egyszerűsítő intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek azonos bánásmódot biztosítanak valamennyi tagállamban. Ennek érdekében az ilyen ügyletek tekintetében össze kell hangolni az adózás rendjére és az adó fizetésére kötelezett személyre vonatkozó rendelkezéseket. Ugyanakkor elvben ki kell vonni a rendelkezések hatálya alól azon termékeket, amelyeket a kiskereskedelemben kívánnak értékesíteni.

(39)

Az adólevonás szabályait annyiban kell összehangolni, amennyiben azok a beszedett adók tényleges nagyságát befolyásolják, és ami biztosítja, hogy a levonható hányadot hasonló módon számítják ki valamennyi tagállamban.

(40)

Azt a rendszert, amely lehetővé teszi a beruházási javakra vonatkozó levonások kiigazítását a vagyon élettartama során, a tényleges használatnak megfelelően, egyes, a beruházási javak jellegzetességeit felmutató szolgáltatások számára is elérhetővé kell tenni

(41)

Meg kell határozni, hogy melyek az adófizetésre kötelezett személyek, különösen olyan szolgáltatások esetén, amelyeknél a szolgáltatást nyújtó nem az adó kivetésének helye szerinti tagállamban letelepedett személy.

(42)

A tagállamoknak meghatározott esetekben képesnek kell lenniük arra, hogy a termékértékesítések vagy szolgáltatások kedvezményezettjét jelöljék meg a HÉA megfizetésére kötelezett személyként. Ez segítheti a tagállamokat abban, hogy meghatározott ágazatokban és bizonyos ügyletfajták esetében egyszerűsítsék a szabályokat, valamint megakadályozzák az adócsalást és adókikerülést.

(43)

A tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy teljesen szabadon jelöljék ki az importot terhelő adó fizetésére kötelezett személyt.

(44)

A tagállamok elrendelhetik, hogy az adó fizetésére kötelezett személy helyett más személy legyen egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.

(45)

Az adóalanyok kötelezettségeit – a lehetséges mértékben – össze kell hangolni, hogy az adóbeszedés egységességét a megfelelő módon lehessen biztosítani valamennyi tagállamban.

(46)

Az elektronikus számlázás alkalmazásának lehetővé kell tennie az adóhatóságok ellenőrzési tevékenységének folytatását. A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében indokolt egy közösségi szinten összehangolt lista összeállítása azon adatokról, amelyeknek szerepelniük kell a számlákon, valamint néhány, az elektronikus számlázás használatát, a számlák elektronikus tárolását, a saját számlakiállítás és a számlázási tevékenység kihelyezésének eseteit szabályozó közös módszer létrehozása.

(47)

A tagállamoknak – figyelemmel az általuk meghatározott feltételekre – engedélyezniük kell bizonyos nyilatkozatok elektronikus úton történő benyújtását, és lehetővé kell tenni számukra, hogy az elektronikus út használatát megkövetelhessék.

(48)

A vállalkozásokra – különösen a kis- és középvállalkozásokra – vonatkozó közigazgatási és statisztikai követelmények csökkentésére irányuló szükségszerű törekvést össze kell hangolni a hatékony ellenőrzési intézkedések végrehajtásával és a Közösség statisztikai eszközei színvonalának közgazdasági és adózási szempontból egyaránt elengedhetetlen fenntartásával.

(49)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – a közös rendelkezéseknek megfelelően és a szorosabb összehangolás szem előtt tartásával – továbbra is alkalmazhassák a kisvállalkozásokra vonatkozó különleges szabályozásaikat.

(50)

A mezőgazdasági termelőket illetően a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani olyan külön szabályozás alkalmazására, amely lehetővé teszi a térítésátalény fizetését az olyan termelők részére, akik nem tartoznak az általános szabályozás hatálya alá. E szabályozás alapelveit rögzíteni kell, és a saját források beszedésének szükségleteire közös módszert kell kidolgozni az ilyen termelők által megvalósított hozzáadott érték meghatározását illetően.

(51)

A kettős adóztatás és az adóalanyok közti verseny torzulásának elkerülése érdekében egy közösségi szintű szabályozást kell bevezetni a használt cikkek, műalkotások, régiségek és gyűjteménydarabok adóztatására vonatkozóan.

(52)

Az általános adószabályok aranyra való alkalmazása jelentős akadályt jelent annak pénzügyi befektetési célokra történő felhasználása számára, ennek megfelelően indokolt egy külön szabályozás alkalmazása a közösségi aranypiac nemzetközi versenyképességének erősítése érdekében.

(53)

A befektetési arany értékesítései jellegüket tekintve megegyeznek az adómentességet élvező egyéb pénzügyi befektetésekkel. Ennek megfelelően az adómentesség a legmegfelelőbb adóügyi bánásmódnak a befektetési arany értékesítéseire nézve.

(54)

A befektetési arany fogalmának magában kell foglalnia az aranyérméket, amelyek értéke elsősorban az általuk tartalmazott arany árát tükrözi. Azokat az érméket illetően, amelyekre alkalmazható a befektetési aranyra vonatkozó szabályozás, az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében évente össze kell állítani egy listát, hogy az ilyen érmékkel kereskedők számára biztonságot nyújtsanak. E lista nem érinti azon érmék mentesítését, amelyek ugyan a listán nem szerepelnek, de megfelelnek az ezen irányelvben megállapított feltételeknek.

(55)

Az adócsalás megelőzésének érdekében – az egy bizonyos tisztasági fokot meghaladó arany értékesítésére vonatkozó finanszírozási teher csökkentésével – indokolt, hogy a tagállamok számára lehetővé tegyék a vevő adófizetésre kötelezett személyként történő megjelölését.

(56)

Külön szabályozást kell megállapítani az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat biztosító olyan gazdasági szereplők pénzügyi kötelezettségei teljesítésének megkönnyítése érdekében, amelyek nem telepedtek le a Közösségben és a HÉA céljából azonosítóval történő ellátásuk a Közösségen belül nem szükséges. E szabályozás alkalmazásában bármely olyan gazdasági szereplő, amely elektronikus úton nem adóalanyok számára ilyen szolgáltatásokat biztosít a Közösségben, választhatja azt, hogy egyetlen tagállamban igényel azonosító számot, amennyiben őt a Közösségben a HÉA szempontjából más módon nem tartják nyilván.

(57)

Kívánatos, hogy a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra valamint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket csak átmenetileg fogadják el, és rövid időn belül a tapasztalatok alapján ezeket vizsgálják felül.

(58)

Elő kell mozdítani ezen irányelv rendelkezéseinek összehangolt alkalmazását, ebből a célból elengedhetetlen egy hozzáadottérték-adóval foglalkozó konzultatív bizottság felállítása, amely lehetővé teszi ezen a területen a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés megteremtését.

(59)

Bizonyos korlátozások és feltételek mellett célszerű, hogy a tagállamok ezen irányelvtől eltérő, külön intézkedéseket hozzanak vagy továbbra is alkalmazzanak annak érdekében, hogy egyszerűsítsék az adókivetést, illetve megelőzzék az adócsalás és az adókikerülés bizonyos formáit.

(60)

Annak biztosítása érdekében, hogy az eltérésre vonatkozó kérelmet benyújtó tagállam ne maradjon bizonytalan abban a tekintetben, hogy a Bizottság válaszként milyen intézkedés megtételét tervezi, határidőket kell megállapítani, amelyeken belül a Bizottságnak a Tanács elé kell terjesztenie az engedélyezésre vonatkozó javaslatát, vagy a kifogásait ismertető közleményét.

(61)

Alapvető jelentőséggel bír a HÉA-rendszer egységes alkalmazásának biztosítása. Ennek érdekében végrehajtási intézkedéseket kell elfogadni.

(62)

Ezen intézkedéseknek különösen a határokon átnyúló ügyletek kettős adóztatásának problémájával kell foglalkozniuk, amely annak következtében fordulhat elő, hogy a tagállamok eltérően alkalmazzák az adóztatandó ügylet helyére vonatkozó szabályokat.

(63)

Bár a végrehajtási intézkedések alkalmazási köre korlátozott, ezen intézkedéseknek költségvetési hatásuk is van, ami egy vagy több tagállam esetében jelentős is lehet. A tagállamok költségvetésére kifejtett hatás indokolja, hogy a Tanács fenntartja a végrehajtási hatáskör gyakorlásának jogát.

(64)

Tekintettel a tervezett intézkedések korlátozott alkalmazási körére, ezeket a végrehajtási intézkedéseket a Tanács egyhangúlag, a Bizottság javaslata alapján fogadja el.

(65)

Mivel ezen irányelv céljait a fent említett okok miatt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(66)

A nemzeti jogba történő átültetés kötelezettségét azon rendelkezésekre kell korlátozni, amelyek a korábbi irányelvekhez képest tartalmi módosítást tartalmaznak. A módosítással nem érintett rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az előző irányelvekből következik.

(67)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok kötelezettségeit a XI. melléklet B. részében megjelölt irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidők tekintetében,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

TARTALOMJEGYZÉK

I. CÍM —

TÁRGY ÉS HATÁLY

II: CÍM —

TERÜLETI HATÁLY

III: CÍM —

ADÓALANYOK

IV. CÍM —

ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK

1. fejezet —

Termékértékesítés

2. fejezet —

Közösségen belüli termékbeszerzés

3. fejezet —

Szolgáltatásnyújtás

4. fejezet —

Termékimport

V. CÍM —

AZ ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK TELEPÍTÉSI HELYE

1. fejezet —

A termékértékesítés teljesítési helye

1. szakasz —

Termékértékesítés fuvarozás nélkül

2. szakasz —

Termékértékesítés fuvarozással

3. szakasz —

Hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton teljesített termékértékesítés

4. szakasz —

Elosztó-hálózaton keresztül teljesített termékértékesítés teljesítési helye

2. fejezet —

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helye

3. fejezet —

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye

1. szakasz —

Általános szabály

2. szakasz —

Különös rendelkezések

1. alszakasz —

Közvetítő által nyújtott szolgáltatások

2. alszakasz —

Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás

3. alszakasz —

Árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások

4. alszakasz —

Kulturális és hasonló szolgáltatások, fuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások valamint ingóságokhoz kapcsolódó szolgáltatások

5. alszakasz —

Egyéb szolgáltatások

6. alszakasz —

A tényleges használat és igénybevétel feltételei

4. fejezet —

A termékimport teljesítési helye

VI. CÍM —

ADÓZTATANDÓ TÉNYÁLLÁS ÉS AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

1. fejezet —

Általános rendelkezések

2. fejezet —

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

3. fejezet —

Közösségen belüli termékbeszerzés

4. fejezet —

Termékimport

VII. CÍM —

ADÓALAP

1. fejezet —

Fogalommeghatározás

2. fejezet —

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

3. fejezet —

Közösségen belüli termékbeszerzés

4. fejezet —

Termékimport

5. fejezet —

Vegyes rendelkezések

VIII. CÍM —

ADÓMÉRTÉK

1. fejezet —

Az adómérték alkalmazása

2. fejezet —

Az adómértékek szerkezete és mértéke

1. szakasz —

Általános adómérték

2. szakasz —

Kedvezményes adómérték

3. szakasz —

Különleges rendelkezések

3. fejezet —

Munkaerő-igényes szolgáltatásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések

4. fejezet —

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

5. fejezet —

Átmeneti rendelkezések

IX. CÍM —

ADÓMENTESSÉG

1. fejezet —

Általános rendelkezések

2. fejezet —

Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége

3. fejezet —

Egyéb tevékenységekre nyújtott adómentesség

4. fejezet —

A közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség

1. szakasz —

Termékértékesítésre vonatkozó adómentesség

2. szakasz —

Közösségen belüli termékbeszerzésre vonatkozó adómentesség

3. szakasz —

Egyes árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség

5. fejezet —

Adómentességek import esetén

6. fejezet —

Export adómentességek

7. fejezet —

A nemzetközi árufuvrozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó adómentesség

8. fejezet —

Egyes, exportnak minősülő ügyletekre vonatkozó adómentesség

9. fejezet —

Közvetítők által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség

10. fejezet —

A nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletekre vonatkozó adómentességek

