32002L0013

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/13/EK irányelve

(2002. március 5.)

a nem életbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjére vonatkozó követelmények tekintetében a 73/239/EGK tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére és 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

mivel:

(1) Az Európai Tanács 1999. június 3–4-én Kölnben, valamint 2000. március 23–24-én Lisszabonban tartott ülésén jóváhagyott, pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terve elismeri, hogy a biztosítóintézetekre megállapított szavatoló tőke fontos szerepet tölt be a kötvénytulajdonosok védelmében az egységes piacon, minthogy garantálja, hogy a biztosítóintézetek a kockázataik jellegének megfelelő tőkekövetelményeknek megfeleljenek.

(2) Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv [4] a biztosítóintézetek számára előírja, hogy szavatoló tőkével rendelkezzenek.

(3) A biztosítottak és a kötvénytulajdonosok védelmére irányuló prudenciális felügyeleti rendszerben fontos elemnek minősül az a követelmény, hogy a biztosítóintézetek – a kockázatvállalásból eredő kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges biztosítástechnikai tartalékokon túl – szavatoló tőkét képezzenek, amely mérsékli az üzletmenet kedvezőtlen ingadozásait.

(4) A 73/239/EGK irányelvben a szavatoló tőkére megállapított, jelenleg is hatályos szabályokat a későbbi közösségi jogszabályok lényegében változatlanul hagyták, és az életbiztosítás körén kívül eső biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (a harmadik nem életbiztosítási irányelv) [5] előírta a Bizottság számára, hogy jelentést nyújtson be a 91/675/EGK tanácsi irányelv [6] által létrehozott biztosítási bizottság számára a szavatoló tőke további harmonizációjának szükségességéről.

(5) A Bizottság ezt a jelentést az Európai Unió tagállamai biztosításfelügyeleti hatóságainak konferenciája által a biztosítóintézetek fizetőképességéről összeállított jelentés ajánlásainak figyelembevételével dolgozta ki.

(6) Bár a jelentés azt állapította meg, hogy a jelenlegi egyszerű, erőteljes rendszer kielégítően működik és a széles körű átláthatóság előnyeit hasznosító, megbízható elveken nyugszik, meghatározott esetekben bizonyos hiányosságokra derült fény, különösen az érzékeny kockázati profilok esetében.

(7) Egyszerűsíteni és növelni kell a jelenlegi minimális biztonsági tőkét, különösen a követelmény eredeti elfogadása óta a kárigényszintek és a működési költségek terén mutatkozó infláció miatt. Ennek megfelelően emelni kell azt a küszöböt, amely felett a díjak és a kárindex alapján számított minimális szavatoló tőkét alacsonyabb százalékos mértékben állapítják meg.

(8) A minimális biztonsági tőke és a küszöbök nagymértékű és hirtelen jövőbeni növekedésének elkerülése érdekében olyan mechanizmust kell létrehozni, amely biztosítja, hogy ezek növekedése az európai fogyasztói árindexet követi.

(9) Meghatározott esetekben, ha a kötvénytulajdonosok jogait veszély fenyegeti, szükség van arra, hogy az illetékes hatóságok felhatalmazással rendelkezzenek a megfelelően korai szakaszban való beavatkozásra, azonban e hatáskörük gyakorlása során az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a biztosítóintézeteket e felügyeleti eljárás indokáról, a hatékony és eredményes igazgatás és a szabályszerű eljárás elveinek megfelelően. Mindaddig, amíg ilyen helyzet áll fenn, az illetékes hatóságok nem igazolhatják azt, hogy a biztosítóintézet elégséges szavatoló tőkével rendelkezik.

(10) Figyelembe véve az elsődleges biztosítók által viszontbiztosításba vett kockázatok jellegében bekövetkezett piaci fejleményeket, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy bizonyos körülmények között korlátozzák a minimális szavatoló tőke leszállítását.

(11) Arra az esetre, ha a biztosítóintézet lényegesen csökkenti, vagy beszünteti az új üzletkötéseket, megfelelő szavatolótőke-fedezetet kell létesíteni a meglévő üzleti tevékenység fennmaradó kötelezettségei tekintetében, ahogyan azt a biztosítástechnikai tartalékok szintje tükrözi.

