31996L0034

A Tanács 96/34/EK irányelve

(1996. június 3.)

az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló (14.) jegyzőkönyv mellékletében szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodásra, és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

(1) mivel a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv alapján a tagállamok, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kivételével (a továbbiakban: tagállamok), követni kívánták az 1989. évi Szociális Chartában meghatározott utat, ezért egy, a szociálpolitikáról szóló megállapodást kötöttek;

(2) mivel a szociális partnerek a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban közösen kérhetik, hogy a közösségi szintű megállapodások a Bizottság javaslata alapján tanácsi határozat útján kerüljenek végrehajtásra;

(3) mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartának a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmódról szóló 16. pontja többek között elrendeli, hogy "olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a férfiak és a nők számára a munkahelyi és családi kötelezettségeik összeegyeztetését";

(4) mivel a Tanács az általános egyetértés ellenére sem tudott döntést hozni a családi okok miatt szükséges szülői szabadságról szóló, 1984. november 15-én módosított [1] irányelvre [2] vonatkozó javaslat vonatkozásában;

(5) mivel a Bizottság a szociálpolitikáról szóló megállapodás 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően egyeztetett a szociális partnerekkel a hivatás és a családi élet összeegyeztetésére vonatkozó közösségi fellépés lehetséges irányáról;

(6) mivel a Bizottság a tárgyalást követően közösségi szintű intézkedést tartott célszerűnek, és ezért az említett megállapodás 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban a javaslat tartalmát illetően újabb tárgyalást folytatott a szociális partnerekkel;

(7) mivel az általános iparági szervezetek (az UNICE, a CEEP és az ESZSZ) 1995. július 5-i közös levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy meg kívánják indítani az említett megállapodás 4. cikkében meghatározott eljárást;

(8) mivel az említett iparági szervezetek 1995. december 14-én keretmegállapodást kötöttek a szülői szabadságról; mivel eljuttatták a Bizottsághoz közös kérésüket, hogy ezt a keretmegállapodást a Bizottság javaslatára tanácsi határozattal hajtsák végre a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

(9) mivel a Tanács az Európai Unió szociálpolitikájának kilátásairól szóló, 1994. december 6-i állásfoglalásában: "Hozzájárulás a gazdasági és szociális konvergenciához az Unióban [3]" arra kérte a szociális partnereket, hogy használják ki a megállapodáskötési lehetőségeket, mivel ők helyzetükből adódóan közelebb állnak a szociális valósághoz és a szociális problémákhoz; mivel Madridban az Európai Tanács azon tagállambeli tagjai, amely tagállamok aláírták a szociálpolitikáról szóló megállapodást, üdvözölték ennek a keretmegállapodásnak a megkötését;

(10) mivel az aláíró felek olyan keretmegállapodást kívántak kötni, amely a szülői szabadságra és a munkából vis maior miatti távolmaradásra vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, és a tagállamokban fennálló helyzetre, így az egyes tagállamok családpolitikai helyzetére, különösen a szülői szabadság biztosításának és a szülői szabadsághoz való jog érvényesítésének körülményeire való tekintettel a tagállamokra és/vagy a szociális partnerekre bízták azoknak a feltételeknek a meghatározását, amelyek mellett a szülői szabadság bevezethető;

(11) mivel a Szerződés 189. cikke értelmében e keretmegállapodás végrehajtásának eszköze az irányelv; mivel az irányelv kötelezi a tagállamokat az elérendő eredmények megvalósítására, ugyanakkor a nemzeti hatóságokra bízza a végrehajtás formájának és módszereinek megválasztását;

(12) mivel a Szerződés 3b. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban ezen irányelv célkitűzései közösségi szinten hatékonyabban megvalósíthatók, mint a tagállamok által; mivel ez az irányelv a célok eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, és nem lépi túl azt a mértéket, amely a célok eléréséhez feltétlenül szükséges;