1. szakasz —

Vámraktárak, vámraktáraktól eltérő raktárak és hasonló szabályozások

2. szakasz —

Export célú és a tagállamok közötti kereskedelem keretében adómentes ügyletek

3. szakasz —

Az 1. és 2. szakaszra vonatkozó közös rendelkezés

X. CÍM —

ADÓLEVONÁS

1. fejezet —

Az adólevonási jog keletkezése és hatálya

2. fejezet —

Arányos levonás

3. fejezet

Az adólevonási jog korlátozása

4. fejezet —

Az adólevonási jog gyakorlásának szabályai

5. fejezet —

Az adólevonások korrekciója

XI. CÍM —

AZ ADÓALANYOK ÉS EGYES NEM ADÓALANYOK KÖTELEZETTSÉGEI

1. fejezet —

Fizetési kötelezettség

1. szakasz —

Az adóhatósággal szemben HÉA fizetésére kötelezett személyek

2. szakasz —

Fizetési feltételek

2. fejezet —

Az adózó nyilvántartása

3. fejezet —

Számlázás

1. szakasz —

Fogalommeghatározások

2. szakasz —

A számla fogalma

3. szakasz —

Számla kibocsátása

4. szakasz —

A számlák tartalma

5. szakasz —

Számla elektronikus úton való továbbítása

6. szakasz —

Egyszerűsítő intézkedések

4. fejezet —

Az adó nyilvántartása

1. szakasz —

Fogalommeghatározások

2. szakasz —

Általános követelmények

3. szakasz —

Valamennyi számla megőrzésére vonatkozó különleges kötelezettségek

4. szakasz —

A tagállamban elektronikus úton őrzött számlákhoz való hozzáférési jog

5. fejezet —

Bevallás

6. fejezet —

Összesítő nyilatkozat

7. fejezet —

Vegyes rendelkezések

8. fejezet —

Egyes import és export ügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek

1. szakasz —

Import ügyletek

2. szakasz —

Export ügyletek

XII. CÍM —

KÜLÖNÖS SZABÁLYOZÁSOK

1. fejezet —

A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás

1. szakasz —

Egyszerűsített adómegállapítási és- beszedési eljárások

2. szakasz —

Adómentesség és degresszív adókedvezmény

3. szakasz —

Jelentés és felülvizsgálat

2. fejezet —

A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer

3. fejezet —

Az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás

4. fejezet —

Használt cikkekre, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozás

1. szakasz —

Fogalommeghatározások

2. szakasz —

Használtcikk-kereskedőkre vonatkozó különös szabályozás

1. alszakasz —

Különbözet szerinti szabályozás

2. alszakasz —

A használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti szabályozás

3. szakasz —

A nyilvános árveréseken való értékesítésre vonatkozó különös szabályozás

4. szakasz —

A verseny torzulását és az adócsalást megelőző intézkedések

5. fejezet —

A befektetési aranyra vonatkozó különös szabályozás

1. szakasz —

Általános rendelkezések

2. szakasz —

Adómentesség

3. szakasz —

Adózás választásának lehetősége

4. szakasz —

Szabályozott nemesfémpiacon végzett ügyletek

5. szakasz —

Befektetési arannyal kereskedők sajátos jogai és kötelezettségei

6. fejezet —

Nem adóalanyok számára elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás

1. szakasz —

Általános rendelkezések

2. szakasz —

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó különleges szabályozás

XIII. CÍM —

ELTÉRÉSEK

1. fejezet —

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

1. szakasz —

Az 1978. január 1-jén a Közösséget alkotó államok számára engedélyezett eltérések

2. szakasz —

A Közösséghez január 1-je után csatlakozó államok számára engedélyezett eltérések

3. szakasz —

Az 1. és a 2. szakasz közös rendelkezései

2. fejezet —

Engedélyhez kötött eltérések

1. szakasz —

Egyszerűsítő, valamint az adócsalást és az adókikerülést megelőző intézkedések

2. szakasz

Nemzetközi megállapodások

XIV. CÍM —

VEGYES RENDELKEZÉSEK

1. fejezet

Végrehajtási intézkedések

2. fejezet —

HÉA-bizottság

3. fejezet —

Átváltási árfolyam

4. fejezet —

Egyéb adók, illetékek és terhek

XV. CÍM —

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. fejezet —

A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás

2. fejezet —

Az Európai Unióhoz történő csatalakozás keretében alkalmazandó átmeneti intézkedések

3. fejezet —

A nemzeti jogba való átültetés és hatálybalépés

I. MELLÉKLET

A 13. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK HARMADIK ALBEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE

II. MELLÉKLET

AZ 56. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK K) PONTJÁBAN EMLÍTETT, ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE

III. MELLÉKLET

AZ OLYAN TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE, AMELYEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE A 98. CIKKBEN EMLÍTETT KEDVEZMÉNYES ADÓMÉRTÉKET LEHET ALKALMAZNI

IV. MELLÉKLET

A 106. CIKKBEN EMLITETT SZOLGALTATASOK JEGYZÉKE

V. MELLÉKLET

A VÁMRAKTÁROZÁS KIVÉTELÉVEL A 160. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINT RAKTÁROZÁSI SZABÁLYOZÁS ALÁ VONHATÓ TERMÉKCSOPORTOK

VI. MELLÉKLET

A 199. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK D) PONTJÁBAN EMLÍTETT TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE

VII. MELLÉKLET

A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT, MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSI TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE

VIII. MELLÉKLET

A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 5. PONTJÁBAN EMLÍTETT MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE

IX. MELLÉKLET

A 311. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 2., 3. ÉS 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT MŰALKOTÁSOK, GYŰJTEMÉNYDARABOK ÉS RÉGISÉGEK

A. rész

Műalkotások

B. rész

Gyűjteménydarabok

C. rész

Régiségek

X. MELLÉKLET

A 370. ÉS 371., VALAMINT A 375–390. CIKKBEN EMLÍTETT ELTÉRÉSEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÜGYLETEK JEGYZÉKE

A. rész

A tagállamok által továbbra is megadóztatható ügyletek

B. rész

A tagállamok által továbbra is mentesíthető ügyletek

XI. MELLÉKLET

A. rész

Hatályon kívül helyezett irányelvek és módosításaik

B. rész

A nemzeti jogba való átültetés határideje (a 411. cikkben említetteknek megfelelően)

XII MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

I. CÍM

TÁRGY ÉS HATÁLY

1. cikk

(1)   Ez az irányelv megállapítja a közös hozzáadottértékadó–rendszert (HÉA-rendszer).

(2)   A közös HÉA–rendszer alapelve, hogy a termékekre és szolgáltatásokra az ezek árával pontosan arányban álló általános fogyasztási adó kerüljön alkalmazásra, függetlenül a termelési és értékesítési folyamatban az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző ügyletek számától.

A HÉA-t minden ügylet esetében a termékek vagy szolgáltatások ára alapján, az adott termékekre vagy szolgáltatásokra alkalmazandó adómérték szerint kell kiszámítani, és a különböző költségelemek által közvetlenül viselt adóösszeg levonását követően kell felszámítani.

A közös HÉA–rendszert a kiskereskedelmi szakasszal bezárólag kell alkalmazni.

2. cikk

(1)   A HÉA hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

a)

egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet (a továbbiakban: adóalanyként eljáró személy) által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés;

b)

termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzése a tagállamon belül:

i.

adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy által, amennyiben az eladó adóalanyként eljáró személy, aki nem jogosult a 282–292. cikkben meghatározott, a kisvállalkozások számára nyújtott mentességre, és akire nem terjednek ki a 33. és a 36. cikkben meghatározott feltételek;

ii.

új közlekedési eszközök esetében, adóalany vagy nem adóalany jogi személy által, akinek a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében más, a HÉA hatálya alá tartozó beszerzése nincs, vagy bármely más nem adóalany által;

iii.

jövedéki termékek esetében, amennyiben a 92/12/EGK irányelv értelmében a jövedéki adó a tagállamon belül számítandó fel, adóalany által vagy olyan nem adóalany jogi személy által, akinek a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében más, a HÉA hatálya alá tartozó beszerzése nincs;

c)

egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy által ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás;

d)

a termékimport.

(2)

a)

Az (1) bekezdés b) pontjának ii. alpontja értelmében „közlekedési eszközök” a következő, személyek vagy termékek szállítására szolgáló közlekedési eszközök:

i.

szárazföldi gépjárművek, amelyek hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot;

ii.

7,5 métert meghaladó hosszúságú vízijárművek, kivéve azokat a hajókat, amelyeket a nyílt tengeri kereskedelmi személyszállításra, illetve kereskedelmi, ipari vagy halászati tevékenység folytatására, valamint tengeri segítségnyújtásban vagy mentésben, vagy part menti halászatra használnak;

iii.

légijárművek, amelyek felszállási össztömege meghaladja az 1 550 kg–ot, kivéve a túlnyomórészt nemzetközi forgalomban ellenérték fejében működő légitársaságok által alkalmazott légijárműveket.

b)

E közlekedési eszközök a következő esetekben tekintendők „újnak”:

i.

szárazföldi gépjárművek esetében, amennyiben az értékesítés az első forgalomba helyezéstől számított 6 hónapon belül történt vagy amennyiben a jármű megtett útja legfeljebb 6 000 kilométer;

ii.

vízijárművek esetében, amennyiben az értékesítés az első forgalomba helyezéstől számított 3 hónapon belül történt vagy amennyiben a hajó megtett útja legfeljebb 100 hajózott óra;

iii.

légijárművek esetében, amennyiben az értékesítés az első forgalomba helyezéstől számított 3 hónapon belül történt, vagy amennyiben a repülő megtett útja legfeljebb 40 repült óra.

c)

A tagállamok állapítják meg azon feltételeket, amelyek alapján a b) pontban említett tényeket fennállónak kell tekinteni.

(3)   „Jövedékiadó-köteles termékek” a földgázelosztó-hálózaton keresztül értékesített gáz, illetve villamos energia kivételével a hatályban lévő közösségi rendelkezésekben meghatározottak szerinti energiatermékek, alkohol és alkoholtartalmú italok, valamint dohánytermékek.

3. cikk

(1)   A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában foglalt rendelkezésektől eltérve, a következő ügyletek nem tartoznak a HÉA hatálya alá:

a)

azon termékek Közösségen belüli, egy adóalany által vagy nem adóalany jogi személy által történő beszerzése, amelyek tagállamon belüli értékesítése a 148. és a 151. cikk értelmében adómentes lenne;

b)

az a) pontban és a 4. cikkben foglaltak, valamint az új közlekedési eszközökön és a jövedéki termékeken kívüli termékek Közösségen belüli beszerzése egy adóalany által saját – a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közösségi szabályozás alá tartozó – mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy halgazdasági üzemében való használatára, vagy egy adóalany által, aki csak olyan termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez, amely tekintetében nem illeti meg az adólevonási jog, vagy nem adóalany jogi személy által.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában megállapított rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

a)

a folyó naptári év során a Közösségen belüli termékbeszerzések összértéke nem haladja meg a tagállamok által megállapított értékhatárt, amely nem lehet kevesebb mint 10 000 EUR vagy ennek nemzeti valutában kifejezett összege;

b)

az előző naptári év folyamán a Közösségen belüli termékbeszerzések összértéke nem haladta meg az a) pontban megállapított értékhatárt.

Az értékhatárba bele kell számítani a Közösségen belüli termékbeszerzések összértékét, levonva abból a termék feladása illetve fuvarozásának megkezdése szerinti tagállamban esedékes vagy megfizetett HÉA-t az (1) bekezdés b) pontjában említetteknek megfelelően.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja alapján jogosult adóalanyoknak és nem adóalany jogi személyeknek a tagállamok megadják a jogot, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában megállapított általános szabályozás szerinti adózást válasszák.

Az első albekezdésben említett – minden esetben két naptári évre vonatkozó – választási lehetőség gyakorlására a tagállamok meghatározzák a részletes szabályokat.