(12) A nem életbiztosítási ág meghatározott, szélsőségesen változékony kockázatnak kitett ágazatai esetében a jelenlegi minimális szavatolótőke-szükségletet lényegesen meg kell emelni, hogy az jobban igazodjon az ágazat valódi kockázati profiljához.

(13) Az eltérő számviteli és biztosításmatematikai megközelítések hatásának tükrözése érdekében helyénvaló a szavatolótőke-szükséglet kiszámítási módszerét úgy kiigazítani, hogy az megfelelően koherens és következetes legyen, s így a biztosítóintézetek azonos elbírálásban részesülhessenek.

(14) Ez az irányelv a szavatolótőke-követelmény minimális szabályait állapítja meg, és a tagállamok számára meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy szigorúbb szabályokat állapítsanak meg a saját illetékes hatóságaik által engedélyezett biztosítóintézetek számára.

(13) A 73/239/EGK irányelvet ennek megfelelően kell módosítani,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 73/239/EGK irányelv módosításai

A 73/239/EGK irányelv a következőképpen módosul:

1. A 3. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) Az irányelv nem vonatkozik a kölcsönös biztosítási egyesületekre, amennyiben azok megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

a) az alapszabálynak tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyek további hozzájárulások nyújtására szólítanak fel, vagy csökkentik az ellátásokat;

b) tevékenységük nem irányul a felelősségi kockázatok biztosítására – kivéve, ha ez utóbbi a melléklet C. pontja szerinti kiegészítő biztosítást jelent – vagy hitel- és kezesi biztosítási kockázatokra;

c) az irányelvvel érintett tevékenységekre vonatkozó éves hozzájárulási bevétel nem lépheti túl az 5 millió eurót; és

d) az irányelvvel érintett tevékenységekre vonatkozó hozzájárulási bevétel legalább felének az egyesület tagjaitól kell származnia.

Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan vállalkozásokra, amelyek eleget tesznek a következő feltételeknek:

- a vállalkozás nem folytat semmilyen olyan tevékenységet a melléklet A. pontjának 18. ágazatába soroltakon kívül, amely ezen irányelvnek a hatálya alá tartozik,

- ezt a tevékenységet kizárólag helyben végzi és az csak természetbeni szolgáltatásokat tartalmaz, és

- a bajba jutott személyeknek nyújtott segítségnyújtási tevékenységből származó összes éves bevétel nem haladja meg a 200000 euró-t.

Mindazonáltal e cikk rendelkezései nem akadályozzák a kölcsönös biztosítóegyesületet abban, hogy ezen irányelv alapján kérelmezze az engedélyezést, vagy továbbra is ezen irányelv alapján legyen engedélyezve".

2. A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"16. cikk

(1) Minden tagállam előírja, hogy az olyan biztosítóintézetek, amelyek székhelye az állam területén van, megfelelő szavatoló tőkét képezzenek teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően, amelynek összege nem lehet kevesebb az ezen irányelvben meghatározott minimumnál.

(2) A rendelkezésre álló szavatoló tőke a biztosítóintézetnek az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeiből áll, beleértve a következőket:

a) a befizetett részvénytőke, illetve az egyesületi formában működő biztosítók esetében a befizetett induló tőke a tagok számláival együtt, amelyek megfelelnek az összes következő feltételeknek:

i. az alapszabálynak, illetve az alapító okiratnak ki kell kötnie, hogy ezekről a számlákról csak akkor lehet kifizetéseket eszközölni a tagok számára, amennyiben ennek következtében a rendelkezésre álló szavatoló tőke nem csökken az előírt szint alá, vagy ha – a vállalkozás megszűnését követően – az intézet minden egyéb tartozását rendezték;

ii. az alapszabálynak, illetve az alapító okiratnak ki kell kötnie, hogy – a tagság egyéni felmondásán kívüli okokból – az i. alpontban említett kifizetésekről az illetékes hatóságokat legalább egy hónappal korábban értesíteni kell, és ebben az időszakban megtilthatják a kifizetést;

iii. az alapszabály, illetve az alapító okirat vonatkozó rendelkezéseit csak azt követően lehet módosítani, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy nem ellenzik a módosítást, az i. és ii. alpontban megállapított feltételek sérelme nélkül;

b) tartalékok (kötelező tartalékok és szabad tartalékok), amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez;

c) a kifizetendő osztalékok levonása után az előző évekről áthozott nyereség vagy veszteség.

