11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/64

(1)

Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgálatok keretszabályozásának egyes rendelkezései előírják a szükséges és megfelelő költségelszámolási mechanizmusok foganatosítását; e rendelkezések a következők: az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (hozzáférési irányelv) I. mellékletével kapcsolatos 9., 11., 13. cikk és a 6. cikk (1) bekezdése; az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) (egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. és 18.1. cikke és VII.2. melléklete; és a 2002/21/EK irányelv 13. cikke (keretirányelv).

(2)

A releváns piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat (a továbbiakban: „bejelentett szolgáltatók”) a 2002/21/EK irányelv 16. cikkével összhangban végrehajtott piacelemzés eredményeképpen többek között a számviteli elkülönítés elkészítésével és/vagy a költségelszámolási rendszer foganatosításával kapcsolatos kötelezettségek terhelhetik. E kötelezettségek előírásának célja a szolgáltatók közötti tranzakciók átláthatóbbá tétele és/vagy a szolgáltatások tényleges költségének a megállapítása. Továbbá a számviteli elkülönítést és a költségelszámolási rendszerek foganatosítását felhasználhatják a nemzeti szabályozó hatóságok a bejelentett szolgáltatókra alkalmazandó egyéb szabályozó intézkedések (pl. átláthatóság, megkülönböztetés-mentesség, költségalapúság) alkalmazásának kiegészítése céljából.

(3)

A jelen ajánlás a liberalizált távközlési piacon a hálózatok összekapcsolásáról (2. rész – Számviteli elkülönítés és költségelszámolás) szóló, 1998. április 8-i 98/322/EK bizottsági ajánlást (4) frissíti, az elektronikus hírközlési szolgáltatások keretszabályozásának alkalmazását követően (2003. július 25.). Ez a felülvizsgálat azért szükséges, mert a 2002. évi keretszabályozás néhány fontos változást hozott az 1998. évi szabályozási csomaghoz képest, mint pl. a keretszabályozás alkalmazásának kibővített hatálya; az előzetes kötelezettségek előírásának eltérő módszere; a költségelszámolással és a számviteli elkülönítéssel kapcsolatos specifikus rendelkezések alkalmazásának eltérő hatálya; valamint a technológiai semlegesség elvének alkalmazása.

(4)

Ezen ajánlás átfogó célkitűzése a következetes elszámolási elvek és módszerek EU-szintű alkalmazásának ösztönzése, figyelembe véve a nemzeti szabályozó hatóságok által szerzett tapasztalatokat a költségelszámolás és a számviteli elkülönítés terén; a számviteli rendszerek, módszerek, a kidolgozott adatok és a pénzügyi felügyeleti és beszámolási eljárás átláthatóságának javítása, valamennyi résztvevő fél javára.

(5)

A szolgáltatók azokon a piacon folytathatnak tevékenységet, ahol jelentős piaci erővel rendelkezőként lettek megjelölve, valamint azokon a versenyző piacokon, ahol megjelölésük szerint nem rendelkeznek jelentős piaci erővel. Szabályozási feladatainak elvégzése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságnak információra lehet szüksége azokról a piacokról, amelyeken a szolgáltatók nem rendelkeznek jelentős piaci erővel. Ha egy vagy több piacon jelentős piaci erővel rendelkező bejelentett szolgáltató vonatkozásában írnak elő számviteli elkülönítésre irányuló kötelezettséget, a számviteli elkülönítés kötelezettsége kiterjedhet azokra a piacokra, amelyeken a szolgáltató nem rendelkezik jelentős piaci erővel, pl. annak érdekében, hogy biztosítsák az adatok koherenciáját.

(6)

Bármilyen kötelező, különösen az árellenőrzéssel kapcsolatos döntéshozatal alapjául szolgáló költségelszámolási vagy számviteli elkülönítési módszert úgy kell meghatározni, hogy az ösztönözze a hatékony befektetést, rámutasson a potenciális versenyellenes magatartásra, különösen az árprésekre, és összhangban legyen a nemzeti szabályozó hatóságnak a 2002/21/EK irányelv 8. cikkében előírt célkitűzéseivel.