4. cikk

A 3. cikkben említett ügyleteken kívül nem tartoznak a HÉA alá a következő ügyletek:

a)

a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek Közösségen belüli beszerzése, amennyiben az eladó használtcikk-kereskedőként jár el, és amennyiben a termékértékesítést a feladás vagy a fuvarozás megkezdése szerinti tagállamban a HÉA szerint a 312–325. cikkben foglalt, a különbözet szerinti adózásra vonatkozó szabályozásnak megfelelően megadóztatták;

b)

a használt közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzése a 327. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben az eladó használtcikk-kereskedőként jár el, és amennyiben a beszerzett használt közlekedési eszközt a feladás vagy a fuvarozás megkezdése szerinti tagállamban a HÉA szerint a használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezéseknek megfelelően megadóztatták;

c)

a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek Közösségen belüli beszerzése, amennyiben az eladó nyilvános árverés szervezőjeként jár el, és amennyiben a termékértékesítést a feladás vagy a fuvarozás megkezdése szerinti tagállamban a HÉA szerint a nyilvános árveréseken történt vásárlásra vonatkozó különös rendelkezéseknek megfelelően megadóztatták.

II. CÍM

TERÜLETI HATÁLY

5. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„Közösség” és „a Közösség területe”: a tagállamok területeinek összessége a 2. pontban meghatározottak szerint;

2.

„tagállam” és „egy tagállam területe”: a Közösség valamennyi tagállamának azon területe, amelyre az Európai Közösséget létrehozó szerződést annak 299. cikke értelmében alkalmazni kell, az ezen irányelv 6. cikkében meghatározott terület vagy területek kivételével;

3.

„harmadik terület”: a 6. cikkben meghatározott területek;

4.

„harmadik ország”: minden olyan állam vagy terület, amelyre a Szerződés nem vonatkozik.

6. cikk

(1)   Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét képező következő területekre:

a)

Athos-hegy;

b)

Kanári-szigetek;

c)

a francia tengerentúli megyék;

d)

Åland-szigetek;

e)

Csatorna-szigetek.

(2)   Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét nem képező következő területekre:

a)

Helgoland szigete;

b)

Büsingen területe;

c)

Ceuta;

d)

Melilla;

e)

Livigno;

f)

Campione d'Italia;

g)

a Luganói–tó olaszországi vizei.

7. cikk

(1)   A Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, illetve Ciprussal kötött egyezményekre és szerződésekre figyelemmel, a Monacói Hercegséget, a Man-szigetet, illetve az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeit, Akrotirit és Dhekeliát, ezen irányelv alkalmazásában nem kell harmadik országnak tekinteni.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Monacói Hercegségből kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Franciaországból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, és hogy a Man szigetéről kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha az Egyesült Királyságból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, valamint hogy az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről, Akrotiriből és Dhekeliából kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Ciprusról kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének.

8. cikk

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 6. és 7. cikkben megállapított rendelkezések – különösen a verseny semlegessége vagy a saját források szempontjából – már nem indokoltak, megfelelő javaslatokat terjeszt a Tanács elé.

III. CÍM

ADÓALANYOK

9. cikk

(1)   „Adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

„Gazdasági tevékenység” a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.

(2)   Az (1) bekezdésben említett személyeken kívül adóalanynak kell tekinteni minden olyan személyt, aki eseti alapon új közlekedési eszközt értékesít úgy, hogy azt az eladó, a megrendelő vagy ezek képviseletében harmadik személy egy, a tagállamon kívüli, de a Közösség területén belüli területre ad fel vagy fuvaroz el.

10. cikk

A 9. cikk (1) bekezdése szerinti azon feltétel, mely szerint az adóalany a gazdasági tevékenységet „önállóan végzi”, kizárja az adózás alól a munkavállalókat és egyéb személyeket, amennyiben őket munkaadójukhoz munkaszerződés vagy alkalmazójukhoz egyéb olyan jogviszony köti, amely a munkakörülmények, a díjazás és a munkavállaló felelőssége tekintetében alá-fölérendeltségi viszonyt teremt.

11. cikk

A hozzáadottérték-adóval foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: HÉA-bizottság) folytatott konzultáció után minden tagállam egyetlen adóalanyként kezelheti azon ugyanebben a tagállamban letelepedett alanyokat, amelyek ugyan jogilag függetlenek, de amelyeket kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok egymással szorosan összefűznek.

Az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállam bármely olyan intézkedést elfogadhat, amely szükséges annak elkerüléséhez, hogy e rendelkezés alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

12. cikk

(1)   A tagállamok adóalanynak tekinthetnek bármely olyan személyt, aki a 9. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott ügyletek valamelyikét eseti jelleggel folytatja és különösen a következő ügyletek valamelyikét végzi:

a)

épületek, illetve épületrészek és a hozzátartozó telkek első használatbavétele előtti értékesítése;

b)

építési telkek értékesítése.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában „épület” minden, a földhöz rögzített vagy a földön létesített építmény.

A tagállamok megállapíthatják az (1) bekezdés a) pontjában említett kritérium alkalmazásának feltételeit az átalakított épületekre és a hozzátartozó telekre vonatkozóan.

A tagállamok alkalmazhatnak az első használatbavételtől eltérő követelményt is, mint pl.: az épület befejezése és az első értékesítés időpontja közötti időtartamot, illetve az első használatbavétel és a rákövetkező értékesítés közötti időpont közötti időtartamot, feltéve, hogy ezen időtartamok az öt, illetve két évet nem haladják meg.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában „építési teleknek” kell tekinteni minden közművesítetlen vagy közművesített földterületet, amelyet a tagállamok ennek minősítenek.

13. cikk

(1)   Az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és egyéb közjog által szabályozott szervek nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységek, illetve ügyletek vonatkozásában, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, ha e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben adókat, díjakat, illetékeket, járulékokat vagy egyéb közterheket szednek be.

Amennyiben azonban e szervek nem adóalanyként való kezelése a verseny jelentős torzulását eredményezné, az ilyen tevékenységek vagy ügyletek folytatása tekintetében adóalanynak minősülnek.

A közjog által szabályozott szervek minden esetben adóalanynak minősülnek az I. mellékletben meghatározott tevékenységeket illetően, amennyiben e tevékenységek mértéke nem elhanyagolható.

(2)   A tagállamok hatóságként folytatott tevékenységnek tekinthetik a közjogi intézmények olyan tevékenységeit, amelyek a 132., 135., 136., 371., 374., 375., 376. és 377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése, valamint a 380–390. cikk értelmében adómentességet élveznek.

IV. CÍM

ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK

1. FEJEZET

Termékértékesítés

14. cikk

(1)   „Termékértékesítés” a birtokba vehető dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

(2)   Az (1) bekezdésben említetten kívül termékértékesítésnek minősülnek a következők:

a)

termékre vonatkozó tulajdon átruházása hatóság által vagy nevében vagy törvény értelmében történő kisajátítás útján, ellenérték fejében;

b)

termék olyan szerződés alapján történő birtokbaadása, amely a termék határozott időre szóló bérletéről vagy részletvételéről szól, azzal a kikötéssel, hogy a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes részlet kiegyenlítésével szerzik meg;

c)

termék vásárlásra vagy eladásra szóló bizományi szerződés alapján történő átadása.

(3)   A tagállamok bizonyos építési munkák elvégzését termékértékesítésnek tekinthetik.

15. cikk

(1)   A villamos energia, a gáz, a hő- és hűtési energia és hasonlók birtokba vehető dolognak minősülnek.

(2)   A tagállamok birtokba vehető dolgonak tekinthetik:

a)

az ingatlanokkal kapcsolatos bizonyos jogokat;

b)

az olyan dologi jogokat, amelyek birtokosuk számára használati jogot biztosítanak az ingatlan felett;

c)

az olyan értékpapírokat, amelyek birtoklása ingatlanra vagy annak egy részére jogilag vagy ténylegesen tulajdon- vagy használati jogot biztosít.

16. cikk

Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt.

Ugyanakkor a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.

17. cikk

(1)   Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül az adóalany vállalkozásából származó termékek továbbítása egy másik tagállamba.

„Másik tagállamba történő továbbításnak” kell tekinteni bármilyen birtokba vehető dolog adóalany általi vagy megbízásából történő feladását vagy fuvarozását vállalkozása céljára, ha az a termék fekvésének tagállamán kívüli területre, de a Közösség területére történik.

(2)   Nem minősül másik tagállamba történő továbbításnak a termék feladása vagy fuvarozása, ha az a következő célok valamelyike miatt történik:

a)

az adóalany által a 33. cikkben meghatározott feltételek alapján teljesített termékértékesítés a termék feladásának vagy fuvarozásának érkezési helye szerinti tagállamban;

b)

az adóalany által a 36. cikkben meghatározott feltételek alapján teljesített termékértékesítés a termék feladásának vagy fuvarozásának érkezési helye szerinti tagállamban, amely során a termék fel- vagy összeszerelését az eladó által vagy az ő megbízásából végzik;

c)

az adóalany által a 37. cikkben meghatározott feltételek alapján végzett termékértékesítés hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton végzett személyszállítás során;

d)

a földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés vagy a villamosenergia-értékesítés, a 38. és 39. cikkben meghatározott feltételek alapján;

e)

az adóalany általi termékértékesítés a tagállam területén a 138., 146., 147., 148., 151. és 152. cikkben meghatározott feltételek alapján;

f)

az adóalany részére nyújtott szolgáltatás, amely terméken végzett azon munkát foglalja magában, amelyet fizikailag a termék feladásának vagy fuvarozásának érkezési helye szerinti tagállam területén végeztek el, amennyiben a terméket a megmunkálást követően visszaszállítják ezen adóalany számára abba a tagállamba, ahonnan a terméket eredetileg feladták vagy elfuvarozták;

g)

a termék ideiglenes használata a termék feladásának vagy fuvarozásának érkezési helye szerinti tagállam területén belül, a termék feladásának vagy fuvarozásának indulási helye szerinti tagállamban letelepedett adóalany által nyújtandó szolgáltatások céljából;

h)

a termék huszonnégy hónapot meg nem haladó időszakon belül történő ideiglenes használata egy másik tagállam területén, ahol ugyanazon termék harmadik országból történő importja – tekintettel az ideiglenes használatra – az ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályozás értelmében az importvámok alóli teljes adómentességet élvezne.

(3)   Amennyiben a (2) bekezdésben megállapított feltételek valamelyike nem teljesül, akkor úgy kell tekinteni, mintha a terméket egy másik tagállamba továbbították volna. Ez esetben a továbbítást abban az időpontban kell megtörténtnek tekinteni, amikor az adott feltétel már nem áll fenn.

18. cikk

A tagállamok ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíthetik a következő ügyleteket:

a)

az adóalany által vállalkozása keretében előállított, összeállított, kitermelt, feldolgozott, vásárolt vagy importált termékek saját vállalkozása céljaira történő felhasználása, amennyiben az ilyen terméknek egy másik adóalanytól történő beszerzése nem jogosítaná fel a HÉA teljes levonására;

b)

a terméknek az adóalany által nem adóztatandó ügylethez történő felhasználása, ha e termék beszerzése vagy az a) pont szerinti felhasználása az adóalanyt a HÉA teljes vagy részleges levonására jogosította;

c)

a 19. cikkben foglalt esetek kivételével, a termékek valamely adóalany vagy jogutódja által történő megtartása az adóköteles gazdasági tevékenység megszüntetése után, ha e termékek beszerzése vagy az a) pont szerinti felhasználása az adóalanyt vagy jogutódját a HÉA teljes vagy részleges levonására jogosította.

19. cikk

A vállalkozás vagyonának egészben vagy részben történő átruházását – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen, akár apportként történő bevitellel – a tagállamok úgy tekinthetik, mintha nem történt volna termékértékesítés, és az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik.

A tagállamok megtehetik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a verseny torzulásait elkerüljék azon esetekben, amikor a kedvezményezett nem teljes mértékben folytat adóztatandó tevékenységet. A tagállamok azokat az intézkedéseket is megtehetik, amelyek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy e cikk alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

2. FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

20. cikk

„Közösségen belüli termékbeszerzésnek” kell tekinteni a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzését olyan ingóság felett, amelyet az eladó, a vevő vagy bármelyik megbízásából harmadik személy a vevő számára egy olyan tagállamba ad fel vagy fuvaroz el, amely nem egyezik meg a termék feladásának vagy elfuvarozásának kiindulási helyével.