A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a közvetlenül a biztosítóintézet birtokában lévő saját részvények összegével.

Azoknak a biztosítóintézeteknek az esetében, amelyek diszkontálják vagy csökkentik biztosítástechnikai függőkártartalékaikat, ahogyan azt a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolójáról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK tanácsi irányelv [7] 60. cikke (1) bekezdésének g) pontja engedélyezi, a rendelkezésre álló szavatoló tőkét a kiegészítő mellékletben ismertetett, a nem diszkontált biztosítástechnikai tartalékok vagy a levonás előtti biztosítástechnikai tartalékok és a diszkontált vagy a levonás utáni biztosítástechnikai tartalékok közötti különbözettel csökkentik. Ezt a kiigazítást a melléklet A. pontjában felsorolt valamennyi kockázatra nézve el kell végezni, kivéve az 1. és 2. ágazat alatt felsorolt kockázatokat. A nem az 1. és 2. ágazatba sorolt kockázatok esetében nem szükséges kiigazítást végezni a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt járadékok diszkontálása tekintetében.

(3) A rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) kumulált elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótőke-szükséglet 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített futamidejű alárendelt kölcsönből vagy fix lejáratú kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek értelmében az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése után sorolják, és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is meg kell felelnie:

i. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe;

ii. rögzített futamidejű kölcsönök esetében az eredeti futamidőnek legalább ötévesnek kell lennie. Legkésőbb a visszafizetési időpont előtt egy évvel a biztosítóintézetnek az illetékes hatóságok számára egy olyan tervet kell benyújtania jóváhagyásra, amely bemutatja, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőkét hogyan tartják az előírt szinten, vagy emelik az előírt szintre lejáratkor, hacsak a visszafizetési időpontot megelőző legalább öt év alatt fokozatosan nem csökkentették a kölcsönnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe történő beszámítását. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve hogy a kibocsátó biztosító ezt kérelmezi, és rendelkezésre álló szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iii. a nem rögzített futamidejű kölcsönök csak ötéves értesítéssel fizethetők vissza, hacsak a kölcsönöket nem számítják be többé a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe, vagy az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulását kifejezetten nem írják elő a korábbi visszafizetéshez. Az utóbbi esetben a biztosítóintézetnek a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha a biztosító szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iv. a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy – a biztosítóintézet felszámolásától eltekintve – meghatározott körülmények esetén a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik;

v. a kölcsönszerződés csak azt követően módosítható, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy nem ellenzik a módosítást;

b) a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli kumulatív elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatoló tőke és a minimális szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőkére vonatkozóan, feltéve hogy megfelelnek a következőknek:

i. nem fizethetők vissza a birtokos kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása nélkül;

ii. a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie a biztosítóintézet számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

iii. a hitelezőnek a biztosítóintézettel szembeni követeléseit teljes mértékben az összes nem alárendelt hitelező követelései után kell sorolni;

iv. az értékpapírok kibocsátására irányadó okiratoknak elő kell írniuk a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő-képességét, eközben lehetővé téve a biztosítóintézet számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;

v. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe.

(4) A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az érintett illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy induló tőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke 50 %-ig;

b) változó tagi hozzájárulást előíró biztosító egyesületek vagy egyesületi típusú biztosítók esetében a tagokkal szemben pótlólagos befizetésre való felszólítás következtében létrejött követelés, a pénzügyi éven belül, a maximális és a ténylegesen bekért befizetések közötti különbség feléig, és a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke legfeljebb 50 %-ig. A pótlólagos befizetések elfogadásának feltételeit megállapító irányelveket az illetékes nemzeti hatóságok alakítják ki;

c) az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek.

(5) A (2), (3) és (4) bekezdés olyan célú módosításait, amelyek figyelembe veszik a technikai kiigazítást indokoló fejleményeket a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható elemek esetében, a 91/675/EGK tanácsi irányelv [8] 2. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni".

3. Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

"16a. cikk

(1) A minimális szavatoló tőkét a biztosítási díjak vagy befizetések éves összege, vagy az előző három pénzügyi évre jellemző átlagos kárigényteher összege alapján kell meghatározni.

Az olyan biztosítóintézetek azonban, amelyek alapvetően csak hitel-, vihar-, jég- és/vagy fagykár kockázatokra kötnek biztosítást, a legutolsó hét pénzügyi évet veszik figyelembe bázisidőszakként az átlagos kárigényteher összegének megállapításához.

(2) A 17. cikkre is tekintettel, a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően a minimális szavatoló tőke összege a két eredmény közül a magasabbnak felel meg.

(3) A díjbázist a következők szerint kiszámított bruttó jegyzett biztosítási díjak vagy befizetések és a bruttó realizált biztosítási díjak vagy befizetések közül a magasabb alkalmazásával számítják ki.

A melléklet A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazat esetében a biztosítási díjakat és befizetéseket 50 %-kal emelik.

A biztosítási díjakat és a befizetéseket (beleértve a díjakhoz és a befizetésekhez kapcsolódó külön költségeket), amelyek a közvetlen üzleti tevékenységgel összefüggésben az utolsó pénzügyi évben esedékesek, összesíteni kell.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi évben a viszontbiztosításba vett üzletek összes díjbevételét.

Ebből az összegből azután le kell vonni az utolsó pénzügyi évben törölt biztosítási díjak vagy befizetések teljes összegét, valamint az összesítésben szereplő díjakat vagy befizetéseket terhelő adók és illetékek teljes összegét.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, az első az összeg 50 millió eurót meg nem haladó része, a második rész az 50 millió eurót meghaladó része; ezután kiszámítják, majd összeadják az első rész 18 %-át és a második rész 16 %-át.

Az így kapott összeget megszorozzák az utolsó három összesített pénzügyi évben a intézet számára viszontbiztosítás alapján megtéríthető összegek levonása után még a biztosítót terhelő (saját) kárigény összege és a kárigény bruttó összege közötti százalékos aránnyal; amely semmilyen esetben nem lehet 50 %-nál kisebb.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszereket lehet alkalmazni a biztosítási díjak vagy befizetések felosztására a 11., 12. és 13. ágazat esetében.

(4) A kárindexet úgy számítják ki, hogy – a következők szerint – a melléklet A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazat esetén a kárigényt, tartalékokat és a megtérült összegeket 50 %-kal növelik.

Összesíteni kell a közvetlen üzleti tevékenységgel kapcsolatban eszközölt kárkifizetések összegét (a viszontbiztosítókat és a visszaengedményezőket terhelő kárrészesedés levonása nélkül) az (1) bekezdésben meghatározott időszakokban.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az ugyanezen időszakok alatt viszontbiztosításba vagy visszaengedményezésbe vett üzletek kárkifizetéseinek összegét, valamint a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra a legutolsó pénzügyi év végén képzett függőkártartalékok összegét.

Ebből az összegből levonják az (1) bekezdésben meghatározott időszakok alatt megtérült összegeket.

Az így maradt összegből le kell vonni az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, a megelőző második pénzügyi év kezdetén képzett függőkártartalékok összegét, a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra egyaránt. Ha az (1) bekezdésben megállapított bázisidőszak hét év, az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, a megelőző hatodik pénzügyi év kezdetén képzett függőkártartalékok összegét kell levonni.

Az (1) bekezdésben megállapított bázisidőszaknak megfelelően az így kapott összeg egyharmadát vagy egyhetedét két részre osztják, az első az összeg 35 millió eurót meg nem haladó része, a második pedig a 35 millió eurót meghaladó rész; ezután kiszámítják majd összeadják az első rész 26 %-át, illetve a második rész 23 %-át.