(7)

Egy új vagy felülvizsgált költségkalkulációs módszer foganatosítása arra utalhat, hogy a szabályozott díjak és/vagy ármechanizmusok jelenlegi szintjei nem megfelelőek, vagy pedig valamilyen formában nincsenek összhangban. Ha egy nemzeti szabályozó hatóság úgy vélné, hogy korrekciós intézkedésekre van szükség, akkor az érintett piacokon felmerülő kockázat és bizonytalanság minimalizálása érdekében kellő tekintettel kell lenni a kereskedelmi és a gazdasági környezetre. Ez az intézkedés magába foglalhatja például bárminemű árkorrekciónak egy ésszerű időtartamon belüli kiterjesztését.

(8)

Előretekintő megközelítést alkalmazó számviteli módszer (mint pl. a hosszú távú különbözeti költségek) foganatosításakor, mely nem múltbeli, hanem jelenlegi költségeken alapul, mint pl. amikor az eszközöket újraértékelik a rendelkezésre álló leghatékonyabb technológiával kiépített korszerű egyenértékű infrastruktúra felhasználásának költségét alapul véve, a nemzeti szabályozó hatóságoknak e célkitűzések megvalósítása céljából szükségük lehet a költségkalkulációs módszer paramétereinek kiigazítására. Szükség szerint kilátásba kell helyezni a felülről lefelé és a lentről felfelé irányuló módszerek összehangolt alkalmazását. A költségelszámolási rendszereket a költségforrás elvére kell alapozni, mint amilyen a tevékenységalapú költségkalkuláció.

(9)

Ha folyóáras költségelszámolást (CCA) alkalmaznak a hálózati eszközökre, mint amilyen az előfizetői hurok, amely középtávon kevésbé alkalmas másolásra, a költségkalkulációs módszerek következetes alkalmazása megköveteli a paramétereknek (pl. a tőkeköltség, az értékcsökkenési profilok, a felárak, az idővel változó összetevők) a nemzeti szabályozó hatóságok részéről történő, megfelelő korrigálását.

(10)

Amennyiben a költségelszámolási rendszer kivitelezése kötelező a 2002/19/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése értelmében, a költségfelosztás szabályait a részletesség olyan szintjén kell feltüntetni, amely világossá teszi a költségek és a hálózati elemek és szolgáltatások díjai közötti viszonyt; mivel szintén rendelkezésre kell bocsátani azt a bázist, amely alapján a közvetlenül vagy közvetve elszámolható költségeket a különböző számlák között felosztották.

(11)

Ez az ajánlás iránymutatást ad a tekintetben, hogy hogyan kell foganatosítani a költségelszámolást és a számviteli elkülönítést a 2002. évi új keretszabályozás értelmében. A liberalizált távközlési piacon a hálózatok összekapcsolásáról szóló, 1998. április 8-i 98/322/EK ajánlás iránymutatást ad az 1998. évi keretszabályozás értelmében történő költségelszámolás és számviteli elkülönítés tekintetében. Az 1998. évi ajánlás továbbra is alkalmazásban marad azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem fejezték be a meglévő kötelezettségek felülvizsgálatát a költségelszámolást és a számviteli elkülönítést illetően, a 2002/21/EK irányelv 16. cikke értelmében.

(12)

Ha a tagállamok egy pénzügyi átutalást magába foglaló kompenzációs mechanizmust léptetnek életbe, az egyetemes szolgáltatási irányelv IV. mellékletének B része előírja, hogy ezeknek az átutalásoknak tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos módon kell végbemenniük. E célok elérése érdekében az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek működtetéséért kapott ellentételezésről megfelelő módon jelentést kell tenni a számviteli elkülönítési rendszerekben.

(13)

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek pénzügyi támogatását illetően az ajánlás nem sérti a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, valamint az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról szóló, 1980. június 25-i 80/723/EGK bizottsági irányelvet (5).

(14)

A jelen ajánlás elveinek alkalmazása nem érinti a tagállamok és a vállalkozások azon kötelezettségét, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a közösségi versenyszabályokat.

(15)

A bejegyzett könyvvizsgáló függetlensége az EU-ban: a bejegyzett könyvvizsgáló függetlenségének alapelveiről szóló, 2002. május 16-i 2002/590/EK bizottsági ajánlás (6) szilárd keretet hoz létre, amelyhez képest szükség esetén meg lehet vizsgálni egy könyvvizsgáló függetlenségét.

(16)

Az európai szabályozók csoportja (ERG) (7) előterjesztette véleményét a számviteli elkülönítésről és a költségszámításról szóló 1998. évi bizottsági ajánlás felülvizsgálatáról, amely részletes mellékletet tartalmaz a költségelszámolás és a számviteli elkülönítés szempontjairól,

1.