(13) mivel a Bizottság kidolgozta az ezen irányelvre vonatkozó javaslatát, figyelembe véve az aláíró felek képviseleti jogát, mandátumukat és a keretmegállapodás cikkeinek jogszerűségét, valamint a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó rendelkezésekkel való összhangját;

(14) mivel a Bizottság az 1993. december 14-i, a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos közleményével összhangban a keretmegállapodás szövegének megküldésével tájékoztatta az Európai Parlamentet, amelyhez csatolta az irányelvre vonatkozó javaslatát és a magyarázó feljegyzést;

(15) mivel a Bizottság tájékoztatta a Gazdasági és Szociális Bizottságot is a keretmegállapodás szövegének megküldésével, amelyhez csatolta az irányelvre vonatkozó javaslatát és a magyarázó feljegyzést;

(16) mivel a keretegyezmény 4. cikkének (2) pontja megállapítja, hogy e megállapodás végrehajtása semmilyen körülmények között nem nyújthat elégséges alapot a munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentésére az ezen megállapodás hatálya alá tartozó területeken. Ez nem érinti a tagállamok és/vagy a szociális partnerek azon jogát, hogy a bekövetkező változások (beleértve az át nem ruházhatóságot) figyelembevételével eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket állapítsanak meg, feltéve hogy az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeknek eleget tesznek;

(17) mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta elismeri a küzdelem fontosságát a megkülönböztetés minden formája, különösen a nemen, a bőrszínen, a faji származáson, a véleményen és világnézeten alapuló megkülönböztetés ellen;

(18) mivel az Európai Unióról szóló szerződés F. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek";

(19) mivel a tagállamok átengedhetik a szociális partnereknek, azok közös kérése esetén, ezen irányelv végrehajtását, feltéve hogy a tagállamok megtesznek minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy bármikor garantálni tudják az irányelv által elérni kívánt eredményeket;

(20) mivel a keretmegállapodás végrehajtása hozzájárul a szociálpolitikáról szóló megállapodás 1. cikkében megfogalmazott célkitűzések eléréséhez,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A keretegyezmény végrehajtása

Ezen irányelv célja a mellékletben szereplő, szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást 1995. december 14-én az általános iparági szervezetek (az UNICE, a CEEP és az ESZSZ) kötöttek.

2. cikk

Záró rendelkezések

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1998. június 3-a előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamoknak különös nehézség vagy az irányelv kollektív szerződés útján történő végrehajtása esetén további legfeljebb egy év áll a rendelkezésükre.

Az ilyen körülményekről a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

3. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1996. június 3-án.

a Tanács részéről

az elnök

T. Treu

[1] HL C 316., 1984.11.27., 7. o.

[2] HL C 333., 1983.12.9., 6. o.

[3] HL C 368., 1994.12.23., 6. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

Keretmegállapodás A SzülŐi Szabadságról

PREAMBULUM

A mellékelt keretmegállapodásbanaz UNICE, a CEEP és az ESZSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy közösen meghatározzák a szülőiszabadságra és a munkából vis maior miatti távolmaradásra vonatkozó minimumkövetelményeket, mely a hivatás és a családiélet összeegyeztetésének fontos eszköze, ezze lis támogatva a férfiak és a nők egyenlőlehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítását.

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP felkéri a Bizottságot, hogy terjessze ezt a keretmegállapodást a Tanács elé olyan határozat meghozatala céljából, amely ezeket a minimumkövetelményeket kötelezővé teszi az Európai Közösség tagállamai számára, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kivételével.

I. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK

1. Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv mellékletében szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodásra, és különösen annak 3. cikke (4) bekezdéséreés 4. cikke (2) bekezdésére;

2. mivel a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4.cikkének (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a közösségis zintenkötött megállapodásokat az aláíró felek közös kérésére, a Bizottság javaslatára a Tanács által hozott határozattal lehet végrehajtani;

3. mivel a Bizottság kinyilvánította azt a szándékát, hogy közösségi intézkedésekre tegyen javaslatot a hivatás és a családi élet összehangolása érdekében;

4. mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 16. pontja az egyenlő bánásmódrólolyan intézkedések kidolgozásá tírja elő, amelyek a férfiak és a nők számára lehetővé teszik a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik összeegyeztetését;

5. mivel a Tanács 1994. december 6-i állásfoglalása elismeri, hogy az egyenlő lehetőségek hatékony politikája a munkaidő jobb megszervezését, nagyobb rugalmasságot és a foglalkoztatásba való könnyebb visszatérést elősegítő integrált átfogó stratégiát feltételez, és kiemeli a szociális partnerek fontos szerepét ezen a téren, valamint azt, hogy a férfiak és a nők egyaránt lehetőséget kapjanak a hivatásból adódó feladataik és a családi kötelezettségeik összehangolására;

6. mivel a hivatás és a családi élet összehangolását célzó intézkedéseknek ösztönözniük kell a munkavégzés és a munkaidő olyan új, rugalmasabb szervezésimódjainak bevezetését, amelyek jobban megfelelnek a társadalomváltozó igényeinek, és amelyek egyaránt figyelembe veszik a vállalkozások és a munkavállalók szükségleteit;

7. mivel a családpolitikát a demográfiai változásoknak, a népesség elöregedése következményeinek, a generációs ellentét megszüntetésének, a női munkavállalás ösztönzésének az összefüggésében kell vizsgálni;

8. mivel a férfiakat arra kell ösztönözni, hogy egyenlő részt vállaljanak a családi kötelezettségekben, például figyelemfelkeltő programok révén bátorítani kell őket a szülői szabadság igénybevételére;

9. mivel ez a megállapodás keretmegállapodás, amely a szülési szabadságtól eltérő szülőiszabadság, illetve a vis maior következtében a munkából való távolmaradás minimumkövetelményeit és feltételeit határozza meg, és az egyes tagállamokban fennálló helyzetre tekintettel a tagállamokra, illetve a szociális partnerekre bízza az igénybevétel feltételei és alkalmazása részletes szabályainak a kidolgozását;

10. mivel a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szülői szabadság minimális időszaka alatt a betegbiztosításon alapuló természetbeni ellátásokra való jogosultság fennmaradjon;

11. mivel a tagállamoknak – amennyiben a nemzeti feltételek mellett és költségvetési helyzetük figyelembevételével lehetséges – meg kell fontolniuk a szülői szabadságminimálisidőszaka alatt a változatlan szociálisbiztonságiellátásokra való jogosultságokfenntartását;

12. mivel ez a megállapodás figyelembe veszi a szociálpolitikakövetelményrendszerénekjavítására, a Közösség gazdaságiversenyképességénekfokozására ésaz olyan közigazgatási, pénzügyiés jogi korlátokelkerülésére irányulóigényt, amelyekhátráltathatják a kis- ésközépvállalkozásokalapításátés fejlődését;

13. mivel a szociális partnerek helyzetüktől fogva alkalmasakarra, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek megfelelnekminda munkaadók, mind a munkavállalók igényeinek, és ezért különös szerepet kell kapniuk e megállapodásvégrehajtásaés alkalmazása során,

AZ ALÁÍRÓ FELEK A KÖVETKEZŐKBENJUTOTTAKMEGÁLLAPODÁSRA:

II. TARTALOM

1. szakasz: Cél és hatály

1. Ez a megállapodás a dolgozó szülők szülőiésmunkavállalói kötelezettségeinek összehangolásátelősegítőminimumkövetelményeket rögzíti.

2. Ez a megállapodás minden olyan férfi és nőimunkavállalórakiterjed, akik az egyes tagállamokbanhatályos jogszabályok, kollektív szerződésekvagy gyakorlat által meghatározottmunkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek.

2. szakasz: Szülői szabadság

1. Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára figyelemmelgyermekszületése, illetve örökbefogadása eseténegyénijogot biztosít a férfi és a nőimunkavállalóknakszülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassákgyermeküket, annak meghatározott életkoráig, delegfeljebb a gyermek8 éves koráig. A tagállamok és/vagya szociálispartnerek határozzák meg a részletesszabályokat.