Az így kapott összeget megszorozzák az utolsó három összesített pénzügyi évben az intézet számára viszontbiztosítás alapján megtéríthető összegek levonása után még a biztosítót terhelő (saját) kárigény összege és a kárigény bruttó összege közötti százalékos aránnyal; ez a hányados semmilyen esetben nem lehet 50 %-nál kisebb.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszereket lehet alkalmazni a kárigény, a tartalékok vagy a kármegtérülés felosztására a 11., 12. és 13. ágazat esetében. A melléklet A. pontjában a 18. ágazat alatt felsorolt kockázatok esetében a kárindex kiszámításához alkalmazott kifizetett igények összegét azok a költségek teszik ki, amelyeket a biztosító visel segítségnyújtás esetén. Ezeket a költségeket a székhely szerinti tagállam rendelkezéseinek megfelelően számítják ki.

(5) Amennyiben a (2), (3) és (4) bekezdés szerint kiszámított minimális szavatoló tőke összege alacsonyabb, mint a megelőző évben, a minimális szavatoló tőke nem lehet kevesebb, mint a megelőző év minimális szavatoló tőkéje szorozva a legutolsó pénzügyi év végén a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének és a legutolsó pénzügyi év elején a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének a hányadosával. E számítások során a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosítás nélkül számítják ki, de a hányados semmilyen esetben nem lehet 1-nél nagyobb.

(6) A (3) bekezdés hatodik albekezdésében és a (4) bekezdés hatodik albekezdésében említett részekre alkalmazandó törtszámokat egyharmadukra csökkentik az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapon gyakorolt egészségbiztosítás esetében, ha:

a) a kifizetett díjakat a biztosításban alkalmazott matematikai módszernek megfelelő betegségtáblák alapján számítják ki;

b) a növekvő életkorra tartalékot létesítenek;

c) további díjat szednek be a megfelelő összegű biztonsági fedezet létrehozása érdekében;

d) a biztosító a szerződést megszüntetheti legkésőbb a harmadik biztosítási év vége előtt;

e) a szerződés még a hatályos szerződésekre nézve is előírja a biztosítási díjak emelésének vagy a szolgáltatások csökkentésének lehetőségét".

4. A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"17. cikk

(1) A biztonsági tőkét a 16a. cikkben meghatározott minimális szavatoló tőke egyharmada képezi. A biztonsági tőke a 16. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egyetértésével a (4) bekezdésének c) pontjában felsorolt tételekből áll.

(2) A biztonsági tőke összege legalább 2 millió euró. Ha azonban a melléklet A. pontjában a 10–15. ágazat egyikében foglalt valamennyi vagy néhány kockázat fedezetéül szolgál, a biztonsági tőke összege 3 millió euró.

A tagállam engedélyezheti a minimális biztonsági tőke egynegyedével való csökkentését a biztosító egyesületek és egyesületi típusú biztosítók esetében".

5. Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

"17a. cikk

(1) Az euróban nevesített összegeket – ahogyan ezt a 16a. cikk (3) és (4) bekezdése és a 17. cikk (2) bekezdése megállapítja – 2003. szeptember 20-tól kezdve évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó európai fogyasztói árindex változásait.

Az összeget automatikusan igazítják ki úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett index ezen irányelv hatálybalépése és a felülvizsgálati időpont közötti idő alatt bekövetkezett százalékos változásával, és ezt 100000 euró többszörösére kerekítik.

Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5 %-nál kisebb, nem végeznek kiigazítást.

(2) A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegről".

6. A 20. cikk (2) bekezdésében a "16. cikk (3) bekezdése" kifejezés helyébe a "16a. cikk" szöveg lép.

7. Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

"20a. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy pénzügyi helyreállítási terv elkészítését írják elő a biztosítóintézetek számára, ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a kötvénytulajdonosok jogait veszély fenyegeti. A pénzügyi helyreállítási tervnek a következő három évvel kapcsolatosan részletes adatokat vagy bizonyítékot kell tartalmaznia legalább a következőkről:

a) a becsült igazgatási költségek, különösen a becsült folyó általános kiadások és jutalékok;

b) a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv;

c) előzetes mérlegterv;

d) a kockázatvállalásból eredő kötelezettségek és a minimális szavatoló tőke fedezésére szánt pénzügyi erőforrások becslése;

e) átfogó viszontbiztosítási politika.