A jelen ajánlás a számviteli elkülönítési és a költségelszámolási rendszerek szolgáltatók általi kivitelezésére vonatkozik, mely szolgáltatókat a 2002/21/EK irányelv 16. cikkének értelmében elvégzett piacelemzés alapján nemzeti szabályozó hatóságaik az érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkezőként jelöltek meg. Az ilyen kötelezettségekkel rendelkező szolgáltatók említése a továbbiakban: „bejelentett szolgáltatók”.

A költségelszámolási rendszer kivitelezésére vonatkozó kötelezettség előírásának célja annak biztosítása, hogy a bejelentett szolgáltatók korrekt, tárgyilagos és átlátható kritériumok alapján osztják fel költségeiket a szolgáltatások között azokban az esetekben, amikor az árellenőrzésre és a költségalapú árakra vonatkozó kötelezettségek terhelik őket.

A számviteli elkülönítésre vonatkozó kötelezettség előírásának célja a bejelentett szolgáltató kötelező pénzügyi kimutatásaiból kivontnál részletesebb információ szolgáltatása, a bejelentett szolgáltató vállalkozását alkotó részek működésének lehető legfigyelmesebb nyomonkövetése, mintha azok elkülönült vállalkozásként működnének, továbbá vertikálisan integrált vállalkozások esetében a saját tevékenységükkel szembeni pozitív megkülönböztetés, valamint a tisztességtelen kereszttámogatás elkerülése.

2.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megköveteljék a bejelentett szolgáltatóktól működtetési költségeik, befektetett tőkéjük és bevételeik szétválasztását addig a szintig, ami már összhangban van a nemzeti és közösségi jog által előírt arányossági, átláthatósági és szabályozási célkitűzésekkel.

Ajánlatos, hogy a költségek, a befektetett tőke és a bevétel felosztása a költségforrás (pl. tevékenységalapú költségszámítás, „ABC”) elvével összhangban történjen.

A bejelentett szolgáltatók költségelszámolási és számviteli elkülönítési rendszerének képesnek kell lennie szabályozó pénzügyi információ szolgáltatására, annak bizonyítására, hogy teljes mértékben eleget tesz a szabályozási kötelezettségeknek. Ajánlatos, hogy ezt a képességet a relevancia, a megbízhatóság, az összehasonlíthatóság és a lényegesség minőségi követelményeihez mérten állapítsák meg.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok meggyőződjenek a költségelszámolási és számviteli elkülönítési rendszerek alkalmasságáról és hatékonyságáról; az ilyen rendszerek a nyilvánossággal folytatott konzultáció tárgyát képezhetik.

3.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a költségelszámolási rendszer tulajdonságainak és specifikációjának megvizsgálásakor felülvizsgálja a bejelentett szolgáltató költségelszámolási rendszerének azon képességét, hogy a szabályozási célkitűzéseket támogatva elemezze és mutassa be a költségadatokat. A bejelentett szolgáltató költségelszámolási rendszerének különösen képesnek kell lennie különbséget tenni a közvetlen (8) és a közvetett költségek (9) között.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok, miután elfogadták a jelenlegi költségeken alapuló költségelszámolási rendszerről szóló határozatot, egyértelmű határidőket és bázisévet határozzanak meg a jelenlegi költségeken alapuló új költségelszámolási rendszereknek a bejelentett szolgáltatóik általi kivitelezésére vonatkozóan.

Egy hatékony szolgáltató hálózati eszközeinek előremutató vagy folyó értéken történő értékelése, azaz azoknak a költségeknek a felbecsülése, amelyekkel az egyenértékű szolgáltatók szembesülnének, ha a piac élénken versenyképes lenne, a „folyóáras költségelszámolás” (CCA) módszer fő eleme. Ez az üzemeltetési költségekbe beletartozó értékcsökkenési terheknek a korszerű egyenértékű eszközök jelenlegi értékelésén alapuló kiszámítását igényli. Így a befektetett tőkéről szintén a jelenlegi költségalapon kell jelentést tenni. Egyéb költségkorrekciókra lehet szükség az eszköz vásárlási költségének és üzemeltetési költségalapjának tükrözéséhez. A hálózati eszközöknek az előremutató vagy folyó értéken való értékelését szükség szerint kiegészítheti a költségelszámolási módszernek, pl. a hosszú távú különbözeti költségeknek (LRIC) az alkalmazása.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kellő tekintettel legyenek az árral és a versennyel kapcsolatos kérdésekre, melyeket a CCA kivitelezésekor fel lehet vetni, pl. az előfizetői hurok átengedésekor.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kellő tekintettel legyenek a hatékonysági tényezőkre vonatkozó pénzügyi adatok további kiigazítására, különösen a költségadatok felhasználásakor az árképzésre vonatkozó határozatok meghozatalánál, lévén hogy a költségelszámolási rendszerek nem feltétlenül tükrözik teljes mértékben a ténylegesen felmerülő vagy relaváns költségeket (még a CCA alkalmazásakor sem) (10). A hatékonysági tényezők tartalmazhatják a különböző hálózati topológiák és szerkezetek, értékcsökkentési technikák, a hálózatban alkalmazott vagy alkalmazásra szánt technológia kiértékelését.