Amennyiben a nem adóalany jogi személy által beszerzett terméket e nem adóalany jogi személy harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja, amely nem egyezik meg a feladás vagy elfuvarozás érkezési helye szerinti tagállammal, azt úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el. E tagállam HÉA-visszatérítésben részesíti a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőrt az importtal összefüggésben fizetett hozzáadottérték-adó után, amennyiben az importőr igazolja, hogy a termék beszerzését a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatták.

21. cikk

Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az adóalanynak a vállalkozása céljaira az általa vagy részére feladott vagy fuvarozott termékek használatát, ha a feladás vagy elfuvarozás egy másik tagállamból történik, mint amelyben a termékeket előállították, kitermelték, feldolgozták, megvásárolták, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint beszerezték, vagy ahol az adóalany e termékeket vállalkozása keretében importálta e másik tagállamba.

22. cikk

A Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az Észak–atlanti Szerződés valamelyik résztvevő államának fegyveres erői vagy az őket kísérő polgári állomány által végzett azon termékek használatát, felhasználását amelyek megvásárlása nem a tagállamok valamelyikének hazai piacára vonatkozó adózási rendet szabályozó általános szabályok alapján történt, amennyiben az ilyen termékek importja nem részesülhetne a 143. cikk h) pontjában megállapított adómentességben.

23. cikk

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősítsék azon ügyleteket, amelyeket termékértékesítésnek minősítettek volna, ha azokat területükön belül teljesített volna adóalanyként eljáró személy vagy szervezet.

3. FEJEZET

szolgáltatásnyújtás

24. cikk

(1)   „Szolgáltatásnyújtás” minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.

(2)   „Távközlési szolgáltatás” a jelek, az írás, a képek és a hangok, illetve bármilyen formájú adat vezetékes, rádióhullám, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszer útján történő továbbításával, kibocsátásával, illetve vételével kapcsolatos szolgáltatások, ideértve az adási, sugárzási vagy vételi kapacitások használati jogának átruházását, illetve átengedését is, beleértve a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását.

25. cikk

Szolgáltatásnyújtásnak minősül többek között:

a)

immateriális javak átengedése, függetlenül attól, hogy értékpapírba foglalták-e őket;

b)

kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra vagy valamely helyzet, állapot tűrésére;

c)

hatóság által vagy nevében vagy törvény által előírt szolgáltatás végrehajtása.

26. cikk

(1)   Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősülnek a következő ügyletek:

a)

a vállalkozás vagyonát képező termék használata, felhasználása az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra, amennyiben az ilyen termékek HÉA-ja teljesen vagy részben levonható volt;

b)

az adóalany által ingyenesen végzett szolgáltatásnyújtás saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra.

(2)   A tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdésben foglaltaktól, amennyiben ezen eltérés nem eredményezi a verseny torzulását.

27. cikk

A verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok – a HÉA-bizottsággal folytatott konzultáció után – ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősíthetik az adóalany saját vállalkozása részére nyújtott szolgáltatását abban az esetben, ha egy másik adóalany által a részére végzett ezen szolgáltatásnyújtás nem jogosította volna őt a HÉA teljes levonására.

28. cikk

Azt az adóalanyt, aki a szolgáltatások nyújtásakor saját nevében, de harmadik személyek megbízásából jár el, úgy kell tekinteni, mintha e szolgáltatásokat saját maga vette volna igénybe és nyújtotta volna.

29. cikk

A 19. cikk azonos feltételek mellett a szolgáltatásnyújtásra is alkalmazandó.

4. FEJEZET

Termékimport

30. cikk

„Termékimportnak” kell tekinteni azon termék behozatalát a Közösségbe, amely a Szerződés 24. cikkének értelmében nincs szabad forgalomban.

Az első albekezdésben megállapított ügyleteken kívül termékimportnak kell tekinteni a szabad forgalomban lévő terméknek a Közösség vámterületének részét alkotó harmadik területről történő behozatalát a Közösségbe.

V. CÍM

AZ ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK TELJESÍTÉSI HELYE

1. FEJEZET

A termékértékesítés teljesítési helye

1. szakasz

Termékértékesítés fuvarozás nélkül

31. cikk

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az értékesítés időpontjában található.

2. szakasz

Termékértékesítés fuvarozással

32. cikk

Abban az esetben, ha a terméket akár az eladó, akár a megrendelő, akár harmadik személy adja fel, illetve fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található.

Ugyanakkor, amennyiben a termék feladásának vagy fuvarozásának megkezdése szerinti hely harmadik területen vagy harmadik országban található, akkor a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőr általi termékértékesítés teljesítési helyének, valamint a további termékértékesítés teljesítési helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahova a terméket importálják.

33. cikk

(1)   A 32. cikktől eltérve az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése esetén, amennyiben azokat a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból adták fel vagy fuvarozták el, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejeztével találhatók, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a)

a termékértékesítést adóalany részére vagy nem adóalany jogi személy részére teljesítik, akinek Közösségen belüli beszerzései a 3. cikk (1) bekezdése értelmében nem tartoznak a HÉA hatálya alá, vagy bármely más nem adóalany személy részére;

b)

az értékesített termék nem új közlekedési eszköz és azt nem a próbaüzemmel vagy anélkül történő összeszerelés vagy üzembe helyezés után értékesítette az eladó vagy az ő képviseletében eljáró személy.

(2)   Amennyiben az értékesített terméket az eladó harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja azt, amely nem a megrendelő részére feladott vagy elfuvarozott termék érkezési helye szerinti tagállam, azt úgy kell tekinteni, mintha az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el.

34. cikk

(1)   A következő feltételek együttes teljesülése esetén, a 33. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azon termékértékesítések teljesítési helyére, amelyeket egy és ugyanazon tagállamba adnak fel vagy fuvaroznak el, mint amely a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállam:

a)

az értékesített termékek nem jövedékiadó-kötelesek;

b)

a 33. cikkben meghatározott feltételek szerint teljesített termékértékesítések HÉA nélküli összértéke a tagállamban egy naptári éven belül nem haladja meg a 100 000 EUR-t vagy az ennek megfelelő, nemzeti valutában kifejezett összeget;

c)

a jövedéki termékeken kívüli termékek 33. cikkben meghatározott feltételek szerint teljesített értékesítésének a HÉA nélküli összértéke a tagállamban az előző naptári évben nem haladta meg a 100 000 EUR-t vagy az ennek megfelelő nemzeti valutában kifejezett összeget.

(2)   Az a tagállam, amelynek területén a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor találhatók, az (1) bekezdésben meghatározott értékhatárt 35 000 EUR-ra vagy ennek megfelelő, nemzeti valutában kifejezett összegre korlátozhatja, ha az említett tagállam attól tart, hogy a 100 000 EUR összegű értékhatár a verseny súlyos torzulásához vezetne.

Azon tagállamok, amelyek élnek az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel, megteszik a szükséges intézkedéseket a termékek feladása vagy fuvarozása szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatására.

(3)   A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést tesz a Tanácsnak a (2) bekezdésben meghatározott 35 000 EUR összegű különös értékhatár alkalmazásának tapasztalatairól.

(4)   Az a tagállam, amelynek területén a termékek a feladás vagy fuvarozás kezdetekor találhatók, választási jogot biztosít az (1) bekezdés szerinti termékértékesítést teljesítő adóalanyoknak arra vonatkozóan, hogy az ilyen értékesítések teljesítési helyét a 33. cikknek megfelelően állapítsák meg.

Az érintett tagállamok határozzák meg az első albekezdésben foglalt választás gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek választásuk esetén legalább két naptári évig érvényesek.

35. cikk

A 33. és 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, valamint a 327. cikk (3) bekezdésében megállapított használt közlekedési eszközök értékesítésére, amelyek az ezen területekre vonatkozó különleges szabályozás szerinti HÉA alá tartoznak.

36. cikk

Abban az esetben, ha az eladó, a megrendelő vagy egy harmadik személy által feladott vagy elfuvarozott terméket – próbaüzemmel vagy anélkül – az eladó vagy megbízásából harmadik személy helyez üzembe vagy szerel össze, akkor a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik.

Ha a terméket nem az eladó tagállamában helyezik üzembe vagy szerelik össze, akkor azon tagállam, amelynek területén az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik, megteszi az ebben a tagállamban történő kettős adóztatás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

3. szakasz

Hajó vagy repülőgép fedélzetén illetve vonaton teljesített termékértékesítés

37. cikk

(1)   Abban az esetben, ha a termékértékesítés hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton történik a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része során, a termékértékesítés teljesítési helyének a személyszállítás kiindulási helyét kell tekinteni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában „a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része” a személyszállításnak azon, a Közösségen kívül nem megszakított része, amely a személyszállítás indulási és érkezési helye között történik.

„A személyszállítás indulási helye” az a Közösségen belüli első felszállóhely, amelyet az utasok számára a Közösségben biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást követően.

„A személyszállítás érkezési helye” az a Közösségen belüli utolsó leszállóhely, amelyet a Közösségen belül felszállt utasok számára biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást megelőzően.

Oda-vissza út esetén a visszautat külön útnak kell tekinteni.

(3)   A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést nyújt be a Tanácshoz a fedélzeten való fogyasztásra szánt termékek értékesítése, valamint a hajók és repülőgépek fedélzetén, vagy vonaton utazók részére nyújtott szolgáltatások – beleértve az éttermi szolgáltatásokat – adóztatási helyének meghatározására.

Az első albekezdésben meghatározott javaslatok elfogadásáig a korábbi szakaszban megfizetett HÉA levonási joga mellett a tagállamok mentességben részesíthetik a járművön való elfogyasztásra szánt azon termékek értékesítését – illetve eddig az időpontig fenntarthatják annak adómentességét –, amelyek adóztatási helyének meghatározása az (1) bekezdéssel összhangban történt.

4. szakasz

Elosztó-hálózaton keresztül teljesített termékértékesítés teljesítési helye

38. cikk

(1)   Az adóköteles viszonteladó számára a földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés, illetve a villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az adóköteles viszonteladó azon gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van, amely részére a terméket értékesítik, ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az „adóköteles viszonteladó” az az adóalany, akinek főtevékenysége a gáz vagy villamos energia beszerzése tekintetében az ilyen termékek továbbértékesítése, és akinek saját fogyasztása ilyen termékekből elhanyagolható mértékű.

39. cikk

A 38. cikkben foglaltak alá nem tartozó, földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés, illetve villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a megrendelő a termékeket ténylegesen felhasználja, illetve elfogyasztja.

Ha a gáz vagy villamos-energia egészét vagy valamely részét a megrendelő nem fogyasztja el ténylegesen, ezeket az el nem fogyasztott termékeket úgy tekintik, mint amelyeket a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyén vagy azon állandó telephelyén használt fel vagy fogyasztott el, amely részére a termékeket értékesítették. Ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában úgy kell tekinteni, hogy a megrendelő a termékeket állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén használta fel, illetve fogyasztotta el.

2. FEJEZET

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helye

40. cikk

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor található.

41. cikk

A 40. cikk sérelme nélkül, a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző személy a beszerzéskor használt, amennyiben a termékeket beszerző nem igazolja, hogy a beszerzést a 40. cikknek megfelelően megadóztatták.

Amennyiben, a 40. cikk értelmében, a beszerzést a termék feladásának vagy elfuvarozásának érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatják – miután az első albekezdésnek megfelelően is megadóztatták —, abban a tagállamban, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző a beszerzéskor használt, az adóalapot ennek megfelelően csökkenteni kell.

42. cikk

A 41. cikk első albekezdése nem alkalmazandó, és a Közösségen belüli termékbeszerzéseket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a 40. cikkben foglaltaknak megfelelően megadóztattak, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

a)

a beszerző igazolja, hogy e beszerzést – a 40. cikknek megfelelően meghatározott tagállam területén – egy olyan további értékesítés céljából hajtotta végre, amellyel kapcsolatban a 197. cikkben foglaltak szerint a megrendelő minősül az adó megfizetésére kötelezett személynek;

b)

a 265. cikkben meghatározott összesítő nyilatkozatra vonatkozó kötelezettségeinek a beszerző eleget tett.