2. A férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinekésa velük való egyenlő bánásmódnakazelőmozdítása érdekében a szerződőfelekúgy határoznak, hogy a 2. cikk 1) pontjában meghatározottszülőiszabadságot, alapvetően, át nem ruházhatómódonkell biztosítani.

3. A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételénekfeltételeités az alkalmazás részletes szabályaitjogszabályokbanés/vagy kollektív szerződésbenkell meghatározniaz egyezmény minimumkövetelményeinektiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagya szociális partnerek különösen:

a) meghatározhatják, hogy a szülői szabadságotateljes munkaidő, illetve részmunkaidő figyelembevételévelrészletekben, illetve munkaidő-jóváírásosrendszerbenbiztosítsák;

b) a szülői szabadságra való jogosultságotamunkaviszonyban töltött időhöz és/vagy az adottmunkáltatónálmunkaviszonyban töltött időhosszához köthetik, mely idő azonban nem haladhatja megaz egy évet;

c) a szülői szabadság igénybevételénekfeltételeités részletes szabályait az örökbefogadáskülönlegeskörülményeihez igazíthatják;

d) meghatározhatnak bejelentési határidőket, amikoramunkavállalónak a munkáltatót tájékoztatniakell, ha élni kíván a szülői szabadsághozvalójogával, megadva a szabadság idejének kezdetétésvégét;

(e) meghatározhatják azokat a körülményeket, amelyek mellett a munkaadó a nemzeti jogszabályoknak, a kollektívszerződéseknekés az alkalmazott gyakorlatnak megfelelőkonzultációtkövetően, elhalaszthatja a szülőiszabadságkiadását a vállalkozás működéséhezkapcsolódó, megalapozott indokkal (például haa munka idényjellegű, ha a bejelentési idő alattnem lehet helyettest találni, ha a munkaerő-állományjelentős százalékaugyanabban az időben igényelszülői szabadságot, ha az adott beosztás stratégiaijelentősségű). E rendelkezés alkalmazásábólfakadó bármelyproblémát a nemzeti jogszabályokkal, a kollektívszerződésekkel és gyakorlattal összhangbankell kezelni;

f) az e) pontot kiegészítve, különleges megoldásokalkalmazásátengedélyezhetik a kisvállalkozásokműködésiés szervezeti követelményeinekkielégítésecéljából.

4. Annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalókérvényesíthesséka szülői szabadsághozvaló jogukat, a tagállamoknakés/vagy a szociálispartnereknek meg kell tenniük az ahhozszükséges intézkedéseket, hogy védelmet biztosítsanaka munkavállalók elbocsátásaellen, ha arra a szülőiszabadság nemzeti jogszabályok, kollektív szerződésekvagy gyakorlatok alapjánvaló kérelmezése, illetveigénybevételemiatt kerül sor.

5. A szülői szabadság leteltével a munkavállalókjogosultakkorábbi munkahelyükre visszatérni, vagy ha eznem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkalegyező, az előző munkahelyüknek megfelelővagy ahhoz hasonlómunkahelyet elfoglalni.

6. A munkavállaló által a szülői szabadságmegkezdéséigmegszerzett vagy a szerzés folyamatábanlévő jogoka szülői szabadság végéigváltozatlanokmaradnak. A szülői szabadság végévelezeka jogok érvényesülnek, beleértve a nemzetijogszabályokból, kollektív szerződésekből, illetve gyakorlatbólszármazó bármely változástis.

7. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzákmega munkaszerződés, illetve a munkaviszony jellegéta szülőiszabadság idejére.

8. Az e megállapodással kapcsolatban felmerülő szociálisbiztonságotérintő valamennyi ügyet a tagállamoknakkell megvizsgálniukés eldönteniük a nemzeti jogszabályoknakmegfelelően, figyelembe véve különbözőrendszereken, de különösenaz egészségbiztosításonalapuló szociálisbiztonsági fedezetre való jogosultságokfolytonosságánakfontosságát.