4.

Ajánlatos, hogy azok a bejelentett szolgáltatók, amelyeknek jelentést kell tenniük a számviteli elkülönítésról, jelentést tegyenek a nyereségről és veszteségről, illetve a befektetett tőkéről minden egyes szabályozott jelentési egység számára (a vonatkozó piacokat és szolgáltatásokat alapul véve). A megkülönböztetés-mentességre vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés igazolása érdekében kellő részletességgel és világosan meg kell határozni az átutalási költségeket és a piacok és szolgáltatások közötti vásárlásokat. Ezek a számviteli elkülönítési jelentési kötelezettségek szükségessé tehetik az információ elkészítését és nyilvánosságra hozatalát azokra a piacokra vonatkozóan, amelyeken a szolgáltató nem rendelkezik jelentős piaci erővel.

Az egységesség és az adatok sértetlensége érdekében ajánlatos, hogy szabályozó elszámolásokról készült pénzügyi jelentéseket nyereségi és veszteségi nyilatkozatba, illetve a vállalkozás egészére szánt befektetett tőkéről kiállított nyilatkozatba foglalják. Ugyancsak szükséges a különálló szabályozási beszámolóknak a szolgáltató kötelező beszámolóival való összevetése. Ezekről a nyilatkozatokról független könyvvizsgálói véleményt kell alkotni, vagy pedig nemzeti szabályozó hatóság által elvégzendő megfelelési pénzügyi ellenőrzés tárgyát kell képezniük (a kellően képzett állomány hozzáférhetőségétől függően).

5.

Ajánlatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kellő részletességgel hozzáférhetővé tegyék a bejelentett szolgáltatóktól érkezett számviteli információt az érdekelt felek számára. A rendelkezésre bocsátott részletes információnak biztosítania kell, hogy nem történt jogosulatlan megkülönböztetés a belső és a külső szolgáltatásnyújtás között, és lehetővé kell tennie a szolgáltatások átlagos költségének, valamint a költségszámítás módszerének a meghatározását. Az ilyen célokat szolgáló adatok rendelkezésre bocsátásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak kellő tekintettel kell lenniük az üzleti titoktartásra.

E tekintetben a kellőképpen részletezett költségbeszámolók bejelentett szolgáltató által történő közzététele – amely pl. bemutatja a hálózati elemek átlagköltségét – növeli az áttekinthetőséget és erősíti a bizalmat a versenytársak részéről, hogy nincsenek versenyellenes kereszttámogatások. Ez különösen fontosnak tekinthető a nagykereskedelmi szolgáltatások számára. A melléklet meghatározza a jelentéstételi követelményeknek és az adatok közzétételének a kivitelezésére vonatkozó iránymutatásokat.

6.

Egyes vállalkozások az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikke értelmében egyetemes szolgáltatóként határozhatók meg, és az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikke rendelkezéseinek értelmében kiskereskedelmi díjszabás-szabályozás hatálya alá tartozhatnak. Azon tagállamok esetében, amelyek az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozására szolgáló rendszereket működtetnek, ajánlatos bármilyen hozzájárulást, amelyet a kijelölt vállalkozás(ok) a kompenzációs mechanizmus részeként kapnak, a számviteli elkülönítési rendszerekben meghatározni.

7.

Ezek a számviteli iránymutatások a szabályozónak készítendő beszámolót érintik és szándékuk szerint nem helyettesítenek egyetlen olyan kötelező pénzügyi beszámolót sem, amely a tagállamokban esetleg szükséges lehet.

8.

Ezt az ajánlást az alkalmazás időpontjától számított legkésőbb három éven belül vizsgálják felül.

9.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.