3. FEJEZET

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye

1. szakasz

Általános szabály

43. cikk

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van, ahonnan a szolgáltatást nyújtja, vagy ezek hiányában, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.

2. szakasz

Különös rendelkezések

1. alszakasz

Közvetítő által nyújtott szolgáltatások

44. cikk

A más nevében és javára eljáró közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helye, az 50. és az 54. cikkben, valamint az 56. cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérésekkel az a hely, ahol az elsődleges ügyletet ezen irányelvvel összhangban teljesítik.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából másik tagállamban tartják nyilván, mint amelynek területén az elsődleges ügyletet teljesítik, a közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területén teljesítettnek kell tekinteni, amely a szolgáltatás megrendelőjének azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

2. alszakasz

Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás

45. cikk

Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások esetén, ideértve az ingatlanügynökök és szakértők szolgáltatásait, valamint az építési munkák előkészítésére vagy összehangolására irányuló szolgáltatásokat, mint például az építészek és építésfelügyeleti irodák munkái, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan fekszik.

3. alszakasz

Árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások

46. cikk

A Közösségen belüli árufuvarozás kivételével az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol – figyelembe véve a megtett útszakaszt – az árufuvarozást vagy személyszállítást ténylegesen teljesítik.

47. cikk

Közösségen belüli árufuvarozás teljesítési helye a fuvarozás indulási helye.

Amennyiben a Közösségen belüli árufuvarozást olyan megrendelő részére nyújtják, aki a fuvarozás indulásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik HÉA-azonosítószámmal, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amely a szolgáltatás megrendelője részére kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelynek alapján a szolgáltatást részére teljesítették.

48. cikk

„Közösségen belüli árufuvarozás” minden olyan árufuvarozás, amely során az indulás és az érkezés helye két különböző tagállam területén található.

„Az indulás helye” az a hely, ahol a termékek fuvarozása ténylegesen megkezdődik, függetlenül a ténylegesen megtett úttól, addig a helyig, ahol a termékek vannak.

„Az érkezés helye” az a hely, ahol a termékek fuvarozása ténylegesen véget ér.

49. cikk

A Közösségen belüli árufuvarozással esik egy tekintet alá az az árufuvarozás, amely során az indulás és a rendeltetés helye ugyanazon tagállam területén található, amennyiben e fuvarozás közvetlenül kapcsolódik egy olyan árufuvarozáshoz, amely során az indulás, illetve a rendeltetés helye két különböző tagállam területén található.

50. cikk

Más nevében és javára eljáró közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helye a fuvarozás indulási helye, amennyiben a közvetítő Közösségen belüli árufuvarozás nyújtásában működik közre.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából a fuvarozás indulásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartják nyilván, a közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azon HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

51. cikk

A tagállamoknak lehetőségük van eltekinteni a HÉA szerinti adóztatástól a Közösségen belüli árufuvarozás azon része vonatkozásában, amely a Közösség területének részét nem képező vizeken történő fuvarozásnak minősül.

4. alszakasz

Kulturális és hasonló szolgáltatások, fuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások, valamint ingóságokhoz kapcsolódó szolgáltatások

52. cikk

A következő szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítették:

a)

kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló tevékenységek, beleértve az ilyen tevékenységeket szervezők tevékenységét, valamint adott esetben az ezek teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat;

b)

fuvarozáshoz és személyszállításhoz járulékosan kapcsolódó tevékenységek, mint a be-, ki- és átrakodás és hasonló tevékenységek;

c)

ingóságok értékbecslése és az ingóságokon végzett munka.

53. cikk

Az 52. cikk b) pontjától eltérve, a Közösségen belüli árufuvarozáshoz kapcsolódó járulékos tevékenységként végzett azon szolgáltatás esetén, amelyet olyan megrendelő részére nyújottak, akit a szolgáltatás tényleges teljesítésétől eltérő tagállamban vettek a HÉA szerint nyilvántartásba, a szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot kiadta, amely alapján a szolgáltatást részére teljesítették.

54. cikk

Más nevében és javára eljáró közvetítő által teljesített szolgáltatások esetén, amennyiben a közvetítő Közösségen belüli árufuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásásában működik közre, a szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol a járulékos szolgáltatásokat ténylegesen elvégzik.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából a járulékos szolgáltatás tényleges elvégzésének tagállamától eltérő tagállamban tartják nyilván, a közvetítő által teljesített szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

55. cikk

Az 52. cikk c) pontjától eltérve, amennyiben a szolgáltatás megrendelőjét, akinek részére az ingóságok értékbecslését, illetve az ingóságokon végzett munkát teljesítik, és akit a HÉA szempontjából más tagállamban tartanak nyilván, mint amelynek területén e szolgáltatásokat ténylegesen elvégezték, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

Az első albekezdésben említett eltérést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a termékeket azon tagállamon kívülre adják fel, illetve azon tagállamból elfuvarozzák, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtották.

5. alszakasz

Egyéb szolgáltatások

56. cikk

(1)   A következő szolgáltatások esetében, amelyeket a Közösségen kívül letelepedett megrendelőnek, vagy a Közösségen belül, de a szolgáltatást nyújtó tagállamától eltérő tagállamban letelepedett adóalanynak nyújtanak, a szolgáltatás teljesítési helyének az a hely minősül, ahol a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye vagy azon állandó telephelye található, amely részére a szolgáltatást nyújtják vagy ezek hiányában, ahol a lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye van:

a)

szerzői jogok, szabadalmak, licenciák, védjegyek és hasonló jogok átruházása és átengedése;

b)

reklámszolgáltatások;

c)

tanácsadói, mérnöki, ügyvédi, számviteli szolgáltatások és egyéb hasonló szolgáltatások, valamint az adatfeldolgozás és információszolgáltatás;

d)

valamely üzleti tevékenység gyakorlásától részben vagy egészben való tartózkodásra vagy az e bekezdésben említett valamely jog gyakorlásától való tartózkodásra irányuló kötelezettségek;

e)

banki, pénzügyi és biztosítási ügyletek, beleértve a viszontbiztosítási ügyleteket, a széf-bérbeadás kivételével;

f)

munkaerő-kölcsönzés;

g)

ingóságok bérbeadása, a közlekedési eszközök kivételével;

h)

a földgáz- és villamosenergia-elosztási hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása, illetve az e rendszereken történő földgáz-, illetve villamosenergia-szállítás vagy -átvitel biztosítása, illetve más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása;

i)

távközlési szolgáltatások;

j)

rádióműsor- és televízióműsor- szolgáltatások;

k)

elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, különösen a II. mellékletben meghatározottak;

l)

más nevében és javára eljáró közvetítők szolgáltatásai, amennyiben az e bekezdésben említett szolgáltatások teljesítésében vesznek részt.

(2)   Amennyiben a szolgáltatás nyújtója és a szolgáltatás megrendelője elektronikus levélben kommunikál egymással, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a teljesített szolgáltatás az (1) bekezdés k) pontja értelemében vett elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

(3)   Az (1) bekezdés j) és k) pontjának rendelkezéseit, valamint a (2) bekezdést 2006. december 31-ig kell alkalmazni.

57. cikk

(1)   Abban az esetben, ha az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatásokat egy olyan adóalany nyújtja, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és ezeket a szolgáltatásokat olyan, nem adóalany személyek számára teljesíti, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállam területén van, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a nem adóalany személy letelepedett, illetve ahol az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2)   Az (1) bekezdés rendelkezéseit 2006. december 31-ig kell alkalmazni.

6. alszakasz

A tényleges használat és igénybevétel feltételei

58. cikk

A kettős adóztatás, az adózás elmaradása, illetve a verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok az 56. cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatások nyújtása esetén, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetén:

a)

e szolgáltatások – vagy ezek közül bizonyos szolgáltatások – területükön található teljesítési helyét úgy tekinthetik, mintha az a Közösségen kívül lenne, amennyiben a tényleges használat és a szolgáltatás igénybevétele a Közösségen kívül történik;

b)

e szolgáltatások – vagy ezek közül bizonyos szolgáltatások – Közösségen kívüli teljesítési helyét úgy tekinthetik, mintha az a területükön lenne, amennyiben a tényleges használat és a szolgáltatás igénybevétele a területükön történik.

E rendelkezés azonban nem alkalmazandó az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott szolgáltatásokra, amennyiben azokat nem adóalanyok részére nyújtják.

59. cikk

(1)   A tagállamok az 58. cikk b) pontját alkalmazzák azon távközlési szolgáltatások esetében, amelyeket egy olyan adóalany nyújt, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és a szolgáltatást olyan, nem adóalany személyek számára teljesíti, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamelyik tagállam területén van.

(2)   Az 56. cikk (1) bekezdésének j) pontjában foglalt rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatások esetén, amelyeket egy olyan adóalany nyújt, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és a szolgáltatást olyan, nem adóalany személyek számára nyújtja, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállam területén van, a tagállamok 2006. december 31-ig alkalmazzák az 58. cikk b) pontját.

4. FEJEZET

A termékimport teljesítési helye

60. cikk

A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a Közösség területére történő belépéskor található.

61. cikk

A 60. cikktől eltérve, amennyiben a termék, amely nincs szabad forgalomban, és a Közösségbe történő behozatala óta a 156. cikkben említett eljárások valamelyike alatt áll, vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, akkor e termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Hasonlóképpen, amennyiben a szabad forgalomban lévő termék Közösség területére való behozatalakor a 276. és 277. cikkben említett eljárások alá tartozik, az import teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termékre már nem vonatkoznak ezek az eljárások.

VI. CÍM

ADÓZTATANDÓ TÉNYÁLLÁS ÉS AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

62. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„adóztatandó tényállás” az az esemény, amely bekövetkezésekor az adófizetési kötelezettség keletkezésének törvényes feltételei megvalósulnak;

2.

„az adófizetési kötelezettség” azon időpontban keletkezik, amikor az adóhatóság törvény alapján jogosulttá válik, hogy az adófizetésre kötelezett személlyel szemben az adót követelje, függetlenül attól, hogy a tényleges megfizetés időben később is történhet.

2. FEJEZET

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

63. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik.

64. cikk

(1)   Amennyiben a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során egymást követő időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás mindig azon időszak lejártakor minősül teljesítettnek, amelyre ezen elszámolások vagy fizetések vonatkoznak, kivéve a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontja alá tartozó azon termékértékesítést, mely a termék meghatározott időszakra vonatkozó bérletéből vagy részletvételéből áll.

(2)   A tagállamok bizonyos esetekben elrendelhetik, hogy az egy meghatározott időszakon keresztül történő folyamatos termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek legalább egyéves időszakonként teljesülnek.

65. cikk

Amennyiben előlegfizetésekre kerül sor a termék értékesítését vagy a szolgáltatás teljesítését megelőzően, úgy az adófizetési kötelezettség az ellenérték átvételének időpontjában keletkezik, az ellenérték összegének megfelelően.

66. cikk

A 63., 64. és 65. cikktől eltérve, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetési kötelezettség – egyes ügyletekre vagy az adóalanyok meghatározott csoportjaira vonatkozóan – a következő időpontok egyikében keletkezzen:

a)

legkésőbb a számla kibocsátásának időpontjában;

b)

legkésőbb az ellenérték átvételének időpontjában;

c)

az adóztatandó tényállás tényleges megvalósulásának időpontját követő meghatározott időszakon belül, abban az esetben, ha a számla kiállítása nem, vagy csak késedelmesen valósul meg.

67. cikk

(1)   Amennyiben a feladás vagy a fuvarozás kiindulási helyétől eltérő tagállamba feladott vagy elfuvarozott termékeket a 138. cikkben meghatározott feltételek értelmében HÉA-mentesen értékesítik, vagy a termékeket az adóalany saját vállalkozása céljaira HÉA-mentesen egy másik tagállamba továbbítja, az adófizetési kötelezettség az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napján keletkezik.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, az adófizetési kötelezettség a 220. cikk szerinti számla kibocsátásakor keletkezik, amennyiben a számlát az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napja előtt állítják ki.

3. FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

68. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a Közösségen belüli termékbeszerzés megtörténik.

A Közösségen belüli termékbeszerzés abban az időpontban tekinthető megtörténtnek, amikor a hasonló termékek tagállamon belüli értékesítése megtörténtnek tekinthető.

69. cikk

(1)   A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adófizetési kötelezettség az adóztatandó tényállás bekövetkezését követő hónap 15. napján keletkezik.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, az adófizetési kötelezettség a 220. cikk szerinti számla kibocsátásakor keletkezik, amennyiben a számlát az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napja előtt állítják ki.

4. FEJEZET

Termékimport

70. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.

71. cikk

(1)   Amennyiben a termék a Közösségbe történő behozatalakor a 156., 276. és 277. cikkben meghatározott eljárások valamelyike alatt vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Amennyiben azonban az importált termékre vámok, mezőgazdasági lefölözések vagy más közös politika által megállapított azonos hatású közterhek vonatkoznak, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

(2)   Amennyiben az importált termékre az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott közösségi közterhek egyike sem vonatkozik, a tagállamok az adóztatandó tényállásra és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák.

VII. CÍM

ADÓALAP

1. FEJEZET

Fogalommeghatározás

72. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában a „szabadpiaci forgalmi érték” az a teljes összeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett a megrendelőnek ugyanazon értékesítési szinten, mint amelyen a termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra sor kerül, egy független értékesítőnek vagy szolgáltatónak kellene fizetnie abban az időpontban a kérdéses termékért vagy szolgáltatásért azon tagállamban, amelyben az értékesítés vagy szolgáltatás adóztatandó.

Összehasonlítható termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás hiányában a „szabadpiaci forgalmi érték” a következőket jelenti:

1.

termékek esetében azt az összeget, amely nem alacsonyabb a termék vagy egy hasonló termék vételáránál, vagy vételár hiányában az értékesítés időpontjában meghatározott önköltségi áránál;

2.

a szolgáltatások esetében pedig azt az összeget, amely nem alacsonyabb az adóalanynak a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban felmerülő teljes költségénél.

2. FEJEZET

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

73. cikk

A 74–77. cikkben foglaltaktól eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell, beleértve az ezen értékesítés árát közvetlenül befolyásoló támogatásokat.

74. cikk

Azon ügyletek esetén, amikor a 16. és 18. cikkben foglaltak szerint az adóalany a terméket a saját vállalkozásából kivonja vagy felhasználja, illetve az adóalany vagy jogutódjai az adóköteles gazdasági tevékenység megszüntetése után a terméket megtartják, az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

75. cikk

A 26. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás esetén, amikor az adóalany a vállalkozás vagyonát képező termékeket magán szükségleteinek kielégítésére használja fel, vagy ingyenesen nyújt szolgáltatást, az adóalap az az összeg, amely az adóalanynál a szolgáltatás nyújtása érdekében kiadásként felmerült.

76. cikk

Más tagállamba történő terméktovábbítás formájában történő értékesítés esetén az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

77. cikk

A 27. cikkben meghatározott szolgáltatásnyújtás esetében, amikor az adóalany a saját vállalkozása részére nyújt szolgáltatást, az adóalap a vonatkozó szolgáltatás szabadpiaci forgalmi értéke.

78. cikk

Az adóalap részét képezik a következő tényezők:

a)

adók, vámok, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát a HÉA-t;

b)

azon járulékos költségek – így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek –, amelyeket az értékesítést teljesítő a megrendelőre terhel.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a tagállamok járulékos költségeknek tekinthetnek olyan költségeket, amelyek külön megállapodás tárgyát képezik.

79. cikk

Az adóalap nem tartalmazza a következő tényezőket:

a)

a korábbi fizetés miatt adott árengedmények;

b)

a megrendelőnek adott és az értékesítés időpontjában elszámolt árengedmények és visszatérítések;

c)

azon költségtérítési összegek, amelyeket valamely adóalany a megrendelőjétől az ő nevében vagy javára kifizetett összegek térítéseként kap, és amelyeket a könyvelésében átmenő tételként könyvel.

Az adóalanynak igazolnia kell az első albekezdés c) pontjában foglalt kiadások tényleges összegét, és nem vonhatja le e kiadásokra esetlegesen felszámított HÉA-t.

80. cikk

(1)   Az adócsalás vagy adókikerülés megakadályozása érdekében a tagállamok a következő esetekben rendelkezhetnek arról, hogy az olyan kedvezményezettek részére értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások esetében, akikhez (amelyekhez) az értékesítőt (szolgáltatót) – a tagállam meghatározása szerinti – családi vagy más szoros személyes kapcsolat, vezetői beosztás vagy tagság szerinti kapcsolat, valamint tulajdonosi, pénzügyi vagy jogi kapcsolat fűzi, az adóalap a szabadpiaci forgalmi érték legyen:

a)

amennyiben az ellenérték alacsonyabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték, és a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kedvezményezettje nem teljes mértékben jogosult a 167–171. cikk és a 173–177. cikk szerinti adólevonásra;

b)

amennyiben az ellenérték alacsonyabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték, és az értékesítő vagy a szolgáltató nem teljes mértékben jogosult a 167–171. cikk és 173–177. cikk szerinti adólevonásra, valamint a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás a 132., 135., 136., 371., 375., 376., 377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése és a 380–390. cikk értelmében adómentes;

c)

amennyiben az ellenérték magasabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték, és az értékesítő vagy a szolgáltató nem teljes mértékben jogosult a 167–171. cikk és a 173–177. cikk szerinti adólevonásra.

Az első albekezdés alkalmazásában a jogi kapcsolat magában foglalhatja a munkáltató és a munkavállaló, a munkavállaló családja vagy más, a munkavállalóhoz közel álló személyek közötti kapcsolatot.

(2)   Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben biztosított lehetőséggel, meghatározhatják az értékesítők, szolgáltatók vagy terméket beszerzők, szolgáltatást igénybevevők azon kategóriáit, amelyekre az intézkedések alkalmazhatók.

(3)   A tagállamok tájékoztatják a HÉA-bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően nemzeti jogukban elfogadott intézkedésekről, amennyiben azok nem a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (1)-(4) bekezdésével összhangban a Tanács által 2006. augusztus 13-a előtt engedélyezett és az e cikk (1) bekezdése értelmében fenntartott intézkedések.

81. cikk

Azon tagállamoknak, amelyek 1993. január 1-én nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, lehetőségük van arra, hogy a 89. cikkben meghatározott lehetőség igénybevételekor úgy rendelkezzenek, hogy a 103. cikk (2) bekezdésében megjelölt műalkotások értékesítése esetében az adóalap a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg 5 %–át.

82. cikk

A 346. cikk értelmében a tagállamok előírhatják, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás tekintetében az adóalap részét képezze az olyan adómentes befektetési arany értéke, amelyet a megrendelő feldolgozás céljából bocsátott rendelkezésre és a feldolgozást követően ezen termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor elveszíti a HÉA-mentes befektetési arany státuszát. Az alkalmazandó érték a befektetési aranynak az említett termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor érvényes szabadpiaci forgalmi értéke.

3. FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

83. cikk

A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adóalapot ugyanazon tényezők alapján kell megállapítani, mint amelyeket az 1. fejezetnek megfelelően ugyanazon termékeknek a tagállam területén történő értékesítésére vonatkozó adóalap meghatározása során alkalmaznak. A 21. és 22. cikk szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősülő ügyletek esetében az adóalap a termék, illetve a hasonló termék beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

84. cikk

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jövedéki termék Közösségen belüli beszerzését megvalósító személy által fizetendő vagy megfizetett jövedéki adó az adóalap részét képezze a 78. cikk első albekezdése a) pontjának megfelelően.

(2)   Amennyiben a Közösségen belüli termékbeszerzés megvalósításának időpontját követően a beszerző részére visszatérítik a termékek feladásának vagy fuvarozásának indulása szerinti tagállamban megfizetett jövedéki adó összegét, az adóalapot megfelelő módon csökkenteni kell a Közösségen belüli beszerzés tagállamában.

4. FEJEZET

Termékimport

85. cikk

Termékimport esetében az adóalap a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték.

86. cikk

(1)   Az adóalap részét képezik a következő tényezők, feltéve, hogy azokat az adóalap részeként még nem vették figyelembe:

a)

az import szerinti tagállamon kívül esedékes, valamint az import miatt fizetendő adók, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát a felszámítandó HÉA-t;

b)

azon járulékos költségek – így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek – amelyek az import szerinti tagállam területén a termék első rendeltetési helyéig felmerültek, valamint azon járulékos költségek, amelyek a terméknek egy másik, a Közösségen belül található rendeltetési helyre történő fuvarozásából adódnak, amennyiben ez a hely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában ismert.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában „első rendeltetési helynek” azt a helyet kell tekinteni, amelyet a fuvarlevélen vagy más olyan kísérőokmányon tüntettek fel, amellyel a terméket az import szerinti tagállam területére beviszik. Amennyiben ezen adat hiányzik, első rendeltetési helynek az a hely minősül, ahol az import szerinti tagállam területén belül az első átrakodás történik.

87. cikk

Az alábbi tényezők nem képezik az adóalap részét:

a)

a korábbi fizetés miatt adott árengedmények (skontó);

b)

a megrendelőnek adott és a behozatal időpontjában elszámolt árengedmények és visszatérítések (rabatt).

88. cikk

Azon, a Közösségből ideiglenesen kivitt termékeket illetően, amelyeket újra behoznak, miután azokat a Közösségen kívül megjavították, átalakították, megmunkálták vagy feldolgozták, a tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a HÉA vonatkozásában a késztermék adózási megítélése ugyanaz legyen, mint amelyet akkor alkalmaznának, ha a termékeken az említett műveleteket a területükön végezték volna el.

89. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk értelmében kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, úgy rendelkezhetnek, hogy a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában megjelölt műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén az adóalap a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján az import során fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg 5 %-át.

5. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

90. cikk

(1)   Elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nemfizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az adóalapot a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökkenteni kell.

(2)   A tagállamok a teljes vagy részleges nemfizetés esetén eltérhetnek az (1) bekezdéstől.

91. cikk

(1)   Amennyiben az import után fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket nem azon tagállam fizetőeszközében fejezik ki, amelyben az adófizetési kötelezettség keletkezik, az átváltási árfolyamot a vámérték kiszámítását szabályozó közösségi rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni.

(2)   Amennyiben az importtól eltérő ügyletek esetében a fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket eltérő fizetőeszközben fejezik ki, mint az adófizetési kötelezettség keletkezése szerinti tagállam fizetőeszköze, az alkalmazandó átváltási árfolyam azon utolsó eladási ár, amelyet az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az érintett tagállam legreprezentatívabb valutapiacán vagy valutapiacain legutóbb nyilvántartottak, vagy az ilyen piacra vagy piacokra hivatkozással, az adott tagállam által lefektetett részletekkel összhangban meghatározott átváltási árfolyam.

Néhány, az első albekezdésben foglalt ügylet esetében vagy az adóalanyok egyes csoportjainál azonban a tagállamok alkalmazhatják azt az átváltási árfolyamot, melyet a közösségi rendelkezésekkel összhangban a vámérték meghatározására alkalmaznak.

92. cikk

A visszaváltható göngyölegek betétdíját illetően a tagállamok a következő rendelkezések egyike szerint járhatnak el:

a)

vagy kizárhatják ezeket az adóalapból, és egyidejűleg megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az adóalapot helyesbítsék abban az esetben, ha a göngyöleget nem váltják vissza;

b)

vagy bevonhatják azokat az adóalapba, és egyidejűleg megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az adóalapot helyesbítsék abban az esetben, ha a göngyöleget ténylegesen visszaváltják.

VIII. CÍM

ADÓMÉRTÉK

1. FEJEZET

Az adómérték alkalmazása

93. cikk

Az adóztatandó ügyletekre azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában érvényes.

A következő esetekben azonban azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adófizetési kötelezettség keletkezésekor érvényes:

a)

a 65. és 66. cikkben meghatározott esetek;

b)

Közösségen belüli termékbeszerzés;

c)

a 71. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és (2) bekezdésében foglalt termékimport.