(2) A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy amennyiben a vállalkozás pénzügyi helyzetének romlása miatt a kötvénytulajdonosok jogait veszély fenyegeti, az illetékes hatóságok kötelezhessék a biztosítóintézetet minimális szavatoló tőkéjük megemelésére, annak biztosítása érdekében, hogy a közeljövőben eleget tudjon tenni a fizetőképességi követelményeknek. Ennek a magasabb minimális szavatoló tőkének a szintjét az (1) bekezdésben említett pénzügyi helyreállítási terv alapján állapítják meg.

(3) A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy azok leértékeljék a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható valamennyi elemet, különösen akkor, ha az előző pénzügyi év vége óta jelentős változás következett be ezen elemek piaci értékében.

(4) A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy korlátozzák a 16a. cikknek megfelelően meghatározott szavatoló tőkének a viszontbiztosításra alapozott csökkentését, ha:

a) a viszontbiztosítási szerződések jellege vagy minősége lényegesen megváltozott az előző pénzügyi év óta;

b) a viszontbiztosítási szerződések alapján nincs, vagy csak jelentéktelen mértékű a kockázatáthárítás.

(5) Ha az illetékes hatóságok az (1) bekezdéssel összhangban pénzügyi helyreállítási tervet írtak elő a biztosítóintézet számára, mindaddig nem adhatják ki az ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének második albekezdése, a 88/357/EGK tanácsi irányelv [9] (második nem életbiztosítási irányelv) 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a 92/49/EGK tanácsi irányelv [10] (harmadik nem életbiztosítási irányelv) 12. cikkének (2) bekezdése szerinti igazolást, ameddig úgy vélik, hogy a kötvénytulajdonosok jogait az (1) bekezdés értelmében veszély fenyegeti".

2. cikk

Átmeneti időszak

(1) A tagállamok – annak érdekében, hogy azok a biztosítóintézetek, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor területükön a 73/239/EGK irányelv mellékletében említett egy vagy több ágazatba tartozó biztosítást nyújtanak, eleget tudjanak tenni az ezen irányelv 1. cikkében rögzített követelményeknek – ötéves időszakot engedélyezhetnek, amely ezen irányelv hatálybalépésének napján kezdődik.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett olyan vállalkozások számára, amelyek az ötéves időszak lejártakor még nem rendelkeznek a minimális szavatoló tőke teljes összegével, egy további, két évet meg nem haladó időszakot engedélyezhetnek ennek megtételére, feltéve hogy ezek a vállalkozások a 73/239/EGK irányelv 20. cikkének megfelelően az illetékes hatóságok számára jóváhagyásra benyújtották az általuk e célra javasolt intézkedéseket.

3. cikk

A nemzeti jogba való átültetés

(1) A tagállamok legkésőbb 2003. szeptember 20-ig elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok állapítják meg.

(2) A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedéseket először a 2004. január 1-jén vagy az abban a naptári évben kezdődő pénzügyi év vonatkozásában alkalmazzák a számlák ellenőrzésére.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területeken fogadnak el.

(4) A Bizottság legkésőbb 2007. január 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelv alkalmazásáról és – ha szükséges – a további összehangolás szükségességéről. A jelentés jelzi, hogy a tagállamok hogyan használták ki az ezen irányelvben foglalt lehetőségeket, és hogy a nemzeti felügyeleti hatóságokra ruházott mérlegelési jogkörök nagy felügyeleti eltéréseket eredményezett-e az egységes piacon.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2002. március 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

P.Cox

a Tanács részéről

az elnök

R. De Rato Y Figaredo

[1] HL C 96. E, 2001.3.27., 129. o.

[2] HL C 193., 2001.7.10., 16. o.

[3] Az Európai Parlament 2001. július 4-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2002. február 14-i határozata.

[4] HL L 228., 1973.8.16., 3. o. A legutóbb a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) módosított irányelv.

[5] HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 2000.11.17., 27. o.) módosított irányelv.

[6] HL L 374., 1991.12.31., 32. o.

[7] HL L 374., 1991.12.31., 7. o.

[8] HL L 374., 1991.12.31., 32. o.

[9] HL L 172., 1988.7.4., 1. o. A legutóbb a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 2000.11.17., 27. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------