3. szakasz: Munkából történőtávolmaradásv is maior következtében

1. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek a nemzetijogszabályoknak, kollektív szerződéseknek és/vagygyakorlatnak megfelelőenminden ahhoz szükséges intézkedéstmegtesznek, hogya munkavállalók azonnali jelenlététkövetelőbetegség vagy baleset esetén, sürgőscsaládiokból adódó vis maior alapjántávolmaradhassanaka munkából.

2. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek meghatározhatjáka3. szakasz 1. pontjának alkalmazására vonatkozóigénybevételifeltételeket és részletesszabályokat, éskorlátozhatják a jogosultságotannak meghatározásával, hogy az évente mennyiidőre és/vagy hány esetbenvehető igénybe.

4. szakasz: Záró rendelkezések

1. A tagállamok az e megállapodásban rögzítetteknélamunkavállalókra előnyösebb rendelkezéseketisalkalmazhatnak vagy bevezethetnek.

2. E megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásanemjelent jogalapot a munkavállalók általánosvédelmiszintjének csökkentésére az e megállapodáshatályaalá tartozó területeken. Ez nem sértia tagállamoknakés/vagy a szociális partnereknek azonjogát, hogy a bekövetkezőváltozások (beleértveaz át nem ruházhatóságbevezetését)figyelembevételével eltérőtörvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseketállapítsanakmeg, feltéve, hogy azok az e megállapodásbanmegállapítottminimumkövetelményeknek eleget tesznek;

3. Ez a megállapodás nem sérti a szociális partnereknekazta jogát, hogy a sajátos körülmények figyelembevételévelmegfelelőszinten, beleértve az európai szintet is, olyanmegállapodásokatkössenek, amelyekben átveszik és/vagykiegészítikennek a megállapodásnak a rendelkezéseit.

4. A tagállamok elfogadják azokat a törvényi, rendeletiésközigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhozszükségesek, hogy ennek a megállapodásnak a Tanácshatározatánakelfogadásától számítottkét évenbelül megfeleljenek és biztosítsákazt, hogy ennekaz időszaknak a végéig a szociálispartnerek [1] megállapodásútjánmeghozhassák a szükséges intézkedéseket. A tagállamoknak különös nehézség vagyazirányelv kollektív szerződés útjántörténővégrehajtása esetén erre továbbilegfeljebb egyév áll a rendelkezésükre.

5. A megállapodás alkalmazásából fakadóvitákatés panaszokat a nemzeti jogszabályoknak, kollektívszerződéseknekés gyakorlatnak megfelelően kellmegelőzni és rendezni.

6. A nemzeti bíróságok és az Európai Bírósághatásköréneksérelme nélkül, a Bizottságe megállapodáseurópai szintű értelmezésévelkapcsolatosbármilyen ügyet, első fokon, az aláírófelekelé utalja, akik arról véleményt nyilvánítanak.

7. A Tanács határozatának meghozatalát követőötév elteltével az aláíró felek áttekintikemegállapodás alkalmazását, ha a megállapodásbármelyaláírója ezt kéri.

Kelt Brüsszelben, 1995. december 14-én.

Fritz Verzetnitsch,

az ESZSZ elnöke

Emilio Gabaglio,

fotitkar

ESZSZBld Emile Jacqmain 155B-1210 Brüsszel

Antonio Castellano Auyanet,

a CEEP elnöke

Roger Gourvžaes,

főtitkár

CEEPRue de la Charité 15B-1040 Brüsszel

François Perigot,

az UNICE elnöke

Zygmunt Tyszkiewicz,

főtitkár

UNICERue Joseph II 40B-1040 Brüsszel

[1] A Megállapodás a szociálpolitikáról2.cikkének (4) bekezdése értelmében.

--------------------------------------------------