94. cikk

(1)   A Közösségen belüli termékbeszerzésre ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termék tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

(2)   Figyelemmel a 103. cikk (1) bekezdésében meghatározott lehetőségre, amely szerint a műalkotások, gyűjteménydarabok vagy régiségek importja esetében kedvezményes adómérték alkalmazható, a termékimport esetében ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termékek tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

95. cikk

Az adómérték módosítása esetében, a tagállamok a 65. és 66. cikkben meghatározott esetekben helyesbítéseket tehetnek annak érdekében, hogy azt az adómértéket vegyék figyelembe, amelyet a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás megvalósulásának időpontjában kell alkalmazni.

A tagállamok szükség esetén átmeneti intézkedéseket is elfogadhatnak.

2. FEJEZET

Az adómértékek szerkezete és mértéke

1. szakasz

Általános adómérték

96. cikk

A tagállamok egy általános HÉA-mértéket alkalmaznak, amelyet minden egyes tagállam az adóalap százalékában határoz meg, és amely azonos a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra.

97. cikk

(1)   2006. január 1-jétől2010. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15 %.

(2)   A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz a 2010. december 31-e után alkalmazandó általános adómértékről.

2. szakasz

Kedvezményes adómérték

98. cikk

(1)   A tagállamok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak.

(2)   A kedvezményes adómértéket csak a III. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.

A kedvezményes adómértékek nem alkalmazhatók az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában foglalt szolgáltatásokra.

(3)   Ha a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményes adómértéket az egyes termékekre alkalmazzák, a Kombinált Nómenklatúrát alkalmazhatják az adott termékek pontos meghatározásához.

99. cikk

(1)   A kedvezményes adómértéket az adóalap százalékában kell meghatározni, amely nem lehet kevesebb, mint 5 %.

(2)   Minden egyes kedvezményes adómértéket úgy kell megállapítani, hogy normál esetben lehetővé váljon az ezen adómérték alkalmazásából keletkező HÉA összegéből a 167–171. és a 173–177. cikk szerint levonható adó teljes levonása.

100. cikk

A Tanács – a Bizottság beszámolója alapján – 1994-től kezdődően kétévente felülvizsgálja a kedvezményes adómértékek alkalmazási területét.

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően módosíthatja a III. mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások listáját.

101. cikk

A Bizottság legkésőbb 2007. június 30-ig átfogó értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a helyi szolgáltatásokra – beleértve az éttermi szolgáltatásokat is – alkalmazandó kedvezményes adómértékek hatásáról, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a belső piac megfelelő működése tekintetében, amely egy független gazdasági szakértői csoport által végzett tanulmányon alapul.

3. szakasz

Különös rendelkezések

102. cikk

A tagállamok kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a földgáz-, a villamosenergia-értékesítés és a távhőszolgáltatás terén, azzal a feltétellel, hogy ez nem jár együtt a verseny torzulásának veszélyével.

Az első albekezdés szerinti kedvezményes adómértéket alkalmazni kívánó tagállam ennek bevezetése előtt köteles a Bizottságot tájékoztatni. A Bizottság megállapítja, hogy fennáll-e a verseny torzulásának veszélye. Ha a Bizottság a tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül nem határoz, akkor úgy kell tekinteni, hogy a verseny torzulásának veszélye nem áll fenn.

103. cikk

(1)   A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a 98. és 99. cikk értelmében alkalmazott kedvezményes adómértéket vagy kedvezményes adómértékek egyikét alkalmazzák a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában meghatározott műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén is.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott lehetőség igénybevétele esetén a tagállamok a kedvezményes adómértéket alkalmazhatják a következő értékesítések esetén:

a)

műalkotások értékesítése az alkotó vagy annak jogutódja által;

b)

műalkotások értékesítése alkalmanként végzett tevékenységként olyan adóalany által, aki nem használtcikk-kereskedő, amennyiben a műalkotásokat maga az adóalany importálja, vagy azt az alkotó vagy annak jogutódja értékesítette részére, vagy amennyiben az értékesítőt az ügylet után a HÉA teljes összegű levonására jogosult.

104. cikk

Ausztria a Jungholz és Mittelberg településeken (Kleines Walsertal) egy második, az Ausztria többi részén alkalmazott megfelelő adómértékeknél alacsonyabb általános adómértéket alkalmazhat, amely azonban nem lehet kevesebb, mint 15 %.

105. cikk

Portugália az Azori-szigetek és Madeira autonóm térségekben teljesített ügyletekre és az e térségekbe irányuló közvetlen importra a kontinentális területen alkalmazott adómértékekhez képest alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat.

3. FEJEZET

Munkaerő-igényes szolgáltatásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések

106. cikk

A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag eljárva felhatalmazhatja a tagállamokat arra, hogy legkésőbb 2010. december 31-ig a 98. cikkben meghatározott kedvezményes adómértéket alkalmazzák a IV. mellékletben szereplő szolgáltatásokra.

A kedvezményes adómértéket a IV. mellékletben szereplő kategóriák közül legfeljebb kettőre lehet alkalmazni.

Kivételes esetekben egy tagállamot fel lehet hatalmazni arra, hogy a kedvezményes adómértéket fent említett kategóriák közül háromra is alkalmazhassa.

107. cikk

A 106. cikkben foglalt szolgáltatásoknak meg kell felelniük a következő feltételeknek:

a)

munkaerő-igényesnek kell lenniük;

b)

nagyrészt közvetlenül a végső felhasználóknak kell nyújtani őket;

c)

főként helyben nyújtott szolgáltatásoknak kell lenniük, és nem okozhatják a verseny torzulását.

Ezen kívül szoros kapcsolatnak kell lennie az adómérték csökkentéséből eredő alacsonyabb árak, illetve a keresletben és a foglalkoztatásban előrelátható növekedés között. A kedvezményes adómérték alkalmazása nem sértheti a belső piac zavartalan működését.

108. cikk

Minden tagállam, amely első alkalommal 2005. december 31. után kedvezményes adómértéket kíván alkalmazni e cikknek megfelelően a 106. cikkben említett egy vagy több szolgáltatásra, erről legkésőbb 2006. március 31-ig tájékoztatja a Bizottságot. Ezen időpontig meg kell adnia a bevezetni kívánt új intézkedésekre vonatkozó összes lényeges adatot, különösen a következőket:

a)

az intézkedés alkalmazási köre és az érintett szolgáltatások pontos leírása;

b)

azon adatok, amelyek igazolják, hogy a 107. cikkben megállapított feltételek teljesültek;

c)

azon adatok, amelyek bemutatják az előirányzott intézkedés költségvetési költségét.

4. FEJEZET

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

109. cikk

E fejezet rendelkezéseit a 402. cikkben foglalt végleges szabályozás bevezetéséig kell alkalmazni.

110. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó mentességeket tartottak fenn, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértékeket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják e szabályozást.

Az első albekezdésben foglalt mentességeknek és kedvezményes adómértékeknek azonban összhangban kell lenniük a közösségi joggal, és azokat pontosan meghatározott szociális okokat figyelembe véve, valamint a végső felhasználó javára kell megállapítani.

111. cikk

A 110. cikk második albekezdésében meghatározott feltételek mellett a következő esetekben továbbra is alkalmazható az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentesség:

a)

Finnország adómentességet adhat az előfizetéses úton értékesített újságok és folyóiratok értékesítéseire, valamint a közhasznú szervezetek tagjai közötti terjesztésre szánt kiadványok nyomtatására;

b)

Svédország adómentességet adhat újságok értékesítéseire, beleértve a látáskárosodott személyek számára készült hangosújságokat (rádión keresztül és kazettán), a kórházak számára történő vagy receptre kiadott gyógyszerek értékesítéseire, valamint a non-profit szervezetek folyóiratainak előállítására és az egyéb ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra.

112. cikk

Azon esetben, ha a 110. cikk rendelkezései Írországban a fűtés és világítás céljából használt energetikai termékek szolgáltatása terén fennálló verseny torzulásához vezethetnek, Írországnak jogában áll, külön kérelemre, a Bizottság engedélyével, a 98. és 99. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmaznia e termékek értékesítésére.

Az első albekezdésben foglalt esetben Írország a kérelmét az összes szükséges információval együtt a Bizottság elé terjeszti. Ha a Bizottság a kérelem beérkezésétől számított három hónapon belül nem határoz, úgy kell tekinteni, hogy Írország engedélyt kapott a javasolt kedvezményes adómérték alkalmazására.

113. cikk

Azon tagállamok, amelyek a Közösség jogszabályaival összhangban 1991. január 1-jén az előzetesen megfizetett HÉA levonásának jogával járó adómentességeket alkalmaztak, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmaztak azon termékek és szolgáltatások tekintetében, amelyek nem szerepelnek a III. mellékletben, e kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikkben megállapított két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják az e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására.

114. cikk

(1)   Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén kötelesek voltak az 1991. január 1-jén alkalmazott általános adómértékük több mint 2 %-kal történő emelésére, a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a III. mellékletben szereplő termék- és szolgáltatáskategóriák tekintetében.

Ezen kívül az első albekezdésben foglalt tagállamok ezen adómértékeket alkalmazhatják az éttermi szolgáltatásokra, a gyermekruházatra, a gyermekcipőre és a lakásértékesítésre vonatkozóan is.

(2)   A tagállamok nem vezethetnek be az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentességeket az (1) bekezdés alapján.

115. cikk

Azon tagállamok, amelyek az éttermi szolgáltatások, gyermekruházat, gyermekcipő és lakásértékesítés vonatkozásában kedvezményes adómértéket alkalmaztak 1991. január 1-jén, e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására továbbra is alkalmazhatják azt.

116. cikk

Portugália az éttermi szolgáltatásokra vonatkozóan a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatja, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 12 %.

117. cikk

(1)   A 115. cikk alkalmazásában, Ausztria továbbra is kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

(2)   Ausztria az ingatlan lakáscélú bérbeadására vonatkozóan a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatja, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 10 %.

118. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén kedvezményes adómértéket alkalmaztak a III. mellékletben felsorolt szolgáltatások és termékek között nem szereplő termékekre és szolgáltatásokra, a kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikk szerinti két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják ezen termékekre és szolgáltatásokra, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 12 %.

Az első albekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott azon használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, amelyek a 312–325. cikkben meghatározott különbözet szerinti adózás, illetve a nyilvános árverésekre vonatkozó szabályozás szerint tartoznak a HÉA hatálya alá.

119. cikk

A 118. cikk alkalmazásában Ausztria kedvezményes adómértéket alkalmazhat a bortermelő gazdaságból származó saját termelésű bor értékesítésére, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb mint 12 %.

120. cikk

Görögország a görög szárazföldön alkalmazottnál legfeljebb 30 %-kal alacsonyabb adómértéket alkalmazhat Leszbosz, Kiosz, Számosz, Dodekanészosz és a Kikládok tartományokban, illetve a következő szigeteken: Thaszosz, Északi Szporádok, Szamothraké és Szkürosz.

121. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén a vállalkozási szerződés alapján létrehozott terméket termékértékesítésként kezelték, ezen értékesítésre azt az adómértéket alkalmazhatják, amely a munka elvégzését követően a termékre vonatkozik.

Az első albekezdés alkalmazásában a „vállalkozási szerződés alapján létrehozott termék” a vállalkozó által a megbízója részére átadott ingóság, amelyet a vállalkozó a megbízó által e célból reá bízott anyagokból, illetve termékekből készített vagy állított elő és értékesített megbízójának, függetlenül attól, hogy a vállalkozó biztosította-e a felhasznált anyagok egy részét vagy sem.

122. cikk

A tagállamok kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak az élő növények, valamint növénytermesztés egyéb termékeinek értékesítésére, beleértve a gumókat, gyökereket és hasonlókat, a vágott virágokat és a díszítő lombozatot, valamint a tűzifaként felhasznált fára.

5. FEJEZET

Átmeneti rendelkezések

123. cikk

A Cseh Köztársaság 2007. december 31-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

a)

a háztartások és nem HÉA-alany kisvállalkozások által fűtésre és melegvíz-előállításra használt hőenergia-szolgáltatás, kivéve a hőenergia előállítására szolgáló nyersanyagok értékesítése;

b)

a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési szolgáltatások, kivéve az építőanyagokat.

124. cikk

Észtország 2007. június 30-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a természetes személyek, lakásszolgáltatási társaságok, lakásszövetkezetek, egyházak, gyülekezetek, valamint az állami, megyei vagy városi költségvetésből finanszírozott intézmények vagy testületek részére nyújtott hőenergia-szolgáltatásra, valamint a természetes személyek részére történő tőzeg-, brikett-, szén- és tűzifa-értékesítésre.

125. cikk

(1)   Ciprus 2007. december 31-ig az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával fenntarthatja az adómentességet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre és élelmiszerekekre, kivéve a fagylaltot, jégnyalókát, fagyasztott joghurtot, szorbetet és hasonló termékeket, valamint a sós vagy fűszerezett élelmiszereket (burgonyaszirom vagy -rúd, puffasztott vagy más hasonló, további előkészítés nélkül emberi fogyasztásra csomagolt termékek).

(2)   2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Ciprus legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

126. cikk

Magyarország továbbra is legalább 12 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

a)

2007. december 31-ig a szén-, brikett- és koksz-, tűzifa- és faszén-értékesítés, valamint a távhőszolgáltatás;

b)

2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig az éttermi szolgáltatások és a hasonló létesítményekben történő élelmiszer-értékesítés.

127. cikk

Málta 2010. január 1-jéig az előzetesen felszámított adó levonásának jogával fenntarthatja az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek és gyógyszerek értékesítésére vonatkozó adómentességet.

128. cikk

(1)   Lengyelország 2007. december 31-ig az előzetesen felszámított adó levonásának jogával fenntarthatja az adómentességet egyes könyvekre és szakfolyóiratokra.

(2)   2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Lengyelország továbbra is legalább 7 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

(3)   Lengyelország 2008. április 30-ig továbbra is legalább 3 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a III. melléklet 1. pontjában említett élelmiszerek értékesítésére.

(4)   Lengyelország 2008. április 30-ig továbbra is legalább 3 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a III. melléklet 11. pontjában említett, általában a mezőgazdasági termelés során használt termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kivéve a gép- vagy épületfelszerelés jellegű tárgyi eszközöket.

(5)   Lengyelország 2007. december 31-ig továbbra is legalább 7 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében nyújtott lakóingatlan-építési, -felújítási és -átalakítási szolgáltatások nyújtására – kivéve az építőanyagokat –, valamint a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett lakóépületek vagy lakóépület-részek első birtokbavétel előtti értékesítésére.

129. cikk

(1)   2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Szlovénia továbbra is legalább 8,5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az ételkészítésre.

(2)   Szlovénia 2007. december 31-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési, -felújítási és -karbantartási szolgáltatásokra (kivéve az építőanyagokat).

130. cikk

Szlovákia továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

a)

2007. december 31-ig a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési szolgáltatások, kivéve az építőanyagokat;

b)

2008. december 31-ig az egyéni háztartások és a nem HÉA-alany kisvállalkozások által fűtésre és melegvíz-előállításra használt hőenergia-szolgáltatás, kivéve a hőenergia előállítására szolgáló nyersanyagokat.

IX. CÍM

ADÓMENTESSÉG

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

131. cikk

A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.

2. FEJEZET

Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége

132. cikk

(1)   A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

a)

az állami postai szolgáltató által nyújtott szolgáltatások, és az ezeket kiegészítő szolgáltatások és termékértékesítések, kivéve a személyszállítást és a távközlési szolgáltatásokat;

b)

kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó olyan tevékenységek, amelyeket közintézmények, illetve az ilyen közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő intézmények, kórházak, rendelőintézetek, egészségügyi ellátási és diagnosztikai központok és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények végeznek;

c)

azon egészségügyi ellátások, amelyeket az érintett tagállam által meghatározott orvosi és paramedicinális hivatások gyakorlói nyújtanak;

d)

emberi szerv, vér és anyatej értékesítése;

e)

azon szolgáltatások, amelyeket a fogtechnikusok hivatásuk gyakorlása keretében teljesítenek, valamint a fogorvosok és fogtechnikusok műfogsorral kapcsolatos szolgáltatásai;

f)

azon szolgáltatások, amelyeket személyek olyan önálló csoportjai nyújtanak, amelyek tevékenysége adómentes vagy amely tevékenységet nem adóalanyként végzik, annak érdekében, hogy tagjaiknak az említett tevékenység gyakorlásához közvetlenül szükséges szolgáltatásokat nyújtsanak, feltéve, hogy e csoportok tagjaiktól kizárólag a közös költségek szigorúan rájuk eső részének megtérítését követelik meg, és hogy az adómentesség nem eredményezi a verseny torzulását;

g)

a szociális gondozással és szociális biztonsággal szorosan összefüggő szolgáltatások és termékértékesítések, beleértve a szociális otthonok, közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által szociális jellegűnek elismert intézmények szolgáltatásait és termékértékesítéseit;

h)

a közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által szociális jellegűnek elismert intézmények által végzett, a gyermek- és ifjúságvédelemmel szorosan összefüggő szolgáltatások és termékértékesítések;

i)

a gyermek- és ifjúságnevelés, az iskolai, illetve egyetemi oktatás, a továbbképzés, illetve szakmai átképzés, beleértve az ezekhez szorosan kapcsolódó szolgáltatásokat vagy termékértékesítéseket, amelyeket az ilyen céllal létrehozott közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által elismerten hasonló céllal létrehozott intézmények nyújtanak;

j)

az iskolai vagy egyetemi oktatáshoz kapcsolódó, tanárok által adott magánórák;

k)

a vallási és világnézeti intézmények tagjai által nyújtott, a b), g), h) és i) pontban megnevezett tevékenységek, valamint a lelkisegélynyújtás;

l)

azon szolgáltatások és az ezekkel szorosan összefüggő termékértékesítések, amelyeket alapszabályzatuknak megfelelő tagdíj ellenében politikai, szakszervezeti, vallási, hazafias, világnézeti elkötelezettségű, jótékonysági vagy társadalmi célokat követő, nonprofit jellegű szervezetek nyújtanak tagjaik számára azok közös érdekében, feltéve, hogy az adómentesség nem eredményezi a verseny torzulását;

m)

meghatározott, a sporttal és a testneveléssel szoros kapcsolatban álló szolgáltatások, amelyeket nonprofit jellegű szervezetek teljesítenek olyan személyek részére, akik sportolnak vagy edzenek;

n)

egyes kulturális szolgáltatások és az ezekkel szoros összefüggésben lévő termékértékesítés, amelyeket közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által elismert kulturális intézmények teljesítenek;

o)

a b), g), h), i), l), m) és n) pont értelmében adómentes szolgáltatást nyújtó vagy termékértékesítést végző szervezetek kizárólag saját javukra szervezett adománygyűjtési rendezvényei, feltéve, hogy az adómentesség nem eredményezi a verseny torzulását;

p)

a hatósági engedéllyel végzett beteg- és sérültszállítási tevékenység, a speciálisan e célra felszerelt közlekedési eszközökben;

q)

a közszolgálati rádió- és televíziótestületek tevékenységei, kivéve azok kereskedelmi jellegű tevékenységeit.

(2)   Az (1) bekezdés o) pontjának alkalmazásában a tagállamok minden szükséges korlátozást bevezethetnek, különösen a rendezvények számának vagy az adómentes bevételek összegének korlátozását illetően.

133. cikk

A tagállamok a közintézménynek nem minősülő intézmények esetén a 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában említett adómentességek megadását minden egyes esetben a következő feltételek teljesítésétől tehetik függővé:

a)

az adott intézmények nem törekedhetnek rendszeres nyereség elérésére, az esetleges nyereséget nem oszthatják fel, hanem azt a nyújtott szolgáltatások fenntartására vagy javítására kell felhasználni;

b)

az intézmények vezetését és igazgatását, alapvetően önkéntes alapon, olyan személyeknek kell ellátniuk, akiknek sem saját személyükben, sem közvetítő személyeken keresztül nem fűződik közvetlen vagy közvetett érdekük az érintett tevékenységek eredményéhez;

c)

az intézményeknek hatósági árakat kell alkalmazniuk, illetve olyanokat, amelyek nem haladják meg a hatósági árakat, valamint az olyan tevékenységek esetében, amelyekre nincs hatósági ár, olyan árakat kell alkalmazni, amelyek alacsonyabbak a HÉA hatálya alá tartozó üzleti vállalkozások hasonló ügyleteinek árainál;

d)

az adómentességek nem eredményezhetik a verseny torzulását a HÉA-adóalany üzleti vállalkozások kárára.

Azon tagállamok, amelyek a 77/388/EGK irányelv E. melléklete értelmében 1989. január 1-jén alkalmazták a HÉA-t a 132. cikk (1) bekezdésének m) és n) pontjában említett ügyletekre, az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételeket is alkalmazhatják, amennyiben a közintézmények által nyújtott, említett termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások mentességet élveznek.

134. cikk

A 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában meghatározott adómentesség az alábbi esetekben nem vonatkozik a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra:

a)

amennyiben azok nem elengedhetetlenek az adómentes ügyletek teljesítéséhez;

b)

amennyiben azok alapvető célja, hogy olyan ügyletek révén biztosítsanak kiegészítő bevételt az intézmény számára, amelyek közvetlenül versenyeznek a HÉA-adóalany üzleti vállalkozások ügyleteivel.

3. FEJEZET

Egyéb tevékenységekre nyújtott adómentesség

135. cikk

(1)   A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

a)

a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek, beleértve az ehhez tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatásokat;

b)

hitelnyújtás és -közvetítés, valamint a hiteleknek a hitelező által történő kezelése;

c)

hitelgarancia, kezesség valamint más biztosíték és garancia közvetítése vagy átvétele, valamint a hitelgaranciának a hitelt nyújtó által történő kezelése;

d)

azon ügyletek, beleértve a közvetítést is, amelyek betétre, folyószámlára, fizetésre, átutalásra, követelésre, csekkre és egyéb átruházható értékpapírra vonatkoznak, kivéve a követelésbehajtást;

e)

azon ügyletek, beleértve a közvetítést is, amelyek törvényes fizetőeszközként szolgáló devizára, bankjegyre és érmére vonatkoznak, az érme- és bankjegygyűjtemények, azaz a szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használt, illetve numizmatikai értékű, aranyból, ezüstből vagy más fémből készült érmék, valamint bankjegyek kivételével;

f)

azon ügyletek, beleértve a közvetítést is – kivéve a kezelést és a letéti kezelést –, amelyek részvényekre, gazdasági társaságokban vagy egyesületekben való részesedésre, kötvényekre vagy egyéb értékpapírokra vonatkoznak, az áruk feletti rendelkezési jogot megtestesítő értékpapírok, valamint a 15. cikk (2) bekezdésében említett jogok illetve értékpapírok kivételével;

g)

a tagállamok által meghatározott befektetési alapok kezelése;

h)

az egyes tagállamok területén belüli postai szolgáltatásra szolgáló postabélyegeknek, valamint illetékbélyegeknek és egyéb hasonló bélyegeknek a rajtuk feltüntetett értéken történő értékesítése;

i)

fogadások, sorsolásos játékok és egyéb szerencsejátékok, a tagállam által megállapított feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel;

j)

épület vagy épületrész, és a hozzá tartozó telek értékesítése, a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említettek kivételével;

k)

beépítetlen földterület értékesítése, a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett építési telkek kivételével;

l)

az ingatlanok bérbe- és haszonbérbeadása.

(2)   Az alábbi ügyletekre nem vonatkozik az (1) bekezdés l) pontjában említett adómentesség:

a)

a tagállamok jogszabályaiban meghatározott szállásadás a szállodaiparban vagy hasonló ágazatokban, beleértve a nyári táborokat vagy a kempingeket;

b)

közlekedési eszközök parkolására szolgáló helyek bérbeadása;

c)

tartósan beépített berendezések és gépek bérbeadása;

d)

széfek bérbeadása.

A tagállamok az (1)